Az aztékok földjén
A közel 14 órás kimerítő repülőút alatt többször eszembe jutott gyermekkorom egyik bolondos dalocskája Mexikóról: „Mexikói préri pusztán cowboy lovagol Lasszójával a kezében vígan így dalol, Hands up boy, pénzt vagy életet, Mert különben szétlövöm a tojás fejedet”
Ki gondolta volna akkor, hogy egyszer én is eljutok ebbe a fantasztikus országba, melyet csak ronggyá olvasott kalandregényekből ismertem. / Sierra Madre kincse, Úton Santa Fé-be, Pokol a hegyek között stb. / Közelítve Mexikóváros repteréhez, döbbenten láttam, hogy a fedélzeti monitoron elromlott a magasságmérő, hiszen amikor nagy döccenéssel földet értünk, még mindig 2240 métert mutatott. Az első oxigénhiányos levegővételnél, aztán rájöttem, hogy szó sincs meghibásodásról, a város ilyen magasan fekszik.
Egy kis történelem: "Az arany a legnagyszerűbb minden dolgok között, írta Kolumbusz. Akinek arany van a birtokában, az megszerezhet mindent, amit csak kíván”. Ez a szemlélet volt az, mely 1492 után, amikor Kolumbusz először szelte át az Atlanti-óceánt, útnak indította a spanyolokat az Újvilág meghódítására. A mexikói aztékok és a perui inkák tulajdonát képező óriási mennyiségű aranyat 50 év leforgása alatt széthordták a konkvisztádorok. Az aranyember története: egy szemtanú feljegyzése szerint, a királyavató rítus egy különleges szertartás volt. A trónörököst lemeztelenítették, és bekenték ragadós földdel, amelyre aranyport hintettek, így testét teljesen bearanyozták. Lábához nagy halom aranyat és smaragdot helyeztek, hogy felajánlhassa istenének. Tutajra szálltak, és amint a tutaj elhagyta a partot, megszólalt a zene, felharsantak a kürtök. Amikor pedig a tutaj a lagúna közepére ért, az arannyal felkent indián felajánlotta adományát, az összes aranyat beledobta a tó vizébe. / később, a spanyolok még a tó vízét is lecsapolták, annyira keresték a kincseket. Ezzel a szertartással az új uralkodót az istenek elfogadták, a nép, pedig urának és királyának ismerte el.
Az aranyember spanyolul: El Dorado, a gazdagság és a bőség szinonimájává vált.
Az aztékok által imádott istenek közül a két legismertebb, a Hold istene és az Esőisten, amely Passuth László híres művének is címadója volt. „Esőisten siratja Mexikót”
A Holdisten szobra
Tlaloc, az esőisten
A legenda szerint az azték napisten kinyilvánította alattvalóinak, hogy az új fővárost ott kell felépíteni, ahol egy sas a csőrében egy kígyót tart kaktuszon állva. A mai Mexikóváros helyén épített Tenochtitlán nevű város lett az aztékok fővárosa, a sas és a kaktusz, pedig az azték kultúra jelképe. A mexikói zászló közepén ma is ez látható. A zászlóban a zöld a függetlenséget, a fehér a vallás tisztaságát, míg a vörös a spanyol, az indián és a mesztic vér egyenlőségét jelenti.
Mexikó 1821 óta független állam, de 1846 és 1848 között területének majdnem felét (Kalifornia, Arizona, Nevada, Utah) veszítette el az Egyesült Államok elleni háborúban. Nem csoda, hogy utálják az amerikaiakat, akik ma is kihasználják őket, több nagy cég is dolgoztat mexikói munkásokkal, természetesen minél kevesebbet fizetve nekik. Az amerikaiakat a mexikóiak gringóknak nevezik. Ha angolul beszélünk, próbáljuk meg azonnal tisztázni, hogy nem vagyunk amerikaiak. Persze, néhány előre megtanult spanyol szó sokat segíthet.
Mexikóváros: / spanyolul: Ciudad de México / A város méretei lenyűgözőek, lakossága meghaladja Magyarországét. Becslések szerint mintegy 16-18 millió lakosa van. Egyvalamiben biztosak lehetünk: az egész várost senki sem ismeri. Ha az ember taxiba száll, a sofőr nem azt kérdi, hová, hanem hogy merrefelé. Mexikóban, illetve főleg Mexikóvárosban rengeteg a személyautó, autóbusz, teherautó. Mexikóvárost emiatt vastag szmog borítja, a levegő szennyezettsége igen magas. Mexikóvárosban nem ritkák az 5-6 sávos utak sem. Érdekes látvány, mikor hat sávban egymás mellett csak zöld taxik sorakoznak. A város központi helye, a Plaza de la Constitución – Alkotmány tér -, melynek a közismert neve: Zocalo. Egyébként minden városban a főteret Zocalo-nak hívják. A teret a katedrális uralja, a 100m. hosszú és 55m. széles, öthajós katedrálisnak 14 kápolnája van.
Itt található még a Nemzeti Palota, melynek helyén egykor Moctezuma palotája állt. Az épület lépcsőházában csodálatos freskókat láthatunk Mexikó történelméről.
A Zocalo
A Nemzeti Palota
A Nemzeti palota freskói A téren állandó élet van, alkalmi szobrokkal, üldögélő emberekkel, sőt különleges füstöléssel ördögűzést végző indiánokkal. Ha nem vigyázol, az utolsó peso-t is kifüstölik a zsebedből. A peso jele:$, ami könnyen összetéveszthető az US $-ral, ezért idősebbeknek szemüveg nélkül, nem tanácsos vásárolgatni.
Ördögűzés tömjénfüsttel, dobszóra
Érdemes megtekinteni a Három kultúra terét – Plaza de las Tres Culturas –ahol együtt láthatjuk az ősi azték, a Cortes féle a kolonialista és a modern mexikói építészet emlékeit ill. alkotásait.
A Három Kultúra tere
A Chapultepec park, Mexikóváros „városligete” Itt, különösen hétvégén valóságos népünnepély van, a jellegzetes indián repülőkkel, akik egy magas oszlopról szállnak lefelé, ütemes zenére. Az oszlop tetejére van rátekerve a tartókötelük, és ez tekeredik fokozatosan lefelé. Ezen kívül indián táncosok is szórakoztatják a látogatókat.
A repülő indiánok / flyers /
Sámántánc
Semmi esetre sem szabad kihagyni az Antropológiai múzeumot, ahol többek között megcsodálhatjuk a híres „azték naptár”-t is. A naptár jelentését, még ma sem sikerült pontosan megfejteni, a hieroglifák az azték időszámítást jelképezik, 20 napos hónapokkal, és 52 évente megújuló nap-periódussal.
Antropológiai múzeum
Azték naptár
Mexikóvároshoz tartoznak még Xochimilko lagúnái is, ahol a mariachik vidám zenéje mellett gondolázhatunk. 1968-ban itt rendezték az olimpia kajak-kenu versenyeit is, ahol a magyarok két aranyérmet is szereztek.
Traffic jam Xochimilkoban
Az éneklő mariachik
A piramisok: Név jelentése „a hely, ahol az emberek istenné válnak” Az azték időkből származik a Nap és a Hold piramis elnevezés. Az azték mitológia szerint az istenek Teotihuacanban találkoztak, hogy megteremtsék a Napot és a Holdat. Egy-egy isten a piramisok tetejéről a mélybe vetette magát, majd Napként és a Holdként újjászülettek. A piramisok nem temetkezési helyek, mint Egyiptomban, ezek tetején, minél közelebb az istenekhez, áldozatokat mutattak be. Többnyire állatokat áldoztak fel, de gyakran véres emberáldozatokkal is kedvében akartak járni az isteneiknek, hogy ne vegyék el a napot. A két piramis közötti széles út a halottak útja.
A Nap piramisa
A Hold piramisa
A Halottak útja
A Tollas Kígyó
Ha valaki megkérdezné, hogy hol van a világ legnagyobb piramisa, biztos Egyiptomot mondanám, pedig az Mexico City-től mintegy 100 km.-re délkeletre, Cholula-ban található Quetzalcoatl, azték isten piramisa, melynek a tömege egy millió m3-rel több mint a Cheops piramisé. Az csak kis szépséghiba, hogy a nagy része a föld alatt van.
A Cholula piramis
Guadalupe: Az amerikai kontinens legnagyobb búcsújáró helye. A 16. században egy indián fiúnak megjelent Szűz Mária és kérte, hogy a szomszédos dombon építsenek templomot a tiszteletére. A püspök nem hitt a fiúnak, de három nappal később a Szűz újra megjelent és rózsákat szedetett a fiúval a ponchójába. Amikor a fiú odaadta a rózsákat a püspöknek, látták, hogy a ponchón ott a Szent Szűz képe, olyan színekkel, melynek a festékanyagát a mai napig nem sikerült azonosítani.
A katolicizmus óriási teret nyert Mexikóban is. Tízezrek zarándokolnak naponta a kegyhelyre, sokan térden csúszva közelítik meg a templomot. Az érdeklődésre jellemző, hogy a Szűz Mária képet futószalagon közelítik meg a hívők. A régi templom megsüllyedt, jelenleg felújítás alatt áll, de építettek egy új templomot 20000 fő befogadására.
A régi és az új templom
A Csodatévő Szűz
Csodára várva
Útközben, keresztül a Sierra Madrén: Puebla: Egyike az ország legnagyobb településeinek. 70 templom, több ezer 16-17. századbeli ház teszi különlegessé a belváros hangulatát. A történelmi belváros a világörökség része, megőrizte kolonialista jellegét. Mit gondolsz, mi volt a hotel neve, ahol megszálltunk?” Hotel Colonial”
Utcarészlet
Aranytemplom
Vista Hermosa: A név, a nagy konkvisztádor, Hernan Cortez volt haciendájának a neve. Ma luxus szállodaként működik. Csodálatos trópusi kert sétányokkal, hangulatos medencékkel, saját kápolnával, hatalmas pince étteremmel és borospincével. Ezek a hódítók mindig is tudták, hogy kell élni. A lakosztályok kétszintesek, korabeli bútorokkal, festményekkel, medencével.
Vista Hermosa parkja és a lakosztályhoz tartozó medence
Taxco: Az ezüstváros. Jólétét a gazdag ezüstbányák mellett, az indián népművészeten alapuló ezüstművesség elterjedésének is köszönheti. Jelenleg kis műhelyek százaiban készítenek míves ezüstékszereket. A város az Atachi hegyet környező dombokon épült. A szűk girbe-gurba utcácskákon talán még a helyiek is eltévednek.
Sierra Madre: Az út sokszor 3000m. magasságban kanyargott, lélegzetelállító szakadékok és hegyek között. Még a gyakran felhőbe burkolózó Popocatepetl vulkán is megmutatta hófödte csúcsát. A múlt században errefelé cowboyok, banditák üldözték egymást, most autópályák ívelik át a völgyeket. A dús erdőségeket kietlen tájak váltogatják, csak néhány kaktusz mered esőre várva az ég felé. Ahol látsz néhány csenevész kukoricát, ott emberek is élnek, na meg kecskék. Ilyenkor arra gondol az ember, hogy a sok otthoni nyavalygás ellenére, mégis csak jó helyre születtünk.
Vad hegyek között
A Popocatepetl vulkán
Régi földrengések nyomai
Autópálya a Sierra Madre-n keresztül
A jellegzetes kaktusz
Acapulco: Acapulco-t először egy Elvis Presley filmben láttam, a gondtalan, napfényes élet, a jólét megtestesítője volt számomra. Az, hogy valaha személyesen is láthatom, még a legfantasztikusabb álmaimban sem szerepelt. A város látványa is egyedülállóan gyönyörű.
Az Acapulco-i öböl nappal és esti fényben
A homokkal szegélyezett, félkör alakú öblöt, félelmetes sziklák zárják le, ahonnan az indián sziklaugrók a mélybe vetik magukat. Fantasztikus látvány, borzongásunkat csak fokozták a közben szervírozott koktélok. / Tequila sunrise, Pina colada stb. /
A bátor sziklaugrók, / cliff divers / kezükben a jól megérdemelt borravalóval
A Csendes Óceán hullámai szélcsendben. / csak tudnám miről kapta a nevét /
Az öböl mentén szebbnél szebb szállodák és a hollywoodi hírességek pazar villái láthatóak. Itt találod pl. Tarzan villáját is – Johnny Weismüller -. Mi az ELCANO hotelben laktunk, kilátással az öbölre.
A beach a szállodasorral
Az Elcano hotel
A hotel kitűnő szolgáltatásai mellett megismerkedtünk, egy számunkra új fogalommal: „fél all inclusive”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a vacsorához, este 9-ig, a helyi italok ingyenesek. A kedvező hatást némileg csökkentette az, hogy a pincéreket úgy kellett levadászni, bár érdekes módon 9 óra után, mintha többen lettek volna. Kissé csodálkoztak, amikor, a tapasztalatok birtokában, rendeltem 3 sört, két tequilát, egy üdítőt, mert azt hitték, hogy ez az egész 10 fős asztalnak lesz. Megdöbbentek mikor felvilágosítottam őket, hogy ez csak az enyém.
A közlekedés: A gyalogátkelőknél a zöld lámpán egy futó gyalogos látható, felette piros számok mutatják, hány másodperce van még átrohanni. Jobbkéz-szabály van, de nem tartják be, bár ez szinte minden közlekedési szabályról elmondható. Pl. a záróvonalat csak tájékoztató információnak tekintik. A zöld bogár taxik ellepik az utakat.
Gasztronómia: Mexikó egyik fő tápláléka a kukorica, illetve a kukoricából készült ételek. A kukoricalisztből lapos lepényt sütnek, ezt hívják tortillának, és ezeket a lepényeket eszik különböző módon, különböző töltelékekkel. A tölteléket csípős szószokkal, úgynevezett salsával is meg szokták bolondítani. Minden szószt salsának hívnak függetlenül attól, hogy mi van benne. Utcai árusoknál kockázatos ételt vásárolni, bár a sült szöcskének nehéz volt ellenállni.
A mexikói marhasült elnyűhetetlen, ha a világháborúban ebből készült volna a magyar bakák bakancsa, biztos, hogy nem kopik el. Az utcán nem ajánlatos megenni semmit sem. A mexikóiak rengeteget esznek, nem túlzás azt állítani, hogy Mexikóváros egyik fele főz, a másik meg megeszi. A csapvíz nem iható, még a helyiek sem isszák. Ivóvíznek palackozott vizet kell venni, csapvízzel még fogat mosni sem ajánlatos. A chili erejére nagyon büszkék, bár meg sem közelítik a hazai kétszer-csípős bogyiszlóiból főzött lecsó nyelvzsibbasztó hatását, mely távozásnál sem veszít erejéből.
Az evéshez inni is kell. Legismertebb italuk a tequila, mely a kék agavéből készül. Rengeteg féle kapható, még férges is, a helyiek ezt tartják az igazinak. Nálunk ezt talán bio-nak hívnák, mindenestre mi maradtunk a hagyományos fajták kóstolgatásánál. A tequilát kétféleképpen fogyasztják. Az egyik a nálunk is ismert só és citromnyalásos technika, melynek lényege, hogy a megfelelő sorrend / sónyalás – citromharapás – tequila bedöntés / után az ízkeverék egyszerre legyen a szádban, utána jöhet a nyelés. Mire ezt hosszasan elmagyarázták, többen eltévesztettük a sorrendet, ezért „kénytelenek” voltunk több pohárkával is inni. A helyiek többnyire valamilyen üdítővel együtt isszák. Ennek egy speciális fajtája az un. azték tequila, ekkor egy csípős, fűszeres, paradicsomos keveréket isznak hozzá, melyet sangritának hívnak. Ez a mexikói „bloody mary”. A másik változat a „mezcal” melybe rendszerint benne van az ízesítő féreg.
A Kék agave
Mezcal kukaccal ízesítve
Egészségünkre! Népművészet: Az ezüstbányákból rengeteg fajta féldrágakövet is a felszínre hoznak, melyekből csodálatos szobrokat, használati tárgyakat készítenek az ősi azték motívumok alapján. A legelterjedtebbek az obszidián istenszobrok Tezcatlipoca-ról, aki az életet adó és elvevő, hatalmas isten, a végzet megtestesítője. Szobrát csillogó, fekete obszidiánból készítették, és különféle ékszerekkel (nyakláncokkal, fülbevalókkal, tollakkal) díszítették.
Isten szobrok között Az agave a csodanövény, mintegy 160 fajta honos Mexikóban. Mint említettem a kék agavéból tequilát, egy másik fajtából sört készítenek. A levelek belső hártyáját papírnak, szegényebb családoknál condomnak, a tűjét és a rostokat varráshoz használják, de a szappanuk is ebből készül. A guadalupei pásztorfiú ponchója is agave rostból készült. Milyenek a mexikóiak? Erre csak egy válasz létezik: „como Mexico no hay dos” ami lényegében annyit jelent, Mexikóból nincs még egy. A mexikói ember képtelen nemet mondani, akkor is részletesen válaszol, ha fogalma sincs, hogy mit kérdeztél. A „manana” mentalitás a jellemző: majd holnap, később, valamikor…csak nyugi.
Viva Mexico : http://www.youtube.com/watch?v=57CVPQpGurg