Tabán Mozi | Programok 2008 október-december by Grantfilm Kft.

CSÜTÖRTÖK

BERGMAN sorozat

PÉNTEK

Magyar gyermekfilmek sorozat

SZOMBAT

Okt. 18 - nov. 29., 15.00

Az első mozgószínházakat Pécsi Manó honosította meg Budán. Alapítási okirat nem található, de pontos levéltári anyagok alapján a Palota mozi (a későbbi Tabán) alapítási éve 1910-re tehető. A filmgyárak nagy előszeretettel voltak a három (Batthyány, Scala, Palota) ősmozi iránt, sokszor meg akarták szerezni ezeket, de a tulajdonosok szeretete nem engedte a mozikat idegen kézre írta a Budai Napló 1920. II. 21-i száma. A mozi több névváltozáson esett át: 1917-1947: Palota; 1948-49: Krisztina; 1954-tõl Diadal; 1990. IX. 5-től Tabán mozi lett. 2008-tól az ART-hálózat tagjaként a Grantfilm Kft. vette át a mozi üzemeltetését, s tervezi sikeresen működtetni megújítva, de a művészmozik legszebb hagyományi alapján. A Tabán mozi az egyetlen mozi Budapesten, ahol a nézőtér mellett külön egy 30 fős klubhelyiség is rendelkezésre áll a nézőknek, ill. a klubok számára egy-egy film utáni beszélgetéshez, ill. előadáshoz, kisebb filmvetítéshez. A klubhelység, ill. a nagyobb vetítőterem is kibérelhető rendezvények, baráti társaságok részére. A Tabánban elsősorban válogatott művészfilmeket, színvonalas rendezői sorozatokat, tematikus összeállításokat vetítenek. Hét közben délelőttönként és a kora délutáni időpontokban iskoláknak, nyugdíjas köröknek, kluboknak nyújtanak kedvezményes lehetőséget filmtörténeti alapalkotások megtekintésére. A Tabán mozi története napjainkban is íródik. Látogasson el honlapunkra, vagy még inkább a moziba a közeli jövőben. Szeretettel várjuk!

VASÁRNAP

A komédia aranykora sorozat

Okt. 26 - nov. 23., 15.00

Okt. 26. Hyppolit a lakáj

Nov. 2. Egy csók és más semmi

Nov. 9. Makrancos hölgy

Nov. 16. Egy szoknya, egy nadrág

Nov. 23. Egy bolond százat csinál

RENDEZŐI ÉS TEMATIKUS FILMSOROZATOK A TABÁN MOZIBAN - ÁTTEKINTŐ TÁBLÁZAT

HÉTFŐ

Okt. 31 - dec. 5., 20.30

KUROSAWA sorozat

Okt. 30 – nov. 27., 20.00

Okt. 31. A nap vége

Okt. 13 – dec. 8., 20.30

Nov. 7. A hetedik pecsét

Nov. 22. Lúdas Matyi

Szubjektív magyar filmtörténet - sorozat

Okt. 30. Vihar kapujában

Nov. 14. Szűzforrás

Okt. 18. Gyöngyvirágtól lombhullásig

Nov. 6. A hét szamuráj

Nov. 21. Tükör által homályosan

Okt. 13. Valahol Európában

Okt. 27. Oldás és kötés

Nov. 13. Véres trón

Okt. 25. Égigérő fű

Nov. 3. Szegénylegények

Nov. 20. Testőr

Nov. 29. Szaffi

Okt. 20. Körhinta

Nov. 10. Szindbád

Nov. 28. Úrvacsora

Nov. 8. Pál utcai fiúk

Nov. 17. Az ötödik pecsét

Nov. 27. Rőtszakállú I-II. Dec. 5. Csend

Nov. 24. Te rongyos élet

Dec. 1. Kárhozat

Dec. 8. Werckmeister harmóniák

A Tabán mozi a múltban és napjainkban

További információk:

06 1 356-8162, 06 30 553-1237 www.tabanmozi.hu Kiadja a Grantﬁlm Kft. Szerkesztette: Banai Katalin és Hornek Ildikó Graﬁka: Grant Reklám Kft., Miglécz Gábor Forrás:

Grantﬁlm Kft. 1068 Bp., Városligeti fasor 40. Tel.: 06 1 479-1040, Fax: 06 1462-0646 www.grantﬁlm.hu www.grantreklam.hu www.tabanmozi.hu

megszűnt a magyar filmgyártásban a kezdetektől szinte folyamatosan problémát jelentő tőkehiány, és az állami finanszírozás lehetővé tette az igényesebb, esetenként még nagyköltségvetésű filmek készítését is.

A magyar film történetében az 1945-től a filmipar 1948-as államosításáig tartó koalíciós időszak átmeneti korszakot képvisel. A háború utáni első év, 1945 egyértelműen az újrakezdés éve. Magyarországon a gyártóbázis komoly károsodása ellenére meglehetősen korán, 1945 őszén indul újra filmgyártás. A kezdeti lendület megtorpan, 1946-ban nem készült film, 47 őszén indul újra a munka, ekkor azonban a filmek egy részét már az egyes koalíciós pártok készíttetik. Nagy nemzetközi sikert aratott Valahol Európábant Radványi Géza készítette Balázs Béla forgatókönyvéből a háború után árván maradt gyerekekről, reális képet mutatva a háború utáni rossz körülményekről, a gyerekek kiszolgáltatottságáról. A filmet a gyerekszereplők és a kezdő színészek (Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa) természetes, naturális színjátéka teszi hitelessé, a neorealista filmeket idéző közegábrázolást hatásos vágástechnika egészíti ki.

1953-ban elinduló lassú demokratizálódás a filmszakmában is érezteti hatását: a forgatókönyv veszít fontosságából, nagyobb szerepet kap az igényes rendezés, és néhány fiatal alkotó is lehetőséget kap a rendezésre. Ebben az időszakban már megjelenik a filmekben a kortárs viszonyokat bíráló társadalomkritika, amely hol a jelen társadalmával párhuzamokat mutató parabola révén, hol szókimondó társadalmi drámával, vagy keserű vígjátékkal jeleníti meg a szocialista társadalom visszásságait. Az 1954 és 56 közötti időszak ugyanakkor a magyar filmművészet megszületésének ideje, ekkor készülnek az első művészi igényű alkotások, melyek megalapozzák a magyar film hatvanas évekbeli újjászületését. A kor két legfontosabb művészi tendenciája Fábri Zoltán és Máriássy Félix nevéhez fűződik. Fábri Zoltán filmjei egyfajta drámai-expresszionista stílust honosítottak meg, melyeknek hősei szélsőséges helyzetekben alapvető erkölcsi kérdésekkel szembesülnek. Fábri a precízen kidolgozott történeteket erős drámaisággal jeleníti meg, s ennek elérésében fontos szerepet játszik a montázs-szerkesztés.

Az ötvenes évek első felének magyar filmgyártása a politika és ideológiai vezetés irányítása alatt állt. Az 1948-49-es államosítás óta a filmipar minden területe központosított rendszerben működött, a központi vezetés írta elő, mely témákról kell filmet készíteni (az ipari termelés növelése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, az ellenséges szabotázsakciók leleplezése stb.), és az ideológiailag megfelelő film garanciájának a tökéletesen megírt forgatókönyvet tartották. Emiatt a forgatókönyveket több lépcsőben megvitatták, átíratták, és a politikailag megbízhatónak tartott, a filmművészeti főiskolán frissen végzett fiatal rendezők rendezés helyett dramaturgiai feladatot kaptak (mivel a Központi Dramaturgia volt felelős a forgatókönyvekért). Az államosítás azonban pozitív változást is hozott: végre

Az 1960-as évek a magyar film megújulásának korszaka. A hazai film sokszínűvé válását és az újhullámos hatások magyarországi megjelenését több különböző tényező egyidejű megváltozása tette 3

SZUBJEKTÍV ...

Szubjektív magyar filmtörténet

érintkezik a szerzőiséggel és a dokumentarizmussal, míg a műfajiság, épp ellenkezőleg, a két irányzattal szembeni alternatíva lehetőségét veti fel. A szerzői stilizáció harmadik vonulatát az időfelbontásos elbeszélésmód radikalizálódása jelenti. A flash back már a hatvanas évek filmjeinek is meghatározó struktúraszervező elve, ám anélkül, hogy feloldaná múlt–jelen–jövő határait, hiszen mindig pontosan nyomon követhető, mikor melyik idősíkban mozgunk, az események milyen kauzális láncolatba illeszkednek. A modern filmművészet időfelbontásos elbeszélésmódját, amely nem pusztán váltogatja vagy összekeveri az idősíkokat, hanem elmossa azok határát, s ezzel újfajta, a külső “történeti” idővel szembeállított benső, szubjektív időélményt fogalmaz meg, Huszárik Zoltán Szindbádja képviseli. A korszak többi időfelbontásos technikával élő filmje nem lép ki a narratív struktúrából, csupán különböző mértékben fellazítja az elbeszélés tér–idő szerkezetét, Fábri Zoltán narratív szempontból zártabb, a kauzális láncba pontosan illeszkedő, elsősorban a képi megvalósítás terén szürrealisztikus flash backekkel dolgozik , pl. Az ötödik pecsét első felében.

lehetővé. Az 56-os eseményeket követő megtorlások után a hatvanas évek elején ismét enyhülés figyelhető meg a kultúrpolitika területén, ez kevésbé szigorú ellenőrzést és liberálisabb irányítást hozott magával a filmiparban. A korábbi két filmgyárból négy független játékfilmes stúdiót hoztak létre, élükön filmes szakemberekkel, s ezek a művészeti alkotócsoportok már önállóan dönthettek egy-egy filmterv elfogadásáról és forgatásáról, csak az elkészült filmet kellett bemutatniuk ellenőrzésre. Ismét megjelenik az igény a vidéki életforma és a parasztság sorsának megjelenítésére, azonban ezt a fiatal filmesek már saját generációjuk szemszögéből ábrázolják. Fiatal hőseik számára ez az életforma már a múlté, melynek tisztelik erkölcsi értékrendjét, de nosztalgiával és egyben kritikával közelednek felé. Kritikájuk nemcsak az előző évtizedek társadalmi viszonyait érinti, hanem bírálják elődeik tehetetlenségét, beletörődését, a lázadás hiányát is. A múlttal való számvetés és az apák, nagyapák életformájával való szakítás számos film témája (pl. Oldás és kötés). Ez az időszak nemcsak a modernista film nagy korszaka Európában, hanem a szerzői filmes életművek kiteljesedésének ideje is, s egy ilyen tendencia a magyar filmművészetben is megfigyelhető. Jancsó Miklósnál korai filmjei után az Így jöttemben és a Szegénylegényekben jelenik meg először a rá jellemző vizuális stílus – hosszú beállítások, lassú, hosszan kitartott vízszintes kameramozgások, erős kompozíciók – és ekkortól kezdve készíti egyén és hatalom összeütközését elvont formában ábrázoló paraboláit, melynek különböző változatai egészen a nyolcvanas évek végéig jellemzőek lesznek életművére.

Az évtizedhatárokhoz igazodó filmtörténeti korszakolás a nyolcvanas években csődöt mond: az inkább átmenetinek tekinthető periódus részben a hetvenes évek lezárása, részben a kilencvenes évek nyitánya, a közepén pedig egy lyuk található, elmaradt, félbeszakadt, ellehetetlenített megújulási törekvésekkel. Belső korszakhatárt jelöl 1983/84. A második belső korszakhatár 1986/87-re tehető, amikor is – az évtizedet mindvégig jellemző avantgárd–akadémista párhuzamot figyelembe véve – megszületik a Tarr Béla életművében stílusfordulatot hozó, egyúttal a kilencvenes évek legjelentősebb irányzatát, az ún. fekete szériát előlegező Kárhozat, illetve elindul a rendszerváltást előkészítő, illetve arra reflektáló filmek sora. A korszak végét – nem először a magyar film történetében – ismét a politika, az 1989es rendszerváltás jelöli ki. 1989 azonban nem csupán a nyolcvanas éveket zárja le, hanem az államosított magyar filmgyártás 1948-tól tartó periódusát is.

A hetvenes évek két, egymással párhuzamosan futó, meghatározó irányzata tehát a hatvanas évek hagyományát folytató szerzői attitűd és a szemléletbeli és formai megújulást hirdető dokumentarizmus. Mellettük találjuk azokat a stiláris, tematikus vagy műfaji csoportokat, amelyeknek önállóságuk mellett legfontosabb vonásuk éppen az, hogy mindkét irányzattal kapcsolatba hozhatók: a groteszk és a szatíra, valamint a nemzedéki közérzetfilm egyaránt 4

Hosszú (Gábor Miklós) személyében. A seregzszemléből természetesen a lány (Bánky Zsuzsa) sem hiányozhat. Kóborlásuk során romos várra bukkannak. Vár: vagyis el kell foglalni. A vár lakóját pedig meg kell semmisíteni, csak útban van az öreg. A dolog azonban nem ilyen egyszerű: a felderítésre küldött fiút a vár “ura”, Simon Tamás (Somlay Artúr), a híres karmester foglyul ejti. A banda az éj leple alatt behatol a várba, megkötözik Simont, majd a rég nem látott ételtől-italtól megrészegülve hajszál híján megölik. Hosszú az utolsó pillanatban megakadályozza, hogy a gyerekek felakasszák az öregembert. A karmester a továbbiakban gondoskodó nagyapaként biztosít számukra mindent: élelmet, szállást és nevelést. Megtanítja nekik a Marseillaise-t. Ám nem kétséges, hogy a rousseau-i természetközeli, békés állapot nem sokáig maradhat érintetlenül a civilizáció által. A közeli falu, miután három társukat elfogják, gyorsan figyelmessé válik a nagy család élete iránt. A falusiak fegyverrel támadnak rájuk, a Marseillaise éneklése most elnyeri eredeti funkcióját, a szabadságért küzdő vár sorsába azonban kódolva van az időleges bukás: az erőviszonyok egyenlőtlenek, nincs menekvés.

Valahol Európában fekete-fehér filmdráma, 1947, 100 perc

Rendező: Radványi Géza Forgatókönyvíró: Radványi Géza, Balázs Béla Operatőr: Hegyi Barnabás Zene: Buday Dénes Vágó: Máriássy Félix, Radványi Géza Szereplők: Bánky Zsuzsa (Éva), Gábor Miklós (Péter), Somlay Artúr (Simon Péter, karmester) Bárdy György, Harkányi Endre Nehéz lenne összeszámolni, hány filmben hangzott már el és milyen körülmények között a Marseillaise. Még az is biztos, hogy szinte mindenütt szívbe markol a szabadság himnusza. De kevés alkotásban hangzik el olyan sokszor és szólal meg ilyen gazdag érzelmi skálán a dallam, mint Radványi Géza filmjében. Egy csapat gyerek énekli valahol, valahol Európában. A cím is utal a szerzői szándékra: akárhol játszódhatna a történet.

A Valahol Európában az egyik legnagyobb sikerű nagyjátékfilmünk. Mélységes humanizmusa, ugyanakkor az emberi jellem - szeretete mellett - tükörként tartott kritikája teszi azzá. A háború utáni magyar filmművészet kiemelkedő alkotása forgatókönyvíróinak, Balázs Bélának és Radványi Gézának köszönheti szépségeit. Az alkotók nagy figyelmet fordítottak a festői, a szereplőket pontosan karakterizáló kompozíciókra - az operatőr Hegyi Barnabás volt -, az árnyalt színészi munkára, a korszerű problémák elemelt, szimbólum-szintig nyúló feldolgozására. És a montázsra. A vágási módszeren szovjet montázs hatása érződik, különösen a film kezdő képsoraiban jelentkeznek a többire is erősen ható, sokkoló képek egymásutánjai. Megérintette a rendezőt az olasz neorealizmus is: a környezet és ember viszonyának valószerű ábrázolásában érhető néhol tetten.

A háború végigsöpört Európán, árvák százezreit hagyva maga után. Történetünk hősei éveik kurta száma ellenére jól ismerik a dörgést: tudják, hogy az országúton vérre megy a játék, a csavargásuk nem céltalan, itt minden szelet kenyérért meg kell harcolni. Mégis hamar közösséggé kovácsolódnak, vezérük is akad: a fiatalember, 5

SZUBJEKTÍV ...

2008. okt. 13. hétfő, 20.30

2008. okt. 20. hétfő, 20.30

film, melyet külföldi közönség, és ezen belül nyugati fesztivál-közönség is magasra értékel, noha a meleg cannes-i fogadtatás ellenére végül nem kapott díjat. Mindenekelőtt két nagy művész bemutatkozó filmje ez. Ami a rendezőt, Fábri Zoltánt illeti, neki ez ugyan már harmadik filmje, de a felejthető darabok után ez a produkció teszi őt a hazai mozgókép még fiatalnak számító mesterévé, nem csak a szakma, de a közönség tudatában is, mely egy csapásra úgy jegyzi meg nevét, ahogy hazai rendezőknek addig nem szokta. A másik igazi felfedezés: Törőcsik Mari. Nem csak egy nagy tehetségű ifjú színésznő mutatkozik be a Körhintában, hanem egyenesen más realizmus-mércét állít föl a hazai filmszínésznők számára, és nem mellékesen szétrombolja azokat a kliséket, melyeket a magyar film - hiába minden fejlődés, változás – a „parasztlány” megformálásához még az ötvenes években is kötelezőnek tekintett. Ehhez persze Fábri Zoltán színészválasztó és színészvezető érzékenységére is szükség volt, akit a társadalmi gyökereknél sokkal jobban érdekeltek a figurák közti lelki kapcsolat: az akkor még erősen ellenjavallt, ha nem is tiltott „pszichologizálás”. Érdekelte továbbá maga az erkölcsi választás – ami itt még ugyan nem elsődleges tartalom, de már előre utal a rendező életművének innentől kezdve félreismerhetetlen sajátosságára.

Körhinta

fekete-fehér romantikus dráma, 1956, 90 perc

Rendező: Fábri Zoltán Író: Sarkadi Imre Forgatókönyvíró: Fábri Zoltán, Nádasy László Zeneszerző: Ránki György Operatőr: Hegyi Barnabás Díszlettervező: Fábri Zoltán Szereplők: Soós Imre (Bíró Máté), Szirtes Ádám (Farkas Sándor), Törőcsik Mari (Pataki Mari), Barsi Béla (Pataki István), Kiss Manyi (Patakiné), Suka Sándor (Czigány Márton)

A Körhinta még egy nagyon fontos változást jelez a magyar film életében, még ha ezt a változást nem is köthetjük egyedül hozzá. Egészen az őskezdetektől számítva a hazai mozgókép lényege a verbalitás: e tekintetben nem számít, hogy politikai didaxis, társadalmi folyamatok vizsgálata, lélekábrázolás, vagy az említett „morális képletet” megoldása a feladat: a film egyenlő a történettel, a történet egyenlő a dialógusokkal. A képzőművész-rendezőnél egyszer csak fontos lesz a kép. Fábri mesterművének gyönyörű körhinta-pörgésével és félelmetes táncjelenetével megnyílik az az út, mely a magyar filmet másfél évtized múlva Európa leginkább képben gondolkodó, látványcentrikus filmművészetévé változtatja, tökéletesen hátat fordítva az irodalmisági sokáig egyeduralkodó hagyományának.

Pataki elhatározza, hogy kilép a szövetkezetből, lányát Farkas Sándor egyéni gazdához adja és így egyesítik szomszédos földjeiket. Mari azonban Bíró Mátét, a szövetkezet tagját szereti. Egy vidám vásári mulatságon boldogan keringenek együtt a körhintán, amíg az apai szó vissza nem parancsolja a lányt. Egy lakodalmi mulatságon nyílt összecsapásra kerül sor a két rivális között. Mari bejelenti apjának, hogy Mátét szereti. Apja baltával támad rá, a lány elmenekül otthonról. Máté talál rá, hazaviszi és közli Patakival házassági szándékukat. Az apa kénytelen feladni a harcot. A Körhinta az ötvenes évek közepén a magyar film újjászületését jelzi. Szám szerint a harmadik olyan 6

reszketegnek és bizonytalannak tartott öreg bravúrosan old meg egy veszélyes szívműtétet. Ambrus ezután lendületes, nagydumás művész-értelmiségi barátaival tölt el egy estét, a világmegváltó

Oldás és kötés

fekete-fehér filmdráma, 1963, 107 perc

Rendező: Jancsó Miklós Író: Lengyel József Forgatókönyvíró: Jancsó Miklós Zeneszerző: Sárosi Bálint Operatőr: Somló Tamás Dramaturg: Hernádi Gyula

beszélgetések, bulizások, filmvetítések és -értelmezések azonban hidegen hagyják; ahogy nem találja a hangot egykori szerelmével sem. Végül egy kölcsönkért kocsival hajnalban levezet az Alföldre, családjához: apját győzködi, hogy jöjjön fel Pestre, testvérével és régi ismerősökkel vált néhány szót – ez a világ azonban távoli már a számára, a családi szálak érzelmi köteléket ugyan jelentenek, a tékozló fiú azonban nem tud megtérni a szülői házba.

Szereplők: Latinovits Zoltán (dr. Járom Ambrus), Ajtay Andor (Ádámfy professzor), Barsi Béla (Ambrus apja), Bodrogi Gyula (Kiss Gyula), Domján Edit (Márta), Koltai János (Beteg)

A film példázat-jellegét kiemeli a zárlatban elhangzó Bartók-idézet, a Cantata Profana bevezetője. Az Oldás és kötés hősét a szarvassá vált fiúk sorsa kísérti. Határhelyzetben, két világ (a családi, paraszti hagyományok érzelmi köteléke és a modern, városi értelmiségi lét hűvös idegensége) között keresi magát. Az egyik közegben már, a másikban még nem érzi otthon magát; a két világ azonban nem tűnik egymással kibékíthetőnek.

Jancsó Miklós második játékfilmjében egy majdnem krisztusi korú (egy híján harminchárom éves), elsőgenerációs értelmiségi szembesüléstörténetét meséli el. Jávor Ambrus ambíciózus és sikeres sebész, úgy érzi, hogy övé a világ. A három tételből álló film egyetlen napja alatt azonban majd minden biztos pont megkérdőjeleződik a főhős életében. A film három tétele három szimbolikus pillér: a munka, a szerelem és a család. Oldás és kötés, azaz hagyománykeresés és elszakadás, személyiségünk és értékrendünk biztosnak hitt elemeinek újraértékelése, felülvizsgálata jelenti a történet alapproblémáját. A magabiztos (mert csak magában biztos) ifjú sebész elsőként egykori professzorától kap leckét: a feltörekvő fiatalok által már leírt,

Az Oldás és kötés elegáns passzázsai és tiszta képkompozíciói Antonionit idézik, a modernista stílus jellegzetességei azonban magyar terepen születnek újjá. A főszereplő, Jávor Ambrus figurájának belső feszültségét, öntörvényűségét és bizonytalanságát Latinovits Zoltán dinamikus karakterformálása teszi elevenné. 7

SZUBJEKTÍV ...

2008. okt. 27. hétfő, 20.30

2008. nov. 3. hétfő, 20.30

A filmet felvezető narrátor pontosan eligazít: 1869-et írunk. „A múlt század hatvanas évei. Az iparosodás, a gazdagodás, Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Tisza Kálmán kora. 1848 szelleme frázis csupán, mindennél fontosabb a polgári jólét. A nép változatlanul él évszázadok óta. A hatvanas évek derekán az egymást követő ínséges esztendők fokozzák nyomorúságát. Szaporodnak a bűnesetek, a nyomorból való kétségbeesett kitörési kísérletek. A hatalom könyörtelen: a betyárokat, a szegénylegényeket keresi mindenütt. Ők az aktív ellenállás utolsó képviselői: bűnözők a hivatalos közvélemény szemében, szabadságharcosok a nép dalaiban. 1869-ben Ráday Gedeon grófot különleges hatáskörrel kormánybiztossá nevezik ki. Feladata vagyonbiztonságot teremteni. Főcsapása a szegénylegényekre irányul. Eszközeiben nem válogat.” A hatalom emberei a legkülönbözőbb kegyetlen lélektani módszerekhez folyamodnak az emberek megtörésére. Ennek esik áldozatul Gajdor is, aki saját bőre mentésének reményében besúgóvá válik. A csendőrök nem akadályozzák meg, hogy később fogolytársai megfojtsák az árulót. Végül cselhez folyamodnak Ráday emberei: nagyszabású újonctoborzást rendeznek. Az egyik volt betyár hiszékenységét és büszkeségét kihasználva felszólítják, válogassa ki a volt szabadcsapat embereit az újoncok közül, mert ezekből külön egységet alakítanak. Amikor együtt áll a csapat, kihirdetik Ferenc József ítéletét: “Sándor”, a vezér kegyelmet kapott, de legényei el fogják nyerni méltó büntetésüket. Csendőrök veszik körül az imént még Kossuth nótát éneklő legényeket. A hagyományos filmezésben a kamera (és a néző) mindent tud, mindent lát. Jancsónál az események sűrűjébe kerül. Jancsó és Somló Tamás kamerája az első jelenettől kijelöli helyünket: nem mindentudó kívülállók vagyunk, hanem a dráma kiszolgáltatott résztvevői. A dramaturgia ugyanezt az érzetet erősíti, hiszen mindvégig kevesebbet tudunk, mint az eseményeket irányító nyomozók, a “feketeköpenyesek”, fogalmunk sincs, kik ők, mire megy ki a játék. Nem rejtvényfejtő izgalom, hanem szorongás támad bennünk, nem mi keresünk, minket keresnek. A szegénylegények mi vagyunk.

Szegénylegények fekete-fehér filmdráma, 1965, 87 perc

Rendező: Jancsó Miklós Forgatókönyvíró: Hernádi Gyula, Karall Luca Operatőr: Somló Tamás Díszlettervező: Banovich Tamás Szereplők: Görbe János (Gajdar János), Latinovits Zoltán (Veszelka), Avar István (vallató), Barsi Béla (Foglár), Kozák András (ifj. Kabai), Madaras József (Magyardolmányos), Molnár Tibor (Kabai), Őze Lajos (vallató), Koltai János (Varjú Béla), Somogyvári Rudolf, Agárdy Gábor (Torma) Nem kérdéses, hogy az 1966-ban, vagyis az elbukott forradalom és szabadságharc után tíz évvel bemutatott film 56-ról is szól, de ebből korántsem következik, hogy a XIX. századi magyar történelemből vett példa puszta ürügy volna, amit gondosan rejtjelezni kellene és lehetne. Ha ez így lenne, a Szegénylegények mára poros múzeumi tárggyá változott volna, titkos üzenetté, aminek csak akkor és ott volt értelme és értéke, s ma már legfeljebb a történészeket érdekelhetné részleteinek pontos megfejtése. Nem, a Szegénylegények nem „üzen”, hanem létezik, méghozzá hallatlan erővel, tizedik alkalommal is magával ragad, s hiába ismerjük már a történetét, a poénjait, minden találkozáskor új árnyalatokkal gazdagodik a jelentése. Nem bírjuk levenni róla a tekintetünket: sötét csoda. Sötét, mert gonosz történetet mesél, egy levert forradalom könyörtelen és körmönfont pacifikálásának történetét. 8

Szindbád a szépséget a természet változásaiban, a szerelemben és nem utolsósorban a kulináris élvezetekben véli megtalálni. Gondolataiban életre kelnek emlékei. Megbarnult fényképek, elszáradt virágok, elsárgult szerelmes levelek hozzák elő a múltból a szépasszonyokat, lányokat, a hozzájuk fűződő múló érzéseket s a felejthetetlen húsleves illatát... A film 1972-ben idehaza elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, a nagydíjat, az operatőri díjat és Dajka Margit megkapta a legjobb női alakítás díját. A magyar filmművészet egyik ékkövének számító alkotás számos nemzetközi elismerésben is részesült. Krúdy, Huszárik, Sára Sándor, Latinovits Zoltán Szindbádja képköltemény. Férfiszóló és női hangok zeneműve, az örök idő festménye, vizuális kompozíció tájakra, utcákra, szobákra, életre, halálra. “A mese ejtett rabul... Egy gáláns lovag tette a szépet, ette a jót, kóstolt bele a fonnyadó avarba és a fanyar borokba. Az ódon városokat, szalonokat, kocsmákat, színes nyomatként raktározza az emlékezet... többszólamú, fátyolos közlése mögött akkor éreztem meg a férfias szemérmet. Mit akar Szindbád? Elsősorban élni, minden életközegben benne lenni - tájban, nőben, tárgyban, az ételek jóízében, kifakult borospoharak tükrében, temetők mohos kertjeiben... Nem hagy maga után mást, csak a pillanat szétroncsolt emlékműveit.’’ (Huszárik Zoltán)

Szindbád

színes filmdráma, 1971, 90 perc

Rendező: Huszárik Zoltán Író: Krúdy Gyula Forgatókönyvíró: Huszárik Zoltán Zeneszerző: Jeney Zoltán Operatőr: Sára Sándor Vágó: Morell Mihály, Huszárik Zoltán Szereplők: Latinovits Zoltán (Szinbád) Ruttkai Éva (Lenke), Muszte Anna (virágáruslány), Nagy Anna (Fruzsina), Szegedi Erika (Florentina), Andai Györgyi (Setétke), Dajka Margit (Majmunka) A Szindbád 1971/72 hideg, havas telének nagy közönségsikere lett, némileg (vagy talán teljesen) váratlanul. Huszárik Zoltán neve akkor a nagyközönségnek keveset vagy semmit sem mondott, és a Krúdy-kultusz addig inkább az értelmiségi olvasóréteg belügyének számított. Épp ez a film fordít majd sok új olvasót a Szindbád és az író világa felé. 9

SZUBJEKTÍV ...

2008. nov. 10. hétfő, 20.30

2008. nov. 17. hétfő, 20.30

donos, Kovács, az asztalos, Király, a könyvügynök és Gyuricza, a különc órásmester. A háborús nélkülözésről folytatott hétköznapi beszélgetés során ő teszi fel a kérdést a többieknek: amennyiben haláluk után újra kezdhetnék az életüket, jómódú zsarnokok vagy inkább tisztességes rabszolgák szeretnének lenni? A vitának fültanúja lesz az új vendégként betévedt rokkant honvéd, akit az asztaltársaság nézetei alaposan felzaklatnak, s miután úgy érzi, belegázoltak öntudatába, másnap feljelenti őket a nyilasoknál. Az igazi erkölcsi próbatétel itt vár hőseinkre, a kifinomult nyilas vezető ugyanis szintén morálisan próbálja megtörni őket: szabadulásuk ára egy félholtra vert kommunistának adott pofon. Az asztaltársaság tagjai közül csak a legcinikusabb órásmester hajlandó ezen a módon megmenteni az életét. Jó oka van rá: lakásán tucatnyi zsidó gyereket bújtat.

Az ötödik pecsét színes filmdráma, 1976, 107 perc

Rendező: Fábri Zoltán Író: Sánta Ferenc Forgatókönyvíró: Fábri Zoltán Zeneszerző: Vukán György Operatőr: Illés György Szereplők: Dégi István (Keszei Károly), Márkus László (Király László), Őze Lajos (Gyuricza Miklós), Horváth Sándor (Kovács János), Bencze Ferenc (Béla), Cserhalmi György (Haldokló kommunista), Latinovits Zoltán (Civilruhás), Moór Marianna (Lucy), Pécsi Ildikó (Irén) A gyakorlatilag egész életművében irodalmi műveket adaptáló rendező az 1965-ös Húsz óra után egy évtizeddel ismét Sánta Ferenc regényéből forgatott történelmi filmet. Az ötödik pecsét azonban már nem a közelmúlt, az ötvenes évek és 1956 jelenig ható eseményeit elemzi, hanem a második világháború lezárult korszakához fordul. A film nem vet fel új szempontokat 1944 történelme kapcsán, jóval inkább örök emberi konfliktusokat vizsgáló morális példázatnak tekinthető. Fábrinak csak azért van szüksége a történelmi háttérre, hogy – legtöbb filmjéhez hasonlóan – szélsőséges erkölcsi határhelyzetben tegye próbára hőseit. 1944 őszén egy pesti kiskocsmában ismét együtt van az összeszokott baráti társaság: Béla, a tulaj-

Fábri radikális dramaturgiai megoldást alkalmaz annak érdekében, hogy a történelmi korszak minél inkább háttérbe szoruljon az erkölcsi vitába bonyolódó férfiak kocsmai beszélgetéséhez képest. A film első negyvenöt perce (majdnem a fele!) egyetlen helyzszínen kíséri figyelemmel a négytagú asztaltársaság, 10

2008. nov. 24. hétfő, 20.30

Te rongyos élet!... színes filmdráma, 1983, 111 perc

Rendező: Bacsó Péter Forgatókönyvíró: Bacsó Péter Zeneszerző: Vukán György Operatőr: Andor Tamás Vágó: Morell Mihály Szereplők: Udvaros Dorottya (Sziráky Lucie), Kern András (Guthy Róbert), Bezerédi Zoltán (Matura Sándor), Lukács Margit (grófnő), Szacsvay László (Kiptár József) Sziráky Lucie művésznőt az ötvenes évek elején kitelepítik budapesti villájából, mert hivatalosan egy gróf felesége volt. A faluban, ahová megérkezik, látványos kampány folyik a volt uralkodóosztály ellen. Ennek ellenére Lucie-t hamar befogadják, a csinos asszony kegyeiért verseng a helyi tanító és a rendőrszádos is. Végül ismét színpadra is léphet, a Csárdáskirálynő címszerepében... Az ötletgyáros szerző rengeteg geget vonultat fel. Záporoznak a szóviccek, mindvégig könnyed a hangvétel, pedig drámai mozzanatok sem hiányoznak az elbeszélésből (a falusi tanító halála). Andor Tamás operatőr ironikus beállításokon idézi meg a kor komikumát és rettenetét. Vukán György csúfondáros zenei futamai fölerősítik az alaphangulatot. A szerepjátszók

S noha a férfi víziói foglalkozásából következnek, a húsra cserélt Hieronymus Bosch-album megelevenedő képei nyilvánvalóan összefüggésbe hozhatók a morális mesepéldázatban megfogalmazódó erkölcsi kérdésekkel, illetve világállapottal. 11

SZUBJEKTÍV ...

majd az ötödikként hozzájuk csatlakozó sebesült katona vitáját. A baráti kör szétszéledése után párhuzamos képek követik a hazatérő férfiakat, ahogy ki-ki magával hurcolja a beszélgetésen felmerült dilemmát. Lelepleződik Gyuricza úr, az órás cinikus álarca is: ekkor ismerjük meg gyermekmentő tevékenységét. A 75. percben hurcolják el őket, s csak ekkor kapcsolódnak be a történetbe – új, eddig nem látott szereplőkként – a nyilasok, akiktől nemcsak a megsértett katona feljelentéséből következő verést, hanem a civil parancsnok (Latinovits Zoltán utolsó filmszerepe) útmutatása nyomán, mintegy az eddigiekre válaszul megfogalmazott „antimorális” leckét is el kell szenvedniük. A különleges dramaturgiai szerkezeten túl említést érdemel még a film látomásos képi világa. Az asztaltársaság egyik tagjához, a könyvügynök Király úrhoz az elbeszélés folyamatos terét és idejét megtörő emlék- és fantáziaképek kapcsolódnak.

érezhető élvezettel tesznek nevetségessé embertípusokat, gesztusokat, divatokat – Udvaros Dorottyának, a nagyasszonynak pompás asszisztenciát biztosítva. Groteszk képtelenségek lendítik előre a cselekményt. A túlhajtott poénok és szokványos megoldások sem feledtetik azt, amiről Ágh Attila tett említést kritikájában: Bacsó tulajdonképpen akkor „realista”, amikor az élet reális abszurditását mutatja meg (Filmvilág, 1984/2.) A Te rongyos élet mindenképpen hozzájárult történelmi film-emlékezetünk gazdagításához.

másik szereplőjéhez, az énekesnőhöz, aki vágyainak és érzéseinek nem egészen méltó tárgya. Karrer nem vár semmit ettől a szerelemtől, számára ez a szerelem a legvégső emberi szükséglet, az emberi melegség utáni biológiai vágyakozás kifejeződése végzetes egyedüllétében... Nem is az a kérdés, hogy mi a tétje az életének, hanem az, hogy egyáltalán van-e tétje?...” (Krasznahorkai László)

Szereplők: Székely B. Miklós (Karrer), Cserhalmi György (Sebestyén), Pauer Gyula (Willarsky), Temessy Hédi (ruhatárosnő), Kerekes Vali (énekesnő)

A korabeli nyugat-európai visszhang a berlini fal leomlása előtt, a “kommunizmus végnapjait” sejtette meg Tarr filmjéből. (Legalább is a fal leomlása után így tekintenek vissza rá.) Publicisztikus és egyszerűsítő értelmezés ez, mint ahogy a Sátántangóban sem direkten a diktatúrában “vergődő” és reményvesztett kilátástalanságot érezzük meg. Zuhog az eső és kóbor kutyák marakodnak az omladozó házak között. Az égen nincsenek madarak, de rút csikorgással bányacsillék vonulnak. A film szánalmasan vegetáló hősei egyedül maradtak, mint - Pilinszky János szavaival - “azok a lények, akik számára a világ már semmi más, mint tárgyi bizoynyíték.” A Kárhozat kiemelkedően legjobb képsora a bányászbál. Víziónak érezzük, tengerfenéki hatást kelt, egy bomlott elme képzelmeit láttatja, holott ez a film legvalóságosabb, leginkább dokumentumízű

“Hősünk, Karrer, olyan ember, aki pontosan tudja, mit várhat saját életétől. Olyan nézőpontból szemléli a világot, ahonnan világosan belátható életének teljes reménytelensége, és ennek ellenére mégis belevág egy újabb történetbe, holott ő tudja a leginkább, hogy csak vesztesként kerülhet ki belőle. Van azonban benne valami, ami erősebb, mint a saját világlátása. Ez a benne lakozó nagyobb erő vonzza a történet

jelenetsora: akik látták a későbbi Sátántangót, felismerik az ott vonagló emberférgek kocsmai táncának előképét. A Kárhozatban a céltudatosan feketelelkű anti-hős egyszer csak egy vad kutyafalka közelében négykézlábra áll és versenyt ugat velük. Fekete-fehér világ, csak a sötétszürke lehet benne még erősebb: ez az a film elképzelhetetlen volna színesben.

2008. dec. 1. hétfő, 20.30

Kárhozat

fekete-fehér filmdráma, 1988, 115 perc Rendező: Tarr Béla Forgatókönyvíró: Krasznahorkai László, Tarr Béla Zeneszerző: Víg Mihály Operatőr: Medvigy Gábor

s omladoznak a házak, nos emellett a főtéren letáborozik egy magát cirkusznak nevező óriási teherautó, melynek mindennap kinyitják sötét rakterét, s az oda jegyet váltó látogató megtekintheti “A világ legnagyobb óriásbálnáját” vagyis annak oszló tetemét. Ezen kívül a cirkuszosok időnként előhozakodnak “a természet egyéb titkos szenzációjival” is, vagyis kihozzák a közönség elé a “herceget”, aki egy apró termetű gnóm, s hitleri és bosszúálló mennykőisteni ambíciókkal hirdeti a világ elpusztításának időszerűségét. Beszédeivel az anarchia katonáivá képzi ki a környező falvakból, tanyákról odasereglett egyre növekvő néma tömeget...

Werckmeister harmóniák fekete-fehér filmdráma, 2000, 145 perc Rendező: Tarr Béla, Hranitzky Ágnes Író: Krasznahorkai László Forgatókönyvíró: Tarr Béla Zeneszerző: Víg Mihály Operatőr: Medvigy Gábor, Novák Emil, Patrick de Ranter, Rob Tregenza, Erwin Lanzensberger, Gurbán Miklós Jelmeztervező: Beckl János

Az észrevétlenül s permanensen zajló világvége története ez is, miként Krasznahorkai többi regénye (lsd. például utolsó megjelent könyvét, a Háború és háborút), s Tarr Béla legutóbbi filmjei, a Kárhozat vagy a Sátántangó (melyet szintén Krasznahorkai regényből készítettek, s szintén közösen). A középkori ember képzelete foglalkozott ilyen erősen a végítélet gondolatával, csak ő még hitte, hogy van Isten. Krasznahorkai és Tarr történeteiben azonban az Isten nélküli világvége érzés állandósul, melyekben már nincs különbség rend és anarchia között, hiszen mindkettő a káosz felé gravitál. Werckmeister harmóniák a halott Istenre, az emberi rend és tudat által agyonkínzott, elpusztított szentségre való utolsó pillantás. A Werckmeister harmóniák tovább viszi ugyan a korábbi Tarr filmek képi világát, a lassú tempót, a hosszú, meditatív snitteket, a tér mélység végtelenbe tágítását, de a szöveg feltűnően sűrűbbé válik, s itt a Sátántangó narrátorának szerepét monológok veszik át. Az eseményeket időrendben, Valuska szemszögéből látjuk. A regénybeli Eszterné katonás, pécsi ildikósan vehemens személyisége - aki látszólag a történések háttérbeli mozgatója - változik át leginkább. Köszönhető ez talán a szerepet alakító Hanna Schygulla karakterformálásának is.

Szereplők: feLugossy László, Derzsi János, Kállai Ferenc (Igazgató), Lázár Kati, Dzsoko Roszics, Lars Rudolph (Valuska János), Hanna Schygulla (Eszter Tünde)

A történet a világ peremén, egy magyar kisvárosban játszódik, ahol az utóbbi vészjósló időkben furcsa dolgok történnek. Amellett, hogy egyre többet szünetel az áramszolgáltatás és a szemétszállítás, s nőnek a szeméthegyek az út szélén, szaporodnak a patkányok, néha kidől egy víztorony vagy egy óriási fa gyökerestül,

SZUBJEKTÍV ...

2008. dec. 8. hétfő, 20.30

Kurosawa sorozat Akira KUROSAWA (1910. március 23. – 1998. szeptember 6.) neki. A gyilkosságot az áldozat, a tanúk, a gyilkos szempontjából láthatjuk. Kiváló kamaradráma az igazság relativitásáról, az emberi gyarlóságról, a szelektív emlékezetről. Az európai művészet japán népszerűsítőjének is tarthatjuk Kurosawát, aki Gorkij (Éjjeli menedékhely 1957, Dosztojevszkij (A félkegyelmű 1951)), Shakespeare (Véres trón 1957) műveiből készített sajátos japán filmeket. Nagyon alapos, mindent több szemszögből felvevő rendező, aki arról híres, hogy nem egyszer tízszeres túlforgatás jellemző rá. A sok felvételből válogatja ki a legmegfelelőbbet. Nagy műgonddal elkészített minden filmje. A hét szamuráj (1954) című filmje nagy sikert aratott világszerte, így Amerikában is. Korszakalkotó műként értékelik a Rőtszakállú (1965) című filmjét. A történet egy szegénykórházban játszódik, ahol az idősebb orvos rádöbbenti tanítványát arra, hogy a közhelyes megítélés milyen helytelen, mennyire nem az egyénre figyel. Az 1970-es években súlyos válságon esett át. Sem otthon, sem külföldön nem kapott lehetőséget filmforgatásra. A kommersz világban már nem volt helye műveinek. Otthon nem kapott lehetőséget filmforgatásra, emiatt két évtizedig külföldön élt. 1971-ben öngyilkosságot kísérelt meg, de szerencsére sikerült megmenteni. Munkásságát minden film iránt érdeklődő ember elismeri, igaz, mára mintha háttérbe szorultak volna filmjei, de bárhova is fejlődik a mozgókép világa, a valódi történetekre, látványos, szemet gyönyörködtető képekre, és az értéket felmutató alkotásokra mindig kíváncsiak lesznek az emberek. Ezért vált halhatatlanná Akira Kurosawa, az utolsó “szamuráj”, aki kard helyet kamerával szolgálta a felkelő nap országát, és szórakoztatta az egész világot.

Kurosawa Japán unikuma. A tíz éve meghalt rendező és forgatókönyvíró olyan életművet hagyott maga után, amire joggal lehetnek büszkék a japánok, bár ez nem mindig volt így, és bizony voltak olyan évek is, amikor anyagi gondok miatt nem tudott filmet készíteni. Mégis, valahogy mindig megtalálta az utat, aminek végén egy-egy alkotást tudott létrehozni, amivel beírta magát a filmtörténelembe.

Sok gyermekes középiskolai tanár gyermekeként nőtt fel a fővárosban. A festészet és az irodalom egyaránt vonzotta. Így a nyugati művészetek minden ágával foglalkozott (festészettel, filmmel, irodalommal). Impozáns japán és egyetemes műveltségre tett szert. Kedvence az orosz Dosztojevszkij volt, akinek a tanulmányozásával több évet is eltöltött. A diploma megszerzése után inkább képzőművészettel foglalkozott, illusztrátor lett. 1936-tól került kapcsolatba a filmmel. Egy pályázatot megnyerve a Toho Stúdióba került, ahol forgatókönyveket írt, rendező asszisztens lett. 1948-tól saját filmvállalatot alapított. A világhírt számára A vihar kapujában (1950) hozta meg 14

2008. okt. 30. csütörtök, 20.00

sikerül is. A rendkívül mozgalmas csatajelenetekben megjelenített harc ellenére sem egyszerű kosztümös kalandfilmet látunk, hiszen Kurosawa itt is az embereket, az emberi kapcsolatokat helyezte a középpontba: a parasztoknak mindenekelőtt magukat, vagyis számító önzésüket, gyanakvásukat kell legyőzniük.

A vihar kapujában (Rashomon) 1950, 83 perc

Szereplők: Toshiro Mifune (Tajomaru), Machiko Kyo (Masako, a feleség), Masayuki Mori (Takehiro, a férj), Takashi Shimura (a favágó), Minoru Chiaki (buddhista pap)

KUROSAWA

Ez a velencei fesztiválon nagydíjjal kitüntetett, rendkívül szép és mozgalmas (420 vágást tartalmazó!) film hozta meg a világhírt Kurosawának, és keltette fel a nyugati közönség érdeklődését a japán film iránt. A XII. századi polgárháborúk sújtotta Kiotóban vaygyunk. A címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy buddhista pap, egy közember és egy szamuráj gyilkosság tanújaként kihallgatott favágó. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, Tajomaru és a többi résztvevő. Mégsem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz. “A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját.”

Ez a nagy kritikai és közönségsikert aratott, filozofikus mélységű szamuráj film szolgált egy hasonlóképpen közkedvelt amerikai western, A hét mesterlövész alapjául.

2008. nov. 13. csütörtök, 20.00

Véres trón

(Kumonosu jo) 1957, 110 perc 2008. nov. 6. csütörtök, 20.00

Szereplők: Toshiro Mifune (Washizu tábornok), Isuzu Yamada (Ashaji, a felesége), Minoru Chiaki (Miki), Takashi Shimura (Noriyasu Odagura)

A hét szamuráj

(Shichinin no samurai) 1954, 160 perc Kurosawa igazi művészként nyúlt számos ismert alkotáshoz is. Több Shakespeare történet motívumait és eseményeit adoptálta saját filmjeibe. Az 1957-es Véres Trón egyenesen Machbet színművéből lépett át japán környezetbe, igaz, az eredeti szövegből egyetlen sor sem hangzik el a színészek szájából, de híven követte a Macbeth cselekményét, s formailag bravúros filmet alkotott. A hatalomvágy, a gátlástalanság és a félelem diktálta cselekvések a misztikus horror egységes folyamatává szerveződnek, festői eszközök

Szereplők: Toshiro Mifune (Kikuchiyo), Takashi Shimura (Kambei Shimada), Yoshio Inaba (Gorobei Katayama), Ko Kimura (Katsuchiro), Keiko Tsushima (Shino) Egy ismétlődő rablótámadásoknak kitett falu gazdátlan szamurájokat (roninokat) fogad fel, hogy azok, mint a harc művészei, megvédjék a termésüket. Ez végül nem kis áldozat árán és a falusiak részvételével 15

zsoldosainak háborúsága. Sanjuro, aki hol az egyik, hol a másik fél mellé áll, valójában igyekszik kívül maradni a harcon. Mivel ez nem sikerülhet, kénytelen ravaszul mindkét tábor ellen harcba szállva biztosítani a lakóknak a békét.

2008. nov. 27. csütörtök, 20.00

Rőtszakállú I-II. (Akahige) 1965, 170 perc kel érzékeltetve “azt a filozófiai dilemmát, miszerint az önmegvalósításhoz ambíció szükséges, az pedig gonoszsághoz vihet, és szembefordíthatja az embert embertársaival”

Szereplők: Toshiro Mifune (Rőtszakállú), Yuzo Kayama (Yasumoto), Terumi Niki (Otoyo), Tsutomu Yamazaki (Sahachi) Jamamotó Sugoró regényének adaptációja. Dosztojevszkij “Megalázottak és megszomorítottak” című regénye is alapul szolgál egy jelenethez, melyben egy kislányt, Otojót kimentenek a bordélyházból. A film korszakhatár Kuroszava életében: ez az utolsó filmje amiben együtt dolgozik Mifune Tosiróval és ez az utolsó fekete-fehér filmje is. A forgatás két évig tartott, mert Kuroszava mindent tökéletesre akart: a díszlet-kórházat olyan fából kellett felépíteni, amilyet a 19. században azon a vidéken használtak. A történet egy szegénykórházban játszódik, ahol az idősebb orvos rádöbbenti tanítványát arra, hogy a közhelyes megítélés milyen helytelen, mennyire nem az egyénre figyel.

2008. nov. 20. csütörtök, 20.00

A testőr

(Yojimbo) 1961, 110 perc

A külföldön tanult és elit kórházba vágyó fiatal orvos, Yasumoto végül egy közkórházban köt ki gyakornokként a Rőtszakállúnak nevezett főorvos mellett, aki megmenti az életét. Miközben kettejük kezdetben ellenséges viszonya egyre barátibbá válik, Yasumoto nemcsak a mesterségét ismeri meg, hanem az életet is. S ez a nyomorúsággal, erőszakkal, gonoszsággal s halállal terhes élet nem egyszer szélsőséges történéseken keresztül tárul fel előtte.

Szereplők: Toshiro Mifune (Sanjuro), Kamatari Fujiwara (a selyemkereskedő), Takashi Shimura (a szakékereskedő), Seizaburo Kawazu (Seibei) A XVII. században egy gazdátlan szamuráj elvetődik egy településre, amelynek lakóit állandó rettegésben tartja a selyemkereskedő és a szaké kereskedő

Bergman sorozat Ingmar BERGMAN (1918. július 30. – 2007. július 30.) mindenkit. Első forgatókönyvét a korszak kiemelkedő, világszerte elismert filmrendezőjének, Sjöbergnek írja 1944-ben, majd ezután saját magának írja a filmjeit. Színházi szakmában éppúgy a legjobb rendezőnek tartják, mint a filmművészetben. Filmjei az 1950-as évek óta a világ figyelmének a középpontjába kerültek, óriási sikert arattak, mind a közönségre, mind az alkotókra hatottak. A Fűrészpor és ragyogás (1953), A hetedik pecsét (1957), A nap vége (1957) három kiemelkedő alkotás, mely az első alkotói korszak legtökéletesebb alkotásai. A három mű azt mutatja, hogy Bergman az allegóriával, a transzcendenciával teli, a szociológiai-pszichológiai hitelességű világban egyaránt kiválót alkot. Akár középkori, akár századfordulós, akár modern időkben játszódó történeteket mond el, mindig az élet lényegét, az alapkérdésekre választ kereső emberek állnak a középpontban. Filmtrilógiája néhány szereplős kamarafilm, melyben az istenkeresés nehézségéről, az önzésről szól (Tükör által homályosan 1961, Úrvacsora 1962, A csend 1963). Az 1966-ban kézszült Persona a modern szerepjátszás személyiségromboló hatását, a művészet szerepének változását mutatja be. A művészsors ellehetetlenülését járja körül a Farö szigetén forgatott trilógiájában is (Széygyen 1968, Farkasok órája 1968, Szenvedély 1969). Bergman nagyon sokoldalú művész, aki színházban, filmen, televízióban egyaránt jelentőset alkotott. Forgatókönyvei irodalmilag is megállják a helyüket. Regényei írói tehetségét bizonyítják.

Református lelkész családban született. A szigorú, általa bigottnak tartott vallásos nevelésről, a kemény lelkész apáról máig szól filmjeiben, mint a gyermekkorát megkeserítő élményről. Bölcsész tudományokkal kezdett foglalkozni. A stockholmi egyetem bölcsész karára iratkozott be. A tanulásnál jobban érdekelte a színház, az irodalom. Egyetemista, amatőr színházat szervezett, melyben a klasszikusok, és a saját darabjait rendezte. Irodalmi újságokban rendszeresen publikált. A strindbergi életérzést, hangulatokat tükröző indulásban is fellelhető a bergmani látásmód és gondolkodásmód.

A bergmani világ tele van elfojtással, konfliktussal, mert sem a házasság, sem a család, mint intézmény nem működik jól. Csak fóbiákat, frusztrációt termel, mely kommunikációképtelenné, szorongóvá tesz

2008. okt. 31. péntek, 20.30

2008. nov. 7. péntek, 20.30

A nap vége

A hetedik pecsét

(Smultronstället) 1957, 87perc

(Det Sjunde inseglet) 1957, 96 perc

Antonius Block a vitéz és fegyverhordozója, Jöns a keresztes háborúból térnek vissza. Lepusztult földeken, dühöngő járványok között vezet útjuk. Block a vándorlást úgy tekinti, mint a megismeréshez, tudáshoz vezető utat. Minden áron tudni akar. Ha Isten hallgat, kész megkérdezni a Sátánt. Jonsot nem foglalkoztatják túlságosan ura metafizikai kételyei. Úgy örül az életnek, ahogyan az van. Nem veszi észre a Halált, amely egyedül készséges elbeszélgetni Block-kal és sakkjátszmát folytatni vele. Utazásuk során a legszörnyűbb erőszaknak és önkorbácsoló menetnek szemtanúi. Találkoznak egy rémült fiatal lánnyal, akit boszorkányságért halára ítéltek és egy különös bűvészcsaláddal, akiket Block megment a halál elől. Az utolsó vacsora után, amelyet Block feleségének várában költ el, a Halál egy igazságkeresőt és saját megvilágosodását hozza magával.

Szereplők: Victor Sjöström (Isak Borg professzor), Bibi Andersson (Sara), Ingrid Thulin (Marianne Borg), Max von Sydow (Henrik Akerman) Bergman talán legszebb filmje tanulmány az egyedüllétről, a szeretet hiányáról, az elmúlás miatt érzett szorongásról. A hetvennyolc éves Isak Borg orvosprofesszor, menyével együtt autón indul Lundba, a dél-svédországi egyetemi városba, doktorrá avatásának ötvenéves jubileumára. Útja során álom- és emlékképekben szembesül ifjúkora egyes részleteivel, és a nap végére ráébred élete idáig nem firtatott értelmére. “A történeten egyetlen motívum húzódik végig, sokféle változatban: elégtelenség, szegénység, üresség - nincs megbocsátás. Most sem tudom és akkor sem tudtam, hogyan akartam kérni a szüleimet A nap vége segítségével: Nézzetek rám, értsetek meg engem és, ha lehet, bocsássatok meg nekem.” (Ingmar Bergman)

A film legnevezetesebb – azóta klasszikussá vált – jelenetei a lovag és a Halál közti sakkpárbaj ábrázolásai. Rendezője, illetve Max von Sydow számára ez a film hozta meg az első komolyabb sikert. A cím utalás a Jelenések könyvére. 19

BERGMAN

Szereplők: Max von Sydow (Antonius Block), Bengt Ekerot (A Halál), Gunnar Björnstrand (Jöns, fegyverhordozó), Inga Gill (Lisa), Bertil Anderberg (Raval), Nils Poppe (Jof), Bibi Andersson (Mia)

2008. nov. 14. péntek, 20.30

2008. nov. 21. péntek, 20.30

Szűzforrás

Tükör által homályosan

Szereplők: Max von Sydow (Töre), Birgitta Valberg (Märeta), Gunnel Lindblom (Ingeri), Birgitta Pettersson (Karin)

(Sasom i en spegel) 1961, 87 perc

(Jungfrukällan) 1960, 86 perc

Szereplők: Harriet Andersson (Karin), Gunnar Björnstrand (David), Max von Sydow (Martin) Lars Passgard (Minus) A Bergman-féle Magány-trilógia első darabja (meylyet az Úrvacsora és A csend című filmek követtek). A film egy négytagú család, a skizofréniában szenvedő Karin, öccse, Minus, férje, Martin és édesapja, Dávid néhány napját dolgozza fel.

Ingmar Bergman egy XIV. századi legenda alapján készült filmje kevésbé ismeretes Magyarországon. Töre, a gazdag paraszt feleségével, lányával és szolgálóival él egy tanyán. A mélyen keresztény háztartásban található egy kakukkfióka is: ő Ingeri, a fiatal cseléd, aki titokban Odin istent imádja. Egy nap Töre szemefénye, a naiv és elkényeztetett Karin a szomszédos falu templomába indul, hogy az átaludt mise után gyertyákkal kedveskedjen a papnak. A lány eléri szüleinél, hogy Ingeri is vele tarthasson a sötét erdőn át vezető úton...

“Az Isten alászáll, és befészkeli magát egy emberbe. Először csak olyan, mint valami hang, mint valamiylyen súlyos dolognak a tudása, mint valami parancs. Fenyegető vagy kérlelő, visszataszító, de izgató is. Aztán egyre jobban megismerteti magát, és az ember próbára teheti az isten erejét, megtanulhatja szeretni, feláldozni magát érte, és eljuthat a teljes odaadásig és a teljes ürességig. Amikor eléri ezt az ürességet, az Isten birtokba veszi emberét, és vele végezteti el a munkáját. Aztán magára hagyja üresen, kiégve, megfosztva az evilági élet további lehetőségeitől. Az történik Karinnal. A határvonal, melyet át kell lépnie, a tapéta különös mintázata.” (Ingmar Bergman)

A rendkívül mívesen felépített film klasszikus eszközökkel, mindenekelőtt a sötétség és a fény, a rút és a szép, a pogány és a keresztény képzetek szembeállításával dolgozik. A legenda világából fakadó didaxisból annál erőteljesebben emelkedik ki az a néhány formai megoldás, amely Bergman kibontakozó modern rendezői karakterére emlékeztet. Ilyen például a zene használata, a zene nélkülözése a gyilkosság és a bosszú képei alatt, ami hátborzongatóan valószerűvé teszi a példázatos cselekedeteket, illetve a csoda pillanatában felhangzó egyházi ének. 20

2008. nov. 28. péntek, 20.30

2008. dec. 5. péntek, 20.30

Úrvacsora

A csend

Szereplők: Gunnar Björnstrand (Tomas Ericsson), Ingrid Thulin (Märta Lundberg), Max von Sydow (Jonas Persson), Gunnel Lindblom (Karin Persson), Allan Edwall (Algot Frövik)

Szereplők: Ingrid Thulin (Ester), Jörgen Lindström (Johan), Gunnel Lindblom (Anna), Birger Malmsten (bárpincér)

(Tystnaden) 1963, 100 perc

Bergman talán egyik legszebb irodalmi forgatókönyve A csend, melyből poétikus filmet alkotott. A csend filmjét. Szereplői egy tízéves fiú, Johan, édesanyja Anna, s Eszter. Némán utaznak, hárman, a vonaton. Ki tudja merre és hová. Johan a párás ablakra betűket ír, édesanyja narancsot bontogat, míg Eszter szemét lehunyva pihen. Arca sápadt és elkínzott. Fullasztó köhögés rázza meg. Beteg. Eszter megnyugtatja kísérőit, hogy semmi baja, s nem akar kórházba menni.

A trilógia második filmjében Bergman még méylyebbre ás az emberi lélek feltárásában. A Tükör által homályosan szeretet-Isten problémájának helyébe itt a szerelem-szeretet-Isten komplexus lép. Főhőse a közép-svédországi Dalarna tartomány egyik kis falujának papja, a már nem egészen fiatal Tomas Ericsson lelkész. Vajon milyen papnak bizonyul, hogy adhat híveinek lelki vigaszt az, aki hosszas tépelődés során megértette rég: Isten nem segít, Isten nevében hiába a szó, csak mi emberek és Isten rossz papja lettünk egyre reménytelenebbek.

A trilógia befejező darabját - a rendező huszonötödik filmjét - “negatív lenyomatként” jellemezte. Mit tegyünk, milyenek vagyunk szeretet, kapcsolatok, hit nélkül, hogyan létezhetünk, ha Isten hallgat.

A cselekmény lecsupaszított és lényegre törő. Az egyszerű, hideg szürke belsők és tájak is hozzájárulnak a film zord légköréhez. Ebben a filmben még nem jelenik meg reménysugár a szereplők életében.

BERGMAN

(Nattvardsgästerna) 1963, 79 perc

A komédium aranykora sorozat Válogatás magyar vígjátékokból Soha olyan jól nem ment a magyar filmiparnak, mint a 30-as években. 1931-től, tehát az első hangosfilmek megjelenésétől 1943-ig minden évben egyre több játékfilm készült (1943-ban 53 darab). A korszak sikereit kiválóan érzékelteti, hogy a Meseautóból angol remake készült, és az olasz filmgyártás is az évtized végére a magyar filmben találta meg sikeres filmmodelljét. Persze a sikert semmi nem jelzi jobban, mint ha egy korszaknak vannak ikonikus sztárjai, akik újra és újra megformálják ugyanazt a figurát, és mégsem válnak unalmassá. Nos, a magyar film ebben az időszakban bővelkedett bennük: Kabos, Latabár, Jávor, majd Karády személyiségükkel egyben filmtípusokat is jellemeztek, megtestesítenek és – talán Kabost kivéve – mindannyian rendszeresen énekeltek is filmjeikben. A 30-as évek második felében tűnt fel a mozivásznon Latabár Kálmán, akinek családja generációk hosszú sora óta – korábban cirkuszban, s csak aztán színházban – szórakoztatta

a közönséget. Latabár tökéletesen képzett színész. Táncol, énekel, a mimikáját sem lehet megunni. Amíg Kabos inkább a kávéházi humor, a pesti bohózat világát képviselte, s inkább statikus jelenetek kapcsolódnak figurájához – amelyek ritmusát a dialógusok adják –, addig Latabár folyamatosan mozgásban van, s akrobatikája néha oly valószínűtlen, hogy már-már valami trükkre gyanakodnánk. Jávor a harmincas évek férfiideálja szerepében tündököl mind a filmvásznon, mind színpadon, s magánéletében egyaránt. Népszerűsége - s legendája is bimbózik, szinte megállíthatatlanul növi ki magát. A közönség tökéletes kiszolgálást kapott. Azt kapta, amit akart: ideálképet és vágyteljesülést. Máig irigyelt korszak ez, melyet azóta sem sikerült megismételni, s a rendszerváltás után már megközelíteni sem. Ezért gondoltuk, hogy ezt a régi, kedves, vidám hangulatot az alábbi filmekkel vasárnap délutánonként újra fel tudjuk idézni a moziban.

MÉDIAAJÁNLAT

Hirdessen Ön is a Tabán mozi tavaszi és őszi műsorfüzetében! Következő várható megjelenés: 2009. január 15. Őszi megjelenés: 2009. szeptember 30. Hirdetés megrendelési határidő a következő - januári - lapszámra vonatkozóan: 2008. december 15. Lapzárta, anyagleadási határidő: 2009. január 6. Tervezett példányszám: 2000-5000 db

Formátum: A/5 Kérésére a hirdetését megtervezzük és elkészítjük. Érdeklődés és megrendelés: Tel.: 061-479-1047, Fax.: 061-462-0646 Mobil: 0620-572-7691 E-mail: hornek@grantﬁlm.hu

Méret

Hely

Színes ár (Ft)

Fekete-fehér ár (Ft)

1/1 oldal

B4 belső borító

65.000

50.000

1/1 oldal

B2 belső borító

50.000

40.000

1/1 oldal

B3 belső borító

40.000

30.000

1/1 oldal

belső oldal

30.000

20.000

1/2 oldal

belső oldal

20.000

15.000

1/4 oldal

belső oldal

15.000

10.000

Áraink ÁFA nélkül értendők.

2008. okt. 26. vasárnap, 15.00

2008. nov. 2. vasárnap, 15.00

Hyppolit, a lakáj

Egy csók és más semmi

Rendező: Székely István Író: Zágon István Forgatókönyvíró: Nóti Károly Zeneszerző: Eisemann Mihály Operatőr: Eiben István, Eduard Hoesch

fekete-fehér vígjáték, 1941, 70 perc

fekete-fehér vígjáték, 1931, 85 perc)

Schneider Mátyás fuvarozó egyik napról a másikra feltör gazdagságát azonban megkeseríti, hogy úrhatnám felesége egy grófi lakájt szerződtet, mert nagypolgári életet akar élni. Szerencsére, mert így a Kabos - Csortos kettőssel lett ez a mű a magyar hangosfilm életképességének bizoynyítéka és első tanújele, amelyből nemzedékek egész sora tanulhatta meg, hogy vajon mi is az a “magyar filmvígjáték”. Ez volt Kabos Gyula első hangosfilmje, mely nemcsak magyarul beszélt, hanem itthon is játszódott. Ez valóságos szenzációként hatott akkoriban. Óbuda, kiskocsma, kártyázgató boltosok és fuvarosok: ismerős világ. Nem Hollywood, nem Párizs: Óbuda. S ahogy ezek a kártyázgató kispolgárok beszélnek: az pesti beszéd, az pesti humor. Kabos kikacsint a vászonról: nem annyira a gazdagságát, pénzét, hatalmát érezteti, mint inkább, hogy ember ő is, akinek legfőbb vágya, hogy békén hagyják. S a békessége érdekében lázadni is képes.

Rendező: Ráthonyi Ákos Forgatókönyvíró: Bihari László, Egri-Halász Imre, Kolozsvári Andor Operatőr: Vass Károly Zene: Eisemann Mihály Szereplők: Jávor Pál (Dr. Albert Sándor), Tolnay Klári (Nadányi Ervinné, Anni), Rajnay Gábor (Dr. Sáfrány Béla), Pataky Jenő (Sáfrány Péter), Dénes György (Nadányi Ervin), Pethes Sándor (Magánnyomozó) A népszerű operett filmváltozata egy válóper és egy kezdődő új szerelem története. Albert Sándor fiatal ügyvédnek megtetszik egy asszony, Anni, egy ügyfelének felesége. Miután a házaspár éppen válni készül, Anninak nem szabad új férfiismeretségbe bonyolódnia. Anni és Sándor mégis összejönnek, mert véletlenül ugyanabban a szállodában vesznek ki szobát mindketten…

Nevetünk az újgazdagon, de egyszersmind vele együtt utáljuk a keménykalaposok, keménykézelősök pénzes világát. Nem csupán az újgazdagot, de annak karikatúráját is eljátssza. S mindehhez még egy adalék, Csortos figurája és alakítása, vagyis a történet tényleges szándékából fakadó humor. “ 23

A KOMÉDIUM

Szereplők: Csortos Gyula (Hippolyt), Kabos Gyula (Schneider Mátyás), Haraszti Mici (Schneiderné), Fenyvessy Éva (Terka), Jávor Pál (Benedek István), Gózon Gyula (Makács)

2008. nov. 9. vasárnap, 15.00

2008. nov. 16. vasárnap, 15.00

Makrancos hölgy

Egy szoknya, egy nadrág

fekete-fehér vígjáték, 1943, 76 perc

fekete-fehér vígjáték, 1943, 84 perc Rendező: Hamza D. Ákos Író: Barabás Pál Operatőr: Icsey Rezső Zene: Fényes Szabolcs Szereplők: Latabár Kálmán (Sóvári Péter, aki után sóvárognak a nők), Csikós Rózsi (Ibolya, aki egy picit sem szerény ibolya, sőt), Mihályi Ernő (Ubul, aki a nők után sóvárog), Turay Ida (Kamilla, furfangos öltöztetőnő), Mály Gerő (Zsiga, furfangos öltöztető), Csortos Gyula (Kálmán, szinházi rendező, aki mindent “elrendez”) Sóvári, a színész Pintér Ibolya művésznőbe szerelmes. Ibolyának udvarol Borsay, az elszegényedett gróf is, akit csak a kilátásban lévő gazdag spanyol örökösnővel kötendő házassága mentene meg. Sóvári féltékeny vetélytársára, és színészi tehetségét is bizonyítani akarja előtte, ezért spanyol örökösnőnek öltözve jelenik meg a pesti szállodában, és mulatságos jelenetek során leckézteti meg a grófot, aki lelkesen udvarol neki. Közben megérkezik a valódi spanyol özvegy is.

Rendező: Martonffy Emil Író: William Shakespeare Forgatókönyvíró: Martonffy Emil Operatőr: Makay Árpád Zene: Eisemann Mihály Szereplők: Karády Katalin (Benedek Pálma), Jávor Pál (Jámbor Pál), Lehotay Árpád (Pálma apja), Balázs Samu (Inas) A pénz nagy úr. Akinek pénze van, azt hiszi, mindent megengedhet magának. Benedek Pálma, a gazdag gyáros elkényeztetett lánykája mellett az élet maga a pokol. Az egész ház, a teljes személyzet menekül előle, még az apja is alig várja, hogy valahogy megszabaduljon tőle. A szabadulást egy megfelelő vő jelenthetné, aki a szép hozománnyal együtt végre elvinné valahova, lehetőleg minél messzebb. De még a makacs kérők is lelépnek, mihelyt közelebbről megismerik az amúgy mutatós leányzót. Egy szép napon a véletlen öszszehozza egy Jámbor Pál nevezetű úriemberrel, akinek megtetszik a szilaj lány. 24

2008. nov. 23. vasárnap, 15.00

ez idáig dolgoztak. Dömötör, a főpincér még ál szakállt is ragaszt. A bonyodalom valójában ott kezdődik, amikor kiderül, hogy ezzel a nagy, szép szakállal megszólalásig hasonlít Rod-Igor SzuAzerew grófra, a világhírű oroszlánvadászra...

Egy bolond százat csinál fekete-fehér vígjáték, 1943, 80 perc

A sokszor játszott Szüle Mihály bohózat megfilmesítésének az adott jelentőséget, hogy Kabos Gyula kényszerű elhallgatása után a humor stafétáját átvevő Latabár Kálmán a filmben kettős szerepet alakítva brillírozhatott. - Egy személycsere miatt félreértés sarkára hág, és a közönség folyvást törli könnyező szemét.

Rendező: Martonffy Emil Író: Martonffy Emil Zeneszerző: Sándor Jenő Operatőr: Makay Árpád Szereplők: Latabár Kálmán (Dömötör, egy kitalált főúr és Gróf Rod-Igor Szu-Azerew), Egry Mária (Egy édes szabadúszó), Hidvéghy Valéria (Egy kedves szabadúszó), Rajnay Gábor (Egy kedélyes nagybácsi), Halmay Tibor (Egy kiagyalt elmeorvos), Benkő Gyula (Rudi, egy komolytalan karmester), Mály Gerő (János inas)

A Rózsa Énekei Szilágyi Andor ﬁlmje

1944 ősze. Sárgacsillag, gettósítás, nyilasterror. A magyar főváros zsidó lakossága tehetetlen beletörődéssel várja sorsa tragikus beteljesülését. Az utcákon tapasztalható szörnyűségek ellenére azonban a város egyik villájának kertje fölött - ha csak rövid idõre is - kiderül az ég. Ez a néhány perc friss erőt jelent az itt bujkálók szívének, és az elgyötört lelkekben napról-napra tovább élteti a reményt. A titokzatos erő egy csodálatos ének: minden este felcsendül a villa toronyszobájában. Halász Géza, a villa vendége szerint addig egyetlen zsidónak sincs oka félelemre, amíg a hang tulajdonosa, a maga is zsidó Rózsa Imre, a világhírű operaénekes Budapesten marad, és amerikai, brit, svájci, svéd, vatikáni kapcsolatai ellenére sem menekül el az országból. Halász minden este hétkor, ételhordóval a kezében meglátogatja az énekest, együtt vacsorázik vele. És rendre felcsendül a csodás ének... A történet alapjául egy budapesti családdal megtörtént események szolgáltak. Főszereplők: FRANCO CASTELLANO, DJOKO ROSIČ, MAIA MORGENSTERN, ILDIKÓ BÁNSÁGI DÁVID ZUM, TÍMÁR ÉVA, GERA ZOLTÁN, MARGITAI ÁGI, BÖRCSÖK ENIKŐ, GUBÁS GABI, KÁLLAI FERENC, MUCSI ZOLTÁN, KOVÁTS ADÉL Vágó: LOSONCI TERÉZ Zeneszerző: BENKŐ LÁSZLÓ A forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: SZILÁGYI ANDOR Operatőr: RAGÁLYI ELEMÉR Producer: NAGY ENDRE Grantfilm produkció | www.arozsaenekei.hu

Kapható DVD-n!

www.grantonline.hu

A KOMÉDIUM

Mihez kezdjen az ember, amikor kirúgták az állásából? Hát, erre sok recept van, íme egy jó ötlet: Ha a szerencsétlenül járt “dolgozó” történetesen főpincér, a másik meg karmester, akkor az a legjobb, ha mindketten beülnek - most már “vendégként” - ugyanabba a mulatóba, ahol mind

Klasszikus magyar gyermekfilm sorozat A rendezői és tematikus sorozatok megtekintésével a következő nemzedék számára is megismerhetővé válnak a filmművészet alapértékei. A gyermekfilm sorozattal a legfiatalabb generációnak is szeretnénk filmélményt nyújtani. Olyan filmeket válogattuk

össze, amelyeket a legkisebbek már nem láthatnak mozikban, de fontosnak tartjuk, hogy megadjuk nekik a lehetőséget arra, hogy megismerjék, megnézhessék ezeket az alkotásokat, melyek szerintünk évtizedek távlatából tekintve is, a mai napig értékesek.

2008. okt. 18. szombat, 15.00

2008. okt. 25. szombat, 15.00

Gyöngyvirágtól lombhullásig

Égigérő fű

színes ifjúsági film, 1979, 80 perc

színes természetfilm, 1953, 88 perc

Rendező: Homoki Nagy István Forgatókönyvíró: Homoki Nagy István Zeneszerző: Farkas Ferenc Operatőr: Homoki Nagy István A film drámai egységbe foglalja a Dunatáj változatos növényvilágának, a Szekszárd és Baja között elterülő Gemenci ártéri rezervátum kis és nagy vadjainak, hasznos és kártékony madarainak életét. Bár megzszokott jelenségeket helyez nagyító alá, a szakértő szemével láttatva az eseményeket, bevezeti a nézőt a természet lüktető, újra meg újra meginduló életének megismerésébe. Nemcsak a madárfészkek titkai tárulnak fel, láthatóvá válik a létért való küzdelem keménysége is. Így a jelenetek, szépségükön túl, izgalmasak és szórakoztatóak. Alkotójuk méltán kapott Nagydíjat Velencében, 1953-ban.

Rendező: Palásthy György Író: Janikovszky Éva Zeneszerző: Presser Gábor

Poldi bácsi, a parkőr nyugdíjba készül. Negyvenéves szolgálata alatt annyira megszokta a zöld füvet, a virágokat, hogy el sem tudja képzelni, mi lesz vele nélküle. Misu, a kis rokongyerek azonban nem ismer lehetetlent, a házbeliek, a kukások, a rendőr, az orvos és minden ismerős bevonásával megszervezi, hogy felszedjék az udvar keramitkockáit, s helyükre gyeptéglákat telepítsenek.

GYERMEKFILMEK

Szereplők: Rajz János (Poldi bácsi), Drahota Andrea (Kamilla), Fónay Márta (Poldi néni), Ujlaki Dénes (Oszkár), Ullmann Mónika (Piroska), Dajka Margit (Oszkár mamája), Hintsch György (Misu)

és bátran veszi ki részét a harcból. Ő is hozzájárul a Pál utcaiak győzelméhez. De nem sokáig örülhet új főhadnagyi rangjának, mert a fürdés miatt tüdőgyulladást kap.

2008. nov. 8. szombat, 15.00

A Pál utcai fiúk színes ifjúsági film, 1969, 104 perc

2008. nov. 15. szombat, 15.00

Ábel a rengetegben színes játékfilm, 1994, 102 perc

Rendező: Fábri Zoltán Író: Molnár Ferenc Forgatókönyvíró: Fábri Zoltán, Endre Bohem Zeneszerző: Petrovics Emil Operatőr: Illés György Szereplők: Anthony Kemp (Nemecsek Ernő), Törőcsik Mari (Nemecsek édesanyja), William Burleigh (Boka), Julien Hoidaway (Áts Feri), Pécsi Sándor (Rácz tanár úr), Mark Colleano (Csele), Robert Efford (Csónakos)

Rendező: Mihályfy Sándor Író: Tamási Áron Forgatókönyvíró: Kányádi Sándor Operatőr: Vivi Dragan Vasile Zene: Selmeczi György

A Pál utcai grundon délutánonként kisdiákok játszanak. Hírét veszik, hogy a füvészkertben tanyázó rivális társaság, amelynek Áts Feri a vezére, rohamra készül, hogy elfoglalja a Pál utcaiak grundját. A fiúk felkészülnek az ellenséges támadásra. Bokát választják vezérül, a többiek is kapnak rangot, egyedül a vézna, szőke Nemecsek Ernő marad közlegény. Geréb, aki szintén a vezéri rangra pályázott, bosszúból a füvészkertiekkel szövetkezik. Az árulás gyanúja Nemecsekre terelődik. A vézna kisfiú, hogy bebizonyítsa hűségét, visszaszerzi az ellenség által elrabolt grundzászlót. Akciója során kényszerű fürdőt vesz a füvészkerti tó hideg vizében. Elérkezik a csata napja. A lázasan fekvő Nemecsek kiszökik betegágyából

Szereplők: Ilyés Levente (Ábel), Szabó Lajos (Zetelaki), Széles Anna (Anya), Ternyák Zoltán (Márkus) A film helyszíne Erdély az 1920-as években, amely terület az első világháborút követő békeegyezmények alapján ekkor már Romániához tartozik. Ábel, a főhős, egy leleményes tizenéves fiú, akinek szegénységük miatt el kell szakadnia otthonától, szüleitől. Édesapja kíséri el őt a havasokba, ahol a szomszéd város bankjának tulajdonában lévő erdő őreként a kitermelt tűzifa felügyeletét látja el. Odafenn csak önmagára számíthat. Tamási Áron gyönyörűséges története ember és természet, ember és ember kapcsolatáról szól. 28

2008. nov. 22. szombat, 15.00

2008. nov. 29. szombat, 15.00

Lúdas Matyi

Szaffi

Rendező: Dargay Attila Író: Fazekas Mihály Forgatókönyvíró: Dargay Attila, Nepp József, Romhányi József Operatőr: Henrik Irén Zene: Liszt Ferenc, Daróczi Bárdos Tamás

Rendező: Dargay Attila Író: Jókai Mór Forgatókönyvíró: Dargay Attila, Nepp József, Romhányi József Zeneszerző: Bárdos Daróci Tamás

színes rajzfilm, 1979, 70 perc

színes rajzfilm, 1984, 76 perc

Mesénk a 17. században játszódik, amikor a Habsburg-ház elhatározza, hogy kiveri a törököt Magyarországról. Sophie, Ahmed Pasa lánya és Jónás, a magyar várúr, Botsinkay Gáspár fia, kisgyermekkoruk óta szeretik egymást, s jegyesek. A háború alatt azonban a Botsinkay családnak és a töröknek menekülnie kell, ezért elásnak egy láda kincset Botsinka várának udvarában. A kisded Sophie a menekülés közben elveszik, s egy furcsa kis öregasszony talál rá, aki macskája után elnevezi Szaffinak, s mintha saját gyermeke lenne, úgy szereti, s neveli. Jónás, daliás fiatalemberként visszatér apja birtokára, s az elrejtett kincs nyomába ered. A kincset azonban nemcsak Jónás szeretné megtalálni, hanem gonosz haszonlesők is. Jónás veszélyes kalandjai során megismerkedik Szaffival, s boldogan élnek, míg meg nem halnak. Itt a vége, fuss el véle.

A klasszikus Fazekas Mihály-mesének megfelelően Lúdas Matyi, a szegény, furfangos libapásztor kisfiú története elevenedik meg Dargay Attila ma már klasszikussá vált rajzfilmjében. A film igazi csemege. A remek figuráknak kiváló magyar színészek kölcsönzik a hangjukat, és ráadásként Liszt Ferenc és Daróczi Bárdos Tamás fantasztikus zenéje csendül fel.

GYERMEKFILMEK

Szinkronhangok: Kern András, Bárdy György, Csákányi László, Gálvölgyi János, Gobbi Hilda, Hernádi Judit, Pogány Judit, Zenthe Ferenc, Maros Gábor

Szinkronhangok: Csákányi László, Geszti Péter, Kern András, Gobbi Hilda, Raksányi Gellért, Csurka László, Suka Sándor, Agárdy Gábor, Inke László

Hétköznapi mennyország (Sa som i himmelen/As It Is in Heaven) színes feliratos svéd filmdráma, 130 perc, 2004

Rendező: Kay Pollak Forgatókönyvíró: Kay Pollak, Anders Nyberg Operatőr: Harald Gunnar Paalgard Zene: Stefan Nilsson Szereplők: Michael Nyqvist (Daniel Daréus), Frida Hallgren (Lena), Helen Sjöholm (Gabriella), Lennart Jähkel (Arne) Daniel Daréus egy sikeres karmester, pályája éppen a csúcspontján van. Magánélete azonban közel sem hozott számára sikereket: magányos, sőt már-már szánalmas látni, hogy a karrierjéhez vezető út mennyire kicsavarta és kiégette. A szenvedés olyan fizikai és lelki törést okoz benne, ami odavezet, hogy Daniel hirtelen feladja pályáját és visszatér abba az észak svéd kisvárosba, ahol gyermekkorát töltötte. Hírnevének köszönhetően, ahogy az már egy kisvárosban lenni szokott többen csodálattal és kíváncsian, míg vannak akik gyanakvóan figyelik. Aztán egy nap felkérik, hogy vállalja el a város apró templomi kórusának irányítását. És a csütörtökönkénti dalolgatás közben mindenről és mindenkiről sok minden kiderül... Kay Pollak filmje igazi nemes alkotás, főhőséhez hasonlóan magasztos eszmék szószólója, gyakran elvezszettnek hitt emberi értékek zászlóvivője. Főhőse, Daniel (Michael Nyquist extatikus alakításában) fantasztikus ember, a hétköznapokban nehézkesen létező, ám lelkében lángoló művész prototípusa. S hogy mihez kezd egy ilyen lenyűgöző, monumentális személyiség akkor, ha épp létezésének eddig hiányzó - s valóban, szó szerint is: fájóan hiányzó - közegébe, az igazi hétköznapokba pottyan? Nem kérdés: a legnagyobb szeretettel tér vissza hozzá - s közben átformálja. Egy nagyszerű film, amely meghatóan és kedvesen szól a szeretetről, az élni és kiteljesedni vágyásról.

Kizárólag a Tabán mozi műsorán! 30

TABÁN TÉKA Az Odeon hálózat Tabán tékája 1994 óta működik. Gazdag filmállománnyal rendelkező video kölcsönzőnkben több mint 4000 film közül választhatnak vendégeink. Állományunk hetente bővül az új megjelenésekkel, készletünkben filmritkaságok, szerzői és közönség filmek egyaránt megtalálhatók.

A kölcsönzés feltételei: Klubtagoknak 340 Ft/film, letéttel kölcsönzőknek 410 Ft/film. A VHS kazetta letéti díja filmenként 3000 Ft. A DVD kölcsönzés díja klubtagoknak 480 Ft/film, letéttel kölcsönzőknek 680 Ft/film. A DVD lemez letéti díja filmenként 5000 Ft. Klubtagsági díj felnőtteknek: 2000 Ft/év, diákoknak és nyugdíjasoknak 1500 Ft/év. Nyitva: hétköznap:16.00 - 22.00 Hétvége: 15.00 - 21.00

Odeon Tabán Téka 1016 Budapest, I. kerület Krisztina körút 87-89. Telefon: 061 213-7730