Szecskatábor 2012 (élménybeszámoló) Megérkeztem az iskola elé, már hajnali háromnegyed hatkor, és egy órán át figyeltem, ahogy gyűlnek-gyűlnek az emberek. Érdekes arcok voltak. Valakin az látszott, hogy retteg, másokon izgalom mutatkozott. De kétségkívül mindenki nagyon kíváncsi volt. Mikor elkezdődött, minden olyan volt, mint amilyenre számítottam. Jöttek a nagyok a filceikkel, tupírfésűikkel, tejszín-
habjaikkal és a rengeteg hagymával… A következő percekben szinte úgy éreztem magam, mint egy szépségstúdióban: fodrászkodás, tetoválás, aerobik és a többi. Felsorakoztunk az iskola bejárata előtti placcra, és hallgattuk a „megnyitót”. Közben pedig elénekeltük (legalább is próbáltuk) a Poke dalt, na meg a Katyusát. Ennek végeztével elindultunk az állomás felé, és a kínzás ekkor sem szünetelt. Feltartottuk a forgalmat törpejárással és karhajlításokkal, plusz kismilliószor elmondtuk, hogy: Imádom a negyedikeseket! Így ment ez az állomáson is, amíg fel nem szálltunk a vonatra. Ott persze álltunk, mert kellett a hely a végzősöknek. Az út rövid volt, de ez az idő elég volt arra, hogy megfosszanak minket az uzsonnánktól. Megérkeztünk az erdő szélére, és egy kellemes ösvényen eljutottunk a taniskola bejáratához, ahol meghajoltunk a „Szecskatábor” felirat előtt, így tisztelegve a tábor (vagy a szervezők?)
előtt. Ezután következett a napirend ismertetése, valamint a szecskapólók kiosztása és a szobák megszállása. Elfoglaltuk a lakosztályokat, és kitettük a közösbe a maradék ennivalóinkat is. Nem volt sok időnk rá, mert mennünk kellett az udvarra, hogy eddzünk még egy kicsit. Mikor már jól bemelegedtünk, kezdődhetett a csapatverseny. Elsőként a zsákbafutás, közben pedig locsoltak minket, jó kis Körösvízzel, nehogy elhervadjunk. Utána tésztát gyúrtunk, kissé szokatlan módon, azaz kézből kézbe adva a nyers hozzávalókat (pl. feltört tojás), úgy, hogy az osztály minden tagja részt vegyen benne. Végül pedig egy-egy embert lufikkal összekötve egy óriási kukaccá (?) alakultunk. Egy percünk sem volt unatkozni, hiszen a következő program is eléggé lekötött bennünket. Minden osztály kapott egy zenei stílust, ahogyan elő kellett adni a Poke dalt. Volt ott rock, rap, és népdal verzió is. Mondanom sem kell, mindenki remekelt. Következő feladatunk totemépítés és ahhoz illő óda írása volt. Ez több együttműködést igényelt, de szintén nagyszerű végeredmények születtek. A köztes időben a végzősök a nekik
1. oldal
legszimpatikusabb szecskákat magukkal vitték, és hozzájuk illő feladatokkal látták el őket. Twister, kicsit másképp; talicska, gusztustalan dolgokon át; lisztfújás; téglaszámlálás és a többi. Úgy vettem észre, hogy a cipőfűzők összekötése, a locsolkodás, és a kettő kombinációja volt a legkedveltebb feladat a végzősök körében. Na, és el ne feledkezzünk Fecókáról! Ő testesítette meg a tábor szellemiségét. Fecóka nagyon úgy fest, mint egy WCkefe, amire valaki arcot rajzolt, és nevet adott neki, de ez csak a látszat, hiszen neki érzései vannak. Szórakoztatni kell, társalogni kell vele, hogy ne unatkozzon. Estefelé összegyűltünk a „színpad” előtt, vagyis inkább mellett, hogy megnézzük a koncerteket. Minden szecska hullafáradt volt, ezért nem igazán akartunk tombolni, viszont a nagyok nem hagyták anynyiban a dolgot, rendesen megtáncoltattak bennünket. Remek koncertek voltak, csak tényleg fáradtak voltunk hozzá. És később sem lettünk élénkebbek, hiszen nem hagytak minket elaludni, mivel az éjszaka közepén még nekiálltunk eltakarítani a totemépítés nyomait, ugyanis a hungarocell-ló helyét tisztán tartani nem könnyű feladat. Miután kiszedegettük az összes fehér pötyit a fű közül, kaptunk egy kis időt, amit alvással is tölthettünk. Én személy szerint ezt kihasználtam, de sokan egy percet sem aludtak az éjszaka. Két órakor ébresztő volt, mert éjjeli
túrára mentünk, ahol is a végzősök mindent elkövettek, hogy halálra rémítsenek minket (habár a negyedikes kísérőink valószínűleg jobban féltek nálunk). Horrorfilmes feladatokat kaptunk, melyeket örömmel teljesítettünk. Majd a túra után visszabotorkáltunk a szobánkba, és kaptunk még pár órácska pihenőt. Korán keltünk, kerestünk valami ruhát, ami nem csupa ragacs a tejszínhabtól, majd nagy örömünkre kihajtottak minket reggeli tornára. Na, ettől mindenki felébredt. E nap délelőttje, már leginkább a pakolásról szólt, viszont mikor mindennel készen voltunk, egy kis gyűlés keretén belül kifaggattak bennünket az élményeinkről. Nem voltunk szószátyárok, de ezt én a fáradtságnak tulajdonítanám. Mindent összevetve, azt hiszem, a nagy többség jól érezte magát, és egy emlékezetes szecskatáboron vagyunk túl. Nyíri Olga
2. oldal
Szecskabál 2012 Idén is megrendezték az elsősök hagyományos beavató ceremóniáját, a szecskabált. A program a hagyományoknak megfelelően a gödörben kezdődött, délután 4 órakor, ahol a szecskatábort visszaidézendő egy-két feladattal kedveskedtek a negyedikesek az újaknak. Ezután a szecskák és szecskáztatóik átvonultak a Művelődési Házba, egyre növekvő nézőközönség társaságában. A színvonalas felkonf után ABCD-sorrendben léptek fel az osztályok. Az idei műsorok új eleme volt, hogy a rangidősek által megadott meghökkentő szavakat kellett beiktatni az előadásokba, amely nem okozott különösebb problémát egyik osztálynak sem. Elsőként az A osztály lépett színpadra sárga dokkmunkás egyenruhában. Előadásuk a Peter Griffin által híressé tett, Surfin' Bird című slágerrel és ennek megfelelő tánccal kezdődött. A továbbiakban egy építkezés kulisszatitkaiba nyerhettünk betekintést, a szereplők munkaeszközöket kerestek, majd miután megtalálták őket, újabb tánccal adtak keretet a produkciónak. A következő fellépő a B osztály volt, ez a fellépés a történelem különböző síkjait olvasztotta egybe, konkrétan Dzsingisz kán korát és a mai Gangnam style-t. A tatár kán egy táncpárbajban lesöpörte ellenfeleit, nem kevés vidám percet okozva ezzel a nézőknek. Az előadás fényét emelte, hogy a mongol hadvezér szerepében az osztályfőnöküket, Hajdu Zoltán tanár urat láthattuk kiállni a színpadra. Ezután a C osztály gyermekkori emlékeket idézett fel azzal, hogy a Scooby Doo rajzfilmsorozatból jól ismert jelenetfoszlányokat adott elő, még több tánccal színesítve. Zárásként a D osztályosok kalauzoltak el minket a vad bulik világába, volt ott minden, ami kellett: DJ, partyarcok és még egy őrült professzor is. Egyébként a leghevesebb táncmozdulatok
ennél a csapatnál voltak megfigyelhetőek. Az aláfestő zenéjük pedig a méltán népszerű Aranka szeretlek című szám volt, a közönség nagy örömére. Amíg az öt főből álló zsűri azon gondolkodott, hogy melyik osztály kapja meg a képletes babérkoszorút, addig a végzősök mutatták meg, hogy ők is tudnak ám valamit. Először egy rövid videós összeállítást láthattunk róluk, majd ők is tánccal szórakoztatták a nagyérdeműt. Az Erkel legújabb tanárait is felavatták, Forrás Imre testnevelő bemutatta, miként csinál meg egy brazil kört medicinlabdával egy fociedző, míg Kovács Ilona tanárnő pedig tudatta a nézőkkel, hogy a fizikatermen kívül, a konyhában is megállja a helyét. Végül a szecskaLEGek kiosztása „ágyazott meg” a szecskaeskünek. A zsűri győztesként a C osztályt hozta ki, a dobogó második fokán a D osztály végzett, és mögöttük holtversenyben az A és a B osztály. Ezután az elsősök letették az esküt, és ezzel végre hivatalosan is „kinőtték” a szecska státuszukat. A tömeg ezután átvonult a tornaterembe – nem ám más szórakoztató létesítményekbe – és ezzel megkezdődött a jól megérdemelt buli rész, ahol a MI?! zenekar kezdte a nézőközönség szórakoztatását megalapozva ezzel a jó hangulatot. Idén is szép bállal tisztelgett tehát az Erkel új tagjai előtt. Erdész Ádám
3. oldal
LEMEZKRITIKA No Doubt: Push and Shove Semmi kétség: a No Doubt megmenti a mainstream popzenét! Gwen Stefani (ének), Tom Dumont (gitár, billentyűk), Tony Kanal (basszusgitár, billentyűk) és Adrian Young (dobok) a kilencvenesekben robbantak be a köztudatba popos-rockos zenéjükkel, amit néha még punknak mondható elemekkel is gazdagítottak. Míg első két albumukkal (No Doubt; The Beacon Street Collection) nem sikerült meghódítani a világot, a harmadik (Tragic Kingdom) minden elvárást felülmúlt. Emellett Hey Baby című szerzeményük (a 2001-es születésű Rock Steady albumról) a kétezres évek egyik legmeghatározóbb mozzanata volt a pop világában. A tagok a 2004-től 2008-ig tartó időintervallumot arra áldozták fel, hogy egy kis időt tölthessenek családjaikkal, valamint szólókarrierjüket építgessék. Miután Miss Stefani két szólóalbumot (Love. Angel. Music. Baby. 2004-ben és a 2006-os The Sweet Escape) kiadott, és sikerült eleget tenni anyai feladatainak is, a banda napjainkban újra termékeny időszakát élheti. 4 év gyümölcseként mászik fülünkbe a Push and Shove, a banda hatodik albuma. A tizenegy számot tartalmazó dalcsokor első kislemeze a könnyen dúdolható Settle Down című slágerhez készült. Nem is lehetett volna tökéletesebb a választás: a vidám és pörgős dallam mellett a szöveg is azt pumpálja az emberekbe, hogy 'minden oké', bár a dal a vége felé kissé ellaposodik, és enyhén idegesítővé válik Gwen pörgése. Mégsem tudjuk megrovásban részesíteni emiatt: mi is hasonlóan izgatottak lennénk, ha ennyire futna a szekér. A banda fiatalos hangzása mindenképp plusz pont (Looking Hot), de a könnyedség mellett felfedezhetünk érettebb és érzelmesebb dalokat (One More Summer; Undone) is. Összességében akadnak felejthető percek az albumon, de a dallamokkal mindig ügyesen játszanak a tagok (Gravity). Bátran kijelenthetjük: ha a fiatalok vevők a Push and Shove album hangzására, sikerült feljebb emelni az elkövetkező évek mainstream zenéjének színvonalát. Üdv újra a slágerlistákon, No Doubt! Galambosi Eszter
4. oldal
10 kérdés – 10 válasz Interjú a MI?! zenekarral Ahogy egy történelem esszé kifejtését kezdené a diák: iskolánk udvarán járunk, délután három órakor. A csapat már – ha szabad ilyen szófordulattal élnem – „behangolva” várta a kérdéseimet. A MI?! zenekar gimnáziumunk tehetséges, feltörekvő bandája, és erkeles diákhoz méltóan természetesen, tehetségesek is. Ezt sikerült is bebizonyítaniuk először a Szecskatáborban, majd a nemrégiben megrendezett Szecskabálon is. Az idei tanév első, 10 kérdésből álló interjúját Peres Vivien (ének), Boros Péter (szólógitár), Nagy Norbert (basszusgitár), Lesán György (dob) és természetesen a zenekar „kabalája”, az Apenta üdítő társaságban készíthettem el, amelyben a zenei múltjuktól kezdve, a közös zenélésen át a jövőig minden szóba jött.
A zenélésetekből tökéletesen leszűrhető, hogy nem most kezdtetek el foglalkozni vele. Mióta „űzitek az ipart?” Hogyan találtátok meg a számotokra legmegfelelőbb hangszert? Peti: Elsősorban a színpadon játszom (nevet). 12 éve zenélek, és három hangszeren játszom. Először apukám ajánlására
kezdtem el trombitán játszani, majd később – miután megtaláltam anyukám régi hegedűjét – párhuzamosan kezdtem el tanulni a két hangszeren, majd szép lassan csatlakozott hozzájuk a gitár is. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy a zene átöleli az egész életemet. 2010-től közel másfél évig volt szerencsém zenélni a Peep Bo! zenekarban. Gyuri: Már kiskoromban is dobolni szerettem volna. Emlékszem, hogy gyerekként bicikliülésekből készítettem magamnak „dobot”, és azon játszottam. Most már 6 éve tanulok ezen játszani, és a nyolcadikos ballagásom után saját felszerelésre is szert tettem. Norbi: Két ok van, amiért basszusgitározom. Az első, hogy ez volt itthon. A bátyám már régóta játszik ezen a hangszeren, és sokáig próbált meggyőzni, hogy én is gitározzam, mire beadtam a derekamat. A második ok az, hogy egy rockzenekarban könnyen el lehet helyezkedni egy basszusgitárral. Kipróbáltam egy ideig a szintetizátort is, de azt hiszem, hogy számomra a gitár az igazi. Vivi: Régóta odáig voltam a Princess számaiért. Apukám régi hangszere pedig kéznél volt: már 7-8 éve játszom hegedűn, és emellett egy kicsit értek a bőgőhöz is. Nagyon sokszor éreztem úgy, hogy szeretném abbahagyni, de szerencsére a szüleim nem engedték. Mára már hálás vagyok érte, mert a zene nagyon sok mindenen átsegített. Mindemellett már ötödik osztály óta énekelek, és egy éve járok különtanárhoz is, aki segít fejleszteni a hangomat.
5. oldal
Hogyan jutottatok el odáig, hogy zenekart alapítsatok? Kitől származik egyáltalán ez az ötlet? Hogyan alakult ki a mostani felállás?
Az első kérdés, ami ezek után felmerült bennetek, az valószínűleg a névválasztás volt, ami szerintem mindenkinek nagy fejtörést okozott. Hogyan lett ez a nevetek?
Norbi: Peti már a tavalyi kampánykor és az EDÜ során is fontolgatta egy zenekar megalapítását, ami meg is történt, de az akkori „zenészjelöltek” érettségiztek, ezért egyik ötlet sem volt időszerű. Később természetesen újra felmerült a zenekar alapításának kérdése, ami, mint azt a szemmel látható bizonyíték is mutatja, sikeres is lett.
Gyuri: Van az a mondás, hogy „Kell egy csapat!” Hát, nekünk egy név kellett. Peti: Valahogy így. Szükségünk volt egy névre, de semmi ötletünk nem volt ezzel kapcsolatban. Aztán Vivi felvetette vicc gyanánt, hogy legyen a nevünk MI, ami meg is maradt. Akinek nem volt még szerencséje titeket hallani, azoknak áruljátok el: milyen zenét játszatok, és melyek azok a zenekarok, amelyek inspirálnak titeket? Peti: Szerencsére a zenei ízlésünk megegyezik, ezért az összehangolódással nem volt problémánk. Gyuri: Populáris zenét játszunk: főleg pop rock és classic rock műfajokban. Kifejezetten szeretünk például Ákost, Tankcsapdát és Led Zeppelint játszani.
Peti: Pontosan ezért jó a mostani zenekari felállás: senki sem érettségizik még, és mindenkinek van rá ideje. Amikor a tagokban gondolkoztam, törekedtem a legjobbakra. Norbi egy biztos fix pont volt a leendő bandában, és később segített a tagkeresésben, így rövid időn belül megalakult a MI?! Gyuri: Norbi után Peti engem kért fel, hogy doboljak a kialakuló zenekarában. Volt már meddő próbálkozásom ezen a téren, de nem vacilláltam a felkérésen: azonnal igent mondtam. Vivi: Miután felléptem a tavalyi szalagavatón, Peti engem kért fel az éneklésre. Gondolkoznom kellett, mielőtt választ adtam, mert volt pár rossz élményem ezzel kapcsolatban, de végül is beadtam a derekamat – és nem bántam meg!
Van már saját számotok is? Ilyen téren ki a zenekar legkreatívabb tagja? Norbi: Nincsenek még teljesen kész saját számaink, de Peti már jó néhány alapot megírt. Peti: Természetesen, mindannyian kreatívak vagyunk, de a szövegírással meggyűlik a bajunk. Ehhez majd egy barátunk segítségét fogjuk kérni, aki ért a zene irodalmi oldalához. Milyen gyakran és hol kerül sor a próbákra? A nyáron hogyan sikerült összehangolni az időtöket? Peti: Általában hetente egyszer, körülbelül három órát gyakorlunk az iskola klubházában. A próbák sűrűsége főleg attól függ, hogy van-e fellépésünk.
6. oldal
Vivi: Nyáron sajnos kevesebbet sikerült próbálnunk, ami főleg az idő és a hely hiánya miatt alakult így.
Szeretnétek együtt maradni az iskola után is? Vannak terveitek a zenével a jövőben? Peti: Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy bár ez az időtől és a körülményektől függ, de annyi élvezetet nyújt, és annyit fejlődünk tőle, hogy önmagunktól nem oszlatnánk fel a zenekart. A zenei jövőmhöz kapcsolódó kérdésre egyértelmű a válaszom: igen! Ez számomra a legfontosabb hobbi, és akár szakmaként is el tudom képzelni.
Azoknak az emberek, akik részt vettek a Szecskabálon, volt szerencséjük végre hallani titeket. Meséljétek el az élményeiteket ezzel kapcsolatban! Vivi: Az, hogy eljuthattunk a bál színpadára játszani, főleg Fodor tanár úrnak köszönhető. Ő ugyanis a mi „jó tündér keresztapánk”, aki már a Szecskatábor során is közönség elé vitt minket. Norbi: A bál előtt minden nap, több órát gyakoroltunk. Szerettünk volna a legtökéletesebben teljesíteni, és úgy érezzük, hogy ez sikerült is. Peti: A fellépésünk körülbelül egy óra hosszúságú volt, ami főleg annak köszönhető, hogy többször visszakértek minket a színpadra. Gyuri: A hangulat kifogástalan volt, és a fellépést is nagyon élveztük. Főleg olyan zenéket játszottunk, amelyeket mindenki ismert, és bár kis közönségünk volt, mégis mindenki nagyon jól érezte magát. Mind a diákoktól, mind a tanároktól pozitív visszajelzést és építő jellegű kritikákat kaptunk, ami jót tett a zenekar önbizalmának.
Norbi: Csak ismételni tudom Peti gondolatát. Magam miatt sem hagynám abba a zenélést, a zenekar pedig már a társaság miatt is örömöt nyújt a számomra. Gyuri: Természetesen szeretném folytatni a csapattal a zenélést, ameddig csak lehet. Ha ez nem valósulna meg, akkor sem hagynám abba a dobolást, mert a saját szórakoztatásom miatt csinálom. A jövővel kapcsolatban nyitott vagyok mindenre, ami a zenét érinti. Vivi: Az egyik nagy álmom, hogy az érettségi után részt vehessek egy tehetségkutatón. Addig pedig fejlesztem a hangom, és megpróbálom kihozni a legtöbbet a számomra kínálkozó lehetőségekből. Mit tartatok az eddigi legnagyobb sikereteknek, mind zenekari, mind egyéni szinten? Gyuri: Számomra természetesen, ez a zenekar jelenti a legjobb élményt! Peti: A Peep Bo! is hatalmas élmény volt számomra, de csak csatlakozni tudok Gyurihoz. Ez a zenekar számomra is siker. Norbi: A kampánynapon szerencsém volt fellépni a High 6 zenekarral, ami nagyszerű élmény volt a számomra. A Please Ignore és a MI?! tagjaként azonban jó pár sikerélménnyel gazdagodtam.
7. oldal
Vivi: A legnagyobb élményem még mindig a Republic zenekarral való fellépésem volt, amikor lehetőségem nyílt elénekelni velük az Ezt a földet választottam című dalt. Az Erkel Gimiben a tavalyi szalagavatón való fellépésem is a sikereim közé sorolható, de a Mi?! mindenképpen mérföldkőnek számít az életemben. Az utolsó kérdésem, amely egyben az októberi körkérdésünk, természetesen hozzátok is szól: szerintetek fontos-e az
erkeles diákok számára a Szemfüles, tehát az iskolaújság működése? Természetesen fontosnak tartjuk, mivel ezen keresztül a diákok értesülnek az iskolával kapcsolatos hírekről, eseményekről. Ezen felül ez egy hatalmas lehetőség azoknak az író-, illetve újságíró-növendékeknek, akik szeretnék megmutatni, hogy mit tudnak, és kibontakoztathatják tehetségüket. Minden elismerésünk számukra, és mindannyian hálásak vagyunk azért, hogy a mi érdekünkben képesek órákat áldoznak a saját idejükből. Costin Boglárka
KÖNYVBEMUTATÓ Jókai Anna: Éhes élet Szerettek olvasni? Én is. Kedvelitek a jó könyveket? Én is. Szeretitek kedvenc regényeitek íróit megismerni? Én is. Éppen ezért látogattam el október 3-án a Mogyoróssy János Könyvtárba, ahol Jókai Anna, Kossuth- és Prima Primissima-díjas írónőnk mutatta be legújabb regényét és egyben a saját életszemléletét is. Az Éhes élet a XXI. század egy tipikus családját mutatja be, elvált, újraházasodott emberekkel, innen-onnan származó gyermekeikkel és a hozzájuk tartozó személyekkel. Különösen tetszetős a könyv számomra azért, mert a szereplők gondolatait olvashatjuk el. Ez a történet a mindennapi életünkről szól. Mindenkiéről. A Miénkről. A Tiétekről. Na de a könyv ajánlását a novemberi számban olvashatjátok majd. Most a bemutatóról és Jókai Annáról mesélnék Nektek. Magával ragadó volt az az idő, amely alatt hallgattam az írónőt, aki egy igazán kellemes személyiség. Sok-sok érdekes, megfogadandó és megfontolandó dolgot hallottam tőle. A legfontosabb, amit megjegyeztem, hogy van egy valami, amitől sosem fogják tudni őt eltántorítani. Hisz abban, hogy az életnek van értelme. És hisz abban - az ő metaforájával élve - hogy az égbolt az egy bizonyos tükörablak. Mi nem látunk át rajta, viszont az afölött lévők látják, hogy mi és miért történik. Rengeteg mindenről beszélt nekünk az írónő, de ha a fejem tetejére állok, sem tudom visszaadni úgy, ahogyan ő. Csak azt tudom mondani, hogy ha lesz még alkalom, hogy találkozhattok Jókai Annával, ne szalasszátok el, megéri! Balog Zita
8. oldal
MŰSORKRITIKA
Szőkék, vörösek, barnák és feketék – nem úszhatjuk meg izgalmak nélkül ezt az évet sem, legalább is az RTL megpróbál gondoskodni róla. Közkedvelt csatornánk időközben nem csak saját televíziós klónjáról gondoskodott, de egy újabb kiöregedett celebet is pártfogásba vett, és jó szülőhöz méltóan megpróbál Benkő Dániel után számára is feleséget keresni. Nincs menekvés: ha a TV bekapcsolt üzemmódban van, bizony mindent meg fognak próbálni annak érdekében, hogy a buzukiművész párkereső műsorát lenyomják a torkunkon. Úgy látszik, hogy az RTL egyhamar nem adja fel Cupido szerepét: Benkő sikertelen „házassága” után újra készen áll a bevetésre. Most, hogy a Való Világ utórengései is csillapodni látszanak, ideje bedobni a már talonba tett, kissé porosodó kamerafelvételeket, hogy a nézettségből szerzett pénz maradéktalanul visszahulljon a csatorna virtuális tarisznyájába. A mostani szezonra eső választás nem más, mint az EMerTon-díjas énekes, zeneszerző és dalszövegíró, a buzuki legendás művésze, maga Delhusa Gjon és szerelmi élete. Természetesen a szerelemnyíl kilőve, rögtön 16 nőt súrolva, különböző korosztályokból. Hogy miért keres feleséget, azt szerintem még önmaga sem tudja, ugyanis házaséletéről az
utóbbi hónapokban sem hallgatott a sajtó. Vagy ez is a propaganda általi műsor előkészítése lett volna? Végül is a pénzforrás mindenkinek jól jön, úgyhogy Gjoni nyugodtan megmártózhat benne, méghozzá nem is akárhol: természetesen ismét egy luxusvilla dukál a résztvevőknek, nem beszélve a ruhákról, a fodrászokról, a sminkesekről és a nyaralásokról. Ezek után méltán gondolhatja mindenki, hogy megéri a színészettel próbálkozni, ha már az amatőrök is ilyen juttatásokban részesülnek. Talán így már nem is olyan nehéz elhinni, hogy a lányok már az első adás során azonnal beleszerettek a művész úrba, és kezüketlábukat törték annak érdekében, hogy ők köszönhessenek először az énekesnek, mert a szerelem első látásra bizony létezik, még ha csak e g y Delhusára formált Dávid szobor áll is a férfi helyén. A terep tehát előkészítve Gjoni számára, akinek a dolga csak annyi, hogy bemutassa a nagyközönség előtt csajozási, és néhol szexuális képességeit. És mit érne egy házastárs választása segítő nélkül? Egyedülálló nigériai énekesünk is felbukkan, és megmutatja érzékeny oldalát is. Fekete Pákó az első műsor során máris megszámolhatatlan könnycseppet ejtett barátja boldogságának láttára. Úgyhogy a kamerák beizzítva, a felvétel forog, a lányoknak pedig nincs más dolga, mint tündökölni a hírnév és a szerelem fényében. Legalább is az utóbbiban utólag. A csatorna természetesen rólunk sem feledkezik meg, hiszen szilárd meg-
9 oldal
győződése, hogy rólunk is gondoskodnia kell: túlbuzgó anyuka módjára megfogja a kezünket, majd szépen, lassan, kanalanként megeteti velünk ezt a konzerv műsort, mert bizony, hogy szükségünk van rá. Azt, hogy ezek után ki az, aki az ujját nyomja le a torkán, mindenki döntse el maga. Mindenesetre lassan a médiaerőszak fogalma erre a kategóriára is ki fog terjedni, hiszen a célja nem más, mint a szórakoztatás, mind-
ez botrányos módon, megspékelve erotikus tartalmakkal és természetesen a monogámia minden nemű megtagadásával. És itt kezdődik a lényeg: ismét egy fél ország fog hetekig lázban égni, hogy megtudja, végül kinek fog szólni a Nika se perimeno. Costin Boglárka
FILMKRITIKA Prometheus Ridley Scott (Szárnyas fejvadász, Gladiátor, Alien) rendezésében került a mozikba 2012 nyarán jelen cikk alanya. A cselekmény 2093-ban veszi kezdetét egy különös bevezető jelenettel. Ezután egy régész házaspár barlangrajzokat talál, amelyek egy csillagrendszerre utalnak. Ezt „meghívóként” értelmezik, és annak reményében, hogy végre fény derül az emberiség eredetére, a Prometheus űrhajó fedélzetén el is indulnak egy lakhatónak vélt bolygóra. Az alaptörténet tulajdonképpen ennyi. A megszokott minőséget kapjuk rendezés terén, és a számítógépes effekteknek köszönhetően 2012 egyik leglátványosabb filmjére számíthat a néző. Többek között Izlandon is forgattak, itt találhatóak a gyönyörű vízesések és füves területek. A színészek közül Michael Fassbender nyújtja a legkiemelkedőbb alakítást (egy androidot játszik - az iOS 6 szerepére nem találtak megfelelő színészt), de egyik karakter megformálásában sem lehet komolyabb kivetnivalót találni. A film nagyon sok kérdést hagy megválaszolatlanul (bár néhányat megmagyarázott egy interjúban a rendező), a következő folytatás(ok) miatt. Ezt néhányan negatívumként fogják fel, de sokan örülnek, hogy fórumokon vitathatják meg elképzeléseiket, mindaddig, amíg a következő részek ki nem töltik a történet hiányosságait. A film ügyesen keveri a sci-fi és a horror műfaját, hasonlóan a Nyolcadik utas: a halál-hoz. A legtöbb kritikus szerint előzményfilmje az Alien-nek, tekintve a rengeteg onnan vett motívumot és utalást, valamint időben is stimmel. Véleményem szerint a Prometheus egy nagyszerű film, forradalmi újítást ugyan nem vonultat fel, de a történet csavaros, és a többi hasonló jellegű filmből átvett dolgokat tökéletesen használja. Batiz Krisztián Értékelés: 10 / 9
10. oldal
„Ha a gondolatokat lehetne hallani…” …Énekli ezt Pásztor Anna az Anna and the Barbies zenekar Álmatlan című dalában. De nem lehet és ez így is van rendjén. A hétköznapokban legalábbis. Azonban vannak különleges esetek, amikor eltűnik a feltételes mód, és minden elménkbe zárt képzet és gondolat szabadon áramlik egy adott térben. A gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban ezek a különleges esetek (vagy inkább estek) minden hónap végén testet öltenek egy irodalmi felolvasóest képében, mely a Think-Túra elnevezést tudhatja magáénak. Think, angolul annyit tesz: „gondolkozni, gondolni”, az édes anyanyelvünkön megfogalmazott túra pedig már teljesen érthető. Az ötletes névadást a cselekvés követi, a séma egyszerű. Szedjünk össze néhány írói tehetséggel megáldott lelkes ifjút (akár diák, akár tanár), adjunk a kezükbe mikrofont, ültessünk le eléjük egy kisebb közönséget, és kezdődhet is a kúra. Az eljárás általában három szakaszból áll: első a kötött témára íródott művek felolvasása, ezután következnek a „szabad alkotások”, majd a sort az ún. „10 szavas blokk” zárja. Minden felolvasóest előtt kiadásra kerül egy bizonyos, általában egyszavas téma, mely később alapjául szolgál majd az este egyharmadának. A rendezvény ezen szakaszának egyedülálló varázsa van, hiszen a nézők szem-és fültanúi lehetnek az emberi elme sajátos működésének. A vállalkozó szellemű írók hihetetlenül sokféle köntösben képesek megjeleníteni olyan egyszerű szavakat, mint a tükör, a bolhapiac vagy a szédülés. Ahány személy, annyi variáció, nem születik meg két ugyanolyan mű. Asszociációs játék ez, melyben tájékozottságunk és észjárásunk válik a leghasznosabb segítőeszközzé. A következő rész a szabad témában megalkotott irományok köre, ilyenkor az egyén bátran megoszthatja a papírjára vetett élmények, problémák és benyomások hadát. S bár látszólag az egyén nézetei
és vélekedései vannak a középpontban, a nézők sorai között ülve könnyedén érezhetjük akár azt is, hogy az alkotók a mi szemüvegünket felvéve tekintettek végig a minket körülvevő világon. Az esemény záróakkordja a tíz szavas blokk. A művészjelöltek még a felolvasások megkezdése előtt megkapnak tíz, a közönség által megadott szót, melyeket be kell építeniük egy 10-15 perc alatt megírt műbe. Amikor a felolvasók karcolni kezdik a sorokat, egy rövid szünet veszi kezdetét, melyet a mélyen tisztelt publikum általában egy csészényi (olykor) gőzölgő tea és egy vagy több beszélgetőpartner társaságában tölthet. Amint a szünetnek vége, megkezdődik az improvizációs gyakorlatok bemutatása. Nehéz feladat ilyen rövid idő alatt igazán jó, az összes „kritériumnak” megfelelő szerzeményt írni, itt az irodalom művészete csak félig jelenik meg, a másik fél a rögtönzésé. Hosszas leírást lehetne még adni erről a sokak elméjét megmozgató kezdeményezésről, amely mára már hagyománnyá nőtte ki magát az Erkel Gimnázium történetében, mégis pár szóban is megfogalmazható a rendezvény lényege: kultúra, tehetség, irodalom, közösség. Ezeken a csütörtöki estéken sokszor nem is az válik fontossá, hogy milyen tételmondatok és életbölcsességek fogalmazódnak meg egy-egy versben, nem az számít, hogy mennyire tökéletesen lett megkomponálva némely szonett. A lényeget akkor értjük és érezzük meg igazán, amikor végighallgatván az előadókat, körbenézünk és meglátjuk, hogy mennyi korban, nemben és gondolkodásban különböző személyt kötnek le a megalkotott sorok. Akkor jövünk rá igazán, hogy a művészetnek összetartó ereje van. Jasik Barbara Forrás: www.kulturprojekt.hu
11. oldal
ALKOTÓI OLDAL A Think-Túra szeptemberi témája:
Szédülés ÖTVÖS DÁVID
NYÁRFÁDI BRIGITTA
KÖRÖLÖTTÜNK
SZÉDÜLÉS
Suhanó árnyak, elmosódó falak Szájában visszatér a keserű falat Szeme nem lát, nincs már érzék Csak arra vár, hogy őt is megértsék
Sistereg fülem bakelitlemeze körbe köröz rajta a tű, Kapkodom a mély lélegzetet! Már csak Ady az, ki mellettem ül.
A maga éveit talán már megélte Összecsuklik néha bizonytalan lépte Megfulladni látszik az élet tengerében Kihuny a fény bevérzett szemében
Hanglemezen a tekintetem, elnémul az egész világ. Öt perc után, mind a ketten szublimálva gyújtunk rá.
Befelé fordulva jár és kel Társaságot, magányt csak fejében lel Csukott szívvel éli le napjait Csak a világ szórja rá kegyetlen lapjait
ORBÁN KATA SZÉDÜLÉS
Egy kérdése mégis csak lenne És utána talán elhúzódna csendbe Jogosan kérdi: megőrült-e? Vagy a világ szédült el körülötte?
Szédülök, mint hintaszékében Az öregember, kényelmetlen Helyzetem, kellemetlen De lenyelem, bár tűrhetetlen. Beléd estem, mint részeg a bányatóba, Szédülök, pedig másnapos sem vagyok, De lehetnék, mert túl sok Volt már a szerelem s telenség. Csak fekszem az ágyamon, S forog a Föld a lámpaállványom Táncra kész, úgy érzem itt a vég, De nem te fordítasz egyet még. Rajtam a pólód, de hánytatott, Anyukád visszakérte, mert nem állhatott, De nevettem, el is feledtem, Hogy szerelmedben megszédültem. Mint kisgyerek a hullámvasúton, Szédülésem szüntelen, nem tudom Én forgok vagy a Föld körülöttem, Szerelmi részegségből másnapos lettem.
12. oldal
Eremben a kék spirálok vércukorszint csökkentők… Táblacsoki? Azt kívánod? Nem olyan meghökkentő.
KÖNYVAJÁNLÓ Jay Asher: Tizenhárom okom volt A napokban fejeztem be Jay Asher könyvét, egy igazán felkavaró történetet. Figyelem! Gyengébb lelkületű, depresszív jellemű olvasóink ne vegyék a kezükbe! Egy doboz, hét kazetta, tizenhárom oldal. Minden oldal más személyről szól. Azokról, akik szerepet játszottak Hannah Baker életében, méghozzá fontos szerepet. Clay Jensen egy dobozt talál a házuk előtt. Izgatottan viszi be a házba, nem is sejti, hogy a csomag ma az életét változtatja meg. A dobozban hét kazettát talál, mindegyik oldalon egy-egy szám, egészen tizenháromig. Clay gyanútlanul teszi be a magnóba az elsőt, és nyomja le a playt. Ekkor csendül fel Hannah Baker hangja. A lányé, aki nemrég egy marék gyógyszer segítségével végzett magával. A kazettákon elmeséli, miért is tette ezt. Ha hozzád is eljutottak, akkor rajta vagy Hannah listáján, tehát te is részese vagy a történetnek. Csak két szabály van. Hallgasd meg! Küldd tovább! Különben… Kik azok, akik a lány halálát okozták? Mit tehettek? Miért választotta Hannah ezt az utat? Mindez kiderül, ha elolvassátok ezt a fantasztikus könyvet. Csak ajánlani tudom! Kellemes olvasást kívánok! Balog Zita
VERSENY Kedves leendő Versenyzők! Az Erkel Ferenc Gimnázium magyar munkaközössége irodalmi műveltségi vetélkedőt hirdet a gimnázium tanulói számára. A versenyre 3 fős csapatok jelentkezését várjuk, ám az eddigiektől eltérő módon. Jelentkezni a magyar.muk@gmail.com címre elküldött Regisztráció tárgyú e-maillel lehet. A levélnek tartalmaznia kell egy csapatnevet (amelyet nektek kell kitalálni), a csapattagok nevét és osztályát, illetve egy e-mail címet, amelyre a későbbiek során a feladatlapok érkeznek. A vetélkedő két írásbeli fordulóból és egy szóbeli döntőből áll, ahova az első két forduló legtöbb pontot elérő csapatai juthatnak be. A jelentkezési határidő: 2012. október 26. (23:59)
13. oldal
OKTÓBERI KÖRKÉRDÉS Szükség van-e iskolaújságra? Pongrácz Tímea Szerintem lenne. Mivel ez is egyfajta szórakozást nyújt a diákok többségének. Én nagyon szívesen olvasnék elsősorban kulturális témákról, illetve a közelmúltban történt eseményekről, rendezvényekről. Egy jól szerkesztett diákújsággal szerintem sok friss információra lehetne szert tenni.
Tar Emese A suli sajnos nem teljes iskolaújság nélkül. Szerintem a filmekről és a legújabb zenékről szóló írások nagyon népszerűek lennének a diákok körében. Egy leendő diáklapban szívesen látnék információkat az aktuális eseményekről, friss koncertélményekről, illetve érdekes interjúkat a zenekarokkal.
Tövisháti Éva A Szemfülest sajnos nem nagyon keresik mostanában, tavaly is keveset adtam el belőlük. Szerintem egy újság akkor eladható, ha változatos és érdekes témájú cikkek találhatóak benne.
REJTVÉNY Törpilla, Ügyifogyi és Okoska belopóztak Törpapa laboratóriumába, ahol találtak két palackot. Az egyiktől igazmondóvá, a másiktól hazugmondóvá vált az, aki ivott belőle. Minden törp ivott pontosan egy palackból, majd valamelyikük véletlenül összetörte az egyik palackot. A csörömpölésre bejött Törpapa és kérdőre vonta őket: - Ki törpte el a palackot? - kérdezte. - Ügyifogyi volt az. - mondta Törpilla. - Okoska volt az. - mondta Ügyifogyi. - Okoska, mindhárman ugyanabból az italból ittatok? - kérdezte Törpapa. - Igen, Törpapa. - Még nem tudom, hogy ki törphette el a palackot, de azt tudom, hogy te nem lehettél az - mutatott Törpapa az egyik törpre, majd megszólította a másik kettő közül az egyiket: - Ti ketten ugyanabból a palackból ittatok? - Igen,Törpapa. Ebből a válaszból Törpapa már tudta, hogy ki volt a tettes. Ki volt az?
14. oldal
Tartalom Szecskatábor (élménybeszámoló) ............................................ Szecskabál ................................................................................ Lemezkritika (No Doubt) ........................................................ 10 kérdés - 10 válasz (Interjú a MI?! zenekarral) .................... Könyvajánló (Jókai Anna: Éhes élet) ...................................... Műsorkritika (I love Gjoni) ..................................................... Filmkritika (Prometheus) ......................................................... Think-Túra ............................................................................... Könyvajánló (Jay Asher: Tizenhárom okom volt) .................. Körkérdés .................................................................................
1 3 4 5 8 9 10 11 13 14
Impresszum Felelős kiadó: Szűcs Levente Szerkesztők: Balog Zita; Batiz Krisztián; Costin Boglárka; Erdész Ádám; Galambosi Eszter; Hack Andrea; Horváth Zsófia; Jasik Barbara; Orbán Kata; Ötvös Dávid; Pongrácz Tímea; Tar Emese; Zsarnóczay Emese A borítót rajzolta: Zsarnóczay Emese Fénykép: Orbán Kata, Ficzere Szonja Tördelés: Balogh Norbert