Müpa Műsorfüzet - Alan Gilbert és a New York-i Filharmonikusok (2017. március 28.) by Müpa Budapest

Alan Gilbert és a New York-i Filharmonikusok 2017. március 28. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

2 0 1 7

klasszikus kedvencek I TA L I A B E L L A

MĂ J.1. MĂ&#x153;PA

28 March 2017 Béla Bartók National Concert Hall

2017. március 28. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Alan Gilbert and the Alan Gilbert és a New York Philharmonic New York-i Filharmonikusok 16,222nd Concert of the New York Philharmonic

Featuring: Christina Landshamer – soprano Bartók: Music for Strings, Percussion and Celesta, Sz. 106, BB 114 1. Andante tranquillo 2. Allegro 3. Adagio 4. Allegro molto Mahler: Symphony No. 4 in G major 1. Bedächtig, nicht eilen 2. In gemächlicher Bewegung, ohne Hast 3. Ruhevoll (Poco adagio) 4. Sehr behaglich The EUROPE / SPRING 2017 tour is sponsored by J.C. Flowers & Co. Generous support is provided by Marie-Josée and Henry Kravis.

A New York-i Filharmonikusok 16 222. koncertje

Közreműködik: Christina Landshamer – szoprán Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, Sz. 106, BB 114 1. Andante tranquillo 2. Allegro 3. Adagio 4. Allegro molto Mahler: IV. (G-dúr) szimfónia 1. Bedächtig, nicht eilen 2. In gemächlicher Bewegung, ohne Hast 3. Ruhevoll (Poco adagio) 4. Sehr behaglich Az EURÓPA / TAVASZ 2017 turné szponzora a J. C. Flowers & Co. Marie-Josée and Henry Kravis nagylelkű támogatásával Tour Sponsor

Please be sure that your cell phones and electronic devices have been silenced. Photography, sound recording, or videotaping is only permitted during applause Tour Sponsor

The English summary is on page 16.

Kérjük, ellenőrizze, hogy elnémította mobiltelefonját és más elektronikus készülékét. Fotók, hang- és képfelvétel készítése kizárólag a tapsolás alatt engedélyezett.

Mahler és Bartók – egymást követő generáció szülöttei, akik között közvetlen kapcsolat nemigen észlelhető, közvetett azonban igen: azonos elődök, minták nyomán indultak el, és alakították ki egyéni stílusukat. Egyikük a hosszú 19. század embere, a német romantika egyik utolsó nagy kiteljesítője, másikuk a gépek és háborúk időszakának tanúja, aki távoli kultúrák zenéjét ötvözte az európai műzenei hagyománnyal. Mindkét alkotó döntően hatott a 20. századi zene további alakulására. Életrajzi-személyiségi párhuzamok ugyanakkor vonhatók közöttük, hiszen mindketten kérlelhetetlen következetességgel, akár súlyos konfliktusokat is vállalva álltak ki a műveik által képviselt értékek mellett; mindketten az Osztrák–Magyar Monarchiában születtek, utolsó éveiket pedig New Yorkban töltötték. A nácizmus térhódításával szembeni tiltakozásul önkéntes száműzetést vállaló Bartók Béla (1881–1945) életének minden bizonnyal legnehezebb és legboldogtalanabb időszaka volt az Amerikában töltött öt esztendő. „És most itt vagyunk

Bartók Béla

szomorú szívvel és Önnek és kedveseinek búcsút mondunk – hogy mennyi időre, vagy talán örökre, ki tudja! Nehéz, végtelenül nehéz a búcsú” – fogalmazott Bartók az 1940. október 8-án adott budapesti búcsúkoncert után. „Ez az utazás voltaképp ugrás a bizonytalanságba a biztos elviselhetetlenből” – írta egy másik levelében. Biztos lehetett abban, hogy Amerikában nem remélhet olyan anyagi biztonságot jelentő munkát, amilyet a budapesti zeneakadémiai tanári állás nyújtott. Nem is vállalt volna akármilyet; népzenekutatóként, előadásokat tartó, felvételekről népzenelejegyzést oktató, angol nyelvű és német (!) népzenét rendszerező egyetemi tanárként képzelte el magát, zongoratanítást csak végső szükség esetén vállalt volna, zeneszerzés-tanítást pedig egyáltalán nem. Ezt a rendszeres jövedelmet egészítette volna ki a koncertezés, azonban egyik elképzelésből sem lett semmi. A Columbia Egyetemen (itt díszdoktorrá avatták) délszláv népzenei felvételek lejegyzését és kiadásra való előkészítését végezte félévenként megújított szerződéssel, később a Harvard kérte fel előadássorozatra, amelyet azonban romló egészségi állapota miatt nem tudott befejezni. A koncertezési kultúra, az amerikai közönség ízlése és igénye annyira eltért az európaitól, hogy kétzongorás koncertjeik után Bartókot és feleségét nemegyszer úgy kezelte a kritika, mintha – Bartók szavaival – „az utolsók között is a legutolsó zongoristák” lennének. Ízületi fájdalmai 1942-ben kiújultak, anyagi gondjai állandósultak, a megfelelő méretű lakás elérhetetlennek bizonyult, a zongorákat bérbe adó cég mindkét hangszert visszavette tőlük. Miután 1943-ban súlyos betegség rendítette meg Bartók egészségi állapotát, az amerikai zeneszerzők egyesülete – bár nem volt tagja – fizette orvosi kezelését. Emellett Szigeti József felkereste a Bostoni Szimfonikusok vezető karmesterét, Serge Koussevitzkyt, aki megígérte, hogy művet rendel Bartóktól. Bár a New York-i Filharmonikusok levették műsorukról a repertoárjukon levő egyetlen Bartók-művet, a II. szvitet, óriási lökést adott alkotókedvének és közvetetten egészségének is, hogy egy igazi világsztár, Yehudi Menuhin tűzte műsorára műveit, az élő klasszikusok közé emelve őt. Hegedűversenyének nagy sikerű londoni előadása után sorra kapja a lelkes gratulációkat, ugyanekkor tréfálkozva említi egy levelében, hogy egyéni rekordot állított fel: sikerült 35 centért megebédelnie. Az Amerikában komponált művek, a Concerto, a hegedűre írt Szólószonáta, a III. zongoraverseny, a befejezetlenül maradt Brácsaverseny sok szempontból neoklasszikus darabok, neoromantikus színezettel, és igen távol esnek a szerző néhány évtizeddel korábbi, a fennálló zenei rendet felbolydító és a közönséget is megosztó avantgárd stílusától. Valahol a két korszak között helyezkedik el az 1930-as évek stílusa, amelynek jellegzetessége a klasszikus formavilág és az avantgárd hangzásvilág

ALAN GILBERT ÉS A NEW YORK-I FILHARMONIKUSOK

mozarti módon kiegyensúlyozott ötvözése. E középső korszak emblematikus alkotása a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, amely – akárcsak Bartók utolsó tíz évének szinte minden darabja – megrendelésre készült, a Bázeli Kamarazenekar számára, fennállásának tizedik évfordulójára. Az együttes alapító-karmestere, Paul Sacher éppen nyolcvan éve, 1937. január 21-én mutatta be Bázelben. A kiemelkedő Bartók-kutató, Kroó György szerint ez a remekmű az életműben a szintézis szerepét tölti be, amennyiben a bartóki formák, tételtípusok összefoglalása, fúga, szonátaforma, hídforma, rondó sorakoznak egymás után, valamint jellegzetes bartóki hangulatok elevenednek meg a második tétel groteszk scherzójában, a harmadik tétel éjszaka-zenéjében, a negyedik tétel ünnepi örömzenélésében. A két vonósegyüttes a színpad két oldalán helyezkedik el, izgalmas térhatást eredményezve, közöttük foglal helyet a xilofon, kisdob (más néven pergődob), cintányér, tam-tam, nagydob és üstdob, valamint a hárfa, a zongora és a cseleszta. A vezérmotívummal összekapcsolt négy tétel akár szimfóniáé is lehetne – éppen Mahlertől ismerünk lassú tétellel kezdődő szimfóniát –, de a különleges hangszer-összeállítás miatt a mű nem sorolható egyetlen, már létező műfajba sem, talán ezért adta neki Bartók a semleges Zene címet. Kiadójának írásban vázolta a kompozíció fő vonalait, felépítését, technikai paramétereit, a rá jellemző módon érzelemmentesen: I. tétel (A-ban) Fúgaszerű, szigorúan kidolgozva. Minden új téma egy kvinttel magasabbra helyezett hangnemben (2., 4., 6. stb. belépés), illetve egy kvinttel mélyebbre helyezett hangnemben (3., 5., 7. stb. belépés) lép be; emellett később 2 egymásutáni belépés többször torlasztott, néha a belépések csak a téma töredékeit hozzák. Miután mindkét irányban elérték a legtávolabbi hangnemet (Esz) – a tétel csúcspontja –, a további belépések a témát megfordításban hozzák, amíg csak ismét el nem érkeznek a főhangnembe (A). Ezzel kezdődik a Coda, amelyben a téma mindkét alakjában megjelenik. II. tétel Szonátaforma. A főhangnem C, a melléktéma G-ben. A kidolgozási részben megjelenik az I. tétel fúgatémája erősen megváltoztatva (a vonósok pengetett akkordjai és zongora), azután egy új téma, amely a IV. tétel főtémáját előlegezi, kerül imitációs feldolgozásra. A visszatérés az expozíció 2/4-es ritmusát 3/8-ra változtatja. III. tétel. (Fisz-ben) Hídforma: ABCBA. Az egyes szakaszok közé az I. tétel fúgatémájának négy szegmentuma illeszkedik. IV. tétel (A-ban) Formai váz: ABACDEDFGA: a G-szakasz az I. tétel fúgatémáját hozza, eredeti kromatikus alakját diatonikussá tágítva.

Gustav Mahler (1860–1911) életének nagy részében operakarmesterként dolgozott, azonban egyetlen operát sem írt. Ljubljana, Kassel, Prága, Lipcse, Budapest, Hamburg, Bécs után az ő pályáján is új korszakot jelentett a New Yorkban eltöltött utolsó négy esztendő. Ide a mai Filharmonikusok jogelődje, a Philharmonic Society első női elnöke, Mary Seney Sheldon hívta meg zeneigazgatónak 1909 tavaszától. Ezzel Mahler régi vágya teljesült, hiszen így mint előadóművész kizárólag hangversenytermi dirigensként dolgozhatott. „Boldog vagyok, hogy végre egyszer az életemben élvezhetem ezt – amellett, hogy rendkívül hasznosnak tartom az operakarmesterséget, mert az a technika Gistav Mahler teljesen más; meggyőződésem, hogy korábbi hangszerelési hiányosságaim abból is fakadtak, hogy a színházi akusztikához szoktam. Miért nem tudta ezt nekem sem Németország, sem Ausztria megadni?” – írta egy levelében. Első évadában negyvenhat koncertet vezényelt, a 1910/11-es évadban pedig negyvenkilenc koncertet tervezett, harmincnyolc zeneszerző kilencvennégy kompozíciójával. 1910. december 5–10. között New Yorkon kívül hat másik városban vezényelte a zenekart, mindezt folyamatosan romló egészségi állapotban. 1911 januárjában Wagner-műsort vezényelt az együttessel Philadelphiában és Washingtonban; 17-én és 20-án modern szerzők műveiből összeállított műsort adott elő: Hans Pfitzner egyik nyitánya és Richard Strauss Hősi élet című szimfonikusok költeménye között a IV. szimfóniával – utolsó alkalomként, hogy saját művét dirigálta, egy hónappal élete utolsó hangversenye és négy hónappal halála előtt. Mint megvallotta, első négy szimfóniája tartalmában és szerkezetében önálló tetralógiaként is értelmezhető, a kapcsolódást erősíti, hogy ezeket a műveket áthatják A fiú csodakürtje versgyűjtemény költeményeire írt dalok és a hangszeres utalások ezekre a dalokra. Mahler legrövidebb, 1900-ban befejezett IV. szimfóniája tehát a tetralógia lezárása, csendes epilógus az ifjonti hevületű Első, az eksztatikus Második, a filozofikus mélységű Harmadik után. Mint azt a feleség szerepére pályázó Natalie Bauer-Lechnernek megvallotta, szimfonikus humoreszket szeretett volna írni. Ez a könnyedség jellemzi szinte végig a szimfóniát, mely talán legderűsebb mind közül. A Bartókéhoz hasonlóan ez is nagyban neoklasszikus mű, letisztult

formavilággal, amelyben sokszor mozarti zenekar szól a nagy romantikus szimfonikus együttes helyett, sőt a bécsi klasszikából ismert gesztusok is visszaköszönnek benne. Az első tétel szabályos szonátaforma, főtémával, átvezető résszel, melléktémával, zárótémával, majd kidolgozási résszel és a négy téma variált visszatérésével. Egyik érdekessége, hogy megszólal benne az a gyászinduló-téma trombitán, amellyel majd az V. szimfónia első tételét kezdi a szerző, de itt nem követi folytatás. Második tétele kedélyes Ländler, amelynek különlegessége, hogy a koncertmesternek két hegedűt kell a keze ügyében tartania: az egyik a hagyományosnál egész hanggal feljebb hangolt, ezen a szerzői utasítás szerint úgy kell játszani, mint egy népi hegedűn. A lassú, Ruhevoll (nyugodtan) feliratú harmadik tételt szinte folytatja a negyedik, az 1892-ben komponált Das himmlische Leben (Élet a mennyben) című dal, amelyet a szimfónia piramisszerkezetének csúcsaként emlegetett Mahler, az előző három tétel motívumainak összetalálkozásával. Tartalmilag is talán ez az a tétel, amely utólag megmagyarázza, elmondja, mit hallottunk az első háromban. Túlvilági nyugalom, bölcs derű hatja át. „Élvezzük az égi örömöket, ezért a földieket elkerüljük. Nem hallatszik a világ zaja az égbe, minden a legszelídebb békében él” – e sorokkal kezdődik a dal, majd több versszak után, jelentőségteljes várakozást követően így fejeződik be: „Nincs a földön olyan zene, amely a miénkhez hasonló lenne. […] Angyali hangok vidítják érzékeinket, hogy minden örömre ébredjen.” Mahlerről írott monográfiájában érzékletesen jellemezte és helyezte el az életműben a IV. szimfóniát a fiatalabb pályatárs és barát, Bruno Walter, aki előrehaladott korára hivatkozva 1942-ben visszautasította a New York-i Filharmonikusok zeneigazgatói posztjára érkező ajánlatot, és aki Bartókhoz hasonlóan kényszerből települt át az Egyesült Államokba 1939-ben: „Mert most már, mint valami álomban, úgy érezte, a magasba emelkedik, és nincs többé talaj a lába alatt. Ilyen lebegő állapotról tanúskodik a Negyedik zenéje; sőt zárótételében még tematikusan is a Harmadik angyaltételéhez kapcsolódik, és egész hangvételében is annak lelki irányát követi. Mahler a patetikus művek után vidámságra, derűre vágyott, és megalkotta a Negyedik idilljét, melyben bensőséges áhítat álmodja égi álmát. Mert a mű atmoszférája álomszerű és irreális – titokzatos mosoly, sajátos humor leplezi az ünnepélyességet, amely a Harmadikban nyíltan szólalt meg. A Negyedik meséjében lebegő és súlytalan mindaz, ami a régebbi művekben hatalmas és patetikus volt – az angyal gyengéd hangja erősíti meg azt, amit a Másodikban és a Harmadikban a próféta látott és teli torokból hirdetett. Az emelkedettség és földtől való eltávolodás üdvözült érzése hat a zene általános karakterére, de a Harmadikkal ellentétben, úgyszólván a távolból;

a három zenekari tétel lezajlik anélkül, hogy az oly sajátságos alaphangulat, amelyből e tételek származnak, határozottabb képzetekké állna össze. Még az első tételbeli, már említett Kleiner Appell [kis sorakozó – Mahler kifejezése a kidolgozási részt lezáró trombitafanfárra] sem értelmezhető költészeti szempontból egy nagyobb látomás részeként. Az első tételben és a Das himmlische Lebenben a bohókás humor hangja uralkodik, amely különös módon összecseng a mű alaphangját adó átszellemültséggel. A Scherzo valami félelmetes meserészlet-féle; démoni hegedűszólója és a bájos trió érdekes ellentétet alkot a szimfónia többi részével, anélkül, hogy elhagyná a könnyedség és titokzatosság hangját. Az Andante [harmadik tétel] mélységes nyugalmáról és tiszta szépségéről azt mondta nekem Mahler, hogy írás közben valamelyik templomi síremlék víziója jelent meg előtte; fekvő kőalak, amely örök álomba szenderülten, keresztbefont karral ábrázolja az elhaltat. Az utolsó tételben végül a megzenésített vers szavai festik azt a légkört, amelyből a Negyedik zenéje született; a gyermeki örömök, amelyeket ábrázol, a mennyei üdvösséget szimbolizálják, és csak a végén, amikor a legmagasabb rendű örömként a zenét nevezi meg, csak akkor vált át a humor hangja lágyan valamilyen megdicsőült ünnepélyességbe.” Írta: Várkonyi Tamás

Felhasznált irodalom: Büky Virág: Bartók Béla és Pásztory Ditta Amerikában (online publikáció: www.ligetmuhely.com) Kroó György: Bartók-kalauz (3. kiadás, Zeneműkiadó, Budapest, 1980) Jeremy Barham (szerk.): The Cambridge Companion to Mahler (Cambridge University Press, 2007) Bruno Walter: Mahler (fordította: Fazekas Anna; Gondolat Kiadó, Budapest, 1981)

ALAN GILBERT ÉS A NEW YORK-I FILHARMONIKUSOK

Alan Gilbert Fotó © David Finlayson

Christina Landshamer Fotó © Marco Borggreve

Alan Gilbert a New York-i Filharmonikusok 2009-ben hivatalba lépett zeneigazgatójaként létrehozta a rezidens zeneszerző, rezidens művész és együttműködő művész posztokat, a CONTACT! kortárs zenei sorozatot, valamint a NY PHIL BIENNIAL és a New York Philharmonic Global Academy eseményeket. A zenekar élén töltött utolsó évadát Alan Gilbert négy olyan programmal fejezi be, amelyek különleges jelentőséggel bírnak számára. Ezek között szerepel Beethoven IX. szimfóniája Schönberg Egy varsói menekült című kantátájával társítva, Wagner A Rajna kincse című operájának koncertszerű előadása, és egy olyan kutatás, amely azt vizsgálja, hogyan képes a zene pozitív változásokat elérni a világban. Évadának további kiemelkedő eseményei közé tartoznak ősbemutatók, Mahler IV. szimfóniájának előadása, a Woody Allen rendezte Manhattan című film zenéjének élőben történő megszólaltatása, valamint koncertek Sanghajban és Santa Barbarában. Alan Gilbert a Stockholmi Királyi Filharmonikus Zenekar tiszteletbeli karmestere, a hamburgi NDR Szimfonikus Zenekar egykori első vendégkarmestere, a Juilliard School karmesteri és zenekari tanulmányok tanszékének vezetője. Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja (2014), megkapta a Foreign Policy Association medálját (2015), a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének tiszti fokozatát (2015), valamint a New York-i Egyetem Lewis Rudin-díját New York város példamutató szolgálatáért (2016). Christina Landshamer a német nyelvű dal-, oratóriumés operarepertoár kiemelkedő előadóművésze. A Münchenben született szoprán számos alkalommal közreműködött Mahler IV. szimfóniájának előadásában – a lipcsei Gewandhaus Zenekara és Riccardo Chailly lemezén is ő hallható. Fellépett továbbá a Berlini Filharmonikusokkal, a Francia Nemzeti Zenekarral, valamint olyan világhírű dirigensekkel, mint Fischer Ádám, Nikolaus Harnoncourt, Ton Koopman, Roger Norrington, Simon Rattle és Christian Thielemann. Egy Philippe Herreweghe vezényelte produkcióban a magyar közönség is hallhatta a Müpa 2015-ös Régizene Fesztiválján.

A New York-i Filharmonikusok évente ötvenmillió zenekedvelővel áll kapcsolatban koncertek, oktatási projektek, közvetítések és Digitális Archívuma révén. A 2016/17-es évad a 175. a zenekar történetében, egyben Alan Gilbert zeneigazgató búcsúévada. A Filharmonikusok mindig is támogatta a kortárs zene ügyét, többek között olyan új kezdeményezésekkel, mint a NY PHIL BIENNIAL. A városszerte évente megrendezett, Didi és Oscar Schafer által lehetővé tett ingyenes parkkoncerteket (Concerts in the Parks) az Ingyenes Filharmonikus Péntekek (Philharmonic Free Fridays) egészítik ki, továbbá olyan oktatási programok, mint a népszerű Fiatalok Koncertjei sorozat (Young People’s Concerts), valamint a New York Philharmonic Global Academy. A New York-i Filharmonikusok világszerte megtalálható együttműködő partnereivel készít fel pályakezdés előtt álló zenekari muzsikusokat, nemegyszer koncerteken beültetve őket a kottapult mögé. Amerika legrégebbi szimfonikus zenekara 63 ország 432 városában lépett fel, és régóta médiaszereplő – napjainkban élő koncerteket oszt meg letöltésekkel és online. Alan Gilbert 2009-ben lett zeneigazgató, olyan óriásokat követve ezen a poszton, mint Bernstein, Toscanini és Mahler.

ALAN GILBERT ÉS A NEW YORK-I FILHARMONIKUSOK

A New York Philharmoic This Week című műsor a WFMT rádión hallható, évente 52 alkalommal – további információ a nyphil.org honlapon. A New York-i Filharmonikusok koncertfelvételei – Alan Gilbert and the New York Philharmonic – letölthetőek valamennyi fontosabb online videoletöltő oldalról. További információ a nyphil.org/watchlisten honlapon. Kövesse a New York-i Filharmonikusokat a Facebook, Twitter, Instagram, Tumblr, YouTube közösségi portálokon.

Fotó © Chris Lee

New York Philharmonic 2016/2017-es évad

ALAN GILBERT, zeneigazgató Joshua Gersen, társkarmester Leonard Bernstein, tiszteletbeli karmester, 1943–1990 Kurt Masur, örökös zeneigazgató, 1991–2015 Esa-Pekka Salonen, Marie-Josée Kravis rezidens zeneszerzői cím Leonidasz Kavakosz, Mary and James G. Wallach rezidens művészi cím HEGEDŰ Frank Huang, koncertmester The Charles E. Culpeper Chair Sheryl Staples, első társ-koncertmester The Elizabeth G. Beinecke Chair Michelle Kim, társ-koncertmester The William Petschek Family Chair Quan Ge Hae-Young Ham The Mr. and Mrs. Timothy M. George Chair Lisa GiHae Kim Kuan Cheng Lu+ Kerry McDermott Anna Rabinova Charles Rex+ The Shirley Bacot Shamel Chair Fiona Simon Sharon Yamada Shanshan Yao Elizabeth Zeltser The William and Elfriede Ulrich Chair Yulia Ziskel The Friends and Patrons Chair

Lisa Kim, szólamvezetői feladatkörrel Soohyun Kwon*** In Memory of Laura Mitchell Duoming Ba The Joan and Joel I. Picket Chair Hannah Choi Marilyn Dubow The Sue and Eugene Mercy, Jr. Chair Hyunju Lee Joo Young Oh Daniel Reed Marié Rossano Mark Schmoockler Na Sun+ The Gary W. Parr Chair Vladimir Tsypin Jin Suk Yu Brian Fox++ Marta Krechkovsky++ Conway Kuo++ Ji Min Lee++ Sarah O’Boyle++ Suzanne Ornstein++ Sarah Pratt++ Alisa Wyrick++ Jungsun Yoo++ BRÁCSA Cynthia Phelps, szólamvezető The Mr. and Mrs. Frederick P. Rose Chair Rebecca Young* The Joan and Joel Smilow Chair The Norma and Lloyd Chazen Chair Dorian Rence Katherine Greene The Mr. and Mrs. William J. McDonough Chair

Vivek Kamath Peter Kenote Kenneth Mirkin Judith Nelson Rémi Pelletier Robert Rinehart The Mr. and Mrs. G. Chris Andersen Chair David Creswell++ Robert Meyer++ CSELLÓ Carter Brey, szólamvezető The Fan Fox and Leslie R. Samuels Chair Eileen Moon* The Paul and Diane Guenther Chair Eric Bartlett Patrick Jee Elizabeth Dyson+ The Mr. and Mrs. James E. Buckman Chair Alexei Yupanqui Gonzales Maria Kitsopoulos The Secular Society Chair Sumire Kudo Qiang Tu Nathan Vickery Ru-Pei Yeh The Credit Suisse Chair in honor of Paul Calello Susannah Chapman++ Wilhelmina Smith++ NAGYBŐGŐ Timothy Cobb, szólamvezető Max Zeugner* The Herbert M. Citrin Chair Blake Hinson** Satoshi Okamoto

Randall Butler The Ludmila S. and Carl B. Hess Chair David J. Grossman Orin O’Brien Isaac Trapkus Rion Wentworth FUVOLA Robert Langevin, szólamvezető The Lila Acheson Wallace Chair Yoobin Son Mindy Kaufman The Edward and Priscilla Pilcher Chair Blair Francis++ PICCOLO Mindy Kaufman OBOA Liang Wang, szólamvezető The Alice Tully Chair Sherry Sylar* Robert Botti The Lizabeth and Frank Newman Chair Grace Shryock++ ANGOLKÜRT Grace Shryock++ KLARINÉT Anthony McGill, szólamvezető The Edna and W. Van Alan Clark Chair Pascual Martínez Forteza*** The Honey M. Kurtz Family Chair Amy Zoloto Pavel Vinnitsky++

ALAN GILBERT ÉS A NEW YORK-I FILHARMONIKUSOK

ESZ-KLARINÉT Pascual Martínez Forteza BASSZUSKLARINÉT Amy Zoloto KONTRABASSZUS-KLARINÉT David Gould++ FAGOTT Judith LeClair, szólamvezető The Pels Family Chair Kim Laskowski* Roger Nye The Rosalind Miranda Chair in memory of Shirley and Bill Cohen Arlen Fast KONTRAFAGOTT Arlen Fast KÜRT Philip Myers, szólamvezető Richard Deane* R. Allen Spanjer The Rosalind Miranda Chair Leelanee Sterrett Howard Wall The Ruth F. and Alan J. Broder Chair Alana Vegter++ TROMBITA Christopher Martin, szólamvezető The Paula Levin Chair Matthew Muckey* Ethan Bensdorf Thomas Smith

HARSONA Joseph Alessi, szólamvezető The Gurnee F. and Marjorie L. Hart Chair Colin Williams* David Finlayson The Donna and Benjamin M. Rosen Chair BASSZUSHARSONA George Curran The Daria L. and William C. Foster Chair TUBA Alan Baer, szólamvezető Morris Kainuma++ TIMPANI Markus Rhoten, szólamvezető The Carlos Moseley Chair Kyle Zerna** ÜTŐHANGSZEREK Christopher S. Lamb, szólamvezető The Constance R. Hoguet Friends of the Philharmonic Chair Daniel Druckman* The Mr. and Mrs. Ronald J. Ulrich Chair Kyle Zerna Sean Ritenauer++ Joseph Tompkins++ HÁRFA Nancy Allen, szólamvezető The Mr. and Mrs. William T. Knight III Chair June Han++ BILLENTYŰS HANGSZEREK In Memory of Paul Jacobs CSEMBALÓ Paolo Bordignon+

ZONGORA Eric Huebner The Anna-Maria and Stephen Kellen Piano Chair Steven Beck++ ORGONA Kent Tritle+ KOTTATÁROSOK Lawrence Tarlow, vezető Sandra Pearson** Sara Griffin**+ ZENEKARI TITKÁROK Carl R. Schiebler (1937–2016), zenekari titkár Valerie Petrov, a zenekari titkár asszisztense MŰSZAKI VEZETŐ Joseph Faretta HANGFELVÉTELI IGAZGATÓ Lawrence Rock * társ- szólamvezető ** helyettes szólamvezető *** társ-szólamvezetői feladatkörrel + távollevő ++ helyettes/kisegítő A New York-I Filharmonikusok a vonósok ülésrendjét forgó rendszerben alakítja ki, ők a listában ábécésorrendben szerepelnek. TISZTELETBELI TAGOK Emanuel Ax Stanley Drucker Zubin Mehta

NEW YORK-I FILHARMONIKUSOK Oscar S. Schafer, főigazgató Matthew VanBesien, elnök Katherine E. Johnson, kommunikációs alelnök Miki Takebe, produkciós és turnészervezési alelnök Elizabeth Lee, informatikai és technológiai társ-igazgató Patrick O’Reilly, produkciós asszisztens Brendan Timins, turnészervezési és produkciós igazgató Galiya Valerio, a zeneigazgató asszisztense Pamela Walsh, művészeti titkár Valerie Whitney, berendezési és szervezési menedzser Peter Ganzer, technikus Robert W. Pierpont, technikus Robert Sepulveda, technikus Hans Wert, technikus A hangszerek használatát részben a Richard S. and Karen LeFrank Endowment Fund teszi lehetővé. A New York-i Filharmonikusok műsoraikhoz közpénzekből a következő intézményektől kapnak hozzájáruló támogatást: New York City Department of Cultural Affairs, City Council, the National Endowment for the Arts, the New York State Council on the Arts, with the support of Governor Andrew Cuomo and the New York State Legislature. A New York-i Filharmonikusok hivatalos zongorája a Steinway.

Summary In the 175th anniversary year of the New York Philharmonic’s foundation and in the final year his tenure, Alan Gilbert will be fifteenth in line after Gustav Mahler – and also follow in the footsteps of music directors Zubin Mehta, Kurt Masur and Lorin Maazel – when he brings his world-famous orchestra to Müpa Budapest to play works by two composers born in the Austro-Hungarian Empire. Although separated by a generation, both artists resided in New York City in their latter days. Disenchanted with growing fascism in Europe, Béla Bartók spent what were by all accounts the five most difficult and unhappy years of his life in self-imposed exile in the United States. “This journey is a leap into the unknown from that which was known to be unbearable,” as he wrote in a letter. Nevertheless, many of the pieces he composed in the New World or on his way there have become popular classics. One such masterpiece is his Music for Strings, Percussion and Celesta, written in 1936 for the tenth anniversary of the Basel Chamber Orchestra. It’s a thrilling work full of Bartókian atmosphere, partly because of the chosen set of instruments and partly due of the uniqueness of its orchestral arrangement and colours. The enigmatically labyrinthine fugue of the first movement – employed to hair-raising affect in Stanley Kubrick’s film The Shining – is followed by a tempestuous scherzo, the nocturnal ambience of the third movement and a joyously festive finalé. Gustav Mahler’s Symphony No. 4 is one of the Austrian composer’s last works to use the collection of poems Des Knaben Wunderhorn in either an instrumental or choral setting. As Bruno Walter wrote in the monograph dedicated to his friend: “After all those emotive works, Mahler yearned for gaiety and cheer and composed his fourth idyll, reverently dreaming its intimate dream”. The final movement, an image of everyday celestial life, will be sung by German soprano Christina Landshamer, a soloist of world-renowned opera and oratorio productions.

143x85.pdf

9/4/16

11:40 PM

R. Strauss: József-legenda

Közreműködik: Szegedi Kortárs Balett, Nemzeti Filharmonikus Zenekar Koreográfia: Juronics Tamás Vezényel: Stefan Soltesz

2017. április 7.

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

René Jacobs és az Akademie für Alte Musik Berlin

Bach: Máté-passió

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Daniele Gatti és a Mahler Chamber Orchestra

2017. április 17.

Marcelo Álvarez áriaestje

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Kocsár Balázs

2017. április 28.

Bellini: A puritánok

Közreműködik: a Kolozsvári Opera Énekkara, Pannon Filharmonikusok Vezényel: Riccardo Frizza

2017. május 18., 21.

Jessica Pratt

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

Wagner: Parsifal

Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

előzetes,

AJÁNLÓ

Stratégiai partnereink:

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Címlapfotó: Chris Lee A szerkesztés lezárult: 2017. március 22. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000