Erdélyi jogász 1 1

Kéthavo ta

egjele ő jogi magazin I. évfolyam I. szám 2015. Március

A demokrácia

Mikó Imre jogászi pályája A jog tanulásának pszichológiai vetületei Interjú Kincses Előd ügyvéd úrral Az élet védelme az anyaméhben

Paradigmaváltás a jog területén

A magyar nyelv szerepe a gazdasági és társadalmi életben Kolozsvári tábla

A címlapon Justicia a kolozsvári igazságügyi palota nyugati homlokzatán.

Az épület mely a Hunyadi tér a Ştefan cel Mare) és a Honvéd utca (ma Doro a ţilor sarká helyezkedik el, 1898 és 1902 között épült eklektikus stílusban, a kor igazságügyi épületek szakértőé ek Wag er Gyula, tervei alapján. 1902. október 13-án avatták fel és azóta is a környék igazságügyi vitáinak a rendezésére ad otthont. Bár az idők folya á tö i téz é y is űködött az épületegyüttes en, mára kimondottan az eredeti rendeltetésének felel meg. Az északi szár yá a űködik a Kolozsvári Bíróság, a Kolozs Megyei Törvényszék és a Kolozs Megyei Kereskedelmi Törvényszék, a nyugati szárny pedig a Kolozsi Ítélőtá lá ak ad ottho t.

Tartalom El szó egy jogi magazin els kiadásához..........................................................................................2 Sz cs Sándor Attila: Paradigmaváltás a jog területén..........................................................................................................3 Péterfi Dénes: Állampolgári alapismeretek I. A demokrácia...................................................................................10 Farcas Zsuzsanna: A jog tanulásának pszichológiai vetületei I. Bevezetés a színfalak mögé........................................17 Péterfi Dénes: A jog elfoglalt helye életünk alatt I. Az élet védelme az anyaméhben.............................................20 Sz cs Izabella: A magyar nyelv szerepe a gazdasági és társadalmi életben..............................................................26 Sz cs Sándor Attila: Kolozsvári tábla...............................................................................................................................32 Interjú Kincses El d ügyvéd úrral....................................................................................................42 Áttekintés Mikó Imre jogászi pályájáról...........................................................................................46

Erdélyi Jogász kéthavo ta egjele ő i gye es jogi magazin, I. évfolyam, I. szám. Kiadja az Erdélyi Jogász Civil Szervezet, megjelenik elektronikus formában a www.erdelyijogasz.ro ho lapo . A ikkek tartal áért a szerzők felel ek. Ha ön is szeretné közzétenni jogi szakirodalmi írását, vagy bármely joggal kapcsolatos értekezését bizalommal forduljon hozzánk, magazinunk alkalmat akar teremteni a publikáláshoz minden erdélyi jogász számára. Az rásokat legkéső a egjele ési hó ap -ig várjuk.

Megre delhető yo tatott for á a , a nyomtatási és postaköltség illetékek ellenében. Megjegyzéseit vagy észrevételeit az erdelyijogasz@yahoo.ro elektronikus postacímre várjuk.

Revistă juridi ă editată li a aghiară de orga izația o -guver a e tală Erdélyi Jogász( Juristul Ardelean). Apare bilunar pe site-ul de internet www.erdelyijogasz.ro.

1

EL SZÓ EGY JOGI MAGAZIN ELS KIADÁSÁHOZ Azzal a reménnyel indulunk, hogy ez a folyóirat sikeres lesz. De mit érthetünk a „siker” alatt? Ez számunkra egyértelmű. A siker annyi, mint széles körű olvasottság. Minél többen olvassák a folyóiratot, annál nagyobb lelkesedés fogja áthatni a cikkek íróit is.

F célunk a közérthet ség és ez által a jog bevezetése az általános műveltség területére. Éppen ezért számítunk mindazok érdekl désére, akik érthet , könnyű és nem fárasztó forrásokból szeretnének jogi ismereteket szerezni. Népszerűsíteni akarjuk a jogot.

Egy fontos célkategória az a jelent s számú fiatalság, akik joghallgatók, majd természetesen jogászok akarnak lenni. Nem nagyon van lehet ségük felmérni mi vár rájuk. Mi meg akarjuk adni ezt a lehet séget. Reményeink szerint az els éves joghallgatóknak is segítünk azáltal, hogy a közérthet ség szintjén jutnak olyan anyag birtokába, amely ráadásul anyanyelvükön íródott.

De, ígérjük, nemcsak a jog jövend vagy jelenlegi szakembereit szólítjuk meg. Azt is mondhatnánk nagy a szakadék a tudományos jogi munkák és a közérthet jogi tájékoztatók között. A helyzet még ennél is meredekebb: közérthet jogi művek szinte nem is léteznek.

Igyekszünk olyan cikkeket közölni, amelyek „kerekek”, teljes egészet alkotnak, de lesznek olyan írások is, amelyek folytatódnak a következ lapszámokban, majd csak akár, mondjuk, tíz szám után alkotnak egy egységes, „befejezett” művet. Az ilyen sorozatok a könyvtárba kerülnek és ott is szerepelnek majd, „összefűzött” könyvként. Könyvtárunk egyel re szegényes, de fokozatosan b vülni fog.

Apropó, könyvtár. A „könyvtár” rovatban olyan közérthet vagy tudományos, a folyóiratban nem publikált jogi művek is fognak folyamatosan megjelenni, amelyek egy-egy jogi ágazatról szólnak, érdekes eseteket mutatnak be, vagy joghoz kapcsolódó társadalmi ismereteket.

Már az els számban felszólítjuk a magyar jogászokat, nemcsak az erdélyi magyar jogászokat, írjanak cikkeket. Az arra érdemes írásokat meg fogjuk jelentetni.

Munkatársaink köre igen szűk, de reméljük, b vülni fog.

Mivel a joghoz köt dik számos olyan tudomány, amely kiegészíti, vagy kisegíti a jogot, felhívásunk vonatkozik történészekre, pszichológusokra, orvosokra és szociológusokra, olyan tudományágak vonatkozásában, mint például a jogtörténelem, kriminológia, törvényszéki orvostudomány, kriminalisztika. Ha kihagytunk valakiket vagy valamit, vegyék magukra és írjanak k is.

2

PARADIGMAVÁLTÁS A JOG TERÜLETÉN Írta: Sz cs Sándor Attila, ügyvéd Kolozsvári Ügyvédi Kamara

1.A jogi műveltség hiánya.

A jogot a középiskolai szinten sem tanítják.

Gondoljunk csak bele, mennyi információt sulykolnak bele az iskolás gyerekekbe, mégpedig olyan jellegűeket, amelyeknek hasznát, a szaktanárokon kívül, senki sem látja.

Viszont, jogi ügyletekbe lépten-nyomon belebotlunk. Szabálysértés miatt, avagy annak hiányában igazságtalanul megbírságol a rend r. Telekkönyvi kivonatot követel a Cégjegyzéki Hivatal. Szerz dést kötünk, mint bérl , vagy mint tulajdonos.

Szerz déseket kötünk a szolgáltató cégekkel. Illetéktelen adót szab ki ránk az adóhivatal. Hitelt veszünk fel a banktól. Örökség minden családban el fordul, amiatt a szimpla, bár értelmetlen tény miatt, hogy az ember halandó. És sorolhatnám a végtelenségig a példákat.

Miért van az, hogy a jog nem képezi az általános műveltség fogalmát?

Azt hiszem, erre százféle magyarázat adható. A legfontosabbakat fogom felsorolni és csak feltevésekre tudok hagyakozni. Azt hiszem, sejtéseim eléggé megalapozottak. Sajnos. Kívánom, bárcsak ne lenne igazam.

Az egyik alapvet

oka a jog mell zésének, mint általános műveltségi

összetev az, hogy „a szó veszélyes fegyver”. Hirtelen az jut eszembe, hogy a Ceaușescu rezsim idején a hatalom tiltotta a keleti küzd sportok gyakorlását privát klubokban, s t a tradicionális európai küzd sportokat is csak inkább a belügyes sportegyesületek keretén belül lehetett gyakorolni, azért, hogy az egyszerű polgár

3

nehogy sikeresen vegye fel a küzdelmet a szekusokkal szemben, ha beviszik egy „kis” verésre.

A jog még ennél is veszélyesebb fegyver. Mert, egy elnyomó társadalomban az államhatalom számára a legnagyobb veszélyt nem az intelligens és kreatív polgár jelenti, hanem az, akinek a tudomására jut, hogy joga van szabadon gondolkoznia, s t szabadon cselekednie mindazt, amit a törvény nem tilt. Tehát, a jogi tudás sokkal veszélyesebb fegyver, mint a leghatékonyabb küzd sport.

Rendkívül veszélyes a jog ismerete, hiszen, a polgár ma ezt követel, holnap azt, és ha egy jog meg van adva, nincs megállás, a polgárok egyre többet követelnek.

Egy társadalom csak ideig-óráig maradhat köztes állapotban. Vagy elnyomott, vagy szabad emberek társadalmává kell változnia.

Egy másik nagyon fontos szempont a monopolista törekvés. Sajnos, ez a jogászok, mégpedig a középszerű jogászok részér l jelentkez tendencia. Létezik egy primitív-monopolista felfogás, miszerint minél kevesebb jogot tud az átlagember, annál inkább rá van utalva ügyvédjére. E szerint a felfogás szerint jó az, ha az ügyfél még azzal sincs tisztában, milyen jogi viszony alakul ki közte és ügyvédje között. Ez nem korrekt. És ami nem korrekt az társadalmilag káros.

Tehát az ügyvédek, ha testületileg nem is ellenzik, de pártolni sem pártolják a jog népszerűsítését. Észrevehetjük, hogy a könyvpiacon nem létezik közérthet

jogi mű. Egy

művelt embernek kevés választása marad, ha a jogra általános rálátással akar bírni.

Pedig, az orvostudomány alapjait már középiskolás korunkban anatómiai tankönyvekb l tanuljuk. A történelem pedig kötelez en belénk rögz dik, hiszen a középiskolában minden évben tantárgy. Mindez nagyon helyes, de miért nincs ott helye a jognak is?

4

2.A törvények ismerete.

A jogrendszer egyik alapelve az, hogy senki sem hivatkozhat a törvény ismeretének hiányára.

Tehát, ha valaki szabálysértést, bűncselekményt, vagy csak „egyszerű” szerz désszegést követ el, nem hivatkozhat arra, hogy nem ismeri, nem olvasta azt a jogszabályt, amelyet éppen áthágott.

Ha a középiskolai tanuló nem olvasott el egy verset, akkor érthet az, ha megbukik. Hiszen, a tanár felhívta a figyelmét erre, kitűzte házi feladatnak a vers olvasatát. Ennek ellenére, a nebuló nem tartotta be a szabályokat, pedig ismerte azt a kötelességet, amit teljesítenie kellett volna.

A román jogrendszer hány atomi jogszabályt tartalmaz? Nem lehet tudni. A jogszabályok

összeszámolása

lehetetlen

feladat.

De

még

a

törvények

„népszámlálása” is eléggé önkínzó és jogászhoz méltatlan feladat lenne.

Hány ügyvéd ismer minden törvényt? Egy sem. Hány ügyvéd ismeri a törvények tíz százalékát? Nagyon kevés, de szerintem az illet ügyvédeknek a helye a pszichiátriai kórház zárt osztályán lenne a helyük, hiszen biztos becsavarodtak annyi törvény magolása során.

Ha maguk a profik is ennyire kevéssé ismerik a jogszabályokat és az ezek által tiltott vagy megkövetelt magatartást, akkor mit várhatnánk el az átlagembertől?

Ezért, tekintetbe véve azt az óriási túlburjánzott dzsungelt, amelyet a jogszabályok összessége jelent, szükséges egy új jogrend kialakulása és ezzel párhuzamosan egy új típusú jogtudomány megszületése.

3.Az els új törvény.

Ez a folyamat már elkezd dött és, amint az természetes, csak a Nyugat szabad világában kezdett „kicsirázni”, mégpedig 19Ő8-as évvel kezd d en. Ugyanis, ekkor adták ki az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatát.

5

Maga a Nyilatkozat annyira emberbarát és olyan kötelességeket ró az államokra az alapvet emberi jogok és szabadságok betartása terén, hogy bármely elnyomó

kormány

tagjai

rémülten

és

gyűlölettel

eltelve olvashatják

és

csodálkozhatnak azon, hogy el deik miért írtak alá ilyen „szörnyűséget”. Kelet kormányai nem is tartják be ennek a számukra terhes törvény szinte egyetlen szakaszát sem.

Ami az állampolgárokat illeti, a bibliai újszövetségi evangélium óta reményteljesebb üzenet nem szólt számukra. A fogadalom Nyilatkozata ez, üzenet az emberiségnek, hogy ezentúl másképp lesz. Az egyének megkínzásának és az emberi méltóság rendszeres sárba taposásának vége kell legyen, a háborúk és nyomorúság korszakát egy új korszak fogja felváltani. Egy olyan korszak, ami a reménység, a fejl dés és emberhez méltó jóléti társadalom kialakulásához fog vezetni.

Nem volt még olyan szép és józan ideológia, amely versenyezhetne a Nyilatkozat

rövid,

de

vel s

szövegében

sűrített

gondolatokkal

és

elkötelezettségekkel.

Lássunk egy apró példát. A Nyilatkozat els része indoklása annak, hogy miért van szükség teljes tartalmának betartására.

Az indoklás egyik bekezdése így szól: „Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végs szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön.”

Egy másik bekezdése pedig így: „Tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nemzetek népei újból hitet tettek az alapvet emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és n k egyenjogúsága mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy el segítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg”.

6

Tehát, „horribile dictu”, ha az emberi jogokat nem védelmezi a jog uralma, akkor egy ilyen helyzet zsarnokságot és elnyomást jelent. Ha pedig egy adott országban így áll a helyzet, akkor a lakosság jogosult a lázadásra.

19Ő8 óta sok id eltelt, elegend ahhoz, hogy a Nyugat rájöjjön egy kiegészít alapvet

igazságra, arra, hogy a sikeres lázadás nem elegend

a zsarnokság és

elnyomás felszámolására, hiszen ha egy korrupt és elnyomó kormányt elűz a lakosság, de nem változtat a társadalmi struktúrán, lényegében semmi sem változik.

Nemrég láthattuk ezt Ukrajna, Líbia, Egyiptom és Szíria esetében.

Románia is stagnál, szó sincs a Nyilatkozatban el írt szociális haladás, nagyobb haladás és f leg a jobb életfeltételek biztosításáról. Ami hiányzik az a jövőkép a felsorolt területeken. Ez nincs meg Keleten, ez van meg Nyugaton. A kormány tehetetlen, de a hatalmon lév kkel szemben láthatólag (vagy látszólag?) nincs senki, aki a jobb jöv

garanciáját vállalná egy konkrét projekt által. A

Nyilatkozat szempontjából a kormány nem legitim, nem jogosult ország-vezetésre, de nem létezik alternatíva sem. Pedig a történelmi tapasztalatra támaszkodó józan ész azt bizonyítja, hogy az emberiség képes a fejl désre, s t, pont a haladás a sorsa.

De ha nem létezik alternatíva, akkor a lázadás sem vezethet semmi jóra, s t, csak növekedik a nyomor, hiszen egy nagy lázadás jelent s anyagi károkat okozhat. Ha a politikusok nem képesek kitörni a bűvös körb l, akkor létezik-e egy megoldás?

Ami a „lázadást”, mint fogalmat illeti, szerintem ez egy olyan kategória, ami nem véres összetűzéseket kell hogy jelentsen, hiszen akkor az embertelenség más formái válnak valóvá. A „lázadás” fogalma egy civilizált és demokratikus országban egy szelíd és vértelen harcot kell jelentsen. Nem hiába fogalmaz úgy maga a Nyilatkozat, hogy az ember csak végső szükségében lázadhat fel.

Valahogy biztosítani kellett a „fegyverek egyenl ségét” az állam és állampolgárok között. Mégpedig, nap, mint nap. Ezt két lényeges tényező által sikerült elérni.

7

Az egyik tényez

az, hogy a nemzetközi jogszabályokat közvetlenül kell

alkalmazni minden ország bels jogrendjében. Mi több, a nemzetközi jogszabályok elsődlegesek, el nyben részesülnek az érintett ország törvényeivel szemben, s t a bels törvények ellenében is.

A másik igen fontos tényez a civil társadalom jogosultságának elismerése az alapvet emberi jogok érvényesítése terén. Ez azt jelenti, hogy a különböz civil szervezetek, egyesületek és alapítványok követelhetik az egyéni és közösségi jogok betartását, s t perelhetnek bizonyos csoportok vagy kisebbségi közösségek érdekében.

A történelem megtanított arra, hogy az etnikai kisebbségek jogainak elismerését szinte hiába várjuk annak az országnak az államhatalmától ahol az illet kisebbség tagjai élnek. Hiába adott a kisebbségnek az a joga, hogy etnikai alapú politikai pártokat hozzon létre, mert a politikai közeg az alkudozások, s t sokszor a megalkuvás tere. Éppen ezért, észrevehetjük, hogy csakis a nemzetközi szerz dések biztosíthatják a kisebbségek jogait. Csak 1990-t l számítva hány és hány, kedvez bbnél

kedvez bb

kisebbségvédelmi

jogszabály

született

és

lett

rákényszerítve az egyes államok jogrendszereire? Ezzel szemben, például Romániában, 24 éve nem volt képes kidolgozni a demokratikus parlament egy olyan törvényt, amely a nemzeti kisebbségek helyzetét szabályozza. Ne feledjük, olyan körülmények között, hogy a nemzeti kisebbségek arányukon felül vannak képviselve a Román Parlament mindkét házában.

Viszont, ne essünk abba a tévedésbe, hogy a „kisebbségi” jelz és az ehhez kapcsolódó jogvédelem csak a nemzeti kisebbségeket illeti. A nemzetközi szerz dések egyre tágítják a kisebbségek fogalmát, olyan „ravasz” megoldással, hogy különböz

kritériumok alapján csoportosítják a társadalom egyéneit, majd

minden így kialakult csoport megkülönböztetésének a tiltását írják el . Így alakult ki

8

a n k, a színes b rűek, a más vallásúak, a homoszexuálisok, a professzionális csoportok, másként gondolkodók stb. jogvédelme.

Azonban, nem elég a demokratikus és jóléti társadalmak nagyhatalmainak a befolyása, mert a szerz dés aláírását kicsikarni aránylag könnyű. De, a politikusok hazamennek és fittyet hánynak népeik egyedeinek a jogaira. Olyan ez, mint amikor az er szakos alkoholista családapát behívatják a rend rségre, szomszédok feljelentése nyomán és az illet megígéri, hogy megjavul, de egyáltalán nem biztos, hogy megaláztatásáért nem áll háromszoros bosszút a megkínzott asszonykán és a gyerekeken, miután hazaengedik.

Ezért, az Emberi Jogok Általános Nyilatkozata és az azóta született emberjogi szerz dések szinte fabatkát sem érnek, ha a polgárok, a megkülönböztetésnek kitett csoportok nem rendelkeznek olyan hatalommal, amit szembefordíthatnak az önkényesen gyakorolt államhatalommal. És íme, ez a „fegyver” végre nekünk is megadatott, 2013-tól kezd d en, azáltal, hogy az új Polgári Eljárás Törvénykönyve elismerte a különböz

civil

egyesületek kérelmezési és perbeli jogosultságát bármely kisebbségi csoport védelmében. Mit sem számít az, hogy az egyesületnek csak három tagja van és, mondjuk százezer érintett polgár jogát képviseli.

Csakhogy, a „csatában” nem elég a fegyver. „Kell a legény a gátra”.

Nekünk erdélyi jogászoknak megadatott az a lehet ség, hogy ne csak a „fülemüle

füttyét”

vállaljuk

el.

Mostantól

fogva,

szembefordulhatunk

a

hatalmaskodókkal, a gyöngék, gyámoltalanok, jogfosztottak és az elesettek védelmében. Ilyen csatákban a bukás vagy kudarc sem dicstelen, míg egy-egy gy zelem százszorosan dics séges.

Olyanok kell legyünk, mint Balassi Bálint végvári vitézei: „Az jó hírért, névért s az szép tisztességért/ k mindent hátra hadnak, Emberségr l példát, vitézségr l formát/mindeneknek k adnak”.

9

ÁLLAMPOLGÁRI ALAPISMERETEK Írta: Péterfi Dénes, jogász

El szó a rovathoz Nem ajánlatos egy olyan rendszer szabályai szerint élni, amelynek nem ismerjük pontos működését, mivel megvan a veszélye annak, hogy a befolyásolhatóság áldozatai lehetünk.

25 év után be kell ismernünk, hogy mindazt amit a szabad demokráciától vártunk, nem kaptuk meg, s nem is fogjuk megkapni, ha nem vesszük át a modern kori, jól működ

társadalmak mintájára, a jogállamiság modelljét. Ennek

megvalósításához els sorban szükséges a demokrácia mint kormányzási-politikai rendszer elméleti ismerete.

Rovatunk

célja , hogy áttekintést nyújtson a jelenkori romániai

államberendezkedés tárgyát képez összes tényez r l, ami kisebb vagy nagyobb mértékben hatással van mindennapi életünkre, s ez által visszaadni a reményt mely szerint, a demokratikus eszméknek változtató ereje van.

Szó lesz itt politikáról, vallásról, az Európai Unióról, nehezen működ állami intézményekr l, vagy éppen a polgár szerepér l az államban, jogtudományi megközelítésb l.

Rovatunk követésével az olvasó másképp fogja értelmezni mindazt, amit a sajtó elénk tár az államról, az ez által létrejött közintézményekr l, az igazságszolgáltatásról és a viszonyról ami az állampolgár és a kormányzási rendszer között létezik.

10

I. A demokrácia 1. A demokrácia fogalma Az utóbbi évszázadok forradalmai, polgárháborúi, ember jogi mozgalmai hamar el revetítették a demokrácia újonnani térhódítását. Ahogy Winston Churchill is fogalmazott a demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk. Ennek magyarázata, hogy ez az egyedüli olyan politikai rendszer mely a ma embere által elvárt szabadságot képes biztosítani, a történelem által felajánlott eddigi, többé kevésbé elnyomó államberendezkedésekkel szemben.

Egy másik kiemelked emberi jogi harcos Nelson Mandela a következ képpen tesz említést a demokráciáról: emberi szem nem láthat annál nagyszerűbb alkotást, mint a demokrácia. Engedjük uralkodni a szabadságot! Lényeges kiemelni, hogy a ma alkalmazott demokráciák távol állnak az eszmei tökéletességükt l, mivel ez nehezen valósítható meg, mégis az amit ajánlani tudnak a mai társadalmak számára sokkal több mint bármely más ismert politikai rendszer.

A demokráciát el ször

Athén a

görög városállam alkalmazta, i.e VI.

században, ahol gyakorlatba ültették az igényt mely szerint ne csak az arisztokraták, hanem más tehet sebbek is beleszóljanak az állam vezetésébe. Az eszme atyának Kleiszthenészt tekintik, akinek politikai újításai vezettek a demokrácia mint politikai rendszer működ képes kialakulásához. Lényege abban állt, hogy közvetlen politikai jogokkal élhettek az athéni férfiak. Mivel a n ket, a kiskorúakat, az idegeneket és a rabszolgákat nem ruházták fel ezekkel a jogokkal, megállapítható, hogy az athéni demokrácia kezdeti formában egy kiterjesztett oligarchia volt vagyis egy tágabb csoport uralma.

A demokrácia egy ógörög eredetű összetett szó, melyet a démosz (nép) és kratein (uralom vagy er ) szavak alkotnak. A szó eredetének magyarázata alapvet en megmagyarázza a demokrácia lényegét, viszont egy összetett fogalomról és eszmér l lévén szó, szükséges ennek az alaposabb elemzése.

11

2. Meghatározás Els dleges alkotmányjogi megközelítésként, a modern jogok és szabadságok bölcs jének, Franciaország alaptörvényének 2. szakaszát1 vizsgáljuk meg, mely abszolút módon határozza meg a demokráciát: a nép kormányzása, a nép által a Más szóval az a kormányzási rendszer, ahol az ország irányításához

népért.

szükséges hatalom, az állampolgárok kezében van, mely hatalmat saját igényeik, szerint saját javukra fordítják, a demokrácia által felajánlott el re ismert eszközök által.

Ezen eszközök alatt els sorban az id szakos és korrekt választásokat, a

népszavazást, továbbá

az állampolgári törvényhozási kezdeményezést értjük2,

Romániában.

A meghatározás margójához szükséges hozzátenni, hogy ez képezi az általános szabályt ami alól vannak kivételek, olyan értelemben, hogy nem mindenki élhet a demokrácia által felkínált nép kormányzás gyakorlásával, annak ellenére, hogy román állampolgár.

Kivételt képeznek a politikai vagy választási jogképességgel nem rendelkez állampolgárok, vagyis a 18. életévüket be nem töltött személyek a választások napjáig,

azon nagykorú személyek akiknek cselekv képességük korlátozva van

bíróság által, mentális zavaraikból kifolyólag, ugyanakkor azon elítélt személyek akik bírósági határozat által elvesztették választójogukat.

Ezen kivételek

alátámasztják és er sítik

a demokrácia viszonylagos

természetét, ami nem minden esetben tekinthet eszmei értéktelenít intézkedésnek, hanem annál inkább ez által valósul meg a méltányosság ami egy ilyen rendszer működéséhez alapvet .

1

gouvernement du peuple, par le peuple et pour le people, Franciaország alkotmánya, 2. szakasz, 1958, október 4 Ro á ia alkot á ya elő rja, hogy az álla polgárok törvé yhozási kezde é yezéhez szükséges legalá 00.000 szavazati joggal rendelkező álla polgár alá rása, akik legalá az ország egyéi ek egy egyedé e él ek, ez legalá egye, eleértve Bukarest u i piu ot is úgy, hogy i de satlakozó egyé ől legalá 5 szavazati joggal rendelkező álla polgár alá rásával igé yelje a törvénytervezet elfogadását. Románia alkotmánya, 74.szakasz (1).bekezdés, 2003, November 3

2

12

3. A demokrácia változatai Ha tágabb értelemben szeretnénk a demokrácia kormányzati rendszerének változatait áttekinteni, több tíz esetleg több száz válfajával találkoznánk. Gondoljuk csak bele, azokban az államokban ahol demokrácia van, a kormányzási akarat és eszme ugyanaz, viszont figyelembe véve a demokráciára hatással lév tényez ket végeredményben egy egyedi demokrácia alkalmazást kapunk minden államban, ami ráadásul évr l évre változik, a társadalmi igények szerint.

Szűkebb

értelemben

viszont,

a

hatalom

forrását

figyelembe

véve

megkülönböztethet , teljes mértékű demokratikus hatalmon gyakorlás, melynek változatai: Közvetlen (direkt) demokrácia mely esetben az állam irányításához szükséges hatalom teljes része a nép kezében van, tehát a döntések kimondottan a közösség akaratát fejezik ki, mely akarat személyesen hoz létre jogi következményeket. Ez f leg a görög poliszok világában kapott alkalmazást, de mára már nem állná meg a helyét a többszörösen is megn tt társadalmakban.

Közvetett

(reprezentatív)

demokrácia

melyben

a

nép

akarata

által

meghatározott politikai osztály gyakorolja a demokratikus elvek alapján az állam irányításához szükséges hatalmat. A demokrácia ezen válfaja megtestesülhet viszonylagos mértékű demokratikus hatalmon gyakorlás által is ilyen értelemben: Félig közvetlen (direkt) demokráciában ahol a hatalmat nem csupán a megválasztott politikai osztály birtokolja, hanem vannak területek, ahol a nép is közvetlenül beleszól a döntéshozatalba. A nép beleszólása a hatalom gyakorlásába lehetséges az állampolgári törvényhozási kezdeményezés, népszavazás, esetleg nemzeti konzultáció által egy törvény tervezet el terjesztésekor.

Félig közvetett (reprezentatív) demokráciában ahol a megválasztott politikai osztály hatalma id höz kötött, ennek gyakorlása nyilvános, ugyanakkor, kapcsolat létezik a megválasztott személy és választói között. Más szóval ha a hatalommal él 13

személy, politikai alakulat vagy független

megválasztott, nem felel meg az

elvárásoknak, vagy másképp cselekszik, mint ahogy azt megígérte, eltávolítható.

4. A demokrácia eszméi Egyik napról a másikra nem lehet államot kormányozni, mivel a tényleges és fenntartható eredményesség eléréséhez szükséges egy hosszú távú célkitűzés, amit az ország felvállal és ezzel azonosul. A demokrácia egyik er ssége, hogy nem csak egy kormányzási rendszer, hanem eszmei irányvonalával is képes megfelelni a hosszú távú fejl désnek. Nem lehet különbséget tenni fontosabb és kevésbé fontosabb eszmék között, mivel akkor a demokrácia már elvi szinten ellentmondana önmagának. Az eszmék között szoros kapcsolat van, úgy, hogy függnek egymástól, és összességükben egy hatásos kormányzási rendszer szilárd alapját szolgálják.

Az általános elveket és az EU a koppenhágai kritériumait 3 összegezve a demokráciát a legf képpen a következ kben felsorolt eszmeiség jellemzi.

A legmeghatározóbb demokráciai érték, az állampolgárok közötti egyenl ség.

Minden állampolgár azonos jogokkal és kötelezettségekkel kell rendelkezzen kivétel nélkül, nincs helye semmilyen jellegű megkülönböztetésnek.

A törvény által megengedett és elfogadott magatartások gyakorlásának a szabadsága. Itt megemlíthet

többek között az egyéni, mozgás, lelkiismeret,

kifejezés, gyülekezési, gazdasági szabadságok gyakorlásának a tiszteletben tartása.

A demokráciában az emberi jogok megfelel védelme és tiszteletben tartása els dleges fontossággal kell bírjon az állam számára, mely arányosan kell megvalósuljon, a születés pillanatától a halál beálltáig.

A demokrácia az emberekért van, mégpedig olyan értelemben, hogy a közérdek, hozzájárul ahhoz, hogy az egyén érdekei is megvalósulhassanak. Ebb l 3

A kilencvenes évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy a poszt kommunista európai országok igényelik az EU-ba való felvételt. Az EU ezen országok számára dolgozta ki azt a fejlesztési féltétel csomagot, amit teljesíteniük kell, ha igénylik a csatlakozást, amit a koppenhágai csúcstalálkozón ismertetett 1993-ban

14

kifolyólag fontos a hatalmi egyensúly az állami intézmények és a civil szféra között, annak érdekében hogy senki se éljen vissza a rábízott tisztséggel, s ezt az államalkotó nép javára gyakorolja.

A politikai többszínűség tiszteletben tartása, és politikai pártok szabad létrehozása, a törvény korlátain belül, szintén egy demokratikus alapeszme. Ezen alapelv lényege abban, áll, hogy bármely csoportnak lehet sége van arra, hogy fokozottabban beleszóljon a kormányzásba az által, hogy politikai alakulatként, lehet séget kap a hatalom gyakorlására, feltéve, ha elnyeri a választópolgárok szimpátiáját. Az új demokráciákban ez az eszme jelképes értékű is, mivel a politikai szabadságnak a biztosítéka.

Az állami intézmények közötti hatalom megosztás tiszteleteben tartása, más szóval, senki sem szól bele a másik hatáskörébe, így kölcsönösen egyensúlyba tartják a rájuk bízott hatalmat. Általánosan a bírói, a végrehajtói és a törvényhozói hatalom közötti megosztásról beszélhetünk.

A demokráciában az állam tiszteletben tartja és aláveti magát a törvényeknek.

Más szóval törekszik a jogállamiság megvalósítására, az által, hogy a törvényt az igazságügyi szervek el tt egyenl en alkalmazza minden állampolgára esetében, kizárja, hogy a hatalmat gyakorló személyek kibújhassanak a törvények alkalmazása alól ugyanakkor, elfogadja, hogy kizáróan a bíróságok határozata által lehet kényszerít intézkedést meghozni, a területén.

Törekvés arra, hogy az állami intézmények megbízhatóak legyenek és az állampolgárok érdekeit szolgálják minden esetben. Ha kialakul a bizalom az állampolgár és az állami intézmények között, más szóval az egyén szívesen tesz eleget kötelezettségeinek, mert tudja, hogy az állam az

érdekeit képviseli, akkor a

demokrácia is csak er södik.

A többség akaratának a tiszteletben tartása, a döntések hozatalakor úgy, hogy az érdek kisebbségeknek az akarata ne maradjanak figyelmen kívül és az is szülessen elfogadható megoldás.

15

számukra

5. A román demokrácia napjainkban A demokrácia alkalmazásának els

lépése, hogy egy állam hivatalosan is

felvállalja és törvénybe foglalja a demokratikus államberendezkedést.

Románia alkotmánya nem határozza meg in terminis, hogy mit ért a demokrácia alatt, viszont többször is hangsúlyozza és említést tesz ennek eszméir l, tehát per a contrario azonosul mindazzal amit a demokrácia képvisel. Ebben az értelemben megemlíthet

az alaptörvény 1. szakaszának (4) bekezdése mely

értelmében az alkotmányos demokrácia keretén belül szervezend meg, a hatalom elválasztásának és egyensúlyának a megvalósítása, a Román Köztársaságban.

Ami az eszmék általi azonosulást illeti, ennek tiszteletben tartása már nem a jogtudomány feladata. Mivel, a jog csak megmutatja, a helyes irányt, az már az embereken és különböz érdekcsoportokon múlik, hogy mennyire akarnak ehhez igazodni.

Viszont mivel egy összetett rendszerr l lévén szó, csupán a törvény szövege nem elegend s nem is biztosíték arra, hogy az állam mely alkalmazza sikeresen élvezheti is az általa nyújtott el nyöket, mivel több tényez nek is hatása van a demokrácia általi fejl désre. Fontos az, hogy milyen kormányzás volt a demokrácia el tt, mennyire áll jól gazdaságilag az ország, mennyire képes és akar be kapcsolódni a világgazdaságba, a lakosság állampolgári nevelése mennyire fejlett, milyen mértékű a korrupció, ugyanakkor milyen politikai akarat uralkodik és mennyire hozzáért politikusok kerülnek hatalomra stb.

Ha Romániát vizsgáljuk ezen tényez k tükrében hamar megállapítható, hogy a mi társadalmunk nagyon sok ilyen tényez esetében még sokat kell pótoljon, tehát nem meglep , hogy ez által a román demokrácia hiányosan nyer alkalmazást.

Ezek után kijelenthet , hogy Romániában a félig közvetlen és közvetett demokrácia változatának a párosítása érvényesül, továbbá, hogy jelenleg szemmel láthatóan ez napról napra egyre inkább teret nyer.

16

A JOG TANULÁSÁNAK PSZICHOLÓGIAI VETÜLETEI Írta: Farcas Zsuzsanna, pszichológus

A jog hatékony tanulása Másképp gondolkodóknak Ez is csak egy cikk,

de Ön dönthet!

Eldöntheti, hogy mennyi nyereséget kamatoztat mindebb l, az itt leírt tippeket hogyan használja fel a mindennapi életben. Természetesen joga van nemet mondani vagy egyet nem érteni a szerz vel!

Tűnődött-e már azon, hogy egyes emberek miért tanulnak jobban, ügyesebben, hatékonyabban, másokhoz képest? Miért sikeresebbek egyesek, míg mások kevésbé?

Aki küzd és tudását növeli, a problémák megértésével is jobban boldogul az életben.

Tanulás nélkül mindez lehetséges?

A legóvatosabb becslések szerint is a fels oktatásban való továbbtanulási arány egyre csökken – felmérések arra utalnak, hogy sokan tervezik, hogy külföldön próbálnak szerencsét. Ennek ellenére úgy tűnik, a tanulók többsége nincs felkészülve a továbbtanuláshoz. Nemigen találnak (vagy elég keveset vagy ha igen, nagyon szerencsések) útmutatást arról, hogyan kellene vagy lehetne hatékonyan tanulni a jogi egyetemen. Amikor ugyanis az addig vidéken él vagy kisvárosban magyarul tanuló diákok eldöntik, hogy nagyobb városba (például Kolozsvárra) jönnek tanulni - jogot hallgatni, ne feledjük, hogy nemcsak ket, hanem a hozzájuk közel állókat:

17

közeli családtagokat, barátokat, ismer söket is érinti. A jelenség tehát nemcsak gazdasági, népességi, hanem társadalmi és pszichológiai kérdéseket is felvet.

Sorozatunkban a jog tanulásának és ehhez szorosan kapcsolódó jelenségek pszichológiai hátterének megvilágításával foglalkozunk részletesen, de hasznos tippekkel, tanácsokkal kívánunk segíteni az egyetemi hallgatóknak.

Gondoljunk csak bele: amikor valaki eldönti, hogy elköltözik más városba tanulni, számos olyan kérdéssel kell szembenéznie, amire el tte még nem gondolt a tervezgetés során. Természetesen a költözéshez szükséges információkon kívül, pszichésen, mentálisan is fel kell készülni, hiszen ez talán fontosabb, mint például az, hogy kivel, mivel fogunk utazni. Hogyan tudunk felkészülni a változásra?

Néhány tipp, amit nem árt, ha szem el tt tartunk, amikor elköltözünk szeretett otthonunkból, hogy továbbtanuljunk, hogy képezzük magunkat:  Támaszkodjunk a hitünkre! Mi az, amiben, akiben hiszünk? Kire számíthatunk bármikor? Mi a legfontosabb eddigi életünkben? Ne feledkezzünk

meg

a

számunkra

örömet

jelent

dolgokról,

tevékenységekr l!  Állítsuk fel az értékeink listáját! Értékrendszerünk meghatározó, tartsuk jól látható helyen, jegyezzük le, mi számunkra a legf bb érték!  Beszéljünk

a

félelmeinkr l

hozzánk

közel

álló

barátokkal,

családtagokkal! Csakis olyan személyekkel, akikben megbízunk!

Fontos, hogy ne tanácsot kérjünk, hiszen magunk kell döntenünk.

Csupán osszuk meg gondolatainkat, mert sokszor segíthet tisztábban látni. Hangsúlyozzuk ki, hogy arra van szükségünk, hogy mellettünk legyenek, támogassanak, de hagyják, hogy önállóan döntsünk. A közeli társas kapcsolatainkat tartsuk fenn, ápoljuk rendszeresen, hiszen mindig támaszunk lehet a nehéz id kben!  Számítsunk rá, hogy lesznek váratlan, nehéz helyzetek! Figyeljük meg, pszichológiai eszköztárunk napról napra fejl dhet, ha tudatosan 18

foglalkozunk vele: például kommunikációs, stressz- és konfliktuskezel képességünk, önismeretünk. Ha szükségét érezzük, próbáljunk meg segítséget kérni, hasonló helyzetet átél

személyekt l vagy csupán

beszélni róla másoknak. Súlyos helyzetben forduljunk szakemberhez!

A tanulási nehézségek el bb vagy utóbb minden egyetemista életében felbukkannak. Minden tanuló átéli a siker és a kudarc élményét. De nemcsak szakmailag fog profitálni a tanulásból, hanem személyiségfejl désen is átmegy.

Egy béka beleesik egy pohár tejszínbe. Kínosan kapálózik és lázasan igyekszik kimászni. De mi az elsődleges célja: hogy ne merüljön el. A pohár csúszós falán nem tud kapaszkodni. Már-már feladná, de közben észreveszi, hogy a nagy kínlódás, szenvedés közben kemény vajjá köpülte a tejszínt. Néhány mozdulat és kint is van!

Mi a tanulság? El fordul, hogy olykor nem látjuk a kemény munka értelmét, nem tudjuk mire valók cselekedeteink. De attól, hogy nem látjuk azonnal az eredményt, még nem feltétlenül haszontalanok. A múltra visszatekintve, az id

elteltével,

másképp látjuk a dolgokat, eseményeket. Így van ez a tanulással is. Megszenvedünk érte, de megéri! A tejszínb l vajat köpülhetünk.

Garancia arra, hogy Önök sorozatunkban valóban a tanulással kapcsolatos olyan jelenségekr l olvashatnak, melyek sok hallgatót, személyt érintenek, az az, hogy a szerz maga is átélte, találkozott már a tanulás kellemes és kellemetlen következményeivel is.

Most már 2 éve doktorandusz és tanársegéd vagyok a kolozsvári pszichológia szakon,

szemináriumokat

tartok

neveléspszichológia

(els

éves

egyetemi

hallgatóknak), tanulási zavarok tantárgyakból (pszichológia, gyógypedagógia szakos tanulóknak). Írásaimban a tanulás témakörér l pont azért írok, mert egy olyan jelenség, ami nehezen engedi láttatni magát, inkább csak akkor fordul el , ha nehézségek adódnak, és könnyen késztet arra, hogy szemet hunyjunk fölötte, holott megkönnyíthetnénk a folyamatot és megel zhetnénk vagy enyhíthetnénk a tanulással együtt járó szenvedést.

19

Ez a rovat Kereki Nagy Sándor (1846-1923) Királyi Ítélőtáblai Bíró munkásságának állít emléket, aki maradandót alkotott a közérthető jogi írásaival

A JOG ELFOGLALT HELYE ÉLETÜNK ALATT Írta: Péterfi Dénes, jogász

Bevezet a rovathoz Nemo censetur ignorare legem - Senki sem védekezhet a törvény nem ismeretével Emberi társadalmaink egyik legjellemz bb vonása, hogy szabályok szerint működnek. A szabályok els sorban az egyént hivatottak védelmezni, az által hogy néhol korlátoznak, más esetekben pedig megengednek bizonyos cselekedeteket.

A törvények sokasága alkotja az állam jogrendszerét, mely hatékonyságától függ, hogy a benne szület emberek boldogság keresése mennyire egyszerű vagy megnehezített feladat. Ezen hatékonyságot több tényez befolyásolja, többek között, az, hogy a törvények mennyire elérhet ek és érthet ek. Ami az elérhet séget illeti a digitális korszaknak köszönhet en mára már ez nem jelent gondot, viszont ami az érthet séggel kapcsolatos, ezen még sokat kell dolgoznia a jogalkotónak. Ahhoz, hogy a jogállamiság megvalósuljon, nem elégséges a törvényszöveg, ennek szellemiségét is érteni kell.

A jogot ismerni, ennek szabályait a megfelel

id ben és a megfelel

körülmények között oltalmazóként hívni, els dleges ,,kötelesség”, a saját emberi méltóságunkkal szemben. Rovatunk ehhez a ,,kötelesség” gyakorlásához, próbál segítséget nyújtani, az által, hogy közérthet nyelvezetével közelebb engedi a jogot az állampolgárokhoz, kitérve azon jogi intézményekre melyek általában minden személyt érintenek életük alatt.

20

α. A jog jelenléte az emberi élet kezdetén A. A büntet jogban Az élethez való jog, minden alapvet

emberi jognál messzemen leg a

legfontosabb, mivel ennek tárgya létfontosságú minden személy számára. Ha végig gondoljuk az élet által nyújtotta lehet ségeket, nagyon egyszerű megállapítani ennek értékét személyes és közösségi megközelítésb l.

Az ebb l kapott

áttekintésnek csak egy tanulsága lehet, mégpedig az, hogy az életet szigorú védelem alá kell helyezze a jog.

Románia a modern jogalkotás irányvonalát követve,

tekintélyparancsló jogszabályok által oltalmazza ezt az értéket, mely megfelel alkalmazása nem von kétséget maga után.

Köztudott, hogy a törvény mely az életet is védelmezi, nem más mint egy szabály, melyet a honatyák alkotnak a társadalom igényei szerint, s a Hivatalos Közlöny által hoznak nyilvánosságra. Joggal feltehet

a kérdés, hogy egy

kiadványba foglalt kijelentés, hogyan képes oltalmazni az én és az embertársaim életét, hiszen nem képez semmilyen láthatatlan pajzsot, ami megállít egy eltévedt lövedéket, fizikai er t ami lelassítja egy száguldozó gépkocsivezet motorját vagy ellenszegül akaratot? Ugyanakkor milyen védelemr l beszélnek a jogászok, ha nap mint nap újabb az élet, testi épség és az emberi egészség ellen elkövetett bűncselekmények kerülnek szemünk elé, olyan mértékben, hogy már-már az igazságszolgáltatás sokunk szerint arról szól, hogy az ilyen és ehhez hasonló tettek felett ítélkezzen.

A jog oltalmazó szerepe f leg az jelenti, hogy az emberek elméjében kialakít egy értékrendszert s ezt folytonosan alátámasztja figyelem felhívó példákkal, melyek bírósági határozatokban nyernek érvényességet. Ezt a folyamatot a szakirodalom a jog nevelő hatásaként tartja számon. Természetesen nem ez az egyedi oltalmat adó jelenség, mivel ezt kiegészítik más tényez k is, többek között az állam fegyvertartási politikája a polgárokkal szemben vagy az életszínvonal 21

emelése.

Viszont a tudat, hogy egy bizonyos tettnek súlyos következményei

lehetnek, alaposan hozzájárul ahhoz, hogy a jogszabály elérje célját amiért elfogadták.

I. A fogantatástól a születésig 1. Az élet védelme az anyaméhben Az általános jogi védelem alá helyezett életet megel zi, egy el zetes id szak, a várandósság amely az anya méhében játszódik le, és ez alatt a folyamat alatt fejl dik önállóan is életképessé a jövend beli természetes személy. A várandósság a jog szemszögéb l a fogantatástól számított id szakkal kezd dik és a köldökzsinór elvágásával ér véget. Az ember életének ebben a kezdetei id szakában, még nem élvez hasonló védettséget egy létét saját maga irányító személyhez képest, mivel élete az anya testét l függ.

Ebben az állapotban, a jövend beli természetes személy a fogantatást követ 14. hétig embrió, majd amint a teste és a f szervrendszerei kialakulnak magzattá alakul át. A jog ennek az orvostudományi

behatárolásnak nagy fontosságot

tulajdonít, mivel a mellett, hogy az anyaméhben fejl d életnek enyhébb védelmet biztosít, különbséget tesz az embrió és a magzat védelme között is.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatában szintén kényes téma az élet jellege az anyaméhben, mely nem határozza meg pontosan, ennek jogi természetét. A Bíróság4 szerint nem nyújtható azonos védelem az anyaméhben lev embrió vagy magzat és a megszületett személynek, úgy ahogy azt az Emberi Jogok Európai Egyezményének a 2. szakasza5

el írja, mivel ez azt jelentené, hogy a

terhesség megszakítás tilos, s azokban az esetekben ahol a várandósság veszélyezteti az anya életét, a veszély elhárítása a terhesség megszakításával bűncselekménynek min sülne. Továbbá a Bíróság kijelenti6, 4

X vs. Nagy-Britannia, 1980, május 13 A törvény védi mindenkinek az élethez való jogát....

6 Vo vs. Franciaország, 2004, július 8 5

22

hogy jelenleg nem szükséges arról

döntenie, hogy egy születend embrió vagy magzat, személynek tekinthet e, és az Emberi Jogok Európai Egyezményének a 2. szakasza értelmében védelmezhet e, mivel nem létezik egy közös európai néz pont azzal kapcsolatban, hogy pontosan mikor kezd dik egy személy élete. Ebb l kifolyólag, minden állam belátása szerint védelmezheti az életet az anyaméhben.

Ezen európai büntet jogi nézeteket is figyelembe véve Románia Büntet Törvénykönyve (továbbiakban Btk.), az embriónak nem tulajdonít különösebb figyelmet. Látszólag ez egy egyenl tlenség, viszont a Btk. szigorúbban lép fel a várandós n élete ellen elkövetett bűncselekmények esetében, így ez által védelmezi az embriót is, ha az anya bűncselekmény áldozatává válik.

A magzat esetében viszont már külön fejezettel találkozunk, a magzat elleni agresszió címen, melynek két szakasza a terhesség megszakítás és a magzat sértése ellen irányuló bűncselekményeket szabályozza.7 a.) A terhesség megszakítás (magzatelhajtás) A terhesség megszakítás, csak akkor min sül bűncselekménynek, ha a törvény által elfogadott orvosi beavatkozás nincs tiszteletbe tartva. Abban az esetben beszélünk büntet jogi felel sségre vonásról, vagyis jogi védelemr l ha: a terhesség megszakítás az erre a célra engedélyezett egészségügyi intézmények vagy rendel kön kívül történik; ezt egy olyan személy követi el melynek nincs orvosi n gyógyászi képesítése vagy joga, hogy ezen min séget szabadon gyakorolhassa; a terhesség id tartama meghaladja a tizennégy hetet. A

feltételeket nem kell

együttesen teljesíteni elégséges egy el írt követelmény megszegése. A törvény az eset súlyosságához mérten 6 hónaptól 3 évig terjed

szabadságvesztéssel vagy

büntet jogi pénzbírsággal bünteti a vétkesnek talált személyt.

A terhesség megszakítás súlyosbított fajtája, és a törvény által 2 évt l 7 évig terjed szabadságvesztéssel büntetend , ha az el bbiekben felsoroltak a várandós n beleegyezése nélkül történnek.

7

Ro á ia Bü tető Törvé ykö yve 01., 202. szakasz

23

Továbbá, ha a terhesség megszakítás mellett a várandós n testi épsége is sérül, a büntet jog 3 évt l 10 évig, vagy életét veszti, 6 évt l 12 évig terjed szabadságvesztéssel és bizonyos jogok gyakorlásának megtiltásával fegyelmez. Ha a terhesség megszakítást orvos végzi, viszont ennek tette mégis beilleszthet

a

bűncselekmény követelményeihez, a büntetés mellett, az orvosi szakmájának a gyakorlását is megtiltja a bíró.

A kísérlet ezen cselekményekre büntet jogi

felel sséget von maga után.

A büntethet séget kizárja az a terhességmegszakítás, mely esetében a terhesség id tartama nem haladja meg a huszonnégy hetet s melyet n gyógyász szakorvos végez gyógyászati céllal, vagy melyet ennél is kés bb végeznek az anya vagy a magzat érdekében. Nem büntethet az az anya aki saját terhességét szakítja meg. b.) Magzat sértés A magzat sértését a szülés ideje alatt, - vagyis a születés folyamatának a beindulásától a köldökzsinór elvágásáig - amely megakadályozza a méhen kívüli élet beálltát, a törvény bűncselekménynek min síti és 3-tól 7 évig terjed szabadságvesztéssel bünteti. A gyakorlat bebizonyította, hogy a várandósság ezen utolsó szakaszában, a magzat számos veszélynek van kitéve az orvosi hibáktól, a szándékosan elkövettett cselekedetekig. Ezért a jogalkotó ezen jellegű választása hasznosnak min síthet .

Továbbá, büntet

jogi törvény ellenes cselekedetnek számít, ha a magzat

sértése a születés alatt csak kés bb megjelen

testi sértésként vagy halálként

jelentkezik. Ebben az esetben a testi sértést okozó tett 1-t l ő évig terjed és a halált okozó 2-t l 7 évig terjed szabadságvesztéssel büntethet .

Abban az esetben, ha az el z kben felsorolt magzat sértések valamelyikét az anya követi el pszichés zavari állapotában, - vagyis a szülés ideje alatt - a törvény által el írt büntetési határok a felére csökkennek. Továbbá a szakasz szabályozza azt

24

az esetet is, ha a magzat sértést az anya követi el, viszont a várandósság ideje alatt.

Ebben az esetben az anya tette nem büntethet .

A törvényszakasz a folytatásban, el írja azon magzat elleni sértéseket is melyek a várandósság alatt történnek, de kés bb a már életben lév személynél jelentkeznek testi sértés vagy halál által. Ide sorolhatóak a rosszul alkalmazott gyógyászati kezelések vagy bármely szándékos testi sértés, amelyek ha csak az anyát is célozták de a magzatra is kihatással vannak. Ez külön magzat sértési bűncselekmény változatként min síthet . A jogalkotó az ilyen jellegű kés bb jelentkez testi sértéseket 3 hónaptól 2 évig terjed , vagy kés bb jelentkez halált okozó cselekedetek 6 hónaptól 3 évig terjed szabadságvesztéssel bünteti.

Ha az el z bűncselekményeket gondatlanságból követik el, a büntetés a törvény által el írt büntetési határok felére csökken.

A jog nem bünteti azt a magzat sértést melyet egy orvos, vagy a várandósság és a szülés figyelésére kinevezett személy követ el, az elfogadott orvosi eljárások és el írások tiszteletben tartásával, és ez a várandós n vagy a magzat érdekében történt, az ilyen beavatkozások elfogadott kockázataként.

Megállapítható, hogy a Btk. alaposan kitér minden olyan veszély elhárítására, amely a magzat életképességét csökkentené, ez által védelmezi az életet az anyaméhben.

25

A MAGYAR NYELV SZEREPE A GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI ÉLETBEN Írta: Sz cs Izabella, joghallgató, Babeș-Bolyai Tudományegyetem

Románia A regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját 1995-ben írta alá, majd a 282 számú 2007 november 6.-i Törvény által ratifikálta, ültette a nemzeti szabályozásba. Az erdélyi magyar kisebbség szempontjából nagyon fontos kiemelni rögtön az els cikkely által biztosított kisebbségi vagy regionális nyelv meghatározását. Leszögezi, hogy a Charta kizárólagosan a hagyományos kisebbségekre, nyelvekre vonatkozik, nem a dialektusokra és bevándorlókra. A román köztudatban ennek ellenére él egy olyan felfogás (kb. 1 millió román állampolgár dolgozik Olaszországban), hogy miért kell Romániában magyar helységnévtáblákat, reklámokat vagy közérdekű információkat magyarul is kifüggeszteni ha például Olaszországban vagy Spanyolországban a románok esetében szóba se jönnek ezek a jogok. Sajnos a demagóg politikai osztálynak nem érdeke közösségileg tisztázni ezeket a fogalmakat, így a diaspórában él román állampolgárok áldozatként a kisebbségi magyarok pedig privilegizált, pozitívan diszkriminált csoportokként vannak elhintve a köztudatban. Ebb l logikusan következik a Román állam demokratikus és filantróp mivolta.

Az olyan nemzetközi normák közé, amelyek a szabad kisebbségi nyelvhasználatot szabályozzák és Románia aláírója, sorolhatjuk a következ ket: A Románia és Magyar köztársaság között a megértésr l, együttműködésr l és jó szomszédságról kötött szerz dés, amely 1ő. cikkelyében a nyelvhasználati jogokat szabályozza. Érdekes észrevétel lehet az, hogy mindkét állam ugyanazon nemzetközi szerz déseket írta alá a kisebbségek védelmére vonatkozóan, mégis a nemzeti 26

törvénykezésben a Románia által felállított közigazgatási nyelvhasználati küszöb 20%, míg Magyarországon 10%. Másik érdekesség, hogy Románia nyíltan kardoskodott amellett, hogy Ukrajnában 10%-os legyen a küszöb. Látható a a Román állam által folytatott „kett s mérce” politika. A nemzeti törvénykezés terén Románia a 215/2001 sz. Közigazgatási Törvényben szögezi le a közigazgatásban használatos kisebbségi nyelvi jogokat. Röviden összefoglalva, azokban a közigazgatási egységekben ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20%-ot az egész közigazgatási apparátusnak kétnyelvűnek kell lennie. Ezen kívül a Polgári és a Büntet Perrendtartási Törvénykönyvek külön szabályozzák a bíróság el tti eljárás terén az anyanyelv használatát.

Tekintetbe véve a felsorolt kisebbségekre vonatkozó törvényi hátteret, pozitív képet mutat, így nemzetközi fórumok el tt is büszkélkedhet a toleráns magatartással kisebbségeire nézve. A valóság azonban egészen más arculatot fest. A törvények léteznek, viszont a közigazgatási egységek vezet i vagy más illetékes szervek nem tartják be ezeket. Ezekért a jogokért küzdeni kell. Hiába kérvényezi egy polgár vagy egy érdekvédelmi szervezet, még válaszra sem méltatják. A következ

lépés

természetesen egy közigazgatási per beindítása, amely azonban az egyszerű polgár számára nem kézenfekv . Egy közösségi érdekr l van szó, kevés az a tudatos személy aki saját zsebéb l bélyegilletéket, ügyvédi honoráriumot vagy a per során más felmerült költséget kifizetne. Ezen felül, ha a tudatos polgár rendszerint meg is nyerné alapfokon a pert, az állami szervek rendszerint felfolyamodnak. Ezt többször és nyilvánosan felvállalták,

k minden közigazgatási perben az utolsó fokig

“harcolnak” az állampolgárok ellen.

Az anyanyelvhasználat egy külön fogas kérdés, mivel az erdélyi magyarok többsége a hétköznapi és irodalmi nyelv terén kifogástalanul használja a magyart, viszont a közigazgatási és gazdasági “szak”nyelv teljesen idegennek tűnik, talán nem lenne túlzás azt állítani, hogy szinte kihalt az erdélyiek körében. Ez a folyamat fölháborító, viszont ha a történelmi tényekre tekintünk, érthet vé válik. Erdély 27

szerencsésebb területein, 1940 óta nem létezik magyar közigazgatás, magyar gazdasági élet, ez pontosan azt jelenti, hogy a most 90 éves generáció (1940-ben 16 éves volt) az aki egyáltalán még emlékezhet arra, hogy milyen volt bemenni a hivatalba és kérni egy engedélyt (nem pedig “autorizációt”). Az ő0 év kommunizmus beköszöntével a magyar nyelvet, amint azt nagyon jól tudjuk, tűzzel vassal ki próbálták irtani, f ként a közigazgatási szférából. A hivatalokba nagyon ritkán alkalmaztak magyart, az olyan régiókba, mint például Székelyföld, betelepítették a román rend rt, a román párttitkárt, hogy a közügyek még véletlenül se találkozhassanak a magyar nyelvvel. Két generáció n tt fel úgy Erdélyben, hogy nem volt alkalmuk a “hivatalos” szférában magyarul hallani. A rendszerváltás után ugyebár megszülettek a demokratikus törvények, minden téren, és vége volt a diszkriminációnak, a románok mellett a hivatalokban elkezdtek magyarok is dolgozni, a gazdasági szféra lendületet vet és senki sem tiltotta a magyar nyelvhasználatot.

Lényegében itt kell a probléma forrását keresni. Hiába beszélt magyarul az ügyfél a hivatalnokkal, ügyvéddel, rend rrel, elárusítóval, mert csak egy bizonyos pontig működött, addig amíg a szakszavak használatához jutottak, mert nem volt honnan ismerjék, úgy n ttek fel, hogy még véletlenül sem hallották és ahogy ez minden téren történni szokott, az eredményesség és id spórlás az igényesség rovására ment. A szerz dések románul köttettek, a kérvények románul lettek megfogalmazva és még sorolhatnám. Az emberek els sorban kényelmesek és hatékonyak, mai napig ez az általános gondolkodásmód és részben bocsánatos.

Másrészr l pedig a román tisztvisel k kihasználják a kialakult helyzetet, persze, hogy a román titkár vagy ügyvéd nem fogja a feleknek a magyar szerz dést javasolni, ha maguk sem igénylik ezt. Egyedül az egyénenkénti tudatosság

segíthet

a magyar közigazgatási és gazdasági szaknyelv újraélesztésében. A továbbiakban néhány közszolgáltatási és gazdasági példát fogok bemutatni, amelyek negatívan vagy pozitívan reagáltak a problémára.

28

Els ként a tordaszentlászlói Tüd kórház esetét mutatom be, hiszen személyesen

foglalkoztam

vele

a

Language

Rights

Holland

Alapítvány

képvisel jeként. A tüd kórháztól kértük, hogy magyarul is függessze ki az intézmény elnevezését és a közérdekű információkat, mivel Tordaszentlászlón ő2% a magyarság aránya. Az alapítvány vállalt minden ezzel járó költséget, de így is keményen ellenálltak a civil nyomásnak. Rögtön, ahogy ez a romániai állami intézményeknél szokás, átküldték kérvényünket a Megyei Tanácshoz, akik válaszoltak, hogy megyei intézmény a kórház és “sajnos” Kolozs megyében csak 15% a magyar lakosság aránya, ezért nem kötelesek teljesíteni kérésünket. Ekkor beindítottuk a közigazgatási pert, melyben megindokoltuk, hogy ha el is fogadjuk azt az elméletet miszerint megyei intézmények a megyei arányszám, nem a helyi szerint kell betartsák a nyelvi jogokat, hatalommal való visszaélésnek min sülne, ha az alapítvány saját költségéb l készített táblákat és fordításokat nem engedélyeznék kirakni. Válasziratban próbáltak kifogásokat keresni, majd ennek benyújtása után jobb belátásra tértek és megkeresték az alapítványt egyezkedés céljából. Sikerült közös nevez re jutni és azóta a kórház magyar elnevezése és a közérdekű információk is ki vannak függesztve.

A közigazgatási szolgáltatások szférájából még nagyon sok érdekes és néhol groteszk példát fel lehetne sorolni, viszont a fentebb bemutatott két esetb l is levonható három fontos következtetés. Az els az, hogy az intézmények, teljesen mindegy, hogy milyen indíttatásból, küzdenek, kapálóznak amíg csak lehet a magyar nyelvhasználat ellen. Ennek következményeként a magyar közigazgatási nyelv súlyosan sorvad és nincs is lehet ség feléleszteni. Megoldás a kialakult helyzetre csakis a gyors bírósági eljárás lehet, mivel az esetek túlnyomó részében más nyomásgyakorlás nem segít.

A tisztán gazdasági szektorban történ

nyelvhasználati példák bemutatása

el tt, egy az Igen tessék! mozgalom által készített felmérésre hivatkoznék, amelyben a megkérdezettek arra a kérdésre válaszolnak, hogy milyen mértékben befolyásolja, 29

hogy egy adott cég, szolgáltató, üzlet alkalmazottai beszélnek magyarul, amikor szolgáltatást választ egy kolozsvári magyar lakos. A kutatás eredményeként kiderült, hogy orvos vagy jogász kiválasztása esetén nagy mértékben befolyásolja a fogyasztót az illet szakember magyar nyelvtudása. A szakemberek nyelvtudása viszont kis mértékben befolyásolja a megkérdezetteket az autószerel , taxis, autóbuszvezet vagy költöztet kiválasztása esetén. Egy másik felmérésb l, amelyet Csata Zsombor készített “Fogyasztói magatartás etnikai vonatkozásai a kolozsvári magyar egyetemi hallgatók körében” címmel, további érdekes adatok derülnek fényre: A megkérdezettek 59%-a ugyanazt a terméket inkább egy magyar keresked t l vásárolnák meg, az illet k 8ő%-a keresett már szándékosan magyar céget/szakembert/elárusítót. A magyar szolgáltatók ismertsége és jelenlétük vélt fontossága szerint a jogászok terén van a legnagyobb probléma, tehát kevesen ismernek magyar jogászt, viszont nagyon sokan fontosnak tartják a jelenlétét. A felmérésekb l nagyon szépen kirajzolódik a fogyasztók igénye a magyar szakemberekre/szolgáltatásokra, erre válaszként szolgál az Igen tessék! mozgalom, amely összegyűjti a magyar szolgáltatókat, így a fogyasztóknak lehet ségük nyílik ezeket tudatosan kiválasztani. Az általános képet a fogyasztókról fentebb bemutattam, a következ kben néhány konkrét esetet szeretnék vizsgálni, a kínálati oldalról.

Az Unilever magyar vállalkozás, az utóbbi években Romániában is hatalmas teret hódított a fogyasztók körében. Észrevettük, hogy az importált termékeken nincs magyar felirat, cimke vagy használati utasítás. Utólag kiderült, hogy egyszerűen nem gondoltak arra, hogy igény lenne rá az erdélyi vásárlók körében, viszont egy, a Language Rights Alapítvány által küldött levél hatására, amelyben elmagyaráztuk ennek fontosságát, változtattak és azóta magyarul is szerepel a címke termékeiken.

A Transilvania Bank esetében furcsa a helyzet, mivel eredeti erdélyi bank és mégsem használják sem a bels körökben, szerz désekben, munkaszerz désekben, formanyomtatványokban a magyar nyelvet, sem pedig az ügyfelek irányában.

30

Nemrég viszont változott a helyzet, az ATM-eknél a magyar nyelv is választható.

Sajnos még nem végeztek felmérést arról, hogy hányan használják ténylegesen a magyar menüt, viszont hatalmas el relépésnek számít, hogy egy ekkora intézmény felvállalta a magyar nyelvű kommunikációt, még ha csak részlegesen is.

A Vodafone telefonszolgáltató esetében egy másik aspektusra figyelhetünk fel. Székelyföldön, ahol tömbben él a magyarság, a cég magyarul reklámoz, az ügyfélfogadás magyar nyelven történik, viszont a szórványban kizárólag románul.

Véleményünk az, hogy amíg a vásárlói kör igényli, akkor nekik megéri magyarul reklámozni és ügyfélfogadást biztosítani, viszont például Kolozsváron nem tapasztalják ezt az igényt.

A McDonald’s étterem kapcsán is egy érdekes néz pont merült fel.

Frizlandban minden étterem homlokzatára ki van függesztve a fríz lobogó, minden kétnyelvű (menü, termékcsomagolás, utasítások, stb.) és minden alkalmazott mindkét nyelvet beszéli. Marosvásárhelyen viszont a lakosság 50%-a magyar, ennek ellenére semmi sem kétnyelvű, az alkalmazottak körében véletlenszerűen ismerik a magyar nyelvet. A Language Rights Alapítvány felszólította a McDonald’s vezet ségét, hogy változtassanak a helyzeten, k pedig azt válaszolták, hogy tenni fognak az ügy megoldása érdekében.

A gazdasági szektorban szükséges lenne a vásárlók tudatosságát növelni különböz civil kezdeményezések által, így a kínálati szférának is érdeke lenne biztosítani az anyanyelvhasználatot. A román nacionalista politika szerencsére már csak ritkábban bukkan fel, viszont ez is rossz hatással van az anyanyelvhasználatra, mivel a kisebbség inkább beletör dik a helyzetébe, minthogy küzdjön a csak papíron létez jogaiért és érdekeiért. A kilencvenes évek politikája azt sugallta, hogy a harc a kisebbségi jogokért extremizmusnak min síthet

és talán most kezd ez a

gondolkodásmód úgy a magyarok mint a románok esetében megszűnni, viszont ha nem mozdulunk ki a passzivitásból, az anyanyelvünk lényeges szegmense fog végleg kihalni az erdélyi magyar emberek szótárából.

31

KOLOZSVÁRI TÁBLA Írta: Sz cs Sándor Attila, ügyvéd Kolozsvári Ügyvédi Kamara

A csüggedés népe. Óriási felháborodás, majd tipikus s-magyar bú fogadta a Kolozsvár tábla ügyben hozott bírósági döntést. „Ezek vagyunk mi, örök vesztesek”, így összegezném kolozsvári és erdélyi magyar közösségünk tagjainak lelki hozzáállását, én Sz cs Sándor Attila ügyvéd, mint a felperes ügyvédje. Végleges döntés született.

Tehát sohasem lesz kiírva városunk bejáratánál a lelkünkben rzött szent felírat: KOLOZSVÁR. „Látjátok feleim szümtükkel, hogy mik vogymuk, isa por es chomu vogymuk” így szól az ezeréves Halotti beszéd. Az bizony. Gyáva népnek nincs hazája. De nem gyáva nép a magyar, csak a következetesség hiányzik nálunk és még kissé gyermetegek vagyunk. Lássuk be.

Végleges döntés született? Nem lesz kiírva: Kolozsvár?

Nehogy már, a bef tt tegye el a nagymamát, a nyúl viselje a puskát, a ketrec rázza a majmot, és ami a legfontosabb: nehogy már, a kolozsvári bíró büntesse meg a végén Mátyás királyt! Ébredjetek fel kedves kolozsvári magyarok, mert ébredésre van szükség.

N jünk ki végre a kamaszkorból, úgy is, mint közösség. Az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat Európa népei 1948-ban ünnepelték nagykorúsításukat.

Felesküdtek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata által egy szebb és emberibb jöv eljövetelére és a jóléti társadalmak és jogállamok kialakítására. Valamennyire

32

sikerült nekik. Mindenesetre, k uralják a Föld nevű bolygót. Büszke és szabad népek.

Tehát, visszatérve a tárgyra, nehogy valaki azt higgye, hogy a kétnyelvű táblák ügye lezárt dolog. Ez csak a mese kezdete. Még csak ott tartunk, hogy a kolozsvári bíró megbüntette Mátyás királyt, nem tudván a szerencsétlen, kivel húz ujjat.

A valóságban is úgy van, mint az Írásban vagy a népmesékben. Dávid legy zi Góliátot. Vagy, ahogy Wass Albert mondaná, a disznópásztorból lett királyfi végül lefejezi a hétfejű sárkányt, pedig az most még kénköves lángokat okád, de azért még a kisgyermek szája sem görbül sírásra. Miért? Mert Aki a mesét megírta és megírja úgy írta és úgy írja meg, hogy az jól végz djön.

Csak a tüzérség l tte be magát.

Minden igazi ütközet azzal kezd dik, hogy a tüzérség kipróbálja az ágyukat.

Amolyan próbaszerű rutin ez, ami arra hivatott, hogy korrektúrákat végezzenek a tüzérek a lövedékek röppályáját illet en. Ilyen volt a Kolozsvári tábla-ügy első menete.

A bürokrata ellenség persze már itt, az els menetben berezelt, elpufogtatta muníciója nagy részét és most azt hiszi, hogy gy zött. Pedig csak pirruszi gy zelemr l van szó. Úgy vélem, Kolozsvár civil társadalma fel van készülve az elnyomás elleni harcra. Nemcsak a magyar civil társadalomról beszélek itt, hanem a román polgártársaink hasonló szervezeteir l. Hiszen, ezt a harcot nem a románok ellen vívjuk, hanem egy olyan hatalom ellen, amely ket is megfosztja egyéni vagy akár kollektív jogaiktól. Mehetnek k is külföldre dolgozni.

A verespataki ocsmány tervezet elleni tüntetések alkalmával láttuk milyen er t tud felmutatni ez a civil társadalom. Rengett a föld Kolozsvár központjában. A

33

RMGC részvényeseinek és az általuk „megkent” politikusoknak csak úgy reszketett a mája.

Gedeon egy kis különítménnyel semmisítette meg a filiszteusok hatalmas seregét. Az Úr tanácsa azért is volt jó, mert ha az els

„kidon” (Gedeon

különítménye után így nevezik ma a Moszad kis számú, de igen hatékony brigádjait) meg is semmisül, rohamozhatott volna a következ , a demoralizált és már nagy veszteségeket szenvedett filiszteusok ellen. Összefogunk, de úgy, hogy egyik kidon a másik után fog rohamozni. Elég, ha az egyik gy z. Kolozsvár népe meg fogja látni, mennyire izmos és er s lett a civil társadalom. Ifjú harcosaink hadi ösvényre léptek. Beszéltem, Hough!

Az ellenség „fegyverei”.

Lássuk csak, milyen „fegyverekkel” küzdött a kolozsvári bíró.

Egyik f fegyvere a dezinformáció, szóval a hazugság. Azt állítják nincsenek közösségi jogok. Jól jegyezzük ezt meg. Tehát, sem a kolozsvári románoknak, sem a magyaroknak nincsenek kollektív jogaik. Érdekes! Ez az egy dolog, amelyben tényleg következetesek.

A kolozsvári bíró szerint csak egyéni jogok léteznek. Bár, szerintem az ilyen jogokat sem nagyon respektálják. Aki a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal kapuján belép, az szinte felhagyhat minden reménnyel, legyen szó akár egy banális személyazonossági igazolvány felújításáról. Ha változik az utcanév, akkor a polgár a hunyó. Mindig új és új dossziét kell benyújtania, mert feltételezett hamisító ám a polgár, feltételezhet , hogy a régi személyijét hamis akták alapján szerezte be.

Loholhat a Telekkönyvi Hivatalhoz bebizonyítandó, hogy nem hajléktalan, de bezzeg adófizetéskor kiderül, hogy a polgármesteri hivatal nagyon is jól tudja, hol lakik. Hitelesített születési igazolvány, netán váló-perhatározat és így tovább,

34

sorbaállások, megaláztatások. Mire való akkor az Anyakönyv, amit a polgármesteri hivatal vezet és tart. De ez csak egy apró példa az egyéni jogok tiprása területén.

Persze, ilyen körülmények között, kollektív jogokról szó sem lehet.

Csakhogy a következ

menetben komoly nemzetközi fórumokhoz fogunk

folyamodni.

Tudakozódni fogunk afel l, ki hazudik? Léteznek-e vagy sem kollektív kisebbségi jogok? Kíváncsiak vagyunk, hogyan vélekednek err l a katalánok, flamandok vagy tisztelt testvérvárosaink önkormányzatai. Persze, nem fogjuk elhallgatni azt sem, milyen kontextusban merült fel a kérdés.

Vajon ez által, lejáratjuk szül városunkat, mint európai ifjúsági kulturális f várost? F leg mint multikulturális fővárost? Ha a polgármesteri hivatalnak igaza van, akkor nem, hiszen ha a kollektív kisebbségi jogok valóban nem léteznek, akkor a semmit reklamáljuk, panaszunknak nem lesz sem éle, sem tárgya. De ha mégis, netán igazunk van, akkor jogunk van panaszkodni, mert nem lehet csak úgy kirekeszteni 50.000 embert a nagy multikulturalitásból! Úgy bizony, a következ perben már komoly szakért k véleményét tesszük le a bíróság elé, a kollektív kisebbségi jogok létét vagy nemlétét illet en.

Egy másik nagyon fontos fegyver, amit ellenünk szegezett a polgármesteri hivatal, az a zseniális találmány, hogy a Románia által aláírt nemzetközi szerz dések által el írt követelményeket nem lehet érvényesíteni, hiszen ez sértené Románia szuverenitását. „Szép” és f leg eredeti elmélet ez. Ha jól megfigyeljük, a polgármesteri hivatal már rég következetesen alkalmazkodik hozzá. Szó sem lehet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában felszentelt jogok alkalmazásáról a hivatal kapuin belül és ezen a téren, mi kolozsvári magyarok nem panaszkodhatunk megkülönböztetésr l, hiszen román nemzetiségű polgártársaink jogaiból is ugyanúgy csúfot űznek.

35

Tehát sem a Strasbourgi kisebbségjogi keretegyezményt, sem a Temesváron 1996-ban aláírt kétoldalú egyezmény kisebbségekre vonatkozó kitételeit nem lehet érvényesíteni, mert ez sértené Románia törvényrendszerének területi hatályosságát.

Lehet, hogy van valami igaza a kolozsvári polgármesteri hivatalnak, de akkor értesíteni kell a nemzetközi fórumokat és az érintett partnereket, hogy többé ne fáradozzanak ilyen szerz dések aláírásával, hiszen csak medd dokumentumokat gyártanak, már ami Romániát illeti. Így vélekedik, nota bene, Románia volt miniszterelnöke!

Ehhez a gondolatmenethez nagy óvatosan hozzá van fűzve az is, hogy majd ha Románia Parlamentje törvény által ratifikálja a nemzetközi szerz dések által megadott alapvet emberi jogokat, akkor már azok direkt érvényesülnek. Majd és ha! De mikor? A jelenlegi kissebségek státusát szabályozó törvényrendeleten már több húsz éve „kotol” Románia Parlamentje. Na, szóval így állunk.

De amint tartja a közmondás, „a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát”. Hadd idézzem Románia Alkotmányának 20. cikkelyét, amelynek címe:”Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szerz dések”. A 20 cikkelyben ez áll: „Az alkotmány azon előírásai, amelyek az alapvető emberi jogokra és szabadságokra vonatkoznak, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az erre vonatkozó egyezmények, valamint a Románia által aláírt szerződések szellemében lesznek értelmezve és alkalmazva”. Ugyanennek a cikkelynek a második bekezdése, gondolom én, a „gyengébbek kedvéért” a következ ket tartalmazza:”Ha a Románia által aláírt, alapvető emberi jogokra vonatkozó egyezmények és szerződések és a belső törvények között ellentmondások vannak, akkor elsőbbségben részesülnek a nemzetközi szabályozások, kivéve ha az Alkotmány és a belső törvények előnyösebbek”.

De, ugorjunk tovább lássuk hogyan vélekedik általában Kolozsvár polgármestere a kisebbségi jogokról, amelyek, emlékeztet ül, véleménye szerint csakis egyéni jogok lehetnek. Idéznek egy olasz nemzetközi jogtudóst (nem néztem 36

utána, de valószínűleg Mussolini idejéb l), aki szerint minél több jogot adunk meg egy kisebbségnek, annál többet fog követelni, s t fennáll a veszélye, hogy önkormányzatot hoz létre (tudniillik, a kisebbség) és nagy a valószínűsége, hogy szembe fog fordulni a meglev legitim kormányzattal. Tehát, mutatis mutandum, ha a kolozsvári magyar kisebbségnek megadatik a kétnyelvű táblák joga, innen egyenes út vezethetne egy külön polgármesteri hivatal létesítésére, kizárólag magyarok számára. Érdekes! Én a fentebbi lehet séget nem látom valószínűnek, de ha „reductio ad absurdum” ilyesmi megvalósulna, akkor az csak ideiglenes lenne, mert a románok is átiratkoznának az új hivatalba, hiszen az sötétebb és bürokratikusabb nem lehetne, mint a jelenlegi.

A fenti gondolatokat tömörebben lehetne kifejezni, azzal hogy „nyújtsd a kisujjadat a niggernek és rögtön elveszi az egész kezedet”. Így vélekedett Mark Twain Huckleberry Finn-je, bár a regény végén már megváltoztatta felfogását. Hiába na, a klasszikusok azok klasszikusok. Persze, az ilyen gondolatok ma már politikailag nem korrektek, ezért bocsánatot kérek az összes színesb rüekt l, legyenek azok feketék vagy akár indiánok. Íme, még egy „beton” érv, miért nem lehet és miért nem szabad kitenni kétnyelvű táblákat.

Mint jó sáfár, aki ügyel ám a kolozsváriak pénzére és szentül betartja az költségvetés szabályait, a polgármesteri hivatal arra is felhívja a figyelmet, hogy a kétnyelvű táblák kitétele nemcsak jogi, hanem pénzügyi szempontból is lehetetlen.

Mert 2002-ben született már egy ilyen döntése a Kolozsvári Helyi Tanácsnak (kétnyelvű táblák kihelyezése), de hát ugyebár, logikus, hogy a 2002-es évi költségvetésbe nem lehetett el irányozni ezt a költséget. Tudniillik, a 2002-es költségvetés 2001-ben készült. Továbbá 2002-ben 90 napos határid t írt el a tanácsi határozat. Sajnos mire 2002-ben a 2003-as évi költségvetés elkészült, a 90 napos határid

lejárt és már nem lehetett pénzt el irányozni a teljesítési id pontot 37

meghaladott kötelezettség teljesítésére. Hát igen, kissé fejfájós olvasmány, de ez fehéren-fekete írásban így állt a polgármesteri hivatal fellebbezésének indoklásában.

Vagyis, X-nek 90 napon belül teljesítenie kell egy kötelességet, mondjuk Ynal szemben, például vissza kell fizetnie egy bizonyos összeget 90 napon belül, de mivel az id pont meg lett haladva, a kötelességet már nem lehet teljesíteni.

Nem tudom melyik eszement permániás merne bíróság el tt ilyen érvelést felhozni, anélkül, hogy lesülne a b r pofájáról, de esküszöm, a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal jogtanácsosa ezt megtette. Írásban is és szóban is. Hát nem borzasztó? Ilyen jogászok képviselik Kolozsvárt, ilyen emberek rködnek jogaink felett.

Két másik „acélos” érv a polgármesteri hivatal részér l a bíróság illetékességének tagadása és a felperes holland alapítvány perbeli min ségének tagadása volt. Ezek is igen érdekes és demokráciát tagadó érvek. „Yankee, go home”.

Ha a kétnyelvű táblák kitételének megtagadásáról van szó, úgy látszik a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalnak semmi sem szent. Még a tradicionális román vendégszeretet megsértése sem.

Az Európai Unióban élünk, de a kolozsvári polgármesteri hivatal nem igazán fogja még fel ezt a tényt. Nagyon is xenofób módon viszonyult a holland EUROPEAN COMMITEE HUMAN RIGHTS HUNGARIANS CENTRAL EUROPE alapítvány jó szándékú és önzetlen kezdeményezésével szemben.

Világszerte tevékenykednek emberjogi szervezetek, amelyek tekintetében el kell fogadni, hogy számukra nincsenek határok. Különösen az Európai Unión belül. Az EU-s tagországok, mint partnerek elvárják egymástól, hogy a határaikon belül kisebbségek számára biztosított jogok hasonlóak legyenek partnereik esetében is.

38

A per keretén belül a polgármesteri hivatal tagadta az alapítvány perbeli jogosultságát. Mi köze az alapítványnak, különösen egy holland alapítványnak a kolozsvári magyar kisebbség jogaihoz? Látszólag, valóban úgy tűnhet igaza is van a hivatalnak, legalábbis a saját xenofób jellegű logikája alapján. Csakhogy a jogállamokban már régen elfogadott gyakorlat, hogy a civil társadalom entitásai, az alapítványok és egyesületek harcoljanak az általuk védencnek nyilvánított egyének és csoportok jogainak érvényesítése érdekében.

A civil társadalom összetev inek a szerepe, legyen szó szindikátusokról, egyesületekr l vagy alapítványokról, pont az, hogy az alapvet emberi jogokat és szabadságokat érvényesítsék. A civil szervezetek általában szakosodnak bizonyos megnevezett emberi jogok érvényesítésére. Vannak például olyan civil szervezetek, amelyek a tiszta környezethez való jogért harcolnak, azaz környezetvédelmi egyesületek.

Az EUROPEAN COMMITEE HUMAN RIGHTS HUNGARIANS CENTRAL EUROPE, a magyar kisebbség jogainak érvényesítéséért harcol.

Szabályzatában konkrétan megjelölt célkitűzése pontosan ennek a kisebbségnek a védelme. Tehát az alapítványnak nemcsak hogy joga van a kisebbségi magyar közösségek jogainak érvényesítésére, hanem az ilyen jellegű tevékenység egyenesen kötelessége is. Ellenkez esetben puszta létezése értelmetlen volna és fel kellene számolni.

Az alapítványt Hollandiában jegyezték be. Az illetékes holland hatóságok úgy ítélték meg, hogy az alapítvány szabályzata törvényes. Tehát, az alapítvány kérelmez i és perbeli jogosultságának tagadása Hollandia hatóságai számára is durva sérelmet jelent. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni és jelezni kell a Holland Kormánynak, hogy Romániában sem a helyhatóságok, sem a bíróságok nem vallják magukénak ugyanazokat a szabályokat, amelyek Hollandia területén elfogadottak.

De az EU szintjén is jelezni kell ezt a rendellenességet, hadd legyen eldöntve, kinek van igaza. Az sem kizárt, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalnak van 39

igaza és akkor figyelmeztetni kell a külföldi civil egyesületeket, kerüljék el Kolozsvárt, hiszen itt nem nagyon „rúghatnak labdába”, azaz tevékenységük medd , nem célravezet . Szerintem figyelmeztetni kell azokat a szervezeteket is, amelyek az európai ifjúság f városában fognak tevékenykedni 201ő-ben, nehogy túlzott reményeikben csalódások érjék ket.

A bíróság illetékességének tagadása.

Szintén demoralizáló hatású az a hozzáállás, hogy a bíróság nem illetékes annak eldöntésére, hogy legyenek-e vagy sem kétnyelvű helységnévtáblák. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal tagadta az elfogadhatóságát annak a lehet ségnek, hogy jogaink érvényesítése érdekében illetékes közigazgatási bírósághoz forduljunk.

Ilyen szempontból nem az tény a legelkeserít bb, hogy a hivatal tagadja a kétnyelvű táblákhoz való jogot, hanem az a még súlyosabb érv, hogy még bírósághoz sincs jogunk fordulni való vagy vélt jogaink érvényesítése érdekében. És ez már a demokrácia alapvető szabályainak durva megsértését jelenti. Ilyen érvekkel védekezni vagy vádaskodni a bíróság el tt az autokrácia felé való elcsúszás jeleit mutatja.

Kolozsvár Polgármestere a per folyamán többször is kijelentette, hogy hajlik több nyelvű helységnévtáblák kitételére, de nem így, bíróság által köteleztetve.

Felhívnám a figyelmet, hogy nem hivatalos helységnévtáblák kitételér l beszélt a polgármester, hanem csak üdvözl táblákról.

Mindenesetre, nekem, mint ügyvédnek úgy tűnt, mint egy olyan hozzáállás, miszerint: „nehogy már a bíróság, nehogy már egy egyszerű, vagy három egyszerű bíró kötelezzen a táblák kitételére”. Mert ugyebár, a Kolozsvári Törvényszék épületében száznál is több bíró dolgozik, de csak egyetlen nagy hatalmú Polgármester uralkodik és diktál a Helyi Tanács épületében.

40

Méltánytalan per.

Alapfokon a bíróság elmulasztotta véd irat letételét. A törvény és konkrétan, a Törvényszék által kijelölt határid n belül nem állt el azokkal a kifogásokkal és védekezésekkel, amelyeket kés bb a fellebbezésben felhozott.

Fellebbezésben nem hozhatók fel olyan kifogások és védekezések, amelyeket a peres fél nem gyakorolt alapfokon, jogvesztés terhe alatt. Még akkor sem, ha igaza van. Igazságos-e vagy sem egy ilyen imperatív rendelkezés, nem vagyok elhívatott eldönteni. Mindenesetre ez a szabály a polgári eljárás egyik alapvet

szabálya,

mindenkire nézve kötelez .

Teljesen méltánytalan a kivételezés, még a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal javára is, hiszen a polgári eljárás folyamán a felek egyenl

bánásmódban kell

részesüljenek. Tehát a felek egyenl ségének alapelve is sérült.

Régóta a „dominó elv” híve vagyok, ennek lényege az, ha egy alapvet emberi jog sérül egy bizonyos konkrét esetben, akkor ez kihat más ilyen jogokra is.

Esetünkben is sérült az egyenl

elbánás alapvet

joga, ez méltánytalan pert

eredményezett, hátrányos megkülönböztetés lett a végeredmény és így tovább.

Elkeserít a per eredménye, de ez csak az 1ő16/117/201Ő-es dosszié lezárását jelenti. Maga az ügy folytatódik. Ismétlem: ez csak az els

menet volt. Ami

el nyünkre szolgál, nekünk elég egyetlenegy menetet megnyerni és már lesz tábla.

Az igazi harc csak most következik. A kolozsvári bíró ezt nagyon meg fogja emlegetni.

Viszontlátásra a Törvényszéken, Sz cs Sándor Attila ügyvéd, a MINORITY RIGHT EGYESÜLET elnöke, az új kérelmez és a valószínű új felperes részér l.

41

INTERJÚ KINCSES EL D ÜGYVÉD ÚRRAL, A MAROSVÁSÁRHELYI ÜGYVÉDI KAMARA TAGJÁVAL

Kincses Előd Géza, (Marosvásárhely, 1941. október 2.-) ügyvéd, jogi szakíró, közíró, közéleti személyiség, magazinunk első riport alanya, fiatalos lelkesedéssel tett

eleget

felkérésünknek.

A

rövid

beszélgetésünk alatt, a jogászi életútjáról kérdeztük.

Erdélyi Jogász: Miel tt jogot kezdett volna tanulni, mi volt a véleménye err l a tudományágról, hogyan viszonyult hozzá és mi váltotta ki, hogy ezt az életpályát választotta?

Kincses Előd: Az én édesapám volt a Magyar Autonóm Tartomány utolsó törvényszéki elnöke, viszont egy szóval sem mondta soha, hogy a jogra menjek.

Tizedikes koromban még nem tudtam, milyen pályát válasszak, de egy alkalommal bementem édesapám elnöki irodájába, ahol ott volt a gyerekkori barátja az ügyész Csipkés Zolti bácsi.

mondta édesapának: tudod Elemér, ez mégis csak ez egy

olyan mesterség, hogyha az embernek egy nap nincs kedve dolgozni, nem dolgozik, s másnap majd bepótolja. Na mondom, ez nekem való szakma és így döntöttem el, hogy a jogra fogok felvételizni.

Erdélyi Jogász: A hatvanas évek elején milyen kihívásokkal találkozott egy magyar jogász hallgató a Bukaresti Egyetemen? Mennyire határozták meg a kés bbi jogász jellemét, az itt eltöltött diákévek?

Kincses Előd: Én voltam a bukaresti jogon az egyetlen magyar. Az 1959 - es év az erdélyi magyar fels oktatásnak egy gyász éve volt, ugyanis ebben az évben 42

történt meg a Babeș-Bolyai Tudományegyetem kényszerházasság. Viszont a párt adott egy plusz jogot, mégpedig, hogy az ország bármely egyetemén anyanyelven lehetett felvételizni. Amikor felutaztam Bukarestbe, s kértem ezen jogomat az egyetem magyar ellenes dékánja azt válaszolta, hogy írjál csak románul mert itt senki sem tud magyarul. (Amúgy az Egyetemre nem volt jellemz a magyar ellenes hangvétel) Megjegyzem, hogy az intézményben több olyan tanár is tevékenykedett akikr l tudni lehetett, hogy jól ismerik a magyar nyelvet, többek között Deák Ferenc tanársegéd is.

A felvételi után borzasztóan el voltam keseredve, viszont egy olyan csoda történt amit ma sem tudok megmagyarázni. Amikor mentem, hogy nézzem meg az írásbelinek az eredményét ki volt írva, hogy Kincses El d sürg sen jelenjen meg a rektori titkárságon. A rektor hivatott és tudatta velem, hogy mivel nem tartották tiszteletben, a jogomat az anyanyelvi felvételihez ezért ha akarom megsemmisítik a dolgozatom. Természetesen éltem ezen jogommal és történelemb l immár magyarul Dózsa György tételére megkaptam a tízest. Ezután következett az els

szóbeli,

román nyelv és irodalomból. Meglepetésemre egy magyar fordító várt a terembe, s így akkor én román nyelv és irodalomból magyarul felvételiztem. Amikor idéztem az egyik versb l románul, a bizottság majdnem elájult, hogy ez a magyar még románul is megtud szólalni.

Ami a kérdésre a választ illeti elmondhatom, hogy a tanári kar korrekten viselkedett velem, az évfolyamtársakkal nagyon jó viszonyban voltam, el ttem nyíltan beszéltek bármir l, ez által nagyon jól megismertem a regáti románokat.

Erdélyi Jogász: Miért választotta az ügyvédi hivatást?

Kincses Előd : Eleinte nem akartam ügyvéd lenni, de akkor 1964-ben amikor végeztem, itt Vásárhelyen már nem igen engedtek be magyart bírónak vagy ügyésznek, így jogtanácsosként kezdtem a pályafutásomat, de mivel ez nagyon egysíkú volt, néhány év után letettem az ügyvédi vizsgát, s így lettem ügyvéd.

43

Erdélyi Jogász: Gyakorló jogászként mennyire volt szabad a múlt rendszerben, napjainkhoz viszonyítva?

Kincses Előd: Egy ügyvédnek minden további nélkül joga volt egy ügyet felvenni. Néhány esetben el fordult viszont , hogy odaszólt a párt. Ilyen szempontból a legnevetségesebb eset az volt, amikor borjú nevelésre szerz dött, néhány gazda egy faluból, s a szerz dés szerint ahány kilós volt a borjú, a gazdák annyi kiló kukoricát is kellett volna, hogy kapjanak. Nekik kifizették a borjúk árát, viszont nem kapták meg az ezzel járó kukorica mennyiséget. A következ évben a kukorica ismét elmaradt, s ezért megkeresett az egyik gazda, hogy pereljük be az ezért felel s állami vállalatot. Ez meg is történt viszont a Tartományi Törvényszék elnöke, behívatott magához és megkért, hogy ne csináljak ilyen pereket mert az els titkár ide telefonált, hogy nehogy igazat adjunk neked. Szóval, akkora bajt okozott volna ez a per s olyan jól állt az ország mezőgazdasága, hogy a meg szerz dött kukorica átadása gondot jelentett.

Továbbá amikor T kés Lászlót képviseltem a kilakoltatási perében, (amib l ugye az egész 1989-es népfelkelés kitört) megpróbáltak lebeszélni, arról, hogy leutazzak Temesvárra. Az ügy az akkori igazságügyi miniszter fülébe jutott aki, kijelentette, hogy hagyni kell, hogy az ügyvéd tegye a dolgát, úgyhogy aztán így utaztam le miniszteri jóváhagyással.

Erdélyi Jogász: Mit jelent Magyarországon és Romániában is egyaránt ügyvéd lenni?

Kincses Előd: Ez nem volt egyszerű, ezt a megoldást inkább a kényszer szülte.

A marosvásárhelyi fekete március után tudtam, hogy koholt vádak alapján eljárást indítanak ellenem, s azt is tudtam, hogy a Vatra Românească tagságának jelent s része a marosvásárhelyi ügyészekb l és bírákból áll, tehát egyáltalán nem számíthattam korrekt elbírálásra. Mivel tudtam, hogy ártatlan vagyok, ezért átléptem trükkösen a román-magyar határt, öt és fél év után jöhettem vissza úgy, hogy az Európai Ember Jogi Bírósághoz fordultam. Ezt követ en kaptam egy közlést, mely

44

szerint a meg nem kezdett eljárást megszüntették. Azóta sem tudom, hogy egy meg nem kezdett eljárást, hogyan lehet megszüntetni!

Azért tettem ügyvédi vizsgát Magyarországon, mivel valamib l fel kellett tartanom magam. Az egyik szóbeli vizsgán azt kérdezték t lem, hogy mi a veszélyes üzem. Erre én egy kis gondolkodás után azt válaszolom, hogy a román jogrendszer nem ismeri a veszélyes üzem fogalmát. Erre azt mondja az egyik vizsgáztató: de kolléga úr, itt a magyar jogból kell vizsgázni! Mire én: igen de az én fejemben a kett együtt van, s szét kell válasszam.

Ami nagyon tetszett Magyarországon, hogy minden ügy külön id pontot kapott, s pár perces késéssel ezt be is tartották, s így nem kellett órákat fölöslegesen eltölteni a Bíróságon.

Erdélyi Jogász: Az erdélyi jogásznak mennyire szabad és kell részt vennie a közéletben?

Kincses Előd: Szerintem ez nem csak jogászi feladat, hanem egy felel s erdélyi magyar értelmiségi, a magyar közösség életében részt kell vegyen és hozzá kell járuljon ahhoz, hogy jó irányba menjenek a dolgok.

Erdélyi Jogász: Ön szerint, hogyan érvényesülnek a nyelvi jogok a gyakorlatban?

Kincses Előd: Szinte sehogy. Ahhoz képest, hogy mi volt akkor amikor én kezdtem a szakmát a hatvanas évek elején, óriási a visszalépés . Itt Marosvásárhelyen akkor két bíró tárgyalt egy ügyet, az egyik magyar volt a másik román. Ha a tanúk vagy a felek nem tudtak románul akkor a magyar bíró hallgatta ki, még akkor is, ha a román bíró tárgyalt és úgy vette jegyz könyvbe az ott elhangzottakat. Ez által ténylegesen érvényesült az anyanyelv használat, nem úgy mint napjainkba a fordítók által.

Erdélyi Jogász: Ön szerint melyek egy ügyvéd legf bb erényei?

Kincses Előd: Koncentrációs készség és a pontosság.

Megj.: Az interjú teljes egészében megtekinthet , szervezetünk youtube csatornáján.

45

A MÚLT TISZTELETE, A JÖV

REMÉNYE

Áttekintés Mikó Imre jogászi pályájáról A polihisztorok kora véget ért Brassai Sámuellel,-véleménye szerint- viszont ez nem jelenti azt, hogy azóta nem születettek és alkottak, hozzájuk hasonló tulajdonságokkal rendelkez

személyek. Mikó Imre közéjük

tartozik, mivel nemcsak jogászként alkotott nagyot, hanem az egész XX. század egyik meghatározó közéleti személyisége is volt Erdélyben. A jogászi pálya mellett életében méltón helytállt íróként, műfordítóként, helytörténészként, politikusként, nyelvészként, szakíróként, tanárként, unitárius egyházi vezet ként.

Mindezek

mellett még a családjának is nagy fontosságot tulajdonított. Egyik unokája visszaemlékezése szerint, nagyszerűen tudott koncentrálni: otthon egy ablak el tt állt az íróasztala, körülötte zajlott az élet, gyermekei játszódtak, de

zavartalanul írt,

dolgozott.

1911 március 27-én született Bánffyhunyadon, Mikó L rinc Kolozs vármegyei járásbíró és Zsakó Aranka els

gyermekeként, a háromszéki bölöni

székély Mikó köznemesi család sarjaként. Már kiskorában szigorú, de ugyanakkor hatásos nevelésben részesült, mely egész életét végig kísérte, s megmutatkozott a munkaszeretetben, pontosságban, rendszerességben.

Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte, ahol megjelent a társadalomtudományok iránti fokozott érdekl dése, a történelem és a nemzeti értékek iránti szeretete.

1928 - ban szerzett érettségi oklevelet annak ellenére, hogy a román nyelv miatt csak nagyon kevesen tudtak ezen a vizsgán sikeresen helytállni.

46

Tanulmányait a jog mellett az Unitárius Teológiai Akadémián is folytatta. Itt Ő félévet, végzett el de úgymond „látogatás nélkülin”, vagyis bejárogatott órára, vizsgázgatott, légátus is volt, de ezzel egy id ben végezte a jogot. Tulajdonképpen a püspökségen dolgozó édesapja kérésére kezdte el a teológiát, azért, mert a frissen felvételiz k között a jelentkez knek nem volt érettségijük. Így az intézet szinte elvesztette egyetemi rangját. A másod év végi záróvizsgára viszont már nem jelentkezett. Választásában valószínű nagy szerepet játszott a családi hagyomány, mivel felmen i és oldalági rokonai közül huszonketten voltak jogászok.

Itthoni jogi tanulmányait, - mely a doktori cím megszerzésével zárult- 1934ben fejezi be a kolozsvári I. Ferdinánd Román Egyetemen. Disszertációjának címe a Székely közületi kulturális önkormányzat, mely napjaink jogászának ábrándi téma lenne egy doktori szakdolgozat témájaként, de abban az id ben még váratott magára a párizsi Kisebbségi Szerz dés gyakorlatba ültetése az állam részér l, melyet Románia ratifikált, s melynek 11. szakasza8 valós jogi viták születésének megoldására adott okot. A disszertáció nagy sikernek örvendett, számos román és magyar jogtudós méltatta tartalmáért és szakmaiságáért is. A Magyar Kisebbség című folyóirat magyarul és románul is közölte.

1934 és 1936 között alkalma van külföldön diákoskodni, ismerkedni a nyugati világgal, nézeteivel. Tapasztalatait a jogtudomány terén f leg Párizsba fejlesztette, de a lehet ségekhez mérten részt vett más nyugati országok rendezvényein is.

A

társalgás Európa idegen nemzeteivel nem jelentett gondot Mikónak, hisz ekkor már öt nyelvet ismert, melyek mellé a kés bbi fogságba az oroszt is megtanulta, amib l 1954-ben államvizsgát is szerzett Bukarestben.

Mikó Imre publicisztikai munkássága jogászként a kisebbségjog köré szervez dik. Írásainak f témája az erdélyi magyar kisebbség jogi helyzete volt, melyet igyekezett nemzetközi vonatkoztatásban is taglalni. Ezek a tanulmányok, Ro á ia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületek ek a ro á álla elle őrzése ellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen, 1919. december 9-i párizsi kise ségi szerződés, Románia és a szövetséges és társult főhatal ak között 8

47

bibliográfiák f leg a Magyar Kisebbség, az Erdélyi Múzeum, a Keleti újság című folyóiratokban jelentek meg.

1937-ben a Magyar Kisebbség mellékletet indít Kisebbségi Jogélet címen, s a lap egyik szerkeszt ének Mikó Imrét kérik fel, Asztalos Sándorral együtt, akik 6 lapszámon keresztül tesznek eleget ennek a felkérésnek.

Elméleti tapasztalatait, ügyvédként is gyakorlatba ültethette 1938-39 között, amikor több ízben is sikeresen felmentették vádlottjait. Irodája Kolozsváron volt, véd ügyvédként f leg az erdélyi értelmiség ellen irányuló, a hatalom részér l érkez túlkapott, mára nevetségesnek tűn vádak jelentéktelenségét kellett bizonyítania, aminek Mikó nagyszerűen eleget is tett.

Jogászi pályájának legf bb tudományos munkája az 19ŐŐ-ben napvilágot látott 552 oldalas Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika című monográfia megírása.

A mű tárgyilagos, el ítélet mentes s a már tapasztalt kisebbségjogász tehetségével íródott. Tárgya a történelmi Magyarország korszakai jogtörténeti megvilágításból.

1944 októberében szovjet katonák Mikó Imrét letartoztatták és hadifogságba vitték az Azov tengeri kiköt városba Taganrogba. A fogságban eltöltött évek, megviselték, teljesen újraértékelte az életet, viszont nem veszítette el a reményt, a dolgozni akarást.

Ugyanakkor nem csak ez változott meg a három és féléves

távolléte alatt, hanem amellett, hogy hatalomváltozás következett be, a jogász közéleti szerepe is háttérbe szorult a szocialista Romániában. Más szóval már nem lehetett ugyanaz a hangvételű, kisebbségjogász mint el tte. Ebb l kifolyólag a fogság után nem is tért vissza gyakorló jogászi hivatásához, 1956-ig orosztanárként dolgozott, ahonnan a forradalom okozta állami el vigyázatosság miatt távolították el. Ezt követ en, raktáros egy könyvterjeszt vállalatnál, kés bb könyvárus, s élete utolsó szakaszában könyvszerkeszt

a Kriterion Kiadó kolozsvári fiókjánál.

Könyvekkel kapcsolatos tevékenységér l így nyilatkozik: ,,...a könyv nálunk nemcsak írásmű, hanem ügy és tett”.

48

Ennek ellenére nem fordít hátat hívatásának, hanem a lehet ségekhez mérten, párhuzamosan a kenyeret adó munkája mellett figyelemmel kíséri a magyar, román, szovjet és a kommunista blokk államai által elérhet jogi szakirodalmat.

A hatvanas évek elején ismét publikál viszont névtelenül, és a kisebbséget érint jogi témákat csak vigyázva taglalja, úgymond elrejtve próbál foglalkozni azzal ami neki az eredeti hivatása. Erre a jog publicisztikai korszakára inkább a törvények szövegének ad litteram , közérthet értelmezése jellemz és semmiképp a saját néz pontok, vélemények kinyilvánítása. Értekezleteib l kitűnik, hogy a kisebbség jogegyenlőséget csak akkor élvez, ha nyelvi jogai tiszteletben tartja az állam. Élete utolsó éveiben ismét visszanyerte a régi kisebbségjogászi hangvételét, viszont, a rendszer által elvárt stílusban. Ennek margójára csak annyit említünk, hogy azokat a lapokat melyekbe a háború el tt közölt nagyjából beszüntette az állam. Nem lett a rendszer embere csak úgy próbált eleget tenni a jogterjesztésnek, hogy az, az államberendezkedés nézeteinek is megfeleljen. Ehhez is külön tehetség kellett, úgy szólni kényes jogi témákról a közvéleményhez, hogy ez ne tűnjön fel a szocialista cenzúrának. A témakör ami foglalkoztatja továbbra is a kisebbségjog , a nemzetiség és a kollektív jogok. Írásai, munkássága mellett, a szellemiség melyet

képviselt tovább él az

nevét visel szakkollégium, jogvéd szolgálat és ösztöndíj által. Továbbá emlékét méltón rzik a róla született írások, ugyanakkor gyermekei, unokái, dédunokái.

1977. március 21-én halt meg . Örök nyugalomra kolozsvári Házsongárdi temet be helyezték. Eszméi, nézetei viszont itt maradtak nekünk, erdélyi társadalmunk építésére.

A jogászi életútja mellett, egy ma is helytálló idézetével emlékezünk rá: „Egyetlen kisebbség sem pusztul el csak azért, mert jogai nem voltak törvénybe iktatva, viszont egyetlen kisebbséget sem tartott meg a törvény betűje. ” Megj. Az áttekintést Balázs Sándor: Mikó Imre élet-és pályakép, Mikó Ferenc: Aki előttem járt írások és A romániai magyar irodalmi lexikon elektronikus kiadása alapján állítottuk össze.

Köszönet Mikó Ferencnek az áttekintés megírásához nyújtott segítségéért.

49

50

Partnereink:

www.snekkia.com