Verena Kast
A léleknek idő kell
Dialóg Campus Kiadó Budapest–Pécs
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 3
2014.05.16. 16:32:58
A fordítás alapjául szolgáló mű: Verena Kast: Seele braucht Zeit © Kreuz Verlag Freiburg, 2013 Fordította: Kőrösi Mercédesz
www.dialogcampus.hu © Dialóg Campus Kiadó, 2014 © Nordex Kft. – Kőrösi Mercédesz A mű szerzői jogilag védett. Minden jog, így különösen a sokszorosítás, terjesztés és fordítás joga fenntartva. A mű a kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül részeiben sem reprodukálható, elektronikus rendszerek felhasználásával nem dolgozható fel, azokban nem tárolható, azokkal nem sokszorosítható és nem terjeszthető.
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 4
2014.05.16. 16:32:58
Tartalom
Bevezető
7
A kedélyesség elveszítése Az éréshez idő kell A lélekért nem lobbiznak Lélek és érzékek
10 12 16 20
Rezonancia
23
Kapcsolatén Empátia Empátia önmagunkkal szemben
25 29 31
A lélek elképzelésekben jelenik meg
34
Képzelőerő és érzelem Várakozó öröm – melyet a képzelőerő határoz meg Az érzés (emóció) irányít Az érzések kapcsolatokat hoznak létre Időt szánni az örömre Az elképzelések hatóereje Kölcsönhatások: befolyásoljuk a világot – a világ befolyásol bennünket Elképzelés és beszéd
37 39 41 42 44 48 50 53 5
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 5
2014.05.16. 16:32:58
A lélek nyelve a versben Jelképek és rezonanciajelenségek
54 55
Jelképek
57
A jelképtől a valóságosig A test mint jelkép
65 69
A korlátolt képzelet
72
„Fast-food”, avagy gyorséttermi képzelet Az akárki [das Man] és a mások általi meghatározottság Az érzelmek érzékelése, az érzelmek megbeszélése A képzelet belső akadályai: a komplexusok Ősi elképzelések
72 77 80 84 88
Problémánk az idővel és a személyiséggel
97
A felgyorsulás árnyéka A belső hajcsár elkerülése Nyugalom – az ellentétes tapasztalat Unalom Az érdeklődés kifürkészése Egzisztenciális unalom és depresszió
103 105 109 112 114 118
Amitől mégis egészségesek maradunk
127
Az alkotó és a türelem A megfelelő pillanat: a kairosz Alkotói lét A művészet jelentése
128 130 133 134
Ami a lelket táplálja
137
Köszönet Megjegyzések Irodalom
143 144 153
6
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 6
2014.05.16. 16:32:58
Bevezető
„A lélek az ember élő része, amely önmagából él és életet teremt.”1 Én ebben az értelemben fogom fel a lélek jelentését. E könyvben – tekintve napjaink jó néhány életfolyamatának felgyorsulását – amellett szeretnék síkra szállni, hogy újra időt szánjunk erre a valóban élő részünkre és arra, amiért érdemes élni – valamint arra is, hogy megtudjuk, mit jelent teljes mértékben élni. Amikor a lélekről beszélünk, akkor arról beszélünk, hogy élünk. És újra meg újra tennünk is kell valamit az életünkért, szükségünk van élelemre, főként ha az a veszély fenyeget, hogy veszítünk az életerőnkből. Ha valami lelkileg tápláló volt számunkra, akkor azt mondjuk, hogy az a valami felélénkített, fellelkesített, feltöltött minket, néha szinte anélkül, hogy bármivel is hozzájárultunk volna ehhez. Mint a hétköznapi találkozásaink során: Az ember csak éli az életét, aztán hirtelen találkozik valakivel, egy pillantás, egy beszélgetés, semmi világmegváltó dolog – és mégis érezzük, miként növekszik az életerő kettőnk között. Továbbmegyünk és máris más a hangulatunk, mint előzőleg, felvillanyozódtunk: élén7
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 7
2014.05.16. 16:32:58
kebbek, érzelmesebbek, lendületesebbek, bátrabbak lettünk, megérintett a másik ember, megérintett valami más. Egy könyv, egy történet, egy műalkotás, a zene, a természet és sok minden más is képes hangulatba hozni bennünket. Ám a felélénkülés származhat belülről is: ha álmodtunk valamit, valami nagyon szépet vagy egészen borzalmasat, ami tartósan ránk nyomja a bélyegét és meglehet, hogy kizökkent a rendes kerékvágásból, akkor érezzük, hogy feléledtünk. Lehet, hogy kellemetlen – de legalább történik valami. Újra és újra visszagondolunk az álomra és annak képeire. Ezek a képek felkeltik az érdeklődésünket és más képekkel fonódnak össze, melyek előzőleg is fontosak voltak számunkra, hétköznapi tapasztalatokkal, érzésekkel. Akár olyanokkal is, melyek kínzóak, gyötrőek, de élünk – és így újraértelmezzük, új szemszögből látjuk az életünket. Képesek vagyunk arra, hogy felfogjuk egy olyan helyzet értelmét, melyet korábban még soha nem éltünk át. Az álom elevenné tett, élettel töltötte meg a létünket. A félreértések elkerülése végett: nekem tetszik, amikor gyorsan zajlik az élet. Sok mindent kellemesnek érzek a mai, gyorsan pörgő időnkből. Amikor elképzelem ennek az ellenkezőjét – ha minden lassan történne, alig változna – akkor olyan érzésem van, mintha beszorítanának egy szűk helyre. De azt is szeretem, amikor valami hosszan tart. Leginkább azt, ami tartós és mégis változik, mint a tenger: mindig ugyanaz, mégis mindig más. Ugyanazok a hullámok, ugyanaz a víz – de a fénnyel és az időjárással együtt mindig más arcát mutatja, újra és újra egy más köntösben láthatom. Szeretem a ritmusokat a zenében, az életben – akkor is, ha mindig ugyanaz ismétlődik. Mindkettő fontos számomra, a változás is és az állandóság is. Ám úgy tűnik, most pont a tartósság van ve8
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 8
2014.05.16. 16:32:58
szélyben: mi, emberek, szenvedünk attól, hogy úgy látszik, mindig minden egyre gyorsabb lesz, folyton panaszkodunk emiatt. A felgyorsulással együtt ott van az egyre nagyobb hatékonyság iránti igény mind a külső, mind a belső világban: egyre több dolgot kell elintézni ugyanannyi idő alatt, egyre több határidőt kell komolyan venni vagy hibásnak érezni magunkat amiatt, hogy elszalasztottuk azokat. Pszichésen is gyorsan meg kell birkóznunk a különféle zavarokkal. Emellett úgy tűnik, fennáll a veszélye annak, hogy a kedélyességgel együtt a lelkület is az élet peremére szorul. Ha ez így lenne, az élet hidegebb, a kapcsolatok funkcionálisabbak lennének – és sokan ettől félnek, vagy már ezt tapasztalják. Folyamatosan újra meg kell keresnünk a saját belső világunk szükségletei és a külvilág követelményei közötti egyensúlyt – ez hozzátartozik az emberhez. Ma a külvilág velejárója a felgyorsulás, annak megélése, hogy iszonyú gyorsan változnak a társadalmi helyzetek, a saját korosztályunkon belül is; az időszűke miatti szenvedés – vagy az, hogy az embernek újra és újra szembesülnie kell a technikai változásokkal, és mindig csak baktathat utánuk. Számomra mindenekelőtt a fokozódó élettempó okoz gondot.
9
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 9
2014.05.16. 16:32:58
A lélekért nem lobbiznak Napjainkban nem sokra becsülik a belső világot. Az embereknek működniük kell, sikeresnek kell lenniük. Ha valamit nem tudnak, meg kell tanulniuk. A tények fontosak, de az, hogy valami, ami van, mellékesen valamit jelenthet is, már a feledés homályába merül. Aki beteg, az beteg – az, hogy egy betegség, egy zavar mögött valamilyen egzisztenciális probléma állhat, egy fejlődésre való ösztönzés, egy kihívás arra, hogy fejlesszük a személyiség parlagon heverő aspektusait, már aligha szerepel a napirenden. Hamar vissza kell állítani a normál működést, hogy az ember újra teljesíteni tudjon. Ezért kelendőbbek a rövid távú terápiák annál, mint hogy hosszabban átkutassuk, mi az, ami mellékvágányra vitte az életet, min kell változtatni. Gazdasági szempontból vizsgáljuk az életet, pillanatnyilag úgy tűnik, az üzemgazdaságtan a vezető tudományág: amit nem lehet kiszámolni, annak értéke sincs. Természetesen szükség van a gazdaságtanra. Ám ahogy Ernst Fehr az NZZ am Sonntag 2012. július 22-i számában nyilatkozta, pusztán a racionális piac hatékonysága lélektelenné teszi a társadalmat. „Az embernek azonban egyszerre van szüksége meleg szívre és higgadt fejre.”4 A lélek nem kiszámolható – mégis alapvetően fontos költségtényezővé válik, amikor már nem működik együtt, amikor pszichésen „már nem akarunk”, amikor elveszítettük az életörömünket, ráadásul a testünk is megbetegszik, kiégünk vagy depresszióban szenvedünk. Akkor már semmi sem számít. Vagyis mégiscsak ésszerű dolog foglalkozni a lélekkel? Jelenleg úgy tűnik, a lélek a testen kívül álló valami: nem a szép lélek kelendő, hanem a szép test – ami mindenképpen legyen kisportolt és fitt is egyúttal. Ez egyáltalán nem kifogá16
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 16
2014.05.16. 16:32:58
solható, ha ugyanakkor a léleknek is megvan a maga helye és létjogosultsága. Az élet értelme éppenséggel átélhető egy szép testben is – és mégis, ez az érzéki tapasztalat, ha csupán ez lenne az egyetlen elérhető, eléggé szegényes: hiszen az érzéki tapasztalatoknak például az idősebb korosztály számára is elérhetőnek kell lenniük. Azonban ez önmagában mégsem formál szép, edzett testet. Természetesen létezik belső világ – még ma is. Amikor az emberek szeretnek, akkor gazdaggá válik a belső világuk, egészen felpezsdülnek. Fantáziadúsan, elképzelésekkel teli gondolnak a szeretett emberre. Ha elveszítjük ezt a szeretett lényt, a halál vagy válás következtében, illetve egyszerűen csak azáltal, hogy jobban érdeklődünk mások iránt, akkor olyan „lelki gyötrelmeket” élünk át, melyek semmivel sem kevesebbek, mint a testi fájdalmak. És az emberek nem ritkán azt sem tudják, hogyan kezelhetik ezeket a fájdalmakat, hogyan bánhatnak sebzett, megzavarodott lelkükkel. Bár elevennek érzik a fájdalmukat, mégis értelmetlennek tartják – és nem képesek megtalálni az értelmét. De tudjuk, hogy titokban a szerelmi kapcsolatok is átváltozhatnak üzleti kapcsolatokká. Ez nem csak tegnaptól fogva van így. Ma azonban erre irányul a figyelem: mivel a kezdetektől a kínálat és a kereslet a lényeg, és a vágy átveszi a gazdasági csere tulajdonságait, ahogy Eva Illouz fejtegeti.5 Ő így látja a problémát: „Egyrészről észrevehetően kihűlt az érzelmesség, a szeretet és a romantika. Másrészről a szeretet oly sok szemszögből […] sokkal elmaradhatatlanabb saját önértékelésünk meghatározása miatt, mint bármikor ezelőtt.”6 Nem csupán az önértékelés meghatározása miatt, hanem a saját identitás, a gondolatcsere, az egymásra hangolódás, a kapcsolat adta 17
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 17
2014.05.16. 16:32:58
biztonság miatt is. Vagyis ahol melegségnek kellene lennie, ott is egyre inkább a hideg veszi át uralmat? A szereteten kívül a lélek manapság a sokféle aggodalomban, félelmekben, lehangolódásban, depresszióban, a kiégés megtapasztalásában mutatkozik meg. A psziché a zavarokban hívja fel magára a figyelmet. Ami zavart, az pszichodinamikai szempontból túl kevés figyelmet kap az adott helyzetben. Elfelejtődött, elveszett, azonban ha önszabályozással élnénk, hozzá tartozna. Ez azt jelenti, hogy ésszerű lenne újra több figyelmet szentelni a léleknek. Nem arról van szó, hogy alapjaiban kritizálom a modern életet, sokkal inkább arról, hogy a modern életben is törődjek a lelkemmel – és ezáltal másokat is arra ösztönözzek, hogy újra többet foglalkozzanak a lelkükkel. Számomra az ember elevensége a lényeg, és – bár soha nem önmagában a lelkünket tapasztaljuk meg, hanem mindig a testtel együtt – számomra elsősorban az a fontos, hogy ne vesszen el az élet belső perspektívája. A belső világ kiiskolázásáról, gondos ápolásáról van szó, az embertársaimmal és a világgal, mint egésszel való kapcsolatomban. Azonban a belső és a külső kapcsolata is lényeges, hogy egyensúlyban legyen a kettő. Ha nagyon egyoldalú valami, az instabil helyzetet eredményez – és az instabil helyzetek kisiklást idéznek elő. A lélek iránti aggodalom nem új keletű. Már Nietzsche is ezt írta Zarathustrájában [Im-ígyen szóla Zarathustra – A szerk.] (1883–1885): „Az értelem és a vágyakozás megadja magát az élvezetnek és a gyönyörnek”. Ebben máris kritika rejlik: az emberek élvezik az életet, de hátat fordítanak a belső, szellemi-lelki életnek. Vagyis mindig ugyanaz történik? Egyszerűen ilyenek az emberek? 18
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 18
2014.05.16. 16:32:58
Amikor ma aggódnak a lélek miatt, sőt, panaszkodnak is egy bizonyos mértékű lélektelenség miatt, amiatt, hogy elvész a belső elevenség, az a képesség, hogy együtt mozdulunk a világ rezzenéseivel, akkor ennek okát egyrészt a felgyorsulásban látják – és ennek van is némi alapja, hiszen a léleknek időre van szüksége –, másrészt az ökonomizálásban is. Hartmut Rosa azt írja, a felgyorsulás következtében az ember már nem tudja „szellemileg elsajátítani” a dolgokat: „Identitáson alapuló kapcsolatunk már nincs velük, csak instrumentális kapcsolatunk.”7 Szükség van az együtt rezgésre. A lélek iránti aggodalom az egész emberiséget érintő kérdés – újra és újra foglalkozni kell vele. Biztos, hogy már hos�szabb ideje a felgyorsulás is témát ad: a sebesség okozta sokk a vasút feltalálásával és működésével vette kezdetét – ilyen gyorsan már senki sem volt képes futni! Mégis: a mai ökonomizáció, összekapcsolva a felgyorsulással, az űzöttség érzésével, könnyedén meggyorsítja a belső világtól való elfordulást is. Ami egyre inkább hiányzik, az a nyugalom. Alapvetően elmarad még az elidőzés a dolgok felett, annak kísérlete, hogy az élményeket tapasztalattá változtassuk, és így belső élményként hozzáférhetővé tegyük őket, melyekhez újra és újra visszanyúlhatunk, mint olyan emlékkincsekhez, melyek önnön fejlődésünk útjelzői egészen idős korunkig. Számomra a meleg szív a lényeg, az, hogy tudatában legyünk, mennyire fontos megteremteni egy alapot a belső, érzelmi, alkotói életünkben, amelyhez visszatérhetünk, mint egy „otthonhoz”. Ez az emberi kapcsolatokat is gazdagabbá tenné.
19
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 19
2014.05.16. 16:32:58
Rezonancia
A
rezonancia visszaverődést jelent. A hangok rezgések, ezért a visszaverődés azt is jelenti, hogy a rezgések közvetítik egymást, aminek eredményeként kölcsönösen rezgő állapotba hozhatjuk magunkat. Valami, amit a világban észleltünk, például valamilyen zene, szárnyakat ad nekünk, felélénkít, elevenebbek leszünk általa, mint előzőleg, érzelmesebbek, lendületesebbek – emlékek merülnek fel, vágyak, fantáziák. Egy pillanatra megérintett valami, az érzéseink egyek azzal, ami megérintett. Ez mindenre érvényes, amit az érzékeinkkel fel tudunk fogni, vagyis az egész világra: az embertársainkra, a természetre, a művészetre, a történetekre és a filmekre. Hangulatba hoz, „lelket önt” belénk, ha időt szánunk rá. Belső világunk is hasonló hatással lehet a tapasztalásunkra: egy titokzatos macskával álmodunk. Az álomkép foglalkoztat bennünket. Mit akarhat ez a cica a lelki életünkben? A szomszéd macskája a tetőn egyszeriben egészen másfajta figyelmet kap. Természetesen nem ő az álombéli cica, de a gondolataink összefonódnak vele, az önmagában egyáltalán nem titokzatos macskával. A cicák most már témát jelentenek számunkra, érzésekkel, egy fantáziavilággal, a szimbólumok világával kapcsolódnak össze. Emberi kapcsolatainkban, különösképpen a szerelmi kapcsolatokban vagy akár a hosszan megélt barátságokban egészen 23
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 23
2014.05.16. 16:32:58
különös módon érthetővé válik számunkra, hogy milyen hatással van a rezonancia a lelki életünkre. Amikor szerelmesek vagyunk, igazán akkor értjük meg, mit jelent rezonanciában lenni egy másik emberrel, együtt rezegni vele. Mindent felfogunk a másikból, érdekes lesz számunkra, mindenre választ találunk, nem csak abban, amit átélünk, hanem a kifejezésekben is. Ez a boldogító érzés, hogy tetszünk egymásnak, a mély együtt rezgés egy másik emberrel ugyanazokkal az érzelmekkel – legalábbis így éljük meg – jelenti azt az állapotot, hogy szerelmesek vagyunk, és ez adja azt az érzést, hogy egyek vagyunk a másikkal – és ez az „egynek lenni” érzés az egész világra is kiterjed. Ilyenkor az egész világot át tudnánk ölelni. Ez tulajdonképpen egy misztikus állapot. Mivel még nem ismerjük igazán a másik személyt, az elképzelések, a fantáziák nagy szerepet játszanak. Nem csupán a másik, valóságos ember vonzó számunkra a maga testiségével, hanem a fantáziák is, melyeket róla és a közös együttlétünkről képezünk, és melyek mindenképpen visszahatnak a bennünket lenyűgöző emberre. Ha a legjobb lehetőségeket látjuk egy emberben, ha azt látjuk benne, hogy rendkívül nyitott arra, hogy fejlődjön, akkor a szeretett ember erre rezonálva képes ebbe az irányba fejlődni.9 A szerelem át tudja változtatni az embert. A szerelem állapotában nyitottak a fantáziák a lehetőségek felé. Egy kapcsolat fejlődése során aztán a hétköznapok valósága mérsékelheti az eszményítő rezonancia nyitottságát. Legjobb esetben egy szeretetteljes, valósághűbb értékelés felé, amely képes elviselni a szeretett ember árnyoldalait is,10 rosszabb esetben egy durva beszűkítés felé, és ezáltal jön a csalódás: tévedtünk. Ha két ember között, akik ráhangolódtak egymásra, tartós a kapcsolat, akkor ebből az állandó együtt-rezonálásból egy kapcsolatén jön létre. 24
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 24
2014.05.16. 16:32:58
hanem sok mindent szimbolizál, többek között az akarat diadalát a természet felett. Lehet, hogy Dornesnek igaza van, amikor azt javasolja azoknak a terapeutáknak, akik igazolják, hogy a ma emberéből hiányzik a szimbolizáló képesség, gondolják meg, hogy ez így nem állja meg a helyét,73 a test és annak kiképzése nem lehet a teljes személyiség jelképe. Véleményem szerint azonban ez az alak nem szimbólum, hiszen nem rejtett dolgokra utal. Inkább egy jel: pillanatnyilag így akarok kinézni, ilyen vagyok. Ebben a pillanatban nem kérdéses ennek a jelképben rejlő alaknak a jelentése és megrendezése. „Olyan vagyok, amilyennek kinézek” – a jelképből kiinduló alkotó jellegű változás nem állapítható meg. Amikor a szimbolizáló képesség elveszítése, a jelképekhez való viszony elveszítése miatt panaszkodnak, akkor arról van szó, hogy hiányzik a jelképre való reagálás folyamata, valamint a valóság megtapasztalása a jelképes alakban. Ezáltal a külvilágból származó jelképek is kapcsolatba kerülnének a belső világgal, és az érzelmi felfogás lenne szorgalmazva. Összekapcsolnánk magunkat a világ dolgaival, de elsősorban az imagináció folyamatát ösztönözné, melynek során az elképzelések megszületnek. Ám éppen erre nem kerül sor: a test alakítása, „felmérése” közben összehasonlítható tényekről van szó, aztán ezeket értelmezik személyiségként. Természetes, hogy a személyiségnek kívülről is látszania kell – ez hozzá tartozik az identitás természetéhez. De a személyiségnek kell, hogy legyen egy tapasztalati dimenziója is, egy belső érzékelése. Ha ez nincs meg, akkor az vagyok, amilyennek látnak. Akkor fontos, hogy megnyerő legyen a külsőm, és az is maradjon – vagy már nincs több bizonyíték a létezésemre. Ez kellemetlen perspektíva, nem csak idősebb korban!
71
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 71
2014.05.16. 16:33:00
Alkotói lét Jung számára a gyógyulás azt jelenti, hogy csatlakozunk az alkotói elvhez, ami az életben meglévő összes dolgot átitatja, a megszületés és az elmúlás áramlatában vagyunk. Az ember ekkor él alkotói életet, ekkor fér hozzá az erőforrásaihoz, ekkor lehetnek hatékonyak az öngyógyító erői.132 A kreativitás az alkotói képzelőerőn alapul. C.G. Jung számára ez alapvető fontossággal bír: miközben az ember alkotó lény, saját magát is megteremti.133 Jung úgy véli, hogy az emberi én nem volna képes kreativitás nélkül élni, bizonyítania kell a létezését azzal, hogy valamit feltalál, valami egyénit, szokatlant, sőt, talán valami veszélyeset tesz.134 A kreatív impulzusokat – melyek képzeletbeli impulzusok is – a személyiség alakításának lehetőségeiként tekinti. Az individualizációs folyamat során az emberben tudatosulnia kell az alkotói impulzusoknak. Ezek az impulzusok lényegében képzeletekből, álmokból, ötletekből származnak. A képzelőerő nem csupán a múltat hozza vissza az emlékezetünkbe, nem csupán a jövőt festi le csodás színekkel, hanem azt is feljegyzi, mitől félünk és milyen konfliktusok állnak a rossz hangulatunk mögött. Új tereket nyit számunkra, reményt közvetít, és ezáltal segít túlélni, sőt, többet tesz, segít élni. Rendkívül fontos erőforrásunk. Az erőforrások fogalmát tág határok között fogom fel; olyan bennünk eredő forrásoknak tartom őket, amelyekhez vis�sza tudunk nyúlni, melyek megnyitják előttünk az önsegítés, az önhatékonyság útját, de az érzések szabályozásához is hozzásegítenek, újabb és újabb ötleteket juttatnak eszünkbe, a félénk remény érzésével összekötve. Az életminőségünk jobb lesz, újra megtapasztalhatjuk az érzékeket, biztosak vagyunk magunkban, és érezzük, sok dologra képesek vagyunk. 133
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 133
2014.05.16. 16:33:02
A művészet jelentése Christa Wolf így válaszol arra a kérdésre, hogy miért ír: „A rémület afölött, hogy az ipari társadalmakban egy ember ’hasznos’ erőinek és törekvéseinek szelekciója mennyire a ’hasztalan’ szükségleteinek és vágyainak a rovására működik, valamint a szomorúság, melyet e szakadás és csonkolás következményei miatt érzek, biztosan belefolynak az írásomba. Ma a művészet az egyetlen menedék és az egyetlen kísérleti terület az egységes emberi lény víziója számára […] Hogy a mai, munkamegosztáson alapuló ipari országokban élő emberek, akiknek a szükségletei meg vannak hamisítva, és póttermékekkel vannak elaltatva, a jövőben vajon fognak-e és hogyan fognak emlékezni a gyökereikre, az emberi lehetőségek bőségére, vagyis a művészetre – nem tudom.”135 A művészetnek többek között – a képzelet szabad kifejezésén túl – az a jelentősége, hogy feldolgozza a társadalmi problémákat, akár traumákat is. De mindenekelőtt az is fontos, hogy megtervezze a jövőt. A művészek megpróbálják a maguk módján láttatni a problémákat és megoldásokat, vagy legalább megoldási javaslatokat adni. Ez világosan látható az irodalomban. Itt – a mindenkori korszellem által visszatükrözve – történetek dolgozzák fel azokat a problémákat, melyek mindig is jellemezték az embereket. Közben az is igaz, hogy olyan dolgok is szóba kerülnek, amit az időszerű gondolkodás – vagyis az, amiről az ember úgy gondolja, hogy éppen divatos – elhanyagol vagy leértékel. Mindig nem megengedett, kiszorított, leszakított dolgokról van szó, melyek szintén hozzátartoznának az egységes egészhez. Azok az emberek, akik kapcsolatban vannak a művészettel, miközben rezonanciában állnak a művész által megal134
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 134
2014.05.16. 16:33:02
kotott témákkal és az azokhoz kötődő érzelmekkel, képesek arra, hogy a saját életükben érzékeljék és visszatükrözzék ezeket a témákat. „Az emberi lehetőségek bőségéről”, általánosságban a képzelt lehetőségekhez való hozzáférésről van szó. Christa Wolf arra is törekedett, hogy termékeny erőként értelmezze a fantáziát.136 C.G Jung számára az alkotói folyamat az ősminták és ősi érzelmek felélénkítését jelenti, melyek az ember alapszükségleteit és alapképességeit ábrázolják. A kreatív folyamat fantáziákban nyilvánul meg, ott, „ahol az alkotói fantázia szabadon tevékenykedik”.137 Azáltal, hogy a fantázia a megfelelő képekkel „a jelen nyelvére”138 fordítja le az ősmintát, minden ember újra részesülhet ezekből a „forrásokból”. Egy lehetséges felélénkülésről van szó, az erőforrások megtalálásáról a művész közvetítése által. „A művészet társadalmi jelentősége a következő: folyamatosan a korszellem nevelésén dolgozik, hiszen azokat az alakokat vezeti fel, melyek legjobban hiányoztak a korszellemnek.”139 „A korszellem nevelése” vagy a művész, mint „a korszellem nevelője” olyan kifejezések, melyek ma túl nagynak tűnnek. Ám az ötlet marad: az a lényeg, hogy megtaláljuk azt, ami egy adott korhelyzetben rejtve maradt. A művészek érzékenyebbek lehetnek, mint az átlagember, jobban szenvedhetnek is az egyoldalúságtól, korlátoltságtól, de biztosan jobban tudják ábrázolni és előnyösebben meg tudják fogalmazni, mit sugalmaz a fantáziájuk. A nem-művészek képesek mintegy „adoptálni” a művészek megközelítését, és így egyéni elevenséget, egyéni érzéki tapasztalást találni. De nem szabad elfelejtenünk: a fantázia mindenki számára hozzáférhető, ha az ember időt szán rá, és ha elég fontosnak tartja ezt a hozzáférést. Ez az elevenség egyik forrása, amely erőnek erejével buzog fel. 135
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 135
2014.05.16. 16:33:02
A lélekkel az érzelmekkel összefonódó képzeletben találkozunk, a képzelőerőben, amely tereket nyit a jövő felé, akkor is, ha az érzések hordozzák. És ne felejtsük el azt sem, hogy különböző emberek élénk elképzelései, képzeletei valami újjá egyesülhetnek. Hogy a jövő mit hoz, az mindig bizonytalan, és az abba vetett bizalom, hogy majd jobb lesz, szintén volt már nagyobb. Nekünk, mai embereknek meg kell tanulnunk, hogyan kezeljük ezeket a bizonytalanságokat. Ez akkor sikerül, ha bízunk az elképzelések kreatív erejében, abban az eszmében, hogy képesek vagyunk alakítani az életünket, és nem csupán csak reagálnunk kell az eseményekre. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy mi, emberek kapcsolatban legyünk egymással, véleményt cseréljünk, arról is, hogy akarunk élni, és mire akarjuk fordítani az időnket.
136
Kast_Verena_A leleknek ido kell.indd 136
2014.05.16. 16:33:02