I. évfolyam, 1. szám • 2012. szeptember
A tartalomból:
Miért Felvezető?
A
felvezető: ismert kifejezés a Forma-1 világában. Mielőtt a futam elkezdődik, egy felvezető kört tesznek a versenyzők a pályán… Felvezetőt készítenek filmeknek, műsoroknak, mint egy ráhangoló, kedvcsináló összeállítást, egy előzetest… Ilyen felvezető földi életünkben a közösségi létünk is: bemelegítünk, hogy alkalmassá váljunk a „versenyre”. Előkészít, ráhangol és átvezet egy másik dimenzióba, Isten Országába. És szó szerinti értelemben is a közösségbe tartozásunk felvezető a men�nyei életbe, a szentek közösségébe. Végső soron pedig „felvezet Ő”: mert Jézus tudja egyedül az utat…
• Miért Felvezető? • Minden tevékenységünket a
• • • • • •
közösségből kell megélnünk! (Interjú Kocsis Fülöp görög katolikus püspök atyával) Érintés (Tanúságtétel) Rejtvény A Hit Kapuja (Lelkiség) Új lelkigyakorlatok... Vers Impresszum
Minden tevékenységünket a közösségből kell megélnünk! Interjú Kocsis Fülöp görög katolikus püspök atyával Ön, mint az egyház püspöke, mit gondol a közösségekről, az egyházi csoportokról? Ennek teológiai jelentősége van. A közösség nem csak egy csoport, amelyben jól érzik magukat az emberek, hanem az egyházi közösségben Isten szentháromságos közössége je-
lenik meg. Amikor az ember közösségre vágyik, akkor valójában a szíve mélyén azt tapasztalja meg, hogy ő az Isten közösségébe szeretne tartozni. Hogyha mi Isten képére vagyunk alkotva, akkor belénk van táplálva az, hogy a közösségben tudunk igazán élni és fejlődni. Ahogy Isten is (Atya
- Fiú - Szentlélek) misztikus közösségben él, az ő képmásaként mi is közösségre vágyunk. Tehát ez a keresztény és istenkövető életnek alappillére, hogy a kereszténységünket közösségben tudjuk csak megélni. Egyrészről, ahogy eddig mondtam, én vágyom a közösségre, mégpedig azért, mert végső eredményben, végső értelmezésben az isteni közösségre vágyom, másrészt pedig azért, mert magát az isteni életet, a szeretet alaptörvényét nem lehet megélni magányosan. A szeretet parancsát csak közösségben tudjuk megélni és ezért az egyház kezdettől fogva gyülekezetekre, egybejövő közösségekre épül. Az Ön személyes életében, akár mint szerzetes, vagy akár mint lelkipásztor, mit jelent a közösség a gyakorlatban? Bevallom, hogy a szerzetes közösségben sokkal inkább megélhettem ennek a szépségét. Tehát a szerzetes közösség még kézzelfoghatóbban teológiai közösség. Mert ott azért vagyunk
együtt, hogy Istennek éljünk, mivel Isten hoz bennünket össze nyilvánvalóan. Az egyházközségben persze én is megküzdöttem azzal, hogy az emberek nem mindig úgy viselkednek, úgy élnek, ahogy egy közösségben élni kellene. A papnak nagy feladata, hogy elvezesse őket arra, mit jelent a közösség. A közösség az a közeg, ahol nekem feladatom van, persze és ahonnan merítem az erőt, hogy a keresztény életet élhessem. Püspökként pedig arra törekszem, hogy minden egyes intézményünk egyben keresztény közösség is legyen. Tehát az iskolák tantestületei, az óvodák pedagógusai és a szociális gyermekvédelmi hálózat munkacsoportjai is mind keresztény közösséggé kovácsolódjanak össze. Azért válunk egyházivá, mert keresztény közösségben élünk, a munkánkat keresztény közösségben éljük meg. Azzal hogy rátesszük a pecsétet, meg olyan nevet adunk neki, amit szentről nevezünk el, attól még nem lesz keresztény. Tehát minden tevékenységünket vagy a közösségben, vagy a közösség vonatkozásában, a közösségből kell megélnünk. Mielőtt Isten hívását megérezte, azelőtt Ön is eljárt közösségbe? Igen. Abban az időben, a ’80-as években, az ifjúsági élet nagyon aktív volt. Én is vágytam közösségbe. Szegeden a görög-katolikusok nagyon kevesen
voltak, ezért a rómaiakhoz jártam. A jezsuita templomban egy nagyon jó közösség volt. Ötvenen-hatvanan jöttünk össze: zenéltünk, kirándulásokat szerveztünk, előadásokat- és tanúságtételeket hallgattunk. Nagyon szerettem, beletartoztam én is ízig-vérig. Egy másik közösségünk is volt: a KEFÉT, azaz a Keresztény Fiatalok Építő Tábora, amelybe az ország minden pontjáról jöttünk össze. Ez egy fedőnév volt, hogy mi építő táborba megyünk – akkor, a kommunizmusban csak így lehetett fiataloknak táborozni. Valójában lelkigyakorlatokat szerveztünk. Közben tényleg dolgoztunk is: egy templomot felújítottunk, vagy segítettünk szüretelni… Tehát nekem is sokat számított fiatalként, hogy keresztény közösségbe tartozhattam. Miért fontos tartozni valahova? Az ember a közösségben tud kibontakozni igazán. Ott fölismerem, hogy milyen gyengéim, és milyen adottságaim, erényeim vannak. Tehát azért nagyon fontos a közösség, hogy az ember önmagát megismerje, mert különben csak úgy él a világban, azt követi, amit éppen a nagy tömeg és a divat diktál - ez nem élet. Ebben nem tud kibontakozni az emberi személyiség. A közösségben igen, mert vannak kapcsolatok, amelyek eredményeképpen én magam is látom, hogy milyen vagyok. Tehát a közösség ebben elen-
gedhetetlen, úgyhogy aki meg akarja ismerni önmagát, életét, életcélját, annak fontos, hogy a hitét közösségben élje meg. Mi az, amit ön a legnagyobb veszélynek, vagy legnagyobb problémának lát, amire oda kell figyelnie annak, aki egy jézusi közösségben szeretne növekedni? A keresztény közösségeknek, fiatalok közösségének egyik veszélye, hogy elfelejtenek kereszténnyé lenni, vagy elfelejtik ennek a törekvését. A közösségbe járás nekik feladat is, késztetés is, hogy önmagukat egyre inkább mélyítsék, egyre jobban megismerjék, egyre jobban tevékenykedjenek is az egyházban a szolgálattétel által. Erre oda kell figyelni. A másik veszély: elmegyek a közösségbe, hogy én jól érezzem magam, és ha engem nem vesznek körül, vagy ott nincs elég jó barátom, akkor otthagyom. Nem, nem ezért megyek közösségbe, hanem azért, hogy én adhassak, fölfedezzem hol, mi módon tudom megélni a krisztusi szeretetet. Tehát én akarjak adni, ne pedig azt keressem, hogy nekem mit ad ez a közösség. Köszönöm szépen Püspök atya a beszélgetést. Nekem személy szerint is sokat jelentettek szavai. Isten áldja a további szolgálatában!
Érintés „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel. 4,20)
V
an valami varázslatos egy történet első szavaiban, sohasem tudhatjuk hova vezetnek. Engem ide vezettek, ahol otthonra találtam – hallottam egyszer ezt a néhány szót és magával ragadott, összeszorult szívvel gondoltam arra, miként tértem „haza” Istenhez, mint ahogy a tékozló fiú is visszatért atyjához. Gyermekként az édesanyám, amikor játszani engedett kisbarátaimhoz, mindig azt mondta nekem, hogy „kislányom akkor kell hazajönnöd, ha hallod a harangszót”! A mindennapi teendőim végzése mellett hallottam 2
meg egy nap a harang hívó szavát, ami Istenhez vezetett haza. A harang Istenre irányítja a figyelmünket. Számomra a harangszó jelenti Istennel való kapcsolatom új kezdetét. Visszakaptam elvesztett biztonságérzetemet, amit a világban kerestem, de Istennél találtam meg. Új életet nyertem a Szentlélekben harangszóra. Életem során nem mindig voltam képes megérteni Isten szeretetét. A régi és az új életem között a különbség a nézőpontokban van, és ez a dolgok kimenetelében is érvényesül. Az Úr gondviselő szeretete kísért magzat ko-
romtól kezdődően, a szüleim halálával túl korán ért veszteségen át. Az Úr szeretete elért és magához vont engem életem körülményeivel. Érintéseket tapasztalunk meg, amikor Isten kegyelme kiárad. Felkészített, majd elvezetett engem egy olyan hivatásra, ahol a gondoskodásra szoruló, hányattatott sorsú gyermekek, és fiatalok életében nyújthatok segítséget. A gyermekvédelemben saját életemmel szolgálok mintául, noha jómagam nem éltem családból kiemelve, az állami gondoskodásban felnövekvő gyermekek szenvedéseit
Felvezető közösségi lap • I. évfolyam, 1. szám • 2012. szeptember
azonban megtapasztaltam. A hivatás betöltéséig – és azóta is – fogta a kezem, végig vezetett az úton. Egy éve költöztem Pécsre, szomorúan hagytam ott azt a közösséget, akikkel együtt vettem részt vasárnaponként a szentmisén. Aggódtam, hogy vajon új lakhelyemen találok-e olyan plébániát, amelyet magaménak érzek? Imádkoztam, hogy megtaláljam a helyem. Elvezetett az Úr arra a plébániára, amely a nevemet viseli. A szentmiséről hazafelé tartottam, amikor a tömegközlekedési eszközön
egy hajléktalan férfi kabátja alól, féltve őrizvén elővett egy sárga színű rózsát, és kedvesen megkérdezte tőlem „elfogadnám ezt a virágot”. Tudtam, hogy Isten figyel rám, a kedvenc virágomat adta. Isten mindent felhasznál arra, hogy célba juttasson az Ő terve szerint. Tudom, hogy nyugodtan rábízhatom magam, sehol sem vagyok nagyobb biztonságban, mint az Ő kezében. Meghallani a szelíd hangot, amely „súgóként” érted van, fantasztikus megtapasztalás. Biztos vagyok benne, hogy te is találkoztál már olyan hétköznapi
eseményekkel, amelyekben felfedezhetted Isten kezét. Őszintén, hány ilyen alkalmat hagytunk már elmenni? Olyan helyzetekbe állított bele az Úr, melyek vizsgaként álltak előttem. Örömmel tudatom, hogy átmentem a vizsgán. Honnan tudom, hogy sikeres vizsgát tettem? Onnan, hogy a kezedben tartod és olvasod írásomat! Látod milyen tökéletes az Isten terve? Életem eseményeivel megismerhetted a végtelenül irgalmas Istent, aki maga a szeretet! Elisabeth
Az itt felsorolt szavak vízszintesen, függőlegesen és átlósan olvashatók balról jobbra és jobbról balra, illetve fentről lefelé és lentről felfelé. Egy betű többször is felhasználható! A szavakat kihúzva, a megmaradt betűket sorban összeolvasva, az itt látható idézet utolsó szavát kapjuk. „A közösséget megélni annyi, mint ledönteni a korlátokat, és befogadni a … .” (Jean Vanier)
ANYA DNS KEFÉT HIT KÖZÖSSÉG MOZGÁS
SÉRÜLT KERESZTÉNY JÁNOS ÉVSZAK ÖREG
TANÚM VAN DÉLTÁJBAN HIBA IGAZ BAJ
TALÁL GRÓF HALLÁS LÁTÁS SZÜL SÁRA
A megfejtéseket a következő e-mail címre várjuk: felvezeto2012@gmail.com Beküldési határidő: 2012. október 1. A helyes megfejtők között 3 db 1500 ft értékű könyvcsomagot, 5 db 2000 ft értékű kupont (amely a Holdfény Közösség őszi lelki hétvégéin váltható be, mint kedvezmény), valamint egy dicsőítő cd-t sorsolunk ki (amelyet Rőmer Károly ajánlott fel).
A Hit Kapuja Kedves Olvasó! Kérlek, hogy most egy pillanatra képzeld magad elé az első képet, ami megjelenik a gondolatodban, ha meghallod ezt a kifejezést: a Hit Kapuja! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk mi katolikus hívők ugyanis, hogy az idén októbertől – a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulójára emlékezve – több mint egy éven keresztül a Hit Évét ünnepelhetjük. XVI. Benedek pápa pedig ennek az évnek a meghirdetésekor, mintegy mottóul, ezt a szentírási képet tárja elénk: Szent Pál és társai „egybegyűjtötték az Egyházat, elbeszélték milyen nagy dolgokat művelt általuk az Isten, és hogyan nyitotta meg a hit kapuját a pogányoknak…” (Ap Csel 14,27). Az én képem, ami eszembe jut erről a kifejezésről, azt a pillanatot ábrázolja, amikor II. János Pál pápa tizenkét évvel ezelőtt megnyitotta a Jubileumi Szentév kapuját Karácsony előestéjén. Elsőéves kispapként az esztergomi Bazilika kórusáról néztem a közvetítésben az idős, de mégis határozott Szentatyát, amint kitárta a Szent Péter Bazilika hatalmas bronz kapuját. Akkor is valami nagy várokozást
éltünk át az Egyházban azzal kapcsolatban, hogy most nekünk adatik meg ez a történelmi lehetőség, hogy egy kerek évforduló kapcsán elgondolkodjunk Isten nagy tettein, melyek először a múltban, de legfőképpen a jelenünkben, a mi életünkben, az én életemben történtek és történnek. Ha Te is belekapcsolódsz legalább lélekben ennek az évnek a programjába, akkor hasonló kis csoda részese lehetsz: a hit kapuja számodra is újra feltárul, Krisztus belép az életedbe, és most, 2012. kellős közepén a válságok, kérdések, küzdelmek közepette is átélheted, hogy az Úr szeretete jelen van az életedben. Ennek az életnek a teljessége pedig abban az Egyházban van, ami a hitvallás és a szentségek eszközén keresztül közvetíti Neked Isten kegyelmét. Nézz tehát kicsit magadba: mikor és hol tapasztaltad eddig különösen is Isten erejét? Hol vagy most a hit útján, mit szeretnél kérni ezzel kapcsolatban Tőle? Ha mindezeket megfogalmaztad, állj oda a saját életed nagy kapuja elé és engedd, hogy Jézus bevezessen a Hit Kapuján!
Felvezető közösségi lap • I. évfolyam, 1. szám • 2012. szeptember
3
Új lelkigyakorlatok, lelki hétvégék a Holdfény Közösség szervezésében 2012. őszétől! „Karizmatisztázó” lelki napok
„A keresztény hitvallás – mit is hiszünk” lelki napok
(dr. Gorove László lelkigyakorlata alapján) Téma: a Szentírás alapján végig vett és röviden elemzett 30 karizmából segít felfedezni, hogy melyekkel rendelkezünk személyesen. Célja: a karizmáikkal tisztában lévő személyek aktívabban, hatékonyabban tudnak részt venni a közösségeikben, ezáltal eredményesebben szolgálhatják Istent, építhetik az Ő Országát. Időpontok: 2012. szeptember 28-30. Püspökszentlászló; 2012. október 12-14. Petőfiszállás – Pálosszentkút; 2012. november 23-25. Bárdudvarnok – Kaposszentbenedek
„Imaiskola” lelki napok
(Katona István atya lelkigyakorlata alapján) Téma: az imádság. A különféle imamódok (belső ima, dicsőítés, elmélkedés, gyógyulásért mondott ima, Jézus-ima, közbenjáró ima, Zsoltárok imádkozása) elméleti ismertetése és gyakorlati módon történő alkalmazása. Célja: elmélyíteni az imaéletet. Segítséget kíván adni, hogy a résztvevő hatékonyabban, nagyobb örömmel tudjon imádkozni.
Téma: az Apostoli hitvalláson keresztül bemutatja, hogy kiben (Atya, Jézus, és a Szentlélek) és miben (az egyház, a szentségek, a jövő…) hisz egy katolikus keresztény ember. Célja: az alapvető hitbeli ismeretek felelevenítése, kiegészítése, elsajátítása, illetve a témában felmerült kérdések megválaszolása. Időpont: 2012. november 9-11. Püspökszentlászló Valamennyi lelki hétvége során lehetőség nyílik gyónásra, valamint személyes közbenjáró imádságra. Jelentkezés, információ: holdfenylelkinapok@gmail.com vagy a +36 20 457 7375-as telefonszámon 16.00-18.00 között És a folytatás: 2013. februárjától új helyeken, 2013. szeptemberétől pedig 3 új lelki hétvége! Bővebben: www. holdfenykozosseg.hu
Időpont: 2012. december 7-9. Petőfiszállás – Pálosszentkút
Köszönjük,hogy elolvasta lapunk első számát! Ha tetszett, és máskor is kézbe kívánja venni, kérem, jelezze a felvezeto2012@gmail.com email címen! Simon László
Hiszed Az anyag rabláncán feszülve, hiszed, hogy egyszer majd szabadulsz, s lelked béklyóit levetve, egy utolsót még jajdulsz, de aztán szabad leszel végre, s könnyedén röppent fel az égbe, hited. Fel, fel a magasba, hol többé nem kínoz enyészet, hol nem ragad rád föld sara, s magad mögött hagyva az egészet, betölti lényed a tisztaság, és beteljesül végre az igazság. Hiszed. 4
Amennyiben támogatni is kívánja az újság megjelenését, azt a következő számlaszámra történő átutalással teheti meg: 11731018-20002877. Tűntesse fel a megjegyzés rovatba: támogatás. Isten fizesse meg!
Impresszum Felelős kiadó: Holdfény Közösség Alapítvány E-mail: holdfenykozosseg@gmail.com Honlap: holdfenykozosseg.hu Szerkesztők: Dr. Frankó Tamás, Simon Virág, Listár István Nyomdai előkészítés: Komáromi Csaba • www.chabelle.hu Nyomdai kivitelezés: Molnár Nyomdaipari és Kiadó Kft. (Pécs, Légszeszgyár u. 28.)
Felvezető közösségi lap • I. évfolyam, 1. szám • 2012. szeptember