Erkel Diákünnepek Nekünk, diákoknak a 25. EDÜ pénteken reggel 9-kor kezdődött. Ekkor vette kezdetét több verseny is: a szólóének, a könnyűzene és a vers- és prózamondás. Itt több tehetség megmutathatta, ki mit tud. Személy szerint az én napom felalárohangálásról szólt és a fotózásról. Így jó pár fiatalt meg is ismerhettem a fellépők közül. 10 órakor folytatódott a nap a szólóhangszeres versenynyel. Majd egytől felpörögtek a dolgok, a táncosok végre előadhatták műsorukat, majd a fotó- és képzőművészeti kiállítás nyertesei is átvehették díjaikat. 14 órakor már a filmjeikkel jelentkezők is izgulhattak, de persze a többi verseny is folytatódott egy rövid ebédszünet után. 17 órakor önálló irodalmi alkotásaikat olvashatták fel a jelentkezők, ekkorra már a vers és prózának és a szólóéneknek az eredményhirdetése is lezajlott. Miután kifogytak a művekből, és a könnyűzenei zsűri is elfáradt a pénteki versenynap véget is ért. De az igazán jó programok csak ekkor vették kezdetüket. 20 órakor a megnyitóval hivatalosan is kezdetét vette a jubileumi diákünnep. Kis késéssel a fáklyás felvonulás is megindult, majd csatlakozott a mazsorett csoport is hozzájuk, és az ő irányításukkal haladtunk végig a vártól egészen a sportcsarnokig. Fél tíz után nem sokkal a Peep Bo! névre hallgató gyulai zenekar lépett a színpadra, több régi erkeles diákkal. (Velük egy interjút is olvashattok az újságban- a szerk.) Ők saját számaikkal, feldolgozásokkal készültek, sőt két új számot is bemutattak a közönségnek, remek hangulatot teremtve ezzel. A srácokat egy másik banda az Esti Kornél követte, akik saját számaikkal szórakoztattak minket, és még egy dal premierjének is részesei lehettünk.
Az este olyan hangulatban ért véget, ahogy a másnap reggel kezdődött. Fáradtan, de elkezdett gyűlni a tömeg kilenc óra körül a sportcsarnokban és kezdetét vette a könnyűzenei megmérettetés utolsó fordulója. Ugyanekkor megindult a népművészeti verseny és az irodalmi színpadi is. Tízkor már a kórusok is versenyeztek. Délutánra az összes verseny eredménye megvolt, és kiderült kik léphetnek fel a gálán. Az este a SnailGardN gyulai zenekar koncertjével indult, őket követte a Paddy and the Rats és végül a Supernem remek fellépése. Majd DJ Xandro nyolcvanas, kilencvenes évek
klasszikusaival szórakozta a még talpon lévőket. A vasárnapra már csak a gála maradt, ahol minden kategóriából láthattunk különleges tehetségeket. Véleményem szerint méltóképp lett megünnepelve a huszonötödszörre megrendezett Erkel Diák Ünnepek. És ahogy a hétvégén is annyiszor hallhattuk: EDÜ volt, EDÜ van, EDÜ lesz!
EREDMÉNYEK Énekkar I. helyezett: Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskola, Óvoda és Általános Iskola (Esztergom) II. helyezett: Madách Imre Gimnázium (Budapest) III. helyezett: Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium (Budakeszi) Különdíj: BÉKSZI Terfort Ágoston Műszaki Tagintézménye (Békéscsaba) Prózamondás I. helyezett: Mezei Beáta Széchényi István Mezőgazdasági Szakközépiskola és Kollégium (Hajdúböszörmény) II. helyezett: Fehér András Balázs Bethlen Gábor Református Gimnázium (Hódmezővásárhely) III. helyezett: Tordai Anna Abigél Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium (Békéscsaba)
1. oldal
Orbán Kata
Versmondás I. helyezett: Fehér András Balázs Bethlen Gábor Református Gimnázium (Hódmezővásárhely) II. helyezett: Hodosán Dóra Bocskai István Gimnázium (Hajdúböszörmény) III. helyezett: Juhász Éva Bethlen Gábor Református Gimnázium (Hódmezővásárhely) Különdíj: Mokán Márton Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula) Lehoczky Mihály Hunyadi János Közoktatási Intézmény (Mezőkovácsháza) Szólóhangszer, kamarazene I. helyezett: Kutas Mária Anna Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium (Békéscsaba) II. helyezett: Szabó Imola Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula) III. helyezett: Farankó Tamás János és Poljovka Domicián Pál Székely Mihály Intézmény (Szarvas) Különdíj: Karkus Tamás Ady-Bay Középiskola (Sarkad) Siklós Kristóf Földes Ferenc Gimnázium (Miskolc) Szólóének I. helyezett: Farkas Dorina Vásárhelyi Cseresnyés Kollégium (Hódmezővásárhely) Rostás Pál József Székely Mihály Intézmény (Szarvas) II. helyezett: Varga Zsanett- Premier Művészeti Szakközép iskola (Békéscsaba) Ebergényi Vilmos Vasvári Pál Gimnázium (Nyíregyháza) III. helyezett: Peres Vivien Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula) Németh Endre Premier Művészeti Szakközép Iskola (Békéscsaba) Képző- és iparművészet, szobrászat, ruhatervezés I. helyezett: Életfa „közös alkotás” Göndöcs Benedek Középiskola, Szakiskola és Kollégium (Gyula) II. helyezett: Szfelek Renáta „Az élet fejjel lefelé” Könnyűipari Szakképző Iskola és Speciális Szakiskola (Debrecen) III. helyezett: Vidó Lilla „Eső Után” Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula) Különdíj: Szabó Csenge Kamilla és Fazekas Réka „Fredom” Péter András Gimnázium és Szigeti Endre Szakképző Iskola (Szeghalom) Népdal, néptánc, hangszeres népzene I. helyezett: Szelezsán Rebeka és Harmati Patrik Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula) Szakis Banda Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és Alpokú Művészeti Iskola, Zeneiskola (Békéscsaba) II. helyezett: Debreczeni-Kiss Helga Bartók Béla Művészeti Szakközépiskola és Alpokú Művészeti Iskola, Zeneiskola (Békéscsaba) Rácz Zoltán Ady-Bay Középiskola (Sarkad) III. helyezett: Kovács Dominik és Kovács Viktor Vak Bottyán Általános Művelődési Központ (Simontornya) Orbán Fanni és Orbán Virág Bocskai István Gimnázium (Hajdúböszörmény) Különdíj: „Hétfő” Fiú Kórus BÉKSZI Terfort Műszaki Tagintézmény (Békéscsaba) Önálló irodalmi alkotás I. helyezett: Kovács Dominik és Kovács Viktor Vak Bottyán Általános Művelődési Központ (Simontornya) II. helyezett: Kopcsák Róbert Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula) Farkas Beatrix Földes Ferenc Gimnázium (Miskolc) III. helyezett: Tóth János Könnyűipari Szakközépiskola és Speciális, Szakiskola és Kollégium (Debrecen) Különdíj: Ötvös Dávid Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula) Csengeri Mónika és Pécsi Petra – Göndöcs Benedek Középiskola, Szakiskola és Kollégium Irodalmi színpad I. helyezett: „A hat Jaszohacsi” / „Ez itt a bökkenő”Földes Ferenc Gimnázium (Miskolc) II. helyezett: „Változás” Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium (Budakeszi) III. helyezett: „Botcsinálta doktor” Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium (Hódmezővásárhely) Különdíj: „Holokauszt emlékműsor” Teleki Blanka Gimnázium (Mezőtúr) Fotó I. helyezett: Kliszek Antal „Egyedül a rengetegben” Karácsonyi János Katolikus Gimnázium (Gyula) II. helyezett: Szabó Zoltán „Csíííz” Karácsonyi János Katolikus Gimnázium (Gyula) Különdíj: Orbán Kata „önarckép” Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula) Kisfilm II. helyezett: „A dohányzás halált okoz” Ady- Bay Középiskola (Sarkad) III. helyezett: „A kommunikáció alapjai” Karácsonyi János Katolikus Gimnázium (Gyula) Különdíj: „Tegyél három jó dolgot” BÉKSZI Trefort Ágoston Műszaki Tagintézménye (Békéscsaba) Könnyűzene I. helyezett: Varga Ádám BÉKSZI Trefort Ágoston Műszaki Tagintézménye (Békéscsaba) II. helyezett: Julcsi and the Babyfaces Földes Ferenc Gimnázium (Miskolc) III. helyezett: UNfold kRU Göndöcs Benedek Középiskola, Szakiskola és Kollágiumai (Gyula) Különdíj: Who knows? Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula) Tánc és mozgás I. helyezett: Nagy Barbara és Péter Kamilla Bocskai István Gimnázium (Hajdúböszörmény) II. helyezett: Gyevnár Réka Koré Company (Budapest) III. helyezett: Feke Brigitta és Szalai Dénes Erkel Ferenc Gimnázium (Gyula) Különdíj: Dynamic Girls Premier Művészeti Szakközépiskola (Békéscsaba) Látvány és varieté I. hely: Horváth Barnabás Leöwey Klára Gimnázium (Pécs) II. hely: Csesznak Zsolt, Földes László, Karkus Tamás és Vadas László Ady-Bay Középiskola (Sarkad) III. hely: Kovács Krisztián Marcell, Vakulya Lajos és Veréb József Vásárhelyi Cseresnyés Kollégium (Hódmezővásárhely) Különdíj: Karkus Tamás Ady-Bay Középiskola (Sarkad)
2. oldal
Erkel Diákünnepek 2013
Fáklyás felvonulás Domokos, az Esti Kornél gitárosa
Bernie, a Paddy and the Rats harmónikása
A könnyűzenei verseny eredményhirdetése
Bence, a Peep Bo! dobosa
3. oldal
Esti Kornél koncert A könnyűzenei zsűri
Szabi, a Supernem énekese
Attila, a SanilGardN énekese
Peres Vivi, a szólóének különdíjasa
Peep Bo! koncert
4. oldal
10 kérdés – 10 válasz Micsoda? Hogy még nem ismeritek őket? Akkor remélem, felkelti a figyelmeteket ez az interjú, és akiknek ismerősek, remélem, még jobban megszereti őket. Az sem elfelejtendő, hogy több régi erkeles diák is erősíti a csapatot. Több felállásuk is volt már, de úgy tűnik, a mostani forma maradandó lesz.
így találtunk rá Attilára. Egy ideig még Kertész Réka és Boros Peti is csatlakozott a zenekarhoz. Mi indított el titeket a zenei pályán? Attila: Volt otthon egy szintetizátorunk, és végül megtanultam rajta játszani. F. Bence: Engem anyám íratott be a zeneiskolába, majd néhány hangszerváltás után rátaláltam a szaxofonra.
2012-től a jelenlegi felállásuk: Falaty Bence - szaxofon Ferenczi László - gitár Jurdi Dániel - ének, gitár Labos Bence - dob Nagy Attila - billentyűk Szabó Ákos - basszusgitár
Ákos: Szóval szülői nyomás hatására.
Hogyan ismertétek meg egymást? L. Bence: A zenén keresztül. Ákos meg én már korábban is együtt zenéltünk, majd később ketten maradtunk, ezért elkezdtünk tagokat keresni, és így vettük be az akkor alakuló zenekarunkba Danit, és rá egy pár hónapra Falaty Bencét, mert úgy éreztük szükségünk van egy fúvósra is. Nem tudtuk eldönteni, hogy szaxofonosra vagy trombitásra lenne szükségünk, de aztán hallottunk Bencéről, és végül ő is a csapat tagja lett. Ekkor már voltunk négyen, aztán jött Ferenczi Laci, akinek tetszettek a témái, és általa teltebb lett a hangzás. Mikor már öten voltunk, éreztük, hogy még kell egy billentyűs is,
L. Bence: Elsős koromban elmentünk egyszer anyukámmal a zeneiskolába, és ahogy beléptünk az ajtón, a földszint első teremében dob volt, és végül így lett ő a „győztes”. Szívesen emlékeztek régi hangszereitekre és zenetanáraitokra? F. Bence: Én még ma is tartom a kapcsolatot a tanáraimmal. A régi hangszereim, amiken játszottam, azokat is néha előveszem és játszom rajtuk. De nem csak szaxofonozni tudok, hanem klarinétozni, egy kicsit gitározni és zongorázni is. Dani: Én a mai napig együtt is zenélek a tanárommal, már nem tanulok nála, de vannak közös fellépéseink. A továbbtanulás mellett mennyire nehéz megszervezni a próbákat és a koncerteket?
5. oldal
Ákos: Sokkal nehezebb. Eleinte még ennél is rosszabb volt, de így, hogy most szinte mindenki ugyanabba az iskolába jár, már könnyebb. Beállt egy olyan rendszer, hogy minden héten hazajárunk, és itthon próbálunk. Végül is így, hogy kialakult ez a rendszer, sokkal jobb. Honnan merítetek ihletet a dalokhoz? Mi inspirálja a szövegeiteket? Dani: Sokféle zenét hallgatunk, igazából ebben rejlik a titok. Inspirációnak elég egy -egy életérzés, egy gondolat vagy olyan dolog, ami már megtörtént valamelyikünkkel. F. Bence: Külön ihlet igazából nincs. A dalok úgy születnek, hogy valamelyikünk hoz valami témát, ami neki tetszik, azt eljátssza nekünk, és általában erre próbálunk a későbbiekben építeni. L. Bence: Így igaz, különböző zenéket hallgatunk, de van pár olyan zenekar, amiket mindannyian szívesen hallgatunk, mint például: John Mayer, Bonobo, Rage Against the Machine , Barabás Lőrinc Eklektric, stb. A lényeg tényleg csak ebben rejlik, hogy mindenkire jó sok különböző zene hat, és így készítjük a számainkat. Abból merítünk, amiket hallgatunk, és legtöbbször mindenki hozza magával a témákat. És persze mindenki magának találja ki, hogy mit játszik, de azért fontos az is, hogy
6. oldal
jó legyen az összhatás. Melyiket nehezebb megírni a szöveget vagy a zenét? Ákos: A próbán leginkább közösen dolgozunk, és k ö z ö s e n „gyártjuk” a számokat. Ez elég hosszú meló. Attila: Általában a szöveg jóval hosszadalmasabb munka. Dani: A szöveget sokkal nehezebb megírni, mert mindig a zenét csináljuk meg hamarabb. És így sok munka, amíg sikerül egy olyan szöveget összehoznunk, ami értelmes is, jól is szól, és a dallamra is illeszkedik. Mert ugye úgy kell kijönni az egésznek, ahogy a dallam van. Nagyon nehéz ezt megcsinálni, de folyamatosan próbálkozunk. Részt vettetek egy versenyen, melynek nyereménye egy klip volt. Milyen klipet csinálnátok? L. Bence: Igazából, ez az egész úgy volt, hogy neveztünk, de végül semmilyen viszszajelzést sem kaptunk az eredményről. Arról pedig fogalmunk sincs, hogy milyet forgatnánk. A Fairytale klipjét, egy barátunk csinálta. De valószínűleg koncertfelvételt készítenénk, ha újabb klipre kerülne sor. Mit értékeltek jobban, minek örültök jobban a könnyű eredményeknek vagy a nehéz munkával elért sikereknek?
Dani: Még (nevetnek)
egyiket
se
értünk
el.
L. Bence: Hát igen, még nem mondhatjuk azt, hogy elértük volna valamelyiket is, persze, ismernek minket egy szinten, meg kaptunk már pár meghívást innen-onnan, de nem gondolnám azt, hogy már elértünk valamit. Valószínűleg jobban örülnénk a nehéz munkával elért sikernek, mivel az általában maradandó. F. Bence: Jobban szeretnénk tartós eredményt, amit nehezen lehet elérni, mint könnyűt, mert ezek általában mulandóbbak. Mennyire gondoljátok komolyan a zenélést? Mik a jövőbeli terveitek? Ákos: Számunkra nagyon fontos a zene, de tisztában vagyunk vele, hogy jelen pillanatban a tanulmányainkat is komolyan kell vennünk. A jövőben minél több emberrel szeretnénk megismertetni a zenénket, jó volna több helyen fellépni, valamint új dalokat írni és számokat szerezni. L. Bence: Borzasztóan komolyan gondoljuk, ugye lassan már négy éve együtt vagyunk. A célunk, hogy csináljunk jó sok számot a nyáron, legyen sok koncertünk, és minél többen ismerjenek meg minket. F. Bence: Kitörni Békés megyéből, hogy máshol is legyenek koncertjeink.
Ha Magyarországon elismertek lennétek, de ott állna előttetek a lehetőség, hogy más országokban is ismertek lehetnétek, de csak egy feltétellel: ott kéne élnetek az életetek hátralevő részében, vállalnátok? Melyik lenne ez az ország? L. Bence: Ez nagyon sok tényezőtől is függ, de ha most jönne egy ilyen lehetőség, akkor minden bizonnyal vállalnánk. Dani: Szerintem a legtöbben Angliát vagy az Egyesült Államokat választanánk, a nyelv, valamint a zenei felhozatal miatt is. Meg szeretnéd hallgatni a számaikat? De lemaradtál az EDÜ-s fellépésükről? Ne búsulj! A nyáron minden bizonnyal több koncertjük is lesz, ahol elcsípheted őket. Az első lehetőség, rögtön július 11-én 17:00-tól lesz a pósteleki Rom Fesztiválon. Megnézheted első klipjüket a Fairytale-t, Youtube-on: http://www.youtube.com/ watch?v=TfdcZQE4x1Q. Facebook-on, pedig megtalálod őket a következő linken: https://www.facebook.com/peepboband . Orbán Kata
7. oldal
FILMKRITIKA A gonosz sikolya Vagy valami hasonló… Az angol cím Scream of the Banshee, amelynek legalább 5 magyar fordítását találtam az interneten, és ez csak jobban hangzik, mint a „Banshee sikolya”, amiről valószínűleg alig tudja valaki, hogy mit jelent. Én sem tudtam, amég ez a „remekmű” a kezembe nem került. A banshee eredetileg az ír mitológiában jelent meg, egy szellemként, aki családokhoz kötődik és a fontos emberek halálánál Marilyn Manson módra sikítozni kezd. Rengeteg variációja van, átvándorolt a skót és az amerikai folklórba is. Több megjelenési formája lehet, egy szépnek közel sem mondható démontól, gyönyörű nőn át boszorkánysággal kapcsolatos állatokig. Ugyan legtöbbször nem ártó jelleggel ábrázolták, a 2011-ben megjelent film mégis ezt az aspektusát mutatja be. De vajon sikeresen? A rendezőt, szereplőket nem szeretném részletesen tárgyalni, mivel sem én, sem pedig a Wikipédia, vagy akármilyen filmes oldal nem ismeri őket. Alacsony költségvetésű film, ahol nem csak a karaktereken spóroltak, hanem …körülbelül mindenen. Ellenben a sztori ígéretes(nek tűnik): egy egyetemi kutatócsoport talál egy dobozt az intézmény elhagyatott raktárában, amelyet ki is nyitnak. Meglepetésükre egy levágott fejet találnak benne, mivel mint kiderül, ebbe ejtették foglyul még a középkorban a szörnyet. Ugye milyen jól hangzik? (Igen, jól, nem érdekel ki mit mond.) Azonban a bonyodalmak itt kezdődnek, sajnos nem csak a szereplők életében, hanem a film megvalósításában is. A stroboszkóp intenzív használatától eltekintve minden speciális effektet mellőz a film, ami nem is lenne baj, ha a banshee nem úgy nézne ki, ahogy. Legnagyobb jóindulattal is a Muppet Showba sorolnánk be. Az ijesztő jeleneteket (amikből
egyébként van elég sok) jó párszor a szörny modellje változtatja komikussá, a hangokat nem is említve, amik a fűnyíró által lekaszabolt szikladarab hangjától egy macska farkára való rálépésig terjedő széles skálán mozognak. Pár „drámai” vonal teljesen felesleges volt a filmben, de legalább színesebbé teszik, ha jelentőségük nincs is. Vannak egyéb bakik, például hogy a baseball ütőt úgy tartják, mintha fonákot szeretnének ütni teniszben; ok nélkül elkóborol a legsebezhetőbb személy a csoportból; elhelyeztek egy világvége szálat a sztoriban (amivel semmit nem kezdenek, és ki sem fejtik); fél percet várnak mielőtt megölik a szörnyet, csak hogy a tinilány elmondhassa akciófilmbe illően epikus és értelmetlen monológját a bosszúállásról, világmegmentésről és a család szerepéről. Annak ellenére, hogy az egész bemutatóban szidtam a filmet nekem tetszett. Komolyan. Ugyan nem akarja kiparodizálni magát, de ez tökéletesen sikerül neki, így a valóban ijesztő részek keveredve a kínból nevetős jelenetekkel egy egész nézhető elegyet alkotnak. Úgyhogy tudom ajánlani, természetesen megvásárolva (a Pirate Bay-ről, uTorrentről, vagy hasonló szórakoztatóipari vállalatoktól).
8. oldal
Értékelés: 6 / 10 Batiz Krisztián
Kosztolányi-talány Irodalmi verseny Szabadkán Szabadkán harmadik alkalommal került megrendezésre a Kosztolányi-napok keretein belül a Kosztolány-talány névre keresztelt két napon át tartó (2013. 03. 21-22.) irodalmi vetélkedő, amit idén sikerült nemzetközi szintre emelni. A verseny követelményei rendkívül egyszerűek voltak: Pacsirta, fényképezőgép és három diák. Iskolánk egy csapatot indított, aminek Balog Fanni, Fodor Nikolett és Galambosi Eszter voltak tagjai Balogh Norbert tanár úr oldalán. Az alábbiakban egy rövid beszámoló olvasható a kimerítő kalandozásról. A verseny első napján a költő/író szülővárosában vártak minket a szervezők néhány rendkívül kreatív feladat megoldására (levélírás a Pacsira című Kosztolányi regény egy-egy szereplőjének nevében; keresztrejtvényt, valamint apróhirdetést is fel kellett adjunk), majd válaszainkat a legkülönbözőbb helyszínekre kellett eljuttatnunk a nem is olyan kicsi, és számunka teljesen ismeretlen város szűk utcáin bolyongva. Órákon át tartó rohangálás és körülbelül hat szívinfarktus után végül eljutottunk az utolsó - hibásan kódolt helyszínre is, a lapokat leadtuk, majd visszavánszorogtunk a főhadiszállásként szolgáló városi könyvtárba. Ekkor már tálalva volt svédasztalos menünk, természetesen mindenki pukkadásig ette magát - a verseny hevében valószínűleg ezt is feladatnak tekintettük. Mialatt a zsűri leadott munkáinkat értékelte, mi ráérősen gurulgattunk szállásunkhoz, a szervezők ugyanis három - nem is akármilyen - szállodai szobát foglaltak le számunkra. Egy rövid
városnéző túrát is sikerült beiktatnunk még programunkba. Ekkor már semmi okunk nem volt aggodalomra - a kora délutáni kétségbeesés amúgy is felemésztette az összes kifejezetten erre tartalékolt erőnket. Az eredményhirdetés előtt még egyszer alkalmunk adódott, hogy rosszullétig tömjük magunkat finomabbnál finomabb falatokkal, majd végül megtudtuk, hogy a több mint harminc csapat közül fél ponttal csúsztunk le a dobogóról, de sikerült megállapodnunk magunk között annyiban, hogy így is rengeteget nyertünk (többek között bájos idegenvezetőnk, Betti barátságát). Következő nap a korai órákban visszaindultunk Magyarországra, pontosabban Szegedre, ahol természettudományi kiállításokat járhattunk végig. Végül a délutáni órákban vonatra szálltunk, és este már családjainkat bombázhattuk az elmúlt két nap történéseivel. Még soha nem vettem részt olyan versenyen, ami mögött ennyire profi szervezői munka állt volna. Nem csak korhű térképet kaptunk, de egy antik újság hatását keltő, különböző, a segítségünkre szolgáló forrásokat tartalmazó nyomtatványt is. Ezen kívül minden feladat elvégzéséhez elegendő időt, és kellő támogatást is. Ha bárkinek lehetősége akad egy ilyen - vagy éppen ezen a - versenyen való részvételre: ne habozzon igent mondani, hiszen a mi esetünkből kiindulva csak pozitív dolgokat szülhet a helyzet. Mi hatalmas élményekkel és szállóigékkel gazdagodtunk, valamint sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Egy ilyen kirándulás mindenképp megéri a koromfekete karikákat az ember szeme alatt! Galambosi Eszter
9. oldal
SZÓVAL?! Vitaverseny Kecskeméten
Idén harmadik alkalommal került megrendezésre a Szóval?! országos vitaverseny. Az Európai Unió és annak problémái köré centralizálódott tanulmányi vetélkedőre idén közel 150 csapat regisztrált, amiből azonban állomásonként mindössze 8 csapat juthatott tovább a regionális döntőkre. Az Erkel Ferenc Gimnázium BAD csapatának tagjai (Costin Boglárka, Vasas Daniella és Lesán György) is a felkészültek, és szerencsések között lehettek: a selejtező után mi is bekerültünk a dél-alföldi régió legjobbjai közé, így megmérettethettünk a kecskeméti döntőben. Az előválogatás során két feladatot kapott minden csapat: az első egy EU-hoz kapcsolódó internetes kvíz minél gyorsabb és pontosabb megoldása, a második pedig egy érvelés vagy cáfolat megírása volt, aminek tételmondata:„Az Európai Unió megérdemelte a Nobelbékedíjat.” Az elődöntőben eredményesen szerepelt Szeged, Gyomaendrőd, Kalocsa és Kecskemét. Velük együtt az Erkel is megmutathatta magát a mi képviseletükben. A február 15-ei eredményhirdetés után közel egy hónapunk volt felkészülni a március 22-én megrendezett, immár csak az élő vita köré összpontosuló regionális döntőre. Az előkészületünkhöz szükséges témát korábban megkaptuk: „Az EU minden tagállamának közös pénznemet kellene használnia.” Ezen tételmondat köré kellett felépítenünk szakszerűen, szigorú szabályok szerint mind érvelő, mind cáfoló beszédünket. Nemcsak erős érvekre és ellenérvekre volt szükségünk, hanem mély betekintésre is az Európai Unió tagállamainak gazdaságába, hogy azonnal tudjunk reagálni a Carl-Popper vitaformátum törvényei szerint. A vitaverseny központi eleme a disputa, ami a vitázás egy szabályozott, szigorúan előírt menettel végrehajtott formája. A versenyre való
10. oldal
felkészülés nemcsak a logikus gondolkodásra és az összeszedett érvelésre, hanem a fegyelmezett vitázásra és a sikeres csapaton belüli együttműködésre is megtanított minket. Örökül kaptuk a jelmondatot: „100% érv, 0% indulat!” Március 21-én Fodor György tanár úrral – egy tapasztalt Szóval?!-os versenyszervezővel- utaztunk Kecskemétre. A 22-ei, délelőtti versenyen először érvelő csapatként, majd, az ebéd utáni második fordulón cáfoló csapatként vitáztunk először a kalocsai, majd a szegedi csapattal. Egy izgalmas, tudásorientált versenyen talán soha nem a tényleges végkimenetel a fontos, bár akkor vagyok precíz tudósító, ha megemlítem: 6. helyezettként távoztunk a regionális döntőről. Ami azonban igazán fontos, az az élmény, ami le nem írható, csak átélhető: a versenydrukk, a csapatmunka, az ösztönző erő és a támogatás, no meg az éjszakába nyúló disputázás a döntő előtt a szálláson. Csak pozitív élményekkel és érzésekkel jöttünk haza, és a tudattal, hogy jövőre is itt a helyünk, ringbe szállunk és ugyanerre biztatjuk a feltörekvő ifjúságot is! Costin Boglárka
KONCERT Who Knows? koncertbeszámoló 2013 május 24-én este egy alig négy hónapja működő zenekar adott kedvenc dalaikból álló feldolgozás-koncertet a Hídfő sörözőben. A zenekart csak és kizárólag pozitív kritikákkal illette a nagyérdemű - hozzáértők és „mezei zenekedvelők” egyöntetűen követelték vissza harmadjára is a bandatagokat. Árvay Kristóf (szólógitár), Kiss Boldizsár (basszusgitár), Mákos Maxim (ének) és Tóth Dániel (dob) azaz a Who Knows? örvendeztetett meg minket néhány klasszikussal; elhangzott több gitárszólókban bővelkedő Hendrix, Zeppelin és Beatles dal is. Az estét így lehetne legtömörebben leírni: „aki lemarad, az kimarad” - és sajnálhatja, mint állat, hogy tíz perccel később érkezett, hiszen ezúttal nem érte meg akár csak pár pillanattal tovább otthon pepecselni. Bármilyen indok semmissé válhat, ha egy ilyen nagyszerű koncert dübörög kisvárosunkban. A kidolgozott gitárszólók, hibátlan dob, pontos basszus, és kellemes dallamok között könnyedén feledkezett meg önmagáról a közönség. A srácok profikat megszégyenítő technikával játszottak, lehetett szó rockról, bluesról, vagy éppen egy kellemes popdalról; mindenki megtalálta, amit keresett, amiért jött, vagy még többet is A koncertet Little Pritchard Tutti Fruttijával indította a banda. Ezzel sikerült megadni a megfelelő lendületet az est hátralevő részéhez, azonnal járni kezdtek a fejekkezek-lábak. Ebből kicsit visszavett az örök klasszikusnak számító Ain't No Sunshine, majd éles váltásként a Sunshine Of Your Love lüktetése járta át a szűkös, mégis dugig tömött helyiséget. A Thrill Is Gone-nal viszszatértek a bluesos elemek, a Pretty Woman ismerős intrójára néhány, eddig a háttérben meghúzódó lány is felkapta a fejét, majd a Red Hot Chili Peppers végképp közös pontnak bizonyult a hallgatókkal. Egy kis levezető lassúzás után 15 perc cigiszünetet kapott a zenekar, ami alatt még többen foglaltak helyet a boxokban. Számos bók, dicséret és elfogulatlan ömlengés után következhetett a második felvonás!
Kezdő dalok választásában sem tudnak hibázni a fiúk: a Born Under A Bad Sign újabb lendületet adott egyszerre karakteres és végtelenül kellemes hömpölygésével. Hallhattuk még az Ain't Talkin' 'Bout Love című dalt, majd az energikus és akaratlanul is mozgásra ingerlő Money For Nothing következett. A tánczenék sorozatát megtörve egy lírai dallal folytatták a férfiúk: a While My Guitar Gently Weeps tökéletesen szólt (a koncert ezen pontjához érve szinte már elvártuk a hibátlan hangzást - bár ezt a tagok csak maguknak köszönhetik). Végül nem sikerült csalódást okozni: elégedett morajlás csendült fel a csatatéren minden egyes dal záróakkordja után. Ugyan bizonyos technikai buktatókkal is szembe kellett nézniük a fiúknak az est folyamán, mégis sikerült eljátszani az instrumentális gyöngyszemet, a doboknál lehengerlő virtuozitást igénylő Moby Dicket, még ha a lábdob métereket csúszott is a közönség felé. A tény, hogy a srácok így is végigjátszottak minden számot - nem is akárhogy - más zenekarokat megszégyenítő hozzáállásukról és kitartásukról árulkodik. A hosszas visszataps meghozta gyümölcsét: két ráadás dal után - a keretes szerkezetet tartva a Tutti Fruttival zártak az örökifjak. Tehát megkaptuk a választ. Egy tökéletes performansz hozzávalói a következők: lelkes közönség; a rock koncerthez méltó befejezés; és a legfontosabb, a hatalmas adag tehetség. Köszönjük, srácok!
11. oldal
Galambosi Eszter
EDÜ - Önálló irodalmi alkotás KOPCSÁK RÓBERT Jegyzet a kortársaknak Olvasók, mi lehet pár rongyos könyv felett szebb dolog a verseknél? Holott a munkából visszavár egy jászol, ahol pár tücsök zenél; ő tüzes kemence, érthető szerencse, bár akad itt pár rejtély:
Íme, hát meglelték a nyomdát, a helyet, ahol egy kicsi kreativitást másolhatnak, ha elhiszi, ki elhiszi. Én elfelejteném, habár miért? Csak ébren szenvedek mindenkiért, múltból jövőt, ma ennyi az egész, siratni vágyók közt legyél merész!
Még sírnak a lapra a fűzfapoéták, még lángol a szívük a Múzsa előtt, de érzik erükben a búcsumorénát, már ez gyarapítja a szótemetőt.
Higgy, remélj, imádj és hass, gumiszobák falán át. Szíveden kinő a gaz, ha nem ültetsz palántát.
Ég a ragrímektől a kritikus arca, olcsó képzavarok gúnyolódnak rajta; nincs egy árva lepke nagy betonsíkságon, minden égi táltos sárban tócsa-lábnyom.
ÖTVÖS DÁVID Egy emlék koszorúja I. Komor könyvtáraknak falai között, Hol a múlt rejtelmei lakoznak, Ezer éves betűk sorakoznak, S hoznak fejemre álmosító ködöt.
II. Merengek egy régen eltűnt emléken, Mit elmostak az évek könnyei, S róla már nem íródnak az élet könyvei, Nem ismerik az őserőt a nevében.
Porladó lapok, elgyűrött könyvgerinc, Betűk mögött új világok nyílnak. Elveszett hangok a fülembe szólnak. A múlt szelleme árnyékként itt kering.
Nem kérdezik, ki lehetett személye. Annyit tudhatunk csak pusztán róla, Önzést nem ismerve mindig tört a jóra, Angyali fény égett üvegtiszta szemében.
Egy női hang suttog most egy holt nevet, De csak félig értem a hangzását, A néven kívül átadta a tudását.
Alázhatták, törhették szívét százszor, Csak tűrt és könnyek nélkül szenvedett, Háborút és bosszút sohasem keresett.
Arcomba a hideg halál belenevet. Rút kacaja átgázol az elmémen, S én merengek egy rég eltűnt emléken.
Lelkében mégis pokoli tűz lángolt, Szenvedését addig mérte években, Amíg öröme már nem volt az életben.
12. oldal
III. Mikor öröme nem volt már az életben, Hisz mindent csak a kapzsiság irányít, S a réten virág neki még nem nyílt, Úgy érezte: Talán tényleg tévedtem.
VII. Egy törött keret őrzi meg a fényképét. Anyja, ki szerette őt mindvégig, Fia emlékével vándorolt a sírig. Eltemetni őt is egyedül kísérték.
Az emberi jóságban és szeretetben, Hogy a világ kánaán felé halad, Büntetés nélkül lehetsz önmagad, Fájdalom nélkül szerethet az egyetlen.
Már csak egy kéz érinti a koporsót. A fiú szerelme, az édes egyetlen. A sors ezt szánta neki, mily kegyetlen. Ő még üríti az életnek hítt korsót.
Futni kell hát, menekülni el innen. Repülni ha kell, szárnyalni az égig. Az élet így nem játszható végig.
Egyedül maradt ki emlékezhet rá még, Lehet, hogy a fülembe is ő súgott. Agyamba talán az ő elméje csúszott?
El is indult, itthagyott hátra mindent, Amíg szíve önkezétől el nem törött. A szegény fiú zord halálba ütközött.
S már őt is elfelejthették rég. Anya és fiú együtt élve meghaltak, Szerelmére pedig lassú halált osztottak.
IV. A szegény fiú zord halálba ütközött. Elhullott, mint elfelejtett forintos. Az emlék róla már senkiben sem pontos. Csendes volt? Vagy sóhajtott? Talán ötöt?
VIII. Szerelmére pedig lassú halált osztottak. Az istenek, vagy valami magasabb erő? Hát vétett bármit is e szegény nő? Emlékei végleg szertefoszlottak.
Nem várt rá sem menny, vagy épp kárhozat. Csak egy test hullott el, nem számít többé. Halála a világot nem tetté szebbé. A pillanatot nem kísérte égi szózat.
Élete végéig őrizte mélyen, Nem engedte másnak tudnia, Ki volt ez a tisztalelkű katona. Megőrizte egyetlenként szívében.
Károgó varjak csupán a téli hóban, Kik a vérből lakmározni gyűltek, S mikor ezt írom, már ők is eltűntek.
Nem szeretett mást, nem tudott gondolni arra, Hogy szívét másnak adja, pedig tudta Halálból egy sem jöhet már vissza.
Teste sokáig feküdt még a porban, Szervei, mint az emberek, romlottak, Anyja könnyei sziklaként omlottak.
Egyedül kell neki sírjában feküdni, Férfit maga mellé hiába is hív. Ó, mily sebzett volt a gyermeki szív!
V. Anyja könnyei sziklaként omlottak. Lassan, robaj nélkül, csendesen. Kősúllyal csúsztak végig keservesen. Hangjai az óceánba mosódtak.
IX. Ó, mily sebzett volt a gyermeki szív! Asztmás emberként nyögdécsel, fújtat, S hogy megértsük a gyászos múltat, Pörögjön visszább a csalfa idősík.
Amikor egy szív már elvesztett mindent, És kiisszák a léleknek poharát, Az anya éli gyermeke halálát, S erei szűkülnek az idős kézen.
Gyermekkorban, mikor védtelen a lélek, A fiatalok, szóval ejtnek sebeket, Nem érzik, hogy tönkretesznek élteket. Gonosz a világ, s az ifjúságtól félhetsz.
Ám, ha megnézzük jobban az arcot, A könnyek eltűntek már onnan, Mikor gyermekként tényleg látta holtan.
Hisz tudat nélkül gyilkolnak a szóval, Nincs bennük még jóság és alázat. Így érte hősünk gyermekkori gyalázat.
Talán feladta a gyászos harcot, Szenvedése mélyebb már a könnyeknél. A szülői kezek gyermekük eltemették.
Ezért harcolt a világ ellen a jóval. Tiszta lelkű volt, míg nem temettek, A pénz pedig szóla: Elfelejtenek!
VI. A szülői kezek gyermekük eltemették. Fekete csuklyás asszony egy szál virággal Folytat hadat a pusztító világgal, Mert egyetlen kincsét tőle elvették.
X. A pénz pedig szóla: Elfelejtenek! Nem létező emlékké változol, S mire lepereg egy dekád, haldokolsz. Ha létezik isten, nem választott kegyeltnek.
A temetőben, hol nevek sora áll fel, És a szél is csak kísérteni fúj be, Tátongó gödör a föld felé nyúl le. Kit odatettek, többé élni nem száll fel.
A mozgatóerő már csak bankó. Nem számít, ki szeret, s szeret viszont. Átlépnek rajtad, mint elburjánzott gazon. Önkénnyel telik meg a lélekbank, Ó!
Emlékként létezik velünk tovább. Megőrizzük, s el így nem felejtjük, A síron túl majd vele leszünk, együtt.
Címzettek, megsárgult portrék most az urak. Értéküket könnycseppekben mérik, S mégis annyian a gazdagságot remélik.
Hogy tudjuk, létezik még az odaát, És felidézzük a szeretett emlékét, Egy törött keret őrzi meg a fényképét.
Feszes arccal köszönnek róla az urak. Szabad követőik vagyonrabbá lesznek. A világ kidobja a halványodó lelket.
13. oldal
XI. A világ kidobja a halványodó lelket: Nem kellesz, már fiatalon meghaltál! Magad után vagyont hátra nem hagytál. Sem házat, autót, vagy díszes kertet.
XIII. Az elmúlás csak így lehet örök, Ha eltűnsz a világ súlyos zajában, Ha már örömödet leled a halálban, Ha csontod a földben lélek nélkül zörög.
Neveden kívül semmi marad belőled. Arcod, hangod, szemed színe elveszik. Zsebedben szegények a tízforintost keresik, S gyászos szó nélkül eltávoznak mellőled.
Emlékeid, ha megőrzi csak egy ember, Tudod, hogy nyugodni fogsz békében. Amíg ő lát téged, addig minden rendben, Addig el nem emészt az alvilági tenger.
Kell, hogy érezd, szellemként is halványulsz. Szemed holt világa nem süt már. A halálnál is szörnyűbb, ami rád még vár.
Itt maradsz a világban élőként. Igaz, csak halványan a szívekben, S a könnycseppeket érted ejtő szemekben.
Sorsod megírták, előle el sosem bújsz. Ne könyörögj, hisz élvezik, ha sírsz. Emlékeid megőrzi a szerelmes sír.
Az embereket figyelheted nézőként, Ám a te szádból már más szó, ami hörög: „Kétszer haltam meg, vissza nem jövök”
XII. Emlékeid megőrzi a szerelmes sír, Mi utánad szállt mennybe, vagy pokolba. Senki sem tudja mikor, hogy hova. Magáról, rólad még egy betűt sem írt.
XIV. „Kétszer haltam meg, vissza nem jövök” Mondja a hős, ki szonetteket szenvedett, S valaki rá ily módon emlékezett. A költő szemébe még könnycsepp is szökött.
Megőrzött fejben, hol biztonságban voltál. A világtól halálodban is óvott, védett. Ha már élve nem lehetett boldog a léted. Talán őszi szellőként köszönetet is mondtál,
S, hogy néhány fontos dolgot kérdezzünk: Ki az ki megítéli tetteinket? Nem őrzik hát örökké emlékünket? Meg kell halni, ahhoz hogy élhessünk?
Hogy a síron túl még létezhettél. Bár egy ember szívében élhettél csupán, Emlékképként szabadon szálltál a pusztán.
A végső válasz pedig egyszerű: Mindenkiben ott az el nem vesző érték, Hogy erővel a századokat túléljék.
Elmentél te, ki csak magadnak vétettél, Szerelmed, kinek emlékeiből ceruzát török. Az elmúlás csak így lehet örök.
Minden ember önmagáért nagyszerű. A lélek a halál után sem lesz törött A komor könyvtárak emlékei között.
Mesterszonett Komor könyvtáraknak falai között, Merengek egy régen eltűnt emléken. Mikor öröme nem volt már az életben, A szegény fiú zord halálba ütközött. Anyja könnyei sziklaként omlottak. A szülői kezek gyermekük eltemették. Egy törött keret őrzi meg a fényképét, Szerelmére pedig lassú halált osztottak. Ó, mily sebzett volt a gyermeki szív! A pénz pedig szóla: Elfelejtenek! A világ kidobja a halványodó lelket. Emlékeid megőrzi a szerelmes sír. Az elmúlás csak így lehet örök. „Kétszer haltam meg, vissza nem jövök”
14. oldal
Tartalom Erkel Diákünnepek 2013 .......................................................... 1 EDÜ versenyeredmények ......................................................... 1 Képek az EDÜ-ről .................................................................... 3 Interjú a Peep Bo! zenekarral ................................................... 5 Filmkritika (A gonosz sikolya) ................................................. 8 Kosztolányi-talány (irodalmi verseny) ..................................... 9 Szóval? (vitaverseny) ............................................................... 10 Koncertbeszámoló (Who Knows?) ........................................... 11 EDÜ - önálló irodalmi alkotások .............................................. 12
Impresszum Felelős kiadó: Szűcs Levente Szerkesztők: Batiz Krisztián; Costin Boglárka; Erdész Ádám; Galambosi Eszter; Orbán Kata; Ötvös Dávid; Zsarnóczay Emese A borítót rajzolta: Zsarnóczay Emese Fényképek: Orbán Kata Olvasószerkesztő: Kiss László Tördelőszerkesztő: Balogh Norbert