Színes Fehér-Fekete 2007. Húsvét • 13. évfolyam 51. szám by Komáromi Csaba

Farsang 2007. február 20.

Tartalomjegyzék A nyuszi a húsvéti megváltás ponyvája • Bartusz Terjeszkedik a „Lajos”? • Viola Bea 10. F Józsi az örök „Lajosista” • Kálmán Nóra 8. A „Nem vágyom a multik által nyújtott sikerekre!” • Petrovics Péter 12. A Vendég a világ másik végéből... • Maisch Patrícia - Szabó Lilla 10. E Hogy mik vannak! • Zalay Dorottya 10. A Az eltűnt csángó lány nyomában • Zalay Dorottya 10. A Viszontlátás a Transz-Szibériai Expresszen • Nagy Bianka 10. B Az ember, aki viharban élt és napsütésről álmodott • Viola Bea 10. F Az ételhamisítás iskolapéldája • Baracs Eszter 11. B „Egy pohár bor, az ateizmus halálugrása” • Tiffán Zsolt 9. B Zacskós életünk • Szentiványi Judit 10. A Ponyva, gengsztervérrel írva • Tóth Róbert 12. C Tar 20,16 • Bilja 19 Alvilági kavarodás Piszkos Fred módra • Pártos Kitti 11. A Megpróbáltatások a Grand Hotelben • Beberika Dorina 11. C Félig mese, félig valóság • Oláh Máté 12. B Operett, a XIX. század technoja • Horváth Andrea 12. A Utcazene • Rausch Barna 10. D Giccsparádé folklór módra • János Kamilla 8. A „S mégis lám Ti vagytok a fiatalok!” • Áldozó Krisztián (2006) Imádság hóért • Molnár Emese 7. A Ha Gárdonyi Géza és Fekete István találkozott volna… • Beberika Dorina 11. C Bálint-nap, kicsit másképp • János Kamilla 8. A Keresztelő • Páva Márk 12. A Bandák táncából életstílus • Illés Gabriella 10. C „Hack the Sack” • Ottó Dániel 9. E Átok a Grand Hotelen • Viola Bea 10. F Szappanopera, a filmek ponyvája • Belénessy Blanka 8. A Tesco vs Harrods • BeDo HÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEK

1 2-3 3-4 4-5 6-7 7 8 9-10 10-11 12 12-13 13-14 14-15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 26 27 27 28 29 30 31-32

Kiadja: Incipit Vita Nova Alapítvány és a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma Felelős kiadó: Páva Péter Főszerkesztő: Bartusz-Dobosi László Diák szerkesztők: Beberika Dorina 11. C Horváth Andrea 12. A Nagy Bianka 10. B Pártos Kitti 11. A Siptár Dávid 12. A Szentiványi Judit 10. A Viola Beáta 10. F Zalay Dorottya 10. A Tördelőszerkesztő: Komáromi Csaba (1998) Elérhetőség: 7621 Pécs, Széchenyi tér 11. PÁHOLY

email: paholy@mail.crnl.hu www.crnl.hu/~feherfekete

Írók könyvesboltja 7621 Pécs, Király u. 21. Telefon: (72) 534-800 Nyitvatartás: H-P 9.30-18.00 Sz 9.30-13.00 Pedagógusoknak 10% kedvezmény!

Segítsd Te is “Színesebbé” tenni a lapot! Ha vannak jó ötleteid, féltve ´´orzött írásaid, vagy ügyesen rajzolsz, esetleg csak érzéked van ´´ összegyujteni az órai aranyköpéseket, keress bennünket a Páholyban!

Horváth Gábor fotográfus

Következő lapzárta: 2007. május 15. Nyomdai munkálatok: Muzsek és társa Nyomdaipari Kft. Pécs, Légszeszgyár út 15. Felelős vezető: Muzsek Árpád

Telefon: +36 30 444 77 80 Digitális és analóg csoportképek, portrék, reklámfotók kültéri és műtermi egyaránt.

SZÍNES Fehér/Fekete

Kávéházi gondolatok

A nyuszi a húsvéti megváltás ponyvája

felszínesség sekély vizein maradnak azok, akik ponyva alatt valamiféle másod, esetleg harmadrangú irodalmat sejtenek, és el sem jut a tudatukig, hogy a ponyva mai fogalma régi, előkelő ősöktől származik.

Bartusz

Különbséget kell azonban tenni a ponyva kialakulási időszaka és a mostani ponyva-irodalom között. Érdemes azon is elgondolkozni, hogy a mai értelemben vett klasszikusok, mint például Shakespeare, nem korabeli ponyva-szerzők voltak-e, hiszen műveikben számtalan elem ráilleszthető a ponyvák általános jellemzőire, úgy mint gyilkosságok, vér, kaland, stb.?! A kérdés tehát nem is olyan egyszerű, érdemes kicsit utánanézni a dolgoknak. Az irodalom népszerűségét az írni-olvasni tudás szélesebb körben való elterjedése hozta meg, amikor a szegényebb rétegekhez is eljuthattak az addig kiváltságos könyv-arisztokraták, persze olcsóbb, egyszerűbb kiadásban. Ilyenek voltak kezdetben a népkönyvek, széphistóriák, a későbbiekben a pikareszkregények, a detektív történetek, majd a vadnyugati és szentimentális ihletettségű történetek.

A magyar ponyva Ilosvai Selymes Péterrel, Gyergyai Alberttel és számos egyéb névtelen társukkal kezdődött. Feltétlenül említést kell azonban tennünk Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702) tevékenységéről is, aki betű-

13. évfolyam 51. szám

metsző, nyomdász és könyvkiadó is volt egy személyben. Európa legközkedveltebb és legáltalánosabban használt betűtípusa az ő nevéhez fűződik. Az ő és a hozzá hasonlók személye azért különlegesen fontos, mert akkoriban még nem létezett könyvkereskedelem, ezért a nyomdász egyben könyvárus, könyvkereskedő is volt. A kultúra hordozója és terjesztője. A mai értelemben vett ponyva megjelenése a nagyvárosok, s a nagyvárosi tömegek jelentkezésével vette kezdetét, amely olcsó, futószalagon gyártott könyvekkel látta el a kis igényű, alacsony műveltségű embereket. Ezeknek a könyveknek természetesen már nem irodalom-hordozó, hanem irodalom-helyettesítő a szerepük. Ezekben a kalandé a főszerep, a szereplők csak statisztálnak. A fő cél a hatáskeltés, az olcsó szórakozás-igény kielégítése. A ponyva sablonokkal dolgozik, azokat tölti ki különféle új helyszínekkel, szereplőkkel, no és természetesen kalandos cselekményekkel. A magasabb irodalommal szemben, mindig a legkisebb ellenállás irányát követi: a stílus nem számít, kizárólag a tartalom. Ezért érezzük néha úgy, mintha ezek a történetek tömeggyártásban készülnének. Az olvasó (fogyasztó) pedig látszatra megkapja azt, amire vágyik. Csak azt nem kapja meg, ami az igazi olvasásnak a titkos mellékterméke: a szublimált izgalmat, az intellektuális-érzelmi hatást, amit csak a valódi irodalmi mű adhat meg. Most, így húsvét táján, szomorúan kell konstatálnom, hogy a „magas irodalom – ponyva irodalom” párhuzamba beállított „megváltás – húsvéti nyuszi” hasonlat igencsak helytálló a mai társadalomra. Az emberek megragadják az ünnepek csomagolását, de tartalmát már nem. Sőt, az eredeti tartalmat sokszor már csak a csomagolással, esetleg másfajta tartalommal, olcsóbb, kényelmesebb tartalommal töltik meg. A húsvét jó, de csak a nyuszi, a tojás, a locsolkodás, s az ezzel járó zsebpénzszerzés legitim, a Megváltás már túl sok, túl magas. Így lett szegény húsvéti nyuszi a Megváltás ponyvája, tömegtermék egy igénytelen, kapaszkodók nélküli világban.

riPortré

Terjeszkedik a „Lajos”?

SZÍNES Fehér/Fekete

zünet. A rohanó, tarka diáksereg közepén fehér-fekete sziget. Az idős szerzetes lassan, nyugodtan halad a nagy kapkodásban. A Lajosban ez nem lenne meglepő, de ahogy közelebb érek, torkomon akad a Laudetur. Ő nem Cézár atya! De honnan ismerős? Megvan! Az évkönyv első oldaláról! Zakar Ferenc Polikárp főapát úr megtisztelte iskolánkat személyes jelenlétével. Viola Bea 10. F: A főapát úr mostanában gyakori vendég Pécsett. Hogy érzi magát itt a városban és a gimnáziumunkban? Zakar Ferenc Polikárp: Sajnos nem sokat láttam a városból, de nem is turistaként jöttem ide.

V.B.: Volt személyes élménye az itteni diákokkal? Z.F.P.: Mikor lett volna? Jelenleg minden pillanatom be van táblázva. V.B.: Sokaknak csak az tűnik fel, hogy a lánykollégium folyosóin sok a ciszterci szerzetes. Nem ismerik az okokat és a következményeket. Mi az oka főapát úr látogatásának? Z.F.P.: Assumpta nővér, (Maróti Jolán Assumpta - a szerk.) a Miasszonyunk Rend főnökasszonya látta, hogy a kolostora ki fog halni. Külföldön is kevés tagja van a rendnek, így nem volt nagyon sok választása. Ezért minden egyebet, ami a Miasszonyunk Rend Pécsi Konventje tulajdonához tartozott, nekünk adott. Ez a Szent Margit Óvodát, Általános és Zeneiskolát, a Leánykollégiumot, a Rendházat és a Zárdatemplomot jelenti. Az átvétel nagyon nehéz, mivel az átadó meghalt. Mindenütt vannak megoldandó problémák. Ez egy próbatétel. Sokan segítenek, de rám, mint főapátra hárul a munka java. Én nagyon régóta ismertem Assumpta nővért. Rómában

voltam, amikor édesanyám bekerült a Prohászka Otthonba, amelyet ő alapított és vezetett. A nagynéném is 4 évig lakott itt. Gyakran találkoztam Joli nénivel. V.B.: Mi a véleménye a lánykollégium állapotáról? Z.F.P.: Ez az épület 51 évig az önkormányzat kezében volt. Nem a jó gazda gondosságával kezelték. Az óvoda és az általános iskola egészen korán visszakerült az egyházhoz, a kollégium csak két éve. A 91 éves Assumpta nővérnek már nem volt ereje kiharcolni, hogy megfelelő állapotban adják át. Ez az épület régen a mi tulajdonunk volt, zárda, amelyet az államosításkor vettek el. Most egyesek úgy próbálnak fellépni, mintha nem is lett volna itt egy 50 éves állami időszak. Esze ágában sincs senkinek, hogy nekünk erre az ötvenegynéhány évre bért fizessen. Sajnos az sem történt meg, hogy jegyzőkönyvbe vegyék a jelenlegi állapotokat. V.B.: Mit gondol, jó a Lajosnak, hogy a Rendhez tartozik majd egy általános iskola és egy óvoda is? Z.F.P.: Mindenképp jó, hiszen nagy a valószínűsége, hogy sokan jönnek onnan ide gimnáziumba. V.B.: Említette, hogy fiatal korában újságírással foglalkozott. Mesélne erről? Z.F.P.: Gimnazista koromban az Édesanya c. iskolai lap szerkesztésében vettem részt. Miután leérettségiztem, az iskolát államosították (1948), és az újság megszűnt. Később, római egyetemi tanulmányaim alatt, hallgatói újságot írtam, főleg azoknak, akik a mi házunkban laktak, de szívesen olvasták bencések és trappisták is. Ennek címe: Alumni Romani, azaz Római növendékek volt. 1963-ban vettem át a ciszterci tudományos lap, az Analecta Cisterciensia szerkesztését. V.B.: Lapunk tematikus. Következő témánk a ponyva lesz. Ön szerint gazdagíthatja az embert a ponyvairodalom is? Z.F.P.: Erre nem nagyon tudok válaszolni. Bevonultam a noviciátusba, és innentől fogva 12 évig tanultam, majd egyetemi tanárként működtem. A kötelező anyagot sem tudtam mindig elolvasni, nemhogy szépirodalmat, de szerettem olvasni. Ponyvát nem olvastam.

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

riPortré

V.B.: Hogyan töltötte Rómában a húsvétjait? Z.F.P.: Kezdetben sorra végigjártuk a rendtársakkal a liturgiák helyszíneként kijelölt bazilikákat, nagypénteket a ciszterci apátságban, a S. Croce-ban töltöttük, ahol nagypéntek ellenére, eléggé kitett magáért a konyha. Aztán később áttették a liturgia helyszínét a Vatikánba. Felemelő volt részt venni a szentatya által celebrált szertartásokon.

V.B.: Mit üzen a lajosistáknak, hogyan éljék meg a húsvétot? Z.F.P.: Olvassák az evangélisták híradását, az örömhírt: hogy az Atya, aki a Fiúval egylényegű, úgy rendelkezett, hogy keresztre feszített Fia feltámadjon. S üres a sír: ne féljetek, rátok is ez vár - mondja Jézus. V.B.: Köszönöm a beszélgetést, sok erőt és kitartást kívánok további munkájához!

Józsi az örök „Lajosista”

skolánk földszinti folyosójának egy eldugott ajtaja mögött a könyvtár azon részébe jut az ember, amely Tarjányi Józsefnek, gimnáziumunk egykori diákjának, jelenlegi könyvtársegédjének a birodalma. Őt kérdeztem olvasási szokásairól.

Kálmán Nóra 8. A: Józsi! Nekünk, akik újabbak vagyunk, természetes, hogy a te segítségedet mindig kérhetjük, ha könyvtári munkánk van. De mióta is dolgozol a könyvtárban Antal Emília tanárnő mellett, és pontosan mi a feladatod? Tarjányi József: 2005. január óta dolgozom itt, gyakorlatilag 4-6 órában, attól függően, hogy mennyi időm van. Számítógépre viszem a könyvtári állományt. De előtte én is „normális” diák voltam. K.N.: Úgy tudom, gimnáziumi éveid alatt is igen sok időt töltöttél a „Lajos” bibliotékájában. Vissza tudod idézni, hogy az ifjúkor ezen meghatározó diákévei alatt, mik voltak a számodra legkedvesebb könyvek? T.J.: Hát hogyne! Fekete István és Wass Albert-regények, minden mennyiségben… bár mostanában olyan is előfordul, hogy munka után már rá sem tudok nézni a betűkre. K.N.: Ajánlanál nekünk, alsóbb évfolyamosoknak néhány, közös értékeinket tükröző, vagy szórakoztató művet, regényt? T.J.: Gyakorlatilag félig-meddig már el is árultam magam az előző válasznál. Mindenképpen Wass Albert-re-

13. évfolyam 51. szám

gényeket ajánlanék. K.N.: Sajnos közismert, hogy a mai ifjúság nagyon keveset olvas, vagy esetleg csak képregény jellegű történetek kötik le a figyelmét. Mi erről a véleményed? T.J.: Teljesen igazad van. Egyre kevesebb az olvasó diák, ez itt a könyvtárban is jól érzékelhető, mert alig jönnek be, vagy éppen csak a kötelezőkért. K.N.: Hogy érzed, ellestél némi könyvtári jártasságot a Tanárnőtől? T.J.: Remélem… de azért persze kaptam is segítséget. Távlati céljaimban ugyanis egy informatikus-könyvtáros szak elvégzése szerepel. Ehhez pedig kell a gyakorlat. K.N.: Az újság mostani tematikája a ponyva. Mit tudnál mondani a ponyvaregényekről? T.J.: Nem igazán kerülök kapcsolatba ilyenekkel. Szerintem egyéni megítélésen is alapul, hogy mit tartunk ponyvának. K.N.: Találhatóak ilyenek a könyvtárban? T.J.: Eddig nem találkoztam ponyvairodalommal a könyvtárban, tudtommal nincs. K.N.: Milyen olvasási szokásaid vannak? T.J.: Sokat olvasok, és igyekszem minden időt megragadni, hasznosítani. Mivel bejáró vagyok, utazás közben

riPortré is szoktam olvasni. Amíg be nem fejezek egy könyvet, nem kezdek bele egy másikba. Szeretem megadni a tiszteletet a könyveknek: csendes magány, egy bögre finom tea mellett, a kedvenc fotelben. K.N.: Mit jelent számodra a húsvét? T.J.: Örömöt, bizonyosságból fakadó belső nyugalmat, annak tudatában, hogy a megváltás beteljesedett. K.N.: Vannak saját húsvéti szokásaid? T.J.: Egyet emelnék ki: locsolkodás - hagyományőrző célzattal, azaz tiszta vízzel, vödörrel, megfelelő locsolóverssel. A társaság ugyan nem egy falu fiataljaiból áll

SZÍNES Fehér/Fekete össze (mint régen), de hasonló jellegű. Különböző korú (16-30 év közötti) cserkészek alkotják. K.N.: Vannak a könyvtárban húsvétról szóló regények, könyvek? T.J.: Népszokásokról szóló könyvek vannak szép számban. Szépirodalmi művekről nem tudok most nyilatkozni. K.N.: Tudnál még valamit üzenni nekünk? T.J.: Olvasni, olvasni, olvasni és könyvtárba járni! K.N.: Köszönöm a beszélgetést, és további jó munkát kívánok!

„Nem vágyom a multik által nyújtott sikerekre!”

z egykori „lajosista” diákkal, iskolánk oktatás-technikusával, számítástechnika tanárával, a 10. E osztályfőnök-helyettesével és nem utolsó sorban friss apukával, Czene Miklós tanár úrral beszélgettem.

Petrovics Péter 12. A: Úgy tudom, régi „lajosista” a tanár úr. Czene Miklós: Igen. Ide jártam gimnáziumba, és 1993 óta itt dolgozom, mint oktatás-technikus, három éve órákat is adok. Két éve pedig osztályfőnök-helyettes lettem. P.P.: Ez volt az első munkája a tanár úrnak? C.M.: Nem. Én már a középiskola mellett is dolgoztam alkalmilag a Balatonon, vagy a Postánál, ahol hajnalonként napilapokat kézbesítettem, de ha úgy adódott kőműves mellett is segédkeztem, szóval sok mindent kipróbáltam. A mostani munkám során persze nem kerülhettem el a számítógépeket. Azt nem mondom, hogy egymásba szerettünk, de úgy éreztem, az elektrotechnika valamely területén ki kell, hogy bővítsem a tudásomat. Kézenfekvő döntésnek tűnt, hogy felvételizzek a PTE TTK számítástechnika-technika tanári szakára, ahova szerencsésen felvételt nyertem, és sikeresen elvégeztem. Ha jól emlékszem, akkor májusban lesz 3 éve, hogy államvizsgáztam. P. P.: Mik a tervei a jövőre nézve?

C.M: A 14. évemet kezdem itt, s bár volt olyan időszak az életemben, amikor az volt a tervem, hogy más területen helyezkedem el, az egyetemi idők alatt tudatosodott bennem, hogy maradni akarok. Nem vagyok nagyravágyó ember, nem vágyom a multik által nyújtott „sikerekre”. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, köztük lenni. Nagyon remélem, hogy előbb-utóbb főállású tanárként is lesz helyem a tantestületben, nemcsak óraadóként. Ez a nagy tervem. Sok mindent kaptam a „Lajostól”, szeretek itt lenni és azt gondolom, leginkább ez számít. Legalábbis nekem. Nem szövögetek óriási terveket. P. P.: Tanár úrnak milyenek az olvasási szokásai? C.M.: Sajnos nem minden nap jut időm arra, hogy könyvet olvassak. A napilapokat természetesen elolvasom, de a könyvek sajnos nem kerülnek minden nap a kezembe. Leginkább akkor tudok időt szakítani az olvasásra, amikor van egy hosszabb délutánom vagy hétvégém, vagy éppen nincs a ház körül komolyabb munka. De sajnos azt kell, hogy mondjam, közel sem olvasok annyit, mint amennyit szeretnék.

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete P. P.: Mit gondol a ponyvaregényekről? Mint például Rejtő Jenő műveiről? C.M: Az olyan könyveket szeretem, amelyek valamilyen szinten kikapcsolják az agyamat, szórakoztatnak. Így, ha olvasok, sokszor bizony „ponyvát” olvasok. Egyszerű a szövegkörnyezete, a stílusa sem túl bonyolult, pont ez kell fáradtság ellen. Említetted Rejtő Jenőt. Kapóra jött kérdés, mert gyerekkorom óta nagy Rejtő rajongó vagyok, és gyakorlatilag minden könyvét többször is olvastam. Szeretem a humorát, stílusát, karaktereit, a tájakat, ahova helyezi a történetet. Valószínűleg soha nem fogok eljutni ezekre a helyekre, de abszolút el tudom képzelni a városokat, kikötőket, hajókat, a légiót. Olyan karakterei vannak, akik semmiképpen sem átlagosak. Felvértezve megfelelő bátorsággal, merészséggel, és annak ellenére, hogy általában csavargók, nem ritkán bűnözők, jó szívvel vannak megáldva. Mindig „igaz ügyért”

riPortré harcolnak, és ami számomra nagyon fontos, fergeteges humoruk van. P.P.: Van valami elképzelése, hogy miként fog telni az idei húsvétja? C.M: Hát most a húsvétom mondhatnám azt, hogy rendhagyó lesz. Igazából nem is rendhagyó, hanem teljes mértékben át fog alakulni nálunk: december 21-étől minden más dimenzióba került. Megszületett Luca Anna nevezetű lányom, így innentől kezdve még nagyobbak az ünnepek. Arra fogunk törekedni az Édesanyjával, hogy ezeket az ünnepeket úgy élje meg, ahogy egy keresztény embernek meg kell élni, és igyekszünk olyan irányba terelni az életét, illetve arra nevelni, hogy tisztességben, becsületben élje azt. Nagyon készülünk, várjuk.

Vendég a világ másik végéből...

sztályunkban vendégeskedett Paula Zaha, magyar származású argentin diáklány, hogy nálunk töltse nyári szünetét! Őt kérdeztük az itt töltött időről és élményeiről, valamint arról, hogy olyanok-e a magyarok, mint amilyennek elképzelte őket.

Maisch Patrícia - Szabó Lilla 10. E: A nyári szünidődet töltötted nálunk. Nem volt fura, hogy míg az otthoniak élvezik a meleget, te itt vagy Magyarországon, a „hidegben”? Paula Zaha: Jól éreztem magam, bár amikor ideérkeztem, nagyobb hidegre számítottam, de még így is sokkal hidegebb volt, mint Argentínában. M.P.- Sz.L.: Te még havat igazából ezelőtt nem is láttál, és ittléted alatt sem mutatta meg magát az igazi tél! P.Z.: Egyszer esett a hó, de csak nagyon kevés, viszont én ennek is örültem. Ki is mentem az udvarra, és építettem egy hóembert. Igaz, pár perc múlva elolvadt. Sajnálom, hogy nem láthattam igazi hóesést. M.P.- Sz.L.: Mi a helyzet az iskolával? Milyen volt a légkör, ami körülvett? Melyik órákat szeretted a legjobban? P.Z.: Az iskola nagyon tetszett, az osztályban mindenki nagyon aranyos és kedves volt velem. Az órákon nem kellett aktívan részt vennem, de az angolt kedveltem a leginkább, ahol én is együtt tudtam dolgozni a többiekkel.

13. évfolyam 51. szám

M.P.- Sz.L.: Mennyiben különbözik az argentin oktatás a magyartól? P.Z.: Nálunk nem így van az általános iskola és középiskola közötti felosztás. Az általános iskola első osztálytól tart hatodikig, a gimnáziumi osztály 7-8-9.-ben van. Utána lehet választani, hogy mit akarunk tanulni. Szombatonként van a három órás magyar iskola, ami egyáltalán nem szigorú, nem számítanak annyira a jegyek. Az argentin iskolában a tanítás ideje jóval hosszabb, mint itt. Minden nap háromnegyed nyolctól délután ötig tart az iskola, és 11 óránk van három szünettel, amelyikből az egyik egy órás. A diákok nem állnak fel, mikor a tanár bejön a terembe, és nincs magázódás sem. Évközben pedig egy három hónapos nyári szünetünk (december, január, február), és egy három hetes téli szünetünk van (júniusban). Végeredményben, Argentínában a tanítás lazább, viszont fárasztóbb. M.P.- Sz.L.: Hogyan került a családod Argentínába? P.Z.: A második világháború után a nagyszüleim utaztak ide (két nagymamám és az egyik nagypapám), később

SZÍNES Fehér/Fekete

riPortré már nem tértek vissza hazájukba. Lassan megtanulták a nyelvet, és megszokták, hogy ott éljenek. M.P.- Sz.L.: Hogyan ünneplitek a húsvétot? P.Z.: Húsvét vasárnapján reggel a családdal elmegyünk templomba, majd utána a kertben tojásokat keresünk. Van hogy elmegyünk egy táborhelyre, ahol több család is van. Itt sokkal nagyobb a hely, így nehezebb megtalálni a tojásokat. Máskor pedig csak egyszerűen otthon maradunk, és szalmából fészket készítünk a nyuszinak. M.P.- Sz.L.: A húsvét hétfők hogyan telnek? P.Z.: Mi, lányok, magyar népviseletbe öltözünk, a fiúk pedig nagy vödrökkel jönnek minket meglocsolni. Verseket mondanak, mi pedig megvendégeljük őket süteményekkel, amiket mi sütünk. Mi a magyar hagyományok alapján ünnepeljük a húsvétot. M.P.- Sz.L.: Ki az a „mi”? Csak családi körben vagy többen vagytok, akik így őrzitek a magyar hagyományokat? P.Z.: A mi városunkban van egy 30-40 fiatalból álló magyar csoport, persze vannak idősebbek is. Általában összejárunk, és jóban vagyunk egymással. M.P.- Sz.L.: Jól beszélsz magyarul. Ez a társaság tanított meg, vagy esetleg a nagyszüleid? P.Z.: A bátyám egy évig élt Magyarországon, s mikor hazajött, ő tanított engem. Cserkész is vagyok, és az idősebb cserkészek is sokat tanítottak, valamint a nagyszüleim is.

M.P.- Sz.L.: A húsvéti szám témája a ponyva. Te milyen könyveket szoktál olvasni, illetve melyek a kedvenceid? P.Z.: Van egy magyar könyv, amit a nagypapámmal olvastam, a címe Szigetkék. Ezen kívül nem nagyon van időm olvasásra, a kötelező olvasmányokat szoktam elolvasni, olvastam egy angol könyvet is, és a Harry Potter könyveket. M.P.- Sz.L.: Mennyire elterjedtek nálatok a gyorsétkezdék? P.Z.: Van néhány, de nincs olyan sok, mint itt. A mi konyhánk sokkal húsosabb, az ételek főképpen húsételek. A családdal el szoktunk menni egy magyar étterembe, amit nagyon szeretek. Nagyon finom magyar ételeket készítenek: pörkölt, csirkepaprikás. A kedvencem a pörkölt és a rigójancsi. M.P.- Sz.L.: Kik hiányoztak a legjobban az otthoniak közül? P.Z.: Nagyon hiányzott a kutyám és a családom. Na és persze a meleg. M.P.- Sz.L.: Hazaérkezésed után mennyi időd lesz kipihenni magad? P.Z.: Február 28-án érek haza, március 1-jén kezdődik a tanév, és nekem nem is volt szünetem. Úgyhogy egy kicsit fárasztó lesz. De nagyon jól éreztem itt magam. M.P.- Sz.L.: Sok sikert kívánunk neked a továbbiakra! Köszönjük a beszélgetést!

Családunk hírei

Örömmel tudatjuk, hogy 2006. XII. 21-én Czene Miklós tanár úrnak és feleségének megszületett első gyermeke, Luca Anna. Hasonlóképpen örülhetünk Ligner Jácint tanár úr és felesége első gyermekének, Boglárkának, aki 2007. II. 6-án született.

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

Hogy mik vannak!

riPortré

gy délután érdekes dolgokról beszélgettem Bartha Márk és Váczi Dániel 11. E osztályos tanulókkal. Ők megismertették, és bemutatták nekem a beatboxot, a szájzenét, amiről eddig nem sok mindent tudtam!

Zalay Dorottya 10. A: Mi az a beatbox? Váczi Dániel: Szájzene. Mindenféle hangszerek, dobok utánzása szájjal. A beatbox abban különbözik a szájdobtól, hogy különböző hangeffekteket is bele lehet vinni. Bartha Márk: A magyarok elég tévesen fordítják le a „beatbox” szót szájdobra, mivel a szájdob csak a dobot, cintányért utánozza. Mi dallamokat is beleviszünk. Ez egy kialakulóban lévő új műfaj. V.D.: Magyarország egy kicsit lemaradt ebben a többi országhoz képest, de igyekszünk. Z.D: Egyébként honnan indult ez az egész? V.D., B.M.: (egyszerre) Amerikából. V.D.: A 80-as években kezdték el. B.M.: Amikor a fekete rapperek kimentek az utcára, és nem vittek magukkal magnót, kellett a ritmus, és így… hát valaki kitalálta, és elkezdtek improvizálni. Z.D.: Magyarországra mikor tört be? B.M.: Hát ez jó kérdés. V.D.: Talán a ’90-es évek elején, Rizkay és Dicső József hozták be. B.M.: A magyarok számára a „Big Brother”-ben hallottak után lett ismert igazán. Z.D.: Ti mikor kezdtétek el? V.D.: Én 2004 decemberében. B.M.: Én ’93-’94-ben hallottam először a tévében. Még nagyon kicsi voltam. Akkor még csak próbálgattam. V.D.: Komolyabban együtt kezdtük el űzni. Z.D.: Hol szoktatok gyakorolni? V.D.: Mindenhol. Utcán, habár ott érdekesen néznek rám, ha elkezdem. Szoktam iskolában is, de bárhol lehet. B.M.: …de a fürdőben a legjobb. Z.D.: Milyen versenyek vannak? V.D.: 2005-ben volt az első magyar bajnokság Miskolcon.

13. évfolyam 51. szám

B.M.: 2006-ban tartották a második magyar beatbox bajnokságot, épp itt Pécsett. Ezen én is indultam, és sikerült bejutnom a legjobb nyolc közé, de a negyeddöntőben kiestem. Ezenkívül júniusban volt a „Write 4 Gold” nevezetű verseny, ahol második lettem.

Z.D.: Magyarországon ki a bajnok? B.M.: Revolution, illetve Czabán Gábor. Ő már volt világbajnokságon, ahol harmadik helyezést ért el, és jövőre is megy. Z.D.: Van példaképetek? V.D.: Legelőször szerintem mindenkinek Rhazel a példaképe. Ő amerikai. Talán még Kenny Muhammad meghatározó sokak számára. Európában Killa Kelának van nagy neve. B.M.: Ők már nem versenyeznek, inkább a zsűriben vesznek részt. Ők az „ősatyák” a beatboxban. Z.D.: Meg lehet ebből élni? Mit szeretnétek kezdeni ezzel a jövőben? B.M.: Ebből nem lehet megélni. Vannak menedzserek, szponzorok, de ez csak hobbi a számunkra. Majd megunom és kinövöm.

riPortré

SZÍNES Fehér/Fekete

Az eltűnt csángó lány nyomában

rdekesen kezdődött ismeretségem Veronikával. Egy vasárnapi hajnalon, a buszmegállóban dideregve, vártam. És csak vártam, vártam, de hiába. Néztem az idegen embereket, elgondolkozva, hogy ki lehet az, akit várok. Vártam az ismeretlenre. Sokszor vagyunk így, hogy csak várunk az ismeretlenre, s amikor megérkezik, néha megbánjuk, néha meg örülünk, hogy belevágtunk. Sosem tudhatjuk, hogy mi vár ránk, de bízunk. S aki igazán bízik, az nem csalódik.

Zalay Dorottya 10. A

Én is így voltam. Megkértek, hogy fogadjam azt az erdélyi lányt, akit az iskola diákönkormányzata már egy éve anyagilag támogat. Természetesen szívesen vállaltam el ezt a feladatot. Az volt a tréfás a dologban, hogy senki semmi biztosat sem tudott az egészről. A pontos időt, hogy mikor jön, hogy meddig marad, hogyan néz ki… semmit. Gondoltam, sebaj, én várom, s amikor betoppan, „elkezdődik az előadás”. Vasárnaptól kedd délutánig vártam, de semmi. Ekkor a szerkesztőségi ülés közben egy sürgető telefont kaptam: „Megérkezett Veronika!”

Leszaladtam a titkárságra, ahol már várt rám egy megszeppent fiatal leány. Láttam nyúzott arcán, hogy már régóta nem aludt, a hosszú út nagyon kimerítette. Haza-

mentünk, ittunk egy forró teát, és egy kis ismerkedés után le is dőltünk aludni. Másnap reggel kis izgalommal, s mégis vidáman indultunk el az iskolába. Péter Veronika 18 éves, végzős diák, így megesett, hogy ő segített nekem elemezni egy-egy verset, vagy éppen egy német fordításomat finomítgatta. Másnap kóruspróbán vettünk részt, amit egy kis városnézés követett. Ekkor ébredtem rá, hogy milyen szép a mi városunk, Pécs. Nap mint nap elhaladunk egy olyan emlék mellett, amely őseinknek menedék volt a csúfos világ elől, s oly gyönyörű, hogy ha nem csak néznénk, hanem látnánk is, megdöbbennénk. A Verával töltött idő alatt megtanultam igazán tisztelni a szüleimet, kicsit szerényebbnek lenni, és megköszönni, hogy van lehetőségem mindenre, amit csak szeretnék. Rengeteget tanultam ettől a nagyon kedves, szerény lánytól. Mikor pénteken elbúcsúztunk a vasútállomáson, kaptam tőle egy kis ajándékot, és egy mosolyt, hálából. Összeszorult a szívem, s már el is felejtettem azt a zord, hideg vasárnapi reggelt, amelyen annyira mogorva voltam, hogy nem érkezett meg. Pár napját kicsit boldogabbá tehettem, úgy hogy csak a hétköznapjaimat éltem vele. Visszagondolva, megérte belevágni, megismerkedni, és baráttá fogadni. Rohanó napjainkban érdemes lenne néha megállni, és elgondolkozni, hogy mi jót tettünk aznap. Egy kedves szó egy ismerősnek, egy vidám mondat egy osztálytársnak, egy mosoly egy igaz barátnak.

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

Viszontlátás a Transz-Szibériai Expresszen

´´ Költotoll

jégvirágos ablakok még dél körül sem olvadtak fel annyira, hogy tökéletesen ki lehessen látni rajtuk. Csak egy ökölnyi átmérőjű résen lehetett kitekintést nyerni a vagonon kívüli dermedt világba.

Nagy Bianka 10. B

Embereket nem látni sehol, házakat is elvétve, s csak a kéményekből gomolygó szürke, bolyhos füstfelhők jelezték helyüket a sűrű fenyves közt. Ivánovics Iván órákon át képes volt ezt a táját figyelni. Annyira más volt, mint odahaza, a szőke Tisza partján. Lehet, hogy kellemesebb volna otthon, a kandalló mellett ücsörögni, de hiába, itt volt már az ideje, hogy felkeresse állítólagos szülőföldjét. Nevelőapja, aki magyar honvéd volt, az orosz hadifogságot túlélve, hazatérte előtt vette magához őt, az elárvult kisgyermeket, kinek „reakciós” édesapját az egyik gulágból ismerte, s ott ígérte meg a fél lábbal már a sírban álló orosznak, hogy ha egyszer kikerül onnan, magához veszi gyermekeit. Ikertestvére tüdőbajos volt, s szegény párának alig néhány napja lehetett vissza, így a honvéd csak őt vitte magával haza, Magyarországra, s édesapja nevét adta neki, aki szintén Iván volt. Most pedig, hogy nevelője sem él már, elszánta magát távolba vesző gyökereinek felkutatására, azzal a hiú reménnyel a szívében, hogy életben találja testvérét valahol a tajga közepén. Hiszen csodák igenis léteznek, hátha meggyógyult s talán még, ha halványan is, de emlékszik a családjára. - Szívem, megérkezett már a kávé, amit előbb rendeltél? – felesége lépett be a fülke ajtaján, szórakozottan lóbálva nyitva felejtett retiküljét. - Milyen kávé, amit mikor rendeltem? - Na, ne viccelődj már! – s megint eltűnt. Szétfolyt a ponyván a festék A háttér: vöröslő nyaklemente dobogó színek összeérnek a vázában egy szál sárga tócsa mellette díszdobozban kordon a gyertyák kontyig égnek füstölgő kanóc mered az égnek Viola Bea 10. F

13. évfolyam 51. szám

Egyre gyakrabban furcsállta neje viselkedését. Mintha néha képzelődne, nappal is lázálmokat látna, vagy

Palacsintanász

Langy betonon tekeregnek ketten. Testüregük tekert szájukon kirekken. Lassú csúszásban fénylik a máza. Átesik a sövényen a palacsinták násza.

Két félholdak, olvadt üzekedés ez. Nyálkásan simogat és megsebez. Összefonódnak és megizzad a mázuk. Ha a pikkelyes sövényen átesik a nászuk.

Langy betonon tekeregnek ketten. Apró foltok, és a bőrük lebben. S, ha csókra tárja ki a lekváros garat, Szeretnek, eliramlanak, de az árnyékuk marad. Getto Ferenc 12. A

mintha valami elvette volna az eszét. És ha nem is valami, hanem valaki… Talán titkol egy s mást, és csak zavarában mond butaságokat. Tegnap este szétkent sminkkel, csapzottan nyitott be fülkéjükbe, s szinte megrémült férje láttán. Ivánt ez arra emlékeztette, hogy nevelőanyja viselkedett így, mikor megcsalta apját. De hát az ő párja nem tenne ilyet. Ő nem… Ha mégis, megöli. Nem a nőt, hanem a csábítót. Mert hát az egyértelmű, hogy az ő neje, csak akkor tenne ilyesmit, ha ravaszul elcsábították, galádul megtévesztették volna. Ruhái közé rejtve sikerült magával hoznia az útra egy pisztolyt, sosem lehet tudni mi minden történhet az emberrel ilyen messze az otthonától. Még nevelőapjáé volt, önvédelemre kiválóan alkalmas, s a felesége védelmére is… Ahogy tovább gyülekeztek lelkében a viharfelhők, erősödtek a kétségek, egyre jobban tudatosult benne, hogy mennyire egyedül van, s kedvese valahol máshol

SZÍNES Fehér/Fekete

´´ Költotoll múlatja az időt. Elhatározta, hogy a föld alól is előkeríti, de előbb zsebébe csúsztatta fegyverét. Végigcsörtetett a vonaton, itt-ott bocsánatkérések közepette berontott egyegy fülkébe, s végül megpillantotta egy férfi karjai közt. Egymásba gabalyodva álltak az egyik sötét szegletben, vadul csókolóztak s az ismeretlen férfi keze felesége derekáról egyre lejjebb s lejjebb csúszott. Megindultak az egyik fülke, az ő fülkéjük irányába. Iván behúzódott egy függöny mögé, ahogy a pár elhaladt előtte. Magukra csukták az ajtót. „Hát már az sem zavarja őket, hogy bármikor benyithatok?” – ez volt Iván utolsó józan gondolata. Ettől kezdve már csak ösztönei irányították. Kibiztosította fegyverét, a pisztoly kattanását szinte baráti bíztatásnak érezte. Egész életében rettegett a fegyverektől, de most mintha beszélt volna hozzá a hideg acélcső. Szárnyai alá vette, erőt adva duruzsolta: „Ne félj, én segítek, ne félj, csak húzz meg, s minden rendben lesz, ne félj!”

Észre sem vették, ahogy lenyomta a kilincset s belépett a fülkébe. Már saját gondolatait sem értette, csak zúgott a fejében a hang: „Ne félj, gyors leszek, vége lesz, segítek, ne félj!” Még fel sem fogta e szavakat, s még a ravaszt sem húzta tövig, épp csak megérintette, s a golyó már süvített is, s diadalittasan visította: „Jól tetted, bátor vagy, férfi vagy, jól tetted!” A nő sikoltozva lökte le magáról a tarkón lőtt holttestet. Iván ekkor pillantotta meg ellenfele arcát, kiejtette a pisztolyt kezéből. Hiszen ez ő, ő maga! Ugyanazok a vonások, a haja színe, megmerevedett szemei, még az anyajegyek elrendeződése is… Észvesztve kezdett kutakodni a halott mellényzsebében, s csakhamar előkerült a személyigazolványa. Iván Ivánovics Ivánovszki, ő az, Iván fia Iván, érte jött jéggé dermedt hazájába, a távoli oroszhonba. Végül megtalálta.

Az ember, aki viharban élt és napsütésről álmodott

agyos volt az ukrajnai tél 1942-ben. Főleg a hiányos öltözetű magyar munkaszolgálatosoknak, köztük Rejtő Jenő írónak és barátjának, Rajna János artistának.

Viola Bea 10. F

- Jenő, ne maradj le! Dobd el azt a vászonzsákot! Mi a csudát cipelsz benne? - Csak a könyveimet és némi papírt… Eldobhatom, de én is ott maradok vele. - Fiatal vagy a fagyhalálhoz… Tényleg, hány éves is vagy pontosan?

Későn

Tűsarkad több teher nyomja Csak lopva lesel a Holdra Színes szoknyád széle lobban Szélnek szórt titkok tolnak

S az utad végén újra koppan Szívedben fémes zörgés dobban De a vihar meg nem mondja Amit később kellett volna. Vida Réka 10. A

- Harminchét. 1905. március 29-én születtem. - Na látod. Különben is: egy volt bokszoló legyen erős! - Nem is értem, hogy bírhattam diákkoromban a BAK és a Sparta edzései mellett még az FTC-be is járni… pedig kamasz koromban elég vézna voltam… - Azért ahhoz is volt benned elég kurázsi, hogy behúzz egyet a tanárodnak a kereskedelmi iskolában… - Utáltam oda járni. A színiiskola sokkal jobb volt, habár csak statisztaszerepekig jutottam el. Egyszer még azt is elrontottam: mint sebesültszállító, leejtettem a terhemet. Ezért aztán engem is ejtettek. - Viszont mehettél Berlinbe, tanulmányútra. - Tanulmányút, annyi pénzből? Lovat csutakolhattam, hogy megéljek. Jancsi, azt tudod, hogy mi majdnem kollégák vagyunk? Egyszer Lyonban elszegődtem a Hagenbeck cirkuszhoz, igaz, csak napszámosnak. - Nem baj, én kollégámmá fogadlak. - Köszönöm. Megérdemlem. Minősíthetjük artistamutatványnak utazásaimat a vonatok tetején, tengelyén.

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete Bohócnak is beválnék: egyszer Velencében bolondnak tetettem magam, hogy vonatjegyhez jussak. - Na, akkor ha innen hazajutunk, együtt megyünk munkát keresni egy cirkuszhoz! - Hazajutunk. Hazajutottam én már a francia légióból is. - Hogy kerültél te a légióba? - Utazgattam, próbáltam megélni mindenféle munkából, de Marseillesben utolért az ősz, és vele a munkanélküliség. Választhattam a légió és az éhhalál között. - Megszabadultál? - Az ezredorvos, na meg egy megevett fél szappan segített. Két év utazgatás után, ha jól emlékszem, 1930ban jutottam haza. Akkortájt kezdtem el írni. Első bohózatom a Gengszteridill volt. - Hogyan? Te nem csak regényeket írtál? - Dehogy! Színpadi művekkel kezdtem. Siófokon együtt nyaraltam a Müller családdal, jó ismerőseimmel. Müller Dávid kiadóvezető volt, neki mondtam, hogy pengős regényt szeretnék írni. Olvastad „A pokol zsoldosait”? - P. Howard álnéven adtad ki. - Nem P. Howard, hanem Péhovard! Na, az meg az első regényem, 1936-ból. A Nova kiadó csak kész kéziratokért fizetett. Ültem a Japán kávéházban, írtam a „Piszkos Fred”-et vagy „A láthatatlan légió”-t, letéptem a kéziratból két elkészült sort, és kifizettem vele a kávémat. - Ezt nem értem. - A pincér átszaladt a Novához, ott beváltották a papírfecniket pénzre. A pályámat egyébként Karinthy egyengette. Mikor Bécsben voltam, tudtom nélkül számolt be „eltűnésemről” a Pesti Naplóban. - Olvastam a nyílt levelet is, amit hozzád írt, sőt, egy ízben halálhíred is elterjedt… - De megnyugtatta az olvasókat, hogy Rejtő csak elrejtőzött. Aztán hazajöttem Bécsből, s csak évek múlva mesélték el ezt az egészet.

13. évfolyam 51. szám

´´ Költotoll - És Karinthy? - Nagyon jó barátok lettünk. Összefűzött bennünket a színpadi szerzőség, regényírás, természettudományos ér-

Goethe – Wanderers Nachtlied Csúcsokon lebben a csend, maga. Fenyvesek halk szava kél tova. Dallamos játék. Hallgatva búsul a néma madárka; megszürkült árnyak vak világa lelkedre vár még. Ford.: Somogyi József 10. A

deklődés - engem például utazásaim során a spektrálanalízis érdekelt. Ott voltam halálos ágyánál is, Siófokon, a Vitéz Panzióban. Az utolsó pillanatig kártyáztunk… Ennek már négy éve… és most én jövök. - Ne beszélj ilyeneket! - A jávor utcai idegszanatóriumból, ahová a megfeszített munka, a politikai helyzet juttatott, egyenes út vezetett ide, munkaszolgálatra. Ha valaha találkozol a cikkíróval, aki úgy lejáratott, hát köpd le a nevemben… a cikk után nem sokkal kaptam meg a behívót… Elmegyek már, Jancsi, csak a Nagy Regényt, azt szeretném megírni… a legjobb művemet…

A nagy mű nem készült el. 1942. szilveszter éjszakáján, egy jevdokovói iskola romos épületében Rejtő elvesztette a fagy és a flekktífusz elleni harcot.

Gourmand

Az ételhamisítás iskolapéldája

SZÍNES Fehér/Fekete

amisítani tehát nem csak pénzt lehet, hanem ételt is. Ez utóbbiért még csak börtönbüntetést sem osztogatnak, úgyhogy nem is járunk rosszul, ha hajlandóak vagyunk beérni a hamisítvánnyal: időt és fáradtságot kímél meg. A hamisgulyás a külföldön is népszerű magyar fogás, a gulyás igazi ponyvaváltozata: majdhogynem tökéletes másolat, csupán a hús hiányzik belőle.

Baracs Eszter 11. B

A gulyás ma már túlnőtte magát Magyarországon: még az a kifinomult műveltségű, kozmopolita polgár is lelkesen emlegeti, o és u betűket cserélgetve a szóban, akinek fogalma sincs, merre bujkál kis hazánk. Ez az étel tehát igazi világsztár. Múltjának kevésbé ismert, sötét foltja, hogy voltak idők, amikor bizony nem mindenkinek telt a hozzávalókra. Ilyenkor jelentkeznek bámulatos hirtelenséggel a jó ötletek: ilyenkor történik a hamisítás. Hogy ne csak a tehetősebb családok ehessenek gulyást, megalkották tehát a hamisgulyást, ami megtévesztően hasonlít az eredetire, egy-két apróságtól eltekintve. Nézzük tehát közelebbről! A hamisgulyásban és a gulyásban is kivétel nélkül megtalálható a hagyma, a paprika, a burgonya, esetenként a csipetke. Ami azonban a gulyás igazi „gulyásosságát” adja, vagyis a válogatott húsfélék, a hamisgulyásból szép csendben eltűntek. „A marhának többféle része szükséges a jó gulyáshoz” – írja „Az ínyencmester szakácskönyve”, Magyar Elek gyűjteménye. – „Ott van elsősorban a vesepecsenye széle vagy lebenye, melyet népiesen pacsninak neveznek. … Kell még oda egyéb ízt adó is, egy kis belsőség, minő a szívegyökere, egy-két darab tőgye, s valamelyes mája, kell azután olyasmi, ami az enyvességét, kocso-

nyásságát biztosítja, amilyen a csülke, meg a pofahús bőrkés, mócsingos részei, mert ezek nélkül vizenyős lötty válhatnék a főztünkből. Mindezeknek bele kell kerülniük a szolgafán lógó bográcsba.” Mindennek a hiánya teszi a hamisgulyást igazi hamisítvánnyá, mondhatni a gulyás igénytelen változatává. A hagyományőrző húspártiak háborognak, hiszen hogyan is pótolhatná ezt a megannyi csodálatosságot a krumpli és egy kis vacak hagyma, amire a húsfélék lapos, megvető tekintetet vetnek még az üzletek polcairól is. Ne legyünk azonban ennyire szigorúak ehhez a takarékossági okokból megalkotott ételhez, elvégre csupán próbálkozás volt a gulyásebédek hangulatának fenntartására a kevésbé tehetős konyhákban is. S valljuk be, nem sikerült rosszul: a húsnélküli gulyás szintén nagyon ízletes tud lenni, olyannyira, hogy az ember néha hajlamos elfelejteni: tulajdonképpen nem is gulyás. A köztudat azonban könyörtelenül értéktelen utánzatnak minősíti a hamisgulyást. Kedvelt hasonlat a publicisztika és a mindennapok nyelvében is. „Ez csupán hamisgulyás” – mondják, amikor a külsőségek mögött tökéletlenség, kifogásolhatóság húzódik meg, s ez igénytelenségre utalhat. Hiába, a hús már csak hús marad: pótolhatatlan; a hamisgulyás pedig hamisgulyás: élvezhető, kellemes, de mindenekelőtt hamis.

„Egy pohár bor, az ateizmus halálugrása”

i is a bor? A mámor, a részegség, az alkoholizmus eszköze, emberek egészségének, családok békéjének tönkretevője? Vagy talán kulturcikk, a szép emberi élet, a gasztronómia része? Vagy jelkép, egyházi liturgiák szereplője? Ez is, az is, amaz is. A borból nem mindegy mikor, mennyit, mihez és milyen minőségűt iszunk. Tiffán Zsolt 9.B

Tehát: Mikor? Éjjel-nappal, mindig az ájulásig (ez az

alkoholizmus), vagy csak étkezéshez? Minden ételnek van „bor-párja”: leveshez, halhoz fehérbort, húsételekhez vörösbort (a jó ízlés értelmében mindig száraz

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

Gourmand

vörösbort!), desszertekhez édes fehérbort fogyasszunk! A jó minőségű bornak rendkívül jó az étrendi hatása: segíti az emésztést, és további étvágyat csinál. Ezen kívül, a vörösbor bontja a vérben lévő káros koleszterint, és ezáltal gátolja a szívinfarktusok bekövetkezését, valamint méregtelenítő hatása miatt daganat-megelőző hatása is van. Mennyit? Férfiaknak napi 3-4 dl, nőknek napi 2-3 dl fogyasztása ajánlott. Ez semmiképp sem árt, sőt, ahogy az előbbiekben írtam: egészséges. Nem szabad úgy, ahogy egy kocsmafalra írták: „Bort inni csak mértékkel és tartózkodóan szabad. Mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt.” Milyen minőséget? A jó bor készítése rengeteg áldozattal jár: eszközben, munkában, terméskorlátozásban. Ezért az igazán jó bor nem olcsó. A jó minőségű bor rendszeres fogyasztását csak a polgári társadalmak anyagilag rendezett tagjai engedhetik meg maguknak. A szegénység, a nyomor melegágya az alkoholizmusnak, az igénytelenségnek: „mindegy, hogy mit iszunk, csak kábítson” – hangzik a ponyvába illő felszólítás. Az ilyen igényeket kielégítő olcsó, pár száz forintos tablettás bornak - bár az íze hasonló - a szőlőhöz és a borhoz igazából

semmi köze sincs: többnyire cukorból, vízből és savakból készül, és még egészségre ártalmas anyagokat is tesznek bele. A magyar társadalom egy jelentős része az elmúlt fél évszázadban ilyen szempontból is nagyon mélyre süllyedt: ezeknek a „tablettás - kannás” italoknak rengeteg a halálos áldozata. Mi azonban közeledjünk a borhoz másként: olyan szellemben, ahogy Hamvas Béla megírta „A bor filozófiája” c. könyvében (amelynek elolvasását mindenkinek ajánlom). Ízelítőül és befejezésül egy gondolat a könyvből: „Egy pohár bor, az ateizmus halálugrása”.

Zacskós életünk

apjainkban az instant ételek behálózzák életünket. Instant kávék, kakaók, levesek, tészták… Amikhez elég egy kis forró víz, és máris kész az ebéd. A gondos kezek által válogatott legjobb kávészemeknek köszönhetően finomabb, mintha kávézóban inná a kávét! – hirdetik mindenhol az instant kávék gyártói. Na jó, de vajon mennyi kávét láttak azok a zacskók? Miből készülhetnek az automaták finom italai és a zacskós kaják? Mióta mérgezzük magunkat? Szentiványi Judit 10. A

Pár perc munka, és asztalodon gőzölög a gulyás, még egy reklámblokknyi idő, és tálalhatod a nagyi-féle(?) császármorzsát is. A csodát egy Maggi nevű kémikusnak köszönhetjük, aki 1862-ben először kevert laboratóriumában instant ebédet. A háziasszonyok felszabadítójának útját Knorr és Oetker is követte, akik szintén azon dolgoztak, hogy a robotoló munkásokat minél hamarabb elkészíthető étkekkel lakassák jól. E500, E150d, E601, E300 és hasonló E-fedőnevű társaikról minden zacskós étel hátulján olvashatunk. Az újsá-

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

Vágatlan gok és a híradók tele vannak az olyan hírekkel, melyek óva intenek ezektől az ételektől. Sokan már nagyítóval járnak vásárolni, hogy megtudják, mit fognak megenni, a francia krémlevesben pedig egy bérgyilkost látnak, akit mi fizettünk ki. És nem is járnak annyira messze az igazságtól! Hiszen ezek az E-tartalmú étkek fej- és hátfájást, szaporodási- és tanulási nehézségeket, valamint állatkísérletek során nagyobb adagban görcsöket váltottak ki, és csökkentették a fehérvérsejt számát. Mivel az élelmiszer állagát, színét, ízét és illatát laboratóriumok boszorkánykonyháiban keverik, az ételek természetes állapotát egyre kevésbé értékeled. (Bizonyított, hogy a mai tizenévesek ízlelése átalakult, a hagyományos ételek aromáját gyengének érzik.) Könnyen túleheted magad belőlük, természetes anyagok híján szervezeted pedig tovább éhezik. Bár tized, néha csak tízezred milligrammnyi mennyiségben használják őket, veszélyük az, hogy felhalmozódnak. Ha elérik a szervezetben a kritikus szintet, egészségkárosodást okoznak. Ezért nincs is értelme pontos határértéküket megállapítani.

Egyelőre a magyar élelmiszer-biztonsági és fogyasztóvédelmi szabályok sokkal szigorúbbak, mint a nyugateurópaiak. Míg itthon nagyjából háromszáz engedélyezett adalékanyag van, az EU-ban mintegy kétszer ennyi. A hazai előírások ellenére azonban ezek egy része, import termékekben jelen van a hazai piacon. A félkész, instant porok kedvelt anyaga az emulgeálószer. Ez egy olyan varázspor, ami lehetővé teszi, hogy az amúgy nem vegyíthető (víz és zsír) anyagokat összekeverjék, és állagukat stabilizálják. Általuk a kenyér puhább, a kalács omlósabb, a krém pépesebb. Hatásuk nem ismert, azonban egyesek a bélbetegségek és allergiák egyik kulcsszereplőjének tartják. A szakemberek óvatosságra intenek. Mielőtt vásárolsz, mindig nézd meg a címke másik oldalát! Mit sóznak rád a gombás spagetti-szószban, vagy a diabetikus, tartósítószerrel megdobott fekete kenyérben. Még egy hasznos információ: az élelmiszerhez felhasznált anyagokat mennyiségi sorrendben tüntetik fel! Jó étvágyat!

Ponyva, gengsztervérrel írva

ielőtt Quentin Tarantino celluloidba álmodta életművének és a 90-es éveknek legnagyobb filmjét, maga is átlapozta a filmes szakirodalmat, kockáról kockára flash-elt végig számtalan mozi ponyvát, hogy aztán három olyan veterán sztorit találjon, amelyekből képes (nem megszokott módon) filmsikert csiholni. A három szituáció mindenkinek ismerős: a gengszter, akinek szórakoztatnia kell a nagyfőnök feleségét, de nem érhet hozzá; a bokszoló, aki nem huppan padlóra a megbeszélt menetben, ezért kénytelen cseppet sem elegánsan távozni, (persze egy raklap pénzzel a kezében); és végül a pitiáner Bonnie és Clyde, akik egy lestrapált gyorséttermet is alig tudnak kirámolni. Tóth Róbert 12. C

Három történet (Vincent Vega és Marcellus Wallace felesége, Az aranyóra, A Bonnie-helyzet). Na és? Gondolnánk mi, ha nem láttuk volna a filmet. De aki látta, vajon mit von le belőle? Sok jelzőt hallottam a filmről, amelyek általában laikus hozzászólások voltak, s tízből kilenc azt mondta a filmre, hogy kihagyhatatlan, mesteri, egyszer mindenkinek meg kell néznie. De miért ez a lelkesedés? Csakis azért, mert tetszhetett neki egy abszurd jelenet, amelyben szétlövik a koma fejét. Na de egy fej szétlövéséről érdemes egyáltalán filmet csinálni? Arról nem. De a Ponyvaregény nem (egészen) erről szól. A túl-

zó többség azt várja, hogy mikor állítja meg valaki a töltényeket, mint Neo… vagy effélék. Elárulom: ebben a filmben nem érdemes ilyesfajta képeffektusokra várni. A Pulp fiction eredetisége abban rejlik, hogy nehéz „mint”eket találni, hogy bármely filmmel is összehasonlíthassuk; bár a három rész alapsztorija ismerős lehet akárkinek. Mégis más. Szerkezetét tekintve, a három alapötlet történeteinek jelenetei nem eredeti sorrendben következnek, alaposan össze vannak keverve. Ráadásul a film a sztori közepével kezdődik, és a végén ugyanoda ér vissza. Meglepő a néző számára, amikor John Travolta már a film elején meghal, és hoppá, két jelenettel arrébb már Uma Thur-

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete mannal rázza a platzon. Tarantino mester zseniálisan játszik az idő- és történeti síkokkal. Tehát elvileg a film végét már ismerjük, pedig még végig sem néztük. A film abszurd jelenetei a krimi műfaj parodizálásának, a filmes közhelyek iránti gúnynak az érzését keltik. Mindezért a film humora okolható (ha okolható). A bérgyilkosok úgy indulnak munkába, akár egy hétköznapi ember. A nyomeltüntető hullaspecialista (Harvey Keitel) is természetesnek veszi munkáját, precízen végzi el a feladatokat, akár egy építész. A film tele van halottakkal és drámai helyzetekkel, amelyeket a humor tompít. Sőt, annyira megragadó párbeszédek és monológok hangzanak el, hogy már-már megkedveljük a gengsztervilág szereplőit, akikben látszólag semmi érték sem rejlik. Vádolják a rendezőt a film, illetve filmjei agresszivitása miatt. A film erőszakossága, obszcén szövegei az igénytelenség köpenyét rántanák a filmre, azonban ezek csupán eszközök arra, hogy a mű sugalljon valamit. Azzal, hogy Q. T. nem használja a hollywoodi sablont, és mellőzi a romantikát, igaz ironikusan, de jól példázza a világon eluralkodó erőszakot. Annak az életformájában, akinek nem bűn többé a gyilkolás, eluralkodik az erőszak. A film története az erőszak öngerjesztő mechanizmusán nyugszik. Az erőszak erőszakot szül, amely végtelen kört alkot. Nagy kérdés a filmben a véletlen szerepe, illetve a(z) (isteni) jel észrevételének fontossága. Jules-szel (Samuel L. Jackson) csoda történik; kap egy jelet (öt pisztolygolyó kerülte ki). Az esetet az isteni gondviselésnek tulajdonítja: ez az erőszakláncból való kilépés alkalma… Csupán a „nagy” véletlen osztja úgy a lapokat, hogy egy nem várt helyzetben rábukkanjon a maffiafőnök (Ving Rhames) az őt átverő bokszolóra (Bruce Willis). Ismét egy véletlen folytán mindketten két perverz homokos csapdájába esnek. Miután Willis kihámozza magát a kelepcéből, a rá vadászó nagyfőnököt is kisegíti. Butch (Bruce W.) is kiszáll az erőszakfolyamatból. A Ponyvaregény stílusa egyedi, ugyanis a kamera a kényes helyzeteket is szemtől szembe mutatja, s ezek meg-

13. évfolyam 51. szám

Vágatlan döbbentően hatnak. Minden részben más a főszereplő. A moziremek sikerének egyik tétele, hogy kisebb szerepeket is elismert színészek alakítanak: Christopher Walken (Koons kapitány), Tim Roth és Amanda Plummer (a balfék étteremfosztogatók). Sőt, a film karmestere, Quentin Tarantino is beszáll egy mellékszerep alakításába (Jimmie).

A Ponyvaregény máig emészthetetlen maradhat sokak számára, azonban kétség sem férhet hoz zá, hogy a 90-es évek (egyik) legnagyobb filmjeként ismerjük (1994-ben készült, de 1995ben került a magyarországi mozik vásznaira); egyedi stílusával és kiváló szereposztásával méltóan nyert el számos neves filmdíjat. Nézzük csak őket: Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál (1994) - Arany Pálma; BAFTA-díj, Oscar-díj és Golden Globe-díj (1995) - Legjobb eredeti forgatókönyv; BAFTA-díj - Legjobb férfi mellékszereplő: Samuel L. Jackson.

Vágatlan

Tar 20,16

SZÍNES Fehér/Fekete

z igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd terád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek. És majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!

Bilja

A fenti idézet nem a Bibliából való, csupán egy ponyvaregényből. Pontos helye nem Ez 25,17, mint azt sokan hiszik, hanem Tar 20,16. Ez az idézet ugyanis Tarantino könyvéből, Quentin Tarantino zseniális forgatókönyvéből származik. (Bár valójában ez is átvétel egy még másikabb filmből, de most nem ez a lényeg.) A forgatókönyv maga is ponyvaregény, méghozzá a legjobb fajtából. A hozzávalók a szokásosak: egy miniatűr maffia saját kis belügyekkel, csalás, heroin, vérgőzös leszámolások – lehet ezt az irónia határáig feszíteni? Tarantino mindent túlzásba vitt, de mesterien tette. A gengszterek indiszkrétek, pletykásak és érzéketlenek, piercingből 18 van, a heroint túladagolják, a dédapa órájáért generációk szenvednek, a táncversenyt Travolta kövéren is megnyeri. A rendező minden krimis klisét felhasznált és az összeset felnagyította, eltorzította, megnézegette és eldobta a nézők kacajai és – főként – meghökkenései közepette. Ráadásul teletűzdelte filmjét más, korábbi tömegtermékekre (elsősorban filmekre, de könyvekre, hamburger-, cigaretta-, sőt még gabonapehely-márkákra is) történő utalásokkal. De nem, a Ponyvaregény nem paródia – vagy ha az is, semmiképp sem fogható semmihez, ami manapság a filmpiacon paródia néven kering. Sokkal inkább egy önálló, jól megírt és összerakott, saját mű, ami mesterien játszik a tradícióval. És még annyi minden mással, ami miatt 1994-es megjelenésekor felpezsdítette (és kiontotta) a vért Hollywood ereiben.

Tarantino úgy zsonglőrködik a filmes eszközökkel, mint aki tudja: bármit megtehet. Nem számít, hogy felborul az idő, sem a váratlan vágások és a seregnyi szokatlan kameraállás. Nem is fukarkodott hát az újszerűséggel. Ennek hála, kis túlzással kimondható, hogy az amerikai krimik immár tizenhárom éve a Ponyvaregény újításaiból élnek. Bár a rendező legtöbb ötletét mára banálissá koptatták, az összhatás mégis felülmúlhatatlan, mindeddig legalábbis senkinek sem sikerült ebben a műfajban túlszárnyalnia. Bár volt olyan produkció is, amelynek nem is ez volt a célja. A Ponyvaregény tömegkulturális termék lett, valóságos ikon. A rá tett utalások megtalálhatók a Simpson család, az Animánia, a Maffiózók és a Lost epizódjai közt, a Space Jam-ben, egy T-Mobile - reklámban és számos videojátékban, hogy csak a legpopulárisabbakról essen szó. Főcímzenéje, amit a Taxiban újra felhasználtak, a legkedveltebb csengőhangok egyike, sikerültebb mondataiból szállóigék lettek, és kultikussá kikiáltott tárgyai köré összeesküvés-elméleteket szőtt a rajongók túlszínezett képzelete. Így, a tizenhárom év rárakódott dicsfénytől elnehezülve, minden filmnek nehéz lehet. Kultusza van. Aki először látja, előítéletek tömegeivel nézi meg, és senki sem mondhat róla véleményt pártatlanul. (Én sem teszem.) Egy azonban biztosnak látszik: a Ponyvaregény olyan alapművé küzdötte fel magát, melynek ismerete nélkül lehetetlen kiigazodni a ma már megkerülhetetlen populáris, vagy ha úgy tetszik, ponyvakultúrában.

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

Alvilági kavarodás Piszkos Fred módra

Könyvelo´´

z alábbiakhoz hasonlóan abszurd, kissé groteszk, de mindenek felett humoros helyzetekről olvashatunk Rejtő Jenő „Piszkos Fred a kapitány” című könyvében.

Pártos Kitti 11. A

Amikor az ember már olyan fáradt, hogy legszívesebben csak nézne ki a fejéből és semmi megerőltető aktivitásra nem képes, olyankor kell elővenni egy Rejtő könyvet. Hogy miért? Mert ha kezedbe veszed mondjuk a „Piszkos Fred a kapitányt”, akkor azonnal kikapcsolódsz. Belemerülsz Fülig Jimmy, St. Antonio főherceg, a Nagy Bivaly, Vöröskarom és a többiek világába. Elfelejted még azt is, hogy kint esetleg rossz az idő, hisz maga a történet délen, a napsütötte szigetek és a tenger közelében játszódik Szingapurban. A történet magával ragad és csak sodor, nincs megállás, hisz Piszkos Fred közelében mindig történik valami megdöbbentő és izgalmas: az egyik pillanatban még minden rendben, a másikban meg már álomkór pusztít a híres és nevezetes Honolulu-Star hajón. Persze mindez csak egy trükk, és Fülig Jimmy jóvoltából kis idő múlva már az egész hajó ópiumfüggőségben fog szenvedni. Ha ez nem lenne elég, haláleset is történik, de hogy semmi ne legyen annak rendje és módja szerint, a hullát többször is a vízbe kell dobni, mert valahogy mindig előkerül… és úgy tűnik a kapitány is megkettőződött… vagy talán kísértet van a hajón?! A történetben bizonyos St. Antonio főherceg szerepet cserél a jószívű, ámbár másokban gyakran kárt tevő Fülig Jimmyvel. Na ebből aztán lesz minden, csak jó nem. A herceg lekerül az „alvilágba”, ahol megismerkedik a bűnözők legkülönbözőbb alakjaival, és persze annak sajátos szabályaival. De nem kell ezt olyan komolyan venni… a Nagy Bivalyról is kiderül, hogy a behemót külső érző szívet takar.

13. évfolyam 51. szám

- Uram! A késemért jöttem! - Hol hagyta? -Valami matrózban. - Milyen kés volt? - Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? - Várjunk…csak lassan….milyen volt a nyele? - Kagyló. - Hány részből? - Egy darabból készült. - Akkor nincs baj. Megvan a kés! - Hol? - A hátamban. - Köszönöm….

A herceg még házasságot is köt, bár azt is csak azért, mert azt hiszi, hogy a pap nem igazi pap, de csalódnia kell. Fülig Jimmy eközben a királyi udvar szabályaival küszködik, naplót ír iszonyatos helyesírással, és hasznosabbnál hasznosabb törvényeket szándékozik beiktatni. Az események megállíthatatlanul zajlanak, és mikor már úgy tűnik, hogy a hercegnek „annyi”, és Fülig Jimmy nyaka körül is szorul a hurok, akkor egyszerre megoldódik minden. A jók megmenekülnek, és Piszkos Fredről is kiderül, hogy milyen szerető apa.

S ha mindez nem lenne elég, akkor megnyugtatlak, Rejtő gondoskodott a folytatásról is a „Piszkos Fred közbelép”, és számtalan egyéb, hasonlóan humoros könyvével. A Rejtő könyvek nem végződhetnek rosszul, mert azzal elvesztenék azt, amire hivatottak: a szórakoztatás képességét. Ezekben a könyvekben az a lényeg, hogy nem kell hozzájuk gondolkodni. Nincsenek tele világmegváltó gondolatokkal, de ez nem is baj, hisz nem kell mindig megváltani a világot, néha pihenni is kell egy kicsit. És ezek a könyvek erre tökéletesen alkalmasak. Szórakoztatnak, kikapcsolnak, és ha csak rövid időre is, de elröpítenek a hétköznapokból egy különleges világba. Mindezt pedig igen magas fokon. Egy ponyva is lehet minőségi!

Könyvelo´´

SZÍNES Fehér/Fekete

Megpróbáltatások a Grand Hotelben

i is az a Banánoxid? Miért akarja mindenki megszerezni? Mit keres egy fiatalember pizsamában, fején egy zöld lámpaernyővel egy nő szobájában? Mi történt Deckerrel? Hova tűnt Villiersné? Miért van vesztegzár a Kis Lagondán épült Grand Hotelben? Ezekre és még sok-sok kérdésre választ kapunk, ha kezünkbe vesszük Rejtő Jenő egyik legismertebb és legmulatságosabb regényét. Beberika Dorina 11. C

A „Vesztegzár a Grand Hotelben” című regény 1939-ben jelent meg. Fellelhetőek benne a Rejtőtől már megszokott abszurd helyzetek szülte poénok. A legváratlanabb pillanatokban tűnik fel egy pizsamás ember, egy pincér,

egy orvos vagy akár egy bőröndbe bújtatott holttest. A történet a már említett Grand Hotelben játszódik. Az ott tartózkodó vendégek nyugalmát fontos hír zavarja meg: az egyik ember bubópestises megbetegedése miatt a hotel vesztegzár alá kerül három hétre. Eközben kezdetét veszi a szigeten az esős évszak, mely tovább fokozza a vendégek ideges hangulatát az alattomos köddel és a trópusi záporokkal. Persze a meglepetések sem váratnak sokáig magukra. Hamarosan kiderül, hogy gyilkosság történt az eddig oly jó hírnevű épületben. Egyre másra tűnnek fel az érdekes emberek a színen és furcsa módon, mindannyian bevallják, hogy ők a tettesek. A történet egyre kuszább, a szálak keverednek. Mégis fellelhetünk az egészben valami állandóságot. A középpontban álló fiatalember, aki folyamatosan más-más ruhában mutatkozik, és egy hölgy, akinek rejtélyes múltja egyre közelebb hozza őket egymáshoz. Míg a férfi rádöbben, hogy bármit megtenne, csak, hogy segítsen a bajba jutott hölgyön, megjelenik a felügyelő, aki a gyilkosság felderítésében segédkezik a főkapitánynak. A történet csak tovább bonyolódik, mikor megtalálják a tőrt, amellyel a gyilkosságot elkövették, és előkerül Villiersné, darabokra vágva egy bőröndben, és feltűnik valaki a színen, aki fenyegetés árán akarja megszerezni „A banánoxid előállítása és alkalmazása” c. füzetet. Mire az összes titokra fény derül, az olvasó már teljesen összezavarodik, nem tudja hova tenni a történteket. Nem lehet tudni, ki, mikor mond igazat, és hogy ki is volt valójában a gyilkos. Mégis mire végigolvassa, rádöbben, hogy a megoldás folyamatosan ott volt a szeme előtt, csak az a folyamatos meglepetések álarca mögé bújt.

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

Félig mese, félig valóság

Színlelo´´

mmár 18 éve töretlen a sikere Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter „A padlás” című darabjának, amelyet 2007. február 8-án iskolánk 50 szerencsés tanulója tekinthetett meg Budapesten, a Vígszínházban. Oláh Máté 12. B

Félig mese, félig valóság, próza és musical, egy történet ég és föld között, a megszállott tudósról, más halandókról és szellemekről. Az elvakultan csak kutatásainak élő Rádiós és Süni, a reménytelenül szerelmes fiatal lány romantikus, kedves története egy poros padlásra álmodva. Szívet melengető, jó humorú darabként méltán népszerű a színházkedvelők között. Nagy sikere köszönhető a színjátszás „öreg rókái” magabiztos alakításainak (Balázs Péter, Tanai Bella, Pápai Erika, stb.), és a sikerre vágyó ifjú tehetségeknek (Kálid Artúr, Csöre Gábor, Lajos András, stb.). Igazi csemege, mondhatni klasszikus a modern-kortárs színművek között. Könnyed, visszafogott, konzervatív értékeket kellemes humorral tálaló alkotás. Maga a történet, mesés mivoltánál fogva, magával ragadja és előkészíti a rohanó ember lelkét a háttérben húzódó tartalom felismerésére. A kellőképpen megpuhított néző már képes együtt érezni az évszázadok óta bolyongó szellemekkel, a szerelmes lánnyal, a gon-

13. évfolyam 51. szám

doskodó anyókával. Mindezek mellett kellemes szórakozást nyújtanak a 8. törpe, vagy a kétbalkezes nyomozók figurái. Még a negatív szereplő sem igazán ellenszenves, karaktere csupán némi sajnálkozást és csalódottságot idéz elő a nézőben. Erőszakos világunkban érdemes néha megpihenni, és jó társaságban, egy jó színház jó darabján, szeretettel feltöltődni.

Hangár

SZÍNES Fehér/Fekete

Operett, a XIX. század technoja

perett. Bizonyára mindenki találkozott már ezzel a műfajjal színházban, könyvekben, itt-ott. Viszont szinte biztos, hogy az ember nem számít arra, hogy egy „ponyva” témájú újságban is ebbe a címszóba ütközik. Mi keresnivalója van itt az operettnek? Horváth Andrea 12. A

Nagyon is sok, hiszen az operett egy könnyed, mindenki számára nehézség nélkül bevehető műfaj. Tág megközelítéssel kimondhatjuk, hogy ami az irodalomban a ponyvaregény, az a zenében az operett. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az operett egyfajta „aljazene” lenne, mint ahogy a ponyvaregény sem jelent feltétlenül minőségi megkülönböztetést az irodalomban. Híres muzsikák is születtek ebben a műfajban nagy zeneszerzőktől, elég, ha csak Jacques Offenbach vagy ifjabb Johann Strauss nevét említjük, vagy a magyarok közül Kálmán Imrét, Lehár Ferencet, akik bizonyos értelemben a zene Rejtő Jenői. De hogyan is alakult ki az operett? A történet a XIX. század közepén kezdődött, amikor a társadalmi és gaz-

dasági változások következtében a polgárság több pénzhez jutott, mint korábban. Azonban ennek a társadalmi rétegnek könnyedebb szórakozásra is volt szüksége, mint amit a nagyopera nyújtani tudott. Miért, az opera és az operett nem ugyanaz? - kérdezik sokan. Kisebb koromban én sem tudtam, miben különbözik a két műfaj. Az operett, az operával ellentétben, mindig vidám, a történetnek mindig jó a vége. A sok párbeszéd miatt jobban hasonlít egy színdarabra. Az akkoriban modern műfajnak számító operett egyre népszerűbbé vált, és kijelölte az utat a tömegszórakozás későbbi formái, a film és a televízió felé. A zenetörténet egy lépéssel közelebb került a könnyűzenéhez. Angliában Sir Arthur Saymour és Sir William Schwenk Gilbert operettjei vidították a közönséget és gúnyoltak ki más operetteket, valamint az angol arisztokráciát. Nagy mestere volt még eme műfajnak a Párizsban élő Jacques Offenbach, akinek komikus-szatirikus darabjai közt megtalálhatjuk az „Orfeusz az alvilágban” c. művet is. Azonban a műfaj igazi hazája Bécs. Itt alkotott Franz von Suppé, és Oscar Straus, aki negyven operettet írt. A bécsi mesterek közé sorolhatjuk még ifjabb Johann Strausst is, aki „A denevér” és „A cigánybáró” írója. Mi magyarok is büszkélkedhetünk híres operett írókkal. Ilyen Kálmán Imre, valamint Lehár Ferenc, akinek a „Víg özvegyét” kétszer is megfilmesítették. Elképzelhető, hogy őseink úgy tekintettek az operettre, mint a mai ember a technora vagy a heavy metalra. Lehet, hogy száz év múlva ezekre is úgy tekintenek majd vissza, mint mi az operettre? Akármennyire is modernnek számított annak idején a könnyed, dallamos „tömegzene”, mégis meghódította a világot.

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

Utcazene

Hangár

iztos mindannyiunkkal előfordult már, hogy az utcán vagy valamilyen téren sétálgatva élőzenére lettünk figyelmesek. De miért éppen az utcán használja ki valaki zenei adottságait? Ez függ a helytől, az időtől és a személytől.

Rausch Barna 10. D

A hangszeres zene az emberiség sajátja, és mint olyan, már az őskortól kezdve kíséri történelmünket. Az ősember rituális, vallási tevékenységeihez hozzátartoztak bizonyos zenei elemek. Ezen elemek megszólaltatására többnyire ütős hangszereket alkalmazott, amelyek megadták a szertartás ritmusát. A ritmus pedig nagyon különleges dolog, hiszen megmozgatja az emberi szervezetet, átprogramozza a szívműködést (ez utóbbi a révülés oka). Egyszóval táncra perdít! Az élő tánc és zene – főleg ha ezek együtt vannak jelen – mindig is nagy tömegeket mozgattak meg: például az ókori Rómában is rendeztek nagyszabású felvonulásokat, istenek, császárok vagy hadvezérek tiszteletére. Szerencsére az ünneplés utcai formája – lehet, hogy egy kicsit átalakulva – fennmaradt jelen társadalmunkban is. Az utcai zenéhez hozzátartozik az utcai koncert is. Itt nem csupán a rézfúvós komolyzenét játszó kamaraegyüttesekre gondolok, amelyek véleményem szerint előadók és hallgatók szempontjából is színvonalasabbak, hanem a populárisabb, „keményebb” műfajú együttesekre is. Nem kell feltétlenül rock-bandákban gondolkodni, persze a mi feladatunk eldönteni, hogy számunkra a zene, amit hallunk, mennyire ponyva vagy építő jellegű.

ismertebb zeneművek keltik fel érdeklődésünket és késztetnek minket arra, hogy körbeálljuk és hallgassuk őket.

Így van ez! Az utcán sétálva nap mint nap meghalljuk a dallamokat, amelyek kérve vagy kéretlenül, de hatást gyakorolnak mentális világunkra, ám a mi ízlésünktől függ, hogy az utcazene igényes, vagy igénytelen, élvezhető, vagy zavaró a számunkra. Mindezt egy régi mondással tudnám érzékeltetni: „Ami az egyik embernek szemét, az a másiknak kincs.”

Az utcai muzsikának nem mindig az ünneplés, a vigadalom a célja. Rengetegen vannak szerte a világban olyanok, akik kedvtelésből, mások viszont puszta kényszerből, utcai zenéléssel keresik a kenyerüket. Ezek az emberek általában egyedül, vagy ritkább esetekben bandákba verődve (főleg ütős, pengetős hangszereket alkalmazva) ismert vagy kevésbé ismert dallamokat játszanak. Főleg az

13. évfolyam 51. szám

Hun.Lap

Giccsparádé folklór módra

SZÍNES Fehér/Fekete

zázezrek jönnek Magyarországra megcsodálni a magyar népművészet több száz éves emlékeit. De könnyen lehet, hogy valami olyat mutatunk nekik, ami korántsem hasonlít a régi magyar művészetre! Mikor hazamennek és megmutatják az ungárise szuvenyírt, otthon csak ámulnak, hogy: nahát ezek a magyarok már száz éve műanyagtányérból eszik a guláscht!

János Kamilla 8. A

Rengeteg giccs van körülöttünk, különösen a turisták által felkapott helyeken, hiszen ők a giccskedvelő publikum. Ők mindent bevesznek, mindent megvesznek. Ám van olyan eset, amelyről nem könnyű eldönteni, hogy giccsnek készült-e vagy csak annak sikerült. Egy rajongót sem szeretnék megsérteni, de nem kell kilépni az or-

szágból ahhoz, hogy olyan „zenekarokat” találjunk, amelyek a népzene ponyva-diszkó formátumát űzik. Itt azokra a magyar együttesekre gondolok, amelyek egyszerűen a népi giccsgyártó hadműveletet alkalmazzák. Ez abból áll, hogy például az „Érik a szőlő”t elektromos hangszerekkel és dobbal, vagy rosszabb esetben dobgéppel próbálják lefordítani a külföld számára. A népzenei giccsgyártás másik esete, amikor csupán egy oka van a szerzőnek arra, hogy kiadjon egy lemezt, ez pedig a pénzszerzés. Sajnos sikerült létrehozniuk egy olyan réteget az emberekből, amely elhitte saját magáról, hogy ilyen zenére van szüksége. Ez a réteg az, amely képes akár 3-4 ezer forintot kiadni „Csocsesz” „Csak lóvé legyen” című albumára. „Miért nem ír tömegdalokat?” kérdezték egyszer Kodály-

tól. Állítólag ezt válaszolta: „Tömegdalokat éppúgy nem lehet írni, mint közmondásokat.” Ezért ő csak dalokat írt, amelyek később váltak tömegdalokká, és ez messze nem sorolható a giccsgyártáshoz. Ez természetes eljárás, arról nem is beszélve, hogy így a néphez az eredeti népzene jutott el. De a nép érdekei nem azt kívánják, hogy a Balaton-part tele legyen kulacsos Rugó-Jancsikkal, tarkán hímzett kalocsai párnákkal, amelyeknek mellesleg semmi köze a régi népi hímzéshez. Persze az sem megoldás, hogy pálinkás üvegünket egy pártás lánnyá kialakított dugóval zárjuk le. Az sem tartozik a népiséghez, hogy népdalokat dúdolunk a zuhany alatt és borotválkozás közben, vagy matyóbabát lógatunk autónk visszapillantójára. Az efféle giccseknek megszámlálhatatlan fajtája létezik, méghozzá a közvetlen környezetünkben. Kirakodóvásárokban találkozhatunk hűtőmágnesen mosolygó műanyag Kukorica Jánosokkal, és gyöngyökből szőtt kalocsai babákkal. De természetesen a mohácsi busójárást reklámozó több színben kapható baseballsapka sem maradhat ki a sorból. A tányérfestés nem mindenkinek az erőssége, de a kevésbé ügyesek is megpróbálják eladni a kalotaszegi táncoló párt ábrázoló dísztárgyat, körben nagy piros rózsákkal. Mint a télűzés eszközét, a kereplőt is fel kellett turbózni egy kis neonzöld növénymintával, és egy kis rózsaszín tulipánnal. Tehát igyekezzünk ezeket mellőzni életünkből, és nyitott szemmel járkálni az üzletekben, nehogy a giccsgyártók csapdájába keveredjünk, mert onnan csak az tud kievickélni, aki erősen kitart a saját művészete mellett!

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

„S mégis lám Ti vagytok a fiatalok!”

Eset-les

/Ady Endre: A tűz márciusa/

anuár 17-én este hat órától a Keresztény Értelmiségi Fórum Simon Aladár budapesti színművész „Itt élned, halnod kell” című felolvasóestjének adott otthont, mely nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy Latinovits emlékének megidézésével, Kölcsey Ferenctől Márai Sándorig csokorba válogassa a hazafias magyar líra legszebb gyöngyszemeit. (Csokorba a gyöngyszemeket, igen kedves olvasók, ez a hónap képzavara volt.) Áldozó Krisztián (2006)

Nagyapám szokta volt mondani, hogy amiben bors van, az alaptermészeténél fogva rossz nem lehet. Hasonlóképpen vagyok én Latinovits Zoltánnal. Azt a műsort, amiben ő szerepelt, vagy ami felidézi hagyatékát, elrontani külön művészet. Természetesen ez az előny megannyi buktatót is rejt magában, de Simon Aladár több mint húsz éves előadói rutinjával a verstolmácsolás Colin Mcraejeként szlalomozott az utókor által stilisztikai credo-vá emelt „manírok” határa előtt. Ezekkel az erényekkel mind felruházhatjuk a műsort, s ami még hozzáfűznivaló akad, az mit sem von le Simon úr művészi teljesítményéből, minthogy azért sem hibáztatható, amiért előadóestjén a foglalt helyek foghíjassága egy jobb sorsra érdemes amatőr bokszoló dentális szűrésének lehangoló eredményét mutatta, s azért sem, amiért egy középiskolában, egy elsősorban a fiatalságnak címzett produkció nézőinek átlagéletkora az ötven éves osztálytalálkozók korfájával párhuzamba állítható képet vetített elénk. De ne lovaljuk bele magunkat értékítéletek felállításába, inkább mazsolázzunk 133 év – Kölcsey: Hymnus, 1823; Márai: Mennyből az angyal, 1956 (a szerk.) - lírai svédasztaláról. Az est talán egyetlen kritizálható pontja a már-már befogadhatatlan mennyiségű versanyag volt. Dömpingnek nevezhető vox humana keltette érett, érzelmeket és gondolatokat keltő, kisugárzó verssorok

13. évfolyam 51. szám

orgiája. Egy bibliográfiai bacchanália, amelyben a művek lecsengését szinte erőszakkal kell elcsendesítenie magában az embernek ahhoz, hogy nehogy csorbítsa a következő alkotás nyitányát. (In concreto: Endrém légy szíves halkulj el, most már rég Attila beszél.) A lassan kiégő – Gyuri bácsi, tessék lesben állni! (a szerk.) jobb elülső mennyezeti lámpa megilletődött remegése jelenítette meg leginkább azt a pulzációt, ami végighatotta a bő egy órás produkciót. A műsor végén Színes Fehér/Feketékkel megpakolva toppantam az előadóművész elé, hogy feltegyem neki a fent említett okokból kissé kínos, de számomra fontos kér(d)ést: „Mit üzenne a gimnázium tanulóinak?”. Tehát üzenet haza: „Azt üzenem nekik, hogy szeressék az irodalmat! Ne csak, mint iskolai tárgyat. Ne restelljenek időt szánni rá, hogy elmélyüljenek bármelyikben milliónyi szeglete közül! Fedezzék fel a saját hangjuk hordozóját!” Továbbá a színművész úr kitért még az egészséges nemzeti érzés – szó szerint - életbevágóságára, s a nacionalizmustól történő elkülönítésének fontosságára. Az előbbire mindannyiunknak nagy szüksége van, nem másért, egymásért. Summázva, az előadó segítségével sikerült derekasan megülni a költészet napjának előestéjét. Hát mi ehhez képest a Mónika-show 1217. része, kérem szépen? Nekünk Mohács kell! Persze tudom marady vok…

Eset-les

Imádság hóért

SZÍNES Fehér/Fekete

z idei tél nem sok havat hozott. Sebaj, gondolhattuk, legalább mentesültünk a hólapátolás alól, de mi lesz a síelőkkel? Efféle szorongásokkal vártuk az idei tábort, amely január 19. és 28. között került megrendezésre.

Molnár Emese 7. A

Az indulásunk igen vidámra sikeredett, bár esett az eső, és a síléceket sem sikerült elsőre bepakolnunk a buszba, de a Laudate kórus búcsúztatott minket, és ez jókedvre derített mindenkit. Az út nagyon hosszú volt, 22 óra, mivel ezúttal Franciaországba mentünk. Kissé lehangolónak találtuk az út melletti zöld mezőket. Szombat este érkeztünk Superdévoluyba. A szállásunk első érdekességével útban a lift felé találkoztunk, amikor is vikingsisakos emberkék rohantak el mellettünk ordítva. Vasárnap egy különleges, francia-magyar misén vettünk részt, amit Sixtus atya mutatott be egy kedves francia pappal együtt. No, itt imádkoztunk egy kis fehér égi áldásért. Az első két napon igen barátságtalan volt az idő,

egy pihényi hó sem esett, és a hóágyúk zajától zsongó fejjel síeltünk, mindössze két pályán. A harmadik nap reggelén azonban nagy öröm ért bennünket: már kora reggel hótakaró borította a tájat. Egész nap esett, és új pályákat is megnyitottak, mi több, a nap is kisütött. Imádságunk meghallgatásra talált. Délután a szálláson ismét különös jelenséggel találkoztunk: néhány barátságos francia egy asztalt körbeülve kártyázott a liftben és lelkesen invitálta be az arra járókat, akik viszont így csak az asztal tetejére fértek be. A tanáraink által szervezett búcsúvacsorát a közeli pizzériában költöttük el remek hangulatban. Szerencsésen, és egy tanuló kivételével sérülés nélkül tértünk haza, bár léceink talpa megsínylette a hosszú hóhiányt.

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

Eset-les

Ha Gárdonyi Géza és Fekete István találkozott volna…

… akkor valószínűleg jót beszélgettek volna egymással. De itt most nem a két íróról van szó, hanem két cserkész-rajról, akik februárban együtt töltöttek egy hétvégét Pakson, hogy kellőképpen felkészülhessenek „kamaszkoruk legnagyobb élményére”, a 2007-es angliai dzsemborira. Beberika Dorina 11. C

Mielőtt bárki is félreértené ezt a pár sort, utazzunk vissza egy évvel korábbra, 2006. áprilisának első hétvégéjére. A helyszín nem más, mint Magyarország „szíve”, Buda-

pest. A létszám kb. 600 fő. Folyik a válogatás. Tesztek, játékok és kevés alvás. A tét nagy: a 21. cserkész világtalálkozón való részvétel a magyar kontingens tagjaként. És ezzel vissza is tértünk 2007-be. Február 2-4-ig tartott a 3. felkészítő hétvégénk. Ez volt az első, amelyen egy másik rajjal együtt készülhettünk. Pénteken este érkeztünk meg, még nem is sejtve, hogy milyen élmények várnak ránk a hétvégén. Már aznap este sor került az első „meglepetés” vetélkedőre. A kérdések nehézsége az idő teltével folyamatosan fokozódott, de a kedvünk nem csökkent, s a játék végére a tetőfokára hágott. A győztesek igen különös ajándékot kaptak. A fiúk az őrs mindegyik tagját háromszor feldobták a magasba. Szombaton vezetőink az egész napunkat percről percre betáblázták. Ennek ellenére csatákra is jutott idő. A két raj összemérhette erejét cserkészpárbajban és csatakiáltásban. Ám voltak más érdekes és szórakoztató programok is. Különböző előadásokat hallgattunk, megtanulhattuk a táncunk koreográfiáját, amit majd Angliában is előadunk. Volt egy forgószínpad, amelyen különböző

13. évfolyam 51. szám

állomásokon vártak minket a világ vallásait bemutatók, illetve az olyan vezetők, akik arra a rövidke időre franciává, angollá ill. németté váltak, hogy így is segítsék a felkészülésünket. Elég gyorsan telt az idő, így észre se vettük, és máris az esti szentmisén voltunk a templomban. Utána újabb „meglepetés” várt ránk. Éjszakai számháború a „közeli” erdőben. Gárdonyi Géza raj vs. Fekete István raj. A játékot senki nem nyerte meg, de így is remek mulatságot nyújtott mindenki számára és kellőképpen fárasztó volt ahhoz, hogy ismét jót aludjunk. Vasárnap újabb előadások vártak ránk, majd nem sokkal egy óra után már csak tízen voltunk a paksi szálláson. Lassan a megmaradt pár ember is kezébe vette vándorbotját, és megkezdte útját haza, a szülői ház irányába. Ám ezzel a hétvégével nem ért véget a folyamat, melynek végén várnak ránk a sátraink kinn, Anglia zöld

füvén. Addig még vissza van két felkészítő hétvége és egy előtábor. Ám van, akinek ez az út még tele van göröngyökkel. Ugyanis ez a tábor nem mondható olcsónak. Nekünk kell összegyűjtenünk egy bizonyos összeget, hogy kiutazhassunk. Iskolánkból tízen veszünk részt ezen a táboron. Ám van, akit még nagy összegek választanak el az álmuk megvalósulásától. Így most arra kérlek titeket, akik ismernek olyan embereket, akik szívesen támogatnák ezt a jó ügyet, szóljon nekem! Előre is köszönjük a segítséget!

Eset-les

Bálint-nap, kicsit másképp

SZÍNES Fehér/Fekete

február 14-ét sajnos kevesen mondjuk Bálint-napnak, mert egy Európából importált, majd amerikanizálva visszaküldött szokás, Valentin-nappá igyekszik azt alakítani. Ilyenkor mindenki csak a szerelemre gondol, és hatalmas, giccsesen piros léggömbökkel mászkál. De ki gondol arra, hogy milyen sok örömet tudunk szerezni ezen a napon egy-két segítséget igénylő diáknak?

János Kamilla 8. A

Az Úrnak 2007. esztendejében, Böjtelő havának 14. napján elindult valami. Egy különleges műsor, amely rengeteg velünk egykorú diáknak segített. Egy bizonyos jótékonysági est, amelynek bevételét az Éltes Mátyás Általános- és Szakiskola „Bálint Alapítványa” kapta meg. Ezen a napon, iskolánk díszterme tele volt kíváncsi nézőkkel, akik végighallgathatták a Laudate kórus leg-

szebb műveit, Nagy Ernő tanár úr vezényletével, és megcsodálhatták a Tuár együttest is. Az iskola néptáncés népzene együttese, a Zengető, Bergics Lajos tanár úr vezetésével, megmutatta, hogy mit tud. Fellépett még a Magura táncegyüttes is, Várszegi Csaba tanár úr vezetésével. De nem csak „hazai” előadók voltak, hanem itt voltak a Mecsek tánc- és népzene együttes tagjai is, akik nagyon látványos produkcióval készültek. Továbbá láthattuk Sturcz László oboaművészt is. No és a lényeg! Sehol egy szív alakú lufi!

Keresztelő

árcius 7-én délután 16 órakor került sor iskolánkban az egykori 80-as terem (Biológia előadó) Horváth Olivér Adolf névre való avatására, keresztelőjére.

Páva Márk 12. A

A keresztelőn Bergics Balázs 11. A osztályos tanuló Szabó Lőrinc versét szavalta el. Majd két öregdiák emlékezett meg egykori tanáráról. Dr. Páva István emberi és pedagógiai szempontból jellemezte Olivér bácsit, Dr. Kevei Balázs pedig a tudós és botanikus

oldalát emelte ki ennek a sokszínű egyéniségnek. Az emlékező sorok után Sixtus atya megáldotta a termet, igaz-

gató úr pedig agapéra invitálta az összegyűlteket. Ez a teremavatás méltó emléket állít egy olya személyiségnek, aki már életében példa és legenda volt.

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

Bandák táncából életstílus

Sportszelet

hip-hop igen sokrétű, különböző irányzatokkal, modern, dinamikus, újszerű mozgáskultúrával rendelkező tánc, amely mindig lépést tart a legmodernebb és az éppen slágerlistás zenei stílusokkal is.

Illés Gabriella 10. C

Az 1960-as évek végétől Bronxból, New York egyik negyedéből indult fejlődésnek a fekete kultúra kreativitására támaszkodva. A szabadság érzését adták át egymásnak az önfeledten táncoló fiatalok. A bandák által így elindult egyfajta „harc”, versengés, hogy ki a tehetségesebb táncos vagy táncos csapat, aminek következtében a koreográfiák egyre színesebbé váltak. Az 1980-as években, főként a távközlési rendszerek és hanghordozók elterjedésének következtében, a világ szinte minden pontjára eljutott. A hip-hop

egy gyűjtőfogalom, ami 4 részből tevődik össze: break & electric boogie, mc & dj, graffiti, b-boy & b-girl. Ezek az alapjai a hip-hop kultúrának, ami azóta további irányzatokkal bővült. Mára már életstílussá nőtte ki magát, és ez a fiataloknak egyfajta hovatartozását is jelzi. Világversenyeket is rendeznek belőle a föld legkülönbözőbb pontjain. Az élet számos területein megvannak a sajátos jellemzői: öltözködésben, zenében, viselkedésben, beszédben. A mai fiatalok nagyon gyakran találkoznak a hip-hoppal a médiákon keresztül táncos tehetségkutató műsorok, videoklippek, koncertek, és egyéb táncos megmozdulások formájában.

„Hack the Sack”

zaz rugdossuk a babbal töltött zoknit! Kíváncsi lennék rá, hogy mindezek után kinek van fogalma arról, hogy milyen sportágról szeretnék írni ebben a cikkben. Gondolom, az sem segít, ha azt mondom: „footbag”.

Ottó Dániel 9. E

A footbag, amely az 1970-es években indult világhódító útjára, tulajdonképpen nem más, mint egy kicsi, focilabda alakú babzsák, amelyet olyan technikákkal kell rugdosni, hogy az ne essen le a földre. Nem más ez, mint a dekázás ponyvája. A „Hack the sack” ennek csoportos változata. A játék története persze sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt sokan gondolnák. Hasonló játékot játszottak az amerikai bennszülöttek, az inkák, és a kínaiak is. Kevesen tudják, de Mike Marshallnak, a tulajdonképpeni alapítónak is egy amerikai bennszülött mutatta meg először ezt az elfoglaltságot. A footbag Magyarországon is jelen van már egy ideje, igaz, hogy kb. 30 fő űzi ezt aktívan az egész országban, de ettől igen családias a

13. évfolyam 51. szám

hangulat. 2006. november 11-én rendezték meg a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a 4. Nyílt Egyetemi Footbag Bajnokságot. Ezen jómagam is részt vettem két csapattársammal (Kovács Krisztián és Varga Péter). Beneveztünk és elkezdődött a verseny. Először az amatőr routine körök mentek le. (Másfél perc alatt kell bemutatni egy koreográfiát zenére.) Ezután a profi routine (ugyanez a séma csak 2 perces időtartammal), amelyet én nyertem meg. Egyébként magam és a többiek szerint is azért sikerült megnyernem a versenyt, mert Mozart: Kis éji zenéjével eléggé jól összehangolt produkciót mutattam be, némi show elemmel megspékelve. Akit érdekelne a footbag, ajánlom figyelmébe a www.footbag.hu honlapot, ahol sok mindent megtudhat erről a fantasztikus sportról.

SZÍNES Fehér/Fekete

Ránézésre

Átok a Grand Hotelen In memoriam Rejtő Jenő

Keserű koktél íztelen marja szánkat néma szoknyáink nem suhognak cipőnk tűsarka Pinokkió-orrként növekszik: fejünket minduntalan a plafonba verjük gyöngysoraink ránk tekerednek és fojtogatnak szemünkből fényükvesztett strasszkövek hullanak zsakettünk cafrangjai alól nyílt törés villan: lélekhúsdarab. Horog nem tépte húsunk sarló nem aratta vérünk habos fürdő volt a jussunk gázban sohasem fürödtünk.

Hat rajtunk az átok, mi Rejtőt a sírba kergette. Viola Bea 10. F

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

Szappanopera, a filmek ponyvája

Lyukasóra

ntrikák, veszedelmes viszonyok, félrelépések, gyilkosságok, szép nők és sármos férfiak. Ez a pár dolog adja a vázát a szappanoperáknak. Vajon van ezeknek a sorozatoknak használható mondanivalójuk a csillogó felszín alatt? Belénessy Blanka 8. A

Sokan hazamennek munka vagy iskola után, és kényelmesen elterülnek a kedvenc karosszékükben, egy nagy tál pattogatott kukoricával és kólával. Megragadják a tévé-távirányítót, és elkezdik váltogatni a csatornákat. Az első csatornán a Vadmacska nevű argentin sorozat megy. „Huh, de izgalmas, Évát leleplezték. Louis Mario rájött, hogy Éva nem az ő gyerekével terhes... Várjunk csak, én ezt a részt már tegnap láttam. Nézzük, máshol mi megy!

Valami kulturális bla-bla, erre most nem érek rá. Jaj, de jó! A Csacska Angyal! Szegény Flor, hogy verheti a sors ilyen gonosz, megátalkodott testvérrel? Remélem, minél előbb börtönbe zárják! Na, de most miért lett vége? Máris ennyi lenne az idő? Gyorsan át kell kapcsolnom, már öt perce megy a Jóban, Rosszban. Talán végre kiderül, ki mérgezi a kis Magdikát? Tényleg, Barbara elmondja végre az apjának, hogy szerelmes Elődbe?”

akarnak lenni. Csak mára már más témák az érdekesek. Régebben testvérgyilkosságokról, csatákról, harcokról, vérbosszúkról írtak, ma már családok szétválásáról, veszekedésekről, véres vitákról, félrelépésekről szólnak a „drámák”. A két műfaj között az a különbség, hogy a drámák élethűen mutatják be a valós élet történéseit, és az ember, miután megnéz, vagy elolvas egy drámát, úgy érzi, hogy valamivel több lett általa. A szappanoperák azonban eltúlozzák, meghamisítják az élet igazi problémáit, és ahelyett, hogy valami többletet adnának, még butítanak is. Amellett, hogy semmi értéket nem közvetítenek, elvonják az emberek idejét és figyelmét az igazán értékes időtöltésekről. A befolyásolható emberek nemhogy lenézik az ilyen sorozatokat, hanem még követendő példának is tekintik őket. Ha valaki lát egy szép, gazdag nőt valamelyik argentin vagy brazil szappanoperában, máris olyan akar lenni, és úgy akar élni, mint ő. Mellékes számára, hogy ez a személy nem létezik, és hogy a sorozatbeli életében hányszor csalta meg a férjét, és hányszor ölt, vagy verte meg a gyerekeit. A lényeg, hogy „boldog” lett, miután elvált, otthagyta a gyerekeit a volt férjével, akit persze teljesen kizsákmányolt. Persze, a mai „sztárok” is szinte hasonló életet élnek, mint a szappanoperák szereplői. Ők lennének a követendő példák? Ez az igazi ponyva!

A szappanoperákat azért nevezhetjük a filmek ponyvájának, mert gyakorlatilag nincs semmi értelmük, tanulságuk vagy értékes mondanivalójuk. Felmerülhet az emberben, hogy a szappanoperák esetleg a mai világ drámái

13. évfolyam 51. szám

Lyukasóra

Tesco vs Harrods

SZÍNES Fehér/Fekete

egközelítette-e már valaki az áruházak világában élő két hírességet az irodalom, a ponyva oldaláról? Nem hiszem. De sohasem késő elkezdeni. A Tesco és a Harrods. Ki ne hallott volna e két áruház hírességről? BeDo

De belegondolt-e már valaki abba, hogy a Tescot tekinthetnénk a Harrods „ponyvájának” is. Mondjuk, hogy azért hozták létre az előbbit, hogy az emberek pénztárcájukat kímélhessék, és elérhetőbb áron hozzá tudjanak jutni a mindennapi élet szükségleteihez. Talán ez volt a terve Sir Jack Cohen-nek, amikor 1924-ben megalapította a Tescot. Ő 21 éves volt, amikor csekély pénzösszeggel a zsebében árulni kezdett a kelet-londoni piacon. Első napja után biztos szívesen lehúzta volna a rolót, hiszen keresete elég kevés volt. Ám nem adta fel, és mára már a világ szinte összes pontján ismert a Tesco hipermarket, melynek neve T. E. Stockwell tea-szállító és az alapító neve kezdőbetűinek összeolvadásából jött létre, hisz ez a márka először teásdobozokon jelent meg. Az első önkiszolgáló Tesco 1948-ban jött létre St. Albansban. Mára már olyannyira elterjedt, hogy megtalálhatjuk ezeket a hipermarketeket az Egyesült Királyságban, Írországban, Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Törökországban, Japánban, Malajziában, Dél-Koreában, Thaiföldön, Kínában és persze Magyarországon. Kis hazánkban is elterjedt, ennek köszönhetjük a sok jót és rosszat, amit tudunk, hallunk és látunk belőle. Na de térjünk rá most a Harrods-ra! A luxusüzletház elődje 1834-ben nyitotta meg kapuit, szintén Angliában, egy bizonyos Charles Henry Harrod révén. Először vegyeskereskedésnek indult, csak később vált üzletházzá. Ám ez már Henry fia, Charles Digby nevéhez és egy katasztrófához fűződik. A fiú felvásárolta az apja boltjával

szomszédos épületeket, és 1880-ra már száz alkalmazottja volt. Három évvel később történt a már említett katasztrófa. Egy tűzvész során az épület a földdel vált egyenlővé. Ám nemsokára szebb és hatalmasabb épület állt a helyén. Az üzletház kínálata azóta igen sokrétű. Lehet ott kapni, pl. jachtot vagy aligátort rendelésre, és még saját temetkezési vállalatuk is volt. Érdekes, hogy állítólag Milne arról a játék mackóról mintázta a Micimackót, amit ott vett egy alkalommal. Ami valljuk be, a „mi” kis szerény Tesconkról nemigen mondható el. Ellenben elmondhatjuk, hogy lehet ott akciós terméket drágábban venni, illetve, hogy a hipermarketben található pékségben macskát tartottak, aki a „Tesco cica” névre hallgatott. Ha jobban megnézzük, találhatunk még ehhez hasonló érdekességeket. Míg a Harrodsban zongoraszó fogad, addig a Tescoban az eladósorba került tévék és hifitornyok hangos szava hívja fel a figyelmünket. A Harrodsban rád szólnak, hogy vedd le a hátizsákod, mert az nem illik a helyhez. Itt úgy érezheted, az elegancia mindennapos dolog a világban. Ezzel szemben a Tesco nem mutat mást, mint amilyennek mindenki ismeri az életet, megpróbáltatásokkal teli, néhol csúnya, levakarhatatlan foltokkal. Tehát több okunk is lehetne azt gondolni, a Tesco a Harrods „ponyvája”. Mert amíg a Harrods a tisztaságáról, a drágaságáról és az érdekes portékáiról híres, addig a Tesco egy KICSIT elmaradt elődéhez képest. Ami nem lenne nagy baj, de hát : „A legkisebb is számít, Tesco”!

13. évfolyam 51. szám

SZÍNES Fehér/Fekete

Historia Domus

HÍREK, INFORMÁCIÓK, KÖZLEMÉNYEK 2007. január 4-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem felvételi tájékoztatót tartott a 12. évfolyam diákjainak a díszteremben. Január 11-én táncházat tartottunk. Január 14-én szalagmegáldó mise volt a Dzsámiban. Január 17-én a Keresztény Értelmiségi Fórumon Simon Aladár előadó estje volt „Vallomások hazáról, magyarságról Kölcseytől Márai Sándorig” címmel. Nagy Ernő karnagy-tanár kollegánkat, a Laudate kórus vezetőjét Németh László díjjal tüntették ki Budapesten. Január 19-én ért véget az első félév. Január 19-28-ig sítábor volt a franciaországi Dévoluyban. Január 24-én Kávéházi Esték címmel folytatódott az irodalomkedvelők délutáni találkozója, Üveges Andrea tanárnő vezetésével. Január 26-án és 27-én írásbeli felvételi volt iskolánkban. Január 30-án félévzáró konferencia volt. Február 2-án a Kodály Zoltán Gimnáziumban Megyei Osztályéneklési Gálát rendeztek. Iskolánkat a 8. A és a 10. A osztály képviselte nagy sikerrel. Február 3-án szalagavatót tartottunk. Február 6-án a 7. A osztály a Bóbita Bábszínházban a „Halász és a lelke” című darabot tekintette meg. Ezen a napon szülői értekezlet is volt. Február 7-én irodalmi felolvasóestet tartott a Dominikánus Ház dísztermében a Páholy Irodalmi Kör. Február 8-án iskolánk 50 diákja a „Padlás” című musicalt nézhette meg a Vígszínházban. Február 11-én délelőtt a Kossuth és a Katolikus Rádió egyaránt a Belvárosi templomból közvetítette a szentmisét, amelyet Dékány Sixtus atya mutatott be. Február 12-én Kárpáti Gábor vezette végig tantestületünket a Világörökség most megnyíló helyszínein. Február 13-án tartottuk nevelési értekezletünket. Steiner Viktória 11. D „Rotary Díjban” részesült. Február 14-én a KÉF előadásán dr. Gesztesy András plébános atya volt az előadó. Korunk kérdéseiről és az erre adható keresztény válaszokról beszélt. Ugyanezen a napon az Éltes Mátyás Általános Iskola, Szakiskola és Kollégium Bálint alapítványának műsoros estje volt a díszteremben. A jótékonysági koncerten fellépett többek

13. évfolyam 51. szám

között iskolánk TUAR együttese, Laudate kórusa, Magura táncegyüttese és a Zengető együttes. Február 16-án a Református Gimnázium tornacsarnokában Wittner Mária emlékezett a kommunista diktatúra áldozataira. A teljes 10. évfolyam meghallgatta az előadást. Ezen a napon délután a város polgárainak beszélt Wittner Mária iskolánkban. Február 17-én a székesegyházi plébánia iskolánkban tartotta farsangi bálját. Ugyanezen a napon Huszár Ferenc tanár úr vezetésével 30 diákunk a Van Gogh kiállítást tekintette meg a Szépművészeti Múzeumban. Február 19-21-ig a nyolcadikosok szóbeli felvételije zajlott iskolánkban. Február 20-án farsangtemető bál volt a DÖK szervezésében. Ezzel párhuzamosan, a Pécsi Nemzeti Színházban „A francia hadnagy szeretője” című darabot nézhették meg az érdeklődő diákok. Február 21-én, hamvazószerdán, közös szentmisén vettünk részt a Bazilikában. Ugyanezen a napon indult el a „KÉP-SOR” elnevezésű program keretében a „Szent Korona Üzenete” című előadássorozat iskolánkban. Az első előadást dr. Tóth Zoltán egyetemi professzor tartotta „A Szent Korona Tan” címmel. Február 22-én tanári lelki nap volt, Székely János atya irányításával. Február 23-án főapát úr névnapját tanítási szünettel ünnepeltük meg. Február 26-27-én a hatodikosok felvételiztek iskolánkban. Február 28-án került megrendezésre az újabb „Kávéházi Esték” című közös verselés. Március 1-jén Karsai György tartott előadást „Nők az Eposzban” címmel az irodalom fakultációsok számára. Március 4-én, a 18.00 órai szentmise után, Böjte Csaba ferences atyával volt beszélgetés a díszteremben. Március 5-én Páva Péter igazgató úr 50. születésnapját ünnepeltük. Március 6-án száz diákunk a ”A mások élete” című filmet nézte meg az Apolló moziban. Március 7-én Horváth Adolf Olivér atyáról neveztük el a 80-as termet. Ugyanezen a napon került megrendezésre a „Szent Korona Üzenete” előadássorozat második

SZÍNES Fehér/Fekete

Historia Domus része, amelyet Szántai Lajos tartott „A magyar királyok koronázási szertartásai” címmel. Március 9 és 12. között Czeininger Tamás, Huber Kálmán és László Levente tanár urak vezetésével Velencében és Milánóban járt a 11. E osztály és a 11. A osztály fele. Március 10-én tanítási szünet volt. Március 12-én tartottuk a válogatót idei Bemutatkozunk rendezvényünkre. Március 12 és 17. között Várszegi Csaba, Dékány Sixtus atya és Perlaki Mónika tanárok kíséretében Rómában járt a 12. B osztály. Március 14-én az iskolai ünnepséget a 11. B osztály szervezte Somosné Molnár Katalin tanárnő irányításával. Március 15-én a horvátországi Vörösmart illetve Szentlászló elnevezésű magyar falvakban ünnepelte a nemzeti ünnepet a 11. D osztály Hosszú Csaba, Huszár Ferenc és Üveges Andrea tanárok kíséretében. Az ünnepségen is-

kolánk Zengető együttese is fellépett. Március 15-16-a szünet volt. Március 21-én volt a KÉF idei utolsó előadása, melyet dr. Molnár Péter tartott „Az anyagiasság súlyos ára, a modern és alkalmazott lélektan szemével” címmel. Ugyanezen a napon a „Szent Korona Üzenete” előadássorozat 3. részeként Pap Gábor tartott előadást „Angyali Korona, Szent Csillag” címmel. Március 27-én fogadó óra volt. Március 29-én „Bemutatkozunk” című összművészeti előadásokat tartottak iskolánk tehetséges diákjai a díszteremben. Március 30-án a budapesti „Gável Testvérek” nevezetű együttes adott keresztény könnyűzenei koncertet a díszteremben, amelyet iskolánk a Pálos Baráti Körrel közösen szervezett.

Szalagavató 2007. február 3.

13. évfolyam 51. szám

Farsang 2007. február 20.

1 2-3 3-4 4-5 6-7 7 8 9-10 10-11 12 12-13 13-14 14-15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 26 27 27 28 29 30 31-32

email: paholy@mail.crnl.hu www.crnl.hu/~feherfekete

Írók könyvesboltja 7621 Pécs, Király u. 21. Telefon: (72) 534-800 Nyitvatartás: H-P 9.30-18.00 Sz 9.30-13.00 Pedagógusoknak 10% kedvezmény!

Horváth Gábor fotográfus

Következő lapzárta: 2007. május 15. Nyomdai munkálatok: Muzsek és társa Nyomdaipari Kft. Pécs, Légszeszgyár út 15. Felelős vezető: Muzsek Árpád

Telefon: +36 30 444 77 80 Digitális és analóg csoportképek, portrék, reklámfotók kültéri és műtermi egyaránt.