003 by Műút folyóirat

Ingeborg Bachmann

2011003

Ă lmok boltja

A mű eredeti címe: Ein Geschäft mit Träumen A fordítás alapjául szolgáló kiadvány: Ingeborg Bachmann: Die Hörspiele, R. Piper & Co. Verlag, Müchen, 1983. fordította: Kornya István — a fordítás a Babits Mihály műfordítói ösztöndíj segítségével jött létre képek: Csató József — első borító: Kis alak, olaj, vászon, 35×40 cm, 2011; hátsó borító: Szónok, olaj, vászon, 25,5×32,5 cm, 2011. dűlő a műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat önálló tartalmú digitális melléklete szerkeszti k.kabai lóránt kkl@muut.hu logo, layout, design: Tellinger András telli@chello.hu kiadja a Szépmesterségek Alapítvány Miskolcon felelős kiadó: Kishonthy Zsolt a megjelenést támogatja a Nemzeti Kulturális Alap ISSN 2062-4409 http://www.muut.hu/dulo http://muut.blog.hu http://www.facebook.com/muutfolyoirat http://iwiw.hu/muut http://twitter.com/muut_folyoirat

Zajok: írógépkopogás. Közben kettőt kondul egy távoli templom harangja. MANDL Már fél hat volna? …azt hiszem, mára befejezhetjük. ANNA nevetve Semmi kifogásom ellene, az utóbbi napokban olyan sokáig maradtunk bent. Amúgy is túlhajszolt, nem? Olyan sápadtnak tűnik, Mandl úr. MANDL Sápadtnak? Nem, nem, csak a világítás teszi. Már olyan korán sötétedik. Rossz a világítás. Másik világításról kellene gondoskodni. Azt hiszem, a neonfény rontja a szemet. ANNA Igen, nemrég olvastam a Wochenpostban. Úgy emlékszem, a Wochenpostban. Sötét szemüveget kellene viselni ilyen világításnál. MANDL Ugyan, ne mondja már, csak nem akar fekete vagy zöld szemüvegben ülni az irodában? Az túl feltűnő lenne… Megvan a mondat? — „és engedelmükkel, nyolc nap múlva ismét érdeklődünk… kiváló tisztelettel…” ANNA „És engedelmükkel, nyolc nap múlva ismét érdeklődünk… kiváló tisztelettel…” Átvigyem még a levelet a főnökhöz aláíratni? Az a kékkabátos úr már biztos elment. MANDL Melyik úr, milyen kék kabát…? ANNA Az az úr, aki nem volt bejelentve, mégis előre engedték. Nem ﬁgyelte a kabátot? Rikító világoskék volt a kabátja, én még ilyen kéket nem is láttam. Nem gondolja, hogy egy férﬁnak nem volna szabad így öltözködni? MANDL Nem láttam a kabátot, de a világoskék, az szerintem sem… nos, szerintem… meglehetősen, nos igen…

Denevér, pác, papír, 24×18 cm, 2010. 3

üzletek… holnap van ugyanis a feleségem születésnapja, és még virágot… igen, és talán még valami mást is kellene…

ANNA Mindjárt elteszem a másolatokat, vagy alá akarja még írni? ANNA

MANDL

Akkor csak igyekezzen. Ez a pár perc, amennyivel tovább maradok, nekem már igazán nem számít, tényleg nincs jelentősége.

Nem, nem szükséges, vagyis tulajdonképpen igen, adja csak ide. Papírzörgés ANNA Az első oldalon csináltam egy hibát, de egészen jól ki tudtam radírozni, alig lehet észrevenni… Láttam a Forumban azt a ﬁlmet, furcsának találom a címét: Gumi a hetedik mennyországból. Azért jut eszembe, mert a radírozásról beszélek… de valószínűleg valami egészen másról szól. Kleemann kisasszony mesélt róla — nem volt különösebben érdekes. Nagyon unta. De a címe igen furcsa. Persze most nem erről van szó. MANDL Á, Kleemann kisasszony… ki az a Kleemann kisasszony? ANNA Nahát… nem ismeri? Az a szőke az igazgatóságról. MANDL Nem, nem ismerek semmiféle szőkét az igazgatóságról. ANNA Tudja az, aki az elszámolások miatt szokott telefonálni, három hete helyettesíti a második cégvezetőt.

MANDL Hálásan köszönöm… és ha a főnöknek még szüksége volna rám, akkor mondja meg neki… nem, ne mondjon neki semmit. Miért ne mehetnék el egyszer pontosan, ha reggel mindig pontosan jövök? Felveszi a kabátját. Nahát, egy gomb megint le akar szakadni — a maga kabátján is mindig lazák a gombok? Én magam varrom fel a gombjaimat, úgy vélem, minden férﬁnak ezt kellene tenni, nem szabad a nőknek mindenben kiszolgáltatni magunkat. ANNA kuncog, nagyon visszafogottan. Na de a gombok miatt? Egyszer igazán rám bízhatná. Az én gombjaim nem lazák. Maga igazán nagyon furcsa. De hát ezzel nem szolgáltatja ki magát, úgy értem a nőknek, milyen furcsa, néha olyan furcsákat mond… MANDL Nos akkor, viszontlátásra, és legyen olyan kedves… ahogy megbeszéltük… Hallatszanak a távolodó léptei. ANNA utánakiált Viszontlátásra! Sóhajt. Rövid szünet, aztán nyílik az ajtó.

MANDL Ja, az! De én nem ismerek semmilyen szőkét… ANNA Hát ha mindig csak telefonon beszél vele! MANDL Anna kisasszony, ha megtenné, hogy ripszropsz… vagyis ha megkérhetném, hogy egy kis rendet csináljon, és volna a kulcsokra gondja… akkor én indulnék is, mielőtt még bezárnak az

VEZÉRIGAZGATÓ kellemetlen hang Nem hallotta, kétszer is hívtam, mért nem veszi fel a telefont? ANNA Jaj, nem is tudom. Nem csörgött! Talán félretárcsázott. Nem, nálam biztosan nem csörgött, egy pillanatra se tettem ki a lábam.

VEZÉRIGAZGATÓ Nincs már itt senki? Hol a főnöke? Elpárolgott, mi? ANNA Mindjárt hat óra… VEZÉRIGAZGATÓ Szóval mindjárt hat óra. Úgy, úgy, mindjárt hat óra. Maga tehát mindig egészen pontosan tudja, hogy hány óra. Mintha egész nap az órát nézné. De én azt mondom magának, hogy az idő nem múlik gyorsabban, ha állandóan az órát nézi. Az időt ugyanis nem lehet sürgetni, az nagyon pontos, sokkal pontosabb, mint a maga főnöke. ANNA Nem az órát néztem; csak hallottam a Ferences templom harangját. A harang nagyon hangosan szól, és az ablak nyitva van egy kicsit. VEZÉRIGAZGATÓ De hiszen már szörnyű hideg van, azonnal csukja be az ablakot. A végén még megfázom. ANNA Valóban, az idén hűvös az ősz, de örülhetünk, hogy nincs hidegebb, még nyugodtan lehet kigombolt kabátban járni. Rajtam is még mindig csak egy könnyű cipő van… no persze, ha valakinek érzékenyek a hörgői, akkor mindig vigyázni kell, az ember olyan könnyen megfázik, vannak, akik még nyáron is megfáznak; csak nemrég olvastam valamit erről a fajta magfázásról, nem is veszélytelen, azt hiszem, a Blick in die Weltben olvastam — állítólag a hőmérséklet-különbségekkel van összefüggésben, ami helyiségenként más és más. Furcsa, hogy ez ennyire veszélyes, ráadásul nyáron, most meg már október van, esténként még ki lehet ülni a szabadba, de néha már vigyázni kell. VEZÉRIGAZGATÓ Zárja már be végre az ablakot! ANNA Csak résnyire van nyitva, hogy bejöjjön a friss levegő, amúgy is jó, ha bejön egy kis friss levegő,

Fehér ing, pác, papír, 32×24 cm, 2010.

ha ilyen sokat dohányoznak, az urak mindig sokat dohányoznak, örülök, hogy rá se szoktam a dohányzásra, egyszer majdnem… de most mégis nagyon örülök… Anna bezárja az ablakot. VEZÉRIGAZGATÓ Laurenz csak itt van még? ANNA Persze, hogyne, azt hiszem, az évek során még soha nem ment el ön előtt. Hogy úgy mondjam, mindig itt van. Nevet, igen visszafogottan. VEZÉRIGAZGATÓ Szóval mindig itt van! És mit csinál „mindig itt”? Nem szeretem, ha az emberek azt bizonygatják, hogy „mindig itt” vannak. Tolakodó „mindig itt” lenni. Nekem ezzel nem lehet imponálni. Nálam csak a teljesítmény számít… csak a teljesítmény. ANNA Ó, hát Laurenz nagyon szorgalmas és szerény, és tulajdonképpen furcsának is találná, ha valaki megjegyezné, hogy mindig itt van, és hogy menynyire szorgalmas; tulajdonképpen senkinek sincs hozzá egyetlen elismerő szava, és valószínűleg nagyon furcsának is találná. Én még tíz mondatot se beszéltem vele, de az az érzésem — nem, ez azért túlzás, persze hogy tíznél több mondatot is beszéltem már vele, két év alatt bizonyára jóval többet is, mint tíz. Csak azt akartam mondani, hogy az embernek az az érzése, mintha még tíz mondatot se beszélt volna vele, ez annyira jellemző … Megszólal a telefon ANNA felveszi a kagylót — a Vezérigazgatóhoz Elnézést. A kagylóba Halló, igen, nem, már elment. De maga, Laurenz úr, át tudna jönni még egy pillanatra, igen, odaadnék valamit, kedves volna magától, ha átvenné. Nevet. Menjen el! Már jön is… Leteszi a telefont.

VEZÉRIGAZGATÓ Mondja meg neki, hogy elmehet, jobban szeretném, ha elmenne, mint hogy ilyen szemtelen módon túlórázzon. Hozza a kabátomat. Laurenz pedig zárjon be mindent. ANNA Igen, máris. Elmegy, léptei hallatszanak. LAURENZ Nyílik az ajtó, közeledő léptek Jó estét… Anna kisasszony… már nincs itt? Azt hiszem, az írógépet kellene elvinnem, reggel mehet a műhelybe… az E olyan halványan látszik. VEZÉRIGAZGATÓ Hm. ANNA visszajövet Parancsoljon, a kesztyűjét is megtaláltam, tudom, hogy az ablakpárkányra szokta tenni… szerintem ez olyan eredeti. VEZÉRIGAZGATÓ Eredeti? Micsoda? Hm. Jó éjszakát, és elmehet, kisasszony. ANNA és LAURENZ egyszerre Jó éjszakát, vezérigazgató úr. ANNA Laurenz úr, elmehet, ezt akartam mondani, a főnök szerint nem mindig magának kellene utoljára elhagyni az irodát. Hisz tudja, néha mennyire szubjektív, talán azért is ideges volna, ha nem maga menne el utoljára, de most pont azért ideges, mert maga megy el utoljára… De félre ne értse, azt hiszem, amúgy is mindent könnyedebben kellene vennie. LAURENZ Igen, igen, értem… nem, tulajdonképpen nem értem, de nagyon kedves magától, Anna kisaszszony, maga mindig olyan kedves… olyan barátságos velem. Igen. ANNA az ajtóhoz megy, ott még egyszer megfordul El ne felejtse, kérem, kivenni kulcsokat, és leadni a portásnak. Jó éjszakát. Bezárja az ajtót. LAURENZ egyedül, magában Természetesen, még sose felejtettem el… az író-

gép. Leüt néhány billentyűt az írógépen. Alig látszik, az E… ablak bezárva… Még egyszer ellenőrzi az ablakfogantyút. Kulcs… Kimegy, bezár, tovább a folyosón, megnyitja a csapot, kezet mos, énekel. Végre, végre, végre, fürödni nagy öröm, Sötétség száll a földre, a vízben fényözön… végre, végre, végre Na… a csap, na igen… talán ha a szerelő… még mindig csöpög… na… Még ilyet… valaki itt felejtette… a szappant… biztos megint a Tremmel… Lux szappan… úgy, hm. Megtörli a kezét. PEPI Laurenz úr, hozhatom a kabátját? LAURENZ Nem, kösz szépen, Pepi. A szekrényhez megy, kiveszi a kabátját, felveszi. Már mehetsz is. PEPI Akkor hát, jó éjszakát, Laurenz úr. LAURENZ Jó éjszakát. Bezár, tovább megy, le a lépcsőn. Jó éjszakát, Waldau úr ... WALDAU Jó éjszakát! Tovább a lépcsőn. LAURENZ kopog A kulcsok, Nowak úr. Felhúzódik a portásfülke ablaka. NOWAK Á, Laurenz úr. Ma aztán korán… LAURENZ Igen, a főnök megengedte… NOWAK Tyja, ha megengedte, akko’ jó. Különben is má’ ideje… LAURENZ Jó éjszakát, Nowak úr.

NOWAK Jojszakát, Laurenz úr, és szójjon hónap a Trenzingernének, hogy takarícson eccer nálam is, ujjnyi má’ a kosz… LAURENZ Szívesen, Nowak úr. Hát akkor, jó éjszakát... Kilép az utcára. Utcazajok. Laurenz megint a dalt dúdolja: Végre, végre, végre… A járókelők beszédfoszlányai EGY HÖLGY Tudja, kedvesem, milyen volt a magas C-nél… mint egy fülemüle… EGY MÁSIK HÖLGY Azt beszélik, hogy a karmesterrel… JÁRÓKELŐ Ez volt az utolsó alkalom, a legutolsó, megértetted… majd megtudod, hogy ki vagyok én… LAURENZ Sötétség száll a földre… a vízben fényözön… EGY HÖLGY Ezt soha nem gondoltam volna Korenyről, soha, soha! Azzal tisztában kell lennie, hogy ezzel minden rendes ember tiszteletét eljátszotta… EGY FIÚ A Parkringen tudok egy helyet, ahol még adnak fagyit… MÁSIK FIÚ Ha adsz kölcsön egy groschent… ELSŐ NŐ A TÖMEGBŐL A hulla, nem, a gyilkos. MÁSODIK NŐ A TÖMEGBŐL A rendőrség persze megint nem siette el a dolgot. ELSŐ NŐ A TÖMEGBŐL Hátborzongató… átvágta a torkát… LAURENZ Sötétség száll a földre…

Zajok: puha autógumik egy nagy, széles utcán, mint mondjuk a Kärtnerstrassén, egyenletesen, aztán felerősödve, az emberek megállnak. Fütty. RENDŐR Hé, maga, ha piros, nem mehet át az utcán! Hallja?! A többiek is még állnak. Uraaaam! Igen, maga! Hallani, ahogy megindul a tömeg, az érkező autók fékeznek. MANDL Nocsak, Laurenz, maga volt az? LAURENZ Jézusom, Mandl úr! MANDL Rendesen magára ordított, mi? Erre jár haza — vagy még szeretett cégünk ügyében van úton? LAURENZ Nem, nem szeretett… a cég ügyében vagyok úton, de nem is erre járok haza. A hetedik kerületben lakom. Ma korábban jöttem el. Szeretnék sétálni egyet… MANDL Na, legalább nem csak én. Tudniillik be kell vásárolnom, a feleségemnek, tudja, születésnapja van. JÁRÓKELŐ Ez már tényleg ledérség… ezek a mai ﬁatalok… ez már a vég… MANDL Már egy negyedórája kóválygok egyik kirakattól a másikig, és teljesen tanácstalan vagyok. JÁRÓKELŐ Úgy hangzik, mint egy regény. Azt mondja, Szicília… JÁRÓKELŐ NŐ Nem tud vigyázni, igen, maga, hova tette a szemét… MANDL Fogalmam sincs, mit lehet egy nőnek, most, az

Végtagok, pác, papír, 32×24 cm, 2011.

letaglózott férﬁ — na igen, az élet —, ilyen az élet, mindenkinek megvan a maga baja, nem igaz? Magának is bizonyára, igen, erről meg vagyok győződve, igen, és ez nem könnyű, nem igaz?

utolsó pillanatban, ajándékba venni. Maga biztosan hetekkel előbb megfontolja a bevásárlásait. Tudom, az én hibám, hogy mindig mindent az utolsó pillanatban… JÁRÓKELŐ NŐ Menten megüt a guta… de hisz tudod… ki hagyatkozhat manapság az emlékezetére. Az idegeim, csak ennyit mondok, amilyen állapotban vannak… JÁRÓKELŐ Katasztrófa… katasztrófa… Indokínától Argentínáig. LAURENZ Sosem vásárolok, már úgy értem, ilyen dolgokat sosem vásárolok. Nem vagyok nős… JÁRÓKELŐ Százötvenezer schilling, ezek a gazemberek… LAURENZ És reggel a házvezetőnőm hozza a reggelit, ebédre szendvicset eszek, egy nagyot, és este is, teával… másra tulajdonképpen nincs is szükségem. MANDL Akkor hát, kedves Laurenz, rengeteg pénze maradhat. Vagy egészen titokban van valakije, akit támogat? Cinikusan nevet. Előfordul az ilyen… Hiszen egészen elpirult. LAURENZ Dehogy pirultam. MANDL Jól van no, már békén is hagyom. Tudja mit, kísérjen el egy darabon, és segítsen a vásárlásban. LAURENZ Jó, nem is tudom… Időm az volna, de hogy erre én lennék a legmegfelelőbb… hogy egy nőnek… talán mégis inkább, ha egyedül menne… JÁRÓKELŐ Franzi, Franzi, Franzi!!! MANDL Micsoda? Hány éves is maga tulajdonképpen? Nem lehet magán eligazodni, néha úgy néz ki, mint egy megfélemlített kisﬁú, máskor, mint egy

LAURENZ Hát nem, de télen a hegyekbe utazom. Nem tudom, tudja-e, hogy már hat éve vagyok a cégnél. Most kaptam először ﬁzetésemelést, de azt hiszem, kevesebbet kapok meg belőle… az adó miatt… de ami megmarad, azt félreteszem a télre. MANDL Úgy, szóval ezért dolgozik. Igen, ez szép, ha valakinek tervei vannak. Ez is amolyan luxus. JÁRÓKELŐ NŐ No, de kérlek, a haját is befestette… MANDL Egyszer én is elmennék a hegyekbe. A feleségem tulajdonképpen szívesebben utazna nyáron valamelyik fürdőhelyre, de ebből nem lesz semmi, nem, egyáltalán, a tervekből soha nem lesz semmi, nálunk legalábbis. Maga ezt biztosan jobban csinálja. Maga mindig olyan szótlan. A szótlan emberek mindig mindent sokkal jobban csinálnak. Egészen meglep, hogy egyáltalán kapható egy beszélgetésre. LAURENZ Ó, azért egy beszélgetésre még… MANDL Mondja csak, ehhez mit szól? Egy selyemkendő. Jöjjön csak, jöjjön ide! Mit szól ezekhez a kendőkhöz? Gondolja, hogy az ilyesmi, hm… megfelelő… nyolcvan schilling. Füttyent. LAURENZ Igen, talán egy selyemsál, ez a zöld, igen, talán ez… no, persze, ízlések és pofonok, ugye. MANDL De hát ez pokoli drága. Látott már ilyet? Ezek az árak, azt hiszem, talán mégsem egy ilyen selyemkendő az igazi. Talán egy harisnya. A harisnya az jó; az a feleségemnek mindig jól jön.

LAURENZ Ó, igen, a harisnya talán még jobb. JÁRÓKELŐ NŐ Nézd a ruhát! JÁRÓKELŐ Gyere! Még lekéssük a heti híradót. MANDL Vagy zsebkendők. A zsebkendő nagyon praktikus. Arra is mindig szükség van. LAURENZ Igaz, a zsebkendő nagyon praktikus. MANDL Zsebkendőt és virágot veszek. Szerintem ez nagyvonalú. LAURENZ Nagy… vo… na… lú, hogyne, persze. Zsebkendő és virág. MANDL Talán mégis csak túl kevés. Még valami édességet, egy-két bonbont talán… LAURENZ Igen, talán… MANDL Velem tart? Először is ezeket a zsebkendőket kell megvennem… vagy inkább megvár? Esküszöm, mindjárt itt vagyok. Nálam mindennek nagyon gyorsan kell mennie. LAURENZ Akkor inkább várok. Járkálok itt egy kicsit, amíg végez. Vagy előremegyek egy darabon, a Rakpartig, ha az megfelel. MANDL Hát hogyne. Az üzlet felé indul, ajtó nyílik, egy eladónő köszön, az ajtó bezáródik. Az utcazaj ismét felerősödik, valóságos utcajelenet. BOROTVAPENGE-ÁRUS Ne menjen így el, uram, hogy nem nézi meg a találmányomat. A Pengeﬁx minden borotvapengét megélez. A Pengeﬁxtől az él, mint a papír, mint a

lehelet. A Pengeﬁxszel öröme lesz a pengéjében. Gyenge vagy erős a szakáll, a Pengeﬁx mindent kiáll. JÁRÓKELŐ NŐ Na gyere már, ki vesz ilyen hülyeséget… JÁRÓKELŐ Hát ez őrjítő, mindig ez az erőszakoskodás… ÖREGASSZONY Léggömböt tessék, pirosat, kéket. Két schilling a nagyságos úrnak! Nem tetszik venni a kedves menyasszonyának, nagyságos úr, egy léggömböt? A gyerekeknek meg egy kéket otthonra, nagyságos úr. LAURENZ Nem, köszönöm, nem kérek léggömböt. VERKLIS rekedt hangon, hozzá verklizene A holnap jön, vége a mának, És közte az éj és az álom, Ezért hát semmi se bánthat, Ezért hát semmi se bánthat, A holnap jön, vége a mának, És közte az éj és az álom… A verklis tovább távolodik, fele hangerő HALÁRUS Ma minden olcsóbb! Friss a hal, a folyami hal, ilyen olcsó még sose volt, hölgyeim és uraim. Pisztráng, kék maréna… Nézzék csak meg a halász asszonyát, ő fogta a nagy csukát és a húsos pontyot — önöknek, hölgyeim és uraim. Ma minden olcsóbb. VERKLIS megint közelről Fehér felhőkbe bújtatlak el, A messzi csillag is érted ég. Egyszer majd menni, menni kell, Örök hajlékunk lesz az ég. Beszélve Egy kis adományt, kedves uram. Öt gyerek vár otthon és egy beteg feleség. LAURENZ zavartan Tényleg nincs nálam pénz. De ha egy kolbászos kenyeret…

VERKLIS Hohó… köszönettel… A verkli hangja újra szól, de távolról, a mikrofon Laurenzet követve távolodik, utcazaj, aztán hirtelen be lehet játszani egy csendesen irritáló zenét, amely vezérmotívumként újra és újra visszatér, amint az álombolthoz közeledünk. Az Eladó a redőnnyel bíbelődik. LAURENZ Elnézést… ELADÓ Igen? LAURENZ Maga van itt a boltban? ELADÓ Igen, tessék? LAURENZ Nincs valami jól megvilágítva a kirakat. Hm, zárni készül? ELADÓ Nem, tulajdonképpen csak most nyitok. De fáradjon beljebb. Mivel szolgálhatok? LAURENZ Köszönöm. Tulajdonképpen csak a kirakatra lettem ﬁgyelmes, ahogy itt elmentem. Egy ismerősömet várom, aki minden pillanatban… Abban a divatüzletben van, ott elöl… csak azért kérdezem, mert nem látom rendesen, mi van a kirakatban. Csak kíváncsiskodom. Elnézést, de el se tudom képzelni, mi lehet azokban a csomagokban, ott, ott, mik azok a micsodák az átlátszó papírban? Olyan rossz a világítás. ELADÓ Mit akarna látni jobb világításnál? LAURENZ Nem is tudom… még egyszer, kérem, bocsánat. ELADÓ Hátha talál valami megfelelőt. Szívesen megmutatom az áruinkat. LAURENZ egyre tanácstalanabbul

Pupp, pác, papír, 24×18 cm, 2011.

Nem, erre semmi szükség. Tulajdonképpen semmit se akartam venni… ez meghaladná a lehetőségeimet. ELADÓ tartózkodóan Akkor hát… Pedig szívesen mutattam volna valamit. LAURENZ Nem tudom, hol marad az az úr… csodálkozom, hogy még nem ért vissza, pedig megígérte, hogy mindjárt jön… és itt állok, azt hiszem, már vagy tíz perce… ELADÓ Én nem akarom rábeszélni. LAURENZ Nem, dehogy, nem, az én hibám volt, a kíváncsiságom, nem is értem, hogy lehettem ilyen kíváncsi. Biztos a várakozás miatt. Jó éjszakát. ELADÓ Viszontlátásra, uram. Húzási lehetőség: LAURENZ esetleg szűrőn keresztül Hol marad már olyan sokáig, azt ígérte, igyekezni fog. A húzási lehetőség vége. A zene csendesebb, mégis feszültebb lesz a hangulat, az utcakép nem valóságos, megint fojtott. Némi utcazaj. ÖREGASSZONY egészen választékosan Léggömböt tessék, pirosat, kéket. Két schilling, nagyságos úr! Nem vesz, nagyságos uram, a kedves menyasszonyának egy piros léggömböt? VERKLIS A holnap jön, vége a mának, És közte az éj és az álom, Ezért hát semmi se bánthat, Ezért hát semmi se bánthat, A holnap jön, vége a mának, És közte az éj és az álom…

HALÁRUS Nézzék csak meg a halász szép asszonyát. Ő fogta maguknak a húsos pontyot és a nagy csukát. Ma minden olcsóbb, hölgyeim és uraim. JÁRÓKELŐ Ebben az esetben kétszer kettő nem négy… BOROTVAPENGE-ÁRUS Pengeﬁxszel minden penge élesebb lesz, uram. Ez a penge mindent hajszálra kettészel: éjjelt és nappalt… tüzet és vizet, ami fent van és lent, kint és bent… LAURENZ futásnak ered, lépései túlságosan hangosan hallatszanak. VERKLIS ő is fojtott hangon Fehér felhőkbe bújtatlak el, A messzi csillag is érted ég. Gyors átmenet, Laurenz fut, nehezen lélegzik, kinyitja az ajtót, sarokvas, utcazaj megszűnik, zene, éneklő fűrész hangját bejátszani. LAURENZ benn Miféle zene ez? Bekapcsolta a rádiót? ELADÓ Nem, nincs rádióm. És nem hallok semmilyen zenét. LAURENZ Hallgassa csak, hallgassa. Mi ez? ELADÓ Talán a por kavarog, vagy a gerenda nyög, vagy a padló remeg a város zajától, hogy ezt a közhelyet használjam. LAURENZ Olyan sötét van. Talán tényleg a por zúg a fülemben. Nem mehet túl jól az üzlet. Miért nem gondoskodik róla, hogy tisztább és világosabb legyen itt bent? Még csak ernyő sincs a lámpán. És a legyek — ilyenkor, késő ősszel. De hisz késő ősszel már nincsenek is legyek.

LAURENZ

ELADÓ Máris morog… nyomaték nélkül, szinte elnyelve a szavakat pedig még azt sem tudja, miért van így? Kérem, foglaljon helyet!

Barátom! Mandl úr! Barátom! Mandl! Gyorsabban, gyorsabban! MANDL Nem bírom tovább, nem bírom tovább.

LAURENZ Minek? Kérem, én csak…

LAURENZ

Ide, erre a székre. Tárgyilagosan, mint az imént. Már csak le kell kapcsolnom a villanyt.

MANDL

Jön. Jönnek, Mandl úr!

ELADÓ

Nem bírom tovább… ANNA

LAURENZ

Vérzik a kezem, vérzik a térdem.

A villanyt? Ne, a villanyt azt ne… a villanyt ne. MANDL

Nem bírom tovább.

A kapcsoló kattanása, a zene egészen hangos. LAURENZ ELADÓ tárgyilagosan, ahogy szokta, Laurenz nem az első „vevője” Úgy érzi, mintha mély vízben volna, a szemét mégis ki tudja nyitni — és ezüst és piros a szeme előtt, és az álom kék zászlói lobognak, ahogy alszik. Szélesség, magasság, mélység megszűnt, és nem érzi a teret sem — és áll az idő, és mégis gyorsabban telik, olyan gyorsan, mintha a végzetébe rohanna, mintha el kellene érnie a célját. LAURENZ félelem nélkül Túl sok a fény a szememnek, és túl sok az álom, hogy ébredjek és aludjak. Túl sok. ELADÓ tárgyilagosan Egyszerre sok. Legjobb, ha egyik álmot a másik után nézi meg. Nézzen csak balra, ott lent kezdje, az egy kis álom. Legjobb a kis álmokkal kezdeni… különben nehéz lesz választani. Új zene lép be, sokszor zaklatott, a félelem-motívum illusztrációjára.

Gyorsan, gyorsan, az alagútig. MANDL Nem bírom az alagútig, nem bírja a kezem! LAURENZ Itt az alagút, itt, nem, nem ott, itt. ANNA Segítsetek, vérzik a kezem. LAURENZ Már itt az alagút. Adjátok a létrát. ANNA Folyik a vérem, elvérzek. Jönnek. LAURENZ Gyerünk, föl, az alagút fölé kell jutnunk. MANDL Dobd el a létrát, jönnek. ANNA Kétszázzal óránként. Vérzek, vérzek, kétszázzal óránként. LAURENZ Ugorjatok az alagút elé, a szívetekkel ugorjatok az alagút elé. ANNA

Első álom

Laurenz! Segítsen. A szívem, fáj a szívem. LAURENZ

Zaj, vonat zakatol hol közelebbről, hol távolabbról, gyakran ijesztően közelről.

Át a szívet az alagúton. Előbb a szívet. MANDL A mozdony elé kell ugranunk.

LAURENZ

ANNA Laurenz, magának kell megállítani a mozdonyt. LAURENZ Megállítani! Megállítani! ANNA Vérzik a szívem, óránként kétszázzal. VEZÉRIGAZGATÓ a távolból A magasból támadunk! ANNA felkiáltva Halljátok, a szívünkre támad. LAURENZ Fedezékbe, a tető alá, a Föld alá! MANDL A Föld alá! ANNA Vérzik a Föld is! A Földem, vérzik a Földem. VEZÉRIGAZGATÓ a távolból Felkészülni! Bombákat kibiztosítani!

Igen, egy másikat, ha volna szíves. De ígérje meg, annak nem ilyen szörnyű vége lesz. ELADÓ nevetve De hisz egész testében remeg. Itt a zsebkendőm. Törölje meg a homlokát. LAURENZ Zsebkendő, igen… a legjobb lenne, ha indulnék… mennem kellene. Az ismerősöm csak zsebkendőket akart… ELADÓ Akkor mutathatom a következő álmot? LAURENZ Igen, kérem… nem, köszönöm. ELADÓ Majd később. Előbb le kell oltanom a villanyt. A villanykapcsoló kattanása.

Bombák robbanása, ebbe kiált bele. Második álom LAURENZ Kegyelem! Hirtelen csend. Aztán bevágni a halkan irritáló zenét. ELADÓ Mi baja? Rosszul van? LAURENZ Oh, igen, nem… rémesen, vagy úgy… hát itt vagyok… akkor jó. ELADÓ Egyszer csak azt kiáltotta, „kegyelem” — ezért kapcsoltam fel a villanyt, hogy lássam, mi van magával. LAURENZ Csak mert olyan borzasztó volt az… álom. Nem igaz? ELADÓ Sajnálom. Ezt tehát nem kéri. Érthető. Tulajdonképpen egy másikat akartam mutatni.

A telefonokat mindig továbbkapcsolni. 1. TELEFONOS KISASSZONY Laurenz vezérigazgató úr, kapcsoltam. 2. TELEFONOS KISASSZONY Laurenz vezérigazgató úr, kapcsoltam. 3. TELEFONOS KISASSZONY Laurenz vezérigazgató úr, kapcsoltam. ANNA Laurenz vezérigazgató úr őexcellenciája. Lehetetlen, nem tudom kapcsolni. Várjon. 3. TELEFONOS KISASSZONY Várjon. Nem kapcsolható. 2. TELEFONOS KISASSZONY Nem kapcsolható, várjon! 1. TELEFONOS KISASSZONY Sajnálom, miniszter úr, nem tudom önt kapcsolni. Várjon.

Hangok össze-vissza Várjon. Várjon. Nem tudom kapcsolni. LAURENZ Ez az utolsó hívás, amit ma nem fogadtam. Egyáltalán nem fogadok több hívást. Mindenki várjon, várjon, megértette! ANNA Mindenki várjon. Igenis, excellenciás uram. LAURENZ A szőnyegek legyenek puhábbak. Még mindig hangosak, túl hangosak, megértette, Anna? Rendelje el, hogy minden halkabb legyen, és mindenki várjon. ANNA elhalón suttogja Igenis, excellenciás uram. Minden halkabb… és várjon. LAURENZ Most diktáljon a hangcsőbe: „Utoljára ﬁgyelmeztetjük, ellenkező esetben…” ANNA egy csőbe diktál „…ﬁgyelmeztetjük, ellenkező esetben…” Szavait sok hang adja tovább, aztán írógépek kopogása a távolból, amelyek rögzítik a szöveget. LAURENZ Gyorsabban, iszonyú sok idő kell magának ehhez a nevetséges diktáláshoz. És ez az egész sokkal halkabban is mehetne. De maga egyáltalán nem igyekszik. ANNA Ó, dehogynem, én igyekszem, excellenciás uram, igazán igyekszem. LAURENZ Hozza ide az autómat, az íróasztalomhoz akarok menni. Hajtson a nagy ülésterembe. Az autó hangja, élesen, röviddel utána fékezés. ANNA Nem voltam elég gyors, feldühítettem? Olyan borzalmasan néz rám.

Vegepa, pác, papír, 32×24 cm, 2011.

LAURENZ Ahogy megérdemli, kedvesem, ahogy megérdemli. Törölje le a könnyeit. ANNA Ahogy parancsolja, excellenciás uram. LAURENZ Igen, ahogy parancsolom, ismételje meg. Anna gyorsan megismétli. Hozza be a táncosnőket. Akarok… muszáj… tudok… fogok… fogok… végérvényesen… és soha többé… azt mondtam, a táncosnőket… és valami szép zenét. ANNA Nincs zene. Kifogytunk a zenéből, már régen. LAURENZ Akkor hozzanak új zenét. ANNA Nincs már zene az egész országban. LAURENZ Akkor írjanak új zenét. Jöjjön a zenész. HANGOK a telefonon keresztül A zenész azonnal jöjjön, a zenész azonnal jöjjön. MANDL Excellenciás uram, mi a feladat? LAURENZ Kicsoda maga, és hogy néz ki? MANDL Én vagyok a zenész. LAURENZ Új zenét kell írnia, olyan régi legyen, hogy senki se emlékezhessen rá. MANDL Parancsára, excellenciás uram. Már írom is… Zenét bejátszani. LAURENZ Zenélést abbahagyni! Vége, vége! Nincs idő zenére. Ez nem is zene, és idő sincs rá. Kifelé! A maga zenéje hazudik!

Fel, pác, papír, 18×24 cm, 2011.

ANNA Menjen, Mandl úr, láthatja, őexcellenciája elégedetlen. LAURENZ ordít Összetöröm a hangszereit, ha még egyszer hazudik. ANNA Menjen már, Mandl úr. LAURENZ Mindent és mindenkit összetörök. Összetör néhány tárgyat. MANDL felordít futtában, eltalálják. ANNA Most mit parancsol, excellenciás uram? LAURENZ A turbánomat! És a gyémántomat, tegye mellém, hogy a könyökömmel érinthessem. Nem, nem ezt, a másikat, amelyikkel az én kedves barátom, Josambur maharadzsája névnapja alkalmából megtisztelt. Hogy nézek ki? Csodásan, mi? Nevessen az én gerlém, az én kacagó gerlém. Szigorúan. Azonnal nevetni, megértette? ANNA parancsra nevet. LAURENZ Jól van, a nevetés jót tesz. És általában többet kellene nevetni. Állj, vegyen elő ceruzát, kedvesem. Van egy ötletem. Írja: minden második csütörtökön — február 1. és 37. között — tűzzön ki a Jólétügyi Minisztérium nevetésnapot. Akit egy ilyen napon szomorú ábrázattal vagy sírva találnak, száz pénzt ﬁzessen büntetésül. ANNA nevetve Ma éppen csütörtök van. Máris kitűnően érzem magam. Csodálatos ötlet volt öntől. Igen, ön mindig is eredeti volt. LAURENZ Ne nevessen, írja! És ha elkészült, és a törvényt felvették a Laurenz-féle polgári törvénykönyvbe, közölje a kormánnyal, hogy készen állok a kormányzás átvételére.

ANNA Igenis, parancsolóm. LAURENZ És most elő a gyorsíró tömbökkel, hívassa a tolmácsokat! A hírszolgálatot! Öklével az asztalra csap. Elegem van az örökös halogató politikából. Eredmények kellenek. A helyükre, uraim. Zaj: moraj, sok ember, írógépkopogás. Laurenz és a tolmácsok következő mondatait telefonon is továbbadja a telefonos kisasszonyok hangja. LAURENZ Ezennel megnyitom a tengerentúli országoknak a Laurenz & Laurenz Világkonszern javára történt felfedezése alkalmából tartandó ez évi 55. kongresszust… megnyitom a 32. időközi, vagyis az 55. kongresszus 32. időközi ülését, dehogyis, az 55. kongresszus 32. időközi ülését, vagyis 3. időközi konferenciáját. 1. TOLMÁCS az orosz nyelvet utánozva — a szavakat egészen tetszőlegesen kell választani, vagy a magyar szöveget kell ilyen módon olvasni — zsimonij draganok pod prizsatyel z nugadnom buratelnoszk… 2. TOLMÁCS la tromon anikszion döla freverö… stb. További értelmetlen, franciául hangzó szavak. 3. TOLMÁCS Blesingtn digrisn on to benden and.. . angolul hangzón. 4. TOLMÁCS Hai van hong hai ki wong tonjong csang szung… pszeudokínaiul beszélve. ANNA Vezérigazgató úr! Két távirat és egy telex! Parancsoljon, sürgős. LAURENZ Semmi nem sürgős. Adja már ide, az isten szerelmére. Feltépi a táviratot. Igen, sejtettem. Nélkülem nem mennek sehol semmire. Anna, velem

ni, még mindig úgy tisztelem, mint az első napon. Szeretem, és mégis eltaszít. Nem akarok semmit, csak hogy a lábainál ülhessek, hogy a rabszolgája lehessek, hogy teljesíthessem a parancsait, hogy láthassam a homlokát, amely mögött a világ valaha is elgondolt legnagyszerűbb gondolatai születnek. Nem akarok mást, csak ezt, csak ezt. Ne taszítson el. Azt tesz utódommá, akit akar, csak engedje, hogy szolgálhassak önnek és neki… Ó, Laurenz.

jön. A konferenciát azonnal berekesztjük. Repülünk. Nem, hozassa a magánrakétámat. Hivassa a rakétavezetőt. Hol van már megint ez a pimasz alak? VEZÉRIGAZGATÓ Itt vagyok, szolgálatára, tisztelt vezérigazgató úr. Mindig készenlétben állok. LAURENZ Hahaha, legalább mélyen meghajolna, mikor ezt mondja. Vagy elkergetem, mint egy kutyát. Vagy még mindig nem felejtette el, hogy valamikor vezérigazgató volt, mi? Egy nevetséges konszern vezérigazgatója, amit átvettem, mit is beszélek, felfuttattam, és a leghatalmasabbak egyikévé, egy még soha nem volt, világot behálózó szervezetté tettem. Meghajolni! Indulás! Kormányozzon!

LAURENZ Ma a nevetés napja van! Mit merészel? Azonnal fejezze be ezt a nyavalygást, lefej… lefejez… kivégeztetem. ANNA Akkor hát mindennek vége, már nem bírom, nem tudok ön nélkül élni. LAURENZ De hát mit akar, mit csinál?

Motorzúgás. ANNA

Az ajtót keresem, ki akarok… ó, Laurenz, nem tehetek mást. Egy perc, és mindennek vége.

ANNA Legyezem majd, ha túl forrónak találná a levegőt.

LAURENZ De hát itt, félúton Föld és Hold között, nem alkalmas… Uramatyám, milyen fantáziátlan. Mindig is tudtam, hogy egész életére középszerű marad. Az isten szerelmére, tegye hát meg, ha nem bírja elviselni. Itt az ajtó.

LAURENZ Ne beszéljen annyit, beszállni. Motorzúgás. Állj, meggondoltam magam. Lássuk, hogy boldogulnak nélkülem. Elég, ha a meghatalmazottamat küldöm. Változtasson irányt. Ma, megértette, rakétavezető úr, még ma elfoglaljuk a Holdat.

ANNA Minden jót, uralkodjon Ég és Föld felett. Az időm lejárt, nem jelentettem önnek semmit.

ANNA Ó, a Holdat. Mindig is szerettem volna egy házat a Holdon. LAURENZ ásít Kegyes leszek magához, Anna, legyen, ahogy kívánja — de amíg el nem felejtem: napok óta unom magát —, megépíttetem a kastélyát a Holdon, de azzal vége. Száműzöm az országból, pardon, a Földről, és ott marad, ahol most kirakom. Megértette, gyermekem? ANNA Uram… uram… Laurenz, ezt nem tudom elvisel-

Széllökés. Ajtó nyílik, aztán csukódik. LAURENZ A szerencsétlen. Nos, semmit sem jelentett nekem. Valami szomorú unalom tör rám. Rakétavezető, mit szólna hozzá, ha egy hadüzenettel élénkíteném fel álmos kedvemet? VEZÉRIGAZGATÓ Kinek lesz a hadüzenet, vezérigazgató úr?

LAURENZ felcsattanva De lassan jár az agya! Az teljesen mindegy… Azt mondtam, legyen háború, egyszerűen csak hadat üzenek. Hangosbemondót bejátszani. HANGOSBEMONDÓ A Laurenz & Laurenz Transglobe konszern az imént tudatta, hogy Őfelsége, doktor Laurenz miniszter-vezérigazgató hadat üzent. A háború korlátozás nélkül minden lehetséges célpont ellen irányul, és a legújabb támaszpontokról, a középkeleti ég csillagairól, valamint az imént birtokba vett Holdról folyik majd. Őexcellenciája, a főméltóságú vezérigazgató úr hogyléte kielégítő. Röviden felhangzik egy himnusz, aztán gyorsan lekeverni. ELADÓ Nos, uram? LAURENZ zavartan nevet Még ilyet. De hát ez… nem, tulajdonképpen mégsem kérném ezt az álmot… Nagyon mulatságos… csak ámulok. Nem… annyira azért tulajdonképpen nem mulatságos… ELADÓ Szívesen mutatok magának még egyet. A villanykapcsoló kattanása. Íme! Harmadik álom MATRÓZ Fordítsd a darut, jobbra tarts… 45 fokkal fordítsd. ANNA A hajón van már a rakomány? MATRÓZ Mindjárt végzünk. Az utasok már a fedélzetre mehetnek.

Szőke, pác, papír, 32×24 cm, 2010.

ANNA

Imádom a nagy, fehér hajókat, imádom az ezüst halpikkely ruhákat és a moszat nyakékeket, imádom a nagy, fehér hajóknak csapódó hullámokat, imádom a matrózok csodás dalait és a magas árbocokat, amelyek a havas felhőket hasítják. Imádom a hajókürt bömbölését és a messzeséget, amerre a nagy, fehér hajók tartanak, és imádom a látóhatárt, ahol a Nap partot ér, ahová erős karjával majd a szél emel, imádom a tenger végtelenjét.

Lenne olyan kedves, hogy átvisz az ellenőrzésen. Maga a kapitány engedélyezte, hogy a Securitasszal utazzak. Ez a világ legszebb hajója, így mondták nekem. MATRÓZ Szabad a karját? Jöjjön. Örömünkre szolgál, hogy ilyen gyönyörű utast köszönthetünk a hajónkon. ANNA Köszönöm. Maga egy úriember, matróz. Tetszik az egyenruhája. MATRÓZ nevet Én is köszönöm. Nagyon kedves, drága hölgy. ANNA Anna a nevem. MATRÓZ nevetve ismétli Anna… Új zene kezdődik, amely különböző hangsúlyokkal végigkíséri ezt az álmot.

LAURENZ Nincs nálad útlevél, Anna. Nem engednek át a kordonon. Hallod? Nem szállhatsz csak úgy hajóra, Anna. El kell intézned rengeteg formaságot. Anna! ANNA Utat, matrózok, jelentsetek a kapitánynak! Szabad utam van, és a végtelenbe szól a vízumom. MATRÓZ A kapitány kéri, hogy fáradjon a fedélzetre. Jöjjön. Kifutunk.

LAURENZ Anna, útlevélre van szükséged ahhoz, hogy elutazz. Iratok nélkül nem szállhatsz hajóra. Anna, ne menj el búcsú nélkül. Kérlek, nézz rám még egyszer. Kérlek, add még egyszer a kezed. Nem is értem, miért akarsz ma utazni. A fellegek olyan gyorsan űzik egymást, egyetlen sötét sáv a látóhatár. Nem volna szabad ma utaznod. Várj türelemmel, utazz holnap. ANNA szűrőn keresztül Szép ez a hajó, nagy és fehér, mindig is nagy és fehér hajókkal akartam utazni, rajtuk a sok színes, vidám árbocszalag. LAURENZ Nem értelek, Anna. Nézz fel, nézz az égre, veszélylyel teli. Hallgass rám. Másokra ﬁgyelsz, a matrózokra nevetsz, és én hiába szólítalak. Mi történt, mondd, mi történt azóta, hogy aranyló városokban jártunk aranyló tetők alatt, és a harangok a terek felett szerelmünket hirdették?

Felzúgnak a hajó kürtjei. Zene. LAURENZ Miért nem hallgattál rám, Anna? A sötét sáv eltépte magát a látóhatártól, és a hajód már meszsze kint a nyílt vízen. ANNA Száz mérföld választ el minket. LAURENZ Száz mérföld és a sok magányos este nélküled, az egész város és a munkám. És a vágyam választ el minket. Sose lett volna szabad ennyire vágyódnom. ANNA Kék volt az ég eddig az óráig, de most felhők gyülekeznek, és a sirályok vijjogva röpködnek a far körül. A partból már semmi sem látszik. Nem tudtam, hogy ilyen sötét szeműen nagy lehet a

ből egy kis házat. Hagyd el a hajót, Anna, ugorj, szaladj! Ugorj, és gyere vissza! Virágokat nevelünk a kertben, és kék léggömböt veszek neked, bort iszunk és fehér felhőkbe bújtatlak el. Szaladj és ugorj!

tenger, és a hullámok úgy csattognak, mint a kardok, és szétszabdalják a szavaim. A szél felerősödik. ANNA

MATRÓZ

Ki hív? Véget érni nem akaró nevetésben tör ki. Te vagy az, Laurenz, te hívsz! Matrózok, látjátok azt a kicsi, kövér pontot a parton, azt a szürke kis pontot, ami ott reszket, mint könnycsepp a homokban. Azt akarja a könnycsepp, hogy ugorjak és visszatérjek.

Menjen a kabinjába, hölgyem. A szél megégeti az arcát. ANNA De még tudom tartani magam. Hagyjon, még tudom tartani magam, és még elérem a végtelen eget, ahol a tenger a Földdel egybeér. LAURENZ

LAURENZ Anna, gyere vissza! ANNA Vissza? Hová? Jártam egy városban, ahol rideg volt minden ház és kapu, felettük angyalok, jártam egy parkban, ahol alkonyi lombsátor csitította vágyam, amikor a karod ölelt… kinek a karja ölelt? Matrózok, kinek a karja ölelt? Kinek a karja? LAURENZ a távolból Anna! Miért nem hallgattál rám? ANNA Kinek a karja is ölelt, és kinek a szempillái érintették az enyéimet? Ki lopott nyármeleg orgonát a parkban, és ki adott inni a késő délután borából? Itt nincs se nappal, se éjjel, a víz minden órán hideg, a szél minden órán heves, a matrózok minden órán készenlétben állnak, és úgy csüngenek az árbocról, mint a szalagok. Ki vette el tőlem a sötét kapuk alatt mondott búcsúkat és öleléseket? LAURENZ Hasalj a fedélzetre, Anna. Nem látod, hogy a szörnyű felhők megállíthatatlanul feléd tartanak? ANNA Maradjak így örökre, moccanatlan a végtelen mozgásban? LAURENZ Anna, elviszlek a hegyekbe. Veszünk a pénzünk-

Ne nevess, Anna. Ne tegyél nevetségessé a matrózok előtt. Nem ezt érdemelem tőled. ANNA megint nevet. LAURENZ Mindig fáradt vagyok, mikor este hazaindulok, mindig én hagyom el utolsóként az irodát. S ha már a kapuban állok, még át kell gondolnom az elvégzett munkát; tudnom kell, hogy be van írva a feljebbvalók naptárába minden időpont, hogy le van adva minden irat, hogy nem csöpögnek a folyosón a vízcsapok, és hogy elvitték a műhelybe az írógépeket. Mindig fáradt vagyok, mikor hazamegyek — a következő esetleg kihúzható: amikor az utcák és az emberek belevegyülnek az est porába, és a madarak harsányan csivitelve szállnak a tetők fölött… — vége a kihúzható résznek. ANNA megint nevet. LAURENZ Ha visszatérsz, megbocsátom a nevetésed, és megbocsátom, hogy elhagytál. ANNA halkabban nevet. LAURENZ Anna, ha nem hagyod abba a nevetést és nem ugrasz, véged van. Fekete hullámok zúzzák a hajó farát, törnek a deszkák! Elvesztél, mentsd magad, örökre elvesztél mindkettőnk számára. ANNA Szeretem a matrózok csodás dalait, szeretem a

tengert és a messzeséget, a végtelent és a veszélyt. És gyűlölöm a várost és a tetőket, amelyek a vállamra nehezednek, és a szürke kis könnyek öleléseit a parton, gyűlölöm az életet és az embereket, akik a hegyekbe utaznak, házat építenek, és az esti kertben csókokkal borítanák a szemem… De a halált szeretem.

RÁDIÓS Vége. A Securitas adója elnémult. EGY HANG hangosan, parancsként Figyelem, szelepeket bezárni. A rádiókapcsolatot minden elérhető hajóval fenntartani. Csónakokat készenlétbe. Legmagasabb riadófokozat. Megszakítani.

Rettenetes vihar kezdődik. Aztán morzejelek kattogása hallatszik.

ELADÓ Már bizonyára eleget látott.

RÁDIÓS egy másik hajónak Itt a Securitas, a viharban léket kaptunk, helyzetünk déli szélesség 236 fok, 2 perc, déli hoszszúság mínusz 17 fok, 11 perc. Sürgős segítséget kérünk. EGY HANG Securitas? Nemzetisége? RÁDIÓS Nemzetiség ismeretlen. EGY HANG Válaszoljon: itt a Victoria, helyzetünk déli szélesség 193 fok, déli hosszúság mínusz 17 fok, 2 perc. Irányt váltunk. Egy hadtesttel indulunk. Tartsatok ki. Négy órán belül ott vagyunk. Folyamatos helymeghatározást kérünk.

LAURENZ Most mért kapcsolja fel a villanyt? Végig akarom nézni ezt az álmot. Ez az én álmom, ez Anna, az irodából ismerem… csak tudnám, mit csináljak… ELADÓ Hogyan? Anna? LAURENZ Úgy értem, a lány, az elsüllyedt hajóról… de hát ez most mellékes, kapcsolja le a villanyt, ha megkérhetem. ELADÓ Ha kívánja. Ha nem siet… Az álomzenét megint bejátszani. LAURENZ

Morzejelek. RÁDIÓS Itt a Securitas, SOS, sürgős segítséget kérünk, a helyzetünk alig változott. Az orr már elsüllyedt. Mentőcsónakok leeresztve. Víz a gépházban. Legfeljebb egy óra, és mindennek vége. EGY HANG Válaszoljon. Tartsatok ki, három óra múlva ott vagyunk. A hadtest már útban van. Folyamatos helymeghatározást kérünk. Morzejelek.

Most elszalasztottam egy részt… Minden megváltozott. De Anna, még ha a tenger mélyére kell is merülnöm: elmegyek érted! Távolról, furcsa hangon szól, és mintha vízben járna. Anna! ANNA sóhajt, mint aki ébred Hol vagyok… mi történt velem? Ki szólít? LAURENZ közelebbről Anna… csakhogy megtaláltalak! Szebb vagy, mint voltál. Még fehérebb a bőröd, és a hajad korallból font korona alatt csillog. ANNA Kedvesem… mi történt velem? LAURENZ Elsüllyedtél a matrózokkal együtt… ők már a

cápák gyomrában alszanak, és a hajó rozsdálló roncsai közt. De te élsz, mert én szeretlek, szép halacskám. Nézd, hozok neked a kagylók tejéből és a moszatok gyümölcseiből, megterítem az asztalt fénylő tengeri csillagokkal és algák füzéreivel. ANNA Nem rettegtél a sötét víztől és a mélységtől? Eljöttél hozzám — mindennek ellenére? LAURENZ Mindennek ellenére. ANNA Velem maradsz? Istenem, nem érdemelem meg, hogy velem maradj. Ha itt maradsz, soha többé nem utazhatsz a hegyekbe, és soha többé nem építheted fel a kis házat. Soha nem ülünk majd a kertben, és nem nézzük, hogy a Hold feljön a fák mögül. LAURENZ Hallgass, és ne vádold magad. Már nem vágyom a hegyekbe, és nem akarok házat magunknak. Veled akarok maradni. Mert ahol te vagy, az a világ. Nem adhat annyi meleget a Föld, mint a hideg kezed érintése, annyi szerelmet ezer ember sem adhat, mint a szíved dobbanása, benne a tenger ritmusa és nedves lélegzeted örökkévalóságtól örökkévalóságig. Igen, örökké ﬁatalok maradunk, és nem halunk meg soha. Mindig együtt leszünk, és semmi sem választhat el minket. Házunk az élet forrására épül, és a változó falak titkai közt élünk. És a mélység tükreiben megezerszerezve láthatom szép alakodat. ANNA Szeretni foglak hűségedért, s hűséges leszek, mert szeretsz. 1. SZIRÉN énekbeszédszerűen Ölelsz a mélységek mélyén, mi ketten egyetlen száj, lélegzünk feledve, békén, fölöttünk a tenger a zár. 2. SZIRÉN Játszva viszi a Földet

Haza a hajó és némán. A hidegebb Napot kioltja egy melegen pirosló hullám. 1. SZIRÉN Alszunk és elfeledtük már, ami volt; nem hagyott nyomot. Ölelnek, mint kagylót az ár, gyöngyök, álmok és homok. ANNA Szeretlek a hűségedért, és hűséges vagyok, mert szeretsz. LAURENZ Hallom a szirének énekét, és tudom, hogy szeretsz, látom pikkelyruhád, moszatból font nyakékeid, és tudom, hogy szeretsz. És tudom, hogy szép vagy és lélegzel és te vagy az élet és a világ, mert szeretsz… ANNA …mert szeretsz… LAURENZ …mert szeretsz… ANNA …mert szeretsz… A „mert szeretsz”-et elmossák a hullámok, mintha egy lemez újra és újra lejárna. A zene véget ér. ELADÓ ásít Akarja ezt az álmot? LAURENZ Igen, akarom. Ha lehet. Állítsa ki, kérem, a számlát. ELADÓ Csak nyugodtan maradjon ülve… egy pillanat, máris hozom a számlatömböt. LAURENZ Tényleg lehet… ó, én olyan boldog vagyok… ELADÓ ír 14 meg 3… meg 7… az annyi, mint… Igen, egy hónap… kérem tisztelettel. LAURENZ bizonytalanul Hogyan? Mit mondott? Hadd lássam csak.

ELADÓ

Az ajtó bezáródik. Nem viccelek. Talán arra számított, hogy pénzzel ﬁzethet. De hiszen tudnia kell, hogy pénzért sehol sem kaphat álmot. Idővel kell értük ﬁzetni. Az álmok ára idő, némelyiké nagyon sok idő. Van egy álmunk — esetleg meg is mutathatom —, annak egy egész élet az ára.

LAURENZ Attól tartok, nincs annyi időm, még erre a kis álomra sincs elegendő. Könyörögve. Sok pénzt, talán az összes megtakarított pénzem odaadnám érte. De dolgoznom kell, és a munkám előbbre való, mint az időm, és azt a néhány napot, amit a télen magamnak szánok, a hegyekben akarom tölteni. És még ha le is mondok erről az üdülésről, arra nem elég az időm, hogy ezt a drága álmot kiﬁzessem. Zavartan. Egyáltalán hány óra van? Megállt az órám. Azt hiszem, hogy… már későre jár. ELADÓ Mindjárt fél nyolc. LAURENZ határozatlanul Vagy úgy, fél nyolc. ELADÓ Záróra. Reggel különben csak hatig vagyok nyitva. Hattól hatig. Ez se könnyű munka. Ásít. LAURENZ Akkor nekem… nem, ez nem lehet igaz. Reggel fél nyolc! Azonnal az irodába kell mennem, uramisten, csak el ne késsek! ELADÓ Az álmot nem is kéri? LAURENZ Viszontlátás… Köszönöm, elnézést… de ez tényleg meghaladná a lehetőségeimet. Egy magamfajta ezt nem engedheti meg… elnézést… nos… akkor… ELADÓ kinyitja az ajtót. LAURENZ miközben kilép, ismét hallatszik az utcazaj Még egyszer: nagyon köszönöm. ELADÓ Kérem, kérem.

LAURENZ átmegy az utcán Biztos úr, ne haragudjon, már tényleg fél nyolc? RENDŐR Tán be vagyunk rúgva? Persze, hogy fél nyóc van. Mit akar? LAURENZ Semmit, köszönöm. Szalad. Gyorsan az irodában kell lennem. Kiált. Taxi! Egy autó zúg el mellette. Elment… Biztos úr, hol van a legközelebbi taxiállomás? RENDŐR A Stephansplatzon… második utca balra… aztán tartson jobbra. LAURENZ Köszönöm, köszönöm, tudom már… akkor már gyorsabb, ha gyalog… Elkezd szaladni, utcazaj, fut tovább. Kinyílik a kapu, az iroda előterébe be. LAURENZ kifulladva Jó reggelt, Nowak úr… Az urak már megjöttek? NOWAK Igen. Mi van magával? Ma igencsak késésben van. Mandl úr már fent van, és a főnök is. Odaadtam a kulcsokat, azt hittem, tán beteg. LAURENZ Nem, nem… Tovább szalad, fel a lépcsőn. Jó reggelt, Sperl úr. SPERL mellette elmenve Jó reggelt. LAURENZ Jó reggelt, khm, kisasszony… KISASSZONY Jó reggelt. LAURENZ feltép egy ajtót Jó reggelt…Anna…kisasszony… ANNA Á, jó reggelt, Laurenz úr. Mit jelentsen ez…hogy

késve jön. Azért nem egészen így értette tegnap a főnök…hogy maga rögtön…majdnem tizenegy percet késik. LAURENZ Anna kisasszony… a… az írógép… mindjárt hozom… az E, igaz… MANDL Á, üdvözlöm, barátom. Hol a csudában volt tegnap? Az egész környéket bejártam maga után… a Rakparton se volt… de hát mit csinált… na, ki vele. LAURENZ Ha lehetne, kérem… erről inkább nem beszélnék… MANDL elengedi a füle mellett Képzelje, mégiscsak a zöld selyemsálat vettem meg. Tudja, Anna kisasszony, a Fereznél. ANNA Azok a selyemsálak a Fereznél, elragadóak… nos, maga Laurenz, meg menjen azonnal a főnökhöz. LAURENZ Igen? ANNA egyből tovább A Fereznél, hát azok, mint egy álom… Az a szó, hogy „álom”, visszhangzik a végéig, egy szűrőn keresztül. VEZÉRIGAZGATÓ Laurenz, hol van? LAURENZ Jövök, vezérigazgató úr, jövök.

Matróna, pác, papír, 32×24 cm, 2010.