Tore Renberg
Holnap talรกlkozunk
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 1
2017.08.21. 14:29:24
FordĂtotta: SzilĂĄgyi Orsolya
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 2
2017.08.21. 14:29:24
Tore Renberg
Holnap talรกlkozunk
Budapest
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 3
2017.08.21. 14:29:24
Ezt a művet az Európai Unió Kreatív Európa 2014-2020 programja támogatta.
Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. Ez a kiadvány a szerző nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásért.
© Tore Renberg, 2017 © 2013, Forlaget Oktober A/S Hungarian translation © Szilágyi Orsolya, 2017 © L’Harmattan Kiadó, 2017
A magyar fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Tore Renberg: Vi ses i morgen, Forlaget Oktober as, Oslo 2013.
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 4
2017.08.21. 14:29:25
SZEPTEMBER 25. KEDD
Calling every boy and girl Calling all around the world Get ready for love! (Nick Cave)
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 5
2017.08.21. 14:29:25
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 6
2017.08.21. 14:29:25
1 666 (PÅL)
A szeme égett, mintha homokszemcsék ragadtak volna bele. Mintha egy finom homokszemcseréteg rakódott volna a szemhéjára. Hetek óta ezt érezte, folyamatosan. Semmi nem segít. Szemcseppek, szemkrém, nem múlik. Az apró szemcsék dörzsölik a szemhéját. Ha ez nem szűnik, egy nap arra ébred majd, hogy megvakult. Így is jó lesz. Hányingere van tőle. Soha nem fog elmúlni? Vagy mégis? Pål végighúz egy rongyot a csaptelepen, összehajtja, és a csapra teríti. Megtámaszkodik a konyhapulton, mély levegőt vesz, mintha az segítene. Hallja, hogy az emeleten valaki lehúzza a vécét. Kifújja a levegőt, a kutyára néz. A Border collie a tűzhely melletti takarón fekszik. – Hé, Zitha, így is jó lesz, nem? A tartály elhalkul és újra csend lesz a házban. Ugyanolyan csend, mint kint, ahol még a fák levelei sem rezdülnek az utcalámpák sárga fényében. Még a madzag sem mozdul, ami a fenyőn lóg, amivel a lányok egykor kilyukasztott tejesdobozt függesztettek fel, és átszúrták egy kis bottal, hogy a széncinkék rászállhassanak és ehessenek. Apa? Vihetünk magunkkal mazsolát? Szeretik a kismadarak a mazsolát? 7
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 7
2017.08.21. 14:29:25
A tejesdoboz eltűnt, a felesége eltűnt, a lányok még itt vannak – a madzag is. Pål összeszorítja a jobb szemét, idegesen odanyomja a mutatóujját a szemhéjához. Bekapcsolja a rádiót. P4-es csatorna. Coldplay. Ez a dal sláger volt pár évvel ezelőtt. Mi is a címe? Idegesítő, ha a címet nem éneklik. Now in the morning I sleep alone. Lekapcsolja a rádiót. Mindenről a saját fájdalma jut eszébe, és ezt nem bírja tovább. Nem bír tévét nézni, nem képes újságot olvasni, csak ül, regényekkel az ölében, és ugyanazt az oldalt olvassa el tizenhatszor anélkül, hogy bármi megmaradna abból, amit olvasott. Az egyetlen, amit kibír, az a csend, bármennyire is megsemmisítő. Idén korán beköszöntött az ősz. Szeptember első heteit elmosta az eső és elfújta a szél, de most kivilágosodtak a napok. Mintha a nyár utolsó búcsút intene. Alacsonyan a tág égbolton fehéren világít a nap. Kora délelőtt óta hosszú árnyékokat vet az utcákra. Olyan erőteljesen süt, mintha el akarná égetni az eget és utána saját magát. Na, Zitha, szerinted menni fog ez apának? A kutya egyik mancsát a mellkasa alá húzta, a másikra lazán, félálomban ráhajtotta farkasra hasonlító pofáját. Viccesen néz ki ilyenkor, amikor belesüpped a takaróba. Fülei szépen hozzásimulnak fejéhez. Zitha nyugodt, szép kutya, és fogalma sincs mindarról, ami a gazdájával történik. Zitha csak úgy van. Alszik. Játszik. Fut. Eszik. És nap, mint nap ugyanolyan lelkesen áll meg Pål előtt, csóválja a farkát, nyugtalanul mozgatja a hátsóját, lógatja a nyelvét. Pål kinéz az ablakon az udvar felé. Hamar sötétedik mostanában. Már fél nyolc körül felkapcsolják az utcai világítást, már akkor alkonyodik, és alig fél órával később koromsötét van. A nyár egy hónapja kezdett visszahúzódni. Akkor az emberek még pólóban és rövidnadrágban jártak. De most ennek vége. 8
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 8
2017.08.21. 14:29:25
A nyírfa levelei megsárgultak, a rododendron vörös színt öltött, a lombhullatók fakóvá váltak. A nők combig érő, szürke, barna, okker kabátokba bújtak, és egyre több sapkát lehetett látni. Az emberek sálat és kendőt kötöttek, eltették könnyű nyári cipőiket, a gyerekek thermodzsekit és esőkabátot hordanak. Persze, a kismadarak kaphatnak mazsolát, szeretik. Apa, szerinted anya visszajön? Nem, azt hiszem, nem jön vissza. Rég volt. A hőmérő higanyszála egyre lejjebb kúszott. Az esték egyre hidegebbek lettek. Egyik reggel látta, hogy a szomszéd jeget kapar az autó szélvédőjéről. Még jó, hogy neki van garázsa. Ezeket a természetellenesen világos napokat csak kölcsönkaptuk. A nyár utolsó sóhajtása, nem fog sokáig tartani. A testet az új évszakhoz kell igazítani, a hosszú sötétséghez, ami közeledik. Hosszú, hideg, sötét hónapok. A végtagok megmerevednek, a test elnehezedik, az alvás nagyobb teret követel. Pål összedörzsöli kiszáradt kezeit és Zithára néz. Lassan lélegzik. Ki tudja, álmodik-e, és ki tudja, miről álmodik szép homloka mögött. Hányingere van. Pål csettint és közelebb megy az alvó kutyához. A kutya összerezzen, felemelkedik mellső lábaira, ásít és kinyújtózik. A farkát azonnal csóválni kezdi, a nyelvét kinyújtja és nyálazni kezd. – Igen, gyere Zitha, gyere. Megindul Zithával a folyosó felé, a kutya Pål lába körül sündörög. A férfi hangosan köszörüli a torkát és még hangosabban azt mondja, igen, igen, miközben hozza a pórázt a legfelső fiókból, és akkor észrevesz valamit a kutya tekintetében. Ez nem fog menni. Ugye? A lányok. 9
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 9
2017.08.21. 14:29:25
A kutya csóválja a farkát, olyan, mint egy propeller, boldogan riszálja magát Pål előtt. A férfi megdörzsöli a szemét, majd lehajol, érzi, ahogyan a vér elönti a fejét, mintha a koponyája egy lombik lenne, amire csak a gravitáció hat. Pål megvakarja Zitha nyakát, a kutya szemébe néz, az pedig ugyanazzal a határtalan bizalommal néz vissza rá, ahogyan mindig is szokott. Pål hallja, hogy fent kinyílik egy ajtó. Felveszi a dzsekijét és beledugja a lábát a cipőbe. Belső zsebébe nyúl és kitapogatja, hogy ott van-e még a boríték. Ott van. A collie-k okos kutyák, intelligensek. Amikor a felesége elhagyta és megtudta, hogy kutyája lesz, azt mondta, szettert kellene vennie, és vadásznia, mint a többi férfinak. Igen, ez a te véleményed, mondta Pål. A szetterek – mondta Christine csodálattal a hangjában – akár a halálba is elfutnak, ha esélyt kapnak rá. A collie-k – válaszolt Pål – szépek és vigyáznak a házra, én egy ilyen kutyát szeretnék. Csak futni. Felrobbanni, eltűnni. Szívesen megtette volna. Az utóbbi időben leginkább ez foglalkoztatta. Futni, felrobbanni, eltűnni. A bénaságon, félelmen és szégyenen kívül senki nem tudja, mit teszek. – Menjek én is, apa? Lépések hallatszottak az emeleten. A gyerekek a legnagyobb akadály. Olyan, mintha Tiril és Malene lennének az egyetlenek, akik közé és a vágyott tett közé állnának. Malene még annál is rosszabb. Ő az apja lánya. A kislány elindult lefelé a lépcsőn, úgy ismeri a lépteit, mint saját szívdobogását. – Hm? Menjek én is? – Dehogy – mondja Pål, de képtelen a lánya szemébe nézni – csináld csak a leckédet! – Már megcsináltam. Pål tanácstalanul mosolyog. 10
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 10
2017.08.21. 14:29:25
– Biztosan összetévesztettelek valakivel, aki nem mindig csinálja meg a leckéjét. Hol van Tiril? – Gondolom, elment dolgozni. – Persze, biztosan. Malene összehúzza a szemöldökét. Furcsán grimaszol a szájával, csecsemőkora óta így csinál, és ilyenkor úgy néz ki, mint E.T. Pål majdnem elsírja magát. Malene a kutya fölé hajol, kedvesen megragadja a pofáját, odatartja az arcát Zitha felé, mire a kutya megnyalja a lány orrát. – Ez az, jól van, Zitha, jól van, elmész sétálni apával. Pål nézi a lányt. Az arccsontja annyira erőteljes, hogy szinte felfelé nyomja az arcát. Alkata sportos, laza és sudár. Malenével nem lehet viccelni. Kár, hogy megsérült. Remélhetőleg hamarosan meggyógyul. A férfi mosolyog, egy pillanat alatt elfelejti, hogy ki ő valójában és mit tett. – Nem mehetnék veletek? A lánya áll előtte és azt kérdezi, hogy vele tarthat-e. Reméli, hogy ez örökre így lesz. – Nem, késő van és tanulnod kell – válaszolja. – Apa, mondtam, hogy már megcsináltam a leckémet. – Nagyon jó – feleli – akkor maradj itt, hogy legyél itthon, amikor Tiril megjön. – Ó – csücsörít a lány és magához húzza a kutyát – nem akarsz Malenével menni, mi? A kutya megnyalja a lány arcát, nyelve rózsaszín és nedves, a farkát csóválja. A folyosói tükör mellett lóg a felesége régi fényképe. A gyerekek szerették volna, hogy a falon maradjon, amikor elment. Egy fotó anyáról a gyerekek kedvéért. Furcsa. Egy évig képes lennél kikaparni a szemét annak a nőnek, de a következő évben már hiányzik. – Valaki telefonált. 11
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 11
2017.08.21. 14:29:25
Pål kizökken gondolataiból. – A vezetékesen – folytatja Malene – téged kerestek. – Mondta, hogy ki? – Pål próbál teljesen érdektelen maradni. – Nem, de újra fog hívni... A szemét – hallja Malene hangját és érzi, hogy agya elborul, szeretne mindent elejteni és lerogyni a padlóra. – Holnap jön a kukásautó. – Ó, igen, a szemét – válaszolja – hová lennék nélküled? Malene feláll, elengedi a kutyát és vállat von. – Attól tartok, hogy a sírban lennél, apa. – Ha, ha. Hol is van a testvéred? – Már mondtam, hogy dolgozik. Pål pislog és vigyorog saját magán. Olyan szórakozott lettél! – Mondja Malene, miközben hagyja, hogy Zitha ráugorjon, végül kézbe fogja a kutya mancsát és táncol vele. Bolondosan Pålra néz – Korral jár? He? Vénember lett az apám? – Dehogy! – Végighúzza a kezét a szemén és erőltetetten nevet. – Csak sok mindenre kell gondolnom mostanában. Sok dolgom van a munkahelyemen. Megoldódik. Az apáddal mindig miden rendben van, nem tudtad? Malene hunyorog, az arccsontja még hangsúlyosabbá válik: – Még mindig fáj? – Igen – pislog Pål – mintha homok ment volna bele. – Mi lehet ez? – Nem tudom, de biztosan elmúlik majd. – Voltál orvosnál? – Malene elővette felnőttes pillantását. Ilyenkor nagyon hasonlít Christinére. – Nem, de mindenképpen el fogok menni – erőltet magára egy kis mosolyt. – De ne csak mondd, hanem tedd is meg. Rendben?
12
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 12
2017.08.21. 14:29:25
Pål fogai hirtelen vacogni kezdenek, szemhéját leszorítja, mintha az agyába nem jutna elég oxigén. Lehajol. A kutyát odébb tolja, Malenét magához húzza. A torkában gombóc. Lenyeli. Némán magához szorítja a lányát. Ez soha nem fog elmúlni, suttogja magának legbelül. – Apa? Azt mondják, az ember egyformán szereti a gyerekeit és ez így is van, de Malene mégis más. Tiril soha nem értette meg teljesen, soha nem sikerült igazán szembe néznie vele, Tiril olyan, mintha nem is ott lenne, csak rohan, megállíthatatlan. Csütörtökön fog énekelni? – Apa? Mi történt? Pål még szorosabban öleli Malenét. Nyel, szipog, pislog, utána elengedi a lányt. – Tiril csütörtökön fog énekelni? – Hiszen tudod! – Igen – rázza Pål a fejét – mit kezdesz te egy ilyen érzelgős apával? Tudod mi jutott eszembe? Az Iron Maiden a Drammens hallenben biztosan jó volt, de a Maiden Londonban, Malene, azt semmi nem szárnyalja túl. Six, six-six, the number of the beast, sacrifice is going on tonight. Ha, ha. Apa régi heavy metálja, na? A bolond apád, aki ennyire érzelmes lett. Hogy van a bokád? Hamarosan ismét szőnyegre léphetsz. Menj csak, csináld meg a leckédet, én meg kiviszem Zithát. A lány furcsán néz rá. – Már megcsináltam a leckémet… Pål megborzolja a lánya haját. Kezei hűvösek. Milyen szép. Milyen büszke, hogy ilyen remek lánya van. Mi lenne, ha megmondaná neki? Mi lenne, ha hirtelen mindent elmondana neki? – Figyelj csak – simogatja meg a lány arcát – akasszatok fel egy új tejesdobozt a madaraknak. Itt az ősz. 13
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 13
2017.08.21. 14:29:25
2 KELLEK NEKED? (SANDRA)
Vihar vagyok? Elektromosságot sugárzok? Pár hónap múlva tizenhat éves lesz. Izzad a homloka a hajpánt alatt, remeg a szája, és tudja, hogy sietnie kell. Térdei meg-megrogynak, homlokát egyenesre vágott szőke frufru takarja, ajkán fénylő ajakír. Szíve vadul dobog és megerősödött, egyszerre érzi magát gyengének és erősnek. Egy méter hatvanegy centi, szemei izzanak, orrán három szeplő. Ő az, aki kell annak a fiúnak? Ellenállhatatlan? A fehér melltartó - amit úgy vett, hogy anya nem is tud róla, és amiről anya biztosan azt mondaná, hogy közönséges - kell neki? Sandrának nem kell alvás, nem kell pihenés. Miért is pazarolná alvásra ezeket az értékes pillanatokat? Soha többé nem akar aludni, egész nap ébren akar lenni, mert nincs ideje akár csak egy pillanatot is elvesztegetni abból az életből, amit él. Terror, természeti katasztrófák, pénzügyi válság. Lehet, hogy ezek léteznek valahol a rajta kívüli világban, és lehet, hogy fontos anyának, apának, a tanároknak, a felnőtteknek, de számára nem léteznek. Megszűntek. A világ eltűnt. A melegség, a félelem, a kapkodás és a szorongás megmaradt. Pezseg a teste, mintha ott belül valami ismeretlen eső esne, egyszerre veszélyes és csodálatos. És mindez azért van, mert Sandra azzal fog találkozni, akit szeret. Vajon ott van? 14
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 14
2017.08.21. 14:29:25
Sandra megszorítja az ezüst keresztet, ami a nyakában lóg, majd karjával letörli a ragacsos izzadtságot a homlokáról. Milyen kínos. Apától örökölte. Apának mindig izzadtságfolt jelenik meg a hónaljánál, az öltönykabátján is látszik, amikor leveszi otthon munka után és csak ennyit mond „de jó itthon lenni”. Lehet, hogy be kellene szereznie egy kendőt, amit a nyakától a homlokáig magára tudna kötni. Lehet, hogy tetszene a fiúnak. A fiú, a fiú ugye nem ment el! Sandra olyan gyorsan húzza maga után a porszívót az üzletben, amilyen gyorsan csak tudja. Nem percenként nézi az időt, hanem öt másodpercenként előveszi a mobilját, hogy megnézze, hány óra van. Már túl késő, 20:50. A Goseni erdőben várja, a trafóháznál. Közvetlenül a Madlavoll iskola mellett. A Gosen óvoda mellett. Sandra mindkettőbe járt. A fiú meg fogja várni. És ugye nem hazudik, mert a szerelem nem hazudik, ugye? Atyaisten, ha anya ezt látta volna. Két meleg kezével megfogta a lány arcát, a pupillái lángoltak. A lány visszatartotta lélegzetét, a fiú végigsimította ajkait az ujjával, megcsókolta és azt mondta, amit a lány hallani akart: Kilenckor ott leszek. Holnap találkozunk. A szerelem nem hazudik. Kint szép idő van. Néhány esős hét után kitisztult a szeptemberi ég, egyre hűvösebb lett. Mindenki érzi, mi történik: egyre csípősebb az idő. Minden, ami él, elhervad. Sandra számára mindez mindegy. Jöhet eső, jöhet vihar. A háború is kitörhet, az sem gond, ha nála lehet, nála. A lány fel sem tudja fogni, mit is csinált mielőtt Daniellel találkozott. Minden nappalt és estét a barátnőivel töltött, álldogáltak az iskolaudvaron, lógtak a bolt előtt, egymásba karolva sétáltak, vihogtak, kuncogtak, kórusban énekeltek. Olyan kicsinyesnek, butának és gyere15
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 15
2017.08.21. 14:29:25
kesnek tűnik mindez. Nyugodtan mondhatják, hogy az utóbbi időben eltávolodott tőlük. Mira is hangoztathatja, amilyen hangosan csak akarja, „Sandra cserbenhagyott minket, Sandránál teljesen elmentek otthonról.” És Mathilde szegény, nem is látszik rajta, hogy milyen jómódban él, anya mindig azt mondta, hogy hadd beszéljen: „Sandra megváltozott.” Nem érdekeli, mit gondolnak, levegő, szél, semmi a véleményük. Csak az számít, hogy rohanhass afelé, akit szeretsz és szíved összeolvadjon az övével. Egy kendő. Igen. Jó lenne. Már nincs sok hátra. Ki kell porszívózni a bolt belsejét és azzal kész az ő része. Tiril hanyagul és lassan dolgozik, azt csinál, amit akar. Amint Sandra befejezi a porszívózást, eltűnik innen. Leveszi a melegítőnadrágot és a felsőt, és felhúzza a szűk Met nadrágját, mert a fiú azt mondta, hogy az tetszik neki. „Rohadtul szexi vagy ebben a nadrágban.” Tesz még szájfényt, mert arra is azt mondta, hogy tetszik. „Gyönyörűen csillognak az ajkaid.” Ezerszer idegeskedett a tükör előtt és próbálta megtalálni azt az arckifejezést, amit a fiú említett: „Olyan édes vagy, amikor ezt csinálod.” A szájtartására gondolhat, vagy az orrlyukaira, amikor kitágulnak. A lány sokszor megkérdezte: „Pontosan mire gondolsz?” A lány már viccesen a karjára ütött, és nevetett rá, de a fiú csak ennyit mondott: „Nem tudom megmagyarázni, de iszonyúan édes vagy, amikor ezt csinálod.” Tényleg? Igazán így gondolod? „Igen, Sandra, baromira édes vagy, egy átkozottul édes virág, az vagy.” Sandra ismét előveszi a mobilját, nincs üzenet. 20:52. Csak a fiú ne felejtse el az időpontot, ne unja meg ezt a buta tizenöt éves kislányt. 16
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 16
2017.08.21. 14:29:25
Anyának és apának azt mondta, hogy kivételesen tízig tart a munka, mert egyedül kell takarítania. Már nincsenek ketten, mint előtte és ezért hosszabb ideig tart. De ez hazugság, mert Tiril itt van, és a hazugság pattog a fejében, olyan, mintha a rekeszizmától a nyakáig áramlana: Egy óra. Egy órát csalt magának. Vele. Sandrának izzad a homloka. Igen, anya, egyből hazamegyek munka után, nem anya, nem fogok késlekedni, nem apa, nem fogok kint csavarogni este. „Amikor mi fiatalok voltunk senki nem csavargott az utcán hétköznap este, akkor még más idők voltak.” Igen, és akkor mi van? Az izgatta legkevésbé, hogy milyen volt az unalmas hetvenes években és az ostoba nyolcvanas években, és nem érdekelte a zene, amit az apja állandóan hallgattatott vele, miközben azt mondta, hogy „ez az igazi zene”. The Police, meg Sting, meg ezek. Ezek az emberek tudtak zenélni, és nem gondolták, hogy a zenét ProTools-on kell összeállítani. Anya meg vontatva énekli a Girls just wanna have funt, atyaisten, na meg az a sok duma a hidegháborúról, meg a berlini falról – na és, na és, na és? Ő most él, nem értik? Most él és úgy hazudik, hogy folyik belőle. Kockáztat. Anya és apa könnyen megtudhatják. Összefuthatnak Tiril apjával. Tudják, ki ő. Hamarabb utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát… „Szia Tiril, jó hogy látunk, kár, hogy már nem takarítsz a Prixennél.” Az az unalmas Tiril, aki csak tizennégy éves, azt hiszi magáról, hogy valaki. A hűtőpulthoz megy a locsolófejes palackkal. Fura egy lány. Morcos és rosszkedvű. Mindig is ilyen volt. A testvére nem ennyire mogorva, kicsit csendes, lehet, hogy túl komolyan veszi magát. Malene iszonyúan jól tornázik, de megsérült a bokája. A két lány nagyon más. Kicsit furcsák. Mindegyik a maga módján. Mindenki tudja róluk, hogy kicsit furcsák. Lehet, hogy anyának igaza van, amikor felhúzza a szemöldökét és ezt mondja: nem egy anyával és egy apával nőttek fel. 17
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 17
2017.08.21. 14:29:25
Meleg van. Sandra előretolja alsó ajkát és levegőt fúj a frufruja alá. Hihetetlenül meleg van. A hazugság egy olyan kockázat, amit szívesen bevállal. Ha megtudják, azt mondhatnak, amit akarnak, bár biztos csökkentik a heti zsebpénzt és nem engedik majd el esténként, mert mit tudnak ők a szerelemről? Minden este sorozatot néznek blu-ray lemezről, a Reklámőrülteket meg az Egy gyilkos ügyet. Az szerelem? Mit tudják ők, milyen az, ha egy fiú ajka megérinti az övét és egy fiú kezei simogatják testét, mit tudnak ők a mélységről, amit a fiú szemében lát, miközben az ránéz az erdő sötétjében? Sandra hazudik, de az nem számít, mert ő a mennyország gyermeke. Az, hogy hazudni akar, megerősíti azt, hogy amit tesz, az igaz. És amikor így van, akkor az helyes, mert akkor a szív cselekszik. Mert mi helyes ebben a világban, ha nem a szerelem? A nyakához nyúl, az ezüst ékszerhez, amit Astrid nénitől és Frank bácsitól kapott a konfirmációjára. Egy gyémántköves kereszt. Erősen megszorítja. Ideges attól, ami történni fog. Értékes vagy, Sandra, ne feledd. Ne add oda magad akárkinek. Ugye nem fogod, kislányom? Dehogy is, anya. Nem csak a hajpántja alatt izzad, izzad a nyaka, a háta közepe, a keze. Anyát elnyomja a gondolataiban és arra gondol, ami a Korinthusbeliekhez írt I. levélben áll, arra, hogy a szerelem mindent elvisel, mindent elhisz, mindent remél és mindent eltűr. És arra gondol, hogy mit mond a Biblia arról, hogy amikor az ember gyerek, akkor úgy beszél, mint egy gyerek, úgy gondolkodik, mint egy gyerek és úgy ért, mint egy gyerek, de amikor felnő, akkor nevet a gyerekes dolgokon. Ő is így érzi. A gyerekes dolgok olyan
18
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 18
2017.08.21. 14:29:25
butának tűnnek, olyan távolinak, hogy szinte hihetetlen, hogy ő ilyen volt. Sandra olyan gyorsan porszívózik, amilyen gyorsan csak tud. Tiril gyanakodva néz rá a headset alól. Feketével sminkeli magát: Evanescence, Susanne Sundfør, My Chemical Romance. A bőre bizsereg. A keze, a szeme, a hangja: „Kellek neked? Szexi?” Sandra siet, elmegy az italautomata mellett, eljut a hátsó helyiség bejáratához és pont mielőtt végezne, fellök egy állványt a fűszeres polc mellett. A piramis alakú állvány összedől, a mézesüvegek a földre zuhannak, és minden irányba elgurulnak. Sandra szíve a torkában dobog, káromkodik magában és gyorsan letérdel, hogy összeszedje és helyre tegye őket. – Hé, Tiril! Tudnál segíteni? Időt veszít. Időt, amit vele tölthetne. Kellek neked, Sandra? – Tiril, tudnál segíteni? Értékes vagyok. Nem adom oda magam akárkinek. Kellesz! A tiéd vagyok! Nyiss fel! Most! Ma este!
19
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 19
2017.08.21. 14:29:25
3 VIVA LA VIDA (RUDI)
– Hé, Chessi? Ott vagy, bébi? Rudi felhúzza kávébarna szemöldökét és belenéz a visszapillantó tükörbe. – Hé, Chessibébi! Nincs válasz. A régi Volvo hangos nyikorgással kikanyarodik az åseni körforgalomból és Rudi megnyomja a gázt. Ha ez az autó céges autó lenne, akkor rájárna a rúd. Mikor is vették? Kilencvenkettőben. Egy Finnøy-i öreg földművestől. A Volvo kint állt a szántóföldön, vízhatlan ponyvával letakarva, a birkák körbeszaglászták, mintha boglya lenne. Standard 240-es. Alig ment 19000 kilométert. Így van ez az öreg emberekkel, ugyanúgy vigyáznak az autójukra, mint a pénzükre. Mostanra 288 654 kilométer van benne, már réges-rég Knoksen ócskavastelepén kéne lennie. De Rudi éppúgy van a Volvóval, mint minden más ócskasággal, amit évek óta használt, a szívéhez nőtt. – Szia, Chessikém! Rudi ismét belenéz a visszapillantó tükörbe. A lány csak ül. Még egy ilyen furcsa nőt nehéz lenne találni. Egy kis veszekedés, fenét, még annyi se, és minden a visszájára fordul. A férfi reszelős hangját ellágyítva folytatja:
20
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 20
2017.08.21. 14:29:25
– Hé, Chessi, itt vagy? Vagy csak ülsz és a fütyimről és a heavy balladákról álmodozol? A lány elfordítja a fejét és kinéz az ablakon. Ez a köszönet. Egy kis viccelődés és kinéz az ablakon. Micsoda képtelen ötlet, hogy magával vigye, amikor dolgozik. Igaza van Janinak, ez a lány fordítva született. 1972 decemberében jött világra riadtan, tele tüskékkel. Egyszerűen tüskés. Mindig is szeplős és sápadt volt, de szögletes és beteges is, görnyedt, mint a gyökérben a hajlás, de a haja dús és szép, gesztenyeszínű, csípője vonzó, feneke olyan, hogy az embernek bekattan tőle az agya és egyszerűen lehetetlen nélküle élni. – Chessi? – Rudi szeretné, ha a hangja olyan lágy lenne, mint a selyem. – Édesbogaram, csak vicceltem, tudod, nem? Nézzük meg, hogy van-e valahol valami koncert. Hamarosan jön a Europe a Folkenbe. Hagyja, hogy a lány kicsit összeszedje magát. De nem. Tekintete tüzesen a semmibe mered. Szemei, amik eleve kicsit távol állnak egymástól, - és ezért valami földalatti állatra hasonlít – most még távolabbinak tűnnek. Egy kis együttérzés? Itt ül a férfi, aki huszonhétéveapasid, aszerelembáró, tudod, hogy egész éjjel nem aludt, heves álmai voltak, de semmi együttérzés! Egy picike mosoly? Egy árva barátságos szó? Cecilie továbbra is csak bámul ki az ablakon és elővesz egy cigarettás dobozt. Remek. Most megbünteti. Tudja, hogy a férfi ki nem állhatja, ha valaki dohányzik a Volvóban. Azt is tudja, hogy Rudi nemrég hagyta abba a dohányzást. És tudja, hogy mennyire nehéz megállnia, hogy ne gyújtson rá. Remek. Rudi tüntetőleg lehúzza az ablakot. Hullámzik a hangulata. Lehetetlen féken tartani. Tegnap? Tegnap kenyérre lehetett kenni. Film Hillevågon, Köpök a sírodra és Rémálom egy sérült agyban. Klasszikus filmes este, mondta Jani, 21
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 21
2017.08.21. 14:29:25
és chipset és kólát tett az asztalra. Jani meg tudja fogalmazni a dolgokat. Filmeket néztek, jó volt a hangulat, Chessinek is jó kedve volt, nevetett régi melegítő nadrágjában és szívesen odabújt hozzá. Na és másnap? Csupa savanyúság! Minden szar és fos és szemét. Miközben nem neki, hanem a fiúnak volt kemény éjszakája. Átöleli a lányt, de ő merev, mint a vas. Megpróbál a szemébe nézni, de szemei sárgák és dühösek. Végül megmondja neki, hogy most már szedje össze magát, a fenébe is, és legyen kicsit kedvesebb. És akkor kicsit enyhül a vihar. De dolgozni akkor is kell, ha a nőnek épp havi baja van. Rudi a nyitott ablak felé hajol, mélyet szippant a levegőből, majd kifújja. A hátsó ülésen Chessi úgy szívja a cigarettát, mintha ez lenne az utolsó, amit életében szívhat, olyan füst van körülötte, hogy a feje szinte láthatatlan. Átvezet az Auglenden, balra indexel a Mostó déli csúcsánál, majd rákanyarodik a meredek Ullandhaug dombra. Nagymama mindig azt mondta, hogy ez a legszebb hely a világon. Isten nyugosztalja, mondta nagyapa, amikor rákkal küszködött. Úgy feküdt a betegágyán, mint egy fonnyadt levél. Nehéz volt őt így látni. Hé, nagymama, ott vagy? Ó, Rudikám, már nem sok van hátra nekem. Kérsz egy szelet süteményt? Jó érzés volt nagymamát meglátogatni, kisuhanni Stokkába. Bármikor eljöhetett. Megállt a Volvóval a ház előtt, kicsit dudált, amíg még működött a duda, és akkor megjelent nagymama, totyogott kék ruhájában és ragyogott, mint a ráncos nap. Piskótatekercs és koffeinmentes instant kávé. Lehet rajta nevetni – légy az átkozott vendégem – de ezer százalékban igazi volt. Ha a világon több olyan ember lett volna, mint nagymama, akkor szóba sem kerülne a veszekedés az internet vagy a háború. Egyfrancosdübörgőszeretetvilág. Ezek a régi dolgok. Olyan őrjítően tudják nyomasztani az embert. 22
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 22
2017.08.21. 14:29:25
Néha örömtelien nyomasztanak. Máskor hányingertkeltően nyomasztanak, és nem hagynak aludni. És akkor nem tehetsz mást, mint hogy összegömbölyödsz, mint egy sün, és vársz, hogy elmúljon, és arra vágysz, hogy a lány, akit szeretsz, átkaroljon. A Volvo lassan megy felfelé a dombon. Rudi érzi, hogy idegei pattanásig feszülnek, ahogy halad felfelé. Látja a mezőket a legelésző tehenekkel, az ég felé magasló Ullandhaug tornyot, végül felér a csúcsra. A világ kinyílik a fjord felé. Összeszorul a gyomra és dübörög az agya. Rudi barna szemei melegen mosolyognak, amikor fiatalsága színhelyére ér. Megkíván egy cigit, de nem akar visszaszokni rá. Stay clean, Lemmy. Heavy és Motörhead és gyerekkori emlékek. Örökre. Ez a táj, nagymama, ez megmagyarázhatatlan. Úgy van, ahogyan azt az utazási irodákban mondani szokták, ezt át kell élni, ezt látni kell. Rudi nyomja a gázt. A fejében minden kavarog. Néhány másodpercre behunyja a szemét, beszívja a levegőt, ismét kinyitja a szemét és nekikezd: – Hé, Chessi, ott vagy? Megpróbálja olyan gyengéden mondani, amennyire csak tudja. – Hé? Nem látod? Ez a legszebb hely a világon! – Átkozott, szar hely! – érkezik a válasz a hátsó ülésről. Rudi sóhajt. Szeptember vége van. Dolgozol. A Volvo az utcán. Több hét eső után szuper napok, baromi szép idő, mintha egy ráadást játszanának a nyárból. A világ leggazdagabb országában élsz. A világ leggazdagabb városában. Van ennivaló az asztalon, pénz a számlán, lehet, hogy valamivel kevesebb, mint amennyit Jani szeretne, de elég sok, és nagymama úgy lebeg az agyában, mint egy horgoló angyal és basszus, milyen kurvajó az élet, és arra gondolsz, hogy szeretnél valami kedveset mondani egy rosszul 23
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 23
2017.08.21. 14:29:25
sikerült reggel után. Egyszerűen valami kedveset. És akkor ez a válasz. Ez lerombolja az egész belső boldogságot. – A fenébe, egy átkozott kurva vagy – mondja Rudi és az öklével a kormányra üt. – Igen? És mikortól gondolod, hogy másképp fogsz bánni velem? Rudi nézi, ahogyan a lány hátul kiabál. Füst árad a szájából. – Mi lenne, ha normális életet szeretnék, nem farokéletet, mi? A francba, Rudi, te nem férfi vagy, hanem felmosórongy! – Felmosórongy? – Rudinak össze kell szednie magát, hogy fel ne robbanjon – Felmosórongy? Mi a… ku… felmosó… mit mondasz? Rudi a visszapillantó tükörbe néz. A lány még röhög is hozzá. Csodálatos! Felmosórongy? Könnycseppek gördülnek le hófehér arcán, keskeny orra mentén, elmossák a sminkjét, megint dráma van. Dráma. Dráma. Dráma. Érdekes, hogy mindig csak az egyik szeme könnyezik. Felmosórongy? Fárasztó. Huszonhét éve vannak együtt. Ismerik egymást. Hiszen olyanok, mintha egy ember lennének. Ahogy Jani szokta mondani: olyan drámai, hogy színházat kellene alapítania. Nem a te hibád, Rudi. Veleszületett. Az anyjától örökölte. – Nem tudom – szólal meg Cecilie halkan, szipogva. – Csak úgy eszembe jutott. Felmosórongy. – A nő felnéz, és hosszú ideje most először találkozik a pillantásuk. – Hiszen szeretlek, kukikám. A Volvo elhalad a Jernaldergården mellett. Cecilie sápadtan, szeplősen ül nagy hajával, könyvespolcnyi hátsójával és a sminkkel, ami elárasztotta arca bal oldalát, olyan, mint egy folyami delta, ami nedves szempilláitól indul. Ajkai vékonyak és ferdék, fogai sárgák, mint a húsvéti csibék, kis fülei kagylóra emlékeztetnek. Mintha gombóc lenne Rudi torkában. Gyomra zuborog. A pokolba is, hogy szereti ezt a nőt! És a pokolba is, hogy szereti ezt a tájat!
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 24
2017.08.21. 14:29:25
Egészségedre, nagymama! Rudi nyakánál érzi a huzatot és felhúzza az ablakot. Bekapcsolja a rádiót. Popzene. Majdnem kikapcsolja, mert tudja, hogy Cecilie mennyire ellenzi, de nem képes rá. Már hallotta ezt a dalt. Hegedűk. Du-du-du du-du-du du-du-du. Valami királyról szól, aki uralta a világot. Coldplay? Úgy tesz, mintha nem venne tudomást a dalról és reméli, Chessi nem veszi észre, hogy popzenét hallgat. Rudi előredől a székben, állát a kormányra támasztja és hunyorog. Lássuk csak, gondolja, és lassít. Lefelé a dombon az erdő mellett. Ezt mondta. Lefelé a bolt irányába. Igen. Ott hátul parkoljon le valahol. Furcsa ez a terv. Kicsit kockázatosnak tűnik. Figyelj oda, mondta Jani. Nem bízom meg benne. Rudi hátrafordul és a nőre néz. – Hé, Chessi, elég volt, abbahagyjuk. Tulajdonképpen miért veszekedtünk? Mitől lett ez a pokoli hangulat? Mi? – Nem emlékszem – érkezik a válasz a hátsó ülésről. – Na, látod. Elmúlt. Elfújta a szél! Hé, bébi, hiszen mi vagyunk azok: te meg én, meg a feneked! Tudod, hogy megölném, ha valaki közeledne hozzád! Tudod, hogy bízhatsz abban, hogy Rudi előveszi óriáskukiját és agyonveri őket! Ha valaki más kefél veled, mint Rudi, akkor tudhatod, hogy összetöröm a csontját! Igen. Rudi egy rendes férfi! Nagymama is azt mondta: bízom benned! – Jézusom, – hallatszik hátulról – ismét kezdődik. – Mi? – kérdezi Rudi és úgy tesz, mintha nem is hallotta volna, amit a nő mondott. – Semmi. Rudi hirtelen a tükörbe pillant. A könnyek felszáradtak. A nő kidugja nyelvének kicsi, rózsaszín hegyét és megnedvesíti az ajkait. 25
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 25
2017.08.21. 14:29:25
– Pontosan – feleli Rudi felvillanyozva a látványtól és nekikezd: Semmi és kein Problem, kislány. Most dolgozni megyünk. És akivel az erdőben találkozunk – bár nem jó kimondani – az Pål, akinek van egy kis problémája. – Rudi összeráncolja a homlokát és koppint egy ujjal a kormányon. – Pål. Gondolom, te nem ismersz semmilyen Pålt, ugye? – Mi? Pål? Nem hiszem. – Na mi van Pål Mall? – mondja Rudi nevetve és elhessegeti magától a gondolatot. “Here’s only one way out of here: Piece by piece!” – ahogy azt Slayer mondja. Mi fog történni Pål Bål? “No one knows, baby!” – ahogy azt Foo Fighters mondja. – Queens of The Stone Age. – Mi? – Queens of The Stone Age. No One Knows. – Jesus. Még ezen is fennakadsz? Ki az, aki felmosórongy itt? Rudi lefékezi izgatott szívét, és nem beszél többet. Hamarosan ott van az erdőnél és a rádióból a Coldplay szól. Popzene. Gyűlöli a popzenét, de ezek a hegedűk és ez a dallam bevésődik az agytekervényeibe, a szöveg keresztülmegy a testén, és minden arra a trollra emlékeztet, aki a hátsó ülésen ül. Kell neki. Mert szereti. És ő a szerelem embere. – Le tudnád kapcsolni ezt a buzi zenét? Kiütést kapok tőle! Rudi úgy tesz, mintha nem hallaná, amit a nő mond. Feltekeri a hangot, és így olyan lesz, mintha maga is egy jármű lenne. – Igen, igen, felmosó vagy nem, de egy dolgot tudok, és az az, hogy ma éjjel agyon foglak dugni.
26
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 26
2017.08.21. 14:29:25
4 ANNYIRA SZÉPEK (DANIEL WILLIAM)
Tulajdonképpen egy kislány. Tizenöt éves. Az anyja a templomban dolgozik, az apja ügyvéd. Januárban lesz tizenhat. Ha igazat mond. Lehet, hogy pár hónapnyit hazudik. A lányok mindig hazudnak, főleg ilyen dolgokkal kapcsolatosan. Ez a helyzet a lányokkal. Nem olyan stílusban állnak az igazsághoz, mint mi. A lányoknál lebeg az igazság. Úgy jön ki a szájukból, mint a nyál az öreg emberekéből. De annyira szépek. Pokolian, pokolian szépek. Sokkal egyszerűbb lenne egy férfival élni, ahogyan előző nevelőapja mondta, majd hozzátette: de a francba is, nem vagyok buzi. Buzi. Beteges dolog. Az is durva, hogy az ember a fiúkat szereti, de az még durvább, hogy nem szereti a lányokat. Amikor lányok vannak a szobában, a világ megszűnik létezni. Egyszerűen felrobban, fuck. Semmi más nincs a szobában, csak lányok. Jó érzés, olyan, mint amikor az ember ragasztót szív. Helikopterszerű. Daniel ezerszer érezte, de még többször akarja, mert ez az élet értelme. Több kell abból, ami jó. Több, több, több. Ha valamilyen esszenciát akarunk kifacsarni ebből az élet nevezetű roncshalmazból, akkor azok a lányok – Daniel ül a dobfelszerelés mögött, zenél, jó dobos, dinamikusan játszik, feszes, mint 27
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 27
2017.08.21. 14:29:25
egy szűk segglyuk, de a fejében csak lányok járnak, miközben a dobverővel a tányérra üt. Ő üt, és a lányok megjelennek. Nagyok, kicsik, kövérek, soványak, meg ki tudja milyenek. Cicik, puncik, popsik, combok, rúzs, harisnya, fitnesz nadrág, póló, melltartó, ruha, kendő, smink és pántok a harisnyák és a bugyik között, meg minden, ami egy lányhoz tartozik. Kiskora óta így van ez. Mióta oviba járt a város másik részére. Ugyanannyi lány zúdult ki a fejéből játék közben, mint amikor később a focipályán lőtte egyik büntetőt a másik után, és ugyanez van, miközben üt a dobverőkkel. És mi a gond ezzel? Néha az az érzése, hogy az emberek szerint nem normális az, ha az élet a lányokról szól. De Daniel nem izgatja magát. Akar egy saját lakást, ha megkapja az engedélyt a gyámhivataltól. Hetente párszor edz, hétvégén részegre issza magát, zenekarban játszik, koncerteken dolgozik, lemezeket ad ki, kirak cuccokat az iTunesra és a YouTube-ra meg a Spotify-ra, esetleg zenéből és, mint a Kveler tak és a Purified in Blood és a Kaisers Orchestra. Dejan testvére – beteges, amit ez a Dejan és a családja átéltek Szerbiában – Dejan testvére ismer valakit, aki ismeri az egyik gitárost a Purifiedban. Daniel és Dejan látták őket a Rått og Råde fesztiválon, iszonyú ütős volt. Leesik az ég, hív a halál, irány a sír. Nem csak a rogalandiak szeretik, az oslóiak is. Csak ki kell tartani. Ha nem, akkor kell egy munka, mert ő nem egy nyápic, bár a jegyei gyengék, kettes-hármas mindenből, kivéve tesiből. Sose hátrált meg a munkától. Ha valaki arra kéri, hogy csináljon meg valamit, ha összeszorított fogakkal is, de megcsinálja, akkor is ha kib…szottul koszos meló. Az idő és pénz fennmaradó részét a lányokra akarja költeni. Szerinte ez az értelmes, ahogy nevelőanyja és a gyámügyes mondaná. És ha valaki szerint ez egy téves élet, akkor az az ő véleményük. Ha ők úgy gondolják, hogy hibás, hogy szerinte a lányok olyan ördögien szexisek és puhák és szépek, és szeretne nekik 28
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 28
2017.08.21. 14:29:25
venni pár dolgot, házat, sminket és azt, ami kell nekik, akkor ez lehet az ő véleményük. Daniel kőkemény kibaszott terve az, hogy keres egy lányt, akivel nem annyira nehéz. Ne legyen torz, és ne legyen reggel olyan savanyú, mint egy citrom, és ne teljen három órába, amíg kitalálja, hogy milyen nadrágot akar venni. Egyszerűen tetszen neki is az a nadrág, amelyikben Daniel szeretné őt látni. Elvégre ő fogja nézni a lányt, és nem a lány önmagát. Neki ilyen lány kell, egy olyan lány, akinek tetszik, ha Daniel azt gondolja róla, hogy szép és szexi, aki nem néz más fiúkra, aki nem repdes ide-oda, aki nem flörtöl. Ki tudja, lehet, hogy már talált is egy ilyen lányt. Mert Sandra szexi. És nem néz más fiúkra. És nem savanyú. Az a kérdés, hogy szeretne-e gyakran vele lenni. Az nem jó, ha egy olyan lánnyal van, aki csak keveset akar, ő meg sokat. Úgy gondolja, átlagosan napi egyszer. Akkor nem lehet olyan lánnyal, aki csak minden negyedik nap akarja. És van még egy dolog, ami fontos, hogy a lány nem kérdez és nem kutat. Ebből már elege van. Elég volt a gyámhivatalból, a nevelőszülőkből, a szociális tanácsadókból, a pszichológusokból, szóval nem tud olyan lánnyal élni, aki kutakodik és nyafog. Sandrát tiszteli ilyen szempontból, mert megértette. Amikor olyasmiről kezdenek beszélni, amiről Daniel képtelen beszélni, akkor a fiúra néz szép szemével – Danielnek erről egy madár jut eszébe – ajkai remegnek, olyan, mintha az orrán lévő három szeplő világítani kezdene, és Daniel bepörög egérke szájától, attól a kicsit hegyes szájtól, a kicsit kiálló fogakkal, és a lány tudja, hogy az egy olyan dolog, amibe nem kell belemászni. Ő megértette azt, amit a mindenfajta lúzer közalkalmazottak nem: ha egyre csak beszélünk a dolgokról, rágódunk rajta, mint egy üregi nyúl, akkor az a sírba vezet. 29
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 29
2017.08.21. 14:29:25
Daniel az iskola melletti focipályára néz. Előveszi a mobilját bőrdzsekije zsebéből. 20:52. Pontos szokott lenni. Pokoliak azok a dolgok, amiket ezer kilométerre leásnak a mélybe. De, hogy Williamnek nevezték… Mire gondoltak? Ott voltak a kórházban és látták, amikor kibújik az anyjából, és arra gondoltak, hogy ó, neki William lesz a neve? Daniel William? Micsoda buzinév ez? Daniel köp egyet. Nincs beleszólásod, hogy milyen életet kapsz, de neked kell leélned, ha tetszik, ha nem. Pokoliak azok a dolgok, amiket százezer kilométerre leásnak a mélybe. Néha gondol erre. Csak ölni. Elmenni valahová és ölni. Eltüntetni egy embert csak azért, mert képes rá. Micsoda felszabadulás lehet az! Összeszorítani az öklét, míg olyan nem lesz, mint egy vasgolyó, és beverni valaki arcát úgy, hogy felismerhetetlenné váljon. Lehet, hogy ma este fog megtörténni? Dugni. Dugni. Dugni.
30
Renberg_Holnap talalkozunk.indd 30
2017.08.21. 14:29:25