Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Zelk Zoltán: Kelj fel, medve - Kelj fel, medve, kelj fel már, hoztunk mézet csöbörrel! - Nem kelek én, álmomban eszem teli vödörrel! - Kelj fel, medve, jaj de szép a hó a hegy tetején! - Szebbet látok, álmomban zöld erdőben járok én! - Kelj fel, medve, nóta szól, varjú mondja: kár, kár, kár...! - Szebbet hallok, álmomban vidám tücsök muzsikál! - No, ha így van, hát aludj: tavaszig ne bújj elő! - Nem is bújok, csak ha majd kicsal Gyertyaszentelő!
Illusztráció: Agócs Írisz
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Holló Anna: Téli álom – medve alom
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Kricsfalussy Beáta Téli álom A barátságtalan idő beköszöntével az állatoknak alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. A költöző madarak útra kelnek, a hüllők és rovarok elrejtőznek, majd megdermednek, míg az emlősök közül néhányan mély, ájulásszerű állapotban alusszák át ezt az időszakot, azaz hibernálódnak. A kifejezés a latin hibernusszóból származik, amely azt jelenti: „téli”. A hazánkban élő állatok közül az ürgék, sünök, hörcsögök, pelék és denevérek hibernálódnak. Ilyenkor tetszhalottra hasonlítanak: tapintásra hidegek, hiszen testhőmérsékletük jelentősen lecsökken, szívverésük lelassul, légzésük is megritkul, akár hosszú percekig is szünetelhet. Bizony, alaposan fel kell készülniük erre az időszakra, mert a mély alvás alatt is szükségük van energiára az életben maradáshoz, és megfelelő téli szállást kell keresniük, ahol ebben a kiszolgáltatott állapotban a ragadozók és a hideg elől is védve maradnak. Energiaszükségletüket az ősszel felhalmozott zsírrétegből biztosítják. Ilyenkor sokkal több táplálékot vesznek magukhoz, gömbölyűre híznak. A sün három hét alatt akár megduplázhatja súlyát. Hogy minél kevesebb energiára legyen szükségük, tápanyagcseréjük a nyugalmi időszak alatt szinte leáll, az ébrenléti állapot kb. 5%-ra csökken. A pele, mókus, hörcsög eleséget is gyűjtöget, szorgosan összehordják téli szállásukra vagy annak közelébe, esetleg több különböző helyre is. A vadon élő hörcsög pofazacskójába gyűjtve szállítja éléskamrájába a magokat, ahol akár testsúlyának százszorosát is meghaladó készletet halmoz fel. A mély álomból ugyanis többször felébrednek, ilyenkor esznek, ürítenek, esetleg még vackukból is előbújnak, és jó egy kis tartalék a teljes ébredés utáni időszakra is, mikor még nehezen található friss eleség. Egy-egy ilyen ébredés, vagyis a test felmelegítése nagyon sok energiát emészt fel, ezért igyekeznek az aktív időszakok számát minimálisra csökkenteni, minél hosszabb időszakokat egyszerre átaludni. A hibernáló állatok jellemzően kistestűek, mert a nagyobb állatoknak minden ébredéshez rengeteg energiát kellene felhasználni. Kivétel a medve, amely olyan tökéletesre fejlesztette téli álmát, hogy akár fél évet is átalszik evés, ivás, ürítés nélkül, testhőmérséklete is csak 31 C° körülire süllyed a normális 37-38 C° fokról. Igaz, könnyen fel is ébreszthető. A magas testhőmérséklet azért is szükséges, mert a bocsok a tél végére megszületnek, és fejlődésük nem mehetne végbe tetszhalottszerű állapotban, mikor a szervezet alig működik. A hibernálódást általában a belső biológiai óra aktiválja, függetlenül a külső hőmérséklettől vagy a táplálék elérhetőségétől. A nappalok rövidülése is befolyásolja a nyugalmi időszak kezdetét. Némely állat azonban nem merül addig mély álomba, amíg az idő enyhe marad és van elegendő élelem. A medve téli álma is elsősorban a táplálék szűkösségével függ össze. Fogságban, ahol az etetéséről gondoskodnak, télen is aktív.
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
A nyugalmi időszak kezdődhet azonnali mély alvással, vagy átszunyókált időszakok és ébrenléti állapotok váltakozásával, ekkor még a testhőmérséklet nem csökken jelentősen. A mély alvás idején az állatok testhőmérséklete a környezet hőmérsékletét közelíti meg, de ha túlságosan lehűlnek, felébrednek és reszketéssel felmelegítik magukat. Sokszor összegömbölyödnek, hogy minél kisebb legyen a hőleadó felület és néhány faj, például a pelék és a denevérek egymást melengetve, csoportosan alszanak. Ahogy melegszik az idő, testhőmérsékletük is egyre magasabb lesz, tápanyagcseréjük felgyorsul, jelezve, hogy ideje felébredni és táplálék után nézni. Ez a hosszú alvás nem feltétlenül elvesztegetett idő. Számos tanulmány kimutatta, hogy a hibernáló állatok tovább élnek, mert csak kedvező körülmények között aktívak, a nehéz időket átalusszák.
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Illusztráció: Agócs Írisz Tandori Dezső: Ha… Most számolok, ne zavarjatok! Íme: Ha kijön a lenti eredmény, S egy szép fényes kettest kapok, Ahogy de rég szeretném, S a szép új fényes kettesen Veszek tíz rajzlapot, A tíz rajzlapra összesen Hány új mackót rajzolhatok? (Ahányat akarok)
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Szentgyörgyi Zsolt A vadász és a medve
- Hol volt, hol nem volt – kezdte a mesét a nagymama –, élt egyszer a rengeteg erdőben egy medve. - Medve? Hát az meg miféle szerzet? – csodálkozott Ferike. - Hogy mi a medve? Hát képzelj el egy hatalmas, földig érő, barna szőrmebundát, amely fel-alá járkál az erdőben, és rendkívül élesek a fogai. Ha valaki elővigyázatlanul a szájába dugja a kezét, mehet egyenest az orvoshoz – magyarázta türelmesen a nagymama. - Értem, értem – bólogatott Ferike, és megborzongott. - Na, szóval, hol volt, hol nem volt, élt egyszer a rengeteg erdőben egy medve. Egy jókora, sötét barlangban lakott, és amikor reggel felébredt, fel-alá járkált a fák között, az úttalan utakon. Ment, mendegélt, eszegette az epret, ám egyszer csak szembejött vele egy marcona külsejű vadász. - Vadász? Hát az meg kicsoda-micsoda? – hüledezett Ferike. - A vadász olyan, mint a kalauz, csak nem kék, hanem zöld a ruhája, és kalauztáska helyett puska lóg a vállán. Ferike lelkesen bólogatott, bár nemigen értette, miért van szükség kalauzra az erdőben, és ha mégis szükség van, miért nincs kalauztáskája. - Na, szóval – folytatta a nagymama –, élt egyszer a rengeteg erdőben egy medve. Egy jókora, sötét barlangban lakott, és amikor reggel felébredt, fel-alá járkált a fák között, az úttalan utakon. Ment, mendegélt, eszegette az epret, ám egyszer csak szembejött vele egy marcona külsejű vadász. Jött, jött, a medve pedig ment, ment, és végül mindketten megálltak. - Hát te meg ki fia borja vagy? – kérdezte a vadásztól a medve. - Én vagyok a vadász – felelte a vadász. - Vadász? – hüledezett a medve – Hát az meg mi fán terem? - Láttál már kalauzokat? – kérdezett vissza önérzetesen a vadász. - Hogyne, hogyne – bólogatott a medve. – Most is emlékszem rájuk. Éppen úgy néztek ki, mint te, csak kék volt a ruhájuk és puska helyett kalauztáska lógott a vállukon. - Jó megfigyelő vagy – mondta elismerően a vadász –, akkor most már nyilván azt is tudod, hogy én ki vagyok. - Hogyne, hogyne – bólogatott a medve. – Hanem kíváncsi lennék, te tudod-e, hogy én ki vagyok? Segítségképpen elárulom, hogy M betűvel kezdődik a nevem. - Hm, szóval M betűvel… – morfondírozott a vadász, és tetőtől talpig végigmérte. – Ha a mezőn találkozunk, habozás nélkül rávágom, hogy mezei nyúl, de mivel az erdőben vagyunk, inkább arra hajlok, hogy mókus… - Jó helyen kapisgálsz – jegyezte meg szerényen a medve. - Másrészt viszont – elmélkedett tovább a vadász –, mégis inkább egy hatalmas,
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
földig érő, barna szőrmebundára hasonlítasz, és ez nem igazán illik a mókusokról alkotott képbe, ezért ha nem veszed sértésnek, arra kérlek, hadd tegyem a szádba a kezem, hogy biztos lehessek a dolgomban. - Jól van, nem bánom – egyezett bele a medve készségesen, ám mihelyt a marcona külsejű vadász a szájába dugta a kezét, rögtön összecsukta félelmetes állkapcsát. - Juj! – kiáltott fel a vadász. – Erről a borzalmas harapásról rögtön felismertem, kivel állok szemben, csak most hirtelen nem ugrik be, hogy minek is neveznek. De azért el ne áruld, idővel úgyis eszembe jut! - Látom, ismered a dörgést – mondta mosolyogva a medve, miután a vadász kihúzta a kezét a szájából. - Hogyne, hogyne – felelte a vadász. – És örülök, hogy összefutottunk. - Részemről a szerencse! – mondta a medve, azzal udvariasan kezet ráztak, és folytatták útjukat. A medve hazatért a barlangjába aludni, a marcona külsejű vadász pedig mehetett egyenesen az orvoshoz. - Az orvoshoz? – csodálkozott Ferike. - Igen, az orvoshoz – mondta a nagymama, azzal becsukta a mesekönyvet.
Illusztráció: Reich Károly
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Tóth Krisztina
Londoni mackók
Kézenfoglak, fütyülök a gondomra, elmegyünk a repülővel Londonba. Hogyha futunk, elérjük a repülőt, veszünk gyorsan kettő jegyet, leülőt. Megnézzük, hogy hol laknak az angyalok, hogy a felhők közelről milyen nagyok. Londonban majd esni fog és megázunk, hazaérve angol teát teázunk. Bemegyünk az áruházba mackóért, elsuttogjuk, amit csak egy mackó ért. Velünk jön majd a sok maci mind Pestre, egyik a jobb, másik a bal zsebembe, harmadik nagy táskából kukucskál, A negyedik hol van? Te meg elbújtál? Itt van, itt van, itt van ez a mackóka, Kilátszik a paplan alól az orra!
Illusztráció: Dominique Le Bagousse
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
AMIT A MEDVÉKRŐL TUDNOD KELL! A medvék emlősállatok, s ezen belül a ragadozók rendjébe tartoznak. A barnamedve a Föld legnagyobb szárazföldi ragadozója. A medvék és a mosómedvék közös ősökből fejlődtek ki kb. 25 millió éve. Mindenevők, kevés kivétellel növényi táplálékot esznek. A medvék mára csaknem minden földrészt meghódítottak. Pancsoló mackók A medvék nagyon szívesen úsznak és fürdenek. Kutya módjára kapálóznak és meglehetősen nagy távokat tudnak megtenni a vízben. A barnamedvék fújtatva gázolnak át a folyókon és a tavakon, hogy halat fogjanak.
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Mancsok és karmok A medve karmai nagyon sokoldalú szerszámok. Nagyságuk és formájuk medvefajokként különbözik, de a karmok egyik fajnál sem kimereszthetőek. A barnamedvék karmai 12cm hosszúak is lehetnek. Előszeretettel keresnek úgy táplálékot, hogy odébb görgetik a köveket vagy fatörzseket és kiássák az alattuk lévő rovarokat, felkutatják a rágcsálókat, földi mókusokat. Emellett a karmok megkönnyítik a medve kapaszkodását. A falakó medvék (maláj és pápaszemes) karmai rövidebbek, görbék és rendkívül erősek. Mászás során "mászóvasként" használja őket. Az ajakos medvéknek nagyon hosszú a karmuk, ezekkel nyitják fel a termeszek és hangyák száraz időben különösen kőkemény, földből készült építményeit. A jegesmedve karma rövid, erős, olyan, mint a nyárs, kitűnően segítik a medve biztonságos mozgását a sima jégen.
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Táplálkozás A nagymedvék mindenevő fogazattal rendelkeznek. A metszőfogak nagyon aprók, a szemfogak látványos méretűek. A lapos, több barázdával tagolt zápfogak hasonlítanak a valódi őrlőfogakhoz. Majdnem minden medve kedveli az édes ennivalókat, de különösen a mézet. Erős karmaikkal könnyen fel tudják nyitni a vadméhek fákon, vagy földön lévő fészkeit. Vastag, bozontos bundájuk védi meg őket a fullánkos fészeklakóktól. Nemcsak a mézet nyalják fel, hanem a lárvákat is, sőt a lépeket is felfalják, bár a viasz emészthetetlen számukra. A méhészek kaptárainak az észak-amerikai fekete medvék és a dél-európai barna medvék nem tudnak ellenállni.
Illusztráció: Agócs Írisz
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Téli álom
Ősszel a medvék hozzákezdenek létfontosságú téli nyugvóhelyük kereséséhez. A maláj medvét és feltehetően a pápaszemes medvét kivéve minden medvefaj alszik téli álmot. A fekete, a barna, az örvös medvék és az óriás pandák ehhez barlangokat építenek a földbe, a jeges medvék a hóba vájják az odút. A fekete medvék a legleleményesebbek: fákon, vízelvezető csövekben, vagy a házak faverandái alatt is találnak megfelelő helyet. Ellentétben a valódi téli álmot alvó állatokkal, a medvék számára a téli pihenő csupán egy-egy nem túlságosan mély álom. Az anyagcsere jelenségek 25%-al lesznek lassabbak, a testhőmérséklet 7-80C közé süllyed, a szívverés 40-50ről 7-8-ra. A medve a tartalékolt zsírkészleteit fogyasztja. Izomzata valamelyest leépül, ám a leépülés termékei tavasszal ismét a csontépítésnél hasznosulnak, így a medve jó kondícióban hagyja el barlangját.
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Tájékozódási képesség A medvéknek kiváló a tájékozódó képességük, akár 270 km-es távolságból is visszatalálnak a hazájukba. Csak feltételezhetjük, hogyan orientálódnak. Talán a táj jegyeiből, a jegesmedvék pedig esetleg a csillagok, vagy a Nap állásából tájékozódnak. Ha egy medve már ismert vidékre ér, karmolt nyomai és szagjelölései segítik tovább. A medvék korának meghatározása A medve korának meghatározásához az elbódított állatnak kihúzzák egy kicsi, nélkülözhető fogát az alsó állkapcsából. A medvék fogai növekedésük során ugyan úgy évgyűrűket képeznek, mint a fák. Belsejük dentinből áll, koronájukat fogzománc, a gyökeret fogcement fedi. Hogy a fog mindig szilárdan és biztosan álljon az állkapocsban, a cementréteg a medve egész élete során folyamatosan növekszik. Ez télen lassabban zajlik, ebben az időszakban csak egy vékony, sötét réteg alakul ki a fog körül, tavasszal és nyáron azonban gyorsan növekszik és egy szélesebb, világos réteg keletkezik. A két vonal együtt egy év növekedési rétegét adja. Minél idősebb a medve, annál lassabban nő a cement, és annál kisebbek lesznek az évgyűrűk közötti t ávolságok. Forrás: Medvék, Tessloff és Babilon Kiadó
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
A barna mackó kuckója
A barna mackó sok, erős fából kuckót rakott, mert látta, nemsokára jön a tél. Arra jött a kékcinke. - Kié ez az erős kuckó? Méz Ároné, a mackóé? Jó lenne itt lakni nekem is! - Tessék! Tessék! – tessékelte be a barna mackó. Most már ketten voltak. Arra sétált az őzike. - Nini! Kuckó! Erős! Barna! Ki lakik itt? - A barna mackó és én, a kékcinke – felelte a cinke. - Bár itt laknék én is – bőgött az őzike –, nemsokára jön a tél, és én félek tőle! - Tessék! – tessékelte be a barna mackó. Jött a kis borz. - Barna kuckó, erős kuckó! Ki lakik itt? - A barna mackó, a kékcinke és én – felelte az őzike. - Jó lenne itt laknom nekem is! – kiáltott a kis borz. - Tessék! – terelte be őt is a barna mackó. Nemsokára arra futott két rémült béka. - Brekeke! Brekeke! Itt a tél! Jaj nekünk! - Ne sírjatok! – kiáltott a kis borz. – Itt a kuckó! Bújjatok be! Bebújtak. Jött a cincér, a kabóca, a tarka fácán. Jött a kis sün és a mezei pocok. Jött a mókus és a nyúl. Utoljára érkezett Rőt Elek, a róka. A barna mackó őket is betessékelte a kuckóba. Jókor, mert már követte őket a tél. A barna mackó a kuckót be is zárta. S ekkor érkezett a farkas. Üvöltözött, kiáltozott. - Méz Áron! Te kócos állat! Miért zártál ki ebből a jó erős kuckóból? Én is itt akarok telelni. - A kuckó már tele van – felelte a barna mackó. - Elférek a sarokban – üvöltötte a farkas. - Ott a borz, a kis sün és a nyúl lakik. - Elférek az ajtó előtt. - Ott Rőt Elek, a róka van. - Elférek az asztal alatt. - Ott a fácán ült le az őzikével. - Elférek az ágy alatt. - Ott a kékcinke, a mezei pocok lakik és a két béka. - Elférek talán a falon is – felelte a farkas, mert már erősen fázott. - Ott a cincér és a kabóca ül. - Barna mackó! Jó Méz Áron! Barátom! – sorolta a fázó farkas. – Egy kis rést kérnék! - Nem! Nem! – rázta a fejét a barna mackó. - Farkasnak nem raktam kuckót. A kis állatok rám bízták életüket, és félnek a farkaskörmöktől. Én őrzöm téli álmukat, őrzöm békéjüket. Keress más kuckót!
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Futott, futott a farkas a néma utakon, a zúzmarás fák között, ám kuckót nem talált. Sokan látták a barna mackó kuckója előtt üvöltözni. A kuckó néma volt. A kis állatoknak nem kellett félniük a farkastól. Erős, okos állat, a jó barna mackó óvta életüket.
Illusztráció: Chuck Groenink
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
TUDOD-E? ☼
A medve karmai nagyon sokoldalú szerszámok. Nagyságuk és formájuk medvefajokként különbözik, de a karmok egyik fajnál sem kimereszthetőek. A barnamedvék karmai 12cm hosszúak is lehetnek. Előszeretettel keresnek úgy táplálékot, hogy odébb görgetik a köveket vagy fatörzseket és kiássák az alattuk lévő rovarokat, felkutatják a rágcsálókat, földi mókusokat.
☼
Más ragadozó állatokkal összehasonlítva a medvék sok időt töltenek az élelem keresésével: órákon át láthatjuk őket, amint ide-oda kóborolnak, felássák a talajt, felemelik a fatörzseket és a köveket, vagy gereblyeként használt, hosszú körmeikkel letakarítják a bogyós cserjéket.
☼
Jóllehet a barna- és a feketemedvék túlnyomórészt vegetáriánusként élnek, időnként nagyobb állatokat is el tudnak ejteni. A barnamedvék mancsuk egyetlen csapásával képesek ártalmatlanná tenni a jávorszarvast, a karibut és a vapitit. A feketemedvékről tudjuk, hogy olykor a szarvasok vagy a jávorszarvasok borjaira vadásznak.
☼
A medvék nagyon szívesen úsznak és fürdenek. Kutya módjára kapálóznak és meglehetősen nagy távokat tudnak megtenni a vízben. A barnamedvék fújtatva gázolnak át a folyókon és a tavakon, hogy halat fogjanak. A jegesmedve a legjobb úszó. Fejformája áramvonalas, a bundája és a bőre alatti vastag szalonna réteg jól véd a hideg ellen.
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.
Mészöly Miklós: A bánatos medve Volt egyszer egy medve, sose volt jókedve. Dirmegett-dörmögött, mintha semmi másra nem lett volna oka, csak búslakodásra. Ha mézet nyalogatott, nem volt elég édes. Ha a nap kisütött, nem volt elég fényes. Még az odúját is szűknek találta, kint aludt inkább egy bokor aljába. Bezzeg tüsszögött is reggelre kelve — s akkor meg emiatt dörmögött őkelme. Egy szép napon aztán maga is megunta, hogy mindig csak szomorkodik, mint egy viseltes bunda. Elhatározta hát azon minutában, hogy megy s megtekinti: mi van a világban. Mikor a rengeteg erdő szélére kijutott, egy kicsi lepkével összetalálkozott. — Hová? Hová? — mordult reá. S a lepke mondta. — Messzire. Nap süti a réteket. Oda megyek. Ég veled! Nagyot nézett a medve. Mindjárt jobb lett a kedve. — Rétre menni jó lehet. Menjünk együtt, mék veled. De a lepke szót se szólt, rippem-röppöm elrepült. Mit tehetett medve koma, egymagában elindult. Hát amint ment, mendegélt, dimbesdombos réthez ért. Nyílt a réten annyi virág, mint erdőn a leveles ág. ,,No — gondolta —, itt megállok, szedek egy csokor virágot!" S neki is látott nyomban, nem gyorsan, csak medve módra. Egyszerre azonban a szemét mereszti: valami hegyeset lát a fű közt meredezni! — Hát ez meg miféle? — szól megrökönyödve. — Tán kóró? Majd elbánok vele! Semmi szükség az ilyen semmirekellőre, az ilyen csúfságra... S azzal odacammog, hogy tövestül kirántsa. De uramfia! A kóró mekegni kezd, s fölugrik egy kecske! Szegénynek a szarvát törte le a medve... — Ó, te golyhó, nem vagyok én kóró! Hát nem látsz? Vagy elment az eszed? Fél szarvval sétáljak most? Világcsúfja legyek? — támadt rá dühösen, s fújt bőszen a kecske. A medve csak állt — hej, beborult a kedve. — Én szerencsétlen, minek is születtem? — sóhajtott nagyot. — Mindig csak baj lesz abból, ha jót akarok. Nesze, itt a szarvad. Ha tudnám, visszaragasztanám. Ha meghalok egyszer, neked adom a bundám... Azzal fülét megvakarta, orrát megdörzsölte — és máris kicsordult a könnye. A kecske észrevette. — Ne sírj, no! — mekegte, és leszegte fejét. Szörnyen megsajnálta a szomorú medvét. — Szép szarvacska volt, igaz... Nem girbe, nem görbe. De ha sírsz-rísz folyton, a másikat én töröm le. Gyere inkább, nyújtsd a mancsod, kössünk igaz barátságot! Megörült nagyon a mackó. — Köszönöm, hogy nem haragszó... S mivel más nem jutott eszébe, egy pipacsot tűzött a csempeszarv helyébe. Aztán összeölelkeztek, de úgy ám, hogy még a szőr is összekócolódott a medve feje búbján. S mikor hazament, csodálkozva látta, hogy semmi oka a búslakodásra: a mézecske édes, a napocska fényes, s micsoda csuda: nem szűk az odúja!
Zölderdő Óvoda Medve nap 2016.február 2.