BÚZA JUDIT
Átkozott protokoll Várom a mai első kliensemet. Nálunk minden egyénre és személyreszabott, kimaxolva a lehetőségeket amúgy is, de ezúttal most némi berendezés átmozgatás is következik. A nagy, talpak alá való érzékelő a kezelőasztal alól, ki középre, a szoba nagy, süppedős, puha zöld szőnyegére kerül, ameddig a géphez kapcsolódó zsinórok engedik, s ugyanez a helyzet a tenyerekbe való hengerekkel is. A nagy képernyős okos tv, ami eddig relaxációs zenét és gyönyörű természeti képeket vetített, átáll mese üzemmódba, mert érkezik Emma.
Emma tejföl szőke, gyönyörű kislány, óvodába jár, ami rá nézve kötelező és ami nagyon megnehezíti az életét. Ételérzékenysége van, gluténre, tejre és még több más dologra is. Az édesanyja lassan a vesztesek nyugalmával, de mégis emberfeletti módon mindent megtesz, hogy egy kicsit enyhítsen a bajon. A non-komfort érzések, nyűgösség, fáradékonyság, zavartság, levertség napi szinten jelentkezik és ott kezdődik, hogy kötelező reggel az egy pohár tej elfogyasztása az oviban, a kálcium pótlására! 56 CsPM
Ott folytatódik, hogy az ételek „normál” étkezésre szabottak és tilos bevinni az otthon készítettet. Jó, tudom, nagyon szigorú élelmezés - egészségügyi szabályokat kell betartani, de könyörgöm, nincs valami köztes lehetőség, ha akarjuk? Ami a többi gyereknek „élet, erő, egészség” - bár kérdéses, hogy valóban az-e –, Emma szervezetének komoly kihívás és próbatétel napmint nap. Orvosi igazolás kellene, nem ám csak egy mezei dokié, gasztroenterológus szakorvosé, hogy az oviban másképp étkeztessék – mondja az édesanya.