Tiszta Szívvel 48/4.

Beköszöntő

Kedves Olvasó!

Megint eltelt egy év, és megint gazdagabb, tartalmasabb volt, mint az előzőek. Idén az iskola diákjai és tanárai még több programot szervezetek, mint az elmúlt években.

Megrendezésre kerültek a már megszokott PAB és különböző diákzenekarok koncertjei az Apáczai és AVE Napok keretén belül és kívül is, de idén már az ART is egész évet átölelő rendezvénysorozattal állt elő. Ilyenek voltak a diákcserék, a sportversenyek és a koncertsorozatok a három gyakorlóiskola között.

Ezek mellett tovább folytatódott az iskola folyosóinak dekorálása, kifestése, amely a 3. emeleten egy kellemes, hangulatos kis pihenősarok létrejöttét tette lehetővé.

De csak most jön majd az év csúcspontja, a rendezvénysorozat koronázott császára, a június 11-i Apáczai Utcabál. Egy utcabál. Ez az, amivel iskolánk – sok más mellett – az idén még inkább kiemelkedik majd a gimnáziumok sorából. Az utcabálra újságunk is teljes gőzzel készülődik, és megpróbált kreatív, változatos programlehetőségekkel előállni. Erről és az utcabál programjáról még az újság végében bővebben tájékozódhattok.

Végül értékelni szeretném egy-két szóban a Tiszta Szívvel idei teljesítményét. Egész évben megállás nélkül dolgozott a szerkesztőség, és ha éppen nem, akkor azon gondolkozott, hogy min lehetne. Ez a 4., azaz az utolsó megjelent száma a 2009-2010-es tanévnek. Az idei év kiemelkedik az elmúlt több, mint egy évtizedből a megjelent újságok számát tekintve, és az olvasók véleménye szerint a tartalmi minőség hatalmas fejlődése alapján is. Ahogy ők mondták, én is csak annyit mondhatok, hogy csak így tovább jövőre is!

Ezúttal szeretném megköszönni a tanárok, diákok, szerkesztők, az igazgatóság, a karbantartó bácsi, a portás bácsi és mindenki más segítségét, akik valamivel is emelték iskolaújságunk fényét. Voltak hibáink, gondjaink, kisebb-nagyobb véleményeltéréseink, de mindig leküzdöttük az előttünk álló akadályokat, és ezért is hálával tartozom mindenkinek, és remélem jövőre is számíthatok a támogatásotokra!

Kellemes olvasást és élménydús nyarat kívánok mindenkinek!

Wohner Norbert (főszerkesztő)

Impresszum Szerzők: Bagdi Sára, ?

Burány Vera, 11.c Meláth Kamilla, 11.a Murzsa Tímea, 12.b Podina Ivett, 10.b Porzsolt Ágnes, 10.b Szűcs Andrea Dóra, 11.b

Tiszta Szívvel

Főszerkesztő: Wohner Norbert, 11.c

Fedélterv:

Tanárszerkesztő:

Andics Dóra, 11.c Csorba Benedek, 11.c

Hubai Kata

Szerkesztők: Andics Dóra, 11.c Jamak Ármin, 11.c Lakits Eszter, 10.b Pallagi Petra, 9.b Török Melánia, 9.b Vásárhelyi Lilla 9.b

Tördelés: Wohner Norbert, 11.c

Felelős kiadó: Munkácsy László, ig.

2

Interjú

Interjú Gyertyán Attila Tanár Úrral „A” hét szerda, fél négy, május 13. A tanári előtt való várakozás után Gyertyán tanár úrral az oldalunkon az újonnan kialakított társalgó felé igyekszünk, majd miután kényelembe helyezzük magunkat, rögtön nekiszegezzük első kérdésünket.

TSz: Milyen itt az Apáczaiban, és miért pont a mi iskolánkat választotta?

Gy.A.: Nagyon jól érzem magam most itt. A kollégáim nagyon jófejek, mindenki kedves és segítőkész. A diákok legtöbbjével is jól kijövök. Ami pedig az iskolaválasztást illeti, az igazat megvallva ez nem teljesen a terveim szerint alakult. Én a Radnótiba jártam és az volt a nagy álmom, hogy oda menjek vissza tanítani, de az egyik tanárom javaslatára a gyakorlótanításaimat úgy intéztem, hogy fizikából kértem, hogy a Radnótiba menjek, és matekból nem jelöltem meg külön iskolát. Úgy voltam vele, hogy nem baj, ha másik iskolát is kipróbálok. Így kerültem matekból ide, Kiss Géza tanár úrhoz és a tavalyi 12.

A-hoz. Velük nagyon jó volt együtt dolgozni, egy fantasztikus csoport volt, és Géza is megkedvelt. Ez két évvel ezelőtt ősszel történt, majd januárban megkerestek, hogy mivel Nagy Piroska tanárnő várandós, lenne-e kedvem beugrani helyette az utolsó egy hónapban, illetve a következő évben esetleg több órát is átvenni.

Mondtam, hogy persze, mert már a gyakorlótanításaim alatt is jól éreztem magam itt, és úgy éreztem, nagy dolog az, hogy engem ide hívnak, hisz ez egy nagyon jó iskola. Majd két héttel később felhívtak, hogy a tanárnő elment betegszabadságra, és tudnék-e jövő héttől jönni. Mondtam, hogy azon a héten speciel még külföldön va-

3

gyok (nevet), de utána szívesen. A tanárnő óráit hárman vettük át Dobos Danival és Vitéz Ildikóval. Év közben egy darabig nem lehetett tudni, mi lesz majd. Volt arról szó, hogy Dobos tanár úr vagy én megyünk a Fazekasba tanítani, és a vége az lett, hogy Kiss Géza tanár urat elvitték a „Fazékba”, nekünk pedig Danival jutott itt két teljes állás.

TSz: Milyen kezdő tanárnak lenni?

Gy.A.: Pocsék (nevet). Igazából nagyon nehéz. Amikor hat órában tanítottam, akkor még nem volt akkora gond, mert 6 órára fel lehet készülni egy héten és akkor az ember mindig úgy van vele, hogy tudja, mit fog csinálni. Aztán a hatból lett hirtelen húsz, és az őrült sok. November elején azon gondolkoztam, hogy lehet, hogy mást kéne csinálnom, mert úgy éreztem, katasztrófa, amit művelek. Borzasztóak az órák, nem tanítok meg semmit, a diákjaim nem tudnak semmit, és semmi értelme

az egésznek. Ez azért mostanra egy kicsit változott ’hál’ istennek’.

Még mindig szörnyű, mert nem azon a színvonalon csinálom az egészet, mint ahogy azt én elvárnám magamtól, vagy ahogy ezt szeretném. Egyszerűen, nem tudok minden órámra normálisan felkészülni. Érzem, hogy nem jó úgy órát tartani, hogy bemegyek, kinyitjuk a feladatgyűjteményt, és mondok három számot, hogy melyik feladatokat csinálják, aztán megbeszéljük. Azt nem látom, hogy ettől nagyon szenvednének a diákok. Van, aki azt mondja, hogy ezek az órák is tök jók, de amíg egyetemre jártam, úgy gondoltam, hogy ezt nem így kell csinálni, vannak mindenféle különleges munkamódszerek, egyéni és csoportmunka, satöbbi. Itt meg szembesültem vele, hogy időben nem megoldható, és nem a tanóra 45 perce kevés rá, hanem az én időm ahhoz, hogy ezt rendesen kidolgozzam. Picit azért megnyugtatott, mikor beszéltem Dobos Danival és kiderült, hogy ugyanazokkal a nehézségekkel küzdünk. Gondoltuk, hogy akkor nem velünk van a gond, hanem ez így normális, és ezt a többiek is alátámasztották.

TSz: Melyek azok a különbségek, amik számára szembetűnőek az Apáczai és a Radnóti között?

Gy.A.: Mikor a Radnótiba jártam, akkor azt mondták, hogy az egy versenyistálló, de mióta az Apáczait is ismerem, úgy gondolom, hogy a Radnóti minden, csak nem

Tiszta Szívvel

Interjú versenyistálló. Ez az iskola viszont tényleg az.

Sose felejtem el azt az órát, amit a tanárjelölteknek tartanak gyakorlótanításuk során. Itt ez arról szólt, hogy elmondták, milyen matekversenyek vannak, mikor, mik a jellemzői, és hogy melyikre menynyien szokták elküldeni a gyerekeket. Tehát itt a matektanítás eszszenciája ez volt, hogy mikor milyen versenyre lehet küldeni a gyerekeket. Itt ez szinte alapvető elvárás, hogy versenyeredményeket kell „hozni”. Stresszelek is rajta rendesen, hogy kikből tudok majd matekverseny döntőbe jutó embereket nevelni. Ez például éles különbség. Ott ennyire nem voltunk hajtva, nem volt szinte állandó jelleggel hangsúlyozva, hogy itt bizony keményen versenyezni kell. Kicsit más a hangulata az egésznek. Mondjuk sokat változott a Radnóti, amióta én eljöttem onnan.

A tanáriban itt jobb a hangulat, ami nagyon fontos, mert akkor mindenkinek jobb kedve van, és utána jobban is sikerülnek az órák.

Meg persze más, hisz ott diákként voltam, itt meg tanárként; jó, kicsit tanítottam ott is, de nem voltam bent olyan sokat. Még órákat is itt látogattam, ami a második tanítási gyakorlatnál már nem is kell. Ott már csak a „saját” csoportod órájára kell beülnöd és tanítanod. Szerettem volna ott is több órára beülni, csak nem volt rá időm, hisz közben már itt tanítottam, és még az egyetemre is jártam.

TSz: Megosztaná velünk az egyetemmel kapcsolatos publikus élményeit, véleményét?

Gy.A.: Nem is tudom, nekem nem volt nehéz. Az ELTE matek-fizika tanári szakára jártam. Igazából néha nem éreztem olyan nagyon

Tiszta Szívvel

erős színvonalúnak az ottani oktatást, mondjuk ennek az okát is láttam. Mikor odakerültem, sokkoló volt, hogy milyen évfolyamtársaim vannak. Persze eltűntek egy éven belül, de volt olyan, aki fizika gyakorlaton egy elsőfokú egyenletet sem tudott átrendezni a táblánál. Akkor azért erősen felmerült bennem a kérdés, hogy most akkor hol is vagyok, ez tényleg a fizikatanári szak elsőéves gyakorlata-e vagy valami kisegítő iskola? Ez a része szerencsére kikopott az évfolyamnak, és akik maradtak, azzal nagyon jó baráti társaságok alakultak ki. Sok értelmes évfolyamtársam volt, és még a tanárok is mondták, hogy ez egy igen kiugró évfolyam, ilyen sok normális fiatal nem nagyon szokott megfordulni „mat-fizen”. Ez eléggé nagy szerencse volt, mert mikor kikerültem a Radnótiból, eléggé lelombozóan hatott rám, mikor azt láttam, hogy bekerültem az egyetemre, és hirtelenjében a többieknél sokkal okosabb vagyok. Nem erre számítottam. Radnótiban azért nem ez volt így, bár ott is az éltanulók közé tartoztam.

Más szempontból pedig így utólag azt érzem, elég sok mindent elhallgattak előlünk. (Nevet.) Egyszer-kétszer valóban megjegyezte valaki, hogy azért a tanítás nehéz dolog, és hogy milyen nehéz lesz kezdő tanárként, de senki nem mondta, hogy ennyire durva. Ott picit azt sugallták, főleg a pedagógia tárgyakon, hogy ha mindent új és modern szemléletben csinálunk, akkor minden úgy fog menni, mint a karikacsapás. Minden működik magától, be se kell járnunk órákra, a gyerekek megtanulnak mindent, elvégzik az egyetemet is még gimi alatt, aztán hát nem ez van persze.

(Nevet.) Ezzel kemény volt szembesülni. Erős hiányérzetem van azzal kapcsolatban is, hogy kijöttem az egyetemről, és például fo-

galmam sincs arról, hogy mit kell tudnia egy nyolcadikos diáknak matekból. Ekkor előveszem a tankönyvet és megnézem, hogy mit is kell, hogy megtanítsak, de az kéne valójában, hogy elolvassam hetediktől tizenkettedikig az összes könyvet, hogy meglássam, a könyv mit mire épít, majd kitalálni, hogy én mit mire akarok építeni. Szóval nem vagyok maradéktalanul elégedett az egyetemmel, de nagyon kellemes öt év volt, a tanulástól sem kellett különösebben megszakadnom.

TSz: Mennyire volt egyértelmű, hogy matek-fizika irányba tanul tovább? Hallottuk, hogy a humán tárgyak sem álltak távol a Tanár úrtól…

Gy.A.: Nem állnak még most sem.

Nagyon szeretnék magyartanár lenni, de nem hiszem, hogy leszek valaha, bár sose lehet tudni. A matek-fizika nem volt egyáltalán triviális. Sokáig nagy bajban voltam a pályaválasztással, mikor odakerültem, hogy előttem a fakultációválasztás – lényegében minden tanár azt mondta, hogy ezt a tárgyat nyugodtan választhatnám. A matek is mindig nagyon közel állt a szívemhez, így elég hamar egyértelművé vált, mit választok. Ez azt jelentette, hogy magyar faktos nem lettem, mert ütötte egymást a kettő. A magyar az így esett ki, pedig az egyetemen volt matekmagyar szak is, ami felkeltette a figyelmemet, de nem tudtam a két faktot együtt csinálni, és éreztem, hogy azért ahhoz meg lusta vagyok, hogy önerőből felkészüljek a felvételire, úgyhogy maradtak inkább a reál tárgyak. Egy darabig szó volt arról is, hogy közgáz vagy kommunikáció, szociológia, matematikai elemző… Majdnem kultúraantropológus lettem, mert az is tetszett… milyen szép szó… de

4

Interjú erről otthon lebeszéltek. (Nevet.)

Szóval nagyon sok minden felmerült, és egyszer csak, végül is nem tudom, mikor, úgy döntöttem, hogy akkor mat-fiz tanár leszek. A fizika egy picit kényszer tárgy a matek mellett. Egyetemen nincs egyszakos tanárképzés, és mivel fizika faktos voltam, szerettem is a fizikát, az volt a kézenfekvő. Az egyetemnek volt egy kis humán része is a pszichológiával, aminek nagyon örültem, mert nem akartam ezt a dolgot teljesen elhagyni.

Hiányzik is. Volt, hogy beültem töri- vagy magyarórára, amit nagyon élveztem, ez az érdeklődésem megvan még most is, csak most éppen mással foglalkozom.

TSz: Szakváltásra gondolt már?

Gy.A.: Beiratkozhatnék az egyetemre elvégezni a magyar szakot, amihez a pedagógiai tárgyak például már megvannak, második szak sem kéne, hisz van már kettő is, de nem érzem, hogy lenne anynyi időm, hogy elvégezzek még egy egyetemet. A másik fontos dolog, hogy tanítsak mindent egyszer már hetediktől tizenkettedikig, hogy átlássam, mit kell tanítani matekból és fizikából, mi az, ami általában nehezebben megy, stb. Ez legalább egy-két év. Utána meg majd meglátjuk.

TSz: Ha jól tudjuk, a francia OKTV-n is remek helyezést ért el.

Gy.A.: Igen, huszadik lettem, és ez lett életem legjobb eredménye.

OKTV döntő, habár nem matekból, amit sajnálok, de sosem tudtam komolyan venni a versenyeket. Valaha jól beszéltem franciául, még francia csereprogramban is részt vettem, de az már nagyon régen volt, azóta sokat felejtettem, mert nem használom a nyelvet.

5

TSz: Milyen a diákok viszonya vissza tudok-e egyáltalán még venni a jó hangulatból az órákon, Önnel, és fordítva? hogy valaha még folytatódhasson Gy.A.: Amit én látok, az több do- az oktatás. log. Egyrészt kedvelnek, de ez amennyi előny, annyi hátrány. Fi- TSz: Mi a véleménye az önt köatal vagyok, és azért a fiatalokat rülvevő kultuszról a diákok körémindig sokkal könnyebben elfo- ben? gadják, náluk még van rá esély, hogy emlékszik arra, milyen volt, Gy.A.: Nyilván jól esik az emberamikor annyi idős volt, mint aki- nek már az is, hogyha beszélnek ket tanít. Másfelől sokkal nehe- róla, és ha nem rossz dolgokat, az zebb kivívni a tiszteletet, és azt, meg végképp. Egyrészt sokan cukhogy megértsék, azt amit mondok, kolnak meg cukkoljuk egymást azt nem azért mondom, mert vala- ezzel a tanáriban, úgyhogy a tanári mi vicceset szeretnék mondani, karban azért ez nem egy olyan dihanem hogy megcsinálják. Van, csőséges szerep. Biztos csak irigyahol ezzel sokat szenvedek. Ami kednek. (Nevet.) Alapvetően egyengem mondjuk megdöbbentett, általán nem bántó, csak eleinte hogy a hetedikesekkel három órán elég fura módon jutott el hozzám. keresztül küzdöttem azzal, hogy Antal tanár úr egyszer csak azzal ne tegezzenek, amiben az volt a állt elő, hogy a diákjai között ajánlegérdekesebb, hogy ők voltak az dékként jelent meg egy rólam kéegyetlen ilyen csoport. (Nevet.) A szült fénykép, amit elsőre nehéz tizenegyedikeseknek, akikkel volt hova tenni, de így eggyel több majdnem egyidős vagyok, eszük- sztorija van az életemnek. (Nevet.)

Kicsit olyan, mintha csak olyanok be sem jutott engem letegezni. Én hogy viszonyulok? Nem is között lenne ez a kultusz, akiket tudom, igazából minden diákomat nem tanítok, de lehet, hogy csak szeretem. Van, akiről azt gondo- azért, mert túl jól titkolják a diáklom, hogy szörnyű, de attól még őt jaim, vagy egész egyszerűen eleis szeretem. Ez mondjuk olyankor get találkoznak velem. Szóval perprobléma, amikor „nyivákolnak”, sze, örülök neki és nagyon jól hogy ne ezt csináljuk és ne ekkor esik, de azért nem találkozom ezvagy akkor, vagy ezt meg azt sze- zel annyit, inkább csak másodretnék írni – ilyenkor mindig na- vagy harmadkézből hallok róla, és gyon nehéz elhajtani őket. Mindig igyekszem két lábbal a földön mamegsajdul a szívem, és legszíve- radni. (Nevet.) sebben azt mondanám, hogy jó, oké, mindent megkaptok, amit TSz: Mennyi szabadideje marad akartok, de azért ezt nem lehet. az órai készülések mellett sportra Most részben tapasztaltam azt is, vagy bármi egyébre? hogy akármilyen fair próbál lenni az ember, egy ponton túl visszaél- Gy.A.: Marad rá időm bőven, és nek vele. Azok is, akikről azt gon- egyszerűen muszáj is. Két függődolná az ember, hogy biztosan ségem van, a csoki, és a sport, de nem fognak. Valahol ez normális az utóbbi erősebb. Nagyon szerereakció, hisz ha az ember azt ta- tek mindent, amiben labda van. pasztalja, hogy mindent lehet, Olyan vagyok, mint a mesékben: mindent meg is csinál. Úgyhogy amikor elgurítanak egy labdát, én ez nehéz. Van olyan osztály, ahol megyek egyből utána, és ha szakaezzel küzdök, és nem tudom, hogy dék jön, akkor képes vagyok

Tiszta Szívvel

Interjú dig az egész csapat együtt játszik.

Négy osztály van, és egy osztályban körülbelül tizenkét csapat.

A mi csapatunkban Zoli, az öcsém és én vagyunk benne. Mi alkotjuk a „Zérus hely” nevű formációt, és idén másodosztályban indultunk. Az egyetlen probléma TSz: Meséljen egy kicsit erről az az vele, hogy a mérkőzések után egyre érünk haza, másnap meg ötlabdáról! kelhetünk, hisz nyolctól tanítunk.

Gy.A.: Öt labdajátékból áll: foci, Ezek azért kemény reggelek, de kosár, röpi, tenisz, tollas. Három- nagyon szeretek sportolni. fős csapatok játsszák egymás ellen, esténként általában fél tíztől TSz: Vár Önre valamiféle különLágymányoson, a BEAC sport- leges megvalósításra váró dolog a csarnokában. Egy este a két csapat jövőben? minden számban megmérkőzik egymással. A teniszben egy egyé- Gy.A.: Szeretnék tartani néhány jó ni és egy páros, a tollasban három órát. (Nevet.) Szívesen tanítok toegyéni meccs van, a többiben pe- vábbra is, és úgy gondolom, ez leugrani is. Amatőr szinten, de rendszeresen focizok, és ötlabdázom Antal tanár úrral most már egy éve. Ezek mellett meg már nem marad időm nagyon másra, de azért igyekszem néha kikapcsolódni, színházba járni.

hosszú távra is teljesen megfelel.

Ezt sok minden befolyásolhatja még, de momentán nincs semmi különösebb tervem.

Mondjuk szívesen megismerném jobban a diákjaimat, meg azokat, akikről annyit hallok a többiektől. Ezekre a sport- és egyéb mindenféle programon van lehetőségem, de persze ezeken sem vesz részt mindenki, én se tudok mindegyiken ott lenni, úgyhogy ez azért leszűkíti a dolgot.

Ez van. Ezért is kell továbbtanulnom irodalomtanárnak. (Nevet.)

TSz: Köszönjük.

Gy.A.: Én köszönöm

Készítette: Andics Dóra és Pallagi Petra

Interjú Vadász Viktóriával Viki 1998-2004 között járt Czirók Ede tanár úr osztályába. Most az ELTE Társadalomtudományi Kar szociológia szakos hallgatója és a PAB basszusgitárosa.

TSz: Miért pont ezt az irányt vá- így jött ki a szociológia.

Jó választásnak tűnt, majd a 3. lasztottad a gimnázium után? évben szakosodásnál megint kizárV.V.: Nem tudtam, mi akarok len- tam azokat a szakirányokat, ameni, ami az utolsó két évben vált lyek nem tetszettek, és maradt a problémává, amikor már mindenki deviancia szakirány. (A deviancia célirányosan arra készült, amit olyan magatartás, mely megszegi kiválasztott. Ez az osztályban töb- a közösség vagy társadalom nagy bek számára volt nagy dilemma része által elfogadott normákat.) szemben a tagozatosokkal, akik- Aztán jött a gyakorlat, amelynek nek már 9. osztálytól ki volt jelöl- kiválasztásánál a jól bevált taktive az útjuk. Én matek és töri fa- kára hagyatkozva kizártam a kevésbé szimpatikusakat, és végül a kultációt vettem fel.

Már nem tudom, miért, de vé- tűcsere programot választottam. gül a PSZF-re (Pénzügyi és Szám- Ekkor 2-3 hónapig kellett egy-egy viteli Főiskola) kerültem. Erről alkalommal délutánonként ügyelrövid időn belül kiderült, hogy ni, és ez idő alatt úgy megtetszett, nem nekem való, ezért otthagy- hogy a gyakorlat letelte után otttam. Kiszámoltam, hogy hova ve- maradtam önkéntesként. Majd 1 hetnének föl maximális ponttal, és év múlva egy üresedés alkalmával

Tiszta Szívvel

engem is felvettek. Azóta dolgozom ott. (Az egyetemen mostanában kéne a szakdolgozatomat beadni, de az alapítványnál más munkákat is csinálok, így sajnos csúszok vele egy fél évet.) Így visszagondolva mindig a legkisebb ellenállás felé haladtam, és bejött. (Úgy a 10. osztály óta semmiért sem küzdöttem meg nagyon, ami azért kellemetlen, mert ha kicsit több energiát fektetek bele, akkor lehetett volna kitűnő is az érettségim.)

TSz: Mi az a tűcsere program?

V.V.: A tűcsere egy olyan ártalomcsökkentő program, melyet az intravénásszer-használóknak

6

Interjú hoztak létre. Az ártalomcsökkentés pedig azt jelenti, hogy a droghasználat ártalmait – mint ahogy az a nevében is benne van – csökkentse. Ilyen ártalom például a szúrástól szétment vénák, amfetaminnál a vízhajtó hatás, satöbbi. Ennek az egésznek az a lényege, hogy van egy úgynevezett ellátópiramis, aminek az alján vannak az alacsony küszöbű szolgáltatások, melyeket név nélkül igénybe lehet venni, és amelyeknek van egy olyan célja, hogy a magasabb küszöbű szolgáltatások felé tereljék a klienst, ahol akár még ugyanazzal a szociális munkással folytathatja tovább a munkát. De nagyon fontos, hogy senkit nem erőltetünk rá, hogy leálljon.

Egyrészt nincs sok értelme erőltetni, másrészt meg belerokkannánk, annyi a szerhasználó. Az igazi cél az, hogy steril tűhöz és más steril eszközökhöz (pl. a szűrőkhöz, aszkorbinsavhoz citrompótló helyett, steril vízhez, satöbbi.) is hozzájussanak. Ennek egyik fő oka, hogy rengeteg a Hepatitis C-vel fertőzött fogyasztó, és fontosnak tartjuk, hogy eljusson hozzájuk az üzenet, miszerint steril eszközöket használjanak, azokat pedig csak egyszer, és ne osszák meg másokkal.

Az alapítvány, amelynél dolgozom 1996 óta működik, a tűcsere pedig 2005 óta van a VIII. kerületben a Kálvária téren. Ott ma már körülbelül 1800 regisztrált kliensünk van. Naponta 40-50-en megfordulnak meg nálunk, 2009-ben nagyjából 140000 tű fogyott el és 440 új regisztrált volt. Pesten még van több tűcsere is (a mobil tűcseréket is beleértve), de a klienseink több mint 50%-a és a dealerek is a VIII. kerületben vannak. Emiatt van szabály rá, hogy egy valaki naponta csak egyszer jöhet be és vihet el tűt, illetve csak 5 darabot vihet el egyszerre, de a visszaho-

7

zott tűk helyett adunk újakat, plusz még az ötöt. Nem lehet dohányozni, telefonálni, és ezáltal drótot kialakítani. Mindezt azért, hogy ne váljuk „bűnbarlanggá”.

Gyakran találkozunk olyanokkal, akik nem járták ki az általános iskolát, vagy olyanokkal, akik nem tudják használni a számítógépet, és ilyenkor ebben is tudunk segíteni nekik.

metlen, mert évekig tünetmentes, de közben fertőző és terjed. Interferon-kúrára viszont már nem mennek el, mert félnek az intézményi keretektől, és a kúra feltétele a szermentesség. Ezért fektetünk nagy hangsúlyt arra, hogy minél több információval lássuk el őket a vér útján terjedő betegségekről. HIV pozitív kliensünk ’hál’ isten’ nincs.

Van egy megállapodásunk a BRFK-val, ami annyit takar, hogy aki tőlünk visz el steril eszközöket, az kap egy kártyát, és így nem vehetik el tőle az eszközöket, nem vihetik be őket az őrsre, de ha mégis, akkor feljelentheti a rendőrt. Még sikerült azt is elérni, hogy megszűnjön a program kapujában történő igazoltatás.

TSz: Vesztek részt rendezvényeken, fesztiválokon?

Ennél az alapítványnál működik drogambulancia is, ahol működik elterelés, ami azt jelenti, hogy ha valakinél csekély mennyiségű kábítószert találnak, és nem terjeszti az illető, akkor anélkül, hogy bíró elé kerülne az ügy, el lehet menni elterelésre. Meghatározott ideig és meghatározott gyakorisággal végig kell kijárni az elterelést, amit nálunk multidiszciplináris kereteken belül lehet teljesíteni. Ez azt jelenti, hogy a kliens találkozhat szociális munkással, pszichológussal vagy pszichiáterrel, orvossal. Gyakran előfordul, hogy az illetőt pont egy füves cigi miatt kapták el, ilyenkor nem sok értelme van az elterelésnek.

Nálunk van Hepatitis-szűrés is.

A legutóbbi kampányszűrés alkalmával a leszűrt 110 ember 70%-a volt Hepatitis C-s, ami azért kelle-

V.V.: Igen. A Szigeten tavalyelőtt volt tűcsere, de senki sem vállalta fel, hogy intravénás szerhasználó.

Van a mértékletes.hu illetve a partiszerviz. Az előbbi szokott a Szigeten és a Volt fesztiválon napközben lenni, ilyenkor kis táblázatot adnak, ami alapján lehet monitorozni a fogyasztást – nem csak kábítószerre, hanem különféle örömforrásokra is –, az utóbbi pedig a Szigeten éjszaka, valamint más szórakozóhelyeken működik, ahol ingyen vizet, vitaminokat, szőlőcukrot kapnak a szórakozni vágyók. Ez is az ártalomcsökkentő szemléletből fakad, nagyon fontos, hogy mindig pótolják a folyadékot és a vitaminokat a táncolni vágyók.

TSz: Hány éves kortól lehet hozzátok önkéntes munkára jelentkezni?

V.V.: Ezt a koordinátor szokta eldönteni, de azért legyen meg a 18,

Tiszta Szívvel

Interjú tekintve, hogy a VIII. kerületben vagyunk, kell az, hogy valamenynyire már felnőtt legyen az ember.

Volt már egy 19 éves lány is nálunk, de leginkább egyetemi gyakorlatként választják a tűcserét.

TSz: Milyen állásponton vagytok a legalizálással kapcsolatban?

V.V.: Ez nehéz kérdés. Tulajdonképpen nem foglalkozunk vele.

Legalizációval el lehetne érni, hogy a szerek tiszták és ellenőrzöttek legyenek, amivel szintén csökkennének az ártalmak. (De ez a magánvéleményem.)

Illúzió azt hinni, hogy lehetséges létrehozni egy szermentes világot.

Az alapítvány működésében alapvetően az ártalomcsökkentő szemlélet érvényesül, elfogadjuk, hogy ezek az emberek szerhasználók, és nem feltétlen fognak leállni. Nem akarunk senkit sem megváltoztatni, viszont hogyha ő eljut odáig, hogy szeretne leállni, onnantól kezdve mi bármikor segítünk. De szó sincs erőltetésről vagy büntetésről.

Szeretnénk minél több külföldi mintát meghonosítani itthon. Tőlünk nyugatabbra és Ausztráliában is vannak egészségügyileg felügyelt használói helyiségek, más nevén „belövő szobák”, ahol ellenőrzött körülmények között a függő heroin-használó vagy intravénásszer-használó beadhatja magának az anyagot. Azokon a helyeken, ahol az előbbi rendszer működik, nagyon kevés a túladagolás esélye. Nálunk ez nincs. A „belövő szobák” lakások, romházak, kapualjak, és így tovább.

A másik, amihez külföldön hozzájuthat a szerhasználó, de itthon nem (legalábbis csak a mentőben vagy kórházban), az a naloxon, ami blokkolja az ópiát hatását, így visszafordítható a túladagolás. Van egy hiedelem is,

Tiszta Szívvel

miszerint túladagoláskor sós vizet kell befecskendezni a vénába, de ez csak szóbeszéd.

Svájcban már van heroinfenntartó terápia, míg ezzel szemben itthon „csak” metadon van, ami a heroint helyettesítő orvosi szer. Aki nem tud leállni, annak az orvos írhat fel helyettesítő kezelést, ami mellett tud majd dolgozni, elmenni otthonról. A heroinfenntartó lényege pedig, hogy nem kerül forgalomba a nálunk ismert nagymértékben hígított, már vakolatot is tartalmazó porkeverék, hanem egy tiszta, ellenőrzött anyagot lehet beszerezni ellenőrzött körülmények között.

Szóval van hova fejlődnie az ellátásnak.

TSz: Hogy telik egy napod? Milyen kedvvel térsz haza esténként?

V.V.: Délután 4-8-ig vagyunk nyitva hétfő kivételével minden nap, és egy ügyelő hetente kétszer ügyel. Amikor odakerültem, megmondták, hogy itt senkit sem fogok megváltoztatni, erre ne is gondoljak, mert úgyse fog menni. Ezt így el is fogadtam, és elég azt tudni, hogyha kellek, akkor ott vagyok és tudok segíteni. Például beszélgetünk, vagy csak megnézi a kliens a „MyVipjét”, vagy megmutatom, hogy működik a „YouTube”, esetleg munkát keresünk, önéletrajzokat írunk, satöbbi.

A VIII. kerület körülményei leírhatatlanok. Ezt terepmunkák alakalmával látjuk, amikor a környékről összeszedjük az eldobált fecskendőket, és néha bemegyünk a házakba, ahol látjuk a temérdek szemetet. Amennyi sorsot láttam, nagyon hálás vagyok azért, hogy nekem van hova hazamennem.

Minden más probléma eltörpül az

ott uralkodó állapotok mellett.

Meg tudjuk csinálni, hogy azon a négy órán kívül nem foglalkozunk a munkánkkal, mert egyszerűen belerokkanna az ember, ha a problémákat hazavinné.

Ami sokat dobott rajtam, hogy amikor odamentem, kinyílt előttem a világ. Rájöttem, hogy a drogozás nem csak abból áll, hogy a villamoson szipuznak a fiatalok, hanem van ennél keményebb dolog is. A legjobb az egészben, hogy minden előfeltevésem ellenére nem kell félni a VIII. kerületben, a legdurvábbnak tartott utcákban ismerősként fogadnak, mert tudják, honnan jövök és mivel foglalkozom. Ha másért nem, de azért nagyon hálásak, hogy összeszedjük az eldobált fecskendőket, amik akár a játszótereken is lehetnek.

Az is jólesik, amikor a kliensek lepődnek meg az én hozzáállásomon, hogy én nem nézem le és emberszámba veszem őket. Örülök neki, hogy erőfeszítés nélkül tudok kedves lenni másokkal.

TSz: Milyen az egyetemi élet?

V.V.: Vannak bulik. Ezekre mindig van ok, indíték. Mindent meg lehet ünnepelni, de ez nekem sosem jött be. Az órákon sokan vagyunk. Így nagyon kevés diák tud úgy viszonyulni egy-egy tanárhoz, hogy utána a tanár felismerje őt az utcán. Teljesen más, mint a gimnázium, itt nem figyel ránk senki, és még a kreditrendszer azt is lehetővé teszi, hogy úgy alakítsd az egészet, ahogy akarod. A szakok sokfélék, van kisebbségszociológia, migráció, városszociológia, statisztika, nemzetközi kapcsolatok, deviancia, menedzsment, és így tovább.

Fontos a gyakorlat, tehát az egyetem mellett dolgozni kell, mert különben nagyon nehéz üres

8

Interjú & Aranyköpések lappal elhelyezkedni friss diplo- tunk Erdélyben, Párizsban, Olasz- ni. Vicces volt. És akkoriban baszmásként. országban. szusgitárosból hiány volt – nem tudom, hogy miért –-, így minden alakuló bandába hívtak játszani.

TSz: Mire emlékszel a gimnáziu- TSz: Mi a helyzet a PAB-bal? Így kerültem a Pamelához is. Azmi évekből?

V.V.: Én 10 évig zongoráztam, óta se tudok rendesen gitározni.

V.V.: Rengeteg tanárt fogyasztot- tehát a zenei képzettségem megPont a múltkor lepődtem meg, tunk el. Töriből, angolból volt volt, és akkoriban valahogy nagy amikor Czéh tanár úr mondta, vagy 4-5 tanárunk is. Borhegyi szám volt, ha valaki tudott zenélni. hogy jövőre már 10 évesek letanár úr nálunk volt kistanár, aztán Az első bandámban még billen- szünk. Szerintem most ért meg ő kapta a filozófiát is. A kistaná- tyűs voltam. Aztán abból kilépett igazán az együttes. rok borzalmasak voltak, de volt valaki és kellett basszusgitáros. néhány gyöngyszem is. Gyorsan Vettem harmincezerért egy gitárt, TSz: Köszönöm a beszélgetést! elment a hat év. Fillérekből vol- és valahogy megtanultam gitároz-

Készítette: Wohner Norbert

Aranyköpések Czédulás Katalin: „Hol használják a kámfort? ... Közmondásokban.”

Kelemen Péter: „A férfiak rusnya, büdös, ronda állatok. A nők szépek, illatosak, kívánatosak.”

Kelemen Péter: „Mi volt Arany Laci eredeti foglalkozása? ... Ürgeöntő.” dr. Lomniciné Marosvári Éva: „Petra készítette ezeket a felhőket, tehát Petra a felhőmágus.”

Mórocz Zoltán: (fekvőzés közben) „Majd te leszel Jet Lee 23. leszármazottja.”

Osztályban:

„Ki jön be magyarra helyettesíteni? Szaktanár?

Imre báá.

Az ki?

Az ofőnk.”

Szabó Sókiné Nagy Ágnes: „Akkor a matek dolgozatot tehetségkutató-űrlap kitöltő versenynek fogjuk hívni.”

Székely Péter: (a villamosvezető temetésén) „Jó villamos-vezető volt ... most földeljük.”

Székely Péter: „Diák: Félteke.

Tanár úr: Hé, kérdés volt az órán, féltek e?”

Zentai Gábor: „Tanár úr: Ki ír dátumot a dolgozatokra?

Diák: Én. És még napot is.”

9

Tiszta Szívvel

Interjú

Interjú a Carbovaris együttessel A már sokak által ismert – és ezek után, remélem, egyre nagyobb rajongótáborral rendelkező – Carbovaris együttesel egyik próbájuk után nyílt alkalmam beszélgetni.

Dani (basszusgitár) és Soma (gitár) már rég együtt zenéltek, amikor a sors összehozta őket Árminnal (ének, gitár) és Zsomborral (dob). Így született meg a Carbovaris.

Akkor mikrofont be, és kezdhetjük is!

TSz: Négy fiú – három iskolából. dezi, hogy erre most mit játsszon, odamegy hozzá, és megmutatja, Hogyan ismerkedtetek meg? hogy Soma, te itt EZT játszod, S: Épp énekest kerestünk Danival, aztán nekem is és Daninak is megamikor beajánlották nekünk Ár- mutatja a saját részét. Az éneket mint. Felkerestük, és mivel már meg otthon felveszi nekem, hogy dobosunk sem volt, magával hozta meg tudjam tanulni, mit is kell énekelnem. Az „I can feel it”-nél Zsombort is. még Zsombor énekel. Az volt a béta verzió.(Nevet.) Igazából TSz: Mióta játszotok együtt? mindegy ki, mondjuk Soma hoz egy tök jó gitárriffet, és abból lesz Zs: Szeptember óta. új szám, vagy a próbán találunk ki TSz: Milyen sűrűn tudtok próbál- valamit.

D: Azért ez a ritkább verzió, hogy ni? a próbai improvizációból születik Á: Nem is szoktunk próbálni. egy szám. Legutóbb például leülMSN-en beszéljük meg a számo- tünk a próbán, hogy akkor most írjunk egy vidám számot. Persze kat. mindenkiből akkor bukott ki, hogy S: Vagy telefonon.

D: Somával egyszer tényleg meg- „brühühü, elhagyott a mátkám”. próbáltuk. Mondjuk Skype-on, de az is nagyon rossz volt, mert ké- TSz: Csak angol számaitok vansett a hang. (Nevetnek.) nak?

TSz: Ha zenélésre kerül a sor, Á: Ehhez a stílushoz szerintem ez saját számokat vagy inkább fel- illik a legjobban, és én mindig angol nyelvű zenéket hallgattam. dolgozásokat játszotok?

Igazából fura is lenne magyarul énekelni.

Zs: Sajátokat, persze.

TSz: Hogyan dobjátok őket ösz- TSz: Új számot mikor hallhatunk tőletek? sze? Á: Hát, a dobról Zsombor gondoskodik. (DOBjuk, haha.)

D: Általában van valakinek valami jó ötlete, és…

Zs: Igen, mindig van egy jó ötletem, azt elkezdem játszani próbán… Á: Ja, igen. Zsombor jön az ötletével, eldobolja, és mikor Soma kér-

Tiszta Szívvel

D: Az „I can feel it” új verzióját az újság megjelenésének hetében, a „Think” című számunkat meg egy-két héttel később.

énekelsz, Ármin. Ez koncepció, vagy nincs leírva pontosan a szöveg? Á: A szövegek fontosabb részeit leírom, de a többi nincs teljesen kidolgozva. Ott néha improvizálok.

S: Mert koncertzenekar vagyunk.

Ilyen esküvői, tudod? (Nevet.)

TSz: Mikor lesz a következő koncertetek, és mit terveztek a nyárra?

D: Június 27-én a Dürerben. Nyáron még szeretnénk több koncertet is, mert lehet, hogy szeptembertől már nem leszek Magyarországon.

TSz: Melyik volt eddig a legemlékezetesebb koncertetek?

D: Azt, ami a Tűzraktérben volt, nagyon élveztem.

S: A második E5vösös, az áprilisi koncert is nagyon jó volt. Meg most ami a U2-val volt, az is elég jól sikerült.

D: Igen, mikor a U2 volt utózenekara voltunk. Vagyis amikor ők voltak az előzenekarunk. (Nevet.)

TSz: Láttam, hogy részt vesztek a „One Day Fame” nevezetű versenyen, amivel Sziget fellépést nyerhettek, illetve rögzíthetnétek az első lemezeteket. Hányadikok vagytok most a versenyen?

TSz: Akkor ezeket a következő koncerten már énekelheti veletek Zs: Harmadikok, de a verseny naa közönség, már amennyire lehet, gyon szoros. hisz a koncerteken néha mást

10

Interjú & Ez történt Zs: Aki teheti, szavazzon, és javít- Á: A száránál, mint minden norsa az átlagunkat 5 csillaggal! mális ember. Te Zsombor?

Zs: Én is ott.

(A szavazás itt található: S: Haha, a másik felén kell, mert facebook.com > One day fame > akkor van hol megfogni.

Today > Archives > Carbovaris – D: High5! Mi vagyunk a régi moa szerk.) torosok, Soma!

TSz: Utolsó kérdésem, Dani ja- TSz: Köszi fiúk! vaslatára: Ti melyik felén nyitjátok ki a banánt? A száránál, vagy Carbovaris: Mi köszönjük. a másik, pici végénél?

Ha többet szeretnétek tudni róluk, látogassátok meg Myspace oldalukat és keressetek rájuk Facebookon, ahol a „One day fame” verseny oldalán egy másik velük készült riportot is megnézhettek (de szavazni se felejtsetek el!). Vagy gyertek el a koncertekre, hogy megismerjétek a Carbovarist!

Készítette: Andics Dóra

BIENVENUE EN FRANCE! Immár harmadjára indult útnak apáczais csapat, hogy bekapcsolódjon az internacionális bulihálózatba, mely idén is a Comenius program keretein belül zajlott.

Riga és Kedzierzyn-Kozle után a francia állomás a projektbe első alkalommal bekapcsolódó Bergeracban rendezkedett be. A fogadó középiskola különösen az autószerelés és a gépészet szerelmeseinek kedvezett. Apáczais szemeknek furcsa lehetett, hogy a helyi diákok legtöbbször olajfoltos kezeslábasban és csavarhúzóval a kezükben jelentek meg a tanórákon. A műszaki képzés miatt nem véletlen, hogy a tanulók zöme srácokból állt, így egészen nagy becsben tartották az arra járó hölgyeket. : ) „Zöldfülűsége” ellenére az intézmény egészen jól vette az akadályokat. Bár akadtak ki nem használt szünetek két program között, de láblógatás közben alkalom nyílt az ismerkedésre, valamint a francia és az angol összemixelt változatának, a frangol nyelvnek gyakorlására is. A csocsó és a kosárlabda szerencsére náluk is őshonos játékoknak számítanak, így a már említetteken túl nemzetek közti rangadók tették izgalmassá a holtidőt.

A francia suli menzájának megismerése után a többi ország is kínálhatott egy kis kóstolót az otthonról hozott ízek világából. Büszkén jelenthetjük ki, hogy az olasz és spanyol ételjellegzetességek mellett az Unicummal és tokajival szegélyezett magyar asztal szalámis szendvicsei is igazán nagy népszerűségnek örvendtek.

11

Ezzel szemben lengyel barátaink tetszetős, ám furcsa bukéval és még furcsább állaggal rendelkező céklaleve rendszerint poharastul a széksorok alatt kötött ki, mivel a külföldi gyomor nem nagyon vette be az effajta egzotikumot.

A svédasztalos lakoma után össznépi táncmulatság vette kezdetét, melyben nem csak a 17 év körüli korosztály vett részt – a hatvanas éveket idéző diszkóslágerek tanárainkat is a parkettre csábították…

A történelmiműhelymunkák elmaradhatatlan színterei voltak a közös intellektuális és kreatív tevékenységeknek. Az idei főtéma változatlanul a hatvanas évek Európája volt, melyről minden delegáció készített (ki otthon, ki ott rögtönözve) egy átfogó képet nyújtó plakátot. Az apáczaisok politikától zenéig, szórakozástól munkáig minden szegletből próbáltak kiragadni egy-egy kicsiny részletet, hogy megfelelően mutathassák be a Kádárkorszak Magyarországát.

Egész napos kirándulásunk alkalmával lehetőségünk nyílt ellátogatni a minőségi borok hazájába, a barátságos hangulatú Bordeaux-ba.

Tiszta Szívvel

Ez történt Igaz, hogy a nap végére mindenki csuromvizesen tért vissza a szállásra, de legalább a szőlőtőkék élvezték a kiadós esőt, és a résztvevők a busz ablakából kattintgathattak, amint megláttak egy érdekes díszítésű gótikus templomot, hatalmas kék oroszlánt vagy valódi francia lufiárust.

Nehéz szívvel intettünk búcsút Franciaország sajtillatú látképének, mely a TGV sínje mentén száguldott el mögöttünk.

Az újdonsült barátságok szerencsére nem halványodhatnak el, hiszen a Comenius jövő évi találkozójának házigazdája iskolánk lesz. 2011 márciusa körül tehát – ha jók az információink – „külföldiül” magyarázó fiatalok sokasága lepi majd el az Apáczait. Így folytatódhat a nemzetközi kapcsolatépítő tevékenység.

Podina Ivett

PARIS CALLING A bergeraci Comenius program ifjúsági találkozója előtt Párizsban tettünk egy rövid kirándulást Parancs Anna és Cseh Enikő tanárnőkkel, illetve Jakab Péter és Székely Péter tanár urakkal. Két és fél napot töltöttünk a városban, ahol első nap meglátogattuk a Sacré-Coeur székesegyházat, a Moulin Rouge-t és a Diadalívet, sétáltunk a Montmartre-on és a Champs-Élysées-n – ahol a Disney bolt általános hisztériát keltett –, láttuk II. Ramszesz obeliszkjét, a Petit és a Grand Palais-t és a Pont Alexandre III-t, majd hazaevickéltünk tizennégy metró segítségével.

Másnap a Cité-szigeten kalandoztunk, voltunk a Sainte-Chapelle-ben és felmásztunk a Notre-Dame négyszáz lépcsőjén, egészen a tetejéig. Utána a Latin negyed, a Saint Michel út, a Sorbonne, a Luxembourg kert és két óra szabadidő következett, amikor mindenki kedvére vásárolgathatott, ehetett a Magyarországon nem ismert gyorséttermek egyikében, vagy akár egyszerre mindkettőt. Később elsétáltunk a Louvre-hoz, de bemenni nem volt időnk, viszont

üldögéltünk az udvarán, ahol megrohamoztak minket az árusok és magyar szavakkal próbáltak kegyeinkbe férkőzni – sikerrel. Onnan a Pompidou központba mentünk, ott pedig megnéztük Lucian Freud sokkoló kiállítását (aki a híres neves Sigmund Freud unokája), majd sietve megvacsoráztunk a Flunchben, végül szó szerint futva érkeztünk meg az Eiffel-toronyhoz és föl is mentünk a legeslegtetejére, aztán vissza az aljára, lépcsőn, de ezúttal belezavarodtunk a számolásba. Ezek után visszatértünk a szállásra.

Másnap reggel pedig még egyszer, utoljára nyakunkba vettük a várost és meglátogattuk a Rodin Múzeumot, annak sok elgondolkodtató szobrával.

Utána a csomagokkal együtt kiverekedtük magunkat a pályaudvarra, ahol legyőzve a francia "MÁV" sztrájkja állította akadályokat TGV-nkkel száguldva elhagytuk Párizst és Bergerac felé vettük az irányt.

Lakits Eszter

ROBERT ANTE PORTAS Gondolom sokatoknak feltűnt, hogy nemrégiben iskolánk előtt fürtökben függtek a lányok. Összetiporták a szép új padokat, eltorlaszolták a bejáratot, és szinte már egy koncert tolongásában érezhettük magunkat útban az iskola felé.

Az epedő női szemek (annak ellenére, hogy biztosan sokan szeretnék ezt hinni) nem iskolánkra tapadtak. A sok lány Robert Pattinsont várta, hogy kilépjen a szemközti templomból. Az amerikai színész Guy de Maupassant Bel Ami című művének (A szépfiú) filmváltozatát forgatta.

A templomi jelenetben Uma Thurman is felbukkant, ám őt érdekes módon kisebb érdeklődés fogadta. Egy férfit sem láttam, aki Székesfehérvárról fel-

Tiszta Szívvel

utazott volna a színésznő miatt. Lányok viszont szép számmal akadtak – bizony, Robertet látni akár egy pillanatra is sokaknak megérte a felutazást, az órákon át tartó ácsorgást a kordon előtt, az iskolából való lógást és az apáczaisok roszszalló pillantásait, hogy már megint alig férnek ki a kapun. Pár merész vállalkozó biciklivel próbált áttörni a tömegen vagy esetleg

12

Ez történt eloszlatni azt, több-kevesebb sikerrel. rögtön beszállt egy elsötétített kisbuszba. Ez igazán Tény, hogy Robertnek nagy sikere lett volna, ha nem volt fair a rajongókkal szemben. kidugja az orrát. Ő azonban inkább a hátsó kijáratot választotta, nem az elsőt, mint a statiszták. Csak pár Porzsolt Ágnes másodpercre érintette lába az utca betonját, mert

Roma - nem-roma?

Egy „gondolatelállítóan” jó előadásban volt része azoknak, akik benéztek április utolsó csütörtökén a színházterembe. Nekem nagyon tetszett és sokat tanultam belőle, és ha nem voltál ott, hát bánhatod... de azért most megpróbálok egy keveset átadni az élményből.

zebb rájönni, hogy a folytonos bűnbakkeresés a gyűlölet legnagyobb forrása. Hogy mindig van és lesz, ami felmentsen minket a felelősség alól – a körülmények, a társadalom, a kormány, a történelem…

Ez a roma és nem-roma gimisek által előadott, sok szálból álló színdarab amennyire érdekes és lebilincselő volt, annyira volt aggasztó és elszomorító is.

Ember és ember közötti gyűlölet. Az a sok fájdalom és nem behegedő seb. Az a sok tönkrement, elfuserált emberi élet… Volt szó szerelemről, családokról, barátokról, gyerekekről, anyákról, célokról akiket és amiket az értelmetlen és logikátlan gyűlölet szakított szét és tört meg.

Ennyi. Azén hibám, amikor megkülönböztetem a tiszteletadásban a szépet és a csúnyát, a műveltet és a műveletlent, a barnát és a szőkét! De az is az én hibám, hogy a felgyülemlett sérelmeimért olyan embereket vonok felelősségre, akik egyáltalán nem tehetnek róla. Felfogtam, hogy ugyanannyi jogom van elítélni mást, mint amennyire jogosnak érzem, ha ugyanezt teszik velem. És azt is jó tudni, hogy amit én teszek mással, az várható velem szemben is.

Nekem nem sok személyes tapasztalatom van a témában, mert nem olyan helyen lakom, ahol a roma-problémával nap mint nap találkoznék, de néha még így is elégnek éreztem magam hozzá, hogy ítéletet formáljak.

Elgondolkodtatott az előadás. Megrendítő volt bepillantást nyerni egy olyan világba, ahol mindennapos a fájdalom, a félelem, a megaláztatás, az előítélet, az elutasítás és a gyűlölet. Közben ezeket kérdeztem magamtól: „Ki tehet erről? Kié a felelősség? Ki kezdte? Ki a hibás?” Érdekes, hogy a legnyilvánvalóbb dolgokat a legnehezebb meglátni.

Szóval gondolkodj el te is ezen, és gyere rá, hogy ezen a földön körül vagy véve hozzád hasonló emberekkel. De még ha külsőleg hasonlítanak is rád, mégse lehet téged, de senkit se leírni, csak a bőre vagy a szeme színe, a külseje vagy a környezete alapján.

Teljesen egyedi és különleges vagy, és minden ember az. De mégis, vagy pont ezért mind egyenlők vagyunk. Egyikünk sem mondhatja a másikról, hogy értéktelenebb.

ÉN TEHETEK RÓLA!

Ha megtanulnánk így szemlélni a világot, és több tiszteletet, elfogadást és szeretetet adni a velünk együtt élő embereknek a földön... hát... merem állítani, hogy már kevesebb terhet, kevesebb fájdalmat kéne cipelKönnyebb az egészet rázúdítani olyan em- nünk, és sokkal boldogabbak lehetnénk! berek csoportjára, akiknek világosabb vagy Meláth Kamilla sötétebb a haja, a bőrszíne, más a kultúrája, mások a szülei, mint nekem. De sokkal nehe-

13

Tiszta Szívvel

Ez történt

Ha Kolozsvárott, akkor Pestett?!

Az idei Apáczai Napok keretében immár harmadik alkalommal látogatták meg iskolánkat a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákjai és tanárai. Idén március 28-án 2 tanár kíséretében 15 kolozsvári diák érkezett Budapestre, hogy részt vegyenek az Apáczai Napok rendezvényein.

28-án vasárnap délután, miután mindenki megismerkedett fogadójával, egy játékos ismerkedéssel hangolódtunk egymásra és az Apáczai Napokra.

Hétfőn testvériskolánk diákjai órákat látogattak, részt vettek az Apáczai-szobor megkoszorúzásán, majd az ELTE jogi karának dísztermében tartott ünnepi megnyitón és hangversenyen.

Kedden megmutattuk a város nevezetességeit, mint például a dunai árral szemben tehetetlennek bizonyuló kétéltű autóbuszt, mely fél órán keresztül úszik felfelé a Parlament előtt. Délután a kolozsvári diákok külön csapatként indultak az Ókor vetélkedőn, ahol különdíjasok lettek.

A szerdai kirándulás a rossz időjárásra való tekintettel elmaradt, így ők is részt vettek a projektmunkák bemutatásán és a további délutáni rendezvényeken, mint a szkander-bajnokság vagy a tanár-diák meccsek. A napot egy fergeteges PAB koncerttel fejeztük be.

Csütörtökön cseréink velünk együtt hallgatták a meghívott előadókat, valamint ők is bemutatták magukkal hozott projektmunkáikat.

Mi, a 11 pesti diák Hubai tanárnővel és Salga tanár úrral május 25-én este 7-kor szálltunk le kisbuszunkról a kolozsvári Napoca Szálló előtt. Erre a napra a késői érkezés miatt már nem terveztek programokat, így mindenki hazamehetett fogadója családjához, ahol a meleg fogadtatás után mindenkire várt már a finom vacsora. Este páran kiültünk a Fellegvárhoz, hogy onnan átfogó képet kaphassunk Kolozsvárról.

Másnap egy-két - még számunkra is új - ismerkedő játék után városnézés következett. Megnéztük a házat, ahol Szilágyi Örzsébet átutazóban „kipottyantotta” a „kis igazságost”, láttuk a felújított főteret, ahol a Mátyás szobrot héliummal lebegtetik a turisták nagy csodálkozására, akik valójában egy hatalmas fehér lepedővel letakart állványzattól nem láthatják a szobrot. Délután meglátogattuk a már új fogadó épülettel rendelkező tordai sóbányát, ahol énekeltünk, dübörögtünk, csónakáztunk, egyszóval mindent elkövettünk, hogy csillapítsuk feltűnési viszketegségünket.

Tiszta Szívvel

Csütörtök reggel tudományos szakköri dolgozatok bemutatásával kezdődtek el az Apáczai Napok rendezvényei. Én a bölcsész és társadalomtudomány tagozatok dolgozatainak bemutatását tekintettem meg, ahol Hubai tanárnő is tartott egy rövid bevezető előadást a feminizmusról. Az érdekes témájú előadások ellenére két és fél óra hosszú idő, így a bemutatók szünet nélküli egymásutánja nem vált egyértelműen élvezhetővé. Délután vetélkedők sora követte egymást, melyek alatt a mi teaházunkhoz hasonlóan cukrászda működött az egyik alagsori teremben. 16 órakor kezdetét vette a hagyományos koszorúzás és az ünnepélyes megnyitó a miénknél nem nagyobb líceumi díszteremben. A megnyitó után kora estig folytatódtak a különböző vetélkedők.

Idén a kolozsvári Apáczai Napok témája „A Csodaszarvas nyomában” címet viselte, mely azt jelentette, hogy külön szekciókban kisebbeknek és nagyobbaknak hagyományőrző játszóház állt a rendelkezésére. Lehetett jurtát építeni, nemezelni, íjászkodni, és még sorolhatnám.

Pénteken műveltségi vetélkedővel kezdtük a napot. Először az általános műveltségi versenyen méretettük meg magunkat, ahol csak az iskola életével kapcsolatos kérdések fogtak ki rajtunk. Az utolsó feladat színjátszás volt. Feladatunk „A helység kalapácsa” című Petőfi-mű egy részletének barokk stílusban való előadása volt. Fergeteges sikert arattunk, ami nem utolsó sorban a mű teljes körű, és nem csak a kiosztott részlet ismeretének volt köszönhető. Verával ezután irodalmi vetélkedő helyszínére keveredtünk, ahol külső megfigyelőként oldottuk meg a feladatokat. Utólag már bántuk, hogy nem neveztünk, s így munkánkat nem díjazhatták. :)

14

Ez történt & Viccek Délután került megrendezésre a „City Tour”, melyhez elengedhetetlen volt a csapatok angol, német, francia, olasz, stb. nyelvtudása. Este pedig csak nevettünk a „Túra-Tortúr”a résztvevőin, akik mosószerben csúszva-mászva, gördeszkával elvágódva próbáltak meg 2 dl vizet a homlokukra kötött pohárban egy akadálypályán átjuttatni – több-kevesebb sikerrel. Este a 10. C osztály előadásában láthattuk a „Csókos asszony” című zenés vígjátékot. Felejthetetlen élménnyel gazdagított minden résztvevőt! :) És eljött az udvaron megrendezett Suli-buli ideje is, melyről csak ennyit mondanék: ilyen összetartó közösséget ritkán lát az ember!!!

Szombaton délelőtt a két iskola közösen koszorúzta meg Apáczai sírját a Házsongárdi temetőben, később pedig a sportbajnokságok után délután 4 órakor kezdődött az Apáczai Napok záróünnepsége, melyet egy áhítat, majd a helyi kórus nyitotta meg, és Stawomir Mrozek „Rókavadászat” című darabja zárta. Így teltek a napok a suliban, de az élet a falakon kívül is folytatódott! Mind Pesten, mind Kolozsvá-

rott megismerkedhettek a cserék a diákok által kedvelt szórakozóhelyekkel, terekkel. Kolozsvárott ottlétünk alatt zajlott a román futballbajnokság döntő mérkőzése, melyet a CFR híres csapata nyert – sokak örömére, és sokak, de mégis kevesebbek elkeseredésére. De a TIFF, azaz a „Transylvania International Film Festival” is ezekben a napokban kezdődött, mely alakalomból a főtéren egy hatalmas vetítővásznat helyeztek el, és ott illetve a mozikban kedvezményes árakon lehetett BAFTA és Oscardíjas filmeket megtekinteni.

Mindig emlékezni fogunk az egy-egy hetet záró partikra, Főhercegnőre, Jánosra és Ábelre, a Furulyára, az esti sétákra, a „csodás” szóviccekre, az eperhabverő-verseny pesti apisokból álló zsűrijére, a Sora bevásárlóközpontra, az éjszakai találkozásra Munkácsy igazgató úrral Kolozsvárott, a Sárgapólósra és Gyuszi négykerekű kézi-váltós basszusára, mellyel az iskolakapuban parkolt (jött is a büntetés :))… VAGY NEM!

Wohner Norbert

VICCEK A diák meglátogatja a szüleit.

- Apuka, kellene egy kis pénz.

- Mire?

- Mire hármat számolok.

Egy vándor megy az erdőben és már nagyon éhes.

Meglát egy házikót, ahol bent egy öreg néni főzőcskézik. Bekopog hozzá és azt mondja: - Öreganyám, egy hete nem ettem, adna egy kis ennivalót?

- Persze, fiacskám. Tegnapi leves jó lesz?

Felcsillan a vándor szeme: - Hogyne, öreganyám, köszönöm!

- Akkor gyere vissza holnap.

HAHAHA!

Egy bolond megy a bolondokháza folyosóján és pórázon egy dobozt húz maga után. Egy ápoló szánakozva nézi, majd kedvesen megkérdezi: - Milyen aranyos kutya! Megsimogathatom?

A bolond értetlenül néz rá és azt mondja: - De hölgyem, ez csak egy doboz!

Az ápoló továbbmegy, és a bolond is elindul. Kis idő múlva odasúgja a doboznak: - Jól átvertük őket, kutyuskám…

15

Tiszta Szívvel

Kritikus szemmel

Önjelölt megváltó egy szkeptikus szemével „Semleges vagyok, mint Svájc” Én nem. Cikkem témája az Apáczai Napokon elhangzott „A hosszú élet lehetőségei” című előadás, amelyet Peresztegi Sándor tartott. Ebben a témakörben már megjelent egy írás K. E. tollából.

Az alábbiakban, részben az említett cikkre, részben az előadásra is reflektálva szeretném kifejteni saját véleményemet. Abban reménykedem, hogy az itt kifejtendő szkeptikusnak is nevezhető álláspontomat jóval több iskolatársam és olvasóm tartja majd támogathatónak, mint amennyien vitáznak vele.

Nevem Szűcs Andrea Dóra és én vagyok az, akire a már leközölt cikkben az alábbi utalás történt: „elhangzottak vélemények, miszerint egyes termékeket kifejezetten reklámozott”. Tény, hogy sem az előadás témájáról, sem az előadó kommunikációs eszközeiről és manipulatív módszereiről nincs jó véleményem.

Azért választottam az előadást, mert humán tagozatosként úgy gondoltam, hogy egy olyan előadásra megyek, amelynek témája távolabb áll a mindennapok során megszokottá vált tanulmányaimtól. A reklámozó plakáton megjelenő mondatok igazán érdekesnek tűntek. Azt feltételeztem, hogy a betegségek kialakulását és gyógyítását fogja pszichológiai szempontokból elemezni, vizsgálni. Alapvetően tudományos jellegű előadást vártam, ám számításaim nem igazán jöttek be.

Már az előadás elején kételyeim támadtak. Azzal kezdődött, hogy az előadó, meglepő szerénytelenséggel különféle díjairól, elismeréseiről és saját családjáról vetített képeket. Azt gondolom, hogy ha egy tudós embernek a díjai bemutatásával kell hitelesítenie a mondanivalóját, az már régen rossz, és ez nem az előadóval szembeni szimpátia kérdése. Amennyiben az előadás végén tesz említést a kapott elismerésekről, akkor azt mondhattuk volna, hogy rendben van, kicsit egoista. Azonban előadásának kezdetén mutatta be ezeket, és így felmerülhet a gyanú, hogy mesterségesen akar tekintélyt szerezni magának, legtöbbször annak érdekében, hogy az elhangzó előadást nagyobb lelkesedéssel fogadják, és kevésbé kételkedjenek az elhangzottakban.

ket, gyógyító eszközöket, terápiás eljárásokat és gyógyszereket – például bio-rezonancia, hőtérkép alkalmazása az orvosi diagnosztikában, íriszdiagnosztika, természetgyógyászat, 70 éve nem táplálkozó guru, puszta kézzel operáló orvosok, rontás levétele és pénzenergia küldése telefonon keresztül, derékfájás gyógyítása piramis alakú tüskékből képzett spirálokkal, betegséget távoltartó nanokapszulás titán nyaklánc, mágnescsíkos derékalj, víz-ér térképezés a lakásban, satöbbi.

Ezek létezése vagy hatásossága a józan ész számára hihetetlennek, csodának tűnik, és legfeljebb nagyon hiszékeny vagy kétségbeesett emberek fogadják el megoldásként a problémáikra. Az ilyen hírekkel, eszközökkel szemben a hozzáállásom szkeptikus, kritikusan szemlélek mindenféle ezoterikus, teozófiai, spiritualista állítást.

Mint tudományt tisztelő ember úgy gondolom, hogy ezeken a területeken is van létjogosultsága a tudományos módszereket alkalmazó vizsgálatoknak.

Sőt! Azt gondolom, hogy minél inkább hihetetlen és valószínűtlen az igazolt tudományos eredményeknek és tapasztalatoknak ellentmondó új állítás, annál részletesebb, annál körültekintőbb igazolásra, bizonyításra van szükség. Egyszerűbben fogalmazva: aki nagyot állít, az álljon elő egy nagy bizonyítással is! Éppen ezért számomra nagyon meglepő volt, ahogy Peresztegi úr rögtön az előadás elején kijelentette és természetesnek vette azt, hogy „aura az van”. Ennél valamivel árnyaltabb megfogalmazást és valamiféle bizonyítást a felfogásomtól függetlenül is elvárhatónak tartok.

Ezek után folyamatosan bibliai idézetekkel próbált hatást gyakorolni ránk az előadó, ami bennem visszatetszést keltett. Beismerem, hogy manipulatív értelemben hatásos volt, amit mondott. Ám mit kezdjünk azzal az ellentmondással, hogy különféle rákkeltő anyagokra igyekszik felhívni a figyelmet egy tudományos előadásban, és ezt bibliai, próféciákból származó idézetekkel teszi! Legjobb esetben is groteszk, bár számomra már Budapest TV-szerű.

Halkan megjegyzem: a tudományban hívő emberek számára némi reménykedésre adhat okot az a tény, Manapság a média szinte naponta hírül ad vagy hogy az említett TV már megbukott… reklámoz tudományosan még nem igazolt jelensége-

Tiszta Szívvel

16

Kritikus szemmel Az előadás folytatásában Peresztegi úr kijelenti, hogy a lánya beszéli a világ összes nyelvét, ami szimplán csak lehetetlen. Már csak azért is, mert úgy tudom, hogy a Földön beszélt nyelvek számát még az ezzel foglalkozó tudósok is csak óriási eltéréssel tudják megadni. 4000 és 6500 között mindenféle szám található a szakirodalomban. Megjegyzem, hogy az előadó is megérezhette állításának súlyát, mert ahogy ezt kimondta, rögtön sietett is tovább, lehetőséget sem adva arra, hogy rákérdezzünk, vagy legalább fejben vizsgálgassuk állításának igazságtartalmát. Mégis megtettük és a döbbenetet, ami ennek hatására végigfutott a termen sajnos nem tudom kellőképpen érzékeltetni. Szerencsére sok embernek az arcán a kétkedés tükröződött, de sajnos sokak arckifejezése árulkodott tiszteletteljes csodálatról is. Ezek után mondta, hogy négyéves kor előtt meg lehet tanítani a gyerekeknek (akármelyiknek, mindenféle tehetség, zsenialitás, érzék figyelembevétele nélkül) negyven nyelvet, és ha szeretnénk tudni, hogyan, akkor keressük fel! Az a legnagyobb baj ezzel, hogy ilyen nincs. A korai gyerekkorban történő nyelvtanulással pedagógusok, pszichológusok nagyon sokat foglalkoznak, hiszen milyen jó lenne, ha a korai, főleg játékkal „elpazarolt” időt a gyerekek nyelvtanulással töltenék. Különösen érdekes ez olyan családokban, ahol a két szülő más-más anyanyelvű, és így automatikusan két anyanyelvűvé válhatna a gyerek. A megvalósíthatósági kísérletek azt az eredményt hozták, hogy a még ki nem alakult fogalmi rendszerrel rendelkező gyerekeknél csak úgy nem keverednek öszsze a fogalmak, ha a két szülő mindig csak a saját anyanyelvén szól a gyerekhez, és kezdetben ezt is csak úgy teszik, hogy a szókészletek nem fedik át egymást. Természetesen jó lenne, ha tudnánk repülni, gondolatot olvasni, varázsolni, satöbbi, de sajnos nem lehet, éppen ezért véleményem szerint nincs ok komolyan venni ezt az állítását sem.

Ezt követően volt egy számomra különösen felháborító dolog: amikor a rákkezelésről beszélt, azt mondta, hogy a kemoterápiát csak akkor alkalmazzuk, ha meg akarjuk ölni az illetőt, és helyette Avitamin kapszula kúrát javasolt. Ekkor éreztem azt, hogy ez az előadás veszélyes is lehet. Természetesen nem állítom, hogy a kemoterápia tökéletes, hiszen sejteket pusztít és rengeteg mellékhatása tapasztalható. Ám szeretnék kérni mindenkit, aki az előadót hitelesnek tartotta, hogy tegye fel ezt a kérdést önmagának: miért van az, hogy a rosszindulatú daganatok kezelésekor a szükségesnek ítélt esetekben a szakemberek még mindig a kemoterápiát tart-

17

ják megfelelő onkológiai gyógyítási módszernek, és nem Peresztegi Sándor eljárását? Lehetnek néhányan, akik elhitték vagy egyetértenek az Avitaminos kezelési módszerrel, ha már egy ilyen „kiváló polihisztortól” származik. Nekik érdemes elgondolkodniuk azon, hogy vajon mennyiben tekinthető hitelesnek akármiben is egy olyan módszer, amelynek hatásosságáról nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, amelyeket sem tudományos, sem klinikai vizsgálati eredmények nem igazoltak.

Az előadó sok aktuálpolitikai témáról is említést tett, ami szerintem nem illik önként vállalt imázsához, miszerint ő „semleges, mint Svájc”.

Ezeket nem fejtem ki, csak nagyvonalakban sorolom fel: választások (ellene volt), globalizáció (ellene), eredetelmélet (Dél-Korea), transznacionális cégek (ellene), izraeliták (ellene), vallás (mellette), egyház (mellette). Kifejtette, hogy minden rossz forrása a társadalombiztosítás (TB), hogy az idősebb emberek a TB miatt gyógyszereket vesznek, és nem nonit vagy Aloe Verát. Megtudhattuk azt is, hogy létezik egy csodanövény, ami majdnem mindent gyógyít és csak pár hektáron terem. Pechünkre egy saját érdekeltségi körébe tartozó cég ezeket a területeket mind felvásárolta. Emiatt csak tőlük tudunk szerezni belőle, hogy aztán csodát tegyünk vele…

A szakmai kérdések után az előadás stílusát szeretném röviden elemezni. Gyakran volt olyan érzésem, hogy Peresztegi úr prófétaként szeretné láttatni önmagát. Egy alkalommal azt mondta, hogy vannak hamis próféciák, majd ezekkel állította szembe saját véleményét. Később az előadása elején már tőle tapasztalt szerénységgel Jézushoz hasonlította önmagát. Sőt mi több! Állítása szerint Jézusnak nem lehet oka panaszra, mert 10 meggyógyított leprás közül 1 visszament hozzá köszönetet mondani, szemben az őt ért méltánytalansággal, amikor 2000 emberből jött vissza 2. Úgy gondolom, hogy Jézus és a bibliai történet ennyire méltatlan szövegkörnyezetben történő, kétes célzatú említése sokakat sértő, elfogadhatatlan, függetlenül attól, hogy ki milyen világnézetű.

Kedvenc részem az volt, amikor ezt mondta: Aki innen a teremből kimegy és nem hallgat rá (értsd: nem veszi meg a termékeit, és nem alkalmazza a módszereit) az MEG FOG HALNI. Ezt így mondta, amit én finoman fogalmazva sarkításnak és túlzásnak érzek. Azzal folytatta, hogy ha 40 éves korunkra a teremben ülő kb. negyven diákból nyolcan fognak életben maradni, akkor majd szomorúan gondolunk vissza az elhangzott szavaira. És ha majd halomban állnak a hullák, és nem tudjuk már eltemetni a

Tiszta Szívvel

Kritikus szemmel halottakat (hozzátéve, „mert el fog jönni a közeljövőben ez a pillanat”), akkor majd eszünkbe jut ő.

Egy apokaliptikus helyzetet írt le, ami természetesen a Sodium Laurly Sulfate-nak (SLS) lesz köszönhető.

Ezt a kijelentést könnyű lenne letudni azzal, ha kérném az olvasót, pillantson ki az ablakon és vegye szemügyre a kint sétálgató mintegy 6.5 milliárdnyi embert, akik szinte mindegyike találkozott már az SLS-sel autó samponokban, szappanokban, vagy más kozmetikai termékekben. Ám vegyük komolyabban! Akkor azt mondhatjuk, hogy a civilizációnk fejlődése során bizony sokszor előfordult olyan eset, hogy bizonyos gyógyszerek, terápiák, élelmiszerek, ipari technológiák vissza nem fordítható egészségkárosodást, esetenként korai halált okoztak.

Gondoljunk csak az 1945-től 1966-ig forgalmazott DDT rovarirtó szerre, amely rákkeltőnek bizonyult, vagy a hírhedt 1957-től 1961-ig forgalomban levő Contergan nevű szorongást és émelygést csökkentő szerre, amelynek szedése sok végtaghiányos gyerek születését eredményezte. Az ilyen szörnyűséges esetekből tanulva a vegyszereknek, gyógyszereknek, kozmetikumoknak és élelmiszereknek ma már sokkal szigorúbb szabályoknak, ellenőrzéseknek kell eleget tenniük forgalmazásuk előtt. A vizsgálati, laboratóriumi eszközök és módszerek is nagyságrendekkel fejlettebbek, így tökéletesen oktalan és érthetetlen dolog apokalipszisről beszélni még veszélyes anyagok esetén is.

kelléktárban csak a szokásos eszközöket fedezhettük fel: vallás, díjak/kitüntetések/tanulmányok, az állam, a hatalom és a „hivatalos” tudomány gonoszságának kiemelése, érzelmekre hatás, semlegesség hangsúlyozása, tőmondatok, hatásszünetek, retorikai kérdések, küldetéstudat kiemelése, olykor személyes hangnem (feleség, gyerek, macska), ám ha a a helyzet úgy kívánta, prófétai szerep, sajnálat keltése (lánya beteg, ő megpróbál segíteni mindenkinek, de nem méltányolják az erőfeszítéseit) és még sorolhatnánk. Összességében egy szerény tárgyi tudásra alapozott, jó beszédű felépítéssel, hatásos, ám gyakran átlátszó eszközökkel, valamint szerény színészi képességgel előadott műsoros termékbemutatót láthattunk.

A slusszpoén egyébként az volt, hogy a fent említett gondolatok elhangzása után pár perccel azt mondta, hogy ő nem az érzelmekre próbál hatni, hanem egy sakkozó racionalitásával logikusan közelíti meg a problémákat.

„Azonban, ha ezzel csak egy családnak jobbá tette az életét, nem megérte?”

Visszakérdeznék: Vajon hány ember élete megy tönkre, ha Peresztegire hallgatva nem megy időben orvoshoz? Igen valószínű, hogy nagyon sokaknak.

Az a legszörnyűbb, hogy az ilyen módon gyógyulást kínáló önjelölt próféták szavára éppen azok hallgatnak, akik a leginkább védtelenek a hitegető ígéretekkel szemben. Az orvostudomány nem tud csodákat művelni. Amikor az orvosok elérik a lehetőségeik határát, akkor jönnek ezek a „gyógyító” emberek, cégek, és a betegek kétségbeesését és reményvesztettségét kihasználva adnak el nekik nagyon drága és abszolút haszontalan termékeket. Egy példa Peresztegi úr „önzetlen” jóindulatára. Ugye mondta, hogy egyharmad áron kínálja a rákkeltő anyagokat nem tartalmazó tisztítószereit. Aztán hozzátette, hogy ezeket sajnos csak egy csomagban lehet 30.000.- Ft értékben megvásárolni. Ezzel kizárta, hogy a kevésbé tehetősek is használhassák, vagy hogy legyen lehetőségünk a következő hónapban nem megvásárolni, ha nem váltja be a hozzá fűzött

Az előadást azzal zárta, hogy megtekinthettünk kb. 5 diát különböző termékekről. Jegyzeteljünk, javasolta, és szóljunk a szüleinknek, hogy vegyük meg. Az energiaadó vitaminkapszulákkal kezdte, és fogyókúrás porokkal fejezte be. Számomra ez a rész egy szokásos termékbemutató képzetét keltette. Mikor ezt felvetettem, a válasza az volt, hogy kötelességének érzi felhívni a figyelmünket az ő gondolkodása szerint fontos dolgokra. Arra, hogy ezt miért a 13-17 éves korosztályban teszi, nem kaptunk választ.

Az előadásról és az előadóról összefoglalóan az a véleményem, hogy erősen manipulatív akart lenni, de az előadás tartalma és az előadó szónoki teljesítménye miatt nem volt igazán meggyőző. Az előadói

Tiszta Szívvel

Végül az e témában korábban megjelent írás két állításával szeretnék vitázni. „Számomra hiteles volt rengeteg kitüntetése és a sok vizsgálat eredményének fényében”.

Nem meglepő, ha Peresztegi hitelességet kíván kelteni, hiszen ez elengedhetetlenül szükséges fő céljának eléréséhez, a termékei eladásához. A retorika, a manipulatív előadói módszerek csak eszközök a hitelesség látszatának elérését követő termékeladáshoz. Hangsúlyozom, NEM tudtuk meg, hogy pontosan mit takarnak a díjai, illetve azt sem, hogy hol szerezte azt a sok diplomát. Gyanút kelt, hogy előadásában túlexponálta ezt a kérdést.

18

Kritikus szemmel és Rejtvény reményeket.

Egyébként nem bántam meg, hogy elmentem az előadásra, mert nagyon sok dologról elgondolkodtatott Peresztegi úr. Persze az valószínű, hogy ő nem pont azt a gondolatsort kívánta elindítani a fejemben, mint amiről a cikkemben írtam. Az előadás kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy az ilyen típusú és mértékű manipulálásnak tudatosan ellen kell állni és a gondolatközlő minden állítását

újra kell gondolni. Az, hogy az előadó minket, gyerekeket akart meggyőzni arról, hogy a szüleink pénzén vegyük meg a termékeit, elfogadhatatlan. Véleményem szerint Peresztegi Sándor tevékenysége azon pénzszerző vállalkozások körébe illeszkedik, amelyek további térnyerése alááshatja akár az orvostudomány hitelét is. Az ilyen jelenségekkel, folyamatokkal én semmilyen körülmények között sem tudnék azonosulni.

Miért is írtam meg ezt a cikket? Egy olyan Martin Luther King idézet a válaszom, amely egyre aktuálisabbá válik manapság:

„Our lives begin to end the day we become silent about things that matter.” („Életünk akkor ér véget, amikor az igazán fontos dolgokról hallgatni kezdünk.”)

Szűcs Andrea Dóra

„Logi-sztorik” Történet, mely zavaros hátterének megfejtése rátok vár!

Ebből gyűjtöttem össze nektek ismét ötöt.

Játékszabály: Van egy mesélő, aki ismeri a történetet, és a többiek a nyomozók. A mesélő a játék elején elmondja az alaptörténetet, melynek rejtélyeit a nyomozók feladata felgöngyölíteni. A nyomozók eldöntendő kérdéseket tehetnek fel a mesélőnek a történettel kapcsolatban. A kapott válaszok segítségével kell fényt deríteniük a rejtélyes esetre. A megfejtések a következő oldalon találhatóak.

Jó szórakozást!

1.történet: A kapitány már negyven éve járja a tengereket. Ez alatt az idő alatt számtalanszor megkerülte a Földet. Mégis minden éjjel ágyban, szárazföldön aludt. Hogyan lehetséges ez?

2.történet: Egy ember, aki éjszakai műszakban dolgozott, telefonhívást kapott, és azonnal hazaszaladt. Az informátornak igaza volt: a feleségét ágyban találta egy ismeretlennel. Mégis inkább meglepetnek látszott, semmint dühösnek, sőt mi több, mindkettőjüknek ágyba vitte a reggelit. Mi történhetett?

3.történet: Móricka unatkozott biológiaórán. Jelentkezett, és a következő kérdést tette fel: Mi az, aminek van lába, gerince és gyomra, de feje nincs? A tanár szokás szerint dühös lett, hogy Móricka ismét kifogott rajta. Mi a válasz a kérdésre?

4.történet: Fred gyakran érdeklődött a kinti világ iránt. Minden nap vágyakozva figyelte az üvegen keresztül a világot, amelyet eddig még nem ismerhetett meg. Ám egy napon kiszámíthatatlan dolog történt: néhány fiú kint játszva véletlenül összetörte az üveget. Fred azonnal megbánta kíváncsiságát. Miért?

5.történet: Azt beszélik, hogy Lucrezia Borgia oly módon tudott egy almát kettévágni, hogy amikor azt megosztotta valakivel, a megajándékozott néhány órán belül elhalálozott. Vajon hogyan csinálta?

19

Tiszta Szívvel

Idegen nyelven

Wash your mouth out with soap!

It’s surrounding us. It’s in the day’s work.

Everyone, even those who deny it use it sometimes, more or less. As soon as we had learnt to speak we already knew it (maybe without being conscious of the meaning) – and we also knew it was forbidden and it did not live up to social expectations. Still, why do children get punished for cursing by grown-ups who curse all the time?

Why do adults – especially parents, teachers, business people and politicians – try to pretend so hard they don’t ever have the slightest intention of using obscene words?

Traditions speak against making cursing a taboo. In the countryside, in small villages those people were the most popular who had the ability to create funny and well-rounded oaths. One of the few things Hungarians are proud of is that our beautiful language makes it possible to have and also create a wide range of nasty curses. Even though we normally use simple ones in everyday communication, we can smile or laugh at these special oaths as well.

As this habit was usually common in the countryside, it has also been compared to the language of the bourgeoisie and the aristocracy, being vulgar, badly educated and primitive. This could be one acceptable reason why bigwigs have been trying to set a good example with pretending not to use these obscene expressions.

Well, to be honest, it simply doesn’t work.

Why? Because cursing feels good sometimes. It’s probably not the best way to let our tension leave our body but surely the quickest, cheapest, and even more importantly, the most instinctive way.

It’s not that filling every sentence of yours with

rude words is optimal, but there must be a reason out there why cursing has even become widespread. These words play a great part in our everyday communication, and nowadays are already used by younger generations as conjunctives, which also endangers our vocabulary and sentence-constructing skills a bit.

It seems as if getting abused in kindergarten didn’t teach us how not to use them. Maybe it’s even the opposite thing that did happen: being brave enough to face the consequences and cursing was linked in our little heads with being cool, so using indecent expressions became more and more common during the first years of elementary school. But who would blame ’innocent’ children? Whenever they watch popular TV series or films, the characters slip out curses from time to time, not to mention parents who forget about their previously planned pretention when a child gets a bit older.

The “popularity” of cursing has started to spread even more widely thanks to the Internet. In a way it also helps to keep the old tradition of “sophisticated” cursing alive. Just google cursing (in Hungarian) and you’ll see what I mean: about the first ten matches will show different ’cursing generators’, which can help you create extreme oaths or makes you laugh by showing some.

It seems that the fight against profanities is worthless and hopeless, but still, everyone has the choice to decide how dirty-mouthed one wants to be.

Burány Veronika

„Logi-sztorik” megfejtései: 1.történet: A kapitány világéletében kompot vezetett. A kabinjában tartotta kedvenc földgömbjét, melyet naponta többször alaposan megnézett.

2.történet: A feleségénél koraszülés történt, ezért gyorsan reggelit csinált és cumit hozott.

3.történet: A hegyre gondolt.

4.történet: Fred aranyhal volt, számára az akvárium üvegének széttörése végzetes következményekkel járt.

5.történet: A kés egyik oldalára tette a mérget.

Tiszta Szívvel

20

Ajánló

Könyv– és filmajánló Az idén sem fogunk unatkozni a nyári szünetben: májusban és júniusban is rengeteg új film és könyv vár minket. Ezekből mutatok be most nektek néhányat.

Filmek…

Vasember 2.

Emlékezz rám

A „Vasember 2”-ben a világ már tudja, hogy a milliárdos feltaláló Tony Stark maga a páncélruhás szuperhős, a Vasember. A kormány, a sajtó és a nyilvánosság egy emberként szorongatja őt, hogy ossza meg szupertechnológiáját a hadsereggel, de Tony nem akarja közkinccsé tenni a Vasemberpáncél titkait, mert attól tart, hogy az információ rossz kezekbe kerül. Pepper Pottsszal és James „Rhodey” Rhodesszal az oldalán Tony új szövetségeket köt, és hatalmas új erőkkel száll szembe.

Robert Pattinson játssza Tylert, akinek elég feszült a kapcsolata édesapjával, mióta egy tragédia szétszakította a családot. Az ifjú lázadó New York-i meg van győződve róla, hogy senki sem értheti, min ment keresztül, ám a sors összehozza Allyvel.

Előszőr szó sincs szerelemről, de a lány gyógyír a régi sebekre és inspirálja is, s ettől elkezd beleszeretni. Hamarosan azonban fény derül egy titkokra és a tragédia, ami összekötötte őket félő, hogy széttépi a kapcsolatukat. A 2001 nyarán játszódó „Emlékezz rám” egy felejthetetlen történet a szerelem erejéről, a család hatalmáról és arról, hogyan kell szenvedélyesen élni és emlékezni minden napra, amennyire csak lehet.

Szex és New York 2.

New York nem változik, és nem változik négy különleges, megzabolázhatatlan lakója sem, akik a női szabadság és függetlenség nagykövetei lettek az egész világon: Carrie, Samantha, Charlotte és Miranda visszatér - hiszen az ő kalandjaik sosem érnek véget. Természetesen ismét a szerelem, a függetlenség és a férfiak okozzák a felfordulást, ezúttal kiegészülve váratlan gyermekáldással, házasodni vágyó férfival, házasodni semmiképpen sem akaró másik férfival, és nagyon-nagyon sok fantasztikus ruhával, humorral, és egy távoli utazással. És könyvek:

Stephenie Meyer: Breaking Dawn A „Twilight” saga várva várt befejező kötete június 3-án jelenik meg.

Bella története a végére ér: választania kell Edward és Jacob között – döntésétől függ a jövője és a két törzs sorsa is.

J. R. dos Santos: Az isteni formula – Einstein utolsó üzenete Az Egyiptomi Múzeum lépcsőjén, Kairó kellős közepén Tomás Noronhát megszólítja egy vadidegen nő. A neve Ariana Pakravan, iráni, és nála van egy régi, kiadatlan kézirat másolata. Ezen egy furcsa cím és egy rejtélyes vers áll.

A váratlan találkozás életveszélyes kalandokba sodorja Tomást, amelyek során belekeveredik az iráni nukleáris válságba és Albert Einstein legfontosabb, ám befejezetlen tudományos felfedezése körüli bonyodalmakba.

Egy szerelmi történet, egy árulás, egy könyörtelen hajsza, egy spirituális keresés során jut el az olvasó minden idők legmisztikusabb felismeréséig. A regény a legfrissebb és leghaladóbb szellemű fizikai, kozmológiai és matematikai felfedezéseken alapszik. Az isteni formula megdöbbentő utazásra invitálja az olvasót; az úti cél az idők kezdete, az univerzum lényege, és az élet értelme.

21

Tiszta Szívvel

Ajánló Marina Fiorato: A Botticelli-titok „A Da Vinci-kódhoz” hasonló történelmi regény, amely egy újabb izgalmas rejtélyt boncolgat: vajon milyen titkot rejt Botticelli festménye, a „Primavera”? A gyönyörű, de feslett erkölcsű firenzei lány, Luciana Vetra ellopja a festmény vázlatát, s ezzel rábukkan egy halálos titokra – és megkezdődik a hajsza a varázslatos reneszánsz Itália városain át.

Török Melánia

Végre itt a nyár!

(Programajánló) Az idei nyár bővelkedik a jobbnál jobb programlehetőségekben – tömérdek ingyenes (néha fizetős) szabadtéri (néha fedett) rendezvény várja a lelkes (néha nem annyira lelkes) apáczaisokat. Lesznek kiállítások, nyilvános vetítések (nem csak a foci VB-re gondolok), koncertek, fesztiválok és egyéb mókás időtöltési lehetőségek.

Például Zalakaroson lesz Karaoke fesztivál (július 2-4), ahol a 70-es és 80-as évek dalait énekelve összemérheted a tudásodat másokéval. Mi több, Poroszlón megrendezésre kerül a III. Csintalan Palacsinta Fesztivál, amit palacsintaevő-verseny is gazdagít (július 17-én), és ha a palacsinta nem elég, lesz Lángosfesztivál Mezőhegyesen (június 18-19) és Mézeskalács Fesztivál Debrecenben (július 31 – augusztus 1).

Debrecenben a mézeskalácson kívül lesz Virágkarnevál is, ami egy zenés-táncos mulatság, és Európa legnagyobb virágfesztiválja (augusztus 15-21).

Szegeden ismét megrendezésre kerül a Szegedi Szabadtéri Játékok, olyan színházi előadásokkal, mint a „My Fair Lady” vagy a „Hair” (július 2 – augusztus 22).

Egy év kihagyás után újra vállalkoznak a Művészetek Völgye megszervezésére is, ami hét Balatonfelvidéki település által megrendezett kulturális programok sorozata (július 23 – augusztus 1).

Megint lesz Múzeumok Éjszakája, melynek során a múzeumok országszerte éjszaka is nyitva lesznek (június 19-én) és Budapesten a Parlament előtt a Tér-Film-Zene Fesztivál keretében az elmúlt évtizedek hazai és külföldi filmterméséből válogatott filmeket láthatunk a hatalmas kivetítőn, de lesznek még koncertek, illetve némafilmek is zongorakísérettel (július 12 – augusztus 8). A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban megtaláljuk az elmúlt harminc év számítógépes relikviáit és játékait az „Űrhódítók” című kiállításon (augusztus 31-ig).

Tiszta Szívvel

Idén is lesz Kapcsolat koncert a Felvonulási téren, ahol ezúttal Rod Stewart lép fel (június 26-án), és Red Bull Air Race a Duna fölött parádézó repülőkkel (augusztus 19-20).

Persze ne felejtsük el a rengeteg fesztivált sem, mindenféle árfekvésben, helyszínen és időpontban.

A nyár a Fishing on Orfűvel kezdődik Orfűn, magyar előadókkal, főként Lovasi-féle zenekarokkal (június 17-19). Aztán jön Magyarország második legnagyobb fesztiválja, a VOLT, a szokásos magyar repertoáron kívül sok külföldivel, itt lesz például a Massive Attack, a The Prodigy és a Parov Stelar Band (június 30 – július 3). Ezt követően a színhelyéről méltán híres Balatonsound következik Zamárdiban a Balaton parton, a legnagyobb nevekkel az elektronikus zene világából (például David Guetta, Paul Kalkbrenner, The Chemical Brothers – július 8-11). Utána majdnem egy időben az EFOTT és a Hegyalja Fesztivál, mindkettő elsősorban magyar zenekarokkal (EFOTT július 13-18, Pécs-Orfű; Hegyalja július 14-18, Tokaj-Rakamaz), majd az idén először megrendezésre kerülő Part Fesztivál folytatja a sort Agárdon főleg r’n’b, hiphop és dance stílusú előadókkal (például Akon, Laurent Wolf, Sean Paul, Inna – július 28- augusztus 1). Ezután pedig az egész Budapestet felforgató Sziget Fesztivál következik – hat nap, tizenegy színpad és olyan előadók, mint a Muse, a The Hives és a Faithless (augusztus 11-16). A fesztiválok sorát a Szeged Ifjúsági Napok zárja Szegeden, megint csak főképp magyarokkal, de a fesztiválon tiszteletét teszi a Sugababes, a Scooter és a N.O.H.A. is (augusztus 25-29).

Jó szórakozást a következő három hónaphoz, és el ne felejtsétek június 11-én az I. APÁCZAIS UTCABÁLT!!!

Lakits Eszter

22

Így írtok ti

A Három Nővér (Csehov paródia) (drámain drámaiatlan dráma négy plusz kettő felvonásban) Személyek: Pozdorja, Jenyiszej Jenyiszejevics Natáska Ivanovna - Jenyiszej felesége Volga Léna Mázsa Kuglin Fodor Iljics - tanár, Mázsa férje

Első felvonás Pozdorjáék házában. Szalon. Szalontüdő az asztalon. Dél. Meleg.

Volga kék egyenruhában, de nem rendőriben.

Mázsa a padlón fekszik. Lélegzik.

Léna fehér ruhát visel. Gondolkozik.

Szünet.

Volga Apa éppen egy éve ment el Kukutyinba zabot hegyezni. Pont egy éve. Emlékszem, akkor is esett a hó, mint ma. Léna akkor még zöld ruhát viselt, most már fehéret. Mázsa pedig épp úgy feküdt a padlón, mint most. Mázsa, miért fekszel a padlón?

Mázsa fütyörészik.

Léna Menjünk a Moszkva térre! Most, azonnal!

Mázsenyka, ne feküdj a földön! Hogy tehetsz ilyet?

Ahelyett, hogy dolgoznál. Ó, ó, ó!

Volga Mázsa majd évente eljön hozzánk a Moszkva térre. Addig is feküdhet a padlón, ha neki jól esik.

Egyébként is, ne veszekedj, Léna! Ma minden olyan szép! Én is olyan szép vagyok! Nem gondolod, Mázsa?

Mázsa dalol.

Volga Mázsa, te vagy a legbutább a családban. Ne haragudj, hogy ezt mondom.

Léna Ó, ó, ó!

Belép az ajtón Csebutikon. Mögötte jön Tüzesbach és Szóljoníj.

Tüzesbach Ma átjön Versenyen.

Mázsa Hol jön át?

Léna Ne törődjenek vele, urak! Buta szegény.

Volga No, és ki ez a Versenyen? Van felesége?

Szóljoníj Versenyen katona. Van két gyereke, egy felesége. A feleségének pedig van egy anyósa.

Volga Tehát Versenyennek van egy anyja?

Léna Istenem, milyen okos ez a Volga! Nem hiába igazgatónő!

Csebutikon (újságot olvas) Áh… a kijevi csirke receptje. Ezt felírom a naplómba.

23

Versenyen, Alekszandr Gatyajevics - alezredes, ütegparancsnok Szóljoníj, Vaszilij Vaszilijevics Vaszilejeva - százados Tüzesbach, Nyikolaj Lóvics - báró, főhadnagy Csebutikon Petrovics - katonaorvos Forrópont - öreg szolga az elöljáróságon Mázsa Kijevi csirke, erről mindig Moszkva jut eszembe!

Csebutikon Kell valakinek egy szamovár?

Mázsa (sír) Régen oly sok ember volt itt. Ma már nincs oly sok.

Szóljoníj Nézze a jó oldalát, drága Mázsa! Több pirog marad. Hahaha.

Mázsa Hazamegyek. Szervusztok!

Léna Szegény buta Mázsa.

Versenyen belép.

Versenyen Jó napot, három nővér! Csak nem Moszkva tériek? Látom az arcukból.

Volga, Léna (egyszerre) De bizony. A Lövőház utcában laktunk.

Versenyen Én a Lövőház utcában laktam.

Volga Mi is.

Jenyiszej bejön.

Léna Á, itt van Jenyiszej. Azt a szelet kenyeret ő vágta le ott, az asztalon! Hát nem mesteri munka?

Versenyen Hm. Valóban az… figyelemreméltó.

Volga Jenyiszej igazi polihisztor. Kenyeret szel, énekel, sőt halandzsanyelven is tud. Ó, Jenyiszej, énekelj nekünk halandzsanyelven!

Jenyiszej Hagyj a csudába, Volga!

Bejön Kuglin, Natáska.

Kuglin Ó, kedves Léna, ma van neve napja. Fogadja el tőlem ezt a könyvet. Én írtam, rólam szól.

Mázsa (gúnyosan) Mily kedves…

Léna De tavaly is ezt kaptam.

Kuglin De, ez bővített változat, extrákkal, úgymond.

Közben Natáska össze-vissza szaladgál a színpadon.

Volga Natáska, mit keres?

Natáska A zöld övemet, of kórsz.

Mindenki el, csak Léna és Tüzesbach marad a színen.

Tüzesbach Ó, kedves Léna. Szívem egyetlen szerelme. Most, hogy így kettecskén vagyunk, bevallom magának: Ön szívem választottja.

Léna Zörög a haraszt. Meg kellene nézni.

Tüzesbach Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.

Tiszta Szívvel

Így írtok ti Natáska Hát, a kis Bubik már tízéves. Lassan már megtanul beszélni.

Jenyiszej Bizony, rendkívüli gyerek. Azt mondják, rám ütött… mások.

Natáska ÓÓÓ, petit Jenyiszej. Vár téged Forrópont.

Második felvonás Én go and look for the Bubik. OK? Szünet.

Forrópont be.

Forrópont Adj’ Isten!

Harmadik felvonás Jenyiszej Jaj, de nehéz a sorsom. A Moszkva téren 10 év telt el az előző felvonás óta. Léna még mindig kellene lennem, akkor minden más lenne. Csak ott fehér ruhában van, azonban ruháján van egy kis tea- volna jó! De a jövő talán szebb lesz. Bubik húsz folt. éves korára megtanul folyékonyan beszélni. Natáska Mázsa a földön fekszik, rendületlenül. leveszi a zöld övet. Talán egy nyelvtanfolyamra is beíratom.

Csebutikon (újságot olvas, közben Lénát vizsgálja) Forrópont Mit teccik mondani? Én aztat hallottam, Igen, igen, ez a Moszkva tér-kór lesz. Ez bizony hogy Kínában esni fog ma az eső. Az jót tesz a rizsszörnyű ilyen fiatalon. Adok egy szamovárt neked, nek, nem?

Léna. Attól majd jobb lesz.

Jenyiszej Mondom, MOSZKVA TÉR. Mázsa közben dalol és fütyül.

Léna be.

Csebutikon De ez már amúgy is olyan népbetegség Léna Jól hallottam, Moszkva tér? az oroszoknál.

Jenyiszej Nem, nem. Csak azt mondtam, hogy rossz Volga (lesöpörve egy pókhálót a válláról) Igen, mi a bér. oroszok ebben is kiválasztottak vagyunk. Tudja, el- Léna Az más. A fejem hasogat. ménk fennkölt, a nagy orosz puszta pedig teret ad Mázsa Hívtatok? gondolatainknak.

Nincs válasz.

Kuglin bedugja a fejét az ajtón.

Mázsa Mindenkit utálok. Megyek, fekszem a földön Kuglin Mázsa itt van? Olyan derék asszony. és gondolkozom.

Mázsa Mázsa nincs itt.

Szóljoníj Brumm-brumm-brumm. Ötödök felvonás Volga A mi Vaszilijevicsünk is erre akar utalni a Mázsa hegedül, szaxofonozik, fütyül és dalol egybrummogással. A nagy, orosz medvére. szerre.

Versenyen De vajon ha nem lenne ekkora az orosz puszta, akkor az oroszok nem lennének olyan bánaLéna Trá-lá-lá! tosak? Elvégre sok jó ember kis helyen is elfér.

Kuglin ismét benyit, bedugja nagy fejét az ajtón. Volga Lá-lá-lá!

Kuglin No és Mázsa itt van? Egyébként boldog, bol- Szóljoníj Brumm-brumm-brumm!

Csebutikon Tarara bumtié! dog, boldog vagyok!

Mázsa Mázsa elment.

Kuglin el.

Hatodik felvonás Csebutikon Én amondó vagyok, hogy semmi nem A mű legvége. Tűzvész, hegedűszó, farkasüvöltés. változik. Például Mázsa sem kelt fel a földről vagy tíz éve.

Tüzesbach Szeretem magát, Léna!

Mázsa felül lassan, majd elkezd hegedülni.

Léna Mázsa, te nem is tudsz hegedülni. De ez most Szóljoníj Szeretem magát, Mázsa!

Volga Szeretem magam! nem fontos. No, lássuk csak. Mit is mondhatnék e Mindenki (együtt) SZERETJÜK A MOSZKVA magasröptű beszélgetés zárószavául? Tudom már.

TERET! Ó, Moszkva tér. Ó, munka!

Mindenki el a balfenéken.

Léna Dolgozni akarok! És még mit is? Jaj, elmenni a Moszkva térre!

Függöny.

Negyedik felvonás 40 év múlva. Jenyiszejke hálószobácskája.

Natáska pizsamában, kezében gyufával.

Tiszta Szívvel

VÉGE Murzsa Tímea

24

Így írtok ti

A színész szerepe Most nincsen rá idő, hogy megköszönjem ezt…

A hangok hullámozva, rezegve kavarogtak a térben, mintha tulajdonosuk sírna. Elérték a színház első sorait, de nem süvíttek át a székeken, hanem szépen lassan befúrták magukat a kárpitozás molyrágta lyukai közé, megzavarva ezzel a székek hosszú éveken át kialakult flóráját és faunáját. Robert C. Beckford rendező kelletlenül hajolt el a szavak elől. Sosem hagyta magát megfertőzni az emberi jellem olyan gyengeségeivel, mint a szánalom vagy az együttérzés.

Pedig a színpadon álló figura minden ízéből sugározta a megtörtséget miközben Orgon szövegét szavalta. Samuel Wainwright nem először volt egy színdarab szereplőválogatásán. Kitűnő színész volt, mint ahogy az már lenni szokott nehéz gyermekkorral. Samuel sosem tudta feldolgozni, hogy gazdag, szerető családban született, és hogy szülei végig támogatták a pályáján. A színész számára a művészet csakis kicsapongó, viszontagságokkal teli életből születő dolog lehetett, melyből önmaga vajmi keveset élt meg. Bár egyszer, nem sokkal azután, hogy kitűnővel diplomázott Cambridgeben, és kihagyta az evezősversenyt egy heveny lábkörömbenövés következtében, úgy döntött, hogy megszakítja családjával a kapcsolatot, és elkezdi egy igazi művész életét élni, de mivel továbbra is erősen kötődött a Wainwrightok bankszámlájához, lépései nem hozták meg a kellő sikert. Ettől függetlenül Samuel Wainwright minden mozdulatáról lerítt, hogy tudja milyen, nehéz körülmények között élni. Szelíd, hallgatag ember volt, aki csak akkor panaszkodott, ha a lehető legtöbben figyeltek rá.

- …de tán megérem, és az ég megsegít abban, Hogy hű szolgálatát még viszonozni tudjam, Isten ve…

- Bravó! Nagyszerű! – állította meg Beckford.

Tudta, hogy megtalálta az emberét.

Samuel Wainwright még egy ideig mozdulatlanul állt a színpadon. Nem szokott hozzá hogy félbeszakítják, és nem is állt szándékában hozzászokni.

Beckford azonban nem zavartatta magát.

Ezt a szerepet mintha önre írták volna!

Wainwright egy kissé elgondolkodott azon, hogy bóknak vegye-e az iménti állítást, de aztán úgy döntött, hogy inkább nem teszi, és sértődötten leoldalgott a színpadról, hogy helyet foglaljon Beckford balján.

25

- Nem tudom menni fog-e – fordult szomorú képpel Beckfordhoz.

- Ugyan…

- Tudja, mostanában nagyon sok nehézségem van. Nem tudom, képes vagyok-e minden este száz százalékot nyújtani.

- Maga nyolcvan százalékosan is megéri a pénzét – nyugtatta Beckford higgadtan.

Egy rövid időre csönd lett a teremben. Wainwright azon gondolkodott, vajon képes-e ő egyáltalán arra, hogy nyolcvan százaléknál kevesebbet nyújtson magából. Önmagával szemben mindig megértő volt, és tudta, hogy bárkinek lehetnek rossz napjai. Többször látta már, hogy tehetséges kollégái hogyan zavarodnak bele egyszerű szövegeikbe, hogyan roppan meg a gerincük miközben azt a kolléganőjüket emelgetik, akit az előző napi premier után egy jókora bonbonnal köszöntöttek. Csak éppen, valamilyen véletlen folytán, vele még nem fordult elő soha ilyesmi. Wainwrightnak egyébként sem volt szokása bárkit is megajándékozni.

- Hát igen. Tálán igaza van. De tudja, nagyon nehéz lesz összeegyeztetni a próbákat. Nem szeretek senkit sem hátráltatni, de a kezelések - Tudja mostanában sok gondom van az orrsövényemmel. – meg a jótékonyság…

Wainwright élvezettel vetette bele magát kemény és megpróbáltatásokkal teli életének elemzésébe. Beckford figyelme azonban már teljese elkalandozott, és a felé tartó mogyorósvajas szendvicsére összpontosult. A vastagon megkent szendvics, melynek tetejére egy brit zászló volt szúrva, büszkén feszített a tányér közepén. Készítője súlyos hiányosságokkal küzdött a konyhai ismeretek terén, amik még a viszonylag egyszerű szendvicsen is kiütköztek. Ezt egyedül a hatalmas lelkesedés egyensúlyozta ki, amivel Beckford titkárnője készítette.

Amikor Beckford álláshirdetést adott fel, eszébe sem jutott, hogy a „Titkárnőt keresek gyors- és gépírói képesítéssel.” általános szöveg mellé még az „alapvető konyhai tapasztalatokkal” bírást is fel kéne tüntetnie. Az új titkárnője legalább annyira meg volt lepődve, amikor először küldte ki a konyhába, de mindenképpen új kihívásként élte meg a dolgot.

Beckford élvezettel figyelte, ahogy szendvicse közeledik felé, fiatal és lelkes titkárnője kezében.

Wainwright észrevette, hogy Beckford nem hallott semmit sem az unokaöccse kicsapongó életéből,

Tiszta Szívvel

Így írtok ti sem a jótékonysági árverezésből, melyen véletlenül elárverezték az ágyát, ezzel súlyos gerincproblémákat okozva az inasának, akit nem lehetett attól viszszatartani, hogy átadja saját fekhelyét munkaadójának, így most Wainwrightnak kell kezeltetnie.

- Magával nem lehet beszélgetni… Talán mégsem kéne elfogadnom a szerepet – gondolkodott hangosan Wainwright.

- Ne mondjon ilyet! Maga nélkül meg sem rendezném.

Beckford felocsúdott és letette maga mellé a szendvicsét.

- Azt hiszem, én is így tennék a maga helyében… Rendben. Vállalom.

Wainwright megadóan nézett maga elé néhány pillanatig majd új lendülettel folytatta monológját.

Beckford pedig élvezettel figyelte azt a fénysugarat, amelyik a gondosan vasalt nyakkendőjével kacérkodott, a fénysugár viszont megunta Beckfordot, végig menetelt a széksoron, óvatosan kikerülve Beckford mogyoróvajas szendvicsét, majd felmászott az ajtó kilincsére. Néhány pillanatig azon egyensúlyozott.

De amikor hirtelen kivágódott az ajtó, elvesztette az egyensúlyát, nekivágódott a szemközti falnak, ahonnan visszapattant egyenesen a belépő személy arcára.

Az arc könnyedén állta a fény támadását. Sőt, Julienne Cass bőre, amint megérezte a sugarakat, a saját, kísérteties, semmiből jövő ragyogásával versenyre kelt a szoba fényével és könnyedén nyert.

A színésznő annyi magabiztossággal sétált fel a színpadra, mintha tisztában lenne az ajtóban elért hatalmas sikerével.

Beckford intett a súgónak, hogy olvassa Tartuffe szövegét, Miss. Cass megrázta a fejét, jelezve, hogy nem él a lehetőséggel. Tudta, hogy nincs szüksége a kijelölt szövegrésznél többre. Félig hátat fordított a nézőtérnek és lesütött szemekkel kezdett beszélni, miközben kislányosan játszadozott a nyakában függő láncsorral. De Julienne Cass hangja, a nő minden bája ellenére is, őrmesteri szigorral menetelt végig a széksorok között, kemény, parancsoló mássalhangzókkal megfélemlítve a nézőtéren ülő két férfit.

- Igen. Nagy titkokat kell meghallania.

Az ajtót csukja be, mielőtt belekezdek És nézzen jól körül: félek, valaki meglep.

Egyikünk sem akar még egy olyan ügyet, Mint mi az előbb halálra rémített.

De ki gondolta, hogy ilyen meglepetések Várnak? Féltettem önt, mikor Damis belépett.

De láthatta ön is, hogy mindenekelőtt…

Julienne Cass óvatosan kerülgette azt a helyet, ahol

Tiszta Szívvel

nem létező partnere állt. Hatalmas, barna szemeit most már fel-felemelte, és csillogó tekintettel nézte az előtte álló üres teret. A levegő azon részecskéi melyeket eltalált pillantása, izgatottan fellángoltak, majd apró darabokra törve tűntek el az éterben.

- Önt védtem és hogyan csillapítottam őt, Csak épp az nem jutott eszembe zavaromban, Hogy az egész ügyet szemébe letagadjam.

De égnek hála, jól végződött az eset És ennél biztosabb ügyünk nem is lehet, Mert szent híre elől a vihar messze hátrált S nem tűri ön körül férjem a gyanú árnyát.

A rágalommal úgy dacol az én uram, Hogy parancsa: legyünk csak kettesben vígan, Ezért megtehetem, hogy önnel e szobában…

A színésznő egészen közel hajolt a képzeletbeli alakhoz. Kezei már nem a láncát, hanem a láthatatlan férfi nyakkendőjét igazgatták, szemei pedig tisztán ragyogtak az előtte lévő, immáron légüres térre.

- Kettesben maradok - meg lehet tenni bátran, S csupán ezért merem feltárni szívemet Az ön tüze nyomán máris lángot vetett.

Csend lett. Julinne Cass lesétált a színpadról és helyet foglalt Beckford jobbján, miután átadta neki a mogyoróvajas szendvicsét.

- Mikor lesz az olvasópróba?

A színésznőnek eszébe sem jutott megkérdeznie, hogy megkapta-e a szerepet. Igaz, a két férfi mélyhűtőből kivett haléra emlékeztető tekintete magában hordozta a választ, csupa nagybetűvel.

- Két hét múlva. -- ocsúdott fel Beckford. - Ott megkapják a jelmezterveket is.

- Ne legyen selyem! Nem szeretem a selymet. Julinne Cass hatalmas szemei Beckfordra szegeződtek. A szemek varázsa most azonban Beckford békává változtatására összpontosult.

Beckford nyelt egyet, majd biztosította a színésznőt, hogy nem fog ilyesmi előfordulni. A három alak némán bámulta a színpadot pár másodpercig, majd Beckford megtörte a csendet.

- Önök már játszottak együtt Molière darabban.

Remélem most is siker koronázza majd a közös együttműködésüket.

A két színész hidegen végig mérte egymást, aztán Wainwright elfordult és a székek kárpitozásán bukfencező, és egymást gáncsoló porszemeket bámulta. Nem mintha különösebb problémája lett volna a színésznővel, pusztán egy felfuvalkodott és érzéketlen nőszemélynek tartotta. Julinne Cassnak szintén nem volt személyes gondja Wainwrighttal azon kívül, hogy nagyszerű párhuzamokat tudott

26

Így írtok ti volna vonni a színész és egy csúszómászó között, amin átment egy busz.

- Nem gondolja, hogy nehéz lesz eljátszanom a szerető feleséget, ha Mr. Wainwright lesz a férjem?

- Fordult Beckfordhoz, aki nem gondolta így. - Nézzen rá! Öreg, kopaszodik is, és sportosnak se mondanám.

- Kifelejtette a legjobbat! Gondjaim vannak az orrsövényemmel! - sértődött meg Wainwright.

- Igazán nem kell majd szeretnie - nyugtatta meg a színésznőt Beckford. Tegye azt, amit mindig szokott!

- …Öö…Felejtsem el betenni a kontaktlencsém?

- Szeressen a színpadon lenni!

Wainwright megunta a társalgást és elsietett az ortopéd szakorvosához. Beckford jó szórakozást kívánt neki, Miss. Cass pedig még utána kiáltott, hogy nehogy az ablakon lépjen ki, mivel három emelet zuhanás után, még ennél is rosszabbul nézne ki.

Beckford kényelmesen elterpeszkedett a székében. Nagyon jól érezte magát, mert megérezte, hogy egy nagyszerű munka elé néz.

Bagdi Sára

A Felesleges Ember Felém jött. Elegáns, fekete öltönyben. Fején galambszürke puhakalap pihent. Arca színtelen volt, szeme unottságot és közömbösséget tükrözött. Ő volt az, a Felesleges Ember. Sétált komótosan, nézelődve. Aurája színtelennek hatott, a levegő furcsán elmosódott körülötte. Nem bírtam róla levenni a szemem. Belenéztem a semmitmondó szempárba és szinte hallottam, ahogy a Felesleges Ember felesleges hangján megszólal.

- Kell valami?

Lesunytam a szemem. Mégis mi kéne? Semmi…

Levette rólam tekintetét és tovább sétált. Lassú, hosszú léptekkel. Már sokszor láttam erre, minden reggel hét órakor elhaladt az ablakom előtt, arcán fanyar mosollyal. Az emberek elkerülték őt. Én viszont… félelemmel vegyes csodálattal gondoltam rá. Hiszen szabadabb volt, mint bárki, akit ismertem.

Találkozásunk után elhatároztam, hogy követni fogom Őt. Reggel lementem a házunk elé. Vártam. Őt vártam. És akkor megjelent. Nagyokat lépett, de nem sietett. Hová is siethetett volna? Semmi dolga nem volt. Irigyeltem őt. Nyomába szegődtem, lélegzetvisszafojtva figyeltem árnyékát.

Betért egy kis pékségbe és én csodálkoztam, hát ő enni is szokott? Kinn vártam rá, mosolyognom kellett. Most leleplezlek, Felesleges Ember! Papírzacskókkal lépett ki a boltból, majd a Károlyi kert felé vette az irányt. Dobogó szívvel követtem, beszívtam bódító semmi-illatát.

Bement a kovácsoltvas kapun. Én utána, lábnyomain egyensúlyozva. Megállt, leült egy padra.

Elővett egy könyvet. Esterházy, olvastam a gerincen. Arra gondoltam, holnap én is Esterházyt olvasok majd… Hirtelen elrakta a könyvet, és elővett

27

egy füzetet. Puha, bőrkötéseset. Szinte éreztem a papír kesernyés öreg-illatát. Igazi művészkönyv lehet. Most elkezdett írni. Szemöldökét összehúzta, karcsú, botszerű ujjaival erősen fogta a tollat. Milyen esetlenül áll a kezében a toll, gondoltam. De mégis, mást nem tudtam elképzelni a kezében.

Hosszan néztem, ahogy kalapja árnyékot vet a zöld padra. Aztán már az arcát pásztáztam, a karakter nélküli arcot, amiben mégis van valami megkapó.

Megpróbáltam belesni agytekervényeibe, kitalálni, mit gondol. Tekintetem újra rátévedt a merev kezekre. Szinte fájt, hogy nem tudom, mit írhat. Oda kellett ülnöm mellé, vonzott engem.

Leültem hát mellé a padra. Nem nézett rám, némán írt. Szája szegletében halvány remegés futott végig. Néha feltekintett semmilyen-szemével, merengett kicsit. A szemek rátévedtek a parkban játszadozó gyerekekre. A Felesleges Ember mosolyra fakadt. Rendezett hajából kiszabadult egy tincs. Pár percre olyan emberinek tűnt.

Nem tartott sokáig. Ismét révetegen ült a padon, egy kósza pillantást sem vetve rám. Vajon tényleg nem vett észre? De hát itt ülök mellette. Vegyen már észre! A kezeim ökölbe szorultak. Akarom, hogy észre vegyen! Nem bírtam tovább. Megszólaltam.

- Uram, elnézést. Megkérdezhetem, mit ír?- cincogtam fejhangon.

- Esetleg.

Hálásan néztem rá. Csendben ültem tovább. Az egyetemi templom órája delet ütött, rémlett fel a tudatalattimban.

Ekkor megszólalt: - Végeztem.

Elém tolta a könyvet. Szálkás betűi nehezen olvashatóak voltak, de kétségtelenül ez a négy sor állt a

Tiszta Szívvel

Így írtok ti & Búcsúzunk papíron: És röppent-tovaszállt, tűzcsík mögötte, kitárta szárnyait és a Valóság elütötte.

Visszaadtam a könyvet, megköszöntem. Nem mertem véleményt mondani. Pár percig üvöltött a csend, majd a Felesleges Ember megszólalt.

- Hát nem tudod, ki vagyok?

- De… - suttogtam.

Bólintott és elindult. Pár perc után hátra nézett, szemöldöke kérdően a magasba emelkedett. Hát mégis vele mehetek. Átsétáltunk az Erzsébet hídon, én a háta mögött lépkedtem, bizonytalanul, de boldogan.

- Idéznék - szólalt meg hirtelen. - A Wertherből.

Ismered?

- Nem - feleltem és elpirultam.

Szívem összeszorult. Most biztos hülyének tart.

Csendben kullogtam mögötte. Azt kívántam, bárcsak beszélne hozzám. De nem tette.

Egész nap mászkáltunk. Estefelé vettem a bátorságot, és megkérdeztem: - Önt nem várják haza a gyerekei?

Nevetett. Furcsa volt ez az emberi gesztus tőle.

- Nem… nekem nem ezt a szerepet osztották.

- Akkor Ön olyan szingliféle?

- Mondhatni, bár ez elég alantas szó.

Megállt, sziluettjét beragyogta a napfény. Még sosem láttam ennyire szépnek. Mögötte ódon ház állt.

- Viszlát – mondta, és bement a kapun. Én meg csak álltam ott, ügyefogyottan. Pár perc múlva hazaindultam. A zsebemben lapuló pénzből megvettem az Esterházyt. Felmentem régi körfolyosós házunk lépcsőin, magamhoz vettem apám kalapját és öltönyét. Hallottam, ahogy anyám utánam szólt: - Hol voltál? És ez meg… miért van nálad?

- Nem fontos… úgysem értenéd.

Leszaladtam a lépcsőn kezemben az Esterházyval. Az utcára kiérve lelassítottam lépteim. Komótosan a Károlyi felé indultam. Úgy éreztem, az emberek kikerülnek. Szívem gyorsabban kezdett verni, éreztem, endorfin szabadul fel a szervezetemben...

Murzsa Tímea

Búcsúlevelek a 12.évfolyam diákjaitól

Első levél Hogy mit érzek az Apáczai iránt most, hogy lassan már papíron nem tartozom ide? Mit mondanék, ha megkérdeznék, mit éltem át az elmúlt négy év alatt, és hogy érzek az elmúlt négy év után? Választhatnám, hogy sorra veszem a sok apró emléket, s albumba fűzöm őket. De engedjétek meg, hogy ehelyett inkább Kertész Imre és a Sorstalanság utolsó szavaival éljek: „Köröttem is mintha valami változott volna: csökkent a forgalom, az emberek léptei lelassultak, hangjuk elcsöndesedett; tekintetük megenyhült és arcuk mintha egymás felé fordult volna. Az a bizonyos jellegzetes óra volt ez – még most, még itt is felismertem –, legkedvesebb órám a táborban, s valami éles, fájdalmas és hiábavaló érzés fogott el utána: a honvágy. Egyszerre minden megelevenedett, minden itt volt és föltolult bennem, mind megleptek furcsa hangulatai, megremegtették apró emlékei. Igen, egy bizonyos értelemben ott tisztább és egyszerűbb volt az élet.”

12.a

Tiszta Szívvel

28

Búcsúzunk

Második levél A 12.B-től Hát búcsúlevél, ugye. Kitől búcsúzunk? Engedjétek meg, hogy először egymástól tegyük meg. Érettségi szünetben járunk éppen, és nagyon hiányzunk egymásnak. Négy év permanens együttlét volt, már megszoktuk. 12.B, 201-es terem. Reggel bementünk, teáztunk vagy kávéztunk. Néha a bioszosok jöttek a humánhoz, néha fordítva történt. Mindegy is, a lényeg az volt, hogy együtt legyünk. Most úgy tűnik, szétszéledünk sokfelé, a szélrózsa szinte minden irányába. Hogy hogyan tovább? Lesz-e Velünk még, vagy csak Velem és Veled lesz?

VELÜNK lesz… ilyen formán a búcsú felesleges. A közösség tovább él, csak a hely lesz más. És végül is ez az egyik értelme a középiskolának. Hogy összekovácsolódjunk. És akkor most nektek pár szó. Tudjuk, azért jöttetek ide, mert ez egy jó iskola. És tényleg az. Nekünk az volt. Az érettségi egy része lefolyt, nagyon féltünk tőle. De meglett… A tanulás fontos dolog, de azért a szociális élet sem utolsó. Szóval, ha megfogadjátok, akkor adunk egy tanácsot (ha nem, akkor is)! Nekünk eléggé bejött. Élvezzétek ezt a négy/hat évet, mert hamar elmúlik! És ne engedjétek el egymás kezét. Emlékezni fogunk rátok. Főleg Zamárdira (Csillaghullás, ugye-ugye).

Fura nektek most így, félig még gimisként, félig már többként írni. Igazából kicsit félünk, nem, nem az egyetemtől (abba már beleszoktunk itt...) hanem attól, hogy mennyire erős a barátságunk. Persze, ahol mi állunk most, onnan talán még nem nagy a távolság. Még nem érezzük át azt, hogy milyen lesz, ha nem együtt telnek el a hetek. Vajon akkor is megmarad a barátság, ha nem lesznek mindennapos közös élményeink? Mi dolgozni fogunk érte.

Egyébként meg fogadjátok meg Karinthy szavait (hamár részben humán tagozat): „… s amint ott ültem a kávéházban, esett az eső, és minden szomorú volt - ekkor én egyszerre eltűnődtem álmomban, és azt gondoltam, hogy ez mégiscsak lehetetlen, hogy én már huszonhét éves vagyok, és minden így megy: - és egyszerre eszembe jutott az osztály, és hogy hiszen én tulajdonképpen a hatodikba járok, és nekem még sok dolgom van, meg kell csinálni a mértani rajzot, át kell néznem a történelmet és közben gondolni kell a jövőre, ami nagyszerű és csodálatos lesz, mert hiszen még csak tizenhat éves vagyok.

Szóval jól átgondoltam mindent, és világosan rájöttem, hogy én most nyilván csak álmodom, és méghozzá nem valami szép és dicsőséges álmot, hanem egy elég kellemetlen és tökéletlen álmot, és hogy a legokosabb, amit tehetek, ha erőlködöm és fölébredek, és átnézem a mértant, és bejövök az osztályba. Az esős ablaküveghez szorítottam a fejem, és erősen elhatároztam, hogy most felébredek és egészen más szemmel nézem majd azt az igazi életemet, a középiskolában. Nem látom olyan keservesnek és fárasztónak és nyomasztónak; hanem figyelni fogom benne mindazt, ami benne kedély és humor és emlék és szép fiatalság: amit innen, ebből a távolságból olyan tisztán látok már - megnézek mindent jobban, mint eddig - és nektek, édes barátaim, kedves középiskolai tanulók, újra megmutatom, és figyelmeztetlek benneteket, hogy mennyi szín és furcsaság és élet mindez és mennyi emlék és mennyi remény.”

(Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem)

Hát,sziasztok!

29

Tiszta Szívvel

Búcsúzunk

Harmadik levél Titkos segítség a 12.C-hez, avagy „ZSÍR VOLT A BULI” Nem szeretnék most érettségi szinten összefüggőt írni magunkról (főleg mert olyanból elég egyszer írni bizonyos időközönként...). Inkább csak úgy összegyűltek emlékezetesebb pillanatok, ezekből szeretnék most idézni. Hiszen együtt nőttünk fel a legtöbb értelemben, amit a sok közös 18. party emlékfoszlányai is tanúsítanak.

Javasolták, hogy emeljem ki azt, milyen vicces volt, amikor Szekeres tanár úr kifeküdt a padra magyarázás közben, és úgy festett, mint egy naptej reklám. A Sás-tónál egy szerencsétlen ágy bánta, hogy éjszakánként a fölötte levő ablakon ugráltunk ki az udvarra. Rousseau mindenre válasz, és a száz az egyetlen szám. Pető tanár úr bevezetett minket az elemi zugevés fogalmába. Valakinek bevillant, hogy régen voltak deguink, de elszöktek a suliban, és a legenda szerint csúnya véget ért a találkozásuk egy takarítónénivel. Hozzáfűzném, hogy három superfly kép készült, noha ötször jártunk már Andalóban. Három medve, persze a jó értelemben. Kolozsvárról csak annyit, hogy jáp jáp jáp. Hetedikben még Hagymakutató Csoportunk is volt. Kollektíven imádjuk a 11.C-t, akiknek örömmel adjuk át a rangidősöknek járó stafétát. Magyarfakton meg kellett simogatni egy széket, és az orrváladékból mély következtetéseket illett levonni. Amikor kicsik voltunk, féltünk a balatoni réz****ú bagolytól, de a gumibékák már akkor is menők voltak, akkor is, ha a fogszabályzó miatt csak cincálni tudtuk. Mind tudjuk, hogy Gyöngyöspata társadalmi élete majdnem olyan színes, mint az Upper East Side-é, de azért nem egy Lila akác köz. A Trójában játszott Brad Pitt és Jolán Angéla, azaz Angelina Jolie. Francián meditáltunk és süteményt sütöttünk úgy, hogy a citrom lelkesedése is benne volt, bugyogtunk, és bemeszeltünk egyet a belisztezett terv fölött (egy szóval éljenek az internetes fordítóoldalak). Tirolban egyre többetekkel kötöttünk barátságot és a szexi Maxtől a raftingolás alapjait is elleshettük. Volt Lyenci, volt a jó lábú kistanár, a seggédtanár, a szexi matekkistanár, akit a fiúk is megnéztek, és persze JP, meg Sztróberi. Azt is meg kell említeni, hogy Krakkóban Debbie ménesévé avanzsáltunk. Szilvásváradon visszafoglaltuk Rohác várát diplomai úton.

Hegedüs Móni már édesanyánk aláírását hinné kamunak, annyiszor voltunk gyenge virágszálak tesi helyett. Pózoltunk pápakrémessel, majd egy idő után már mindennel. Néha azon nevettünk, hogy VALAKI öt perc múlva kezd el nevetni egy borzasztó viccen. Egyszer csaptunk egy original Chemical Partyt CZKnak, miután a szippantóautó eltakarodott az ablak alól. Jöttek helyette fúrók. És Zánkán lerepült egy tekintélyes méretű kefe az erkélyről, és a rókakóma is jött. Kétszer is megjártuk Németországot, fogalom a Wasserversorgung, ha Zsövére gondolunk. A nagyok által bemutatott Andrej mindenkinek a barátja lett legalább egy rózaszínű póló erejéig. Gyakran levelez, avagy éljen a szöveges értékelés. Együtt denszeltünk a Numanumahére, aztán később a Rumadaira, fejből tudjuk a Menyország Touristot és a Muro Shavot. Panni néni szerint ki kell mondani, hogy Milicent egy számító kis dög! Viszont sosem tudtuk meg, hogy Fejős Éva hány éves valójában. A fiaink szerint mi rendelkeztünk a legjobb felhozatallal, ha ÉRTITEK, mire gondolok.;) Ennek felfedezése közben kiderült, hogy ez nem a Margitsziget! Mondták azt is, hogy legyen benne, hogy nem egy szürke, unalmas, versenyistálló-börtön keverékben töltöttük el életünk (ami szigorúan nem Dobos-torta!) talán legszebb hat évét, mint ahogy sok külsős gondolná. Néhányan tettünk is érte, hogy létrejöjjön egy közösségi tér a harmadikon, akkor is, ha ezt már csak ti élvezhetitek majd igazán. Aztán tanári oldalról is érkeztek ötletek. Középiskolás létünk utolsó németóráján megtudhattuk, hogy igen, ők is szeretik, ha megdicsérik őket. És igazuk van, még sosem tudtam igazán elmondani, mennyire jó érzés volt ott ülni a habosbabos rucinkban és arra gondolni, hogy igen, hat éve azt hallgatom, hogy az Eötvös így és az Eötvös úgy, de az én szalagavatómon nekem is táncoltak a tanáraim. Úgyhogy igazán, éljen az Apáczai! <3 ÉS CÉ, CÉ, HAJRÁ CÉ, ahogy tesin szurkoltunk egymásnak, a galád A-sok ellen. :D Összességében, hiányozni fognak azok a letört csempék…

Tiszta Szívvel

30

Búcsúzunk & Zene

Negyedik levél Csak a 12. D nyilaitól ments meg, Uram, minket! Hogy ez a mondat így elhangzott-e a tanáriban vagy az iskolában, azt nem tudom, de hogy valami hasonló igen, abban nem kételkedem. Azt bizonyosan állíthatom, hogy ez az osztály nem volt a tanárok álma. (Legfeljebb csak rémálma.) Aktivitásunk és lelkesedésünk sem hasonlított mindig a tudásra éhes diákéhoz. Összefogásunk is nehezen ment. Azon kevés esetek egyike, amikor ez megtörtént például, a papírgyűjtés volt. Mindenki hozott valamennyi papírt. Volt, aki lelkesen járta az utcákat, akár szüleit is mozgósította. Mi motivált minket? Egyértelműen a szabadnap. No meg, hogy valahogy mi is megmutassuk, hogy mire vagyunk képesek, ha már az órákon nem sikerült. És megcsináltuk! Elsők lettünk. A szabadnapon azért, jó osztályhoz híven közösen mentünk el egy kiállításra.

Ha jól emlékszem az „Ability Parkba”, fogyatékos emberek közé. Nem mindennapi osztály, nem mindennapi helyszín. Közös programjaink általában érdekes kiállítások, színházi előadások voltak. Az osztálykirándulásokat se felejtsük ki! Ezek alkalmával szövődtek komolyabb barátságok, esetleg szerelmek, s ekkor nyílt lehetőségünk egy kicsit más oldaláról is megismerni a másikat.

Azt hiszem, az osztály hasonlított egy graffitire. Nem az impozáns épületek közé való. Nem mutatjuk meg egy turistának, nem vagyunk rá büszkék. Sok szépérzékű ember legszívesebben minél előbb lefestetné újra szép fehérre. Teli van firkálva a fal! – mondják első benyomásra. Valóban, nem egyöntetű, sőt együtt talán nem is mutat úgy, mint egy szép tájkép. Sokan rajzoltak rá, és nem beszéltek össze, hogy milyen legyen. Mindenki azt festette fel, ami neki akkor épp tetszett. De ha valaki veszi a bátorságot és közelebb megy hozzá, talán talál magának egy-egy olyan részletet, ami tetszik neki. Egy egyedi betűtípus, egy jól eltalált karikatúra, vagy csak egy egyszerű virág. Reméljük, ha az egész osztály elsőre egy kicsit viszszataszítónak is tűnt, legalább egy-egy személyt találtak, aki valamilyen szép emléket hagyott magukban, bennetek.

Albumkritika MGMT: Congratualtions „Érdekes… érdekes… hm. Érdekes… nem rossz... egész jó.”

– Akár ennyivel is leírhatnám az MGMT új albumát, de ha már megvettétek az újságot, még idekanyarítok pár mondatot.

A 2008-as év felfedezettjei többek között olyan slágereket tudhatnak magukénak, mint a Kids és a Time to Pretend, de ez az albumuk egy ilyet se tartalmaz. „Tehát rossz az album?” – kérdezhetnénk, a válasz viszont „nem” lenne, mivel az összes számból árad a lazaság és a könnyed nyári éjszakák hangulata.

Persze érdekes lesz megnézni, a rajongók hogyan reagálnak majd erre a lépésre, de szerencsére a külföldi szaksajtó jól bereklámozta már előre, hogy legalább az első héten vegyék az albumot.

31

Tiszta Szívvel

Zene & Utcabál Biffy Clyro: Only Revolutions Ezelőtt 10 évvel a Biffy Clyro rajongótáborát egy igencsak szűk réteg alkotta, de 2006-os albumukkal („Puzzle”) végre nyitottak egy sokkal populárisabb irányba. Az „Only Revolutions” egy kiforrott zenekart mutat meg, akik képesek arra, hogy egy albumba megírjanak 4-5 slágert, és ennél nem is kell több. Bár a monumentális nyitány (Captain) enyhén a mai popkultúrára hajaz, az olyan számok, mint a Bubbles és a Many of Horrors igazán stílusos és rádióbarát szerzemények. Összességében az album nagyon tetszett, és nem hiszem, hogy hamar megunnám.

Jamak Ármin

Tisztelettel meghívjuk A 2010. június 11-én, pénteken 15 órától 22 óráig az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium és Kollégium szervezésében tartandó

Apáczais tanévzáró utcabál és tehetségnapra!

Helyszín: a sétálóutcává alakított Papnövelde utca, a gimnázium belső udvara és tetőterasza A rendezvényt megnyitja: Csermely Péter professzor, a Bölcsek Tanácsának tagja, volt apáczais diák Program: Új oldalukról mutatkozik be az Apáczai és partneriskolái, volt és jelenlegi diákjai, tanárai: Rockzenekarok koncertjei Harcművészeti bemutató Irodalmi beszélgetések Tiszta Szívvel – nyílt szerkesztőségi ülés Kézműves sátrak Fotó- és plakátkiállítás

Tiszta Szívvel

32

Utcabál Részletes program: Nagyszínpad (Egyetem tér) 14.30-15.30 Diorit zenekar, majd megnyitó (köszöntőt mond Csermely Péter professzor, a Bölcsek Tanácsának tagja) 15.30-17.00 Mozaik-együttes 17.00-17.30 Harcművészeti bemutató 17.45-18.15 Péntek zenekar 18.15-18.45 Szent László Általános Iskola énekkara 19.00-19.20 Tánc 19.30-20.00 Bűvész bemutató

20.30-22.00 Müller Péter Sziámi és az Első Osztályú Vidéki Srácok, vendég: Odett Tetőterasz 17.00-17.30: Illuzórikus zenekar 18.00-18.30: Mármint zenekar 18.45: The Project 19.00-20.30: Pamela Anderson Band

Udvar 20.30-22.30: Futball VB közvetítés (Uruguay-Franciaország) Folyamatosan: sörsátor, ételek, italok

Kollégiumi terasz Kollégista találkozóhely

Papnövelde utca 18.30-tól vendégünk Bächer Iván, Török Annamária és Lazáry Áron

Kézműves sátrak az utcában: Porcelánfestés (kiégethető) Kötés, horgolás, varrás Gyöngyfűzés, ékszerkészítés, nemezelés Makramé Hozott alapanyagból: szalvétatechnika, mozaikozás, üvegfestés (biztosítunk: szalvétát, ragasztót, mozaikot, fúgát, üvegfestéket)

Tiszta Szívvel – iskolaújság – sátor: Archivált Tiszta Szívvel példányok megtekintése, rendelése IQ teszt Kötetlen beszélgetés 15.00-18.00: Interjúkészítés, közvélemény-kutatás Rejtvényfejtés a belvárosban 18.00-20.00: Nyílt szerkesztőségi ülés

Fotó- és plakátkiállítás: AVE pályázatra készült apáczais fotók Angol órákon készített projektmunkák A 2010-es tanévünk képekben

Bolhapiac, árverés, vásár, vurstli: Dísztárgyak, ékszerek, táskák, pólók Kávék, üdítőitalok, stb. Ügyességi játékok

33

Tiszta Szívvel

Utcabál Tiszta Szívvel Sátor 1600-1800: Verseny jellegű feladatok 2-3 fős csapatok részére.

A, INTERJÚ VAGY KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS KÉSZÍTÉSE INTERJÚ - alanya és témája: nem meghatározott - terjedelme: kb.1-1,5 A4-es oldal (kb.8-10db megválaszolt kérdés) KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS - témája: nem meghatározott KÉRDÉSEKET EGYEZTETNI A SZERKESZTŐSÉGGEL LEHET! - terjedelme: 50-100 ember megkérdezése

Minden eredményesen elkészült interjút, felmérést díjazunk. A legjobbak megjelennek a jövő évi iskolaújságban!!!

B, REJTVÉNYFEJTÉS A BELVÁROSBAN (15 állomásos logikai verseny a belváros általunk térképen kijelölt utcáin, terein) - a játékosok a sátorból indulnak (1.állomás), ahol megkapják az első megfejtendő rejtvényt - a rejtvény megfejtése a következő állomás helyszínét jelöli, - minden állomáson található rejtvény, - a rejtvények el nem mozdítható tárgyakon találhatók, - az állomásokon nem tartózkodik állomásvezető!

- a megtalált, majd megfejtett rejtvényeket eredeti helyükre vissza kell rakni, (hogy a később odaérkező csapatok is részt vehessenek a játékban!)

A leggyorsabb csapatot ajándékkal díjazzuk!!!

1800-2000: Év- és évfolyamzárás.

A, INTERJÚK ÉS KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁSOK KIÉRTÉKELÉSE, DÍJAZÁSA B, NYÍLT SZERKESZTŐSÉGI ÜLÉS - éves értékelés - „creative brainstorming” - kötetlen beszélgetés - üdítő és sütemény 00

00

16 -20

- IQ teszt, - archivált Tiszta Szívvel példányok, - kötetlen beszélgetés, - és kellemes hangulat!

Tiszta Szívvel

! k u j r á v l tte e t e Szer 34

Tartalom

Tartalom Beköszöntő & Impresszum Interjú Gyertyán Attila Tanár Úrral Vadász Viktóriával A Carbovaris együttessel Aranyköpések Ez történt A Comenius programról Robert ante portas Roma - nem-roma Budapest - Kolozsvár Viccek Kritikus szemmel - Az Apáczai Napokról Rejtvény Idegen nyelven - Wash your mouth out with soap!

Ajánló Így írtok ti A három nővér (Csehov paródia) A színész szerepe A Felesleges Ember Búcsúzunk - A 12. évfolyam búcsúlevelei 12.a 12.b 12.c 12.d Zene Utcabál - Részletes program

35

2.

3-6.

6-9.

10-11.

9.

11-12.

12-13.

13.

14-15.

15.

16-19.

19.

20.

21-22.

23-24.

25-27.

27-28.

28.

29.

30.

31.

31-32.

32-34.

Tiszta Szívvel