Boldog Ünnepeket Kívánnak a Zölderdő Óvoda munkatársai!
Illusztráció: Szentes Tünde
Illusztr谩ci贸: Flora Waycott
Polgár Teréz Eszter Télcsalád December Pocakos, ősz, öreg várúr. Ővele egy kor lezárul. Ünnepelget, lakomázik, És ha becsíp egyik-másik Vendége, hát azt se bánja. De rég vár egy órácskára, Mikor elvonul egyedül, S végre új könyvébe merül.
Január Dölyfös főnök, hiú, rideg. Parancsolgat mindenkinek. Apja maradékain él, S okkal koplal; de mit remél? Diétáját s amit ígér, Végül sohasem tartja meg. Szerencsére négy hét után Éves szabadságára megy.
Február Tud mulatni, mint nagyapja, Sőt, a táncban meghaladja. Időjárás, avagy divat Nem hat rá: jelmezben vigad. Sírva is, bár jó a kedve, Gyakran pityereg nevetve. Feszültségét, ha mogorva, Fogcsikorgatással oldja.
Centauri Nyiss éttermet!
Sok madár elvonul tőlünk ősszel, mások éppen hozzánk jönnek telelni. Ahogy a délen telelőket visszavárjuk tavasszal, ugyanúgy várhatjuk a télire hozzánk érkezőket, például a csízt vagy a fenyőpintyet. És persze ne feledkezzünk meg azokról sem, akik egész évben velünk vannak, mint a cinegék és a verebek. Télen bizony nekik is nehéz a dolguk. Nyiss nekik éttermet, mondhatnám, mert a jó madáretető olyan, mint egy étterem. Csakhogy míg a jó étteremben általában az ételek különlegesek, a madáretetőnél inkább a vendégek. Sokan azt hiszik, a kiakasztott szalonna vagy a párkányra szórt napraforgó csupán csemege a madaraknak, pedig a kemény, fagyos időben az etetéssel madáréleteket menthetünk, vagyis akinek madáretetője van, az nemcsak büszke és boldog étteremtulajdonos, hanem életmentő is. Az etetőre főként az apró, verébtermetű, úgynevezett énekesmadarak járnak. Egyik fontos jellemzőjük, hogy sokkal gyorsabban emésztenek, mint az emberek, azaz sokkal hamarabb éheznek meg, és a méretükhöz képest sokkal többet esznek. Voltaképp az egész napjuk étkezésből áll, hajnaltól estig megállás nélkül keresgélnek, hogy az étvágyukat kielégítsék.
Vajon miért ilyen falánkak? A madarak repülnek, és ehhez sok energia, a sok energiához pedig rengeteg táplálék kell. Ráadásul az énekesek testhőmérséklete rendkívül magas: 43 fok! Képzelheted, milyen nehéz lehet télen ezt a hőmérsékletet fenntartani. Minél hidegebb van, annál többet kell enniük. Csakhogy épp a nagy hidegben a legnehezebb élelmet találni. Éjszaka nem esznek, de napközben zsír formájában a testükön képeznek „raktárakat”, amiket az éj folyamán szép lassan felélnek. Ha egy madárkának estére nincs megfelelő tartaléka, előfordulhat, hogy reggelre kihűl, és nem ébred fel többé. Nagyon gyorsan híznak és fogynak: a széncinege egyetlen óra alatt annyit veszíthet a súlyából, mintha egy felnőtt ugyanennyi idő alatt négy kilót fogyna. Ezért a tél leghidegebb időszakában minden nap valóságos élethalálharc a számukra. Ha segítünk, sokkal könnyebb kihúzniuk tavaszig. A madáretetésnek persze megvannak a maga szabályai és fortélyai. Fontos, hogy még az etetés megkezdése előtt tájékozódj, mert a legfontosabb, hogy ha egyszer etetni kezdtél, nem szabad félbehagynod. Az apró madarak nagyon hamar rászoknak az etetőre, s a mindennapjaikat is ott kezdik. Ha jó helyet találnak, egyes madarak akkor sem vonulnak tovább délnek, ha az idő zordabbra fordul. Miért is tennék? Hisz ott van az etető! Ha nagy a baj, vagyis kemény fagy van, hó – vagy ami a legrosszabb: óneső – hullik, és üres marad az etető, éhen veszhetnek. Az ablakod alatt várják majd az eleséget ahelyett, hogy újabb élelemforrás után néznének. Tudnod kell: számítanak rád, és nem szabad őket cserbenhagynod. Az sem mindegy, mivel eteted a vendégeidet. Kenyeret ne adj, mert ha megvizesedik, könnyen okoz gyomorbetegségeket. Sokan akasztanak ki szalonnát, de ügyelni kell, hogy ne legyen sózott, paprikás vagy füstölt: csakis a nyers, fűszer nélküli kenyérszalonna jó. A legbiztonságosabb etetőanyag a napraforgó. Szívesen fogyasztják a cinegék és a magevők is. De napraforgóból is sokféle van: a bolti, enyhén sózott éppúgy nem jó, mint a sózott szalonna. Díszállat-kereskedésekben is kaphatsz etetnivalót, de onnan se a nagy szemű, vastaghéjú és csíkos napraforgót vedd, hanem a kis szemű feketét. Legjobb, ha egy takarmányboltban vásárolsz.
Az etetőt szélvédett helyre tedd, ahová már kora reggel süt a nap, hogy minél melegebb helyen legyen. A vendégeidre ragadozók vadásznak, ezért jó, ha a lehető legtágasabb kilátás nyílik az etetőről, így időben észreveszik, ha karvaly közeleg. Figyelni kell arra is, hogy a macska ne férhessen az etetőhöz. Ügyelj, hogy ne ázzon be, és a mag száraz maradjon benne. Az első havazás után érdemes elkezdeni az etetést, de ha korábban is szeretnél madarakat látni, két-három naponta egy-egy marék napraforgót nyugodtan kitehetsz már december elejétől, akkor is, ha addig nem havazott. Ha nagyon sok napraforgód van, a kirakott mennyiséget a madarak fogyasztása szerint bármeddig növelheted. A nagyobb, több éve működő etetőknél esetenként több ezer madár is összegyűlik, és vödörszámra fogy a mag. Ha a készleteid korlátozottak, oszd be, és mindennap egy vagy két marékkal tegyél ki. Ne feledd: fő a rendszeresség!
Vörös istván: Tanácsok egész télre
December, az utcát sózzák, Latyakos itt a valóság, Hótól roskad a fenyőág, Karácsony jön, az boldogság, A kocsiajtót csapdossák, A hóember mobilozik, Foglalt lesz most egy darabig, Fényes lámpák az utcákon, Tekereg a gallyon, ágon Az égősor, mint az álom. A bejglin egy angyallábnyom.
Ha új év reggele havas, Hideg kint a korlát, a vas, Ülj a karácsonyfa alá, Ami még meg is van talán, Lopjál le egy szaloncukrot, Nézd a jövőt, de ne kapkodj, Képzeld el, hogy milyen lehet, Az új éved mit hoz neked. Ha havazik, épül a táj. Ha fúj a szél, rád kiabál. Ha süt a nap, csillog ezer Szikra – és a jövő közel.
Februárban, ha síeltek, Síléctartót fölszereltek A kocsira, és úgy mentek Fél napon át hegynek, feljebb, Mint ahol a felhők lengnek, Akkor sokat nősz az idén, Ha felnőtt vagy, megnősz szintén, De inkább csak szélességben, Mert nőni se mindig érdem, A hó bezzeg csendben elfogy, De az első rügy még elfagy, Ha lejössz a hegyről, lassan Megérted, hogy már tavasz van.
Tanácsok egész télre - természettudományos jegyzet kicsiknek és nagyoknak - „december, az utcát sózzák”. Az úttest sózásának célja, hogy az odafagyott hó és jég felolvadjon. A víz fagyáspontja – azaz a jég olvadáspontja – 0 oc. (a. Celsius 1742-ben ezt a jól azonosítható hőmérsékletet választotta skálája egyik alappontjának.) Az oldatoknak azonban nem 0 oc a fagyáspontja, hanem ennél alacsonyabb hőmérséklet. Annál alacsonyabb, minél több oldott anyag van a vízben. Ezt hívják fagyáspont-csökkenésnek. A csökkenés mértéke nem függ attól, hogy mit oldunk a vízben, csak hogy egy liter vízre hány db oldott molekula (vagy ion) jut. Ha sok sót szórunk a jégre (vagyis a tetején lévő minimális folyékony vízbe), a kapott oldat fagyáspontja akár –10 oc alá leszállhat. Ha kint csak pl. –6 oc a hőmérséklet, a sós víz nem fagy meg. Az utak sózásának káros mellékhatásai vannak. A talajban általában nagyon kevés a nacl (azaz konyhasó); a növények ezért nincsenek „hozzászokva”. A talajba beszivárgó sós lé elpusztítja az út menti fákat és más növényeket. A felfröccsenő sós víz fokozza az autók alvázának korrózióját . Ezért más megoldásokat kellene alkalmazni az utak jégmentesítésére. Használhatunk kiszórt salakot, hamut, fűrészport is, de ezek nem olvasztják meg a jeget, csak mechanikailag növelik a súrlódást és finom poruk tavasszal, amikor a hó már eltűnt, súlyosan károsítja tüdőnket. - „hideg kint a korlát, a vas”. Ha kint hideg van, nemcsak a vaskorlát hideg, hanem minden más is: mindennek ugyanannyi a hőmérséklete. A fémeket mégis hidegebbnek érezzük (nemcsak a téli hidegben, bent a szobában is). Behunyt szemmel meg tudjuk mondani, hogy fémből vagy műanyagból van-e a kilincs, mert a fémet hidegebbnek találjuk - bár nyilvánvalóan azonos hőmérsékletűek. Miért érezzük hidegebbnek a fémet? Mert jó a hővezető képessége. Ha 36 oc-os kezünkkel megfogjuk a 20oc-os kilincset, a fém – hidegebb lévén – elvezeti a kezünk melegét, azaz lehűti a tenyerünket. Ezért érezzük hidegnek. A műanyagoknak (általában) rossz a hővezető képessége, ezért a műanyag kilincs – bár szintén hidegebb a kezünknél – csak alig csökkenti a tenyerünk hőmérsékletét. Ezért nem érezzük hidegnek. „a hó bezzeg csendben elfogy, de az első rügy még elfagy” Széles körben elterjedt tévhit, hogy a rügyek rügyfakadáskor képződnek a fákon. Azok a rügyek, amelyek most kinyílnak, már az előző tavasszal képződtek (többnyire levelek hónaljában). Ezek a rügyek (becsukott állapotban) egész nyáron, ősszel és télen láthatók (télen még jobban is, mert nincsenek levelek). A rügy tehát gyakorlatilag egy teljes évet „várakozik”. A vastag rügypikkelyek (amelyek kívülről beborítják a rügyet) védenek a fertőzések, rovarkárosítások és a téli hideg ellen. Rügyfakadáskor ezek szétnyílnak és lehullanak. A lehullott leveleknek meglátszik a száron a nyoma (némelyik növényen jól, másokon kevésbé). Ezt nevezik levélripacsnak. A levélripacs rajzolata egyértelműen jellemző az adott növényre. Ehhez hasonlóan a lehullott rügypikkelyeknek is meglátszik a száron a gyűrűalakú nyoma. Ha az ág csúcsától visszafelé megyünk, ezekből a gyűrűalakú nyomokból megállapíthatjuk, hogy hol kezdődik az idei (azaz egy éves) hajtás, hol a tavalyi (két éves) stb. (Forrás: szitakoto.com)
Máté Angi: Volt egyszer egy rák Volt egyszer egy rák.
Ennek a ráknak volt egy zöldes feje. Zöldes feje alatt volt barnás hasa. Barnás hasán tíz lába, körbe– karikába. Tíz lábából kettő olyan, hogy olló volt a végén. Ült egy pataknak a partján a rák, és találgatósat játszott: – mit is vágjak, mit is vágjak? Mondjuk, levágom a bajuszomat. Vagy a katica egyik pöttyét. A szitakötő körmeit. Megcikcakkozom a füvek végét, azt a végét, ami az ég fele mutat. Így ült a fövenyen a rák, és találgatott. Addig találgatott, míg belefáradt. Mert sem a bajusz-, sem a pötty-, sem a körömvágás, de még a füvek cikcakkozása sem volt kedvére való. – ehh – ejtette bele unatkozva ollós kezét a patak vizébe. Belelógatta: szétnyitotta, összecsukta, ollói vagdosták a vizet. A patak addig hosszan zúgott-búgott. Most ez a hosszú zúgás-búgás felvágódott apró loccscsubbokra, felvágta a rák: – csubbl-loccs, csubbl-loccs – így.
A rák nyitogatta az ollóit, a patak pedig aprókat csubbogott, felvágott darabokból való patak lett immár. Ha tehette, a rák tavasztól télig játszotta a kitalálósat, s mindegyik játékában azt találta ki, hogy le kell ülnie a patak szélére, vágnia kell az ollóival. Azt kell vágnia, ami eddig egyben volt, vágni a hosszan zúgó-búgót. Ha tehette, így csobogtatta a patakot. Aztán eljött az az idő, amikor a patak vizét a tél befagyasztotta. Ott didergett a rák, dörzsölte, fújogatta ollós és ollótlan lábait a zúzmarás fövenyen, aztán nyitogatta ollóit, kaparászta velük a vastag jeget, mindhiába, semmi csobogás nem lett attól. Csupán, mintha apró korcsolyák karcoltak volna, az hallatszott. Megtudta így a rák, hogy most tél van, s ekkor leköltözött a jég alá. A jég alatt csak a homály látszott nagyon, s azt a nagyon látszó homályt bizony nem szerette a rák. Eszébe jutottak akkor más, szépen látszó dolgok, s ezért a jég aljára – ami a patakra borult – ollóival nagy napokat és felhőket karcolt, madarakat, s mindent, mik az égen laknak. Azután a hátára feküdt, vitte a patak, s ahogy fölnézett a karcolt jégre, repültek a madarak, a felhők, a napok, s mindenek, mik az égen laknak.
Illusztárció: Keresztes Dóra
Polgár Teréz Eszter: Szóbeszéd hóemberekről Hó-szokások
Hóék családjában – az első hó óta – Hógombócot esznek hóasszony módra. Sosem marad el a könnyű pihetorta, Mellé hókiflit is gyúrnak hébe-hóba.
Hóhagyomány szerint a hógyereknek jó, ha Az ételnek szánt hetet-havat gyakran összehordja. Gurulva gyűjtöget, aközben is épül, S tovább hízik, amikor megebédel végül.
Idén télen viszont veszélyes új móka Terjed hó-körökben – megdöbben, ki hallja: Egyre többen tesznek mélyhűtőt a hóra, S órákon át vacogva fagyasztgatnak rajta!
Turisták, tévések, újságírók lesik, Hogyhogy nem nő oda kissé valamelyik; Megdermed-e néha egy-egy répa – vagy Milyen is a nyársra húzott hógolyó, ha fagy.
De miről azt hinnénk, sok hűhó semmiért, (hisz a hó-szokásokhoz igazán ki ért?) Valójában nem csak értelmetlen hóbort: Hófelnőttek készítenek (hóbor helyett) jégbort.
Kürti Andrea képe
Kricsfalussy Beáta: Téli álom A barátságtalan idő beköszöntével az állatoknak alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. A költöző madarak útra kelnek, a hüllők és rovarok elrejtőznek, majd megdermednek, míg az emlősök közül néhányan mély, ájulásszerű állapotban alusszák át ezt az időszakot, azaz hibernálódnak. A kifejezés a latin hibernus szóból származik, amely azt jelenti: „téli”. A hazánkban élő állatok közül az ürgék, sünök, hörcsögök, pelék és denevérek hibernálódnak. Ilyenkor tetszhalottra hasonlítanak: tapintásra hidegek, hiszen testhőmérsékletük jelentősen lecsökken, szívverésük lelassul, légzésük is megritkul, akár hosszú percekig is szünetelhet. Bizony, alaposan fel kell készülniük erre az időszakra, mert a mély alvás alatt is szükségük van energiára az életben maradáshoz, és megfelelő téli szállást kell keresniük, ahol ebben a kiszolgáltatott állapotban a ragadozók és a hideg elől is védve maradnak. Energiaszükségletüket az ősszel felhalmozott zsírrétegből biztosítják. Ilyenkor sokkal több táplálékot vesznek magukhoz, gömbölyűre híznak. A sün három hét alatt akár megduplázhatja súlyát. Hogy minél kevesebb energiára legyen szükségük, tápanyagcseréjük a nyugalmi időszak alatt szinte leáll, az ébrenléti állapot kb. 5%-ra csökken. A pele, mókus, hörcsög eleséget is gyűjtöget, szorgosan összehordják téli szállásukra vagy annak közelébe, esetleg több különböző helyre is. A vadon élő hörcsög pofazacskójába gyűjtve szállítja éléskamrájába a magokat, ahol akár testsúlyának százszorosát is meghaladó készletet halmoz fel. A mély álomból ugyanis többször felébrednek, ilyenkor esznek, ürítenek, esetleg még vackukból is előbújnak, és jó egy kis tartalék a teljes ébredés utáni időszakra is, mikor még nehezen található friss eleség. Egy-egy ilyen ébredés, vagyis a test felmelegítése nagyon sok energiát emészt fel, ezért igyekeznek az aktív időszakok számát minimálisra csökkenteni, minél hosszabb időszakokat egyszerre átaludni. A hibernáló állatok jellemzően kistestűek, mert a nagyobb állatoknak minden ébredéshez rengeteg energiát kellene felhasználni. Kivétel a medve, amely olyan tökéletesre fejlesztette téli álmát, hogy akár fél évet is átalszik evés, ivás, ürítés nélkül, testhőmérséklete is csak 31 c° körülire süllyed a normális 37-38 c° fokról. Igaz, könnyen fel is ébreszthető. A magas testhőmérséklet azért is szükséges, mert a bocsok a tél végére megszületnek, és fejlődésük nem mehetne végbe tetszhalott-szerű állapotban, mikor a szervezet alig működik. A hibernálódást általában a belső biológiai óra aktiválja, függetlenül a külső hőmérséklettől vagy a táplálék elérhetőségétől. A nappalok rövidülése is befolyásolja a nyugalmi időszak kezdetét. Némely állat azonban nem merül addig mély álomba, amíg az idő enyhe marad és van elegendő élelem. A medve téli álma is elsősorban a táplálék szűkösségével függ össze. Fogságban, ahol az etetéséről gondoskodnak, télen is aktív. A nyugalmi időszak kezdődhet azonnali mély alvással, vagy átszunyókált időszakok és ébrenléti állapotok váltakozásával, ekkor még a testhőmérséklet nem csökken jelentősen. A mély alvás idején az állatok testhőmérséklete a környezet hőmérsékletét közelíti meg, de ha túlságosan lehűlnek, felébrednek és reszketéssel felmelegítik magukat. Sokszor összegömbölyödnek, hogy minél kisebb legyen a hőleadó felület és néhány faj, például a pelék és a denevérek egymást melengetve, csoportosan alszanak. Ahogy melegszik az idő, testhőmérsékletük is egyre magasabb lesz, tápanyagcseréjük felgyorsul, jelezve, hogy ideje felébredni és táplálék után nézni.
Ez a hosszú alvás nem feltétlenül elvesztegetett idő. Számos tanulmány kimutatta, hogy a hibernáló állatok tovább élnek, mert csak kedvező körülmények között aktívak, a nehéz időket átalusszák. Illusztráció: Szepesi Szúcs Barbara
Jámborné Balog Tünde: Majd ha fagy! A szólás egy régi gyerekmondóka eleje. Válaszként használjuk a mikor kérdésre, ha azt akarjuk mondani: soha. A teljes szöveg – majd ha fagy, hó lesz nagy, répa terem, vastag, nagy – ugyanis lehetetlent állít. Fagyos földben, nagy hó alatt semmiféle répa nem terem. Terem azonban más: népi hiedelmek, szokások, időjárási regulák – szabályok– sokasága. Már azt hittük, a hagyományos paraszti világ elmúltával mindez elveszett, ám korai volt elsiratásuk. A holtnak hitt szokások országszerte éledeznek, sokfelé turistahívogatónak szánják őket. Emberek ezrei kelnek útra, hogy megnézzék a színes látványosságokat: gonoszriogató, bőségvarázsló lucázást, szívmelengető betlehemezést, forgatagos farsangolást, téltemető busójárást. Dédapáink évszázados tapasztalatokból leszűrt időjárási reguláit éleszteni sem kell. Közülük sok ma is eleven, és a műholdas meteorológia korában is használható. Ki ne hallott volna a Medárd napi zuhét követő negyvennapos esőzésről? Vagy a gyertyaszentelőkor előbújó medvéről? Ha a napsütésben meglátja az árnyékát, visszamegy a barlangjába, és alszik tovább, mert hosszú lesz a tél. (az időjós medvét ugyan Jókai, a nagy mesemondó találta ki, de nem alaptalanul. Van olyan regula, amely szerint gyertyaszentelőkor ha esik a hó, fúj a szél, nem tart sokáig a tél.) No de kezdjük az elején! Télkezdetnek a régiek Márton napját tekintették. Már végeztek a kukoricatöréssel, az őszi vetéssel. A nappalok rövidülése hazakergette a favágókat, vadászokat, halászokat. A hosszabbodó éjszakákból bőven futotta mulatságra. Márton napján ünnepélyesen meggyújtották a műhelyekben a gyertyákat, a gazdasszonyok elnyisszantották a hízott libák nyakát, és este a mesterek gyertyapecsenyével kínálták legényeiket. Újbor dukált hozzá, mert ekkorra megforrt a must, innen a délalföldi Borfujtó Márton elnevezés. Falun a gazdák vendégelték meg libasülttel béreseiket. Ma is ismerős a mondás: aki Márton napján ludat nem eszik, ehetik az bármit, mégis éhezik. Ekkorra várták régen az első havat, s úgy tudták, ha Márton fehér lovon jő, enyhe tél lesz, ha pedig barna paripán, hó nélkül érkezik, akkor nagy hidegre lehet számítani. A nap névadója, a Pannóniában született Márton, katonából lett püspök, ezért szokták lóháton ábrázolni. Kísérője a népi képzelet szerint nagy, fekete madár: az hollót némely nemzetek Szent Márton madara néven emlegetik. Illusztráció: Varga Zsófi
Ez a dús fantázia a kalendárium komoly szentjeit holmi vidám farsangi menet bumfordi alakjaivá varázsolja. Az a dolguk, hogy közreműködjenek az időjárás alakításában. Ha Márton mégse hozna havat, sebaj, egy hét múlva Erzsébet rázza meg a pendelyét vagyis alsószoknyáját, de ha nem, Miklós szakállából biztosan hullik hó, és ha Katalin kopog (a jégen), karácsony locsog, hallani az öregektől. Katalin jeles határnap, a Katalin-bál a szürettel kezdődő kisfarsang végét jelezte. Az a lány, aki eddig nem ment férjhez, már csak a farsangi lakodalomban reménykedhetett. Luca a téli napfordulónak, az év leghosszabb éjszakájának hírnöke: Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja. Lucától karácsonyig az egyes napok időjárásának megfigyeléséből következtettek a jövő év hónapjaira. Elvetették a luca-búzát is, és ha szépen kizöldült karácsonyra, jó termést ígért. A január és február sem szűkölködik jeles dátumokban. Vince napján a szőlőtermelők lesik, hogy kisüt-e a nap, s megolvasztja-e az ereszről csüngő jégcsapokat, mert ha megcsordul Vince, tele lesz a pince. Pár nappal később Pálnak fordulása – a későbbi apostol megtérésének napja – fél tél elmúlása. Egy másik versike szerint: ha fényes Szent Pál, / minden termés szépen áll. / ha Pál fordul köddel, / jószág hullik döggel. Régen novemberben is tartottak Pálünnepet. Hideggel hálónak nevezték, mert ekkor adták ki a vártafát a várőrségnek, a várvirrasztóknak, hogy tüzet rakhassanak a fagyos téli éjszakákon. Jégtörő Mátyás a nevéhez híven széttöri a jeget, de ha nem talál, csinál. Ám egy régi hiedelem szerint Zsuzsannakor énekelni kezdenek a pacsirták, és ez már végérvényesen a tél végét jelzi. Illusztráció: Schall Eszter