Fészek 1905

01_cimlap1905 - kesz.indd 1

2012.03.01. 17:09:21

Új szakmai nyelvvizsga-lehetôség az Idegen Nyelvi Titkárságon 2011. októbertôl az eddigi vizsgalehetôségek mellett (ECL, Goethe, Origó) az INYT új, szaknyelvi vizsgát kínál a szakmai nyelvvizsga iránt érdeklôdôknek.

A KITEX Idegenforgalmi Szaknyelvi illetve a KITEX Kereskedelmi Szaknyelvi vizsgát azoknak az idegenforgalomban illetve kereskedelemben tanulóknak és dolgozóknak ajánljuk, akiknél a diploma megszerzésének vagy a munkakör betöltésének feltétele az államilag elismert szaknyelvi nyelvvizsga, illetve a munkaköri alkalmazás feltétele alap-, közép- vagy felsôszintû nyelvismeret.

A sikeres nyelvvizsgát a Közgazdaságtudományi Karon is elfogadják, mint a diplomához szükséges szakmai nyelvvizsgát.

Mindkét vizsgarendszer magyarországi rendszerû szaknyelvi vizsga. A vizsga egynyelvû: közvetítôkészséget (fordítás, tolmácsolás) nem mér. Angol és német nyelvbôl lehet vizsgát tenni. A vizsga szintjei: alapfok (B1), középfok (B2) és felsôfok (C1). A vizsga lehet szóbeli, írásbeli és komplex. Az egyes vizsgarészekre külön is lehet jelentkezni. Komplex vizsgára jelentkezés esetében a sikeres részvizsgáról a vizsgázó bizonyítványt kap, akkor is, ha a másik részvizsgája sikertelen lett.

Miért érdemes a KITEX Idegenforgalmi vagy Kereskedelmi Szaknyelvi Vizsgát választani?

Mert: - a vizsgán nincsenek nyelvtani tesztek, bonyolult nyelvtani feladatok, ill. fordítások - a gazdasági típusú nyelvvizsgák közé tartozik, a szóbeli vagy írásbeli vizsgarész más vizsgarendszerek (BGF, Zöld Út) vizsgarészeivel is kombinálható - felkészítô tanfolyamok és célirányos tankönyvek és feladatgyûjtemények segítik a vizsgára való sikeres felkészülést (Pécsett: KIT Baranya Megyei Képviselete - 7622 Pécs, Nagy Lajos király u.11., Tel./Fax: 06-72-311-548, mobil: 06-20-239-3440, e-mail:baranya@kit.hu) - vizsgaidôszakok januárban, áprilisban és októberben vannak.

A jelentkezéssel, vizsgával kapcsolatos információkat megtalálják a www.kitex.hu – honlapon.

Várjuk jelentkezésüket!

02_02_B2_1905 - KESZ.indd 2

2012.03.01. 17:10:31

K

TARTALOM

FÉSZEK Házunk Tája

Jegyzet, Hírek 4 Hírek 5 Képes Krónika 6 FTV - a HÖT szemszögébôl 8 Egy diákszervezet a tehetségért 10 Hauszknecht Imre, rendszerszervezô 11 Felsôoktatási törvény versus hallgatók 12 Folyosó hangja

Párbeszéd

Interjú Ulbert Józseffel 14 Oktatói Körkérdés 16

Kilátó A magyar felsôoktatás bölcsôje 24 Felsôoktatási ki- és visszatekintô

Lehúzó

A média lereagálása 26 Dux ex machina 27 Ki az a Kaya Ibrahim?

Merre tovább?? 28 Avagy mi lesz veled felsôoktatás 10 éven belül?

Demonstráció a felsôoktatási törvény ellen 29 Avagy Rózsa hogyan nézte háromezernek a tízezret

Szellem Gondolatébresztô Pro - Hamis illúziók fogságában 30 Kontra - Ahogy egy politológus-közgazdász hallgató látja 31

Szonda

Hogyan látják az egyetemisták? 18 Hogyan látják a középiskolások? 20

Szakma A felsôoktatási törvénymódosítás hatáselemzése 22 Metamorfózis?

Mozaik

Felsôoktatás Aktuál 32 Én egy egyetemista vagyok… 34

Impresszum

Alapítók: László Barna, Nagy Zsolt, Réti Gábor Harsányi Ákos fôszerkesztô • Erôss Tímea felelôs szerkesztô, képes krónika • Maróti Petra címlap • Horváth Judit házunk tája • Németh Krisztina párbeszéd • Kupa Krisztina szakma • Marton Lilla kilátó • Varga Márta lehúzó • Bartakovics Bettina szellem • Szemerédi Orsolya mozaik, szonda Tördelôszerkesztôk: Erôss Tímea, Gungl Larion, Horváth Gergely, Mijic Deján, Szabó László, Tarnai Zoltán Olvasószerkesztôk: Bence Krisztina, Németh Boglárka, Szabó László, Szemerédi Orsolya, Varga Márta Grafikusok: Bartakovics Bettina, Maróti Petra Fotó: Karton Network További munkatársak: Barkóczi Csaba, Eszik Áron, Filák Olivér, Gál Zsuzsanna, Garai Adrián, Gradwohl Máté, Gungl Larion, Haris Dorottya, Hauszknecht Imre, Illés Bence, Kis Andrea, Kisgyura János, Kocsis Andrea, Kordély Ádám, Kulcsár Péter, Maróti Petra, Miklovics Rózsa, Németh Adrienn, Németh Krisztina, Roll Dániel, Ronta Ákos, Schumann Tamás, Szatnik Szilvia, Tóth Gábor, Vad Endre, Várhelyi Péter Közremûködô oktatóink: Dr. Barancsuk János, Dr. László Gyula, Dr. Ulbert József Szerkesztôség: 7622 Pécs, Rákóczi út 80. Tel.: 72/501-599/3180. Mobil: 70/705-1431 vagy 30/847-9025 Hirdetések: Varga Márta 30/471-2998, varga.marta@mailbox.hu Internet: honlap: http://feszek.pte.hu; Olvasói levelek: olvasoi@feszek.pte.hu; Aranyköpések: arikopi@feszek.pte.hu Nyomdai munkálatok: REPROFLEX Kft. (7622, Pécs, Pécs, József U. 28-32.)

XIX. évfolyam 5. szám 03_tartalom.0905.indd 3

3 2012.03.01. 17:12:00

JEGYZET

FÉSZEK „...Új idôknek új dalaival?”

Kedves Hallgató!

Amint azt rövidesen te is tapasztalni fogod, a 2012-es év elsô számát egy olyan témának szenteltük, amelytôl kevésbé aktuálisat és legfôképp ránk, jelenlegi és jövôbeli egyetemistákra vonatkozót nem is találhattunk volna. Az új felsôoktatási törvény társadalmi szinten is vitatott pontjai mellett ifjú közgazdászokként ugyanúgy nem mehetünk el szótlanul, mint hallgatókként, diákszervezetek tagjaiként, a leendô elsôsök testvéreiként vagy rokonaiként és – közel sem utolsó sorban - véleményünkért kiállni merô fiatal állampolgárokként.

A magyar felsôoktatás története egy újabb mérföldkövéhez érkezett. A reformok, amelyek nagyban meghatározzák a minket követô hallgatóság jövôjét, elveiben formálják újra a felsôoktatás rendszerét, jelentôs anyagi terheket róva az ezután tanulni vágyók döntô többségének családjaira, vagy épp magukra a hallgatókra.

Azon kevés szerencsésnek pedig, aki államilag finanszírozott tanulmányokat folytathat, azok befejezése után egyéb módon kell kompenzálnia a kapott gondoskodást. A finanszírozott helyek drasztikus csökkentése, azok intézmények közötti felosztása, és (a további változásokat is érintô) kommunikáció módja is mind arra ösztönöznek bennünket, hogy figyelemmel kísérjük az eseményeket, és véleményt alkossunk róluk.

Az idei elsô Fészekben középiskolások, hallgatótársaink és oktatóink véleményével ismerkedhettek meg, ezen kívül olvashattok mindenrôl, amit a törvényrôl és a hazai felsôoktatásról tudni kell és tudni érdemes: ez utóbbi történetérôl és formáiról a világ más országaiban, a törvényt övezô médiavisszhangról és annak karunkra gyakorolt hatásáról, a diákhitel 2.0-ról, a tandíj létjogosultságáról, és egyéb kapcsolódó témákról.

Habár a felsôoktatási törvénnyel kapcsolatos egyéni vagy csoportos megnyilvánulások gyakran összefonódnak az egyes személyek politikai nézeteivel, a véleménynyilvánítás ezen irányától azonban mi mindenképp el szeretnénk határolódni. Témaválasztásunk nem nagyobb (sem kisebb) célt szolgál, mint hogy a felsorolt témák alapos körüljárása által széles körû információkat és véleményeket közöljünk. Rövid összeállításunk tehát kiváló gondolatébresztôként, illetve újraébresztôként szolgál, érdemes elmerülni benne! • Írta: Marton Lilla

Hírek

Dr. Kaposi Zoltán az MTA Agrártörténeti és Faluszociológiai Osztályközi Állandó Bizottság alelnöke

4 04_jegyzet_hirekt-0905.indd 4

Dr. Kaposi Zoltánt 2012. január 23-án a Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti és Faluszociológiai Osztályközi Állandó Bizottság alelnökévé választották. Az Agrártörténeti és Faluszociológiai Osztályközi Állandó Bizottság - immáron több évtizede - a hazai mezôgazdaság-történeti, az agrártársadalmi, illetve tágabb értelemben véve a gazdaság-és társadalomtörténeti kutatásokat koordinálja.

A bizottsághoz kapcsolódik az igen magasan jegyzett Agrártörténeti Szemle – Historia Rerum Rusticarum címû, 1958-tól létezô szakfolyóirat is.

BGF NYELVVIZSGA ÉS TOVÁBBKÉPZÔ KÖZPONT PTE KTK NYELVVIZSGAHELY ÜZLETI SZAKNYELVI VIZSGA ÍRÁSBELI ÉS BESZÉDÉRTÉS VIZSGA (a szóbeli vizsga része): 2012. május 4-5.

SZÓBELI VIZSGA: 2012. május 8-25.

A vizsgázók a középfokú valamint felsôfokú (a felsôfok vizsgaidôszaktól függôen kerül meghirdetésre) angol, német, francia üzleti szaknyelvi vizsgát tehetnek. A vizsgázók jelentkezhetnek külön szóbeli vagy írásbeli, valamint komplex (szóbeli és írásbeli) típusú vizsgára.

(A komplex középfokú nyelvvizsga ára: 22.000 Ft, a felsôfok: 28.000 Ft) A vizsga egynyelvû, csupán a szóbeli vizsgán, a szövegértés során feladat rövid szakmai szöveg tartalmának öszszefoglalása magyar nyelven.

A vizsgáról további információ a www.bgf. nyelvvizsgak.hu honlapon olvasható.

A vizsgára jelentkezni a BGF honlapján online módon, vagy a Gazdaságmódszertani Intézet titkárságán Nagy Erzsébet titkárnônél lehet a B119-es irodában.

(7622 Pécs, Rákóczi u. 80.)

Jelentkezés: február 20-március 19.

Postai feladás határideje: március 14.

Pótjelentkezés: március 20-21.

Vizsgaeredmények az interneten: június 1.

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:12:43

F

K

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK

Hírek KULTÚRA Együttmûködik a PTE és a Pécsi Sörfôzde Zrt. Megállapodást kötött a Pécsi Tudományegyetem és a Pécsi Sörfôzde Zrt., melynek értelmében hosszú távon szeretnének több területen is együttmûködni. A sörfôzde szerepet vállal az oktatói tevékenységben, az egyetem hallgatói pedig gyakornoki munkájukat végezhetik majd a vállalatnál.

PÁLYÁZAT TANULMÁNYI MOBILITÁSRA A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara pályázatot hirdet Erasmus hallgatói mobilitásban való részvételre a 2012/2013as tanévre.

Magyarország 1997 óta tagja a felsôoktatásban tanuló hallgatók mobilitását segítô Erasmus programnak. Az Európai Bizottság egyik legsikeresebb és legismertebb programja, mely mostanáig több mint 2,5 millió egyetemi hallgató mobilitását segítette elô Európában.

Pályázatot a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának beiratkozott, aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezô hallgatói nyújthatnak be amennyiben a részvételre jogosult országok állampolgárai, vagy Magyarországon állandó lakosként, menekültként vagy hontalanként élnek és felsôoktatási tanulmányaik során még nem részesültek Erasmus tanulmányi ösztöndíjban.

A pályázat leadásának határideje: 2012. március 23. 12 óra A pályázatokat a Szolgi Center irodájában kell leadni (PTE KTK Tanulmányi Osztály) További információ: Erasmus információs nap – 2012. március 7. 9-15 óra Erasmus információs tájékoztató elôadás: 2012. március 7.

14 óra, B323 Telekom terem Telefon: 72-501-599/23160, e-mail:trombitasj@ktk.pte.hu vagy honlap: www.erasmus.pte.hu

XIX. évfolyam 5. szám 04_jegyzet_hirekt-0905.indd 5

JESZ bemutatja: Moliére - A fösvény Idôpont: 2012.03.12. 20.00 Helyszín: Zsolnay Kulturális Negyed - új stúdiószínház A Janus Egyetemi Színház (JESZ) 2005-ben mutatta be a Tartuffe-öt, és játszotta sikerrel, hosszú éveken át. Március 12-én ismét Moliére került terítékre: ezúttal egyik legérettebb alkotását, A fösvényt állítja színpadra az egyetemi társulat.

A fösvénység minden korban foglalkoztatta az alkotókat, és a komédiairodalomban ez az egyik leggyakrabban kipellengérezett hiba, mert ez a személyiségtorzító tulajdonság örökké él és aktuális. (A Pécsiközgázon talán még inkább.) „Pénz, pénz, mindig az a pénz! Mást se tudnak mondani: „Pénzt, pénzt, pénzt!” ...Csak a pénzrôl tudnak beszélni.”- mondja Harpagon, és halljuk gyakran ma is.

Aki ízelítôt szeretne abból, hogy a modern komédia megteremtôje, Moliére hogyan is vélekedett a pénzrôl és torzító hatásairól; látogasson el hétfôn a Zsolnay Negyedbe.

Az elôadásra ingyenes a belépés, viszont elôzetes jelentkezéshez kötött! (jesz@ pte.hu)

A Nemzetközi Jazz Hétvége 2012. március 22-24-én népszerû hazai sztárokkal folytatja a sort.

A népzene és tánc rajongói a Pécsi Folknapokon 2012. március 29. és 31. között örvendhetnek a ritmusoknak. És természetesen a komolyzenét kedvelô közönség is gazdag kínálatból válogathat.

Csak néhányan a Pécsi Tavaszi Fesztivál 2012 fellépôi közül: Kenny Garrett Qauintet, Bíró Eszter Quintet, CimbaliBand, Babos Gyula, László Attila és Tátrai Tibor Gitár Trió, MIKE STERN BAND with Special Guest DIDIER LOCKWOOD feat. D. WECKL& T. KENNEDY (- egyedül Pécsett Magyarországon!), Heaven in the Night Club (GBR), Loop Doctors, feat: Brandon Fields (USA, Los Angeles), és még sokan mások.

A szervezô megfizethetô jegyárakkal és több programot felölelô bérletkonstrukciókkal várja az érdeklôdôket!

További információkért: http://pecsikult.hu

Paksi atom: csak tényszerûen! („Velünk élô kémia” elôadássorozat) Helyszín: Dominikánus Ház Idôpont: 2012.03.08. 18:00 Hogyan mûködik? Mit jelent az országnak? TényPécsi Tavaszi Fesztivál 2012 leg olcsón üzemel? Mi lesz a hulladékkal? MenyHelyszín: Zsolnay Kulturális Negyed É78, Ko- nyire biztonságos? Meddig üzemelhet? dály Központ, Dominikánus Ház Elôadó: Varga József Idôpont: A belépés díjtalan.

2012.03.17 08:00 - 2012.03.31 23:00 A klasszikus és kortárs mûvészetek ünneCountry táncház pe tavasszal elsôsorban sokszínû és igényes Helyszín: Zsolnay Kulturális Negyed - É78 könnyû- és komolyzenei kínálattal és nem- Idôpont: 2012.03.09. 20:00 zetközi fellépôkkel várja az érdeklôdôket. A ha- Táncház igazi western hangulatban - A zai és külföldi hírességeket is felvonultató ren- Country Táncházban az amerikai cowboyok által dezvénysorozat legtöbb eseményének a Kodály olyannyira kedvelt ’linedance’ típusú táncokat Központ ad otthont, ám idén a Zsolnay Kulturá- lehet megtanulni szakértô táncházvezetô segítlis Negyed - É78 és a Domini- ségével. A linedance olyan formatánc, amelyet kánus Ház is csatlakozik. a táncosok sorokba rendezôdve country zenére A fesztivál hagyományosan a ropnak. Ez a gyorsan tanulható hangulatos kö20. Frankofón Héttel egé- zösségi táncforma hamar nagy népszerûségre szül ki, melynek keretében tett szert világszerte, így itthon is. Farmer, kockás egy egész éjszakát felölelô ing, csizma, cowboy-kalap, egy kedves mosoly és frankofón filmvetítés és kiál- máris együtt van minden kellék a tánchoz. lítások mellett könnyûzenei Zene: IREG együttes koncertek sora is várja a közönséget.

A belépés díjtalan.

5 2012.03.01. 17:12:46

KÉPES KRÓNIKA

FÉSZEK

Nyíltnap 2012

6 05_kk-febr-0905.indd 6

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:14:58

F

K

KÉPES KRÓNIKA

FÉSZEK

Educatio 2012

XIX. évfolyam 5. szám 05_kk-febr-0905.indd 7

7 2012.03.01. 17:15:34

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK HÖT

Felsôoktatási Törvény – a hallgatói érdekeket képviselôk szemszögébôl Ha már a fels ô oktatási törvényr ô l beszélünk, érvelünk ellene vagy mellette, nem hagyhattuk ki karunk Hallgatói Önkormányzati Testületének álláspontját sem. A HÖT három tagjának, Ronta Ákosnak, Gradwohl Máténak és Haris Dorottyának a véleményére voltunk kíváncsiak. Megkérdeztük t ô lük, milyen változásokra számítanak a jelentkez ô k számát illet ô en, a kar jöv ô jével és a híres pécsiközgázos gólyatáborok megrendezésével kapcsolatban… Összeállította: Judit és Timi Ronta Ákos, elnök: Várhatóan a felsôoktatási törvény jelentôsen átalakítja a közgazdasági képzést választók számát. Úgy gondolom, eléggé kiélezôdik az intézmények közti verseny ahhoz, hogy hosszútávon csak a nagyobb egyetemek legyenek versenyképesek, amelyek minôségi képzést tudnak nyújtani elfogadható áron. Az biztos, hogy árverseny fog kialakulni a felsôoktatási intézmények között. Sajnálatos módon az új államilag finanszírozott keretszámok hatására meg fog csappanni a jelentkezôk száma, ettôl függetlenül bízom benne, hogy sokan fogják választani a Pécsiközgázt, hiszen karunk már évek óta a legjobb közgazdasági képzést nyújtó intézmények egyike. Emiatt is hiszem, hogy sokan választják karunkat ezután is vállalva a terheket, hiszen a közgazdász szakma mindig is népszerû és keresett volt és lesz is. Egyébiránt fontos megjegyezni, hogy akik önköltséges képzésben fognak részt venni, azoknak nem fogják az orra alá tenni a hallgatói szerzôdést, amely lekorlátozná ôket a külföldi munkavállalással kapcsolatban.

Többször is hangsúlyozták, hogy szeretnék fellendíteni a vidéket a fôváros mellett, bár véleményem

8 06_1905_ht-kesz.indd 8

szerint az új keretszámok nem egészen errôl tanúskodnak. Úgy gondolom, hogy az eddigiekhez képest, ami plusz elônyt jelenthet a vidék számára a fôvárossal szemben az az, hogy vidéken a megélhetés illetve tanulás kevésbé költséges, de a minôség sem minden intézmény esetében rosszabb.

Ami a közgazdász szakma keresettségét illeti, véleményem szerint semmit

sem fog változni sem 2012-re, sem pedig 2015-re, legalábbis nem a felsôoktatási törvény hatására. Ha most lennék végzôs gimnazista, akkor is a közgazdászképzést választanám, és akkor is a Pécsiközgázt.

Ehhez nem férhet kétség. Sok közgazdász végez minden évben és az új törvénynek is van egy átfutási ideje, miszerint kevesebb közgazdászra van szükség.

Hiszen akik 2011 szeptemberében kezdték tanulmányaikat, azok is csak 2017 januárjában lépnek majd a munkaerôpiacra MA diplomával a kezükben. Csak a munkaerôpiactól függ a szakma keresettsége, végzett hallgatóból nem lesz hiány országos szinten még egy jó pár évig.

Ami a gólyatábort illeti, úgy gondolom, hogy arányaiban most is hasonló részvételre lehet számítani, mint az elmúlt években. Azt nem szabad elfelejteni, hogy a gólyatábor egy nagyon fontos pontja az egyetemi életnek és kihatással van az itt töltött évekre. A gólyák itt találkoznak elôször egymással és egy tucat újdonsággal az egyetemmel kapcsolatosan. Mindenképpen maradandó élményt jelent azoknak akik ellátogatnak a gólyatáborba. Mi biztosan ott leszünk a gólyatáborban és megteszünk mindent azért, hogy aki eljön az jól érezze magát, legyen az gólya vagy felsôbb éves hallgató.

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:16:16

F

K

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK Gradwohl Máté, alelnök A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán a következô tanév során 10 állami ösztöndíjjal támogatott hely lesz, ezen felül azonban csak és kizárólag önköltséges képzési formát „választhat” a hallgató, tehát nem lesz lehetôség állami részösztöndíjjal támogatott képzési formára bekerülni.

Tudjuk továbbá azt, hogy a felsôoktatási törvény és a vonatkozó kormányrendelet elôírásai szerint állami ösztöndíjjal vagy állami részösztöndíjjal támogatott képzés esetében a beiratkozás elôfeltétele a hallgatói szerzôdés megkötése.

Ezen adatok alapján véleményem szerint az újonnan induló évfolyamok jóval csökkentett létszámban tudnak csak elindulni, így én 150-160 fôs évfolyammal számolok, mely az eddigi 300 fôs évfolyamokhoz képest nagy visszalépés.

Gazdasági képzések tekintetében megfigyelhetô, hogy a fôvárosi egyetemek jóval több állami ösztöndíjjal támogatott hellyel rendelkeznek, mint a vidéki intézmények. Azonban egy másik nagyon fontos dolog is megfigyelhetô. Míg a budapesti egyetemek gazdasági karai nagyon magas áron kínálják az önköltséges képzési formát, addig a vidéki egyetemek ez-

XIX. évfolyam 5. szám 06_1905_ht-kesz.indd 9

zel próbálnak meg „hódítani”, hiszen itt jóval alacsonyabb a képzés díja. Ezek alapján feltételezem, hogy aki nem került be állami ösztöndíjjal támogatott képzésre, az inkább az olcsóbb, vidéki egyetemeken keres gazdasági képzési helyet, így ezeken a helyeken több lesz az önköltséges közgazdász hallgató. Úgy gondolom, hogy az, aki elkötelezett a közgazdász szakma iránt, az ez után is ezt a pályát fogja választani. A törvény azt fogja eredményezni, hogy csak azok tanulják majd a közgazdaságtant, akik ezt teljesen komolyan is gondolják. Közgazdászokra továbbra is szükség lesz, csak az állam nem vesz részt nagymértékben a finanszírozásban, azonban nem látom azt a tényezôt, ami miatt csökkenne a végzett közgazdászok iránti piaci igény.

Haris Dorottya, tanulmányi referens: Úgy vélem, errôl a kérdésrôl nem lehet általánosságban beszélni. Véleményem szerint vannak olyan leendô hallgatók, akik a keretszámok csökkenése miatt teljesen elállnak a közgazdász pályától, mert úgy gondolják a pontszámaik, eredményeik alapján, hogy nem tudnak majd bekerülni az államilag támogatott helyekre, a költségtérítés mértéke pedig túl magas ahhoz, hogy azt szüleik finanszírozni tudják. Ezért inkább nem kockáztatnak, és más terület felé orientálódnak.

Vannak olyanok, akik mindenképpen erre a pályára szeretnének lépni, így vállalva a költségek térítését, azon az úton haladnak, amit elôre elterveztek.

Mégis azt gondolom, mindenképpen csökkenés lesz megfigyelhetô a jelentkezôk számában. A leendô hallgatók, esélyeik reális megállapítása után fognak dönteni arról, hogy fôvárosi vagy vidéki intézményben szeretnék folytatni tanulmányaikat.

A közgazdaságtan egy nagyon fontos és átfogó dolog, így a közgazdászképzés mindig is keresett lesz. A munkaerôpiacon a közgazdászoknak mindig helye van, kérdés, hogy mikor, milyen arányban.

Eddigi tanulmányim során is már fejlôdött a világról alkotott képem, a látásmódom, így nehéz megmondani, hogy végzôs gimnazista fejjel most hogy döntenék. Úgy gondolom, mindenképpen megpróbáltam volna kiállni a közgazdaságtan mellett. Ennek ellenére, amennyiben olyan akadályokba ütköztem volna, ami ezt biztosan meggátolja, nem estem volna kétségbe, hiszen aki szeretné, szerintem meg tudja találni a helyét.

Véleményem szerint a gólyatábori résztvevôk száma csökkeni fog. Ez szintén olyan dolog, mint ez az egész kérdéskör, hogy csak találgatni lehet... Nem látunk bele a leendô hallgatók gondolataiba, határaikba; talán még az ô számukra sem tisztázódott le minden felmerülô kérdés. Mivel a legtöbb hallgató költségtérítéses képzésben vesz majd részt, biztosan akad olyan, aki a nehéz anyagi helyzetére való tekintettel megpróbál mindenhol könnyíteni a pénzügyi terheken, így nem vesz részt a gólyatáborban. Mások viszont a gólyatábort semmiképpen sem szeretnék majd kihagyni, és ezért részt fognak venni rajta az anyagi vonzat ellenére is. •

9 2012.03.01. 17:16:23

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK TEHETSÉGÉRT MOZGALOM

Egy diákszervezet a tehetségekért Hogy néz ki a Felsôoktatási Törvény a Tehetségért Mozgalom szemszögébôl?

Mi lesz a szervezet sorsa így, hogy az állam nem támogatja a tehetségek taníttatását? Észrevételekrôl, tervekrôl, változásokról - röviden. Írta: Garai Adrián, Szatnik Szilvia „Létszámcsökkentés? Tandíj? Röghöz kötés? Mekkora mázli, hogy mi már bekerültünk!” „Na ja, az mázli, de mi lesz a többiekkel?”

Ilyen és ehhez hasonló párbeszédeket lehetett hallani az egyetem folyosóin, miután napvilágot látott az új törvény. Nyugtázva részben biztos - helyünket a karon gondolunk csak bele, hogy legtöbbünk mindennapjait fogják befolyásolni ezek a változások.

Ha másért nem, akkor azért, mert a törvény és annak reakciói közvetlenül érintik a karon mûködô egyik legrégebbi diákszervezetet is, a Tehetségért Mozgalmat.

Közismerten fô tevékenységünk - a hallgatóknak szervezett programok és konzultációk mellett - a középiskolások hozzásegítése a sikeres érettségihez. Tíz hétvégén keresztül érettségi elôkészítôket tartunk a kar támogatásával matematikából, történelembôl és közgazdaságtanból, amiket egyetemi hallgatók „oktatnak”. Tavasszal pedig egy négy napos tábort szervezünk, ahol a tanulás mellett a pécsiközgázos életérzést és mentalitást próbáljuk megmutatni a diákoknak.

Ezekhez a szuper programokhoz azonban a középiskolás diákok aktív részvétele szükséges. Ezen az aktivitáson azonban erôsen csorbított a januárban hatályba lépett törvény. Tavaly több mint százan jelentkeztek a hétvégi felkészítôkre, míg idén ez a szám körülbelül negyvenre esett vissza. A változásokat pedig nagyrészt az állami helyek alacsony számának tudhatjuk be.

A szervezetünknek éppen ezért szükséges alkalmazkodnia a megváltozott helyzethez. „Újra kell gondolnunk” önmagunkat és a tevékenységünket is. Hiszünk benne, hogy hatékonyabb hirdetéssel és ügyes marketinggel javítható a jelentkezôk száma még ilyen helyzetben is.

Rendkívüli ülést hívtunk össze, ahol a

10 06_1905_ht-kesz.indd 10

válságstáb arra jutott, hogy az alapvetô kérdés most az, hogyan tudunk elérni minél több középiskolást és bíztatni ôket, hogy van értelme hajtani a jó érettségiért. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy nem csak a pécsi közgázt megjelölô diákok jelentkezését várjuk - habár nem titkolt célunk a kar népszerûsítése. A legfontosabb számunkra szó szerint a tehetségek ápolása, segítése és - ebben a helyzetben - bíztatása. Az internetes lehetôségeinket kihasználva saját holnapon és a Facebookon is hirdetünk, ezek „felturbózását” tervezzük még a közeljövôben. Ráadásul tagjaink is szívesen mennének régi középiskolájukba

népszerûsíteni a kart és a diákszervezetet is - ez ügyben a PTE KTK Kapcsolati Osztályával is egyeztetni szeretnénk.

A változásokra tehát felkészültünk. Terveink vannak. A megvalósításnak nekiálltunk.

Hamarosan ki is derül, mekkora sikerrel jár a „kampányolásunk”, hiszen a középiskolások a közelmúltban döntöttek a felvételirôl, a jövôjükrôl.

Alapképzés vagy szakképzés? Közgáz vagy más? Hitel és Tandíj? Diákjaink között tapasztaljuk, hogy sokan összezavarodtak, nem tudják, mi tévôk legyenek. Ebben is próbálunk nekik segíteni. Ilyenkor egy kis ösztönzés, esetleg iránymutatás csodákra képes. Mert vannak diákok, akik nem tudják

megengedni maguknak a tandíj kifizetését, és valljuk be, többségük ilyen. Ôk megpróbálnak mindent megtenni a minél sikeresebb érettségiért; még a gazdasági képzések nevetségesen alacsony keretszámai ellenére is. Többnyire velük találkozunk a felkészítôinken. Hiszen ki szeretné a nagybetûs életet hiteltörlesztéssel kezdeni?

Márpedig többen vannak, akik a diákhitel felvételét fontolgatják. Vannak olyanok is, akik minden további nélkül megtehetik, hogy ha több részletben is, de kifizessék a tandíjat. Közülük többen abban reménykednek, hogy a ponthatárok is alacsonyabbak lesznek. Úgy vettük észre, hogy a középiskolások a megváltozott helyzet miatt valószínûleg nem látják értelmét annak, hogy szabadidejükben, szombatonként még külön érettségi felkészítôre is járjanak, „hisz hol van még a május” – gondolják többen.

Alapvetôen a lehetôséggel sem élnek, ami adva lenne nekik. Reméljük, ezeket nem utólag fogják megbánni.

Ami persze nagyon pozitív, hogy a diákok többsége nem adja fel, és megtesznek mindent, ami tôlük telik. Sokakat még az ilyen szigorúan meghúzott keretszámok sem tudnak eltántorítani, hogy a legjobb helyet, a Pécsiközgázt jelöljék meg elsô helyen és ezzel nem csak megalapozzák a jövôjüket, hanem egy remek közösség tagjai legyenek.

A TM tehát nem ül ölbe tett kézzel. A felkészítô hétvégék már elindultak, szervezzük a tavaszi tábort és közben folyamatosan várjuk a jelentkezéseket. Hiszen „egy meccs addig tart, amíg azt le nem fújják”, és mi azt szeretnénk, hogy diákjaink azon a bizonyos júliusi estén izgatottan, de ne idegesen várják a felvételi ponthatárok kihirdetését. •

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:16:26

F

K

t

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK KIREPÜLVE

Hauszknecht Imre, rendszerszervezô Hauszknecht Imre, ismertebb nevén Jim, a Fészek újság történetének egyik meghatározó alakja, kitüntetett írója, és leghosszabb ideig tisztségben lévô fôszerkesztôje (2004-2007).

Regnálása alatt a lap kétszer nyerte el Az Év Diákújsága kitüntetést. Olvassátok gondolatait szeretettel!

Készítette: Yogee - Hogyan tekintesz vissza magadra: stréber voltál vagy a szabadidôdnek éltél?

- Stréber biztosan nem voltam. Az elsô években általában inkább csak jó úton haladtam, hogy megtanuljam az anyagot, de ez fôleg a vizsgaidôszakra koncentrálódott. A szorgalmi idôszak – ami épp annyira tükrözi a valóságot, mint a British Museum kifejezés – fôleg Fészek és az Irodalmi Páholy szerkesztésében teljesedett ki, no meg a mindennapi hallgatói tevékenységekben. Ez utóbbit gondolom, nem kell részleteznem, az újságírás viszont igazi szenvedélyem volt, és végig is kísérte a tanulmányi éveimet az általános iskolától a diplomáig.

Olyannyira, hogy végül még a szakdolgozatom alapját is a Fészek adta. Az írás megmaradt a mai napig, igaz inkább csak blog formájában, mintsem a nyomtatott sajtóban.

A specializáció két évében, azért már lényegesen több hangsúlyt fektettem a tanulmányokra és kevesebbet a „mindenmásra”. Nem is lehetett kikerülni. Szinte minden héten prezentáltunk valamibôl egyéniben vagy csapatban, így a hétközi felkészülések is rendszeresebbé váltak, és így tényleg szorgalmi volt a vizsgák elôtti idôszak.

- Az egyetem után nehéz volt munkát találni?

- Nem tudom, hogy a ma végzô közgazdászoknak mennyire egyszerû vagy nehéz munkát találni, de 2009-ben meglepôen kevés csoporttársam kapott gyorsan munkát. Engem ez kicsit meglepett. Nekem is fél évet kellett várnom, amíg érdemben hozzá tudtam tenni a magyar GDP növekedéséhez. Az a posztegyetemi félév viszont tanulságos volt. Nem könnyû türelmesnek lenni, miközben arra vársz, hogy reagáljon valaki az önéletrajzodra, motivációs leveledre, és Magyarországon az esetek többségében vissza sem jeleznek. Összesen két cégnél jártam állásinterjún, az egyik a kecskeméti Mercedes gyár volt, ahol

XIX. évfolyam 5. szám 06_1905_ht-kesz.indd 11

több körön keresztül bizakodtam, de végül a tapasztalatlanságom miatt nem engem választottak. Aztán hosszú ideig semmi. A következô interjúmra majd 5 hónapot kellett várnom. A Daten-Kontor Kft.-nél kerestek gazdasági végzetséggel rendelkezô fiatal, lelkes munkaerôt, ahova fel is vettek. Így ma Pécsett dolgozok, amiben sosem mertem bízni, és gazdasági-informatikai rendszerek tervezésével tengetem a napjaim egyharmadát.

- Milyen mértékben tudod jelenleg hasznosítani a Pécsiközgázon tanultakat?

- Ez a kérdés elég igazságtalan, mert elsô közelítésben a Gazdinfo tananyagát fedi le a mindennapi munkám, hiszen adatbázisokat, informatikai rendszereket építek. Ez arányaiban kevésnek tûnhet. De a dolog már csak azért is lényegesen árnyaltabb ennél, mert gazdasági rendszerek készülnek nálunk. Így mivel folyamatos kapcsolatban állok a megrendelôvel, nem elég az „idegen kulcs” és az „1:N-es kapcsolat” fogalmaival tisztábban lennem, de értenem kell azt is, ha azt mondják „fedezet”, „CAPEX” stb. Így azt mondhatom, hogy a speciálisabb gazdadasági-informatikai tudáson kívül a munkám aránylag sûrûn megkívánja a közgazdász, gazdasági szemléletmódot is.

- Hogy írnád le az ideális munkahelyed?

- Lehet, hogy eretnekség, és azt is tudom, hogy sokan teljesen feleslegesnek gondolják, de szerintem egy jó munkahelyen kifejezetten erôs a HR. És itt nem csak csapatépítô „mulatságokra” gondolok, hanem a folytonos visszacsatolásra a munkatárs munkáját illetôen, a

segítségre az egyéni célok meghatározásában és azok értékelésében. Ez szerintem elengedhetetlen egy kiegyensúlyozott vállalat mûködtetésében.

- Mik a terveid az elkövetkezendô évekre?

- A családalapítás mindenképp a középtávú céljaim között szerepel. Szakmai célokat már nehezebben fogalmazok meg, ez pedig a régió meglehetôs korlátoltságában keresendô. Fogalmam sincs, hogy 5 év múlva – kényszerûségbôl, vagy szabad elhatározásból – Pesten dolgozok-e, vagy még Pécsett leszek.

Egyelôre bôven leköt a munkám, így nem tervezek váltani.

- Üzensz valamit a hallgatóknak?

- Két dolgot szeretnék üzenni. Az egyik, hogy nem elég azt mondogatni, hogy az egyetem nem elég gyakorlatorientált. Egy tudományegyetem tudást ad át. Cserébe viszont számtalan lehetôség akad a karon (diákszervezetek, HÖT, rendezvények), ahol kipróbálhatod magad. Egy állásinterjún nem (csak) az a számít, hogy mit tanultál meg - arra kíváncsiak, hogy milyen ember lettél… Az én esetemben minden – szakmai gyakorlatos és éles – állásinterjún megkérdezték, hogy milyen konfliktusokat kellett megoldanom fôszerkesztôként. Nem fogjátok megbánni, ha aktívan élitek meg ezt a 3-5 évet. A másik dolog, egy régi bölcsesség: „Soha ne mondd, hogy soha!” Én soha nem szerettem volna számvitellel és gazdasági informatikával foglalkozni.

Ma pedig rendszerszervezôként keresem a kenyeremet. Szóval nem tudhatod, mivel kell még az életben foglalkoznod. Remélem azért, hogy könyvelni már nem fogok… •

11 2012.03.01. 17:16:29

HÁZUNK TÁJA

FÉSZEK

Felsôoktatási törvény versus hallgatók

A legtöbben belátják, hogy igenis szükség van/volt állami beavatkozásra a felsôoktatásban, ugyanakkor a kivitelezés módszerét és mértékét illetôen bôven akadnak vitatható szegmensek.

Kíváncsiak voltunk ti, hallgatók milyen véleménnyel vagytok a témáról. Összeállította: Petra és Márti A helyszûke miatt csupán egyetlen pontot szeretnék kiragadni: a karunkat is alapvetôen érintô új keretszámokat. Úgy gondolom, hogy lehetett volna úgy is drasztikusan csökkenteni az államilag támogatott helyek számát, hogy a leendô hallgatók reális esélyt lássanak bejutni akár a jogi, akár a közgazdász képzésre.

Az elmúlt hetekben egészen sok végzôs középiskolás tanulóval találkoztam. Néhányuk épp a Pécsiközgázra készül. Az egyetemre igen, az érettségire nem. Ugyanis állami képzésre szinte biztosan nem kerülnek be, fizetôsre viszont majdnem hogy bármilyen érettségivel. Egyszerûen nincs, ami motiválná ôket, a rendszer ugyanis alapvetôen anyagi szempontból szegregál.

A változások rengeteg most negyedikes tanulónak „könnyítik” meg a továbbtanulási választását azzal, hogy bizonyos pályákat alapvetôen kizár. Mindenesetre én nem hiszem, hogy egy jó marketingesbôl – más pályát választva – ugyanolyan szintû építész vagy informatikus válna. Sôt a kutatások sem ezt igazolják. Ebbôl következôen viszont felmerül: az új rendszer átgondolatlanságból pocsékolja a tehetségeket, aminél szomorúbbat nem igazán tudok elképzelni.

Kulcsár Péter, MA II. Úgy látom, a törvényalkotók között nem ült senki, akinek most érettségizik a gyermeke. Nem ült senki olyan, aki négy éve terelgette a gyermekét egy irányba (pl.: különórákkal, magántanárokkal, fakultációkkal, stb.) és most a felvételi elôtt nem sokkal, egy törvénnyel azt mondják, felejtsd el.

A testvérem most érettségizik, és ha azt kérdezem tôle, hogy hova tovább, akkor a válasza az, hogy majd ott fenn megmondják. Nem tudja!

Ami nem egyenlô azzal, hogy nincs elképzelése.

Elképzelése és tervei már évek óta vannak. És most mind ez mit ér… semmit.

Lehet, hogy ha eldobunk egy követ, azzal egy közgazdászt vagy egy jogászt találunk el. De amíg törvények és pénz irányítja ezt az országot, addig mindig lesz még hely egy közgazdásznak vagy egy jogásznak. Nem hiába jelentkeznek olyan sokan erre a két pályára, hisz kisebb-nagyobb munkát mindig találni. Még a kényszervállalkozónak is szüksége van egy könyvelôre...

Roll Dániel, BA III.

12 06_1905_ht-kesz.indd 12

Ambivalens érzelmek kavarognak bennem az új felsôoktatási törvénnyel kapcsolatosan! Egyik oldalról nézve jogosnak és megalapozottnak tûnik, másik aspektusból vizsgálva viszont botrányos. Manapság mindenki tisztában lehet azzal, hogy túlképzés folyik számos képzésben (közgazdasági, jogi). Ezen karok keretszámának „megnyirbálását” nem tartom egy végletesen rossz döntésnek - amolyan szükséges rossz. Viszont állami támogatás híján nem hinném, hogy egy tehetséges, viszont hátrányos körülmények közt élô nebuló álmodozhatna olyasmirôl, mint egy csili-vili közgazdász karrier!

A másik megközelítés viszont negatív kritikát érdemel. Az a tény, hogy holmi szerzôdésekkel akarják itt tartani a felsôoktatási intézményekbôl frissen kikerülô diplomásokat, megbotránkoztató. Ha az ország fenntartaná a munkaerô-piac diverzitását, szélesítené a lehetôségek skáláját, akkor nem lenne szükség ezekre a szerzôdésekre, mivel a túlnyomó többség nem kergetné magát külföldi illúziókba…

Miklovics Rózsa, MA I. Van egy rendszer, ami nem mûködik jól, és ez ellen tenni kell valamit. Szerintem ez egy érthetô és teljesen korrekt gondolat.

Azt sem állítom, hogy a hallgatói finanszírozási forma bôvítése az ördögtôl való dolog lenne. Az azonban, hogy egy ilyen volumenû döntés, minden társadalmi egyeztetést mellôzô módon történik, több problémát teremt, mint amennyit megold.

Nagyon sok kérdés jut az eszembe errôl az egész témáról. Elôször is, hogy miért kell több ezer középiskolást ennyi ideig bizonytalanságban tartani, majd egy olyan döntésbe kényszeríteni, amely esetlegesen az elôzô két év munkáját semmisíti meg? Komolyan, 10? Mitôl lesz több jól képzett, és nyelveket jobban beszélô mérnök?

Attól, hogy alacsonyabb pontszámmal is be lehet kerülni az egyetemre? Ezek az intézkedések is a decentralizálást segítik elô?

Vagy, hogy mennyiben igaz a közgazdászok túlképzése/elhelyezkedési lehetôségeirôl a társadalomban kialakult képzet? Mindezen tények feldolgozását, a közgazdászokra és jogászokra irányuló kirekesztô kormányzati kommunikáció sem segíti.

Kis Andrea, MA I.

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:16:32

F

K

FÉSZEK Az elmúlt hetekben, hónapokban napi szinten olvashattunk az új felsôoktatási törvényrôl, érthetô okok miatt nem aratott osztatlan sikert ennek elfogadása. Helyhiány miatt csak a két legtöbbször emlegetett problémáról írnék. Elôször is, a keretszámok csökkentése: informatikus könyvtáros, szabad bölcsészet, andragógia, stb. A felsôoktatási intézmények ontották a diplomásokat az elmúlt években, ideje volt már fellépnie az államnak, hogy a felesleges szakirányokat erôsen visszaszorítsák. A keretszámok csökkentése, valljuk be, teljesen jogos, azon viszont már lehetne vitázni, hogy miért pont ennyinél szabták meg, mi alapján ment ez. Sokan írnak arról, hogy így majd fel kell venniük a diákhitelt, de nem akarják majd nagy adóssággal kezdeni az életet. Na igen, de melyik a jobb?! A diploma nélküli kevesebb fizetés, vagy a (keresett) diplomával járó plusz, amibôl késôbb nyugodtan vissza tudja törleszteni adósságát, és többszörösen megtérül élete végére. Továbbá az állam visszafizeti az önköltségen tanuló közgazdászok és a jogászok diákhitelét, ha állami szervnél helyezkednek el. Nem vagyok teljes mértékben mellette, sokáig lehetne vitázni az új törvényen, de be kell látni, hogy egy része igenis szükséges változást hoz a felsôoktatásban.

Tóth Gábor, MA I.

Már régóta esedékes volt a felsôoktatás bizonyos problémáinak orvoslása, amire most újabb kísérletet tettek. Az eszközök és az eredmények azonban erôsen vitathatóak. Véleményem szerint szükséges volt az államilag finanszírozott helyek bizonyos területeken történô csökkentése, azonban a mértékével nem értek egyet. Így most olyan helyzet állt elô, hogy bizonyos szakokra szinte kizárólag költségtérítéses formában lehet bejutni, ami okán többek közt az esélyegyenlôség problémája is felmerül. Az állami támogatás elnyeréséért aláírandó hallgatói szerzôdés pedig ugyan jó célt szolgál, hiszen fontos a fiatal diplomások Magyarországon marasztalása, ám sajnálatosnak tartom, hogy azt ilyen kényszerítô erôvel kell elérni.

A finanszírozás racionalizálását szerintem szerencsésebb lett volna egy tanulmányi eredményen alapuló, támogatott és önköltséges jogviszony közötti rugalmas átsorolási rendszer kialakításával megoldani, mely így a hallgatói teljesítmény javulásának irányába hathatott volna. Ennek elérésére azonban így maradnak azok a kezdeményezések, melyek több egyetemen (pl. Gyôr, Sopron) a hallgatókat támogató alapítványok létrehozásában nyilvánulnak meg. Ezeket a példákat követendônek tartom.

Várhelyi Péter, MA II.

XIX. évfolyam 5. szám 06_1905_ht-kesz.indd 13

HÁZUNK TÁJA „Mentsük meg a fákat, együnk hódot!” – Ilyen hasonlattal lehet jellemezni az új felsôoktatási törvényt. A cél nemes, de az eszközök gyökereiben rosszak. A koncepció szerint túl sok a diplomás közgazdász, jogász, emiatt drasztikusan lecsökkentették az államilag támogatott létszámkereteket. Ennek eredménye az lesz, hogy valóban csökkeni fog az ezeken a szakokon végzett hallgatók létszáma, de a valóság más. A felvételizôk nem éreznek kellô motivációt, hogy jobban teljesítsenek, megelégszenek a „K: 2”-vel. A vége az lesz, hogy kevesebb hallgató végez, de a mögöttes tudás inkább csökkeni fog. Véleményem szerint a megoldás az lenne, ha a felvételi ponthatárokat növelnék meg, visszatérne a szóbeli felvételi, s sokkal hatékonyabban menne a rotáció a szakokon. Lényegében a képzések minôségén kéne radikális módon változtatni.

Summa summarum, ha már hazánk ilyen nehézkes helyzetbe került, akkor az egyik utolsó értékünket kellene kiaknázni, ez pedig a tudás. Az elemitôl a felsôoktatásig súlyosak a bajok, s ma még odáig se jutottunk el, hogy ezt felismerjük.

Illés Bence, BA III.

Úgy gondolom, a törvény azon része, hogy a felsôoktatás költséges lesz a hallgatók jelentôs hányada számára, már a levegôben lógott. A hallgatók oktatása sokba kerül az államnak, és néhány nálunk kedvezôbb helyzetben lévô nyugati ország sem vállalja a teljes állami finanszírozásból történô tömeges képzésüket. A munkanélküli friss diplomások és az álláskeresésbôl eredô kudarcok miatt külföldön szerencsét próbálók száma egyenes következménye a jelenleg mûködô felsôoktatási rendszer hiányosságainak. Azok a diákok is, akikbôl kiváló szakmunkás válhatott volna, a felsôoktatást választották és most keserû birtokosai kevésbé versenyképes diplomájuknak. Mindezek ellenére a jelenlegi intézkedések drasztikusnak tûnnek. Szomorú belegondolni, hogy a felsôoktatás finanszírozására, és a férôhelyek csökkentésére irányuló változtatások egyes diákok továbbhaladását akár teljesen ellehetetleníthetik, eddigi munkájukat romba dönthetik. Célszerûbbnek tartanám, ha a hallgatók állami finanszírozását fokozatosan csökkentenék, a férôhelyeket pedig a piaci igényeknek megfelelôen szabályoznák. • Kocsis Andrea, MA II.

13 2012.03.01. 17:16:35

PÁRBESZÉD

FÉSZEK - A 2012-es oktatási törvényrôl -

Interjú dr. Ulbert József dékánnal A 2011. december 23-án elfogadott új Felsôoktatási törvénnyel kapcsolatban kérdeztem karunk dékánját, dr. Ulbert Józsefet. Érdemes elolvasni és fontolóra venni tanácsait.

Írta: Németh Krisztina

Mi a véleménye az új felsôoktatási törvényrôl?

Ez az új törvény csupán egy kerettörvény. Sokáig vártuk, nem erre számítottunk, de ezt kaptuk. Tulajdonképpen a törvényalkotónak egy célja érhetô tetten a törvénybôl: a felsôoktatás strukturális átalakítása, jelentôs mértékû forráskivonás mellett. Nincs jövôkép és vízió, nincsenek hatásvizsgálatok továbbá semmilyen konkrétum nem szerepel a törvényben.

A kormány nem merte felvállalni a döntést, melyben kijelölte volna a megszüntetendô felsôoktatási intézményeket, ettôl jobbnak tartotta nem normatív eszközökkel szépen lassan megfojtani a szereplôket. A magam részérôl nem vagyok a lassú agónia híve.

A törvény többek között arra sem ad választ, hogy hogyan fog mûködni a fi-

14 07_parbeszed_0905.indd 14

nanszírozási rendszer. Amit egyértelmûvé tesz számunkra az az, hogy az állam kivonul a felsôoktatás finanszírozásából.

Minket is meglepett, hogy a gazdálkodástudományi képzési területre allokált állami finanszírozott létszámot ilyen mértékben csökkentették. A tavalyi 4900 államilag finanszírozott hallgatóval szemben idén csupán 250 állami ösztöndíjas lesz, melybôl egy szakunkra 10 fô jutott.

A kerettörvény jelleg hosszú távon kiszolgáltatottságot és bizonytalanságot jelent minden felsôoktatási szereplô számára, továbbá leszámol a normatív szabályozás korábbi jó gyakorlatával.

A szándékosan gerjesztett jog- és egzisztenciális bizonytalanság ugyan minden bizonnyal kitûnô hatalomgyakorlási eszköz, de az általa világra hozott szervilitás nem válik az oktatási és tudományos tevékenység javára.

Egy szónak is száz a vége: ez a törvény nem átalakítja, hanem lezülleszti a felsôoktatást.

Mit gondol a diákok száma csökkenni fog?

Természetesen. Már idén ôsztôl megindul ez a folyamat és fokozatosan halad tovább. Persze ez csak az államilag finanszírozott helyekre igaz, hiszen eddig is voltak költségtérítéses hallgatóink. Az ô létszámuk várakozásaink szerint változatlan marad, esetleg még növekedhet is. Ne feledjük, hogy a korábbi évek gyakorlatához képest az idei felvételi során várhatóan sokkal könnyebb lesz bekerülni az önköltséges szakokra, hiszen a gazdálkodástudományi képzési terület nem fog kapacitáskorlátokba ütközni.

Mivel nem ismerjük a felsôoktatás finanszírozásának gyakorlatát és a törvény is semmitmondó e tekintetben, ezért igen keveset tudunk jelen pillanatban arról, hogy a felsôoktatási fejlesztések korábbiextenzív pályáján létrehozott ka-

pacitásokkal (infrastruktúrális és humán kapacitásokról van szó) mit szándékozik tenni a kormányzat. Ez ugyanis az esetek túlnyomó többségében nem „csereszabatos”. Attól, hogy most éppen a mûszaki és természettudományi képzési terület a „kiskedvenc”, még nem lesz több tanársegéd és laborkapacitás a természettudományi és mûszaki karokon.

De még az is nagy valószínûséggel borítékolható, hogy álláslehetôségbôl sem lesz több eme preferált területeken, a piac ugyanis hosszabb távon „nem hágható” meg.

De nézzük a jó oldalát a dolognak, ami a gazdálkodástudományi képzési területen be fog következni, az nem más, mint hogy a „családiasabb” légkör lehetôséget teremt arra, hogy intenzívebb foglalkozásokkal, emberléptékû oktatástechnikai megoldásokkal igazi közösséggé kovácsolódjunk. A létszám csökkenéssel nem csak a tanárok tudnak személyesebb viszonyt kialakítani a diákokkal, de a diákok is egymás között. Az én idômben is csupán 80-an látogattunk egy elôadást, mindenki mindenkit ismert, sokkal jobb és életszerûbb volt a tanár-diák kapcsolat.

Mivel közgazdasági karon vagyunk, arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a közgazdászok piacán a kínálat nem piaci eszközökkel történô szûkítése azt fogja eredményezni, hogy a szakma felértékelôdik, azaz a közgazdászok munkapiaci pozíciói belátható idôn belül javulni fognak. Ön szerint a diákok minôsége menynyiben fog változni? Hiszen vannak, akik félvállról veszik az adott képzést amiben részt vesznek.

Két hatás várható, amelyek egymással ellentétes irányba hatnak. Tekintettel arra, hogy a gazdálkodástudományi képzési területen kiesik az állami finanszírozás, így a kapacitások lehetôvé fogják tenni,

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:17:06

F

K

FÉSZEK hogy bárkit, ismétlem bárkit, aki erre a pályára kíván lépni, beengedjünk, ha eléri a minimálisan szükséges 240 pontot a felvételin.

Ez a ponthatár nem éri el a felét a lehetséges maximumnak, azaz ebben a körben lesznek olyanok is, akik középiskolai tanulmányaik során nem alkottak túl „maradandót” még a felvételi tantárgyakban sem, adott esetben 2-es hármas osztályzatokat voltak képesek megszerezni.

Ez a „hozott anyag” vonatkozásában mindenképpen felhígulást fog eredményezni.

Ugyanakkor viszont a kisebb létszámú évfolyamok lehetôvé teszik a személyre szabott karrier-menedzselést és az intenzívebb oktatástechnikai megoldások alkalmazását, ami viszont a minôséget jelentôs mértékben javítani fogja. Összességében tehát úgy vélem, hogy az input oldalon bekövetkezô minôségromlást akár túl is kompenzálhatja a képzés során bekövetkezô minôségfejlesztés, így az output oldalon már nem lesz érezhetô a minôség romlása.

Számíthatunk arra, hogy a diploma értéke változni fog?

Minden beavatkozás - legyen az akár még oly drasztikus is, mint a mostani – a felsôoktatási rendszerbe, csak hosszútávon mérhetô hatások formájában ítélhetô meg. Ezért nem tudok erre a kérdésre egyértelmû választ adni. Ezt nem lehet most eldönteni. Pár év múlva, amikor az ebben a rendszerben képzett diplomások kikerülnek az álláspiacra, kiderül. Meglátjuk, hogy mennyire könynyen tudnak majd elhelyezkedni. A piac fogja megszabni a diploma értékét. Jelenleg azt mondhatom, hogy azok a friss diplomások, akik tôlünk kikerülnek, rövid idôn belül találnak maguknak jól fizetett munkahelyet.Sajnos éppen ez került elôtérbe a kormányzati kommunikációban is az utóbbi idôben, hiszen valahogyan meg kell magyarázni a rossz és átgondolatlan döntéseket…

Mit gondol arról, hogy túl sok közgazdász van?

Mihez képest? Mutasson nekem egy mutatószámot, vagy arányszámot,

XIX. évfolyam 5. szám 07_parbeszed_0905.indd 15

PÁRBESZÉD benchmarkot, ami ezt állapítja meg! A piac határozza meg, hogy hány közgazdászra van szükség. Amíg van verseny a piacon addig közgazdászokra is szükség van.

Semmi jelét nem látom annak, hogy ezen a területen túlképzés lenne.

Nôhet a tanárok és a diákok közötti feTapasztalataim szerint sokan nem szültség, így, hogy a diákoknak már fizetniük kell a képzésért? Egy-egy rossz osz- tudják, hogy az állami ösztöndíjas helyek milyen kötelezettségekkel járnak a tályzatnál nagyobb lehet a felhördülés? képzési idô alatt és azt követôen. Ilyen kötelezettség például a „röghöz kötés”. E szerint a diákok a képzés végeztével meghatározott évig nem vállalhatnak külföldön munkát. Konkrétan addig, amíg le nem dolgozzák a képzésük költségét az államnak. Ugyanígy sokan nem elég tájékozottak a tanulás önköltséges formáját segítô diákhitellel kapcsolatban.

Ha az érettségizô eddigi iskolai elôélete, eddig felvett fakultációi, érdeklôdési köre egy bizonyos szakma felé húzza, Gyökeresen meg fog változni a tanár- csak azért mert az állam pillanatnyilag diák viszony, de azért nem a nyúl fogja nem támogatja azt a szakmát, ne térjen vinni a vadászpuskát és nem a befôtt el céljától. Ne hozzunk létre ab ovo kényfogja eltenni a nagymamát. Még mindig szerpályákat, amelyek hosszú idôtartamú a tanár dolga eldönteni, hogy a diák mi- frusztrációként rányomják bélyegüket lyen jegyet érdemel. De biztosan a jelen- gyermekeink jövôjére.

Említette, hogy mint szülô Ön is átleginél „komolyabban” kell vennünk az oktatók hallgatók általi minôsítésének érzi a jelenlegi helyzetet. Ön mit tanákérdését. Arról se feledkezzünk meg, csolna gyermekének?

Három lányom van. Ketten már részt hogy egy önköltséges diák elemi érdeke, hogy jól teljesítsen, és minél elôbb elvé- vesznek a felsôoktatási képzésben. Én gezze a képzést, hiszen minél tovább úgy gondolom, hogy mindenképp rájuk húzza annál többe fog kerülni. Tehát vár- kell bízni a döntést. Semmi értelme anhatóan sokkal nagyobb lesz az igyekezet nak, hogy a szülô belekényszerítse gyermekét egy olyan képzésbe, amit nem akar. is a diákság részérôl.

Ha most beleképzelné magát egy A szakma alapján kell meghozni a dönéppen érettségizô helyzetébe, mit tést, nem a szerint, hogy mennyibe kerül.

Bár az állam számára jelenleg van pár tenne?

Nehezen tudom magam egy 18 éves he- szakma amit „nem szeret”, erre mégsem lyébe képzelni, inkább a szüleik alapozhatunk, mivel ezt a mentalitást a szemszögébôl érzem át, mivel magam is piac felülírja. Nem lehet mindenkibôl informatikus, mérnök, vagy természettudós. benne vagyok ebben a helyzetben.

Az egyértelmû, hogy az állam részérôl ka- Ha mindenki biológia szakra megy el, tasztrofális kommunikáció kíséri ezt az élet- mert az államilag támogatott, akkor pár idegen beavatkozást. A felsôoktatás intéz- év múlva tele leszünk biológusokkal. De ményeinek és a felvételizôknek, illetve csa- mit kezdjünk velük? • ládjaiknak úgy kell fontos döntéseket meghozni, hogy a döntéseiket meghatározó legfontosabb paramétereket nem ismerik.

15 2012.03.01. 17:17:08

PÁRBESZÉD

FÉSZEK

Oktatói körkérdés

E havi témánk egy igencsak aktuális ügy, mely váratlanul sújtotta a magyar fiatalságot és terveiket. Ez az új oktatási törvény. A témában nyilatkoztak: dr. Barancsuk János, László Gyula, dr. Sz Szûcs Krisztián és Heindl Zsombor PhD hallgató. Összeállította: Gál Zsuzsanna, Harsányi Ákos, Gungl Larion, Varga Márta dr. Szûcs Krisztián: A 2011. december 23-án a Parlament által elfogadott új Felsôoktatási törvény gyökeresen megváltoztatta a gazdasági képzési területen mûködô intézmények helyzetét. A változás természetesen a jövô közgazdászhallgatóira is hatással lesz.

Az elsô és legfontosabb változás, hogy gyakorlatilag megszûnt az állami finanszírozás ezen a képzési területen (is). Mi lesz ennek a következménye? Reméljük, hogy még elhivatottabb hallgatókkal fogunk találkozni, együtt dolgozni. Nyilvánvalóan a korábbiaknál kisebb létszámú évfolyamok indulnak, amelyek újra lehetôvé teszik a hatékony csoportmunkát, a személyesebb kontaktust diák-tanár viszonylatban.

A tanulmányok finanszírozását nem csupán a szülôktôl lehet és kell várni. Kiemelkedô tanulmányi eredményekkel, a képzés mellett vállalt munkavégzéssel jelentôsen csökkenthetô a szülôi támogatás. És a Kar által biztosított lehetôségeken túl ott van még a Diákhitel mindkét konstrukciója is.

További változás várható az alapképzés tanrendjében, hiszen az eddigieknél is nagyobb rugalmasságot kell biztosítani a hallgatóknak, hogy tanulmányi kötelezettségeiknek eleget tegyenek. Ez nem azt jelenti, hogy könnyebb lesz elvégezni az alapképzést, hanem, hogy jobban illeszthetô lesz majd a képzési program az egyéni életutakhoz (külföldi ösztöndíjhoz, szakmai gyakorlathoz). Új vállalati támogatási formák jelennek majd meg, úgymint céges ösztöndíjak, tanulmányi szerzôdések, olyan szakmai projektek, amelyeket hallgatókkal közösen valósítanak meg az oktatók.

Ezek szerint az új Felsôoktatási törvény csupa pozitív hatást indukál? Nyilvánvalóan nem. A változások rendszerszinten jelentkeznek és szinte egyik pillanatról a másikra. Ez rengeteg bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot eredményez. Az idei évben felvételizôk számára gyakorlatilag nem volt felkészülési idô a döntésre. Sôt, ami még ennél is rosszabb: megfelelô kormányzati tájékoztatás sem a változásokról. Ez pedig kihat majd a szeptemberben induló évfolyamra annak ellenére, hogy a Kar vezetése igyekszik a kialakult helyzetet a legjobb tudása szerint kezelni, alakítani.

Azért egy valami továbbra is biztos: a kemény munkával megszerzett diploma meghozza gyümölcsét. Erre garancia a munkaerôpiac változatlan (sôt várhatóan megnövekvô) igénye, valamint a Pécsiközgáz diploma magas elismertsége!

16 07_parbeszed_0905.indd 16

dr. László Gyula: A szûk terjedelmi keretek miatt magával a törvénnyel most nem foglalkozom, csak az ún. túlképzési válsággal. Már maga a kérdésfelvetés, hogy „hazánkban felesleges-e ennyi közgazdász” egy torz prekoncepciót sugall, és ilyenek többnyire a válaszok is.

Elôször is még nem láttam olyan felmérést, amelyik ezt bizonyította volna. Nem ezt mutatják a munkanélküliségi adatok, a pályakezdôk elhelyezkedési és kezdô fizetési statisztikái sem.

Másrészt a közgazdász egy tipikusan „fregoli”, mobil szakma, ezzel a diplomával számtalan munkakörben lehet eredményesen helytállni. A mai munkaerôpiac egyébként is a mobilitásról szól: a közgazdászok szemléletmódja, módszertani felkészültsége ebben jó esélyeket kínál. Harmadszor: sokéves munkaerôpiaci tapasztalat, hogy válságok idején a családok inkább az általánosan alkalmazható szakterületeket preferálják a konkrétabb (és ezért kockázatosabb, kisebb esélyeket kínáló) természettudományos, mûszaki területekkel szemben. Ha majd oldódik a válság, akkor fog megélénkülni a kereslet ezen szakmák iránt, de ez nem megy kvótákkal, parancsszóval. És végül: egy ilyen „általános” képzést – legalábbis alapszinten – könnyebb megszervezni, mint egy mérnöki kart, ennek következtében valóban gombamód szaporodtak a gazdasági képzô intézmények (igencsak „változatos” színvonalon). A közvélemény ezért lát nagyon sok jogászt, kommunikáció szakost és közgazdászt. Egy minôségi szelekció valóban szükséges lenne szerintünk is, továbbá nem a hallgatói létszámokkal kellene versenyezni, de ez nem jelenti a szakma csôdjét és olyan leértékelôdését, mint amit a kormányzati kvóták sugallnak.

Ezért is nagyon sajnálom, de be kell látni, hogy az állami ösztöndíjak ismert elosztásának biztosan lesz hatása a jelentkezôk számára. Csak az állami támogatás kedvéért már nem fognak hozzánk jelentkezni, bár ez önmagában még akár jó is lehet. Aki már most közgazdászként mérlegel, azok jelentôs részét az önköltség sem fogja visszatartani, mert igenis bízhat a befektetés megtérülésében. A mai középiskolásoknak ezt ajánlom a figyelmébe. A szakma jövôje nem bizonytalan, „csak” annak kormányzati támogatottsága. Elkeserítô, hogy a diákhitel- vagy a kari ösztöndíj-program ellenére lehetnek olyan tehetséges fiatalok, akik így sem tudják ezt a befektetést vállalni.

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:17:11

F

K

FÉSZEK dr. Barancsuk János: Érdekes, bár egyáltalán nem kellemes dolog egy széthulló félben lévô rendszer elemének lenni. Értve a „rendszer” kifejezés alatt nem kizárólagosan a felsôoktatást – amelynek problémái valójában csak egy tünetét jelentik az ôt eddig befogadó, most pedig mintha kivetni igyekvô organizmus(ok) patológiájának. Ezért az új törvényt – és az alkalmazásával járó megszorításokat – sokkal célszerûbb nem önmagukban szemlélni, hanem tágabb kontextusban elhelyezni. Napnál világosabb, hogy a kormányzat komoly likviditási gondokkal küzd (hogy miért, természetesen az is „megérne egy misét”), ebbôl pedig – ha tetszik, ha nem – bizonyos kiadások restrikciója, illetve eddigi magatartási szabályok átírása következik. Vitatkozni ebben a helyzetben a következôkön (mint a kényszerpályán is megmaradó szabadságfokok tartalmi vonatkozásain) lehet. Például valóban a társadalom replikációjában másodlagos területeket érintik-e a megszorítások, mondjuk a feladott felsôoktatási helyekkel járó társadalmi veszteségnél nagyobb-e az új debreceni stadion által nyerhetô elôny? Vajon a szûkítés együtt jár-e az adott funkció eredményhatékonyságának javulásával, esetünkben növekszik-e az 1 Ft ráfordítással elért, hallgatók fejébe plántált, felhasználható tudás? És ami ezzel szorosan összefügg: egy finom, differenciált „visszavonulás” révén, vagy a primitív „fûnyíróelv” alkalmazásával történik-e defenzíva, azaz a megvonások elsôsorban a kevésbé minôségi teljesítményt nyújtó egységeket, vagy az összeset érintik? A korábbi, erôs kontraszelekciót generáló, a felsôoktatást lezüllesztô szabályozási, finanszírozási elvek maradnak-e érvényben, vagy felváltják ezeket új, az oktatói és hallgatói eredményességet motiváló, a diploma és a tanári munka becsületét visszaadó ösztönzôk? Visszavonhatatlan társadalmi-szakmai károk keletkeznek-e bizonyos mûhelyek felszámolása révén, vagy egy remélt, jobb helyzetben könnyen restaurálhatók lesznek az átmenetileg inaktivált értékek? Hogyan kommunikálja elhatározásait a kormányzat: kulturált, európai módon, higgadtan érvelve, vagy saját kognitív diszszonanciáját enyhítendô, a „veszteseken” élcelôdve, alpári, útszéli megnyilvánulásokkal fûszerezve? És még sorolhatnánk a kérdéseket, szempontokat. Úgy gondolom, hogy akinek szeme van a látásra, füle a látásra, képessége a valamennyire is objektív mérlegelésre, talán magától is meg tudja adni a válaszokat.

PÁRBESZÉD átlag az összes képzési területre), akkor 13 867 hallgatót fognak felvenni nappali állami helyre, ami 42%-kal több, mint amennyit tavaly összesen felvettek, és az összes jelentkezô 74%-át felveszik majd állami támogatással és ehhez jön majd még a költségtérítéses képzés.

Informatika képzési területre 3600 teljesen, és 4600 részben támogatott hallgatót irányoznak elô. 2011 szeptemberében nappali alapképzésre összesen 4938 hallgatót vettek fel a 9123 jelentkezô közül. Ha annyian jelentkeznek, mint tavaly, és az állami helyek 88%-át töltik fel nappali helyekkel, akkor 7210 hallgatót fognak felvenni nappali állami helyre, ami 46%-kal több, mint amennyit tavaly összesen felvettek, és az összes jelentkezô 79%-át felveszik majd állami támogatással és ehhez jön majd még a költségtérítéses képzés.

Természettudomány képzési területre 4000 teljesen, és 3150 részben támogatott hallgatót irányoznak elô. 2011 szeptemberében nappali alapképzésre összesen 4 153 hallgatót vettek fel a 8 776 jelentkezô közül. Ha annyian jelentkeznek, mint tavaly, és állami helyek 88%-át töltik fel nappali helyekkel, akkor 6287 hallgatót fognak felvenni nappali állami helyre, ami 51%-kal több, mint amennyit tavaly öszszesen felvettek, és az összes jelentkezô 71%-át felveszik majd állami támogatással és ehhez jön majd még a költségtérítéses képzés.

Gazdaságtudomány képzési területre 250 teljesen, és 0 részben támogatott hallgatót irányoznak elô. 2011 szeptemberében nappali alapképzésre összesen 9 111 hallgatót vettek fel a 22 430 jelentkezô közül. Ha annyian jelentkeznek, mint tavaly, és az állami helyek 88%-át töltik fel nappali helyekkel, akkor 220 hallgatót fognak felvenni nappali állami helyre, ami 98%-kal kevesebb, mint amennyit tavaly összesen felvettek, és az összes jelentkezô 1%-át felveszik majd állami támogatással és ehhez jön majd még a költségtérítéses képzés.

Felmerülô legfontosabb kérdések: • Mennyiben találjuk el a középiskolások igényeit?

Heindl Zsombor: Mûszaki képzési területre 8160 teljesen, és 7600 részben támogatott hallgatót irányoznak elô országosan felvehetô létszámként alapképzésben. 2011 szeptemberében nappali alapképzésre 9774 hallgatót vettek fel a 18 709 jelentkezô közül (állami és költségtérítéses együtt). Ha annyian jelentkeznek, mint tavaly, és az állami helyek 88%-át töltik fel nappali helyekkel (tavalyi országos

XIX. évfolyam 5. szám 07_parbeszed_0905.indd 17

• Hogyan fog ehhez szeptembertôl alkalmazkodni a felsôoktatási infrastruktúra (termek, oktatók száma, stb.)?

• Vajon hogyan fog ez jelentkezni a finanszírozásban 2013. január elsejétôl?

• Vajon ez milyen képzési színvonalat indukál majd a preferált területeken? •

17 2012.03.01. 17:17:13

SZONDA

FÉSZEK Így látják a középiskolások a felsôoktatási törvényt

„Ezért tanultam?”

Az elmúlt évek során a hazai hallgatói lapok közt unikumnak számító rovatunk, a Szonda a Pécsiközgáz hallgatóinak véleményét mutatta be. Központi témánk, az új fels ôoktatási törvény azonban indokolttá tette, hogy egy másik csoport, a felvételi elôtt állók véleményét is ismertessük. Írta: Szemerédi Orsolya Online kérdôívünket 82 olyan diák töltötte ki, aki tervezi vagy legalábbis az új törvény bevezetése elôtt tervezte, hogy valamelyik felsôoktatási intézményben folytatja tanulmányait. A nemek aránya 61%-39% a lányok javára, a válaszadók közel 5%-a korábban érettségizett, de most szeretne bekerülni a felsôoktatásba, illetve ugyanennyien válaszoltak azok is, akiknek még 2-3 évük van a felkészülésre. A többi kitöltô felére idén, a másik felére jövôre várnak az érettségi vizsgák.

1. Tervezed, hogy továbbtanulsz valamelyik felsôoktatási intézményben?

Akik az elsô kérdésnél azt felelték, hogy nem szeretnének továbbtanulni, és korábban sem tervezték, nem kerültek bele a kutatásunkba. A többi válaszadó 91%-a már az új törvény bevezetése elôtt elhatározta, hogy felvételizni fog, és a változások sem tántorították el ôket ettôl.

A kitöltôk 9%-át azonban elkedvetlenítette az új törvény, és bár korábban a továbbtanulás szerepelt a terveik között, most úgy gondolják, ezt nem tudják majd megvalósítani.

2. Milyen területe(ke)n szeretnél továbbtanulni? (1. ábra) Kíváncsiak voltunk arra is, válaszadóink körében mik lehetnek az új „slágerszakok”, természetesen a kitöltôk több, számukra vonzó képzési területet is megjelölhettek. A kérdésre végül 80-an válaszoltak, a legnépszerûbb a gazdasági képzés lett, 35%-uk jelölte meg, a dobogó második fokára a bölcsészet (22,5%), a harmadikra pedig holtversenyben a társadalom- és a természettudományok (20-20%) kerültek. Az 1. ábrán láthatóak a további képzési területek eredményei, az egyéb kategóriában a Rendôrtiszti Fôiskolát nevezte meg az egyik válaszadó, va-

20 08_1_közép-szonda-0905.indd 20

laki pedig a sporttudományok terén szeretné bôvíteni ismereteit.

3. Mely finanszírozási formák érdekelnek? (2. ábra) Az új törvény egyik sarkalatos pontja az állami támogatású helyek számának csökkentése és a részösztöndíjas finanszírozás bevezetése. A válaszadókat arról is megkérdeztük, melyik finanszírozási formák jöhetnek náluk szóba, természetesen többet is megjelölhettek közülük. 91,25%-uk „pályázik” a teljesen állami támogatottságú helyekre, a kitöltôk 55%-a csak ezt a finanszírozási formát jelölte meg. A diákok 35%-a szimpatizál a részösztöndíjas képzésekkel, 20%-uk pedig a teljesen önköltséges finanszírozástól sem zárkózik el.

4. Mi alapján állítod össze a jelentkezési sorrended?

A változások új szempontok figyelembevételét is eredményezik az ilyen döntések meghozatalakor, így arra is kíváncsiak voltunk, mi jelenleg a legfontosabb tényezô a jelentkezési sorrend meghatározásakor. A válaszadóknak pontosan a fele ragaszkodik saját, korábbi elképzeléseihez, melyeken a felsôoktatási tör-

vény változása sem módosított. 41% az államilag támogatott helyek száma alapján rangsorolja a számára szimpatikus képzéseket, 9% pedig a képzési költségekre fekteti a legnagyobb hangsúlyt.

5. Mennyire okoznának gondot az esetleges képzési költségek?

Természetesen nem szerettünk volna senkinek sem a pénzügyeiben vájkálni, a felsôoktatási törvénnyel szemben megfogalmazott kritikákból azonban kiderült, hogy az egyik legnagyobb probléma az államilag támogatott keretszámok drasztikus csökkentése. A kitöltôk 10%-a nyilatkozott csak úgy, hogy szüleik akkor is finanszírozni tudják tanulmányaikat, ha csak részösztöndíjas vagy akár teljesen önköltséges képzésre veszik fel ôket. A többi válaszadó fele a munkavállalásban látja a megoldást, tanulmányaik finanszírozása érdekében nyáron, illetve az egyetemi képzés mellett szeretnének dolgozni, a többiek pedig biztosak abban, hogy nem lesznek képesek vállalni a költségeket, így csak államilag támogatott helyeket jelölnek meg.

6. Hogyan tájékozódtál a felsôoktatási törvénnyel kapcsolatos információkról? (3.ábra) Kíváncsiak voltunk arra is, honnan gyûjtöttek információkat a diákok az ôket érintô változásokról. 78-an feleltek a kérdésre, ôk legalább egy, de inkább több információforrást is megjelöltek. A kitöltôk 83%-a igyeke-

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:17:48

F

K

SZONDA

FÉSZEK zett saját maga megszerezni a fontos információkat, például az internet és a média segítségével. 24%-nak a szülei segítettek a tájékozódásban, a válaszadók felét pedig saját iskolája is informálta. A diákoknak több mint harmada ellátogatott valamelyik felsôoktatási intézmény nyílt napjára, 19% pedig az Educatio Kiállításon is részt vett.

7. Mi a véleményed a felsôoktatási törvényrôl, mit változtatnál rajta?

A válaszadók közel kétharmada válaszolt a kifejtôs kérdésre, többségük hosszabban is leírta a véleményét. Akadtak persze, akik felháborodásukat egy-egy indulatszóval, kevésbé nyomdaképes kifejezéssel fejezték ki. Voltak, akik csak a véleményüket osztották meg velünk, vagyis hogy igazságtalannak tartják a törvény módosítását, eltúlzottnak tartják a keretszámok csökkentését, néhányan a „röghöz kötést” is emlegették. Sokan nehezményezik, hogy a változtatások bevezetése felrúgja a terveiket, úgy érzik, feleslegesen küzdöttek, tanultak eddig az álmaikért, és most tanácstalannak érzik magukat. Többen viszont javaslatokat is tettek, megemlítették, hogy részben egyetértenek a változtatásokkal, illetve elfogadják, hogy szükség van a reformokra, azonban ôk is úgy gondolják, hogy szerencsésebb lett volna, ha ezeket fokozatosan vezetik be.

Fontos megemlíteni még a néhány válaszban fellelhetô empátiát. Páran ugyanis elárulták, hogy a változások ôket kevésbé érintik érzékenyen – vagy azért, mert az általuk favorizált képzési területeken nem olyan jelentôs a keretszámok csökkentése, vagy mert a szüleiknek köszönhetôen kevésbé kell aggódniuk tanulmányaik finanszírozása miatt -, ettôl függetlenül azonban igazságtalannak tartják kevésbé szerencsés társaik helyzetét.

8. Motivál az új törvény, hogy javíts a tanulmányi eredményeiden, jobban teljesíts az érettségin?

XIX. évfolyam 5. szám 08_1_közép-szonda-0905.indd 21

Ha más haszna nem is lenne a törvény módosításának, legalább a diákok jelentôs részét jobb teljesítményre sarkallja. A válaszadók 29%-át egyértelmûen jobb eredmények elérésére készteti, 46%-át pedig legalább kis mértékben motiválja az új törvény, a kitöltôk negyedét azonban egyáltalán nem ösztönzi jobb teljesítményre.

Ennél a kérdésnél azt is megvizsgáltuk, kikre hat leginkább motiválóan az új törvény. A lányok csupán 18%-ának teljesítményére nincs pozitív hatással, míg a fiúk 40%-a felelte ezt. Összehasonlítottuk azt is, hogy mennyire motiválja a felsôoktatási törvény azokat, akiknek nem okozna gondot a képzési költségek finanszírozása, illetve azokat, akiknek ez problémát jelentene. Azoknak, akiknek a szülei biztosan meg tudják oldani a képzési költségek kifizetését, a fele úgy nyilatkozott, hogy nem motiválja ôket jobb tanulmányi eredmények elérésére a törvény. Ezzel szemben akik úgy gondolják, hogy kénytelenek lesznek munkát vállalni tanulmányaik finanszírozása érdekében, 79%-ban azt a választ adták, hogy a törvény változásának hatására igyekeznek jobban teljesíteni az érettségin.

9. Tervezed, hogy jelentkezel a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának valamely szakára? (4.ábra) A kitöltôk 35%-a számára vonzó a gazdasági képzés, a harmadik kérdésre adott válaszok alapján 90%-uk pályázik állami finanszírozású helyekre, 24%-uk a részösztöndíjas képzéstôl sem zárkózik el, közel ötödük pedig akár a teljesen önköltséges képzést is vállalná.

47%-uk nyilatkozott úgy, hogy szeretné megjelölni a Pécsiközgáz valamelyik képzését.

Karunk potenciális jelentkezôinek négyötöde már a törvényváltozás elôtt is vonzónak találta a pécsi gazdasági képzést, a többiek azonban csak a módosítás után dön-

tötték el, hogy beadják jelentkezésüket a Pécsiközgázra. A finanszírozási formákkal foglalkozó kérdésnél viszont kiderült, hogy a karunkra felvételizni kívánók körében magasabb azok aránya, akik hajlandóak lennének képzési költségeiket részben vagy akár egészben kifizetni, csak 50%-uk nyilatkozott úgy, hogy kizárólag az államilag támogatott helyekre jelentkezik.

Az összes kitöltô közel 10%-a korábban tervezte, hogy felvételizik a Pécsiközgázra, a felsôoktatási törvény változása azonban elvette a kedvüket. Több, mint felük más képzési területet választana (természettudományok, mûszaki vagy bölcsész képzések), a többiek pedig más gazdaságtudományi karokat részesítenek elônyben. Ôk a negyedik kérdésben mind azt felelték, hogy az államilag támogatott helyek száma alapján állítják össze felvételi sorrendjüket, így valószínûsíthetô, hogy a Pécsiközgáz jelentôsen lecsökkentett keretszámai riasztották el ôket.

Az eredményeket látva elmondható, hogy a sokszor felelôtlennek, éretlennek nevezett korosztály törekszik a probléma megértésére, megoldására, saját jövôjük érdekében igyekeznek a lehetô legjobb döntést meghozni. Sajnos azonban azok sincsenek elônyös helyzetben, akik már évek óta megfontoltan alakítják sorsukat, a cikk lezárásaként egyikôjük gondolatait idézném: „Én, aki logikusan terveztem a jövômet, nem tudom, mit kezdjek. Négy éven keresztül közgazdasági iskolába jártam, mert nyolcadikban eldöntöttem, hogy közgazdász leszek. És most ezen évek után legyél közgazdász…

Ezért tanultam?” •

21 2012.03.01. 17:17:51

SZONDA

FÉSZEK FTV - ahogyan az egyetemisták látják

Úgy gondoltuk, hogy a 2012-es évben megjelenô elsô számunk témája egyetemi lap lévén nem is lehetne más, mint a felsôoktatás, és az abban a közelmúltban bekövetkezett változások vizsgálata. Ennek kapcsán kérdeztük meg a Ti véleményeteket is. Írta: Gungl Larion A mostani online kérdôívünket kereken 80an töltötték ki, ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek a közremûködést. A férfinô arány (34-46) nem okozott különösebb meglepetést, hiszen a megszokott eredményekhez híven a nôi résztvevôk most is leheletnyi fölényben vannak. A tanulmányok szerinti bontásban az eredmény a következôképpen alakult: 46 alapképzéses, 27 mesterképzéses, és 7 felsôfokú szakképzésben részt vevô hallgató ragadott billentyûzetet, és fejtette ki véleményét.

Az elsô öt kérdésben a kitöltôk az „egyáltalán nem”,” inkább nem”, „inkább igen”, és „teljes mértékben” lehetôségek közül választhattak.

1. Idôszerûnek érezted-e a magyar felsôoktatás reformját?

Igyekeztünk a legelejérôl kezdeni a kérdéskört. Természetesen a kérdés sok mindent magába foglalhat, az eredmények azt hivatottak tükrözni, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján szükséges volt-e egyáltalán a magyar felsôoktatásba belenyúlni, azt radikálisan megváltoztatni. Az eredmények magukért beszélnek, 48,75% választotta az „inkább igen” lehetôséget, 28,75% pedig „teljes mértékben” biztos abban, hogy reformokra szükség van/volt. A szemben álló oldal sem elhanyagolható, 11,25% szerint „inkább nem” volt idôszerû, és ugyanenynyien biztosak abban, hogy „egyáltalán nem” volt szükség változtatásra. Kimondható tehát, hogy jelentôs többség úgy érzékelte, hogy a felsôoktatás nem úgy mûködik/mûködött, ahogy az elvárható lett volna.

18 08_2_szonda-egyetem-0905.indd 18

2. Összességében mennyire értesz egyet a végeredménnyel, jónak érzed-e az új felsôoktatási törvényt?

A számok és az arányok itt is magukért beszélnek, a kitöltôk közel fele (43,75%) egyáltalán nem ért egyet az új törvény tartalmával, 36,25% pedig inkább nem ért egyet. A továbbiakban 17,5% inkább egyetért, mint nem, 2 fô pedig teljes mértékben elfogadja a törvényt. A közelmúlt eseményeinek, híreinek tükrében ezeknek a számoknak a láttán sem ugrottam fel a székembôl meglepetésemben.

3. Egyetértesz-e az államilag támogatott gazdaságtudományi helyek elosztásával?

(250-bôl 10 a PTE-n) Láthatóan igyekeztünk a kérdést arra kihegyezni, hogy megismerjük a véleményeteket arról, hogy szerintetek igazságos-e, hogy az ország egyik legjobb közgazdaságtudományt oktató egyeteme csupán 10 államilag támogatott helyet kapott a 250-es keretbôl.

Az összes kérdés közül itt alakult ki a legnagyobb egyetértés: 80-ból 63 fô egyáltalán nem, 12 fô, pedig inkább nem ért egyet ezzel a döntéssel, viszont ennél a kategóriánál is akad 2 fô, aki teljes mértékben támogatja ezt az elosztást.

Adataink ugyan nincsenek a következô állításra, de logikus gondolatmenet alapján feltételezhetô, hogy ugyanarról a két emberrôl

van szó, akik a törvénnyel is teljes mértékben egyet értettek.

4. Támogatod-e a röghöz kötés elvét?

Fontos megjegyezni, hogy az elvre kérdeztünk rá, nem a röghöz kötés technikai részleteire. Ennek ellenére a kérdôív formai tulajdonságaiból adódik, hogy nem tudjuk garantálni, hogy mindenki így értelmezte, és ennek megfelelôen adott választ.

Az eredmények itt kevésbé voltak szélsôségesek, mint az elôzô kérdésnél: 20% inkább támogatja a röghöz kötést, míg 7,5% teljesen egyetért vele. A másik oldalon 45% hallani sem akar róla, míg 27,5% szintén nem támogatja, de valószínûleg valamit lát benne.

5. Mit gondolsz, mennyire lesznek tartósak az új intézkedések?

Abban talán mindenki egyetért, hogy egy ilyen sok területet érintô változás megtervezése, elfogadtatása és bevezetése hosszabb idôt vesz igénybe. Jelenleg ugyan a kormánypárt egyhangúlag meg tudja valósítani elképzeléseit, de semmi garancia nincs arra, hogy a parlment a következô ciklusban is így fog felépülni. Ezért jogosnak érezzük a kérdést, hogy vajon tartós lesz-e az új törvényjavaslat, nem fogják-e elsô intézkedések között átalakítani a következô politikai ciklusban, vagy egyáltalán áll-e olyan stabil lábakon, hogy addig megfelelôen mûködjön.

Ebben a kérdésben bizonytalanabbnak tûnnek a kitöltôk, a válaszadók 5%-a szerint biztosan nem lesznek tartósak, és csupán 6,25% szerint lesznek biztosan azok. Az egyszerû többség (41 fô) azon az állásponton van, hogy inkább nem fognak hosszú távon megmaradni a rendelkezések.

6. Ötös skálán hogyan értékelnéd a kormány kommunikációját a felsôoktatás témájában?

Ez a kategória meglepôen

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:18:38

F

K

SZONDA

FÉSZEK negatív eredményt hozott. A szavazatok átlaga 1,65, szórásuk is viszonylag alacsony, 0,84. A medián és a módusz értéke megegyezik: 1. Ötös, és négyes szavazatból is csak egy-egy érkezett.

Azt megállapítani, hogy a kormány kommunikációja jó, vagy rossz, összetett dolog, és

nem is az én feladatom. Viszont azt kimondhatjuk, hogy az egyetemisták többsége ezt milyennek érzékelte. A válasz pedig ebbôl a kis mintából is egyértelmûen látszik.

7. Elôreláthatólag téged mennyire fognak érinteni a törvény szabályozásai?

A legtöbben, azaz 33,75% a következô választ adta: „Biztosan nem fognak érinteni, jelenlegi szakom elvégzése után a munkaerôpiacra kerülök.” Nekik ez úton szeretnénk sok szerencsét kívánni! Alig lemaradva 32,5% úgy gondolja, hogy: „Biztosan érinteni fognak, mert a jelenlegi szakom elvégzése után folytatni fogom tanulmányaim.”. 21,25% eddig tervezte a továbbtanulást, de most elbizonytalanodott a kérdést illetôen, míg 12,5% teljesen elveszve tekint a jövôbe.

8. Ha röviden össze kéne foglalnod, mi az, amivel egyetértesz, és mi az, amin esetleg változtatnál?

Ugyan az egyetlen kifejtôs kérdés a kérdôívben elôrébb szerepelt, úgy gondoltam, hogy a cikk végén, egyfajta konklúzióként foglalnám össze az itt adott válaszok tartalmát.

A legtöbb visszajelzés a keretszámokra vonatkozóan érkezett be. Szinte mindenki egyetért abban, hogy a felsôoktatás reformjára szükség volt. Sokan gondolják úgy, hogy a rendszer alaplogikája megfelelô, hiszen jelenleg a munkanélküli diplomások száma túl magas. Ennek ellenére rengeteg kritikát is megfogalmaztak. A keretszámok csökkentését túl drasztikusnak, túl átgondolatlannak ítélik meg. Többen emlegetik az államilag támogatott bölcsészek gazdasági szakokhoz képest érthetetlenül magas

XIX. évfolyam 5. szám 08_2_szonda-egyetem-0905.indd 19

arányát. Az egyik válaszoló a következôképpen foglalja össze: „Véleményem szerint az egyes egyetemekre rengeteg hallgató jár. Kiváltképp a Közgazdaságtudományi Karra. A tanulók többsége szerintem nem érdekelt a saját tanulmányait illetôen. Tapasztalatom szerint nagyon sok diák jár az adott karra pusztán a szülôi hatás következtében. A tanítás színvonala véleményem szerint romlik, hiszen a nagy létszámú csoportok nem adnak lehetôséget a tananyag tökéletes elsajátítására. Ennek következtében rengeteg „közgazdász” kerül a munkapiacra (amely horribilis számra valljuk be nincs is szükség), akik nem elhivatottak, az ismereteik pedig hiányosak. A felsôoktatás reformálása már régóta várat magára. A változás azonban sajnos túl drasztikus. Azok a hallgatók fognak az iskolapadban ülni, akik rendelkeznek egy olyan biztos anyagi háttérrel, amely lehetôvé teszi tanulmányaik megkezdését, folytatását. Én elsôsorban szigorúbb felvételi követelményeket javasolnék, mintsem az anyagilag megfizethetetlen hallgatói helyek számának radikális emelését. „ Az intézkedések gyorsaságát is több kritika érte, egyik válaszolónk a következôképpen vélekedett: „Azzal egyetértek, hogy valamit tenni kell, de ez a változtatás nagyon gyors. A szülôk és a hallgatók sem voltak felkészülve egy ilyen „hideg zuhanyra”.

Gondosabban elô kellett volna készíteni, hogy megtakarítások képzôdhessenek a családtagok iskoláztatására.”

Egy másik kitöltô így foglalta össze: „A legfôbb gond a kapkodással, az átgondolatlansággal, a hatástanulmányok hiányával van, hiszen ha 2-3 éves átfutással vezetnék be a változásokat, a gimnazistáknak lehetôsége lenne versenyképesebb, tehetségének, képességeinek

megfelelô akár államilag támogatott képzésû szakmát megcélozni.”

A röghöz kötésrôl is sokféle vélemény érkezett be. Az egyik hallgató jó összefoglalását adta a témának: „A „röghöz kötés” koncepciója átgondolatlan. A cél itt az, hogy az állam pénzén végzô hallgatók ne vándoroljanak külföldre dolgozni. Érthetô megközelítés, azonban az Európai Unió „szívében” és a globalizáció kapujában ezt végképp nem tartom megfelelô hozzáállásnak. Véleményem szerint etikai szempontból is kifogásolható az a tény, hogy egy közoktatásból kikerülô (felsôoktatásba készülô) diáknak azon kell spekulálnia, hogy amennyiben állami ösztöndíjjal végez el egy BA, majd akár egy MA szakot, akkor vagy kemény adóssággal kezdhet pályát, vagy komoly beszámolási kötelezettségekkel tartozik majd, ki tudja, hány éven át egy olyan állam felé, amelyben a polgárok bizalma egyre csak apad.”

Gyakran felmerülô probléma volt még a Budapest központúság is:

„Egyetértek azzal, hogy kevesebb hallgató kerüljön be államilag finanszírozott helyre, ugyanakkor nem tetszik, hogy a helyek Budapestre koncentrálódnak, ellehetetlenítve a vidéki minôségi egyetemek létét” Összefoglalva a törvény kapott hideget is, meleget is. Úgy gondolom, megcáfolhatatlan tény, hogy jelenlegi formájában közel sem tökéletes, aminek hátterében nagy valószínûséggel a bevezetés túlzott drasztikussága, gyorsasága áll. •

19 2012.03.01. 17:18:41

SZAKMA

FÉSZEK A felsôoktatási törvénymódosítás hatáselemzése

Metamorfózis?

Köztudott, hogy a változás minden létforma alapvet ô törekvése.

Elég, ha csak a darwini evolúciót vesszük alapul, könnyen belátható, hogy a folyamatos megújulás, illetve szelekció nem csak az egyik jellegzetes motívuma, de az alfája és az omegája is egyben a fejl ô désnek. Írta: Filák Olivér (JPKSZ) Ha egy kicsit szûkebb dimenzióban értelmezzük a fogalmat, ezen törekvések nem csak a biológia, de a humán társas élet legkülönfélébb területein egyaránt megfigyelhetôk. Bár arra nehéz egyértelmû válasszal szolgálnunk, hogy pontosan mik azok a tényezôk, amelyek sikeressé vagy esetenként életképtelenné tesznek egy reformot, annyiban viszont talán mindannyian egyetérthetünk, hogy a különbözô szcenáriók stratégiai szinten történô értelmezése és a különbözô változók kölcsönhatás vizsgálata mellett elengedhetetlen a szervezett keretek között történô operatív megvalósítás is.

Ha egy paradigmaváltás minôségi megvalósítását szeretnénk modellezni, erre keresve se találhatnánk jobb alanyt, mint az úttörô megoldásairól elhíresült Apple egyik legfrissebb innovációjának bevezetését. Steve Jobs már a cupertinói vállalat 1997-es konferenciáján a felhô alapú rendszerek jövôjét hirdette, ugyanakkor a fogyasztóknak közel 15 évet kellett várniuk az iCloud tényleges indulásáig. Az almás cég üzletpolitikáját ismerve azonban korántsem nevezhetjük meglepônek a lépést, ugyanis a márka elsôdleges célcsoportja által elvárt kiemelkedô szolgáltatási minôség eléréséhez elengedhetetlen volt mind a hardveres, mind pedig a szoftveres szinergia elérése, mely bár megnövelte a piacra jutás idejét, az eredmények tanúbizonysága szerint a végeredmény - a hozzáadott érték függvényében - a konkurens szolgáltatók termékeit messzemenôleg felülmúlta.

De hogyan is kapcsolódik az IT óriás piaci megoldása egy, a felsôoktatási reformot elemzô cikkhez? A párhuzam, ha nem is kézen fekvô, de viszonylag könnyen észlelhetô.

Alapjaiban véve ugyanis az ország oktatási

22 09_2223_szakma1905.indd 22

Janus

struktúrájában is egy hasonló horderejû paradigmaváltás kezdôdött meg 2011 decemberében, s bár statisztikai eredményeink még nincsenek a változás hatásairól, annyit már most megállapíthatunk, hogy a kitaposott ösvény helyett a döntéshozók egy

merôben más irányvonalon indultak el. Az alapprobléma mindenki számára ismert: a felsôoktatás jelenlegi, tömegképzési rendszere finanszírozási nehézségekbe ütközött, melyet a kormányzatnak a költségvetési egyensúly fenntartása érdekében orvosolnia kellett. Bár számos ellenérvet sorakoztathatunk fel a reformok megvalósításával szemben, az alapkoncepció létjogosultságát nehéz lenne megkérdôjelezni. A jelenlegi rendszer kritikai értékelése ugyanis már évek óta napirendi téma nem csak kormányzati szinten, de a közvetlen érintettséggel rendelkezôk körében is. A dinamikusan növekvô hallgatói létszám az aktuális és potenciális hallgatók körében az elhelyezkedést, és – sok esetben - a gyakorlati ismeretszerzést nehezítette meg, míg az oktatók a képzési rendszer minôségét, s színvonalának fenntarthatóságát kérdôjelezték meg. A változtatás igénye - még ha sokszor kimondatlanul is –, de már évek óta itt volt a levegôben.

Nem kétséges tehát, hogy a külsô és belsô folyamatok egyaránt a megújulás igénye felé

mutattak, de vajon milyen keretek között lehet egy ilyen mélységû, mondhatni stratégiai reformot a gyakorlatban sikeresen megvalósítani? Amennyiben a korábban említett iCloud minôségorientált stratégiáját vesszük alapul, a tervezési idôszakot követôen bátran számolhattunk volna akár egy 10-15 éves aktív idôkerettel, mely a tartalmi és technikai megvalósítás, illetve a keresleti, s kínálati oldal összehangolását célzó kétoldalú kommunikáció függvényében reálisnak is tekinthetô. Azonban a mindössze néhány hónapos elôkészítést követôen útjára indított magyar felsôoktatási reform élesen eltérô képet mutat. Esetünkben ugyanis a megújulás zálogát nem a szakértelem, illetve a fogyasztói igények felmérése jelentette, hanem pusztán egy felülrôl koordinált adminisztratív intézkedés, mely az azonnali költségcsökkentéssel párhuzamosan képzeli el a szolgáltatás tartalmi részének átalakítását, illetve a megvalósításhoz szükséges keret és eszközrendszer kiépítését. Már elsôre jól látható, hogy a piacgazdaság elveivel nehezen egyeztethetô össze egy szakmailag támadható szolgáltatás indítása. Ahhoz azonban, hogy objektívebb képet kaphassunk arról, hogy azon megoldások, melyek mellett végül letették voksukat a döntéshozók, milyen hatást is gyakorolhatnak majd mindennapi életünkre, célszerû egy kicsit mélyebbre ásnunk.

Talán a legcélszerûbb, ha vizsgálatunkat elôször a közvetlenül érintett felek hatáselemzésével kezdjük. Ahogy az már az elején feltûnhet, a kiforrási idô hiánya mind a hallgatói, mind pedig az oktatói oldalt komoly kihívások elé állította. A felvételi elôtt álló potenciális hallgatók, akik korábban – akár már középiskolai tanulmányaik megkezdésekor – elkötelezték magukat egyes tudomány-, illetve szakterületek mellett, komoly választási helyzetbe kerültek. Amennyiben

K 2012.03.01. 17:20:25

F

K

SZAKMA

FÉSZEK ragaszkodnak eredeti terveikhez, az súlyos – a mesterképzést is számba véve akár több milliós nagyságrendû – pénzügyi áldozatot követelhet, a könnyebb út választása pedig bár költséghatékonyabb, kérdéses, hogy mennyiben járul majd hozzá a hallgatókban rejlô potenciális lehetôségek maximális kibontakozásához.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a finanszírozási alternatívák kérdése mellett sem, hisz talán ez a terület tekinthetô a törvénymódosítás egyik leginkább támadott pillérének. Már a korábbi évek során is ismerôsen csengett a felsôoktatásban tanuló hallgatók számára a Diákhitel fogalma, ugyanakkor az oktatási rendszer és az államilag támogatott hallgatók relatíve magas aránya miatt csak a résztvevôk elenyészô százaléka építette tanulmányait ezen finanszírozási formára alapozva. Ennek legfôbb oka, hogy hosszabb távon – fôként a futamidô hossza miatt gyakran még a költségtérítéses hallgatók esetében is kifizetôdôbb volt akár szülôi támogatás, akár egyéb kiegészítô jövedelem segítségével finanszírozni a tandíj összegét.

Az államilag finanszírozott helyek számának drasztikus csökkentését követôen azonban szeptembertôl az érintettek köre feltehetôen jelentôs bôvülést fog mutatni, így a kormányzat egy újabb hitelprogram bevezetésével igyekezett kedvezôbb alternatívát kínálni a frissen felvételizô hallgatók számára.

A Diákhitel 2 bevezetése bár a korábbi 8-10 százalékos THM-mel kínált lehetôségnél alacsonyabb kamattal biztosít finanszírozási alternatívát a hallgatóknak, mégis számos kérdés vetôdhet fel a rendszer fenntarthatóságával kapcsolatban.

Ennek legfôbb oka azonban nem feltétlenül az alapkoncepcióban keresendô, mindinkább a választási lehetôség hiányában. Bár egy konzisztens stratégiára építô reform kétségtelenül hosszabb idôt vett volna igénybe, mégis lehetôséget kínált volna a külföldön oly népszerû elôtakarékossági rendszer kialakítása mellett, akár egy alternatív finanszírozási piac megteremtésére is. Véleményem szerint - kellô kifutási idô mellett – külsô támogatók, alapítványok, esetleg piaci alapon mûködô cégek bevonásával így egy olyan ösztöndíjrendszer alakulhatott volna ki,

mellyel mind a keresleti, mind pedig a kínálati oldal résztvevôi nyerhettek volna: az ösztöndíjban részesülô hallgatók jobb esélyeket a munkaerôpiacon – esetenként akár már a diploma elôtt valódi szakmai gyakorlati lehetôségeket –, a vállalatok pedig a monitoring lehetôség mellett végsô soron magasan kvalifikált, megbízható munkaerôt.

Természetesen a felsôoktatásban dolgozók, illetve a jelenleg aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezô egyetemisták sem lehetnek nyugodtak az ismertetett reformok tükrében. Bár az irányadó keretszámokat a mesterképzés esetében idén még nem változtatták meg, nem lehet kizárni azt sem, hogy a jelenleg alapképzésben tanulók jelentôs hányada majd csak költségtérítéses formában képezheti magát tovább a választott tudományterületen. Végül a hallgatói létszám esetleges csökkenése hosszú távon az egyetemi alkalmazottak számára is hatást is gyakorolhat, melynek eredményeként amellett, hogy korábban biztosnak tûnô munkahelyek szûnhetnek meg - hosszabb távon akár egyes tudományterületek oktatása is veszélybe kerülhet.

Ha az egyetem falain kívüli mikrokörnyezetet vesszük górcsô alá, láthatjuk, hogy Pécsen – a legtöbb egyetemi városhoz hasonlóan - a lakosság jelentôs hányada, ha nem is közvetlenül, de indirekt módon kapcsolódik a felsôoktatáshoz. Bár a lakóingatlanok kiadása csak a lakosság egy szûkebb szegmensét érinti, az egyetemisták által igénybe vett szolgáltatások azonban nem csak az éttermek, kávézók és szórakozóhelyek tulajdonosai számára termelnek profitot, de jelentôs mértékû munkaerôt is foglalkoztatnak a térségben. Ez pozitívan hat a lakosság vásárlóerejére is, mely végsô soron katalizátorként funkcionált a munkahelyteremtés-

Janus Pannonius 09_2223_szakma1905.indd 23

ben is. Az egyetemisták számának csökkenése komoly törést jelenthet ezen tendenciában is.

Fontos azonban megemlítenünk, hogy a potenciális veszélyek túlmutatnak a lokális dimenzión. Ha a hatásokat nemzetgazdasági szinten vizsgáljuk, a képzési rendszer ezen formában történô átalakítása hosszú távon akár erôteljes asszimetriához is vezethet a munkaerôpiacon. Bár a mûszaki és természettudományos képzettséggel rendelkezô, magasan kvalifikált szakemberekbôl jelenleg hiány mutatkozik a kínálati oldalon, ez a helyzet a jelenlegi szabályozással akár már az elkövetkezô 5-10 évben drasztikus fordulatot vehet, melynek eredményeként az említett szakokon túlképzés, míg képzett közgazdászokból, jogászokból, illetve más tudományterületek szakembereibôl hiány mutatkozhat. Összességében tehát a rendszer ezen aspektusból sem tekinthetô fenntarthatónak, elvégre az adminisztratív megoldás pusztán arányokkal operál, mintsem a munkaerô és a szakképzettség ténylegesen jobb kihasználását célozná.

Azt a kérdést, hogy pontosan mi vezetethetett volna hatékonyabb megoldáshoz, nehéz lenne egyértelmûen megmondani.

Az viszont biztos, hogy a magyar felsôoktatási rendszer átalakítása esetében elengedhetetlen lett volna az a korábban már említett interakcióra épülô tervezési, illetve elôkészítési idôszak, mely nem csak szakmai tekintetben fektethette volna le egy színvonalas és minôségi képzési rendszer alapjait, hanem a szinergiahatás eredményeként a szakképzett munkaerô jobb allokálását is elôsegíthette volna. Hoszszú távon ugyanis csak egy minôségi szolgáltatás lehet eredményes, melyben a tervezés, illetve a megvalósítás során az egyes szereplôk nem egy szigetrendszer részeiként funkcionálnak, hanem egységet alkotva haladnak egy konstruktív megoldás, s egy közös cél irányába. •

Közgazdasági Szakkollégium

23 2012.03.01. 17:20:29

KILÁTÓ

FÉSZEK Felsôoktatási ki- és visszatekintô (I. rész)

A magyar felsôoktatás bölcsôje A Kilátó hasábjai az elkövetkezô pár szám erejéig egyetlen témába engednek betekintést: bemutatják a magyar felsôoktatás mintegy hat évszázados történelmét, annak idôbeli, ideológiai és rendszerszintû változásait. Sok meglepô és érdekes tényt ismerhettek meg tanulmányi rendszerünk, egyetemeink múltjáról, olvassátok figyelmesen! Írta: Marton Lilla

A pécsi egyetem A 14. század második felében az akkorra virágkorába érô magyar királyságban egyre fontosabbá vált, hogy (az egyházi tanulmányokkal rendelkezôk mellett) immár világi mûveltségû férfiak is hivatali posztokat tölthessenek be. Az elsô magyar egyetem székhelyének kiválasztásakor valószínûleg Vilmos pécsi püspök és kirá-

Hazánk felsôoktatása európai mércével is kimagasló történelmet tudhat maga mögött, hiszen mintegy 600 éves múltra tekint viszsza, és csupán 200 évvel maradt le az öreg kontinensen elsô egyetemekként jegyzett, olyan méltán híres nyugat-európai universitasok alapításától, mint a bolognai, az oxfordi, a párizsi, és a salernói intézmények. Magyarország, és az ôt körülölelô közép-európai régió tanulni vágyó ifjúsága e korai idôkben – mi több, egyes helyeken egészen a 20. századig –peregrinációra, vagyis külföldi egyetemjárásra kényszerült. A már említett nagy európai egyetemeknek tehát a kezdetektôl fogva voltak magyar hallA pécsi egyetem gatói is: III. Béla számos fôpapja tanult diáknegyedének feltárása Párizsban, illetve a hazai történeti irodalom elsô meghatározó személyisége, Anony- lyi kancellár közbenjárására döntött Nagy Lajos mus is dicsekedhetett francia tanulmányok- király a Mecsek lábánál elterülô város mellett kal. A 12. század végén oxfordi hallgató volt (Vilmos püspök címerébôl ered a PTE ma is Magyarországi Miklós, az olasz Bolognában használt címere). V. Orbán pápa 1367. szeppedig kifejezetten nagy számban fordultak tember 1-jén adta ki az egyetemalapító oklevemeg magyarok, közülük PaulusHungarus ne- let, amelyben – Krakkóhoz és Bécshez hasonvéhez a domonkos rend magyar tartomá- lóan – a teológiai fakultás létesítését megtanyának megszervezése kötôdik.Régiónkban gadta. A pápai bulla a jogtudományi fakultás a 14. század közepétôl jelentek meg a létrejöttét (a magiszteri és doktori fokozat adofelsôoktatási intézmények, elsôként 1348- mányozásának engedélyezésével) külön kiban Prágában, 1364-ben Krakkóban, majd emelte. A – teológiai fakultás híján csonka - péegy évvel késôbb Bécsben. A régióban is ki- csi egyetem akkori oktatói a mindenkori uralkoemelkedett a magyar hallgatók aránya, volt dótól kapták jövedelmüket. A középkori egyeolyan idôszak, amikor a lengyel nagyváros- tem egyik épülete valószínûleg a székesegyház ban például a hallgatók negyede érkezett melletti püspökvárban volt, ahol az utóbbi években folyó ásatások során egy hazánkból, és részükre saját 70 szobából álló, diáknegyedként bursa ösztöndíjat hoztak létre. funkcionáló korabeli építményt, ilAz elsô magyarországi egyetem letve címertöredékeket valóban silétrejöttéig, az eddig felsoroltakerült is feltárni. kon kívül még 40 intézmény alaAlma materünk korai törtépítása történt meg Európában, netérôl sajnos igen kevés írásos ezek közül 18 Olaszország, 10 emlék maradt fenn, ezek azonban Franciaország, 7 az Ibériai-félsziget, 2 Anglia és 3 Közép-Eu- A középkori pécsi érdekes tényekrôl számolnak be. rópa területén. egyetem címere Egyetemünk leghíresebb tanára

24 10_26_27_kilato_1905.indd 24

például a bolognai származású Galvano Bettini volt, akinek tudását Lajos király több mint bôségesen honorálta: nyolcszor akkora fizetést kapott, mint saját korában a krakkói egyetem tanárai. Meglepô tényeket tudhatunk meg továbbá a pécsi diákéletrôl is: a római kúriákból ránk maradt egyes panaszos levelek a hallgatók közötti összecsapásokról, olykor gyilkosságokról tudósítanak. Ez a hallgatók fegyverviselésébôl következô kortünet volt, hiszen hasonló tapasztalatokról számoltak be a bolognai és a párizsi egyetemeken is.

Az egyetemek akkoriban szorosan kötôdtek az ôket alapító uralkodókhoz, így Nagy Lajos király halálát követôen válságos idôszak következett az intézmény életében. Azonban, míg Krakkó vagy Bécs esetében a késôbbi vezetôk újraalapítással vagy adományokkal segítették és fejlesztették tudásuk fellegvárát, hazánkban ez másképp zajlott le. A következô királyok újabb és újabb városokban kísérleteztek egyetemalapítással, így a pécsi intézmény hosszú idôre háttérbe szorult, a támogatás hiánya miatt a 15. században püspöki fôiskolává, schola maiorrá alakult át, amely formában feltehetôen a török hódoltságig mûködött.

Középkori egyetemeink Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt létesült elôször egyetem a fôvárosban. 1395. október 6-án adta ki IX. Bonifác pápa az óbudai egyetem elsô alapítólevelét, Vitéz János melyben a pápa teljes, négy fakultásból álló egyetem létrehozására adott engedélyt. Arról, hogy az universitas minden karán elindult volna az oktatás, sajnos nem maradtak ránk bizonyítékok. Az elsô fôvárosi egyetem tiszavirág életûnek mutatkozott: 1402-ben széles társadalmi mozgalom alakult ki, amelyben feltehetôen

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:21:11

F

K

FÉSZEK

KILÁTÓ

A középkori fôváros

Az ezt követô, a katolicizmust közel fél évszázadig jellemzô bénultság kihatott a felsôoktatásra is. Csupán a 17. század elején, a tridenti zsinat határozatai által indult meg a rekatolizáció folyamata, amely magával hozta a szellemi, badságát követelte. A felvilágosult abszoirodalmi és iskolai élet felpezsdü- lutizmus kialakulásával az iskola többé lését. Ezen idôszak elsô egyetem- nem az egyház érdekszférájába tartozó az egyetem oktatói is szerepet vállaltak, alapítási kísérlete Kolozsváron zajlott le, a „feladat” volt, hanem az állami politika tevalószínûleg ez okozhatta az intézmény egy lengyel trónra kerülô Báthori István kez- rületeihez csatolták, annak megvalósítádeményezése által, amelynek eredménye- sában vált az elsô, ráadásul rendkívül fonévvel késôbbi bezárását.

Magyarország harmadik ismert egyetem- képp 1581-ben aláírták a filozófiai és teo- tos lépcsôfokká.

A jezsuita rend feloszlatásától a szabadságalapítási kísérlete Mátyás királyhoz köthetô. lógiai tagozattal is rendelkezô jezsuita Az ô javaslatára Vitéz Jánost és az irodalmár- akadémia alapítólevelét. Az intézmény harcig terjedô, az állandó reformok, reformkíként is ismert pécsi püspököt, Janus Pannoni- megszûnése politikai okokra vezethetô sérletek jellemezte idôszakot „a két Ratio ust 1465-ben hatalmazta fel II. Pál pápa arra, vissza: a felekezeti egyensúly megbontá- Educationis” korának is szokás hívni, az ez idô hogy egy általuk kiválasztott magyar települé- sát megelôzendô, az 1588-as erdélyi alatt megjelent két legfontosabb oktatásügyi sen egyetem alapítását kezdeményezzék. A országgyûlés döntése alapján kiûzték a je- rendelete alapján. A magyar állami neveléspolitika sokban eltért annak nyugati formáitól: egypápai levél szerint ebben az idôben már nem zsuitákat a fejedelemség területérôl.

A szintén jezsuita képzési részt állandó függésben (és azokhoz viszonyítmûködött egyetem hazánkban. A rendszerben nevelkedô esz- va mindig bizonyos szintû lemaradásban) volt harmadik egyetem Pozsonyban, tergomi érsek, Pázmány Pé- az örökös tartományok gyakorlatától, illetve UniversitasIstropolitana néven nyiter volt az a személy, aki a megfigyelhetô volt a hazai gazdasági, ipari eltotta meg kapuit 1467-ben. Ez az felekezeti érdekeken felül- maradás, a birodalmi centralizációval való intézmény is csupán rövid ideig, emelkedve, valóban szív- szembenállás és a felekezeti és nemzetiségi vimindössze 19 évig állt fenn: Vitéz ügyének érezte a hazai szonyok torzító hatása is.

János és Janus Pannonius részt vetAz állami neveléspolitika új elveit Mária Teréfelsôoktatás fellendítését tek egy Mátyás elleni összeesküvés(Pázmány100 ezer forintnyi zia uralkodása alatt vezették be, azok pozitív ben 1471-ben, amiért a király elfoszemélyes vagyonát ado- hatásai elsôként a magyar felsôoktatásban – gatta ôket. Vitéz rövid idôn belül mányozta az egyetem célja- elsôsorban a budai tudományegyetemen.

Esztergomban, Pannonius pedig a Pázmány Péter Ebben az idôszakban az akadémiai képira), és akinek nevéhez Zágrábba menekülését követô évben vesztette életét, így a pozsonyi egyetem el- köthetô a nagyszombati jezsuita egyetem zés új területei is megjelentek hazánkban: vesztette két legfôbb pártfogóját. Miután Má- megalapítása. Az egyetem székhelye az 1735-ben, Selmecbányán alapított tyás 1485-ben elfoglalta Bécset, az ottani késôbb Buda lett, amely universitasból bányatisztképzô intézetben, a mérnöki tudományok a budai, majd a pesti egyeteegyetemet pártfogása alá vonta, így a hozzá több mai intézmény is származtatható. men, az állatorvosi is szintén ez utóbbin. A oly közel fekvô UniversitasIstropolitana léAz állami felsôoktatás-politika kezdetei felsôfokú mezôgazdasági képzés Tessedik nyegében feleslegessé vált.

A 18. század közepén Európa legtöbb or- Sámuel magánkezdeményezésébôl indult: A középkori Magyarország leghosszabb ideig (közel 80 évig) mûködô felsôoktatási szágában napirendre került a polgárság igé- általa indult el egy középfokú intézmény intézménye a Buda várában található, böl- nyei és a feudális abszolutizmus közötti el- Szarvason, majd a Georgicon Keszthelyen. csészeti és teológiai képzést nyújtó domon- lentmondás feloldásának szükségessége. A Megemlítendô továbbá a Selmecbányán kos rendi fôiskola volt. Hosszú „életének” kontinens-szerte erôsödôpolgárság – or- Festetics György által létrehozott Erdészeti adott körülményeiknek Intézet, illetve az Albert Kázmér herceg áltitka a rendi finanszírozásban, így az intéz- szágonként mény uralkodóktól való függetlenségében megfelelôen – a felvilágosodás ideológiájá- tal alapított magyaróvári Gazdasági Intézet rejlett, amely által egészen a török hódoltsá- nak szellemében az egyén szabadságát, is. Látható tehát, hogy a tanulmányi reformok a reáltudományok méltóságát és törvény gig fennállhatott. irányába nyitottak, és elôtti egyenlôségét kevés kivétellel szinte hirdette, a tôkés Az újkori felsôoktatás mindegyike önálló tanA hazai felsôoktatás újjáteremtésére a fejlôdés útjában intézethez jutott hatörök hódoltság és a reformáció után a álló feudális akazánkban. • három legjelentôsebb hazai felekezet (a dályok felszámokatolikus, a református és az evangélikus) lását, az oktaForrás: Szögi László: egyaránt kísérletet tett a kollégium típusú tásügyben pedig A magyar felsôoktatás iskolák formájában, amelyek akadémiai az iskolázás és a mûvelôdés sza- A keszthelyi Georgicon magtárának terve kezdetei, I-II. rész. végzettséget adtak hallgatóinak.

XIX. évfolyam 5. szám 10_26_27_kilato_1905.indd 25

25 2012.03.01. 17:21:14

LEHÚZÓ

FÉSZEK Médiahatások a felsôoktatás tükrében

Fômûsoridôben

Talán emlékszünk néhányan az idei Educatio kiállítás rendkívüli pillanataira. Talán, mert ha a média tájékoztatásából indulunk ki, egyáltalán nem biztos, hogy bárki is tudomást szerzett volna a nemrégiben megalakult HaHa által szervezett megmozdulásról… Írta: zsuzskaa Történt ugyanis, hogy hallgatók egy csoportja valamely érthetetlen oknál fogva nem a kormány és a társadalmi konvenció által elvárt módon reagált a felsôoktatási törvény tervezett módosításaira. Január 20-án a többségében budapesti egyetemistákból és oktatókból álló Hallgatói Hálózat tagjai, valamint a hozzájuk csapódó-csatlakozó végzôs gimnazisták és egyéb szimpatizánsok történelminek szánt tettet hajtottak végre: az Educatio kiállítás megnyitóját félbeszakítva hangjukkal tiltakoztak többek között az államilag finanszírozott képzések keretszámainak radikális csökkentése és a költségtérítés összegének hasonlóan drasztikus emelése ellen. „Félnek közgazdászokat és szociológusokat képezni…”, „Félnek jogászokat oktatni…” – a dühös (és a percek múlásával exponenciálisan növekvô volumenû) skandálás még sokáig visszhangzott a levegôben.

Hírértékû esemény volt a tiltakozó akció? Egyértelmûen igen. Súlyának megfelelô mértékében számoltak be róla a hazai médiumok? Egyértelmûen nem. Példaként említhetô az egyik népszerû kereskedelmi csatorna szokásos esti hírmûsora, amelyben egyetlen szó sem esett a kiabálókról, ellenben megtudhattuk belôle, hogy a kiállítás egyik standjánál „a tejszínhabos palacsinta fogyott a legjobban”, és ráadásképp megismerhettük a legkreatívabb promóciós játékokat is. Egy fontos nap fontos részletei két pandabébi között, avagy könnyen emészthetô hírek az átlagpolgárnak a babgulyás-vacsora mellé.

26 11_lehuzo1905 - KESZ.indd 26

A mûsorkészítôk azonban egyvalamivel nem számoltak: a véleményformálásban egyre nagyobb szerepet játszó, ráadásul egyre nagyobb tömegeket magában foglaló közösségi média erejével. Hivatalos oldalukon az adást követôen nézôk hada fogalmazta meg dühös kommentjeit a látottakkal (illetve nem látottakkal) kapcsolatban, mellesleg többnyire visszafogott stílusban. Sokan ugyanazt a konszolidált, ámde kifejezô erejû ténymegállapítást posztolták újra meg újra. Mégis: az oldal adminisztrátorai két nap elteltével nyelvezeti és egyéb kifogásolhatóságokra hivatkozva letiltották a hozzászólás lehetôségét.

Mondanunk sem kell, a korrektnek kevéssé nevezhetô eljárás újabb hullámokat, felháborodott státusz-frissítéseket és sértett hangú blogbejegyzéseket keltett. Mi ilyenkor a helyes út? A vita helyszínén, a közösségi oldalon válaszolni a nézôk kérdéseire? Nyilvánosan bocsánatot kérni vagy legalább megpróbálkozni valamiféle ügyefogyott magyarázattal? Igen, és egyben dehogy, hiszen tüneti kezelésekkel nem lehet gyógyítani semmilyen szindrómát. A hangsúlyt a megelôzésre helyezve lényegesen egyszerûbb lett volna szánni néhány másodpercet az értékes mûsoridôbôl egy maroknyi egyetemistára.

Mindebbôl kitûnik, hogy hiába bármifajta médiatörvény, bármiféle törekvés a minél teljesebb körû médiakontrollra, a figyelmet érdemlô információk terjedését úgysem lehet megakadályozni. Ott vannak a már-már renegátszámba menô hírportálok, amelyek következetesen beszámolnak az ilyen és ehhez hasonló eseményekrôl (csakúgy, mint a kormányzati gazdaságpolitika esetleges ballépéseirôl).

Tekintsük példaként egy átlagos Pécsiközgázos hallgató helyzetét: honnan tájékozódsz, ha hírekre vágysz? Természetesen az ismerôseid által linkelt oldalakat nézed meg elôször. Jó, esetleg a legújabb Fészekbe is beleolvasol az órák között a Zben szendvicset majszolva… A legfontosabbak mégis az informális csatornák: amirôl sokan beszélnek, arról óhatatlanul sokat fogsz tudni te is. Márpedig a

felsôoktatási törvény tipikusan ilyen téma. És ez talán nem is probléma. Empirikus, reprezentatívnak aligha nevezhetô megfigyeléseim szerint karunk hallgatósága egyre nagyobb részarányban foglalkozik a tárgyalt kérdéskörrel, fejti ki véleményét a folyosóktól kezdve a menzán át a kocsmákig a legkülönbözôbb fórumokon, vitatkozik és érvel és tanul. Mert jó érzés olvasni a Mellár tanár úrral készített interjúkat a legnézettebb híroldalakon, de még jobb, amikor azt látod, hogy a volt gólyatáboros csapattársaid osztják meg a hivatkozást az évfolyam Facebook csoportjában; mert közgazdászként (egy kihalásra ítélt faj tagjaként) közös felelôsségünk szakmai szemmel nézni ezekre a folyamatokra és levonni a megfelelô konzekvenciákat.

Ilyenformán feltehetô a kérdés, hogy menynyire van még szüksége az új generációknak a hagyományos értelemben vett médiára? Képesek vagyunk-e befolyásolni azt, például visszahatva egy híradó szerkesztôire? Hiszen korábban, a tévé hôskorában még elképzelhetetlen lett volna az effajta demonstráció. Ugyanakkor a felsôoktatási törvény módosításával kapcsolatos médiavisszhangok össze-nemcsengésének vizsgálata csupán az alapot adja egy sokkal esszenciálisabb probléma felvetéséhez, miszerint: feladata-e még egyáltalán a modern sajtónak a széleskörû tömegtájékoztatás, avagy teljes egészében profitorientálttá vált-e mára ez a szektor is? De ez már túlzottan meszszire vezetne. Én mindenesetre hiszek az arany középútban, hiszek a minden fontos hírt leközlô média utópiájában, hiszek a hallgatók jogaiban, hiszek a (majdani) döntéshozók (majdani) belátásában, hiszek, hiszek… És Te? •

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:25:37

F

K

LEHÚZÓ

FÉSZEK Ki az a Kaya Ibrahim?

Dux ex machina Január 5-én lemondott tisztségérôl Dux László felsôoktatásért felelôs helyettes államtitkár, aki döntését azzal indokolta, hogy kinevezését az új felsôoktatási törvény elkészültéig vállalta, így eljött a búcsú és könnyek ideje. Távozásakor még úgy gondolta, felei tudtára kell adnia, miért is nyögjük azt az ominózus rabigát.

Szerzô: Endre Pedig minden valószínûség szerint jobban tette volna, ha bölcsen hallgat, majdan angolosan kisurran a hátsó ajtón.

Történt ugyanis, hogy hol volt, hol nem volt, azt találta mondani az MTV Este január 23-ai adásában, hogy a gazdaságtudományi képzés területén eszközölt népmesei keretszám csökkentések okai mi magunk, közgazdászok vagyunk, ugyanis az egyetemen adócsalásra tanítanak minket cselszövô oktatóink: „…a közgazdászképzésben megtanítják a diákokat az adóelkerülési technikára. Ezután egy hallgató elmegy a NAV-hoz vagy a Pénzügyminisztériumba, és ott ezeknek a kiskapuknak a bezárására használja a tudását, akkor teljesen indokolt, hogy az adófizetôk pénzébôl ezt visszatérítik. Ha ô elmegy egy olyan céghez, amely kihasználja ezeket a kiskapukat, az egyáltalán nem logikus, hogy azt miért kellene az adófizetôknek finanszírozni” (sic!).

Ha valaki most netán úgy nézne, mint borjú az új kapura, annak megpróbálom érthetôbbé tenni a dolgot. Arról van szó, hogy a platóni dicsfényben tündöklô állam racionális, hatékonysági szempontokat bálványozó gazdaságpolitikája felett Damoklész kardjaként suhog a narcisztikus homo oeconomicusok roppant hada, így aztán a Laffer-görbe sem úgy hajlik, ahogy annak ideális esetben kellene. Utóbbiról biztosra veszem, hogy a tömjénfüstbe burkolózó Dux úr is hallott az orvosi egyetemen, máskülönben honnan tudná, merre kell keresni a rejtekében lapuló gaz ellent? Lenyûgözô egyébiránt, hogy többek közt a sejtbiológia és az anatómia viszontagságai mellett még a gazdaságtudományok mímelésére

XIX. évfolyam 5. szám 11_lehuzo1905 - KESZ.indd 27

is jutott energiája, ilyen egy igazi polihisztor, egy becsületes honatya! Afelôl sincs szemernyi kétségem sem, hogy az adózási rendszer évenkénti – ad hocnak tûnô – változtatgatása is az adóelkerülési technikák avíttá történô degradálása miatt fontos, és az ebbôl származó plusz bevétel nagymértékben meghaladja például a gazdasági szereplôk anticipációinak kilátástalanságából fakadó bábeli zûrzavar negatív hatásait. Egyébként meg zárjuk be az összes egyetemet, mert az orvosok embert ölnek hálapénz (ami után – horribile

dictu – nem adóznak) ellenében, a villamosmérnökök húsevô cyborgokat szabadítanak a világra (megjegyzés: ez legalább növeli a bruttó nemzeti összterméket), a jogászok pedig néha miniszterelnökök lesznek, stb.

Minekután kollektív bûnösöknek bélyegeztettünk, fontos megemlíteni, hogy Dux úr felhívta arra is a figyelmünket, miszerint a salamoni bölcsességgel felruházott poli-

tikai elit arra is ügyelt, hogy amíg az egyik kezével elvesz, addig a másikkal adjon is.

Kár, hogy ez nem sikerült neki. Egyrészt természettudományos képzésben sem részesül eztán az eddiginél több állami pénzen „élôsködô”, másrészt – és ez talán megfontolandó – nem egyértelmû, hogy amennyiben többen járnak GDP-pozitív szakokra, akkor több rátermett szakemberünk lesz, még ha az Excel ezt is dobta ki a végén. Az általános és a középiskolai képzés terén pedig valószínûleg kézenfekvô (ahogy az ex-államtitkár saját megítélése szerint a tôle idézett példa is az), hogy semmit nem kell tenni az ügy érdekében – esetleg érdemes lenne már kisiskolás korban felkelteni a tudományos érdeklôdést. Apropó gimnazisták, a 18 éves Pék Livi, aki eddig gazdaságtudományi szakon szeretett volna tanulni, hogy fog bepótolni fél év alatt kétévnyi – mondjuk - biológia fakultációt? Úgy tûnik, a sebész szikéje helyett megint a jó öreg baltával hadonásztak barátaink, a többit meg ráhagyták a darwini kontraszelekcióra. Quod licet Jovi, non licet bovi, de írhatnám akár a malacokról szóló orwelli alapigazságot is.

Hab a tortán, hogy Dux úrnak a pedagógusképzésrôl is igen kiforrott, markáns véleménye van. Szerinte egyáltalán nem baj, ha a rögös tanári pályát az alulfizetettség miatt csak az igazán elkötelezettek választják; az a fontos, hogy ôk legyenek a „közösség lámpásai”. Kérdés, megélhetési gondok közepette ki fogja a jövô generációját a hôn áhított gazdasági növekedést eredményezô úton haladásra sarkallni?

Vélhetôen az adókerülô közgazdászok eliminálása egy huszárvágással Eldorádót varázsol a kis magyar ugarból. Gondolom, többet ehhez felesleges lenne hozzáfûznöm. •

27 2012.03.01. 17:25:39

LEHÚZÓ

FÉSZEK avagy mi lesz veled felsôoktatás 10 éven belül?

Merre tovább??

2012. január elején a kormány újévi „meglepetésként” a fôiskolák és az egyetemek rektorai számára eljuttatta az idei intézményi keretszámokat, mellyel igencsak felborzolta mind a jelenlegi egyetemisták, középiskolások, illetve a felsôoktatási intézmények vezetésének hangulatát. Írta: Márit „Aki most egyetemre megy, nem tudja, jut-e neki hely, ha jut, nem tudja, hány ezret kell majd fizetnie. Ha támogatják, nem tudja, hány évig kötik majd röghöz.”- hangzott el az Educatio Kiállításon. A felsôoktatási törvénnyel, illetve változásaival kapcsolatosan mind az egyetemistáknak, mind a gimnazistáknak, középiskolásoknak rengeteg kérdése volt az oktatási államtitkárság felé, az egyik ilyen égetô kérdésnek a keretszámok meghatározása bizonyult. A keretszámok meghatározása sok egyetemre jelentkezô diák terveit módosította a különbözô szakok felé. Itt következik be egy hatalmas logikai bukfenc: az éppen választás elôtt álló diákok, akik az elmúlt egy-két évben az általuk „igazán” választott szakra készültek, pár hónap alatt hogyan tudnák érdeklôdésüket, illetve tudásukat esetlegesen egy teljesen más irányba befolyásolni? Itt nyer igazán értelmet a „szubtér ugrás”.

A nyilvánosságra hozott keretszámok a korábbi hírekhez képest számos meglepetést

28 11_lehuzo1905 - KESZ.indd 28

okoztak az érdeklôdôknek, példának okáért az összlétszám csökkentése jelentôsebb mértékben valósult meg, mint a korábban nyilvánosságra hozott Széll Kálmán tervben. Idén ôsztôl az egyetemekre, fôiskolákra, képzési területekre lebontott keretszámok szerint 27 150 elsôéves tanulhat teljes állami támogatás mellett, míg 15 500 hallgató kap úgynevezett részösztöndíjas állami támogatást. Az egységes, osztatlan képzésben teljes támogatásban részesülôk száma 2420, a felsôfokú szakképzésben 3500 lesz. Összesen 48 620 hallgatót támogat az állam valamilyen finanszírozási formában. A korábbi tervek, miszerint szakok szerint állapítják meg a keretszámokat, nem valósultak meg, ehelyett képzési területekre, illetve részterületekre bontva határozták meg az államilag támogatott hallgatók számát. „A felsôoktatásba 2012-ben felvehetô, államilag támogatott létszámkeret intézmények közötti elosztása” címû táblázat mutatja az alapképzésen teljes támogatásban részesülôk, illetve a részleges támogatásban részesülô hallgatók számát. A táblázat az interneten

könnyen megtalálható. Az alapszakokon a legnagyobb vesztesek a gazdasági tanszékek.

Gazdaságtudományi képzésben mindösszesen 250 hallgató részesül, amely a következôképpen oszlik el: Corvinus (75 fô), BGF (75 fô), BME (30 fô), DE (10 fô), ELTE (15 fô), PE (10 fô), PPKE (10 fô), PTE (10 fô), SZE (5 fô) és SZIE (10 fô). Számunkra, akik a „Pécsiközgáz” közgazdász hallgatói vagyunk, az egyik legmegdöbbentôbb szám a keretszámokat illetôen a 10, hiszen TÍZ államilag támogatott helyett kapott a PTE-KTK, mint az ország második legjobb egyeteme egyes évente közölt statisztikák, listák alapján.

Nézzük meg, hogy az egyes felsôoktatási intézmények milyen árakat szabnak meg egy félévnyi oktatásért cserébe azok számára, akik nem jutottak be az államilag támogatott helyekre. A gazdaságtudományi képzésnél nézem meg az egyes felsôoktatási intézményeket, hiszen számunkra ez igazán releváns.

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi karán az alapképzés egy félévre 195 000 forint. Ehhez képest a BCE 295 000 Ft/félév-ben határozta meg tandíját. A többi gazdaságtudományi képzést nyújtó felsôoktatási intézmény a következôképpen határozta meg egy félévre fizetendô tandíját az alapképzésen: BGF 216 000 forintban, Debreceni Egyetem a Pannon Egyetemhez megegyezôen 150 000, illetve 170 000 forintban, Miskolci Egyetem 155 000 forintban, a Szegedi Tudományegyetem 180 000 forintban.

Azok a hallgatók, akik esetleg ezen a területen szeretnének továbbtanulni, illetve mester diplomával rendelkezni, 225 000-tôl 395 000 Ft-ig kell számolniuk egy-egy félév költségét.

Azzal a nézettel, hogy a jelenlegi felsôoktatási rendszer problémákkal küzd, melyre megoldásokat kell találnunk, egyetértek. A kormánynak az elmúlt körülbelül egy évben véghezvitt lépéseivel már nem. Gondolok itt például a felsôoktatási rendszer hirtelen, majdhogynem azonnali megváltoztatására. Miért kell nekünk egy máshol bevált rendszert 1 év alatt bevezetnünk?? Társadalmi egyeztetés nélkül?? • Forrás: www.eduline.hu http://www.felvi.hu/pub_bin/dload/FFT2012A_ AOF/FFT2012A_Tajekoztatas.pdf

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:25:42

F

K

ül?

LEHÚZÓ

FÉSZEK Avagy Rózsa hogyan nézte háromezernek a tízezret

Demonstráció a felsôoktatási törvény ellen Tiszta volt az ég, amikor kiléptem a kettes metró Kossuth téri megállójának bejáratán. Éreztem, hogy a nyakunkon van már november, ahogy a hûvös szél megpróbált eltántorítani célomtól. Ahogy szétnéztem, a Parlament és a Néprajzi Múzeum közt feltûnt az a rengeteg busz, ami egyet jelentett: nem leszek egyedül. Megkülönböztetô mellényes fakabátok ácsorogtak minden sarkon, arcukra pedig kiült a szokásos munka iránti öröm és a feladatuk fontosságának tudata. Tovább ballagtam hát az Országház mellett a Szalay utca irányába, ahonnan halk morajlás hangja csapta meg a fülemet.

Szerzô: Árcsi Csoporttársammal tanakodtunk, hogy vajon mennyien lesznek, mirôl fog szólni, meddig tart, miket fogunk megtudni, vagy osztanak-e forralt bort? Kíváncsian befordultunk a Szalay utcába, ahol elképedve láttuk a hatalmas tömeget. Hasonló feeling volt, mint mikor meglátja az ember a DJKB elôtt ácsorgó sort, és magában megjegyzi: Azta, mennyien vannak! Szerencsére itt örömmel töltött el bennünket a látvány, jó volt tudni, hogy mások is hajlandóak felszólalni az érdekeinkért.

Beszivárogtunk hát a tömegbe ismerôsök után kutatva. Szerencsére igen gyorsan megtaláltuk a Pécsiközgáz lelkes aktivistáit, akikkel egy hatalmas kivetítô elôtt foglaltunk magunknak helyet a mûsorra. Az igazat megvallva nem tudnám megmondani, hogy ki miért jött el, de azt az általános felháborodást, amit az arcokon láttam, nem lehet semmibe venni. Sokkal többet mondtak, mint a transzparensek – amik nem szûkölködtek kreativitásból -, vagy a „mûsorvezetô” felszólalásai és Rózsás poénjai.

Borzalmas volt belegondolni, hogy ennyien álltunk ott a tenni akarástól

XIX. évfolyam 5. szám 11_lehuzo1905 - KESZ.indd 29

felfûtötten, de a jelenlétünkön, támogatásunkon és felháborodottságunkon kívül semmi érdemlegeset nem tudtunk tenni azért, hogy ez a határozat ne váljon valóra. Egyetlen fegyverünk a tömeg hangja, és úgy érzem, bárki, aki ott volt, bátran elmondhatja, hogy mi használtuk a hangunkat. Tízezer egyetemista zengette meg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium falait a nemtetszésének kinyilvánításával, de vezetôink számolási képességeit hûen tükrözi, hogy ôk csak háromezerig tudtak számolni.

Nem tudom, hogy mondhatom-e magunkat szerencsésnek, akik már bekerültünk az egyetemekre, de azoknak, akik most próbálnak felvételt nyerni, minden segítségre szükségük lesz. Ezért mentünk el azon a bizonyos csütörtöki napon a Szalay utcába, hogy segítsünk azoknak, akik ezekben a napokban adják be a jelentkezésüket egy jobb(?) jövô reményében. De nem csak a gimnazistáknak van szüksége a felszólalók támogatására, hanem BA-s társainknak is elkél a csoda. Mióta kijöttek a felvételi keretszámok, büszkébben gondolok vissza arra, hogy ott voltunk, és kiálltunk azért, hogy ne tiporják el a jövônket, mert így „adócsalóképzésben” a mesterszakok új értelmet nyertek. Van, aki több értelmet talál benne, van, aki meg már semmilyet, és inkább a munka fele veszi az irányt az MA/MSc diploma helyett.

A bizonytalanságunkat tovább növelték a na-

gyobb egyetemek képviselôinek szavai, melyben ôk is egy kérdéses jövôképet vázoltak fel. Kezükben van a lehetôség, hogy képviseljenek minket a megfelelô körökben, de a bíztató mondatok mögött érezni lehetett a tehetetlenség keserû utóhangját. Talán a legmegindítóbb az osztrák „kollégák” képviselôjének támogató gondolatai voltak, amiket a tömeg hangorkánnal jutalmazott minden mondat után.

Egy olyan képlékeny talajra vezettek minket a felsôoktatás erdejében, ahol csak az olyan megmozdulásokkal tudunk túlélni, mint ez az októberi demonstráció. Amikor eldöntöttem, hogy elmegyek, akkor nem éreztem, hogy bármi ereje lenne egy ilyen demonstrációnak. Így leginkább azért akartam menni, hogy a transzparensemmel villoghassak, de fellelkesített a tömeg látványa és a tudat, hogy igenis vannak olyanok, akik kiállnak a jogainkért, és tenni akarnak valamit az „elnyomással” szemben. Úgyhogy ha lesz rá lehetôség, mindenképp ott leszek a következô tüntetésen is, aminek van értelme és mondanivalója, és tegyetek így Ti is, mert ez az egyetlen fegyverünk! Ne hagyjátok szó nélkül, hogy ránk erôltessenek bármit, aminek értelme csekély! Ne hallgass, hallgató! •

29 2012.03.01. 17:25:45

SZELLEM

GONDOLATÉBRESZTÔ

FÉSZEK

Hamis illúziók fogságában Az Orbán-kormány intézkedése, mely radikálisan csökkenti az államilag támogatott képzésben résztvevôk számát jogi és gazdasági területen, több ezer fôiskolára és egyetemre készülô diák számításait húzta keresztül. Ôket és sokuk szüleit nem vigasztalják Hoffmann Rózsa nyilatkozatai és a kedvezményes diákhitel.

Pr

o

Írta: Kisgyura János

Igazuk van, okkal vannak felháborodva: nem errôl volt szó a 2008-as szociális népszavazáson és a 2010-es kampány során. Amellett, hogy ostoba és borzasztóan idôzített változtatásról van szó,több év különóráinak és fakultációinak munkájamegy kárba amennyiben a jelentkezôk nem hajlandóak hosszú idôre eladósodni vagy a család nem tudja a taníttatás költségeit finanszírozni. Tragédia…

Egyetértve a kritikus hangokkal és támogatva a felvonuló, tüntetô hallgatótársaimat egy kérdést azért érdemes feltenni: valóban a tandíj az, ami koporsóba helyezi a felsôoktatást? Ördögtôl való-e, ha az állam helyett részben vagy egészben az fizeti a számlát, aki számára a késôbbiekben egy jobb élet esélyét kínálja az, hogy évekig tanult?

Bár gyakorta találkozunk olyan példákkal, hogy valaki nem a végzettségének megfelelô szakterületen dolgozik, azért az egyértelmû, hogy megéri diplomát szerezni.„Magyarországon a felsôfokú végzettség 20 százalékkal hoszszabb élettartamot ígér a középiskolai végzettséghez képest, a kereseti különbség pedig több mint kétszeres.” (hvg.hu, 2008)Ráadásul aki tanult, képzett könnyebben is talál munkát: „ a diplomával bírók munkanélküliségi rátája továbbá masszívan négy százalék alatt marad az uniós országok átlagában.” (fn.hu, 2010) A számok magukért beszélnek: akinek diplomája van, jobb és hosszabb életre számíthat.

Adódik a kérdés: akik nem részesülnek a felsôoktatás szolgáltatásaiból, azok miért fizes-

30 12_32_34_szellem0905.indd 30

sék adó formájában „mások” taníttatását?

Fôleg, ha a „mások” többségükben azok gyermekei, akik abban a helyzetben vannak, hogy a legjobb iskolákba tudják járatni a csemetéiket és meg tudják fizetni a nyelvi különórákat, valamint az iskolán kívüli, emeltszintû érettségire felkészítô foglalkozásokat. Ne áltassuk magunkat: gyakorlatilag az állami helyek túlnyomó többségét azok töltik fel, akik szülei is diplomások. Vagyis miközben az értelmiség önmagát állami pénzen reprodukálja a legjobb intézményekben, addig azok, akik nem laknak nagyobb városban, esetleg annak agglomerációjában és otthonról nem kapnak megfelelô támogatást, csak költségtérítéses vagy gyengébb oktatási minôséget nyújtó intézmények helyeire aspirálhatnak.

A tandíj amellett, hogy képes ezt a felsôoktatás támogatásának perverz újraelosztásából fakadó - társadalmi igazságtalanságot kezelni azáltal, hogy felszámolja az ingyenesség és az esélyegyenlôség téves látszatát, több szempontból is komoly pozitív hatást gyakorolhat. Képes megváltoztatni a hallgató számára a megtérülési követelményt, vagyis racionálisabb beiskolázási döntésekre ösztönöz. Amennyiben a hallgatók tudatos, a jövôjüket valóban elôsegítô döntést hoznak, úgy a képzési kibocsátás is jobban alkalmazkodik a munkaerôpiac elvárásaihoz, vagyis nem lép fel a napjainkban is tapasztalt szerkezeti hatékonytalanság – például humánterületeken tapasztalt túlképzés - és kormányzati kudarc az újraelosztás terén. A képzési hozzájárulás elôsegíti továbbá az oktatási rendszeren való megfelelô ütemû áthaladást, így a felsôfokú tanulmányok idôben történô befejezésére sarkall; csökkenti a „hallgatói életforma” kialakulásának esélyét és a végzés

nélkül kilépôk számát, illetve ezen esetekben a rendszeren belül töltött idôt.

Teljesítményalapú, tisztességes – nem csökkenô mértékû és alamizsna nagyságrendû – ösztöndíjak és valódi szociális rászorultság alapján osztott támogatások – melyek meg is haladhatják a képzés és a megélhetés költségeit - persze kellenek és jó dolog, ha az állam, az intézmények, vagy külsô támogatók (vállalatok, alumni szervezetek, önkormányzatok, alapítványok, stb.) segítik az arra érdemes és rászoruló diákokat.

Meglátásom szerint a fô kérdés nem az, hogy szükség van-e hallgatói hozzájárulásra. A méltányosság és a szolidaritás ugyanis ezt diktálja. Arról kellene – kellett volna – szólnia az elmúlt évek oktatáspolitikájának, hogy milyen mértékû egyéni és állami forrás, vagyis tandíj és támogatási rendszer az, ami egyenlôbb esélyeket teremt és abba az irányba mutat, hogy a képzési helyek és a hallgatók közt verseny, az intézményekben pedig jobb feltételek és magasabb, emelkedô színvonal legyen. Azért, hogy a felsôoktatás valóban az Európai Unió gazdagabb feléhez történô felzárkózás és a társadalmi mobilitás zálogaként funkcionálhasson: vagyis azt szolgálja, ami az igazi feladata… • Források: http://hvg.hu/karrier/20081002_magyarorszag_ diploma_oecd http://fn.hir24.hu/karrier/2010/09/09/alig_nott_ diplomas_munkanelkuliseg/ http://econ.core.hu/doc/felhiv/szirak06/semjen.ppt

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:26:48

F

K

FÉSZEK

SZELLEM

GONDOLATÉBRESZTÔ

Ahogy egy politológus-közgazdász hallgató látja

Kontra: tandíj A hazai felsôoktatás körül nagyon komoly dilemmák alakultak ki az elmúlt évtizedben, így tehát nem is vitás, hogy ezen a területen reformokra van szükség. Az új szabályozás azonban meglátásom szerint mégsem a legoptimálisabb. Még akkor sem, ha maga a változtatásra való törekvés önmagában nem az ördögtôl való. Írta: Barkóczi Csaba

kerül kétszáz-háromszáz olyan diák, aki adott esetben éppen eléri a minimális 240 pontot, de a tandíjat a szülei képesek megfizetni. Lehet, hogy velem van a baj, de hol ebben a logika? A szegények közül csak a legtehetségesebb szûk réteg kerülhet egyetemre, a gazdagok pedig mondjuk így - szerény eredményességgel is kvalifikálhatják magukat itt.

Hol marad a társadalmi mobilitás elve? A szociális érzékenység? S mit feltételezzek, hogy az így kikerülô diplomások nagyobbik részébôl milyen szakember lesz majd?

A másik pedig, néhány gondolat a közgazdasági képzésben résztvevôk számának csökkentésével kapcsolatosan. Úgy látom, hogy sokan még mindig a múltban élnek. Ez már nem a 19. század vége, 20. század eleje.

Aki kiszorul a felsôoktatásból, azt nem fogja automatikusan felszívni az ipar és a mezôgazdaság. Egy részüket talán.

Túl sok a közgazdász, mondják azok, akik a statisztikákkal babrálnak. Én ezt nem hiszem. Lehet, hogy az államigazgatásban, s a bürokrácia egyéb részein telítettek a közgazdász végzettségûek számára kialakított helyek. Aláírom, biztosan így van. De nem éppen közgazdász végzettségûek kellenek a vállalatok élére, a vállalati szférába? Nem éppen a sikeres vállalkozók és a sikeres vállalkozások által lehetne Magyarország erôs gazdaság Európában? Nem ôk teremthetnek ötleteikkel, innovációikkal munkát? Szerintem igen. S ha ez így van, akkor nem lenne kötelessége az államnak használható üzleti-vállalati tudással ellátott közgazdászokat képeznie? Mert szerintem igen. Tényleg túl sok a közgazdász?

Nagyon nehéz egy ilyen írást aktív nappali tagozatos hallgatóként összeállítani. Hogy miért? Mert bármennyire csûröm-csavarom a szavakat és a gondolatokat, arra kell rájönnöm, hogy ebben az ügyben minden egyes papírra vetett szóból megkerülhetetlenül gôzölög a politika. A hazai közélet sajnos indulatokkal, daccal, sértôdöttséggel átitatott, minden oldalról nézve. Ha valamirôl jó véleménnyel vagy, akkor az ellentábor esik neked - ha valamirôl kritikát írsz, hát bizonyos körökben azonnal ellenség leszel, s ez nem 20, de már 120 éve is így volt Magyarországon.

(Sajnos.) Nekem most a kritika jutott. Miért?

Mert ez a véleményem. S nem szeretnék semlegességre, objektivitásra, szakmaiságra hivatkozni, de mégis akad itt néhány gondolat higgadt, baráti hangon, építô jelleggel.

Továbbá! Ezen a ponton szeretném még leszögezni, hogy távol áll tôlem, hogy bármiben is egy térfélre kerüljek olyan érdekcsoportokkal, akik ma politikai tôkét remélve befelé és kifelé egyaránt vihart kavarnak az oktatási törvény kapcsán (meg sok más miatt is), holott amikor lehetôségük volt, maguk is hasonló drasztikus lépéseket helyeztek kilátásba, amit csak a népakarat tört meg - nem is annyira régen.

Tehát. Átgondolatlannak tartom a most kialakítani kívánt rendszert, több okból is.

Nézzük a gyakorlatban. Adott egy diák (társadalmi helyzetét tekintve legyen szegény, mélyszegény, vagy csak szimplán alsó-középosztálybeli – és ha az elsô kettôbôl annyira nem is, de ez utóbbiból rengeteg van ma az egyetemen), aki *** minimális ponttal lecsúszik arról a keBizonyára túlképzés van Magyarorszávés - a PTE KTK esetében 10 db - államilag finanszírozott helyrôl. Nincs gon az egyes oktatási területeken. Azt is pénze, költségtérítést nem tud fizetni, nem jut el a felsôoktatásba. Eddig rendben. Ugyanakkor a helyére be-

XIX. évfolyam 5. szám 12_32_34_szellem0905.indd 31

belátom, hogy túl kevesen dolgoznak ahhoz képest, hogy mennyien vesznek részt a felsôoktatásban. Ez tovább rontja az amúgy is rossz eltartó-eltartott arányokat. Kevesebben adóznak, kevesebb ember tart el többet. Igaz.

Kevesebb embernek lesz diplomája, ezért a diploma értéke is magasabb lesz. Újfent igaz.

Nem abban észlelem a hibát, hogy némely képzési ágban csökkentik a hallgatók számát – még ha láthatatlan is számomra, hogy ettôl önmagában hol képzôdik majd munkahely az oktatásból kiszorulók részére. De miért a pénz és miért nem a tehetség dönti el nagyobb részben, hogy kibôl lehet diplomás és kibôl nem?

Miként várhatjuk el így a leszakadó rétegektôl, hogy tanulással elôrelépést érjenek el saját maguk és közösségük érdekében? Eddig sem ment igazán, ezután pedig még nehezebb lesz.

S végsô soron milyen üzenetet hordoz ez a törvény a magyar társadalom számára? Mit gondoljunk, mennyire sugallja egy ilyen oktatási-rendszer azt, hogy elég pénzzel bárhol, bármit, bármikor, de nélküle… Száz szónak is egy a vége: Ezer Euro fixszel, az ember könnyen viccel. •

a r t

on

K

31 2012.03.01. 17:26:56

MOZAIK

FÉSZEK

Felsôoktatás Aktuál A felsôoktatás jelene, átalakítása, jövôje aktuális téma a hazai közéletben. Hogy objektívebb képet kapjunk a bennünket körülvevô intézményrendszer erényeirôl vagy éppen hiányosságairól, érdemes körülnézni a nagyvilágban: hogyan csinálják ezt mások, milyen lehetôségekkel sáfárkodnak külföldön. Írta: Kordély Ádám Napjainkban hajlamos az ember párthovatartozástól függôen vagy éppen attól függetlenül szubjektív véleményt mondani a hazai felsôoktatás helyzetérôl. Azt azonban a legtöbb ember nem tudja, hogy milyen lehetôségekkel és erôforrásokkal gazdálkodhatnak a hazai egyetemek és fôiskolák. Gyakran hallani olyan véleményt, hogy a kifejtett teljesítmény gyenge, alig van, ha van egyáltalán intézményünk a top 500-ban, a képzés színvonala alacsony, magas a diplomás munkanélküliek aránya, túl sok az egyetemista, bezzeg „egy rendes gázszerelôt nem is igen lehet találni”. Tény, hogy csak a Sanghai-lista¹ szerint van egyetemünk a legjobb 500 között (SZTE, ELTE 303-401. helyezés, 2011) de vajon vannak is erôforrásaink ennél többre? Milyen válaszokat ad hazánk a válság hatásaira és mi a szerepe ebben a felsôoktatásnak, mint elsôszámú tudományos és szürkeállomány-bázisnak? Vajon jó irányba igyekszik terelni az oktatás medrét a jelenlegi kormányzat? Legyen-e tandíj és jogos elvárása-e ez az államnak? Érdemes kitekinteni a nagyvilág felé, hogyan csinálják ezt mások, milyen irányba haladnak ôk, milyenek a lehetôségeik, az oktatási rendszereik, van-e náluk tandíj, gondolkodnak-e „röghöz kötésben”.

Célszerû néhány általános, mindenhol vizsgálható mutató segítségével keresni a válaszokat a fenti kérdésekre. Elsôsorban a GDP mértéke, a GDP-bôl oktatásra fordított összeg, a munkanélküliség azon belül a diplomás munkanélküliség nagysága, a hallgatók és az egyetemek száma, a tandíj mértéke és a kötelezettek aránya, illetve a rendszer típusa lehet irányadó mutató ebben az esetben. Terjedelmi korlátok miatt néhány érdekesebb mutatóból szemezgettem.

32 13_mozaik38_42_0905.indd 32

Egy ország GDP-jének, elkölthetô forrásainak nagysága eléggé jellegzetes adottság egy ország számára. Nyilvánvalóan más lehetôségei vannak egy szerencsés történelmi fejlôdésû gazdag országnak és más a közepesen fejlett vagy éppen szegény országoknak. OECD adatok szerint Magyarország GDP-ének nagysága 2009-ben 129 milliárd dollár volt, ennek egy 2008-as adat szerint 5.1 %-át költötte oktatásra, ennek egyötöde 1.02 % volt felsôoktatási kiadás. Komoly eltéréseket tapasztalhatunk azonban, ha körültekintünk akár a környezô országokban. Feltûnô a különbség Ausztriában, ahol például a hazánk ráfordított GDP hányadának 1,49%-át fordítják felsôoktatásra, amely össztermék egy fôre jutó mértéke amúgy is négyszerese hazánkénak. Magyarország arányaiban kevesebbet fordít felsôoktatásra, mint Románia (1.12%; 2008), Szlovénia (1.29%; 2008), azonban többet, mint Szlovákia (0,77%; 2008) és Horvátország (0,95%; 2008). Általánosságban elmondható, hogy Nyugat Európában is nagyjából egy százalék körül mozog ez az érték. A

két szuperhatalom az Egyesült Államok és a megelôlegezett jelzôvel illetett Kína esetében egy kissé más a helyzet. Az USA felsôoktatásra fordított GDP hányada 3,1 % volt 2010-ben a Times szerint. Ennél is elképesztôbb adat a kínai, 2007-ben ugyanis mindössze a GDP 0,5%-át fordították felsôfokú képzésekre, ez a szám 2011-re várhatóan 4%. Ami gyakorlatban annyit tesz, hogy Kína az elmúlt 4 évben megnyolcszorozta a felsôoktatásra költhetô összeget! Kínában és jellemzôen a délkelet-ázsiai országokban egyébként rohamos léptekkel fejlesztik a felsôoktatást. Európában a válságra adott ugyanilyen választ Németország is, amely az oktatásra fordítandó egyre növekvô költségvetési támogatásokkal az „elôre menekülést” és a technológiai innovációt választotta. A teljességhez hozzá tartozik, hogy a fenti felsôoktatásra fordított összegek az állami szektor kiadásait jelölik, és hatalmas különbségek mutatkozhatnak, természetesen ezúttal is általában a fejlett országok javára a magánszektorból érkezô támogatások nagyságában.

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:27:40

F

K

MOZAIK

FÉSZEK Makró szinten vizsgálva látható, az államok többsége állami ráfordításként átlagosan a GDP 0,5 – 1,5%-át költi felsôoktatásra. Az egyetemek költségvetését azonban, módosítja a beszedett tandíjak mértéke. Minden országban van költségtérítéses képzés, elvétve akad olyan állam, ahol létezik teljesen államilag finanszírozott képzés. Nem nehéz kitalálni, ebbôl az egyik az az ország ahol a kedves olvasó, ha még nem unta meg a sok statisztikai adatot és nem utazott el külföldre, e sorokat olvassa. Érdekesség, hogy az egyre kevésbé szocialista berendezkedésû, de még mindig népi demokratikus Kínában általános dolog a tandíj. A helyi átlagkeresethez képest viszonyítva horribilis, akár 600 eurónak megfelelô jüan is lehet egy népszerû szak tandíja évente. A velünk szomszédos Horvátországnak figyelemre méltó a finanszírozási rendszere. A 2010-es helyi felsôoktatási törvény szerint kötött keretidôbe foglalták az egyes szakokat, amely alatt el kell végezni azokat. Amenynyiben a diákok az idô betartása mellett az elôírt megfelelô eredménnyel elvégzik a képzést, az oktatás számukra ingyenes.

Akiknek ez nem sikerül visszamenôlegesen kell megfizetni az 500-1200 euróig terjedô szemeszterenkénti tandíjat. Jelenleg fokozott Horvátországban a hallgatói elégedetlenség a rendszerrel szemben.

Különbözô országok hallgatóinak számát vizsgálva is kapunk néhány figyelmet érdemlô információt. Léptékben óriási az eltérés Kína, az Egyesült Államok és a világ többi része között. Az Egyesült Államokban 18 millió ember rendelkezik hallgatói jogviszonnyal. Nagyon magas a to-

XIX. évfolyam 5. szám 13_mozaik38_42_0905.indd 33

vábbtanulni szándékozók száma Amerikában, a diákok 86%-a jelentkezik valamilyen felsôoktatási intézménybe. Kínában 31 000 000 a hallgatói létszám, az érdekelt korosztály 24%-a jelentkezik felsôfokú tanulmányokra.

A szinte felfoghatatlan méretû embertömegek után térjünk egy kicsit vissza szûkebb pátriárkánkra, Európába és azon belül is Közép-Európába.

Fele annyian tanulnak hazánkban, mint az Egyesült Államokban arányait tekintve természetesen, hazánkban ez a szám 361 ezer fô volt a KSH szerint 2010-ben, a tendencia csökkenô a 2005-ös 424 ezerhez képest. Elôreláthatólag nem fog teljesülni Magyarország EU felé tett vállalása, hogy 2020-ra a felnôtt lakosság (30-34 éves korosztály) felsôfokú végzettséggel rendelkezôk aránya 3035%-ra növekedjen. Az uniós javaslat egyébként 40% volt.

Gyakran hallani olyan véleményeket a sajtóban, hogy a magyar képzési struktúra rossz, túl sok a végzett és magas a diplomás munkanélküliség. A munkanélküliségi rátákkal foglakozó statisztikai adatok között azonban egészen meglepô információkra lehet találni. A magyar diplomás munkanélküliségi ráta egyáltalán nem kirívóan magas, sôt. Ebbôl az aspektusból figyelve szembetûnô, hogy Magyarország egyelôre sokkal jobban vészelte át a gazdasági válságot, mint a környezô közép-európai államok. Ugyan a diplomás álláskeresôk száma nôtt, a ráta 2009-ben 3,5% volt, míg 2011-ben már 4,2% azonban még mindig sokkal jobban teljesítünk, mint a 2009-ben még elôttünk álló országok, például a válság elôtti „bezzegország” Szlovákia (2009 3,6%; 2011 5,2%).

Hazánk jelenleg megelôzi többek között Romániát (4,6%), Horvátországot (8,6%)

és Szlovéniát (5,1%). A diplomás munkanélküliség tehát azon kevés mutatók közül való, amelyekkel Magyarország a velünk hasonló cipôben járó országokhoz képest nem vallott szégyent.

Gondolatébresztônek szánt cikkemnek nem célja a világ felsôoktatási rendszereinek teljes körû elemzése és összehasonlítása a magyar felsôoktatással még nagyvonalakban, tömörítve sem. Célja leginkább, hogy bemutassa egy-egy szegmensét a felsôoktatásnak pár érdekes adattal,

amelyeket vizsgálva az ember határozottan tudja szelektálni a médiából a felsôoktatási törvénymódosítás miatt áradó információhalmazt igazságtartalmuk szerint. Bízom benne, hogy azoknak a diákoknak, akik erre nyitottak, érdeklôdnek a hallgatói önkormányzat, azaz annak a hallgatói testületek munkája iránt, amelynek van némi beleszólása a felsôoktatási törvény koncepciójának kidolgozásában adott néhány érdekes információt, felkeltve az érdeklôdést további kutatásra. Az egyetemi hallgatói élet szakmai részének sója a kutatás egyedül vagy akár csoportosan.

Köszönettel tartozom a Szakkollégium Felsôoktatási kör tagjainak, hogy kutatásaik néhány eredményét a cikkben felhasználhattam. ¹A shanghai-i Jiao Tong University Felsôoktatásért Intézete évrôl évre összeállítja azt a ranglistát, amely különbözô szempontok alapján veszi számításba a világ öszszes felsôoktatási intézményét. források: oecd.org, ksh.hu, topuniversities. com, wikipedia.org, stats.uis.unesco.org képek: flickr.com •

33 2012.03.01. 17:27:43

MOZAIK

FÉSZEK

Én egy egyetemista vagyok… „Én egy gimnazista vagyok, hiába tanultam, hiába küzdöttem! Én egy tanár vagyok, lehet, hogy el fogom veszíteni az állásom! Én egy egyetemista vagyok, nekem még nem kellett a röghöz kötés és az eladósodás között választanom!” – kiáltotta néhány lelkes egyetemista január 19én, az Educatio Kiállításon Princzinger Péter, az Oktatási Hivatal elnökének beszéde elôtt.

Készítette: Audrey „Félnek közgazdászokat és szociológusokat képezni, mert kiderülne, hogy a politikájuk egy csôd!

Félnek jogászokat oktatni, mert azok számon kérnék a jogállam leépítését! Miért támogatnak kevesebb mérnököt, ha azt mondják, szükség van rájuk! Aki most egyetemre megy, nem tudja, jut-e neki hely, ha jut, nem tudja, hány ezret kell majd fizetnie.

Ha támogatják, nem tudja, hány évig kötik majd röghöz. Tönkremennek az egyetemek, mielôtt az odajárók végezhetnének. Szakemberek tömegének szûnik majd meg az állása. Miért a jövô generációt büntetik a saját hibájukért? Miért kényszerítik a fiatalokat elhagyni a hazájukat? Mit követtek el a jövô tehetségei, hogy elveszik az álmaikat? Jobb felsôoktatást szeretnénk, de a kormány elrontja azt is, ami van! Nem hagyhatjuk, hogy lerombolják a jövônket! Nem hagyhatjuk, hogy tönkretegyék az egyetemeinket! Mert az egyetem a miénk és az utánunk jövôké!”

Te is hallottad a hírekben, igaz? Vagy nem? Sajnos nem. Az eseményrôl csak néhány csatorna tudósított. Ja, akkor írd be a google-ba, hogy Educatio Kiállítás, biztos

34 13_mozaik38_42_0905.indd 34

ki fogja adni! Aham, hogy ilyet talál: Tömeg, szórólapok, sok-sok érdeklôdô, csoki szökôkút és habos palacsinta. Értem. Én is facebookon értesültem arról, hogy ez a pár fiatal mekkora elszántsággal és bátorsággal mondta ki azt, amit senki más. Érdekes. „Februárban folytatjuk.”

Szóval minél kevesebben tudnak róla, annál kevesebben veszik a bátorságot követni a példájukat? Szerencsére nem így lett.

Ugyanis az eseményen azt is bejelentették, hogy február 15-én indul a Hallgatói Hálózat „Vissza a jövônket!” elnevezésû demonstrációja, melyen több mint ezer diák vett részt.

A tömegek részvétele azonban karunk január 24-ei nyílt napjára sajnos nem volt jellemzô. December 6-án, az esemény elsô megrendezésekor, mikor a törvény még csak „rózsabimbó” volt, érdeklôdôk százai lepték el a második emeleti aulánkat, a folyosót, az egész lépcsôfordulót, és még a harmadik emeleten is kivetítésre került az egész elôadás.

Figyeltek, kérdeztek, érdeklôdtek, nagy részük minden programon aktívan részt vett, további információkért iratkozott fel. A programok 4-5 helyszínen folytak, fél tíztôl egészen kora délutánig. Dékánunk köszöntôje után a diákok hallhattak elôadásokat karunk mûködésérôl, az idegen nyelvû képzésekrôl, levelezôs programunkról, bemutatkozott a HÖT és még néhány diákszervezet, ezen kívül pályaorientációs és grafológiai tanácsadások folytak, lehetôség volt különbözô tesztek írására, valamint a hallgatói élet és a matematika szép-

ségeivel is megismerkedhettek a résztvevôk egy rövid körbevezetés után.

A januári nyílt napon azonban már nem volt ennyire lelkesítô a diákok hozzáállása.

Igazolások írogatása közben rengetegüktôl hallottuk, hogy tulajdonképpen ez a papír az, ami miatt eljöttek. Nem a különbözô szakokról szóló tájékoztatók, vagy az elôadások miatt. Az aula nem telt meg. A diákok felváltva bámulták a falakat és a padlót. Érdeklôdôk azonban így is akadtak, de számuk a decemberi rohamhoz képest elenyészô volt. Az elôadások témája nagyban az új törvény körül forgott, rengeteg, még számunkra is új információ, kiskapus lehetôség és érdekesség hangzott el, mely a diákok életét könnyítené meg, amennyiben karunkra jelentkeznének.

Arról is hallhattunk, hogy ha valakit felvesznek fizetôs rendszerbe, akkor menynyit kellene fizetnie, összeadva ezt az egyéb költségekkel (mint például albérlet vagy kollégium, étkezés, hétvégénkénti hazautazás, tankönyvek, stb.), akkor naponta 2-3.000 forintba kerül csak az a tény, hogy egy család egyik tagja egyetemre jár. És ha több is? És ha a család anyagi helyzete ezt nem teszi lehetôvé? Akkor inkább az adott diák ne menjen egyetemre, vagy jelöljön meg más szakot. Máris egy közgáz hallgatóval kevesebb. Máris egy közgazdásszal kevesebb… •

XIX. évfolyam 5. szám 2012.03.01. 17:27:45

F

14_B3_1905 - KESZ.indd 39

2012.03.01. 17:28:24

15_B4_1905 - KESZ.indd 40

2012.03.01. 17:29:16