ZENEIPAR
VÁSÁROLT ZENEI ALAPOK HASZNÁLATA
KOCKÁZATOK ÉS MELLÉKHATÁSOK Egyre gyakoribb, hogy úgy születik új dal, hogy különböző netes forrásokból letöltött kész zenei alapokra dolgoznak. Ez aztán kiegészül legalább egy énekvagy rapsávval, de akár további instrumentális elemekkel, és így kerül a közönség elé. Bár az alkalmazásuk elterjedt, a dalszerzőknek csak fokozott tudatossággal és körültekintéssel szabad belevágni a használatukba. „Megvásárolt”? Látni fogjuk, mennyire félrevezető ez a kifejezés. Használjuk inkább az angol „beat leasing” kifejezést, amiben legalább az világosan megjelenik: attól még, hogy fizetünk valamiért, nem feltétlenül lesz „a miénk”. Jogi konfliktusok, perek, elveszített jogdíjak jelzik az előttünk erre járt figyelmetlen bajtársaink nyomait. Tanuljunk a hibájukból. JOGI ALAPOK RÖVIDEN
Egy kész zenei hangfelvételnek három típusú jogosultja van: • dalszerző – aki a zenét vagy a dalszöveget írja • előadó – aki ezt hangszeresen vagy emberi hangon megszólaltatja • hangfelvétel-előállító (alias hangfelvétel-jogtulajdonos) – aki pénzt, energiát, szervezési munkát tett a hangfelvétel elkészít(tet)ésébe Egy kész zenei alap esetén mindhárom szerepben ott áll a zenei alap, a „beat” készítője (vagy készítői). Amikor mi ezt akár éneksávval, akár további hangszeres elemekkel egészítjük ki, az ő társbérlői leszünk. Mivel egy kész dal, hangfelvétel tovább alakításához az eredeti jogosultak engedélye, licensze kell (a dalszerzők esetében ezt a magyar jog „átdolgozásnak” hívja), a zenei alapokat közzétevő weboldalak részletes szerződésekben szabályozzák, hogy a „vevő” mit tehet az alappal, és mit nem. Azt is meghatározzák, hogy az elkészült új felvételen milyen módon kerülnek megosztásra a jogok és jogdíjak.
TIPIKUS ESETEK
Miről szól egy ilyen beat leasing szerződés? Általában: a hangfelvételt készítő szerző, előadó és hangfelvétel-jogtulajdonos engedélyt ad a letöltőnek, hogy további zenei elemekkel kiegészítse a felvételt. A felhasználás lehet ingyenes vagy történhet díj ellenében; a létrejövő új dal százalékos megosztását is elő szokta írni, rendelkezik annak további felhasználhatóságáról. A lényeg: a feltételeket tekintve bármi elképzelhető. Az is, hogy a „vevő” tényleg közel teljes szabadságot (és teljes jogdíjrészt) élvezhet az elkészítendő új dal kapcsán – és az is, hogy csak nagyon korlátozott lehetőségek között mozoghat, és a jogdíjakon is osztoznia kell (vagy egyáltalán nem jut neki). Az eredeti felvétel jogosultja van helyzetben, ő határozza meg, mit és hogyan szeretne engedni. Lehetnek további szűkítő feltételek, limitek (pl. az adott licensz csak meghatározott időtartamra, darabszámra, elérésre vonatkozik – ennek meghaladása esetén új szerződést kell kötni, stb.). CSAK A TIÉD?
Talán a legfontosabb szempont a kész zenei alapok használatánál: akarod-e, hogy mások dalaiban is ugyanazt a hangfelvételt halld? A zeneialap-szolgáltatóknál általában lényegesen magasabb áron lehet kizárólagos felhasználási jogokra szerződni, amivel az adott alap kikerül a szolgáltató kínálatából, más dalszerzők már nem használhatják új zenék elkészítéséhez. Ha széles közönség elérése a cél, mindenképpen érdemes ezt az exkluzivitást becélozni – és ennek nemcsak illendőségi okai vannak. ZENEI UJJLENYOMAT
Szóval: nem, ezek most nem azok a jogi szövegek, amiket a netes böngészés közben csak úgy gyorsan átpörget és átkattint az ember. Egy sikeres dal esetén sok milliótól eshet el, aki nem figyel. 24
Az audio fingerprint technológiának mind gyakoribb a használata, ez elhangzás alapján automatikusan beazonosítja az elhangzott hangfelvételeket, pl. Magyarországon az Artisjus is erre építi a rádiós felosztását.