Lendva
Turizem in dogodki
Turizmus és események
Lendava se spominja Sestavila: Beata Lazar, Občina Lendava
27. januar je mednarodni dan spo mina na žrtve holokavsta. Pred nekaj leti se je tudi Lendava pridružila dnevu spomina na žrtve, ki ga prirejajo povsod po svetu. Naš cilj je poleg spomina pred vsem izobraževanje in predstavitev gro zot preteklosti ter spodbujanje tolerance in razumevanja. V 2. svetovni vojni, v času grozot, so brez sledu izginile cele skupnosti. Spom ladi, leta 1944, se je tudi v Dolnji Len davi odigrala grozljiva drama. Judovsko skupnost našega mesta so kot z ostrim rezilom izrezali iz skupnosti, v katero je bila vpeta. Judje so prispevali h gospo darskemu razvoju mesta in so bili kultur no zelo razviti. Ustanavljali so denarne zavode, položili temelje za razvoj indus trije, trgovali so in del dobička iz svojih trgovin dajali v dobrodelne namene. Nemški tretji rajh je tudi v našem mestu izvedel „Endlösung”, dokončno rešitev, iztrebljenje Judov. Skoraj vsi so izgubili življenje v plinskih celicah Au
schwitza. Nekaj Judov iz Lendave, ki so preživeli holokavst, se je poleg spoz nanja, da se njihovi družinski člani ne bodo vrnili, moralo soočiti tudi z dejst vom, da so njihove domove oropali. Ne le predmeti, med katerimi so preživeli svoje življenje, uničeni so bili tudi njiho vi osebni spomini. Posamezna fotografi ja, ki je ohranila spomin na družino, je pomenila pravo bogastvo. „Čas ohranja vse, vendar vse poble di, kakor tiste zelo stare fotografije, ki so bile posnete na stare kovinske ploš če... Tako zbledijo v času vsi človekovi
Spominska slovesnost na židovskem pokopališču • A lendvai zsidó temetőben tartott megemlékezés
Lendva emlékezik Összeállította: Lazar Beata, Lendva Község
Január 27-e a Holokauszt nemzet közi emléknapja. Néhány éve Lendva is csatlakozott a szerte a világban meg rendezett megemlékezésekhez. Célunk az emlékezésen túl elsődlegesen az ok tatás és a múlt szörnyűségeinek megis merése, valamint a tolerancia és a meg értés elősegítése. A II. világháborúban, a vészkorszak idején egész közösségek tűntek el nyom talanul. 1944 tavaszán Alsólendván is súlyos dráma játszódott le, városunk zsidó közösségét éles késsel vágták ki abból a közegből, ami addig szervesen összekapcsolódott. A zsidók hozzájárul tak a város gazdasági fejlődéséhez, nagy műveltséggel rendelkeztek, pénzintéze
2011. II. 23.
spomini. A nekega dne pade od nekod svetloba, in spet zagledamo obraz.”- piše Sándor Márai. In takšna svetloba je spo minjanje. Lendava živi in se spominja. Župan Anton Balažek je na spominski slovesnosti, na židovskem pokopališču, opozoril na potrebo po prav takšnem spominjanju: „Če mislimo, da se grozlji va dejanja, storjena v preteklosti, danes ne morejo več zgoditi, se motimo. Tak šne bolne misli krožijo med nami tudi danes, le v drugačni obliki. Želim, da bi se mlada generacija že v vrtcih in šolah soočila s temi problemi in idejami, da bi se jim lahko pravočasno zoperstavila in ne šele takrat, ko bo prepozno, ko se bo že zgodilo.”
tet hoztak létre, megalapozták az ipar fejlődését, kereskedtek, és üzleteik nye reségéből jótékony célra is bőven jutott. A III. Német Birodalom tehát vá rosunkban is végrehajtotta az „End lösungot”, a végleges megoldást, a zsi dók kipusztítását. Szinte mindannyian Auschwitzban, a gázkamrákban veszí tették életüket. A Holokauszt néhány lendvai túlélőjének, a visszatérőknek nemcsak azzal kellett szembesülniük, hogy családtagjaik nem tértek haza, ha nem azzal is, hogy otthonaikat kifoszt va találták. Nemcsak tárgyaik, melyek között élték az életüket, hanem szemé lyes emlékeik is megsemmisültek. Egyegy fénykép, mely megőrizte a család emlékét, nagy kincsnek számított. „Az időben minden megmarad, de
LENDAVSKE NOVICE
11
olyan színtelen lesz, mint azok a na gyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek... Így halványo dik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot” – írja Márai Sándor. És egy ilyen fény az em lékezés. Lendva él és emlékezik. Balažek polgármester a zsidó temetőben tartott megemlékezésen és koszorúzáson ép pen az emlékezés szükségességére hívta fel a figyelmet: „Ha azt gondoljuk, hogy a múltban megtörtént őrült tettek nem fordulhatnak elő ma is, tévedhetünk. Az ilyen beteges gondolatok ma is kö zöttünk keringenek, csupán másfajta csomagolásban. Azt kívánom, hogy az új korosztály már az óvodában és az iskolában is szembesüljön ezekkel a problémákkal, eszmékkel, hogy időben ellenük tudjanak szegülni, s nem akkor, amikor már késő, mert megtörténtek.”
LENDVAI HÍRADÓ
14. évfolyam, 1. szám