Cameron Carpenter és az Academy of St Martin in the Fields 2017. május 19. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
ÉlmÊny! Minden tekintetben.
#szeretekittlenni
mupa.hu
3
19 May 2017 Béla Bartók National Concert Hall
2017. május 19. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Cameron Carpenter Cameron Carpenter and the Academy és az Academy of St Martin in the Fields of St Martin in the Fields Concertmaster: Tomo Keller Improvisations of Cameron Carpenter J. S. Bach: Piano Concerto in A major, BWV 1055 – transcription of Cameron Carpenter for organ and string orchestra Sally Beamish: Variations on a Theme of Benjamin Britten Poulenc: Organ Concerto in G minor, FP 93 Britten: Variations on a Theme of Frank Bridge, op. 10 Gershwiniana: Gershwin songs for organ and string – transcriptions of Dan Powers
The English summary is on page 11.
Concertmaster: Tomo Keller Cameron Carpenter improvizációi J. S. Bach: A-dúr zongoraverseny, BWV 1055 – Cameron Carpenter átirata orgonára és vonószenekarra Sally Beamish: Változatok egy Benjamin Britten-témára Poulenc: g-moll orgonaverseny, FP 93 Britten: Változatok egy Frank Bridge-témára, op. 10 Gershwiniana: Gershwin-dalok orgonára és vonósokra – Dan Powers átiratai
4
Cameron Carpenter amerikai orgonaművész 1981. április 18-án született. A leghíresebb New York-i zeneakadémia, a Juillard School neveltje, ahol Gerre Hancock, John Weaver és Paul Jacobs tanítványa volt. 2008-ban robbant be a zenei köztudatba. Akkor kötött vele öt lemezre szóló szerződést a Telarc hanglemezkiadó, és publikálta e sorozat első korongját, amely stílszerűen a Revolutionary („forradalmi”) címet viselte. A Wall Streeten található Szentháromság-templomban felvett CD és DVD címe Chopin Forradalmi etűdjéből származik. Ez az átirat mindjárt jellemezte Carpenter viszonyát a billentyűs zenéhez és az orgonához. Később számos más, jellemzően „zongoraszerű”, hangzásában és zenei faktúrájában a 19. századi zongorára született kompozíciót is átültetett az egészen más dinamikai képességekkel rendelkező, a zongora által meghódíthatatlan tartományban otthonos orgonára, amelynek hosszú, tartott hangjai között idegenek a zongora hegyes, szúrt hangzásai. Carpenter virtuozitása azonban nem vált öncélúvá: szinte „lefordította” a műveket az „ütős billentyűs” nyelvéről a „fúvós billentyűsére”. Ennek felismerése vezethette a szakembereket arra, hogy a Revolutionary albumot – az orgona történetében először – Grammy-díjra jelöljék a legjobb szóló hangszeres felvétel kategóriájában. Stewart Alison írja róla az NPR Weekend Edition Sunday 2008. október 26-ai számában: „Carpenter küldetésének tartja, hogy megváltoztassa az emberek gondolkodását az orgonistákról és hangszerükről.” Ezt követte az ugyanabban a templomban rögzített felvétel Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusából, melyhez Carpenter saját improvizatórius alkotását (New York City Sessions) társította. Carpentert ugyancsak 2008-ban egy évre kinevezték a New York-i East Village Middle Collegiate Church rezidens művészévé, ahol négymanuálos elektromos orgonát tervezett a templomban megszólaltatható repertoár gazdagítására. A hangszerépítés szintén „forradalmi” szenvedélyévé vált. Megesik – ezt hazai orgonaművészeink is példázzák –, hogy a templomok, hangversenytermek orgonáinak megtervezésében, némiképp kivitelezésében is részt vesznek előadók: ők ismerik legjobban, mit várnak el egy, az ideálist megközelítő instrumentumtól, milyen orgonán milyen korok alkotásai milyen technika beépítésének köszönhetően szólaltathatók meg a legkedvezőbben. Cameron Carpenter azonban „nemzetközi utazó orgonát” konstruált. Létezett ugyan már három turnéképes orgona, ám azok nem hagyták el az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok területét, míg Carpenteré 2014-es létrehozása óta már Kínába, Kanadába és Európába is eljutott. Mint azt az orgonaművész-hangszerkonstruktőr a Müpa Magazinnak elmondta, arra vágyott, hogy akár egy hegedűsnek, neki is valóban saját hangszere legyen. Még egy
CAMERON CARPENTER ÉS AZ ACADEMY OF ST MARTIN IN THE FIELDS
5
zongorista is hosszan „barátkozik” egy hangszerrel, míg felfedezi a színeit, egy orgonista azonban alapos ismerkedésre kényszerül az adott instrumentummal, amíg beállítja a regisztrációját. A hegedűsnek, fuvolásnak „csak” a teremakusztikához kell akklimatizálódnia, az orgonistának szinte egyedi médiumhoz kell közelítenie. Carpenter utazó hangszerével állást foglal abban a kérdésben, milyen orgonát tekint ideálisnak, s hogy az amerikai orgonaépítés a világon az eddigi legkiválóbb. Már diákkorában tervezgetett orgonákat, de komolyan 2004-től dolgozott mobil hangszerén, amely ma már mindenhová elkíséri. Persze, a praktikus előnyök nem váltottak ki belőle ellenérzést a hagyományos orgonákkal szemben, máig szívesen játszik azokon is.
Fotó ©Thomas Grube
6
Johann Sebastian Bach
Mai műsorának a rögtönzéseket követő első száma Johann Sebastian Bach A-dúr zongoraversenye. E versenyművet Bach csembalóra írta, hiszen abban a korban a mindenféle billentyűs megnevezésére szánt Klavier szó a későbbi fortepianóból kifejlesztett zongorát még nem jelenthette. Bach azonban orgonaversenyt nem komponált. Így Cameron Carpenter az orgona valaha élt legnagyobb zeneszerzőjét a concerto műfajában az „átirat” révén hozza eredeti/új összefüggésbe legendás hangszerével. „Bach zenéjének egyik nagy ereje abban áll, hogy úgy van megkonstruálva, hogy az átalakítás során semmi sem vész el. Az orgonazene szabad a regisztrációtól, de adott esetben szabad lehet a frazeálástól és a dinamikától is, ami más zenében kiemelt jelentőségű. A zenei információ lényege – hangmagasság, idő és ritmus – elegendő. Ez az oka, hogy Bach orgonaművei szaxofonkvartetten vagy harmonikán ugyanolyan teljes jelentéssel bírnak” – nyilatkozta Carpenter a Classical Music and Jazz folyóiratban. Egyébként egyik mentora azt mondta neki, ha egyszer Bach-lemezt készítene, ezt a címet adhatná neki: All you need is Bach. Egy lemezkiadó vezetője ezt „kijavítva” a Beatles-szám eredeti címét mondta: All you need is love. „Ez volt az utolsó eset, hogy egy lemezkiadót meghallgattam” – mondta Carpenter, aki mellesleg nem szereti a Beatlest. (Ez már csak azért is érdekes, mert öltözködése, frizurája sokszor polgárpukkasztóan „poposan” hat a „klasszikus” koncertteremben.) Sally Beamish londoni születésű zeneszerző brácsaművészként maga is tagja volt az Academy of St Martin in the Fields Kamarazenekarnak, ahogyan korábban édesanyja, Ursula Snow is, ezért zeneszerzői munkásságát szívesen népszerűsíti az együttes. 1990-ben a nyugalmasabb Skóciába költözött, kompozíciói a jazztől a skót tradicionális zenéig – népi hangszerek használatáig is – sokféle forrásból táplálkoznak. 2011-ben Reed Stanzas című, a londoni Proms koncertjén bemutatott vonósnégyese elnyerte a Royal Philharmonic Society díját, 2012-ben és 2015-ben a BBC Radio 3-ban „A hét zeneszerzője” volt, Spinal Chords című művét a 2012-es olimpia szervezőbizottsága rendelte, A Felvilágosodás Korának Zenekarával nem egyszer a zeneszerző maga szerepelt benne narrátorként. Jelenleg egész estés baletten dolgozik Shakespeare Viharjából, idén a Trondheimi és a Ryedale-i Fesztivál rezidense, a Promson augusztusban mutatják be mentora, Peter Maxwell Davies emlékére írott művét.
Beamish tízévesen látta a Sadlers Wells színházban Benjamin Britten Peter Grimes című operáját. „A zene viharába” szeretett bele, mesélte később, és akkor határozta el, hogy ilyesmit szeretne alkotni maga is. Bizonyos modernizmusokat új ortodoxiának tart. Britten erős hatásával kellett megküzdenie, amikor az Academy of St Martin in the Fields emlékdarabot kért tőle. Variációkat akart komponálni, amelyek a Peter Grimes Tengeri közjátékaihoz vezették vissza. Nem akart „brittenes” zenét írni, hanem saját reflexióit komponálta meg Brittenre, amint az tette Frank Bridge témájára írt variációiban. Később több műve is született Britten árnyékában – vagy inkább fénye által megvilágítva: egy kamaraopera, amely a Curlew River partitúráját követi, egy csellószvit, mely Britten e műfajbeli harmadik kompozíciójának rokona, valamint két Blake-dal, amely egy három másik szerzővel közös Britten előtti tisztelgésbe illeszkedett az Aldeburgh Fesztiválon. A Variációk egy Benjamin Britten-témára első variációja egy velencei barcarola, Britten utolsó operájára, a Halál Velencébenre utalva. „De ez határozottan az én barcarolám!” – vallja Sally Beamish. Francis Poulenc 1934 és 1938 között írta Versenyművét orgonára, vonósokra és üstdobra. A művet Edmond de Polignac hercegnő rendelte, s a könnyű concertáló szólam azt sejteti, Poulenc lehetővé akarta tenni, hogy a hercegnő maga is elő tudja adni. A megrendelés egyébként eredetileg Jean Françaix-t illette volna, de ő nem fogadta el. Poulenc akkor már túl volt Csembalóversenyén és Kétzongorás concertóján, de mint Françaix-nek írta, az orgonakoncert nem a kétzongorás verseny szórakoztató zenéjéhez hasonlatos, hanem inkább Poulencnak a kolostorba vezető útját mutatja. A zeneszerző akkoriban veszítette el egy közeli barátját, s emiatt valóban zarándoklatra indult, és visszatért keresztény hitéhez. Mivel addig nem írt orgonára, e darabhoz tanulmányozta Bach és Buxtehude orgonazenéjét, ennek neobarokk nyomait hallhatjuk a g-moll orgonaversenyben. A regisztrálásban segített a művet bemutató zeneszerző-orgonista, Maurice Duruflé. A nem hivatalos bemutatón Nadia Boulanger vezényelt, a hivataloson, a Salle Gaveau-ban Roger Désormière. Benjamin Britten tizenegy éves volt, amikor a Norwich–Norfolk Fesztiválon először hallotta a Tenger című szvitjét vezénylő híres angol komponistát, Frank Bridge-et. Három évvel később nála kezdett zeneelméletet tanulni. A szigorú tanár nemcsak tudást nyújtott, hanem ízlést is diktált: az ő nyomán orientálódott a mind többet komponáló Britten Bartók és a második bécsi iskola felé, hátat fordítva kora angol zeneszerzése általános stílusvilágának. 1937-ben a Salzburgi Ünnepi Játékok meghívta Boyd Neelt és zenekarát, s egy korábban elő nem adott brit művet is kért műsorra
CAMERON CARPENTER ÉS AZ ACADEMY OF ST MARTIN IN THE FIELDS
7
8
tűzni. Neel Brittennek egy filmzenéjét (Love from a Stranger) ismerve mindössze három hónappal a koncert előtt vonószenekari kompozíció írására kérte fel Brittent. Ő mestere Három idill vonósnégyesre című műve közül a második darab (op. 6, No. 2) témáját emelte ki, s tíz variációt írt rá: Bevezetés és téma, Variációk: 1. Adagio, 2.: Induló, 3.: Románc, 4.: Aria Italiana, 5.: Bourrée classique, 6.: Wiener Walzer, 7.: Moto perpetuo, 8.: Gyászinduló, 9.: Ének, 10.: Fúga és finálé. Valamennyi variáció tisztelgés Bridge szelleme előtt, de Britten stílusában. Az utalások (Adagio – integritás, Induló – energia, Románc – báj, Aria – humor, Bourrée – hagyomány, Walzer – szenvedély, Moto perpetuo – vitalitás, Gyászinduló – együttérzés, Ének – hódolat, a Fúgában pedig számos utalás és a mesterség tisztelete) a tanulóévek és a mester iránti hála afféle összegző kompozíciójává emelik e variációsorozatot. Egyes tételeket stílusjátékokkal is fűszerez a huszonnégy évesen már maga is mester Britten: Rossini, Ravel, Stravinsky alakja ködlik fel előttünk. A hangversenyt az idén nyolcvan esztendeje elhunyt George Gershwin dalainak átiratai csendítik ki. A zeneszerző egy mai amerikai zenész számára már olyan klasszikus, mint egy magyarnak Bartók. Megtermékenyíti a világi orgonaművészt, aki hordozható instrumentumával az orgonát elválasztja a templomtól, amelynek évszázados hagyományához az ugyan szorosan kötődik, de a görögségig vezethető évezredesig – mint Cameron Carpenter kifejti – nem. „Sokkal inkább a felvilágosodáshoz, mint a valláshoz” – jelenti ki ugyanolyan markánsan, ahogyan a zenét artikulálja. Írta: Hollós Máté
9
Tomo Keller hatéves kora óta hegedül. Bécsben és New Yorkban képezte magát, majd számos nemzetközi versenyen aratott győzelmet, illetve ért el előkelő helyezést. Világszerte koncertezik szólistaként, miközben több zenekarban is szerzett koncertmesteri tapasztalatokat. 2015 decemberében szerződött a St Martin in the Fieldshez. A svéd Järnåker Alapítvány jóvoltából egy 1778-ban Torinóban készült G. B. Guadagninihegedűn játszik.
Fotó © Courtesy of Thomas Carlgren
Az Academy of St Martin in the Fields kamarazenekart 1958-ban vezető londoni zenészekből alapította Sir Neville Marriner (1924–2016). Napjainkban az együttes többnyire karmester nélkül játszik, zeneigazgatója Joshua Bell, első vendégkarmestere 2000 óta Murray Perahia. A vonóskart két-két fafúvós és trombitás, valamint négy kürtös és egy üstdobos egészíti ki, így a barokk, a klasszikus és a kora romantikus repertoárra koncentrálnak. A Trafalgar tér közelében található központjukból járják a világot, s hangversenyeik mellett különösen jelentős hangfelvétel-készítési eredményekkel büszkélkedhetnek.
Fotó © Chris Christodoulou
10
Photo © Heiko Laschitzki
Summary American organist Cameron Carpenter burst onto the music scene in 2008 while still a 27-year-old graduate student at the Julliard School. His first CD/DVD was titled Revolutionary, after the étude by Chopin, a fitting name for his virtuosic transcriptions of piano works for organ – from stringed keyboard to wind keyboard. As Stewart Alison wrote, “Carpenter told us he is on a bit of a mission to transform the way people think about organists and their instruments”. For ten years, he has been working on the International Touring Organ (ITO), the first portable organ to reach China, Canada and Europe, which allows the organist to take his instrument anywhere, much like a violinist does, without worrying about learning registrations on unfamiliar configurations. Tonight, he follows the improvisations with his transcription of Johann Sebastian Bach’s Piano Concerto in A major. (His album All you need is Bach is an odd choice for a title considering that Carpenter, himself often taken for a pop star, is no fan of the Beatles). As a “true” organ concerto, we’ll be hearing a work by Francis Poulenc: writing the G minor work while mourning a friend’s death served to reinforce the French composer’s Christian faith. Since the death of founder Sir Neville Marriner, the Academy of St Martin in the Fields, now under the artistic direction of Joshua Bell, has mostly played without a conductor. Here, they’ll be playing two related compositions: the first is a set of variations paying tribute to Benjamin Britten and his opera Peter Grimes, written by London-born, Scotland-based composer Sally Beamish, and the second is Britten’s own set of variations, written at age 24, on a theme by his teacher Frank Bridge. With the ITO, Carpenter symbolically lifts the organ out of its supposedly natural medium of the church, declaring it to be the instrument not of religion, but of enlightenment, as it has been since the heyday of ancient Greece.
SUMMARY
11
Bellini: A puritánok
Közreműködik: a Kolozsvári Opera Énekkara, Pannon Filharmonikusok Vezényel: Riccardo Frizza
2017. május 21. Jessica Pratt Fotó © Benjamin Ealovega
OrgonaExpedíció
Audiencia a hangszerek királynőjénél
2017. május 22.
Fassang László Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
MusicOnStage
A zenés színpad világa III. – Bárók és borbélyok
Sorozatszerkesztő és játékmester: Selmeczi György
2017. május 25.
Fotó © Kotschy Gábor
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
Wagner: Parsifal
Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
2017. június 8., 21. Violeta Urmana Fotó © Ivan Balderramo
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
Dorottya Láng dalestje
Közreműködik: Helmut Deutsch – zongora
2017. június 10. Dorottya Láng Fotó © Shirley Suarez
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
Wagner: Rienzi
Koncertszerű előadás Vezényel: Sebastian Weigle
2017. június 19. Sebastian Weigle Fotó © Monika Ritterhaus
előzetes,
AJÁNLÓ
Csatlakozzon ingyenes hűségprogramunkhoz, gyűjtse a pontokat és élvezze a kedvezményeket!
mupa.hu/husegprogram
Soron kívüli büféélmény az Átriumban Rendeljen előre, és fogyasszon a szünetben kényelmesen, sorban állás nélkül!
mupa.hu
Stratégiai partnereink:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Cameron Carpenter Címlapfotó: Kotschy Gábor, Müpa A szerkesztés lezárult: 2017. május 10. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000