Karakter 2014/1.

pAroKiA.hu VÁLOGATOTT ÍRÁSOK DUNAMELLÉKRŐL Mire jó a jövőkép az egyháznak?

Testestől-lelkestől egy életen át

Nem a bevételért – az olvasókért dolgoznak

A mikrofon másik oldalán: Nagy Katalin riporter

Ahol nemcsak a templom, de a gyülekezet is hívogató

2014. ápriliS

pAróKiA SAjTóSzolgálAT

EGY ÉRINTÉSSEL AZ EGÉSZET

SZERELEM MINDÖRÖKKÉ?

FEJEZETEK A PULT MÖGÜL

NINCS KÉNYES KÉRDÉS

VONZ ÉS MEGTART

dunAmelléKi reFormáTuS egyházKerÜleT

TARTALOM 04 Szerelem mindörökké?

Testestől-lelkestől egy életen át

08 A nagycsalád botrányáról

Tényleg furcsán néznek?

Beszélgetés Miklya Luzsányi Mónikával

11 Kilépni a spiccre

Öt év tanulságairól Bogárdi Szabó

István püspökkel

15 Gyülekezeteinkben élünk

Az egyház mi vagyunk

21 Vonz és megtart

Ahol nemcsak a templom, de a gyülekezet is hívogató

24 Reform’ konyha

Egyházmegyei pörköltfőző ver-

senyt rendeztek Alsónémedin

43 Globalizáció vs. nemzetállam

Összeroppanthatja-e a globalizáció a nemzetállamot?

45 Egy érintéssel az egészet

Mire jó a jövőkép az egyháznak?

49 Otthon örök anyagokból

Egyedi református templombelsők tervezőjével, Horváth Gyulával beszél- gettünk

53 Új templomok Dunamelléken

A református templom nem

szakadhat ki korából 55 Ékszerbe zárt istenélmény

Keresztyén ékszerek kereszt nélkül

57 Borral és lélekkel

Üdítő találkozások az etyeki Zarándok Pincében

27 Mintha mi lettünk volna

30 Nagyobb baj, ha elhallgatod

A család felelőssége az

alkoholfogyasztásban

33 Asztalka egy kerek világban

Édes otthonra leltünk a budai cukrászdában

36 A műhelyben

Nem csak bútorokat, de embert

is farag - Danka Imre asztalosnál

jártunk

39 Nincs kényes kérdés

2 • Karakter • parokia.hu

60 Fejezetek a pult mögül

Az írásról, a kamaszokról és a tábla Nem az eladott könyvek száma, hanem csokiról Győri Katalin szemével

az olvasók érdeklik őket

Le nem adott és véget nem érő beszélgetések Nagy Katalin riporterrel

64 Mit ér egy nap?

Egészségtől elzárt életek 66 Elpalástolt gondok

A túlhajszoltság ára

68 Emberek a kereszt körül

Cseri Kálmán és Pálhegyi Ferenc

egy régi és egy mai történetről

PAROKIA.HU VÁLOGATOTT ÍRÁSOK DUNAMELLÉKRŐL Mire jó a jövőkép az egyháznak?

Testestől-lelkestől egy életen át

Nem a bevételért – az olvasókért dolgoznak

A mikrofon másik oldalán: Nagy Katalin riporter

olvasóinkhoz

Ahol nemcsak a templom, de a gyülekezet is hívogató

2014. áPRIlIs

A lap, amit kezében tart, a Karakter magazin második száma.

Legnagyobb örömünkre az első, kísérleti számot is nagy érdeklődés övezte. A kapott visszajelzéseket is figyelembe véve igyekeztünk ezúttal is olyan olvasnivalóval szolgálni a nyárra, amely minden korosztályhoz szól.

Erre pedig minden esély megvan, hiszen azokat az embereket, sőt, karaktereket szeretnénk közel hozni az Olvasóhoz, akik sokak javára szolgáló dolgokat tesznek, többen közülük szakmájukban hazánk élvonalába tartoznak. Lelkész, színművész, pszichológus és genetikus egyaránt megosztotta velünk értékes gondolatait; de a sorok között ott vannak azok a hírnévvel nem rendelkező egyszerű emberek, gyülekezeti tagok is, akik napról napra áldozatot vállalnak embertársaikért.

Ezek az emberek köztünk élnek, többségében Dunamelléken.

Róluk az elmúlt fél évben olvashattak cikkeket a Parókia portálon, a legmegkapóbb történetek pedig most reményeink szerint azokhoz is eljuthatnak, akik a képernyő képpontjai helyett szívesebben látják a nyomtatott betűket.

Kultúra, élettörténetek és reflexiók a körülöttünk lévő világra, mindarra, ami velünk történik - erről szól a Karakter második száma, amit különösen is ajánlunk a fiatalok figyelmébe. Sokukat érinti ugyanis a kérdés: itthon vagy külföldön folytassák-e útjukat. Mi – ebben a témában is, hasonlóan a magazin többi írásához - az érintettek gondolatait és igazi indokait akartuk az Olvasónak megmutatni. A cikkeinkben olvasható vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját.

Tizenhat cikk, ötvenhat oldal, 3000 példány - és reméljük, minél több elégedett olvasó, köztük talán Ön is.

A szerkesztők

PARÓKIA sAJTÓsZOlGálAT

Egy érintéssEl az EgészEt

szErElEm mindörökké?

FEjEzEtEk a pult mögül

nincs kényEs kérdés

Vonz és mEgtart

DUNAMEllÉKI REFORMáTUs EGYHáZKERÜlET

Felelős kiadó Szabó István Dunamelléki Református Egyházkerület ph@raday28.hu

Újságírók Fekete Zsuzsa d.feketezsuzsa@gmail.com Jakus Ágnes jakus.agnes@gmail.com Dobó Márta dobomarti@gmail.com

Szerkesztőségvezető Füle Tamás fuletamas@gmail.com

Parókia Sajtószolgálat 1092 Budapest, Ráday u. 28.

www.parokia.hu

Karakter • parokia.hu • 3

Szerelem mindörökké?

Szinte felfoghatatlan, hogyan tud két vadidegen ember olyan közel kerülni egymáshoz, hogy aztán testestől-lelkestől összekapcsolódik az életük – fejtegeti a Kossuth Rádió szerkesztő-műsorvezetője.

Keresztes Ilona és férje, Mohay Tamás néprajzkutató nemcsak a házasság szépségeiről, hanem a kísértésekről, a gondokról és veszekedésekről is kendőzetlen őszinteséggel beszél.

4 • Karakter • parokia.hu

A négygyermekes házaspár reggeli készülődésének forgatagába csöppenünk. Az egyetemista fiúk éppen indulóban vannak, és interjú ide, interjú oda, nem maradhat el a biztató atyai csók a vizsgára készülő Andris homlokáról.

Bemelegítésként teánkat kortyolgatjuk, és közben azon elmélkedem, vajon lehet-e még újat – különösen jót és vonzót – mondani a házasságról, arról az „intézményről”, amely egyre népszerűtlenebb az „összebútorozás” korában. Évek óta készítek interjúkat a házasság hete házaspárjaival, és azt gondoltam, már annyi mindent hallottam a témáról, hogy nem érhet meglepetés. Tévedtem.

A szerelem életformája Tamás szokatlanul határozott kijelentéssel indít, azt mondja, hogy a szerelem életformája a házasság. Szerinte a szerelem nem csupán annyiból áll, hogy összesodorja a párokat, hogy aztán később a házasságban egyre súlyosodó rablánccá váljon, lehúzzon és szürkévé tegyen.

– Nyugodtan kimondom, mi harminc éve vagyunk szerelmesek egymásba, és ez már teljesebb, érettebb, összeforrottabb állapot, mint a kapcsolatunk elején volt. Nem vágyunk vis�sza a fiatalkorunkba, 25-30 évvel ezelőttre, mert most lelkileg gazdagabbak vagyunk, mint akkor.

sai vannak, mint a fiatal szerelmeseknél. A testi vonzalom halványulhat, de maga a testi kapcsolat és a lelki mélység soha nem szűnik meg.

Igenis, létezik!

Előhozakodom egy neves házasságterapeuta véleményével, aki úgy véli, hogy sírig tartó hűséges házasság létezik, de sírig tartó szerelem nem.

A reakció egy szempillantásnyit sem késik.

– De létezik, létezik! – vágja rá a férj, és Ili (Tamás szólítja így) habozás nélkül csatlakozik hozzá. Sírig tartó szerelem igenis létezik – erősíti meg párja szavait, majd folytatja –, csak nem abban a rózsaszín ködben és lobogón, forrón, mint amikor a kamaszra először rátör a szerelem érzése, vagy a mézeshetek alatt, amikor fél napig sem bírják ki egymás nélkül a fiatalok. Teljesen más értelemben létezik, de szerelemnek hívjuk.

A ragasztó A szerelem kérdése olyan téma, amit nehezen engedünk el, Ili azt fejtegeti, szinte felfoghatatlan, hogyan tud két vadidegen ember olyan közel kerülni egymáshoz, hogy aztán testestől-lelkestől összekapcsolódik az életük.

– Csak azzal tudom magyarázni, hogy a Jóisten létrehozta ezt a fantasztikus ragasztót, amit lelki és testi szerelemnek, szexuális vonzalomnak hívnak. Ha ezek egyszerre vannak jelen két ember között, az olyan ragasztó, ami örökre összeköt és képes áthidalni számos nehézséget, akár olyat is, ami külső szemlélő számára érthetetlen. Miért marad egy feleség a nyaktól lefelé béna férje mellett egy életen át? A szüleim példáján is láttam, hogy milyen az, amikor minden elenyészik, de megmarad a szeretet.

Létezik örök szerelem – szögezi le még egyszer Ili a felsorolt példákkal alátámasztva.

Amikor látunk egy hetvenéves párt kézen fogva, és a nénit lesegíti a párja a busz lépcsőjén, az nem barátság vagy szürke együttélés, hanem szerelem. A szerelemnek az évek múlásával másféle megnyilvánulá-

Adok-kapok A magasztos gondolatok után hétköznapibb terepre, a veszekedésekre terelődik a szó. Meddig egészséges és mely ponttól veszélyes a veszekedés? Tamás azt állítja, hogy a házas hétvége sokat segített nekik ebben a kérdésben, mert ott elsajátítottak egy „nyelvet”, ami a saját maguk érzéseiről és nem a másik hibáiról szól.

– Fiatal házasként megtanultuk, hogy a minket gyötrő érzésekről beszéljünk, és ne arról, hogy a másik milyen!

A konfliktusok elkerülhetetlenül jönnek az életben, de az utóbbi hatnyolc évben a korábbiaknál is jobban vigyázunk arra, hogy ne legyünk bántóak, és meggondoljuk, hogy mi mindent vágunk egymás fejéhez. Ha valami fáj, és kimondom, Ili támadásnak érezheti, és elkezdődik az adok-kapok…

Mert ilyen az ember Már vagy fél éve együtt jártunk, amikor megállapítottuk, hogy még nem is veszekedtünk, és azt gondoltunk, hogy ez baj – veszi át a szót Ili.

– Ha az ember kimondja, amit gondol, azt jelenti, nem fél, hogy a véleménye miatt elveszíti a másikat. Ha fél beszélni, ott valószínűleg hiányzik a bizalom. Egy kiadós veszekedés és az utána kiderülő égbolt nagy érték a házasságban. Az örökös csend fojtó, olyan, mintha sose fújna a szél. Egy kiadós esőnek le kell mosnia a port, és utána kisüt a nap. Tamás tökéletesen mondta, nem mindegy, hogy milyen szavakat vágunk egymáshoz és milyen szándékkal történik az összecsapás. Lehet úgy is veszekedni, hogy a legsebezhetőbb pontba döfök, mert győzni akarok, és lehet azzal a kétségbeeséssel is vitatkozni, hogy milyen messzire kerültünk egymástól! Voltak veszekedéseink, amikor döfködtük egymást, én sírtam, Tamás pedig hallgatott. Ezek borzasztó időszakok voltak, csak néztünk egymásra, nem hittük, hogy ezek is mi vagyunk! Nem gondoltuk, hogy ilyen napok jöhetnek az életünkbe. De jönnek, mert ilyen az ember… Amikor eltávolodunk, azon kell küszködni, hogy egyre közelebb kerüljünk.

Karakter • parokia.hu • 5

A fájdalom méricskélése Két kiegyensúlyozott, nyitott, őszinte embert látva nehezemre esik elképzelni az említett képet, ahogyan Ili sír, Tamás pedig begubózva hallgat.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan tovább? Tamás szerint ezek nagyon nehéz helyzetek.

– Ili ilyenkor azt éli át, hogy tüskés, hideg és kemény vagyok, én pedig úgy érzem, jogom van hozzá, hogy nekem jobban fájjon, mint neki. A fájdalom méricskélése tesz hideggé és keménnyé. Az alapközlésem az, hogy te most azért szenvedsz, mert nem érted, hogy én még jobban szenvedek – magyarázza a férj, tulajdonképpen már nem is nekem, hanem a feleségének. – Te sírsz, de én is sírok, csak befelé, és nem mutatom…

Közeledés Ebben a feszült állapotban azonban folyik tovább az élet: mindkét félnek helyt kell állni nemcsak szülőként, hanem a munkahelyén is: Ilinek a rádióban, Tamásnak az egyetem

6 • Karakter • parokia.hu

katedráján, miközben sötét felhők lebegnek a fejük felett. Ili azt mondja, nem mindig sikerült betartaniuk a bibliai intést, hogy „a nap ne menjen le a ti haragotokkal”.

– Pont ezeken az eseteken keresztül jöttünk rá, hogy be kellene tartani, különben a feszültség az egész napunkat megmérgezi. Ha egymással nem tudtuk tisztázni a dolgokat, magunkban bizonygatjuk igazunkat egyre szebb, egyre hangosabb belső monológokkal. Erre pedig nem jön válasz, az én igazam pedig csak dagad és dagad, közben egyre távolabb kerülünk egymástól, és egyre távolabbról kell kezdeni a közeledést, amikor újra találkozunk, és ez borzasztóan nehéz.

Vigasztalódás egy harmadiknál?

Amikor rés keletkezik a kapcsolaton, könnyebben beszivárog egy harmadik – vetem fel, és utólag nagyon örülök, hogy rákérdeztem, történt-e ilyesmi a házaspár életében, mert nem erre a válaszra számítottam.

Tamás kijelentette, hogy soha nem keresett vigasztalást másnál, de volt kísértés az életében.

– Ha engem megérintett valaki, ha megrezegtette a szívemet, az nem bánatos, eltávolodott állapotban történt, hanem attól teljesen függetlenül. Talán ez hozzásegített, hogy időben észrevegyem, itt vigyázni kell.

Attól megkímélt a Jóisten, hogy a házastársi kapcsolatunk nehézségei elől máshoz menjek vigasztalásért.

Megvéd a kísértésben Ili szerint nem a konfliktusok viszik szét a kapcsolatot, hanem az, ha egy párnál nincs baráti szál, csak a szex vagy a szerelem hozta őket össze, és nem fordítottak gondot arra, hogy más szálak is kiépüljenek: a kölcsönös megbecsülés, a hasonló intellektuális szint vagy érdeklődés. A feleség úgy véli, hogy ha ezek hiányoznak, akkor másfél-két év alatt vége lehet a kapcsolatnak. Ili gondolatmenetébe belevág Tamás, emlékeztetve a feleségét, hogy most a harmadiknál

való vigasztalódásnál tartunk.

– Igen, de ez idetartozik – folytatja Ili, – mert ahol az előbb felsoroltak nem alakulnak ki, hiány támad, amit máshol kell keresni. Az én életemben is volt kísértés – olyan is, amikor „ráindulok” valakire, hogy de helyes, de jót beszélgettünk, és olyan is, amikor engem közelítenek meg mások.

Ez nem az otthoni veszekedés miatt van, hanem egyszerűen van. Azért jó, hogy föltetted a kérdést, mert ezt nagyon nehezen ismerik be a házaspárok. Sokan azt gondolják, hogy egy jó házasság imázsa lerombolódik, ha beismerik, hogy ki vagyunk téve a kísértésnek. Pedig igenis ki vagyunk téve! A jó házasság nem arról ismerszik meg, hogy nincs kísértés, hanem arról, hogy megvéd minket a kísértésekben. Olyan, mint egy burok, tudod, amit a vitaminreklámokban is látsz a tévében. Ha egy házasság jól működik, jelen van a szerelem, a barátság, az egyetértés, akkor bármi jöhet, erősebben áll a ház. A mi házasságunk alapja Krisztus, nem ketten tartjuk meg a kapcsolatot. Az egymásra találásunkban és a házasságunk megtartásában is sokat segített az Isten. Amikor engem körülvesz a kísértés, hirtelen ránézek, hogy mivel játszom, ha engedek ennek. Olyan nincs, hogy a házasságomat kockára tegyem. Egyszerűen nemet mondok és kilépek a helyzetből.

Pusztító ideiglenesség kontra végleges szeretet A házasság és az élettársi kapcsolat különbségeivel folytatjuk a beszélgetést. Tamás azt hangsúlyozza, hogy a házasság szentség, ami a teremtés rendjébe illeszkedik. Az élettársaknál az egymás iránti vonzalom erős sodrása köti össze a férfit és a nőt, de a mélyén ott van az ideiglenesség, ami szerinte pusztító és gyilkos dolog.

– Lehet, hogy ez keményen hangzik, de az ideiglenesség életellenes, felőrli a belső energiákat, mert állandóan lavírozni kell vele szemben. Persze

nem maga a házasság hozza létre a végleges szeretetet, hanem a véglegesség vállalása jelenti, hogy házasok vagyunk és ez égbekiáltó különbség. Nincs minden házasságban jelen a végleges szeretet, vagyis a házasság jogi aktusa, illetve az oltár előtt kimondott igen nem egyenlő ezzel – magyarázza Tamás.

Kettesben A gyerekek érkezése minden kapcsolatot megváltoztat. A nagycsaládban megoszlik a figyelem, a gyerekek születésénél főleg a férjek panaszkodnak, hogy kevesebb idő jut rájuk. A Mohay házaspár nem rejti véka alá a nehézségeket, de szívesen beszélnek a gyermekáldás szépségeiről is.

Nagyon vártuk a gyerekeket – mondja Ili, – de már a kétgyerekes életformát is nehezen bírtam, hiszen bezárva éreztem magam. Megtanultuk azonban, hogy szabad néha elmennünk kipihenni magunkat. Nyaranta kettesben is pihentünk egy hetet.

Az egész évi hajtásban tudtuk, hogy nyáron lesz majd egy hét, ami csak a miénk.

Tamás egyetért a megállapítással, hogy a megosztott figyelem szükségszerűen ott van „kisgyerekes években”, amikor az anya szoptat, éjszaka fölkel és virraszt.

– Miközben Ilinek az anyaság kitöltötte a lelkét, nem szorította ki azt, hogy ő feleség is, vagyis az összetartozásunk nem csorbult ezekben az években sem. Úgy érzem, hogy tudott a gyerekre és rám is nézni, amikor szoptatott, persze voltak idők, amikor nehezebb volt közeledni egymáshoz.

– Azért ez nem ennyire felhőtlen – veti közbe Ili. – A gyerekek megnehezítik a házaséletet, azt, hogy jusson egy

félóra, amikor csak egymásra figyelünk, amikor egy gyerek sem esik hasra, nem borítja ki a kakaót, nem nyúl bele a konnektorba, nem fullad meg és még sorolhatnám. A gyerekszülés boldog, szép állapot, de nehéz erőpróba testileg és fizikailag is, főként, ha egymás után születnek a gyerekek: várandós vagy, szülsz, abból felépülsz, meghízol, szoptatsz, ettől pedig kimerülsz. Eközben megnehezedik a házasélet, és ez nehéz a férfiaknak, ezt nem szabad eltagadni. Ebben az időszakban nincs időd magadra, nem tudsz vásárolni, nem vagy elég csinos, mindez pedig aláaknázza a női önbecsülést. Ennek visszaszerzésében nagy segítség volt, hogy Tamás tényleg szerette a várandós állapotaimat, és tudott akkor is szeretni, ha nagy volt a hasam vagy szoptattam. Amikor én azt hittem, hogy csúnya vagyok, ő azt mondta, hogy gyönyörű.

Jelen idő Amikor a Keresztes Ilonához és Mohay Tamáshoz indultam interjúra, azt terveztem, hogy megkérdezem tőlük, mi a jó házasság titka, de okafogyottá vált a kérdés, hiszen az egész beszélgetés erről szólt. Tamás azonban szívesen reagál.

– A jó házasság titka, hogy mindig tele van titokkal. Nem tudunk napirendre térni egymás fölött. Kérdezted, hogy mi fogott meg Iliben. Ez nem múlt idő, hanem jelen, mert mindennap arra ébredek, hogy egy csodálatos nő van mellettem. És én ettől teljesen le vagyok nyűgözve.

Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 7

A nagycsalád botrányáról Botrányos jelenség a nagycsalád a 21. században. A buszon, villamoson gyakran megütköznek, ha valaki 4-5 gyerekkel utazik, egy nívós wellnessközpontban pedig egyenesen megkérdőjelezik, hogy képesek-e kifizetni a belépőt. A nagycsalád nem illeszkedik az individuumot piedesztálra emelő társadalom képébe, ráadásul rossz fogyasztó is – vélekedik Miklya Luzsányi Mónika.

Az ötgyermekes édesanya A nagycsalád botránya című cikke elnyerte a Családbarát médiáért közönségdíját.

Az író, újságíró azt mondja, többször keltett már megütközést, ami-

kor megjelent a családjával, de az is megtörtént, hogy megkérdezték tőle: egy apától van az összes gyereke?

– Ma már nem szokványos, hogy egy családban több gyerek születik ugyanattól a pártól. A nagycsaláddal

kapcsolatos ellenérzés olyan látens társadalmi elvárásból fakad, amely a fogyasztói kultúrára vezethető vissza. A nagycsalád ugyanis alapvetően az önellátásra rendezkedik be, még akkor is, ha nagyvárosban él. Nem fogyaszt annyit, mint amit egyenként fogyasztana öt-hat fő. A gyerekek megöröklik egymás ruháját, a család nem pihen elit szállodában, hanem sátoroznak, nem futja a gyerekeknek sok különórára, és még sorolhatnám, de egy a lényeg, hogy a nagycsalád nem elég jó fogyasztó – sorolja az indokokat.

Nagycsalád=szegénység?

Az írónő szerint a többgenerációs családok felbomlásával az individuum fölemelkedett, pulpitusra került, és ha valaki nem szolgája saját individuumának, akkor előbbutóbb furcsán néznek rá. Mindezt a korszellem diktálja, a média pedig ráerősít a folyamatra. A reklámok sugallta jólét szinte elérhetetlen a

8 • Karakter • parokia.hu

nagycsaládosok számára. Az ötgyermekes édesanya mégsem rakna egyenlőségjelet a nagycsalád és a szegénység közé, mint azt sokan teszik.

– A nagycsaládosok nyilván szegényebbek abból a szempontból, hogy az egy főre jutó jövedelmük sokkal kisebb, mintha csak két-három ember élne ugyanabból a fizetésből.

De visszakérdezek: mi az, hogy szegénység? Mi heten élünk a kettőnk fizetéséből, ha csak kétfelé osztanánk ezt az összeget, minden nyáron mehetnénk a tengerpartra nyaralni.

Az anyagi nívónk tehát alacsonyabbnak mondható, mert heten vagyunk, azonban a nagycsalád számos többletet ad, ami nem fejezhető ki anyagiakban. Életre nevelve Miklya Luzsányi Mónika már kérdés nélkül is sorolja a nagycsalád ezernyi előnyét.

– Egy nagycsaládban nem lehet

elkényelmesedni. Egy-két gyereket a szülők óhatatlanul is kiszolgálnak. Pontosan tudom, mert egyke voltam, és az édesanyám mindent megtett helyettem. Amikor azonban szembekerültem a felnőttkor kríziseivel, irgalmatlanul nehéz volt arra ráállni, hogy nekem kell megoldanom a problémáimat. A nagycsaládban felnövő gyerekek ezzel szemben az életre vannak nevelve, azonnal befogják őket a háztartási munkába, és számos olyan kompetenciával lesznek gazdagabbak, amelyeket sokan csak a felnőttkorban kapnak meg.

Ki kell harcolni – Napjainkban az egyik legfontosabb, hogyan tud valaki kommunikálni. Ha az egyke megszólal, a szülők áhítattal lesik a kívánságát, míg egy ötgyerekes családban ki kell harcolni a gyereknek, hogy szóhoz juthasson. Megtanulja a kommunikációs és érvelési stratégiákat, hogyan

lehet meggyőző, hogyan érhet el eredményeket. A nagycsaládban szocializálódott gyerek ezernyi előnyhöz jut, ami nem mérhető pénzben. Olyan lelki és érzelmi közösségben, biztonságos háttérrel nőhet fel, amit egy kisebb család számbeli adottságánál fogva sem tud nyújtani. Felnőttkorban a sok testvér közül mindig lesz legalább egyvalaki, aki segíthet, ha baj van.

Csak a győztesek fontosak?

Amikor az édesanyát arról kérdezem, hogy van-e hátránya a nagycsaládnak, elsőre mosolyogva azt mondja, hogy nincs, de aztán mélyebbre ásunk a problémák után kutatva.

– Azt mondják, hogy a szeretet nem osztódik, hanem hatványozódik, tehát minél többen vagyunk, annál több lesz a szeretet. Az idő és a figyelem azonban sajnos nem hatványozódik. Az ötgyerekes anyának is csak 24 órából áll egy nap, pedig minden gyerek egyformán igényel-

Karakter • parokia.hu • 9

né a saját időt. Ahogy nőnek, egyre növekszik az igényük a személyes beszélgetésre. A gyerek néha azt akarja, hogy csak ő legyen a főszereplő, még akkor is, ha szeret a testvéreivel együtt lenni. Erre az előbb emlegetett individualizált társadalom még egy lapáttal rátesz. Nem felejtem el, amikor az egyik olimpián második lett a magyar női kézilabda válogatott (Sydney, 2000, DániaMagyarország 31-27 – a szerk.), mennyi zokogás és szívfájdalom volt az elveszített döntő után. Pedig az olimpiai ezüst csodálatos siker, mindenkinek ünnepelni kellett volna. De a világ olyan, hogy csak a győztesek a fontosak, csak az elsőre figyelnek.

A győzelemre van kihegyezve minden és ez nem jó. Ezt a szellemiséget a gyerekeink is magukba szívják, és úgy érzik, hogy aki nincs a legjobbak között, olyan, mintha nem is csinálna semmit. A nagycsalád azonban megtanít a sorrendre is, és arra, hogy mindenki más területen jó.

Majd „megkívánják” Miklya Luzsányi Mónika a CikCakk gyermekmagazin főszerkesztőjeként és íróként is mindig kiállt a nagycsalád ügye mellett. De lehet valakit ösztönözni a nagycsaládra, ha nem nyitott rá?

– Amikor Gyökössy Bandi bácsitól (Gyökössy Endre lelkész, az első magyar pasztorálpszichológus) egyszer azt kérdezték, hogyan tegyünk keresztyénné másokat, azt válaszolta, hogy nem beszélni kell róla, hanem élni kell a keresztyénséget, és ha látják az életedet, akkor majd „megkívánják” és megkérdeznek téged: te miért vagy ilyen? Az ő gondolatait transzformálva azt mondom, a legjobb módszer, hogy élni kell a nagycsaládos életformát. Olyan életet kell az emberek elé tenni, ami követendő, követhető, pozitív példa. Szakmailag, íróként, újságíróként szintén a pozitív példaadást tartom fontosnak. Ami a cikkből is

10 • Karakter • parokia.hu

kiderült, nem szabad elkenni a problémákat, kritikus helyzeteket. Nem szabad csak ideális képet festeni a nagycsaládról. Beszélni kell a bajokról, feszültségekről, és arról, hogy a mai világ nem családbarát. Meg kell érteni, hogy a gyerekeinkben van a jövőnk. A magyarság fönnmaradásának az alapja, hogy több gyerek szülessen egy családban.

Az örök fiatalság illúziója A média azonban mást mutat: szép testű sztárok, bulik, márkás ruhák, autók, az élvezetek hajhászása, csillogás. Nehezen ellensúlyozható képek.

– Ezekbe a látens csatornákba sokszor bele sem gondolunk. A tévében a nagycsalád mint modell minimálisan van jelen. Sőt, a nívósabb magazinokban is leginkább problémaként jelenik meg a család, a gyerek. Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára pozitív felhangú cikket családokról. A nők ráadásul mintha csak 22 éves korukig élnék az életüket, és az utána következő években mindig huszonéves önmagukhoz szeretnének hasonlítani, nem élik meg saját koruk kiteljesedését. Nem élik meg a feleség, az anya, a középkorú nő és az idős asszony szerepét, mert mindig huszonévesek akarnak maradni, mindig életük virágjában szeretnének lenni.

Láblógatás helyett Az írónő sokat beszél az individualizálódó világról, így muszáj megkérdeznem: sosem vágyott arra, hogy tízig lustálkodjon, ahelyett, hogy több liter kakaót főz és húsz kiflit vajaz meg reggelente?

– Ezt a kérdést még nem tettem fel magamnak soha. Tizennyolc éves koromig lustálkodhattam, mert édesanyám kiszolgált. Felnőttként született meg bennem az igény, hogy most én szeretnék másoknak szolgálni, és nagyon jó, hogy szétoszthatom magam. Volt azonban egy nehéz periódus, amikor tizenhat havonta születtek a gyerekek. Egy idő után szinte élőhalott állapotban voltam, kifáradva a házimunkában, gyereknevelésben, miközben terhes voltam a következő gyerekkel. A terhesség nem csak áldott állapot tud lenni, naponta tizenkétszer hánytam. Ha akkor nem áll mellém a férjem, nem tudom, mi lett volna. Végül befordultam, és a férjem küldött el tanulni, ő pedig hétvégenként vigyázott az öt gyerekre. A tanulás azután egyfajta szakmai karriert indított el. Külföldi ösztöndíjra is mehettem. A férjemnek, Zsoltnak nagyon nagy szerepe van abban, hogy bennem nem vetődött fel soha: de jó lenne lábat lógatni!

Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Kilépni a spiccre Nincs adóssága a Dunamelléki Református Egyházkerületnek, folyamatosan szerveződnek az új gyülekezetek – két fontos pozitívum az elmúlt időszakból. A mögöttünk lévő öt év tanulságairól, jó és rossz dolgokról, kényes kérdésekről is beszélgettünk Bogárdi Szabó Istvánnal.

A püspöktől – a többi közt – azt is megkérdeztük, hogy milyen a viszony az egyházi vezetők között, és foglalkoztatja-e, hogy az őszi választásokon „ki indul a püspökségért”?

A 2008-as gazdasági válság kitörése előtt visszafizette összes hitelét a Dunamelléki Református Egyházkerület. Ez bölcs előrelátás, stratégia, vagy undor a bankoktól?

Miért hozták meg a döntést?

A válságot szinte senki nem látta előre, és azt sem nagyon, hogy az a pénzügyi rendszer, amely a 2008 előtti világot működtette, csupán nagy buborék, piramisjáték. Még a bankokra sem merném azt mondani, hogy tudatosan csinálták, hiszen sok pénzintézet is tönkrement. Nincs szó a bankoktól való undorról sem, hiszen a pénz eszköz, amit használnunk kell. Ha a paraszt undorodik a kaszától, sosem fog aratni. A hitelek visszafizetésénél az motiválta az egyházkerületet, hogy ne hordozzunk olyan terheket, amelyeknek a mi oldalunkról nincs biztos fedezete. Nekünk nincs gazdálkodási egységünk, nem folytatunk nyereség-

orientált tevékenységet, nincsenek olyan üzleti vállalkozásaink, amelyekről azt mondhatnák, hogy ha megszorulunk, majd hozzányúlunk.

Szinte kizárólag a hívők adományaiból élünk, és mindig meg kell fontolni, hogy az egyháztagok adakozása, valamint az adó egy százalékokból érkező felajánlások elegendők-e ahhoz, hogy biztosan gazdálkodjunk akkor is, ha hitelünk van. A tiszta helyzet megteremtésének igényével döntöttünk a hitelek vis�szafizetése mellett. Úgy gondoltuk, hogy csak abból gazdálkodjon az ember, amivel biztosan rendelkezik. Aki adós, az foglya egy rendszernek, nem tud szabadon döntéseket hozni, hiszen folyamatosan számolnia kell azzal, hogy a pénzének egy része nem az övé.

Véget ért egy év, de véget ér egy hatéves ciklus is az egyházkerület és az

ön életében is. Mit sikerült megvalósítania a terveiből és mivel maradt adós, akár önmagának is?

Világos képünk van az egyházkerület adottságairól, lehetőségeiről, szükségeiről. Látjuk az emberileg szólva szinte megoldhatatlan helyzeteket, és azt, hogy a missziónkból adódóan hol kell megerősíteni a szolgálatot; nevezhetjük ezt missziói stratégiának is. Sikerült az egyházkerület életének tengelyébe állítani a gyülekezetekben való gondolkodást, nem csak szlogenekben, hanem tényleges cselekvésben is. A gyülekezetközpontúságot nagyon fontosnak tartom, mert az intézmények működtetése ritkán hoz megoldást, inkább azt látom, hogy több esetben gondot gondra halmoz. Folyamatosan kiszolgáltatott az állami törvények és szabályozások változásainak az a gyülekezet, amely állami normatív feladatokat lát el. Sok energia

Karakter • parokia.hu • 11

megy el az intézményekre, miközben gyakran azt érzem, éppen az egyház lényege sikkad el. Mi istentiszteleteket tartunk, az Ige vezetése alatt formáljuk az életünket, ennek van prioritása, ez az első. Az anyaszentegyház közössége istentiszteletező közösség, minden többi olyan ráadás, ami ezt nem előzheti meg. A kudarcokról is kell beszélni?

Igen, azt mondják, abból tanulhatunk a legtöbbet...

Az egyház- és tanfegyelem területén igen komoly híjával vagyunk az egészséges életrendnek. Hamar áldozatává váltunk annak a kísértésnek, hogy önmagunk kortársai legyünk. Tudom, semmilyen korba nem mehetünk sem előre, sem hátra, de református egyházunknak mégiscsak van egy látható, érzékelhető, tanításban, magatartásban, életvitelben megmutatkozó identitás-együttese. Ha ezen a területen mérleget vonunk, felemás az eredmény.

A gyülekezeti tagjaink, a lelkipásztoraink, a döntéshozók és a református értelmiség, vagyis mindazok,

12 • Karakter • parokia.hu

akik formálják az egyház életét és arculatát, egyre inkább távolodnak ettől az identitás-együttestől. A Bírák könyve utolsó mondata így hangzik: „Mindenki azt csinálta, amit jónak látott.” (Bírák könyve 21,25.) Úgy érzem, hogy velünk is ez történik.

Előfordult már az is, hogy néhányan belekeményítették magukat az – egyébként szerintem számukra is – elfogadhatatlan nézetekbe.

sal való szolidaritásunk, összetartozásunk, törődésünk akár a lelkészeknél, akár a gyülekezeti tagoknál sok fogyatékot mutat, miközben paradox módon másról sem beszélünk, hogy nagyon oda kell figyelni egymásra, legyünk mindig megértőek.

Egyházunk rendkívül érzékeny, odahajló, törődő, szerető közösségként profilírozza magát, miközben belül szétziláltságot tapasztalok.

Mondana erre példát?

Inkább jó példákat hadd mondjak. A kezembe került egy gyülekezeti hírlevél, amelyben teológiailag, emberileg elfogadhatatlan megállapításokat tett a lelkipásztor. Személyesen beszélgettünk róla, hogy az újságban megfogalmazottak miért nem felelnek meg a bibliai mértékeknek. A lelkész visszavonta a leírtakat és elnézést kért, de nem azért, mert a püspök rábeszélte, hanem mert tényleg így tartotta helyesnek. A fordítottja is megtörtént, amikor én értettem félre valamit, a lelkészek pedig meggyőztek arról, hogy az ügy jó. Amit azonban fájlalok, hogy az egymás-

Püspök úr, hogyan látja önmagát?

Megfelel a felsoroltaknak, vagyis törődő, szerető, megértő, figyelmes?

Nem szeretem magam értékelni. Számos feladatot elvégeztem az utóbbi években, olyat is, amit nem rónak fel egy püspöknek, ha nem teszi meg. A meghívások mellett voltak nem hivatalos útjaim is a gyülekezetekbe, lektoráltam az Intsitutiofordítást, sok szellemileg megterhelő feladatot végeztem, igét hirdettem, szolgáltam számos gyülekezetben. Hogy mindezekben a tevékenységekben hogyan látom magam?

Mosolygós, kedves embernek, akinek a sok mosoly közben elfoly-

nak a kezéből a dolgok, vagy szigorú, pattogó embernek, akit őrölnek az ügyek? Szerintem valahol a kettő között állok. Szeretek jókedvű lenni. Örülök, ha jó irányt vesznek a dolgok és nagyon tud terhelni, ha hos�szú ideig kell evidens dolgokkal szöszölődni. Ön mindig nagyon fontosnak tartotta az új gyülekezetek létrehozását.

A népszámlálás szerint a reformátusság egyharmada a dunamelléki egyházkerület területén él. Mit lehet tenni azért, hogy az egyház elérje őket, hogy gyülekezetekbe szerveződjenek?

Ez a munka sok szálon fut, de több évtizedes lemaradást pótolunk. Száz éve az iparosodással indult meg a nagy belső migráció, amikor a falusias reformátusság az iparvidékekre, leginkább Budapestre áramlott.

Ez a folyamat a kommunizmus alatt is tartott, de ebben az időszakban nem volt lehetősége az egyháznak arra, hogy bázisokat hozzon létre.

Most kell megszervezni azokat a közösségeket, ez lehet akár 10-15 ember is, akik egy református gyülekezetet alkotnak. Gyülekezet nélkül nincs egyházszervezés, ez alapelem. A dunamelléki egyházkerület az elmúlt időszakban 15-16 helyen indított új gyülekezeteket, ez erőt adhat a már meglévő református közösségeknek is. Ehhez a történethez hozzátartozik helyben és országos szinten is a jó kommunikáció,

amiben még vannak elmaradásaink.

Az egyházi sajtó bizonyos dimenziókban jól elmondja ezt a nagy ügyet, másrészt néha mintha tudomást sem venne a gyülekezetekről. Partnereket kell találni az egyházi és a világi médiumokban is. A Bibliában írt „mindent megtettek”-be ez is beletartozik. Az Apostolok cselekedeteiben legalább harmincféle kifejezést olvasunk arról, hogy milyen módon kommunikálták az evangéliumot.

Ennek hagyományos módja az istentisztelet, a hittanóra, családlátogatás, lelkigondozás, de húsz-egynéhány év után itt az idő, hogy az egyház kilépjen a spiccre, a médiumokba, és ott ne csak a ráosztott kényszeres magyarázkodó szerepét játssza.

Hogy érti ezt a „kényszeres magyarázkodó” szerepet?

Kompenzálunk a szeretetmunkában, a hajléktalanok és a szegények közötti szolgálatban, a kórházakban, és ettől torz kép alakult ki az egyházról. Vagyis kizárólagosan erre akarják szorítani az egyház jelenlétét a társadalomban. Például arra, hogy osszunk levest karácsonykor, és akkor szerintük hitelesek lehetünk.

De ha mindez nem a keresztyén lelkületből fakad, akkor csak karácsonyi PR-akció, ami rég leszakadt az evangéliumi küldetésről. Itt az ideje, hogy a médiában is a keresztyén üzenetet, a megváltás üzenetét, az Istennel való együttlétet, a szent élet rendje szerinti boldog élet üzenetét kommunikáljuk.

Hogyan kell ezt kommunikálni egy olyan közegben, ahol a társadalom egy része a markát tartó, a jobb oldali kormányzathoz dörgölőző csapatként definiálja az egyházat?

Dörgölőzött a baloldalhoz is, ha jól emlékszem... Ha az a beállítás, hogy az egyháznak az Isten pénze sem elég, akkor ezen nem lehet sokat segíteni, hiszen ahogy az előbb is említettem, ezt a szerepet osztották

le nekünk a médiastratégiákban, erre tanítottak ki egy egész újságíró nemzedéket, ezt tanították szociológiában, filozófiában, hogy az egyház egy ilyen valami. A rendszerváltás utáni két évtizedes kárpótlási folyamat is ezt hozta, mert ennek során másról sem hallottak az emberek, mint hogy éppen mit kaptak vissza az egyházak. Amikor tíz- és tízezrek lettek gazdasági vesztesei a 89-es rendszerváltásnak, akkor abban a nehéz időszakban ezt a képet alakították ki magukban az egyházról. A keresztyénség azonban mindig a gyülekezetekből indul ki és oda tér vis�sza. Ha csupán annyi lenne a keresztyénség, hogy milyen a brandünk, milyen képet mutat rólunk a média, akkor már régen végünk lett volna.

Nem is álmodom arról, hogy valaha jót és szépet írjanak rólunk. Jézus is azt mondta, hogy jaj nektek, ha mindenki jót mond felőletek! Nem baj, ha időnként ütnek-vágnak bennünket; ha jogosan pirítanak ránk, akkor azért, ha pedig igazságtalanul, akkor meg azért. Ezt nekünk el kell hordoznunk. A püspökségem kezdetén egy ideig a média „kiskedvence” voltam, aztán amikor hoztunk néhány fontos döntést, megszűnt a népszerűségem.

Nem haltam bele.

Amikor a nagypolitikáról, pártokról beszélünk, legalább a felszínen látjuk, sejtjük, hogy ki kivel van.

Hogyan működik ez a református egyházban? Hogy vannak például önök, egyházi vezetők egymással?

Fogós kérdés. Alapvetően – minden látszat ellenére – jól vagyunk. Bátran merem mondani: legfeljebb csak az egyházi hivatalnokok érdeke, hogy olyan képet sugalljanak, amely szerint a vezetőknek konfliktusaik vannak. A hivatalnok ugyanis úgy tud fennmaradni, hogy azt a képet festi, hogy nagyon nagy baj van, például a zsinat elnökségi tanácsában, mert a püspökök civakodnak egymással, és ha nem lennének hivatal-

Karakter • parokia.hu • 13

nokok, minden összeomlana. Pedig ez nincs így. Jó a kapcsolat a püspökök között, ezért is vannak és lehetnek vitáink. Ha befagyott frontvonalak lennének, ahol csak parlamentereket lehetne küldeni a túloldalra, akivel megüzenjük, hogy mit gondolunk, akkor lenne igazán nagy baj.

Vagy még inkább ha vita nélkül mindig mindenért lelkesedni kellene – az már a diktatúrákra emlékeztetne. Az, hogy közvetlenül megvitatunk egymással dolgokat, korrekt és jó kapcsolatot feltételez. Van azonban néhány olyan kérdés, amiben nem értünk egyet. De miért is kéne mindig és mindenben egyetérteni?

Az alapkérdésekben egyetértünk, és kötelezőnek tartjuk magunkra nézve: például hogy egyházi életünk zsinórmértéke a Biblia, testületi döntésekre kell alapozni a működésünket, tehát a püspökök nem önkényeskedhetnek, döntéseiket törvények és szabályok rendezik.

Ezt értem, de kérem, vegyünk egy konkrét esetet! Amikor megjelent az egyház egyszázalékos kisfilmje, kívülről nem úgy tűnt, mintha ezt testvéri szeretetben vitatnák meg egymással. Az egész történet két csapat harcának látszott, amelyben a film csak jó indok arra, hogy az egyik fél üssön a másikon.

Igen, van hajlamosság arra, hogy ha

egy döntést bírálat ér, úgy rendezzük le a vitát, hogy egyházpolitikai frontokat kreálunk és ráfogjuk, hogy a bírálat nem is volt tartalmi, csak apropót vettek ízlésbeli különbségek miatt, hogy az egyházi vezetők konfrontálódjanak. Erre mondtam, hogy ez a fajta beállítás a hivatalnokok érdeke, és ebben az esetben az egyszázalékos kampányfilm készítőit is hivatalnoknak tekintem.

Ahelyett, hogy érdemben meghallgatták volna a bírálatokat, elbújtak egy kreált egyházpolitikai konfliktus mögé, és nem történt semmi. Ha az ilyen ügyek többet generálnak, mint amiről ténylegesen maga az ügy szól, akkor azokat kell megkérdezni róla, akik ezt így kommunikálják. Ha a püspöknek is meg kell fontolnia az esperesek, a lelkipásztorok kritikai érveit, akkor fontolja meg a hivatalnok is az észrevételeket. Miért kellene az egyházban mindig mindennek tapsolni? Tavaly például a református egyház összes esperese fantasztikus két napot töltött együtt. Akkor sok dologról kiderült, hogy a konfliktusokat mesterségesen keltették. Ki gyártja ezeket?

Ki gyártja?

Nem tudom. Nem foglalkozom vele.

Ehelyett Kálvin latin szövegeit olvasom.

És az foglalkoztatja, hogy ki indul a püspökségért?

Nem. Ezt bízzuk az Úrra! A jelölést, a választás lefolyását, és azt is, hogy kik és hogyan viszik majd tovább az egyház életét azon a szinten is, ahol most én vagyok. Nem akarok ezzel foglalkozni, csak azt kívánom, hogy ebben tényleg különbözzünk a politikai élettől. A politikában szükségszerű, hogy a politikusnak ki kell állnia, arcélt kell felvennie, meg kell szerveznie a csapatokat és mozgósítania kell az embereket. Az egyházban azonban nem a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szólnak a választások. Akik mégis ezt gondolják, tévednek. Itt szolgálatról van szó, arról, hogy egy felhatalmazott testület kit kíván bizonyos szolgálatokkal megbízni. Persze ne legyünk képmutatóak, mert ennek is vannak emberi oldalai, de alapvetően rábízhatjuk a döntést a jelölő testületekre és presbitériumokra. Nem is tudom, helyes kifejezés-e, hogy „ki akar indulni”?

De valami szándék mégis csak kell ehhez...

Nem hiszem, hogy valaki kiáll a porondra és mutogat magára, hogy én vagyok az! Beszélgetések biztosan lesznek presbiterek, lelkészek között, akik megtárgyalják, hogy ősszel választások lesznek, és megbeszélik, hogy meghagyják-e a régieket, vagy keressenek-e újakat. Ez teljesen természetes. Nekem azonban nem kell azzal foglalkoznom, hogy kik kit hoznak szóba, nem ez a dolgom. Az azonban tény, hogy a munka, amit megkezdtünk, nem ért véget, ezért programokban gondolkodom, és azon töröm a fejem, hogy kikkel és hogyan lehetne folytatni a munkát, ha a dunamelléki református gyülekezetek úgy döntenek, hogy folytassam.

Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

14 • Karakter • parokia.hu

GYÜLEKEZETEINKBEN ÉLÜNK Felismert idő

Elmaradt a tavalyi nyári tábor a Gazdagréten, helyette festőecsetet és kőműves lapátot ragadtak a református gyülekezet tagjai, bővítik a templomot. Mint mondták, a betonkeverő mellett közelebb kerültek egymáshoz, mint valaha.

– Járdát építünk a félig kész gyülekezeti ház mellé: kiástuk, kicsákányoztuk az alapot, most pedig betonozunk. Ez nagyon kemény fizikai munka, de összehozza a közösséget – mondta Orsolics Zénó ott jártunkkor.

– Teljesen más oldaláról ismerem meg a srácokat, akikkel minden vasárnap találkozom a templomban és sokszor tisztes távolságtartásból köszönünk csak egymásnak.

A családapa feleségét és gyermekeit is elhozta az építkezésre; mint mondja, az utódoknak is épül a templom, együttmunkálkodva pedig sokkal inkább magukénak érzik az épületet.

A gyülekezet szívesen vállalta a munkát. Csaknem tíz esztendeje, 2004-ben épült fel a gazdagréti templom a huszonkétezres lakótelep szívében. Azóta megnövekedett a református gyülekezet, szükségük van a lelki alkalmak megtartására alkalmas újabb közösségi terekre.

Lovas András gazdagréti lelkipásztor azt mondta: amikor 2008-ban eldöntötte a presbitérium, hogy felépítik a gyülekezeti házat is a templom mellé, az elhatározás igazi jele az volt, hogy három hónap alatt kifizették a református családok az építkezés eddig nem törlesztett költségeit. Két évvel ezelőtt pedig már ásták a gyülekezeti ház alapját.

– Beláttuk, Isten nem arra hívott minket, hogy elég, ha belakjuk a felépített templomot. Hála Neki, jól zajlik az életünk, van közösség, van misszió, de az elhívásunk arra szól, hogy teremjünk gyümölcsöt, lépjünk tovább. Úgy fogalmaztuk ezt meg magunknak, hogy kezdjük újra elölről a hőskort; mint amikor először álltunk neki gyűjteni, templomépítést álmodni. Azok, akikre nézve akkor beszéltünk a misszióról, közben tényleg hitre jutottak, beköltöztek a templomba, a gyülekezet közösségébe – most velük együtt kezdjünk el dolgozni, imádkozni, áldozatot hozni azokért, akik még nem ismerik Istent...

A teljes beszámoló itt olvasható: www.parokia.hu/hir/mutat/4775

Életté váltani

Néhány évtizeddel ezelőtt még öten-hatan ültek az imaház padsoraiban, de 2013 szeptemberében már teli templomban ünnepelték a református gyülekezet fennállásának századik évfordulóját Pilisen.

A Pest megyei kisváros gyülekezete korábban Nyáregyháza társegyházközsége volt.

Morva Ákos 1999-től szolgál Pilisen. A lelkipásztor úgy fogalmazott, hogy megérkezésekor egy lelkes, növekedésre váró, imádkozó közösség volt itt. A belül megerősödő gyülekezet megközelíthetőbbé vált a település lakói számára is.

– Elbontottuk a templomépületet körülvevő betonkerítést, és megépítettük a hiányzó tornyot. Az elsősorban evangélikus vallású pilisiek számára zárt, ismeretlen közeg megnyílt; az itt élő reformátusok pedig megtudták, hogy van gyülekezet.

Nyilvánvalóvá vált, hogy ide be lehet jönni.

A misszionáló közösség is megtett mindent azért, hogy megszó-

Karakter • parokia.hu • 15

lítsa a kívülállókat: előadásokat, gyermekalkalmakat, a keresztyén hit alapjaival megismertető kurzusokat szerveztek.

Tíz év elteltével, 2009-ben lett önálló egyházközség a pilisi. A százéves fennállását ünneplő református közösség a felújított gyülekezeti ház udvarán tartott szeretetvendégséget. Az összejövetelen ott voltak az ifjúsági csoport tagjai is, akik a hálaadó istentiszteleten százezer forintos adományt nyújtottak át a gyülekezetnek. A fiatalok szívesen vállalnak autómosást, kerti munkákat az idősebb gyülekezeti tagok megsegítésére, és az ebből kapott adományokat, saját gyűjtésüket, valamint az általuk szervezett irodalmi teaházból befolyó összeget ajánlották fel a nagyobb közösség számára.

A pilisi gyülekezettel együtt ünnepeltek a délpesti egyházmegye esperese és lelkészei, a település evangélikus lelkésze és katolikus plébánosa, az ökumenikus imacsoport tagjai, valamint az erdélyi káposztásszentmiklós-csibai református testvérgyülekezet képviselete.

A lelkipásztorok áldásmondását követően Bogárdi Szabó István püspök és Takaró András délpesti esperes emlékfákat ültettek a gyülekezeti ház elé.

A teljes beszámoló itt olvasható: www.parokia.hu/hir/mutat/4915

Összetart

Megújult templomában ünnepelte a gyülekezet Takaró András helybeli lelkész szolgálatának és az énekkar megalakulásának huszadik évfordulóját Kiskunlacházán.

Három évvel ezelőtt kezdődtek meg a kiskunlacházi református templom belső felújítási munkálatai. A gyülekezet önerőből, tagjainak felajánlásaiból és kétkezi munkájával többek között kifestette a templomot és új lámpatesteket szerelt fel a korábban gyér megvilágítású templomtérbe.

Galambos Lajos gondnok, a presbitérium vezetője számot vetett azokkal az új kezdeményezésekkel, amelyeket Takaró András indított el Kiskunlacházán 1993-ban.

– A munkába járók számára elérhetővé tette a bibliaórát, az óvodáktól a középiskoláig minden évfolyamon hittancsoportokat indított, elérte, hogy a hittanórát az iskolai órarend részeként hirdessék meg. A vasárnapi iskola, a gyermekmegőrzés, a száznál is több gyermeket vonzó gyermektáborok, az Immánuel kórus és az ificsoport megalakulása is az ő nevéhez fűződik. A balatonszárszói hitmélyítő ifjúsági táborokban részt vevő fiatalok ma már a gyülekezet presbiterei, munkatársai. Önkormányzati képviselőként eredményesen harcolt a gyülekezet kárpótlásáért, a millennium évében ez jelentett anyagi alapot a parókia külső és belső felújításához, valamint egy stabil és korszerű gyülekezeti ház felépítéséhez.

Megújult a református temető ravatalozója is, a munkálatok pedig mindig kölcsönök nélkül, a határidők pontos betartásával, elszámolási gondok nélkül zajlottak.

– Egy gyülekezet soha nincs kész, sosincs csúcsformában, folyamatosan épül és fogy, de nem szabad elfelejtenünk, hogy nem velünk kezdődött – hívta fel a figyelmet Takaró András.

Portálunk mikrofonja előtt az esperes-lelkész megerősítette: ő maga is pásztor szeret lenni, aki együtt él a nyájjal minden körülmények között.

A teljes beszámoló itt olvasható: www.parokia.hu/hir/mutat/4898

16 • Karakter • parokia.hu

Nem lelkiző, hanem lelki ház

A találkozás, az igére figyelés, a közös imádkozás helye lehet a gyúrói és tordasi református gyülekezet szeptemberben átadott új gyülekezeti háza. A Fejér megyei Gyúrón két évig tartott az építkezés, amelyből a református közösség számos tagja oroszlánrészt vállalt. Többen adományokkal segítettek, a gyülekezet gondnoka az építési ügyeket koordinálta, a férfiak kemény fizikai munkát végeztek, az asszonyok sütöttek-főztek a munkásoknak. Az építkezés után Kádár Ferenc lelkipásztor hálaadó istentiszteleten is köszönetet mondott azoknak, akik bármilyen formában segítséget adtak a 160 négyzetméteres ház elkészültéhez. Külön kiemelte azt a 74 éves bácsit, aki nyolcvan napon át reggeltől estig dolgozott az építkezésen, valamint Apostagi Zoltán gondnokot, aki az építési ügyeket intézte, szervezte. A beruházás nagyjából negyvenmillió forintból valósult meg, aminek fele adakozás és felajánlás volt. A pénzt többségét a dunamelléki egyházkerület, illetve a vértesaljai egyházmegye adta, valamint az egyik presbiter és néhány gyülekezeti tag is komolyabb felajánlást tett, segített az önkormányzat, illetve csaknem kétmillió forint pályázati pénzt is felhasználhattak. Két választás állt a gyülekezet előtt: a régi gazdasági épület átalakítása, felújítása, vagy új gyülekezeti ház építése a templom szomszédságában – idézte fel a kezdeteket Apostagi Zoltán gondnok. Végül új épület mellett döntött a presbitérium, és 2011 szeptemberében kezdődött el a tényleges építkezés, amelyen több mint harmincan dolgoztak.

– Nem lelkiző házzá, hanem lelki házzá kell tenni az épületet, és ez óriási különbség. Szeretném, ha valóban Isten igéjén, Istennel való közösséget kereső gyülekezet jönne létre. Ha így történik, akkor valóban lelki házunk lesz, nem pedig közösségi ház.

Gyúrón és Tordason összesen nagyjából ötszáz református él, a református gyülekezetnek százötven fenntartója van.

A teljes beszámoló itt olvasható: www.parokia.hu/hir/mutat/4892

Szeretet, tudás, érték

2013 szeptemberére újult meg a Pécsi Református Kollégium új szárnya. A dél-dunántúli régióban a „pécsi refi” az egyetlen olyan komplex közoktatási intézmény, amely református oktatást nyújt a katolikus többségű térségben.

Az iskola tizennyolc éves történetét összefoglalva az intézmény főigazgatója emlékeztetett, hogy 1995-ben egy háromszintes irodaépületből alakították ki az internátust, majd a tetőteret tantermekké alakítva indulhatott el a gimnáziumi oktatás. Ma már óvoda, általános iskola, gimnázium és internátus is működik a Baranyai Református Egyházmegye fenntartásában lévő intézményben, sőt öt évvel ezelőtt a drávafoki, majd három éve a nagyharsányi általános iskola is csatlakozott a pécsiekhez. A Dél-dunántúli Operatív Program támogatási rendszeréhez kapcsolódó pályázatról szólva Kutasné Kovács Éva elmondta, hogy az iskola fejlesztését 292 millió forintból valósították meg. A projekt célja a református kollégium bővítése volt. Elkészültek a többfunkciós tanulószobák, kollégiumi férőhelyeket alakítottak ki. A diákotthon öt új szobával bővült, ennek köszönhetően a 21. századi igényeknek megfelelő környezetben élhetnek és tanulhatnak a diákok. Négy új általános iskolai osztályterem, és egy csoportbontásra alkalmas terem is épült a felső tagozatosok számára. Az épületet teljes körűen akadálymentesítették. Korszerűsítették a konyhát, felújították az épületrész teljes villamoshálózatát és fűtési rendszerét.

Már az indulásnál is hagyományos református kollégiumot képzeltünk el, de tudtuk, hogy csak lépésekben lehet haladni – mondta Peterdi Dániel, az intézményt fenntartó Baranyai Református Egyházmegye esperese.

– Nagy a túljelentkezés az iskolánkba, évről évre egyre több diák szeretne nálunk tanulni. Pedagógusaink kiváló munkát végeznek, és sikerült olyan mércét felállítanunk, hogy szívesen hozzák ide a gyerekeket, akár a város legtávolabbi részéről is.

A teljes beszámoló itt olvasható: www.parokia.hu/hir/mutat/4892

Karakter • parokia.hu • 17

Százéves álom

Felszentelték a svábhegyi református gyülekezet templomát 2013 októberében. A gyülekezet és vendégei együtt adtak hálát azért, hogy e nemzedék befejezhette a munkát, amit több generációval ezelőtt terveztek el, és ami már többször meghiúsulni látszott. A két világégés, a gyülekezet szétszóratása és csőtörések, beázások sora sem tudta meggátolni azt, hogy a száz évig hajléktalan gyülekezet otthont kapjon.

Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke az ünnepségen azt mondta, számára az a legizgalmasabb pillanat a templomépítéseknél az, amikor bezárul a templom kupolája és összeér a tető, összekulcsolódik, mint két imára kulcsolt kéz. A templom ilyen értelemben is az imádság háza.

Ezzel az összekulcsolódással épül nem csak a templom, de a gyülekezet is.

Pokorny Zoltán tizenkettedik kerületi polgármester köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy gimnáziumi tanulmányaiból úgy emlékszik, a jó református templomban egyszerű fehérre meszeltek a falak – ám itt még vakolat sincsen.

– Ízig-vérig református, és nem akar másnak látszani, mint ami – fogalmazott a polgármester. A gyülekezet tagjaként részt vett az ünnepi istentiszteleten Orbán Viktor miniszterelnök is.

Az ünnepi alkalomra elkészült Berecz Ágnesnek a gyülekezet történetéről írott könyve, mely a Hegyvidéki Históriák sorozat legújabb darabjaként jelent meg. Az altemplomban pedig gyülekezettörténeti fotókiállítást rendeztek.

A gyülekezet lelkipásztora, Berta Zsolt szerint az elmúlt tizennyolc évnek akár az is lehetne a mottója: „nem tudtuk”.

– Nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk, hogy lesznek-e, akik jönnek, lesz-e ennek jövője vagy sem. De azzal a nyitottsággal kezdtük el a munkát tizennyolc évvel ezelőtt, hogy majd meglátjuk. És szó szerint megláttuk Isten hatalmát, szeretetét, ma már látható a templom is – tette hozzá a lelkipásztor.

A teljes beszámoló itt olvasható: www.parokia.hu/hir/mutat/4950

Kibővült „Gólyafészek”

Csaknem százmillió forintból újult meg a Kiskunhalasi Református Kollégium Gólyafészek Óvodája. Az ötcsoportos óvodába 125 gyerek jár. Az intézmény megújításáért még novemberben adtak hálát.

A református óvoda épülete egykor Szathmáry Sándor (1853-1912) gimnáziumigazgató otthona volt. Felesége adományozta a Kiskunhalas Tabán városrészében található házat, valamint több birtokot is az egyháznak. Az épületben egy ideig leánykollégium működött, majd államosították és óvodaként üzemelt tovább.

Az egyházközség 1992-ben kapta vissza az épületet az államtól, ekkor egy csoporttal indították el az egyházi óvodát – mondta Bödecs Pál lelkipásztor. Az intézménynek otthont adó épületet 1997-98-ban bővítették egy csoportszobával.

Az óvoda idén októberre saját forrásból és 85 millió forint európai uniós pályázati támogatásból újult meg. Elkészült a 68 négyzetméter alapterületű, sportpadlóval burkolt, akadálymentesen megközelíthető tornaszoba és egy új csoportszoba.

Kialakítottak egy 15 négyzetméteres logopédiai és egyéni fejlesztő szobát, valamint orvosi szobát, raktárt, szertárt és öltözőt.

Az épület központi fekvése, az intézmény gyermekbarát, sikeres pedagógiai tevékenysége, a vallásos nevelést megalapozó szol-

18 • Karakter • parokia.hu

gálata vonzza az óvodába a jelentkezőket.

A Gólyafészek Óvodában különösen nagy hangsúlyt helyeznek a lelki és vallásos nevelésre. A heti tematikus napok egyikén a gyerekek bibliai történetekkel ismerkednek, hitoktatókkal, lelkipásztorokkal tanulnak egyházi énekeket. Természetesen minden étkezés imával kezdődik és zárul. Az intézményben a gyerekek fakultációban tanulhatnak angol és német nyelvet, zenei alapokat, úszást.

Az intézményben sajátos nevelési igényű gyerekeket is gondoznak; ebben nagy segítséget nyújt a kiskunhalasi református pedagógiai szakszolgálat. A bővítésnek köszönhetően 2014 szeptembertől már hat csoporttal működhet a református óvoda, ahol a gyerekek gondozásában, fejlődésében tíz óvodapedagógus és öt dadus segít.

A teljes beszámoló itt olvasható: www.parokia.hu/hir/mutat/5050

Munkálkodjatok a város jólétén!

Ezzel az Ószövetségből vett jelmondattal nyitotta meg kapuját Kecskeméten a református templom mellett kialakított református információs iroda: a Református Pont az ősz végén.

Azokról a szolgálati ágakról lehet itt érdeklődni, azokat lehet igényelni, amelyeket a „Kecskeméti reformátusok – Kecskemét Városáért” végeznek – hangsúlyozta avatóbeszédében Kuti József elnök-lelkész.

Minden egyházra, vallási közösségre igaz, hogy nemcsak közvetlenül a tagjaiért vállal szolgálatokat, hanem az egész körülötte élő társadalomért. Különösen igaz ez a Kecskeméten sok intézményt működtető református egyházra, amely ezen az információs irodán keresztül szeretné elérhetővé tenni mindenki számára a különböző szolgálatait. A Református Pontban bárki tájékoztatást kaphat a reformátusok szociális szolgálatairól (szociális ruhavásárok, idős- és szegénygondozás, házi ápolás, szociális étkeztetés, idősek klubja, demens-ellátás, nyugdíjas házak), a szenvedélybetegek között végzett szolgálatokról (Kékkereszt-csoport, Iszákosmentő Misszió, Drogrehabilitáció), valamint a lelkigondozás területeiről (egyéni lelkigondozás, ifjúságvédelem, gyászolók csoportja, kórházlelkészség, tábori lelkészség, börtön-lelkipásztori szolgálat).

Megtalálhatók itt a református oktatás (óvoda, általános iskola, gimnázium és internátus), a városi hitoktatás, illetve a kulturális értékek (könyvtár és levéltár, gyűjtemények, Ráday Múzeum, műemlékek) információs anyagai. Itt lehet elérni a református iratmisszió különböző termékeit, valamint tájékozódni arról is, hogy az egyes városrészekben hol és mikor tartanak református istentiszteletet, illetve bibliaórát.

Mindezeken túl különböző önkéntes akciókat, tájékoztató rendezvényeket szerveznek a kecskeméti reformátusok – Kecskemét városáért.

A teljes beszámoló itt olvasható: www.parokia.hu/hir/mutat/5034

Karakter • parokia.hu • 19

Lelkiségük magyar örökség

Magyar örökség díjat kapott a Fasori Református Egyházközség. A kitüntetést a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vehették át a gyülekezet képviselői. A 100 éves Budapest-Fasori református templomban élő gyülekezet hitmegtartó ereje és lelkisége magyar örökség – olvasható az oklevélen. A megtisztelő cím különös lezárása a fasori templom centenáriumi évsorozatának. A Magyar Örökség Díj is arra a csodálatos ajándékra mutat, amit Jézus Krisztus által a fasori templomban élő gyülekezet is kapott, magyar református keresztyénként élve bizonyságot tehet arról, mit jelent hitben és hitből élni minden körülmény között, Isten dicsőségére, az emberek örökkévaló javára. Őszinte alázattal és felemelő érzéssel vettük át ezt a még inkább elkötelező díjat, amely magyar nemzetünk iránt érzett felelős küldetésünkre emlékeztet minket és utódainkat is – fogalmazott Somogyi Péter, a fasori gyülekezet elnök-lelkésze érdeklődésünkre. „A fasori református templom 100 éve épült. Budapest egyik legszebb szakrális-kultuszi épülete – de messze több annál; egyetlen szóval: hajlék. A fasori reformátusok mindig is tudták, hogy amikor megépülhetett templomuk, azt egyrészt ajándékba kapták, amelyet meg kell őrizniük, de tudták azt is, hogy másrészt nem emlékként kell a szent helyet megőrizni, hanem az istentiszteleti közösség otthonául. Az évszázados igyekezet azért elsősorban mindig a gyülekezet szervezésére irányult, hogy annak intenzív gyakorlása és az istentisztelet ereje messze sugározzon, messzebb, mint ameddig a templom tornyából ellátni” – írta laudációjában Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök.

A gyülekezet történetéről bővebben is olvashatnak a Millisits Máté művészettörténész szerkesztésében megjelent „... a templomnál is nagyobb van itt” című gyülekezet- és templomtörténeti kiadványban.

A teljes beszámoló itt olvasható: www.parokia.hu/hir/mutat/5187

Megújult az ország temploma

Felújították a budapesti Kálvin téri református templomot. A kormányzat 500 millió forintot biztosított erre a célra. A beruházás rekordidő, kevesebb mint egy év alatt valósult meg. A Kálvin téri templomot az ország templomának is nevezik, hiszen annak idején országos adakozásból épült. Lichter Tamás építőmérnök, statikus szakértő, az építkezés vezetője a Parókia portálnak azt mondta: nem ritkaság, hogy az egyházi épületek gyenge minőségű anyagokból készültek. A Kálvin téri templom építéséhez is legalább hat-nyolc féle követ használtak, amelyeket adományokból kaptak annak idején. A felújítás előtt az épület kifejezetten gyenge volt – mondta a szakember.

– A templom átélte a II. világháborút, 1956-ot és a négyes metró építését. Mindezek kihatottak az épületre.

A négyes metró Kálvin téri szakaszának építésékor (2007-ben) már megerősítették a templom tornyát. Az építőmérnök szerint ha ez nem történik meg, akkor a torony akár össze is omolhatott volna.

– A felújításkor a 21. század legjobb technológiáit építették be, most pedig kiváló építészek dolgoztak a templomon. A négyes metró próbajáratai már elindultak, de ebből semmit nem lehet észlelni az épületben – tette hozzá az építőmérnök. Szigorú műemléki előírások szerint újult meg a templom – hangsúlyozta Páll László. A Kálvin téri gyülekezet lelkipásztora csodának nevezte, hogy a beruházás alig több mint fél év alatt megvalósulhatott. Elmondta, hogy nemcsak a templom belső felújítása készült el, hanem megújult a Báthory terem, a Kálvin terem, valamint a templom kriptája is, amely számos neves személyiség nyughelye.

– Az eredeti építkezés idején 1816 és 1830 között nem egyszerűen egy helyi református közösség templomaként épült a Kálvin téri, hanem az ország templomaként. Ez azt jelentette, hogy a négy református egyházkerület közösen kezdeményezte az építkezést, és közös volt az adakozás is – mondta a református lelkipásztor.

A templomban a felújítás utáni első nagy rendezvényt, az ökumenikus imahét megnyitóját 2014 januárjában tartották.

A teljes beszámoló itt olvasható: www.parokia.hu/hir/mutat/5204

20 • Karakter • parokia.hu

Vonz és megtart Nem mi építettünk házat az Úrnak, hanem ő építette azt miértünk – mondta Kiss László lelkipásztor a szemeretelepi református gyülekezet templomszentelő ünnepségén.

A hetvenhárom éve fennálló gyülekezet korábban egy vendéglőből átalakított, szűkös helyiségben tartotta istentiszteleteit, az új templom viszont tágas belső térrel hívogatja a gyülekezeti tagokat és az érdeklődőket is.

A kulcsátadás csupán jelképes: ne kelljen soha bezárni az ajtókat – ezekkel a szavakkal adta át Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök az új templom kulcsát 2013 októberében a szemeretelepi gyülekezet lelkipásztorának és gondnokának. A püspök az ünnepi istentiszteleten arról beszélt, az ember sok mindent akar, nagy és dicső dolgokat, mint amilyen a templomépítés is.

– Ott kezdődik az igazi élet, amikor rábízzuk magunkat arra a Krisztusra, aki már tudja, mit akar tenni. Ez a templom azoknak épült, akik tudják, hiszik, vallják és élik, hogy Jézus a megoldás. Ezért végeznek missziót, és mély meggyőződésem, hogy ezért engedte az Isten, hogy a szemeretelepi gyülekezet megkezdje és befejezze temploma építését.

– A templomnak önmagában is vonzereje van, sok új arcot látni és közülük nagyon sokan itt is ragadnak. Mondták lelkésztársaim, akik már jártak ilyen cipőben, hogy számíthatunk a gyülekezet növekedésére, és valóban így is történt. Önmagában persze az új templom nem elég. Ha nincs megtartó Ige és közösség, akkor ez a lelkesedés hamar szétfoszlik. Egyelőre megtartott bennünket Isten,

Karakter • parokia.hu • 21

és pont az alatt a három év és hét hónap alatt, amíg nagyon össze voltunk szorulva és többször kellett egymás után istentiszteletet tartani, erősödtünk meg, és már akkor gyarapodni kezdtünk – számolt be portálunknak Kiss László lelkipásztor.

A templomépítés szándéka egyidős a pestszentlőrinc-szemeretelepi gyülekezet megalakulásával – fejtette ki Lukács József gondnok. Az alapítók terveztek és gyűjtöttek, ám a második világháború alatt elvesztek a megtakarítások. Azóta – noha a gyülekezet minden lelkipásztora kitartott a régi szándék mellett – csak ideiglenes megoldásokban gondolkodhatott a gyülekezet otthonának bővítését és korszerűsítését illetően. Még

22 • Karakter • parokia.hu

a harmincas évek végén vásárolták meg a szemeretelepi reformátusok azt a mulatót, ami a jelenlegi templom közelében áll. Ezt alakították át istentiszteleti hellyé, amely évtizedekig kiszolgálta őket. Miután döntés született arról, hogy belevágnak a templomépítésbe, a szűkösnek bizonyult régi épületet a jelenlegi gyülekezet eladta az éppen lelki hajlékot kereső kopt keresztyén közösségnek.

A befolyt összegből, a dunamelléki

egyházkerület és a Budapest-Déli Református Egyházmegye támogatásából, a gyülekezet híveinek adományaiból, valamint önkormányzati, pályázati és egyéb forrásokból három év alatt felépült az új templom.

– Ügyeskedésre nem is gondoltunk, Isten házát nem építhetjük lopott téglákból – összegezte a gyülekezet gondnoka.

A templom megépítésénél alapvető szempont volt, hogy a gyülekezet és a lelkész közötti kapcsolat minél közvetlenebb legyen – árulta el Nagy Béla építészmérnök.

– Próbáltam a szószéket és az üléseket ennek megfelelően elhelyezni, ezen kívül szempont volt az is, hogy a templom ne csak templom legyen – tehát ahová bemegyek, és istentisztelet után kizuhanok az utcára –, hanem legyen egy olyan előcsarnok, ahol a gyülekezet tagjai istentisztelet után is beszélgethetnek, közösségben lehetnek. Arra törekedtem, hogy az épület minél esztétikusabb legyen kívülről és belülről is. Ennél a templomnál lehetőség volt arra, hogy nyitott, tágas, világos és áttekinthető teret alakítsunk ki. A szószéket próbáltuk hívogatóvá tenni, hogy intimebb teret biztosítson a lelkésznek, és a gyülekezet is jobban tudjon az igehirdetőre figyelni.

Az új templom elkészülte alkalmat ad arra, hogy a református közösség megszólítsa azokat is, akik korábban nem látogatták az istentiszteleteket és a gyülekezeti rétegalkalmakat.

Kiss Rebeka gyülekezeti tag úgy véli, a templomépület vonzó lehet a kívülállók számára is.

– Sokan nem foglalkoznak a vallással, mert úgy vannak vele, hogy az elavult dolog. Épp ezért óriási jel, hogy egy gyülekezet ma templomot épít, kifejezve azt, hogy egyre nagyobb térre van szüksége.

Hogy mit jelent egy élő gyülekezeti közösség tagjává válni, arról Kovács Judit osztotta meg velünk tapasztalatait.

– Öt éve járok ide, a Keresztkérdésekre jöttem el először.

Korábban konfirmáltam ugyan, mégis ezen a sorozaton keresztül ismertem meg Jézus Krisztust és azt, hogy mit jelent vele járni. Ez addig nem volt világos. Vágyakoztam, de nem teljesen értettem, mi a hitünk értelme.

A szemeretelepi gyülekezet nemcsak a hitbeli megújulással, hanem a valahová tartozás élményével is megajándékozta a fiatal édesanyát.

– Nagyon befogadó ez a gyülekezet, ismeretlenként is sokan megszólítottak, hívogattak. Idősek és fiatalok egyaránt otthonra találhatnak itt – vélekedik.

– Igyekszünk a lehető legtöbb módon, a lehető legtöbb embert elérni az evangéliummal. Rétegcsoportokat szólítunk meg, ezt a célt szolgálja a baba-mama körünk és a Keresztkérdések sorozatunk is – mondta érdeklődésünkre Komlósi Erzsébet beosztott lelkipásztor.

– Ha körbenézek, kik azok, akik a templomszentelő ünnepség szervezéséből kivették a részüket, azt látom, hogy a mostani szolgálók jó része még a Kereszt-kérdések alkalmával került a gyülekezetbe, noha

korábban nem tartoztak közénk.

A lelkipásztor hozzátette, sokakban gyanakvás él az egyházzal szemben olyan félreértések és rossz tapasztalatok miatt, amelyeket nem egyszer éppen hívő közösségekben szenvedtek el. A velük folytatott párbeszédhez jó megközelítés szükséges, ám önmagában semmilyen módszer

nem elégséges – állítja.

– Rongyosra beszélhetjük a szánkat és jöhetünk jobbnál jobb ötletekkel, de valójában Jézus Krisztus az, aki megragadja az emberek szívét. Ő tudja megszólítani őket, áttörni az ellenállás falát és megáldani ezt a közösséget.

Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 23

Reform’ konyha Fesztiválokkal, bográcsozással, őszi mulatságokkal köszöntötték számos településen az őszt szeptember elején. A városi és faluközösségek mellett gyülekezetek is megragadták az alkalmat a szabadtéri összejövetelre, több mint félezer református mérhette össze tudását a Délpesti Egyházmegye pörköltfőző versenyén.

24 • Karakter • parokia.hu

Több mint ezer palacsinta már elkészült, de a munkának még koránt sincs vége, árulják el az alsónémedi asszonyok. Az a céljuk, hogy mindenkinek bőségesen jusson a népszerű finomságból, de egyáltalán nincs könnyű dolguk. Palacsintázni szinte mindenki szeret, és az Alsónémedi Református Egyházközség templomkertjébe idén csaknem hatszázan gyűltek össze szeptember első, napsütéses szombatján. Tavaly rendeztek először pörköltfőző versenyt a Délpesti Református Egyházmegyében, egy évvel később pedig még több gyülekezet vállalta a megméretést a bográcsos kondér mellett, a focipályán és a kötélhúzó versenyen.

Férfimunka – női munka?

Az ócsai gyülekezet kondérjában éppen gyömbéres sertéslábszár készül, és hozzá a különleges paradicsomsaláta piros és sárga paradicsomból. Kovács Károly szívesen ad kóstolót saját terméséből, és bár először hitetlenkedem, a sárga paradicsomnak nem csak a külleme különleges, az íze is kellemesen édes. Az ócsai presbiterek elárulják, bár előfordulnak viták főzés közben, az apróbb véleménykülönbségek ellenére is összehangolt munka folyik a szabadtéri konyhán.

– A bográcsozás, flekkensütés, grillezés általában férfimunka, nem szívesen engedjük át másnak – mondja nevetve Puskás Imre, a gyülekezet műszaki gondnoka. Persze rögtön hozzáteszi, a nők a konyhában, a páraelszívó előtt sokkal jobban főznek, mint a férfiak.

Néhány méterrel arrébb azonban asszonyokat látok a bográcsok körül.

Bár a Monorierdői Református Gyülekezetnek még nincs saját temploma, a közösség egyre több tagot számlál. Jókedvükről és elszántságukról pedig bárki meggyőződhetett, aki gazdagon terített asztaluknál járt.

– Végigjárom a csoportokat, mindenkitől megkérdezem, mit főznek, honnan jöttek és hogyan készítik el a receptet. Általában az a tapasztalatom, hogy hagyományos ételek készülnek, de a szakácsok nem tősgyökeres falubeliek, akik ott születtek, hanem főleg betelepültek – meséli Dzsupin Imréné, aki maga is egy szabolcsi kis faluból, Kékről származik.

– Onnan hoztam a hagyományokat, amit édesanyámtól tanultam és Monorierdő színeiben próbálom

továbbadni. Ugyanezt látom másoknál is, így az ételekből lehet következtetni a tájra, hogy kik honnan származnak – meséli a tapasztalt háziasszony.

Segít, ahol tud Az alsónémedi református templom kertjében kicsik és nagyok egyaránt találtak szívüknek kedves elfoglaltságot. Míg a főzésben jártasabbak a kondérok mellett töltötték az idejüket, a közeli focipályán a gyülekezetek focicsapatai mérkőztek meg.

Bár a dunavarsányi ificsapat nem az élmezőnyben végzett, tagjai egyáltalán nem szomorkodnak, élvezik a jó társaságot és a finom ételeket. Makai Gábor és Váradi Ferenc Dávid elárulják, maguk is szakácsnak készülnek.

– Tetszik ez a szakma, azért is, mert ha megtanulok főzni, többé nem kell senki segítségét kérnem, ha megéhezem, hanem el tudom majd készíteni magamnak a kedvenc ételeimet – mondja nevetve Gábor.

Karalyos Tibor szintén Dunavarsányból érkezett, és büszkén viseli cserkészcsapatának egyenruháját, mert mint mondja, mindaz, amit kisgyermekkora óta a cserkészetben tanult, az egész életét meghatározza.

– A második cserkészszabályt sokan ismerik, hogy a jó cserkész ahol tud, segít. Ezért ha tehetem, szívesen bekapcsolódom én is a munkába, ahol elkél a szabad kéz – magyarázza Tibor.

Megfiatalodva – Nagyon szeretek fiatalok között lenni, mert akkor érzem, hogy valamikor én is voltam ilyen fiatal, mint ők, és egy kicsit magam is újra megfiatalodom – mondja Etédi Miklós.

A cegléd-újvárosi gyülekezet presbitere az egyházmegyei találkozó legidősebb résztvevője, hiszen augusztus végén töltötte be századik születésnapját.

Miklós bácsi szerint aranyosak és tisztelettudók a mai fiatalok, azt tapasztalta, hogy szívesen beszélgetnek vele és kíváncsiak arra, mi a hos�szú élet titka.

– Sokat számít, hogy milyen foglakozást végez valaki, mert például egy kéményseprő olyan mesterséget folytat, ami miatt nem tud hos�szú életet élni. A másik, hogy bár magam is cigarettáztam fiatalkoromban, de nem tizenévesként szoktam rá, csak később, amikor bevonultam katonának. A katonaságnál nem volt az embernek jobb dolga unalmában, viszont amikor éreztem, hogy árt az egészségemnek, leszoktam a dohányzásról. Miklós bácsi azt is elárulja, az a cél is sok erőt ad számára, hogy még szép, hosszú éveket tölthessen együtt feleségével, aki csaknem három évtizeddel fiatalabb nála.

Karakter • parokia.hu • 25

Lelki és sportos – Több lelkipásztorral együtt tapasztaltuk egy-egy gyülekezetlátogatás, vizitáció alkalmával, hogy a vendéglátásban a gyülekezeti tagok milyen remekeket készítenek. Ezért arra gondoltunk, érdemes lenne ezt egymásnak is bemutatni – mesél az egyházmegyei pörköltfőző verseny indulásáról Szappanos Zoltán, a találkozó ötletgazdája. Az Alsónémedi Református Egyházközség lelkipásztora elmondja, a program évről évre bővül, hiszen nemcsak főzőversenyre lehet nevezni, hanem többfordulós focibajnokságot, kötélhúzó versenyt és táncházat is rendeztek, hogy mindhárom generáció tagjai jól érezzék magukat. Bár városi és faluközösségek is szívesen rendeznek pörköltfőző versenyeket, az egyházmegyei találkozó mégis más, mint a hagyományos őszi mulatságok.

– Maga a miliő egyházi jellegű, hiszen áhítattal kezdjük és zárjuk a napot. Például itt is alakult egy nótás csapat, akik azonban lelki éneket, zsoltárfeldolgozásokat énekeltek, és sokan bekapcsolódtak hozzájuk. Az alkoholnak sincs domináns jellege, tudjuk tartani a mértéket.

Tehát az Isten népéhez illő közösségként vagyunk együtt, de lazább, közvetlenebb és sportosabb formában – mondja az alsónémedi lelkipásztor.

26 • Karakter • parokia.hu

Testvérek és barátok – Kilépünk azokból a hagyományos keretekből, amikbe egy gyülekezet sokszor bezárkózik a templomkerítésen belül – fogalmazta meg Takaró András, miért tartja egyedülállónak a rendhagyó egyházmegyei kezdeményezést. Az esperes elmondta, hogy a délpesti egyházmegye kiterjedt területe miatt a nagy katolikus tengerben élő apró református közösségek könnyen magányosnak érezhetik magukat.

– A szeparáltságnak van egy rendkívül lélekszorító érzése. Sok gyülekezet küszködik a maga kicsiségével, anyagi és egyéb lehetetlenségeivel.

Ezeknek a gyülekezetek képviselői, az asszonyok, presbiterek, a fiatalok már a tavalyi találkozón is azt láthatták, hogy egy nagy és élő közösség tagjai és ezzel feltöltekezve mentek haza.

Nagyon sok jó kezdeményezés indult el ennek a napnak a hatására. Csak arra tudom bátorítani és biztatni a többi egyházmegyét, hogy próbálják ki. Sokkal több pozitívum, sokkal több erő kerül elő egy ilyen alkalommal, mint gondolnánk. Jelenleg huszonhat gyülekezet csaknem hatszáz tagja van aktívan jelen, vesz részt valamiben. Lehet, hogy vetekedik a focipályán vagy a kondérok mellett, és azt lehet látni, hogy megismerik egymást, odalépnek egymáshoz. Míg a hétköznapokban az egyházmegye két különböző pontján akár száz kilométer is lehet két gyülekezet között, addig itt az asztalok között alig van

tíz méter. Meglátogatják egymást, beszédbe elegyednek a különböző egyházközségek tagjai, receptet cserélnek és megismerik egymást.

Takaró András szerint nem csak a helyi gyülekezeti életet, hanem hivatali ügyek monotonitását is megpezsdítheti a kötetlen találkozás öröme.

– Egy egyházmegyei közgyűlésen százharminc szigorú ember ül és döntéseket hozunk, ott ül a főasztalnál a nagyon szigorú esperes, aki vizitál és rendet tart. Itt azonban farmerban, pólóban, egyszerű emberként és nem tisztségviselőként vagyunk jelen. Azok a falak, amelyek hivatalból és hivatalos módon elválasztanak bennünket, itt leomlanak, és jobban érezzük, hogy testvérek, barátok vagyunk Krisztusban.

Dobó Márti Fotók: Dobó Márti, Surányi Attila

Mintha mi lettünk volna „Írás közben jóvá lehet tenni, meg lehet változtatni dolgokat.

Az írás végső soron párbeszéd Istennel.

Mindent kizárok közben, minden eltűnik, csak Isten van, a szavak meg én.”

„Akkor jöttem rá, hogy felnőttem, mikor megettem egy tábla csokit egyedül” – jegyzi meg tréfálkozva Győri Katalin beszélgetésünk elején. A pedagógus-író nyolcgyermekes debreceni református családban cseperedett fel, és csoki ide vagy oda, szívesen idézi fel gyermekkora éveit.

Köztük egyik legkedvesebb emlékét: édesapa gyakran mesélt neki és testvéreinek, csakhogy a gyerkőcök estéről estére leszavazták a mesekönyveket, és arra kérték, kitalált történetekkel kápráztassa el őket. A második „királykisasszony” immár saját meséit szövögeti – legújabb, kamaszokról szóló drámáját a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban játsszák. „Ha nem velem történik meg, a másik héttel” – árulja el cinkos mosol�lyal Győri Katalin, vagy ahogy barátai szólítják: Katica, mikor arról kérdezem, honnan merít nyersanyagot történeteihez. Testvérei gyakran meg

is jegyzik: felismerik magukat egyegy általa megírt párbeszédben, persze, ez nem furcsa, a családban csaknem mindenki nagy mesélő. A gyermekkönyveket, ifjúsági regényt és drámát jegyző angol szakos tanár egyik legkedvesebb novellájában ott van nővére „sztorija” is, aki segédlelkészként betörőre lett figyelmes a parókián. Meglepetésére egy kisfiút talált a nappaliban, kezében a lakásból elkobzott legértékesebb holmival: egy macival. Egy másik történetét Katica kishúga ihlette, aki bábozás közben sértődötten veszi észre, hogy nővére figyeli. Ahogy olvad a jég a kislányban, a felnőttben úgy fagy meg a szó a gyermek kérdésére: „Ugye, velünk nem báboznak?”

jában, nemcsak megismerni nehéz, de elfogadni is. Ezért is olyan húsbavágó Győri Katalin Delete című drámája, amelynek témája a kamaszkori öngyilkosság. A főszereplő, Lakos Gyuri állapotánál a Facebookon az áll: „Delete”, vagyis: törlés.

Az életigenlő szerző diákjai a darab láttán elképedve jegyezték meg: nem

Katica állítja, tizenhét évesen, ceruzával írt novelláját azóta sem múlta felül, meg is jegyzi: szerinte az ember legbenső lénye ugyanaz marad. Azt azonban, hogy kik is vagyunk való-

Karakter • parokia.hu • 27

gondolták, hogy a tanárnő ilyet is tud írni. Reakciójuk leginkább néma csend és döbbenet volt, és megesett, hogy valaki felállt és kiment az előadás közben.

A Delete a Kolibri drámapályázatának tavaly előtti nyertes darabja, a történet személyes ihletésű – árulja el az író. Barátaival több mint tíz éven át vezettek angoltáborokat Hejcén, Erdélyben pedig hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztattak.

Egy nap megrendítő hírt kaptak: egyik táborozójuk, egy keresztyén kamasz fiú öngyilkos lett. A darab szerzője azt is kereste, vajon megállítható-e az elszigetelődés folyamata, ami tragédiába torkollhat.

– A darabban nyitva marad a miért kérdése. Az viszont biztos, hogy a főszereplőnek és a környezetében élőknek egyaránt megvan a személyes felelőssége. A darab felmu-

28 • Karakter • parokia.hu

tatja a lehetőséget arra, hogy nyissunk mások és Isten felé. A főszereplő is keresi Istent, de nehezen nyílik meg; az osztálytársai pedig belelátnak dolgokat: van, aki megveti; mások tartanak tőle – követik, de nem szeretik –, és van, aki szerelmesen ábrándozik róla. A nem túl aktív istenkeresés és a többiek kirekesztő viselkedése közepette eltűnik a valódi személyiség – fejti ki a szerző.

A Baár-Madas Református Gimnázium tanára hozzáteszi, egy diák viselkedéséből lehet következtetni arra, ha öngyilkosságot készül elkövetni. A lehangoltság és a legkedvesebb tárgyak szétosztása vészjelzések.

– A darabbal ki akartam provokálni, hogy a kamaszok elgondolkodjanak, és nézzenek szembe azokkal a kérdésekkel, amiket elnyomnak magukban.

Nemcsak az alapkonfliktust, de a

Delete nyelvi világát is osztatlan siker övezte. Tasnádi István dramaturg szerint Győri Katalin drámanyelve „friss, szellemes és hiteles, anélkül, hogy tele lenne tömködve a korosztályban használatos trágár szavakkal”. Mégsem vegytiszta ez a nyelv, az ugyanis taszítaná a fiatalokat – magyarázza a szerző.

– Távolságot tartanának, és úgy éreznék, „mi nem ilyenek vagyunk, nem így beszélünk”. Hogy ezt elkerüljem, gyakran konzultálok a kistesóimmal arról, hogy milyennek találnak egyegy kifejezést a szövegeimben.

A legnagyobb elismerést a Delete közönségétől kapta. Kamasz diákjai úgy nyilatkoztak az előadás után: „ez olyan volt, mintha mi lettünk volna”.

Kortárs színpadon, valódi dilemmát megjelenítő, hiteles darab – rendkívüli, amikor keresztyén szerző nemcsak hívő emberekhez szólva fogalmaz meg értékeket. Győri Katalin szerint a kortárs művészet gyakran öncélú, ahogy a keresztyén irodalom is: míg előbbiek befogadásakor sokszor „egy gondolatra sem lehet rácsatlakozni”, utóbbiak gyakran „hasba evangelizálják” a befogadót. Szerinte fontos, hogy az írónak legyenek céljai, miközben alkot, de ne akarjon semmit „megüzenni”.

Katica elárulja: sok nem keresztyén szerzőt tisztel, ő maga pedig gyakran meglepi alkotótársait azzal, hogy keresztyén. Szerinte azért, mert nem köntöst keres az üzenethez, hanem ír. Miközben helyteleníti, ha keresztyén alkotók Isten helyett a szeretetről beszélnek, kerüli a „kánaáni szakzsargont”, legújabb mesekönyvében, Az első karácsonyban például felváltva használja a jászol és az etető szavakat, a bölcseket pedig tudós

professzorokként emlegeti, hogy az evangéliumban jártas felnőttek számára evidens kifejezéseket a gyerekek is megértsék.

Alkotásai gyakran egész projektté duzzadnak: az árva kutyusról, Bojtiról szóló mesekönyvhöz foglalkoztató CD-t is megjelentetett a Kálvin Kiadó. Eddig csak olyan műve került a könyvesboltokba, amely túlmutat önmagán – jegyzi meg.

– Írás közben nem gondolok arra, mi tetszene az olvasóknak, és sosem tudom, hogy megjelenik-e, amit írok.

Kötöttem viszont egy egyezséget Istennel: ha az Ő értékeit képviselem és az írásaim felé mutatnak, akkor azok jók lesznek.

Az egyezség életbe lépett: amikor ifjúsági regényét, a Felhők szigetét írta, megrekedt az írásban, nem tudta, hogy sikerül-e befejeznie könyvét.

Isten lendítette tovább – állítja.

A kulisszatitkokról szólva elárulja: írni este szokott, hiszen mint mondja, az utolsó napszakban valahogy minden misztikusabb.

– Másnap reggel újraolvasom, amit írtam. Ami ekkor is hatással van rám, az jó.

Az ötlet nem elég, meg is kell valósítani – teszi hozzá –, a határidő pedig jó partner. De nemcsak sürgetni, hanem lassítani is lehet az időt írás közben, az alkotótevékenység ezért valóságos terápia.

– Írás közben jóvá lehet tenni, meg lehet változtatni dolgokat. Újrateremthetek gondolatokat, cselekedeteket, eseményeket. Az írás végső soron párbeszéd Istennel.

Mindent kizárok közben, minden eltűnik, csak Isten van, a szavak meg én.

A kérdésre, hogyan lett író, Katica a rá jellemző iróniával válaszol: – Minden kisfiú rendőr, mozdonyvezető vagy tűzoltó szeretne lenni, a kislányok álmai között pedig a regények és a filmek hatására ugyanilyen gyakorisággal szerepel az írói hivatás. Nekem is ez izgatta a fantáziám. Általános iskolában írtam egy osztálykrimit – a történetben min-

denki szerepelt –, és persze szívesen írtam meg az iskolai fogalmazásokat is.

Katica hozzáteszi: az ember arról írjon, ami a szívéhez közel áll, máskülönben műanyagot hoz létre.

Gondolataiban és talán már a virtuális papírlapon is megjelent következő alkotásának terve: egy, a gyermekkora színhelyén, a debreceni református kollégium falai között játszódó dráma körvonalai.

Mi másról is szólnának a történetek, mint magáról az életről? És ha Győri Katicát kérdezzük: annak fejezeteit mi magunk írjuk.

– Csomó dolog nem változtatható meg: a körülményeink, az adottságaink, a genetikai felépítésünk, az egészségünk. De ott van előttünk a lehetőség, hogy elfogadjuk, és mindennel együtt szeressük egymást.

Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 29

Nagyobb baj, ha elhallgatod Becsapjunk önmagunkat is, amikor azt hisszük, velünk nem történhet baj – állítja Némethné Balogh Katalin, a református iszákosmentő misszió vezetője.

Önámítás – Jó lenne, ha valamiféle egészséges veszélyérzet kialakulna mindenkiben. Amikor például valaki bort lop, az nem arról szól, hogy iszik a jó hangulat vagy a társaság kedvéért.

Ez már a „muszáj inni” esete, vagyis az illető átlép egy határt, ahonnan

valószínűleg nem tud egyedül vis�szafordulni. Ha az ital ennyire fontos szerepet tölt be valakinek az életében, az sokkal nagyobb veszélyt jelenthet már önmagában is, mint azt gondolnánk. Lopott bort iszogatni a haverokkal lehet, hogy jó bulinak tűnik…

A család is felelős – Mivel magam is családos ember vagyok, próbálom szülői szemmel nézni a fiatalokat. Ha egy fiatal rendszeresen bulizik és iszik, abban nem az a veszély, hogy holnap baja eshet, hanem az, hogy a gyerekem olyan útra lépett, ami egyszer tragédiához vezethet, és idejében kell észbe kapni. Könnyebb a lejtő tetején megállni, mint amikor már száguld lefelé.

A tiltás ellenállást szül Balogh Katalin szerint a szülőknek mélyen magukba nézve kell felmér-

30 • Karakter • parokia.hu

niük, hogy milyen kapcsolatban vannak a gyerekükkel. Amikor a gyerek iszik, tévút azzal kezdeni a jó útra terelést, hogy a szülő felteszi a kérdést: miért iszol?

– Saját „törvényeink” szerint sosem kérdezünk ilyet, sőt azt sem hajtogatjuk, hogy nem szabad inni, mert ezeket az üzeneteket nem érti, aki iszik, a tiltás pedig csak ellenállást szül. Ha az italozó felfogná a tiltás lényegét, akkor nem jutna oda, ahol éppen tart – magyarázza a szakember.

Instant világ A gyerek-szülő kapcsolatot ott lehet folytatni, ahol megszakadtak a beszélgetések, az őszinte érdeklődés arról szóljon, hogy ki mit szeretne az életben, mit tart fontosnak. Ez nem egyetlen nagy beszélgetés, hanem folyamatos kapcsolat és beszélge-

téssorozat. Az iszákosmentő vezetője szerint nincs rá pontos recept, hogyan kell jól csinálni, minden család megtalálhatja a saját módját erre.

– Lehet, hogy valakinél az a leghatásosabb, ha az apa elmegy a fiával horgászni, vagy focimeccs után beszélgetnek egy nagyot.

Az mindenképpen fontos, hogy időt kell tölteni együtt, ahol zavartalanul tudnak egymásra figyelni. Szabad elfogadni, hogy nem lehet mindent gyorsan, azonnal elintézni, még akkor sem, ha a világ ezt sugallja.

Instant világban élünk, ahol gyakran „elintézik” a gyereket, hogy ne legyen gond vele. És valóban: a gyerek beül a gép elé, és tényleg nincs semmi gond. De hogy tíz év múlva mekkora probléma lesz, azt akkor még senki nem gondolja. Amikor már ott tartunk, hogy keressük a kiutat a bajból, nehogy még nagyobb legyen a baj, sok-sok idő és türelem szükséges.

Eszméletvesztésig Bár az italozás nem új keletű szenvedély, az Angliából hozzánk is begyűrűzött úgynevezett „binge drinking” elég ijesztő jelenség. A binge drinking kifejezetten népszerű a fiatalok között. Lényege nem egyszerűen csak a részegség, a mulatás, a zül-

lés, hanem az, hogy a lumpoló emlékezetvesztésig igya le magát, pillanatok alatt, hogy aztán ne emlékezzen semmire. A binge drinking velejárója a fiúknál általában a balhé-

zás és verekedés, a lányoknál pedig az, hogy azzal létesítenek szexuális kapcsolatot, aki éppen az útjukba akad. Ne áltassuk magunkat, a binge

drinking már a tizenévesek között is hódít.

– Nincsenek meg a szép lassan kialakuló folyamatok, hogy a fiatal iszik egy-két sört – egyből pálinkával, töménnyel kezdenek, a cél az, hogy mielőbb kiüssék magukat. Sajnos a középiskolás lányok néha jobban isznak, mint a fiúk, mert így próbálják kivívni, hogy jobban figyeljenek rájuk. A binge drinking lelki háttere általában a szülők válása vagy más gyermekkori traumák. Ezekben az esetekben gyakran a szülő is segítségre szorul. A pedagógusok is azt tapasztalják, hogy általában azok nem mennek el a szülői értekezletre, akik önmaguk is problémákkal küzdenek, nekik is fáj valami.

Megélni vagy túlélni?

Segíteni kell a fiataloknak, hogy értelmes életet válasszanak – folytatja Balogh Katalin.

– A tinédzserek krízisben vannak az életkoruk, élethelyzetük miatt. Ha nem találják a boldogságot sem a családban, sem a közösségben, sem az iskolában, akkor találnak majd ivócimborákat, akikkel nem megélik, hanem túlélik a kamaszkor nehéz időszakát. A legtöbb gyerek persze kipróbálja az alkoholt, de ha a szülő figyel rá, akkor nagyobb esélye van,

Karakter • parokia.hu • 31

hogy nem lesz rabja az italnak.

A saját családomból vettem az íratlan törvényt: „Nagyobb baj, ha nem mondod meg, mint maga az, amit tettél.”

Tehát nem az a baj, ha probléma van, hanem az, ha nem beszélünk róla.

Ha egyszer megtörténik a baj, akkor tisztázni kell a gyerekkel. A szülőnek meg kell érteni, ami történt, és nem kell túlzásokba esni, szigorítani, keménykedni, mert akkor a fiatal lázadni kezd. A szülőnek bizonyos fokú lázadásokat el kell viselni, különben még rosszabb lehet a helyzet. Minden családnak eltérő lehet a normája, ezért tudni kell, hogy mi fér bele: éjfélre kell hazamenni a fiatalnak, vagy elég később, telefonálni kell, vagy üzenetet küldeni. Ezekben a részletekben nem lehet tanácsot adni, minden szülőnek magának kell megharcolni, megkínlódni.

A hitet nem lehet erőltetni A szakember gyakran tapasztalja, hogy az ezoterikus, misztikus dolgok megzavarják az emberek gondolkodását. Zűrzavar keletkezik bennük, nem tudnak eligazodni, fogalmuk sincs, mihez kezdjenek önmagukkal és a gyerekükkel, ezért fontosak az Istentől való normák.

32 • Karakter • parokia.hu

– Az isteni normák nem mobilak, az biztos alap. Ha rosszul történnek is a dolgok, a helyükre kerülnek. A gyerek számára fontos a szülő hite, de ezt nem lehet erőltetni. A tinédzserkor megtépázza a gyereket, akár hisz, akár istentagadó, és ha nem hívő a gyerek, később még akkor is azzá válhat. Ne akarjunk a kamaszoknál eredményeket várni ezen a téren, hiszen tudjuk, hogy ez csak egy korszak, nem tart örökké. A felelősséget folyamatosan tanulja a gyerek, ezért fontos tudatosítani benne, hogy a sorsáról, tetteiről saját maga dönt, tehát ő is felelős a maga módján.

Aranyszabály Az alkoholfogyasztással kapcsolatban négy aranyszabályt említ Balogh Katalin: családban igyunk, ne fogyasszunk tömény alkoholt, ne igyunk rendszeresen, minden nap, és csak étkezés után igyunk.

– Ezek a mankók segíthetnek, ugyan-

is ha valakinek ettől eltérnek a szokásai, vagyis többet és rendszeresen iszik, érdemes odafigyelni és segítséget kérni. A mai fiatalok azért is veszélyeztetettek, mert „problémaivók”. A feszültség oldása miatt isznak, alternatívát nem igazán ismernek a megoldásra. Ha kötődés alakul ki az alkohol okozta bódító érzéshez, ami először megnyugtat, oldja a gátlásokat, akkor az ivás veszélyessé válik. Aki gyakorlatra tesz szert az ivásban, szinte észre sem veszi, hogy már megitta a felest, mint ahogy a dohányosban sem tudatosul, hogy megint cigizik, csak azzal szembesül, hogy már ég a szájában a cigi, és észre sem veszi mikor gyújtott rá. Az ember tudatos döntéssel meghatározhatja, hogy miként szeretne élni – teszi hozzá a misszióvezető.

A leszokásban segíthet a dömösi keresztyén addiktológiai rehabilitáció. A társadalombiztosítás által támogatott dömösi kórházban szeretettel fogadják az odaérkezőket, azokat is, akik mindenféle motiváció nélkül érkeznek, hiszen – mint Némethné Balogh Katalin mondja – nincs reménytelen helyzet.

Fekete Zsuzsa www.rmk.hu/iszakosmento

Asztalka egy kerek világban „Engem roppant vonz, hogy a másiknak mi a finom. Szeretek belebújni ilyenképpen mások bőrébe, örömet szerez, ez éltet.”

„Tudom már! Maga olyan, mint a lány a Csokoládéból!” - kapta fel a fejét egy férfi félórányi hallgatás után, majd ismét a villájára tűzött falatra koncentrált. Akárcsak a filmbeli édességműhely, úgy a budai Tabán szélén otthonra lelt, nemrégiben megnyitott apró cukrászda is hamar az érdeklődés középpontjába került. Már sejtjük, miért: készen kapott forgatókönyv helyett az Asztalka vendégeiként mi magunk írhattuk szépre és finomra az ott töltött délutánt.

Megéri?

Hogy mit is kérek?

A tekintetem megakad a pult feletti tálalószekrénykén sorakozó színes csészéken. A kávét már a magam választotta csészébe kapom, ekkor még kollégámmal ketten az első délutáni vendégek közé tartozunk.

Berke Márti, a néhány hónapja megnyílt Asztalka cukrászda tulajdonosa, a sütemény elkészítője éppen számlát ír valakinek. A vendég legyintene, de ő nem hagyja annyiban, becsületesen jegyzi a bevételt. Már az almabortortát kóstolgatom, amikor

arról beszél, sokaknak meghökkentő ugyan, de keresztyénként is kifizetődő vállalkozni, hiszen, mint mondja: ez az üzlet elhívásra épül.

– Én csak nagyokat hallgatok, amikor vállalkozói körökben forgok és hallom, hogy egy cukrászda megnyitásához hány millió forint kell.

Mi a lehető legtöbbet megtettük a férjemmel – az utolsó ezreket is befektettük –, ám attól fogva, hogy elkészültünk a kialakítással, ennek a helynek talpon kellett állnia. Mióta megnyitottunk, folyamatosan elmondom Istennek, hogy ez a hely az Övé, találja ki, hogyan tartja fönn. Ő pedig

a nyitás óta eltelt pár hónapban egy pillanatig sem hagyott minket cserben: valahogy mindig előkerült az az összeg, amit a következő számlára ki kellett fizetni.

Nyitott otthon Nemcsak az a nyereség, hogy rendezni tudja a számlákat, hanem az is, hogy munkatársak szegődtek mellé – folytatja.

– Volt, aki bejött, megszerette ezt a helyet, aztán visszajött azzal, hogy dolgozhatnánk-e együtt. Hálás vagyok, hogy többen vannak már kisegítőim a konyhában, akiknek a

Karakter • parokia.hu • 33

szeme szintén felcsillan egy-egy ötletre.

Márti elárulja, amikor megfogalmazta, mit jelent számára az Asztalka, akkor tudatosult benne, hogy többről van szó, mint egyszerű cukrászdáról – épp ezért a felelősséghordozás sem csupán üzleti kérdés.

– Szeretném, ha az Asztalka olyan lenne, mint egy nyitott otthon, ahová az emberek örömmel jönnek.

Nagy ajándék, hogy nekem megadatott, hogy szerető család vett körül. A szüleim mindig is nyitottak voltak a világra, nálunk minden betérőnek jutott egy tányér leves vagy jó szó. Sokaknak ebben nem volt része, és szeretnénk, ha lenne.

Megtapasztalhatnák, hogy nem csak lökdösődni lehet a villamoson, és hogy az egymás felé való nyitás gazdagít bennünket. Ez a hely kicsit hozzájárulhat ahhoz, hogy aki itt lakik, Budapesten, örömmel éljen ebben a városban.

Ráérez az ízére Más oka is van annak, hogy Márti úgy döntött, cukrászdát nyit.

– Engem roppant vonz, hogy a másiknak mi a finom. Nagyon szeretek belebújni ilyenképpen mások bőrébe, örömet szerez, engem ez éltet. Kihívást jelent eltalálni, hogy az egyiknek tegyünk-e még rá egy kis kakaót, a másiknak viszont már ne. A karamelltorta például messze

nem a kedvencem, de sokan nagyon szeretik, ezért szívesen elkészítem.

Az Asztalkában igyekszünk a süteményeknek külön ízvilágot, karaktert adni, így ez a torta is igazi, nagymamaféle tejkaramellből készül. Nem egy vendégem megjegyezte, milyen jó, hogy ha kér egy krémest, utána pedig egy másik fajta krémes süteményt, akkor a két krém nem egyforma ízű. Akik betérnek, gyakran végigkóstolgatnak négy-ötféle sütit is. Igyekszem egy-egy nap kínálatát vegyesen összeállítani, jó, ha szerepel a választékban csokis, karamelles, gyümölcsös, tejszínes vagy diós, mákos, kávés sütemény.

Márti titka A receptjei nem titkosak, de azért

ügyel rájuk – ismeri el Berke Márti, aki Bajorországtól Nagyszebenig sok helyről gyűjtött ötleteket.

– Mindig szerettem sütni, ha valahol valami finomat ettem, elkezdtem kuncsorogni a receptért. Általában valamilyen történet is kapcsolódik a receptekhez – mindig utánakérdezek, hogy egy-egy család kedvenc süteményét miért készítette el éppen úgy a nagymama.

Márti gyakran át is alakítja a meglévő recepteket.

– Nagy kísérletező vagyok, ez főleg a pohárkrémekre igaz. A cukrászoknak két fajtája van: az egyik, aki soha nem kóstol, a másik viszont mindig – én az utóbbi vagyok. A nyers tésztákért odavagyok – amilyen a tészta nyersen, olyan lesz sülve is. Ez gyermekkoromban is a gyengém volt, volt is belőle galiba otthon – nevet.

Egy kis rafinéria Mivel azt szeretné, ha a vendégek otthonosan éreznék magukat az Asztalkában, Márti nagy gondot fordít a cukrászda berendezésére is, eredeti szakmája ugyanis restaurátor.

– Szerettem volna ötvözni a régi és a modern stílusjegyeket, hiszen egy igazi otthon is sokszínű.

Márti elárulja, szereti, ha mindenben van egy kis rafinéria – a cuk-

34 • Karakter • parokia.hu

rászda egyik vendége meg is vásárolta az egyik általa felújított fotelt.

Az Asztalkában egyébként is mindig történik valami: kézműveskednek, lakógyűlést vagy kiállítás-megnyitót tartanak. Ott jártunkkor éppen barátságnap volt – a cukrászdába betérő barátoknak ajándék kókuszos sütemény járt.

Kerek a világ Nem csupán finomságokat kínál az embereknek, hanem jó tapasztalatot és maradandó élményt is szeretne nyújtani nekik - fejti ki az Asztalka tulajdonosa.

– Mi, mindannyian nagyon sok időt töltünk azzal, hogy körbeírjuk, megfogalmazzuk, mi a bajunk, és végtelenül kevés időt fordítunk arra, hogy men�nyi jó van körülöttünk. Szeretném, ha a vendégeink ráéreznének annak az ízére, hogy bizonyos értelemben kerek a világ. Aki eljön egy cukrászdába, leül egy általa választott csészével, maga mellé vesz egy albumot, megeszik egy finom süteményt és leöblíti egy kávéval vagy teával, az nem szegény ember, és amit tesz, az nem tragikus. Ritkán jelezzük vissza a Mindenhatónak, hogy „köszönöm, hogy az vagyok, aki”. Sok küzdelem van az életünkben, de amikor hálásak tudunk lenni, akkor örömöt szerzünk Istennek: kifejezzük, hogy amikor megalkotott minket, nem tévedett.

Ha málna, akkor málna Márti elárulja, hosszú út vezetett odáig, míg ő maga örülni tudott annak, ami őt Berke Mártává teszi – szerinte ezért olyan érzékeny arra, hogy az emberek megbékéltek-e önmagukkal és hálásak tudnak-e lenni a Teremtőnek.

– Azért érdekel, hogy neked mi a finom, mert úgy, ahogy vagy, egész világ vagy, külön történet, amin nem kell változtatgatni. Nem kell a szomszédodhoz hasonlónak lenned, ha ő a csokitortát vaníliafagyival eszi, de te

málnával szeretnéd, akkor edd úgy, mert ennek csak így van értelme. Üldöztetés és kaland A vendégek egymásnak adják az ajtót, Márti már a kislámpa fényénél mesél arról, milyen úton jutott is idáig. Egy ötgyermekes partiumi család első csemetéjeként látta meg a napvilágot. Édesapja református lelkész, akit az előző rendszerben számos hátratétel ért.

– Isten háta mögötti falvakban éltünk, de hallatlanul jó gyerekkorunk volt. Nem éreztük, hogy nehéz körülmények között élünk, kalandnak fogtuk fel, ami velünk történik. Erdő szélén laktunk, lehetett rohangálni, fára mászni, leesni. Nem volt zongoraórám, nem jártam síelni, mégis megvolt mindenem. Egy szobában aludtunk a testvéreimmel, mindennapos volt a párnacsata, esténként sokáig nem ért véget a kuncorászás. Édesanyám rengeteget játszott velünk, mindig benne volt nyakig a mókában.

Márti a kis cukrászda kézzel készített textilbabáit mutatja, azok is éppen édesanyja szerzeményei.

– Anya olyan fészket alakított ki, ami mindannyiunk számára biztos pont. Bár felnőttünk és szétszéledtünk, amikor találkozunk, a mai napig megosztjuk egymással az örömeinket, tudunk együtt sírni, egymást körbeölelni. Ha a családban nem lehetünk önmagunk, akkor hol? Ezért is olyan fontos nekem, hogy otthonos

közeget teremtsek az Asztalkában.

Meghallgatott imák Márti elárulja: noha a nyitás után nem sokkal még előfordult, hogy egyedül várta a vendégeket, imádkozni kezdett – és ekkor valahonnan szállingózni kezdtek a vásárlók.

Azóta az egész társaságokkal érkező törzsvendégek és a magányos látogatók számára egyaránt a találkozás és a feltöltődés színhelye a kis budai cukrászda. Minden sarok, minden csésze, minden íz egy kicsit más, ezért – ahogy előttünk már jó néhányan tették –, valamennyien megtalálhatjuk benne a magunk asztalkáját.

Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 35

A műhelyben A sokak által szeretett asztalosmester keze alatt nemcsak a fa formálódik, hanem az is, aki műhelyébe lép. Tanítványaiból jó szakembert, és ami még több: embert farag. Véső helyett azonban más eszközöket használ…

Bár sok a pályaelhagyó és a nagy dinasztiák is kihalófélben vannak, az asztalosság még mindig az egyik legszebb szakma – vallja az albertirsai Danka Imre. Ő maga tízéves lehetett, amikor egyszerű szerszámokból kis műhelyt alakított ki magának otthon, mégis a vasútnál helyezkedett el. Dolgozni mindig szeretett, de igazán csak akkor bontakozott ki, amikor végre a fával foglalkozhatott.

Sokan furcsállták, hogy tíz év elmúltával otthagyja középvezetői állását, és beáll egy lakóhelyéhez közeli faipari vállalathoz inasnak. Mégis hamar kitanulta az asztalos szakmát, és mint mondja: falta a munkát, olyannyira, hogy a hó vége előtt egy héttel főnöke letetette vele a szerszámot, mert nem tudta volna kifizetni. Ahogy csappant a kereslet, Imre bácsi úgy döntött, magánvállalkozásba kezd – ennek már har-

36 •• Karakter Karakter •• parokia.hu parokia.hu 36

mincöt éve.

– A feleségem és a fiam is segítettek nekem. Már második évben annyi munkánk volt, hogy alig győztük, egész évre előre le voltunk kötve. Ez volt életem egyik legszebb korszaka – emlékszik vissza.

Nem túl magasra Beszélgetésünket az egyre-másra érkező megrendelők szakítják meg. A vevők önként ajánlják ismerőseiknek Imre bácsi műhelyét. Munkájukat fémjelzi, hogy egész utcák adtak megbízást nekik.

– Szinte semmim nem volt a pályám elején, de mindig tudtam Istent, embert, kollégát és munkát tisztelni – mondja Imre bácsi, majd hozzáteszi: ez olyan alap, ami segít, hogy ne hagyjon abba egy olyan tevékenységet, amire mindig szükség lesz.

– Egy asztalos sok mindent meg tud

csinálni saját kezűleg otthon is, és ehhez nem kell diploma sem. Egy jó szakma többet ér, mint egy rossz diploma. Ha az ember nem teszi túl magasra a mércét, szépen meg is tud élni belőle. És ha a boldogság elgondolásának a mércéjét sem teszi nagyon magasra, boldog is tud lenni – fejtegeti.

Az emlegetett boldogság egyik kulcsa, hogy pihenni is tudni kell – teszi hozzá Imre bácsi. Most már korábban abbahagyja a munkát, nyugdíjas kora ellenére mégsem vonul vissza. Mint mondja, részben azért, mert egy élet munkája van mögötte, ugyanakkor felelősséggel is tartozik a jövőért.

– Ha vihar van, a szupermarket vezetője nem megy el rendbe hozni a károkat. Nekünk, kisvállalkozóknak kell azt megtenni néha szombat este, néha vasárnap, mert ott gyerek van a törött ajtó, ablak mögött…

Kétszer annyira Talán itt kell keresgélnünk annak az okát is, hogy Imre bácsi a mai napig az albertirsai református gyülekezet egyik bástyája, olyan valaki, akire támaszkodni lehet. Korábban presbiterként, tizennégy éven át pedig gondnokként szolgálta a közösséget, de ma is szívesen ott van és segít, amiben csak tud – a templom ablakait is műhelyében készítették.

– Egy kis gyülekezetben sokat számít, ha van négy-öt ember, akire számítani lehet. Ha a Jóistentől kapjuk hozzá az erőt és a lehetőséget, nem lehetünk olyan önzők, hogy csak a saját szükségeinket látjuk meg. De amit a gyülekezetnek adtam, azt a családom soha nem szenvedte meg – hangsúlyozza.

Amit cserébe kap, az az a fajta feltöltődés, amit csak egy közösség adhat meg. Szívesen emlékszik vis�sza az őszi egyházmegyei főzőversenyre (lsd. Reform’ konyha című írásunkat – a szerk.), ahol gyülekezetével vett részt.

– Mennyivel többet meg tudnánk oldani ebben az országban is, ha a légkör hasonló lenne egy városi gyűlésen, ahol emberek sorsáról döntenek! Ha a légkör jó, az emberek kétszer annyira képesek, mintha valami súly nyomja a szívüket vagy bántják őket.

meglátod” – adtam hozzá az erőt.

Biztatni kell a fiúkat, van, akit még a saját családja sem biztat...

A kóla Leginkább atyai melléállásként lehet jellemezni Imre bácsi viszonyulását tanítványaihoz. Sok olyan fiatal fordul meg nála, aki csonka családban nőtt föl, és ez szerinte érezhető gondolkodásmódjukon is.

– Volt itt egy fiú, akit szinte csak a nagyanyja nevelt, nemrég végzett, hála Istennek, elég jól. Egy nap úgy jött be ide, hogy majd fölrobbant az idegességtől. Mondtam neki, hogy azt tanácsolom, vegyél egy másik ébresztőórát – mert nem tudott nyolcra bejönni, csak fél kilencre. „Még maga is, hát mindenki engem...”

– kifakadt. Megszeppentem egy kicsit, mondom, miért, ki bántott. El kellett vele vagy félórát beszélgetnem, hogy magára találjon és beengedjem a műhelybe. Elküldtem, hogy hozzál egy kis üdítőt, magadnak is vegyél egyet. Mire visszaért, már más volt, kérdeztem: „Tudsz valamit dolgozni?” Tudott. Először ki kellett alakítani a megfelelő légkört… Ezt szerintem ő sem felejti el sosem. Nem volt persze lehetősége, hogy hálálkodjon. Itt ült nálam az irodában az egyik öcsém, amikor bejön hozzám ez a fiú: „Imre bácsi, úgy szeretnék

adni magának egy doboz kólát, de nincs pénzem. Adjon nekem négyszáz forintot, hozok két kólát, egyik a magáé, másik az enyém.” Az öcsém olyan jót nevetett rajta. Adtam neki, és örült, hogy hozta az ajándékot, én pedig örültem, hogy hozott nekem valamit.

Emberségre tanít Bár soha nem sértené meg a fiúkat, arra azért megtanítja őket, hogy becsüljék a munkát, értékeljék a legkisebb alkatrészt is, és tartsák szem előtt mások érdekeit. Ha új tanuló jön, Imre bácsi bevezeti őt a közösségbe, és annak is elejét veszi, ha a fiúk kakaskodnának.

– Hiába jó szakember valaki, ha nem fér össze a többiekkel, nem tud a megrendelőknek kellő tiszteletet adni. Ezt előbb-utóbb mind

Erőt ad Műhelyénél szebb példát erre keresve sem találnánk. Ha Imre bácsi fütyörészik, a fiúk tudják: ma a szokásosnál is jobb nap lesz. Az sem ritka, hogy a gépeknél állva dalra fakad. A környékbeli településekről előszeretettel jelentkeznek hozzá gyakorlatra az asztalosnak készülő fiatalok, akiket Imre bácsi nemcsak a gyakorlati évek alatt karol fel, de a vizsgabiztos előtt sem hagy magára. Volt olyan tanítványa, aki nem reménykedett abban sem, hogy átmegy a vizsgán, mégis jó minősítést kapott.

– Mondtam neki, hogy „menni fog,

Karakter • parokia.hu • 37

éri meg neki. Bár nem tekinti magát annak, Imre bácsi minden kétséget kizáróan igazi pedagógus.

elfogadják. Volt itt egy gyerek, akit tavaly elküldtem. Sok időt rááldoztam, aztán úgy láttam, hogy neki ez a forma nem jó és eltanácsoltam. A vezetők meglepődtek, mert tudták, hogy nem küldök el senkit. Mondtam nekik, hogy ne bántsák, csak hagyják, hadd nézzen szét. Éppen ma járt itt papírmunka miatt, most már értékelné, ami itt van…

Megéri?

Ezek a fiúk tizenhét évesen csöppennek bele az életbe – folytatja Imre bácsi.

– A szülő nem is sejti otthon, milyen problémákkal találkozik a gyerek a műhelyben. Ha elront egy mahagóni bútordarabot, húsz-harminc-ötvenezrek sérülnek.

Imre bácsi igyekszik a lehető legtöbb figyelmet megadni tanítványainak, emberileg és szakmailag is, csak annyira ügyel, hogy legalább ráfizetéses ne legyen a tanítás. Az azért sejthető, hogy nem az anyagiak miatt

38 • Karakter • parokia.hu

Szívesen jönnek Van olyan fiatal, akire már a műhelyt is rábízza. Bajkai Róbert néhány éve szintén nála gyakornokoskodott, most már teljes állásban a műhelyben dolgozik. Szinte vele egyidős gyakornokokat koordinál, a többiek mégis hallgatnak rá, mert mindenkivel szót ért. Állítja, minden reggel szívesen indul a munkába, nem kis részben azért, mert jól kijön a főnökével.

– Imre bácsinál lehet hibázni is, mi mégsem szeretnénk. Fontos, hogy elégedettek legyenek a vevők, tisztelni kell a kuncsaftokat – magyarázza.

– Szeretek a fával dolgozni – ezt már Epres Márk mondja. Az első gyakorlati évét töltő fiatalember korábban elektronikát és motorkerékpárszerelést tanult, de mestere szerint gyorsan fejlődik. Legszívesebben bútorokat készít.

– Jó Imre bácsival dolgozni.

Megköveteli a munkát, de nincs olyan szigor, mint máshol. Majdnem baráti szinten vagyunk, de a tiszteletet megadjuk neki.

Az asztal körül A fiúk félrerakják a munkadarabokat, ebédidőben együtt ülünk az asztalhoz. Nem ez az első alkalom, amikor nemcsak az esztergapad mellett állva beszélgetnek, hanem közösségként töltenek időt egymással. Imre bácsi időnként bográcsost főz az udvaron vagy termet bérel, hogy a fiúk focizni tudjanak. Lelkesen meg is osztják velünk élményeiket – az egyházmegyei találkozóról és a felvidéki gyülekezeti kirándulásról mesélnek. Noha nem rendszeres templomba járók, Imre bácsi meghívására vasárnapi istentiszteleten is jártak már szüleikkel együtt.

Amit várhatsz Imre bácsi ragyogó szemmel, vidáman mesél, bármiről legyen is szó.

Ahogy egyik történet után következik a másik, tevékeny élet rajzolódik ki előttünk, a szavain pedig átsüt: legszebb munkadarabjai közé talán nem is a fából készülteket kell sorolnunk.

Sokkal inkább azokat a helyzeteket, amikor utat keres és talál azokhoz, akikhez kevesen: a kamaszokhoz, az apátlanokhoz, a tanulásban nem jeleskedőkhöz. Gondoskodása és szeretete kíséretében jellemes emberré formálja őket, és ennek a gyümölcseit maga is élvezheti.

– Ha konfliktus van, nehezebben nyílik meg a nyelvük, de ha érzik az elfogadást, fölszabadulnak, és kön�nyebb velük kapcsolatot teremteni – mondja a fiúkról. Majd hozzáteszi: – Amennyi tiszteletet adsz, annyit el is várhatsz. Nem biztos, hogy annyit kapsz vissza, de annyiban reménykedhetsz. Hiszen ha van tisztelet, megbecsülés, szeretet, akkor minden sokkal könnyebb.

Jakus Ágnes Képek: Dobó Márti, Pintér Barnabás

A Műhelyben készült kisfilmünket itt nézhetik meg:

http://goo.gl/W5VvFF

Nincs kényes kérdés Vidám, közvetlen, sportosan elegáns – ezúttal nem a televíziós, hanem a magánember foglal helyet a masszív szerkesztőségi fotelben.

Készségesen megadja magát az interjúszituációnak, bár a kérdező szerepébe most nem ő bújik. Újságírói becsületről, szakmai helytállás és családi élet összhangjáról, valamint egy lezáratlan párbeszédről mesélt nekünk az egyik legszebben beszélő magyar riporter, Nagy Katalin.

Ez egy könnyebbik hétfő, hiszen minden második héten van felvétele a Lánchíd Rádióban – árulja el a műsorvezető, és máris szakmai kérdésen tűnődik: ha lenne vágóideje a kora délutáni felvétel után, talán akkor is másnap, kicsit frissebb fejjel véglegesítené az anyagot.

Mint mondja, aki ezen a pályán dolgozik, meg kell tanulnia jól szer-

vezni az életet. Számára is adódnak olyan napok, amikor gyorsan kell egyik szerepből a másikba bújnia.

Szerdánként a Lánchíd Rádió háromórás magazinműsora, a Délelőtti kalauz levezetése után újra házias�szonyi és családanyai teendőket lát el, majd a Hír Televízió Panaszkönyv című műsorát vezeti fél hattól.

A társadalom széles rétegeit érin-

Karakter • parokia.hu • 39

tő témák feldolgozása pályája kezdetétől jellemzi Nagy Katalin újságírói tevékenységét. A Kádár-rendszer utolsó éveiben szárnyait bontogató rádiósként igyekezett távol tartani magát a politikától, mint mondja, azért, mert nem akart pártkongresszusokról tudósítani. Magyartörténelem szakot végzett fiatalként a kultúra és a művészetek vonzották, ám még a legkevésbé átpolitizált témák feldolgozása közepette is sok időbe tellett, míg bizonyíthatott.

Nem ment adásba – Tökéletes kettős nevelést kaptam: hívő református családban nőttem fel, tudtam, hogy a világ miről szól, de az iskolában mást tanítottak. Nálunk ez úgy volt, hogy „nem kell a két dolgot összekeverni, nem vitatkozunk, nem provokálunk a tanteremben”. Akkoriban, amikor egyetemre jelentkeztem, a KISZ még írt jellemzést a felvételizőkről. Mivel a diáktársaim kedveltek, szerettek, nem írták meg, hogy templomba járok, mert tudták, hogy abból baj lenne, hanem úgy fogalmaztak, „még kialakulatlan a világnézete”.

Később, a Magyar Rádió munkatársaként már megkérdezték tőle, jár-e templomba, ennek ellenére gyakran kapott szabad kezet a témaválasztásban, ilyenkor megválogathatta interjúalanyait. Mégis előfordult, hogy kihúzattak vele egy-egy mondatot, vagy hogy nem ment adásba nagy gonddal készített riport-összeállítása. 1988-ban az ózdi művek egyik munkásának elhalálozási körülményeit tárta fel. Csakhamar kiderült, a gyár sarlatán üzemorvosának példája nem egyedi eset az országban, akkoriban ugyanis a munkájukat nem megfelelően ellátó orvosokra bízták a gyárak, üzemek dolgozóinak ellátását.

– Boldog voltam, mert külső munkatárs létemre az összeállítás frekventált időpontot kapott, a déli Krónika előtt közvetlenül írták ki a rádió-

40 • Karakter • parokia.hu

adásba. Már nyomtatásban láttam a nevem, csakhogy míg az egyik lektor kezén átment, a másiknak feltűnt, hogy ebben az anyagban komoly rendszerkritika van, így nem kerülhetett adásba. „Kinek a lánya maga?” Évek teltek el, míg a rádió teljes állásban alkalmazta a riportert. Nagy Katalin hiába tett le a főszerkesztő asztalára ugyanolyan jó anyagokat, mint más, arra a kérdésre, kinek a lánya, csak annyit tudott felelni, „az apámé”. Ennek is szerepe van abban, hogy csak a pályája derekán kezdett el közélettel foglalkozni. A kilencvenes években a Kossuth Rádió Napközben című műsorát vezette, ezután a képernyőn a jól ismert hanghoz tartozó arcot is megismerhette a közönség. Az Ablak és az Évgyűrűk című műsorok után újabb mérföldkő következett: a Kossuth Rádió hírműsora, a Krónika.

– Soha nem csináltam, kicsit féltem a hírműfajtól, ugyanakkor kihívást is jelentett. Azt a fajta hírújságírást, ami a szakma alapja – napról napra készülök, mindent megismerek a közéletben –, a Krónikánál tanultam meg.

A tények mindenekelőtt Miközben a baloldali pártpolitikától távol tartotta magát, ma jobboldali értékrendet valló médiumok mun-

katársa. Mint mondja, számára a legfontosabb, hogy a közszolgálatiság szabályait szem előtt tartsa.

– Ugyanígy kérdeztem korábban is, hiszen egy értékrendhez vagyok hű, nem pártokhoz – ha másként lenne, nem lenne helyes. Aki a közszolgálatban tanulja a szakmát, annak el kell sajátítania a hitelességet, a pontosságot, azt a fajta szókészletet, amit egy hírújságíró használ. Ott nem szabad tévedni, arra pedig büszke vagyok, hogy miattam soha nem kellett a Krónikában helyreigazítani. Rengetegszer följelentettek, de hála Istennek, soha nem tudtak megcsípni. Ha az ember ragaszkodik a tényekhez, akkor nem lehet a fejére olvasni, hogy hamisított. „Nem vagyok pankrátor” A beszélgetős műsorokban pedig az emberi hozzáálláson múlik sok – teszi hozzá.

– Mostanában divat, hogy a riporter letámadja az interjúalanyt. Politikai háttérműsorban súgta már nekem is a szerkesztő a fülembe, hogy „szét kell szedni, mint a lábtörlőt”.

Csakhogy szerintem nem kell mindig szétszedni a másikat, különben sem pankrátornak szerződtem, hanem újságírónak. Keresztyén emberként komolyan veszem a tízparancsolatot: nem hazudok és tiszteletben tartom a másikat. Azt is komolyan veszem viszont, hogy nincs kényes kérdés;

tisztelettel, kulturáltan mindent meg lehet kérdezni. Újságíró is azért lett, mert kíváncsi, és mert van mondanivalója – árulja el.

– Szeretném megmutatni azt, ahogy én látom a világot. A tényeket ugyanakkor korrekten, pontosan kell felsorakoztatni, másrészt meg kell mutatni az emberekben rejlő jót: a tehetséget, a tudást. Nem csak művészekről vagy nagy tudású emberekről beszélek, hanem olyan civilekről is, akik az életüket tisztességesen élik, valamit komolyan vesznek, és azt jól csinálják – legyen szó pedagógusról, könyvszerkesztőről vagy bárki másról.

A mi kérdésünket teszi fel – Az a legjobb beszélgetés, amikor a nézők azt mondják a műsor láttán: „én is ezt akartam kérdezni”.

Persze, ezt nem tudatosan alakítom így, mert a saját kérdéseimet teszem föl. Ugyanakkor nem tolom előtérbe magam, hiszen nem én vagyok a fontos, hanem a meghívott vendég, akinek a személyiségét én bontom ki a kérdéseimmel a nyilvánosság előtt.

A jó riporter mégsem marad teljesen a háttérben, de nem a személye, hanem a munkája miatt – magyarázza.

– Ha nem mondták be, ki a kérdező, egy idő után akkor is fel fogja ismerni a néző vagy a hallgató azt a riportert, aki nem másokat utánoz, hanem kialakult a saját kérdezési stílusa.

hogy hogyan jutnak el egyik gondolatról a másikra, és ez számomra is tanulási folyamat. Ha nem ez lenne a munkám, jó néhányukkal talán sosem találkoznék.

A famikrofon Bár lelkesen mesél hivatásáról, nem volt mindig egyértelmű, hogy újságírói pályára lép – árulja el.

– Nyolcéves koromban még táncdalénekes akartam lenni, a mikrofonhoz mindenesetre már akkor kötődtem: az ugráló kötél végén lévő fafogót tartottuk magunk elé, ahogy a televízióban láttuk.

Egy-két éven belül az is körvonalazódott benne, hogy riporter szeretne lenni. Hálás, hogy a kíváncsiságát máig sikerült megőriznie – teszi hozzá.

Gyerekek helyett stúdió Összefüggéseket kereső emberként Nagy Katalin nemcsak a stúdióban akadt embereire, hanem az egyházban is. Gimnazistaként a rákosszentmihály-sashalmi református gyülekezetbe járt.

– Nagyon jó közösségi élet volt ott, negyven-ötvenen voltunk a szerda esti ifjúsági órákon. Együtt táboroztunk, evangelizációkra jártunk, sok barátot, jó ismerőst adott az a közösség. Oda járt például Topolánszky Ákos és Erdős Eszter, akik mindketten lelkipásztorok lettek és a drogügyekkel kezdtek foglalkozni. A lelkipásztor, Pánczél Tivadar néha megkért, hogy tartsak gyermek-istentiszteleteket, az ő jó barátja, Németh Géza református lelkész pedig egy időben biztatott, hogy szenteljem ennek a szolgálatnak az életem. Végül elfogadta, hogy az újságírást választom.

Személyre szabott ruha Nem volt azonban könnyű kitaposni az utat a pártállam utolsó éveiben sem. Nagy Katalin azt mondja, a Bibliában minden választ megtalál, de adódtak olyan helyzetek, amikor feltette a fájó kérdést: ha ő az Istentől kapott úton jár, és nagyon szeretne riporter lenni, miért nem veszik föl a rádióba. Jó ideig ugyanis csak külső munkatársként alkalmazták.

„Másként nem találkoznánk” Érdeklődés, rokonszenv, őszinteség – ezek a hajtóerői egy jó beszélgetésnek Nagy Katalin szerint. Szerkesztőriporterként nagyon szeret olvasni, kíváncsi a világra, az olvasással ráadásul fejleszti magát és a szókincsét is, ám mint mondja, felbecsülhetetlen, amikor egy másik embertől tanul.

– Nagyon élvezetes, ha bölcs emberekkel beszélgethetek. Megismerem,

Karakter • parokia.hu • 41

– Rá kellett jönnöm, hogy Isten soha nem uniformisokat húz az emberekre, hanem személyekre szabott tervei vannak. Én nem lettem volna ilyen küzdőképes, mint amilyen vagyok, ha nem ér annyi megpróbáltatás a pályám elején. Itt tanultam meg küzdeni – és már sorolja is a csak látszatra meghirdetett pályázatokat, mások protekcióból fakadó lépéselőnyét, vagy azt, hogy előfordult, ahogy a főszerkesztőhöz hat hónapon keresztül kéthetente be kellett kopogtatnia, hogy hallgassa már meg azt a beszélgetést, amit külsősként készített egy magyar színésznővel. Az igazságtalanság folyamatos terhe miatt nem egyszer fogcsikorgatva ébredt – emlékszik vissza.

Az élet értelme Mindez azonban mára már a múlté.

Férje, Jónás István épp a Magyar Rádió Zrt. vezérigazgatója. Azt azonban a házaspár mindig kiköti: a munkát és a magánéletet nem szabad összekeverni; erkölcsi kérdés-

42 • Karakter • parokia.hu

nek tartják, hogy ketten ne legyenek ugyanannak a műsornak a vezetője és szerkesztője. Egy kicsit mégis számít a magánélet a munka közben – árulja el a riporter. A kétgyermekes családanya azt mondja, akkor tud jól teljesíteni a képernyőn, ha biztos lehet benne: otthon minden rendben van. Vallja, hogy lehetséges nőként szakmai sikereket elérni, de az élet értelmének a gyermekek felnevelését tartja.

Agatha Christie-vel kapcsol ki A kikapcsolódás persze számára is fontos, ha már megcsömörlik a napi politikától és a hírműfajtól, olvasni kezd, de nem napilapokat.

– Amikor „undoritiszt” kapok a közélettől, előveszek egy Agatha Christie-t, mert az kikapcsol. Ha nem vagyok annyira fáradt, kortárs magyar irodalmat olvasok, például novellákat.

Nemcsak az emberekkel és olvasmányaival folytat azonban párbeszédet.

Beszélgetésünk végéhez közeledve

egy harmadik, soha véget nem érő dialógusról is szót ejt.

– Kamaszkoromban tudatosan számot vetettem az istenhittel, és bár adódtak nehézségek, soha nem jutott eszembe megkérdőjelezni, hogy miért hittem. Sosem akartam Istenre kenni, ha valami nem ment, ráadásul később mindig megkaptam a választ, mi miért volt az életemben.

Sokat tanulok ez által.

Végül azt vetem fel, az élete több területét átszövő udvariassága nem okoz-e hátrányt Nagy Katalinnak. Ő azonban cáfolja a feltételezést: – Az udvariasságommal riporterként sokszor többet megtudok, mintha rámenős lennék. Ez abból a toleranciából és türelemből fakad, amit a református hitből tanultam. Ahogy azt is, hogy a másik véleményét mindig tartsam tiszteletben.

Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Globalizáció vs. nemzetállam A globalizáció belülről is változtatja a társadalmat, az élet szinte minden területét érinti. Mivel a gazdaságra is nagy hatást gyakorol, a nemzetgazdaság fogalma egyre inkább fikciónak tekinthető – véli a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. Egedy Gergely professzorral olyan izgalmas kérdésekre is kerestük a választ, hogy összeroppanthatja-e a globalizáció a nemzet-államot, és van-e bármilyen pozitív hozadéka a globalizációnak.

Beszélhetünk egyáltalán nemzetállamról a 21. században, amikor összezsugorodik a nemzeti szuverenitás?

Jogos a kérdés, mert több jogosítványát is elveszítheti a nemzetállam, de még mindig beszélhetünk erről.

A nemzetállamok felelőssége, hogy mennyit engednek elvenni a szuverenitásukból.

Mitől függ, hogy mennyit engednek, és ki akarja elvenni a szuverenitást?

Nem gondolom, hogy összeesküvéselméletet kellene keresnünk. Persze fontos kérdés, hogy ki akarja elvenni a szuverenitást. A globalizáció személytelen, öntörvényű folyamat, amely túllép a nemzetállamok határain, illetve felbontja azokat.

Az már bonyolult játéktér, hogy kin múlik, mennyit enged át az önállóságából. Az, hogy miként reagál a globalizációs kihívásokra egy nemzetállam, az államot irányító nemzeti elittől függ, éppen ezért a kormányzatoknak megkülönböztetett szerepük és felelősségük van ebben a kérdésben.

A mindenkori politikai hatalomtól függ, hogy milyen irányba indul egy ország?

Tőlük mindenképpen, de tévednénk, ha ezt csak a mindenkori politikai vezetőktől tennénk függővé. Az ország társadalmától is függ, hogy mit hagy és mit nem hagy. Ne szűkítsük le a kérdést kizárólag a politikusokra, mert az értelmiségi közvéleménynek is nagy felelőssége van ebben. Ön egy előadásában arról beszélt, hogy a globalizáció nemcsak kívülről, hanem belülről is változtat a társadalmon.

Hogyan érhető ez tetten a mindennapokban?

A globalizáció változtat a gazdaságon, a nemzetgazdaság fogalma sajnos egyre inkább fikciónak tekinthető. Az államok elveszítik lehetőségüket, hogy érdemben befolyásolják a tőke és a pénz mozgását. Változtat a nemzetbiztonság fogalmán, hiszen egyre kevesebb ország képes arra, hogy önerőből garantálja területének érinthetetlenségét. Nagyon lényeges elem az is, hogy változtat az eszmék

és kommunikáció áramlásán. Olyan nemzetközi kommunikációs hálózatok hatásával szembesülünk, amelyeket nemzetállami szinten már nem lehet befolyásolni.

Mire gondol?

Sok mindenre: olyan ifjúsági szubkultúrákra, irányzatokra, amelyek fenyegetik a társadalmi kohéziót, és ha népszerűségre tesznek szert, az államnak nehezen lehet velük szembeszállni. Példa lehet erre a kábítószer-fogyasztás megítélése, az egyneműek házassága és számos olyan életforma, melyek korábban nem voltak elfogadottak.

Konzervatív nézőpontból megközelítve a globalizáció kérdését általában a negatívumairól hallunk. A globalizáció egyértelműen káros folyamat, vagy vannak pozitív hozadékai is?

Nem mondható reálisan, hogy kizárólag negatív hatásai lennének. Az is fontos, hogy egy adott nemzet hogyan reagál a globalizációra. Egy kis ország, Szingapúr példátlan fel-

Karakter • parokia.hu • 43

emelkedését a globalizációra adott nagyon sikeres válaszának köszönheti. Sikeresen kapcsolódtak be a világgazdaságba, ami hozzáadott értéktöbbletet eredményezett, és gazdag, befolyásos országgá tette Szingapúrt.

Ez így nagyon egyszerűnek tűnik.

Magyarország is válhat a szingapúrihoz hasonló sikertörténetté? A szellemi tőkénk megvan, szorgalmas embereknek is tartanak minket. Minden adott...

Ez a legnehezebb kérdés, amit föltett.

Pusztán elméletileg nézve igennel válaszolhatok. A társadalom jelenlegi állapotát, valamint lehetőségeit látva azonban lényegesen pesszimistább vagyok. Az államnak az a funkciója, hogy a nemzetet védelmezze és képviselje, Magyarország esetében ez megkülönböztetett hangsúlyt kell hogy kapjon. Összeroppanthatja a globalizáció a nemzetállamot?

Nem feltétlenül, de ha egy állam vezetői sorozatosan rossz választ adnak a globalizációra, akkor ez is megtörténhet, bár nem törvényszerű.

A nemzetközi realitásokat vizsgálva azt látjuk, hogy nemzetállamok többsége átalakult ugyan, zsugorodott a szuverenitásuk, de komoly életképességről tettek tanúbizonyságot, és nem roppantak össze.

Milyen jelei lehetnek az összeroppanásnak?

Ha az állam a saját funkcióit, szerepét nem tudja betölteni. A bukott államok klasszikus formáját egyes harmadik világbeli államok adják. Ha az állam nem tudja fenntartani az oktatási rendszert, az egészségügyet, képtelen garantálni a közbiztonság elemi szintjét, akkor bukott államról beszélünk. Nem szabad engedni, hogy ez bekövetkezzen. Ilyen esetekben különböző partikuláris érdekcsoportok marakodnak az országon.

44 • Karakter • parokia.hu

Ismét egy korábbi kijelentésére hivatkozom: azt mondta, hogy a globalizáció a neoliberalizmus eszméjére támaszkodik. Mit ért ezen?

A liberális gondolkodás alapelvéből, a liberális gazdaságfilozófia alapjából következik, hogy a piacot semmiféle kontrollnak nem vetik alá, nem alkalmaznak szabályozórendszereket, a szabadpiac érvényesül. Ez arra a feltevésre támaszkodik, hogy nincs hatékonyabb szabályozó, mint a piac.

Ha ezt az elvet követjük, akkor a világban teljesen korlátozatlan piaci uralom valósul meg. Ezt fogalmaztam úgy, hogy a neoliberalizmus szellemi és gyakorlati következménye a globalizáció, és mint kontrollálatlan folyamat megfelel a neoliberális gazdaságfilozófiának.

Az élet azonban nem csak gazdaságból és pénzből áll, még akkor sem, ha sok minden forog a tőke körül.

Persze, most a gazdasági dimenzióról beszéltem, de itt kulturális, életformabeli és társadalmi kérdések is felvetődnek, amelyekben a konzervatív és liberális nézőpont között nagyon markáns különbségek vannak.

Hogyan őrizheti meg egy állam közösségmegtartó képességét a globalizálódó világban?

Tudom, hogy sokan mennek el Magyarországról. Az államnak egyrészt nemzetépítő politikát kell folytatni, erősítenie a nemzethez tartozás integratív erejét, hangsúlyozni a közösséget. Nem mindegy, hogy egy fiatal milyen terminusokban gondolkodik. Érzi, hogy tartozik a közösséghez, vagy csak úgy elindul a világba, mert máshol többet fizetnek a munkájáért? A másik fontos tényező az állam társadalomszervező ereje.

Egészen egyszerűen fogalmazva: olyan társadalmi rendszert kell fenntartani, ami élhető, ugyanis ha polarizálódik, szétszakad egy társadalom, nincs az az eszmei erő, ami az embereket maradásra bírja.

Mit gondol, milyen irányba halad majd Magyarország? Mi lesz velünk 10-20 év múlva?

Bizakodó vagyok, hogy a magyar közösség átvészeli ezt az időszakot. Ehhez a saját identitás megőrzése, az identitás jelentőségében való hit és a nemzeti kultúra szükséges. A nemzeti identitást a nemzeti kultúra táplálja, ezért az államnak ezt még inkább támogatnia kell. A jelenlegi vezetésnek is többet kell ebben vállalnia, akár az oktatásról, akár a kultúráról beszélünk.

Említette a beszélgetésünk elején a magyar értelmiség fontos szerepét.

De mintha az értelmiség kiábrándult lenne. Mivel lehetne motiválni őket?

Az első, ami eszembe jut, hogy a mindenkori vezetőknek hallgatnia kellene az értelmiségre. Hosszú évek óta elhangzanak értelmiségi fórumokon fontos vélemények, javaslatok, amelyeket teljes mértékben figyelmen kívül hagy a politika. Ha az értelmiség azt látja, hogy nincs foganatja a mondanivalójának és a politika nem hajlandó kilépni egy sémából, csak négy évben gondolkodik, akkor az kedvét szegi a gondolkodó embereknek.

Hogyan lehetne nyitottabbá tenni a mindenkori politikai erőket?

A politikusoknak fel kell ismerniük, hogy szükségük van szakmailag megalapozott véleményekre. Ezzel nem azt mondom, hogy automatikusan követniük kell az értelmiségi véleményeket, de meg kellene érteniük, hogy számos kérdésben egy értelmiségi mélyebb összefüggéseket lát, mint egy önkormányzati vagy parlamenti politikus.

Fekete Zsuzsa

Egy érintéssel az egészet Vajon valódi változást remélhetünk-e a Jövőkép Bizottság munkájától? A sokak szerint lesújtó népszámlálási adatok kozmetikázásán túl sikerül-e elérni az igazi célt: az egyház belső megújulását és a társadalomban kifejtett jótékony hatását? Minderről az EJB elnökét, Harmathy András szigetszentmiklós-újvárosi református lelkipásztor kérdeztük, aki személyes indíttatásairól és küzdelmeiről is mesélt nekünk.

Miért volt szükség az Egyházi Jövőkép Bizottság megalakulására?

A többi európai egyház nagyjából túl van a jövőképalkotási folyamaton,

ezek mintául szolgálnak nekünk is.

Másrészt a népszámlálási adatokból lehet látni, hogy recseg-ropog az egyházszerkezet. Városi viszonylatban látszik, hogy a parókiális rendszer nem az, ami erre a társadalomra lenne szabva. Harmadrészt fogy az egyház, és gazdasági szempontból is fenntarthatóvá kellene tenni. Negyedszer pedig annak átgondolása is fontossá vált, hogy mit mondunk Krisztus követéséről, mi a küldetésünk, miért vagyunk itt egyáltalán. Ezt a kérdést gyakran föl sem tesszük magunknak, mert annyi a teher, és mert tehetetlenségünknél fogva is megyünk azon az úton, amin egyszer elindultunk.

„Az egyházban nem hiszek, abban viszont igen, hogy Isten Lelke munkálkodik.

Az egyházat meg szeretem.”

Harmathy András református lelkipásztorral, az Egyházi Jövőkép Bizottság elnökével beszélgettünk.

Karakter • parokia.hu • 45

Sokan szkeptikusan fogadták az új bizottság kissé misztikusan csengő nevét, aztán később változott a véleményük.

Valóban sok cinikus, mosolygó megjegyzéssel találkoztam én is. A bizottság nevének hallatán sokan csak legyintettek: „gittrágó egylet”. Az utóbbi időben kicsit változott a megítélése abban a mikroklímában, ahol én vagyok. Nemcsak a szkepszis volt ebben, hanem az értetlenség is.

Valóban nem magától értetődő, hogy egyházi jövőképről beszélünk. A jövőkép mint szervezetfejlesztési fogalom azt jelenti, hogy miközben egy szervezet megfogalmazza a maga küldetését, azt is felvázolja, hova akar eljutni hosszú és rövid távon. Az egyház esetében ugyan milyen folyamat tervezhető? Még egy gyülekezet költségvetését sem tudjuk megtervezni.

Imádkozhatunk érte, tehetünk érte, de nem mi szabjuk meg, hogy jövőre hány taggal gyarapodik a közösség.

Egyébként is, mi tesz jót az egyháznak? Az üldözés jót szokott tenni – tervezzünk üldözést, hogy megújuljon az egyház...?

Akkor mégis mitől újulhat meg?

Egyáltalán, hihetjük-e, hogy most éppen ez történik?

Nekem az volt az ébresztő, amikor visszanéztem a Théma Egyesület anyagát, amelyben Bellai Zoltán lelkipásztor már a kilencvenes években leírja: a református egyház nyolcvan százaléka működésképtelen. Történt valami azóta? Átformálódott az egyház? Talán részben a képviseleti rendszerünk miatt is gondoljuk, hogy ha a megfelelő emberek a megfelelő pozícióban vannak, akkor minden rendbe jön. Még mindig föntről várjuk a segítséget. Bennem meg az van, hogy az értékek itt vannak. Az egyház akkor lesz erős – anyagilag is –, ha a gyülekezetei erősek. Nem attól leszünk erősek, ha verjük a mellünket, hogy már itt vagyunk négyszáz éve, hanem akkor, ha megélünk vala-

46 • Karakter • parokia.hu

mit az evangéliumból. Erre ma a gyülekezetek képesek, hiszen ezt azok az emberek tudják megtenni, akiknek van szeme, szíve, szeretete, bátorsága arra, hogy olyasmit adjanak az embereknek, ami elgondolkodtatja, szembesíti, építi, megtartja őket. Emellett az intézményeknek is van kisugárzása: egy kórháznak is lehet olyan üzenete, hogy az itt dolgozó emberek valahogy mások.

Nem mondott azonnal igent a felkérésre...

Nagyon megtisztelő volt a felkérés, amikor viszont szembesültem a fel-

adat nagyságával, elszörnyedtem. Átlátni az egyház gazdasági, lelki életét, szervezeti formáját, működését – ki vagyok én ehhez? Ami miatt mégis elvállaltam, hogy amit itt, Szigetszentmiklóson átéltünk, az kötelez. Az újvárosi gyülekezet a semmiből nőtt ki öt év alatt, nem volt szükség a missziói egyházközségi státuszra sem, egyből anyaegyházközség lettünk, új munkatárs érkezett, közben templom épült. Kevés lelkésznek adatik meg ez, inkább az ellenkezőjét tapasztalják sokan. Egy másik szál, hogy a teológián olyan sok impulzust kaptam, hogy én

Egyre kevesebben járnak templomba, rendezetlen a lelkészek fizetésének és nyugdíjazásának kérdése, a zsinatról idegenkedve beszélnek, és van ugyan törvényes rend, de hiányzik az egyházfegyelem – csak néhány azok közül a mélyen gyökerező problémák közül, amelyeket még a 2011. őszi rendkívüli zsinaton fogalmazott meg a református egyház legfőbb törvényhozó és intézkedő testülete.

A kínos kérdések további feltérképezésére és a megoldási javaslatok előkészítésére hívták létre az Egyházi Jövőkép Bizottságot (EJB), amely tizenöt tagból, zömmel lelkipásztorokból és egyetemi oktatókból áll. A változtatásra szoruló területek hosszú listáján szerepel többek között a spirituális megújulás kérdése, a hitoktatás és a lelkészképzés koncepciójának átgondolása, valamint az állami függőség enyhítését csökkentő lehetőségek kidolgozása. A bizottság elnöke, Harmathy András korábban úgy fogalmazott, a jelenlegi problémákat nem csupán szervezeti változtatással kell megoldani, hanem misszióval; az egyház pedig akkor lesz erős, ha a gyülekezetek erősek.

A bizottság Érintés címmel összeállított egy munkafüzetet, amelyet minden református közösségnek igyekeztek eljuttatni tavaly áprilisban. Az országos párbeszédre lehetőséget adó kiadvány annak átgondolásában segített, hogy milyen szerepet töltenek be a református gyülekezetek településükön, illetve hogyan fogalmaznák meg saját jövőképüket és küldetésüket. A gyülekezetekből beérkezett válaszok alapján három témakör rajzolódott ki, amelyben mélyreható változtatásokra lenne szükség: a gyülekezetek mis�sziói tudata, az egyház szervezete és működése, valamint a gyülekezetekhez kapcsolódó intézmények szerepe.

A gyülekezetekkel folytatott párbeszéddel párhuzamosan az EJB a Missziói Bizottsággal együttműködve közös gondolkodásra hívta a különféle egyházi szegmensekben dolgozó református szakembereket is. A nyolc műhelyben a missziói identitás, a lelkészképzés, az ifjúsági munka, az egyházi kommunikáció, a mindenkori kormányhoz fűződő viszony, az etikai kérdések társadalmi képviselete, a társadalmi bizonyságtétel, a lelkipásztori mentorálás, a szolidaritás, valamint az egyházi intézmények hatékonyabb működésének kérdéseit vitatják meg. A szakmai tanácskozásokon kidolgozott, az egyház missziói stratégiájához illeszkedő cselekvési terveket az EJB a novemberi zsinat elé terjeszti egy az eddigi képet árnyaló egyházszociológiai felmérés eredményeivel együtt.

ezzel tartozom. Az az Ige is erre buzdított, amit még harminc évvel ezelőtt kaptam Juhász Zsófiától: „Mi, erősek, pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Rómaiakhoz írt levél, 15. rész, 1. vers – a szerk.) A legegyszerűbb az lett volna, ha csak a saját gyülekezetemmel foglalkozom, és nem törődöm az egyház egészével...

Ahhoz viszont, hogy ki tudja szélesíteni a látókörét, hinnie kell az egyházban, nem?

Szeretem azt nyelvtani formát, ami az apostoli hitvallásban szerepel: hiszek a Szentlélekben, és hiszem a keresztyén anyaszentegyházat. Az egyházban nem hiszek, abban igen, hogy Isten Lelke munkálkodik. Látom. Az egyházat meg szeretem. A református egyházhoz való tartozásom sok pozitív élményből áll. Tizenegy éves voltam, amikor gyülekezetbe kezdtem járni.

A beosztott lelkészek mint a tyúkanyó, úgy gyűjtöttek össze minket. Az alapbeállítottságom ezért az, hogy az egyház anyaszentegyház, ahol szeretet van, ölelés, befogadás, figyelem.

Azt mondta, megrémítette az EJB előtt álló feladat nagysága. Hogyan lehetséges ennyi területen előmozdítani a változást?

Kisebb fogásokat próbáltunk találni, és abban bízunk, hogy abban mégis benne van az egész. Mint amikor a pókhálóban megfogok egy szálat és megmozdítom, akkor rezeg vele együtt az összes többi. Amikor például kiküldtük az Érintés füzetet a címlistában szereplő minden gyülekezetnek, a bizottságból ketten vagy hárman nem kaptuk meg. Így derül ki, hogy nincs

a zsinaton naprakész nyilvántartás a gyülekezeteinkről. A bizottság olyan, mint egy állatorvosi ló: nagyon sok mindent tanít arról, hogy min kell változtatnunk.

Ha már az Érintés füzetnél tartunk: mindössze 207 gyülekezet érezte magát megszólítottnak, ez a szám az egyháztagok létszámának 16 százalékát sem éri el. Talán részben azért, mert sokan azt is vitatták, hogy meg kell-e egyáltalán fogalmazniuk a gyülekezeteknek a küldetésüket, hiszen a missziói parancs mindenki számára adott. Volt egy elég keserű felvetése, miután a kérdőívek visszaérkeztek: „kérdés, hogy egyáltalán akarunk-e változást”.

Nem a keserűség van bennem, hanem inkább az a kérdés, hogy mivel teszünk jót, hogyan szolgálhatjuk az egyházat.

Nem a klasszikus utat választottunk, amikor elindultunk. Az a bizottságosdi lett volna: végignézzük, milyen területei vannak az egyháznak, és előterjesztések sorozata után összefésüljük a különféle kimutatásokat egy dokumentumba. Mi nem ebbe az irányba indultunk el, pontosan azért, mert lelkészként érzem a szakadékot az egyházvezetés és a gyülekezetek szintje között. Ezt nem lehet egy papírral – bizottsági határozattal vagy zsinati törvénnyel – áthidalni. Az a lényeges, hogy mi történik a végeken, a gyülekezetekben. Az a célunk, hogy segítsük, bátorítsuk a gyülekezeteket, hiszen ők vannak a fronton, és nekik kell hirdetniük az evangéliumot.

A gyülekezetekkel ellentétben – mint mondta – az egyházszervezet egyes szintjeit nem épp a szeretet tartja össze.

Ez nagy gond, amivel találkozom a lelkészgyűléseken. Ha valaki bejönne az utcáról, a hangulatból nem azt szűrné le, milyen jó dolga van ezeknek a Krisztus-követőknek. Segítőkészség, bizalom, elfogadás – noha alapvető keresztyén értékek, nem ezek hatják át az egyház intézményi kultúráját.

Hanem az, ami egyébként az ország-

ra is jellemző: érdekek csapnak össze, lobbitevékenység zajlik, ki-ki mozog, hogy elérje a maga céljait. Ezzel valószínűleg nincs is baj önmagában, de ahogy mi ezt intézzük egymással, abban lenne különbség.

Ha a hozzáállás megváltozna, nem lehetséges, hogy strukturálisan is változna az egyház?

Először az emberi kapcsolatok változnak meg, és ez teremti meg a maga struktúráit. Fordítva nem hiszek benne.

Ha átcsoportosítjuk a szervezet egységeit, attól mi még nem fogunk változni. Egyébként, azt, hogy milyen szerkezetűvé válik az egyház, az egyházkormányzóság felelőssége megállapítani. Nehéz kérdés a bizottság számára az is, hogy hol vannak a határaink.

Furcsasága ez a mi református egyházszervezetünknek, amely sem föntről lefelé, sem lentről fölfelé kormányzott, hanem a kettő kombinációja. Ha valamiért azt a kérdést újra és újra fel kell tenni, hogy milyen egyházszervezetre van szükség, az többek között ezért van. Erre viszont csak együtt tudunk választ adni. Csakhogy nagyon keveset beszélgetünk az egyházban.

Választások, szavazások vannak – erre jövünk össze és nem arra, hogy a kérdéseket kibeszéljük, végiggondoljuk.

Vajon miért?

Ha érkezik ilyen felvetés, a zsigeri reakciónk az, hogy tele vagyunk programokkal, szétszakadunk a feladatözönben, és nem kívánkozunk még egy értelmetlen beszélgetésbe. Meg kell teremteni a beszélgetés kultúráját, hogy legyen élményünk arra, hogy ez más volt. Ráadásul a bizalom sincs meg, ebből kell valahogy kitörni. A bizottságban mi is keressük, hogy lehet a fásultságból, reménytelenségből kimozdítani az embereket – magunkat is.

Az evangélium középpontba állítását szintén hangsúlyozza a bizottság mint az egyház fenntarthatóságának és meg-

Karakter • parokia.hu • 47

újulásának lehetőségét.

Az egyháznak ez a kincse, ebből születik az egyház és ez a jövője.

Tulajdonképpen Krisztus a mi jövőnk.

Nincsenek olyan kiváló gyülekezetépítési modellek, amelyeket az ember kicsomagol otthon, és már azonnal épül a gyülekezet. Az a tanítványságból, Jézus követéséből születik, azzal pedig az egyik ember fertőzi meg a másikat. A közösség jeleníti meg, hitelesíti vagy hitelteleníti az igehirdetést.

A megújulás lehetősége nem fönt van, nem is azt mondom, hogy lent, hanem bent. Ha odáig nem jutunk el, hogy merünk egymás szemébe nézni, akkor nem újulhat meg az egyház – akkor sem, ha prédikálunk. Ha belülről megrendülünk, megváltozunk, akkor másképp fog az Ige is a szánkban állni, és a gyülekezetünk is másképp fog kinézni. Ez összetöretést jelent, küzdelmet, megtérést. A bizottságnak éppen ezért feladata, hogy ne csak egy nagyon szép programcsomagot tegyen le az asztalra, hanem küzdjön azért, hogy ez a belső történés is meginduljon. Ez pedig nem a formalitásokról szól, épp ezért nehéz.

Szép és roskasztó a bizottsági munka, mégis tartozik ezzel, és szeretné jól végezni – mondta. Eközben ott a család, a gyülekezet...

Zsonglőrködöm. Segít, hogy a presbitérium megerősített abban, hogy szabad elvállalnom ezt a feladatot. Ettől még a harc dúl bennem. A felelősség miatt nagyon erős bennem a Jövőkép Bizottság iránti elköteleződés.

Megerősítő vagy gyengítő ez a munka?

Nagyon sokat kapok ezen keresztül.

Sokkal jobban magaménak érzem az egyházat is, és nemcsak én, hanem a gyülekezetünk is. Egyébként mi vinne rá egy egyszerű lelkészt arra, hogy nagyobb közösségben gondolkodjon, mint a saját birodalma? Hiszem, hogy arra hívta el Isten mi nemzedékünket, hogy átragyogjon rajtunk az evangélium, hogy jelekké legyünk. Ugyanennek

48 • Karakter • parokia.hu

a nyomait keresem az előttünk járt nemzedékek életében. Annál, hogy milyen döntéseket hoztak ők a saját életükben, számomra sokkal izgalmasabb az, hogy hogyan születtek a döntéseik.

A ma szükséghelyzetei gyors reakciókat követelnek meg azoktól, akik a jelent formálják – hiszen az egyház nem önmagáért létezik, hanem azért a világért, amiben van...

Ezt például nem annyira tudjuk. A kommunista időszakban nem volt jellemző nagyfokú missziói tudat. Az egyházunk nem megerősödve, hitelesen, Krisztus vonzásában jött ki az elnyomás alól, mint ami el szeretné érni az embereket az evangéliummal, hanem megtépázva. Hogy gyors reakciókra van-e szükség? Korosodom, és azt látom, hogy a legnagyobb érték, ha valaki „egyben van”. Azzal az emberrel jó beszélni, aki hiteles minden ízében. Nagy munka, hogy valaki egyben legyen, a Lélek munkája. Ő formálja ki Krisztus képét az emberben. Élni, amiben hiszünk – ez nem gyors válasz, ez hiteles válasz. Nagy szolgálatot teszünk azzal, ha a saját nemzedékünkben megéljük Krisztust, ha az Ő illata érzik meg rajtunk. Sokszor nem az segít, hogy milyen útmutatást tudunk adni, hanem az, hogy hogyan reagálunk egy helyzetre, milyen értékek és tapasztalatok jelennek meg a viselkedésünkben. Ma a nagypapaszerepben, az apukaszerepben például óriási érték van.

Mindenkinek megvan a maga helye, szerepe az egyházban, hiszen nem csak a református egyházról, hanem Krisztus testéről beszélünk. Nem lehet sokszor az a probléma, hogy nem becsüljük egymást? Hogy azok nem kapnak szót, akikre éppúgy szükség van, mint a hangadókra?

Bátorság, amikor valaki meg mer szólalni, ha nem abba az irányba megyünk, ahová tartottunk. Bátorság kell, hogy elég szabadok legyünk arra, hogy ne

féljünk és ne féltsük magunkat – én küzdök ezzel. Mivel személyiségemből adódóan inkább a háttérben szeretek lenni, nekem jót tesz, hogy van egy bizottság, amelyik rákényszerít, hogy gondolkozzak, megszólaljak. Az baj, hogyha a hangadó, vagy akinek hatalom nyomja a vállát, egy idő után nem hallgat meg másokat. Erről is el kell gondolkoznunk, mert a hatalom torzít. A legjobb embereinkre bízzuk a többiek vezetését, meg kell találnunk, hogyan lehet őket megőrizni attól, hogy torzuljanak, hiszen nem az ő magánügyük, hogy milyenné lesznek.

Nem tart tőle, hogy a bizottság elnökeként az a bizonyos hatalomérzet Önt is elbódíthatja?

De tartok tőle, figyelem is magam, hogyan alakulok, mire vagyok alkalmas, mire nem. Fontos a közösség és a barátok, akik körülvesznek. Nagy baj, hogy akinek hatalom van a kezében, amellől kikopnak a barátok. A hatalom ugyanis elfoglaltsággal jár, az elfoglaltság pedig megöli a kapcsolatokat. Itt vagy, ott vagy, de sehol sem vagy igazán, és még érdekellentétekbe is botlasz. Védeni kell azokat, akik ezt vállalják.

Sokan úgy emlegetik a jövőkép-alkotási folyamatot, mint lehetőséget arra, hogy megreformáljuk a református egyházat...

A reményem nekem is ez, de úgy, hogy belülről történik valami, az emberi szívekben. Valami, ami sugároz kifelé. Miközben próbáljuk megfogalmazni konkrét tervezeteket készítve, mit is kellene tenni azért, hogy tíz-tizenöt éven belül az említett területeken változások menjenek végbe, belülről történik az igazi változás. Ettől jó az egyház. Ha valaki megérezte annak a csodának az ízét, amit az egyházban meg lehet élni, mindig keresni fogja azt. Nincs jobb, mint ennek a részesének lenni.

Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Otthon örök anyagokból Amikor a gyülekezet megtöltötte, akkor kezdi igazán megmutatni magát a templom – állítja Horváth Gyula belsőépítész, számos református templombelső tervezője.

Szerinte egy gyülekezetnek nem háza, hanem otthona kell hogy legyen; azt pedig egyre több közösség felismeri: nemcsak a funkció betöltése, hanem a kivitelezés is fontos, amikor a hitéleti alkalmak nemzedékről nemzedékre hagyományozódó helyszínéről dönt.

A síkból hol előtörő, hol abba visszamélyedő téglákból építkező fal, amely teret hagy a gondolatoknak – a berekfürdői Megbékélés Háza Református Konferenciaközpontban ragadott meg a látvány évekkel ezelőtt. Ma már tudom, Horváth Gyula belsőépítész a megálmodója a földszinti előadóterem főfalának, ahogy az ottani, Noé bárkáját idéző református templombelsőnek vagy éppen a Válaszút Misszió budapesti kápolnájának is, ahol malomkőből készült az úrasztala.

A terveket persze a legritkábban szülik a szó szoros értelmében vett álmok.

Horváth Gyula már pilisszentlászlói

Karakter • parokia.hu • 49

otthonában mesélt nekünk arról, hogy barátai egy időben azzal ugratták, sokat aludhat, ha ennyit álmodik – ahogy az a templomszenteléseken gyakran elhangzik. Nemrégiben azonban valóban megálmodta egy készülő kápolna nehezen körvonalazódó részletét – árulta el.

A természetes anyagok, a festett üveg, a víz és a tűz színei, a Biblia lapjaira emlékeztető rétegződések, az ölelő ívek jellegzetes Horváth Gyulamotívumok, amelyek a tiszaroffi, a fehérgyarmati, az érdligeti, a tatabánya-bánhidai, a kispest-rózsatéri és az apajpusztai református templomokban, a gazdagréti és a ráckeresztúri kápolnában, konferenciaközpontokban vagy épp a budapesti Bibliás Könyvesboltban köszönnek vissza.

Az álomban felsejlő részlet az őrmezői missziói gyülekezet épülő kápolnájához tartozik, amelyet egy vendéglátó helyiségből alakítanak ki. Az utcára nyíló, üvegfalas tér intimitásának megteremtése, ugyanakkor nyitottságának megőrzése kihívás – avat be minket a tervező. Horváth Gyula „gyülekezeti otthonról” beszél, szerinte otthonná kell válnia a templomnak vagy a gyülekezeti háznak. Egyre inkább jellemző is ez a református közösségekre, amelyek istentiszteleti helyszínei vizesblokkokat, konyhát, gyermekmegőrzőt is magukba foglalnak már, hogy minél több időt és minél kényelmesebben tölthessenek együtt a gyülekezeti tagok. Amikor egy gyülekezet otthonát tervezi, akkor mindig a közösség vezérigéjéből indul ki – magyarázza.

50 • Karakter • parokia.hu

Csapatjátékos, de szereti a csendet Horváth Gyula munkáit sokan hívják segítségül a családi otthonteremtésben is. A belsőépítész neves színművészek lakásába tervezett bútort, és pályája elején díszlettervezőként együtt dolgozott Szász János filmrendezővel is. Igaz, erre az időszakra más miatt emlékszik szívesen: akkoriban udvarolt későbbi feleségének, így igencsak ritkán látogatta a forgatásokat.

Beszélgetésünknek kezdetben díszletek és bútorok nélküli helyszín ad otthont: a Horváth-család kertje a pilisi hegyoldalon, amely egybeforr az erdővel. Ha teheti, a családfő naponta felkapaszkodik a sűrűbe gyalog vagy kerékpárral – az erdő csendjében továbbgondolkodik a tervein. Elárulta: törekszik rá, hogy ne legyen két egyforma munkája.

Szakmája egyik nagy értéke számára a függetlenség: sosem kellett munkahelyre járnia, igaz, ez nem azt jelenti, hogy keveset dolgozott, hanem azt, hogy dolgozhat éjszaka, hétvégén vagy éppen két ünnep között is, ha úgy adódik – teszi hozzá. Ennek érdekében szívesen vonul vissza, hiszen azt csinálhatja, amit szeret, de a jó társa-

ság éppúgy feltölti – folytatja.

– Nagyon szeretek csapatban dolgozni, főleg, ha a kivitelező csapatnak hasonló a szenvedélye, dinamizmusa. Gyakran indulok ki abból, mire képes egy-egy szakember; ha megbízhatok benne, bátran élek művészi kivitelezést igénylő, elfeledett technikákkal: réz- vagy üvegberakásokkal, üveg- vagy kőmozaikokkal, kovácsolt vassal, épületszobrászati megoldásokkal, üvegolvasztási technikákkal.

A tárgyak szerelmese Megbízástól független alkotóként Horváth Gyula abban a légkörben érzi otthon magát, amelyben bármikor lejegyezheti vagy megrajzolhatja, amit a fejében forgat: festhet, szobrászkodhat kedvére, még ha ez felfordulással jár is – árulja el. Inspiráció nélkül azonban nincs alkotómunka: a gazdag szakirodalommal felvértezett műteremben ceruzarajzok, régi fényképek és az elkészült munkák modelljei veszik körül az alkotót – köztük egy Borsos Miklós-önarckép is (B. M. huszadik századi szobrász, éremművész, grafikus – a szerk.). A tárgyak és az életutak inspirálják – ismeri el.

– Ha egy ismeretlen közegben be kellene mutatkoznom, azt mondanám, Horváth Gyula vagyok, tárgyfüggő. Szeretem a szép tárgyakat, amelyeken látom a gondolatot. Az ilyeneket, legyenek azok akár csak egyszerű használati tárgyak az út szélén, jártomban-keltemben gyűjtöm, őrzöm és ki is rakom magamnak. Inspirálnak a gondolkodásban, hiszen „gondolkodó kezek” alkották meg valamikor őket.

A zene szintén elmaradhatatlan inspirációs forrás. Horváth Gyula mindig

a témához illő darabot választ, Bach, Händel és Mozart visszatérő kísérői rajzolás közben.

– Szeretem kitolni a határidőket, de nem lustaságból, hanem azért, hogy minél tovább dédelgethessem a tervemet. Amikor már csak egy-két órám maradt a rajzok leadásáig, és zuhanyoznom kellene, kocsiba ülnöm és elvinni a terveket, a készülődés közepette ebben a felfokozott izgalmi állapotban vissza-visszarohanok egy-egy ecsetvonásért. Ilyenkor mindig az Örömódát is magában foglaló IX. szimfónia szól a hangfalból, bár inkább csak akkor, amikor meg vagyok elégedve a végeredménnyel.

Borítékra firkált templom A tervek persze nem az első ecsetvonással kezdődnek, hanem sokkal előbb: az erdőben, autóvezetés vagy épp egy unalmas előadás közben – teszi hozzá. Az érdligeti templom tervét például az OTP-ben várakozva vázolta fel egy kis borítékra.

– A boríték a mai napig megvan, a templomot pedig az első rajz alapján alakítottuk ki, a szokásossal ellentétben nem változtattam rajta semmit.

A tervező elárulja, van, hogy egy egész kompozíció jelenik meg a fejében, amit elkezd papírra vetni, máskor egy apró részletből bontakozik ki az egész.

– Volt, hogy beléptem valahová és tudtam, milyen irányban fogok keresgélni, mert behatárolt és nyomasztó volt a tér, valahogyan lágyítani kellett.

A berekfürdői kápolna ilyen: egy sötét bunkerből kellett ölelő formát kialakítani. De olyan is volt, hogy húztam az időt. Megvártam a pillanatot, amíg éreztem, melyik irányba kell mozdulni. Előfordult, hogy „a gombhoz lett a kabát”: egyszer csak éreztem, hogy milyen motívum lesz az úrasztala, és abból indultam tovább a szószék, a mennyezet és a padok felé.

Petz Samut, a Szilágyi Dezső téri templom tervezőjét; a számos református templomot tervező Szeghalmy Bálintot és a fasori templomot megálmodó Árkay Aladárt.

– A fasori templom a megépülése után szerepelt egy 1913-as angol építészeti lapban. Akkor még együtt haladtunk a világgal... – jegyzi meg.

A külföldi építészek közül a spanyol Santiago Calatrava és az olasz-svájci Mario Botta egyik kápolnája is Horváth Gyula kedvencei közé tartozik.

– Szeretem az egyszerűségét és a szép ívét. Valószínűleg ívfüggő is vagyok...

Ezt jó ismerői is tanúsíthatják: barátai azzal ugratták, hogy biztos nincs vonalzója, azért nem húz egyeneseket.

Amikor az egyik munkája mégis szögletes formákból állt, megajándékozták egy ellipszisvonalzóval.

Cinkos mosoly Ahogy munkájáról beszél, a belsőépítész többször is játékként emlegeti azt.

– Nagyon szeretem azt a játékot, amikor a fa melegségét az üveg hidegségével ellensúlyozom, a fa tompa barnáját a tüzes üvegszínekkel elegyítem, és a fémek feszességét kontúrnak használom. Visszatérő anyagaim a természetes vagy égetett agyagok. Ezek lehetnek letisztított, bontott cserepek, amelyek mellé behelyezünk egy finom, sima vagy egy tüzes színű üveget, ezek együtt nagyon izgalmasak.

Alkotókedve a makettjein is meglátszik: egy készülő templombelső szószékmodellje mögé a legapróbb részletekig megfestett lelkipásztor miniatűr figuráját állította. Szeret kézzel festeni, hiszen a nyugalmas tevékenység közben tovább gondolkodhat.

– Szeretem azt a cinkos mosolyt egy alkotótárs vagy kivitelező szemében, amikor még ő biztat engem, hogy merjek továbbgondolkodni, mert meg tudja csinálni, amit kigondolok.

Elismeri, legszívesebben a munka minden fázisánál ott lenne a külön-

Nem ismeri az egyeneseket?

Beszélgetőtársam az őt megihlető építészek között megemlíti Kós Károlyt;

Karakter • parokia.hu • 51

vonatkozik, mint bármilyen más belső térre: legyen a funkciónak megfelelő és esztétikus – magyarázza Horváth Gyula. Mint mondja, ezen felül tervezéskor azokra gondol, akik az igehirdetést hallgatják majd.

– Többnyire gyerekek és fiatalok jelennek meg előttem, vagyis a következő nemzedék. Fontos, hogy mindig a legkorszerűbb megoldásokat válasszuk, így ők is sajátjuknak érezhetik a gyülekezet otthonát.

böző műhelyekben, hogy figyelhesse, ahogy az anyag megmunkálódik.

Az anyag nem hazudik Vajon mi a feltétele annak, hogy a tér szakrális térré váljon? – kérdezem a maketteket forgatva.

– Volt, hogy bementem egy magtárba vagy malomba, és úgy éreztem, nagyon picit kellene csak jelezni, és kész a szakrális tér. Az örök anyagokban megpihenő nyugalom teszi ezt.

Ez persze személyes benyomás, nem várhatom el egy közösségtől, hogy így érezzen, de a formákon, a színeken túl a saját munkáimban is az a legfontosabb, hogy természetes anyagokat építsünk be, és ne hazudjunk különböző műanyagokkal. A fa legyen fa, a kő kő, az üveg üveg. Ezek az anyagok nemesen kopnak, fáradnak el. Egy szép, öreg fát el tudunk nézni hosszú ideig. Egy kőépületbe betérve láthatjuk, hogy a kövek hogyan épülnek egymásra, hogyan kapaszkodnak, hogyan ül rá a falakra a gerenda – mindez pedig nyugalommal tölti el a szemlélődőt.

A jövőnek tervez A nyugalomért azonban mi is tehetünk. Horváth Gyula szerint fontos, hogy a templom vagy a gyülekezeti ház olyan hely legyen, ahová az is

52 • Karakter • parokia.hu

könnyű szívvel beülhet, aki először lépi át a küszöbét.

– A frissen betérőnek éreznie kell, hogy ez megkülönböztetett hely – anélkül, hogy elriadna. Nyomasztó, papos légkör helyett azt szeretném, ha annak a gyermeknek vagy fiatalnak is természetes lenne, hogyan kell ebben a térben viselkedni, aki nem egyházi környezetben nőtt föl. Merje lenyomni a kilincset, merjen bemenni, tudjon mit kezdeni az egésszel, érezze otthon magát. A templom hordozzon üzenetet: derüljön ki már az épületből, hogy a gyülekezet nem elutasító, belterjes közeg. Az elborzadásra az is okot adhat, ha valahol nejlonterítők garmadával vagy művirággal díszítik az úrasztalát – teszi hozzá.

A szakrális tér berendezésére ugyanaz

Középpont és kerület Noha a térből adódó lehetőségeket mindig ki akarja aknázni, ha többet szeretne elérni a szakralitás előmozdítása érdekében, már tolakodna - teszi hozzá.

– Egy közös munkánk alkalmával az egyik aztalos – nem egyházközeli ember – felmászott a létrán, hogy a csillagot elhelyezze a szószék fölött.

Amikor letekintett, azt mondta: „nézzétek, ez olyan, mint egy gyülekezés”. Önkéntelenül csúszott ki a száján – gyülekezetre gondolt. A padokat ugyanis félkörívben helyeztük el az úrasztala köré. Az első helyen tehát mindig a hirdetett Ige áll. Az épület pedig akkor kezdi megmutatni magát, amikor már mi megtöltöttük. Végül, ha a Szentlélek meghívást kapott és el is jött, akkor válik a tér – benne a gyülekezettel – teljessé.

Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

új templomok dunamelléken Apaj, 2005.

Békásmegyer, 2000.

Ceglédbercel, 2004.

Gazdagrét, 2004.

Az 1990-es években elindult templomépítkezési folyamat nem szakadt meg.

A megelőző 40-50 év adósságait kell pótolni, hogy a templom nélküli, vagy szűk, korszerűtlen épületbe zsúfolódott közösségek méltó teret kapjanak hitük, közösségi életük gyakorlására.

Igaz ugyan, hogy templommá szen-

telt hely lehet egy volt üzemi épület, szoba, az erdő, a mező – ahogy ezt az 50-es, 60-as években megéltük, minden helyet és alkalmat megragadva, hogy az Evangéliumot hallhassuk, hogy halljuk az előttünk járó idősebb testvérek bizonyságtételeit, mégis egyre sürgetőbb az igény a nagyvárosok vonzáskörzeteibe betelepülő reformátusok istentiszteleti helyei, új gyülekezeti termek, templomok iránt.

Milyen elvárások vannak a most épülő templomokkal szemben?

Mindenkiben, aki ezzel a feladattal szembekerül, él valamiféle templomkép: a lelkész, a gyülekezeti tag szívében, és ezt várja az építésztől, hogy fogalmazza meg, öntse külső és belső térbeli formába. Ezek az elvárások elsősorban formai, népi, vagy történelmi építészeti előképekből fakadnak.

Divatos elvárás pl. az erdélyi templomokhoz való hasonlóság, vagy a román, gótikus építészet motívumainak a használata is.

A református templom azonban nem szakadhat ki korából. A modern építészet puritán formavilága szinte ráfelel a református templom egyszerűségére. Meg kell barátkozni a kor építészeti törekvéseivel, formavilágával, ha azokat a gyülekezeti liturgia szolgálatába állítják. Mi a legfontosabb szempont egy templomtér kialakításánál? Az igehirdető és a gyülekezet minél szorosabb kapcsolata (szemkontaktus), az úrasztala központi elhelyezése, az akusztikai szempontok (beszédérthetőség) figyelembe vétele. Fontos átgondolni gyülekezet úrvacsorai mozgását.

A fentieken túl azért legyen korszerű az épület: anyaghasználatában, szer-

kezeteiben olcsó, elégítsen ki bizonyos alapvető szükségleteket (mosdó, toalett). Ma már a lehetőségek határán belül szeretnének több kisebb, intimebb helyiséget is az istentisztelettel párhuzamos alkalmak (gyerekistentisztelet), és kisközösségi alkalmak, biblia és imaórák lelki beszélgetések részére. Fontos elvárás egy olyan helyiség biztosítása is, ahol a csecsemőkortól 3 éves korig lehetnek a szülők a gyermekükkel az istentisztelet alatt úgy, hogy vizuálisan részesei lehetnek az alkalomnak, hallhatják az igehirdetést, de a gyerekek zaja nem zavarja a felnőtteket. És milyen az elmondottak tükrében az elmúlt 12-14 évben megvalósult, vagy épülő 20-22 templom?

Vegyes a kép. Vannak a ma hazánkban kedvelt organikus szecessziós irányzatú templomok, az erdélyi templomok formavilágát erősen hangsúlyozó épületek, és találunk modern, posztmodern formavilágot képviselő épületeket, és ezek valamilyen átmeneteit. A lényeg, hogy az a közösség, amelyik él bennük, szeresse és magáénak érezze. És hogy tudja, hogy az Isten, aki teremtette a világot, aki mennynek, földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban. (ApCsel. 17,24) A templomra nekünk van szükségünk, hogy benne épüljön a mi életünk épülete: ahogy a téglák, betonok, betonacélok összekapcsolódnak, összekötnek, úgy kell nekünk az egyéni és közösségi éltünkben szent templommá növekedni az Úrban, együtt épülni a Lélek által Isten hajlékává. (Ef 2,20-22) Nagy Béla építészmérnök Kispest-rózsatéri presbiter

Karakter • parokia.hu • 53

Helvécia, 2013.

Hidas, 2009.

Kozármislény, 2006.

Szigetszentmiklós, 2014.

Szandaszőlős, 2012.

Nagykáta, 2005.

Nagykovácsi, 2012.

Svábhegy, 2013.

Hird, 2007.

Káposztásmegyer, 2011.

Palotabozsok

Tököl, 2014.

Pellérd, 2005.

Kecskemét-Katonatelep, 2004.

Visegrád, 2009.

Kőröstetétlen, 2007.

54 • Karakter • parokia.hu

Szemeretelep, 2013.

Zsámbék, 2008.

Ékszerbe zárt istenélmény Rozsda, nemesfém, ékkő, gyöngy, szőrös szív és ezüst gömbbe zárt almamag: ékszerek, melyeken a világban rejtőző isteni szeretetet tükröződik.

Lázs Eszter formatervező művész és kollégái rendhagyó kollekciót készítettek: keresztyén ékszereket, amelyek között sem kereszt, sem hal nem található, mégis ott van minden egyes gyűrűn és nyakéken valami, ami túlmutat az emberi léten.

Ékszerek a templomban Már az is szokatlan és meglepő, hogy egy templomban ékszereket állítanak ki – kezdjük a beszélgetést Lázs Eszterrel. Az pedig szintén egyedi, hogy a vakok számára Braille-írással mondják el az információkat, sőt meg is tapinthatják, kézbe vehetik a különleges ékszereket.

A fiatal ötvösművész a Művészetek Völgyében, a taliándörögdi református templomban mutatta be első ékszerkollekcióját.

– Németországban tanultam mesterképzésen, de szerettem volna itthon dolgozni, alkotni, ezért hazajöttem, azonban munkát nem találtam.

Bölcsföldi András, a Károli egyetem spirituálisa adta az ötletet, hogy állítsuk ki az ékszereket ebben a kis templomban.

A kiskapu Eszter azt mondja, hogy ötvösként mindig is kérdés volt a számára, hogyan tudja összeegyeztetni a szak-

máját és Istent, ugyanis ékszerekkel foglalkozik, ami nem Istenről, hanem a pénzről szól. Aztán amikor megszületett a keresztyén ékszerkollekció ötlete, észrevette, hogy mégis van itt egy kiskapu, amin keresztül lehet Istent szolgálni.

– Az ékszerkollekcióban a világban elrejtett isteni szeretetet fogalmazom meg: azt, ami akkor is megtart, amikor a legmélyebben vagyunk, és úgy érezzük minden elveszett, nincs semmi emberi, ami tovább vihetne. A nehéz helyzetben mégis megtapasztaljuk, hogy van valami, a lelkünkön kívül létező szeretet, ami a felszínen tart és nem hagy végleg lezuhanni – fogalmaz Eszter, majd hozzáteszi, hogy volt

olyan időszaka az életének, amikor azt érezte, bármilyen rossz történt is vele, a mentsvára, a kapaszkodója Isten, és Vele tovább lehet élni. Ez a lélekállapot hozta létre az ékszerkollekciót, amelynek témája az Isten szeretete.

A szőrös szív és a kőszív Azt gondolhatnánk, hogy a szeretetet kifejezni leginkább szívecskékkel lehet, különösen, ha ékszerekről van szó. Azonban Lázs Eszter kiállításán csak egyetlen dobozban találunk szíveket, és azok sem szokványosak: ezüstláncon függő kőszív és egy szőrös szív.

– A szőrös szív a mesteremé, a kőszív az enyém – mondja az ötvösművész és már magyarázza is a miérteket. – Az egyik szív nutriaszőrből, a másik betonból készült. Azt mutatja, hogy bármilyen is az ember szíve, a mélyén mégis ott van Isten lelke, hiszen Ő a saját képére és hasonlatosságára teremtett minket. Amikor ezt a két darabot készítettük, azt gondoltuk,

Karakter • parokia.hu • 55

hogy csak az önkifejezésről szólnak, mégis nagyon népszerű darabjai lettek a kiállításnak. Mára eljutottunk odáig a dizájnban, a divatban, hogy akár egy ilyen extrém, szokatlan darabot is szívesen viselnek az emberek.

Rozsda és ékkő Az Elrejtett szeretet című kiállítás kollekciójánál azonban nem az ékszer viselői és azok igényei kerültek a középpontba, mint egyéb alkalmakkor. Az ötvösök nem azon gondolkodtak, hogy mi tetszene a lehetsé-

ges vásárlóknak. Az ékszerek a művészek istenélményéről szólnak, ezt szeretnék megmutatni, érthetővé tenni alkotásaikkal. A tárlaton sétálva Eszter arról beszél, hogy az ékszerekkel történeteket akarnak elmesélni, ugyanúgy, mint ahogyan a Bibliából is történetek által értjük meg Isten szeretetét. Olyan ékszerek is vannak, amelyek nonfiguratív módon egy-egy nemes gyöngyben és ékkőben fejezik ki a szeretetet, és a többi anyag jelenti az ellenpólust.

56 • Karakter • parokia.hu

– A mesterem, Fehér Tibor ötvös az etyeki pincéje felújítása közben hasznavehetetlen, rozsdás vasakat talált, ez ihlette meg. A vas annyi mindent megélt már, és Tibor az idő értékét próbálta ékszerbe foglalni. Gyűrűket készített, aminek egy része vas, a bőrrel érintkező felület pedig ezüst. A néha brutális világot a rozsdás vas fejezi ki, ez vesz körbe egy-egy ékkövet, vagy gyöngyöt, ami legbelül Isten országát jelképezi.

Homok és almamag

A homokot és almamagot rejtő ezüst gömbök is Istenre mutatnak – folytatja az ötvösművész a tárlat bemutatását.

– A legtökéletesebb forma, a gömb az Isten által teremtett világot jelképezi. Az egyik gömb belsejébe almamagot rejtettünk, ami a jó és rossz tudásának a fáját, a kultúránk gyökerét jelképezi. Egy Luthernek tulajdonított mondás is úgy szól: ha tudnám, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát. Az almamag az Istenbe vetett hitet is jelképezi.

Medálba foglalt bárka Csakúgy, mint Noé története, amelyet nyakláncon, fülbevalón és medálon is megcsodálhatunk. A kollekciót Holczinger Júlia formatervező művés�szel együtt alkotta Lázs Eszter.

– Noé bárkája a pusztulásban is az élet bölcsőjét jelenti. Bár néha mindennek pusztulni kell, mégis létezik túlélőeszköz, ahol megmenekül az élet Isten szavára – teszi hozzá az alkotó.

A bárka mint medál, az esőfelhő mint fülbevaló és sok más szép ékszer sorozatgyártásra készült. Eszter szerint keresztyénként nemcsak keresztet és halat lehet viselni, hanem érdekes lehet olyan ékszereket hordani, amelyek nem feltétlenül beszélnek egyértelműen a keresztyénségről, de a „beavatottak” értik, hogy ki mit visel.

Fekete Zsuzsa Fotó: Füle Tamás

Borral és lélekkel „Ott állok egy szőlőtőkével szemben és szinte tudom,mire van szüksége, hol vágjam, mit alakítsak rajta,hogy az Istennel való együttműködésből jó termés legyen” – állítja Juhász László református presbiter, az etyeki Zarándok Pince társtulajdonosa. Az eredmény önmagáért beszél: a vendégek nemcsak természetes módon előállított boraikért keresik fel a pincét, hanem lelki feltöltődést is keresnek.

A hazánk legfiatalabb borvidékének, az etyeki borvidéknek nevet adó település a Zsámbéki-medence és az Etyeki-dombság találkozásánál fekszik. Több mint 800 hektáron termelnek szőlőt errefelé. A szőlősorokkal szegélyezett dűlők hátán, az ún. Szépvölgyben kis pince bújik meg, homlokán cégér, rajta botra támaszkodó zarándok sziluettje.

Sejtésünket, hogy jó helyen járunk, a pince gyomrából előbukkanó tulajdonos erősíti meg. Csakhamar a 2011-es chardonnay-t forgatjuk poharunkban a krétával megjelölt hordók és a garmadában sorakozó, ízlésesen palackozott nedűk földalatti tárházában.

A murvával felszórt, takaros helyiség néhány éve csak töredéke volt mai méretének, a beomlott pincét és a víkendházat hatalmas gyom nőtte be. Juhász László tulajdonos

arról mesél, minden akkor kezdődött, amikor a felesége nem csekély és nem is túl nagy örökségéből megvásároltak egy présházat egy darabka chardonnay szőlővel. Annak ellenére, hogy László tizennyolc évesen megfogadta, soha többé nem vesz puttonyt a hátára, hiszen már korán kénytelen-kelletlen be kellett segítenie szőlőtermesztő szüleinek. Négygyermekes családapaként mégis folytatta a hagyományt, igaz, nem túl sok sikerrel. Hajnalban jött haza a benzinkútról, a reggeli napsugarak pedig már a barázdák között érték. Egyedül azonban nem tudta ellátni a bortermesztéssel járó feladatokat: a szőlő gondozását, a terjesztést, a reklámozást.

– Eladtuk a szőlőt, aztán fél év múlva jelentkezett két barátom, hogy kezdjünk el borászkodni. Megvettük ezt a kis hétvégi házat a beomlott pin-

cével, majd nekiláttunk a felújításnak – az első szüret előtt három nappal készültünk el. Később csatlakozott hozzánk egy negyedik barátunk is, így lett négy család tulajdona a Zarándok Pince – idézi fel a kezdeteket.

Egy esztendő – egy tapasztalat – ecseteli a mezőgazdasági munkával járó kockázatokat. Akárcsak társai, ő sem az iskolapadban tanulta a borászatot. Pincészetük mégis különleges, hiszen nem használnak adalékanyagot.

– A legtöbb borászatban a mustot lekénezik, kiölik belőle az élesztőt és helyette speciális élesztőt adnak hozzá, így születnek az eperillatú rozék és hasonlók. A szőlő ezeket az illatanyagokat sokkal kisebb mértékben hordozza. Persze, nagy a rizikó a mi eljárásunkban, mert ha nem erjed ki rendesen a must, a cukor benne

Karakter • parokia.hu • 57

maradhat a borban.

A hazai termesztők közül egyre többen állítanak elő adalékanyagok nélküli bort, a természetesség igénye azonban nem pusztán divatos hóbort – magyarázza az őstermelő.

– Az élesztő alapvető alkotóelem, egy nagyüzem nem is engedheti meg magának, hogy nélküle állítson elő bort. Mi azért nem használjuk, mert nem akarunk belenyúlni a bor megszületésének természetes folyamatába. Ahogy Isten megadta nekünk a szőlőt, úgy marad meg a borainkban; tehát nem valami másikat csinálunk belőle, hanem azt őrizzük meg, ami megtermett. Ha odafigyelünk, és kellő alázattal tesszük a dolgunkat, a borkészítés természetes folyamatként zajlik le, amiben az Isten keze van. Ez egyrészt merészség, másrészt ráhagyatkozás.

A hívő családok viszonya a nem kevés pénzt felemésztő vállalkozáshoz szintén nem mindennapi.

– Eleinte nem voltak nagy terveink, úgy volt, hogy hobbiborászatot hozunk létre, de aztán egyre növekedett a vállalkozásunk. A nagyobb beruházások alkalmával mindannyiunknak a zsebünkbe kellett nyúlnunk. Sosem mértük, ki mennyit tett bele, ez bizalmi alapon ment és megy ma is.

Időnként persze meg kellett birkózniuk anyagilag nagyon súlyos hely-

58 • Karakter • parokia.hu

zetekkel is – ismeri el a családapa.

– Volt, hogy üvegre sem volt pénzünk, annyira belefolyattuk már a vállalkozásba, ezért később palackoztunk, mint kellett volna. Az időnkénti pénzhiány viszont hasznos is lehet. Ha nem jut mindenre, az arra tanít, hogy ne mi akarjunk megoldani mindent. Tanuljuk meg, hogy nem mi szereztük azt a pénzt, amit korábban birtokoltunk; és azt is, hogy nem a saját kezünkben van a sorsunk!

A közös munka igazi próbája sokkal inkább az, hogy társtulajdonosként egyeztessék elképzeléseiket egy-egy nagyobb beruházás esetén – árulja el. Az egyébként háborítatlan csendet beszélgetésünk közben betonkeverő moraja töri meg, a pincével szemközt épp fedett kóstolóhelyiség épül a vendégek számára.

Az üzemeltető családok igyekeznek minél harmonikusabban és hasznosabban bővíteni a pincét, amely nem véletlenül kapta a Zarándok nevet.

Tartottak már itt lelkigyakorlatokat, közös imaalkalmat a pince felújítását fedező pályázatért, és sok betérő vendéget el tudtak hívni a keresztyén élet alapjaival megismertető tanfolyamra, a Cursillóra is.

– Etyeken sok hívő család van, a településről már negyvenen részt vettek katolikus és protestáns Cursillón, aminek nagy hatása volt a lelki élet megújulására. A kóstolóhelyiség azzal a tudattal készül, hogy ide is lehet hasonló találkozókat szervezni.

A hit mint közös nevező másban is tetten érhető – teszi hozzá a református presbiter.

– Érezzük az irányítást, az isteni útmutatást abban, hogy egymásra találtunk és együtt is maradtunk.

Bibliakörbe ültünk össze öten férfiak úgy, hogy mindössze két embert ismertem, aztán közös vállalkozásba fogtunk. Ez az esetlegesség és küldetéstudat jellemző a pincére is.

Kellett hozzá a közös alap, a hit, ami abban segített, hogy ha prob-

léma volt, akkor mindenki akarta, hogy megoldódjon, illetve mindenkinek van hová fordulnia, hogy rendezze azt magában.

A természetben való munka egyfajta ima – állítja a gazda.

– Szeretek kint lenni a szőlőben, szeretem a csendet, nincs igazán igényem a beszélgetésre, a nyüzsgésre.

A természetben érzem Isten közelségét. Ott állok egy szőlőtőkével szemben és szinte tudom, mire van szüksége, hol vágjam, mit alakítsak rajta, hogy az Istennel való együttműködésből jó termés legyen.

A bor összekötő kapocs, kedvenc íróját és ateista ismerősét egyaránt meg tudta hívni asztalukhoz – teszi hozzá. Van azonban a bornak másik arca is: alkoholtartalma miatt a jókedv hamar visszájára fordulhat.

– Dilemma, hogy hogyan őrizzük meg a hely szellemét. Családi hely akarunk lenni; ugyanakkor, ha valaki előre kifizet egy esti borozást, hogyan mondjuk neki, hogy ne igyon többet. A fesztivál ennél is nehezebb: amikor valaki úgy csapkodja az asztalt, hogy arrébb gyerekek játszanak. Ez a viselkedés nem fér ide sehogy sem, ezért mostanában próbáljuk rendezni ezt a kérdést. Árt a helynek, ha részeg emberek dajdajoznak itt, és nem feltétlenül csupán akkor, hanem árt egy hét múlva is, hiszen általában a hely szellemiségét rontja.

Az emberi lélek igazságra vágyik, és nemcsak a borban keresi azt. A Zarándok Pince vendégei lelki felüdülésért, megnyugvásért jönnek, az istenhit kérdése pedig gyakran előkerül az asztali beszélgetésekben. A pince szombat-vasárnap délutánonként is nyitva áll, gyakran előfordul, hogy a helybéliek megtudakolják, melyik család van kint, attól függően, miről beszélgetnének szívesen. És hogy mi kerül az asztalra? Kovács Antal borszakértő kődzsúznak nevezi a pince borait, hiszen a sziklás tala-

jon megtermő szőlő nedűjében kiérződnek a termőtalaj, a terület sajátosságai. Kevés csapadék és bőséges napsütés jellemzi a vidék klímáját, a talaj a karakteres, savas borok készítésének kedvez.

– Olyan testesek, erősek a boraink, hogy nem tudtunk igazán jó küvét varázsolni belőlük, így aztán maradtak tiszta fajtáink: chardonnay, veltelini, szürkebarát. A palackokon női nevek láthatók, a boraink a feleségeinkről kapták a Bernadett, Melinda, Orsolya és Rita neveket.

Másik két, különleges borunk, a Misebor és az Ördögűző, előbbit egy római katolikus plébános választotta, utóbbit a borainkat forgalmazó étterem kérte.

Ha az asztaltársaságok igénylik, az asszonyok süteményeket sütnek, a férfiak magyaros egytálételeket főznek, és saját készítésű kenyeret is felszolgálnak hozzá. Az otthonosság érzésében nemcsak a vendégek osztoznak, hanem a tulajdonosok is.

A három katolikus és egy református családban tizennyolc gyermek nevelkedik.

– A keresztapaság is összefonódott nálunk és közösen járunk nyaralni is.

A gyerekek összebarátkoznak, megszokják egymást, bízom benne, hogy a nagyok megvédik majd a kicsiket.

Biztos jó tanítás a kis srácoknak is, hogy az alkalmazkodásukkal meg a jó hozzáállásukkal életre szóló barátokat szereznek – vélekedik László.

A Zarándok Pince célja, hogy a borkészítő családok Istennel együttműködjenek – hangsúlyozza.

– Ez egyrészt üzlet, másrészt lelki központ, a kettő egymást tartja fönn.

Nem szabad, hogy valamelyik oldalra kibillenjünk: olyan lelki központ legyünk, hogy nem csinálunk semmit, csak várjuk, hogy jöjjön a pénz; és az is elképzelhetetlen, hogy csak forintban számoljunk mindent – majd hozzáteszi: – Isten biztosan kitalálta már a vállalkozásunk célját.

Az etyeki dűlőket mi is annak biztos tudatával hagyjuk magunk mögött, hogy bármi rajzolódjék is ki a családok példaértékű együttműködéséből, két dolog semmiképp nem fog hiányozni belőle: a bor és a lélek.

Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 59

Fejezetek a pult mögül

„Nem az a célunk, hogy minél több könyvet adjunk el, hanem az, hogy olyan könyveket adjunk az emberek kezébe, amelyektől megváltozhat az életük.

Az olvasókat ugyanis Isten szólíthatja meg ezeken a könyveken keresztül.”

A könyves misszió két emblematikus figurájával, Antal Gáborral és Fodor Csabával beszélgettünk.

60 • Karakter • parokia.hu

Egy jó könyv olyan, mint egy beszélgetőtárs: hosszan vagy röviden, egyszerre sok mindenről vagy egy-egy kérdést újra és újra átrágva egyaránt lehet vele társalogni. Az évente megrendezett keresztyén könyvvásár ezért is vonzó, és azért, mert a forgatagban gyakran találkozunk ismerős arcokkal, akikkel jó beszélgetni. Köztük azokkal a kiadói munkatársakkal is, akik mindig eltalálják, melyik a nekünk való könyv, és akik akkor is emberi arcukat mutatják, ha intenzív, áldozatos munkát kell végezniük. Hogyan lehetséges, hogy a számlázás, leltározás, üzleti tárgyalások vagy éppen a cipekedés és a másnap reggelig elhúzódó munka mókuskerekét taposva is szem előtt tartják, hogy végső soron mindezt az olvasókért teszik? Kíváncsiak voltunk,

kik ők, és mi ad nekik erőt még karácsony előtt is, ami számukra egyet jelent a szüntelen túlórázással.

Jó illatú barátok A könyvektől nagyon sokat kaptam – árulja el Antal Gábor, a Harmat Kiadó értékesítésért felelős munkatársa.

Saját bevallása szerint zárkózott gyermek volt, ezért kamaszkorában hetente több könyvet is végigrágott.

– Elraktároztam, amit olvastam, és valahogy ezekből merítettem erőt. Egy időben a könyvek voltak inkább a barátaim, mint az emberek.

Ez persze azóta megváltozott, ám az olvasás mai napig hobbija. Mint mondja, hálás, hogy könyvkiadónál dolgozhat. Igyekszik is elolvasni minden könyvet, amit értékesít. Szereti Philip Yancey provokatív, átgondolásra késztető műveit, de szépirodalmat is szívesen olvas. Családjában szintén természetes a könyvek szeretete: felesége szintén kiadónál dolgozik, édesanyja könyvtáros.

Kinyílt a világ Egyszerre három-négy könyvet olvas – árulja el Fodor Csaba, a Kálvin Kiadó munkatársa. Beszélgetésünk közben Claudio Magris Duna című regényét húzza elő a táskájából. Az olvasás szeretete nála is kisgyermekkorban kezdődött, mióta pedig megkapta a könyves misszióra a „fölső megbízást”, azóta kinyílt az élete.

– Gátlásos fiú voltam, és a szakmám, az épületgépészet sosem érdekelt. Egy fürdőszoba-kereskedésből kerültem át a könyvkereskedelembe, ahol egyik fő tevékenységem a Szentírás terjesztése lett. Hívő nagyszüleimtől tanultam meg, hogyan kell Bibliát olvasni. A mamám cukorbeteg volt, innen tudom, hogy ha valakinek tíz százalékos a látása, akkor is tud Igét olvasni.

Olajra lépett Az Ige beszélgetőpartnereink életében is meghatározó. Amikor behívót kapott sorkatonai szolgálata letölté-

sére, Antal Gábor úgy döntött, inkább önkéntes munkával tölti a kötelező fél évet. A Harmat Kiadóhoz jelentkezett polgári szolgálatra – meséli.

A félév elteltével a kiadó igazgatója marasztalta, ennek már tizenhárom éve. Eredeti szakmája autószerelő, de mint mondja, három hónapot bírt a műhelyben.

– Rájöttem, hogy mennyire unom a gépeket, és sokkal nagyobb igényem van az emberekkel való kapcsolattartásra. Először egy illatszer- és vegyiáru-nagykereskedésnél dolgoztam, ahol végigmentem a szamárlétrán. Az itt látottaknak később nagy hasznát vettem a könyvkereskedelemben is – meséli. Áldott munka Bár a piacon farkastörvények uralkodnak, lehet sikeres valaki akkor is, ha más belső parancsoknak enged.

Pontosabban: áldott. Antal Gábor elárulja, ha valaki megkeresi őt egy kéréssel, fontosnak érzi, hogy rövid időn belül visszajelzést adjon neki akkor is, ha nem tudja megoldani a problémáját.

– Választ mindenképpen adni kell, ez a tisztelet jele – jelenti ki.

Nagyrészt intenzív és monoton munkát végez, mégis azt állítja, megéri a

befektetett energia, és ez – ha máskor nem is – utólag beigazolódik.

– Amikor nincs energiám megkeresni még egy céget, akkor e-mailt kapok egy ismeretlentől azzal, hogy szeretné terjeszteni a könyveinket egy élelmiszerláncnál. Máskor arra kaptunk lehetőséget, hogy egy drogérialáncnak ajándékkönyveket állítsunk össze, így hatvanezer vásárlójukhoz jutottak el a könyveink. Ölünkbe hullottak ezek a lehetőségek, jó látni, hogy áldás van azon, amit csinálunk.

Kihez mi illik Antal Gáborhoz hasonlóan Fodor Csaba is hívő, mindketten reformátusok. Gyülekezeteikben vállalták az iratmissziós szolgálatot, Csaba részben ennek köszönheti munkáját is. Amikor az ifjúsági csoport tagjaként segített gyülekezete iratmissziójának fellendítésében, felfigyelt rá a Kálvin Kiadó akkori igazgatója. A néhány elkoszolódott, olcsó könyvet ízlésesen elrendezett könyvasztalra, faliújságra, gyülekezeti lapra, szórólapra, könyvajánlóra cserélte – így indult Fodor Csaba szolgálata.

A hű társ: Erika – Amikor több mint tizenöt éve a kiadóhoz kerültem, már rengeteg

Fodor Csaba

Karakter • parokia.hu • 61

könyvet adtak ki, nagy munka volt megismerni a piacot. Nem volt még internetünk, mentem a boltokba, és az olyan vásárokra, kiállításokra, mint a Szent István Könyvhét, a Keresztyén Könyvvásár vagy a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Próbáltam felkutatni, amit a gyülekezeti tagok kértek tőlem. A rendszerváltás előtt csak azt vehették meg az emberek, amihez hozzájutottak. A Kálvin téri könyves fabódé, majd könyvpavilon előtt hatalmas sorok álltak, ha megjelent egy új könyv, de ekkor már a rengeteg kiadvány között alig találták meg a Kálvin Kiadó könyveit – emlékszik vissza Fodor Csaba.

A kiadónál töltött első hónapja csak gondolkodással telt – meséli. Leült a régi Erika írógép elé, és megpróbált hatékony rendszert kitalálni – immár országos szinten – a könyvterjesztésre. Nem volt előtte minta, de azt hamar megértette, hogy a régi módszerek már nem működnek: az olvasóknak színes képekre és rövid könyvismertetőkre van igénye. Lépésről lépésre haladt, a fogásokat a már olajozottan működő kiadóktól leste el.

Antal Gábor

62 • Karakter • parokia.hu

Szolgálat vagy üzlet?

A legmeghatározóbb keresztyén kiadók munkatársainak a vásárlók is könnyen szavaznak bizalmat. Sokan kérik a segítségüket abban, hogy megtalálják a nekik való könyvet. Antal Gábor azt mondja, amikor elbeszélget a vásárlókkal, azt is igyekszik felmérni, kihez melyik szerző mentalitása illene.

– Amikor egy év múlva visszajövök, gyakran kérik, hogy ajánljak még könyvet, mert a legutóbbi nagyszerű élmény volt nekik. Nekem ez a legközvetlenebb visszajelzés arról, ha jól végzem a munkámat, és azt is vis�szaigazolja, hogy van értelme kiadni azokat a könyveket, amelyekről sokat gondolkodunk a kiadónál.

Ugyan a szerkesztés nem az ő feladatköre, de a piaci szempontokat neki kell szem előtt tartani, amikor a Harmatnál egy-egy könyv kiadásáról döntenek.

Antal Gábor elárulja, megérzéseit az olvasókkal való korábbi beszélgetéseire alapozza, de ezt nem üzleti szempontból teszi csupán, hanem azért, hogy a kiadó azt nyújtsa az olvasóknak, amire valóban szükségük van.

Eladni vagy meghallgatni?

Fodor Csaba szintén mindenütt megfordul, ahol az olvasókkal találkozni lehet. Lelkészeknek, presbitereknek, egyszerű gyülekezeti tagoknak, fiataloknak szervezett találkozókra, bibliavasárnapokra és könyvvásárokra jár.

– Mindenütt vannak visszatérő látogatók, sokan csak azért jönnek oda, hogy beszélgessünk, végül vagy vesznek könyvet, vagy nem. A vásárok nemcsak a kereskedésről szólnak, ilyenkor mindenkit meghallgatok.

Említést tesz egy hölgyről, aki mindig csak a legolcsóbb könyveket engedhette meg magának, ám legutóbb nem szerepeltek a kínálatban ilyen kiadványok.

– Most nem is törődött ezzel, hanem arról beszélt, hogy az elmúlt évben három családtagját is elveszítette. Nagyon sokat beszélgettünk. Akár ezzel, akár a könyvekkel, ha megoldást nem is, de segítséget kínálhatunk az embereknek.

Gyerekek, foci, bringa, film Amikor a szabadidejéről kérdezem, Antal Gábor eltűnődve kérdez vis�sza – érzi, ez a szó furcsán hangzik az ő szájából.

– A munkát és a magánéletet nehéz szétválasztani, gyakran hazaviszem a munkát, éjjel is válaszolok a levelekre. Még mindig tanulom, hol kell meghúzni a határokat. Van három aranyos, okos kislányom, akikkel törődni kell. A pihenés számomra az, ha a barátaimmal elmegyünk focizni, vagy ha a feleségemmel beülünk néha egy moziba.

A munkámtól függetlenül is szeretek olvasni, de időnként eljön az a pillanat, amikor megcsömörlök a könyvektől. Éppen akkor cseperedtek a gyermekei, amikor a kiadós munkáját és a gyülekezeti iratterjesztést együtt végezte - erről már Fodor Csaba mesél. Úgy érezte, keveset volt velük, ezért abbahagyta a gyülekezeti szolgálatot.

– Nehéz határvonalat húzni a munkámban, mert nem nyolcórás munkakör, gyakran hétvégén is dolgozom.

Nagyon hálás vagyok a feleségemnek a türelméért. Ő egy édességgyártó cégnél dolgozik, megérti a helyzetemet, hiszen a karácsonyi időszak a csokigyárnak is olyan, mint a könyvkiadónak.

Ha mégis kikapcsolódik, biciklizni szeret és persze olvasni – teszi hozzá. A könyv azóta is meghatározó a család életében, a konyhától a mellékhelyiségig mindenütt van olvasnivaló.

Egy ügy Mégis mi ad erőt a munkához nekik?

– kérdezem.

– Azt szoktam mondani, együgyű ember vagyok, hiszen nekem csak egy ügyem van: hogy terjesszem a Bibliát és a Szentírás megértését segítő könyveket.

Noha munkáját gyakran szélmalomharcnak érzi, Fodor Csaba szavaiból arra következtetek, mindennapi küzdelmei reális célt szolgálnak: az önmagát művelni, a hitét pedig erősíteni kívánó olvasót.

– Az emberek nem olvasnak kevesebbet, de már nem járnak könyvesboltokba, hanem mindent az interneten vagy nagy áruházakban szereznek be, a könyvet is. Csakhogy a világi köny-

vesboltok nem nagyon veszik át a keresztyén könyveket. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy támogassuk, fejles�szük a gyülekezeti iratterjesztéseket.

Noha a keresztyén szerzők könyvei a gyakorlatot nem pótolják, Fodor Csaba szerint segíthetnek abban, hogy az olvasó talpra álljon, útmutatást, tanácsot, vigaszt és bátorítást nyerjen.

– A felmérések szerint tíz-húsz százalékát ha megjegyezzük az istentiszteleteken hallottaknak. Ha otthon is megvan a Biblia, a kommentár vagy egy-egy igehirdetés-gyűjtemény, akkor mélyebben rögzülnek a fontos információk, hiszen az Úristen az, aki ezeken a könyveken keresztül is kopogtat a szívünkön. Az ilyen kiadványok olyanok, mint a gyülekezetek meghos�szabbított karjai; ezért el kell jutniuk a potenciális olvasókhoz – korra, nemre, iskolázottságra, felekezeti vagy politikai-ideológiai meggyőződésre való tekintet nélkül.

Küzdelem saját válaszokért Antal Gábor szerint az ad erőt neki, hogy az állása rá van méretezve.

– Istentől kapott elhívásnak tudom értékelni a munkám, Ő ad ehhez motivációt, újabb kihívásokat, Ő teszi föl-

jebb a lécet, és biztosítja a változatosságot. A kiadónál nem az a célunk, hogy minél több könyvet adjunk el, hanem az, hogy olyan könyveket adjunk az emberek kezébe, amelyektől megváltozhat az életük. Nem a számokért dolgozunk, hanem Isten szolgálatában állunk, az olvasókat ugyanis Ő szólíthatja meg ezeken a könyveken keresztül.

A legjobb keresztyén kiadványok szerinte hívőket és nem hívőket egyaránt elgondolkodtatnak, de még ezek sem helyettesítik a Könyvek Könyvét.

– Sokan ahelyett, hogy megdolgoznának egy kicsit a személyes hitükért és az Ige ismeretéért, csak áhítatos könyveket vagy regényeket olvasnak. Csakhogy a válaszokat, amelyeket keresnek, Krisztus tudja megadni és a Bibliában lehet megtalálni. Az ideális az lenne, ha a dolgokat a helyükön kezelve elsősorban a Szentírást vennénk elő, és ha nem értünk benne valamit, akkor nyúlnánk az értelmezést segítő könyvekért.

Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Karakter • parokia.hu • 63

Mit ér egy nap?

Egy asszony, akit hátba szúrt a férje, egy másik, aki azért kért EKG-vizsgálatot, hogy legalább addig is történjen vele valami, egy harmadik, akinek több mint negyven művi abortusza volt, egy kisfiú, akinek kilőtték a szemét, de mindenkinek azt hazudja, hogy baleset volt. Sorstörmelékek néhány percben, amelyet az Út az életért program önkéntesei, a Bethesda kórház orvosai, ápolói és a Református Missziói Központ munkatársai tapasztaltak legutóbbi útjukon.Tizennégy hátrányos helyzetű településen több mint ezer embert vizsgáltak meg az ötödik alkalommal tartott szűrőprogramon. Életben találom-e még?

Megdöbbentő történeteket sorol Jakus Rita, a Bethesda kórház neourológusa, amikor az Út az életért programban szerzett tapasztalatairól kérdezem. A doktornő olyan élethelyzeteket ismert meg az orvosi vizsgálatok közben, amelyek a középosztálybeli, nagyvárosi ember számára szinte elképzelhetetlenek.

– Az asszonyokat mindig megkérdezem, hogy hány gyerekük van, és hány terhességük volt, mert a két szám a legtöbbször nem vág egybe.

Az egyik negyvenöt év körüli nőnek több mint negyven abortusza volt, de ez nem egyedi eset. Sokan vannak, akik azért jönnek el az orvosi vizsgálatra, hogy valaki meghallgassa őket, ilyen volt az a középkorú, szemmel láthatóan alkoholista asszony is, aki elhozta a jó karban lévő nyolcvanas éveiben járó anyját és epilepsziás lányát. A nő köztük őrlődik egyedül, a létet nem tudja másképpen elviselni, csak ha iszik, de ezt tagadja. Hálás volt, hogy meghallgattuk, majd rövid idő múlva visszatért, és hozott ajándékba egy kiló diót. Egyszerűen nem tehettem meg, hogy nem fogadom el, hiába tudtam, hogy számára ez nagy lemondás. Ő is adni akart vala-

64 • Karakter • parokia.hu

mit. Nem fogom elfelejteni azt a harminc körüli férfit sem, akinek súlyos izombetegsége lehetett, de valahogy mégis jött-ment, mozgott. Nem lehetett rábírni, hogy levetkőzzön, mert végtelenül piszkos volt, és szégyellte magát emiatt. Nem tudom, hogyha egy év múlva visszatérek oda, vajon életben találom-e még. Emlékezni fogok arra a félszemű fiúcskára is, aki mindenkinek azt hazudja, hogy a nádasban csúszkálva történt a balesete, de később egy másik gyerektől megtudtam, hogy a testvére lőtte ki a szemét, a „nádas történet” csak mese.

Jakus Rita azt mondja, bár egy nap valóban nem sok az ember életében, mégis a remény motiválja arra, hogy évről-évre visszatérjen a szegény falvakba.

– Remény abban, hogy akár ez az egy nap is elindít bennük valamit, és változtat az életükön, hitet adhat a folytatáshoz. Hiszek abban, hogyha kicsit lassan is, de elindulhat egy folyamat.

Hazugság lenne klassz jövővel biztatni Németh Sándor, a Bethesda kórház klinikai lelkigondozó tanára arról beszél, hogy az embereknek legtöbb-

ször nem az hiányzik, hogy megmondják, milyen magas a vérnyomásuk, vagy tanácsot kapjanak arról, hogy kevesebbet kellene dohányozni és inni, mert ezt valószínűleg maguktól is tudják. Emberi szóra van szükségük.

– Mi nem tudunk anyagilag segíteni és klassz jövővel biztatni, mert az illúzió és hazugság lenne. De a vizsgálat 10-15 percében egy nehéz helyzetben lévő ember mellé állunk, megfogjuk a kezét, és biztosítjuk arról, hogy semmivel sem értéktelenebb, mint mi magunk. Néhány percig nem lenézett, lesajnált valaki, hanem ember, akire figyelnek. Az ember ugyanis arra vágyik, hogy szeressék, valamint elismerjék, hogy értékes és szerethető. Mi a magunk módján ezt próbáljuk sugározni, és nem csak azt kérdezzük meg, hogy hol fáj, vagy milyen gyógyszert szed, hanem a magas vérnyomás mérése közben megtudakoljuk, vajon mitől ideges, mi bántja. Aztán a kérdések néha meghökkentő válaszokat szülnek. Egyik alkalommal egy asszony a hátán lévő műtéti heg történetét mesélve a lehető legtermészetesebb módon annyit mondott: hátba szúrta a férje egy nagy késsel, ezért

kellett operálni. Ezeket a történeteket hallva még inkább hálát tudunk adni Istennek a magunk sorsáért, és elgondolkodni azon, hogy van-e okunk panaszra.

Csak beszélgetni akart A Bethesda kórház főnővére megerősíti kollégái szavait. Horváth Jánosné szerint is ki vannak éhezve az emberek a jó szóra.

– Számomra idén a legszomorúbb az a jelenet volt, amikor jött egy negyvenéves túlsúlyos nő, aki egyszerűen csak beszélgetni szeretett volna, mert nagyon egyedül volt. Korábban agyvérzést kapott, lebénult. Kérte, hogy csináljunk neki EKG-t (a szív működésének fájdalommentes, veszélytelen vizsgálata – a szerk.) csak azért, hogy legalább történjen vele valami.

Horváth Jánosné mesélt olyan kisfalvakról is, ahol mindenütt kosz és ápolatlanság uralkodott, a néhány tágasabb, szebb házról pedig kiderült, hogy a falu uzsorásai laknak benne. Előfordult az is, hogy a mis�sziói központ élelmiszer- és tisztasági csomagjait néhányan igyekeztek cigire és italra váltani, de a legtöbb helyen nagyon örültek a segítségnek, és valóban arra használták, amire az adományozók szánták. A főnővér járt olyan falvakban is, amelyek bár nagyon szegények, mégis rendezettek voltak.

Nem a szegénység az egyetlen probléma Lezákné Hajdú Enikő, az ózdi gyülekezet lelkipásztora azt mondta, hogy amikor híre ment a missziói központ szűrővizsgálatának, egyre többen érkeztek az imateremben kialakított ideiglenes rendelőbe. Délre már le kellett zárni a sorszámok osztását, olyan sokan szerették volna kivizsgáltatni magukat. A templom szomszédságában lévő cigánytelepen nagy a szegénység, sokan ritkán vagy egyáltalán nem jutnak el orvoshoz.

– A vizsgálatok után sokakkal beszélgettem, biztattam őket a további vizsgálatokra, és arra, hogy tartsák be az orvos utasításait. Sajnos nem a komfort nélküli lakások és a szegénység jelentik az egyetlen problémát a térségünkben, hiszen sokan vannak, akik megbecsülik azt a néhány tízezer forintot is, amit például a közmunkával keresnek. A gond a többség életvitelében van, hiszen képtelenek megvalósítani, hogy normálisan beosszák azt a keveset, amihez jutnak. Nekik is formálódni, tanulni kell, és hallgatni arra, aki próbál segíteni – tette hozzá a lelkésznő.

Felkiáltójel Az Út az életért program fontos eredménye, hogy sikerült a valódi célcsoportot, vagyis a nagyon szegényeket elérni, akik nem járnak orvoshoz, mert akár ötven-hatvan kilométert kell utazni egy szakrendelésig –

mondja Vida Szabolcs, a Református Missziói Központ lelkész-munkatársa.

– Sokak számára egyáltalán nem fontos az egészségük, az ingyenes szűrővizsgálatra mégis szívesen eljönnek.

Adományokat is viszünk, amit hasznos dolgokból állítunk össze: tisztítószereket és élelmiszereket adunk résztvevőknek. Elképzelhető, hogy néhányaknak csak ennyi a motiváció, mégis életet menthet a vizsgálat. Örök tanulság marad számomra annak a 12 éves kislánynak az esete, aki már negyedszer állt sorba, mi pedig próbáltuk elküldeni, mert azt gondoltuk, hogy csak a csoma-

gért jött, míg végül a vizsgálat súlyos szívbetegséget állapított meg nála.

A 2013-as Út az életért program számokban: 14 helyszínen 1150 embert vizsgáltak meg, a legfiatalabb hathetes, a legidősebb nyolcvanhét éves volt. Naponta 60-100 embert vizsgáltak meg az önkéntes szolgálatot végző orvosok, ápolók.

– A vizsgálat felkiáltójel lehet azoknak, akik döntésképes pozícióban vannak egy-egy településen, mert bebizonyosodott, hogy egyes helyeken az emberek elzárva élnek azoktól az egészségügyi lehetőségektől, amik az életben maradást jelenthetik számukra. Azonban jó példává is válhatunk, mert egy-egy lelkes gyülekezet az orvos, asszisztens vagy védőnő segítségével megszervezhet hasonló alkalmakat. Számos helyen a lelkészekre tudtuk bízni, hogy vigye és segítse tovább a rászorulók ügyeit.

Figyelnek magukra Az Út az életért több mint szűrőprogram, és csak széles körű összefogással működhet – mondta összegzésként a program megálmodója és elindítója, Magyarné Balogh Erzsébet. A missziói központ lelkész-igazgatója a tapasztalatokról szólva úgy fogalmazott: a korábbi évekhez képest új jelenség volt a hajléktalanok és a gyerekek megjelenése a szűrővizsgálatokon.

– Keressük és várjuk Isten útmutatását, hogy merre mozduljunk, fejlődjünk tovább. Azt látjuk, hogy ahová évenként visszatérünk, ott sokan elkezdtek magukra figyelni és újságolják az orvosoknak, hogy mi történt velük az elmúlt időszakban. És még valami: a program úgy valósulhatott meg, hogy kétmillió forint adomány érkezett az RMK bankszámlájára. Az adományozó magánszemély nem kívánta felfedni magát, még a missziói központ munkatársainak sem. Egyszerűen csak adni akart.

Fekete Zsuzsa Képek: Vida Szabolcs, Fekete Zsuzsa

Karakter • parokia.hu • 65

Elpalástolt gondok A túlhajszoltságért nagy árat kell fizetni: nemcsak az egészség veszhet oda, hanem egy idő után házassági válsághoz is vezethet a folyamatos munka, a végeláthatatlan feladatok sora.

Számos református lelkipásztor fut versenyt az idővel, meg kell felelni önmaga, a gyülekezet és a család elvárásainak.

Vajon hogyan és hol teheti le terheit a lelkész?

Meddig lehet titkolni, ha baj van?

Hitből elégtelen?

A hívő ember kapaszkodója Isten, ezért meg kell tudni oldania minden problémáját. Elég imádkozni és Igét olvasni, a lelkész nem szorulhat mások támogatására, de ha mégis, akkor azt gondolják, hogy baj van a hitével, pedig aki így vélekedik, nagyot téved – állítja Baki Ilona lelkipásztor, a Dunamelléki Református Egyházkerület lelkészeinek lelkigondozója.

– Mi, lelkipásztorok úgy indulunk el a pályánkon, hogy tudjuk, Isten szolgái vagyunk, azonban újra és újra beleütközünk saját töredékességünkbe. A lelkünk éppúgy sérülhet, mint bárki másé, de ez nem jelenti azt, hogy baj van a hitünkkel. Gyakran képtelenek vagyunk megfelelni egyszerre önmagunk elvárásainak, a gyülekezetnek és a családnak.

66 • Karakter • parokia.hu

Gondosan titkolja Baki Ilona azt tapasztalja lelkigondozói szolgálatában, hogy a lelkipásztorok többsége gondosan titkolja, ha számára kezelhetetlennek tűnő probléma bukkan fel az életében.

– Az egyik tipikusan előforduló teher a konfrontálódás a gyülekezettel. A közösség elvárása gyakran más, mint amit a lelkész hozott magával ideálképként, elgondolásként. Előfordul, hogy a lelkipásztor és a gyülekezet kegyességi gyakorlata eltér. Gócpont az is, hogy kevés ideje jut a lelkésznek a saját családjára, mert első a gyülekezet a maga bajával, ezernyi teendőjével, és vagy marad idő a családra, vagy nem. Pedig mindenkinek tudnia kell, hogy minden egyes szerepben pótolható, kivéve a családot, mert ott egyikünk sem helyette-

síthető. Ezt a gondolatot nem okoskodásnak szánom, saját életemben is megszenvedtem ennek felismerését. A családom az első számú gyülekezetem, de nagy összeütközéseket jelenthet, hogy mikor kire figyelek, kire fordítom az időmet.

Ember legyen a talpán A lelkészek, amíg csak lehet, titkolják a problémáikat, és legtöbbször a házassági krízisek alkalmával pattan el a végletekig megfeszített húr.

– A lelkipásztorok nagy része nem megy szabadságra, csak húzza az igát, bármilyen fáradt. Sokaknak nincs hol és mikor feltöltődni, hiszen folyamatosan a gyülekezet rendelkezésére kell állni. Ideális lelkészképnek tűnhet ugyan, hogy valaki mindig elérhető, de ember legyen a talpán, aki meg tudja valósítani

mindezt összeroppanás nélkül. Ha kizsigerelik magukat, nem törődnek önmagukkal, akkor kimerültté válnak, és ez hosszú távon házassági válsághoz vezethet.

Házasság holtponton Számos lelkész képtelen vállalni, hogy holtpontra jutott a házassága – folytatja Baki Ilona.

– Kétféle tendenciát látok: az egyik, amikor azt mondja a lelkipásztor, hogy elengedi a másikat, mert képtelenek összeegyeztetni az életüket. A másik esetben ha belepusztul, akkor sem osztja meg a gondjait sem a másikkal, sem mással, mondván, hogy mindent ki kell bírni, hiszen a házastársat az Úr adja. Napjainkban egy lelkész férj civil feleségének megvan a maga világi karrierje. A hagyományos lelkészfeleség-modell, amelyben a nő alárendeli magát a férje munkájának, már kikopott. A nők saját magukat, saját hivatásukat keresik, és ebből nagyon sok konfliktus származik. A családok, férjek, feleségek esetleges lázadása szintén gócpont, de legtöbb lelkész már csak krízishelyzetben kér segítséget, amikor muszáj valakihez fordulni.

Főnök vagy lelkigondozó?

A lelkészek lelkigondozója, az esperes, egyházi középvezető, azonban több mint furcsa helyzetet teremt, hogy valaki főnök és lelkigondozó is egyben – véli a szakember.

– Valóban kontraindikáció (ellenjavallat) áll fenn, hiszen az esperes a lelkipásztor felettese, tehát számon kéri az elvégzett feladatokat, közben pedig lelkigondozóként is kellene működnie. Ebben a helyzetben nagyon nehéz felszabadultan, nyugodtan beszélgetni a lelkésznek a nyomasztó problémáiról. Aláfölérendelt viszonyban nem folytatható valós lelkigondozói beszélgetés, ez csak akkor valósulhat meg, ha egymás mellett állunk, átérezzük a másik gondját-baját, és az esperes

nem a főnök, hanem a megértő lelkésztárs szerepét tölti be. „Jegyességi idő” Baki Ilona szerint a gyülekezet és a lelkész közötti feszültségeket gyakran el lehetne kerülni, ha nem engednék azonnal megválasztani és kinevezni a lelkészt a gyülekezetbe, hanem hagynának „jegyességi időt”, mint a házasságban, hogy a felek jobban megismerhessék egymást.

– Tapasztalatom szerint – hasonlóan a házasságokhoz – a hirtelen jött választások miatt csalódhat egymásban a gyülekezet és a lelkész. Ha csak akkor köteleződnének el, miután megismerték egymást, sok csalódástól megkímélhetnék magukat.

Ha nem találnak hangot egymással, ez nagy belső terhet jelenthet a lelkésznek, bezárkózottá válhat, képtelen beszélni a gondokról és már csak az összeomlás szélén állva kér segítséget. A lelkészek számára egyelőre nincs szupervízió, pedig ezt intézményesíteni kellene, mert fontos, hogy megbeszélhessék a szolgálatukban jelentkező feszültségeket, és megkereshessék a megoldási módokat.

Jó kezdeményezés A lelkészek túlterheltségére megoldás lehetne az úgynevezett szombat év, ami azt jelenti, hogy hétévente egy félévre elvonulhat a lelkész feltöltődni.

– Ez nagyon jó kezdeményezés, de többektől is azt hallom, hogy nem megy döccenők nélkül. A hat hónapra otthagyott gyülekezet és a helyettes lelkész között nincs mindig összhang, vagy a lelkész nem tudja jó

szívvel otthagyni a gyülekezetet, és előfordul az is, hogy a helyettes túllép a hatáskörén, ami problémák sorát hozza magával. A lelkészek szabadságolását abban az esetben lehetne optimálisan megoldani, ha teamben gondolkodnánk, mert teljesen természetes, hogy valaki nem érthet egyformán az idősgondozáshoz és a baba-mama kör szervezéséhez. A csoportmunkában segíteni lehetne egymásnak, és nem kellene egyszemélyes tehercipelést vállalni.

Titok A lelkigondozás segít átgondolni az éppen aktuális élethelyzetet és kimondani a gondokat, nyomasztó problémákat. A lelkigondozó arra szerződik, hogy a bajban lévő mellé állva meghallgassa és megőrizze titkait, együtt imádkozzon vele, és megkeressék a legjobb megoldást.

Baki Ilona gyakran hall olyan esetekről, amikor a lelkészek bizalmasan elmondják problémáikat akár lelkészi kiskörben, majd később viszszahallják a történetet pletyka formájában.

– Ez a magatartás bizalomvesztéshez és bezárkózáshoz vezet. A lelkigondozói titok szent és sérthetetlen, ez mindenkire nézve kötelező.

Fekete Zsuzsa

A dunamelléki református lelkipásztorok lelkigondozóját, Baki Ilonát személyesen, valamint telefonon is fel lehet keresni, ha valaki úgy érzi, hogy szívesen megosztaná gondját-baját.

A református flottából ingyenesen hívható telefonszáma: 30/680-79-72

Karakter • parokia.hu • 67

Emberek a kereszt körül Cseri Kálmán református lelkipásztor igehirdetései sokak életét átformáló üzenetet hordoznak évtizedek óta, csakúgy, mint Pálhegyi Ferenc pszichológus előadásai és családgondozói beszélgetései. A Harmat Kiadó egyszerre jelentette meg könyveiket Emberek a kereszt körül, valamint Küzdeni a kapcsolatokért címmel. A kötetek születéséről a két jó barát a közösen tartott könyvbemutatón mesélt.

68 • Karakter • parokia.hu

A Harmat Kiadó elmúlt évi könyvvásárának kiemelkedő eseménye volt Cseri Kálmán és Pálhegyi Ferenc könyveinek bemutatója, amelyet a Ráday Könyvtár olvasótermében tartottak Budapesten.

A kiadó igazgatója elmondta, a Harmatnál legtöbb példányban fogyott könyvek egyike Cseri Kálmán korábbi pasaréti lelkipásztor 2011ben kiadott áhítatoskönyve, A kegyelem harmatja, amelyből hangoskönyv is készül. Herjeczki Kornél hangsúlyozta, a keresztyén szellemiség-

ben dolgozó kiadó elsődleges célja mindig az, hogy olyan értéket adjon az olvasók kezébe, amely az egészséges kapcsolatokat segíti Isten és ember, valamint ember és ember között. Cseri Kálmán múlt pénteken bemutatott új könyve, az Emberek a kereszt körül szintén ennek jegyében született. A könyvről Sz. Kiss Mária, a kiadó munkatársa kérdezte a szerzőt.

Lehetőség a változásra – A világtörténelem legfontosabb, legmeghatóbb, az életemet leginkább meghatározó eseménye Jézus Krisztus golgotai kereszthalála és feltámadása – indokolta Cseri Kálmán témaválasztását. A lelkipásztor Emberek a kereszt körül című kötete a nagycsütörtök estétől nagypén-

tek estéig tartó 24 óra eseményeit tekinti át, méghozzá a Jézussal kapcsolatba lépő embereket szemügyre véve. A lelkipásztor egy-egy fejezetet szentel Júdás, Kajafás, Péter, Pilátus és mások alakjának. Mint mondta, szociológiai és lélektani szempontból is roppant tanulságos a vizsgálódás.

– Elképesztően sok ember fordul meg Jézus és a kereszt körül, akik között lépten-nyomon mai ismerősöket fedeztem fel. Valóban igaz lehet a mondás, amit Goethének tulajdonítanak: „az emberiség halad, de az ember marad”. Noha az alapvető emberi problémák korról korra ugyanolyanok, a könyv olvasása közben magukra ismerők előtt a változás lehetősége is feltárulhat.

Unszolásra ír Cseri Kálmán elárulta, egyik eddig megjelent kötetét sem tervezte előre.

Volt, hogy gyülekezeti jó barátok unszolták: egy-egy igehirdetés-sorozata olyan szépen együtt van, csak ki kellene nyomtatni. Egy korábbi, nagyheti prédikációsorozata felhasználásával született az Emberek a kereszt körül is, amely sajátos módon nem előzmények nélküli: – Volt egy vágyam: arról, amit a Biblia Jézus kereszthaláláról és föltámadásáról ír, jó lenne egyszer valami csendes bizonyságtételt közzétenni – fogalmazott.

Kénytelen dönteni A könyv egyik érdekessége, hogy utolsó fejezete teljes átvétele Lee Strobel A Jézus-dosszié című művének. A lelkipásztor már elkészült a kézirattal, amikor kezébe akadt az amerikai jogász, oknyomozó újságíró könyve.

– Amikor elolvastam Strobel könyvét, föltűnt az a roppant látványos változás, ami benne, az őskételkedőben végbement. Szinte semmit nem hitt el abból, amit az Újszövetség ír, főleg azt nem, hogy Jézus az lenne, akinek ő mondta magát. De becsületes kételkedő volt, fölült a repülőre, beült az autóba és ezer kilométereket jöttment az Egyesült Államokban, hogy meghallgassa, mit mond az orvos, a régész, a történész, a filológus arról, hogy igaz lehet-e, ami Jézusról az Újszövetségben van. Strobel könyve utolsó fejezetében leírja: teljesen meggyőződött arról, hogy mindaz úgy igaz, ezek után pedig kénytelen eldönteni, hogy hogyan viszonyul ahhoz a Jézushoz, akiben most már fölismerte a Megváltót és az Isten Fiát. Annak idején Pilátus próbált kibújni ez alól a döntés alól, de aki így tesz, az tulajdonképpen döntött Jézussal szemben. Mindannyian kénytelenek vagyunk vagy mellette, vagy ellene dönteni – nyomatékosította a lelkész.

Karakter • parokia.hu • 69

Rossz házasság?

Talán a második legfontosabb döntés egy ember életében, amikor elköteleződik választottja mellett, és házasságot köt vele. A válási statisztikákból kiindulva azonban sokan vélhetően nem számolnak vele, hogy nem elég az esküvőt megtartani, a kapcsolatot ápolni és őrizni kell. „Nem az a rossz házasság, ahol nincs konfliktus, hanem az, ahol nem küzdenek a kapcsolatokért és egymásért” – áll az újonnan megjelent Küzdeni a kapcsolatokért című interjúkötet egyik fejezetében. A megállapítás Pálhegyi Ferenc pszichológus-családterapeutától származik, aki a könyvbemutatón arról beszélt: ahogy egyre komolyabbá vált elköteleződése Jézus Krisztus mellett, úgy vált egyre elkötelezettebbé felesége iránt is. Feri bácsi erről mesélt a vele készült mélyinterjúban is. A könyv szerzője, Sz. Kiss Mária egy a Family magazinba szánt riport miatt járt nála és

70 • Karakter • parokia.hu

feleségénél, Lívia néninél. A beszélgetés olyan jól sikerült, hogy a szerkesztő úgy látta, kár lenne abbahagyni. Így született meg az az interjúkötet, amely Feri bácsi életéről szól, és amelyben beszél többek között házasságáról és a családgondozásban szerzett tapasztalatairól is. Évtizedes barátság Továbbá Cseri Kálmánnal való több évtizedes barátságáról, amely Kálmán bácsi szerint kölcsönösen gazdagító, és a két házaspárnak is sokat jelent. A lelkipásztor írt ajánlót barátja interjúkötetéhez is, amelyben

úgy fogalmazott: Pálhegyi Ferenc „szokatlan őszinteséggel” vall karrier és házasság, hivatás és család, tudomány és hit, napi munka és lelki szolgálat egyeztetéséről. Cseri Kálmán a könyvbemutatón azt mondta, ritkán lehet bátor őszinteséggel találkozni, hiszen a nyilvánosság elé lépni mindig kockázatos, ezért is örül különösen a barátjával készült beszélgetés megjelenésének.

Vállald magad!

Pálhegyi Ferenc azt mondta, a könyv őszintesége magától értetődő számára.

– Talán a legfontosabb üzenete ennek a könyvnek az, hogy „vállald magad”. Tehát ne álarccal jelenj meg az emberek előtt, hanem legyél az, aki valójában vagy! Csak ennek van értelme – fogalmazott, majd felidézte, hogy a házaspárokkal folytatott beszélgetésekben először mindig ő és hitvese, Lívia néni mutatkozik be.

Ilyenkor mindig elmondják, hogy az ő házasságuk is volt válságban, és ma is küzdenek. A párok ekkor megnyílnak, és el merik mondani saját gondjaikat.

Egymásért, nem egymás ellen Bár az életük került terítékre a beszélgetésekben, Lívia néni ezt mindig helyeselte, szerinte ugyanis nem érdemes palástolni a tényeket.

– Egy idő után kezdtünk kilábalni az egymás ellen küzdésből. Utána is küzdöttünk, csak már egymásért. Azt tapasztaltuk, hogy amikor elmondjuk őszintén, hogy minket miből szabadított meg az Úr, mások ráismernek a saját problémájukra, és már tudják, hol a megoldás. Ez nagyon jó érzés, sokkal jobb, mintha azt akarnám bizonygatni, hogy nálunk ugyan semmi probléma nem volt, mert az úgy nem lenne igaz.

Nem enged Naszády Krisztina, a Harmat Kiadó főszerkesztője arra hívta fel a figyelmet, hogy az interjúkötet címe – Küzdeni a kapcsolatokért – egyben a könyv kulcsgondolata is.

Hogy miért fontos a küzdelem, arról Pálhegyi Ferenc annyit mondott: – Az történt velem több ízben – először talán gyerekkoromban –, hogy megragadott az a valaki, akit fölfeszítettek a keresztre. Ő nem enged heverészni…

Istenről, aki alakította az életem: átvitt küzdelmeken és felismeréseken. Néha könnyebben, néha nehezebben engedtem, hogy alakítson, formáljon. Egy idő után az is személyessé vált, hogy a feleségemen keresztül is akar alakítani. Mi valóban különbözünk egymástól sok mindenben, a legalapvetőbb az, hogy ő nő én meg férfi vagyok. A feladat az, hogy ismerd föl, fogadd el és dolgozz a másik javán, hiszen Isten Igéje erre biztat. Nem arra, hogy magadat tápláld. A férfi dolga az, hogy szeresse a feleségét, mint Krisztus az egyházat, és hogy gondoskodjon róla, mint a saját testéről. Az asszonyoknak nem mond ilyen nehezet, nekik csak engedelmeskedni kell – jegyezte meg tréfásan, majd hozzátette: – Ezek nagyon kemény dolgok. Van rutinom ahhoz, hogy kiálljak és beszéljek ezekről, de egész más felelősséggel azt a tanítást tovább adni, amit Isten Igéje tartalmaz. Kiderül, hogy ez nekem nem megy, megint az Úrhoz kell fordulnom. Ráadásul fontos, hogy a pszichológiai műveltségem ne dobjam ki, de Isten Igéje legyen legelöl.

Megtölti tartalommal Hogy hogyan sikerült mindezt a gyakorlatban megvalósítani, arra a könyv utolsó fejezetében Lívia néni is reflektál. Ő így vall saját esendőségéről és az útmutatásról, amit a mindennapokban kapott: – Nagy lelkesedéssel indultam a házasságba, de a napjaimnak még nem volt tartalma. Nagyon érdekes volt, hogy menet közben az Úr mindig megvilágított egy-egy részletet,

és a részletek megvilágításával állt össze az egész. Méghozzá az, hogyan is érti az Úr azt, hogy „segítőtárs”.

Lívia néni szerint a feladatokat nem megtervezni, hanem elfogadni kell.

– Akkor az ember biztosra megy... Így aztán az élet végén az a legnagyobb hálaadás számomra, hogy már olyan fiatal koromban valami csoda folytán tényleg odaszántam az Úrnak az életemet, aminek akkor még nem volt tartalma, de Ő szépen megtöltötte évek alatt. Tényleg nagyon különbözünk, és az, hogy egész lett belőlünk, az az Ő munkája.

Lívia néni egyebek közt abban is segítőtársként áll Feri bácsi mellett, hogy együtt nézik át férje megjelenés előtt álló könyveit. Így van ez azzal az új kötettel is, amelyet most készítenek elő kiadásra. Pálhegyi Ferenc a materialista, a humanista, a nihilista és a bibliai emberképet hasonlítja össze benne. Arról ír, milyen következményei vannak a társkapcsolatokra, a gyermeknevelésre, a hitéletre és a lelkigondozásra nézve annak, hogy mit gondolunk saját magunkról, mint emberről.

Míg kezünkbe nem vehetjük hamarosan a boltokba kerülő művét, addig is elgondolkodnivalóval és számos tanulsággal szolgál az olvasók számára Cseri Kálmán Emberek a kereszt körül című könyve, valamint a Pálhegyi Ferenccel készült interjúkötet, a Küzdeni a kapcsolatokért.

Jakus Ágnes Fotó: Füle Tamás

Mozart helyett Figaro Feri bácsi hozzátette, a könyvről beszélnie olyan, mintha Mozart helyett Figarót kérdeznék.

– Ez a könyv nem rólam szól, hanem

Karakter • parokia.hu • 71