KÖDLOVAGOK IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA A SZÁZADFORDULÓN 1880–1914
A tanulmánykötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta
KÖDLOVAGOK IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA A SZÁZADFORDULÓN 1880–1914
Szerkesztette: Palkó Gábor Olvasószerkesztõk: Kómár Éva, Kõrös Kata Felelõs szerkesztõ: Cséve Anna A képeket válogatta: Bauernhuber Enikõ Grafika, tördelés: Bieder Anikó és Gelsei Balázs – cadmium grafiklab. A borító Sassy Attila grafikáinak felhasználásával készült. Felelõs kiadó a Petõfi Irodalmi Múzeum fõigazgatója
www.pim.hu © Petõfi Irodalmi Múzeum © Szerzõk
PETŐFI IRODALMI MÚZEUM, 2012
A tanulmánykötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta
KÖDLOVAGOK IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA A SZÁZADFORDULÓN 1880–1914
Szerkesztette: Palkó Gábor Olvasószerkesztõk: Kómár Éva, Kõrös Kata Felelõs szerkesztõ: Cséve Anna A képeket válogatta: Bauernhuber Enikõ Grafika, tördelés: Bieder Anikó és Gelsei Balázs – cadmium grafiklab. A borító Sassy Attila grafikáinak felhasználásával készült. Felelõs kiadó a Petõfi Irodalmi Múzeum fõigazgatója
www.pim.hu © Petõfi Irodalmi Múzeum © Szerzõk
PETŐFI IRODALMI MÚZEUM, 2012
TARTALOMJEGYZÉK
9
ELŐSZÓ TANULMÁNYOK IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA
19
Bednanics Gábor: Impresszió, kép, szókép: Képzõmûvészet és költészet párbeszéde a századfordulón
39
Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények: Irodalom és képzõmûvészet találkozása a Ködlovagok címû kiállításon
55
Cséve Anna: Lirizálódás mint összmûvészeti jelenség a századfordulón. A Ködlovagok világa
67
E. Csorba Csilla: Ködösítés – gondolat-fragmentumok a századelõ fotográfiájáról
79
Szalay Adriana: A mûvészetek közegszerû mûködése KÖDLOVAGOK
93
Eisemann György: Fantasztikum és médium (Cholnoky Viktor: Olivér lovag)
113
Dancsecs Ildikó: A „látvány” poétikája a századforduló novellisztikájában (Gozsdu Elek: Õszi esõ)
127
Kardeván Lapis Gergely: Versengõ valóságok koncepciója a századvégi mûvészregényekben FÜGGELÉK
144
„…a mûvészet egy…”
199
Képjegyzék
TARTALOMJEGYZÉK
9
ELŐSZÓ TANULMÁNYOK IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA
19
Bednanics Gábor: Impresszió, kép, szókép: Képzõmûvészet és költészet párbeszéde a századfordulón
39
Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények: Irodalom és képzõmûvészet találkozása a Ködlovagok címû kiállításon
55
Cséve Anna: Lirizálódás mint összmûvészeti jelenség a századfordulón. A Ködlovagok világa
67
E. Csorba Csilla: Ködösítés – gondolat-fragmentumok a századelõ fotográfiájáról
79
Szalay Adriana: A mûvészetek közegszerû mûködése KÖDLOVAGOK
93
Eisemann György: Fantasztikum és médium (Cholnoky Viktor: Olivér lovag)
113
Dancsecs Ildikó: A „látvány” poétikája a századforduló novellisztikájában (Gozsdu Elek: Õszi esõ)
127
Kardeván Lapis Gergely: Versengõ valóságok koncepciója a századvégi mûvészregényekben FÜGGELÉK
144
„…a mûvészet egy…”
199
Képjegyzék
9
ELŐSZÓ A múzeum intézményét Peter Sloterdijk a meglepetés, vagy pontosabban: a megütközés helyeként azonosítja provokatív esszéjében, amely a Frankfurter Allgemeine Zeitung mellékletében jelent meg 1989-ben. Vannak napok – írja a német filozófus –, amikor a világhoz való odatartozás érzése elhalványul. „A világ olyannak mutatkozik, mint egy film, ahol a hangsávot, az értelmet, lekapcsolták, és nem marad más belôle, mint az átláthatatlan tények vásári forgataga, a tényeké, amelyeket a kéznéllévôség nevetségesen tolakodó vágya hat át. [...] Amikor az abszurd szünet után a nyelv visszatér, nagy a valószínûsége, hogy egy ilyen állapotról azt mondják: olyannak tûnt a világ, mint ha teljesen muzeálissá lett volna.”1 A világ úgy áll elôttünk mint kiállítási tárgy, mint önmaga kópiája: a világérzékelés kizökken a megszokott koordinátái közül. Mindez persze felfogható akár pozitív lehetôségként is, hogy a megszokottra, a körülvevô világra és benne önmagunkra új, friss pillantást vethessünk. Sloterdijk érvelése azonban nem hagy kétséget afelôl, a szerzô a muzeális világérzékelésre egyfajta defektusként, megfosztottságként tekint. Déry Tibor híres, Szerelem címû novellája egy megragadó kép erejéig szintén megidézi a film hangzó síkjának idôleges kiesését mint sajátosan erôs mediális effektust. „Ebben a percben – attól a pillanattöredéktôl kezdve, hogy nem köszönt a börtönôrnek, s a villamos elindult –, abban a percben megszólalt körülötte a világ. Olyasféle érzés volt, mint amikor moziban géphiba miatt egy ideje hang nélkül pergett a film, s egyszerre, egy mondat, egy szó közepén visszatér a hang a színészek üresen tátogó szájába, s a süketnéma terem, melyben mintha a közönség is elvesztette volna harmadik kiterjedését, hirtelen milszekundumos indítással a mennyezetig megtelik hangos zenével, énekkel, párbeszédekkel. Körös-körül minden szín robbanni kezdett.”2 Déry Tibor novellája és Sloterdijk esszéje ugyanazt az effektust idézi meg, jóllehet ellenkezô elôjellel. A múzeum az érvelés szerint azáltal, hogy kiállít, színre visz, megakasztja a világban benne lét magától értetôdôségét, kizökkent, és ez a – negatív – „teljesítmény” adja voltaképpeni funkcióját. Az elbeszélésben a börtönbôl való szabadulás visszatérést jelent a világba, amely ugyanakkor a kirekesztettség, a megfosztottság, a rabság után a
10
11
felfokozott érzékelés horizontján idegennek, túlzottan intenzívnek tûnik. Ennek a sajátos érzékelési módnak a bemutatása, láttatása az irodalmi szöveg – nagyon is pozitív – teljesítménye: az irodalom képes felidézni az elôbb néma, majd (túlontúl) hangos és szinte bántóan színes filmvilág illúzióját, az érzékek túlcsordulását – és mindezt a könyvoldal néma, kétdimenziós és fekete-fehér síkján. De mi történik akkor, ha a múzeumi kiállítás – bámulatos megjelenítôképességû – szövegeket és képzômûvészeti alkotásokat visz színre? Vajon elvész-e a hang, a szín és az értelem, ahogyan azt Sloterdijk sugallja? Fel tudják-e idézni az érzékek szinesztetikus kavalkádját a múzeumi elrendezés „tárgyai”? A kérdés különösen érvényes a századforduló mûvészetének összefüggésében, abban a korszakban, amelyet egyfelôl a felfokozott érzékelés kultusza, a különféle érzékszervek, mûvészetek és médiumok közötti korrespondanciák keresése és – másfelôl – a technikai kép- és hangrögzítés általánossá váló gyakorlata fémjelez. *** A Petôfi Irodalmi Múzeumban a Ködlovagok. Irodalom és képzômûvészet találkozása a századfordulón (1880–1914) címû tárlat (2010. november 10. – 2011. szeptember 16.), illetve az azonos címû konferencia (2011. szeptember 8.) pontosan ezekre a kérdésekre keresett választ: a századforduló mûvészetének önértelmezô alakzatai (lirizálódás és énkultusz; atmoszféra és hangulat; köd, fátyol és homály stb.) hogyan mûködtethetôek irodalom és képzômûvészet találkozásának leírásában és bemutatásában3 – egy évszázad távlatából. Az évszázados távlat, vagyis a jelen nézôpontjának hangsúlyozása azért is fontos, mert az utóbbi évtizedben Magyarországon is egyre jelentôsebbek „a medialitás és intermedialitás szempontját bevezetô irodalomtörténeti kutatások, melyek a különbözô kommunikációs formák változására koncentrálnak”4 – ahogyan Gellér Katalin is kiemeli. A médiumok elméletei által megtermékenyített irodalomtudomány friss tapasztalata a tanulmányok mindegyikében szerepet kap. „Azzal a világgal, amelyben élnek az emberek, nem közvetlenül állnak szemben (a tér nem üres az emberek
és a világ között), tehát valamilyen módon észlelnek, értelmeznek, amin keresztül megértésre jutnak másokkal” – idézi Szalay Adriana az általánossága ellenére is megvilágító erejû tételt. A ma távlatából tehát az a paradigmaváltás vagy szerényebb megfogalmazásban elmozdulás lesz érdekes, amely ebben a köztes térben történik meg, a mûvészi (és nem mûvészi) látás- és kifejezésmódban. Ennek az elmozdulásnak már a századforduló önértelmezésében is egyik emblematikus metaforájává a köd válik. A köd, a homály, a szürkület, az „atmoszférikus jelenségek” láthatóvá teszik a láthatatlant: azt a teret, amely a látó és a látvány közé ékelôdik, és amely a mindennapi észlelésben rejtve marad. Tárgyszerûsítik, megtestesítik azt a mind erôsebb tapasztalatot, amelyet a világérzékelés szubjektivizálódásának nevezhetünk. A látás fizikai/ fiziológiai szubjektivitása (fényviszonyok, látószög, idôjárás stb.) lassanként az érzékelés kulturális kódoltságának és mediális feltételezettségének lesz a jelölôje. Az impresszionista festészet és annak kritikai fogadtatása, e kettô párbeszéde világosan mutatja ezt a folyamatot: a látás fizikai peremhelyzeteinek imitálása a kritika számára szubjektivista (vagyis: nem imitáló, nem mimetikus) kifejezésmódnak minôsül, és ez visszahat az alkotói önértelmezésekre, magára a festôi gyakorlatra: vállalt önképpé válik. A köd a mûvészet láttató, performatív erejét „materializálja”. A megalkotottság, a színre vitel nem elrejtôzik, hanem ellenkezôleg: elôtérbe kerül, a jelszerû karakter, az alkotottság-jelleg, amint erre Bednanics Gábor felhívja a figyelmet, minden mûvészeti ágban egyaránt hangsúlyos lesz. Annál is inkább, hiszen a megalkotottság egyben médiumfüggô tapasztalatként rögzül: a mûvészetek önálló nyelve lehetetlenné teszi a mûvészeti kifejezésformák közvetlen egymásba fordítását. Mi biztosítja akkor mégis a mûvészetek – a századforduló számára oly fontos – egységét a stíluspluralizmus korában? Az esztétizmus gyûjtôfogalma5 az egyik legvilágosabban adódó közös jegy megragadására törekszik, arra a Nietzsche által a klasszikus modernség hajnalán megfogalmazott – korszakjelölô – tapasztalatra, amely szerint a világ kizárólag esztétikai jelenségként igazolható. A (mûvészietlen) világ és az öntörvényû mûvészet szembeállítása azonban nem feltételezi egy egységes esztétikai kód létét, éppen ellenkezôleg, a szabályesztétikáktól és a világ
10
11
felfokozott érzékelés horizontján idegennek, túlzottan intenzívnek tûnik. Ennek a sajátos érzékelési módnak a bemutatása, láttatása az irodalmi szöveg – nagyon is pozitív – teljesítménye: az irodalom képes felidézni az elôbb néma, majd (túlontúl) hangos és szinte bántóan színes filmvilág illúzióját, az érzékek túlcsordulását – és mindezt a könyvoldal néma, kétdimenziós és fekete-fehér síkján. De mi történik akkor, ha a múzeumi kiállítás – bámulatos megjelenítôképességû – szövegeket és képzômûvészeti alkotásokat visz színre? Vajon elvész-e a hang, a szín és az értelem, ahogyan azt Sloterdijk sugallja? Fel tudják-e idézni az érzékek szinesztetikus kavalkádját a múzeumi elrendezés „tárgyai”? A kérdés különösen érvényes a századforduló mûvészetének összefüggésében, abban a korszakban, amelyet egyfelôl a felfokozott érzékelés kultusza, a különféle érzékszervek, mûvészetek és médiumok közötti korrespondanciák keresése és – másfelôl – a technikai kép- és hangrögzítés általánossá váló gyakorlata fémjelez. *** A Petôfi Irodalmi Múzeumban a Ködlovagok. Irodalom és képzômûvészet találkozása a századfordulón (1880–1914) címû tárlat (2010. november 10. – 2011. szeptember 16.), illetve az azonos címû konferencia (2011. szeptember 8.) pontosan ezekre a kérdésekre keresett választ: a századforduló mûvészetének önértelmezô alakzatai (lirizálódás és énkultusz; atmoszféra és hangulat; köd, fátyol és homály stb.) hogyan mûködtethetôek irodalom és képzômûvészet találkozásának leírásában és bemutatásában3 – egy évszázad távlatából. Az évszázados távlat, vagyis a jelen nézôpontjának hangsúlyozása azért is fontos, mert az utóbbi évtizedben Magyarországon is egyre jelentôsebbek „a medialitás és intermedialitás szempontját bevezetô irodalomtörténeti kutatások, melyek a különbözô kommunikációs formák változására koncentrálnak”4 – ahogyan Gellér Katalin is kiemeli. A médiumok elméletei által megtermékenyített irodalomtudomány friss tapasztalata a tanulmányok mindegyikében szerepet kap. „Azzal a világgal, amelyben élnek az emberek, nem közvetlenül állnak szemben (a tér nem üres az emberek
és a világ között), tehát valamilyen módon észlelnek, értelmeznek, amin keresztül megértésre jutnak másokkal” – idézi Szalay Adriana az általánossága ellenére is megvilágító erejû tételt. A ma távlatából tehát az a paradigmaváltás vagy szerényebb megfogalmazásban elmozdulás lesz érdekes, amely ebben a köztes térben történik meg, a mûvészi (és nem mûvészi) látás- és kifejezésmódban. Ennek az elmozdulásnak már a századforduló önértelmezésében is egyik emblematikus metaforájává a köd válik. A köd, a homály, a szürkület, az „atmoszférikus jelenségek” láthatóvá teszik a láthatatlant: azt a teret, amely a látó és a látvány közé ékelôdik, és amely a mindennapi észlelésben rejtve marad. Tárgyszerûsítik, megtestesítik azt a mind erôsebb tapasztalatot, amelyet a világérzékelés szubjektivizálódásának nevezhetünk. A látás fizikai/ fiziológiai szubjektivitása (fényviszonyok, látószög, idôjárás stb.) lassanként az érzékelés kulturális kódoltságának és mediális feltételezettségének lesz a jelölôje. Az impresszionista festészet és annak kritikai fogadtatása, e kettô párbeszéde világosan mutatja ezt a folyamatot: a látás fizikai peremhelyzeteinek imitálása a kritika számára szubjektivista (vagyis: nem imitáló, nem mimetikus) kifejezésmódnak minôsül, és ez visszahat az alkotói önértelmezésekre, magára a festôi gyakorlatra: vállalt önképpé válik. A köd a mûvészet láttató, performatív erejét „materializálja”. A megalkotottság, a színre vitel nem elrejtôzik, hanem ellenkezôleg: elôtérbe kerül, a jelszerû karakter, az alkotottság-jelleg, amint erre Bednanics Gábor felhívja a figyelmet, minden mûvészeti ágban egyaránt hangsúlyos lesz. Annál is inkább, hiszen a megalkotottság egyben médiumfüggô tapasztalatként rögzül: a mûvészetek önálló nyelve lehetetlenné teszi a mûvészeti kifejezésformák közvetlen egymásba fordítását. Mi biztosítja akkor mégis a mûvészetek – a századforduló számára oly fontos – egységét a stíluspluralizmus korában? Az esztétizmus gyûjtôfogalma5 az egyik legvilágosabban adódó közös jegy megragadására törekszik, arra a Nietzsche által a klasszikus modernség hajnalán megfogalmazott – korszakjelölô – tapasztalatra, amely szerint a világ kizárólag esztétikai jelenségként igazolható. A (mûvészietlen) világ és az öntörvényû mûvészet szembeállítása azonban nem feltételezi egy egységes esztétikai kód létét, éppen ellenkezôleg, a szabályesztétikáktól és a világ
12
13
„normalitásától” vett távolság minden normaszerû modell és leírás érvényét megkérdôjelezi. Az éndimenzió elôtérbe kerülése, a lirizálódás mind erre a jelenségre utal: idegenkedés a sablonoktól, az egyéni kifejezésmód, az eredetiség kultusza. Ide kapcsolódik a második közös tapasztalat a századforduló esztétizmusában: a kódolhatatlan – mert megismételhetetlen –, öntörvényû mûalkotás, amely ugyan közvetít befogadó és alkotó belsô világai között, de csak rá egyedileg jellemzô módon: kizárja a szabályokba foglalást, a mûvészet normatív leírását. Miközben az alkotó – csak mûvén keresztül megközelíthetô – belsô világa, a csak rá jellemzô látás- és kifejezésmód lesz a mû egyetlen autentikus vonatkozási pontja, az én képzetei legalább annyira távol igyekeznek kerülni a pragmatikus világérzékelés sablonjaitól, mint a mûalkotáséi. A lélek, az érzelem, a hangulat, a líraiság „ködös” metaforái éppen a ki- és megismerhetetlen, megismételhetetlen és ennyiben kódolhatatlan kommunikációs csatornát jelölik alkotó és befogadó között. A szubjektivizált alkotói nézôpontnak és befogadói élménynek a mûvilág szubjektumformációinak elmosódottsága felel meg: alakmások, maszkok, szerepjátékok, hibrid lények, álom- és fantáziavilágok6 népesítik be a lélek emígy színre vitt ismeretlen, rejtélyes világát, amelyhez csak a képzelet, a váratlan, az idegen vezethet el. A rejtélyes, kiismerhetetlen mûvi világ megjelenítésére nem lehetnek alkalmasak a mûvek bevett realitásképzô módszerei: a tér és idôszerkezet, a történetegység, a kompozíciós koherencia is megújul: divatba jön a töredék, a történetforgács; elôtérbe kerül a metaforizált tér és idôszerkezet, a szimbolikus alakítás. A „lélek valósága” – szemben a valóság világával – nem foglalható kódok, sablonok és normák szorításába. A normákon túllépô esztétista mûvészideál ölt testet a kötet címébe emelt „ködlovag” figurájában. A Don Quijote-i fogantatású szimbólum egyszerre utal a pragmatikus világtól vett távolságra és a mûvészszerep esendôségére, körvonalazhatatlanságára is. Értelmezéstörténeti útja pedig – Ambrus Zoltán Cevantes-tanulmányától, Krúdy leleményétôl a Thurzó Gábor-féle köteten és annak Márai-elôszaván át egészen a jelen kötetig – világosan mutatja azt az irritációt, amely a ködlovag-figura értelmezésének lezárhatatlanságából sugárzik ki, mind a mai napig.
Hogy a kiállítás és a konferencia mennyire tudta tematizálni, illetve színre vinni, elôállítani, átélhetôvé tenni mindezeket a tapasztalatokat, azt kötetünk olvasói tudják a legjobban megítélni. Mert ha sikerült, akkor a múzeum nem csak az eltávolítás, a kimozdítás, az elnémítás, a kioltás helye lehet, hanem – az irodalmi performancia mintájára – a megszólaltatásé, a láthatóvá tételé is.
_ 1 Peter SLOTERDIJK, Museums: Schule des Befremdens, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1989. márc. 17. Lásd UÕ, Der ästhetische Imperativ, Schriften zur Kunst, Hamburg, Philo & Philo Fine Arts, Europäische Verlagsanstlt, 2007, 354. _ 2 DÉRY Tibor, Szerelem = UÕ, Niki, Szerelem, Budapest, Ikon, 1995, 95. _ 3 Ehhez lásd Cséve Anna a kiállítás szemléleti horizontját felvázoló tanulmányát a kötetben: 55. _ 4 Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények, ld. a jelen kötetben. _ 5 Ld. Kardeván Lapis Gergely írását a kötetben. _ 6 Ld. Eisemann György novellaelemzését a kötetben.
Palkó Gábor
12
13
„normalitásától” vett távolság minden normaszerû modell és leírás érvényét megkérdôjelezi. Az éndimenzió elôtérbe kerülése, a lirizálódás mind erre a jelenségre utal: idegenkedés a sablonoktól, az egyéni kifejezésmód, az eredetiség kultusza. Ide kapcsolódik a második közös tapasztalat a századforduló esztétizmusában: a kódolhatatlan – mert megismételhetetlen –, öntörvényû mûalkotás, amely ugyan közvetít befogadó és alkotó belsô világai között, de csak rá egyedileg jellemzô módon: kizárja a szabályokba foglalást, a mûvészet normatív leírását. Miközben az alkotó – csak mûvén keresztül megközelíthetô – belsô világa, a csak rá jellemzô látás- és kifejezésmód lesz a mû egyetlen autentikus vonatkozási pontja, az én képzetei legalább annyira távol igyekeznek kerülni a pragmatikus világérzékelés sablonjaitól, mint a mûalkotáséi. A lélek, az érzelem, a hangulat, a líraiság „ködös” metaforái éppen a ki- és megismerhetetlen, megismételhetetlen és ennyiben kódolhatatlan kommunikációs csatornát jelölik alkotó és befogadó között. A szubjektivizált alkotói nézôpontnak és befogadói élménynek a mûvilág szubjektumformációinak elmosódottsága felel meg: alakmások, maszkok, szerepjátékok, hibrid lények, álom- és fantáziavilágok6 népesítik be a lélek emígy színre vitt ismeretlen, rejtélyes világát, amelyhez csak a képzelet, a váratlan, az idegen vezethet el. A rejtélyes, kiismerhetetlen mûvi világ megjelenítésére nem lehetnek alkalmasak a mûvek bevett realitásképzô módszerei: a tér és idôszerkezet, a történetegység, a kompozíciós koherencia is megújul: divatba jön a töredék, a történetforgács; elôtérbe kerül a metaforizált tér és idôszerkezet, a szimbolikus alakítás. A „lélek valósága” – szemben a valóság világával – nem foglalható kódok, sablonok és normák szorításába. A normákon túllépô esztétista mûvészideál ölt testet a kötet címébe emelt „ködlovag” figurájában. A Don Quijote-i fogantatású szimbólum egyszerre utal a pragmatikus világtól vett távolságra és a mûvészszerep esendôségére, körvonalazhatatlanságára is. Értelmezéstörténeti útja pedig – Ambrus Zoltán Cevantes-tanulmányától, Krúdy leleményétôl a Thurzó Gábor-féle köteten és annak Márai-elôszaván át egészen a jelen kötetig – világosan mutatja azt az irritációt, amely a ködlovag-figura értelmezésének lezárhatatlanságából sugárzik ki, mind a mai napig.
Hogy a kiállítás és a konferencia mennyire tudta tematizálni, illetve színre vinni, elôállítani, átélhetôvé tenni mindezeket a tapasztalatokat, azt kötetünk olvasói tudják a legjobban megítélni. Mert ha sikerült, akkor a múzeum nem csak az eltávolítás, a kimozdítás, az elnémítás, a kioltás helye lehet, hanem – az irodalmi performancia mintájára – a megszólaltatásé, a láthatóvá tételé is.
_ 1 Peter SLOTERDIJK, Museums: Schule des Befremdens, Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1989. márc. 17. Lásd UÕ, Der ästhetische Imperativ, Schriften zur Kunst, Hamburg, Philo & Philo Fine Arts, Europäische Verlagsanstlt, 2007, 354. _ 2 DÉRY Tibor, Szerelem = UÕ, Niki, Szerelem, Budapest, Ikon, 1995, 95. _ 3 Ehhez lásd Cséve Anna a kiállítás szemléleti horizontját felvázoló tanulmányát a kötetben: 55. _ 4 Gellér Katalin: Ködlovagok, maszkok, fantázialények, ld. a jelen kötetben. _ 5 Ld. Kardeván Lapis Gergely írását a kötetben. _ 6 Ld. Eisemann György novellaelemzését a kötetben.
Palkó Gábor
IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA
IRODALOM ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET TALÁLKOZÁSA
9
ELŐSZÓ A múzeum intézményét Peter Sloterdijk a meglepetés, vagy pontosabban: a megütközés helyeként azonosítja provokatív esszéjében, amely a Frankfurter Allgemeine Zeitung mellékletében jelent meg 1989-ben. Vannak napok – írja a német filozófus –, amikor a világhoz való odatartozás érzése elhalványul. „A világ olyannak mutatkozik, mint egy film, ahol a hangsávot, az értelmet, lekapcsolták, és nem marad más belôle, mint az átláthatatlan tények vásári forgataga, a tényeké, amelyeket a kéznéllévôség nevetségesen tolakodó vágya hat át. [...] Amikor az abszurd szünet után a nyelv visszatér, nagy a valószínûsége, hogy egy ilyen állapotról azt mondják: olyannak tûnt a világ, mint ha teljesen muzeálissá lett volna.”1 A világ úgy áll elôttünk mint kiállítási tárgy, mint önmaga kópiája: a világérzékelés kizökken a megszokott koordinátái közül. Mindez persze felfogható akár pozitív lehetôségként is, hogy a megszokottra, a körülvevô világra és benne önmagunkra új, friss pillantást vethessünk. Sloterdijk érvelése azonban nem hagy kétséget afelôl, a szerzô a muzeális világérzékelésre egyfajta defektusként, megfosztottságként tekint. Déry Tibor híres, Szerelem címû novellája egy megragadó kép erejéig szintén megidézi a film hangzó síkjának idôleges kiesését mint sajátosan erôs mediális effektust. „Ebben a percben – attól a pillanattöredéktôl kezdve, hogy nem köszönt a börtönôrnek, s a villamos elindult –, abban a percben megszólalt körülötte a világ. Olyasféle érzés volt, mint amikor moziban géphiba miatt egy ideje hang nélkül pergett a film, s egyszerre, egy mondat, egy szó közepén visszatér a hang a színészek üresen tátogó szájába, s a süketnéma terem, melyben mintha a közönség is elvesztette volna harmadik kiterjedését, hirtelen milszekundumos indítással a mennyezetig megtelik hangos zenével, énekkel, párbeszédekkel. Körös-körül minden szín robbanni kezdett.”2 Déry Tibor novellája és Sloterdijk esszéje ugyanazt az effektust idézi meg, jóllehet ellenkezô elôjellel. A múzeum az érvelés szerint azáltal, hogy kiállít, színre visz, megakasztja a világban benne lét magától értetôdôségét, kizökkent, és ez a – negatív – „teljesítmény” adja voltaképpeni funkcióját. Az elbeszélésben a börtönbôl való szabadulás visszatérést jelent a világba, amely ugyanakkor a kirekesztettség, a megfosztottság, a rabság után a
55
— Cséve Anna
LIRIZÁLÓDÁS MINT ÖSSZMŰVÉSZETI JELENSÉG A SZÁZADFORDULÓN A KÖDLOVAGOK VILÁGA A Petôfi Irodalmi Múzeumban megrendezett Ködlovagok címû kiállítás alapvetô célkitûzése az volt, hogy a mûvészettudományokban általában külön vizsgált jelenségeket egyszerre állítsa középpontba. Amikor az anyaggyûjtés megkezdôdött, még nem sejthettük, hogy a képzômûvészetet és irodalmat mint társdiszciplínákat egymás mellé helyezô sajátos módszer mennyire termékeny lesz – és azt sem, hogy eredményeink mennyire ellentmondanak majd az irodalomtörténet és mûvészettörténet fejlôdéscentrikus, korszakoló szemléletmódjának. A vizsgálatot jelentôsen megnehezítette a két tudományág divergáló fogalomhasználata mellett az 1880–1914 közötti idôszak korántsem egységes folyamatainak sokrétûsége, stílusés mûfajtörténetileg is izgalmas, színes palettája. A mûvészi jelrendszerek és a két mûvészettudományi szaknyelv különbözôsége ellenére mégis meglepôen nagy mennyiségben gyûltek fel közös ikonografikus motívumok és közös ars poétikai jellemzôk – végül ezekre a pillérekre épült fel a kiállítás kép- és szövegvilága. Poétaszerepek, szimbólumok. A 19–20. század fordulóján szinte egyszerre jelent meg az irodalomban és képzômûvészetben az az alkotói magatartás, melynek programszerûen is megfogalmazott igénye a befelé tekintô, az érzelmekre, egyéni érzésvilágra, hangulatokra alapozó mûvészet gyakorlása volt. „Bensônkbe helyezzünk mindent – írja naplójában Mednyánszky László –, mert minden külsô múlandó, és ezért ne ragaszkodjunk sem helyhez, sem tárgyakhoz.”1 A századforduló új mûvészideálja az érzések, érzékletek által vezetve alakította ki saját formavilágát, alkotta újra a külvilág képét. A mûvészek a látottak helyett a látványból alkotott képzetek visszaadására törekedtek a vászon vagy a papír felületén. A mûvész feladata a földi és az égi, az anyagi és szellemi világ kapcsolatának megteremtése lett: Nagy Sándor szerint „Az emberi szív gyökerei a földben vannak, hajtásai az égig érnek”.2 Az irodalmi és képzômûvészeti ars poétikák e közös felfogása szerint a mûvész korának „lírikusa”. Költô, poéta volt mindenki, aki egyedi kifejezésmódjával engedte felfedni belsô világát, aki nem a sablonossá merevedett stílustörténeti
56
CSÉVE ANNA
kánonok követôje volt. Hollósy Simon 1903-ban vallott mûvészetfelfogása szerint „Mindenféle mûvészet-kompozíció, drámai koncepció csúf, hiú hazugság… A magából születô egyszerû közvetlenség az egyedül igaz mûvészet, a kifejezésben embert teremteni, amint az él, tájképet, állatot. Reggelt, estét stb. ez a mûvészet.”3 A poétaszerepnek számos körülírása ismeretes: „micsoda poéta ez a piktor”4; „nagyon kiváló poéta-festô”;5 „ha nem lett volna festôvé, válhatott volna belôle poéta”6; „a mûvész egyenrangú benne a költôvel”;7 „a színekben kifejezett misztikus hangulatok erôteljes költôje”;8 poéta-szívû;9 „ez a költô, ez az alkotó mûvész”;10 „elôször is igazi poéta”;11 „az újságíró kénytelen volt némiképp átalakulni költôvé”.12 A még hosszan folytatható idézetsor poéta-variánsai meglepôen különbözô és jelentôsen eltérô tartalmakat, írás- és festésmódokat foglalnak magukba, egy sorba kerül például Balzackal Thury Zoltán vagy Horovitz Lipóttal Mednyánszky László. Ezt a poéta-szimbólumot a novellisztikában is megtaláljuk Lovik Károly Nathanael. Hoffmann utolsó meséjében: „Ki vagyok? Egy kóbor lovag vagy kóbor költô”.13 A „költô” személyisége és annak szimbolikus sorsa, szintén Lovik Károlytól véve a példát, a „magyar halál” víziójáig tágul az Árnyéktánc címû novellában: „az elhagyottaknak és szomorúaknak legnagyobb költôje, a halál, akinek a legszebb álmokat köszönhetjük, a magyar halál”.14 A „költô” jelentésmódosulásai sokszorozódnak, egyre tágabb értelmezési lehetôséget fogadnak magukba. A jelenség a korszak értékorientációjának változását jelzi, mely Csáth Géza összefoglalásában mûvészetkritikai igénnyel találkozik: „Amelyik mûvész nem tartja szükségesnek, nem ambicionálja, hogy ebben az értelemben, azaz mindenekelôtt lírikus legyen, vagy helyesebben: akinél a kifejezésben ösztönszerûen, félreismerhetetlenül meg nem nyilatkozik, ô maga, az ember – az igazi érdeklôdésre nem számíthat.”15 Hogyan helyezik magukat a mûvészek – az irodalomban a szerzô, a képzômûvészetben a festô, grafikus – a lírikus pozíciójába ebben az újraértelmezett mûvészeti és kritikai gyakorlatban? Az alkotás nem más, mint lelkiállapotok hangulatszimbolikus megjelenítése: érzés, impresszió, fantázia, áhítat, sugallat, álom, inspiráció, extázis.16 A kortársak a lírai kifejezésformákkal17 hozták kapcsolatba az írás és rajzolás, ecsetkezelés, sôt sokszor az újságírás kitûnô eredményeit is. Így vált a mûvész és általában az alkotó szinonimájává: a költô. A szuverén mûvész mûveiben és életformájában „ösztönszerûen, félreismerhetetlenül” megnyilatkozott: „ô maga, az ember”. A kortársak a mûvészetté formált életben látták a személyiségteremtés új lehetôségét. Ennek az elgondolásnak része volt,
LIRIZÁLÓDÁS MINT ÖSSZMÛVÉSZETI JELENSÉG A SZÁZADFORDULÓN
hogy minden eredeti látásmódú ember lehet mûvész, Justh Zsigmond szerint „még akkor is, ha semmiféle mûvészettel nem foglalkozik”.18 A líraiság tehát relációt jelent, összekapcsoló vagy elhatároló viszonyt. Képességet, mely az irodalom, a képzômûvészet valamennyi mûfaját meg tudja közelíteni, és alkalmas lehet arra, hogy közöttük közvetítsen. A lirizálódás mediális és szintetizáló szerepét jelzi az is, hogy a kortársak a lírai elbeszélést, a lírai képet „a századvégi stílusirányzatokkal, a szimbolizmussal, impresszionizmussal és szecesszióval rokon értelmû kifejezésként használják”.19 A századvég keveredô stílusirányzatainak közös jellemzôje, hogy feladatukat egy öntörvényû világ megalkotásában látták, a kifejezésmód „hogyanjának” eredetiségében, törekvéseiket ennek a célnak rendelték alá. Ezek a mûvészeti programok az ént támogatták, hangsúlyozva: azt csinálsz, amit akarsz, ha képes vagy egy másik valóság – esztétikai világ – teremtésére. Ez a gondolat érvényesült a köteteket és tárlatokat ismertetô kritikákban is.20 Szöveg és kép: egybeolvadások, határsértések. A lirizáló témák, címválasztások, motívumok, valamint az elbeszélésmód, a vonalvezetés és a tónushasználat egyaránt hatottak egymásra. Ambrus Zoltán Tollrajzokat alkotott,21 Bródy Sándor Rembrandt-fejeket formázott,22 Lovik Károly Rézkarcot készített23 – a narratív forma és a képzômûvészeti ábrázolás korrelációja jelzi, hogy milyen metaforikus üzenetek épülnek a mûvekben, milyen rejtett jelentéskapcsolatok tárulnak fel a kép- és a szövegalkotás folyamatában. Lovik Károly Nathanael novellájának látomásos fái és a grafikai ábrázolások stilizált fái gondolati közösséget alkotnak. A képzômûvészeti kritikákat író Elek Artúr A Platánsor címû novellájában – valamint Szini Gyula és Gulácsy Lajos prózájában – a fához simuló álló nôi alak leírása mintha rajz nyomán készült volna, hasonló azokhoz a grafikai ábrázolásokhoz, ahol a növényzet és emberalak egyetlen közös dekoratív motívumként olvad össze a tájban, mint például Sassy Attila, Kozma Lajos, Kacziány Aladár, Vaszary János alkotásain.24 „Egymás után jelentek meg a faszûzek. Még a lábuk köré volt csavarva a barnaszürke színekben játszó tarka viganó, de ahol meg-megrepedezett a barna kéreg, már elôbukkant a szûzies fehér bôr és alatta a finom tapintatú kék erek.”25 „Bércvastagságú fák vették körül, mintha ezerkarú elátkozott bálványasszonyok volnának.”26
57
56
CSÉVE ANNA
kánonok követôje volt. Hollósy Simon 1903-ban vallott mûvészetfelfogása szerint „Mindenféle mûvészet-kompozíció, drámai koncepció csúf, hiú hazugság… A magából születô egyszerû közvetlenség az egyedül igaz mûvészet, a kifejezésben embert teremteni, amint az él, tájképet, állatot. Reggelt, estét stb. ez a mûvészet.”3 A poétaszerepnek számos körülírása ismeretes: „micsoda poéta ez a piktor”4; „nagyon kiváló poéta-festô”;5 „ha nem lett volna festôvé, válhatott volna belôle poéta”6; „a mûvész egyenrangú benne a költôvel”;7 „a színekben kifejezett misztikus hangulatok erôteljes költôje”;8 poéta-szívû;9 „ez a költô, ez az alkotó mûvész”;10 „elôször is igazi poéta”;11 „az újságíró kénytelen volt némiképp átalakulni költôvé”.12 A még hosszan folytatható idézetsor poéta-variánsai meglepôen különbözô és jelentôsen eltérô tartalmakat, írás- és festésmódokat foglalnak magukba, egy sorba kerül például Balzackal Thury Zoltán vagy Horovitz Lipóttal Mednyánszky László. Ezt a poéta-szimbólumot a novellisztikában is megtaláljuk Lovik Károly Nathanael. Hoffmann utolsó meséjében: „Ki vagyok? Egy kóbor lovag vagy kóbor költô”.13 A „költô” személyisége és annak szimbolikus sorsa, szintén Lovik Károlytól véve a példát, a „magyar halál” víziójáig tágul az Árnyéktánc címû novellában: „az elhagyottaknak és szomorúaknak legnagyobb költôje, a halál, akinek a legszebb álmokat köszönhetjük, a magyar halál”.14 A „költô” jelentésmódosulásai sokszorozódnak, egyre tágabb értelmezési lehetôséget fogadnak magukba. A jelenség a korszak értékorientációjának változását jelzi, mely Csáth Géza összefoglalásában mûvészetkritikai igénnyel találkozik: „Amelyik mûvész nem tartja szükségesnek, nem ambicionálja, hogy ebben az értelemben, azaz mindenekelôtt lírikus legyen, vagy helyesebben: akinél a kifejezésben ösztönszerûen, félreismerhetetlenül meg nem nyilatkozik, ô maga, az ember – az igazi érdeklôdésre nem számíthat.”15 Hogyan helyezik magukat a mûvészek – az irodalomban a szerzô, a képzômûvészetben a festô, grafikus – a lírikus pozíciójába ebben az újraértelmezett mûvészeti és kritikai gyakorlatban? Az alkotás nem más, mint lelkiállapotok hangulatszimbolikus megjelenítése: érzés, impresszió, fantázia, áhítat, sugallat, álom, inspiráció, extázis.16 A kortársak a lírai kifejezésformákkal17 hozták kapcsolatba az írás és rajzolás, ecsetkezelés, sôt sokszor az újságírás kitûnô eredményeit is. Így vált a mûvész és általában az alkotó szinonimájává: a költô. A szuverén mûvész mûveiben és életformájában „ösztönszerûen, félreismerhetetlenül” megnyilatkozott: „ô maga, az ember”. A kortársak a mûvészetté formált életben látták a személyiségteremtés új lehetôségét. Ennek az elgondolásnak része volt,
LIRIZÁLÓDÁS MINT ÖSSZMÛVÉSZETI JELENSÉG A SZÁZADFORDULÓN
hogy minden eredeti látásmódú ember lehet mûvész, Justh Zsigmond szerint „még akkor is, ha semmiféle mûvészettel nem foglalkozik”.18 A líraiság tehát relációt jelent, összekapcsoló vagy elhatároló viszonyt. Képességet, mely az irodalom, a képzômûvészet valamennyi mûfaját meg tudja közelíteni, és alkalmas lehet arra, hogy közöttük közvetítsen. A lirizálódás mediális és szintetizáló szerepét jelzi az is, hogy a kortársak a lírai elbeszélést, a lírai képet „a századvégi stílusirányzatokkal, a szimbolizmussal, impresszionizmussal és szecesszióval rokon értelmû kifejezésként használják”.19 A századvég keveredô stílusirányzatainak közös jellemzôje, hogy feladatukat egy öntörvényû világ megalkotásában látták, a kifejezésmód „hogyanjának” eredetiségében, törekvéseiket ennek a célnak rendelték alá. Ezek a mûvészeti programok az ént támogatták, hangsúlyozva: azt csinálsz, amit akarsz, ha képes vagy egy másik valóság – esztétikai világ – teremtésére. Ez a gondolat érvényesült a köteteket és tárlatokat ismertetô kritikákban is.20 Szöveg és kép: egybeolvadások, határsértések. A lirizáló témák, címválasztások, motívumok, valamint az elbeszélésmód, a vonalvezetés és a tónushasználat egyaránt hatottak egymásra. Ambrus Zoltán Tollrajzokat alkotott,21 Bródy Sándor Rembrandt-fejeket formázott,22 Lovik Károly Rézkarcot készített23 – a narratív forma és a képzômûvészeti ábrázolás korrelációja jelzi, hogy milyen metaforikus üzenetek épülnek a mûvekben, milyen rejtett jelentéskapcsolatok tárulnak fel a kép- és a szövegalkotás folyamatában. Lovik Károly Nathanael novellájának látomásos fái és a grafikai ábrázolások stilizált fái gondolati közösséget alkotnak. A képzômûvészeti kritikákat író Elek Artúr A Platánsor címû novellájában – valamint Szini Gyula és Gulácsy Lajos prózájában – a fához simuló álló nôi alak leírása mintha rajz nyomán készült volna, hasonló azokhoz a grafikai ábrázolásokhoz, ahol a növényzet és emberalak egyetlen közös dekoratív motívumként olvad össze a tájban, mint például Sassy Attila, Kozma Lajos, Kacziány Aladár, Vaszary János alkotásain.24 „Egymás után jelentek meg a faszûzek. Még a lábuk köré volt csavarva a barnaszürke színekben játszó tarka viganó, de ahol meg-megrepedezett a barna kéreg, már elôbukkant a szûzies fehér bôr és alatta a finom tapintatú kék erek.”25 „Bércvastagságú fák vették körül, mintha ezerkarú elátkozott bálványasszonyok volnának.”26
57
„…a művészet egy, csak a mód más, mivel a művész gondolatát kifejezi.” Gulácsy Lajos: Művészetem, 1900-as évek
„…a művészet egy, csak a mód más, mivel a művész gondolatát kifejezi.” Gulácsy Lajos: Művészetem, 1900-as évek
144
145
„Bensőnkbe helyezzünk mindent, mert minden külső múlandó, és ezért ne ragaszkodjunk sem helyhez, sem tárgyakhoz. Minden, ami bennünket környez, akkor is, ha saját művünk, illúzió csupán, amelyet szét kell rombolni, különben más létformákba követ, és lánccá, súlyos lánccá válik, amely szabadságunkban, a legfőbb jóban akadályoz.” Mednyánszky László: Napló, 1901. június 15.
„Fájdalmát megszokta, megszerette. A szívében zsongó édes bánat volt lelkének a kincse; ez éltette költészetét, ez aranyozta be mindazt a szépet, amit látnia adatott, ez volt mindene, mert csak ebben élt. S félteni, ápolni kezdte bánatát. Hisz oly jól megférnek ők ketten: a költő és a költői bú.” Ambrus Zoltán: Őszi napsugár, 1895
„A szívemet fogom, így írok, mint ahogy valami rossz olajnyomaton a bajba jutott költőt ábrázolnák.” Bródy Sándor: A szív, 1911
„…szomorú voltam, olyan finoman szomorú, amilyennek csak elhagyott és behavazott hegyi patakok tudnak lenni. Ezt a hasonlatot egy költő mondta rólam, a költő később tébolydába került, ahol harisnyákat horgolt és a lenyugvó napnak képzelte magát.” Lovik Károly: Éjféli beszélgetés, 1913
Fáy Dezső: Triptichon (Papírszeletek), 1909
144
145
„Bensőnkbe helyezzünk mindent, mert minden külső múlandó, és ezért ne ragaszkodjunk sem helyhez, sem tárgyakhoz. Minden, ami bennünket környez, akkor is, ha saját művünk, illúzió csupán, amelyet szét kell rombolni, különben más létformákba követ, és lánccá, súlyos lánccá válik, amely szabadságunkban, a legfőbb jóban akadályoz.” Mednyánszky László: Napló, 1901. június 15.
„Fájdalmát megszokta, megszerette. A szívében zsongó édes bánat volt lelkének a kincse; ez éltette költészetét, ez aranyozta be mindazt a szépet, amit látnia adatott, ez volt mindene, mert csak ebben élt. S félteni, ápolni kezdte bánatát. Hisz oly jól megférnek ők ketten: a költő és a költői bú.” Ambrus Zoltán: Őszi napsugár, 1895
„A szívemet fogom, így írok, mint ahogy valami rossz olajnyomaton a bajba jutott költőt ábrázolnák.” Bródy Sándor: A szív, 1911
„…szomorú voltam, olyan finoman szomorú, amilyennek csak elhagyott és behavazott hegyi patakok tudnak lenni. Ezt a hasonlatot egy költő mondta rólam, a költő később tébolydába került, ahol harisnyákat horgolt és a lenyugvó napnak képzelte magát.” Lovik Károly: Éjféli beszélgetés, 1913
Fáy Dezső: Triptichon (Papírszeletek), 1909
153
Sassy Attila: Ópium-álmok, 1909, részlet
Fáy Dezső: Masamód lány (Papírszeletek), 1909 Gulácsy Lajos: Bár Gigiben, 1913
153
Sassy Attila: Ópium-álmok, 1909, részlet
Fáy Dezső: Masamód lány (Papírszeletek), 1909 Gulácsy Lajos: Bár Gigiben, 1913
154
155
Vaszary János: Illusztráció Petőfi Sándor verséhez, 1900
Kozma Lajos: Oláh Margit ex librise, 1909
154
155
Vaszary János: Illusztráció Petőfi Sándor verséhez, 1900
Kozma Lajos: Oláh Margit ex librise, 1909
160
161
Mannheimer Gusztáv: Illusztráció Bródy Sándor Az ezüst kecske című művéhez, Lefelé a sikerhez, 1898
Tichy Gyula: Egy tusos üveg meséi, 1909, címlap
160
161
Mannheimer Gusztáv: Illusztráció Bródy Sándor Az ezüst kecske című művéhez, Lefelé a sikerhez, 1898
Tichy Gyula: Egy tusos üveg meséi, 1909, címlap
166
167
Mednyánszky László A Hét címlapján, fotó Halácsy Sándor, 1890
Cholnoky Viktor A Hét címlapján, fotó Kiss Ottó, 1912
166
167
Mednyánszky László A Hét címlapján, fotó Halácsy Sándor, 1890
Cholnoky Viktor A Hét címlapján, fotó Kiss Ottó, 1912
174
175
„Mindég arcképfestő szerettem volna lenni. Soha semmi sem érdekelt jobban, mint az a sajátos szerkezet, amit emberi fejnek szokás nevezni… Kicsiny gyermekkorom óta az volt mindég a fő ambícióm, hogy nézzem és lemásoljam, kivonatoljam és sokszorosítsam az emberi fejeket... Ez betegség vagy hivatás, nem tudom, nem is törődöm vele… Valahányszor új… arccal találkozom… szeretném lerajzolni, kimodellálni és bírni mind, külön.” Bródy Sándor: Néhány arcképről. A Jókai feje, Fehér Könyv, 1900
„Modelleket kerestem. Naphosszat róttam a külvárosok utcáit… csupa szegény, apró ház, aminek belső életét, lakóinak nyüzsgését úgy figyelhetem szinte, mint a mikroszkópum alatt a vízcseppét… Örültem a külvárosnak, melyet a külföldön szerettem meg, s amelynek életében egyéni jelleget reméltem.” Elek Artúr: Jakab, a fatalista (Egy művészember emlékei), 1905
„A művész abból a sorsból szedi legszebb hangulatait, melyben él, csupa nyomor volt a [vázlat]könyvbe rajzolva. Rongyos nagykendő, vén olasz modellek, ellesve az akadémia előtti hidegben, éhes gyermekek, akikről cafatban lógott le a ruha, beesett, sápadt, sovány arcok, minden lapon egy-egy vergődő élet.” Thury Zoltán: Ketty, 1898
Fáy Dezső: Tanulmányfejek (Papírszeletek), 1909
174
175
„Mindég arcképfestő szerettem volna lenni. Soha semmi sem érdekelt jobban, mint az a sajátos szerkezet, amit emberi fejnek szokás nevezni… Kicsiny gyermekkorom óta az volt mindég a fő ambícióm, hogy nézzem és lemásoljam, kivonatoljam és sokszorosítsam az emberi fejeket... Ez betegség vagy hivatás, nem tudom, nem is törődöm vele… Valahányszor új… arccal találkozom… szeretném lerajzolni, kimodellálni és bírni mind, külön.” Bródy Sándor: Néhány arcképről. A Jókai feje, Fehér Könyv, 1900
„Modelleket kerestem. Naphosszat róttam a külvárosok utcáit… csupa szegény, apró ház, aminek belső életét, lakóinak nyüzsgését úgy figyelhetem szinte, mint a mikroszkópum alatt a vízcseppét… Örültem a külvárosnak, melyet a külföldön szerettem meg, s amelynek életében egyéni jelleget reméltem.” Elek Artúr: Jakab, a fatalista (Egy művészember emlékei), 1905
„A művész abból a sorsból szedi legszebb hangulatait, melyben él, csupa nyomor volt a [vázlat]könyvbe rajzolva. Rongyos nagykendő, vén olasz modellek, ellesve az akadémia előtti hidegben, éhes gyermekek, akikről cafatban lógott le a ruha, beesett, sápadt, sovány arcok, minden lapon egy-egy vergődő élet.” Thury Zoltán: Ketty, 1898
Fáy Dezső: Tanulmányfejek (Papírszeletek), 1909
178
179
Csáth Géza naplójából, bohém alakok, 1901, kézirat
Csáth Géza rajza naplójában Rippl-Rónai Józsefről, 1906, kézirat
178
179
Csáth Géza naplójából, bohém alakok, 1901, kézirat
Csáth Géza rajza naplójában Rippl-Rónai Józsefről, 1906, kézirat
182
183
Fáy Dezső: Nehezen megy (Papírszeletek), 1909
Fáy Dezső: Magányos lovas (Papírszeletek), 1909
182
183
Fáy Dezső: Nehezen megy (Papírszeletek), 1909
Fáy Dezső: Magányos lovas (Papírszeletek), 1909
184
185
Fáy Dezső: „Helén” a Naconxipani Cabaret csillaga (Papírszeletek), 1909
Gulácsy Lajos: Sétálók Na’Conxypanban, 1909 körül
184
185
Fáy Dezső: „Helén” a Naconxipani Cabaret csillaga (Papírszeletek), 1909
Gulácsy Lajos: Sétálók Na’Conxypanban, 1909 körül
188
189
„Őrületes erőfeszítés szaggatja a művész-költő egész valóját. A mindenre kész érzékek összezsugorodnak, majd szétfeszülnek a megszakadásig. Már nem is ő maga többé. Az Én leszakad róla, s ájultan esik össze. De nézd, az elragadtatás karjaiba kapja és suhan vele a megszökött Eszmék után, s ott kapja el őket, amint azok egy új gondolat életkörébe értek. Nagy erővel hajítja be az Elragadtatás az Új gondolatkörbe. Meghasadt kebel szétnyílik, e nyíláson át szíve lángjai nyaldossák fénylő arcát, homlokát. Érzékei újra élednek. Már nem is öten vannak. Többen. De mind hallgat. Hallgat a látás, hallgat a tapintás, a szaglás. Még a hajszálai is, mindmegannyi hajlongó kígyók hallgatóznak, s íme, szent borzalommal érzékeli a mennyek országának zenéjét: a Sugalmat. Ez zengi körül az alkotás szent perceiben.” Nagy Sándor: A művész, 1929
Nagy Sándor: Fantáziarajz, hárfás nő, 1910 után
„Csellók: Egyedül voltak: az éggel, a földdel. Ameddig a szem ellátott, nem volt már senki a tájon. A cselló vezető melódiájával, hárfa, kürt és a vonósok: Felhős, terhes, változatos tavaszi ég, mely végtelenül kék meg csillogó fehér. Azután körös-körül sár. Néhol még: olvadó hó. A pocsolyákban apró hullámok rezegnek, s ott tükröződnek a színükön az új égbolt, az örvendő, nedves, fekete fák. Hárfák és fuvolák: A tavaszi szél végigsietett a nagy síkságon, s ő erre kigombolta az ingét, ledobta a kabátját, és mellét megfürdette benne. Ide-oda révedezett a szeme. A nagyszerű színek – akárcsak az erős illatok – megbénították agyát. Hallgatta a csendesség mondhatlan zenéjét.” Csáth Géza: Tavaszi ouverture, 1907
188
189
„Őrületes erőfeszítés szaggatja a művész-költő egész valóját. A mindenre kész érzékek összezsugorodnak, majd szétfeszülnek a megszakadásig. Már nem is ő maga többé. Az Én leszakad róla, s ájultan esik össze. De nézd, az elragadtatás karjaiba kapja és suhan vele a megszökött Eszmék után, s ott kapja el őket, amint azok egy új gondolat életkörébe értek. Nagy erővel hajítja be az Elragadtatás az Új gondolatkörbe. Meghasadt kebel szétnyílik, e nyíláson át szíve lángjai nyaldossák fénylő arcát, homlokát. Érzékei újra élednek. Már nem is öten vannak. Többen. De mind hallgat. Hallgat a látás, hallgat a tapintás, a szaglás. Még a hajszálai is, mindmegannyi hajlongó kígyók hallgatóznak, s íme, szent borzalommal érzékeli a mennyek országának zenéjét: a Sugalmat. Ez zengi körül az alkotás szent perceiben.” Nagy Sándor: A művész, 1929
Nagy Sándor: Fantáziarajz, hárfás nő, 1910 után
„Csellók: Egyedül voltak: az éggel, a földdel. Ameddig a szem ellátott, nem volt már senki a tájon. A cselló vezető melódiájával, hárfa, kürt és a vonósok: Felhős, terhes, változatos tavaszi ég, mely végtelenül kék meg csillogó fehér. Azután körös-körül sár. Néhol még: olvadó hó. A pocsolyákban apró hullámok rezegnek, s ott tükröződnek a színükön az új égbolt, az örvendő, nedves, fekete fák. Hárfák és fuvolák: A tavaszi szél végigsietett a nagy síkságon, s ő erre kigombolta az ingét, ledobta a kabátját, és mellét megfürdette benne. Ide-oda révedezett a szeme. A nagyszerű színek – akárcsak az erős illatok – megbénították agyát. Hallgatta a csendesség mondhatlan zenéjét.” Csáth Géza: Tavaszi ouverture, 1907
MEGVÁSÁROLHATÓ
A PETŐFI IRODALMI MÚZEUM AJÁNDÉK- ÉS KÖNYVESBOLTJÁBAN. 1053 BUDAPEST, KÁROLYI MIHÁLY U. 16. TELEFON: 06 1 317 3611/209 BUDAPEST, PETŐFI IRODALMI MÚZEUM, 2012
WWW.PIM.HU
MEGVÁSÁROLHATÓ
A PETŐFI IRODALMI MÚZEUM AJÁNDÉK- ÉS KÖNYVESBOLTJÁBAN. 1053 BUDAPEST, KÁROLYI MIHÁLY U. 16. TELEFON: 06 1 317 3611/209 BUDAPEST, PETŐFI IRODALMI MÚZEUM, 2012
WWW.PIM.HU