RÉGIZENE FESZTIVÁL Philippe Jaroussky és az Ensemble Artaserse 2017. február 19. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
RÉGIZENE
Fesztivál 2017 2017. február 19.– március 4.
2017. február 19., 19.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Philippe Jaroussky és az Ensemble Artaserse
Koncertmester: Alessandro Tampieri Händel-est
2017. február 27., 19.30 / Fesztivál Színház
Europa Galante
Vezényel: Fabio Biondi Hasse: Pyramus és Thisbe • Desirée Rancatore, Vivica Genaux, Emanuele D’Aguanno
2017. március 1., 19.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Simone Kermes: Vihar
Közreműködik: Cappella Gabetta • Művészeti vezető: Andrés Gabetta 2017. március 2., 19.00 / Fesztivál Színház
Bach Consort Wien
Monteverdi: Selva morale e spirituale – részletek • Marini: Per ogni sorte di strumento, op. 22 – részletek
2017. március 3., 17.00 / Üvegterem
Barokk triók
Lachegyi Róza, Szabó Zsolt, Szokos Augustin Veracini, Leclair, Bach
2017. március 4., 19.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Rameau: Naïs
Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György
3 19 February 2017 Béla Bartók National Concert Hall
2017. február 19. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
EARLY MUSIC FESTIVAL RÉGIZENE FESZTIVÁL Philippe Jaroussky and Philippe Jaroussky és the Ensemble Artaserse az Ensemble Artaserse
Concertmaster: Alessandro Tampieri
Koncertmester: Alessandro Tampieri
George Frideric Handel: Radamisto, HWV 12 – Overture Flavio, HWV 16 – Son pur felice… Bel contento Concerto Grosso in G major, op. 6, No. 1 – IV. Allegro Siroe, HWV 24 – Son stanco... Deggio morire, o stelle Concerto Grosso in C minor, op. 6, No. 8 – II. Grave, III. Andante; Allegro Imeneo, HWV 41 – Se potessero i sospir miei Concerto Grosso in A minor, op. 6, No. 4 – III. Largo, IV. Allegro Radamisto – Vieni d’empietà… Vile! Se mi dai morte
Georg Friedrich Händel: Radamisto, HWV 12 – Nyitány Flavio, HWV 16 – Son pur felice… Bel contento G-dúr concerto grosso, op. 6, No. 1 – IV. Allegro Siroe, HWV 24 – Son stanco... Deggio morire, o stelle c-moll concerto grosso, op. 6, No. 8 – II. Grave, III. Andante; Allegro Imeneo, HWV 41 – Se potessero i sospir miei a-moll concerto grosso, op. 6, No. 4 – III. Largo, IV. Allegro Radamisto – Vieni d’empietà… Vile! Se mi dai morte
Concerto Grosso in F major, op. 6, No. 2 –III. Largo Giustino, HWV 37 – Chi mi chiama alla gloria?... Se parla nel mio cor Concerto Grosso in G minor, op. 6, No. 6 – II. Allegro ma non troppo Concerto Grosso in G major, op. 3, No. 3 – Largo e staccato; Allegro Tolomeo, HWV 25 – Inumano fratel… Stille amare Concerto Grosso in A minor, op. 6, No. 4 – I. Larghetto affetuso, II. Allegro Radamisto – Ombra cara Conceto Grosso in G major, op. 3, No. 3 – III. Allegro Flavio – Privarmi ancora… Rompo i lacci The English summary is on page 11.
F-dúr concerto grosso, op. 6, No. 2 –III. Largo Giustino, HWV 37 – Chi mi chiama alla gloria?... Se parla nel mio cor g-moll concerto grosso, op. 6, No. 6 – II. Allegro ma non troppo G-dúr concerto grosso, op. 3, No. 3 – Largo e staccato; Allegro Tolomeo, HWV 25 – Inumano fratel… Stille amare a-moll concerto grosso, op. 6, No. 4 – I. Larghetto affetuso, II. Allegro Radamisto – Ombra cara G-dúr conceto grosso, op. 3, No. 3 – III. Allegro Flavio – Privarmi ancora… Rompo i lacci
4
A kontratenor egyenjogúsítása Manapság, ha a kontratenor szót halljuk, legtöbbünknek Philippe Jaroussky neve jut elsőként eszünkbe. A francia művész, aki a napokban ünnepelte harminckilencedik születésnapját, valóban lélegzetelállító karriert futott be viszonylag rövid idő alatt, és ma hangfaja egyik vezető művészének számít. Világos, szopránhoz hasonlatos hangjának, bravúros virtuozitásának, kisfiúsan megnyerő külsejének és dinamikus személyiségének köszönhetően rendkívül népszerű a koncertpódiumon és a YouTube-on egyaránt. Gyakran mondják rá: az a kedves fiatalember angyalhanggal. Jaroussky azonban ki nem állhatja, ha így minősítik, hiszen angyalnak lenni unalmas is, valószerűtlen is. Talán ezért is ügyel arra, hogy repertoárja minél szélesebb legyen, olyan szerepeket tartalmazzon, amelyekben az angyali mellett ördögi arcát is megmutathatja. Sokoldalúsága valóban lenyűgöző, hangja ugyanolyan tisztán és kifinomultan szól Pergolesi Stabat Materében, mint a híres kasztrált énekes, Farinelli számára komponált bravúráriákban, Bach és Telemann egyházi kantátáiban és a Verlaine verseire írt francia dalokban. „Hihetetlenül sok izgalmas dolog létezik a zenében, büntetést érdemelnék, ha ezeket kihagynám” – nyilatkozta egyszer. Ám az tagadhatatlan, hogy a közönség leginkább barokk darabokban szereti hallani őt, származzanak bár elfeledett szerzőktől, például Agostino Steffanitól, vagy a közismert nagy mesterektől, így Vivalditól vagy Händeltől. „Sosem énekeltem fiúkórusban – emlékszik vissza a kezdetekre. – Először hegedültem, és tizennyolc éves koromban kezdtem el énekelni. Akkoriban még meglehetősen erőtlen szoprán Fotó © Simon Fowler
hangom volt, mint egy kisfiúnak. Ennek ellenére közöltem az énektanárnőmmel, akihez egyébként mindmáig járok, hogy bízzon bennem, mert kontratenor lesz belőlem. Fura, hogy ilyet mondtam tizennyolc évesen, de el tudtam képzelni, milyen lesz a hangom, ha türelmesen dolgozom rajta. Tanárnőm is meglepődött, mert már két év alatt annyit fejlődtem, hogy koncerteken is felléphettem. Kezdetben nagyon világos és magas volt a hangom, aztán néhány évvel később azt hittem, mélyül majd, mint az alt, és elkezdtem mélyebb szerepeket énekelni. De kiderült, hogy bár az évek során változott a hangom, fiatalkori magasságát megőrizte.” Noha a kontratenor hangfaj manapság rendkívüli népszerűségnek örvend, sokan mégis titokzatosnak tartják. Hangzása egyfelől a barokk kor kasztrált énekeseit juttatja eszükbe, másfelől azt a technikát, amelyet falzettnek hívnak. „A »falzett« szerintem rettenetes szó, mintha az illetőnek fals lenne a hangja, nagyon nem szeretem ezt a kifejezést – tiltakozik Jaroussky. – Én fejhangon énekelek, ugyanúgy, mint egy szoprán vagy egy mezzoszoprán. De nem ezek a technikai dolgok a legfontosabbak. Igyekszem megtartani a hangom természetes hangzását, és minél szabadabban énekelni. Valójában semmi rejtélyes nincs ebben. Kontratenorok már azelőtt is léteztek, hogy megjelentek volna a kasztrált énekesek, de én is érzékelem, hogy mostanában jelentősen megnőtt irántunk az érdeklődés. Azt hiszem, ennek részben az az oka, hogy az emberek szeretnék tudni, milyen lehetett egy kasztrált hang. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kasztrált énekesek hangszálai ugyanolyan méretűek maradtak, mint egy kisfiúé, a hangjuk tehát valószínűleg teljesen másképpen szólt, a miénknél sokkal csillogóbban. Ahhoz azonban, hogy ezt a csodálatos hangzást elérjék, alá kellett vetniük a fiúkat a kasztrálás förtelmes és undorító eljárásának. Tudjuk, hogy a megcsonkított gyerekeknek összesen körülbelül az egy százaléka jutott el az operaszínpadokra. Borzasztó dolog volt ez, szerencse, hogy ma már ilyesmi nem létezik.” A kontratenor hang újabban megfigyelhető térhódítása jól illeszkedik abba a leglátványosabban a divatvilágban jelentkező androgün trendbe, amely elmossa a két nem közötti határokat. Bár Jaroussky soha egy pillanatra sem hangzik nőiesnek, az interneten mégis sokan találgatják szexuális irányultságát. „Nem szeretek a magánéletemről beszélni, szerintem klasszikus zenészként erre nincs is szükségem. A múltban ez másképpen volt, a híres angol énekes, Alfred Deller kissé megszállottan mutogatta a nyilvánosság előtt a gyerekét, mert attól félt, hogy melegnek hiszik. Egyébként semmiféle összefüggés nincs a kontratenor hang és a homoszexualitás között. De ez nem is érdekes. Az érdekes az, hogy ilyen hang birtokában sokkal könnyebb feminin érzelmeket kifejezésre juttatni. Kontratenornak lenni egyfajta kifejezése annak, milyen lehet egy férfi. Felfedezheti a nőies oldalát, és érzelmek egész sorát mutathatja meg. Már rég a múlté a romantikus elképzelés a bátor hősről, aki elindul a háborúba. Én egyszerre lehetek férfi és énekelhetek magas hangon. Hol itt a probléma? Ugyanígy lehet valaki nő és járhat közben dolgozni.”
PHILIPPE JAROUSSKY ÉS AZ ENSEMBLE ARTASERSE
5
6
A művész életében mostanában Händel jelenti az egyik középpontot: nemrégiben jelent meg DVD-n a zeneszerző Theodora című oratóriumának felvétele, amelyen Jaroussky énekli a címszereplő szerelmét, a kereszténnyé lett római tisztet, Didümoszt, az idén januárban pedig egy másik Händel-műben, az Alcina című opera seriában lépett fel a zürichi operaházban. A Radamisto – amelynek a mai műsor első számaként a nyitánya hangzik el – Londonban született 1720-ban, ősbemutatóján részt vett I. György király is. A fiatal Händel 1711-ben érkezett az angol fővárosba, alapos, Olaszországban szerzett operaszerzői tapasztalattal a háta mögött. Már első olasz stílusú londoni operájával, a Rinaldóval meghódította a helyi közönséget, nyolc évvel később pedig kinevezték a királyi pártfogást élvező Royal Academy of Music zeneigazgatójának. Ebbéli minőségében nemcsak komponálnia kellett a társulat számára, hanem ő felügyelte a zenekart, valamint válogatta ki a főszerepekre a sztárénekeseket. A Royal Academy számára írt első darabja, a Radamisto cselekményében Tacitus római Évkönyveiből merít, bonyolult szerelmi sokszögeken, cseleken és ellencseleken keresztül visz el a boldog végig. Az opera némiképp átdolgozott változata néhány hónappal később még átütőbb sikert aratott, köszönhetően nem utolsósorban a címszerepet éneklő Francesco Bernardi, művésznevén Senesino magával ragadó alakításának. A kasztrált alt egyfelől az angol közönség bálványának, másfelől Händel kedvenc kollégájának számított; ez volt az első közös munkájuk, és jóllehet kapcsolatukat végig szenvedélyes veszekedések jellemezték, Senesino a komponista összesen huszonegy operájának és számos oratóriumának premierjén énekelte a főszerepet. Radamisto herceg harmadik felvonásbeli két áriája, a Vieni d’empietà mostro crudele, illetve a Vile! Se mi dai morte akkor hangzik el, amikor nagyon úgy tűnik, hogy a címszereplő nem éri meg a darab végét. Tiridates király ugyanis, aki szerelmes Radamisto feleségébe, Zenobiába, ki akarja végeztetni a herceget, ezért a házastársak könnyes búcsút vesznek egymástól. Az est második részében még egy részletet hallhatunk ugyanebből az operából. Az Ombra cara kezdetű áriával a történetnek ahhoz a részéhez ugrunk vissza, ahol Radamisto és Zenobia menekülni próbál a király elől, és az asszony elkeseredésében beleveti magát a folyóba. A gyászoló férj ezzel az áriával siratja el holtnak hitt feleségét, imádkozva azért, hogy a lelke békére leljen, majd bosszút esküszik. Ugyancsak a Royal Academy of Music számára készült az 1723-ban bemutatott Flavio, a lombardok királya, amelyből szintén két részlet hangzik el ma este. A darab mesterien ötvözi a tragikus és a komikus elemeket, és érdekessége, hogy benne a zeneszerző korának valamennyi fő hangfaja szerepet kap: a szoprán, az alt, a kasztrált alt, a tenor és a basszus. Az egyik főszerepet, Guidót ebben az operában is Senesino énekelte, míg Emiliát a londoni operavilág egyik szoprán sztárja, a parmai születésű Francesca Cuzzoni. Guido Son pur felice…
kezdetű recitativója, majd az azt követő Bel contento ária az ifjú férj boldogságáról árulkodik, aki éppen most kötött házasságot szerelmével, Emiliával. Az idillnek azonban hamar vége szakad, mert a fiatalasszony apja összeveszett Guido apjával, ezért azt követeli a lányától, hogy az hagyja ott a párját. A hír hallatán a férfi lelkében birokra kel egymással a szerelem és a fiúi kötelesség, erről szól a Privarmi ancora… Rompo i lacci ária. Győztes csapaton ne változtass! – ennek a jelszónak a jegyében született meg 1728-ban a Siroe, Perzsia királya, a tizenkettedik a Royal Academy számára komponált Händel-operák sorában. Ahogyan az előző két ismertetett műnek, ennek az olasz nyelvű librettóját is Nicola Francesco Haym írta, a főszerepekben pedig a londoni közönség (és a szerző) kedvenc énekesei léptek színpadra: Senesino, Francesca Cuzzoni és mellette a másik nagyszerű szoprán, Faustina Bordoni. A két énekesnő megosztotta a londoni közönséget, rajongóik egy alkalommal a királyné jelenlétében kaptak hajba a színházban. Maguk a művésznők azonban kollegiális viszonyt ápoltak egymással, korábban is felléptek már együtt Olaszországban, és mindketten tovább dolgoztak a Royal Academy társulatában mindaddig, amíg anyagi nehézségek miatt a társulat fel nem oszlott. A Son stanco ariosóban és az azt követő Deggio morire, o stelle áriában a címszereplő trónörökös éppen a halálra készül, mert különféle félreértések eredményeként apja, a király ki akarja végeztetni. Az 1740 novemberében bemutatott Imeneo több átdolgozáson is átesett, így sem nyerte el azonban Händel egyik közeli munkatársa, Charles Jennens tetszését (tőle származik többek közt a Messiás szövegkönyve). A librettista úgy nyilatkozott, hogy ez az opera „Händel legrosszabb műve”, bár – tette hozzá – „az áriák fele azért jó”. Az Imeneo valóban azzal a furcsa tanulsággal zárul, hogy az ember ne a szívére, hanem az eszére hallgasson, és vágyai helyett a hála és a becsület érzésének engedelmeskedjen. A Se potessero i sospir miei kezdetű ária akkor hangzik el, amikor az első felvonás elején a férfi főszereplő, Trinito értesül arról, hogy szerelmét, Rosmenét kalózok elrabolták. Idővel ugyan kiderül, hogy a lányt kiszabadította a címszereplő, ám cserében Rosmenének hozzá és nem eredeti vőlegényéhez kell feleségül mennie, s e döntésének helyességében a zárókórus is megerősíti. Az első előadáson Trinito szerepét a kasztrált mezzoszoprán, Giovanni Battista Andreoni énekelte. A Giustinót Händel az 1736/37-es évadra írta, amikor már a Covent Garden társulatát vezette, nemcsak művészi, hanem teljes anyagi felelősséget is vállalva az operaház munkájáért. A bemutatón az alt kasztrált énekes, Domenico Annibali alakította a címszerepet, az 5. században született Iosztinoszt, aki tanulatlan balkáni parasztfiú létére előbb a császári gárda parancsnoka, majd bizánci császár lesz. A librettó a maga korában olyan népszerű volt,
PHILIPPE JAROUSSKY ÉS AZ ENSEMBLE ARTASERSE
7
8
hogy Händelen kívül több más zeneszerző is felhasználta, köztük Vivaldi és Albinoni. A főhős nyitó áriája (Chi mi chiama alla gloria?… Se parla nel mio cor) azt a lelkiállapotot mutatja be, amelyben a fiú, aki eddig csak a földeken dolgozott, katonai szolgálatra indul. Ezt hangsúlyozzák a vonósokon az egyébként a trombitákra jellemző D-dúrban felhangzó fanfármotívumok. Egy dicsőséges és termékeny korszak végét jelenti az 1728-as Tolomeo, Händel utolsó olyan operája, amelyet a Royal Academy of Music és a nagy hármas, Senesino, Francesca Cuzzoni és Faustina Bordoni számára komponált. Nem sokkal később a színház csődbe ment, nem utolsósorban azért, mert képtelen volt kitermelni a vezető énekesek csillagászati gázsiját – a sztárok ugyanis jóval többet kerestek, mint amennyit Händel kapott a darabok megírásáért. A cím IX. Ptolemaiosz egyiptomi királyt takarja, akit anyja és egyben társuralkodója letaszított a trónról, hogy azt kisebbik fia kaphassa meg. Nem csoda, hogy Inumano fratel… Stille amare kezdetű áriájában a főszereplő arra panaszkodik, hogy neki mindenki ellensége, majd „keserű cseppekkel” megmérgezi magát. Philippe Jaroussky mindig szívesen merészkedett ismeretlen terepre, és tervei szerint ez a jövőben sem lesz másként. „Nem maradok kontratenor nyugdíjas koromig” – nyilatkozta az énekes, aki egy ideje olykor karmesterként is tevékenykedik saját együttese élén. Az Ensemble Artasersét 2002-ben azért hozta létre, hogy repertoárját szabadabban választhassa meg. A mai koncerten is közreműködő zenekar tagjai valamennyien átfogó művészi tapasztalatok birtokában csatlakoztak a csapathoz, korábban ugyanis Európa legelismertebb barokk együtteseiben játszottak. Az Ensemble Artaserse 2002 októberében emlékezetes hangversenyen mutatkozott be a párizsi Théâtre du Palais-Royalban, Benedetto Ferrari olasz komponistának az 1630-as években írt, Musiche a voce sola című művével. A maga korában kimondottan avantgárdnak számító darabból azonnal lemezfelvétel is készült, amely számos rangos díjat nyert el. Az Ensemble Artaserse zenekart ma már az egyik legizgalmasabb historikus együttesként emlegetik. Írta: Mörk Leonóra
Ensemble Artaserse Hegedű Petr Ruzicka Guillaume Humbrecht Patrick Oliva Raul Orellana José Manuel Navarro Giorgia Simbula Katia Krasutskaya
Bőgő Guillaume Arrignon
Brácsa Marco Massera Inigo Aranzasti Pardo
Oboa Vincent Blanchard Guillaume Cuiller
Cselló Elisa Joglar Ruth Verona
Fagott Nicolas André
Fotó © Bettina Stoess
Csembaló és orgona Yoko Nakamura Teorba Michele Pasotti
PHILIPPE JAROUSSKY ÉS AZ ENSEMBLE ARTASERSE
9
10
Photo © Simon Fowler
Summary For most of us, when we think of a countertenor these days, it’s the name Philippe Jaroussky that first comes to mind. The French singer, who recently celebrated his 39th birthday, is considered to be among the leading artists of his voice type. Although his clear, sopranolike voice, bravura virtuosity, boyishly winning appearance and dynamic personality have made him extraordinarily popular on both the concert podium and on YouTube, he didn’t originally set out to become a singer: his earlier years were spent playing the violin. When he started to train his voice at the age of 18, however, he was already certain that he had the makings of a countertenor. Jaroussky takes care to ensure that his repertoire remains as broad as possible and includes roles that allow him to show both his angelic and diabolical faces. Truly astonishing in its versatility, his voice sounds just as clear and sophisticated in Pergolesi’s Stabat Mater as it does in the bravura arias composed for the famous castrato Farinelli, in the church cantatas by Bach and Telemann, or in French songs written for the poems of Verlaine. While the countertenor fach is currently enjoying extraordinary popularity, there are still many who find it mysterious, a reminder of the castrated singers of the Baroque period. “The castrato had the same vocal chord size as a boy’s. The castrati probably sounded very different. We countertenors are trained to do the best musically, but castrato voices were probably far more brilliant,” says the artist about the comparison. “You had to do this abomination to castrate young boys to get this sublime voice… It was a terrible thing, and fortunately we don’t do it any more.” The increased visibility of the countertenor voice evident over recent years fits most dramatically into the trend toward androgyny that has emerged in the fashion world, which blurs the boundaries between the two genders. Jaroussky weighs in on this: “Being a countertenor is a way of expressing what a man can be. He can discover his feminine side and express an entire variety of experience. The romantic idea of the brave hero who goes to war is a thing of the past. I can be a man and sing in a high voice at the same time. What is the problem with that?” The Ensemble Artaserse orchestra featured in tonight’s concert was founded by Jaroussky himself in 2002 to give him more freedom in selecting his repertoire. Formed from seasoned artists with a broad range of experience playing in Europe’s finest Baroque groups, Ensemble Artaserse is today considered one of the most exciting historical orchestras in the world.
SUMMARY
11
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Simone Kermes: Vihar
Közreműködik: Cappella Gabetta Művészeti vezető: Andrés Gabetta
2017. március 1. Simone Kermes Fotó © Sandra Ludewig
phil Blech Wien
Zenei vezető: Anton Mittermayr
2017. március 12.
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Liszt: Koronázási mise
Vezényel: Mikko Franck
2017. április 8.
Osztrák–Magyar Haydn Filharmónia Fotó © Nancy Horowitz
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
René Jacobs és az Akademie für Alte Musik Berlin Bach: Máté-passió 2017. április 15.
René Jacobs Fotó © Molina Visuals
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Daniele Gatti és a Mahler Chamber Orchestra
2017. április 17.
Daniele Gatti Fotó © Marco dos Santos
Bellini: A puritánok
Közreműködik: a Kolozsvári Opera Énekkara, Pannon Filharmonikusok Vezényel: Riccardo Frizza
2017. május 18., 21. Jessica Pratt
előzetes,
AJÁNLÓ
Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.
mupa.hu
Stratégiai partnereink:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Philippe Jaroussky Címlapfotó: Simon Fowler A szerkesztés lezárult: 2017. február 13. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000