Troth és Deszpel - 10. fejezet - Az erdő

Page 1

TROTH ÉS DESZPEL

Az

Az erdő

Másnap

György bácsi átment Ágota nénihez megbeszélni a közös munka részleteit. Péter tűnődve nézte az ablakon lepergő esőcseppeket. Ha nem látta volna saját szemével Deszpel kövét, már ő maga sem hinné el mindazt, ami történt. Elalvás előtt sokat gondolt arra a történetre, amit György bácsi mesélt, aztán arra a következtetésre jutott, hogy az egész kulcsa a menekülő sárkánylovas. – Valahol itt van a kutya elásva. A többi csak történelem – gondolta, és elővette rajztömbjét, az Ágotától karácsonyra kapott színes pasztellkrétákat, majd elmerülten rajzolni kezdte, csak úgy, vázlatosan, mint egy képregényt, az egész történetet. Teljesen elmerült benne, késő este lett, mire észrevette, hogy farkaséhes. A konyhából kellemes illatok szállingóztak. – Mi a vacsora? – nézett szét a konyhában, majd döbbenten megtorpant. Apja sápadtan, komoran nézett rá, anyja kisírt szemmel terítette az asztalt, György bácsi, aki közben hazaérkezett, szótlanul ült a sarokban. – Történt valami? – kérdezte ijedten. – Úgy néz ki, megszűnik az állásom – mondta apja.

• 67


TROTH ÉS DESZPEL – Ez nem lehet! Hiszen te vagy a főerdész! – nézett rá

csodálkozva Péter. – Sajnos, nagyon is lehetséges, fiam. Az erdőt megvásárolta egy cég, ami ki akarja vágatni a fákat, és eladni deszkának. Azokat a gyönyörű fákat! Bútornak! Inkább az erdőt sajnálom, mint az állásomat, megélünk mi valahogy.... De ahhoz, hogy az erdő meggyógyuljon egy ilyen masszív kitermelés után, rengeteg idő kell. Ugyanolyan szép már sohasem lesz, még ha valamennyit vissza is fásítanak. Vannak ott olyan helyek, ahova még ember nem is tette a lábát. Ritka madár– és állatkolóniák fognak elpusztulni. A kár, amit okoznak, sajnos visszavonhatatlan lesz, de őket ez egyáltalán nem érdekli. – Apa, ez biztos? – Igen, Péter. Nem akartalak titeket eddig ezzel aggasztani, de mint kiderült, már régóta folytak a tárgyalások. Ma reggel aláírta a polgármester a szerződést. Péter úgy érezte, mintha kirántanák a talpa alól az eddig biztosnak érzett talajt. – És a te munkád miért szűnik meg? – kérdezte reménykedve - hiszen azoknak is szükségük lehet erdészre! – Igen, de nem rám. Tisztában vannak azzal, hogy én tisztességes és pontos nyilvántartást vezetnék a vágásokról, és nem hiszem, hogy erre van szükségük. Közölték, hogy a saját emberüket szeretnék alkalmazni. Ez ellen semmit sem tehetek. Nem is akarok nekik dolgozni, nagyon rosszul esne látnom, amint kedvenc

• 68


TROTH ÉS DESZPEL fáim oldalába vág a láncfűrész. Ne is beszéljünk erről többet. Szótlanul vacsoráztak. Az este azonba más meglepetést is tartgotagott. György bácsi váratlanul bejelentette, hogy átköltözik Ágota nénihez, mivel közös munkába kezdtek. Döntését azzal indokolta, hogy mindkettőjüknek könnyebb, ha nem kell ingáznia a két ház között. Segítettek neki összepakolni, aztán mindenki aludni tért. *** Péternek sokáig nem jött álom a szemére. – A nyereg! – jutott eszébe. - Fenn hagytam a barlangban! Gyorsan el kell hoznom, míg ezek az új emberek meg nem találják! Búcsút szeretnék venni Deszpel barlangjától... – sóhajtott. - Ezután már az sem biztos, hogy egyáltalán beengednek az erdőbe! Szegény apa, nagyon szerette a munkáját, vajon mi lesz vele? Elővette a követ, és szokása szerint a párnája alá tette. A kő hallgatott. Péter zaklatott álomba merült. Másnap reggel azon töprengett, hogyan helyezhetné biztonságba a követ oly módon, hogy azért mindig magánál hordhassa. Végül levágta egy erős bőr késtartónak a tetejét, belerakta a követ és a tok végét összedrótozta. Valamikor ajándékba kapott egy vastagabb fém nyakláncot, erre ráerősítette a bőrtokot, és a nyakába csatolta. A tok nem volt nagyobb egy hüvelykujjnyinál, és besimult az inge alá.

• 69


TROTH ÉS DESZPEL – Jó lesz így! – nézte elégedetten. Próbaként jól

megráncigálta a láncot, de az kitartott. Remélem, a kő hatását nem gátolja a bőrgatyája... A szülei már nem voltak otthon. Péter az erdő felé vette útját. Rátért a jól ismert ösvényre, és meg sem állt a barlangig. A barlang elhagyatott volt, nem talált semmi új nyomot, pedig egész úton abban reménykedett, hogy talán, valami csoda folytán, mégiscsak szemébe tűnik valami, ami arra utalna, hogy Deszpel erre járt. A barlang mélyén megtalálta a nyerget és a hámot, érintetlenül. Alaposan átvizsgálta a talajt, hátha talál valami olyasmit, ami eddig elkerülte a figyelmét. Sóhajtva nyugtázta, hogy a sárkány alaposan eltüntetett minden olyan nyomot, ami régi lakójára utalhatott volna. Leült a barlang bejáratánál, és megpihent. Dél körül járt az idő, mikor elég erőt érzett magában ahhoz, hogy búcsút vegyen a helytől. Vállára vette a nyerget, és lassan hazafele indult. Hirtelen emberi hangokra lett figyelmes. Félrehúzódott az ösvényről, a nyerget egy bokor mélyére rejtette, ő pedig egy kissé távolabb, egy kidőlt fa mögé rejtőzött. Alig egy kis idő múlva három férfi bukkant elő az ösvényen. Az egyik láthatóan a főnök volt közülük. Diktatórikus, fölényes hangnemben beszélt. Magas, vékony alak volt. A másik kettő pár lépés távolságból követte. – Jövő hónapban nekifoghatunk a vágásnak. A forrás körüli tisztáson kezdjük, ott állítjuk fel a munkatelepet. Onnan felfelé haladva indítjuk a kitermelést, télig már jó

• 70


TROTH ÉS DESZPEL nagy részt kitisztítunk. Tavasszig végzünk ezzel az oldallal. Reszelős, mély hangon, ellentmondást nem tűrő hangsúllyal beszélt, érezhető volt, hogy utasítgatáshoz szokott, valamint, hogy döntéseit senki nem meri megkérdőjelezni. Hangjától végigfutott Péter hátán a hideg. – Főnök, télen nem lehet itt vágni, mély a hó, hideg is van! – tiltakozott egyik kísérője, egy kis, kövér férfi. A hosszú ránézett a kicsire, akinek a torkára fagyott minden további ellenvetés. A másik kísérő durván felnevetett. – Nem neked kell itt dolgoznod! Lesz itt elég munkanélküli paraszt hamarosan. Hidd el, még ők fognak könyörögni, hogy dolgozhassanak – vigyorgott. Lassan továbbhaladtak. Szerencsére nem vették észre a barlang felé vezető rejtett ösvényt, de Péter tudta, hogy ez csak idő kérdése. Miután elég messzire haladtak, hátára kapta a nyerget, és majdnem futólépésben hazaindult. Teljesen kifulladva érkezett haza. Mikor eszébe jutott a három férfi, a szíve a torkában dobogott Eszébe jutott a magas férfi hangja. Megborzongott.

• 71


Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.