Magánélet 11/12_01 by László Kiss

Tartalom Liebe Grüße für alle!

Elsősfaggató

Interjú Ozsvald Edittel

Egy COOL túra

Ausflug nach Wien

“Magángimi” goes to London 9 Egy szalagavató története

Unser Abschlussball

Facebook

Aranylabda 2011

Művészkedő

Interjú Gál Tamással

Guinness Records 2010

Trónok harca

Trainspotting

Rebecca

Mea Vita

Tehetség A Tét

Így jártam anyátokkal

A story

Interjú Plavy Dezsivel

Beszélgetés Máhr Csabával

Ki vagyok én?

Tudáspróba

Aranyköpések

Nehéz tartalommal megtölteni egy iskolaújságot? Nem. Elég lenne csak a billentyűzeten néhány gombot véletlenszerűen megnyomni, és máris megtelik bármennyi oldal. Ebben az esetben így nézne ki egy mondat: Dinkjaskdfdsafasdij pjdaksjfdaj nuiőlkjkjjladj kilakdjflkajdslkj. Abban egyetértünk, hogy ennek semmi értelme. Véleményem szerint ugyanennyi értelme van annak is, ha egy diáklapot csak azért csinálunk, hogy legyen, mert mindenhol van, mert úgy illik. Mert mit fognak szólni más iskolák, ha nekünk nincs. Tehát nem nehéz összerakni egy újságot. Az igazi nehézség abban rejlik, hogy ez a diákokat tényleg érdekelje. Ez az igazi kihívás. Én pedig szeretem a kihívásokat. A célom az volt, hogy a lehető legkevesebb sablon kerüljön bele, hogy ne a „CTRL+C – CTRL+V” betűkombináció használatában merüljön ki egy-egy cikk létrehozása. Ebben az újságban minden a diákok fejéből pattant ki, minden egyes cikket ők írtak (kivéve ezt, de ez nem cikk, ez csak olyan próbálkozás), aminek nagyon nagyon örülök. Mert ennek így van értelme, a diáklapot diákok írják. És van rá igény? Az utóbbi napokban a folyóson sétálva többször megállított néhány diák: „Tanár úr, mikor lesz már újság? Nagyon várjuk”. Én is vártam. Félévnyi munka után immáron kijelenthető: az iskolaújság nem lesz, hanem VAN. Jó olvasást! 

Liebe Grüße für alle! In dieser Zeitung möchte ich ein bisschen über unser Schulleben, über unser Gymnasium schreiben. Unsere Schule heisst Privatgymnasium. Wie die anderen Schulen, auch unser Gymnasium hat ein abwechslungsreiches Leben. Es ist nur vier Jahre alt, trotzdem sind wir schon in ein neues Gebäude umgezogen, weil der Ort für uns in der Grundschule Ármin Vámbéry zu klein war. Wir haben es eigentlich herausgewachsen. Für die Menschen, die in der Nähe dieser neuen Grundschule wohnen, ist es vorteilhaft, für einige doch nicht. Aber in unserer modernen Zeit fährt fast jeder zur Schule mit dem Auto oder vielleicht auch mit dem Motorrad. Nur einige sind Ausnahmen, diejenige sportlich sind und fahren zur Schule mit dem Fahrrad. Aber wer hat vor der Arbeit noch Kraft dazu? Letztes Schuljahr haben wir also schon in der Grundschule Smetanov háj begonnen, denn unsere Schule ist umgezogen. Die Lehrer und die Lehrerinnen haben alles Mögliche getan, damit wir uns in neuem Schulgebäude wohl fühlen können. Hier waren schon geräumige Räume. Unsere Anzahl ist gewachsen, deshalb sind zu uns neue Lehrer und Lehrerinnen gekommen. Sie sind die folgenden: Péter Horváth, Nóra Ugroczky, Tibor Lengyel, Edit Ozsvald. Péter Horváth lehrt in unserer Schule Ungarisch und Geschichte. Edit Ozsvald lehrt Slowakisch, Tibor Lengyel Informatik und Nóra Ugroczky unter-

richtet Deutsch und Englisch. In neuem Ort der Schule hat jede Klasse einen eigenen Saal, es gibt also genug Platz. Die Atmosphäre ist auch gut, obwohl ich unsere Klasse für uns ein bisschen klein finde. Aber dem Spruch nach geduldige Schafe gehen viele in einen Stall. Meiner Meinung nach ist es auch toll, dass hier den Studenten ein gutes Büffet zur Verfügung steht. Darin kann man vor allem Hamburger, Pizza, Baguette oder Limonade kaufen. Falls man Hunger auf Süsses hat, kann man hier auch verschiedene Schokoladen (und nun auch Eis) finden. Jetzt möchte ich ein paar Gedanken über die Lehrer schreiben. Sie haben mehrere positive als negative Eigenschaften: sie sind sympatisch, gewissenhaft, hilfreich und nett. Sie lehren uns ganz gut, aber sie arbeiten zu viel, meine ich. Ich glaube, sie sind ein bisschen streng. Aber es ist nicht schlecht für uns, weil wir weiter studieren möchten. Am Ende schreibe ich über die Statistik unserer Schule. Sie besuchen ca.190 Schüler und Schülerinnen. Die Schule beginnt jeden Tag um 8 Uhr. Am meisten haben wir 6 oder 7 Stunden pro Tag. Eine Stunde dauert 45 Minuten. Die Mittagspause ist von 11:30 bis 11:55. Einige Studenten essen zu Mittag in der Schulmensa. Der Unterricht am Nachmittag beendet um 15:00 Uhr.

Akik megálmodták és valóra váltották, avagy az újságíró szakkör tagjai, de tekinthetjük akár szerkesztőségnek is: Ábrahám Dominika, Borsányi Dóra, Bús Anikó, Domonkos Ákos, Dosztig Kitti, Fazekas Anna, Fazekas Lívia, Hipik Anna, Kázmér Nikoletta, Kiss Tamás, Kósa Bianka, Kovács Anna, Marczell Zoltán, Méhes Anna, Mészáros Dóra, Nagy Júlia, Simon Eszter, Széll Viktória, Tárnok Viktória, Terebessy Balázs, Ürögi Barbara, Váradi Krisztián, Varga Bianka

A szakkört vezeti, az újság kapcsán pedig egy igazi főszerkesztőhöz hasonló feladatokat lát el: Horváth Péter

Tamás Fodor, IV.A

Tördelés: Kún Gergely Külön köszönet azoknak, akik nem tagjai a szakkörnek, de nevük ott díszeleg valamelyik cikk alján. A szerkesztőség e-mail magangimi.ds@gmail.com

címe:

Elsősfaggató 1. Miért döntöttél úgy, hogy a Magángimiben szeretnél tanulni? 2. Hogy érzed magad itt az iskolánkban? Mi a véleményed a gimiről? 3. Mit gondolsz az avatásról? Hogy érezted magad? Juhos Rebeka, I.A: 1.Nagyon sok iskola szóba került. Anyukám a „hotelovát” tanácsolta, mert ott használhatom a beszélőkészségemet, és igyekezett lebeszélni az általam választott ekonómiáról, mivel szerinte nem illenék íróasztal mögé. Így maradt a két gimi, a Magángimiről pedig nagyon sok jót hallottam, sok barátom jelentkezett ide, így ez mellett döntöttem. 2. Voltak olyan érzéseim, hogy felülértékeltem a képességeimet, és nem vagyok ideillő. De az igazgató úr megnyugtatott, és igyekszem mindent megtenni, hogy bizonyítsak a tanároknak és saját magamnak is. Már nem hagynám el a gimit, mert a családias hangulat miatt szó szerint örömmel kelek hétfőn. Nagyon jó itt, teljesen más a tanár-diák kapcsolat, mint alapsuliban. 3. Az avatás nagyon tetszett. Rettegtem tőle, de a harmadikosok jól megoldották, összeszedett volt. Jól éreztem magam, és örömmel gondolok vissza rá. Nagyon hálás és büszke vagyok arra, hogy a Corleone család tagja lehetek  Szabó Pál, I.A: 1. Sok jót hallottam erről a suliról. Több ismerősöm mondta, hogy itt jók a tanárok, a diákok jó fejek stb. 2. Nagyon jól érzem magam itt, osztálytársaim lenyűgöznek, nagyon jó veletek egy osztályban lenni. Véleményem szerint jó iskola, viszont egyes tanárok kicsit állíthatnának a gyújtásukon. 3. Hát, avatás. Kissé durva volt, de hát ezt az egészet viccként kell felfogni.

Sebő Veronika, I.A: 1. Nagyon nehéz volt eldöntenem, hogy melyik gimi a legmegfelelőbb számomra, több nyílt napra is elmentem. Mivel itt van a bátyám is, és sok jót hallottam erről a suliról, ezt választottam. És persze azért, mert a szüleim nem engedtek Pozsonyba  2. Kellemeset csalódtam. Nagyon jól érzem magam. Azt hittem, hogy sokkal szigorúbb lesz minden, de nem. A tanárok nagyon jó fejek, igaz néha sokat követelnek, és az osztálytársaimmal is jó viszonyt ápolok. Valakivel jobban kijövök, valakivel kevésbé. És az osztályfőnök is nagyon jó fej. 3. Nagyon jót szórakoztam az avatáson, míg végül rám nem került a sor.... Az már nem tetszett annyira. Elég ,,kellemetlen” feladatot kaptam az egész iskola szeme láttára, de amúgy nagyon tetszett. Török Ákos, I.A: 1. Úgy gondolom, hogy itt vannak Szerdahelyen a legjobb tanárok. Nem mellesleg tudtam, hogy ezt a gimit fogják látogatni Dunaszerdahely legszebb lányai.  2. Igazán jól érzem magam, örömmel látogatom az iskolát. Amellett, hogy bővítem az ismereteimet a világ dolgairól, a társaság is szórakoztató a maga módján. Baráti társaságom nagy része egy másik gimnáziumba jár, de itt is törekszem felfelé. 3. Szórakoztató volt, szerencsés vagyok, hiszen egy kellemes feladatot hajtottam végre, két gyönyörű lány munkálkodott alattam 

Elsősfaggató Rózsa Tamás, I.A: 1. Mivel nem akartam elmenni más városba folytatni a tanulmányaimat, így hát nem maradt csak két dunaszerdahelyi gimnázium. Nekem szimpatikusabbnak tűnt a Magángimi, és úgy tűnik, jól választottam. 2. Ennél jobb iskolát nem tudok elképzelni, gondolok úgy a diákokra, mint a tanárokra. Jó a társaság, összehasonlíthatatlan az előző iskolámhoz képest. 3. A saját műsorunkat nem kommentálnám, mert szerintem az parasztság. Maga a szokás nagyon jó. A harmadikosok előadása nagyon tetszett, bár csalódtam bennük a feladatokkal kapcsolatban.

Mészáros Imre, I.B: 1. Ezt a környezetet nyugodtabbnak, ugyanakkor szabadabbnak találtam, mint a városi gimit. Családias a hangulat. 2. Meg vagyok vele elégedve, tetszik. Jó a környezet, eddig még a tanárok is rendesek. 3. Majd befostam az izgalomtól, mivel egyéni számom is volt, de mivel jól sikerült, megnyugodtam. Vörös László, I.B: 1. Több ismerősöm is ajánlotta, sokakat ismerek itt, mindannyian azt mondták, hogy jó és erős iskola. 2. Pazarul érzem itt magam, tetszik. Jó az osztály, mindenkivel kijövök, tetszik ahogy tanítanak, megfelelőek a módszereik 3. Nem tudtam, hogy mire számítsak, kicsit izgultam, hogy mi lesz.

Németh Levente, I.B: 1. Mert közel van a lakótelepemhez, és a barátaim is ide jelentkeztek. Igaz, ők a másik osztályba kerültek. 2. Szeretek ide járni, jók az osztálytársak, a tanárok szintén. Bár néha kicsit nehezebb az anyag, de megbirkózunk vele. 3. Az elején féltem, aztán csak túl akartam rajta esni. A végére kiderült, hogy jó buli volt 

László József, I.B: 1. A sok ismerős miatt jelentkeztem ide. 2. Hmmm... fincsi a pizza Jóóóóóóó. Egyszerűen szeretem! (Az utolsó két megállapítás már nemcsak a pizzára vonatkozik, hanem az iskolára is  - a szerk. megj.) 3. Először jó volt, nem izgultam, de mikor megláttam a fiúkat női ruhákban, akkor már fetrengtem a röhögéstől

Csikmák Gábor, I.B: 1. Medgyes tanár úr győzött meg, ő javasolta a sulit. Először a Sportgimnáziumba akartam jelentkezni, de végül a Magángimi nyert. 2. Elég könnyű számomra, nem szakadunk meg a tanulásban, jól érzem itt magam.

Összeállították: Hipik Anna és Méhes Anna, I.A Ábrahám Dominika és Simon Eszter, I.B

3. Először izgultam, aztán mikor megláttam a női ruhákat... hát, végem volt!

MAGÁN-beszélgetés ,,Sokat jártunk táncolni és szórakozni” A Magán-Élet első riportalanyának olyas valakit választottunk, aki nem mindennapi személyiség. Iskolánk egyik szlovák szakosára, Ozsvald Editre esett a választásunk. Egy hétfő délután kértük meg, hogy válaszoljon pár kérdésünkre. Tanárnő, kérem meséljen gyerekkoráról.

nehéz szívvel, de búcsút vettem Jányoktól.

Dunaszerdahelyen születtem, szüleimmel és húgommal a templomtól nem messze a városközpontban laktunk. Mivel édesanyám nem dolgozott, ezért az akkori rendszer miatt csak fél napot jártam óvodába. A házunktól mindössze pár lépésre volt az alapiskola, amit látogattam. Szabó Eszter tanító nénim nagyon jó emlékeket kelt bennem. Nem konkrétan miatta, de elképzelhető hogy az ő hatására is döntöttem a tanári pálya mellett.

Köztudottan az egyetemi évek az ember életének egyik legszebb időszaka. Ön hogy emlékszik vissza erre a pár évre?

Hol végezte a középiskolát?

Már a főiskolás évek alatt is jártunk gyakorlatozni Újvárba, ahol már éreztem, hogy ez a hivatás nekem való, azért nagy lelkesedéssel vágtam bele az első munkámba. Öt helyen ajánlottak tanári állást, ebből kettőt Dunaszerdahelyen. A Szabó Gyula Alapiskolában fiatalként a tanítás mellett sok plusz feladattal bíztak meg: voltam könyvtáros, vezettem krónikát, továbbképzésekre jártam. Szeretem a kihívásokat és a változást, ezért tizenkét év után az akkor alapuló Hviezdoslav iskolához mentem át. Pár év után a tanítást szüneteltetve négy esztendeig tanfelügyelő voltam, viszont nagyon hiányzott a tanítás, így a Komenský iskolában újra a tábla elé álltam. Édesanyám rossz egészségi állapota miatt pár éven keresztül húgommal gondoskodtunk róla, ez alatt a tanítást szüneteltettem, majd visszatértem után pár évvel nyugdíjba vonultam. Nagy meg-

Az akkor még Általános Műveltséget Nyújtó Intézmény néven működő gimnáziumban érettségiztem le, ami után egy évig Alsójányokon voltam óvónő. Ez idő alatt egy négygyermekes családnál laktam. Délutánonként, míg az édesanyjuk dolgozott, én vigyáztam rájuk. Kis község lévén én voltam az egyetlen óvónő, és egyben az igazgatónő szerepét is én töltöttem be. Végül mi miatt hagyta ott Jányokot? Abban az időben nehéz volt bekerülni a főiskolákra. Ezért is fektettem sok energiát a felkészülésbe, ugyanis jelentkeztem Nyitrára pedagógiára, magyar–szlovák szakra, de a több mint ötven jelentkezőből csupán öt személyt vettek fel. Nagy örömömre köztük voltam én is. Ezért aztán

Nagyon szerettem Nyitrán, jó társaság verődött össze. Elképzelhetetlennek tűnhet, de sokat jártunk táncolni és szórakozni. A mai napig örömmel tekintek vissza. Hogy emlékszik vissza az első munkahelyére tanárként?

MAGÁN-beszélgetés lepetésként ért, mikor Kiss tanár úr felkeresett, és felajánlotta ezt az állást itt a Magángimnáziumban, de örömmel vágtam bele, hisz ez is egy új kihívást jelentett számomra. Hallottuk hírét, hogy az év pedagógusának választották Önt. Mesélne erről? Nem szeretek ezzel dicsekedni, de ha érdekel titeket, mesélhetek róla. 2004-ben civil kezdeményezésre másodjára választották meg az Év Tanárát. Öt pedagógust neveztek, akik közül az iskolákban leadott szavazatok alapján került ki a győztes. Hatalmas meglepetésemre, ugyanis egyáltalán nem számítottam rá, engem választottak.

hanem az a mérték nagyon sok esetben. A világ értékválságba került, ez a fiatalokra is igaz, de erről nem feltétlenül ők tehetnek, hanem sokkal inkább a szülők, akik gyakran a pénzzel próbálják helyettesíteni a szeretetet. Azt hiszik, hogy azt az időt, amit a munka elrabol a közös pillanatoktól, pénzzel pótolni tudják. Sajnálom ugyanis a fiatalokat, mert régen, ha tanultál érvényesültél, ma viszont akárhány diplomával sem lehetsz biztos abban, hogy kifizetődő állást találsz, ami nyugodt életet biztosít számodra.

Valójában Ön mit gondol saját magáról? Ha pár szóval jellemeznem kéne önmagam, főleg azt tudnám elmondani, hogy következetes, dolgos és szorgalmas vagyok. Sajnos önfejű is, bár ezt nem szeretem beismerni, ugyanakkor megbízható. Rossz tulajdonságom a sértődékenység, viszont hamar felejtek és bocsátok, de persze nem szeretem, ha ezzel visszaélnek. Családcentrikus vagyok, bár saját gyerekeim nincsenek, de a hozzátartozóim nagyon fontosak számomra.

Ezúton is megköszönjük Ozsvald tanárnőnek, hogy időt szakított ránk. Reméljük, hogy a szavai példaértékűek lesznek mindenki számára, és reményt keltő a gondolat, hogy több mint harmincévnyi tanítás után is így vélekedik: ,,Azt csinálom, amit szeretek, nem bántam meg, hogy a tanári állást választottam hivatásul, bár sajnos a mai napig nem becsülik eléggé a tanárokat.”

Utolsó kérdésként arról szeretnénk érdeklődni, hogy mi a véleménye a mai fiatalságról? Sajnos ma már mások az értékek és igények is, mint az én időmben. Igaz régen is számított a pénz, de ma már nemcsak a saját szükségleteink kielégítésére szolgál,

Hipik Anna és Méhes Anna, I.A

MAGÁN-járat Egy COOL túra Mi jobb dolga van egy mai tinédzsernek vasárnap reggel, mint hogy az állomáson dideregve várja hasonlóan őrült gondolkodású társait? Jó kérdés. Talán aludhatna még a puha, meleg párnák közt álmodozva egy cukorkákból felépített világról… Talán! De mi, kalandvágytól fűtött fiatalok, nem a lustálkodás mellett döntöttünk. Buszra szálltunk, és utunkat a szlovák főváros felé vettük. Kis csapatunk tizenöt taggal büszkélkedett. Az autóbusz egészen Stomfáig (Stupava) repített minket, hogy aztán gyalog folytassuk utunkat a kiszemelt cél felé. Hosszú, fáradságot órák múltán értük el úti célunkat, Borostyánkő (Pajštún) várát. Ötcsillagos ebédet csaptunk a vár udvarán, a megpörkölt gumimacik illatát

tovavitte a kellemes őszi szellő. A tábortűz szakszerű eloltása után elcsigázva folyattuk túránkat, és lustán ereszkedtünk lefelé a hegy oldalán, miközben a nap varázslatos fényét ontva bukott a horizont alá. A kirándulást megpecsételtük egy kellemes játékkal, mely a „hututu” néven híresült el a Csallóközben. A hosszú várakozást követő hazaút gyorsan elröppent (valószínűleg átaludtuk), és mi élményeinkbe feledkezve intettünk búcsút egymásnak. Magángimi-túra, mi így szeretünk! Fazekas Lívia és Nagy Júlia, III.B

Ausflug nach Wien Unsere Schule hat einen interessanten Ausflug für die Schüler der 2. Klassen organisiert. Am 14.12.2011 um 8 Uhr haben wir uns an dem Parkplatz getroffen und wir sind mit dem Bus nach Wien gefahren.

Die Fahrt hat 2 Stunden gedaurt. Die Stadt war sehr schön festlich ausgeschmückt. Erstens waren wir im Naturwissentschaftlichen Museum. Dort haben wir viel Interessantes gesehen. Es gab dort viele Sammlungen, Exponate, Steine.

MAGÁN-járat Dann haben wir in der Stadt einen Spaziergang gemacht. Wir haben den Wienachtsmarkt besucht. Er war wunderschön. Überall Leute, Christbaumschmuck, Handwerkskunst , Kerzen und Weihnachtsgeschenke. Es duftete überall nach Lebkuchen, Punsch. Wir haben auch Glühwein getrunken, er hat sehr gut ge-

schmeckt. Wir haben mit den Freunden Spass gemacht, die ganze Fahrt hatte sehr gute Atmosphäre. Dóra Kubliha und Enikő Lakatos, II.B

“Magángimi” goes to London cooked this good). The following days we’ve got to see exhibitions in the worldfamous British Museum, Science Museum and Natural History Museum. We also took a walk along Oxford Street, visited Buckingham Palace and fooled around with the wax figures at Madame Tussaud’s. We crossed the river Thames on the Tower Bridge, visited the Tower, saw the city from the top of the London Eye. We’ve also been to 10 Downing Street, the parliament and its clock tower, Big Ben and stepped on the imaginary line of the Prime Meridian in Greenwich. And I still haven’t mentioned everything. We were fortunate enough to watch Kate and William’s wedding broadcast live in Hyde Park. On the sixth day we bid farewell to our English “families” and got on the bus that didn’t stop till we reached Dunaszerdahely. Actually, it did stop in the wonderful town of Brugge, Belgium, where we filled up our supplies of Belgian chocolate. On the seventh day, our trip ended, and everyone fell out of the bus tired, exhausted, but full of memories and a lot of experience. Every time I see Big Ben on TV, I keep thinking that one day I stood next to it, and if I return to London someday, I’ll return to a city that I know, at least a bit. And even if I don’t, the memories still remain.

There are certain places that come to your mind when you think of the most significant metropolises. Each of these has a building that became symbolic to it. Paris’s Eiffel tower, New York’s Statue of Liberty, Sydney’s Opera House – these all make unseparable pairs. Last year we were fortunate to have the chance to visit one of the most remarkable cities in the world and see its emblematic Big Ben, London Eye, Tower Bridge and so on. On 25 April we put ourselves and our suitcases on the bus and started on our journey to the fabulous United Kingdom. First of all, we teamed up with another group from Kaposvár in Győr. On the way to the UK we stopped in Passau, Germany and took a stroll around the town. After crossing the English Channel next day in the morning, the first thing we did was taking a walk on the shore in Dover. Then our guide showed us all the sights of Canterbury and Rochester. Also, the most nerveracking moments of the trip came that day, when we were waiting for the heads of the families that hosted us. They took us to their houses and after a while we got to know each other. Next day on the bus we exchanged our experiences and – as far as I know - everyone was pleased and surprised about the kindness and hospitability of our hosts (and at this point I must also note that I wouldn’t have thought they

Norbert Vassy, II.A

Zöld szalag Egy szalagavató története „A dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium negyedikes diákjainak szalagavatójára 2011. december 2-án fog sor kerülni, este 5 órától, a városi kultúrházban” – hangzott a hivatalos szöveg, amelyet minden szalagavató előtt illik elmondani, tájékoztatva az érdeklődőket az eseményről. Másoknak csak ennnyi, de mi most átéltük, hogy mennyire megterhelő és időigényes egy ilyen esemény lebonyolítása. Az előkészületeket már hónapokkal, sőt akár évekkel korábban meg kell kezdeni. Természetesen a lányoknál a ruha is fontos szempont, amelyet a legtöbben már igyekeztek a nyáron kiválasztani, esetleg egyenesen varratni maguknak. Egy olyan sokrétű osztály mellett, amilyen a miénk, nem mentek könnyen az előkészületek. A poharakat és a szalagokat viszonylag hamar megrendeltük, de a menüt illetően kisebb állóháború alakult ki, a tortánál pedig már meg sem próbáltunk mindenki igényeihez alkalmazkodni. Az idő telt, mi pedig igyekeztünk döntésre jutni, majd pár héttel a szalagavató előtt észbe is kaptunk, hiszen a legfontosabb elemmel, a műsorral még sehol sem tartottunk. Innen kezdődött az őrült szervezési folyamat, mely alatt vagy ötször átírtuk az egész koncepciót, megváltoztattuk a jelenetek sorrendjét, kihagytunk vagy betettünk párat, míg végül kezdett az egész alakot ölteni. A begyakorlás szintén kemény diónak bizonyult, de próbáltunk iskola előtt, után, esténként és időnként a tanórák alatt is (ezzel kapcsolatban még mindig köszönet a tanároknak a megértésért!). Az utolsó napokban szinte csak ezzel foglalkoztunk. A főpróba tragikusan sikerült, újabb és újabb problémák merültek fel a színpad hangosításával (kevesebb mikrofon volt a kelleténél), padlójával (véletlenül sem magas sarkú cipőre tervezték) és az idő helyes beosztásával kapcsolatban is. A szalagavató napjának reggelén meglévő gyomoridegen egyik sem igazán tudott segíteni. Közeledett az este. A helyszínen egy gyors ismétlés után felgördült a függöny, és kezdődhetett a műsor. A bevonulás jól sikerült, a beszédek szintén, a hivatalos program egyszerű és nagyszerű lett, bár a végére így is sikerült egyeseknek komolyan elfáradniuk. A

zöld szalagok a helyükre kerültek, jelezve, hamarosan elérkezik a középiskola befejezése is. De még messze nem jött el a pihenés ideje, most kezdődhetett az őrült kapkodás, öltözés, hogy minden műsorszámra sikerüljön megfelelő ruhákat magunkra venni. A lányok ismét hátrányban voltak, a komplikált estélyikből sokkal nehezebb volt kibújni, mint az öltönyből, ráadásul időnként a művészien megtervezett hajkorona és a mai napra készíttetett műkörmök is nem várt bonyodalmakhoz vezettek. Azért megoldottuk, kis csúszásokkal és az apró bakikat leszámítva mindenki véleménye az volt, hogy a műsor fergetegesen sikerült. A búcsúdal már kevésbé, sikerült nem egy könnyen énekelhetőt választanunk, ami hallható volt a közönség számára is. Az este egy része már véget ért, de a valódi ünnep számunkra csak most kezdődött, mikor összepakoltunk és a meghívott vendégekkel együtt a Hotel Thermába vonultunk. A zenekarnak sikerült jól ismert számokat előadniuk, a vacsora után a parkett majdnem mindig telve volt a szülőkkel és a boldog végzősökkel. Éjfélkor pedig megérkezett a torta és a mindenki által ismert zöld köcsög, hogy körbejárjon, és végül a padlón végezze darabokban. Félteni nem kellett az osztályfőnököt, sikerült széttörnie, de még így sem tudtuk elkerülni az éles szilánkok okozta sérüléseket. Ez nem tudta a kedvünket elvenni. Egy óra körül a családok és a tanári kar fáradtabb tagjai kezdtek eltünedezni, nálunk pedig kezdetét vette az igazi buli és tánc, mely egészen fél ötig képes volt mindenkit talpon tartani. Lassan, csoportokban kezdtünk elmenni, miközben mindenki gondolatai az este és annak eseményei körül forogtak. Az ólmos fáradtság csak a hazaérés után kezdett kiütközni, addig senkit nem zavart a kényelmetlen ruha, cipő, már fájdalmassá váló hajdíszek és ékszerek jelenléte... Ágyba kerülve azonban már mindenki képes volt mély álomba zuhanni és újraélni a történteket... Fazekas Anna, IV.A

Zöld szalag

Unser Abschlussball Es ist fast schon zum Ende gekommen, wir haben nicht einmal ein halbes Jahr aus unseren Gymnasienjahren. Unsere Klasse besteht aus 29 Schülern und Schülerinnen. Dieses Schuljahr werden wir hoffentlich das Abitur geschickt absolvieren. Aber vor der schweren Schicksaalprüfung hatten wir noch die Möglichkeit noch einen unvergesslichen Tag, bzw. eine Nacht zusammen zu verbringen und die langen anstrengenden Jahren mit einem Ball zu schließen. Unser lang erwarteter großer Tag fand am 2. Dezember, um fünf Uhr im Kulturhaus statt. An diesem Tag hatten wir frei, wir mussten uns auf verschiedene Unterrichtsfächer nicht vorbereiten. Es war sehr toll! Wir hatten für diesen Tag eine andere Aufgabe, zum Friseur, zur Kosmetikerin gehen, uns schön anziehen… Obwohl die Vorbereitungen schon mehreren Wochen vorher begonnen haben. Wir haben eine eigene Vorstellung zusammengestellt, die meiner Meinung nach ganz gut geklappt hat. Auch unsere Eltern und vielleicht auch die Professoren und die Professorinnen waren mit uns zufrieden. Nach dieser Vorstellung haben wir eine Menge Blumenstrauße von unseren Eltern

und von unseren Verwandten bekommen. Nach unserem Auftritt sind wir ins Hotel Therma gegangen, wo die echte Feier begonnen hat. Dort war die ganze Klasse zusammen und jeder hat ihr/sein Bestes gegeben und sich toll gefühlt, auch die Feinde waren Freunde. Am Anfang haben wir mit unseren Eltern, dann bestimmte Mitschüler mit unseren Lehrern getanzt. Wir haben zu Abend gegessen, unsere Klasse hatte einen einzelnen Tisch. Das Gericht war ganz schmackhaft, aber ein bisschen auch gewürzig und der Wein dürfte von unserem Tisch auch nicht fehlen! Die Atmosphäre war festlich und angenehm. Den ganzen Abend haben wir uns miteinander unterhalten, getanzt und gesungen. Etwa mitternachts sind die Eltern und auch die Lehrer weggegangen. Danach waren wir noch besser unbefangen. Kurz zusammengefasst, den Tag wird keiner von uns vergessen und es hat uns gezeigt, dass wir gar nicht so schlechte Kollektiv sind und gut zusammenarbeiten, feiern können. Anita Hegedűs, IV.A

MAGÁN-vélemény Aki nincs fent, az nem is létezik?! Cikkem elején először is szeretném leszögezni, hogy senkit sem akarokk megbántani a kijelentéseimmel, továbbá, hogy bár több lesz a negatívum, tudnod kell, Kedves Olvasóm, ahogy Téged, úgy engem is behálózott az a csúnya nagy F betűs pók a szociális hálójába, és szégyen vagy nem szégyen bevallani, de élvezettel vergődöm ott reménytelenül. Drága barátunk, Marck Zuckerberg a „fészbuk” apukája épphogy betöltötte a huszadik életévét, amikor megalkotta a mi legális „cyber drogunkat”, és szerintem meg sem fordult a fejében, hogy egyszer szinte majd a világot (vagy minimum az emberiséget) fogja irányítani ez a közösségi portál. A kezdetek óta eltelt pár év, és a szemtelen gyermek, a drog, mindenkit elcsábított, és ma már több mint 800 millió (!!!) regisztrált taggal büszkélkedhet, az „apuka” pedig még ennél is több pénzzel. Na, ezek voltak ők, de térjünk ki ránk, az áldozatokra. A facebook pozitív és negatív oldalát két, hozzám nagyon közel álló személyen szeretném bemutatni. Nagynéném fiatalon ment férjhez, szinte lehetősége nem volt arra, hogy ténylegesen kiélvezze fiatal és gondtalan éveit. Megismerte a nagybácsimat, elköltöztek külföldre, családot alapítottak, és elmaradtak a barátok, bulizások. Itt jön képbe az „efbé”. A nagynéném beregisztrált, pár kattintás, pár „add friend”, és újra megtalálta régi, már majdnem feledésbe merült barátokat, barátnőket és minket, a családunkat. Happyendes a sztori, ugye? Mert ő ésszel használta, valóban arra, amire eredetileg ki lett találva: a kapcsolattartásra. Egy-két családi fotó, pár üzenet és ennyi. És most jöjjön a dolog sötét(kék) oldala... Minap egy barátnőm sírva hívott fel, hogy találkozzunk. Őrülten rohantam a helyi kávézóba, annyira megijedtem! Fejemben a baleset gondolatától egészen a halálig minden variáció megfordult, csak

az nem, ami tényleg történt. Kisírt szemekkel közölte, hogy a barátja, akivel pár hónapja járt, egy „kedvellek”-et mert írni egy másik lány üzenőfalára! Emberek, most kell felháborodni! De ez nem elég, a fiú képes volt lájkolni(!!!) a képét. Sajnos semmiféle együttérzést sem tudtam mutatni, mert épp az járt a fejemben: „A francba, hát ezért kellett kijönnöm?” Mellesleg otthon sem volt jobb programom: facebookoztam… Paradox, ugye??? De térjünk vissza a lényeghez. Barátnőm azt az egy posztot látván rögtön felhívta a pasiját, és elküldte melegebb éghajlatra, kiírt pár szomorú idézetet, kitett pár videót a „falára”, és drámaian véget vetett a kapcsolatuknak még egyszer: a „kapcsolatban”-ból „egyedülálló”-ra való átállítással. Három kattintás!!! és Vége... Ennyit érnek az emberi kapcsolatok? Pár nyomorult klikket? Add friend, ignore. Miért baj az, ha szerelmünk kedveli egy másik lány képét? Hisz tegnap is és holnap is majd Minket ölel át... Filozofálhatnék oldalakat róla, de felesleges. Viszont annyit el szeretnék mondani, hogy: Emberek! Fogjuk meg a szerelmünk kezét, adjunk puszit az arcára, menjünk el vele egy fagyira és szeressük meg! Akkor fogja igazán érezni, hogy szeretjük, és nem akkor mikor már tizedszer „bökjük meg”, és huszadszor pötyögjük neki a „szeretleket”. A barátainkkal pedig járjunk ki, beszélgessünk, hallgassuk meg őket. Tanulság? Nincs. Megoldás? Nincs. Vagy talán annyi, hogy el kellene szakadni a géptől, és ÉLNI egy picit. Aki nincs fent az nem is létezik? Lehet… de neki legalább van élete! LÁJKOLOD? Varga Bianka, I.B

Sport Aranylabda 2011: Messi mesterhármasa Nincs meglepetés. 2009 és 2010 után újra Lionel Messi, a Barcelona argentin sztárja kapta a FIFA aranylabdát, sorozatban harmadszor. Sokan, köztük én is, arra számítottam, hogy Xavi nyeri el a díjat, hiszen már rengeteg kupát gyűjtött a Barcelonával és a spanyol válogatottal is. Évről évre nagyszerű formát nyújt. Cristiano Ronaldo volt a harmadik jelölt, de ő egy spanyol kupagyőzelmen kívül mást nem tudott felmutatni csapatával, a Real Madriddal. Messi győzelme annyira egyértelműnek látszott, hogy Cristiano Ronaldo el sem utazott az eredményhirdetésre. Xavit sorozatban negyedszer jelölték, most harmadik lett. Az én személyes sorrendem a következő: Xavi, Messi, Iniesta. Most sokan elfogultnak tarthatnak, mert csak Barcelonajátékosokat említettem, de az eredmények önmagukért beszélnek. A Katalánok Messi és Xavi vezérletével megnyerték a spanyol bajnokságot, a Bajnokok Ligáját, a Spanyol Szuperkupát, az Európai Szuperkupát és a Klub Világbajnokságot is. Messi a 2010/2011-es idényben 55 tétmérkőzésen

53 gólt szerzett. Az argentin játékos a szavazatok 47,88 százalékát kapta. „Nagy megtiszteltetés, hogy zsinórban harmadszor is én nyertem” – mondta Messi, aki már a visszavonult brazil Ronaldótól vette át a díjat. A 24 éves támadó Johan Cruyff, Michel Platini és Marco van Basten után a negyedik olyan futballista, aki háromszor érdemelte ki az egyik legrangosabbnak számító egyéni elismerést. A végeredményt Cristiano Ronaldóval szemben az is nagyban befolyásolta, hogy a múlt szezon hét „El Classico”-ján hatszor talált be a Real Madridnak, míg Ronaldo ezeken a meccseken nem hozta formáját. Véleményem szerint valóban Lionel Messi a világ legjobb játékosa, hiszen már most egy lapon emlegetik Pelével, Maradonával és Di Stefanóval. Ugyanakkor Messi úgy véli, csak akkor érdemes ilyen legendák társaságában emlegetni őt, hogyha ő is szerez világbajnoki címet. Erre lehetősége lesz a 2014-es vb-n Brazíliában. Kiss Tamás, III.B

Művészkedő Művészet és kultúra órán adtam a másodikosoknak egy olyan feladatot, hogy éljék bele magukat egy művész életébe, és próbáljanak meg verset írni. A legkreatívabb elmék alkotásait csak és kizárólag a Magán-Élet hasábjain olvashatjátok. Terebessy Balázs: Keresem a szavakat

Füssy Ádám: (cím nélkül)

Magyar verset kéne írni Csak pár szavat kell lapra hívni De nem jut eszembe semmi Szóval a versem lényege ennyi.

A sakk egy olyan játék, ahol vannak parasztok, huszárok, bástyák. Az élet meg egy másik, ahol nincsenek hiányok, határok, dárdák. A lényeg, hogy te játszod, s tudod, hogy mások is látták. A jót majd elúszod, a rosszat megúszod, s rájössz, nem lesz dicsőítő márvány. Ehelyett dédelget az édeskés kátrány. Sokszor zavar, behozható a hátrány? De nem ez a lényeg, hanem, hogy a lényed, élete a jó folyóba follyon.

Talán kéne még egy versszak Így a kedvem egyre lankad Jó lenne még egy rím Mert ez így nem nagy stíl. Ha jutalmat kapnék érte A rosszkedvnek lenne vége Ennyi asszem elég lesz Úgyhogy véget ér a stressz. Vassy Norbert: Puhatestű eposz 10 sorban Ó, csodálatos éti csigák, Vajon messzire másztok-é, ti csigák? Mily távolra érhet el a nyálkavonal, Tán oda is, hol örök béke honol. Magasba emelkedik az éti csigalépcső, Melyen minden csiga a csigamennybe lép fő, Hol elkészül a négysávos éti csigasztráda, Az univerzum legnagyobb csigapályája, Amin szélsebesen száguldó éti csigák Roppantják össze komótos autók kaszniját.

Laczkó Áron: A csönd

Művészkedő Végül, de nem utolsó sorban egy vers a II.B osztályról. A szerző nem kockáztatja testi épséget, inkább anonimitásba vonul. Reméljük, alkotása nemcsak az osztály diákjai számára lesz élvezhető, hanem mindnyájunkak maradandó művészi élményt nyújt. Kettő bé a legjobb osztály, Gabi néni itt motoszkál. Ő a legjobb ofő a világon, hogy puskázz nála, csak egy álom. A dolgozat nálunk hatalmas buli, a sok-sok súgás nagy-nagy muri. A csapat felállt, készülünk a meccsre, bemutatom őket egyről egyre. Bea-Tomi szép kis páros, nyalják, falják egymást már most. De ha szájuk megered, a dolgozat rólunk lepereg. Legjobb nálunk a Patya, ha dolgozat jön, sok a para. Ezzel szemben a Karcsika, ha lógni akarsz akár ma, veled tart akár a pokolba. Máté, Máté ejnye-bejnye már megint nincs meg a lecke. Ákos a „Nagy hazafi”, szerinte jó esernyővel pózolni. Róbi angol tudása fergeteges, lassúsága rettenetes. Simi a mi szemünk fénye belelát a lelkünk mélyébe. Encsi a kis matek zseni, a példákat hamar megemészti. Csilli a kis örökmozgó, mindig van nála néhány olló. Kristóf egyszer énekes lesz,

bár énekhangja rettenetes. Vikinek elég mára, innentől kezdve szarik a világra. Dóri, Kaji csendbe vannak, de néha ők is nevetésbe fakadnak. Gombi a kis titokzatos, a titok nála 14 hónapos. Timi bár még új, tehetsége szemet szúr. Penzi sízni nagyon tud, bár kifogott rajta néhány lyuk. Andynak mindig jó a kedve, mert van egy ember ki felvidítja, Mente. Tomi csendes gyerek, de a tanár úrnak beszólni szeret. Kubliha asszony jó matekos, „A ballonkabát mindent megold.” Ekecsen sok a sáros utca, ezért van Moncsin gumicsizma. Zoli ha tehetné, csak Encsi seggét stílölné. Szerda reggel 8 óra, Balu még a takaróba. S a végén most én következnék, hogy rólam is legyen egy kis emlék. Elég, ha csak rám pillantotok, ugye milyen tökéletes vagyok? Nagy beszólások ide-oda nem felejtelek el titeket soha.

MAGÁN-beszélgetés Gál Tamás: „Ha a vagyonod elveszted, nem ér olyan tragikusan, mint amikor kinevetnek”

,,Hát ez igen fasza volt művészkém! Ez rólunk szólt” Mivel ez egy középiskola, kezdjük azzal, hogyan teltek a középiskolás évei? Itt töltöttem Dunaszerdahelyen, ezért is nagy ünnep számomra, hogy itt játszhatok, hiszen a tanár urak mind tanítottak. Ami nagyon nagy szívfájdalom, hogy Pomichal tanár úr meghalt. Mert ő egy meghatározó személyiség volt a gimnáziumban. Én nem ismerek diákot, aki őt ne szerette volna. Emlékszem, mikor a gimnázium után rögtön nem vettek fel a főiskolára, odajött hozzám, és azt mondta: „Tudod Tamás, egyszer fent, egyszer lent. Én biztos vagyok benne, hogy a te sorsod az jó irányba fog változni.” Akkor megköszöntem neki, de senki nem tudott belegondolni, hogy ez megtörténhet. Mennyire számított jó tanulónak? Nem voltam jó tanuló, abszolút nem tudtam összpontosítani az órákon, de soha nem sértettem meg a tanárt. Tehát viccelődtem, nem voltam a legjobbak egyike, de az biztos, hogy a tanárban az embert feltétlenül tiszteltem, és soha durva viccekkel nem bántottam. Viszont azt nagyon megbántam, megfizette a sors, hogy nem voltam jó tanuló. Mert bár azt csinálom, amit szeretek, tanulhattam volna jobban és többet, mert ebben a szakmában is kell. Akár színházat csinálunk, akár valami mást, a tanulás rendkívül fontos. Én főiskolán se tanultam. Elvégeztem jól a felvételit, felvettek, de sose törekedtem arra, hogy tanuljak, nyitottabbá váljak. És most kezd benőni a fejem lágya! Tehát most érzem hiányát annak, hogy nem tanultam. Csak tudjátok, azt hiszi az ember, hogy tehetséges. Isten megadott neki egy kis tehetséget, de az nem elég! Ha nem párosul a tehetség szorgalommal, akkor sem-

mit nem ér. Rengeteg tehetségesebbnél tehetségesebb ember bukik el ezen. Mert az hiszik, hogy elég. Nem elég az, hogy csinosak vagytok, okosnak is kell lenni. Tanulni is kell. Kedvenc tantárgy? Kedvenc tantárgyam természetesen az irodalom volt. Főleg, ha verset olvashattam fel. Viszont nem szerettem tornázni. Egy éve lefutottam a maratont, de gimis koromban kifejezetten utáltam sportolni. Most kezdtem el azt is, érett fejjel. Egy magyar színész miért Szlovákiában próbál érvényesülni? Magyarországra jelentkeztem főiskolára, de a második körből kiestem, nem vettek fel. Szlovákiában a színművészetire pedig elsőre felvettek, és akkor mondtam, hogy maradok itt. Ez ennyire egyszerű. Nem tudom, ha a pestire felvesznek, akkor hol játszom, de én egyébként elégedett vagyok. Azt csinálom, amit szeretek, és ez a legfontosabb. Sok színésszel ellentétben azt játszom, amit imádok játszani, és nem azt, amit kell. Jobb szabadúszónak lenni? Sokkal. Most én nem akarom bántani a színházban játszó színészeket, övék minden tiszteletem. De én nem bírom a bezártságot. Nagyon szerettem a Szlovák Nemzeti Színházban dolgozni mint rendező. Nekem ez a jó, hogy elmegyek, lejátszom és hazamegyek. Nincs kötöttség. Valakinek kell az a biztonság, jobban érzi magát, ha fizetése van. Én olyan vagyon, mint „A természet vadvirága” – Petőfi verse, az egyik kedvencem. Én nem bírom, ha főnököm van. Biztosan kiprovokálom.

MAGÁN-beszélgetés eltűnik”. Négyszáz ilyen diák között ketten: a zenész és én. Az volt életem egyik legnagyobb sikere. Mint amikor a koncerten állva tapsol a közönség És egy ekkora (mutatja mekkora) gyerek oda jött hozzám és hátba vert: ,,Hát ez igen fasza volt művészkém!Ez rólunk szólt.” „Büdös zsaruk, kik minket űznek a föld felett” – erre mindenki ordított : IGEEN!! De tényleg, azoknak az embereknek kell mondani, akik ott ülnek, és ismerni kell a társadalmat. Egy művész nem járhat becsukott szemmel. Tehát kicsit érezni kell, más a vevő. Máshogy fogad egy verset az, aki tud fejből kétszázat, mint az, akit életében nem érdekeltek a versek.

Ki az a személy vagy rendező, akivel a legszívesebben dolgozik, akire felnéz? Czajlik József (a kassai Thália Színház jelenlegi igazgatója – a szerk. megj.). A mi kapcsolatunk már túl van a rendező-színész kapcsolaton, ez egy baráti együttműködés. Most, hogy elkezdtem rendezni, már látom, hogy milyen munka. Ezt is a jóisten talán azért hozta az utamba, hogy lássam micsoda felelősség. A színésznek arra kell figyelnie, hogy a szerepét megalkossa. Az se kis feladat. De a rendezőnek arra kell figyelni, hogy az egészet összetartsa. Rendkívüli feladat. A színészek a lelküket minden nap vásárra viszik. És az ember a legjobban a dicsőségét félti! Ha a vagyonod elveszted, nem ér olyan tragikusan, mint amikor kinevetnek. Annál fájdalmasabb, hogy azt mondják: „Ez a Gál Tomi?! Hát ez egy csapnivaló színész. Még egyszer be nem teszem a lábamat.” Ahogy kimondom, szörnyű! De ha ne adj’ Isten karambolozok, és elveszítem a 300 000 eurós autómat, az nem ér olyan tragikusan. Legalábbis egy művész így van vele. Angol kutatók bebizonyították, hogy a színpadra lépés előtt egy művész jobban izgul, mint egy bevetésre várakozó kommandós. Mert ott az adrenalin. Egy folyosón kellett 150 embernek megfelelni. Persze nekünk sem sikerül minden. Voltak olyan műsorok, hogy lejöttem, és azt éreztem, jobb lett volna meg se születni. Mindig fennáll ennek a veszélye. Minden előadáskor bukhatsz. A legnagyobb színészek is. Ennek nincs vége.

Példaképe volt? Aki miatt azt mondta, hogy színész akar lenni. Hát sok volt. Latinovits, Jordán Tamás, Kulka… Mindig színész akart lenni? Gyerekkorától kezdve? Igen, hatéves koromtól. Megéri ezt a hivatást választani? Úgy értem anyagilag. Az ember úgy választ szakmát, ahogy élni akar. Én nem akarok milliomos lenni. Persze, van két gyerekem, akiket etetni, ruházni kell, és azt akarom, hogy a legjobb iskolákat végezzék, de tisztában vagyok azzal, hogy én milliomos nem leszek. Bár meg van rá az esély. Még Szlovákiában is. Én csak meg akarok élni, nem akarok sztár lenni.

Mennyire nehéz ilyen korú diákoknak előadni? Ez egy gimnázium, itt van egy alap intelligencia. Ha itt egy órán keresztül egy az egyben elmondtam volna A helység kalapácsát, kb. húsz percig bírtam volna én is, ti is. Cérnával. Nem biztos, hogy te vagy te, de bizonyos diákokat nem érdekel. Erre a szövegre nagyon nehéz odafigyelni, ha nem pihentetjük meg ilyen játékokkal, ha nincs egy kicsit túljátszva, akkor nem érthető, unalmas. Nagyon hálás dolog az interaktivitás, mikor bekapcsolom a diákokat. Ilyenkor kicsit én is pihenek, és azok is felkapják a fejüket, akiket addig nem érdekelt. Az irodalom megint tisztán megszólalhat legalább tíz percig. Egy szakmunkásképzőben leraktuk a hangszereket, és azt mondták: „művész úr, ne rakja ide a hangszereket, vagy ha lerakja, valakit ideállítunk, mert két perc alatt

Utolsóként, mit tanácsolna azoknak a diákoknak, akik ezt a pályát szeretnék választani? Minden diáknak azt tanácsolom, hogy azt válasszák, ami a hobbijuk. Próbálják meg hivatásnak választani. Tehát sokkal jobb úgy élni, hogy szereted a hivatásodat, mint ha muszáj. Rengeteget kell dolgozni, ha becsületesen meg akarsz élni. Jobb azt csinálni rengetegszer, ami a hivatásod, ami a hobbid is, mint amit csak muszáj. Ha abból lehetnék milliomos, hogy redőnyöket árulok… az engem nem tud kielégíteni. A lelkemnek kevés. Eladtam harminc redőnnyel többet? Az engem nem tud táplálni. Tehát azt válasszátok, ami érdekel! Ábrahám Dominika és Simon Eszter, I.B

Könyvajánló Buchempfehlung: Guinness World Records 2010 ,,Das Buch des Jahrzehntes” Mein Lieblingsbuch ist Guiness World Records 2010. In dem Buch sind verschiedene Bilder, Rekorde, Interviews. Die Schöpfer sammelten die Rekorde des letzten Jahrzehntes. Sie sortierten 100 Rekorde in 11 verschiedene Kategorien: 1. Weltall 2. Erde 3. Tierreich 4. Körper von den Menschen 5. Leistungen von den Leuten 6. Geschichte von den Reisenden 7. Um die Welt 8. Moderne Welt 9. Welt der Technik 10. Kunst und Medien 11. Sport Kurz aus den einzigen Kategorien: Weltall: - die Mannschaft von Apollo 23 kam am 15. April 1970 am weitesten von der Erde. Sie wollten ursprünglich auf den Mond steigen. - Die grösste Schlucht in Weltall ist Valles Marineris. Sie ist 4200 Km lang. Den Namen bekam sie von der Raumsonde Mariner-9 Erde: - Die tiefste Höhle auf der Welt ist Krubera-Höhle - Der höchste Baum auf der Welt ist der Mamutbaum in dem Nationalpark Redwood in Kalifornia. Jetzt ist er 115,5 m groß. Tierreich: - Die kleinste Shlange ist Leptotyphlops carlae. Sie lebt in Barbados und ist nur 10 cm lang und dick wie eine Spaghetti. Körper von den Menschen: - Malee Duangdee ist das höchste Mädchen unter 18 Jahren. Sie lebt im Thailand. Sie ist 208 cm groß. Ihre Vergrösserung wird von ihrer Hirngeschwurst beein-

flusst. - Der älteste Vater auf der Welt ist Nanu Ram Jogi. Im August feierte er den 90. Geburtstag. Er hat 21 Kinder und möchte auch weitere Kinder zeugen. Leistungen von Leuten: - Scotty Murphy schraubte eine Pfanne bis eine halbe Minute. Geschichte von Reisenden: - Vittorio Innocente hält den gröβten Rekord mit dem Radfahren im Meer. Er fuhr am tiefsten und am weitesten ins Meer. Um die Welt: - Victor Ramos Gomez und seine Familie ist die behaarteste Familie auf der Welt. Er und 19 andere Verwandten leiden an dieser Krankheit. Moderne Welt: - Ken Courtney machte die teuersten Sportschuhe aus 18 Karat Gold. Sie kosten 4053 Dollar und haben die Marke Nike. Welt der Technik: - Das grösste Internet-Videoportal YouTube wurde im Jahr 2005 gegründet. Man kann kostenlos Video-clips ansehen und sie ergänzen. Kunst und Medien: - Der erfolgreichste James Bond’s Film war Casino Royale im Jahr 2006 Sport: - Sebastian Vettel ist der jüngste Weltmeister in Forma-1. Die Weltmeisterschaft hatte er am 14. November 2010 in Abu-Dzabi gewonnen. Zu dieser Zeit war er 23 Jahre alt. Im Jahr 2011 war er auch Weltmeister. Dieses Buch ist sehr interessant, ich kann es stundenlang lesen, Ich empfehle es jedermann. Ádám Végh, III.A

Könyvajánló Több mint Tolkien-imitáció George R. R. Martinról eddig nem igazán hallhattunk, jómagam sem olvasom el talán egy művét sem, ha az HBO nem gyárt belőle hetedhét országra szóló hírveréssel fűszerezett minisorozatot. Tapasztalataim birtokában a közel tíz órás sorozat a „béka szebbik fele” alatt sincs a Trónok harca című könyvhöz képest! Egy fantáziavilágot kapunk kézhez egy királlyal és hét királysággal, feudalizmussal és versengő főurakkal fűszerezve. Ármány, cselszövés, kapzsiság, hátbaszúrás az egyik oldalon, míg becsület, szerénység, igazság és bátorság a másikon. Minden van benne, ami kell: párviadal, lovagi torna, véres kivégzések, érdekházasság vagy épp szerelem, melyből, ha nem a megfelelő a partner,

fattyúgyermekek is jöhetnek szép számmal. A sztori nem túl pörgős, de folyamatos és kellően gyors. Nagyobb szereplőgádrával csak Tolkien művei rendelkeznek, de ezek a karakterek a mai világban is megállnák a helyüket. Reményeket fűzhetünk ahhoz, hogy kirángatja a fantasy műfajt a mai Tolkien-imitációk világából. Ne csak jót mondjunk... Én hiányoltam a csaták leírását, gyakorlatilag csak annyit tudunk, hogy lezajlottak, valamint hogy mennyien haltak meg. Ezt az apróságot leszámítva eléggé magával ragadó, és megéri elolvasni a sorozat következő négy részével együtt. Domonkos Ákos és Marczell Zoltán, II.B

FELELETMENTŐ (1 db szóbeli feleletre)

FELELET Érvényességi ideje: 2012. június 29.

Az iskola pecsétje

FIGYELEM: Diákonként kizárólag 1 db feleletmentő használható fel a félév folyamán. További újságok megvétele nem jogosít fel több feleletmentő használatára. A feleletmentő kizárólag az iskola pecsétjével ellátva érvényesíthető.

Filmajánló „Válaszd az ÉLETED!” Biztos Te is ismered azokat a tipikus DVD-ket, amelyeknek ha elolvasod a hátulját, vagy mindent megtudsz a filmről teljesen pontosan a legapróbb részletig, vagy annyira untat, hogy a megnézéséig már el sem jutsz. Nem szeretek tartalmakat olvasni, de azt is gyűlölöm, ha már az előzetesben lelövik az összes poént, amit a film tartalmaz. Elolvastam a „bevezetőt”, de nem volt biztató… Olyan szokásos drogos, „mindenki meg fog halni”, és „leamortizálódom a végére”-típusú történetnek tűnt, egészen addig, amíg el nem kezdődött. Talán ha nem társaságban lettem volna, én sem veszem rá magam, hogy a Trainspotting-ra vesztegessek két órát. De most már örülök, hiszen sok drogos filmet láttam, de az eddig látottak közt ez a film magasan kiemelkedik, már a „Válaszd az ÉLETED!” cimű felszólítás is erről árulkodik, hisz nem a megszokott sablonos reklámszöveg ez sem. Nem a kerettörténet fogott meg, hisz mennyi film létezik ma már arról, hogy egy meggondolatlan fiatal bajba kerül, és csak az intravénás drog jelenti neki a

gyógyírt minden fájdalmára. Egy kicsit nevezhetnénk „lerágott csont”-nak a témát. Ez a film ennél sokkal többet mond. És akárhányszor látom, mindig újra és újra találok benne új felfedeznivalót, és átértékelek bizonyos jeleneteket. Teljesen más szemszögből közelít meg helyzeteket, mint más effajta filmek, és sok más témát is feszeget, melyek úgy gondolom nem csak engem gondolkodtatnak el. Közérdekű közlemény: Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott! Ez a 90 perc annyi gátlástalan jelenetet tartalmaz, amit tényleg kevés filmben találsz és ez nem is kicsit teszi ütőssé az egészet. De a legjobb mégis csak az, hogy a végén rájöhetsz arra, hogy minden megoldhatatlannak tűnő bajból is ki lehet lábalni, csak észre kell venned a lehetőségeket magad körül! Ajánlom, hogy társaságban nézzétek, mert sok emberrel együtt az élvezet is sokszorozódik és a végén elfilózhattok az élet kisebb-nagyobb dolgain. Ui.: a popcorn-t hanyagoljátok! Hipik Anna, I.A

Színház Rebecca – aki nem szerepel a műben, mégis róla szól A Rebecca című musical Daphne du Marier regénye, A Manderley-ház aszszonya alapján készült. A musical zenéjét Lévay Szilveszternek, magyar származású zeneszerzőnek és Michael Kunze szövegírónak köszönhetjük a világsikerű musicalek: az Elisabeth és a Mozart! után. Az előadás a Budapesti Operettszínházban is megtekinthető Bécs, Japán, Helsinki és a Broadway után. A történet főhőse egy fiatal lány: „Én”, akinek pontos nevét és korát a történet során nem tudjuk meg. Az írónő ezzel szerette volna elérni, hogy mi is jobban bele tudjuk élni magunkat a történetbe. A lány megismerkedik Maxim de Winterrel, aki gyönyörű feleségét, Rebeccát egy rejtélyes balesetben elvesztette. Max megkéri a kezét, és magával viszi a rejtélyes Manderley-be. A fiatal hölgy nehezen barátkozik meg új otthonával, mivel az előző Mrs. De Wintert emléke még mindig körüllengi a házat. Főképp volt házvezetőnőjével Mrs. Danverssel nehéz a kapcsolatot kiépítenie. Maxim szinte megközelíthetetlenné válik számára, később Rebecca vízbefulladt holtestét is megtalálják, ami újabb kérdéseket vet fel a halálával kapcsolatban. A sztori azért is érdekes, mert Rebecca még a történet kezdete előtt meghalt, így a darabban és a könyvben sosem jelenik meg személyesen, de minden esemény körülötte forog. 2010. március 18-tól már megtekinthető a Budapesti Operettszínházban, Béres Attila rendezésében, Müller Péter Szilárd magyar szövegével, kettős szereposztásban.

A történet igazán izgalmas és fordulatos. A darabon végigvonul a történet kísérteties hangulata, úgy éreztem magam az előadás alatt, mintha a ház vérfagyasztó szférája rám nehezedne. A fantasztikus színészi alakításnak köszönhetően „Én”-nel együtt én is fenyegetve éreztem magam, tűkön ülve vártam a folytatást. Amikor azt hittem, hogy mindennek örökre vége, a történet nem várt fordulatot vett. Az előadás alatt egy jól összeszokott csapat munkáját láthattam. A dalok telis-tele vannak érzelemmel, őszinteséggel és olykor fenyegetéssel. A Manderley-i díszlet sötétséget és hidegséget sugározz, míg a Monte Carlo-i vidámságot és boldogságot. Véleményem szerint fantasztikus és felejthetetlen élményt nyújt ez a darab. Aki egyszer látta, az biztos nem fogja elfelejteni. A történet legalább olyan izgalmas és pörgős, mint a könyv. Az előadást érdemes megtekinteni, felér a legjobb filmekkel is. Főbb szerepek: Én – Szinetár Dóra; Vágó Zsuzsi Maxim de Winter- Bereczki Zoltán; Szabó P. Szilveszter Mrs. Danvers- Polyák Lilla; Janza Kata Jack Fawell- Mészáros Árpád Zsolt; Bálint Ádám

Hájos Dóra, II.A

Zene Üzbegisztáni bakkecskevér – bemutatjuk a Mea Vita együttest A Mea Vita 2011 áprilisában alakult. A kezdeti felállás: Renczés Balázs ének/gitár, Franciszti Attila dob, Bedecs Csaba basszusgitár, Renczés Dóra szintetizátor. Nem sokkal később tagcsere következett: Dóra elhagyta a zenekart, helyére került Tonkó Péter, aki azóta is stabil tagja a quartettnek mint szólógitáros. Balázs és Attila már ezelőtt játszottak együtt pár zenekarban, ilyen volt a Nasty Fox vagy a MinaPUNK. A Mea Vita latinul „életem”-et jelent. „Azért esett a választásom erre a névre, mivel közös életünk ez a zenekar, és remélem, hogy hosszú távon is lesz értelme annak, amit csinálunk” – mondja el Balázs. A zenekar első fellépése az alsószeli Jurta Napok volt, ahol hihetetlenül nagy sikert arattak az olyan örökzöld slágerekkel, mint pl. az LGTtől az Egy elfelejtett szó. A közönség soraiban jómagam is ott voltam, és őszintén megmondva egy unott arcot sem lehetett látni, mindenki élvezte és végigtáncolta a koncertet. De ez még csak a kezdet volt… A beszélgetés során megtudtam, hogy bár nekünk csak egy Kiscsillag utáni laza kis koncert volt, nekik az áttörés és kemény munkájuk első gyümölcse. Addig, míg eljutottak oda, hogy egy jó kis koncertet összedobjanak, át kellett vergődniük a kezdeti nehézségeken, melyek Balázs elmondása szerint főleg abban rejlettek, hogy a zenekar nem volt még összeszokva, és bár ő és Attila már rég megtalálták a közös hangot, most ott volt egy új szólógitáros és basszeros, akik még alig, vagy szinte nem is játszottak más zenekarban. A nosztalgiázás után visszatértünk a jelenbe. Olyan klasszikusokat játszanak, mint az LGT, Zorán, Demjén, az újakból pedig Kispált és Quimbyt. Zeneileg mégis az alternatív, funky és reggea stílusba sorolják magukat. Több mint 15–20 koncerten vannak túl, ami meg kell hagyni, elég szép szám egy alig egy éve alakult zenekartól. Ne gondoljuk, hogy ez csak ilyen könynyen ment. „Nagyon sok helyre írtam levelet, intézkedtem, hogy néhány kocsmákban felléphessünk, és az ismerősöknek köszönhetően pár helyre meghívással is eljutottunk, ami nagy dolog egy bandának” – mesélte el a frontember. A banda mellett faggattam őket a magán-

életükről is, hogy mit csinálnak a szabadidejükben, már ha van ilyen. Csaba elmesélte, hogy a legfontosabb neki most a főiskola és a tanulás, ez mellett a zene, így nem nagyon marad másra ideje. Péter az mellett, hogy szintén tanul és zenél, egy amatőr csillagász szervezetben is tevékenykedik. Attilának van a legjobb dolga, hisz a munka mellett elég ideje marad a zenélésre és a hobbijaira. Viszont Balázs bizonyul a legsokoldalúbbnak: amellett, hogy főiskolára jár, és a Mea Vita útját egyengeti, szerves részét képezi az életének még egy népzenei zenekar (amiben Csaba is zenél) és a színészkedés. Megkérdeztem őket a jövőről is. Attila elmondása szerint „Istent keresi” (), és persze dolgozik, a maradék három fiú még főiskolás, így természetesen a tanulás van az első helyen. „És míg ez így van, addig megmaradunk egy ilyesféle hobbi zenekarnak. Miután mind befejeztük az iskolát és sikerült rendes munkát találnunk, biztosan elkezdjük majd nagyobb szinten is űzni ezt a dolgot. De ehhez sok minden kell, főleg a pénz, hisz sok invesztíciót igénybe vesz az ilyen dolog. Viszont mindenképpen szeretnénk CD-t kiadni. Terveink közé tartozik egy ötvenezer fős koncert Üzbegisztánban, ahol bakkecskék vérét locsoljuk a közönségre, mindemellett óetiópul és románul énekelnénk  ” – zárták le egy kis humorral fűszerezve a beszélgetést a csapat tagjai. Nagyon örülök, hogy személyesen is ismerhetem őket, hisz nagyon karizmatikus, vicces egyéniségek, amit mi más sem bizonyíthatna jobban, mint a próbák hangulata, és a koncertek, vagy az azok utáni lazulás. Érdemes megismerni ezt a zenekart, mert hihetetlenül nagy energiával tölti fel az embert a zenéjük és a személyiségük. Ha lehetőségünk akad rá, menjünk el és nézzük meg őket! A következő koncert február 25-én lesz a felsőszeli kultúrházban. A Mea Vita egy kicsit a mi életünk is lehet. A zenekar FB oldala: http://www.facebook. com/pages/Mea-Vita/166156233446610 Videók a zenekarról: http://www.youtube. com/user/656French Varga Bianka, I.B

Zene

Tehetség A Tét (TAT) A Tehetség a tét egy négyéves versenysorozat, melyet a gútai Coolclub polgári társulás szervez. A verseny 2011. augusztus 27-én kezdődött, hat falu részvételével. Mára a falvak száma tizenötre nőtt. A TAT projekt több kategóriából áll: bemondó, énekes, táncos. Ezen kívül minden évben megválasztják a Club szépét. A 2011-es évben még csak az énekesek és a bemondók vetélkedője zajlott le. A nagy siker után a szervezet újra megszervezte ezt a fordulót a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban. A Dunaszerdahelyi járásban a táncosokon és a bemondókon kívül a tánccsoportok is helyet kaptak. A TAT 2012-es évadában iskolánkat három tanuló is képviseli. Énekesként Varga Evelin, aki Padány színeiben indult, táncosként pedig Zsapka Flóra és Kurucz Klaudia, akik Vásárút színeiben csillogtatják meg tehetségüket. A hölgyekre az interneten keresztül lehet szavazni a www.coolclubcc.eu/tat/tat2012/ dunaszerdahelyi-jaras.php weboldalon. A szavazáshoz regisztráció szükséges. A lányok várják szavazataitokat!

Ez egy szuper lehetőség, hogy több ember megismerjen, egyben rengeteg új barátot szerezhetek. Honnan tudtad meg, hogy létezik a TAT projekt? A TAT-ról 2011-ben hallottam először, mikor felkértek, hogy legyek a duettpartnere az iskolánkból indult Bús Anikónak. A verseny nagyon megtetszett, ezért úgy döntöttem, én is megpróbálkozok vele. Szerintem jó döntés volt. Mit adott neked, hogy jelentkeztél a versenyre? Minden héten másmás műfajú dalokkal kell készülnöm, szóval sok oldalamat megmutathatom, és egyben kiismerhetem magam, hogy milyen dalok állnak jól nekem. A versenyben a legnagyobb szerepet a zsűri játssza. Mit gondolsz róluk? A zsűri igazságos és szókimondó. Sokat tanulhatok tőlük, hiszen több éve a szakmában dolgoznak, így olyan tanácsokkal tudnak ellátni, melyeket érdemes megfogadnom, hogy szépen képezzem a hangom. Nagyon nagy segítség számomra, hogy elmondják mi volt a hibám a produkcióban. Evelin, köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok!

Megkérdeztem Varga Evelint, mit is gondol erről a versenysorozatról.

Bús Anikó, I.B

Sorozat Akinek tetszik a Jóbarátok, annak ez is fog, akinek nem, annak is Az Így jártam anyátokkal egy egyre népszerűbb szituációs komédia, melyben öt jóbarát életét követhetjük nyomon, benne elképesztő poénokkal és helyzetekkel. Az epizód 2030-ban kezdődik azzal, hogy Ted Mosby meséli két gyermekének, hogyan találkozott az anyjukkal, és annak előzményeit. Már a hetedik évad is elkezdődött, és még mindit nem tudjuk, ki Ted felesége. A sztori azzal indul, hogy legjobb barátja, Marshall Eriksen meg akarja kérni a barátnője, Lily Aldrin kezét. Abban a pillanatban Ted rájön, hogy neki is bele kell húznia, hogy megtalálja az igaz szerelmet. A tökéletes nő keresésében segít neki a nőcsábász Barney Stinson, egy örök barát, néha felháborító ötletekkel, és pár tuti biztos tippel, hogy nőket szedjenek fel. Aztán amikor képbe lép Robin Scherbatsky, a feltörekvő hírriporter, Ted biztos benne, hogy ez szerelem első látásra, de az is lehet, hogy a végzet mást tartogat számára… Gyakran vitatkoznak azon, hogy a Jóbarátok jobb-e vagy sem. Felesleges ilyeneken gondolkodni, akinek tetszett a Jóbarátok, annak remek szórakozás lesz a sorozat, akinek pedig nem, annak is. Barney karaktere egyébként nagyban hozzájárul a sorozat sikeréhez. Nálunk is megjelent már három könyve: a Tesó kódex, a Tutikalauz tesóknak, valamint Cseltár címmel a jövő menő Tesóinak, Barney megunhatatlan tanácsaival és bölcsességeivel. Női szemmel: Jogosan teszik fel azt a kérdést, hogy egy nőnemű embernek nem rossz-e hallgatni a sorozatban a Barney-féle szövegeket. Hát nem tudom, többi lány hogy van vele, én erre határozottan azt mondom,

hogy NEM. Hiába vagyok csaj, a „báty-hatás” végigkísért egész életemen, úgyhogy ehhez csak annyit, hogy röhögök jót az egészen. Mert poén. Tessék megnézni! Férfi szemmel: A sorozatot nagyon szerettem, és már az első részektől a kedvenceim közé került. Az első gondolatom az volt, hogy ez is csak egy gyenge utánzása a Jóbarátok című sorozatnak, de amint elkezdtem nézni rájöttem, hogy teljesen más. Kicsit minden szereplővel lehet azonosulni, de kitűnik közülük Barney, aki bemutatja azt a mentalitást, ami minden férfiban ott rejlik, hogy vajon milyen lenne egy semmivel nemtörődöm nőcsábász életmód. A sorozatot csak ajánlani tudom mindenkinek, úgyhogy nézz meg egy részt minél hamarabb. Egy csöppnyi ízelítő az említett Tutikalauz Tesóknak c. könyvből: Tesó egy randin: Egy tesó senkinek sem köteles kinyitni az ajtót. Ha már a nők elérték, hogy legyen saját profi kosárlabdaligájuk, akkor az ajtókat is ki tudják nyitni maguknak. Most komolyan, nem olyan nehéz az. Tesó egy partin: Maradj higgadt, lassan sétálj el onnan, és senki nem fog rájönni, hogy azt te törted el. Tesó a seregben: Két dolgot ne reklámozz: ha meleg vagy, és ha te fingtál. Sőt: a „parancsra tettem” kifogás befingás esetén nem működhet. Tesó egy reneszánsz vásáron: ? Mészáros Dóra és Terebessy Balázs, II.B

English Minority Student in My Classroom I can hear loud noise coming out of my classroom. Laughing mixed with rude, wicked words. I am sure what is happening inside. Another day full of hate, mistreatment and desperation. They hurt him just because he is different from us. Although he wears similar clothes, has a stylish haircut, one of the best and newest mobile phone and has a logical thinking, too, he is a victim of discrimination. He has to suffer day by day because of this and he cannot do anything to stop it. He just puts up with these insults, tries not to show the others how much they hurt him – but I know, deep inside he hates himself, especially that he is a Roma. In every community there are minorities. In some countries they can live their lives without any difficulties – they are accepted. However, somewhere their lives are real nightmares. They cannot get a job, cannot do their shopping without despicable and malicious glances. Many people discriminate them because they have different nationalities, religions or are from a different race. Unfortunately, people in Slovakia are usually offensive with those who are not Slovakian or Czech. In schools bullying is quite regular and nearly always the victims are the Roma, Hungarians or Chinese. The only thing I cannot understand: Why are people so full of hate? What are their reasons for ostracising others? Why cannot they just let them live? They do not have to love them…they should just tolerate them. Is it so much to ask for? No, it is not. In my opinion if they do not hurt you,

you should not harm them, too. Of course, people from Roma minorities have the worst social status. If you asked some people to describe them, what would they say? They sponge on us, steal, tell lies and live in horrible and unhealthy circumstances. But my question is: could not we find people with these features if we wanted in other nations? We could. Everywhere there are “bad” people but unfortunately many of us do not want to realize that. They blame – in our case – the Roma for every fault because they think that with this declaration everything will be solved. But exactly the opposite will happen: people will be more antipathetic with the minorities than before. Do we really need it? All things considered, I still cannot see the point of racialism and discrimination. Every single person is beautiful and the wonder of the nature. Everyone needs the same – they just want to be loved and to feel that someone else's life would not have been as rich without them.” But most of all they want to be accepted. So please, stop hating and hurting each other! A cikk az angol esszéíró pályázatra készült, tárgya csupán a fantázia szüleménye. Viktória Tárnok, II.A

MAGÁN-beszélgetés Dezider, akarlak! A fenti sorokat a 2. évfolyam tanulói bizonyára érteni fogják, az újság többi olvasóit pedig megkérnénk, hogy ne vegyék túl komolyan ezt a kijelentésünket. Plavy Dezsivel, a II.A osztály tanulójával készítettünk interjút – több-kevesebb sikerrel. Nehéz volt rábeszélni, hogy szánjon ránk és a kérdéseinkre pár percet, de hála a meggyőző főszerkesztőnknek, ezt az akadályt is sikeresen vettük. Dezsit, a példadiákot, csak füzettel és tollal a kezében tudtuk kirángatni az osztályból hosszas győzködés után, és így is csak a figyelme felét tudhattuk a magunkénak. Nem a legjobb kezdés az újságírói pályafutásunkban… de lesz ez még jobb is. Vagy nem. Az alábbi pár kérdés segítségével kicsit jobban megismerhetjük Dezsit, a gondolatait és a szokásait. Lássuk! Mutasd be magad pár mondatban! Mmm, nemá. Na! Tényleg csak pár mondatban. Hát mondjatok valamit énrólam. Majd ti megírjátok. Hogyne… Miért pont a Magángimit választottad? Azért választottam a Magángimnáziumot, mert… mert nem szerettem volna a másik gimnáziumba menni. Elégedett vagy ezzel az iskolával? Igen, maximálisan. Szeretnéd folytatni a tanulmányaid? Merre? Igen szeretnék, még nem tudom, hogy merre, de... nem tudom még. De az biztos, hogy szeretnék tovább tanulni. (Ez eléggé érthető – a szerk. megj.) Mi minden tölti ki a szabadidőd? Sportolok, főleg kézilabdázok, tanulok, és a haverokkal vagyok. Ennyi. Van olyan eredményed, amelyre különösen büszke vagy? Ha igen, mi az? Különösen büszke vagyok? Még alapiskolában a szlovák verseny 2. helyezettje lettem, valamint a kézilabda bajnokságon elértekre. Megoldottál valaha olyasmit, amiről azt gondoltad, hogy nem fog menni? Igen! Példát tudnál rá mondani? Há’ például pár dolgozat.(Hála az osztálytársaknak – a szerk. megj.) Mik azok a dolgok, amiket mindenképp szeretnél elérni az életedben? Elsősorban saját házat, autót, családot szeretnék. Mennyi gyerek? Hej, az nincs is ott!

Ezt én kérdezem! Szóval? De nincs ott. Mi motivál céljaid elérésében? Huh, írjatok valamit erre is. Mi azt honnan tudjuk, hogy téged mi motivál? Há’ a szüleim is, magam is, hogy jobb életem legyen. Nalátod, hisz megy ez. Fontos számodra az elismerés? Nem. Nem?! Nem szereted, ha azt mondják neked, hogy ügyes vagy? Hát énnekem olyan mindegy. Hogyan reagálsz a kritikára? Ez hányadik kérdés amúgy? Eléggé az elején vagyunk. Uff… Egyetértek, úgyhogy siess. Szóval hogyan reagálsz a kritikára? Rosszul. Nem szeretem, ha kritizál valaki. Versengő típus vagy? Iskolában nem, de amúgy igen, például kézilabdában. Bírsz veszíteni? Nem, ideges vagyok olyankor. (Jobb nem ismerni ezt az oldalad – a szerk. megj.) Igényled a figyelmet? Nem. Nem? Nem. Hmm. (Bőbeszédű, meg kell hagyni. – a szerk. megj.) Mennyire számít mások véleménye? Képes lennél valaki miatt megváltozni? Ki lenne az? Nem, senki kedvéért nem vagyok hajlandó megváltozni. (Lányok sok sikert ;) – a szerk. megj.)

MAGÁN-beszélgetés Gondot okoz, ha más tanácsot vagy segítséget kér tőled? Szerintem nem tőlem fogtok segítséget kérni. (nevet) Te milyen gyakran kéred mások segítségét? Gyakran. Nagyon gyakran? Eléggé. Milyen dolgokban? Mindenféle dolgokban. Dolgozatnál, meg így. Vannak kommunikációs nehézségeid? Nincsenek. Melyik fontosabb számodra, a külső vagy a belső értékek? Mindkettő fontos. Mert ugye azt mondják, a külső, ami megfog, a belső, ami megtart. (… a szex pedig hozzáláncol ) Nem ám beleírod! Szoktál káromkodni? Szeretnél róla leszokni vagy nem zavar? Nem zavar. Szóval szoktál? Igen. Hogyan kezeled a bókokat? Há-há, ilyenre nem válaszolok, ne írjátok bele. (Nem, nem ezt a reakciót vártuk ) – Na jó, akkor így: Elszállsz attól, ha valaki bókol neked? Nem szállok el. Hogyan kezeled a konfliktusokat? Neee. (Megint csak nehézkesen tudtuk szóra bírni  – a szerk. megj.) Normálisan. Szerinted melyik a legrosszabb, illetve legjobb személyiségvonásod? Írjatok ide is valamit. Na de Dezsi, figyi. Például én azt mondom, hogy kedves vagyok. Neked mi? Kedves vagyok. És a legrosszabb? (csönd, sokáig semmi reakció) Vegyük azt, hogy én meg hisztis vagyok. Én nem vagyok hisztis! Ha nem vagy hisztis, akkor mondjuk… butákat tudsz valakinek mondani? Igen, azt!

Mik az erősségeid, illetve a gyengeségeid? Erre tudtok ti is válaszolni… Nem tudunk! Már csak pár kérdés, bírd ki. Erősségem, hogy oda tudok figyelni a dolgokra, gyengeségem… nincs kedvem sokszor sok mindenhez. (Például ehhez az interjúhoz sem  – a szerk. megj.) Mit részesítesz előnyben: önálló- vagy csapatmunka? Miért? Csapatmunkát, mert úgy könnyebb megoldani a dolgokat. (Van kit hibáztatni ugye?! – a szerk. megj.) Hogy definiálnád: siker, boldogság? Nálad a kettő szoros kapcsolatban áll? Ez már az utolsó kérdés? NEM. Ilyenekre nincs kedvem válaszolni. Miben szeretnél leginkább javulni? Semmiben. Pont jó vagy így, ahogy vagy? Igen. Mi tesz téged egyénivé? Saját magam. (Tökéletes befejezés ;) – a szerk. megj.) Reméljük, a cikkünk nem okozott senkinél maradandó és komoly lelki sérüléseket, valamint azt is, hogy senki személyiségi jogait nem sértettük meg. Kedves tanárainknak azonban szeretnénk a figyelmükbe ajánlani, hogy Dezsi bizonyára nem gondolta komolyan a „mások segítségével írom a dolgozatokat” kijelentését. Éppen ezért szeretnénk megkérni önöket, hogy a továbbiakban se figyeljenek jobban rá, mint ezelőtt. Köszönjük! Azt sem szeretnénk, ha Dezsire ez rossz fényt vetne, így margóra megjegyeznénk: ő egy rendes, kedves gyerek, aki nélkül sokkal üresebb és csendesebb lenne az osztályunk. Lehet, hogy ez egy elhamarkodott kijelentés lesz, de örülünk, hogy nap mint nap boldogít minket. Köszönjük a figyelmet!  Borsányi Dóra és Tárnok Viktória, II.A

Véndiák „Becsüljétek meg, hogy ide járhattok!” Iskolánk, a dunaszerdahelyi Magángimnázium eléggé fiatal intézmény, ennek ellenére már két olyan évfolyammal büszkélkedhetünk, akik sikeresen vették az itteni akadályokat, s a főiskolán is jól teljesítenek. Hogy minderről megbizonyosodjunk, az iskola egyik volt diákját, Máhr Csabát faggattam az itt, illetve a főiskolán eddig eltöltött éveiről. Volt diákként hogyan értékeled az iskolánkat? Milyen a tapasztalatod az itt eltöltött évekről? Nagyon szerettem ezt az iskolát, ugyanis nagyon sok jó élményem fűződik hozzá. Életem két legszebb éve volt, amíg ide jártam. Rengeteg tapasztalatot szereztem itt. Azt szerettem az iskolában, hogy nem voltunk nagyon sokan diákok, így sokkal családiasabb volt a légkör, és a tanárok is jobban tudtak ránk figyelni.

hogy ők is otthagyják az iskolát. Harmadikban ezek a tanárok segítettek nekünk beilleszkedni az új környezetbe, és nagy figyelmet fordítottak ránk a tanítás során is. Nem vagyok csalódott, hogy csak két évig jártam ebbe az iskolába, mert így több tapasztalatot tudtam szerezni, több embert ismertem meg, és ami a legfontosabb, hogy az iskolaváltás egy olyan döntés volt, amit magamnak kellett meghoznom, és örülök, hogy jól döntöttem.

A főiskolán hogy boldogulsz? Nyilván nagyon jól hasznosítod a gimnáziumban szerzett tudásodat. A komáromi Selye J. Egyetem Gazdaságtudományi Karára járok, ahol sikeresen letudtam az összes eddigi vizsgát. Itt a matek az egyik fő tantárgyam, ami elég nehéz, de a volt gimis osztályfőnököm, Penzinger Iván, nagyon jól felkészített belőle.

A végére egy egyszerű, bár annál fontosabb kérdés: mit üzennél az idei újoncainknak, illetve következő évre ide vágyakozóknak? Csak két dolgot üzennék az újoncoknak és a leendő diákoknak. Ez egy nagyon jó iskola remek tanárokkal, becsüljék meg, hogy ide járhatnak. A másik dolog, hogy járjatok kosarazni, mert a Gabi néni nagyon szeretné már megleckéztetni a Vámbéryt!

Tudjuk, hogy az iskolánk csak nemrégiben alakult meg, a ti korosztályotok pedig néhány évet más iskolákban tanult. Nem vagy kicsit csalódott, hogy nem hozzánk jártál mind a négy éven keresztül? Hosszú heteken keresztül gondolkodtam azon, hogy váltsak-e iskolát. Nagy dilemma volt, mert az előző iskolában nagyon sok barátom volt, akik próbáltak maradásra bírni. Végül aztán rájöttem, hogy szükségem van a változásra. Az is segített a döntésemben, hogy 2. év vége felé egyre több nagyon jó tanárról tudtuk meg,

Széll Viktória, II.B

Játék Ki vagyok én? Az alábbi képeken négy tanár látható boldogult ifjúkorában. Eltaláljátok, hogy ki kicsoda? A helyes megoldásokat a magangimi.ds@gmail.com e-mail címre várjuk, névvel ellátva, és a képek száma szerint tüntessétek fel a keresett tanárokat! A helyes megfejtők között közjegyző jelenlétében () plusz feleletmentőt sorsolunk ki, így a nyertes két feleletet is passzolhat a félév folyamán.

1. kép

2. kép

3. kép

4. kép

Tudáspróba A pingvinhústól a kekszkészítő gépig avagy mit jelentenek a „jassz“, „kakemonó“, „szuperbia“ szavak? Jassz Simon Attila, II.A: valakinek a cucca, valakinek a valamije Bazsó Barbara, II.B: olyan, mint a jaszli Kosár Tamás, II.B: juh végtagja Simon Károly, II.B: az egy ember Mészáros Márta, tanárnő: dzsessz Ollé Hajnalka, tanárnő: a „yes” tájszólással kiejtett alakja Simon Beáta, tanárnő: városi kispályás bűnözők körében használatos nyelv (igaza van – a szerk. megj.) valódi jelentés: nagyvárosi alvilághoz tartozó személy Kakemonó Füssy Ádám, II.A: közel-keleti ablakredőny Bazsó Barbara, II.B: kakiból készült manó Sebő László, III.B: valamilyen állatfajta Komlós Tünde, tanárnő: kekszkészítő gép valódi jelentés: Japánból származó, nagy alakú, selyemszalagra vagy papírlapra festett összecsavarható kép Szuperbia Bögi Júlia, III.B: kaja Gerő Zoltán, III.B: olyan nincs Illényi Hella, III.B: szupergyors óra, amely az órákat 20 percesekre rövidíti Sebő László, III.B: csillagászati kifejezés Varga Evelin, III.B: olyan, mint a halenda; pingvinhús valódi jelentés: gőg, dölyf, felfuvalkodottság. Összeállította: Kovács Anna (II.A) Váradi Krisztián (II.A) Terebessy Balázs (II.B) Kósa Bianka (III.B)

Humorbonbonok Ha valaki a Magángimibe jár, nem kell messzire mennie a poénokért, hiszen óra közben is naponta hangzanak el olyan dolgok, ami után vidámabban folyik még az esetleg unalmasabb tanítás is. Befejezés gyanánt egy kis ízelítő: HP: A lovagok többnyire férjes asszony iránt éreztek szerelmet, ami a nők szempontjából nem volt gond, hiszen nem szerelemből házasodtak. Persze a férj nem örült annak, hogy a feleségét egy lovag… SzM: Tossza.

SB: A képen a Wright testvérek és a repülő. Én nem tudom hogy haltak meg, de a repülőt elnézve…

HP: Ki a szerelem római istennője? Olyan neve van, mint az olaj. SzP: Raciol.

KL: Ha a világűrben vagyunk nincs semmi, csak egy vas meg egy mágnes, de nem tudjuk eldönteni, hogy melyik melyik. MT: A világűrben? Akkor mi a francnak nekünk mágnes?

SzL: Ne magadból indulj ki, hanem egy egészséges emberből!

KT: A polivinil-kloridot mozitermek padlójának burkolására használták, de betiltották, mert tűzvész esetén HCl gáz szabadul fel, és így mielőtt bennégnének, még meg is mérgeződnek.

TM: A romantizmus jellemzői: egyszerű és… J: Nagyszerű.

KT: Majd meglátom én is pár év múlva, hogy száz évig fogok-e élni.

PD: Akkor doliba odaírom, hogy „nem érettségizek”. PI: Én meg visszaírom: „hál’ Istennek”.

KT: Ki nem figyelt, amikor az alkoholokat vettétek? BA: Én a hatása alatt voltam.

PI: Elveszítettél valamit? V: Igen, a fonalat.

MO: Mi a közös jellemzője az észak-európai országoknak? Osztály: Hideg van. MO: Az, hogy ritkán lakott. Miért ritkán lakott? Osztály: Mert hideg van.

PI: Lehet, hogy nem sokáig élvezzük egymás társaságát. MM: Miért, el akar menni? Pedig jó tanár volt. PI: Fáradt vagy? M: Nem, agyhalott. G: Az én agyamat is szívja. PI: Elég hamar a végére ér. Ha a véredet szívja, jobban jár.

SB: De az ügyelés nagy felelősséggel jár. Nem ám, hogy valaki bejön, azt mondja: „Michael Jacksont keresem”, ti meg beengeditek.