Színes Fehér-Fekete 2007. Veni Sancte • 13. évfolyam 53. szám by Komáromi Csaba

Mazsolabál 2007. szeptember 20.

Tartalomjegyzék

Kell frissítés! • Bartusz Erősítés • Kiss Péter, Grónai Gábor A vezetés elsősorban példa • Baracs Eszter 12. B One World, One Promise • Beberika Dorina 12. C Három csinggomb • Viola Beáta 11. F Fűzfamese • Nagy Bianka 11. B Csak essen! • Nagy Bianka 11. B Kozma úr keringje Nyers kisasszonnyal • Viola Beáta 11. F SZIVACS Stúdió • Kovács Árpád „Reál“ A fiúk királya • Pártos Kitti 12. A Scouting for Boys • Beberika Dorina 12. C Keretmese • Imhoff Viktória 11. A Mert a dalos kedvet a Jóisten adja! • János Kamilla 9. D 100 • Belénessy Blanka 9. A DeBeJu • Eichert Gergő 12. C „Járási emberek s asszonyok” • Szabó Adrienn 12. C Junior Táborban Sirokon • Kiss Eszter 12. C A visai tekervényes... • Kovács Barbara 11. F Lovas-íjász és lovasíjász • Gácsik Dénes 11. C Nyolcan az osztrák fővárosban • Keszler Anett 11. A Via Ferrata • Meszéna Domokos 12. A Szikrázó csákány, negyven fok árnyékban • Bujdos Iván (2007) A kicsi mazsolák • Zalay Dorottya 11. A Túlélő túrán a kórus • Zalay Dorottya 11. A Egy kis statisztika Vízi- és repülcserkészet • Fekete Bernadett 12. B Tortúra • Szentiványi Judit 11. A A Vadkan őrs indulója „Egy jellemnevel, nagy játék“ • Varga Rita 11. E HÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEK

1-2 3 4-5 6-7 8-10 9 10-12 12 13 14 15 16 17 18-19 19-20 20 21 21 22 23 23-24 25 26 26-27 27 28-29 29 30 31 32

Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Páva Péter

Főszerkesztő: Bartusz-Dobosi László

Diák szerkesztők: Baracs Eszter 12. B Beberika Dorina 12. C Belénessy Blanka 9. A Nagy Bianka 11. B Pártos Kitti 12. A Szentiványi Judit 11. A Viola Beáta 11. F Zalay Dorottya 11. A

Tördelőszerkesztő: Komáromi Csaba (1998)

Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. PÁHOLY www.crnl.hu Következő lapzárta: 2007. november 20.

Nyomdai munkálatok: Muzsek és társa Nyomdaipari Kft. Pécs, Légszeszgyár út 15. Felelős vezető: Muzsek Árpád

Írók könyvesboltja 7621 Pécs, Király u. 21. Telefon: (72) 534-800 Nyitvatartás: H-P 9.30-18.00 Sz 9.30-13.00

Pedagógusoknak 10% kedvezmény!

Segítsd Te is “Színesebbé” tenni a lapot!

Ha vannak jó ötleteid,féltve orzött írásaid, ´´ vagy ügyesen rajzolsz, esetleg csak érzéked van összegyujteni az órai aranyköpéseket, ´´ keress bennünket a Páholyban!

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

Kell a frissítés!

Kávéházi gondolatok

sős, őszi délelőtt ültem le Üveges Andrea tanárnővel és Kovács Gusztáv tanár úrral a Páholyban, de ekkor még nem sejtettem, hogy ennek az évszaknak és időjárásnak szerepe lesz a beszélgetésünkben, s talán a lap jövőjét illetően is. Bartusz

Bartusz: Érdekes érzések motoszkálnak bennem ezzel a mostani beszélgetéssel kapcsolatosan, hiszen ez SZÍNESbéli „nyugdíjba vonulásom” első állomása. Leadom a lapot, mégpedig nektek, s ez öt és fél év után, nagyon fura érzés. Üveges Andrea: Beszélj nekünk erről az időszakról egy kicsit! Mik a tapasztalataid? Bartusz: Már a kezdés is nagyon érdekes volt, hiszen Antal Emília egyszerűen „kinézett magának” erre a posztra, pedig soha előtte egy szóval sem említettem neki, hogy engem ez a dolog érdekel, vagy foglalkoztat, miközben mindig is foglalkoztatott. Valahogy ráérzett erre és én meg a szokásos lendülettel belevetettem magamat. Ennek az lett az eredménye, hogy a kezdeti feladatkör egyre jobban kibővült, úgyhogy így öt és fél év után már kellőképpen kifáradtam és most inkább a családomra szeretném helyezni a fő hangsúlyt. Egyébként is jó, hogy ha jön frissítés, új erő, mert én már kidolgoztam magam a lapnál. A kérdés inkább az, hogy vajon ti csináltatok-e már valami hasonlót? Kovács Gusztáv: Én még soha. A nyár közepén úgy mondtam igent Sixtus atyának, aki ha jól tudom, egyeztetett veled előtte, hogy fogalmam sem volt róla, hogy mire vonatkozik az az igen. Azóta kicsit megijedtem, de annak az egynek örültem, hogy az Andi lesz a társam, mert tudom, hogy ő nagyon precíz, lelkiismeretes és van egy kis magyar tanáros karaktere is. Az is jó, hogy van már itt egy kis kialakult csapat, ahol mindenki tudja a dolgát. Ü. A.: Én a középiskolámban ugyan benne voltam az ottani lap szerkesztőségében, de hát az olyan hányavetett sorsú iskolai lap volt. Rádióztam is, és pár éve az Irodalmi Páholy szerkesztőségében is benne vagyok. Ez az én tapasztalatom, nem tudom, hogy elég lesz-e? Hadd kérdezzem meg viszont tőled, hogy mi volt a legjobb ebben az öt és fél évben? Bartusz: A Páholy. Ennek a helynek a megtalálása, a be-

13. évfolyam 53. szám

rendezése gyakorlatilag ennek az öt és fél évnek az eredménye. Véleményem szerint az iskola legkomfortosabb helyisége lett. Azok a gyerekek, akik valami miatt ide kötődnek, annyira szeretik, hogy gyakorlatilag úgy kell elüldözni őket innen, hogy az ember egy kicsit magára maradhasson. A Páholynak kialakult egy olyan légköre, hangulata, vonzása, ami miatt még a régiek is visszajárnak. Azt gondolom, hogy rang páholyosnak lenni vagy Páholy-kulccsal rendelkezni. A Páholy nekem is sokat adott. Rengeteg beszélgetés, rengeteg közös élmény... Messze túl a szerkesztőségi üléseken. Itt váltam például teafüggővé, de sokunknak egyfajta szellemi indíttatást is adott. Ü. A.: Ezt én is tapasztaltam. Tegnap, a szerkesztőségi üléseteken nagyon föllelkesültem. Arra gondoltam, hogy ez mennyire jó lesz. Nagyon tetszett, hogy milyen kreatívak voltak itt a diákok és nagyon jó volt a hangulat is. Bartusz: Bizony. Néha én is ujjongva megyek haza, olyan ötleteik vannak. Sok a kulimunka az újság szerkesztésben, de a diákok kreativitása miatt még így is megéri. Én azt szeretném kérdezni tőletek, ha lehet már ilyet kérdezni, hogy terveztek-e valamilyen változtatást a lapnál? Ugye azt beszéltük, hogy októbertől már ti viszitek a lapot, s az már nincs is olyan nagyon messze. K. G.: Alapvető változtatásra még egyelőre nem gondoltunk. Ha valami nagyobb lélegzetvételűt változtatnánk, azt mindenképpen csak jövő szeptembertől tennénk. Talán egy kicsit interaktívabbá lehetne tenni a lapot, hogy valamilyen módon bevonjuk az iskola többi tanulóját is. Esetleg levelezés, kvíz, játékok… még pontosan nem tudom. Azt viszont igen, hogy a Páholy most is egy fogalom itt a gimnáziumban; azt szeretném, hogy ezt mindenki érezze. Egy pillanatra azonban hadd kanyarodjak vissza Andi lelkesedéséhez. Amikor tegnap a diákok a szerkesztőségin fölvetették a karácsonyi szám lehetséges témáját, a csendet, akkor teljesen „leültem”. Az, hogy ez tizenéves diákoknak a fejéből pattan ki, és azt

Kávéházi gondolatok mondják, hogy ők a csendről akarnak írni, és van is hozzá ötletük meg elképzelésük, az zseniális. Ü. A.: Igen, ennek én is örültem. Szerintem nagyon jó téma. De te mit fogsz most csinálni a SZÍNES helyett? Biztos nem bírod ki, hogy ne csinálj semmit! Bartusz: A munkám mellett, ami már önmagában sem kevés, hiszen érettségiző osztályom van, két fő dologra szeretném összpontosítani az erőimet. A családomra, és az Irodalmi Páholyra. Az előbbit nem kell magyaráznom, hiszen nemrég öten lettünk, s ezzel egyenesen arányosan növekedtek a feladatok is, az utóbbival kapcsolatban pedig szeretném negyedéves lappá tenni a Páholyt. De szeretném hangsúlyozni, hogy nem akarom sem a SZÍNESt, sem a szerkesztőimet egyfajta hátraarccal magukra hagyni. Titeket meg pláne. Igyekszem majd a háttérből segíteni, ha lesz rá igény. De hadd térjek vissza egy kicsit a mostani számhoz, amelynek a tematikája a cserkészet lesz, ami nem véletlen, hiszen idén száz éves a cserkészmozgalom. Emellett az én szívemhez is igen közel áll a dolog, hiszen jómagam is 15 éve cserkészkedem, s ez jó búcsúszámnak ígérkezik. Nektek van-e bármiféle kötődésetek a cserkészethez? Ha van, akkor milyen, ha pedig nincs, akkor mit láttok az egészből így kívülről? K. G.: Nagyon sajnálom, hogy ebből a számból kimaradok, mert én már a rendszerváltozás óta cserkészkedem, főként a kőszegi csapatomnál, mostanság már kevésbé aktívan ugyan, de aki egyszer cserkész lett, az az is marad örökké. Egyszóval engem nagyon érdekel a téma, különösen azért, mert amikor két évvel ezelőtt idekerültem a gimnáziumba, nekem nagy segítség volt, hogy itt voltak a cserkészek, akikkel mindig megtaláltam a hangot, volt közös témánk, tudtuk a mércét. Ü. A.: Nekem sajnos semmi kapcsolatom sincs a cserkészettel, jómagam nem vagyok cserkész, de nagyon szimpatizálok ezzel az egésszel. Ha lenne gyermekem, biztosan beadnám. Úgy látom, hogy ez tartást ad az embereknek. Bartusz: Még valami egészen más. Melyik a kedvenc

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F évszakotok? Ezt annak idején Emília is megkérdezte tőlem, s nagy örömünkre, azonos állásponton voltunk, de még hadd ne mondjam meg, hogy mire jutottunk akkor. Ü. A.: Nekem az ősz. K. G.: Nem ér… nekem is. Bartusz: Ez remek. Most már megmondhatom, hogy akkor Emíliával is megörültünk egymásnak, mert mindketten ugyanezt mondtuk. Ez rendkívül bíztató számomra a lapot illetően. Vajon van ennek köze az irodalomhoz, az íráshoz, az ihlethez? Ü. A.: Azt nem tudom, de én a hangulatát szeretem nagyon. A színeit, s azt hogy reggel és este már hideg van, lehet gyapjúzoknit húzni, napközben pedig sütkérezni a Székesegyház előtt. A vénasszonyok nyarát például rettentően szeretem. K.G.: A legjobb az, amikor már minden lucskos és lehullanak a levelek. Tudom, hogy ezt mindenki utálja, de én valahogy nagyon szeretem. Olvasni is ekkor lehet a legjobban. Bartusz: Hát akkor mi rokon lelkek vagyunk. A kollégák azon szoktak ironizálni a tanáriban, hogy én hogy várom a ködöt, az esős, hideg őszt. Az esernyő a kedvenc tárgyam. Nyilvánítsuk ki akkor, hogy a legjobb évszak az ősz és készítsünk nyárra egy őszi számot! K. G.: Sőt legyen ezentúl minden szám őszi szám! Ü. A.: Akkor már megváltoztathatjuk az újság nevét is Őszre. A SZÍNES úgy is az őszre jellemző. Üzenj valamit befejezésül! Bartusz: Nem tudok, nem is akarok valami nagy üzenettel előállni. Üzentem én öt és fél éven keresztül az újsággal, ha valaki akarta, megértette.

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

Erősítés

riPortré

skolánk folyosóin az elmúlt pár hónapban egyre sűrűbben bukkannak fel a már olyan jól megszokott fehér/fekete színű szerzetesi ruhák, s ez nem Sixtus atya egyre pörgősebb jelenlétének, hanem két új ciszterci szerzetes érkezésének bizonyítéka. A főapát úr döntése alapján, a megnövekedett feladatok miatt, szükségessé vált az erősítés. Istennek legyen hála érte! Lássuk, kik is ők valójában! Kiss Péternek hívnak, 1975ben születtem Fejér megye egy kis falujában. Két nálam kisebb leánytestvérem van. A szüleim földművesek. Az általános iskolát helyben végeztem el. Gimnáziumba Székesfehérváron jártam. Érettségi után a megyei kórházban dolgoztam közel három évet, mint kézbesítő, majd segédápoló. Innen kértem felvételemet a Zirci Apátságba. 1996-ban öltöztem be az újoncok ruhájába, akkor kaptam a Péter nevet egy ciszterci püspökről. Öt esztendőt töltöttem Zircen, ami az ottani élet minden nehézsége és keménysége ellenére is az otthonommá vált. Mindig örömmel és szeretettel gondolok rá és térek oda haza. Teológiai tanulmányaim befejeztével Budapestre küldtek, hogy civil szakon is szerezzek tanári diplomát. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsész karára vettek fel történelem-magyar szakra. Egyetemi éveim közben 2002-ben letehettem az ünnepélyes, egész életemre Zirchez kötő fogadalmaimat. Életem legnagyszerűbb pillanata volt ez. 2003-ban, húsvét hétfőjén szenteltek pappá. Ezt követően a budai Szent Imre plébánián próbálkoztam a lelkipásztori munka egy részének gyakorlásával, már amit az egyetemi ténykedés engedett. Hat év fővárosi tartózkodás után ez év nyarának végén elöljáróm úgy döntött, hogy Pécsre helyez. Itt fogok hittant tanítani, igaz csak kis óraszámban, mert még vissza kell járnom Budapestre a diplomadolgozatomhoz szükséges kutatások miatt.

13. évfolyam 53. szám

Grónai Gábornak hívnak, ötödik éve vagyok ciszterci szerzetes. A rendben a Damján nevet kaptam, védőszentem Boldog Damien de Veuster flamand missziós szerzetespap és Szent Damján vértanú után. Előbbi a modern kor megrendítően nagylelkű és áldozatos szentje, a „XIX. századi Teréz anya”, a másik pedig az ókor sokat szenvedett vértanú apostola volt. Bízom bennük. Boldog Damján tehát nyugat-európai, Szent Damján pedig Arábia földjén született. Én azonban csak a kettő között, Mátraalján, egy hevesi faluban nevelkedtem. Szüleim mérnökök, a családi vállalkozásukat üzemeltetik öcsém segítségével, aki még a tanulmányait folytatja Gödöllőn. A zirci kolostorban töltött évek után 2006 nyarán helyeztek Budapestre, hogy elkezdjem a bölcsészkari tanulmányaimat. Nem egész egy év után, ez év tavaszán értesített rendi elöljáróm, hogy a nyár ismét egy új közösségbe repít: Pécsre. Örömmel vettem. Nemcsak azért, mert szeretek utazni és új helyeket megismerni, hanem azért is, mert részben hazajöttem. Itt él a nagymamám és a nagynéném, tehát nem teljesen ismeretlen ez a világ számomra. Most azonban nem látogatóba jöttem, hanem tanulni és tanítani, s ez a két folyamat párhuzamos és állandó. Egész életünkben tanulunk a másiktól, miközben tanítjuk őt, nincsenek csak tanárok és csak diákok. Így leszünk egyre gazdagabbak és boldogabbak, így válunk mindannyian kegyelemmé a másik számára. Hiszen ez a cél: észrevenni, hogy minden kegyelem.

riPortré

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

A vezetés elsősorban példa

cserkészmozgalom születésének századik évfordulója alkalmából látott napvilágot Sziklatábor cím alatt Arató László és Ivasivka Mátyás tanár úr közös könyve, amely a katakombacserkészet teljes történetét meséli el, őszintén, olvasmányosan, ahogy azt korábban csak kevesen hallhatták. Ennek alkalmából kerestem fel őket, hogy kérdezzek nemcsak a könyvükről, de személyes tapasztalataikról és gondolataikról is; két olyan embert, akik nem csak megélték, de minden erejükkel alakították is ezt a korszakot. Baracs Eszter 12. B.: Honnan jött az ötlet, hogy könyvet írjanak a katakombacserkészetről? Arató László: Még évekkel ezelőtt a Magyar Cserkészszövetség előző elnöksége felkért, hogy állítsam össze az MCSSZ földalatti életének történetét. Régi barátomat, Ivasivka Mátyás pécsi cserkészvezetőt felkértem társszerzőnek. Mindketten úgy éreztük, hogy ezzel a hiteles és szókimondó könyvvel tartozunk az utókornak és az újraindulás után felnövekvő cserkésznemzedéknek. Ivasivka Mátyás: 1948-ban Magyarországon végleg elhatalmasodott a kommunista diktatúra, s negyven olyan év következett, amikor illegálisan - katakombaszerűen - létezett a cserkészet. Erről a negyven évről szól ez a könyv, amelyről eddig nagyonnagyon keveset lehetett tudni. Két pécsi cserkészcsapat, a 10-es és a 47-es számú, titokban egyesült Sziklatábor néven; ők a könyv főszereplői, innen ered a cím is. B. E.: Előnyére vált-e a cserkészetnek a katakombakorszak megpróbáltatásokkal teli időszaka? A. L.: A kérdésre feltétlenül igennel kell válaszolnom. Ebben a korszakban mutatkozott meg igazán az egyes vezetők áldozatkész hűsége. I. M.: Igen, feltétlenül. Megerősödött a cserkészet, tudatosabbá vált; s annak a szűk ifjúsági rétegnek, akik cserkészek lehettek, mindenképpen előnyére szolgált. A katakombacserkészet nagyon sok elkötelezett embert nevelt ki, s úgymond „gerincet adott”. B. E.: Mit gondolnak, változott-e a cserkészet minőségben a katakombakorszak végetérte óta?

A. L.: Napjainkban intézményesen folyik az erkölcsi élet és a nemzeti kultúra álnok bomlasztása, tömegméretben - csekély kivétellel - a médiumok és a közélet csúsztatásokkal teli ámításaival. Sajnos nem eredménytelenül. A családi élet rombolása, a hazugság bűn nélküli beállítása, az erkölcsileg elfogadhatatlan pénzszerzés elismert sikerélményének, az egyházi oktatás gazdasági elnyomorításának, a semlegesnek hazudott neoliberális oktatásnak és a szexuális ösztönök gátlástalan kielégítésének erőteljes támogatása olyan stressz, amely alól a cserkészek sem tudják sok esetben teljesen függetleníteni magukat. I. M.: Mikor a rendszerváltáskor újra legálisan működhetett a cserkészet, két dolgot állapítottunk meg: hogy az alaptételekből semmit sem szabad elvenni - ez kicsit olyan, mint a Tízparancsolat, az egész cserkészet erre épül; és a másik, hogy a világ nagyon más lett. Ebből a szempontból a cserkészetben is vannak változások. B. E.: Hogy ha nem lett volna a kommunizmus és a katakombakorszak, hol tartana ma a cserkészet? A. L.: Azt láthatjuk, hogy míg nálunk a bolsevista erőszak generációkon keresztül ellehetetlenítette a keresztény értékek megjelenését a társadalomban és sok családban is, addig Nyugaton az anyagi jólét üresítette ki a vallásos társadalmat. Ezt a tendenciát persze nem lehet általánosítani, de valószínűsíthető, hogy ez a folyamat a kommunizmus nélkül nálunk is végbement volna. I. M.: Feltétlenül előrébb tartanánk, de talán Magyarországon szükség volt erre. Nagy-Britanniában például

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F mindenki cserkész. A főcserkész a trónörökös, a London melletti Jamboree-t Vilmos herceg nyitotta meg. De kérdés, hogy ez feltétlenül jó-e. Ott nem volt ilyen megpróbáltatás. Lehet, hogy kellett ez a magyar cserkészetnek. Krisztus maga mondta: „Üldözni fognak benneteket.” B. E.: Megfordult-e valaha is az a gondolat a fejükben, hogy a kockázat miatt visszalépnek a Sziklatábor vezetői köréből? A. L.: Soha. Isten kegyelméből fiatalon hoztam meg a döntést, hogy a fiatalokat a magyar cserkészet lelkisége szerinti jellemes életre nevelem. A politikai eseményeket Isten kezébe ajánlottam, de úgy véltem, hogy a fiatalok evangelizálására alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt szükség van. Számítottam rá, hogy előbb-utóbb emiatt le fogok bukni. Ám úgy véltem, hogy bárhová is kerülök, jó cserkészként talán ott is tudok eszköz lenni Isten kezében. I. M.: Nem. Tizenhat éves korom óta vagyok cserkész. Nem származom gyakorló vallásos családból; a cserkészetnek köszönhetem, hogy hívő lettem. Mindent egybevetve, egyáltalán nem fordult meg a fejemben. Miután megnősültem, nyilvánvaló volt, hogy ha lebukunk, az egész családot magammal rántom; de azért az védelmet jelentett, hogy akkoriban már szerepeltem a közéletben. B. E.: Mit üzennek a mai cserkész fiataloknak, akiket már nem fenyeget az a veszély, ami a katakombakorszak alatt működő cserkészeket fenyegette? A. L.: A mai cserkész fiataloknak a 150 évvel ezelőtt született alapítónk, BadenPowell búcsúleveléből vett, ma is rendkívül időszerű szavaival üzenek. „Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk… Csakhogy a boldogság nem a gazdagságból ered, nem a sikeres karrierből és nem saját vágyaink kielégítéséből… Az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el… Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz… Isten segítsen ebben Benneteket!”

13. évfolyam 53. szám

riPortré I. M.: Mivel a mai napig köztük vagyok - leginkább a kiscserkészekkel foglalkozom -, nem kell nagyon üzennem, de Teleki Pálnak van egy mondása: „A vezetés elsősorban példa.” Tehát nem kell sokat dumálni. Főleg a tinédzserek utálják nagyon a lelki fröccsöket. Én mindig azt teszem, és másoknak is javaslom, ha problematikus gyerekről van szó: nem kell lehordani, csak beosztani magad mellé éjjeli őrségbe. A legkutyább őrség az éjjel kettőtől négyig tartó (kétóránként van váltás); az ilyen fiúkat mindig magam mellé osztottam be, az éjjeli sötétségben jártunk fel-alá a táborban, és akkor beszéltem velük. Hihetetlenül fogékonyak rá, csak el kell találni a módját. Tehát a „vezetés elsősorban példa”, és ezt igyekszem a mindennapokban is megvalósítani.

riPortré

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

One World, One Promise

avagy emlékezés „kamaszkorunk legnagyobb élményére”

dén nyáron, pontosabban július 28-tól augusztus 8-ig került megrendezésre a „21st Word Scout Jamboree”, azaz a 21. cserkész világtalálkozó Angliában, Chelmsford mellett a Hylands parkban. Tavaly áprilisban iskolánkból többen részt vettünk egy válogatón, amin remekeltünk, s így a magyar kontingens tagjai lettünk. „Így hát a nyáron fogtuk csomagjainkat mi arcok, feltuszmákoltuk a hátunkra, és eltoltuk biciklinket az angliai susnyásba. Láttunk pár cucgányos dolgot, egy-két szefós arcot. Hát majdnem főgyújtottuk őket!”

Beberika Dorina 12. C: Összességében milyen volt, hogyan tetszett a Jamboree? Gadó Julianna (Julcsi) 12. A: Nekem nagyon nagy élmény volt. Igazából csak most kezdem fölfogni, amikor mindenki kérdezi, hogy milyen volt. Hatalmas dolog, hogy ott lehettünk, ezt soha nem fogjuk elfelejteni! Szénás-Máthé Nándor (Nándi) 9. A: Nekem is nagyon tetszett. Vas Erika 10. E: Én, miután hazaértem, két nap múlva már mentem az itthoni cserkésztáborba. Aztán az volt baj, hogy utána nem tudtam, mi hiányzik jobban: a többiek, vagy a Jamboree és az ottani többiek. Dorina: Mi volt a legjobb, ill. a legrosszabb élményetek? Cserta Eszter 9. D: Én nem akarom elmondani a legrosszabbat. Erika: Szerintem a legrosszabb élmény nem túl publikus. Nekem a koncertek nem tetszettek. Az viszont jó

volt, amikor pogóztunk, mert már nem tudtunk mit csinálni erre a zenére. Nándi: Szerintem a Sunrise ceremónia volt a legjobb, augusztus 1-jén, pontosan az alapítás 100. évfordulóján azzal a rengeteg sárga nyakkendővel. Dorina: És arról mi a véleményetek, hogy nem sok köze volt a cserkészethez? Legalábbis nekem sokszor eléggé úgy tűnt. Erika: Ez attól függ, hogy neked mit jelent a cserkészet. Mert a magyarok megtartották a régi formákat. Ennyire „nem haladtunk a korral”. De szerintem ez így jobb is. Jillek Bertalan (Berci) 9. A: Szerintem az, ami a körletünkön belül zajlott, az mondható talán igazi cserkészetnek. Legalábbis csak azt láttuk, mert nem éltünk külföldön, és nem tudjuk, hogy ott mi a cserkészet, de én is meglepődtem párszor. Julcsi: Igen, viszont szerintem azt tudtuk is, hogy ez nem lesz egy szokványos cserkésztábor. Engem mégis nagyon megerősített a cserkészetben, szerintem csodálatos dolog volt. Fekete Bernadett (Detti) 12. B: Külföldön tisztára szakkör-szerűen megy a cserkészet. Az egy teljesen más műfaj. Nem tudom, emlékeztek-e, de pár éve volt vendég-

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F tanuló az iskolában a Kinga, aki Brazíliában cserkész. Ő is mondta, hogy ez teljesen más. Dorina: Melyik nemzettel beszélgettetek a legtöbbet? Alakult-e ki barátság valakivel? Erika: Az angolokkal beszéltünk a legtöbbet, mert a szomszédjaink voltak. Detti: Én kerestem a kanadaiakat, de csak a québec-ieket találtam meg, akik franciául beszéltek. De pl. azzal a japán sráccal, meg a libanoniakkal is sikerült beszélnem. Julcsi: Én a belgákat részesítettem előnyben… Eszter: Szerintem ez a Jamboree nem csak arról szólt, hogy most beszélgessünk az angolokkal meg a spanyolokkal. Inkább arról szólt, mint az Orbis, hogy ismerkedjünk. Hát, aki meg nem perfekt angol, az nem biztos, hogy oda mert menni. Dorina: Mi a véleményetek az angol szervezésről, a KAJÁRÓL? Erika: A legjobb a magyar csárda volt. Eszter: A kenyérben az volt a jó, hogy puha volt… Berci: Na és a chips… Eszter: Az ecetes meg a rákos chips! Julcsi: Igazából szerintem nem volt nagy baj a kajával… csak hát az utóbbi öt évben nem ittam annyi dobozos üdítőt, mint amennyit a két hét alatt a Jamboreen. Dorina: Melyik program tetszett a legjobban? Julcsi: A Splash volt a legjobb, a vízi programokkal! A Gilwell park kalandprogramjai is nagyon jók voltak. Az Elements volt az, amelyik nem tetszett annyira. Nándi: Nekem a GDV (Global Development Village, azaz a világfalu) nem tetszett túlzottan. Julcsi: Igen, ott az volt a baj, hogy nem tudtak angolul. Erika: Nekem is a Splash tetszett nagyon, ott jót szórakoztunk. Meg a Világfalu is jó volt. Julcsi: Igen, az AquauVille és a TerraVille! Az nagyon tetszett, csak kár, hogy elcsórták a mozaikunkat. Meg amikor a Trashen doboltunk a különféle szemétből készült tárgyakon, az is jó volt. Eszter: Amikor behívtak minket az AquauVille-be táncolni, az is tök jó volt. Dorina: Hát akkor ugorjunk a következő kérdésre. Ettetek-e a magyar csárdában, és mi róla a vélemény? Nándi: Hát szerintem jó volt a palacsinta, csak egy kicsit ragadós volt, aztán … Eszter: Na az meg durva volt, amikor a kakaóba nem cukrot, hanem sót tettek…

13. évfolyam 53. szám

riPortré

Erika: De az volt az a hely, ahol valamennyire normális kaját lehetett kapni. Detti: A kaján kívül szerintem sokkal fontosabb, hogy minden este mentek oda a magyarok, szóval valamiféle találkozóhely volt. Egységérzetet adott, mert végül is eléggé szét voltunk szórva Dorina: Ott volt egy darabka Magyarország. No és mi volt a véleményetek a magyar csapatról? Mindenki: khm-khm… Erika: Hát, igazából vegyes. Szerintem voltak ott olyan emberek, akik nem biztos, hogy oda valók voltak… Szóval azt mondták, hogy alaposan megválogatott társaság voltunk, de… Julcsi: Inkább vittek volna mondjuk csak 250 embert, de azok tényleg olyanok lettek volna… Detti: Szerintem egy csomóan voltak, akiknek ott lett volna a helyük, de nem voltak ott. Vagy későn tudták meg, vagy a korhatár miatt. Dorina: Akkor ebben egyetértünk, de még így is mi voltunk a legjobbak. Van még valami, amit szeretnétek hozzátenni? Detti: Ti többet vártatok ettől az egésztől? Nándi: Hát a programok alapján, ahogy beharangozták, én sokkal pörgősebbre számítottam. Julcsi: Szerintem előtte máshogy képzeltük el, ez természetes. De a Jam így volt jó, ahogy volt! Dorina: A ceremóniákról mi a véleményetek, ahol mind a negyvenezren ott voltunk? Nekem a záró, az nagyon nem tetszett. Berci: Szerintem, jó volt, s ha tehetem, ott leszek négy év múlva Svédországban is. Dorina: Szerintetek ebből az egészből megértenek valamit, akik ezt olvassák? Julcsi: Nem hiszem, de majd talán az élménybeszámolóból, amit tartani fogunk.

´´ Költotoll

Három csinggomb

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

Amikor először felhúztam a cserkészingemet, kiszaladt a számon az elégedett sóhaj: - Most már igazi cserkész vagyok! Mire Gábor kiigazított. - Majd akkor leszel igazi cserkész, ha már felavattak és a nyakkendőt is hordod, de igazából nem az ing vagy a nyakkendő hordása tesz azzá, hanem hogy betartod a cserkésztörvényt! Viola Beáta 11. F

Hát ez találó volt. A tábor felé gyalogolva végig ezen gondolkodtam. Volt némi vaj a fejemen: anya nem akart elengedni a táborba a bizonyítványom miatt (a rossz bizonyítvány Gábor szerint a második törvényben megfogalmazott kötelesség elmulasztása, de ő nem szidott úgy, mint anya, csak megjegyezte, mert mint őrsvezetőnek kötelessége, hogy figyelmeztessen). Azt mondtam anyának, hogy a befizetett tábordíjat már nem adják vissza, ha nem megyek el, úgyhogy végül csak eljöhettem. Már majdnem felhívta Gábort: mi az, hogy nem kaphatjuk vissza a pénzünket; és akkor nagy bajban lettem volna, mert ez nem számít kifejezetten egyeneslelkűségnek, sem igazmondásnak. A fő, hogy most itt vagyok, és mától cserkészhez méltó életet fogok élni, mint Gábor, hogy kiérdemeljem a zöld nyakkendőt. Persze nehéz lesz rá hasonlítanom. Kitűnőre érettségizett, sokat imádkozik és mindenféle vallásos könyvet olvas II. János Páltól meg Michel Quoist -tól… Tavaly, az első táboromban mindenkinek az a tábortűz tetszett a legjobban, amit ő tartott, és tüzet rakni is nagyon jól tud: csillagtüzet, máglyatüzet, gúlatüzet… Nagyon erős, ügyes és gyors. Juhos, azaz Juhé, a csapatparancsnok azt mondta, hogy példát vehetünk az őrsvezetőnkről. Az első nap rettenetesen fárasztó volt, felvertük és körbeárkoltuk a sátrakat, aztán elkezdtük megásni a latrinát. A tábortűznél majdnem elaludtam. Másnap korán volt ébresztő. Gábor felpattant, és elkezdett bennünket is kiugrasztani a jó kis meleg hálózsákból. - Két perc múlva reggeli torna! - bömbölte az alakulótéren a napostiszt. Ráhúztam a fejemre a hálózsákot, Gábor meg lehúzta a fejemről, aztán a nyakamról, aztán teljesen. Sajnos már csak én feküdtem, a többiek már a bakancsukat is felhúzták.

- Tomi! Azonnal kelj fel! - Mért nem lehet aludni még egy kicsit? - Hetedik törvény: a cserkész feljebbvalójának jó lélekkel és készségesen engedelmeskedik! Ez már hatott. Lángoló arccal siettem a többiek után. Nesze neked cserkészélet! Iparkodtam jól végezni a tornagyakorlatokat, már amennyire gémberedett tagjaim engedték, és közben mérgelődtem magamon. Lusta is vagy, engedetlen is?! A reggeli szertartásnál vettem észre, hogy hiányzik egy gomb a cserkészingemről. Az esti zászlólevonásnál veszíthettem el. Még jó, hogy nem feltűnő a hiánya. Aznap folytattuk a körletépítést. Délelőtt úgy dolgoztam, mint a gép. A csendes pihenő után kicsit morcos voltam az álmosságtól. Idegesített Ágoston is, aki csak úgy tessék-lássék dolgozott. Mikor szóltam neki, hogy strapálja magát kicsit jobban, azt felelte: - A cserkész másokkal szemben gyengéd, magával szigorú! Törődj a magad dolgával! Gábor nem szólt, hogy rosszul dolgozom, te se bírálgass! Mindig is tudtam, hogy ez az Ágoston egy felfuvalkodott hólyag, nem tudom, miért jön az ilyen cserkésznek! Ő lenne a testvérem a negyedik törvény szerint? Ez a marha?! Egész délután kerültem Ágostont. Gábor persze észrevette és elbeszélgetett velem. A tábortűznél eléggé gyászos volt a hangulatom. Én vagyok az őrs fekete báránya, már második nap kétszer figyelmeztettek. A többiekkel bezzeg nincs semmi gond. Hogy leszek így cserkész? Ráadásul felfedeztem, hogy még egy gomb hiányzik az ingemről! A reggeli szertartáson azon izgultam, nehogy észrevegye Juhé a gombhiányt az ingemen, amit este nem láthatott. Ezt megúsztam, de készült ellenem más merénylet. A reggeli után jelentkezőket vártak vízhordásra. Gábor nagyon integetett felém a szemével, hogy levezekelhetném a tegnapit. Nekem erről megvolt a magam véleménye:

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F Fűzfamese

Nagy Bianka 11. B

Végigfut hátamon, csípve, vágva Bőrbe marva Felhasítja, E csípős-csípős, száraz Télvégi hidegfúvás Belémar átfagyott csigolyámba.

Táborparázs elszunnyadt szürkésen, Velünk szemben Zsombék kerten Szomorúfűz, kiszáradva Őrök fölött örök őrként S én őrstársammal szavát fürkészem. Nékünk nyikorogja, ropogja, Döngve sírja: „nyitom, nyitom már”. Hogy ódon ágát tépve szél süvít Egy macskabagoly Fönn ríva dalol. Magány szava tompán lüktet, Csendért csendes jajjal büntet s meséje emberöltőket sűrít. „Nyitom-nyitom már” Hol nyílik? Hová, merre vezet? „Nyitom én, nyitom már” Nincs kiút, elfogyunk, Mi is száradunk együtt veled.

Lakat ül elméken évtizedek óta, Zsaluk zárják Szemek árkát, Kalodába fogva mereven, Fakítja mi színes, eleven, S divatjamúlt eszménk végső körét rója.

„Nyitom, nyitom már” Feltörnénk, de a cserkész kevés, ritka. „Szítom, szítom már” nem hamut tűzzé nem sző semmi szikra.

„Szítom, szítom már” Szítsd csak, szítsd, s ha úgy ég már mint fáklya Tüze perzsel Lángja felkel, Ha megolvad az ólomlakat Hármaseskünk mint vetett, arat, A zsalukból lesz rakva új máglya.

13. évfolyam 53. szám

´´ Költotoll igaz, hogy a cserkész ahol tud, segít, de ebben az is benne van, hogy ahol nem tud, nem segít. Márpedig én nem éreztem magam alkalmasnak arra, hogy a tűző napon kutyagoljak több fordulót két tízliteres ballonnal a műúttól a táborig. Végül Gábor integető szeme elfáradt, és az őrsünkből Kristóf vállalkozott vízhordásra. Később megtudtam, hogy az új ballonok ötliteresek. De a lelkifurdalás már előbb elért, amikor Kristóf napszúrást kapott, mert többször fordult a többieknél, és különben is gyengébb alkatú, ájulásra hajlamos fiú. Nem akartam mosakodni abban a vízben, ami miatt Kristóf egész délután feküdt és hányt felváltva, de Gábor rám parancsolt, hogy: a cserkész testben és lélekben tiszta! Azután felvilágosított, hogy nem csak a vízhordástól lett rosszul, előző este a fél őrs vacsoraadagját befalta. A hangulatomon ez sem javított sokat. Szinte minden napra jutott valami, amit rosszul tettem, aztán nagyon megbántam. Úgy éreztem, a Jegesmedve őrsnek kezd elege lenni belőlem, és Gábor valószínűleg már nagyon bánja, hogy annak idején rábeszélte a szüleimet, hogy engedélyezzék számomra a cserkészetet. A madzag a fogadalomtétel előtti estén szakadt el bennem. Miután megszidtak, hogy nem takarékoskodom a vízzel, felteregettem a frissen mosott inget egy ágra. Már három gomb hiányzott róla. A többiek még mindig rajtam zsörtölődtek a lavóroknál, hogy nekik már nem jut elég víz, és nekem hallgatnom kellett, mert kerestem a gombokat. Beletelt némi időbe, mire rájöttem, hogy nem látok semmit, mert könnyes a szemem. Elballagtam a latrina felé, de nem mentem el odáig, hanem lekanyarodtam egy ösvényre, amit már korábban nézegettem, hogy egy szabad pillanatomban majd feltérképezem. Kerülő úton a dombtetőre vezetett, aminek aljában az alakulótér terült el. Visszamentem egy darabon, és az alakulótértől és a sátrunktól kellő távolságra leültem egy öreg fa tövébe. Abban a pillanatban gyülekezőt fújtak. Hallottam, ahogy a többiek odafutottak. Nem keltem föl. Kisvártatva Gábor jött keresni. Elfutott a latrina felé, aztán tanácstalanul visszasétált. Épp az ösvény előtt haladt el, amikor nagyot csuklottam. Meghallotta. - Hát te? - kérdezte döbbenten, amikor meglátott az ösvény mellett üldögélve, könnytől fényes arccal. - Tudom… a cserkész mindig vidám, úgyhogy hagyjam abba a sírást, ugye? - fintorogtam.

´´ Költotoll

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

- Várj meg itt! - mondta, és elfutott. Az alakulótér felé húzódtam, így halhattam, amint engedélyt kér a távolmaradásunkra, mert rosszul vagyok. Mire visszatért, visszaültem a fa alá, úgyhogy letelepedett mellém. Egy darabig csendben ültünk. Végre kinyögtem: - Gábor, én holnap nem teszem le a fogadalmat. Újabb csend után elkezdett belőlem dőlni a szó. - Nem vagyok jó cserkész. Nem tudom betartani a törvényeket. Csak idegesítelek téged meg a többieket. Nem érdemlem meg a cserkésznyakkendőt, de még a cserkészinget sem. Már három gomb hiányzik róla. Gábor figyelmesen hallgatott, de az utolsó mondatomnál elmosolyodott. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Elővett a cserkészinge zsebéből három kopott, mocskos, liliomos gombot és a kezembe nyomta. - Öt éve itt volt az első táborom. Én is pont három gombomat veszítettem el. Szinte hihetetlen, de megtaláltam mind a hármat. Az alakuló térről felhallatszott a vigyázzt vezénylő síp-

jel, de most egyikünk sem figyelt rá. A csodálkozástól még hüppögni is elfelejtettem. Gábor folytatta: - Tisztítsd meg és varrd fel az ingedre, hogy szép legyen holnap! És mindenképpen tedd le a fogadalmat! A cserkésztörvényt megtartani nehéz, de aki meg akarja tartani, annak előbb-utóbb sikerülni fog. És én tudom, hogy te meg akarod tartani. Felállt. - Nekem most mennem kell, de te maradj még, gondolkozzál, majd kimentelek. Nem bőbeszédű típus ez a Gábor. De azért nagyon bírom! Az ösvény végéről még visszafordult, mint a filmekben, és mondott egy nagyon megdöbbentőt: - Nagyon örülök, hogy az őrsömbe kerültél, Tomi. Már kezdtem elfelejteni azt az időt, amikor hiányoztak a gombok a csingemről. Szerintem öt év múlva te is megtalálod majd a most elvesztett gombjaidat.

Csak essen!

em akart túl sok mindent magával vinni. Illetve, semmit sem akart. Semmit, csak magát. Saját magát, a legnagyobb terhet: gondolatokat, emlékeket, tapasztalatokat. Csak annyit, amennyit elméjében sok-sok év alatt gyűjtögetett, összekapart, amiről tényleg állíthatta, hogy az övé. Kint kánikula van, perzsel a levegő, s fejében is mintha túlforrt volna minden. De majd csak jön egy eső, egy igazán hűs zápor, s kitisztítja a levegővel együtt a gondolatokat is. Nagy Bianka 11. E

A bőrönd türelmetlenül meresztette rá hatalmas, tátott száját, s néha mintha ásított is volna egyet-egyet, hogy felhívja magára gazdája figyelmét, s ezzel felrázza révültségéből. Áron ruhái összehányt, rendezetlen kupacokban hevertek a szőnyegen. Külön a fehérnemű, nadrágok, alkalmi ruhák, zoknik, ingek s közöttük egy cserkészing. „Á, ezt nem viszem magammal” - kivette az összefötört holmik közül. „Vagy mégis?” -ahogy maga előtt kirázta, rámosolygott egy szederfolt. Egy kimoshatatlan, beszáradt szederfolt, Isten tudja melyik tábor emléke. Haloványan visszamosolygott. Igazán szívéhez nőtt ez a ruhadarab, a pacsni valahogy egyedivé tette. S más is, mint a maiak: régi típusú sötétsárga anyagból készült, könnyű, levegős. Mennyivel különb ez, mint a mai vastag, merev

ingek! S milyen rég volt táborban! De hát nincs mit tenni, egy sebész nem tűnhet el hosszú napokra… A szederfolt egyre titokzatosabban mosolygott. „Hát persze” - végre elkezdtek emlékfoszlányai előkúszni. Éppen portyán, éjjeli őrségben voltak, ami Áron kedvenc foglalatosságai közé tartozott, hiszen jól ismerte az éjszaka hangjait. Tudta, hogy máshogy mozog egy csavargó és máshogy egy támadó cserkész. Az előbbinek fogalma sincs arról, hogyan kell észrevétlenül lopakodni, nagy valószínűséggel minden elébe kerülő száraz gallyra rálép, a cserkészek kúszását is fel lehet ismerni, s a halk lépéseket is meg lehet különböztetni a rókától. Hisz a róka négy lábának ütemes szökkenései összetéveszthetetlenek egy hozzá képest hatalmas test nehézkes lépéseivel. Ravaszdi könnyű kis teste alatt a száraz levelek is csak megrepednek, s csak az igazán vékony, kiszáradt gallyak törnek

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F össze lábai alatt. Minél zajosabbak voltak az állatok, ő annál kevésbé félt. Ha rikácsol a gyöngybagoly, hintáztatja hangját a macskabagoly s az avarban kotorászik a róka, nem lehet semmi baj. Ameddig a róka biztonságban érzi magát, addig ő is. Akkor van baj, ha az állatok elhallgatnak… Így történt ez azon a szederfoltos éjszakán is. Az állatok zavartalanul élték életüket, s az őrök hasonló nyugalommal habzsolták a friss, savanykás szedret egy kulcsosház-menti bokorról. De egyszer csak süvített egyet egy gyöngybagoly, s csönd lett. Bizonytalan, ormótlan léptek verték fel az erdőt, rekedtes érces hangok kíséretében. Közeledve, a tőlük pár száz méterre futó ösvényen a hang éktelen ordibálássá torzult: „Én az éjjel nem aludtam egy órát, hallgattam a régi babám panaszát, éjfél után, sejehaj” - ezen a ponton az „ének” oly hamissá vált, hogy a már eddig is remekül mulató Áron fuldokolni kezdett a visszafojtott nevetéstől, s véletlenül leköpte magát egy félig megrágott szederrel. A csalit mellett eddig rémülten kuporgó őrtársának se kellett több, hangosan felnyerített. Az „énekszó” elhallgatott, s helyette néhány félmondat ütötte meg a fülüket: „Te Gyuszi, te vagy az?” „Hé, Janó, há itten van valaki!” „Hó?” „Ottan a”. Hogy ezután mi is történhetett, arra már nem emlékezett. Nem is emlékezhetett, mert miután riadót fújtak, s ő be akart rohanni a kulcsosházba sürgetni a többieket, megcsúszott a lépcsőn s egy művészin kivitelezett hátraszaltó után a tarkója egy, a kelleténél keményebb tárggyal kötött közelebbi ismeretséget… Visszapillantott a háromnegyed részt még üresen várakozó bőröndre, s az arcán a mosolyt nyom nélkül eltörölte egy kétségbeesett, reményvesztett kifejezés. Hirtelen mintha megszállta volna valami, arcán dühvé torzult a kétségbeesés, összeszorított szájjal s kitágult orrcimpával fujtatni kezdett, s az inget teljes erővel a bőröndbe dobta, rázúdított egy adag gyűrött holmit, majd a bőrönd fedelét rácsapva leroskadt rá. Arcára megint kiült a kétségbeesés, s kialvatlan, az idegességtől acélossá merevedett szemeivel kibámult a félig leeresztett redőnyű ablakon a forróságtól remegő városra. Fojtogató, fülledt volt az idő egész nap, s ebből már addig is sejteni lehetett, hogy talán végre érkezik némi égi áldás. S most a nyugati látóhatáron mintha végre sötét foltok kezdtek volna gomolyogni. Nem, ő nem akar elmenni. Ő tényleg nem. Mindig is lenézte azokat az orvosokat, akik a jobb élet reményében

13. évfolyam 53. szám

´´ Költotoll külföldre mentek. S most ő tegye mindezt? Az egyetemen váltig hangoztatta, hogy soha nem menne el. Nem hagyná itt hazáját, hiszen tényleg szereti ezt az országot, minden nyomorúságával, aljasságával együtt. Így nevelték, ezt tanulta: „Isten, haza, embertársak” - ez a cserkészek hármas jelmondata. De ha egyszer nem kap munkát? A korházban, ahol dolgozott, amúgy se volt mit kidobni az ablakon, aztán jöttek a megszorítások, a „reformok”… Osztályát bezárták, az orvosokat elküldték. A többi kórháznál is hasonló történt, új sebészekre máshol sincs szükség. Persze „dolgozhatna más területen is”… Hát könyörgök, mégis hol? Mit keresne egy sebész például a belgyógyászaton? Az ország másik végében talán találna munkát, de az albérletet miből fizetné? A nyelvekkel sosem volt túl jó viszonyban, az angollal még elboldogul, de a német, az reménytelen! Nem maradt sok alternatíva, mehet gyógyítani a halvérű angol uraságokat! Ahol mindig zöld a fű, minden páciens mindig tiszta, jól ápolt… Mennyivel természetesebbek az itthoni emberek! Hiányozni fognak az izzadtságszagú, koszos, feketekörmű munkásemberek, a kórházba olykor bevetődő hajléktalanok. Egy-egy ilyen esetben úgy kellett a kényesebb nővéreket fülön csípni, hogy foglalkozzanak már a beteggel. Hát ilyen Angliában nem lesz! Ott csupa konszolidált, virágillatú, álmosolygós betege lesz. Felpattant a bőröndről s idegesen járkálni kezdett a ruhahalmok közt. Egyre fájdalmasabbá vált számára a gondolkodás. Az emlékek egyre inkább szétfeszültek az elméjében, s szűknek, túlságosan szűknek kezdte érezni koponyáját: „De ez akkor is őrjítő! Egy orvosnak, már ha azért ment orvosnak, amiért valakinek menni kell, pont az lenne a célja, hogy a leginkább rászorulókon segítsen, a saját népén a saját hazájában. 'Isten, haza, Embertársak'. Haza? Embertársak? Hát milyen haza az, ahol azt kellene mondani egy betegnek: 'Bocs, most nem tudom megműteni, én is tudom, hogy meg kellene, de majd csak 3-4 hét múlva lehet. Tetszik tudni, erre a hónapra elfogyott az állami támogatás, ingyen pedig nem műtünk, a kórház már amúgy is csődbe ment.' Egy lelkiismeretes orvos dolgozhat egyáltalán így?” Azon kapta magát, hogy már megint az ablakon kívüli világot bámulja. A nemrég még a látóhatáron sűrűsödő felhők észrevétlenül osontak el felettük, s mire Áron észbe kapott, már messze jártak, tovább cipelve a beléjük tömörödött éltető nedvességet.

Gourmand „Nem, nem az életre neveltek bennünket a cserkészeten. Nagyon nem a való életre. Amit tanultunk, nem tesz minket se sikeressé, se gazdaggá. Akkor mivé? Boldoggá jöhetne a válasz. De nem, boldoggá sem. Akkor tenne boldoggá minket, ha a szerint az eszmék szerint élhetnénk, amit helyesnek vallunk. De nem élhetünk.” Pedig hű akart maradni ezekhez az eszmékhez. Ott lapulnak mélyen eltemetve tudatának sarkában, de mindig, mindig előkúsznak, vánszorogva, mint megöregedett emberek, de kitartóan jönnek, jönnek, s ha ő megálljt parancsol, akkor is csak törnek, törnek előre, megállíthatat-

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F lanul. Ott vannak a betegekben, a kérdő tekintetekben, mikor nem értik, miért nem tudják többé megvásárolni a gyógyszert, miért kell vizsgálatokra napokat, műtétekre pedig heteket várni. Ott vannak minden megrándult izületben, forradó csontokban, összevarrt sebekben, az égett bőrön, a fertőtlenítő szagában, minden egyes metszésben, a sebészi szikében, ollóban s tűben. De majd a briteknél, sokszor, igen sokszor jön az eső. Tisztára mossa a városokat, utcákat, kitisztítja a levegőt, frissé áztatja a gondolatokat, fehérré a lelkeket, s talán az emlékeket is elmossa.

Kozma úr keringője Nyers kisasszonnyal

„Egyszer esik esztendőben nagytábor. / Egyszer eszünk szárazbabot csajkából. / Te szakács! Te szakács! A babra vigyázz! / Mert, ha jő „Kozma úr”, az lesz csak a gyász!” Viola Beáta 11. F

Bizony, egyszer egy évben hajlandó egy növésben lévő szervezet arra a veszélyes kalandra, hogy a sarki vegyesbolttól, a szülői villanytűzhelytől, s a létfontosságú élelmiszerekkel teli hűtőszekrénytől (értsd: jégrém, krémtúró, Túró Rudi, stb.) távol töltsön el tíz napot. „És mit eszik?” - kérdezik a japánok az idegenvezetőt az idétlen ADSL- reklámban, amikor a szélessávú internetet használó férfihoz érnek. „És mit eszel?” - kérdezik az aggódó szülők az esti telefonbeszélgetéskor. „Hát mit? Éhezem! Ma például tejbedarát.” „De hát azt nem is szereted!”- rémüldöznek a vonal másik végén. „A szakácsok szerint itt nem is fogom megszeretni, mert olyan kozmás lett, hogy a többiek se sokat pusztítottak belőle!” Hajdanán sem ment ez másként. Klement Kornél cserkésztiszt könyvében olvastam a klasszikus cserkészételekről: „Zivatar-leves: száraz borsóból készült, de keményen maradt szemekkel teli leves, melyek jégeső gömböcskéiként pattogtak a fejeken, ha a levesből kivéve az előttünk ülő kopaszra nyírt kobakjára pöcköltük.

Dzsungel-tészta: friss fűvel keveredett mákos tészta, amely szűréskor a mezővel került nem szándékozott kapcsolatba.” S hogy mikor lehetünk szemtanúi a címben említett keringőnek a fazékban? Tapasztalt táborjárók között kering a legenda a rizsről, ami délben kopogott, este, a második főzés után szétmállott, odakapott… A mai tábori konyha változott a régihez képest, bár ugyanúgy az egyszerűség, olcsóság a cél. Például mi már nem visszük élve a bárányt a paprikáshoz, amint azt Klement Kornélnál olvastam. (Pedig érdekes kísérlet lehetne: vajon a kiscserkész-lányok szíve vagy a fiúk hasa győzne?) S valljuk be, nőttek az igényeink a múlt század eleji cserkészekéhez képest, akik ódát költöttek a gulyáshoz. Csak két sort idézek a huszonhatból: „…Te vagy az életem és te vagy az álmom, / éhes gyomrom nyögi: légy enyém gulyásom!...” Ez ma már valahogy így szólna: Pizza, palacsinta, csoki, jégkrém, kóla, / s a sarki McDonalds oly messze ne volna! Tábori kaják ide vagy oda, az odakozmált ételnél is van rosszabb: a kozmás mosogatnivaló…

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

SZIVACS Stúdió

Vágatlan

cserkészek a kamera mindkét oldalán

llványt cipelni, kinyitni és vízszintezni, kamerát cipelni, szétszedni és összerakni, beállítgatni, felvenni, megint felvenni, hazavinni, átmásolni, napokig vágni, letömöríteni, levetíteni, örülni, és kezdeni elölről az egészet. Így néz ki egy filmező cserkész élete. De mi a jó ebben? Kovács Árpád „Reál”

Hogy a legelején kezdjem, cserkészcsapatunk (mely nem más, mint a budai ciszterci Szent Imre Gimnáziumban működő 25. Szent Imre cserkészcsapat) újraalapítója és parancsnoka, Dr. Erődi-Harrach Béla bá (1913-2007) jó pár évvel ezelőtt felajánlotta videókameráját a csapatunk részére, hogy az érdekesebb eseményeket és a táborokat végre filmen is megörökíthessük. Az évek során csak gyűltek a felvételek csapattáborról, erdélyi vezetőségi túráról, fogadalomtételről és még sok mindenről. Majd egy szép napon a gimnázium jóvoltából került végre egy megfelelő számítógép is, amellyel már vágni is lehetett a filmet. Mondhatnám, hogy röviden ennyi a történet, de a java ezután kezdődött. A 2004-es év végén cserkész-filmfesztiválról jött a hír, melyre több kategóriában is lehetett pályázni, mint például reklámparódia, vagy cserkész toborzó klip. Mindjárt tudtuk, ebből nem szabad kimaradnunk. Az egyik hétvégén leforgattuk Szalonna című művünket a havas téli erdőben, de a vágás és egyéb utómunkálatok még napokig eltartottak. Előző nyári cserkésztábori felvételekből pedig toborzóklippet is készítettünk a megmérettetésre. Az Országos Farsangi Cserkészbál keretében került sor a pályázott filmek bemutatására és zsűrizésére. Nem kis meglepetésünkre a két filmünk a fesztivál négy díjából kettőt elnyert. Ez persze nagy lökést adott a további filmezéshez. Említésre méltó még az a videóklippünk, mely a budakeszi cserkészcsapat tagjaiból alakult Hubertus együttes Láger-sláger című cserkész dalának feldolgozása. 2006-ban ezzel is sikerült díjat nyernünk a cserkész filmfesztiválon.

13. évfolyam 53. szám

A 2007-es angliai cserkész világdzsemborira való készülés jegyében a Magyar Dzsembori Csapat videós munkacsoportjával közösen kezdtük el készíteni az úgynevezett Cserkész Híradókat. Ezekben a tévéből már ismert hírműsorok mintájára próbáljuk a cserkész közönség előtt bemutatni az elmúlt időszak érdekesebb eseményeit. A SZIVACS Stúdió (és akkor elárulom, hogy ez azt jelenti, Szent Imre Audió Videó Cserkész Stúdió) tagjai tehát mind cserkészek. Jelmondatunk - „cserkészek a kamera mindkét oldalán” - is arra utal, hogy mind mi, a filmek készítői, mind azok, akikről készülnek filmjeink, egyaránt cserkészek (a nézőkről nem is beszélve…). Azt persze tudni kell, hogy még egy rövidebb filmecske színvonalas elkészítése is rengeteg vesződséggel jár, a felvétel még csak hagyján, de a vágás az igazán fárasztó, ésszerűen, képkocka pontossággal rendezni a képsorokat, eltüntetni az apró, de zavaró hibákat, beilleszteni a hangot. Ráadásul sürget a határidő, és a napi 14 órányi monitor bámulástól már kifolyik az ember szeme. És mégis, valami megmagyarázhatatlan öröm kárpótol mindezért, látva a filmet néző közönség reakcióit, olvasva az elismerő véleményeket. A magam részéről végezetül csak két dolgot tanácsolnék a Kedves Olvasónak: Ha még nem vagy cserkész, próbáld ki, és ha még nem filmeztél: itt az ideje! A SZIVACS Stúdió kisfilmjeit letölthetitek a http://www.cserkesz.hu/szivacs címről, ahol köszönettel várjuk visszajelzéseiteket, hozzászólásaitokat is.

´´ KönyvElo

A fiúk királya

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

cserkészet egy olyan önkéntes mozgalom, amelybe kortól, nemtől, vallástól és vagyoni helyzettől függetlenül bármilyen fiatal beléphet. A természet szeretetére, tiszteletére, az összetartozásra tanít. A cserkészet története 1907-ben kezdődött, de a gondolata már 1899-ben, a búr háborúban, Mafeking ostrománál megfogalmazódott egy angol hadnagy agyában. Hogy ki is volt ez az ember? Róla szól Dékány András 1941-ben megjelent „A fiúk királya” című könyve. Pártos Kitti 12. A

Őszintén bevallom, hogy amikor megkaptam a könyvet, és megtudtam, hogy nem is egy regény, inkább amolyan életrajz, erősen megcsappant a bizalmam a mű iránt, mivel én inkább regénypárti vagyok. „A fiúk királya” valamiféle élet- és társadalomrajz, amelyben Dékány András elénk tárja egy 19. századi, egyáltalán nem hétköznapi ősökkel rendelkező angol család életét. Itt van például John Smith kapitány, a „romantikus kalandor” és felesége, a Walt Disney mesefilmből jól ismert Pocahontas „indián hercegnő”. Az ő leszármazottjuk ugyanis az a Robert Baden-Powell, aki a cserkészet megalapításával legalább olyan híres lett, mint mesebelinek hitt ősei. Robert, miután befejezte az iskolát, katonának állt és Indiába került. Feljegyzéseket, rajzokat készített az ottani világról és a katonai életről. Az író szemléletesen festi le nekünk a tábort és szokásait, illetve a környezetet. Megtudhatjuk, hogy főhősünk nem egészen volt olyan, mint a többiek: nem dohányzott, nem ivott, nem járt mulatságokba, ruháit bennszülött szabó készítette, és otthonában csak egy szolgát alkalmazott. Okarinán játszott, és nyelveket tanult. Ennek a szorgalomnak és önmegtartóztatásnak köszönhette, hogy munkájában egyre jobb és jobb lett. Az 1880-as években Dél-Afrikába került. Ezen a helyen, Mafekingben fogalmazódott meg Robertben a gondolat, hogy a fiatalok sok mindenre képesek megfelelő képzés mellett. Bi-Pi, ahogy később a cserkészek szólították, 1907-ben, Brownsea szigetén rendezte meg a világ első cserkésztáborát, 24 fiú részvételével. 1908-ban könyvet írt „Scouting for boys” címmel, amelyben azt hirdette, hogy a „természet keretei között kell megkeresni az egységes nevelési formát, amely a fiút egyéni törekvésekre és elhatározásokra buzdítja, és ezzel együtt gondolkodó polgárt és jó katonát is ad hazájának”. 63 évesen, 1920-ban, a világ első jamboree-ján, Bi-Pi-t a

világ főcserkészének választották. Sok más kitüntetést is kapott életében, de mindig áthárította a dicséretet a cserkészekre: „Már megint újabb érdemrendet kaptatok” mondogatta ilyenkor. Bi-Pi jelen volt az 1933-as, Gödöllőn megrendezett jamboree-n is, és rendkívül jó véleménnyel volt a magyar cserkészekről. Dékány András így írt róla: „Csupa szeretet és szív, ez sugárzik belőle, ez a lénye, ez a természete.” Bi-Pi cserkészekhez intézett utolsó üzenete is méltó egész életéhez: „Hiszem, hogy Isten azért teremtett bennünket ebbe a szép világba, hogy boldogok legyünk, és élvezzük az életet. Csakhogy a boldogság nem a gazdagságból ered, nem a sikeres karrierből és nem saját vágyaink kielégítéséből. A boldogsághoz vezető út ott kezdődik, hogy fiú korotokban egészségessé és kitartóvá fejlesszétek magatokat, hogy felnőttként hasznosak lehessetek, és élvezni tudjátok az életet. A természet ismerete megmutatja számotokra, hogy mennyi teljes szépségű és különleges dologgal látta el Isten boldogításunkra a földet.” Ajánlom ezt a könyvet cserkészeknek és nem cserkészeknek egyaránt, mert sokat tanulhatunk belőle emberileg is.

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

Scouting for boys

´´ KönyvElo

avagy kérdezzük meg az írót is!

obert Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilwell egy angol katona volt. Egészen addig, amíg 1907-ben meg nem tartotta a világ első cserkésztáborát. Majd ezután egyre többet foglalkozott ezzel a mozgalommal, így pár év után a világ főcserkészének kiáltották ki. Beberika Dorina 12. C

Az első cserkésztábor után egy évvel kiadott egy könyvet, ami a cserkészet alapkönyve lett. Ez a Scouting for boys. Ezt a művét olvasva sok kérdés jutott eszembe, amit szívesen megkérdeznék tőle. Vajon mit válaszolna? Beberika Dorina: Jó munkát! Dorinának hívnak és a Scouting for boys című könyvével kapcsolatosan szeretnék feltenni pár kérdést. Először is az érdekelne, hogyan jutott eszébe megírni ezt a könyvet? Baden-Powell: Én mindig egy nagyon eleven fiú voltam. Fiatal koromban a Charterhouse nevű intézetben tanultam. Innen egyenesen a háborúba vezetett az utam. Indiában és Afrikában is harcoltam. Mindkét helyen kamatoztatni tudtam azokat a lopódzkodási technikákat, amit az intézetben tanultam. Miután visszatértem DélAfrikából, legnagyobb meglepetésemre hősként ünnepeltek. Ebben az időszakban a Földerítői kézikönyvem igen keresett lett mind az idősebbek, mind a fiatalabbak körében. Ekkor jött az ötlet, hogy írjak egy könyvet, amely kifejezetten a fiúknak szól. Az ötlet megvolt, már csak kutatnom kellett egy kissé. Sokat olvastam és így kialakult bennem a cserkészet gondolata. Mielőtt papírra vetettem volna, biztos akartam lenni magamban. Ezért 1907-ben összefogtam 24 fiút és elmentem velük Brownsea szigetére, ahol gyakorlatban is kipróbáltam elképzeléseimet. Sikeresnek bizonyult, így megírtam a Cserkészet fiúknak c. könyvemet az 1908-as esztendő első hónapjaiban. B. D.: Milyen a könyv felépítése? Bi-Pi: A könyvet fejezetekre osztottam, összesen kilencre. Ezeket tovább bontottam kisebb egységekre, azaz úgynevezett „tábortüzekre”. Ez utóbbiból összesen 26 található a könyvben. Mind más-más címet kapott. Igyekeztem a fejezetek, illetve tábortüzek végére őrsi gyakorlatokat, játékokat írni, amelyekkel a fiúk el is sajátíthatják a leírtakat. B. D.: Gondolom a különböző fejezetek más és más té-

13. évfolyam 53. szám

mát dolgoznak fel. Mondana erről is pár szót? Bi-Pi: Mindegyik fejezet más-más dologról szól, olyanokról, amelyeket fontosnak tartottam, hogy a fiúk elsajátítsanak. Így például külön fejezetet szenteltem annak, hogy hogyan válhat valaki cserkésszé, hogyan élhet a szabadban illetve táborban. Külön egyet a nyomolvasásnak, az életmentésnek, illetve a lovagiasságnak is. Ez utóbbit különösen fontosnak tartom, hiszen az én elképzelésem szerint a jó cserkész sokban hasonlít a régi kor lovagjaihoz. B. D.: No és a sok rajz? Bi-Pi: Azok is az én szerény próbálkozásaim. Azt gondoltam, hogy így élvezhetőbb és fogyaszthatóbb lesz az egész. B. D.: Köszönöm az interjút. Jó munkát!

Színlelo ´´

Keretmese

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

ngyalok a tűz körül, SziaMijaú az erdő közepén, rózsaszín, hajszalagos királylány a tanterem egyik székén ülve, őrült afrikai bennszülött a sátorban pihenget. A képzeletünk szüleményei életre kelnek. Imhoff Viktória 11. A

Ha a cserkészvezetők elég kreatívak és talpraesettek, akár 10 napon keresztül is, egy olyan világban találhatod magad, amit egy „átlagos” ember csak az álmaiban élhet meg. A cserkészet már a kezdetektől alkalmazza az úgynevezett „keretmesét”, mint pedagógiai eszközt. Ennek az a lényege, hogy a programokat egy kreált világra szabja, még színesebbé téve azokat. Persze sokan elég szkeptikusak ezzel kapcsolatban, mondván, hogy ennek a „dolognak” megvan a maga korosztálya, 12 év fölött már nem olyan érdekes. Én azonban már nem egy hétvégét töltöttem el „gyilkosság kinyomozásával”, amely során „maffia tag” lehettem. Valamint versenyzője voltam a „Szörájföl” című valóságshow-nak, és még számtalan módon próbáltam ki a képzelőerőmet sok csapattársam-

mal együtt. Ennek fényében talán kijelenthetem, hogy ez nem is annyira kortól, inkább csak a lelkesedéstől függ. Érdemes kihasználni ezt a lehetőséget, hiszen sokkal érdekesebb lehet a túra, ha mondjuk épp a dzsungelbe képzeled magad, Sírkánt keresve. A keretmesét bárhol felhasználhatod. Ott van például a keretmesés tábortűz. Egy szempillantás alatt egy börtönben találhatod magad, amint a többiek a bűnöket mesélik és keseregnek szerencsétlenségükön. És hát a meseerdő… Az éjszaka közepén zajlik, alvásból ébresztve végighalad a résztvevő egy komplett történeten, melynek ő is része lehet. Az a célja, hogy állomásról állomásra egy álomba kalauzoljon, és miután visszafekszel, valóban azt gondold, hogy milyen meséset ábrándoztál. A keretmese lényege, hogy egyszerre mindenki annak képzelhesse magát, aminek csak szeretné. Szép álmodozást!

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

Mert a dalos kedvet a Jóisten adja!

Hangár

cserkészet pedig alapvetően a vallásból indul ki. Minél több gyerek válik cserkésszé, annál több lesz a jó és hívő ember, aki majd gyermekeinek is hasonló nevelést ad, és ennek köszönhetően újabb jó emberekkel gyarapodik a világ. De nem lehet minden gyereket olyan könnyen rábeszélni a hitre vagy arra, hogy személyes kapcsolatot alakítson ki Istennel. Ezért van szükség bizonyos eszközökre, amiből nincs túl sok. De egy azért még akad: a zene. János Kamilla 9. D

Városunk egyik csodája - a sok közül -, hogy különösen jól szervezett cserkészcsapatai vannak, amelyek a „katakomba” időszakban is titokban és csöndesen, de őrizték hagyományaikat, úgy mint a 10. sz. és a 47. sz. csapatok, amelyek „Sziklatábor” néven egyesültek. Ez alatt az idő alatt is készültek új dalok, és fiatal tehetségek, költők, zeneszerzők bontakozhattak ki soraikban. A cserkész-művészeket nem állíthatta meg a kommunizmus vagy a háború, folytatták az éneklést, és továbbadták a dalaikat. Semmi sem tántoríthatta el például Tillai Aurélt, Bánky Józsefet, Ivasivka Mátyást és Mihályi Istvánt a lelkes dalolástól, zeneszerzéstől. Még Bárdos Lajos is írt cserkészdalt számunkra, ráadásul nem is könnyű időkben: 1953-ban! Természetesen a dallamhoz szöveg is kellett. A keresztény nevelés Arató M. Orbán atya, Dobos László, Siptár Ernő és Bolváry Pál szövegeiben, verseiben mutatkozott meg a legjobban. De a cserkészdalok sora egyáltalán nem fejeződik be a műdalokkal! Hiszen Kodály is megmondta: „A romlásnak indult magyar nyelvérzék csakis a népdalokkal

javítható.”. A tévhittel ellentétben a magyar népdal nemcsak a falusi földművelőké, hanem az egész magyarságé. Egy óriási közösséget tart össze ez a csodás zene. Aki pedig nem ismeri ezeket a dalokat, nótákat, és nem is akarja megismerni, az kizárja magát ebből a hatalmas közösségből. A cserkészet pedig mindennek egyik legfőbb továbbhagyományozója. Félre kell tenni a régi pedagógiát, és el kell tüntetni azt a rettenetes „ifjúsági irodalmat”, mellyel zenei téren oly sokat gyötrik a gyerekeket, és inkább lélekből kell tanítani őket. Akkor nem kell félni a rossz zenei ízlés bacilusaitól. Ha mindenki ismeri a jót, akkor később sem válik igénytelenné és nem kívánja a „ponyvazenét”. Persze ez messze nem azt jelenti, hogy el kell zárkózni a külföldi zenéktől. Hiszen nem csak magyarul lehet énekelni. Sőt, érdemes megismerni más népek dalait is. Az ember, a cserkész ezzel tanul nyelvet, így ismerkedik idegen népekkel, fedezi fel a világ egy kis darabkáját. Előtte azonban alaposan meg kell ismernie mindenkinek a magyar népdalokat, aztán kóstolgatni a többi zenét, nehogy eltévedjünk a világ sokszínű muzsikájában. Szerintem mindenki nyugodtan megfogadhatja Kodály tanácsát: „Ha házat akarunk építeni, hogy ne ártson neki ”szakadó eső, árvíz és fúvó szél”, kősziklára kell raknunk, nem homokra. A mi kősziklánk más nem lehet, mint az ősi magyar dal.”

Családunk hírei

Örömmel hirdetjük, hogy Jánosi László tanár úrnak és feleségének, 2007. augusztus 15-én megszületett a harmadik kislánya, Zengő. Gratulálunk.

13. évfolyam 53. szám

HUN.lap

100

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

„Legyetek elégedettek azzal, amit kaptatok és használjátok föl a lehető legjobban. Nézzétek a dolgok derűs oldalát, ne a borúsat! Ám az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok: úgy, amikor eljön halálotok órája, boldogan halhattok meg abban a tudatban, hogy nem vesztegettétek el az időtöket, megtettétek, ami tőletek telt.” Belénessy Blanka 9. A

Lord Robert Baden-Powell ezen szavakat, tanácsokat hagyta hátra a halála előtt, a világ minden cserkészének. A Bi-Pi néven is ismert angol katonatisztnek rengeteget köszönhet a mai világ, hisz ennek az embernek a nevéhez fűződik a már száz éve működő, az egész világot behálózó mozgalom megalapítása. Bi-Pi az akkori és mai világ fontos problémájára talált megoldást: a következő nemzedék ifjainak nevelésére. A lord módszere visszakalauzolta a fiúkat Istenhez, a természethez, a kötelességhez és az igazán fontos dolgokhoz. A cserkészet nevet viselő mozgalom hamarosan az egész világon ismerté vált; Londontól kezdve Indiáig. Bár a történelem folyamán többen, több helyen is próbálkoztak hasonló ifjúsági mozgalmak megalakításával, egyik sem rendelkezett olyan jól kialakított alapszabályokkal, mint a cserkészet. Ezek az „alapdogmák” a következők: - A cserkész hisz Istenben. Nem a vallási hovatartozás a lényeg, hanem a hit. - Szigorúan önkéntes. - Alsó korhatára az éppen hogy írni, olvasni tudó kisiskolás, felső korhatárt azonban csak a halál szabhat. - A vezetők nem részesülhetnek anyagi ellenszolgáltatásban. - Minden napi politikától mentes. A mozgalom hivatalos megszületése utáni harmadik évben már hazánkban is felütötte fejét a cserkészet. Az 1910ben alakuló csapatok a Magyar Cserkészszövetségnél való bejelentkezés után kaphattak számot. Hazánkban is hatalmas lendülettel szerveződtek a cserkészek; elindult a Magyar cserkészet című lap is. 1920-ban megrendezték az első világjamboree-t, amin sajnálatos módon Trianon miatt - a hazai cserkészek nem

vehettek részt. Kárpótlásként viszont magyarjaink kiválóan szerepeltek a II. és III. jamboree-n, és talán ennek is köszönhetően a IV. jamboree-t hazánkban, Gödöllőn rendezték meg. A találkozón 30 ezer különböző nemzetségű cserkészfiú, Horthy Miklós kormányzó, gróf Teleki Pál cserkész-miniszterelnök mellett, Bi-Pi is részt vett. A hazai csapatok működésének mindig volt valami akadályozója. Így például kezdetben a trianoni békediktátum, majd a német megszállás, 1945-től pedig az orosz hódítás gördített akadályt a szövetség gondtalan működésének és fejlődésének útjába. Nem egyszer törvényen kívülinek nyilvánították, betiltották és különböző aljas módszerekkel próbálták szétzilálni a csapatokat. A II. világháború után már közel 60.000 cserkész működött hazánkban! A megszállók és rosszakarók próbálkozásai azonban sikertelennek bizonyultak, hiszen még a diktatúra legsötétebb idején is működött a cserkészet, csak úgymond „katakomba cserkészet” néven. 1988-tól újra szabad kezet kapott a mozgalom és minden alkalmat megragadott, hogy pótolhassa, helyrehozhassa azt, amit majd negyven évtized próbált elhalványítani az emberek emlékezetében. Mint már írtam, a Magyar Cserkészszövetségnél való bejegyzés után a bejegyzések sorrendje szerint minden hazai csapat csapatszámot kapott. Az első kilenc hazai csapat Budapesten alakult, a tízes számú csapatnak viszont a pécsi állami reáliskola adott otthont. Ám nem csak ennek a cserkészcsapatnak van Pécsett a székhelye. A 47-es számot iskolánk cserkészcsapata kapta, amely „hivatalosan” - legalább is a históriák szerint - kilencven éve, 1916. április 17-én alakult meg. A csapatfőnöki posztot először dr. Baumgartner Alán ciszetci atya töltötte be, aki egészen 1931-ig egyengette a csapat útjait. A diákok közt „Bami” néven is emlegetett atyát dr. Bartók Egyed (1931-1939), dr. Molnár Rajmund (1939-1944), majd dr. Éber Alán (1944-48) követte a vezetői poszton.

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

HUN.lap

1948-ban sajnos iskolánk csapatát is törvényen kívülinek nyilvánította az akkor uralkodó kommunista diktatúra. Ezekben a vészterhes időkben beszélhetünk a már említett „katakomba” cserkészetről, mikor is 1953-ban csapatunk Sziklatábor néven egyesült a 10. számú szintén pécsi csapattal. Ezekben a feszült időkben az immár egyesült csapatot Bolváry Pál pálos atya, Arató László Botond és Ivasivka Mátyás vezette, a lehető legdiszkrétebb, legtitkosabb keretek között. Ez alatt a majd negyven év alatt különböző szabadidős programok nevei mögé rejtőzve (pl.: Zenebarát Kör, zenekar, kórus stb.) folytatta szorgoskodását a csapat. Ezen „katakomba” időket lebukások, munkahelyről való eltávolítások, bebörtönzések tették még reménytelenebbé. Hamarosan új hajnal virradt, hisz 1988-tól ismét szabad teret kaptak a vallási és erkölcsi alapokra épülő, - eddig törvényen kívüli - mozgalmak, köztük a cserkészet. Így történt, hogy majd tizennyolc éve hivatalosan is újjáala-

kult a 47-es számú cserkészcsapat. A rendszerváltás után új vezetők kerültek a csapat élére: először Ivasivka Mátyás (1989-91), majd Páva Péter (1991-98), és végül a jelenlegi csapatparancsnok, Merényi Péter. A világon igen kevés mozgalom létezik, amely ilyen színes és gyönyörű történelemmel büszkélkedhet, mint a már száz éve fennálló cserkészmozgalom. Az eddig élt és élő 35 millió cserkész között méltó helye van a több ezer magyar cserkésznek is, akik hűen és odaadóan szolgálják Istent, a hazát és egymást.

Végül Lord Baden-Powell cserkészfiúknak írott leveléből vett jókívánsággal zárnám soraimat, mely nem csak a cserkészekhez szól: „Legyetek készen a boldog életre és a boldog halálra! Ragaszkodjatok mindig a fogadalmatokhoz - akkor is, ha már nem vagytok gyerekek! Isten segítsen ebben benneteket.”

DeBeJu

avasszal ért az a megtiszteltetés, hogy négy diáktársammal együtt képviselhettem iskolánkat a Marienstattban megrendezésre kerülő Németül Beszélő Bencés és Ciszterci diákok Találkozóján (DeBeJu). A találkozón német, osztrák és magyar diákok vettek részt. Eichert Gergő 12. C

Május derekán indultunk útnak egy meleg éjszakán. Hoszszú út után érkeztünk meg a kolostorba, ahol Pater Benedikt és Pater Jakob ciszterci atyák segítettek az eligazodásban. A találkozót közös bemutatkozással kezdtük; mindenki

13. évfolyam 53. szám

mondott pár szót az iskolájáról. Másnap a közösen elfogyasztott reggeli után a helyi diákok segítségével megismerhettük a marienstatti ciszterci kolostor életét, amely mindnyájunk számára felejthetetlen élményt nyújtott. Amint beléptünk, szemünk elé tárult a monumentális, díszes, kastélyhoz hasonló előtér. Az ódon falak csak úgy ontották az évek alatt magukba ivódott tömjént. Az egész intézményre jellemző csend és nyugalom szőtte át a kolostorudvart is. Csak érdekességként említem meg, hogy itt a szerzetesek a szokásos papi, illetve szerzetesi feladataik mellett, például sörfőzéssel is foglalkoznak és saját vendéglőt is üzemeltetnek! A találkozó első programja keretében szárnyakat kellett készítenünk különböző stílusokban (rocker, punk, focis), és pár percben elmagyarázni a jelképeit. Este pedig egy rock-koncerten vehettünk részt. Pénteken egy kirándulás keretében ellátogattunk a Limburg-Annakirchébe és a Maria Laach-hoz. Ez utóbbi egy vulkáni kráterben kiala-

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

Eset-les kult tó. A tó mellett pedig egy csillagtúrával három irányból jutottunk el a Maria Laach-i bencés kolostorhoz. Szombaton mindenki taníthatott valamit a többieknek, és persze tanulhatott a többiektől. Volt nemezelés, tánc, küzdősport, kórus, sőt még sörfőzés is. Ezt egy közösségépítő játék követte, ami nagyon érdekes volt. Este grilleztünk, ahol a szerzetesek ízelítőt adtak abból, hogy miképpen lehet változatosabbá, izgalmasabbá tenni a kissé egyhangú reverendát;

volt, aki egy csinos köténnyel, volt, aki egyszerűen a heves moldvai tánccal próbálkozott kilépni az egyhangúságból. Másnap a szentmise után búcsút vettünk Marienstatt-tól, a vendéglátóktól, és a kedves ismerősöktől.

Egy fárasztó, de élményekkel teli öt nap zárult le, amit ha Isten is úgy akarja - két év múlva néhány fiatalabb iskolatársunk is megtapasztalhat. Hála a szervezőknek, az iskoláknak és a Pro Ludovico alapítványnak.

„Járási emberek s asszonyok!”

gy kezdődött az idei, azaz a XVIII. Kárpát-medencei Regöscserkész-tábort beharangozó keretmesés kör-email. Különleges időgéppel az 1896. évi Gyergyótölgyes járására utazhattunk, s ehhez nem is kellett más, mint kb. 150 néptáncot kedvelő cserkész, és egy adag jókedv, kreativitás. Szabó Adrienn 12. C

Június 24-én érkeztünk meg a Zemplén szívében fekvő sátoraljaújhelyi iskolába, ahol megkezdődött a regisztráció. Ez egy igen fontos momentuma volt a tábornak, hisz itt történt meg a falubeosztás, azaz - cserkésznyelven - az őrsök beosztása. A tábor tényleges megnyitása azonban egy ökumenikus mise keretében történt meg, de ekkorra már este lett. Másnap reggel fontos munkálatok elé állítottak minket, ugyanis a keretmese értelmében vasútépítés miatt érkeztünk Gyergyótölgyesre. Nem tévedés, az idei táborunk munkásai, azaz mi, a kiegyezés kori Magyarország gazdasági és ipari fellendülésének köszönhetően a vasútépítésben segédkezhettünk.

Mindennapi programunk nagyon feszes időbeosztású volt. 7 és fél 8 között keltettek minket, majd 8 órakor reggeliztünk. Minden délelőtt elsajátíthattuk a népdal, a néptánc és a kézműveskedés titkait. Megebédeltünk,

majd folytatódhattak a délelőtt megkezdett programok. Mindezek mellett minden napra külön feladatunk volt: a kiscserkészekre való felügyelés (porontypásztorkodás); mese, vagy más ötletes, vidám figyelemlekötés szintén a picik részére (igrickedés); a mindennapi imák levezetése (fohász); a tisztaság felügyelete; vagy az ébresztés. Munkánk gyümölcsét jutalmazták, és kiépülhetett az egész járást behálózó vasútvonal. Így érkeztünk el lassan ottlétünk végéhez. Július 2-án este viszont még egy népi esküvő, majd lakodalom részesei lehettünk. A nagy mulatozásba belefeledkezve, nem sokan feküdtünk le aludni. Pedig reggel az összepakolás feladata várt még ránk. A sátoraljaújhelyi-budapesti személyvonaton tízpercnyi vackolódás után mindenki elaludt. A budapesti Keleti pályaudvaron könnyes búcsút vettünk egymástól, majd megígértük egymásnak, hogy jövőre is találkozunk.

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

Junior Táborban Sirokon

Eset-les

ki tavaly kicsit nyitott szemmel járta az iskola folyosóit, felfigyelhetett néhány plakátra, mely arra bíztatott: „Jelentkezz te is a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumba!” Ketten a 12. C-ből szintén csak ezt mondhatjuk: „Igen, gyertek, még ha egyelőre csak juniornak is, de megéri!“ Kiss Eszter 12. C

De hogy mi is ez a Szent Ignác, és kik a juniorok? Mindenekelőtt: a kollégium Budapesten működik, a jezsuita rend vezetése alatt, 50 egyetemistának adva otthont. A Juniorok pedig azok a szerencsés végzős gimnazisták, akiknek a Junior Program keretében lehetőségük nyílik bepillantani a kollégium életébe. Mindezt pedig egy nyári Junior Tábor, és az év során két Junior Hétvége alkalmával tehetik meg. Az idei Junior Tábor Sirokon került megrendezésre. Mi, juniorok, érdeklődéssel vártuk a megismerkedést „Szent Ignáccal”. „Idegenvezetőink” nagyon kedvesek voltak velünk, mindent megtettek, hogy jobban lássuk a kollégium működését, így például részt vehettünk egy diákbizottsági ülésen is. A táborban eltöltött három nap alatt

folyamatosan érkező kollégistákkal való találkozás sok vidám emléket hagyott maga után, kezdve a sok-sok új név memorizálásával, a sok játékkal, a siroki vár felfedezésével, a pókercsatákkal, az éjfélkor frissen sült kiflievéssel, na meg a nagy beszélgetésekkel. Második nap megérkezett a kollégium rektora, Kiss Ulrich jezsuita atya, aki bevezetett minket az újságírás rejtelmeibe, a junioroknak szóló média és kommunikáció előadás keretében. Aznap egy másik előadást is meghallgathattunk, mely része volt a minden kollégistát érintő kollégiumon belüli kurzusoknak. Zoltán atya beszélt az észak-amerikai huron indiánok között végzett jezsuita misszióról, majd egy családias hangulatú szentmisén is részt vehettünk. Negyedik nap reggel indulnunk kellett haza, de mindannyian tudtuk, hogy sok hasznos információ birtokosaként hagyjuk ott a tőlünk az ároni áldással búcsúzó Szent Ignácos kollégistákat. A Szent Ignác Kollégium egy olyan hely, ahol igazán jól érezheti magát az, akinek megvan az igénye a hitre, a felelősségteljes kollégista életre, és - valljuk meg őszintén - a sok-sok tanulásra.

A visai tekervényes…

Augusztus 22-én kezdetét vette a Magura sokoldalú tánctábora. A megszokottal ellentétben nem Mecseknádasdot, hanem Váralját szálltuk meg. Kovács Barbara 11. F

13. évfolyam 53. szám

Idén mezőségi lépésekkel és dallamokkal ismerkedhettünk meg egyenesen Visából. Tanáraink Varga Sándor és Nyisztor Mariann

- igyekeztek hagyományőrző módon átadni a tánc szépségeit, olyan „selyem” módon, mint ahogy azt János bácsi és Samu bácsi járja. A tánc mellett jutott időnk néprajzi előadásokra a mezőségi tájról, falvakról, különösképp Visáról. Betekintést nyerhettünk az ott élő emberek tánckultúrájába is. Különleges autózási módszereinkkel nagy port kavartunk a váraljaiak életébe. A társaság ismét remekül összeverődött, amit a hajnalig tartó táncházak, mulatozások is bizonyítanak. Elmondhatom, hogy tartalmasan telt ez a pár nap!

Eset-les

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

Lovas-íjász és lovasíjász

Az idei nyár sem telhetett el lovas-, illetve lovasíjász tábor nélkül, egy-egy hét tömör, félnomád lovasélet nélkül a bogádi Kápolnás dombon. Egy csöppet essék szó a két táborról külön-külön. Gácsik Dénes 11. C

Az első, vagyis a lovasíjász táboron egy szűkebb kör vett részt: a Megyer Törzs Déli Gyepüvédői Hagyományőrző egyesület tagjai. Ezen egy hét alatt meglepően sokat fejlődött lovasíjász csapatunk, mind közösségileg, mind teljesítményileg. Olyan új elemeket találtunk ki és mutattunk be lóháton, amelyek valóban komolyan növelik bemutató előadásaink értékét, sikerét, egyediségét. Egy példát hoznék fel: leányrablást imitálva egy lány és egy fiú ketten egy lóról lőnek íjakkal a célokra, vagy éppen a levegőbe feldobott korongokra. Ezt a bámulatos mutatványt sajnos a lovak nem mindig tolerálják. A tábor kere-

tében részt vettünk egy Szabolcs falui rendezvényen, ahol a 907-es pozsonyi csatát jelenítettük meg más hagyományőrző csapatok segítségével. A lovas tábor hasonlóan jól telt, napi két lovaglással, bár nem „angol” lovaglási stílusban, de nagyon jó hangulatban. A tábor programjában szerepelt az elmaradhatatlan nemezelés, ami ugyan fárasztó munka, mégis sokan rászánták magukat, hogy egy díszes nemez párnát, süveget, vagy akár egy kitömött nemez állatot készítsenek maguknak emlékül. A tábor során számháborúzásra is volt lehetőség az óriási területen. Jővőre is minden érdeklődőt vár a Kápolnás domb és a táborok szervezője és éltetője, Pámer László tanár úr!

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

Nyolcan az osztrák fővárosban

Eset-les

éhány U-Bahn jeggyel és némi kitartással vettük be az osztrák fővárost augusztus közepén. Az akció nem egészen két hetet vett igénybe. Ez alatt az idő alatt nemcsak látványosságot látványosságra halmozva rohantunk keresztül a nagy múlttal rendelkező városon, hanem megismerkedtünk az osztrákok kultúrájával, a táncukkal, a zenéjükkel és a gasztronómiájukkal is. Keszler Anett 11. A

Délelőttönként német oktatásban volt részünk, ahol osztrák anyanyelvű tanárunk elismeréssel nyugtázta, hogy a mi nyelvi tudásunkkal, ha akarnánk sem tudnánk elveszni ebben a hatalmas városban. Délutánonként Boda Zsuzsa tanárnővel, jómagamon kívül további öt „lajosos” lánnyal, és a hozzánk csapódott két budai Szent Imrés növendékkel jártuk az utcákat, a múzeumokat, parkokat és várakat. Találkoztunk Habsburgokkal is, persze beszélgetés valahogy nem alakult ki közöttünk. Egy este a Radhaus platzon kötöttünk ki, ahol Mozart Varázsfuvolája közben hullócsillagok tömkelegét csodáltuk az augusztusi ég alatt. Esténként fáradtan tértünk haza szállásunkra, ami a Hilton szállodában, akarom mondani a Hilton szállodától nem messzi kis utcácská-

ban volt, egy egyházi kollégiumban. Két lánytól már az utolsóelőtti napon el kellett búcsúznunk, és kis csapatunk megfogyva bár, de törve nem élte át az utolsó pillanatok szépségeit. Ma már ismét itt vagyunk az iskolában, és a folyosón sugdolózva éljük át újra együtt a felejthetetlen élményeinket, emlékeinket.

Via Ferrata

Szokványos augusztusi hajnal, még csak nincs is igazán jó idő. Mégis kellemesen ugrottam ki az ágyból 4 órakor, mert egy nagyon rég várt utazás kezdődött meg azzal a vekkercsörgéssel. Meszéna Domokos 12. A

A Gimnázium mikrobuszában három gyakorlott hegymászó tanárunk (Igazgató Úr, Bodogán László (Bodi) atya, Meszéna Tamás tanár úr) és hat fiatal amatőr alpinista (öt fiú a mostani 11. B osztályból és én) nekivágott az Észak-Olasz Dolomitok ijesztő hegyrengetegének. Az igen hosszú út egyetlen percében sem unatkoztunk, (leginkább, mert aludtunk). Az út végére már remek volt a hangulat, mindenki izgatottan nézte a tiszteletre méltóan magas hegyeket, és az eldugott olasz palatetős házakat. Szálláshelyül egy helyi camping néhány négyzetméterét kaptuk, ahol felállítottuk a sátrakat. Még aznap körbetúráztuk a környéket, felmértük a további programle-

13. évfolyam 53. szám

hetőségeket. Éjszaka a vártnál sokkal hidegebb volt, és egész éjjel szakadt az eső, így reggelre kisebb patakok folytak át a sátrakon. Hajnalban dideregve kecmeregtünk elő valami meleg teát kreálni. Valamicskét feltöltődve indultunk neki az első igazi VIA FERRATA-s túránknak. Ez a kifejezés egy elterjedt hegymászó technikát takar, melyhez „beülők”, karabínerek, kötelek, (sisak) voltak szükségesek. A mászó-pályákon elhelyezett kisebb vashurkokba, vasdrótokba kellett beakasztanunk a karabínereket, amik a biztonságot szolgálták, de a mászás nagyrészt ránk volt bízva. Mondanom sem kell, hogy igen ijesztő, ha hátranéz az ember, és egy kilométeres szakadékot lát maga alatt és még a mögötte, illetve alatta jövőkre is vigyáznia kell.

Eset-les A legtöbb utat mindenki nagyon élvezte, (voltak 10-11 órás utak is), amit majdnem mindannyian hősiesen végigcsináltunk, csak néhány, egészen ijesztő szakaszról fordultak vissza néhányan. Hihetetlen élmény volt élőben látni az eredeti I. világháborús lövészárkokat, barikádokat, szögesdrótokat, amelyek azóta is érintetlenül ott állnak. Többen találtak repeszgránát darabkákat, amelyek valószínűleg igen sok ember halálát okozhatták. Szótlanul kúsztunk előre a sziklában kivájt labirintusokban. Belegondolni is rossz volt, milyen lehetett, amikor berepült oda egy bomba fülsiketítő robbanással. Két-három évig küzdöttek itt a katonák „állóháborúval”, hidegben, hiányos élelemmel és felszereléssel. Utolsó nap még egy különleges élményben lehetett részünk, hisz túránk legmagasabb pontján, majdnem 3100

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F méteren, megcsodálhattuk Európa leghosszabb magashegyi függőhídját. (Itt forgattak egy híres akciófilmet is.) Rajtam 3 póló, 2 thermo pulóver, és egy széldzseki volt, de a mínusz 2-3 fokban, süvítő szélben ez sem volt elég. Remegő kézzel markoltuk a deres régi vaslétrákat, melyek a mi életünket voltak hivatottak védeni. Hó borította a menedékházat is, ahova túránk után bemenekültünk. Ide helikopterrel hozzák még az élelmet is, olyan megközelíthetetlen. Mi, a fáradt fiúk, részvéttel szemléltük a helyes kiszolgálólányt. A hazaút sokkal rövidebb volt, mint az odavezető. Az otthon maradottak ámulattal szemlélték a képeket, de mi csak mosolyogtunk. A mászás élménye, az esti didergés, az egész napos lábgyilkos túrák több napon keresztül, olyan élményt adtak, ami nincs rajta a képeken...

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

Eset-les

Szikrázó csákány, negyven fok árnyékban avagy táborban a 47. PCF Cserkészcsapat

el cserkésztáborba, eljött a nyár... -mondja a cserkészdal, mely majd minden tábortűznél felhangzik, s melyre oly szívesen emlékezünk most, mikor beköszönt az ősz, felszereléseink pedig a cserkészotthonban pihennek.

Bujdos Iván (2007)

Rendhagyó tábor volt az idei. A vezetőség ugyanis visszanyúlt egy régi táborformához, a valaha volt elsőhöz, amelyet maga Bi-Pi vezetett Brownsea szigetén. Ezt ma Gilwell-tábornak hívják. Az a lényege, hogy az őrsök egymástól elszeparálva élnek, magukra főznek, maguknak építkeznek, csak a reggeli és az esti szertartás közös. Több lehetőség nyílik az őrsi közösség kiépítésére, de többet is kell dolgozni. Gondoljunk bele: 1907-ben négy őrsbe osztott 24 fiú ment táborozni a szigetre, míg mi a vasasi erdőbe körülbelül negyvenen érkeztünk. A szervezési nehézségeket tetézte, hogy nem az egész táborra vonatkozott a “Gilwell”, hanem csak a fiúkra. Ne gondoljuk, hogy ez könnyebbség! A vegyes tábor sokkal több energiát követelt mindenkitől. Az őrsi építmények mellett, a közösekre is kellett gondolni, s a szárazság miatt életbe lépő tűzgyújtási tilalom miatt nem használhattuk a saját tűzhelyeinket, így mindenki a közös konyháról kapta az ebédet. A GH is többet sürgött-forgott, mint szeretett volna, hisz az adott helyzetben feladatai nem merültek ki az alapanyagok beszerzésében. A kezdeti nehézségek ellenére beindult a gépezet, és mindennek meg lett a maga helye és ideje: Volt vidám

13. évfolyam 53. szám

hangulatú tábor eleji építkezés (bár a földben szikrázott a csákány), tréfás évődés a GH-n, de megvolt a tábor komoly oldala is: a táborvégi próbázás és fogadalomtétel. Egy jól megépített cserkésztáborban igazán kellemes dolog élni, annak ellenére, hogy a körlet a táborbontásig épül, tehát sohasem lehet készen. Eszébe jut valakinek valami jó kis őrültség, amit a többiek lelkesen fogadnak, s máris elindul a megvalósítás. Lehet az hinta, pedálos szemetes vagy mobil asztal, igazából mindegy. Csak szebb lesz tőle a tábor. Akadhatnak persze komfortrontó tényezők is. Ennek alapesete a néhány idegen cserkészből álló, terepruhássímaszkos-álcafestékes társaság, akiket ha másról nem, arról meg lehet ismerni, hogy szeretnek dolgokat észrevétlenül elvinni a táborból, s ezeket csak hosszas egyezkedés után adják vissza. A mindenkori őrség megtesz mindent, azonban nem született mindenki Jackie Channek... A nagy zászlólopások kora, úgy tűnik, lezárult. Pár éve még nagy divat volt, mára addig jutottunk, hogy több mint egy hét alatt egy fia támadó sem járt nálunk. Hozzáteszem, jobban is tette.... A csapatszellem ugyanis csodákra képes: ”Ha összefog karunk és egybecseng dalunk, mi szikla erősek vagyunk.”

Eset-les

A kicsi mazsolák

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

Csak álltam, és néztem a kissé rémült, új arcokat. Én tudtam, hogy mi vár rájuk, ők még izgultak. ”A kicsi mazsolák” - gondoltam. Zalay Dorottya 11. A

nem maradhatott el aznap sem. Este a tábortűz mellett mindegyik osztály bemutatta az indulóját. Mindegyik jó volt, de a DÖK-induló, vagyis a „Ciszterna blues” vitte a prímet. A tűz melegében énekelhettünk még egy kicsit, tanítottunk népdalokat, majd mindenki nyugovóra tért.

éjjeli riadóval keltettük a tábor lakóit. Kereplő, síp, dob, dörömbölés! Éjjel egy órakor sorakozót rendeltünk el, majd tréfás versenyekkel „szórakoztattuk” a kicsi diákokat. Ezek után mindenki hamar újra elaludt. A második nap előadásokat hallhattunk az iskola történetéről, házirendjéről, és a cserkészetről. Délután az osztályok megismerhették osztályfőnökeiket; persze a zenélés

Az utolsó napon - gyors pakolás után - misével zártuk ezt a rövidke tábort, de szívből remélem, hogy ez a három nap felejthetetlen volt mindenki számára. Az én számomra a legszívmelengetőbb az volt, hogy az egyes osztályok tagjai külön jöttek, ám együtt távoztak, barátságban!

Kis késéssel ugyan, de elindultunk Sikonda felé a 120 újonccal. Az első nap ismerkedéssel telt. Volt sok játék, zenélés, éneklés, sorverseny, majd este egy fárasztó táncház várt ránk. Estéjük nyugodtan telt egy ideig… majd

Túlélő túrán a kórus

Egy hűvös hajnalon a Laudate kórus Pilisszentlászlóra utazott, táborozni. Ez már hagyomány, ahogy az is, hogy ilyenkor rendszerint el szoktunk tévedni ilyen-olyan vadregényes tájakon. Zalay Dorottya 11. A

Az első nap utazással telt, mellette énekeltünk, játszottunk, majd este játékos vetélkedőt rendeztünk. A hosszú nap megtette hatását: korán lefeküdtünk. A második napot próbával indítottuk, majd elindultunk egy „rövidke” túrára. Első állomásunk a „Prédikáló szék” volt a hegytetőn, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk a Duna-kanyarra. Ebédünk elfogyasztása után felkereked-

tünk és folytattuk kirándulásunkat Dömös felé. Az út egy szikláson át vezetett, ami nem kis izgalmakat rejtegetett magában. Elvileg 15 km-es utat tettünk meg, gyakorlatilag sokkal többet, ráadásul hegynek fölfelé… Csak mentünk és mentünk, de csak nem láttuk utunk végét. Hegyek, völgyek, érintetlen tájak nyíltak meg szemünk előtt. A kórus egy része nem bírta a tempót, ezért két részre szakadtunk. Az egyik csapat (Nagy Ernő tanár úrral együtt) eltévedt a sötét erdőben. Órákon át bo-

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

Eset-les

lyongtunk az ismeretlenben, mígnem egy felmentő sereg megmentett minket a sötét erdőtől és az éjszaka rejtett vadjaitól. Tíz órát gyalogoltunk, ezért a hosszú idő alatt jobban megismerhettük egymást és egy szuper csapattá kovácsolódtunk. Tanulság: legközelebb vinni kell a túlélő felszerelést! Másnap, vasárnap részt vehettünk még egy-két vetélkedőn, majd a mise következett, ahol együtt imádkozhattunk a helyiekkel iskolatársunk gyógyulásáért. Ebéd után indultunk haza, kicsit szomorúan, hogy vége a tábornak, de rengeteg jó élménnyel gazdagodva.

Egy kis statisztika

ost, hogy 100 éves a cserkészet, úgy gondoltuk ideje számot vetni azzal, hogy ez a nagyszerű mozgalom milyen mélyen fészkelte be magát iskolánkba. Készítettünk egy kis felmérést, hogy lássuk, hányan vagyunk.

Iskolánk 823 tanulójából 108-an cserkészek. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden nyolcadik diákunk az. A nemek aránya 55-53 a fiúk javára. A legtöbben, 16-an, a 7. A osztályból vannak, a legkevesebben, mindössze 1-1 fő, a 11. E és a 10. E osztályokból. Olyan osztály nincs, ahol ne lenne cserkész! Az is érdekes lehet, hogy ez a 108 fő, hány csapatból és milyen arányban jött össze. Íme a lista, csapatszám szerint sorbaállítva: 10. sz. P.Á.R. gróf Széchenyi István Cscs., Pécs - 10 fő 47. sz. Szent László király Cscs., Pécs - 45 fő 104. sz. Bethlen Gábor Cscs., Paks - 2 fő 217. sz. KMI Cscs., Pécs - 4 fő 452. sz. Szent Bernát Cscs., Zirc - 1 fő 466. sz. Magyar Tenger Cscs., Siófok - 3 fő 604. sz. Szent Mór Cscs., Pécs - 23 fő 608. sz. Scola Caritatis Cscs., Szekszárd - 1 fő 622. sz. Gaál Gaszton Cscs., Balatonboglár - 2 fő 652. sz. I. Rákóczi Ferenc Cscs., Pécs - 1 fő 670. sz. Zengő Cscs., Pécsvárad - 3 fő 673. sz. Pius Cscs., Pécs - 6 fő 1604. sz. II. Lajos Cscs., Mohács - 3 fő 1612. sz. Kanizsai Dorottya Cscs., Siklós - 4 fő

Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a jelenlegi tanári karban 8 férfi tanár is cserkész, akkor nagyjából teljes képet kaphatunk az iskola cserkészéletének sokszínűségéről.

13. évfolyam 53. szám

Sportszelet

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

Vízi- és repülőcserkészet

cserkészet megalakulása után számtalan speciális szakág fejlődött ki. Ez nagyon jól mutatja a mozgalom népszerűségét, sokoldalúságát és a benne résztvevők sokirányú érdeklődését. No persze ehhez egy olyan társadalmi és kormányzati háttértámogatásra is szükség volt, ahol még a miniszterelnök is cserkészkedett. Fekete Bernadett 12. B

A cserkészet megalakulása után leghamarabb a vízi szakág alakult ki Magyarországon. Az első jelentős megmozdulás az 1913-as vági tutajtúra volt, ami szervezettség tekintetében a mai napig mintául szolgálhat minden vízi tábornak. Az első világháború után a cserkészet lendületes fejlődésnek indult, ez alól a vízi cserkészet sem volt kivétel: dr. Zsembery Gyula cserkésztiszt 1000 kilométeres, érdekes, tapasztalatokban gazdag, víziút keretében társaival végigevezte a Dunát, a Siót, a Kapost, a Zalát, a Rábát, a Lajtát és a Balatont. 1921ben megjelent az első önálló magyar nyelvű, az evezéssel és rokonsportokkal foglalkozó kézikönyv, ami ugyancsak Zsembery Gyula nevéhez fűződik. Az 1926-os megyeri Nemzeti Nagytábor idején dr. Zsembery Gyula felfedezte a már nem működő hajóépítő vállalat üresen álló épületeit az újpesti Népszigeten. Ebből lett egy év múlva a Cserkész Vízitelep. Itt indult el a világviszonylatban is ismert, tekintélyes magyar vízi cserkészmunka. Itt készültek a vízi cserkészek a sok győzelmet hozó, külföldi vízi cserkészversenyekre. A magyar vízi cserkészet számára örökké emlékezetes (és a jelenlegi helyzetet ismerve valószínűleg megismételhetetlen) marad a dániai Helsingőrben 1927-ben megtartott vízi jamboree. Az eredmény minden várakozást felülmúlt: a tizenegy első díjból hatot, a tíz második díjból ötöt a magyar versenyőrsök nyertek. 1928 ismét nagy jelentőségű évszám. Ebben az évben Baden-Powell Magyarországra jött, s meglátogatta - többek között - a lendületes fejlődésnek indult Központi Vízitelepet is, ahol a cserkészcsónakok száma ebben az évben már 156-ra emelkedett. 1932-ben Lengyelországban tartották meg a tengeri cserkészek versenyét, ahol vízi cserkészeinknek sikerült elhódítani az első, a harmadik és a negyedik helyezést, a

második és az ötödik helyet lefoglaló két nagy nemzet, Anglia és Franciaország tengeri cserkészei elől. A második világháború előtti időszak utolsó nagy eseménye a hollandiai Vogelenzangban 1937-ben megrendezett V. Világjamboree volt. Itt is volt vízi versenyszám, amit szintén a magyarok nyertek meg. 1941-ben jelent meg a magyar vízi cserkészet azóta is utolérhetetlen összefoglaló szakkönyve, a „Járjuk a vizet!”. A közel 500 oldalas és 300 ábrát tartalmazó könyvet egy 22 fős gárda, az MCSSZ Országos Vízi Vezetőtiszti Testülete írta, de nemcsak a vízi cserkészek, hanem az egész magyar vízi társadalom részére is. A szép emlékek, a dicsőséges felsorolás itt sajnos véget ér. A második világháború nem kímélte a vízitelepeket, az utána következő rendszer pedig a cserkészetet sem. 1992-ben alakult újjá a vízi cserkészet. Jelenleg Gyetvay Iván vezetőtiszt irányítása alatt működik a szakág. Az országban jelenleg Budapesten, Baján, Szegeden, Tiszaújvárosban, Tiszafüreden, Szombathelyen és Szentendrén működik vízi cserkészet. A vízi cserkészmunkában részt vevők számáról nem lehet biztosat mondani. Egyes feltevések szerint a „komoly” vízi cserkészmunkát végzők száma nem haladja meg a százat. (1941-ben 130 csapat (!) foglalkozott vízi cserkészmunkával!). Ahhoz, hogy a vízi cserkészet jelentősége újból megerősödhessen a magyar cserkészeten belül, még nagyon sokat kell tenni. Szerencsére vannak bíztató jelek, mint például a bajai cserkész vízitelep munkája, amit személyesen is volt szerencsém megfigyelni. Másik érdekes és speciális szakág a repülős cserkészet lehet, amely a világon elsőként Magyarországon, 1926ban, Veszprémben alakult meg. Alapítója Rotter Lajos volt, aki oktatóként is dolgozott. 1933-ban a Jamboreen már önálló repülős altábor volt, a világ cserkészei itt ismerkedhettek meg az új szakággal. A világtalálkozó után lendületes fejlődésnek indult az

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

Sportszelet

ejtőernyős cserkészet is. Jelentős repülőbázis volt Esztergomban, Kecskeméten, Veszprémben, Székesfehérváron, Szentesen és Budapesten. Gyakoriak voltak a repülős napok és bemutatók, melyeket nem egyszer toborzási céllal rendeztek. Táboraik négyhetesek voltak, melyet a legügyesebb növendékek repülő vizsgával zárhattak. A kiképzést országosan elismert pilóták tartották, így biztosítva a táborok színvonalát. A vidéki növendékek bázisra jutásáért és a hazaszállításáért a megyei-, vagy lakóhelyi hatóságok költségtérítést fizettek a cserkészrepülő szervezetnek. Repü-

lőtéri gépkocsikkal hozták és vitték háztól-házig a növendékeket. A korabeli cserkészrepülők több világrekordot is állítottak fel vitorlázó repülésben. 1947-ben a géppark 8 motoros- és 47 vitorlázó gépből állt. Ezek közül nem egyet a cserkészek saját kezűleg készítettek, saját tervek és németországi minták alapján. Újjáalakulás után a szakág munkája 1991-ben indult meg hivatalosan. 1992-ben 2db AN-2 típusú gépet kapott a Cserkészszövetség a Magyar Honvédségtől. A repülős cserkészek munkája 10 fővel indult meg. Az első ejtőernyős ugrásra 1993. április 5-én került sor.

Tortúra

ortúra = Hosszadalmas, fájdalmas (el)járás. Általában mindhárom szó igaz a cserkészkirándulásokra, legalábbis nekem így kívülről úgy tűnt, amíg el nem kezdtem egy kicsit utánanézni a dolgoknak. Szentiványi Judit 11. A

„Bejárni hegyet-völgyet, megismerni a természet titkait, a történelem emlékeit, az ország egy-egy táját, találkozni az ott lakókkal, kikkel egy az anyanyelve - ez az egyik legcserkésziesebb foglalatosság.” (Kondor Endre: Cserkészek

portyázókönyve) Egy-egy igazi cserkésztúra jó esetben is napi 20-30 kilométeres kirándulást jelent, aminek egy cserkész természetszerűleg iránytűvel, tájolóval és térképpel felszerel-

kezve vág neki. No persze nem beszélve a számtalan egyéb szükséges felszerelésről, amit most itt nem részletezünk. Természetesen nem elég magunkkal vinni ezeket az eszközöket, használni is tudni kell őket, különben semmi értelme sincs a nagy rákészülésnek. És nemcsak az eszközök alapos ismerete szükséges egy-egy ilyen vállalkozáshoz, hanem a terep elemeinek (tereppontok, szintvonalak, távolságmérések, stb.), az égtájak meghatározásának, a turistautak jelölési rendszerének és az egyezményes jeleknek az alapos ismerete is. Mindezek után be kell látni, hogy a cserkészkirándulások nem céltalan tortúrák, hanem tudatos találkozások a természettel és túrázó társainkkal.

S EE G S GÍ ÍT TS SD D T TE E I IS S ““SSzzíín ne esseeb bb bé é” ” t te en nn ni i a a l la ap po ot t! !

Ha vannak jó ötleteid, féltve őrzött írásaid, vagy ügyesen rajzolsz, esetleg csak érzéked van összegyűjteni az órai aranyköpéseket,

keress bennünket a Páholyban!

13. évfolyam 53. szám

Ránézésre

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

A Vadkan őrs indulója

Etlinger Mihály, Huszár Márton, Somogyi József, Szotáczky Gergely

13. évfolyam 53. szám

Fee h h éé rr/Fekete SZÍNES F

„Egy jellemnevelő, nagy játék”

Lyukasóra

játék szóról mindenkinek valami más jut eszébe. Kicsit elcsépelt, de igaz, hogy a mai, kissé elkorcsosult világban nem sok helye van a játéknak (ahogy sok egyéb dolognak sem). Sokan azt gondolják, hogy a játék csak a kisgyerekeknek való. Varga Rita 11. E

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek labdázni és kirakóznia kellene délutánonként, (bár bevallom, én ezt is szívesen tenném). Rengeteg játék létezik, (és sokat tudunk kitalálni akár mi is). Ezek nemcsak azért vannak, hogy lekössük magunkat velük, hanem igen sok dologra használhatóak, és rengeteget lehet belőlük tanulni. Ezt tudják a cserkészek is és használják mindennapi életükben már évtizedek - azaz pontosan 100 év óta. A cserkészet maga is „egy jellemnevelő, nagy játék”. Sőt az igazat megvallva, az egész élet egy nagy játék (aki olvasta Az élet játéka c. könyvet, az tudhatja, milyen sokat jelenthet ez). Fontos leszögezni, hogy a játékok nem idétlen, gyerekes időtöltések. Lehet komolyan is játszani. Persze szükség van olyan játékokra is, amelyeknek nincs fontos tétjük, hisz ki ne élvezné, amikor felhőtlenül, kortól függetlenül játszhat. A játék ugyanis nem korfüggő. Játszani mindenki tud, ezt nem lehet elfelejteni. A csekész-játékok listája is nagyon hosszú és temérdek fajtája van. Sok mindent át lehet adni velük: türelmet, felelősségvállalást, csapatszellemet, kitartást, és mindezek mellett még jól is érezhetjük magunkat. A cserkész-élet sokszínű, ez főként az érdekes játékoknak köszönhető, melyek minden program alkalmával feltűnnek. Játszunk a tábortűz körül, éjszaka és nappal, erdőben, réten, sőt még akár a városban is, ami miatt időnként furcsán néznek ránk az emberek. Megnéznek minket, mert szokatlan dolgokat teszünk, de ez benne a lényeg, hogy kicsit mások, többek vagyunk

13. évfolyam 53. szám

ezáltal. A játékok közben az ember magát adhatja, szárnyalhat a lelke, mert játszani jó. A nyomozójátékoktól elkezdve, a hadijátékokon és a métán át, az „öldöklős”, kiabálós játékokon keresztül, mi mindent szeretünk játszani. De ezek mellett sokat tanulunk is (természetesen játszva). Emiatt nem válik monotonná, „iskolássá” az se, ha tudást adunk át a kisebb cserkészeknek. Játszani bármikor lehet: esőben, napsütésben, fáradtan vagy kipihen-

ten - mindig mosolyt csal az emberek arcára, és ez benne a legjobb. Ha tehát egy erdőben este valaki azt hallja, hogy egy csapat fiatal hangosan azt énekli például, hogy „Himalája, Himalája, csing-csáng-csung-csing-csángcsung” akkor sem kell megijedni, valószínűleg valahol a közelben cserkészek játszanak. A játékokra mindenkinek szüksége van, és fontos, hogy megjegyezzük: „Nem azért nem játszik valaki, mert megöregedett, hanem azért öregedett meg, mert nem játszott!”

Fee hh éé rr/Fekete SZÍNES F

Historia Domus

HÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEK

2007. augusztus 27-én tartottuk iskolánkban az alaku-

nikáról szóló előadássorozat, Szántai Lajos előadásával.

ló értekezletet.

Október 5-én tartottuk a megemlékezést az Aradi Vér-

Augusztus 29-én volt iskolánkban a nyitó értekezlet. Augusztus 30-án Kránitz Mihály atya vezetésével lel-

remben istenes versekből. Ugyanezen a napon Cegléden kórustalálkozó volt a zenei világnap tiszteletére. Az ünnepi gálahangversenyen a tavalyi év legkiválóbb kórusai vettek részt. Október 7-én a Kodály Zoltán Nemzetközi Műveltségi Verseny délvidéki régiós selejtezőjére került a díszteremben, amelyen iskolánk 6 fős csapata is részt vett. Október 12-én Csoóri Sándor tartott előadást a díszteremben az Összefogás Pécsért Egyesület szervezésében. Október 13-án került megrendezésre iskolánkban a nyíltnap. Október 20-án tartottuk iskolánkban az '56-os megemlékezést, amelyet Bodáné Gálosi Márta tanárnő vezetésével, a 11. A osztály szervezett. Október 27-én került megrendezésre iskolánkban a már hagyományosnak tekinthető osztályéneklési fesztivál. Október 29 és November 4. között tartottuk az őszi szünetet.

Augusztus 28-án tartottuk az osztályozó- és pótvizsgá-

kat iskolánkban.

ki napon vettek részt a tanárok a pécsváradi várban.

Augusztus 31-én munkaközösségi megbeszélések vol-

tak.

Augusztus 31 és szeptember 2. között zajlott az idei

Ciszterna Sikondán, a DÖK szervezésében, Nádudvary Tamás tanár úr vezetésével. Szeptember 3-án tartottuk a Veni Sancte évnyitó szentmisét a Székesegyházban Kiss Péter atya vezetésével. Szeptember 14 és 16. között kórustáborban járt a Laudate Kórus Nagy Ernő tanár úr vezetésével Pilisszentlászlón. Szeptember 18-án volt az idei év első szülői értekezlete. Szeptember 20-án került megrendezésre a mazsolabál a DÖK szervezésében az új osztályok diákjai részére. Szeptember 23-án ásványkiállítás és vásár volt iskolánk dísztermében. Szeptember 28-án tartott előadást Nagy Ferenc iskolánk névadójáról, Nagy Lajos királyról, a 10. évfolyamos diákok számára. Ugyanezen a napon az Operaház fantomja című előadást nézték meg Budapesten a Madách színházban az Orff-zenekar és a Fúvósegyüttes tagjai, Szőcs Annamária és Szalahov Mária tanárnők vezetésével. Szeptember 29-én második alkalommal került megrendezésre a Ciszterci Öregdiák Nap Sixtus atya szervezésében, ahol a Páholy Irodalmi Egyesület felolvasást tartott kávéházi témájú írásokból. Volt emellett sörsátor, bál, beszélgetési lehetőség, tombola is. A rendezvényre több mint 500 régi diák látogatott el iskolánkba. Október 1-jén került megrendezésre iskolánkban a játékos zenei vetélkedő, amelyet a zene világnapja alkalmából Nagy Ernő tanár úr szervezett a díszteremben. Ugyanezen a napon délben valamennyi osztály részvételével Kodály Zoltán gyűjtötte Nyitra megyei népdalokat énekeltünk az udvaron. Október 3-án kezdődött a díszteremben a Képes-Kró-

tanukról.

Október 6-án Eperjes Károly tartott előadást a díszte-

13. évfolyam 53. szám

Mazsolabál 2007. szeptember 20.

Tartalomjegyzék

1-2 3 4-5 6-7 8-10 9 10-12 12 13 14 15 16 17 18-19 19-20 20 21 21 22 23 23-24 25 26 26-27 27 28-29 29 30 31 32

Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Páva Péter

Főszerkesztő: Bartusz-Dobosi László

Diák szerkesztők: Baracs Eszter 12. B Beberika Dorina 12. C Belénessy Blanka 9. A Nagy Bianka 11. B Pártos Kitti 12. A Szentiványi Judit 11. A Viola Beáta 11. F Zalay Dorottya 11. A

Tördelőszerkesztő: Komáromi Csaba (1998)

Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. PÁHOLY www.crnl.hu Következő lapzárta: 2007. november 20.

Nyomdai munkálatok: Muzsek és társa Nyomdaipari Kft. Pécs, Légszeszgyár út 15. Felelős vezető: Muzsek Árpád

Írók könyvesboltja 7621 Pécs, Király u. 21. Telefon: (72) 534-800 Nyitvatartás: H-P 9.30-18.00 Sz 9.30-13.00

Pedagógusoknak 10% kedvezmény!

Segítsd Te is “Színesebbé” tenni a lapot!

Ha vannak jó ötleteid,féltve orzött írásaid, ´´ vagy ügyesen rajzolsz, esetleg csak érzéked van összegyujteni az órai aranyköpéseket, ´´ keress bennünket a Páholyban!