Isztria

Tavaszköszöntés az Isztriai félszigeten.

A tavaszköszöntés vagy télbúcsúztatás meglehetősen sírósra sikeredett. Azt nem tudtuk eldönteni, hogy az égiek a telet siratják sűrű könnyeikkel, vagy örömükben osztják az égi áldást a tavasz köszöntésére. A változatosságot csak az jelentette, hogy ömlött vagy csak csepergett az eső.

Egy kis földrajz: Az isztriai-félszigeten földrajzi szempontból három ország osztozik: Horvátország, Szlovénia és Olaszország. Területének legnagyobb része Horvátországhoz tartozik. Isztria nem csak népszerű és közkedvelt tengerparti városokból áll, a szinte vérvörös földdel borított dombok közt megbúvó középkori falucskák látványa is egyedülálló.

Az Isztria története: Az Isztria név a Pula városát is alapító illír Histria törzstől ered. Változatos történelme során, először a Római Birodalom foglalta el Isztriát, melyet a velencei régióval együtt, mint a X. római tartományt „Venetia et Histria” néven említették. Akkoriban a velencei-isztriai régiót tekintették a Római Birodalom észak-keleti határának.

A Nyugat-Római Birodalom bukása után a gótok és az avarok fosztogatták a falvakat, majd III. Pipin a Francia Koronához csatolja Isztriát.

A XIII. század közepétől, közel 500 éven keresztül a Velencei Köztársaság uralja a félszigetet, majd 1805-ig osztrák kézre került. Napóleon viszonylag rövid uralkodása után ismételten osztrák irányítás alá került, hiszen ekkor az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolták.

Az I. világháború után, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával az akkor fasiszta Olaszországhoz került. A II. világháború után Isztria városai és falvai Jugoszláviához tartoznak.

A közelmúltban lezajlott dél-szláv háború után az Isztriai-félsziget visszakerült a független Horvát Köztársasághoz.

A Horvátországhoz való visszacsatolással azonban mégsem oldódott meg minden huzavona a horvát Isztria életében.

Az 1947-es Párizsi békeszerződés kimondta, hogy Szlovénia és Horvátország határvonala a Mirna folyó.

Jugoszlávia felbomlásával a határvonalat mégiscsak a mintegy 15-20 kilométerrel feljebb fekvő Pirani-öböl vonalában húzták meg, Szlovénia azonban egy keskeny néhány kilométer széles tengeri sávot, tengeri átjárót kért magának.

Látványosságok Isztrián: A teljesség igénye nélkül látogassunk el néhány településre.

A Limski fjord, Limski kanal, Limski csatorna: Mindhárom elnevezés egyetlen helyet takar, ahol a keskeny, kristálytiszta öböl 9 km hosszan nyomul a szárazföldbe.

A fjord elnevezés csak a formájára utal, semmi köze az északon található képződményekhez.

Valójában egy hegyi folyócska torkolataként alakult ki az évezredek alatt.

Mostanra ez a folyó is eltűnt a föld alatt és a torkolat tengeröböllé alakult át és a norvég fjordok alakját mutatja.

A kanyargós Limski fjord területe nemzeti park. Átlagos szélessége 600, mélysége 30 méter. A kiváló vízminőségnek köszönhetően osztrigát és kagylót tenyésztenek itt.

A sziklafalak mellett sétálva barlangokra lelünk, melyek leghíresebbike a Romualdo-barlang, ahol a Benedek-rendi Sveti Mihovil- Szent Mihály kolostoralapítója élt.

Az öböl belső csücskétől kis kirándulóhajók indulnak a fjord felfedezésére.

Ezt az egzotikus területet a filmipar is felfedezte, számtalan indián filmet forgattak itt Gojko Mitics főszereplésével, de megfordult itt Kirk Douglas is, aki egy vikingekről szóló filmben annyira összebarátkozott a helyiekkel, hogy ma étterem is őrzi az emlékét.

Rovinj: Egy kis történelem: Rovinjt Castrum Rubini néven egy Ravennai Anonimus nevű krónikás említi először a VII. században, de a történészek szerint a várost feltehetőleg már korábban alapították.

Más források azonban arra utalnak, hogy a térségében már az időszámításunk kezdete előtti századokban élénk kereskedelmi tevékenység folyt a hisztri törzsbéli őslakosok és a görögök között.

A város eredetileg szigeten épült, és jól védhetőnek tartották, de ennek ellenére a középkori hódítások során többen is elfoglalták. Tartósan Velence fennhatósága alatt állt, ahonnan csak a XVIII. században került ki Rovinj. A későbbi történelme megegyezik az Isztriai félszigetével.

A városról: A várost számos, egészen pontosan 22 sziget veszi körül, a legnagyobbak a Szent Andrásról és Szent Katalinról elnevezett szigetek. A régi városrész a félszigeten fekszik, a városrészt uraló Szent Eufémia-torony az isztriai barokk építészet szép példája.

Rovinjt szépsége miatt az Adria ékkövének nevezik. Az egykori halászfalu és halászkikötő ma is őrzi a régi idők szellemét, így Rovinj központjában még manapság is számos halászhajót láthatunk.

Rovinj a tenger felől a legszebb. A kopott óváros, első házsora közvetlenül a tengerpartra épült, és viharos időkben egészen az első emeleti ablakokig felcsap a parti sziklákon megtörő víz.

Zegzugos, macskaköves utcák, hangulatos házak, pálmafák, ódivatú kikötő, és az óváros dombja, jellemzi a várost.

Igazi mediterrán lakóházak, keskenyek, magasak, az egymással szemben lakók az ablakon kihajolva akár kezet is foghatnak.

A hét egykori városkapu közül három maradt fenn eredeti formájában: a Szent Benedek-kapu, a Szent Kereszt kapu és az ún. Falak alatti kapu, a többit átépítették vagy elpusztultak. Az 1680-ból fennmaradt Balbi-Ív jelképezi az óváros bejáratát.

Szent Eufémia temploma: Az impozáns barokk építmény a város első számú műemléke, melyet a kereszténység egyik kevésbé ismert női vértanújának szenteltek. Eufémiáról keveset tud a történetírás, viszont annál több legendát tartanak róla számon. Díszes, szarkofágját, Eufémia földi maradványaival együtt, a templom kincstárában őrzik.

A névadó, Eufémia 304-ben a keresztényüldözés áldozata lett 15 éves korában, a legenda szerint, kiéheztetett oroszlánok elé vetették, de azok nem bántották, a feldühödött rómaiak ezután a lányt kerékbe törték.

A keresztények a holttestet márvány szarkofágba fektették, amit Konstantinápolyban helyeztek el.

300 évvel később nagy vihar közepette a szarkofág eltűnt a helyéről és néhány nap múlva Rovinj mellett jelent meg, a tengeren lebegve. Egy halászfiú húzta partra a szarkofágot, amelyet ezután a templomban helyeztek el. A templom tornya a velencei Szent Márk téri harangtornyot mintázza, csúcsán Szent Eufémia szobra látható.

A szobor a szél hatására elfordul, a helyiek tapasztalata szerint, ha a szárazföld felé néz, eső, ha a tenger felé, jó idő várható.

A templomdombról gyönyörű panoráma nyílik a városra és a tengerre.

A Vörös óratorony: A kikötőben található óratorony egyértelműen tükrözi a velencei hatást. A homlokzaton látható szárnyas oroszlán dombormű kifejezetten velencei jelkép.

Az óratorony előtt egy aranyos szökőkutat láthatunk, bronzszoborral a tetején. A part kőgát sirályai nagyon barátságosak, valószínűleg folyamatosan kapnak valami csemegét.

Gasztronómia: Séta után érdemes megkóstolni az ízletes fánkféléket, fahéjas por- vagy kristálycukorral megszórva. A régió legnépszerűbb bora, a malvazija.

Bale: Sosem hallottál még Bale nevű településről? Az interneten sem könnyű megtalálni, mert a keresés eredményeként, oldalakon keresztül, csak a hasonló nevű brit futballistáról találunk információt.

Bale egy mészkődomb tetejére épített jellegzetes isztriai kisváros, amelyet az illírek alapítottak, s erőddel vették körül. A X. századi Bembo-vár a település legnagyobb idegenforgalmi látványossága.

A rómaiak idején itt állt „Castrum Vallis”-t Caius Pulcrus alapította a Polából Parentiumba (a mai Poreč) tartó, só-lepárló mezők védelmére.

Baléba érkezve egy időutazás részese lehetsz, itt valóban megállt az idő. Ez az apró tengermelléki település csendből, kacskaringós kikövezett utcácskákból, több száz éves szokásokból és hagyományokból áll, mintha itt felejtették volna a középkorból.

A gótikus-reneszánsz vár a Soardo Bembo családé volt. A két oldaltorony egyike alatt található kapu az óvárosba vezet.

A hangulatos, szűk sikátorok az elmúlt századokat idézik. Talán nem is lenne meglepetés, ha egyszerre csak eléd lépne egy római katona vagy egy velencei kalmár.

Opatija: Opatija, korábbi nevén Abbázia, a Kvarner öböl központja, a „boldog békeidők” emblematikus üdülőhelye és klimatikus gyógyhelye.

Opatija eredetileg egy kis halászfalu volt. A XV. században egy kis bencés apátság, az Opatija Sveti Jakov épült a falu határába.

Mindkét elnevezés apátságot jelent, utalva a bencések által alapított kolostorra. Az egykori névadó kolostorból mára csak az 1420-ban épült Szent Jakab templom maradt meg.

Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb üdülőhelyének kellemes klímája Opatiját ma is népszerű településsé teszi.

A közel 1400 méter magas Učka-hegység megvédi a települést a hideg áramlatoktól.

Nyáron nincs nagy meleg (25° az átlaghőmérséklet), és télen se megy 10° alá a hőmérő higanyszála. Opatija klímája kedvező a reumatikus, és szívbetegségek, valamint az asztma gyógyítására is.

Látnivalók: Villa Angiolina a város első villája, melyet Iginio Scarpa, rijekai nemes kereskedő épített 1844ben. Feleségét Angiolinának hívták, így az épületet és csodás virágoskertjét, szeretete jeléül a feleségéről nevezte el. Scarpa úr meghívta nyaralójába arisztokrata ismerőseit, akik hírét vitték a csodálatos helynek és gomba módra elkezdtek szaporodni a további szebbnél-szebb villák.

Lungomare parti sétány: A 12 kilométer hosszú csodás sétány mentén helyezkednek el a város legpatinásabb épületei. Az Adria talán legszebb sétánya ez, hangulatában talán a nizzai angol promenádhoz hasonlítható

Leány a sirállyal szobor: A Lungomare sétányon található szobor Zvonko Car szobrászművész munkája, és város szimbóluma. Korláttal védi, mert felelőtlen turisták a csúszós köveken egyensúlyozva, gyakran lemásztak a szobor mellé fotóztatni magukat.

Szent Jakab templom és park: Opatija legrégebbi épülete 1420-ban épült. Itt működött az első iskola is. Ma nem sok látható a templom eredeti kinézetéből, először 1506-ban, majd a 18. században is felújították.

A Villa Angiolina és a Szent Jakab templom körüli hatalmas parkban a világ minden tájáról származó különleges, egzotikus növények tekinthetők meg.

Külön ki kell emelni a márciusban nyíló japánkaméliát, mely a város másik szimbóluma lett.

Hotel Kvarner: A Hotel Kvarner Opatija, és egyben valószínűleg az Adria keleti partjának legrégebbi szállodája.

1884-ben mindössze 10 hónap alatt épült meg, a Monarchia minden részéről hozattak ide építőanyagokat, és mesterembereket.

Ferenc József egykori uralkodónk is beleszeretett a város arculatába, kellemes, gyógyító klímájába és ide költöztette téli rezidenciáját.

Itt telelt az osztrák császári udvar és a hozzájuk tartozó kiszolgáló személyzet. Maga a császár a Kvarner Hotelben lakott, aktuális barátnőjével.

Egyéb érdekességek: Hollywoodi mintára, az opatijai Lungomaren is kialakították a „Hírességek sétányát”, ahol neves művészek, sportolók és tudósok emlékcsillaga látható.

A háború nyomai még sok épületeken láthatóak, és a légvédelmi szirénák látványa is az esztelen pusztítást idézi.

Befejezésül nézzünk meg egy-egy videót a meglátogatott isztriai városokról: Rovinj: http://www.youtube.com/watch?v=IJ_OLMb1FCY Opatija: http://www.youtube.com/watch?v=XIaaq8H-Eco Isztria 2014 március

Készítette: Vincze Péter