Salerno A területen valószínűleg már a történelem előtti időkben is laktak. Diocletianus császár uralkodása idején közigazgatási központ lett. Második nápolyi hadjárata alatt, 1350 nyarán I. Lajos magyar király négy napot töltött a városban, de ennek külön története is van. A király, seregével Nápoly felé haladva Eboli városában akart megszállni, de Salernoból követek érkeztek hozzá, jelezve, hogy könnyűszerrel elfoglalhatja a várost, mivel I. Johanna nápolyi királynő csak egy gályát küldött annak védelmére. Így Lajos azonnal Salerno alá vágtatott mintegy száz lovagjával, és a városon kívül bevárta a seregét. Idővel a jelzett nápolyi gálya is befutott a kikötőbe, de a magyarokat meglátva inkább visszafordult. Így a város megnyitotta kapuit a magyar király előtt. Lajos király nagylelkűen bánt a meghódolt várossal, katonáinak szigorúan előírta, hogy nem mehetnek a városba fegyveresen, és mindennemű fosztogatást is megtiltott. A magyar király fogadta a környékbeli városok hódolatát.