Lettország - Latvija Lettország a három balti ország egyike mely gazdag történelmi múlttal rendelkezik. A „Balti államok” megfogalmazás nem jelent semmiféle gazdasági vagy politikai szövetséget az országok között, egyszerűen csak a földrajzi elhelyezkedésre utal. Lettország legnagyobb kincse az érintetlen természet, az ország területének 44%-át erdő borítja, amelyben több farkas él, mint Észak-Európában összességében. Fő folyója a több mint 1000 km. hosszú Daugava, melyről Rettegett Iván az alábbiakat mondta: ”Partja ezüstből, medre aranyból van”. Lettország csak a XX. században lett független, korábban a német Kard testvérek Lovagrend uralma alatt állt, majd Oroszország befolyása alá került. Korábban Livónia néven emlegették ezt a területet, a lívek egy finnugor népcsoport, mely mára jelentéktelenné zsugorodott. A második világháború kirobbanásakor először a szovjet csapatok foglalták el Rigát, majd 1941-ben a németek, és csak 1944-ben került ismét a Vörös Hadsereg kezére. A szovjet idők után 1990. május 4-én kiáltották ki a független Lett Köztársaságot. Az országban 2,4 millió ember él, ebből csak 52% a lett. Az oroszok alkotják a legnagyobb kisebbséget, rajtuk kívül fehéroroszok, ukránok, lengyelek és litvánok élnek itt. A lakosság nagy része protestáns. Az oroszok sokáig tartó uralma alatt is sikerült saját kultúrájukat megőrizni, amire a legtöbben nagyon büszkék. Az oroszokat “megszállóknak” tekintik, nem kaptak állampolgárságot, csak ha vizsgát tesznek a lett nyelvből. Eddig a lettek tanultak oroszul, most az oroszok lettül. „Tempora mutantur” – változnak az idők. 2004 óta Lettország az Európai Unió tagja, hivatalos pénzneme 2014 januárjától az Euró.
Lett zászló Egy máig fennmaradt legenda szerint hajdanán élt egy lett vezér, akit az egyik csatában halálos seb ért. Alattvalói fehér gyolcsba csavarták testét, amíg a harcok el nem ülnek, és tisztes temetést nem tudnak adni uruknak. Amikor eltemették a hadurat, a fehér anyagon az alvadt vörös vér mindent átitatott, kivéve azt a sávot, ahol a test feküdt. Így jött létre a vörös és fehér csíkokból álló lobogó, és a következő csatán ez alatt a zászló alatt indultak a harcmezőre a lett harcosok. A történet szerint, amíg ezt a jelet használták a lettek, addig verhetetlenek voltak. Lettország zászlaja három vízszintes sávból áll, amelynek színei felülről lefelé rendre kárminvörös, fehér és ismét kárminvörös, lobogó sávjainak vörös és a barna színű keverékét a hivatalos bejegyzések nevezik kárminvörösnek. Az osztrák zászló keletkezésének legendája és színei is hasonlóak, ezért a nép a lett zászlót alvadt-vér színűnek nevezi. A lobogó három sávja nem egyenlő nagyságú ugyanis a középső, fehér sáv vastagsága pontosan a fele a másik két csíknak.
Riga Lettország fővárosa Riga már a 13. század óta jelentős város, és ma mindegyik korszakából láthatunk építészeti emlékeket. A Baltikum legnagyobb városa, fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja a régiónak. A 800 esztendős várost a „Baltikum Párizsának” is nevezik. A régészek szerint a Riga és a Daugava folyók találkozásánál, már a római korban is település volt. Albert brémai püspök 1201-ben várat épített itt, és ezt tekintik Riga alapítási dátumának. Riga óvárosa a világörökség része. Brémaiak alapították, főleg németek lakták, tagja volt a Hanza-városok szövetségének, de tartozott a lengyel királysághoz, volt svéd érdekeltség is, majd Oroszország befolyása alá került. A város építészettörténeti tanulmánynak is beillik, szinte minden stílussal találkozunk, a gótikától a szecesszióig.
A gótikus jellegű, történelmi belváros csodálatos képet mutat: macskaköves utcák, templomok, sikátorok, éttermek tömkelege ejti ámulatba a látogatókat. Szinte minden látnivaló gyalogosan elérhető.
Elsőként induljunk a Szabadság-emlékműhöz! A Szabadság-emlékmű Korábban Nagy Péter szobra állt itt, a Szabadság-szobrot 1935-ben leplezték le. A nőalak által tartott három arany csillag az ország három ősi részét, Kurzemét, Vidzemét, és Latgalét jelenti. Ez minden lett számára megszentelt hely, mely átvészelte a szovjet időszakot, mely alatt még virágot is tilos volt itt elhelyezni.
A Livu tér napjainkban Riga egyik leghangulatosabb helye, tele hangulatos kávézókkal, bárokkal, árusokkal és nyüzsgő turistákkal.
A kis táblán egy feleség kissé morbid kívánsága: „Ha meghalok, temessetek a pub alá, mert akkor a férjem a hét minden napján meglátogat”
Itt található a Cicaház, melyhez egy kis történet is kapcsolódik. A hagyomány szerint a ház tulajdonosa vitába keveredett a szemközti céhtulajdonosokkal. Véleményének a céhről úgy adott hangot, hogy macskáit fenekükkel fordította a céhek felé. Később a vita némi pereskedés után rendeződött.
A város két céhépülete a tér nyugati oldalán látható. A 1384-ben alapított Szent János Nagy Céh tagjai kezdetben csak németek lehettek. Jelenleg az épület a filharmonikus zenekar hangversenyterme. A Nagy Boldogasszonyról elnevezett céh eredetileg a kézműveseké volt. Tovább sétálva elérkezünk a Városháza térre, de a szépen zenélő óra ellenére, elsőre szinte senki sem a Városháza impozáns épületére kíváncsi. A Feketefejűek háza (Melngalvju names) A városházzal szemben álló Feketefejűek háza talán Riga legkülönlegesebb épülete. A holland reneszánsz stílusú vöröstéglás épület egykor az itt működő kereskedőcéhnek volt a központja. Eredetileg a nőtlen kereskedők céhének székháza volt, itt laktak azok a céhtagok, akik korábban a város védelmét látták el és karavánokat kísértek. Az épület ma Riga és egész Lettország jelképe. Az épület a történelem során erősen megrongálódott, 1999-re újjáépítették, így ma ismét eredeti pompájában láthatjuk. Nevét onnan kapta, hogy ezeknek a kereskedőknek egyik védőszentje Szent Móric volt, és mint tudjuk a mórok sötétbőrűek voltak.
A bejárati ajtó feletti felirat jelentése: "Ha ismét elpusztulnék, jöjj és emelj ismét újjá."
A Feketefejűek Háza mellett áll a hasonlóan szép Sváb Ház, Az épület átfogó képet ad az egykori jómódú német család mindennapjairól.
A épületek előtt egy Roland szobor áll.
Szemben a szép toronnyal ékesített városháza épületét látjuk.
A lett lövészek Az óváros gótikus és szecessziós épületeitől merőben eltérő, monumentális, háromalakos gránitkatonák szobra Riga központi terén, a Daugava folyón átívelő Akmens hídnál őrzi a várost. Mit mondjak, elég megdöbbentő a vaskos, szocreál gránittömb. A cári hadsereg katonái közül a lett lövészek álltak át elsőként a bolsevikokhoz, később ők voltak Lenin leghűségesebb testőrei.
Szent Péter templom A város egyik jelképe a templom barokk tornya. 72 méteres magasságából csodálatos kilátás nyílik a városra. Nagy Péter is szívesen mászott fel a toronyba – akkor még nem volt lift – egy kis bámészkodásra. Amikor kigyulladt a templom, a cár személyesen is segédkezett a tűzoltásban. A gyakori tűzesetekről egy érdekes történet Egy tűz után az építőmester a munka végén felerősítette a toronyra az aranykakast, majd megivott egy kupa sört, és utána ledobta a magasból a kupát és azt mondta, ahány darabra törik a kupa, annyi évig marad fenn a torony. A kupa egy szemétdombra esett és két darabra tört, napra pontosan két év múlva tüzérségi talált érte a tornyot. Egy másik történet: A várost hol németek, hol svédek, majd oroszok uralták. Egyszer a toronyból figyelő „sasszemű” őrszem riasztására, aki egy hatalmas porfelhőt látva azt hitte, hogy Napóleon hadai érkeztek meg. A riasztásra a városon kívül lakók bemenekültek a várba, de előtte felégették házaikat, templomaikat és a gabonaföldeket. Később kiderült, hogy a porfelhőt egy tehéncsorda okozta.
A templomot 1209-ben említi egy oklevél. Eleinte csak egy egyszerű csarnokból állt. A XV. században építettek át háromhajós, körfolyosós bazilikává. A templom 1523-ig katolikus templomként működött, a reformáció után evangélikusként működött.
A Szent Péter templom közelében láthatjuk a Grimm mesékből ismert „Brémai muzsikusok” szobrot, mely a testvérváros Bréma ajándéka.
A Dóm Az óváros minden utcája a Dóm térre vezet. Szűz Mária Dóm a Baltikum legnagyobb temploma. A vörös téglás katedrálist Albert püspök kezdte építeni, kriptája is itt található. A Szűz Máriáról elnevezett dóm ékessége 1884-ben épült, 6768 sípból álló orgonája, amely annak idején a legnagyobb volt a világon, felavatására Liszt Ferenc komponált zenét.
A Dóm tetején hatalmas kakas jelzi, hogy Rigában az evangélikus a vezető vallás. A kerengőben látható az eredeti rézkakas a toronyról.
A Szent Jakab templom A Szent Jakab-templom Riga fő katolikus temploma. Karcsú, zöld tornyának tetején arany kakas ül. Ez a rigai városképet meghatározó három fő épület egyike. 1552-ben a Szent Jakab-templomban tartották az első lutheránus istentiszteletet Lettországban, de amikor 60 évvel később Báthory István lengyel király birtokba vette a várost, a templomot átadta a katolikusoknak.
A közelében van a parlament épülete, amelyet 1991-ben elbarikádoztak a szovjetek elől. Az egyik barikád maradványai közszemlére téve láthatók a templom előtti téren.
Egyéb látnivalók A rigai piac A központi piac (Centraltirgus) hatalmas léghajó-hangárokban kapott helyet. A csarnokok eredetileg Zeppelin-hangárnak épültek. A piaci választék óriási és az egyes hangárokat a különböző élelmiszerekre szakosították. A „három fivér” ház Az óváros legrégebbi középkori lakóházait nevezhetjük „három testvérnek” is, mivel egy család három férfitagja építette. Az épületek előtti magyar zászló ne tévesszen meg senkit, nem a magyar követség költözött az ódon házba, csak az idegenvezető mutatja az irányt.
A Svédkapu Svéd kapu az egyetlen épségben fennmaradt városkapu, amely egy átjáró volt a városfalon. Itt vezették az elítélteket a vesztőhelyre, a hóhér a kapu melletti házban lakott, és ablakába piros rózsát tett, ha kivégzés volt várható.
A városfal mentén tovább sétálva a hatalmas, vöröstéglás Lőportorony tűnik elénk.
A rigai vár A fehérfalu rigai vár nem tűnik erődítménynek, távolról inkább a lőportornyot véltem annak. A történelme során háromszor is újjáépítették, az külön érdekesség, hogy a rigai polgárok rombolták le egyfajta testvérháborúban, majd ők is építették újjá.
Érdekesség A Riga moped Az 1970-es, 80-as években, hazánkban is népszerű kismotorról számos szólás is született. „ Laza vagyok, mint a rigalánc” – „Nem szerelt még eleget, vegyen Riga mopedet” – „Klassz ez a Riga, megy, mint a csiga”
Rundale kastély A gyönyörű barokk kastélyt a Baltikum Versailles-ának is szokták nevezni. A kastély tervezője ugyanaz az olasz származású építész, Rastrelli volt, aki Szentpéterváron a Téli Palotát tervezte.
A 168 szobás kastélyt Anna Ivanovna cárnő a kalandos életű kurlandi hercegnek, Bironnak építette, aki egyik udvarhölgyének a férje volt, de mint tanácsadó és udvari szerető is hatásosan tevékenykedett. Ez utóbbi a lényegesebb, hiszen mint tudjuk tanácsadóknak viszonylag ritkán ajándékoznak kastélyt.
Rastrelli egy nyári lak építésére kapott megbízást. A nagy lendülettel megkezdett építkezés, Anna halálával félbeszakadt, mert Biront száműzték, de később Katalin cárnő uralkodása alatt visszatért és folytatta a palota építését. Az 1736 és 1767 között épült kastély kezdetben barokk, majd rokokó stílusban épült fel.
A kastély az építését követő mintegy 150 évig hercegi tulajdonban volt, majd 1920ban államosították. Az első világháborút követően iskolaként, majd múzeumként használták. A második világháború után magtárként funkcionált, egészen 1972-ig, a felújítás kezdetéig. A hercegi lakosztályt és a dísztermeket a korabelihez hű állapotukban tekinthetjük meg, és néhány eredeti bútort is megcsodálhatunk.
A kastély francia stílusú kastélyparkját is gyönyörűen helyreállították.
Gauja Nemzeti Park Természetvédelmi terület, a Baltikum legkiterjedtebb nemzeti parkja. A Nemzeti Park egyébként a Gauja folyóról kapta a nevét, amely Lettország egyik leghosszabb folyója. Rigától alig 50 kilométerre fekvő Sigulda város határában terül el a Gauja folyó gyönyörű szurdokvölgye, melyet a helyiek Lettország Svájcaként szoktak emlegetni.
A természeti látnivalók mellett felkereshetjük Turaida várát, ahol a vármúzeumban a livek történelmével ismerkedhetünk meg. A vár felé sétálva egy középkori lutheránus fatemplomot láthatunk.
Turaida vára A folyó völgye felett a kolostorerőd helyén már a 13. század elején állhatott egy fa vár, ez azonban leégett. A rigai püspök 1214-től, az eredeti helyén felépíttette a várat, melyből csak egy vöröstéglás körtorony maradt, miután egy villámcsapás felgyújtotta a lőporraktárt és minden leégett. Turaida jelentése, „Az Istenek kertje”.
Újjáépítését az 1950-es években kezdték el. A torony mellett a vár több épületét is helyreállították, és ezekben a vár történetét bemutató kiállítótermeket rendeztek be. Az Öregtoronyból szép kilátás nyílik a Gauja völgyére. A vár az idők során szinte teljesen elpusztult, ám egy jelentős részét rekonstruálták.
A falumúzeum legszebb épülete az 1700-as évek közepén épült fatemplom, de van néhány korabeli faház is, ahol korhű, középkori ruhában mutatják be a régi foglalkozásokat.
Tovább sétálva a vén hársfák alatt láthatjuk Maijának, Turaida rózsájának a sírját.
A tragikus történet szerint 1601-ben amikor a svéd csapatok elfoglalták Turaida várát, a csata után a jegyző talált a halottak között egy kislányt, akit Maijának nevezett el. Az évek múltával Maija gyönyörű lány lett, szépsége miatt, az emberek elnevezték Turaida Rózsájának. A fiatal lány szerelmes lett a kastély Viktor nevű kertészébe, és esténként egy barlangnál találkoztak. Egy lengyel katonatiszt is szemet vetett a gyönyörű lányra, ám a lány kikosarazta ezért a kertész nevében hamis üzenettel a barlangba csalta Maiját és ott erőszakoskodni kezdett vele. A lány könyörgött, hogy eressze szabadon, cserébe odaadja a mágikus sálját, mely megvédi a csatában minden sérüléstől. A lengyel tiszt nem hitt a sál mágikus erejében, ezért Maija magára tekerte a sálat és kérte, hogy próbálja ki, vágja le a fejét. A katona kardcsapása után Maija holtan esett össze, de megvédte a becsületét.
Lettország a Baltikum ékszerdoboza, érdekes látnivalókkal és kedves, vendégszerető emberekkel.
Litvánia Rövid történelmi visszatekintés A mai Litvánia a legnagyobb területű és népességű balti ország. A középkorban, a litván nagyhercegség dicsőséges időszakában, a birodalom határai a Baltikumtól egészen a Fekete tengerig terjedtek. Az évszázadok viharaiban Litvánia folyamatosan küzdött a függetlenségért, melyet nem sikerült tartósan kivívni. A kis ország ütközőzóna volt a szomszédos hatalmak csatározásai során többször volt lengyel, cári orosz és szovjet uralom alatt. A II. világháborúban a náci Németország és a Szovjetunió megállapodás (Molotov – Ribbentrop paktum) után Molotov azt üzente a litvánoknak: „Nem számít, hogy önök egyetértenek vagy sem, a Vörös hadsereg mindenképpen bevonul” Kevesen tudják, hogy a litvánok egészen 1955-ig komoly partizánharcot folytattak a Szovjetunió ellen, az „Erdei testvérek” nevű, mintegy 30 ezer főt számláló partizánhadsereget csak ekkor tudta legyűrni a Vörös Hadsereg. Litvániában az erdei testvéreket már régóta hősöknek, a nemzeti függetlenség harcosainak tekintik, akik aktívan szembe szálltak a „szovjet megszállással” Litvánia történelme során most nyerte el tartósan a nemzeti függetlenségét. A kérdésre, hogy mi a helyzet az országban, frappáns választ adnak: Litvániában minden OK, mert már nem az oroszOK.
A litván zászlóról A trikolor az ország történelmi színeire és a népművészetben használt motívumokra utal. A sárga a ringó gabonakalászokat, a zöld a természetet, a piros pedig a független Litvániáért kiontott vért jelképezi.
Vilnius Litvánia fővárosa A város a Vilnia folyóról kapta a nevét, mely csak nagy jóindulattal nevezhető folyónak, inkább patak méretű, ellentétben a Neris folyóval, melynek mérete a Tiszával vetekszik. A várat Gediminas nagyherceg építette a folyók találkozásánál. A legenda szerint Gediminas álmában hatalmas vasfarkast látott, amint üvöltött a Vilnia torkolata fölé magasodó hegyen. Az álom az jelképezte, hogy egy gyönyörű erőd és város épül majd ezen a helyen. Az egykori várból, mára csak néhány rom és a restaurált Gediminas-torony maradt, melyen hatalmas litván zászlót lenget a szél. A toronyból fantasztikus kilátás nyílik az egész városra.
A Neris folyó partján emelkedik a mi Gellért hegyünkre emlékeztető, Három kereszt hegye, ahol a gyász és a remény szimbólumai láthatóak. A kereszteket mártír ferences rendi szerzetesek emlékére állították a XVII. században. A legenda szerint a várost ostromló német lovagoknak a keresztek felállításával akarták tudomására hozni, ők is áttértek a keresztény hitre.
A katedrális A város első templomát, a későbbi katedrálist, Mindaugas király építtette. Jagielo nagyherceg uralkodása idején vált a litván katolicizmus jelképévé. Az eredeti gótikus székesegyház, mai, klasszicista külsejét a XIX. század elején kapta. A szovjet időkben képtárnak használták.
A katedrális előtt álló harangtorony a régi városfal megmaradt része, a fiatalok kedvelt találkozóhelye.
A székesegyház ékszerdobozként emlegetett barokk kápolnájában láthatjuk, Sándor király és IV. László király mauzóleumát. A kápolna oltárán elhelyezett ezüstkoporsóban találhatók Szent Kázmér herceg földi maradványai. Érdekes magyar vonatkozása is van, mivel anyai ágon Kázmér a magyar királyi cím várományosa volt, és Vitéz János, Janus Pannonius valamint apja biztatására hadba indult Mátyás ellen. Az összeesküvést leleplezték, Vitéz János börtönbe került, Janus Pannoniusnak menekülnie kellett az országból. A sikertelen próbálkozást Kázmér isteni jelként értelmezte, további életét Istennek szentelte, még szüzességi fogadalmat is tett. Kázmér tuberkulózissal küzdött, mely később halálát is okozta. A kor orvosai a betegség gyógymódjaként a szűz lányokkal való együttlétet javasolták. Kázmér ezt nem fogadta el, mondván: „Jobb Istennel, mint bűnben meghalni.” Azért ma is jó lenne egy ilyen gyógymód TB-re felírva.
A hatalmas tér közepén áll Gediminas szobra, amint éppen álmot lát. Itt kell várost alapítania.
Az Óváros Vilnius óvárosa, mely a Világörökség része, az egyik legnagyobb Kelet-Európában. A középkori város fő útvonala a Vár utca volt, a Katedrális tér délkeleti sarkától a Hajnal kapuig. A tatárok ellen épített erődökből csak néhány kapu maradt. A belvárosi kanyargós, középkori macskaköves utcáin sétálva nem győzünk bámészkodni, aranyos kis kávézók, szuvenír boltok hívogatnak, közben érdemes megcsodálni a különféle színű borostyán ékszereket. A borostyán Litvániának egyik jelképe. Közben figyeljünk a műemlékekre is, hiszen majdnem minden épület ebbe a kategóriába tartozik. 1918-ban a Pilies utca (gatve) 26. számú ház erkélyéről kiáltották ki Litvánia függetlenségét.
Korábban Vilniust a gazdag zsidó kulturális élet miatt “Észak Jeruzsálemének” hívták. A német megszállás alatt a nácik a litvániai zsidókat kivégezték, vagy haláltáborokba deportálták. Ma csupán ötezer zsidó él a városban. Az elnöki palota Valaha püspöki palota volt, de itt szállt meg Napóleon is az oroszországi hadjárata során. Stendhal a híres író, aki hadtápos volt a francia seregben, itt tanult meg orosz módra inni. A cári időkben itt lakott a helytartó, a szovjetek alatt ez volt a Művészeti Dolgozók Palotája
Az Egyetem A jezsuita líceumot Báthory István 1579-ben emelte egyetemi rangra. A litvánok azt mondják, az utolsó nagy uralkodójuk Báthory volt. A Vilniusi Egyetem falán található emléktáblán Martinus Cromerus emlékversének sorai dicsőítik Báthory Istvánt. „A templomban több volt, mint pap, az államban több mint király, a csatában több mint harcos, jobban védve a szabadságot, mint egy polgár, a barátságban több volt, mint barát.”
A Szent Anna templom A litván gótikus építészet remekművét 33 különféle téglából rakták össze, mintha egy középkori lego játékot látnánk. Napóleonnak annyira megtetszett a kis templom, hogy haza akarta vinni és a Notre Dame mellé felállítani. A templombelső puritán egyszerűsége nem sok látnivalót kínál. A legenda szerint az építőmesterének lányát megszerette a mester egyik segédje: az apa azonban inkább elűzte a lányt, így a fiatalok csak a mester halála után lehettek egymáséi.
Közvetlenül a Szent Anna templom mögött magasodik a Bernát rendiek kolostora, akik Lengyelországból költöztek ide. A város szélére épült kolostort megerősítették és lőrésekkel is ellátták. A templom-együttesen a stílusirányzatok tobzódását figyelhetjük meg. A teteje gótikus, a homlokzata reneszánsz, a harangtorony barokk stílusú.
A közelben lévő szobor a lengyel-litván írót, Adam Mickiewiczet ábrázolja. Litvániában született, a Vilniusi Egyetemre járt, és ő írta a Pan Tadeusz című elbeszélést a litván társadalomról.
A Hajnal-kapu Vilnius egyetlen épségben megmaradt régi kapuja. 1671-ben a karmelita apácák emeltettek kápolnát a kapu fölé egy "csodatévő" Mária-képpel. A művész ismeretlen, a képet helyi aranyművesek aranyba és ezüstbe foglalták, csupán a fej és a kezek maradtak fedetlenül. Litvánia egyik legfontosabb zarándokhelye, ahová külföldről is érkeznek hívők. Nem csak az ikon előtt, hanem még a lépcsőkön is mindig sokan térdelnek és imádkoznak.
A monumentális Szent Péter és Pál templomot az Óvároson kívül láthatjuk. A barokk építészet gyönyörű alkotását Casimir Pac litván katonai parancsnok megrendelésére építették. Pac sírkövét a templom falán egy tábla jelzi latin felirattal: „Hic jacet peccator”(Itt fekszik egy bűnös)
Vilnius óvárosában még rengeteg középkori épület és templom található, a blogban a legjellemzőbbeket és a legszebbeket próbáltam bemutatni. Nézzünk meg néhány képet a városról.
A város tiszta, rendezett, gyalogosan könnyen bejárható, a közbiztonság jó. A stílusok tobzódása révén lépten-nyomon egy-egy utcai művészettörténeti kiállítást láthatunk. Vilniusban, ha egy utca egy kicsit egyenesebb, akkor feltétlenül lejtős, ha pedig sík, akkor görbe – írta a város egy szerelmese. Trakai vára Vilnius közelében, egy gyönyörű piros-téglás vár tűnik a szemünk elé. A tavakkal övezett keskeny földnyelven épült vár eredetileg a Német Lovagrend elleni védekezést szolgálta.
A vár története A tündéri tórendszer közötti keskeny földnyelven épült vár eredetileg a Német Lovagrend elleni védekezést szolgálta. A Galve tavon fekvő erődítményt nevezhetjük vízi-várnak vagy sziget-várnak egyaránt. Galve litvánul fejet jelent és a legenda szerint, a tó jege tavasszal csak akkor olvad meg, ha a tavat a nagyhercegség ellenségeinek fejével táplálják. Trakai történelmének fénykora az 1300-as évek végére esik, a nagyhercegség központja volt, később Gediminas a litván nagyfejedelem Vilnius tette meg fővárosnak. A várat a legendás Vytautas nagyfejedelem építtette. Vytautas az akkor litván fennhatóság alatt álló Krím-félszigetről tatárokat hívott trakai udvarába testőröknek. A karaiták leszármazottai, szokásaikat, nyelvüket, vallásukat megtartva, a mai napig Trakaiban élnek, bár számuk erősen megfogyatkozott. A házaikon hagyományosan
három ablak van: egy az Istennek, egy a családnak, és tiszteletük jeléül egy Vytautasnak.
A vár az 1600-as években fokozatosan elveszítette jelentőségét és pusztulni kezdett. A második világháború után újjáépítették, jelenleg a Trakai Történeti Múzeum működik benne.
A vizesárok mellett még vastag falak és felvonóhíd is védte a belső várat. Ma a díszes belső termekben ifjú jegyesek esküsznek örök hűséget egymásnak.
Trakai várát a litvánok ősi államiságuk jelképeként tisztelik. A vár és a település a Trakai Történelmi Nemzeti Park része. Kaunas Az egykori Hanza város, Litvánia második, legnagyobb települése a Nemunas és a Neris folyók találkozásánál fekszik az ország szívében. Igazi litván város, a lakosság több mint 90%-a litván. A kaunasiak mind a mai napig a saját településüket tekintik Litvánia igazi fővárosának. Vilnius és Kaunas rivalizálása régi keletű, a két világháború között, Kaunas volt Litvánia ideiglenes fővárosa. A Neris folyó partján álló ősi Kaunas várat a XIV. században említették a történelmi feljegyzések, ez Litvánia legrégebbi kővára, melyet egy szépen helyreállított téglavár. A vár mellett a város történelmi magja a Városház tér, melynek közepén áll, melyet magas, kecses tornya miatt ”Fehér hattyúnak” neveztek el. Itt is tobzódnak a különféle stílusirányzatok. A késő barokk és korai klasszicista alapépülethez később gótikus tornyot építettek. Az épület kalandos történelme során volt ortodox templom, tüzérségi raktár, színház, sőt még cári rezidencia is.
A Perkunas ház A Városháza tértől a Nemunas partja felé sétálva, megláthatjuk a Perkunas házat. A történészek ma is vitáznak, hogy mi lehetett a középkori gótikus épület eredeti rendeltetése. A romantikus megközelítés szerint Perkunasnak, a „mennydörgés istenének” volt a temploma, mert az 1818-as felújításkor a munkások találtak egy 27 centiméteres tablót, amelyen az ábrázolt város, a templomok és három hal a Nemunas és Neris folyókat és Perkunas istent jelképezte. A gazdag építészeti megoldások inkább a Hanza-városi jellegre utalnak.
A folyóparton áll a gótikus stílusban épült Vytautas templom, melynek szintén számos rendeltetése volt a történelem folyamán. (lőszerraktár, burgonyaraktár)
Az óváros szerencsésen átvészelte a háborús pusztításokat, romantikus sétát tehetünk, a hangulatos polgárházak övezte utcákon.
Azt mondják a kaunasiak, hogy aki az igazi Litvániára kíváncsi, annak Kaunasba, a "leglitvánabb" városba kell ellátogatnia! A Keresztek hegye A nyelvtörőnek is beillő nevű Siauliait város közelében találjuk a Keresztek hegyét (litvánul: Kryžių kalnas), mely egy katolikus zarándokhely és turisztikai látványosság. Talán túlzás hegyként emlegetni a mintegy 10-15 méter magas dombocskát, mely egy középkori földvár maradványa. Mégis hegyként ment át a köztudatba. A Keresztek hegye (Litván Golgota) évszázadok óta a litvánok egyik legjelentősebb nemzeti szimbóluma. A litván katolicizmus számára ez mindig a passzív ellenállást jelentette az idegen elnyomók ellen. A történészek szerint már a középkorban állítottak a dombra kereszteket, a háborúkban elesett, ismeretlen helyen eltemetett katonák emlékére. Írásos feljegyzéseket azonban csak a XIX. században találtak. Ciurlionis litván festő ezen az időszakban készített festményén már legalább ezer kereszt látható. Az orosz uralom elleni felkelések túlélői a keresztek állításával a nemzeti önbecsülésüket fejezték ki.
A szovjet hatalom többször is feldúlta az emlékhelyet, a fakereszteket szétverték, a vasból készülteket beolvasztották végül a dombot a földdel tették egyenlővé, de megtörni a nemzeti emlékezés erejét nem tudták. A litvánok a dombot rövid időn belül visszaépítették és új kereszteket állítottak. A hatalom már azt fontolgatta, hogy egy közeli folyóra építendő vízi erőmű vizével árasztanák el a dombot, szerencsére ez elmaradt. 1990 márciusában, a litván függetlenség kikiáltásakor már ismét mintegy hatvanezer kereszt állt a dombon. A zarándokok és a turisták egyaránt újabb és újabb kereszteket állítanak, ki vallási meggyőződésből, más emlékként. A különféle keresztek ezrei között sétálva, még a nem vallásos emberek lelkét is megérinti egyfajta magasztos érzés. A Keresztek hegyére tartó zarándoklat időpontja nincs adott dátumhoz kötve, de gyakran látogatnak ide az emberek esküvők, születések és házasságkötések alkalmával. Híres egyházi és közéleti méltóságok is gyakran felkeresik a szent helyet. 1993-ban II. János Pál pápa a Keresztek hegyén egymillió hívő előtt celebrált szabadtéri misét. Sólyom László köztársasági elnök 2006 szeptemberében a litvániai hivatalos látogatása során állított itt keresztet. Egy kis kereszttel mi is megemlékeztünk a névtelen hősökről.
Néhány fotó a Keresztek hegyéről
Érdekességek A Lituanica makettje 1933-ban két litván pilóta az Atlanti-óceán átrepülésére vállalkozott, leszállás nélkül tervezték megtenni a New York-Kaunas útvonalat. A kísérlet sajnos kudarcot vallott, az út 37. órájában, a gép Németországban (valószínűleg időjárási okok miatt) lezuhant. A pilóták (Steponas Darius, és Stasys Girénas) azonban nemzeti hősként vonultak be a litván történelembe, a közelmúltig a 10 litasz címletű bankjegyeken is szerepeltek. Kevéssé ismert, hogy Puskin anyai ágon afrikai felmenőkkel is rendelkezett, egyik déd-apja ugyanis az Etiópiából származó Abram Petrovics Hannibal tábornok volt, akinek alakját Puskin később a „Nagy Péter szerecsene” című regényben örökítette meg. Hannibál 1705-ben Vilniusban a Szent Miklós templomban keresztelték meg, a keresztapa Nagy Péter cár volt. Puskin a „Titkos levelek” című művében a „fekete vérével” magyarázza az asszonyok iránti túlzott vágyát. A hímzett szalag Nagyon érdekes népszokás Litvániában, hogy egy hímzett szalag végigkíséri az embert születésétől a haláláig. Amikor megszületik egy gyermek egy hímzett szalaggal kötik át a derekát, ahogy növekszik, mindig újabb szalagokat kap, egyre vastagabbat és díszesebbet. Házasságkötéskor a férfiak a kalapjukra, a nők pedig a pártájukra kötik. Később a szalagot kötéllé fonják, és halálukkor ezen a kötélen engedik le a koporsót. Litvánia vár Téged!
Észtország Rövid történelmi visszatekintés Észtország, a legészakibb balti állam inkább skandináv jellegű, mint balti, bár földrajzilag a Baltikum része. Korabeli utazók, „nem európai” jellegű népnek jellemezték az észteket, ami a finnugor rokonsággal függhet össze. A finnekkel való rokonság közvetlen bizonyítéka a két nyelv olyan mértékű hasonlósága, hogy a szovjet éra alatt az észtek rendszeresen nézték a finn televízió adását. Évszázadokon keresztül vívott függetlenségi harcaik során hősiesen küzdöttek a hódító dánok és a kereszténységet hirdető német lovagok ellen, de általában győzött a túlerő. Érdekes történet, hogy amikor az 1000 hajóból álló, legyőzhetetlen dán flotta támadta meg Tallinnt, a védők minden erejüket összeszedve vad támadásba lendültek és már-már megfutamították a hódítókat. Ekkor a legenda szerint „égi jelként”, egy fehér keresztes piros zászló szállt alá az égből, melyet a dán harcosok felkaptak és „Előre a győzelemért a kereszt jele alatt” csatakiáltással ellentámadásba lendültek, és győzedelmeskedtek a túlerő felett. Egyébként a dán nemzeti zászló ma is ezt a mintát formázza. A hódításokból nem maradhatott ki sem Svédország, sem pedig Oroszország. Az orosz uralom alatt, még az is fenyegette az észt fiatalokat, hogy besorozzák őket a cári hadseregbe. Az újoncokat sorsolással választották ki. Ha valaki az egyes számot húzta, attól kezdve orosszá vált, születendő fiaival együtt. Az 1917-es forradalom után újabb függetlenségi harc bontakozott ki, melyben az angol haditengerészet is segített. Tallinnban emléktábla őrzi a nevüket.
Az elnyert szabadság, csak a hírhedt Molotov – Ribbentrop paktumig tartott, melynek értelmében a Szovjetunió legázolta a balti államokat és Lengyelország keleti részét. A függetlenség elnyerésére az 1980-as évek végéig kellett várni, ekkor vette kezdetét az „éneklő forradalom”. A szovjet éra alatt az észtek sokszor dalban fejezték ki tiltakozásukat a rendszer ellen. Először csoportokba verődve, majd egyesülve, évről évre megrendezték a már hagyományossá vált és fesztivállá szélesedett dalos találkozójukat. A mozgalom legnagyobb eseménye az volt, amikor 1988-ban, mintegy 300 ezer ember, az ország lakosságának több mint egynegyede énekelt a szabadságért. Tallinn, Észtország fővárosa A város helyén álló egykori apró halászfalucskát először a 13. század elején említik. A település igazi fejlődése a század második felében indult meg, amikor Tallinn is a Hansa-szövetség tagjává vált. A város német neve Reval, 1918 előtt szinte csak a német nevével találkozunk. Az észt név a dán alapításra utal, mert a várost a dánok alapították egy kis észt halászfalu közelében a Finn-öböl partján. A történelme megegyezik a bevezetőben leírtakkal. A Helsinkivel szemben fekvő észt főváros mindig nagyon népszerű volt, korábban a hódítók szemében, ma a turisták fedezik fel egyre nagyobb számban az impozáns városfalaival, macskaköves utcáival és gyönyörű templomaival egy középkori mesevilágot idéző várost. Az óváros hangulata, az ódon falak, tornyok és kövezett utcák látványa, minden évszakban varázslatos élmény. Tallinn látképe
Tallinn látnivalói A Városháza Az azonos nevű tér egyik oldalán az árkádos oldalú gótikus Városháza tornya magasodik. A középkori épület falából két vízköpőnek álcázott sárkány is figyeli az utca forgalmát. Egy vélemény szerint az arra sétáló szűzlányokra vadásznak, egyre kevesebb sikerrel. A torony tetején lévő "szélkakas" egy régi katonát mintáz, akit a helyiek Öreg Tamás (Vana Toomas) néven ismernek.
A Szűz Mária Dóm (Toomkirik) A Dóm-hegyen épült Észtország legrégebbi temploma, mely több alkalommal is tűzvész martalékává lett. A templomot a dominikánus rend építtette egy kolostorral együtt. A szentély még eredeti, az épület többi része kétszáz évvel későbbi. Az egyszerű külső után a templom legszebb történelmi látnivalók egyike. Belsejét gyönyörű képek és számtalan főúri címer díszíti. Több szép síremlék, szarkofág is látható a templomban.
Toompea Egy mészkőhegy, amelyen Tallinn városa kialakult. Erősen túlzott hegynek nevezni a mintegy 30 méter magas dombocskát, mely a legenda szerint a mitológiai óriás, Kalev sírdombja, mely Linda, a gyászoló feleség, által odahordott kövekből keletkezett. Toompea egykori erődjének egyik jellegzetes bástyája, a Pikk Hermann torony, melynek tetejére lobog az észt nemzeti zászló. Az észt trikolór zászló színeinek a jelentése: a kék az eget, a fekete az észt földet, a fehér pedig a reményt és a szabadságot szimbolizálja.
A Városháza téren, a gyönyörű gótikus házak között találjuk Európa egyik legrégebbi, 1422 óta működő, gyógyszertárát. Külön érdekesség, hogy 1583-tól 1911-ig, tíz generáción keresztül a magyar származású Burchart-Bélavári család volt a bérlője, később a tulajdonosa a patikának. Olyan gyógyszerkészítményekről volt nevezetes, mint a darált denevérhús, a pörkölt méh, a kígyóbőr, a reszelt lópata, a napon szárított kutyagumi, és az orrszarvú szarvából készült hintőpor. A porított rinoszarv iránt ma is nagy a kereslet, szegény állatok ennek köszönhetik rohamos pusztulásukat.
Még marihuánás csoki is szerepel a választékban. Megkóstoltuk, pocsék íze van.
A Szentlélek Templom (Pühavaimu kirik) A 14. századi, gótikus templom festett faórája a város egyik legtöbbet fényképezett látványossága.
A templom szárnyas oltára és a festett fából készült szószéke és karzata is csodálatos.
A Feketefejűek (nőtlen kereskedők, akik a város védelmét látták el és karavánokat kísértek) házának díszes kapuja
A Három Nővér Az alsóvárosi Pikk utcában számos érdekes épületet láthatunk. A 71-es szám alatt lévő, három házból álló épületegyüttes a Három Nővér nevet viseli, emlékeztetve a rigai Három Fivér elnevezésű hármas házra.
Sétáljunk végig a Pikk utcán
A legenda szerint a szobrot a féltékeny feleség állítatta, mert férje rendszeresen bámulta a szemközti házban táncoló balerinákat.
A város látképét teljes egészében a közeli Szent Olav templom (Oleviste kirik) 124 méter magas, karcsú tornya uralja. A középkorban, 159 méteres magasságával sokáig a világ legmagasabb épületének számított. A történelem során a tornyot számos villámcsapás érte és kétszer le is égett.
A Szent Miklós-templom A tallinni óváros látképének egyik legjellegzetesebb épülete, melyben jelentős középkori vallási témájú gyűjteményt láthatunk, köszönhetően annak, hogy a korabeli fosztogatások megakadályozására a kulcslyukba forró ólmot öntöttek.
Az Alexander Nyevszkij székesegyház Az ortodox katedrálist III. Sándor cár idején építették. Jellegzetes orosz templom hagymakupoláival, benne 11 hatalmas harangjával, a lenyűgöző látványt nyújtó ikonosztázzal és a gyönyörű mozaikokkal. A legenda szerint a katedrális alapjainak ásása során a munkások egy vasajtóra bukkantak, melyen a következő felirat állt: „átkozott legyen, aki megzavarja békémet”. Úgy vélték, hogy Kalev ősi sírját találták meg, és kisebb rémületet okozott, amikor az alapban repedések keletkeztek. A katedrális azonban mindent túlélt. A templom névadója Alexander Nyevszkij herceg a Csúd tó jegén vívott csatában legyőzte a német teuton lovagokat. Eisenstein monumentális filmalkotása is ezt a csatát mutatja be. Nálunk „A jégmezők lovagja „ címmel játszották. Érdekesség, hogy a filmet hazafias témája és németellenessége miatt, a Molotov – Ribbentrop paktum után betiltották a Szovjetunióban, és csak a német támadás után kapta meg elismerésül a Sztálin díjat.
A Szent Katalin passzázs Végig sétálva a sikátoron, úgy érzed, mintha a középkorban lennél. Az átjáróban a templomból kiemelt sírkőlapok kísérteties látványát oldja a másik oldal színes forgataga, a város kötöttáru piaca.
A kőlapok között a dominikánus rend szimbólumának tartott, kutyát ábrázoló domborművet is láthatunk, melynek eredete valószínűleg egy elhallásnak köszönhető: a "dominicanus" nagyon hasonló a "domini canis"-hoz, ami Isten kutyáját jelent.
Kiek a de Kok Kiek a de Kok, azaz pillantás a konyhába. A középkori bástya és ágyútorony egykor a város védelmét és a megfigyelést szolgálta, de az itt állomásozó katonák magasból még lenti házak konyhájába is be tudtak kukkantani, mint nálunk a lakótelepeken. A livóniai háború alatt Rettegett Iván katonái rést ütöttek a bástyán. A csata emlékére hat, ma is látható, ágyúgolyót illesztettek a falba.
Egy kis gasztronómia Tallinn igazi vendégszerető város, számtalan csábító étteremmel és cukrászdával. A bejáratok előtt középkori népviseletbe öltözött fiúk és lányok invitálják a vendégeket egy kulináris kalandozásra.
Érdekességek - A helyi lakosok számára ingyenes tömegközlekedés. - A felsővárosba vezető két út elnevezései: Hosszúláb és Rövidláb. - A hétvégi kocsmatúra meglehetősen visszataszító. A Helsinki komppal ezrével érkeznek a finn iszákosok, akik szinte pillanatok alatt eszméletlenre isszák magukat, sőt jönnek az angolok is legénybúcsú ürügyén vedelni. Az olcsó észt vodka, sör és egyéb pia mágnesként vonzza a részegeseket, még a figyelmeztető táblák sem riasztják el őket.
Az észt nyelvről Meglehetősen különös nyelv, tizennégy igeidejük között nincs jövő idő, nincsenek névelőik, és imádják halmozni a magánhangzókat. "Töööö" például éjszakai műszakot jelent, "kuuüür" pedig havi bérleti díjat. Ha pedig azt akarjuk mondani, hogy a "holdkutató éjszakai műszakja a jég szélén" (nagyon hasznos kifejezés), akkor ugyancsak mélyre kell nyúlnunk a magánhangzók zsákjába: "Kuuuurijate töööö jäääärel" Befejezés Az óváros az évszázados történelmi viharok ellenére is szinte épen maradt. Tallinn megőrizte középkori, Hansa-város jellegét, a régi falak, a csúcsos templomtornyok és a macskaköves utcák időutazás érzését keltik a látogatókban. Összefoglalás A Balti-tenger keleti partján elterülő három kis államot földrajzi elhelyezkedésükön kívül történelmük sok közös vonása is összekapcsolja. Függetlenségüket fél évszázados szovjet hegemónia után 1991-ben sikerült visszanyerniük, és azóta demokratikus politikai rendszert, valamint működő piacgazdaságot építettek ki. 2004-től az Európai Unió teljes jogú tagjai.