Központ hetilap 2017/05 by Központ Hetilap

www.kozpont.ro

Maros megyei hetilap Új sorozat, XI. évfolyam // 5. szám // 2017. február 2–8. // Megjelenik csütörtökön // 12 oldal // ára: 1,5 lej

3-4. old. //

TÁRSADALO M

Reptér-ügy: Kinél van a bölcsek köve?

3. old. //

V ÉLEM ÉN YEM SZ ERIN T

Jogállam vagy nem jogállam?

Közismert, a WizzAir légitársaság a tavalyi év vége óta elköltöztette a marosvásárhelyi járatait a kolozsvári repülőtérre. Az ok: a kifutópálya minősége nem felel meg a légi szabályozok előírásainak. Bár jelenleg folyamatban van a pálya felújításának előkészítése, a Save Transylvania Airport civil szerveződés a kifutópálya meghosszabbításáért lobbizik az illetékes intézményeknél, petíciót is adtak le ezügyben, ám Péter Ferenc tanácselnök és Peti András reptérigazgató szerint nem aktuális a javaslat, elsődleges prioritás a pálya felújítása, különben elveszíti működési engedélyét a légikikötő.

Bár a keddi kormányülést az idei állami költségvetés tervezetének elfogadása érdekében hívták össze, a kabinet ennek ellenére a vitatott büntetőjogi törvénymódosításokról is döntött. Tette ezt a jobboldali ellenzék, az államelnök, az igazságszolgáltatás vezető szervei, a hazai közvélemény, Románia nemzetközi partnerei bírálata ellenére. Mi is történt tulajdonképpen? A sürgősségi kormányrendelet azonnali hatállyal módosítja a btk-t, egyebek mellett megváltoztatja a hivatali visszaélés meghatározását. Ezentúl nem minősül hivatali visszaélésnek, ha az okozott kár értéke nem éri el a 200 000 lejt. A hasonló visszaélések ezentúl csak adminisztratív kihágásnak minősülnek, a hatóságok kötelesek behajtani az okozott kárt, de az elkövető ellen nem indul büntetőeljárás. Egyúttal csökkentette a hivatali visszaélésért kiszabható büntetést. Továbbá: jogszabály kibocsátása, jóváhagyása vagy elfogadása nem minősülhet hivatali visszaélésnek akkor sem, ha az egyének vagy intézmények jogait vagy legitim érdekeit súlyosan sérti. A kormány elfogadta az egyes börtönbüntetéseket közkegyelemben részesítő törvény tervezetét is, ami viszont csak a parlamenti vita és elfogadás után léphet majd érvénybe. Az éjszakai döntések ellen tiltakozva tömegek vonultak utcára, legszelídebb követelésük a kormány lemondása volt. Lapzártánk időpontjában egyelőre folyik a kötélhúzás a legfőbb hatalmi tényezők között, miközben a Victoria palota előtt a tömeg gyülekezik. Konklúzió helyett csak annyit: ami kedden késő este történt, az nem tett mást, mint a politikai osztály és a lakosság között húzódó szakadékot mélyítette, tette áthidalhatatlanná hosszú időre. (Sz. L.)

4. old. //

8. old. //

TÁRSADALO M

Fiatalok a kivándorlásról A szülőföld elhagyása kedvezőbb élet, jobb munkahely reményében már évszázadok óta megﬁgyelhető a Székelyföldön is. Egy felmérés szerint csak a hajdani székely székek területéről 1880–1944 közt 140 ezren vándoroltak el. A kommunista időszak megpróbáltatásai elől is sokan menekültek át a határon. A jelenség a ma is dívik.

5. old. //

EGÉSZ S ÉG

Kinaesthetics: a mozgás és érzékelés művészete

Nagy mérföldkő volt a tavalyi év a Kinaesthetics Romania szervezet életében, ugyanis 10 éves úttörő munkásságát ünnepelve, számvetést adott a kezdetekről, az elért eredményekről, sikerekről, jövőbeni tervekről. Erről kérdeztük dr. Márton Andrást, a gyulafehérvári Caritas igazgatóját, egyben Kinaesthetics trénert.

Vásárhelyi életviteli és viselkedési kalauz

HUMOR

\ 2. \

| NAPTÁR |

| NÉVNAPOK

KÁR KIHAGYNI

Speak Floyd-koncert a Jazzben

Február 2. Február 3. Február 4. Február 5. Február 6. Február 7. Február 8.

A Speak Floyd zenekar koncertezik február 2-án, csütörtökön 20 órától a marosvásárhelyi Jazz Klubban. Marosvásárhelyen egy francia remekmű

Ezzel a címmel kerül sor rendkívüli szimfonikus hangversenyre február 2án, csütörtökön 19 órakor a Kultúrpalota nagytermében. Vezényel Shinya Ozaki japán karmester, zongorán játszik Toru Kimura japán zongoraművész. Műsoron: Beethoven – 3. c-moll zongoraverseny, Berlioz – Fantasztikus szimfónia. A hangversenyre a 16-os számú bérletek érvényesek. Havi Dráma

Február 3-án, pénteken 18 órakor a 21. Havi Drámára kerül sor a marosvásárhelyi G Caféban. A bemutatásra kerülő egyfelvonásos írója és rendezője Nagy Sára, szereplők: Erőss Brigitta, Esti Norbert, Lu-

HOROSZKÓP

kács Andrea, Zsenák Lilla. A székely mezőségi művésztelep kiállítása

A Székely Mezőségen működő alkotótáborok képzőművészeti anyagát 2010-től minden évben bemutatják Marosvásárhelyen. Az idei kiállítás február 15-ig látogatható a Mihai Eminescu Kulturális Központban. A kiállítás anyagát a tavalyi csittszentiváni, mezőbergenyei, mezőbándi és mezőmada-

Kereskedelmi társaság titkárnőt alkalmaz.

Követelmények: középfokú/felsőfokú tanulmányok; számítógépkezelői alapismeretek (Oﬃce); magyar, román és angol nyelvek ismerete; kommunikációs és szervezői készségek. Kérjük, küldje el CV-jét a következő e-mail-címre: cata12006@yahoo.com. További információk: 0740824091.

rasi alkotótáborok anyagából válogatták. Az elmúlt év őszén ezt az anyagot Nagykárolyban és Szatmárnémetiben is bemutatták.

Farsangi kosaras bál

A Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület XIII. alkalommal szervez farsangi kosaras bált február 3-án, pénteken 19 órai kezdettel a Bolyai Farkas Elméleti Líceum konviktusában. Az ételt-italt a résztvevők állják, a terített asztalt, élőzenét a szervezők biztosítják. Részvételi díj: 20 lej. Jelentkezés a helyek függvényében: maza.maros@yahoo.com vagy a 0768-193-564, 0724-405890-es telefonszámokon Latintánc-tanfolyamok

Az András Lóránt Társulat februárban is latintánctanfolyamokat indít a Brăila utca 10. szám alatt (a régi zsinagógában), melyre várják a jelentkezőket. Tangót Deák Orsolya és Dabóczi Dávid, ﬂamencót András Lóránt, kontakot Dabóczi Dávid oktat. Jelentkezni a 0721-968-253 telefonszámon vagy e-mailben az andraslorantcompany@gmail.com

címen lehet. Alapítási év: 2006. Megjelenik csütörtökön. Kiadó: Medical Publicity Kft. ISSN 2069 – 900X

Lapigazgató: Gergely Zoltán Szerkesztő: Pál Piroska Főmunkatárs: Szentgyörgyi László Munkatársak: Czimbalmos Ferenc-Attila Molnár Tibor Nagy-Bodó Tibor Nemes Gyula Keresztrejtvény-szerkesztő: Hideg András

I M PR E S S ZUM A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! // Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. // Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

| Központ hetilap | 2017 / 05. | február 2–8. |

Lapunk előfizethető Maros megye összes postahivatalában (katalógusszám: 15429), vagy a szerkesztőség Rózsák tere 16. szám alatti székhelyén . Telefon: E-mail: Honlap:

0265-250.994 kozpont@kozpont.ro www. kozpont.ro

| Karolina, Aida, Balázs, Oszkár Ráhel, Csenge Ágota, Ingrid Dóra, Dorottya Tódor, Rómeó Aranka, János

KOS: A csillagok több kedvező meglepetést is tartogatnak önnek erre a hétre! Így bármibe is fogjon, az nem csak, hogy eredménnyel fog járni, de maga a folyamat is gyors és könnyű lesz! BIKA: Túl sokat aggodalmaskodik mostanában, és alaptalanul kezdett el félni bizonyos dolgoktól. A csillagok is valamelyest összezavaró erővel hatnak önre, olyannyira, hogy a legtöbb dologban egyáltalán nem képes tisztán látni. IKREK: Ezen a héten folyamatosan tele lesz energiával, ráadásul minden olyan könnyen öszszejön, anélkül, hogy különösebben meg kellett volna erőltetnie magát. A sok energia arra sarkallja majd, hogy többet segítsen másoknak. RÁK: Több időt kellene szánnia lelki világának rendbetételére. Kezdhetné azzal, hogy megtisztítja és átrendezi környezetét, közben meglátja, hogy a lelkében is be fognak indulni a folyamatok. OROSZLÁN: A héten nem igazán találja a helyét, mindamellett, hogy szétszórt és nem csak gondolataiban, de tetteiben is kicsapongó. Később már változni fog ez a mentalitás és nagyfokú késztetést érez majd arra, hogy gyökerestül felforgassa az életét és elindítsa benne a változásokat. SZŰZ: Mostanában nyitott lesz az újdonságokra, a változásokra, az új dolgokra. Bár sokat álmodozik manapság, közben mégis aktív marad, gyors és eredményes is. Ezáltal lehetséges az, hogy további lépéseket tegyen vágyai elérésére. MÉRLEG: Ha mostanáig azt érezte, hogy korlátozva és akadályoztatva van, nem képes előrébb jutni, akkor jó hírünk van a számára, ugyanis megszűnik ez a korlát. Végre léphet, cselekedhet, minden elérhető távolságba kerül. SKORPIÓ: Szörnyen leterheltnek érzi magát és bármerre is lép, falakba ütközik. Olyan érzése van, mintha a sors szándékosan hátráltatná. Talán így is van, és jó okkal próbálják önt visszafogni. NYILAS: Nyugodt és kiegyensúlyozott napok elé néz, ugyanakkor pozitív és eredményes is. Mostanában igazán elégedett lehet önmagával és teljesítményével. Csak akkor merülhetnek fel problémái, ha valamilyen oknál fogva fel kívánja rúgni ezt az állapotot. BAK: Sok minden másképp fog alakulni a héten, mintsem tervezte, és ez meglehetősen bosszantani fogja önt és egyes terveinek sajnos gátat is fog vetni. De meg fogja látni, hogy miért történtek így a dolgok és egy fajta megvilágosodásban lesz része. VÍZÖNTŐ: Új löketet kap a csillagoktól, hogy még nagyobb erővel és ihlettel álljon feladatai elvégzéséhez és problémáinak megoldásához. Ezáltal rengeteg dolgot sikerülhet kiviteleznie, és elvarrnia a szálakat. HALAK: A csillagok abban próbálnak a segítségére lenni, hogy felismerje, mi a helyes döntés és hogy merre kell mennie. Engedje, hogy tereljék. Nem kell mindig olyan görcsösen kézben tartania az irányítást. |

| TÁRSADALO M / V ÉLEM ÉN Y |

Reptér-ügy: Kinél van a bölcsek köve?

Ferencz Zsombor Transylvania Airport ötletgazdája kérdésekkel és javaslattal fordult a Maros megyei tanácshoz, illetve a repülőtér vezetőségéhez – miszerint a pályát 2500, de legalább 2200 méter hosszúságúra növeljék –, ám elutasításba ütközött, valamint nem kapott megnyugtató válaszokat. „Decemberben Kozma Mónika, a megyei tanácselnök tanácsadója, valamint Paul Cosma, a megyei tanács titkára fogadott minket, átvették a petíciónkat, a találkozóról sajtóközleményt adtak ki, de a repülőtér fejlesztésével kapcsolatos lényeges kérdésekre azóta sem kaptunk választ” – mondta el Ferencz. Az aktivista a megyei tanács soros ülésén sem kapott szót, így kénytelen volt szórólapok által felhívni a ﬁgyelmet indítványukra.

Péter: „Megfelel a 2000 méteres kifutópálya”

Péter Ferenc tanácselnök elmondása szerint nem a civil szervezet által kért meghosszabbítás ellen szólnak érvek, hanem ennek elhalasztása időhiány miatt indokolt. „Ahhoz, hogy mielőbb működőképes legyen a repülőterünk, a már engedélyekkel rendelkező, és minden hatóság által jóváhagyott kivitelezési terv szerint kellene a kifutópályát felújítani, amely meg fog felelni az Airbus A320-as méretű gépeknek. Attól, hogy meghosszabbítjuk néhány száz méterrel a kifutópályát, nem nőne a légitársaságok érdeklődése a reptér iránt. A 2500 méteres pálya olyan nagyságú gépekhez szükséges, amelyeket a nagy, nemzetközi repülőtereken fogadnak. A mi forgalmunkat kiszolgáló gépeknek megfelel a 2000 méteres kifutópálya is” – állítja. Év végén jár le a működési engedély

Peti András, a repülőtér igazgatója szerint nem hogy nincs ellenérv, hanem min|

den amellett szól, hogy idővel meg kell hosszabbítani a kifutópályát, de ez jelenleg nem időszerű, mert a repülőtérnek december 22-én jár le a működési engedélye, amit az előírt infrastrukturális beruházások hiányában nem újítanak meg, és sportrepülőtérré minősítik vissza a légikikötőt. „A kormányrendelettel elfogadott romániai mesterterv közlekedésről szóló fejezete szerint a marosvásárhelyi repülőtér – utasforgalma alapján – kifutópályája 2250 méteres kell legyen, sőt, rögzítve is van, hogy mekkora összeg áll a reptér rendelkezésére ennek megvalósítására 2022-ben” – magyarázza Peti. „Nem díjazták a tanulmányunkat Petiék”

Ami a repülőtér felelős személyeit illeti, Ferencz elmondása szerint bár átvették a petíciót, felrótták nekik, hogy laikusok, nem értenek hozzá, a „repülésügy bonyolult”. „Minden feltett vagy felmerülő kérdésre azt mondták, hogy majd válaszolnak írásban, azóta sem tették meg. Szövérﬁ Zoltán csoporttagunk készített egy rövidebb tanulmányt arról, hogy milyen gyakorlati lépésekkel lehetne a repteret fellendíteni a pályafelújítás után – távolsági buszmegálló létrehozása a repülőtérnél, utasváró berendezése, WIFI, saját vendéglő, más légitársasággal való tárgyalás kezdeményezése –, ám ezt sem díjazták” – meséli az aktivista. A terveket nem lehet menet közben változtatni

A reptérigazgató Ferencz Zsombor javaslatára reﬂektálva azt is hozzátette: számos, kívülállók számára nem

ismert lépések, engedélyek, tervek, különféle tanulmányok, szakértői véleményezések, közbeszerzések, szerződések szükségesek egy ilyen munkálat elindításához. „Aki azt hiszi, hogy egyik napról a másikra meg lehet változtatni egy közberuházás folyamatát, az nincs tisztában annak menetével. Ha bármilyen módosítást eszközölnénk a jelenlegi projekten, akkor mindent nulláról kellene újrakezdeni” – állítja Peti. Arra a kérdésünkre, hogy miért nem foglalták bele a kezdetektől a kifutópálya meghosszabbítását is a tervbe, Peti azt válaszolta, hogy a projektet nem ők ötlötték ki, a légikikötő régi igazgatósága és a megyei tanács korábbi elnöke ezen az úton indult el, ők csak folytatják és megsürgetik az elődjeik által elkezdett munkát. Új kezdeményezésbe azért nem fogtak, mert az sok pénzbe, és több évbe került volna, amit jelen pillanatban nem engedhetnek meg maguknak. Péter is úgy vélelmezi, a repülőtér ügyében hozott döntéseket a szakemberekre és az általuk kidolgozott szakvéleményekre kell építeniük. Runcan szerint is hosszabbítani kellene

Ferencz Zsombor tudomásunkra hozta, hogy az országban csak az aradi reptér kifutópályája olyan rövid, mint a vásárhelyi, de légügyi tanácsadó cég véleményét is kikérte, amely szerint a rövid pályával az a legnagyobb gond, hogy ha egy teljesen kihasznált utasterű gép távolabbra kell repüljön, az nagyobb mennyiségű üzemanyaggal jár, és emiatt túl nagy lesz a súlya, és nem

/ 3. /

VÉLEMÉNYEM SZERINT

A repülőtér nem kartingpálya

Az elmúlt év egyik sokakat érintő, szomorú végkifejletet sejtető eseménye volt a Wizz Air azon döntése, hogy időlegesen ugyan, de átköltözik Marosvásárhelyről Kolozsvárra. Az említett légitársaság volt az Szentgyörgyi László egyetlen, amely menetrendszerinti járatokat indított a vidrátszegi repülőtérről. Átköltözésével gyakorlatilag megszűnt a vásárhelyi reptér nemzetközi jellege. A döntést a fapados járatokat működtető légitársaság a kifutópálya nem kielégítő műszaki állapotával indokolta. A repülőtér tulajdonosa, a Maros megyei önkormányzat a maga során nem tehetett mást, megígért fűt-fát, csak nyugtassa a kedélyeket, a lakosság, azaz a potenciális hazai utazóközönség jogos felháborodását. Az első becslések szerint két-három hónap szükséges a munkálatokra, a legutóbbi vélemények szerint jó, ha év végére elkészülnek vele. Az ominózus költözés után eltelt két hónap, s gyakorlatilag semmi sem mozdult azóta. Az adminisztráció malmai nálunkfelé igencsak lassan őrölnek. Hát még, ha valakik sanda szándékkal akadályozzák. Szerintem nem zárhatjuk ki az ellenérdekeltséget és a hozzá nem értést sem. Ebben az esetben mindkettő tetten érhető. Elég, ha csak a térképre tekintünk: Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó közelsége folytán öldöklő versengés van, s lesz ezután a repterek között. A járatokért elsősorban, amelyeket úgy lehet „megfogni”, ha a repülőtér minél kedvezőbb körülményeket biztosít a légitársaságok és az utazóközönség számára. Mindehhez pedig pénz kell. Annak megszerzéséhez - költségvetésből, EU-s forrásokból, külföldi befektetőktől - pedig szakértelem. A csendet egy civil társaság, a Save Transylvania Airport kezdeményező csoport törte meg, amelynek tagjai megfogalmazták a reptér korszerűsítésével és fejlesztésével kapcsolatos meglátásaikat és javaslataikat. Ebben az esetben is kiemelendő - amiként például az iskolákban hiányzó magyar nyelvű feliratozás ügyében is - a civilek aktivitása, nekik köszönhető, hogy továbbra is napirenden van, beszédtéma a repülőtér ügye. Hogy meglátásaik - különösen a kifutópálya meghosszabbítására vonatkozó indítványuk - szakmai szempontból mennyire helytállóak, azt nem tisztem eldönteni, azt a szakemberek, a repülésben járatosak könnyen megtehetik. S minden bizonnyal meg is teszik. Azt viszont nehezményezem, hogy a reptér igazgatója még csak meg sem hallgatta őket, mondván „laikusok ne szóljanak bele”. Mielőtt magam is megkapnám a kioktatást, sietek megjegyezni: ha igaz, hogy a marosvásárhelyi reptér Székelyföld kapuja, akkor a tulajdonos megyei önkormányzat elnökének, Péter Ferencnek és a reptér igazgatójának, Peti Andrásnak kiemelt felelőssége van abban, hogy az megfelelően működjék, hogy ellássa feladatát. És annak a szervezetnek is, amely őket ezekbe a felelősségteljes pozíciókba juttatta. tud felszállni. Azaz a rövid pálya miatt elesnek a távolabbi célállomások. Ezt az információt lapunk megkeresésére megerősítette Stefan Runcan is, a reptér volt igazgatója. „A 2000 méteres kifutópálya legfennebb 47 tonnás és 99 férőhelyes re-

pülőgépek biztonságos közlekedését teszi lehetővé. A WizzAir és más légitársaságok által használ Airbus 320200 – 76 tonnás, 180 utast befogadó – típusú gépek számára 2140 méteres pálya szükséges. folytatás a 4. oldalon

Központ hetilap | 2017 / 05. | február 2–8. | |

\ 4. \

Ezek a gépek akkor közlekedhetnek a 2000 méteres pályán, ha betartanak olyan előírásokat, amelyek értelmében kevesebb utast, csomagot, illetve üzemanyagot visznek a fedélzetre. Ez ahhoz vezet, hogy a légitársaság nem működik teljes kihasználtsággal, illetve a távoli célállomásoktól is elesnek” – mondta el lapunk megkeresésére a szakember, aki szakirányú végzettséggel rendelkezik, 2003-2012 között volt a reptér vezetője, valamint egy 600 oldalas könyvet is publikált a helyi légikikötő múltjáról. Pokorny tanácsos a civilek mellett

Pokorny László megyei tanácsos felkarolta az aktivisták javaslatát, és belátva, hogy a pálya felújítása hoszszabbítás nélkül csak stagnálást jelent, javaslatot nyújtott be a megyei tanácshoz, miszerint tűzzék napirendre, és határozat formájában szavazzák meg a kifutópálya 2500, de legkevesebb 2200 méteresre való meghosszabbítását. Ezt a javaslatot Péter és Peti és üdvözli, de szakértői tanulmány is szükséges ennek alátámasztására, netán megszavazására.

Milyen fázisban van jelenleg a felújítás?

Péter Ferenc lapunknak kifejtette, hogy a felújítást két lépcsős közbeszerzéssel tudják lebonyolítani: megszerveztek egy közbeszerzési eljárást a bankhitel felvételére, amelyből fedezni fogják ezt a beruházást, és március 10-i határidővel várják az ajánlatokat a bankoktól. Ennek sikeres lezárása után indítják el a tényleges munkálatokra vonatkozó közbeszerzési eljárást. Peti szerint hetek kérdése, és a munkagépek elkezdenek dolgozni a reptéren. Mikor lesz kész a repülőtér?

Péter Ferenc úgy véli, az optimista forgatókönyv szerint a kifutópálya év végén már használható lesz. Peti András is derűlátó, és kivitelezés-technikai szempontból vállalhatónak tartja a december 22-i határidőt. Megerősítette ő is, hogy a WizzAirtől bíztató választ kapott a járatai visszaköltöztetéséről, de más légitársaságokkal is tárgyalásokat folytatnak, ám részleteken még nem árult el. Pál Piroska

Fiatalok a kivándorlásról

| TÁRSADALO M |

Menni vagy maradni?

A szülőföld elhagyása kedvezőbb élet, jobb munkahely reményében már évszázadok óta megﬁgyelhető a Székelyföldön is. Egy felmérés szerint csak a hajdani székely székek területéről 1880–1944 közt 140 ezren vándoroltak el. A kommunista időszak megpróbáltatásai elől is sokan menekültek át a határon. A jelenség ma is dívik, sokan külföldre távoznak munkát keresni több-kevesebb sikerrel. Vannak, akik végleg maradnak és vannak, akik előbb-utóbb hazatérnek. Környékünkről származó ﬁatalokat kérdeztünk, miért választották ezt az utat, miként látják: jó választás volt, hogyan sikerült beilleszkedniük, és hogyan tekintenek ott az erdélyiekre.

N. Z. gépkezelő, Németországban él két éve: „Otthon nehéz a megélhetés egy ﬁatalnak, aki szeretné megalapozni a jövőjét. Volt lehetőségem Németországba jönni, és itt vállalni munkát, hát éltem vele. Jó döntés volt, legalábbis mostanáig nem bánom. Igaz, otthon hagytam mindent és mindenkit, elsősorban a családomat, barátaimat és mindent, ami az otthonhoz köt. A beilleszkedéssel voltak gondok az elején, a nyelvet nem ismertem, ez volt a legnehezebb. Amikor mondtam, hogy Romániából jöttem, de az anyanyelvem magyar, akkor furcsán néztek, legtöbbje nem is hallott Erdélyről. De elfogadtak, szeretek velük dolgozni.” „Nem azért tanultam, hogy éhbérért dolgozzak!"

Kacsó Zoltán építőmérnök Budapesten él, másfél éve került a magyar fővárosba: „Mindig abból indultam ki, hogy túl sokat tanultam ahhoz, hogy itthon éhbérért dolgozzak. Ez volt a legfontosabb szempont. Másodsorban szeretek utazni, világot látni, ehhez pedig jó anyagiak kellenek. Így összekötöttem a kellemest a hasznossal. Úgy látom, teljes mértékben jó választás volt. Egy percét sem bánom eddig annak az időnek, amit az otthontól távol töltöttem. Hosszú távon gondolkodom, még az is megtörténhet, hogy végleg kinn maradok, bár ahhoz túlságosan szeretem Székelyföldet, hogy ezt meg tudjam tenni. Majd a jövő választ ad erre a kérdésre is. Könnyen beilleszkedtem, alkalmazkodó típus vagyok. Érdekelnek az új dolgok és szeretem, hogy nap mint nap új kihívásokkal szembesülök, olyanokkal, amelyekkel otthon nem találkoznék.

László Csilla Londonban él több mint egy éve: „Au pairként dolgozom egy családnál, London belvárosától nem messze. Nem sokat ﬁzetnek, de egy ﬁatal lánynak, aki épp elvégezte a 12 osztályt, megfelelő átmeneti választásnak tűnt. Mikor kijöttem, minden más volt, mint ahogy elképzeltem, de a dolgok változnak. Így elgondolva, van, amin változtatnék, de nem radikálisan. Úgy jöttem ki, hogy egy évig maradok. Ezt sikerült kerekíteni plusz négy hónappal. A beilleszkedéssel szinte sehol nincs gondom. Van, akinek viszont sok bajt okoz például a tömegközlekedés. Sokféle ember él itt Londonban, és pont anynyiféle szokás is. Próbáld mindegyiket megismerni és megérteni – ez a titok kulcsa. Itt a „pletyka” az, hogy a románok eléggé kiviselték magukat, ezért jobb szemmel nézik azokat az embereket, akik magyar útlevéllel igazolják magukat.”

Móga Attila Angliában dolgozott a feleségével együtt: „Választásunk azért eset a külföldi munkahelyre, mert a házunk már pirosban volt, és be szerettük volna fejezni, de a banki kölcsön közel sem lett volna elég. A választás eleinte nem tűnt jónak, de kitartóak voltunk és szerencsére jó munkahelyet kaptunk. Mi 1 évet és 3 hónapot voltunk kint. Ahol éltünk, elég nehéz volt elmagyarázni, hogy ki az erdélyi ember, román ember

hallatán rögtön furán néztek ránk, de ha magyarnak vallottuk magunkat baráti szavak fogadtak.” „Otthon ennyi munkával épp csak, hogy éldegéltem!"

Molnár Emese Júlia, szobalány folyami luxushajón: „2015 nyarán a szülőfalumhoz közel, Parajdon vállaltam munkát. Eladói munkakörben dolgoztam minden egyes nap, még hétvégén is. Nagyon szerettem a munkámat. Révén, hogy turistaközpont, lehetőségem volt több nyelven is beszélni, találkoztam külföldi tanárokkal, akik hasznos tanácsokkal láttak el. Egy év múlva, 2016-ban, mégis úgy döntöttem, hogy a következő szezonális állásom külföldön lesz, pontosabban országok közt, folyami hajón. Egyrészt az utazás motivált, másrészt pedig az anyagi vonzat sem volt utolsó szempont. Ez utóbbi talán másodlagos, talán nem, minden esetre jól jött, hogy egyetemi éveimet segítse. Az utazós rész pedig életem egyik nagy álma, miszerint a lehető legtöbb országot be szeretném járni. Így a kettőt egybekötve, elmondhatom, hogy nagyszerű döntés volt ez az állás: sok emlékem maradt különböző országokat bejárva, tanulmányaim ﬁnanszírozását elősegítette, miután hazajöttem és az álmom egy része valóra vált. Ez pusztán részidős munka volt, bár azóta is felkeresnek a ha-

sonló cégek egy-egy ajánlattal. A beilleszkedés nem olyan egyszerű, még akkor sem, ha sosem volt gondom a barátkozással. Nehézséget jelentett, hogy angol helyett német hajón kaptam helyet, a munkatársak különböző országokból jöttek, a vendégekkel majdnem csak németül tudtam beszélni. Mivel a kitűzőmön az útlevelemet kiállító ország zászlaja szerepelt, a vendégek és a személyzet kérdései általában erre vonatkoztak és nem az etnikai hátteremre.”

Ábrahám Csilla Budapesten él nyolc éve: „Próbaként jöttem ide, de a sors úgy akarta, hogy maradjak. Ma is úgy érzem, egy kicsivel jobb itt. Nagyon jó emberek közé kerültem, akik szeretnek, tisztelnek és megbecsülnek a munkámért. Okleveles idősgondozó és bébiszitter vagyok. Hogy mit hoz a jövő, nem tudom, de egyelőre nem szeretnék hazamenni. Sokat dolgozom, olykor reggeltől estig, néha hétvégen is, de amit kívánok, azt megvehettem, szüleimet, gyermekemet segíteni tudom, meg mindenféle megtakarításom és félre tett pénzem van. Otthon is ennyit dolgoztam és éppen csak éldegéltem. Amióta itt vagyok, semmi negatív dolog nem történt velem, amiért erdélyi vagyok. Néha mégis azon gondolkodom, hogy még innen is tovább kellene menni.” Nemes Gyula |

Kinaesthetics: a mozgás és érzékelés művészete

| IN T ERJÚ |

/ 5. /

Nagy mérföldkő volt a tavalyi év a Kinaesthetics Romania szervezet életében, ugyanis 10 éves úttörő munkásságát ünnepelve, számvetést adott a kezdetekről, az elért eredményekről, sikerekről, jövőbeni tervekről. Mit takar valójában a Kinaesthetics fogalma, miért érdemes áthatóan megismerni, illetve hogyan lehet az egyén és a társadalom javára beépíteni? Erről kérdeztük dr. Márton Andrást, a gyulafehérvári Caritas igazgatóját, egyben Kinaesthetics trénert és képzőt, aki beavatott ennek az empirikus töltetű tudományágnak a varázslatos, sokszínű világába. – Mit foglal magába a kinesztetika? – A kinesztetika egy görög eredetű szó (kinesis: mozgás, aesthesis: érzékelés), amely a saját mozgás megtapasztalására és érzékelésére épül, fejleszti a mindennapi tevékenységeink során végzett mozgások minőségei és különbségei iránti érzékenységünket. A jól ismert, kifelé irányuló érzékszerveinken kívül – hallás, látás, szaglás, tapintás, ízlelés – van egy olyan érzékszervünk is, amit ki-

nesztetikai érzékelésnek nevezünk, azaz testérzékelésnek, aminek megvannak a saját receptorai. Amit a kinesztetikán belül művelünk, nem más, minthogy kicsit „élesre” állítjuk ezt az érzékelésünket, és megpróbáljuk ebből a belső tapasztalati perspektívából tanulmányozni a működésünket. – Mióta létezik? – Aránylag ﬁatal tudományág, a 70-es évekre tekint vissza, és kezdetben a magatartás kibernetikával fog-

lalkozó tudósok, illetve koreográfusok, tehát a tánc területén kutakodó emberek kezdték el vizsgálni empirikusan az emberi mozgást és próbálták azt értelmezni és strukturáltan elemezni. Nagyon rövid időn belül egyre több segítő szakmában dolgozó ember kezdet bekapcsolódni ebbe a folyamatba - ápolók, terapeuták, pedagógusok, ami érthető, hiszen munkájukból adódóan nagyon sok érintéssel, mozgással való interakcióba lépnek nap mint nap, akár a beteg mobilizálása során.

– Hogyan került kapcsolatba a Caritas akkoriban a Kinaestheticsel? – Már 20 esztendeje annak, hogy elkezdtük az otthoni beteggondozás kiépítését Erdélyben, ami egy Európai Uniós támogatásnak köszönhetően valósult meg. Már akkor nagyon fontosnak tartottuk, hogy képezzük munkatársainkat, ebből adódóan pályázatunk központi témája az otthoni beteggondozást végző ápolóink kompetenciájának fejlesztése volt, illetve a palliatív ápolás. Mivel megmaradt még egy keret, a Linzi Caritast kértük meg, akikkel partnerségben voltunk, hogy javasoljanak valamit, akik ezen túlmenően ajánlották, hogy szervezzünk Kinaestehetics képzést, bár akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy mi az. Már az első bevezető képzés során a kollégáim hihetetlenül belelkesedtek az ott tapasztaltakból és tanultakból, hiszen teljesen új volt számukra ez a fajta szemléletmód.

Központ hetilap

– Ezt követően indult be

Erdélyben a képzési folyamat? – 2006-ban indult el egy olyan projekt, melynek elsődleges célja volt, hogy ezt a tudást hozzáférhetővé tegyük Romániában, magyar és román nyelvterületen egyaránt, így elkezdődtek a Kinaesthetics képzések. A kurzusokat követően páciensekkel dolgoztunk otthonaikban, illetve Erdélyszerte nyomon követtük ápolóink gyakorlati tevékenységeit. Tíz esztendeje annak, hogy létrehoztuk a szakmai egyesületet, most már minden képzési szakaszt meg tudunk szervezni saját trénereinkkel. Bár még mindig az elején vagyunk, hiszen a kompetencia felépítése egy nagyon fontos és meghatározó lépés volt, csak most kezd „önjáróvá” válni a folyamat.

– Hogyan valósul meg az aktuális képzési program? – Egy hosszú folyamatról van szó, hiszen mindig, amikor a saját magatartás, a befelé irányuló ﬁgyelem, odaﬁgyelés van középpontban, nem megy „gombnyomásra”, hanem sokkal inkább az van, hogy egy olyan úton indulunk el, amit folyamatosan lehet mélyíteni. Az ösztönös cselekvéssel szemben egy strukturált, kiművelt folyamatról van szó, ezért vannak különböző szakaszok. Az első az úgynevezett felhasználói képzések, amely bárkinek szól, aki beteggel foglalkozik, Vagy csak saját fejlődését szeretné mélyrehatóbban tanulmányozni, illetve meg szeretné érteni teste működésének belső dinamikáját. Ezt követően jönnek a trénerképzők, az 1-es trénerképző a gyakorlati szak-

értő, ami már egy pedagógiai küldetés, hiszen az ő feladata, hogy segítse azokat az ápolókat, akik elakadnak munkájuk során saját magatartásuk hatékony változásában. Továbbá a másod és harmadfokozatú trénerek maguk az oktatók, akik tartják a bevezető, haladó képzéseket. Míg az első szakaszban inkább a Caritas munkatársait képeztük, ma már számos külsős számára is tartunk képzést. Ugyanakkor egyre inkább, nemcsak az ápolóink, hanem a pszichológusaink, gyógypedagógusaink, terapeutáink is jelentkeznek a képzésre, illetve beindítottuk a nevelés programot is. Ha szabad ilyen téren utópiát fogalmazni ennek az iskolában is helye lenne, hiszen csiszoljuk a tudatunkat, kogníciónkat, de a testtudatunk sajnos elhanyagolódik, aminek előbb-útóbb az egészséges fejlődés látja kárát. A Kinaesthetics egy olyan „újfajta” magatartási és eljárási mód, amely a mozgásérzékelés ﬁnomítása, illetve a mozgáskompetencia folyamatos fejlesztése által minden korosztály számára pozitív módon járul hozzá az egészségi állapot javításához, az egyéni, valamint a tanulási képesség fejlődéséhez. A Kinaesthetics segít új mozgáslehetőségek felfedezésében, munkafolyamatok által okozott hátfájások, izommerevség vagy más testi panasz oldásában, időskorban a mozgékonyság és önállóság megőrzésében, de segíthet a saját kreativitás és ﬂexibilitás fejlesztésében és bevetésében a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Timár Tímea | 2017 / 05. | február 2–8. | |

Egy vár maradványai

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

\ 6. \

Kőhalom Brassótól ötvennégy, Fogarastól pedig mintegy ötven kilométerre, a Segesvár Brassó közötti főút mellett fekszik. A települést II. Géza által behívott német telepesek alapították, eredeti neve Kozd volt. Ez a tatárjáráskor elpusztult. A települést a tatár pusztítás után újjáépítették, ekkor azonban már Kőhalom néven. Ekkor épült vára is mely, 1324-ben szerepel új nevén oklevélben először Kuholm alakban, amikor Tamás erdélyi vajda ostromolta a lázadó szászok várát. 1421-ben a törökök dúlták fel, a XVI. században megerősítették, majd a város birtoka lett. 1661-ben Ali pasa elfoglalta, 1691-ben felszabadult, majd a császáriak helyreállították. 1704-ben a kurucok ellenállás nélkül foglalták el. Elveszítette jelentőségét, azóta pusztul. 1849. július 30-án a település mellett zajlott az 1848-49-es szabadságharc egyik ütközete, Dobay József csapatai vereséget szenvedtek Dyck cári tábornok seregétől. A nyílt lázadás

Az Árpádok kihaltával az erdélyi szász vendégek (hospites) a jelentkező trónkövetelők közül a bajor Ottó mellé állottak. Károly Róberttel szemben még akkor is ellenszenvvel viseltettek, amikor vetélytársai már eltűntek. 1324-ben nyílt lázadásban törtek ki. A felkelést Tamás erdélyi vajda hamarosan leverte, és a zendülők vezére, Henning, szász ispán az ütközetben elesett. Egy kis csapat Kőhalomba vette be magát, de ez is gyorsan behódolt. Ez volt az egyetlen eset, hogy a vár háborús szerepet játszott; de nem is lett volna alkalmas komoly ostrom kiállására.

Kőhalom eredetileg csak a mostani belső várból állt

Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szak-

mérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból derül ki, hogy Kőhalom eredetileg csak a mostani belső várból állott. A hegy tetején egy kis téren állott a várnagy, és a csekély számú őrség lakásául szolgált néhány épület. Nincs nyoma öregtoronynak, vagy akár csak egy szerényebb, őrtoronynak. E kicsiny fellegvárhoz járult a középkor végén egy, a csúcsot bekerítő körfal két toronnyal és egy a lejtő legkevésbé meredek pontját védő, sarkantyú módjára kiugró bástyával. Nem lehet tudni, hogy a vár mikor került a város tulajdonába

Adatok híján nem lehet megállapítani, mikor és mi módon jutott a vár a város hatalmába. Valószínű, hogy a fejedelmek nem tartották érdemesnek a stratégiai jelentőséggel nem bíró váracska fenntartását, ezért a XVI. század vége felé át-

engedték a városnak. Sajátságos, hogy amikor a vár minden hadászati értékét elveszti, akkor kezd terjedelemben növekedni. A kőhalmi polgárok egyrészt hiúságból, másrészt, mivel a vár falai kisebb portyázó bandák ellen mégis csak oltalmat nyújtottak, nemcsak fenntartották, hanem száz éven át egyre bővítették is.

A legnagyobb építő tevékenység

Két tágas várudvart csatoltak hozzá és ezek megteltek apró házacskákkal. Különösen 1620 körül, Weyrauch Dávid királybírósága alatt folyt nagy építő tevékenység. Ekkor emelték a nyugati külső várfalat, elkészítették az alsó várban a kutat és kijavították a meglevő épületeket. Kevéssel utóbb állították fel a ,,Szalonnás-tornyot" és a ,,Szolgák tornyát"; 1643ban készült a középső kapu, 1718-ban a – tévesen – templomnak nevezett épület. A vár belsejében minden polgárnak lehetett – és a legtöbbnek volt is – saját költségén épített, elsősorban raktárul, kamrául szolgáló házikója. A kőhalmi erősség mint szerepnélküli szemlélő

A Tarsoly közlése értelmében a vár jelentéktelenségét az mutatja legjobban, hogy a kőhalmiak 1613-ban szerezték meg az első ágyút váruk számára, amely aztán

mindvégig az egyetlen maradt. 1735-ben vettek ugyan mellé egy mozsarat díszlövések céljára, de aztán az ágyú csövét be is olvasztották harangnak. Egyéb lövőszerszám bővebben akadt: 1792-ben ötvenhárom különféle puskát írtak össze. Az őrség rendszerint négy szál darabontból állott. 1849-ben csak a vár alatt dörögtek az ágyúk, amikor hétszáz honvéd és húsz Vilmos-huszár napokon át tartotta fenn az oroszok 5 ezer főnyi seregét. A kőhalmi erősség ennek a hőstettnek csak szerepnélküli szemlélője volt. Vár a város fölött

Kőhalom tehát Brassótól északnyugatra, a Kosd-patak partján fekszik. A megyei rangú város német neve Reps. A város felett emelkedő százhúsz méter magas Várhegy tetejét koronázzák a vár tekintélyes maradványai. Az észak-déli irányú, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár északkeleti sarkának védőfalába az elmúlt században vágott bejáratához meredeken emelkedő, egykor terméskőből készült, de ma már számtalan helyen hiányos lépcső vezet fel. A kapu a nagy, megközelítően téglalap alaprajzú alsó várba vezet, melynek egy részén évtizedeken keresztül gazdasági tevékenységeket és baromﬁnevelést végeztek, míg a többi fákkal, bokrokkal benőtt, elhagyott

terület volt.

Amit ma már csak a maradványok igazolnak A bejárattól balra az őr egyszerű kis háza, jobbra pedig egy nyolc-tíz méter magas, téglalap alakú torony maradványai láthatók. Az innen nyugat felé húzódó, védőpártázattal ellátott északi fal középső részén még áll az alsó vár négyszögletes, emeletes, lőrésekkel ellátott kaputornya. A továbbhaladó fal az északnyugati, négyszögletes toronynál megtörik, és déli irányban folytatódik egészen a középső vár boltíves bejáratát védő toronyhoz. Itt a fal kelet felé fordul, és a középső vár északkeleti, ötszög alaprajzú, többemeletes, ágyúlőrésekkel ellátott tornyáig vezet. A védőfolyosóval ellátott védőfal

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájában ír arról, hogy az alsó vár északnyugati sarkához közel egy nagyon mély, bővizű, oszlopcsarnokos tetőzettel ellátott kút volt. Az alsó vár északnyugati sarkán lévő, már említett boltíves bejárat a szabálytalan alaprajzú középső vár előudvarába vezet. Az innen dél felé vezető nyugati pártázatos nyomaiban részben még ma is látható védőfolyosóval ellátott védőfalat, egy négyzet alakú, ma kétemeletes, emeletenként két-két ágyúlőréssel |

| ÉPÍT ET T Ö RÖ KS ÉGÜ N K |

erősített külső torony szakítja meg. Az emeleteket elválasztó födémek már beomlottak, de az ezeket tartó négyszögletes gerendák fészkei a falban helyenként még felismerhetők.

A hely, ahol a tulajdonosok védelmet találtak

Az út félkörben halad tovább egészen a felső várat körülvevő, aránylag szűk udvarba – és ugyancsak a fent már megnevezett szerző közléséből tudjuk –, melyet egykor az előudvartól fal választott el. Ennek azonban ma már csak nyomai láthatók a felszínen. Itt a külső védőfal mellett egymás mellé építették fel azokat a kis kamrákat, ahol veszély esetén tulajdonosaik védelmet találtak. Ezekből azonban ma már csak csekély nyomok találhatók. A szikla tetején álló torony és a megsemmisült felirat

Az udvar keleti oldalán igen romos épületsor látható, melyekben a tanácsháza, valamint a királybíró, a székelybíró és a jegyző lakóhelyiségei voltak. Délnyugati sarkánál van a fellegvár kaputorony nél|

/ 7. /

küli, egykor csapóráccsal és felvonóhíddal megerősített boltíves bejárata. A szűk kapu a falak közötti, a szokásosnál hosszabban elnyúló kapuudvarba vezet, ahonnan egy új kapun át lehetett feljutni a szikla tetején álló négyzet alakú, kétemeletes épülethez vagy toronyhoz. Kiemelten fontos még megemlíteni azt is, hogy a fellegvárban épült kápolna alatt kicsiny börtön is volt. Ennek falában lehetett bevésve a Kőváry által említett mondat: ,,Én Bánﬁ András itt fogva voltam 164… " – az utolsó szám már közel ötven évvel ezelőtt sem volt olvasható. Ugyanakkor tudni kell még azt is, hogy ez a felirat ma már teljesen megsemmisült. (befejező rész a következő lapszámunkban) Összeállította: Nagy-Bodó Tibor

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész műemlékvédő szakmérnöknek; a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész gyűjteményéből bocsátotta rendelkezésünkre.

Központ hetilap | 2017 / 05. | február 2–8. | |

\ 8. \

| HUMOR |

Vásárhelyi életviteli és viselkedési kalauz

► Buszozás előtt varrjuk be a buxtárcánkat a belső zsebünkbe, illetve kabátzsebünkbe tegyünk meglepit a zsebtolvajoknak, például egy brazil vándorpókot vagy királykobrát, továbbá húzzunk kesztyűt akkor is, ha nincs csattogó fagy, különben szálka megy a kezünkbe ► Mielőtt csemeténket beíratjuk az iskolába, kérjük ki az illető tanintézmény működési és összes többi engedélyét, telekkönyvi ki-

vonatát, a tanárok munkaszerződéseit és erkölcsi bizonyítványait, ellenőrizzük a folyosókon található poroltók garanciaidejét satöbbi, hogy utóbb ne érjenek kellemetlen meglepetések ► Bárba, kocsmába lehetőleg mindig golyóálló mellényben menjünk, mert ebben a városban köztörvényes pszichopata állatok is olyan könnyen szereznek be vadászpuskát és töltényt hozzá, mint Móricka egy vízipisztolyt

► Ha a Marosvásár helyiek fészbukos csoportba posztolunk valamit, ne használjunk idegen szavakat, mert azt fogják hinni, hogy

szitkozódunk ► Korán reggel ne hallgassuk sokat a Rádió Gagát, különben egy idő után elkezdünk mi is parasztosan, süksükölve beszélni ► Amikor a (nem önkiszolgáló) üzletbe lépve az eladócsaj olyan pofátlan, hogy fél perc után se hagyja abba a mobiltelefonálást, hanem várat, akkor kapjunk a szívünkhöz, és eltorzult arccal rogyjunk a pultra – ettől össze fogja csinálni magát ijedtében, de főleg abbahagyja a telefonálást, és végre kezdhetünk vásárolni ► A vásárhelyi taxisofőrök zömének krónikus és permanens szófosása van, ami ellen úgy védekezhetünk, hogy telefonálást színlelünk – csak ne felejtsük el abbahagyni, miután kiszálltunk, pláné, ha roamingos beszélgetés

► Ne lepődjünk meg különösebben, ha vadkacsákat látunk a Poklos patakban úszkálni, mert pancsolt már abban nagyobb termetű madár is, például tavaly nyáron egy sárgacsőrű kerekesdaru ► Amikor sütünk magunknak reggelire egy rántottát, vagy kenünk egy szelet zsíros kenyeret, gyorsan fotózzuk le, és tegyük ki a Marosvásárhelyi Konyhaművész csoportba – jobban fog úgy esni ► És végül – ha megállít egy szélhámos csumpálák a főtéren azzal, hogy: „Nem akarsz egy reklámﬁlmben szerepelni?”, akkor szép lassan húzzunk elő egy nagy bézbólütőt, és udvariasan kérdezzünk vissza: „És te, nem akarsz az ötórás hírekben szerepelni?” Molnár Tibor

Disznóember

Ember-disznó hibrid élőlényt hoztak létre kaliforniai tudósok, vagyis egy olyan genetikai mozaikot egy életképes embrióban (szakszóval kimérát), amely emberi és disznó géneket ötvöz. (Érthetőbben: a kiméra-embriót úgy állították elő, hogy emberi őssejteket – olyan sejteket, amelyekből bármilyen szövet kifejlődhet – sertésembrióba ültettek, majd az így keletkezett kombót visszapattintották a kocába, ahol négy hétig hagyták fejlődni, majd megölték; ha nem ölik meg, elvileg akár meg is születhetett volna!) Ez elég nagy áttörés, mivel két ilyen, egymástól nagy „távolságban” lévő faj génjeit eddig még nem tudták sikeresen kombinálni. A kaliforniai Salk Institute for Biological Studies kutatói azt mondják, nem disznóorrú, kurta farkú, röfögő embereket szeretnének létrehozni, hanem az átültethető emberi szervek ellátásának bővítéséhez van szükség rá; akár olyan szerveket is létrehozhatnak a közeljövőben, amelyeket a páciensek igényeihez igazítanak (disznószívbillentyűket már eddig is ültettek be humán pácienseknek). Ettől függetlenül, elég sok etikai problé-

mát vet fel eme kutatás: akár véletlenül is létrejöhetnek emberhez hasonló agyú állatok vagy bizarr élőlények (bár ilyenek eddig is születtek, lásd Dan Tanasa, Gheorghe Funar vagy Vadim Tudor), akik rossz esetben összedönthetik az ökoszisztémát, ha kiszabadulnak a laboratóriumból.

És most néhány ELMÉS GONDOLAT a disznóemberekkel kapcsolatban: ☻ Ha kitör majd egy keresztény – muszlim totális háború, Allah katonái már a látványtól világgá szaladnak ☻ Ugyanakkor a disznóemberek mellé disznóasszonyokat is besorozni a hadseregbe nem lesz nyerő ötlet, legalábbis a tüzérséghez, mert a koca csak 21 naponta tüzel ☻ Karácsony előtt mindig ﬁgyelni kell majd a disznóemberre, mivel – evidens okokból kifolyólag – hajlamos lesz levágni magát ☻ A disznóemberek disznó gazdagok lesznek, mert nemcsak kiszagolják és kitúrják az erdőben a szarvasgombát, de meg is tudják hirdetni a neten ☻ Gond lesz az étkeztetésükkel,

hiszen a disznóemberek vélhetően ennének is majd szalonnát, kolbászt, hurkát, meg nem is ☻ Egy disznóember és egy disznóasszony szerelmének gyümölcsét, a malacgyereket hova kell majd beadni hároméves korában: az oviba vagy a hizlaldába? ☻ Ha egy ember részeg disznóra tudja inni magát, akkor belegondolni is rossz, mire lesz képes egy disznóember ☻ Áttérhet-e egy katolikus vagy protestáns disznóember az iszlám hitre anélkül, hogy tudathasadást szenvedne, és ha igen, búgathat-e utána szimultán négy csadoros disznóasszonyt? ☻ Büdös lesz-e a disznóember akkor is, ha rendszeresen fürdik, és ha összevitatkozunk vele valamin, megbékül-e majd egyből, ha megvakargatjuk a hátát? ☻ A sertés igen intelligens állat, ezért például Kiszel Tünde, Győzike vagy Fekete Pákó és egy disznó közös klónja sokkal értelmesebb lesz, mint az, akiből az emberi DNS-t kivonják ☻ Ha éhes disznó makkal álmodik, akkor az éhes disznóember valószínűleg makkos pizzával

☻ Új mondások jelennek meg: ♦ Disznóember, küzdj, és bízva bízzál, s dagonyázz, hogy el ne hízzál! ♦ Disznóember tervez, böllér végez ♦ Itt a kezem, nem disznóláb..., azaz de” ♦ Aki korpa közé keveredik, abból korpás kenyeret sütnek maguknak a disznóemberek ♦ Sok jó disznóember kis laboratóriumban is elfér ☻ És végül a nagy kérdés: vajon hány évet fog élni egy disznóember? Mert azt tudjuk, meddig él egy ember, ellenben arról fogalmunk sincs, mennyit élhet egy disznó – eddig mindegyiket max kétéves korában leöltük és megzabáltuk! (mt) |

| FIGYELŐ |

/ 9. /

Vona, a lélekkufár

Azokat a politikusokat, akik úgy gondolták magukról, hogy egy közösség lelkét ők adják és veszik, mindig elzavarták

A Jobbik lelkét nem Vona adta, hanem egy közösség teremtette meg, amelyet a pártelnök most ver szét. A politikai messianizmus merész, ugyanakkor veszélyes műfaj. Egy személy abban való hite, hogy a körülötte lévő világot ő fogja a helyes és egyetlen igaz útra vezérelni – vakmerő vélemény. Egy közösséget bizonyára lehetséges ezzel rövid távon motiválni, de tartósan összetartani, erre politikai hatalmat építeni lehetetlen küldetés. Legfeljebb erőszakkal, mint a kommunisták vagy a nácik… De erre most szerencsére senki sem készül. Erőszak nélkül, egy vezérként viselkedő személy csak akkor tud tartósan hiteles vezető maradni, ha megérti és elfogadja az őt támogató közösség gondolatait, érzéseit. Ha úgy tetszik, azonosul a közösség lelkével. A történelmi léptékű politikai vezetők ebben jeleskedtek mindig is. Megértették, megérezték egy adott közösség vagy egy nemzet lelkének rezdüléseit, és mivel az nagy részben a sajátjuk is volt, felvállalták annak

képviseletét. Ellenben azokat a politikusokat, akik úgy gondolták, hogy egy közösség lelkét ők adják és veszik, hogy úgy kufárkodhatnak vele, mint egy darab és alakítható tárggyal, azokat vagy könnyedén, hamar és nevetséges módon, vagy nagy nehézségek és kard által, de mindig elzavarták. A közösség pedig, ha szét is széledt egy időre, mindig ismét egymásra talált, és új vezetőket választott magának a sajátjaiból. Így fog ezzel Vona Gábor is járni a saját közösségében, amelynek voltaképp sohasem volt őszinte híve. A nemzeti radikális értékeken alapuló közösség ugyanis hamarabb volt, mint Vona, és később is létezni fog nélküle. Nem ő teremtette, nem is ő adta évszázados, természetes módon kialakuló értékrendszerét. Ha viszont rá akar erőltetni egy tőle idegen normát, akkor első lépésben elidegenedik a közösség, majd szép lassan szétesik a testén alapított politikai párt is. A lelke azonban e nélkül is megmarad. S talán egyszer majd újra szervezetté formálódik, és talán akkor

majd nem olyan lélekkufárokat választ maga közül, akik majd nem azt gondolják, hogy olyan képességek birtokosai, hogy lelket tudnak adni és venni, hanem alázatosan felvállalják egy közösség érzéseit, gondolatait, értékeit és hagyományait. Ezért is ellentmondásos az, amikor Vona alázatról és szolgálatról beszél. Hisz éppen ő és vezető társai azok, akik csöppet sem alázattal, hanem egyfajta teljesen érthetetlen küldetéstudattal próbáljak megváltoztatni egy mozgalom értékrendszerét. Aki pedig nem tart velük ebben az ellentmondásos, a múltat szembeköpő kalandozásban, azt vagy kizárják, vagy kinyitják neki az ajtót, hogy önmaga távozzon, majd „leostobázzák”. Ahogy ezt a szép lassan Vona udvari írójává lealacsonyodó, egyébként igen tehetséges publicista, Balogh Gábor már meg is tette az Alfahír nevű pártorgánumban. Azt írta ugyanis, hogy aki most nem tart Vonával a néppártosodás útján, az vagy ostoba, vagy olyan partvonalon kívül álló vesztes, akinek az adja meg az

Eszmék harca a civil csatában A kormány kontra civilek vitában olyan vezetők is véleményt nyilvánítanak elítélő hangnemben, akik nagyon is tudják, hogy nem róluk van szó, mégis mondják a baloldali mantrát. Miről van szó? Miért baj, ha külföldről kapnak pénzt? Ezzel még önmagában nem lenne baj. Csak azzal az ideológiával és eszmei töltettel, amely áthatja a liberális világot, és globális viszonylatban mérgezi a politikát. Már olyan baloldali vélemények is szárnyra kaptak, hogy Soros György a magyar Széchenyi, miért kell bántani, ha a pénzével segít? Éppen erről van szó, hogy Soros György nem képviselte mindig ezt az eszményt, amit az előbb méregnek neveztünk, nem véletlenül. A Nyitott Társadalom Alapítvány 1984-ben jött létre azzal a céllal, hogy segítse a szocializmusból a demokráciába való átmenetet. Mindannyiunk közös célja volt ez, és ráadásul ekkor még a nemzeti hagyományokat is támogatta a nevelési, oktatási intézményekben. Sok óvoda, iskola nyert a Soros-pályázatokon a nemzeti örökség, például a népi kismesterségek felélesztésére. Akkoriban recsegtek-ropogtak a szocialista rendszer eresztékei, itthon bemutatták az István, a király című rockoperát. Ez az eszmény alapvetően megváltozott Soros Györgynél, mert jelenleg éppen ezt az érzést igyekszik elnyomni

a globalizmus javára. Hazánkban is megfigyelhető ez a folyamat, hiszen a nagyszerű rockopera-szerzőpáros egyike a liberalizmus felé radikalizálódott. És megszületett e rockopera pamfletje is az Alföldi-féle feldolgozásban (2013), és míg az előző felemelt, ez a mélybe taszított. A Szent Korona itt kalitkaként jelent meg, István négykézláb araszolt Isten előtt a színpadon, ami azt akarta kifejezni, hogy a liberális szabadságeszménybe nem fér bele a keresztény érzület. Mindannyian liberálisok voltunk a rendszerváltás utáni szabadságvágy értelmében. De nem mindegy, hogy a mámor után merre indultunk. Mindannyian változtunk, hiszen a keresztény kultúra értelmében ez a dolgunk: „Újuljatok meg gondolkodásotokban!” – ez a jézusi üzenet. Nem mindegy azonban, milyen irányban változunk. Van, aki Európa és hazánk eredeti gyökeréhez tért viszsza, a nemzeti, keresztény értékekhez. Van, aki a XX. század morál nélküli ideológiáját választotta. Soros Györgynek is új eszméje támadt. Egyre mélyebbre süllyedt a liberalizmusba. Éppen a liberális humanizmussal van baj, azzal a nagy toleranciával, amely nélkülözi a morális kritériumokat. Az emberi jogokra való hivatkozás alá ma elképesztő dolgok tartoznak. A múlt században kezdődött, amikor a francia posztmodern filozó-

fusok (Jean-Francois Lyotard, Michel Foucault) megtámadták az erkölcsös-erkölcstelen, a természetes-természetellenes fogalmát. A Bibliát pedig „nagy narráció” néven elvetették, mint ami nem érvényes többé. Mindez együtt haladt a testfelszabadító és feminista mozgalmakkal, amit ma a genderelméletekben láthatunk. Azzal érveltek, hogy az „erkölcsös” és „természetes” olyan kategóriák, amelyek ideológián alapulnak, és csak előítéletek. Megjegyezzük: valóban a keresztény morál az alappillérük, és éppen itt van a szembenállás a liberális humanizmus és a jobboldali keresztény értékrend között. Azt mondták, hogy az egyes vágyak törvényen kívül helyezése önmagában nem igazolható, így a homoszexualitás sem lehet természetellenes. A heteroszexualitás nem erkölcsösebb és nem természetesebb, mint a homoszexualitás. Az addigi erről való gondolkodást elkezdték diszkriminációnak nevezni, majd később új fogalmat találtak ki, a „homofób” pejoratív megjelölést. A jogrend változása jelzője az értékcserének. Nem véletlenül támadják a liberálisok az alaptörvényt, mert rögzíti, hogy a házasság egy férﬁ és egy nő szövetségén alapul. Ennek az ideológiának a következménye a házasság, a család. Ezzel áll szemben a plurális családmodell elfogadottá válása,

identitását, hogy egész életében csak messziről óbégat, de sosem akar igazán tenni a nemzetéért. Kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak ehhez a most kicsit megzavarodott, vagy már csalódott jobbikos tagok… Illetve nagyjából tudom. Mert hallom, mert látom, mert olvasom, hogy tüntetnek, hogy tiltakoznak, hogy petíciókat írnak Vona Gábor és szűk köre ellen. Mert a közösségüket meg akarják tartani, de úgy változni, ahogy Vona változik, cseppet sem akarnak. Így végül Vona fog a partvonalon túlra szorulni. Ugyanis eltévesztette az irányt. Már nem az országot akarja meggyőzni arról, hogy a nemzeti radikalizmus lenne a helyes politikai út, hanem a nemzeti radikalizmus értékein létrejött közösséget arról, hogy nyitni kell középre, egy értéksemleges, pragmatikus irányba. Esetleg balra. A közössége persze ezt nem fogadja el, így kifogja vetni magából a lélekkufárokat. Mert az értékek fontosabbak, mint egy személy. Nagy Ervin

amely egyenlővé teszi a házasságot az élettársi viszonynyal, illetve az azonos neműek egybekelésének elismerésével. A szabadság és az élet került szembe egymással az abortusz–gyerek– karrier vitában. Egyre nehezebb helyzetbe hozza a társadalmat, hogy az ember a szabadságot mint liberális eszményt választja az élet helyett. Mi köze van ennek Soroshoz? Nagyon is sok, mert az emberi jogok, a szabadság kiterjesztése ma a hagyományos családmodellt is fenyegeti a Soros-pénzek által. Ebbe beletartozik jó hírünk rontása a világban, mert diszkriminációnak, antidemokratikusnak minősítenek olyan dolgokat, amelyek csak álhumanizmus, azaz morál nélküli eszmét tükröznek. Ez az „Isten nélkül is jók vagyunk” eszméje, mert például nem bántjuk meg a nőket azzal, hogy szüljék meg gyermekeiket, sem a homoszexuális embertársainkat azzal, hogy megtiltjuk nekik a házasságot. Ott tartunk, hogy Barack Obama egész elnöksége legnagyobb eredményének azt tartják, hogy létrejöttek a semleges neműek mellékhelyiségei Amerikában. Németországban pedig az etikai kódex legújabb ajánlata, hogy a vérfertőzés, azaz a vérrokonok közötti szexuális aktus joga is kerüljön be a kódexbe. A migránskérdés már a keresztek leszedésénél tart, nehogy megsértsük muzulmán

embertársainkat. A folyamat nem áll meg, az emberi jogoknak, a liberális humanizmusnak ki tudja, hol a vége. Nem kell csodálkozni azon, hogy miért éppen az etikai kódexbe kerül be ilyen szentségtörés. Az etikai kódexek – kevés kivételtől eltekintve – hazánkban is liberális szelleműek, különösen a szociális munkára vonatkozó, amely magát globális deﬁníciónak mondja. Hemzsegnek benne az emberi jogokra való hivatkozások, a negatív diszkrimináció, mint a nemi azonosság, a szexuális irányultság iránti előítéletesség elkerülése. Viszont sehol nem találhatók bennük a lelkiismeret, a jog és erkölcs szavak, mint például a sokat támadott pedagógus etikai kódexben. Több fronton is folyik tehát az eszmék harca a civil vitában. Mindegyik az emberi jogok – másként: a liberális álhumanizmus – eszméjére mutat, amely szemben áll a keresztény eszmeiséggel, amelyet a kormány felvállalt. Ezt az eszmeiséget aknázza alá néhány civil szervezet az Amerikából kapott Sorospénzekkel. A komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentő ellenőrizetlen migránstömegek hajóit is az álhumanizmus szele röpíti Európába. A globalizmus–nemzetállamiság, emberi jogok/liberális humanizmus–keresztény morál áll egymással szemben e csatákban. Pók Katalin

Központ hetilap | 2017 / 05. | február 2–8. | |

Születésnapját ünnepli a vásárhelyi sportélet \ 10. \

| S PO RT |

Február elején két sikeres városunkbeli sportoló ünnepel kerek évfordulót: február 1-jén a kézilabdázó Soós Rozália 70., illetve február 5-én a labdarúgó Gierling György 90. életévét tölti. Egykoron mindketten hosszú évekig előbb sportolóként, majd edzőként tevékenykedtek Marosvásárhelyen, adott időszakokban meghatározó játékosai voltak az együtteseiknek, ahol kiváló csapattársakkal űzték együtt az említett két labdasportot. Hol, mikor és milyen csapatokban játszottak és milyen eredményeket értek el? A következő összeállításban mindkettejük sportpályafutásáról olvashatnak. Soós Rozália

Hajdan még nagypályán is játszott A 2-es számot viselő Soós Rozália először gyepes nagypályán kezdett kézilabdázni (akkor még 11-en álltak fel), azután kisméretű salakpályán, majd a szintén kisméretű bitumenes pályán játszott, végül a ﬁnom deszkapadlókon, majd parkettán is sportolt. 1959-ben kezdett el kézilabdázni a helyi Maros Sportklubnál, ahol 1968-ig dobta a gólokat, aztán 19681970 között a Kolozsvári Universitatea beállósa lett. 1970-ben visszatért anyaegyesületéhez, ahol 1978ban hagyta abba a kézilabdát. Időközben, 1966-1978 között oszlopos tagja volt a román válogatottnak, mely színeiben 196 mérkőzésen összesen 527 gólt dobott, klubcsapataiban mintegy 560 élvonalbeli találkozón játszott.

Ifjúsági világbajnok és gólkirály volt

1967-ben már tagja volt annak a román ifjúsági vá-

logatottnak, amely Hollandiában iﬁ világbajnoki címet nyert, mi több, ő lett az együttes gólkirálya 21 találattal. A román felnőtt női kézilabda-válogatott színeiben 1973-ban Jugoszláviában ezüstérmet szerzett a világbajnokságon, míg 1971ben Hollandiában, aztán 1975-ben Szovjetunióban negyedik lett a csapat a vébén, melynek ő is tagja volt. Soós Rozália az 1976-os montreáli Olimpiai Játékokon is szerepelt Románia színeiben, amelynek gólkirálya lett.

Férje is sportolt egykoron

Játékos karrierének befejezése után még évekig edzősködött, aztán beválasztották a megyei sporttanács végrehajtó és az országos sporttanács végrehajtó bizottságába, így évekig részt vett ezeknek a fórumoknak a beszámoló gyűlésein, a konferenciákon és más protokolláris tevékenységeken. Ezzel párhuzamosan a marosvásárhelyi Készruhagyárban dolgozott a műszaki rajzoló egységnél,

Soós Rozália a félkörön

jelenleg nyugdíjas. Az akkor sikeres kézilabdázó Soós Árpáddal, hajdani vízilabdázóval, majd bíróval alapított családot. A valamikori játékostársai közül Klimovski-Nagy Irén, a csodakapus, az udvarhelyi Miklós Magda és a marosvásárhelyi Angela Bloj kapus és Maria Dorgó összekötő voltak a legjobb barátnői. Így vélekedett akkor a kézilabdáról

Rád Sándor – Jubileumok, sorsok, emberek című, 1996-ban kiadott könyvéből tallózva, Soós Rozália így vélekedett a kézilabdáról: ,,…Taktikailag már az én időmben is magas szinten játszottunk. Erős és jó képességű ﬁúk és lányok űzték ezt a sportágat a múltban is és most is. Volt egy időszak, amikor mindenáron a magas játékosban keresték a megújhodást, és a játék, az eredményesség ahelyett, hogy javult volna, egyre romlott, lassult, mert nem minden magas játékos rendelkezett azokkal a képességekkel, ami a kézilabdázáshoz szükséges. Elsősorban a labdabiztonság, a mozgékonyság és a fordulékonyság fontos. Nagy előny, ha a kézilabdázó magas, de nem minden magas sportolóból lesz jó kézilabdás... – mondta régen Soós, aki sportolóként 170 centi magas volt. Gierling György

Focizott a magyar világban is!

A fiatal Gierling

Gierling György 14 évesen mutatkozott be a helyi MTE serdülő együttesében,

aztán 1943-ban az NMKTE munkáscsapathoz került, melyet a néhai Kiss Árpád edzett. Az NMKTE akkor a magyar nemzeti bajnokság IIik ligájában játszott – amikor még magyar világ volt – , olyan csapatok társaságában, mint a SZAC (Szentlőrinci Atlétikai Klub), a KASC (Kábel Sport Klub Budapest), a Hungária Budapest, a Törekvés Budapest, a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club), Betlehen GSE Budapest, MÁV (Magyar Állami Vasutak), SZ.MÁV (Székelyföldi Magyar Állami Vasutak), MSE Marosvásárhely, Attila Marosvásárhely, KEAC (Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club), Bástya Kolozsvár és a NSE (Nagybányai Sport Egyesület). Az 1943-1944-es idényben 8 győzelmet, egy döntetlent és 3 vereséget ért el a Gierlinget is soraiba tudó NMKTE, így az előkelő 3-ik helyen végzett.

Öt évig az Urálba deportálták

Gierling – aki egész labdarúgói pályafutása során hű volt Marosvásárhelyhez –, sportkarrierje azonban egy ideig megtört, hiszen 1945-ben az Urálba deportáltak kényszermunkára, egy kőbányába. Onnan 1949-ben került haza, utólag befejezte a tanulmányait, s folytatta a labdarúgást is. A város emblematikus csapatában játszott – mely az évek során, több néven szerepelt: Locomotiva, Recolta, Avăntul, Energia, s végül, 1963-ban, amikor ő abbahagyta, Mureşul –, amely színeiben 13 évig a csapatkapitányi karszalagot viselte. Mindig olyan poszton

állt be, amire a csapatnak éppen szüksége volt. A Locomotivánál Dobay István volt az edző, a csapat 1955-ig az A- osztályban szerepelt, abban az évben azonban kiesett a B-divízióba. 1956-ban sikerült ismét feljutniuk, de egy év után újra kiestek és Gierling visszavonulásáig, 1963-ig játszott a másodosztályban. Edzői voltak még Kiss Árpád, Steinbach Péter, Bocsárdi Márton, Stroia Sándor, Lukács Ede és Kiss István is. Edzősködött a Metalotehnikánál és Nyárádszeredában is

A Locomotivánál és a Recoltánál Gierling csapattársai voltak többek közt Lukács Elek, Stroe, Boroş Titus, Vakarcs I., Nagy F., Crişan, Fülöp, Kajlik, Szász B., Katona, Józsi Dezső, Bocsárdi Márton, Szász K., Vakarcs II. is. Közülük ma csak Gierling György és Józsi Dezső él. Aktív játékos pályafutásának a befejezése után, két évig az alig megalakult ASA ifjúsági csapatánál volt edző, majd 1965-ben a Metalotehnica kispadjára ült le. Megnyerték a tartományi bajnokságot 1968-ban, de az osztályozón kikaptak Székelyudvarhelytől 2-1 és 10 arányban. Ezután Nyárádszeredában edzősködött hat évig, rövid ideig a Cukorgyár csapatánál is megfordult, legutóbb pedig a Gloria Marosvásárhelynél.

Legjobb barátja a 94 éves Józsi Dezső

Gierling György ma is jó egészségnek örvend 84 éves felesége mellett, hetente ta|

két hajdani csillaga

| S PO RT |

/ 11. /

Edzőtábor után, bajnokság előtt az ASA

Józsi Dezső és Gierling György 2016-ban lálkozgat legjobb barátjával, a jelenleg 94 éves Józsi Dezsővel. Őket 66 éves barátság köti öszsze. A minap erről a barátságról a következőképpen vélekedett e sorok írójának a vásárhelyi labdarúgás egyik ikonja, Józsi Dezső: – Én az Attila csapatánál játszottam, amikor Gyurit meg-

ismertem, de a katonaság után visszakerültem Marosvásárhelyre, ahol az akor NMKTEegyüttesében csapattársa lettem. Azóta köt össze minket egy életre szóló barátság, ami a mai napig is tart. Én erre nagyon büszke vagyok! – mondta Józsi, aki a helyi Monopol, Attila SE, Cukorgyár, majd a brassói

Metrom csapatánál játszott és a román válogatottban is szerepelt, aztán 39 évesen hagyta abba futballt a város akkori, reprezentatív csapatában. Egészséget és sok boldogságot nekik! Czimbalmos Ferenc Attila

Összesen nyégy edzőmérkőzést játszott Antalyában a Marosvásárhelyi ASA 1. ligás labdarúgócsapata, amelyeken a mérlegük három döntetlen és egy vereség: az első találkozón az ukrán Sztal Kamianszkétől 0-2re kikapott, aztán két bolgár ellenféllel, a PFC Montanával és a Lokomotiv Gorna Orjahovicával is 1-1-re meccselt, míg az utolsó összecsapáson 2-2-es döntetlent ért el az együttes a turkmenisztáni bajnok FK Altin Aszir ellen. A négy barátságos összecsapáson az új edzőstáb minden játékost letesztelte, majd kialakult az a felállás, amellyel a tavaszi idényt is megkezdheti a csapat: a Sztal Kamianszke ellen két különböző felállítást használt Ilie Stan vezetőedző a két játékrészben, a bolgár csapatok ellen már stabilabb játékoskerettel futballozott és kevesebbet is cserélt. Így minden bizonnyal az Astra elleni első idéni alapszakaszbeli találkozón a következő játékosok léphetnek pályára: Pap – Velayos, Rugalasz, M. Constantin, Mendy – Balgiu, G. Mureşan, Petriş – Nicoliţă, Bâtfoi, Ciolacu, míg a fontosabb tartalékok Candrea, Sin, Deaconu, C. Rus és Luis Alberto lehetnek. A leendő kezdőcsapatban négy olyan játékos van, akik az összel is tagjai voltak az alakulatnak (M. Constantin, Mendy, Mureșan és Ciolacu), tulajdonképpen ők képezik az együttes gerincét is. Az ASA ma tér vissza Romániába, de a bukaresti repülőtérről egyenesen a másnapi bajnoki mérkőzés helyszínére utazik. Az Astra Giurgiu elleni találkozóra pénteken 20 órától kerül sor, a találkozót a Digi Sport élő adásban közvetíti. (C.F.A.)

Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: – A művésznő olyan, mint az influenza. Gyakran fellép, és könnyen meg lehet kapni!

Központ hetilap | 2017 / 05. | február 2–8. | |

\ 12. \

Az éltető írás - Gyógyszerként is funkcionál?

| KÁV É M ELLÉ |

Érezted már, hogy olyan gondolatok kívánkoznak ki belőled, amelyeket úgy elmondanál valakinek, de valami mégis meggátol benne? Talán a félelem és kudarc veszélye, vagy az, hogy legféltettebb titkaidat megoszd bárkivel is? Ilyenkor érdemes papírt és tollat ragadni, és szavakba önteni örömödet, bánatodat, kételyeidet, vágyaidat. Írni nemcsak szórakoztató és csodálatos érzés, de egyben gyógyító hatású is, hiszen minden ember vágyik arra, hogy legbensőbb vagy akár hétköznapi gondolatait megossza valakivel. Nem kell ahhoz nagy írónak lenni, hogy megtapasztaljuk azt, amit már kutatások is alátámasztottak, hogy az írás nemcsak művészet, de egyben „gyógyszerként” is megállja a helyét. Tudományos magyarázat

Az elmúlt évek kutatásai egyértelműen bebizonyították, hogy leírni azt, ami nyomja lelkünket igenis hasznos dolog. Az írás pozitív hatásairól szóló vizs-

gálatokat elsők közt James W. Pennebaker amerikai szociálpszichológus végezte el két immunológus szakértővel. A kísérleti alanyok diákok voltak, akik életük egyik legsokkolóbb élményét kellett szavakba öntsék, majd ezt követően összehasonlították másokkal. Az eredmény pedig, hogy immunaktivitásuk jelentősen nőtt a nem író társaikhoz képest. Ezeket a ﬁatalokat tovább ﬁgyelték és ezt észlelték, hogy a kutatásokat követően egyre kevesebb alkalommal keresték fel az egyetem egészségügyi központját, mint korábban. Innentől bontakozik ki a „gyógyító írás” mint kutatási irányzat. A gyógyító írásban résztvevő személyek testileg

és lelkileg is egészségesebbé és kiegyensúlyozottabbá váltak, illetve tanulmányi eredményük is pozitív irányba haladt felfele. Az írás gyógyító hatása nincs összefüggésben az iskolai végzettséggel, hiszen amikor valaki belső gondolatai veti papírra csupán önmagával „száll harcba”, és önmagához mérten kerül a megértés és elfogadás állapotába.

Kórházba került Antonio Banderas

Edzés közben rosszul lett angliai házában múlt héten Antonio Banderas. Kórházba vitték, a hírek szerint már jobban van. Az 56 éves színész erős fájdalmat érzett a mellkasában múlt csütörtökön. Edzés közben lett rosszul az angliai Surrey-ben található otthonában. A mentők Chertsey-be vitték kórházba. Valamilyen szívproblémája volt, egyelőre nem tudni, pontosan milyen. Antonio Banderas később a The Sunnak megerősítette, hogy valóban rosszul volt, és megköszönte a szakemberek segítségét. A ﬁlmsztár egy öt hálószobás házban él 37 éves

Azok a személyek, akik inkább pozitív dolgokról írtak és háttérbe szorították a negatív érzelmeket idővel egészségesebbnek bizonyultak, mint akik ezt fordítva csinálták, ami érthető, hiszen aki túl kevés negatív dolgot említ meg, az vagy nem tárulkozik ki teljes mértékben, vagy számára nem fontos eseményt írt le. Ez a módszer azok életét gazdagítja igazán, akik az írás által képesek mély belátásra és megértése jutni, hiszen amit megértünk, azt el is fogadjuk, tehát sikerül lezárnunk. Amikor egy számunkra traumatikus élmény megszűnik tabu témának lenni, csökken a jelentősége, és lassan megszűnik létezni, és már nem nyomja szívünket, nem tér vissza rossz emlékként. Ahhoz, hogy megértsünk valamit, néha érdemes többször is megismételni, és mivel elsősorban magunknak írunk, nem a végeredmény a lényeg, hanem maga a folyamat.

Miért jó írni? Az írás gondolatterelő, van, hogy magunk sem értjük, mi zajlik körülöttünk, a szavak viszont segítenek rendszerezni. Segít jobban megismerni önmagunkat, különösen régi írásaink újraolvasásakor hatásos, amikor rádöbbenünk arra, mintha egy ismeretlen ember írta volna. Egy bizonyos konﬂiktust segít más szemszögből is megérteni, és végül fejleszti az íráskészséget, valamint egy kis odaﬁgyeléssel helyesírásunkat is tökéletesre csiszolhatjuk. Az írás szembesít a valósággal, segít a problémák megoldásában és megértésében. Ha félünk a kritikától, semmisítsük meg alkotásainkat, hiszen nem a végtermék a fontos, hanem maga a folyamat. Ne sajnáljuk az időt, hiszen az írás az élet ajándéka, ezért bátran alkossunk saját magunk vagy a világ számára. Timár Tímea

barátnőjével Angliában. Nemrég nyilatkozott arról, mennyire szeret ott lenni, mert megkapja mindazt, amire most szüksége van: szabadságot, nyugalmat, a természet közelségét. Miután elvált Melanie Griﬃth-től, nagyot fordult az élete, és egy ideje már csak arra koncentrál, hogy újra megtalálja önmagát. A színészet mellett divatiskolába jár, valamint írással is foglalkozik. Új életéhez tökéletes hátteret nyújt az angliai ház és annak környéke: biciklizni jár az erdőbe, vagy a kertjébe tévedő rókákat, őzeket ﬁgyeli - mesélte. forrás: hvg.hu

| Központ hetilap | 2017 / 05. | február 2–8. |