„A mese hasznos az emberi léleknek” Rigócsôr király története zenével Szöveg: Tóth Anna
Dobszay-Meskó Ilona zeneszerzô, karmester és zongorista számos jelentôs versenyszerepléssel alapozta meg sokoldalú karrierjét. 2016 óta mestertanár. Különös adottsága, hogy minden megszerzett ismeretet azonnal át akar adni és erre megvannak a megfelelô eszközei. Minden tanítványára büszke, mert mindegyikük megbecsült muzsikus és számára a tanári siker fokmérôje az, hogy boldogok-e munkájukkal a növendékei. Vezeti az ország egyetlen középiskolai szimfonikus zenekarát a Bartók Konzervatóriumban, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem gyakorlóiskolájában. 2003-ban alapította meg az irányításával mûködô Ventoscala Sinfoniettát. Kompozíciói ismertek és játszottak, hiszen számos hangszeres és kórusverseny alkalmával kérik fel kötelezô darab írására. Gyerekelôadásaival (a Jancsi és Juliska, valamint a Fehérlófia címû színpadi mûvekkel) már bejárta az országot és a CAFe Budapest Kortárs Mûvészeti Fesztiválon mutatják be új, gyermekeknek írt darabját, a Rigócsôr királyt. Érdekes, hogy most egy ilyen kevéssé ismert Grimm-mesét választott. Szándékosan. A koncepció ugyanis az, hogy az egész elôadás olyan legyen, mintha ott helyben, mintegy improvizációként jönne létre. A klasszikusan ismert mesékkel ez nem tehetô meg, mert senki sem hiszi el, hogy ott találjuk ki. A mesélô, Lukácsházi Gyôzô elkezd keseregni, hogy nem jöttek el a zenészek, elmarad az elôadás. Egyszer csak elôpattanunk, és elkezdjük kitalálni a mesét. Mi legyen? Legyen a királynak lánya? Milyen legyen, és mi történjék vele? Végig úgy, mintha semmi nem lenne elôre megírva. Meglepetés a gyerekeknek – a szemük láttára, fülük hallatára születik meg a történet, a zene, az egész elôadás. Ezt csak viszonylag ismeretlen mesével lehet megtenni. A végén, mintegy feloldásként mindent „bevallunk”: a szereplôk meghajolnak és én is bemutatkozom, mint a darab szerzôje. Mindemellett szeretem magát a történetet is, ami arról szól, hogy a gôgös hercegkisasszony minden kérôjét elutasítja: mindenkiben hibát keres, mindenkit kigúnyol. Apja ezért elhatározza, hogy férjhez adja az elsô emberhez, aki legközelebb felbukkan. Ez az ember a koldusruhába bújt királyi 32
kérô, akit álla miatt Rigócsôrnek csúfolt elôzô nap a dölyfös lány. Nem is fedi fel kilétét addig, amíg meg nem tanítja választottját a házimunkára és a pénz becsületére. Akkor aztán leveti az álruhát és a hercegkisasszony királyné lesz. Fontosnak tartom a mese tanulságát, hiszen nap mint nap tapasztalni, hogy az embereknek semmi nem elég jó, mindenben keresik a kivetnivalót. Ez a mese megtanítja szétválasztani az értékest az értéktelentôl, a valóságot a képzelettôl, ami nagyon hasznos a mai gyerekek és felnôttek számára. Hogy lehet zenekari muzsikusok közremûködésével egy ilyen kvázi improvizatív mûvet hitelesen elôadni? Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell a megfelelô zenészek után kutatnom, hiszen valójában a Ventoscala tagjainak írtam ezt a darabot. Ebben az együttesben csupa szólistakvalitású mûvész van, akik hagyományos zenekarokban játszanak ugyan, de némelyek különleges egyéni képességekkel vannak megáldva. Varga Zoltán vagy Bujtor Balázs színészi adottsága, sziporkázó humora nem érvényesülhet, amikor zenekarban ül. Mindent tudnak utánozni egy filmsztártól a Forma–1-es autókig, igazi poéngyárosok. Itt pont erre van szükség. Amikor a darabját játsszák, szigorú füllel ellenôrzi, hogy a tempó, a dinamika és a többi zenei elem az elképzelései szerint valók-e? Általában nincs szükség ilyesmire. Pontosan, kidolgozottan szoktam kottázni. Ha valamit nem jelölök be, ott van választási lehetôség. Legtöbbször nagyon megbízom az elôadóban. Szeretem azt, hogy sokfélék vagyunk. Hogy egy dolce mindenkinek mást jelent, nem vitatkozom az értelmezésen: halkan énekli? Fátyolos hangon? Egy, szinte a levegôben sikló vajas hangot vesz elô? Ezt számomra csoda megélni. Ha csak egyféle megvalósítást fogadnék el, egyszerûbb lenne felvenni