Magánélet 2012 december by László Kiss

Tartalom Hírek

Párizs

Üzenet egykori iskolámba

Interjú Penzinger Ivánnal

6-7

Művészkedő

8-9

Volt Fesztivál

10-11

Stand-up comedy történet

Kell ez nekünk?!

Interjú Kiss Ádámmal

14-15

Humorbonbonok

Ankét

Interjú Kőhalmi Zoltánnal 18-19 Comedy English/Deutsch 20-21 Sport

22-23

Könyvajánló

Filmajánló

Sorozat

Színház

Interjú Olléh Szabolccsal és Penzinger Rékával

28-29

Béhr Marci versei

Ki vagyok én?

Egyetemista voltam, amikor az Esti Showderben először fellépett Kiss Ádám. Mikor megjelent a színpadon, beszélni kezdett, csak arra gondoltam, „ki ez a kis takony, aki Fábryt próbálja utánozni?” Aztán ahogy beszélt és beszélt, egyre inkább változott a véleményem. Lekötött, érdekelt, szórakoztatott, és kénytelen voltam azt mondani: „afrancba, ez jó”. Másnap a csoporttársakkal ez volt a fő téma. Ültünk a büfében, és ismételgettük a poénokat. A „szarcsi”, „foscsi”, „besza-behu”, „lelkifurka”, „be vagyok baszcsizva” szavakat szinte szállóigeként kezdtük használni. A Youtube-on rongyosra néztük a felvételeket, és alig vártuk a hétfő estéket, hogy ismét legyen Showder Klub, amit majd ki lehet beszélni. Jöttek az újabb előadók, a különböző egyéniségek, akik közül kedvenceket választottunk, és így ment ez kitudja meddig. Aztán elmúlt a varázs. Ami újdonság volt benne eleinte, már nem volt az. Ami poén volt benne eleinte, már nem volt. Megkezdődött a túltermelés, olyanok is színpadra álltak, akiknek nem kellett volna. Hiába, a költő szavai még ma is érvényesek: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!” Mára úgy vagyok vele, hogy van néhány kedvencem, akiket bármikor szívesen meghallgatok, a legújabbakat viszont már alig ismerem. A stand-up műfajt inkább már a saját bőrömön tapasztalom, hiszen, ha belegondolok, hogy a „normális” foglalkozások közül melyik áll hozzá a legközelebb; ki az, akinek naponta az a feladata, hogy tök egyedül kiálljon az emberek elé (akiket amúgy abszolút nem érdekel), és próbálja őket lekötni (esetleg még szórakoztatni is), akkor azt a választ kapom: a tanár.

Nagy durranásra készül a II.A

Édességgel egy jó ügyért

Komlós Tünde tanárnő az egyik kémia órára egy vendéget hozott osztályunkba. Horváth Gabriella, a Comenius Egyetem kémia szakos hallgatója, doktori disszertációjára készül, és egy nem mindennapi feladattal bízott meg minket. Elmondta nekünk, hogy náluk az egyetemen hagyomány, hogy a végzősök úgy nevezett kémiai show-t készítenek, és előadják azt az egyetem többi hallgatójának. A műsor alapja természetesen a kémia, lényegét látványos kísérletek adják egy kis színjátszással megfűszerezve. A tavalyi végzős évfolyam előadását levetítette nekünk, és mindenki számára világossá vált, hogy nekünk is egy show összeállítása lesz a feladatunk, amit majd nektek, fogunk bemutatni. Az osztály négy csoportba osztódott: kísérletezők, reklámosok, médiások, a negyedik csoport feladata pedig érdekességek felkutatása bizonyos témákkal kapcsolatban. A kísérletezők a megálmodói, majd véghezvivői a műsor fő elemének, a kísérleteknek, a reklámosok, engem is ide sorolva, gondoskodnak róla, hogy mindenki fülébe jusson a show híre, a médiások pedig a műsor technikai részéről gondoskodnak. Egyelőre ez minden, amit elárulhatok, de van még jócskán kulisszatitok, amit felfedünk előttetek a show megvalósulása előtt. Készüljetek, mert nem kis meglepetéssel készül a II.A! Méhes Anna, II.A

Iskolánk diákönkormányzata édességgel gyűjtött volt iskolatársunk, Lukács Cyntia segítségére. Cyntia súlyos, rákos beteg, ezért a diákönkormányzat úgy döntött, hogy gyűjtést szervez gyógyulása érdekében. Az édesszájúak megmutathatták adakozókészségüket, mivel palacsinta és muffin árulásával gyűjtöttek a DÖK-tagok a jó ügy érdekében. A „palacsintanap” két egymást követő hét péntekjén zajlott a második óra utáni szünetben és az ebédszünetben. A diákok hosszú, kígyózó sorokban álltak édességért sorakozva, közben talán meg sem fordult a fejükben, hogy mekkora segítséggel járulnak hozzá Cyntia gyógyulásához. Emellett iskolánk halloween partit is tartott október 30-án. Diákok és tanárok jelmezbe öltözve érkeztek a jótékonysági partira, melynek bevételét szintén Cyntia gyógyulására fordították. Így a tanulók a szórakozáson kívül segítettek is volt iskolatársuknak. A diákönkormányzat minden jótékonykodó diáknak ezennel szeretné kifejezni köszönetét! Bús Anikó, II.B

Akik ezt a számot megálmodták és valóra váltották (vagyis valamiféle szerkesztőség): Ábrahám Dominika, Bartal Márton, Béhr Márton, Borsányi Dóra, Bús Anikó, Csörgey Tímea, Domonkos Ákos, Hájos Dóra, Hipik Anna, Kázmér Nikoletta, Kiss Tamás, Krippel Karolina, Kósa Bianka, Kovács Anna, Méhes

Anna, Mészáros Dóra, Simon Attila, Simon Eszter, Szabó Miklós, Széll Viktória, Tárnok Viktória, Terebessy Balázs, Váradi Krisztián, Vörös László. Egy igazi főszerkesztőhöz hasonló feladatokat lát el: Horváth Péter Tördelés: Kún Gergely. A szerkesztőség e-mail magangimi.ds@gmail.com

címe:

MAGÁN-járat Paris, je t’aime? Párizs, szeretlek? Egy kirándulás a Szerelem Városába... melyik helyem“ – kitüntetést a Montmartre és környéke lány ne álmodozna arról, hogy egyszer a Szajna- nyerte el: imádtam a szűk kis sikátorokat, ahol parton sétál egy langyos, nyár eleji estén? Hát lépten – nyomon barátságos külsejű kávéházakba igen, ez itt a probléma: amikor a többiek árado- botlott az ember; jó volt nézni a Montmartre térre zása egy adott dologról túl magas és csodás elvá- kitelepedett művészeket, ahogy alkotnak. Azon rásokat támaszt, általában nagyot csalódunk. Így a helyen tényleg úgy éreztem, hogy megérintett Párizs szelleme. De, sajnos, minden jó emlékem történt ez velem is. Amikor megtudtam, hogy lehetőségünk van és érzésem megmérgeződött valami, illetve valaki elmenni Párizsba, rögtön jelentkeztem, és tűkön miatt. Ezt az illetőt Bibiánának hívták. Elméletileg ő volt az idegenvezetőnk. Gyaülve vártam az indulást. Mivel nem ez volt az első buszos kirándulásom, nagyjából tudtam, mire korlatilag viszont ez volt az első útja, nem tudott számítsak: tudtam, hogy a busz kényelmetlen semmit, könyvből olvasta ki az információkat, és lesz, hogy nem fogok aludni; ezeken könnyen párszor térképpel a kezében is eltévedt. A buszsofőrünk több érdekességet tudott a városról, túlléptem. De csak akkor kezdődtek a gondok. Tudtam, hogy nem ötcsillagos szállodákban mint ő, és ami a legröhejesebb: NEM TUDOTT fogunk lakni, de amikor éjjel, jóval a jósolt meg- FRANCIÁUL. Hogy engedhette meg magának érkezési idő után beestünk a szállásul szolgáló ezt az utazási iroda? És ez még nem minden: kempingbe és megkaptuk ideiglenes lakhelyeink miatta indultunk késve minden egyes reggel és kulcsait, hatalmasat csalódtam. Az még hagyján, értünk vissza éjfél után, nem tudott elintézni semhogy az ágyak nyikorogtak és kiálltak belőlük a mit, teljesen használhatatlan volt. Mindenben rugók; hogy nem lehetett rendesen becsukni az a tanárnőkre és a buszsofőrökre támaszkodott, ajtót; hogy kék-zöld volt a könyököm, mert ál- egyszerűen nevetséges volt. Ráadásul, a legnalandóan bevertem a zuhanyzóban, ami mellesleg gyobb látványosságokra, a Louvre-ra és az Orsay egy négyéves gyereknek sem lett volna elég nagy; múzeumra nem jutott elég idő, mert kétórás készóval, személy szerint mindezt elviseltem volna, sésben voltunk, miatta. Egy olyan helyen, mint ha másnap reggel nem arra kelek, hogy ötcentis a Louvre, ahol elképesztő mennyiségű érdekesség pókok mászkálnak a hálózsákomon, az ágy alatt van kiállítva, idegenvezetőre van szükség, hogy pedig hangyák állnak sorba az oda besöpört megmutogassa a legérdekesebbeket. Ehelyett ő mit csinált? Fogta a fényképezőgépét, és elindult morzsákért. De nem akarok folyton csak a beltéri bioszféra turistáskodni, hidegen hagyta, mi hová és merre változatosságairól panaszkodni, nem szeretném, tévedünk el. Az utolsó napokban szinte már meg hogy a Kedves Olvasó elaludjon. Miután – jó- sem szólalt. Jól tette. A hazatérés előtti napon eredetileg Strasbourkora késéssel – elindultunk, gondolataim visszataláltak a romantikus ábrándozás útjára. Párizs got néztük volna meg, de szerencsés módon váltényleg gyönyörű. Tetszett a rengeteg zöldterület, toztattak a terven: Disneylandbe mentünk, ami az, hogy nem rontották el a régi városképet fel- frenetikus szórakozás volt. Ahogy visszagondohőkarcolókkal, megragadott a rohanó, de mégis lok az akkori kedélyállapotomra és a csoporttárbájos nagyváros hangulata. Versailles emberi sak ingerültségére, még egy, Bibiána okoskodását ésszel fel nem fogható pompájában valósággal hallgatva eltöltött nap anarchiát robbantott volna elvesztem, miközben majd‘ lefőtt rólam a rövid- ki – ezért neveztem szerencsésnek a programválgatya, és nem láttam el két méterre sem, annyi toztatást. Összesítve, úgy vélem, remek kirándulás volt. volt a turista. A Champs-Elysées és a Diadalív, az esti hajózás a Szajnán, a Concorde tér az obeliszk- Negatív élményeinkért pedig kárpótoljon az inkel, a Notre Dame áhítatos csöndje és az Eiffel- gyen kirándulás a bécsi karácsonyi vásárba. Kötorony erőteljes, de mégis kecses vasmonstruma szönjük, Mészáros tanárnő! után magamban elismertem, hogy Párizs tényleg Kovács Anna, III.A a világ egyik legnagyszerűbb városa. A „kedvenc

MAGÁN-vélemény

Üzenet egykori iskolámba Még most is tisztán emlékszem az első napra kora suliba, hát uff… Nagyon fura volt, sőt anya magángimiben. Megszeppent elsősökként lé- nyira, hogy amikor az új tanáraim megkérdezték, pegettünk azokon a végtelen hosszúságú lépcső- hogy mi az első benyomásom az iskoláról csak kön felfelé a folyosóra. Forró szeptemberi reggel annyit tudtam válaszolni döbbenve és szájtátva, volt és fent, mint egy üvegházban a növények hogy „Nagyon nagy…”.Ugye nem kell monültünk le sorban, és fulladozva a nagy melegtől danom, hogy milyen tekintettel néztek rám? :) vártuk az osztályfőnököt. „Milyen lesz ez az év? Ebben a nagy épületben van még uszoda, nagy Sokat fog kelleni tanulni?” – ilyen és ezekhez díszterem, óriási ebédlő, és nagyon de nagyon hasonló gondolatok cikáztak a fejünkben. Leg- sok gyerek… Komolyan mondom, úgy érzem alábbis az enyémben. Az ismerkedés sikeresen magam, mint Mimi Siku, a kis indián amikor elment, és egyszer csak elkezdődött a nagy hajtás, kerül az apjához Párizsba (Egy indián Párizsban a tanulás, és hipphopp: máris avattak. Az első év c. filmről beszélek). Minden olyan nagy és idegen, gyorsan elszállt, tele örömmel, bánattal, nevetés- a különbség csak az, hogy én nem sütöm meg sel, néha konfliktussal és sok sok tanulnivalóval. senkinek sem a díszhalait!:) A méretkülönbségeken kívül még ami nagyon De mi nem bántuk. Mosolyogva gondolok viszsza az órák előtti stresszelésekre, a sok “úristen, szembetűnő, az a tanárok és a több mint 300 (csak nem tudok semmit!”-re majd egy-egy óra utáni a magyar felén! – mivel a szlovák gimi is ebben folytonos „Ah,oké vége. Basszus, de most meg a az épületben található) diák viselkedése. Míg a magángimiben minden olyan családias volt, adkövetkező órára kell tanulnom”-okra. Az ember a jót hamar megszokja, de mi van, ha dig itt sajnos rá kellett jönnöm, hogy korántsem természetéből adódóan nem elég ez neki, és még olyan közvetlenek a tanárok, és nem örülnek többre vágyik? Talán többre vágytam? Vagy in- neki, ha a diák csak úgy elkezd viccelődni vagy kább másra? Nem tudom…De úgy döntöttem, neadjisten szórakozni velük! Továbbá, hogy az hogy a következő évemet Galántán folytatom a ember négy év alatt sem fogja megjegyezni minKodály Zoltán gimiben. Szívszaggatóan fájdal- den egyes iskolatársa nevét, de még arcát sem! mas volt augusztus utolsó hetében tett utolsó láto- Gondolom (vagy legalábbis remélem), hogy gatásom. Úgy sétáltam fel a lépcsőkön, mint egy régi tanáraim is olvassák ezt a cikket, és biztosan „magángimis”, és úgy sétáltam le könnybelábadt nagyon kíváncsiak rá, hogy milyenek az új oktaszemmel, mint egy leendő (felénk a KZG gimit tóim és, hogy „melyik fél a jobb”. Sajnos dönteni csak egyszerűen így hívják) „gimis”. De én dön- nem tudok, mert vannak olyan tantárgyak, ahol töttem így, és minden pozitív és néha negatív a tanár nagyon szigorúan megköveteli a diákok megjegyzés ellenére mentem tovább, és kezdtem maximális teljesítményét, viszont vannak olyan lassan de biztosan kitaposni új ösvényem útjait… tanárok is, akiknek az órájára úgy megyek be, Rengetegen bombáztak olyan kérdések- hogy már a visszaszökési tervet szövögetem a kel, mint pl. „De miért mész el? Nem tetszett a fejemben a magángimibe. Gondolkodtam azon, magángimi?” De el kell mondanom, hogy távo- hogy felsorolok minden tanárt és különbséget, de zásomnak sokkal egyszerűbb és ésszerűbb oka s ez nem volna fair sem a régi sem az új tanáraimmal szemben. Így meg kell elégedniük annyival, egyben magyarázata van. Sok mindenben szerettem volna magam ki- hogy: Nagyon hiányoznak egytől egyig és Ti dipróbálni, de a naponta majd 3 óra utazás miatt áktársaim, becsüljétek meg őket, de nagyon!!! Hiányzik még a bolond kis osztályom és nehezen tudtam volna még belekóstolni azokba a dolgokba, amik érdekeltek, és bár a magángimi Komlós Tünde tanárnő, Eszti „én ezt nem sokat adott, voltak olyan dolgok amik mégis hiá- értem”-jei, a büfés bageta, Kiss tanár úr faviccei, Horváth tanár úr órái és még sorolhatnám de nyoztak. Na de ennyit a búslakodásról! Már lassan több, akkor ez nemcsak egy cikk lenne, hanem már mint két hónapja koptatom a KZG gimi padjait, novella. Hiányzik minden, de tényleg Minden… és lassan, de biztosan kezdem megszokni, hogy milyen nagy magángimisként átkerülni egy ekVarga Bianka, tiszteletbeli II.B-s

MAGÁN-beszélgetés „Nem jellemző rám az agresszivitás!“ Bizonyára már mindenkinek feltűnt, hogy a mostani számunk fő témája a stand-up comedy. Namármost, ha megkérnénk titeket, hogy hozzátok kapcsolatba egyik tanárunkat ezzel a témával, ki lenne az első ötletetek? Penzinger tanár úr, igaz? A szerkesztőség is a mi drága matektanárunkat szavazta meg és, így most őt érte az a „megtiszteltetés“, hogy újságunkban komoly 2 oldal hírnévhez juthatott. Örömünkre szolgált, hogy mi tehettük fel neki a keresztkérdéseinket és néha sikerült elérnünk, hogy szóhoz sem jutott. Hát nem hihetetlen? Na de „beszélgessünk róla, gyerekek“. Szerintünk az első kérdés teljesen egyértelmű: miért lett tanár? És miért pont matek? Hát, érdekes kérdés... Gyerekek, ez nem úgy működik, hogy leadjátok a kérdéseket előre és én átgondolom addig a választ? Nem tanár úr, nézze meg Dezsinek is milyen jó lett az interjúja. Ez a tantárgy ment a legjobban a suliban, szerettem is és persze érdekelt is, ezzel szerettem volna a későbbiekben foglalkozni. És hogy miért tanár? Na, azt magam sem tudom! De nem bánom a döntésem. Térjünk vissza egy kicsit a múltba! Meséljen nekünk a gyerekcsínyeiről! Én jó gyerek voltam. (hatalmas nevetés a részünkről – a szerk. megj.) De nem, ez tényleg így van! Persze, persze. Azért nekünk is megvannak a magunk forrásai, hallottunk ezt-azt, például, hogy fősulin azért Ön is nagy „partyarc“ volt... Na igen, a főiskola... ott azért már nem voltam annyira jó, de különösebb csínyeket nem követtem el, nem raktam fel semmilyen videókat Youtube-ra. És milyenek voltak azok a kevésbé különös csínyek? Nagyobb bulik, törött ablakok esetleg? Nem jellemző rám az agresszivitás. (Ez után a kijelentés után köpni-nyelni nem tudtunk, de a nevetés... na az ment – a szerk. megj.) Biztos vannak valamilyen vicces történetek, amelyekre mindig emlékezni fog. Egyszer például az egyik csoporttársammal elmentünk sörözni és elég sokat megittunk.

Neki jobban beütött, mint nekem, meg kell hagyni. Valahogy, már mi se tudjuk hogyan, de hazajutottunk még aznap este. Másnap találkoztunk, persze rögtön megkérdeztem, hogy nem volt-e semmi gond hazafelé. Mondta, hogy minden rendben volt, ekkor vettem észre, hogy össze vannak égve a kezei. Mint kiderült, megéhezett és kitalálta, hogy grillcsibét fog sütni magának. A tepsit persze puszta kézzel fogta meg… Na és önnel mi történt az incidens estéjén? Mondtam, hogy én jó gyerek voltam. Hazamentem, aludtam… Nem ám, hogy alkoholistaként állítotok be! Mint pályakezdő tanár, nem félt a diákoktól? Nem izgult? Nekik kell félniük, nem nekem!  Esetleg van valamilyen emlékezetes dolgozatíratása? Egyszer, még a másik gimnáziumban, felügyeltem az írásbeli érettségit, amikor észrevettem, hogy az egyik lány puskázik. Odamentem hozzá, elvettem tőle a lapot, majd közöltem vele, hogy jövőre találkozunk. Aztán persze megengedtem neki, hogy folytassa, de egy percre nagyon megijedt szegény, alig kapott levegőt. Már akkor is terrorista volt!  Tessék?! Dóri, úgy látom, te nem akarsz leérettségizni! Most teljesen őszintén, milyen érzés osztályfőnöknek lenni? Szereti az osztályát? Dehogy szeretem! Ilyen gyerekeket, mint ti, hát… (ezt követően módosított választ kaptunk

MAGÁN-beszélgetés – a szerk. megj.) Persze, hogy szeretem. A mostani már a 6. osztályom. Várjatok! Nem, az 5. Úgy jön ki, ha visszaszámolok. Vagy mégis a 6.? Igen, a 6. osztályom vagytok. (korán reggel nem megy a matek, meg tudjuk érteni... – a szerk. megj.)

Még véletlenül se faggatja őket, ugye? Teljesen önszántukból mondanak dolgokat, nem erőszak áldozatai.  Térjünk most át a stand-up comedyra. Mi a véleménye erről a műfajról? Figyelemmel kíséri a Showder klubot? Esetleg gyakori látogatója a Dumaszínháznak? Nem mondanám, hogy annyira érdekelne ez a dolog. Néha-néha megnézek a TVben egy-egy részt, de nem túl jellemző, mivel akkor sem nagyon tetszik. Dumaszínházba egyáltalán nem járok. Persze pár előadóról már hallottam és így ismerős a nevük, mint pl. Kiss Ádámé. Régebben pedig a Fábry-showt szoktam megnézni, de ma már az sem tetszik annyira.

Melyik volt az eddigi legjobb osztálya? Mindegyik más, mindegyiket más miatt lehet szeretni. De általában jó társaság jön össze. Persze mindig vannak kivételek… :P Mi a hobbija, mi minden tölti ki a szabadidejét? Rendszeresen kerékpározom, főleg nyáron, de teniszezni is szoktam – általában barátok ellen. Ha tehetné, változtatna valamit a múltján vagy gy az életén? Nekem a múltammal nincs semmi baj, hagyjátok már békén! :D

Többé-kevésbé sikeresen vettük ezt siker az aakadályt is, mi legalábbis úgy le g ondoljuk . Bár az igazat megvallva, sok új és érdekes dolgot nem tudtunk meg a tanár úrtól, mivel mestere a

Most mégse kérdezhetjük a jövőjéről! Egyébként is, a diákok alig tudnak valamit Önről, bezzeg fordítva… Akkor elégedett mindennel, ami eddig történt az életében? Ezt sem mondtam, de megváltoztatni már úgyse tudom.

tématerelésnek és a visszavágásnak (de ezt az „én”-jét szerintünk senkinek sem kell bemutatni). Az interjú végén megígértette velünk, hogy még a megjelenés előtt látni fogja a kész cikket. Fennáll a lehetősége annak, hogy mi ezt mégsem teljesítettük, így ha bármelyikünk bukna matekból, esetleg kevésbé lenne sikeres az érettségije, akkor annak az oka világos.

Ha már a témánál vagyunk, egy dolgot áruljon el nekünk! Honnan tud ennyi mindent az iskola diákjairól, kik a forrásai? Tudjátok, járnak hozzám más tanulók különórákra, aztán szoktak mesélni ezt-azt.

Borsányi Dóra és Tárnok Viktória, III.A

Művészkedő A tavalyi sikeren felbuzdulva, idén a másodikosok ismét egy olyan feladatot kaptak művészet és kultúra órára, hogy éljék bele magukat egy művész életébe, és próbáljanak meg verset írni. A legkreatívabb elmék alkotásait csak és kizárólag a MAGÁN-ÉLET hasábjain olvashatjátok. A modern költészetben sokszor nem maga a szöveg az érdekes, hanem az alkotás folyamata. Ezt bizonyította be az egyik kiváló tehetség. Ha szeretnétek tudni, milyen módszerrel készült a szöveg, esetleg a szerzőnek milyen lelki folyamatait tükrözi a vers, a tanítási szünetekben megtaláljátok őt a II.A osztályban. Íme a remekmű: Időköz Idejében bizonytalan felfordul, Energia óriás felmordul. Beszélgetés, vízibolha, kapcsolat, Kandisznó kis autóval betolat. Ebédcsomag azonnal önellátó, Előteremt sündisznó vendéglátó. Ünneplő kölcsönös csillogás, Jóízű történelemfelfogás. Dulakodás, áthaladás, átmenet, Majomkenyérfa rádióüzenet. Černý Viktor, II.A Az irodalomban gyakori jelenség, hogy a művet csak bizonyos háttértudás segítségével értjük meg. Az alábbi szöveg is ebbe a kategóriába tartozik. Ha valakinek nem jön le belőle a művészi zsenialitás, nézze meg a II.A osztály névsorát! The Anna-féle fanyar humorú művészkedés A mai mérkőzésen a Török és Horváth csapatok küzdenek meg egymással. A különbségek óriásiak, nem csak nemzettségben, de nemben is. Azért a kulisszák mögött elárultak nekünk

pár titkot, és pár közös vonás is fellelhető köztük, mint például hogy mindketten szeretik a Vajas kenyeret és a Hegyi levegőt. A stadion ma igazán megnyerő. A levegőben Rózsa és Viola illat kering. A Kertész valóban kitett magáért. Csak sajnos így sok a Bugár. De ez sem probléma, végső esetben hívjuk a Méhest. Kezdődik a meccs és a közönség Egyházi énekekkel buzdítja a csapatokat. De valami zúgolódás van a nézőtéren. Az elBotló Szabó összeveszett a mellette ülővel, hogy ő vajon Kovács-i, mert Raisz-szöget talált a székén. Itt már hiába lengetjük a Fehér zászlót. Ez már igazi Bíró-Sághy eset. Hipik Anna, II.A A legkiválóbb elméket az jellemzi, hogy több területen is otthonosan mozognak. A következő mű szerzője bebizonyította, hogy nemcsak az irodalom, de a matematika, pontosabban a kombinatorika területén is jártas. Péntek délután hetedik órán a II.Bből szól a zsivaj, lárma, mert szép az idő, és mindenki óra végéig köteles a padban ülni. Péntek hetedik óra a II.B-ben délután szépen szól a zsivaj, lárma, mert az idő köteles a padban ülni és mindenkinek vége. Péntek a II.B-ben, az idő ül szépen, mindenkinek a padban vége, mert

Művészkedő szólni köteles délután a lárma és zsivaj a hetedik órán.

ző szólaltatja meg a művet. Az írott sajtó erre sajnos nem alkalmas, de ha igény van rá, bizonyos számú érdeklődő esetén, a szerző egészen biztosan meggyőzhető arról, hogy elszavalja remekvművét.

Péntek ül a padban a II.B-ben, mert a hetedik köteles zsivajozni az órán, és időben szólni délután mindenkinek szépen a lárma végén.

tak tak tak tak takató tek tek tek tek teketé

Péntek szól a hetediknek lármázva délután, mert az óra köteles a padban ülni, végén a II.B-ben mindenki szép és a zsivaj időzik. Mészáros Imre, II.B

tik tik tik tik tikitó tok tok tok tok tokotó

Még a legnagyobb költőket is hatalmukba keríti az érzés, hogy egyszerűen képtelenek verset írni, nem jön az ihlet, nem csókolja őket homlokon a múzsa. A költő viszont erről az írásképtelenségről, az írás nehézségeiről is tud írni. Egy kis ízelítő:

tök tök tök tök tökötő tuk tuk tuk tuk tukutú Kovács Patrik, II.B

Vihar Zuhog az eső, hallgatom Kopogásait a párkányon Nagy villanás hirtelen: Leállt a számítógépem! A sok órás keresés – Műv.kult-ra a szenvedés! Nem találtam jó verset, Kénytelen voltam írni egyet. Íme ez a versike, Nem tudom, hogy tetszik-e. Nekem mondjuk nem nagyon, De mit csináljak? Ez vagyon. Bús Anikó, II.B Számtalan vers van irodalmunkban, mely sokkal hatásosabb, ha szóban hangzik el. Utolsó költeményünk is ilyen, ráadásul ez esetben akkor éljük át az igazi katarzist, ha maga a szer-

VOLT volt VOLT és (jövőre is) lesz

A soproni VOLT Fesztivál – ahogy én láttam Az utóbbi évtized a nagy fesztiválok időszaka volt, hiszen ma már szinte minden valamire való városban szerveznek valamiféle nyári fesztivált. Persze a magyarországi rendezvények közül Sziget a legnagyobb, de a második hely mindenképpen a soproni VOLT Fesztivált illeti meg. Sőt, a VOLT sok tekintetben meg is előzi a Szigetet, hiszen a hazai (magyar) résztvevők és látogatók tekintetében ez a legközkedveltebb. Más fesztiválokhoz hasonlóan a VOLT is elsősorban a koncertekről és az együttlétről, vagyis a buliról szól, hiszen a 3 nagyszínpad, a több kicsi koncerthely mellett több táncolásra és bulizásra szolgáló helyszín található a fesztivál területén. Ezeken kora délutántól hajnalig szól a zene, s folyik a buli. A 2012-es évi fesztivál koncertjei közül nehéz kiválasztani a legjobbat, legemlékezetesebbet. A Faith No Morera és Iggy Popra biztos emlékezni fogok, a magyar együttesek közül pedig mindenképp a Quimby koncertje volt a legszínvonalasabb. Miért? A Quimby tagjai egyrészt profi zenészek, akiknek sajátos, összetéveszthetetlen stílusuk van, másrészt az együttes tagjai közül mindenki külön-külön egyéniség. Különösen a frontember, Kiss Tibor, aki sok élettapasztalattal a háta mögött igazi érett énekes-gitáros, szövegei pedig nemcsak költőiek, de frappánsak is. Varga Lívius, az együttes reaktora őrült energiával dobol, és van jelen a színpadon. A Quimby igazi erejét azonban az adja, hogy együttesként tud kitűnőt produkálni, s koncertjeik igazi élményt jelentenek. A fiúk ugyanis olyan átéléssel zenélnek, hogy az még a legnyugodtabb

koncertlátogatót is magával ragadja, s a koncertjük alatt a közönség egy velük együtt mozgó, hullámzó sokfejű lénnyé válik. Igaz, az utóbbi időben mintha kevesebb új ötletük lenne, mint az előző években, de élőben azért még mindig verhetetlenek. A koncerteken kívül rengeteg különféle program színesíti a fesztivált. A bátrabbak kipróbálhatják a bungee jumpingot – higgyétek el megéri! Az adrenalinbomba, amely ilyenkor a szervezetet eltalálja, jó néhány percre egész különös pörgést ad az embernek. Aztán vannak különféle beszélgetős sátrak, előadások, és persze jó hangulat. Számomra különösen érdekes volt Zacher Gábor előadása, aki a drogsátorban lépett fel, s beszélt a drogok működéséről és hatásáról. Persze nem a megszokott hegyi beszédet tartotta arról, miért nem szabad drogozni, hanem azt próbálta elmagyarázni, hogyan működik a drog, miképpen hat a szervezetre. Hangsúlyozta, hogy a drogok megváltoztatnak bennünket, s hatásuk alól nem tudjuk kivonni magunkat. És persze még számos érdekes dologgal fűszerezte előadását, amelyet követően el is lehetett vele beszélgetni. Annak idején a Sziget Fesztivál egyik szlogenje A kell egy hét együttlét volt. A VOLT nem tart egy hétig, de a lényeg itt is az együttlét. Együtt ezer meg ezer más fiatallal, akik szintén azért jöttek, hogy jól érezzék magukat: iskola, tanárok, szülők és minden kötöttség nélkül. Már csak ezért is megéri. De ezt mindenkinek a saját bőrén kell tapasztalnia. Simon Attila, III.A

volt VOLT VIP Oh yeah Hazafelé úton örömmel tekintettünk a jobb kezünkre, ahol mindenki kezén zöld és fekete szalagok lógtak. Igen, Zöld is. VIP-k VOLTunk. És ez mivel is járt nekünk?:D

Halandók Összesz.rt Toi Toi Tömegnyomor Földön fekvés Átlag csajok Sz.r kilátás Átlagos bánásmód

VIP Kicsiszolt márvány WC-k Első sorban csápolás (majd kidobott a security) Bőrfotelben fekvés celebekkel 1st class ribik® (kivéve Atinak) Páholy szemben a nagyszínpaddal Seggnyalás

Szabó Miklós (II. A) és Terebessy Balázs (III. B)

Címlapsztori „Az élet olyan, mint a motor: be kell rúgni, másként nem megy!” Stand-up comedy – a szóról ma mindenkinek Hofi vagy a Dumaszínház jut eszébe. Maga a műfaj, mint sok minden más is, a 19. században indult Amerikából és Angliából. Az első humoristák közé tartozott többek közt Mark Twain is, de később Woody Allen, Steve Martin, Robin Williams, Eddie Murphy vagy Jim Carrey is kipróbálták a műfajt. Hosszas történelemórát nem szeretnék tartani, mivel aki szeretné, utánanézhet a Wikipédián. Ami minket, magyarokat különösebben érint az Hofi Géza és a többi magyar komikus munkássága. Mint azt tudjuk, a stand-up comedy műfaja a parodizálásra és a kritikára épül, így jelentek meg a központban a faji hovatartozás, de legfőképp a kemény társadalomkritika. Hofi is ezeket a jegyeket használta fel, s előadásaiban beépítette a saját életszituációiba. Miután tehetségére felfigyeltek, sorra kapta a felkéréseket, de hangfelvételek és filmek is készültek előadásaiból. Sajnos senki nem él örökké, így 2002-ben elhunyt, de maradandó emléket hagyott az emberekben. Jómagam csak egyetlen művét láttam eddig: a „Megalkuvó

macskák”at, de sok más alkotása is nagy sikert aratott. Aranyköpései mind a mai napig szállóigeként használatosak, a címben említett is csak egy a rengeteg közül. Ma talán a legismertebb stand-up comedy brigád a Dumaszínház, amelynek színpadán olyan előadók lépnek fel, mint Aranyosi Péter, Dombóvári István, Hadházi László, Kiss Ádám, hogy csak párat említsek. Legismertebb fellépőhelyük a Godot Kávéház, ez volt egyébként a legelsőként megalapított helyszín Magyarországon. Nekik köszönhetően a műfaj futótűzként terjedt el az ország egész területén. Aki látta már néhány fellépésüket élőben vagy akár televízión keresztül, az tudja, miről beszélek. Aki ne adj’ Isten nem, annak feltétlenül ajánlom, hiszen ilyet kihagyni bűn. Végezetül már csak egy utolsó idézetet hagytam: „a barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, „csendesen” meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen OTT VAN!” (Hofi Géza) Széll Viktóra, III.B

Címlapsztori Kell ez nekünk?! Stand-up comedy, azaz állj ki és mondd… még emlékszem, mindenki így jellemezte az új műfajt, pár éve, mikor hozzánk is betört. De kell-e ez nekünk? Miért tűnik el a zenés kabaré vagy a bohózatok? Sőt egyáltalán, mit tudnak ők, amit más nem. A téma elég összetett, de alapjában a társadalomban keresendő. Véleményem szerint egyrészt a modern világ hozta magával, úgy értve, hogy minden korszak más, mint az előző. Lehet ez a különbözni akarás vágya a korábbiaktól, vagy csak valami újat, frissebbet behozni az örök ,,jó” nyugatról. Nézzük csak, mi volt ez előtt! Zenés kabaré, ami véleményem szerint elég szórakoztató, de amit én a legjobban ismerek ebben a műfajban az a Sas kabaré, ami mai szemmel úgy kellett a magyar humornak, mint egy fejlövés, de mindenki látta, mert a Spencer-filmekhez hasonlóan nem múlhatott el nélküle ünnep. Ennél minden tekintetben jobb a stand-up comedy. Mi volt még emellett? Úgy vélem, ha azt mondom magyar humor, akkor egy név mindenképpen beugrik sokaknak: Hofi. Az nem lehet vita tárgya, hogy Hofi utánozhatatlan volt. Ám Hofival manapság csupán nosztalgiázni lehet, személyes

tapasztalatok nélkül pedig egy elég jó áttekintés kell az elmúlt rendszerről, hogy igazán megértsük az ő humorát. Ezzel már is kilőttünk egy réteget, aki a varázsdoboz előtt tölti az estéit. S most itt a stand-up comedy, több tucat humorista, jobbak, rosszabbak, de azért mindenki megtalálja a kedvencét. Ez fontos, mert így majdnem egy komplett generációnak el lehet adni a humort, és elszórakoztatni őket. Elég nagyot ad hozzá, hogy életszagúak a történetek, így eléggé átérezzük azokat. Tudjuk, hogy akár velünk is történhettek volna, s így a szerencsések magukra ismerhetnek, és aki saját magán is tud nevetni, az rossz ember nem lehet… De kell-e ez nekünk? Véleményem szerint: igen. Humor mindig kell nekünk, hogy feledjük a mindennapok bánatát, hogy beszéljünk róla, és átéljünk nagyobbnál nagyobb poénokat, csak azért remélem, nem felejtik el, hogy a csúcson kell abbahagyni. Nem lesz nyögvenyelős, hanem inkább elavult, de büszkén elavult, és én szeretnék úgy emlékezni erre a műfajra, hogy jó volt régen,és kár, hogy már nincsen… Domonkos Ákos, III.B

MAGÁN-beszélgetés

Kiss Ádám: „Ha péniszkrémet fogok reklámozni, az tényleg gáz lesz”

A szalagavatótól a Dumaszínházig Pozsonyba látogatott Kiss Ádám, a Dumaszínház és a magyar stand-up comedy egyik legnépszerűbb figurája. Mi legyőztük az 50 km-es távolságot, és elmentünk a fővárosba, hogy élőben lássuk/halljuk, ráadásul az a hátsó szándék is vezérelt bennünket, hogy interjút készítsünk vele az iskolaújság számára. Felkészültünk rá, hogy a beszélgetés közben szívatni fog minket, sőt arra is, hogy majd valamelyik fellépésében neadjisten kiparodizálja becses személyünket. Erre azonban nem került sor. A beszélgetés közben kedves, barátságos, közvetlen volt. Ez utólag visszanézve tán annak (is) köszönhető, hogy mi két fiatal lány vagyunk, és neki bejött ez a felállás Ha meghallod a szót: gimi – mi jut róla eszedbe? Életem legeslegszebb korszaka. Élvezzétek, mert nagyon hamar eltelik ez az idő. Akkor, ott nagyon nehéznek tűnik, bonyolultnak meg szarnak, korán kell kelni, de igazából a legszebb, legfelhőtlenebb életkorszakom volt. Nem volt felelősségem, nem kellett dolgoznom, nem kellett adót fizetnem stb. Tehát ez egy nagyon jó kis korszak. Visszasírom nagyon durván, tényleg. Ha csak egy napra gimis lehetnék megint, a fél karom odaadnám! Hát, cserélünk mi veled szívesen! (nevetünk) Hallottuk, hogy az első fellépés, az a szalagavatódon volt. Hogy sikerült? A mostanihoz képest nyilván nem volt annyira vicces, de ott akkor nagyon durva volt, azért mert újdonság volt. 60 éve minden osztály táncolt, ruhát bérelt, próbára járt meg a tököm tudja, és akkor én szóltam az osztályfőnöknek, hogy én ezt nem fogom csinálni, semmi kreativitás nincs benne, nem fogom a lányok cipőjét taposni a nagyszülők előtt, inkább elmondanám, ami az osztállyal történt az évek alatt. Ekkor ellenkeztek, hogy „ó hát ilyet nem, ilyet nem szoktak…” kb. ez volt. Nagy nehezen lenyomkodtam a torkán, és végül tök jó volt, mert mindenki csinálta a megszokott dolgokat, engem meg körbe állt az osztályom, lenyomtam azt a 20 percet, aztán mi is kicsit táncoltunk, énekeltünk, vetítettünk meg minden, de az volt a műsor, hogy egy osztálytárs szemszögéből meséltem az osztály életéről. Akkor léptem fel először, ez 2002 decemberében volt. Így megy el 10 év, ezt mondom. És akkor, ott eldöntötted, hogy stand-upos leszel? Ja nem, én akkor kipróbáltam a „fábryskodást”,

akkor nem tudtuk, hogy ennek mi a neve. „Kisfábry”-nak hívtak, és mentem főiskolára. Aztán 2 évre rá voltam a Dumaszínházba és akkor jöttem rá, hogy én már csináltam ilyet egyszer a szalagavatómon, tehát úgy mentem, hogy tudtam, mire számíthatok Mondhatjuk, hogy te már híres vagy. Nehéz volt az áttörés? Volt egy pont, mikor egész Magyarország Kiss Ádám rajongóvá vált, vagy azért megjártad a ranglétrát? Hát igen, volt egy pont, de amíg addig a pontig eljutsz, na az meló. Lett egy tv műsorunk, fél év alatt eljutottunk annyi emberhez, mintha 30 évig lépnék fel éttermekben. Akarva-akaratlanul jobban megismertek minket. Azt a szintet kell elérni, hogy kapj egy tv műsort, de az rengeteg meló, mert az nem úgy van, hogy „hé, nincs kedved jönni egy tv műsorba?” Már megteheted, hogy visszautasítasz egy fellépést? Falunapokat elvállalsz? Nem, én már megküzdöttem magamért, falunapokra menjen, aki akar. Ez a jó ebben, hogy híres humorista vagyok, hogy tudok válogatni. Most már nem kell mindent elvállalnom, nem kell, hogy beba***ott emberek nézzenek falunapon. Üljenek le, ki van írva, hogy Kiss Ádám, nézzenek meg, ezt jobban bírom. A stand-upon kívül egy előre jobban megrendezett műfajban is kipróbálhattad magad: a Roastban. Egy adást láthattunk. Miért nem lett folytatása? Az folytatódik majd, csak az annyira speciális, erre fel kell készülni, 2 hónapig csak arra az 5 percre készültem. Oltottam mindenkit, engem is oltott mindenki, az dögunalmas lenne, ha csak Ferót fikáznánk, akkor már mindenkit. Szóval annyira speciális, hogy nem lehet min-

MAGÁN-beszélgetés

kell egy egész ember, ha nem kettő. Kőhalmi egyszer azt nyilatkozta, hogy ő nem vállal el akármit. Gondolok most az OTP reklámra, ami valljuk be elég gagyi… Vagy a pénzért megéri? Az OTP-t a Dumaszínház vállalta, nem Kiss Ádám. Most ha mindenki azt mondja, hogy megyek, akkor én is megyek. Tényleg megéri, mert egy felvétellel keresek anynyit, mint amúgy egy hónap alatt. Viszont Vacsoracsatába, Fókuszba nap mint nap hívnak, de nem megyek. Tök jó dolog az, hogy valaminek a reklámarca vagyok. Meg van egy ilyen határ. Nyilván, ha péniszkrémet fogok reklámozni, az tényleg gáz lesz .

den héten. Amerikában is 2 van egy évben, az emberek inkább azt mondják, hogy „de megnéznék még egyet”, minthogy azt, hogy „már megint ez van”. Szóval nem zsákbamacska, mert a szereplők számítottak erre. Direkt olyanokat hívtunk, akik veszik a poént. A stand-up lényege, hogy kiállsz és mondod. De ez valójában mennyire spontán? Egy fellépésre mennyit készülsz? Most pont nem írtam le semmit, de ahogy jöttem úgy gereblyéztem össze az agyamban, hogy ma miről lesz szó. Mondjuk, most megvan egy biztos 30 perc, a többi a közönségtől függ, meg az én szívem joga, hogy mennyire térek le erről az útról, amit én kigondolta. Ha mondjuk, késik valaki, vagy múltkor verekedés tört ki, azt nyilván le kell reagálni, arról eszembe jut valami, meg még valami, aztán már nem is tudom eredetileg mit akartam mondani, szóval spontán jön.

Zavar, ha autogramot kérnek, vagy megállítanak az utcán? Hogy viszonyulsz a rajongókhoz? Az a legkevesebb, ha autogramot kérnek, sokkal zavaróbb, aki nem szól, csak néz, sutyorog, böködi a másikat. Nagyon rossz, mikor bemész egy terembe és mindenki néz, pedig én is csak enni akarok, vagy valamit venni. Megbámulják a csajomat, hogy mi van rajtam. Nézzenek este 7-től 9-ig, amúgy meg hagyjanak élni engem is.

A történetneteknek hány százalékban van igazság alapja? Mindegyiknek van. Én olyan vagyok, hogy a minimális dolgoknak meg kell történniük, ezt én így kiszínezem, mert az a helyzet, hogy nem az a vicces, ami igaz. Sok esetben én kilakkozom, néha azt mesélem ami megtörténhetett volna, nem azt ami megtörtént.

Gondolom akkor a szórakozóhelyek kizárva. Á, nem járok. Barátom másfélszobás lakásában jobban érzem magam, mint egy VIP helyen. Külföldön nagyon szeretek elvegyülni, vásárolni.

Már lehet mondani, hogy főállású standupos vagy? Abszolút, teljesen. Néha még sok is.

Gondolom már kitapasztaltad, hogy mi érdekli legjobban a közönséget,vagy mi az ami a legjobban bejön nekik? Azok érdeklik őket,amik velük is megtörténhetnek, mondjuk , ha beállok az okmányirodába a sorba, vagy a szemészeten…rajtam keresztül kicsit magán is röhög, hogy „ja tényleg, én is így voltam”. Ábrahám Dominika és Simon Eszter, II.B

És valaha volt mellékes munkád? Hát, főiskola alatt én pincér voltam, meg Obiban árufeltöltő, nyomdában dolgoztam, meg gyakornok voltam, bármit elvállaltam, amivel kerestem egy 10-20ezer forintot cigire meg piára, de most már annyi energiámat veszi igénybe ez az állandó jövés-menés meg kitalálás, hogy örülök, ha van időm aludni. Ehhez

Humorbonbonok Kiss Ádám: Elmentünk boltba, tejet vásárolni! Kávét akartunk főzni, mondjuk az eladónak: -Csókolom, tejet szeretnék vásárolni! -Tehénből? -Terhes anyából? De tényleg! Milyen van még? Aszt mondja: -Van tej tehénből, van tej boltból. 13 percig veszekedtünk, hogy tulajdonképpen honnan jön a tej! De a végén azt mondta, a tizenegyedik percben, hogy nem árulok tejet! Akkor inkább már adjál, de tényleg! Ha már ennyi időt elcsesztünk! Diadalittasan elmentem tankolni. Megálltam, bemegyek a benzinkútra, aranyos kislányok a pult mögött! Mondom, én egy számlát azért kérnék a tankolásról! Mire a kiscsaj: -Egy „s”? Hát mondom, Kiss Ádám két „s”-sel! Azt mondja a csaj: -Egyes kút? Én is járok egy főiskolára. Ezt még elmondom. Hát, ötödéves vagyok, csakhogy három éves a főiskola. Van egy ilyen kis desszert íze. Mer az van, hogy én teljesen máshogy állok hozzá, tehát jönnek a többi csoporttársak, hogy: -De jó! Vége a vizsgaidőszaknak! Én meg. -De jó! Elfogytak a vizsgaidőpontok! Voltam fellépni egyszer egy focipályán. Hát, nem mondom, hogy négykézláb mászkáltak az emberek. Picit voltak részegek, többen lesre futottak, inkább ezt mondanám. Demjén Rózsi koncert jött utánam, én voltam az előzenekar. Annyit mondtam viccesen, ez volt a legelső mondatom: -Jó estét kívánok, én Demjén Rózsi vagyok! Negyven kéz lendült a magasba: -Nyómjad Józsi! Be sem fejeztem a mondatot, mer má vonatoznak, ba…meg. Hát hihetetlen! Én meg csak vicceltem. Most ebből gyere ki!

Kőhalmi Zoltán: Megtaláltam a legbékésebb természetfilmet, ami létezik, ez a fogságban nevelt koala szabadon engedése a természetbe. Ezt mindenkinek tudom ajánlani. Azt kell tudni, a koalák annyira nem találkoztak még ellenséggel, hogy attól meghalna mindegyik infarktusban, ha megtudná, hogy van neki. Tehát akkor tömegesen potyognának le a fáról, ha ezt valaki elárulná nekik. És ezzel függ össze, hogy egy koala 20 órát alszik egy nap. Úgy nagyon nem számít akcióra, hanem… fönn van a fán, szunyókál, eszi, ami belelóg a szájába, néha így fölnéz és aszongya: -Má megin nincs ellenség, én visszaalszom! Ezzel telik el egy koala élete. Na, most ettől a fogság nem nagyon különbözött. Ott is lehetett szunyókálni valószínűleg. És nem úgy engedték szabadon, mint egy gepárdot, hogy 18-an fogják a ketrecet, hogy – Szét ne feszítsd! – hanem volt náluk egy sporttáska, benne koala, odamentek egy fához, és így föltették és figyelték egy 40 percig, aztán haza mentek, mert lejárt a munkaidejük. Ezt mindenkinek tudnám ajánlani! Koala, tehát egy állókép gyakorlatilag. 45 percig lehet nézni. És csak a magyaros ünnepeken nem tudják leadni, és én álmodok egy nagy visszatérésről nekik, kifejezetten magyaros, március tizenötös, negyvennyolcas filmről. Én úgy képzelem el, hogy Bud Spencer Kossuth Lajos, Terence Hill Petőfi. Alkatilag erre a szerepre születtek, ezt lássuk be! Tehát ez a nyugodtabb szakállas, és az a fickós, izgága soványabb. Hát a cselekmény úgy nézne ki, hogy a Kossuth babot akar rendelni a Pilvaxba, és belekötnek a pincérek, és akkor Petőfi hátulról mindenkit lever egy billiárd dákóval, mert ő ebbe jó főleg. Azt kell látni még, ahogy a Petőfi kapaszkodik a Múzeum oszlopaiba, és rugdossa le a tömeget a lépcsőn. A nyomdagépben vannak még lehetőségek, hát a Landerer fejét biztosan beszorítják zenére, és kell még a cselekménybe egy néger kisdobos, meg egy Habsburg motoros banda, aki heroint szór szét a Monarchiában, és ezt egyszer leforgatnák, 800 évig lenne mit sugározni. Nem lenne kérdés mit adjunk… ezt!

Tanárfaggató Néhány fantasztikus és trendkövető tanárunkat is megkérdeztük arról, mi a véleményük a stand-up comedyről. nan és a tévéből ismertem meg őket. Jobban szeretem a rádiós előadásaikat, valamiért jobban tetszenek, ha nem látom őket. Szerintem összességében nagyszerű műfaj. Tetszik, hogy teljesen különböző egyéniségek. Néha ugyan elég bárgyú vicceik vannak, de ha hozzászólnak például a politikához, azt értelmesen teszik. Nagyon szeretem Bödőcs Tibi és Beliczai Balázs előadásait. Igazság szerint nem tudnék választani a régi és az új stílus között, mert a humornak csak akkor van értelme, ha aktuális, így megértem, ha egy mai fiatal nem tud úgy nevetni Hofin, mint az idősebb generáció.

Matus Olga tanárnő: A tévéből szereztem tudomást arról, hogy van ilyen műfaj. Rengeteg reklámot adtak róluk, így egész jól ismerem a műfajt, bár nem vagyok nagy rajongója, Őszíntén szólva, abszolút nem tud lekötni. Kicsit erőltetettnek érzem az előadásukat. Szerintem a régiek értelmesebbek voltak, szívesebben hallgatom őket, bár úgy gondolom, hogy a régi és az új stílus is jó, mert mindkettő az élet aktuális problémáiról szól. Mészáros Márta tanárnő: A tévéből ismertem meg a stand-up comedyt. Egy-kettő előadót ismerek csak, nem nagyon érdekel. Vannak jobbak, de vannak, akik már nagyon erőltetettek, és eltúlozzák a társadalmi gondokat, torzított, rossz képet adnak a világról, miközben azt hiszik, hogy viccesek. Jobban szeretem a régieket, Hofi előadásait bármikor meg tudom nézni. Úgy gondolom, azért jobbak a régiek, mert sokkal emberségesebbek, közvetlenebbek voltak. Miklóšits Péter tanár úr: A tévében láttam őket először, és azóta nagy rajongója vagyok a műsoruknak. A mostani humoristák jobban tetszenek, mert úgy találom, hogy kevesebbet foglalkoznak a politikával, mint a régiek. Őket azért nem szerettem, mert rengeteget politizáltak, és gyerekként, persze, nem értettem. Az új humoristák közül abszolút kedvencem Kőhalmi Zoltán.

Kiss László tanár úr: A tévéből szereztem tudomást róluk. Eleinte rengeteg olyan poénjuk volt, ami után az volt az érzésem, hogy csak gyenge kis sztorikat mondogatnak teljesen összefüggéstelenül, hogy csak el akarják adni magukat. Az elején nem tetszett anynyira, mert azt szeretem, ha az előadásnak van egy kerettörténete, és a poénok azon belül követik egymást, egy állandó tárgy vagy esemény körül forogva. De mára már nagyon szépen kinőtték magukat, és nekem is lett néhány kedvencem: Hadházi László, Kiss Ádám, Bödőcs Tibi és Beliczai Balázs. Úgy gondolom, a régi és az új humoristákat nem lehet összehasonlítani. Akkor teljesen más idők voltak. Ma már a poén sokkal fontosabb, mint az, hogy jó körítés legyen körülötte. A mostani közönségnek már nem elég Hofi lassabb tempója, állandó poénözönt akarnak.

Simon Bea tanárnő: Rendszeresen hallgatom a rádiókabarét, on-

Kovács Anna és Váradi Krisztián, III.A

MAGÁN-beszélgetés

Kőhalmi Zoltán: „Van sok olyan dolog, amit fájó volt megélni, de elviccelni sokkal jobb”

Kőhalmi esete a tejszínhabbal Az őszi szünet előtti este került megrendezésre iskolánkban a halloween party, és ugyanazon estén városunk kultúrházában lépett fel Kőhalmi Zoltán, a Dumaszínház ismert humoristája. Megragadva a ritka alkalmat, hogy városunkba látogatott, egyértelmű volt, hogy meg kell őt szólítanunk egy cikk erejéig iskolánk újságjának. Mivel csak a műsor után tudott ránk időt szakítani, úgy alakult, hogy talpig jelmezben vártunk rá a kulisszák mögött. A meglepettség rögtön látszódott az arcán, mikor színes nevenincs-jelmezes és egy fekete macskának öltözött diáklánnyal találta szembe magát. Meglepettsége csak nőtt, mikor az október 28-i születésnapja alkalmából Duna kavics cukorkával ajándékoztuk meg. A „kaviccsal” szellemesek próbáltunk lenni a vezetéknevére utalva. Ha már a születésnapodnál tartottunk, elmesélnéd nekünk a legemlékezetesebb szülinapod történetét? Emlékezetes nagyon sok volt, de arra nagyon emlékszem, mikor az első habszifon megjelent, és tejszínhabot lehetett spriccelni a szódásszifonból. Először próbálta ki apám én szemben ültem vele, és sikerült úgy megnyomnia, hogy teljesen beborított vele, a teljes körvonalam oda volt rajzolva a falra. Pedig általában csak a magasságát jelölik be a gyereknek, nekem látszott, hogy 6 évesen milyen volt a kontúrom. A Showder klubbosok közül kivel vagy a legjobb viszonyban? Ez nagyon érzékeny kérdés. Általában igyekszem külön választani azt, hogy mit csinál a színpadon és hogy milyen barát. Mondjuk Bödőcs Tibi az, akinél nagyon szeretem, amit a színpadon csinál, meg össze is járunk. A produkcióitokról mennyire vagytok őszinték egymással? Egy értő szem mindig sokat tud segíteni a műsorban. És ez olyan szinten is működik, hogy kölcsönzünk poénokat egymásnak vagy azt mondjuk, hogy „hallottam azt a számodat, mi lenne ha a végén nem így lenne, hanem úgy, és akkor cserébe én is javaslok neked valamit”. És nincsenek olyan esték, hogy beültök egy

kiskocsmába és akkor együtt megbeszélitek a vicceiteket? Mi jó régóta csináljuk ezt ahhoz, hogy az a varázsa eltűnjön, ami a legelején még ott volt. Az ősidőkben ezt úgy kezdtük, hogy fölléptünk pár asztalnak, aki a környékről lejárt a klubba. Ez egy hatalmas élmény volt nekünk is. Én minden este lejártam, akkor is mikor nem léptem föl. Éreztük, hogy valami közös dolgot csinálunk, majdhogynem műhelymunka volt, és amikor véget ért az előadás, nekünk akkor kezdődött az igazi szórakozás. Összetoltuk az asztalokat, és csak dumáltunk-dumáltunk hajnalig. De mikor már majdnem minden nap fellépésed van, és járod az országot, akkor nem biztos, hogy az lenne a legfontosabb, hogy még beüljünk valahová. Amikor már mindennapos élmény lesz, sokkal többet számít az, hogy ekkor inkább lennék a családdal. Kollégákon kívül családtagok közül ki az, aki a munkádban segít? A gyerekeid mennyire inspirálnak? Ők nagyon, mindig arról beszélek, ami velem történik meg, ami a környezetemmel. Tehát ők állandó szereplői a show-nak. Édesanyám az, aki megmondja, hogy mit ne mondjak. Most is voltak komoly vitáim vele, mert nem lehet csúnyán beszélni, meg nem lehet gusztustalan a történet se. A gyerekeim nem sokat látnak az egészből. Ők annyit látnak, hogy apát meg-

MAGÁN-beszélgetés

ismerik az utcán. Kilenc éves a legnagyobb, tehát nem nagyon járnak még velünk, csak a tv-ben látnak engem, és tudják, hogy én ezt csinálom.

dom. Ez szép dolog.

És amikor a közönségnek rosszabb napja van, és nem fogadja annyira a poénokat, nem reagál olyan gyorsan, rátok az menynyire hat? Minden közönség más, és nagyon figyelni kell, hogy milyen kedvük van éppen, hogy melegük van, vagy fáznak, későn érkeztünk meg, korán érkeztünk meg. Szóval az a lényeg, hogy figyelni kell rájuk nagyon, és persze pörgetni kell, hogyha el akarnak aludni, ez kétségtelen. (Valami pasi belemotyog, hogy hetvenen várnak rá kint – a szerk. megj.)

Ki az, akinek először előadod a vicceidet, amikor megfogalmazódik benned, ki az, akinek először el akarod mondani? Hát, ez nem feltétlenül így megy, de hát sok mindent a környezetem hall először ez biztos. És akkor rögtön neki zúdítod a nagy tömegnek, hogy ők mit szólnak hozzá? Nagyon komplikált ez a dolog. Egyrészt sose lehet tudni, hogy egy poén jó lesz-e vagy sem. Nálam nagyobb humoristák is megegyeznek ebben. De inkább lehet tudni, mi az, ami biztos nem fog működni, mert a rossz vicc, az rossz vicc. Ezt könnyű kideríteni. És akkor az majdnem mindig egy vakrepülés vagy rémület, kiállni egy új poénnal, de hát a közönségnek nem szabad ezt meglátni. Ilyenkor az a trükkje az embernek, hogy szendvicsbe csomagolja két olyan poén közé, ami tudja, hogy biztos működik. És ha nem veszik poénnak, akkor is elsikkad az egész valahogy. Olyan nincs, hogy valaki ír magának egy negyven perces műsort otthon a szobában aztán kiáll vele. Ezt a legjobb humorista se tudná megcsinálni, mert mindig alakítgatja, építgeti. Én a közönség előtt próbálgatom a storykat. Lehet, hogy szóba hozom otthon az asszonynak, de ő annyira kritikus, hogy azt mondja ez biztos nem lesz vicces. Egy csomó olyan volt, hogy ,,á, ez egy kicsit erőltetett”, és aztán mégis sikereket csináltunk vele. Olyan van, hogy egy poén reggel az eszembe jut, este pedig kimegyek és elmon-

Egyszer azt mondtad, hogy az, amivel a nézőket megnevetteted, neked fáj. Hát igen… Ez olyasmi, hogy ráébredtem arra, hogy egy csomó story, amiről mesélek, az nekem valójában nagyon szomorú, tehát a fájdalmaimat is kibeszélem. Ez valami terápiás dolog nekem kicsit. Van sok olyan dolog, amit fájó volt megélni, elmondani, elviccelni, sokkal jobb volt. Ezt nem tudatosan csinálom, tehát erre véletlenül jöttem rá, hogy „úristen, az a gyerekkori történetem is egy kínos dolog, meg az is, meg az is”. Sok emberrel történt meg hasonló, amikor elmesélem egy viccben magukra ismernek és ők is átélik. És ők is kinevetik magukat. Ez nem annyira tudatos, de hasznos számomra is. Köszönjük  Nagyon szívesen és jó haloween bulit. Köszi, van egy lelkes osztálytársnőnk, Flóra nevezetesen, aki megkért, hogy kérjünk neki Tőled aláírást.  Hipik Anna és Méhes Anna, II.A

English

The short history of the stand-up comedy

Stand-up comedy is one of the most popular styles of amusement. Who would have thought that it is rooted in the markets, variety theatres, and circus clowns from the late 19th century? In Hungary standup started to spread from the new millennium’s years and became very popular among Hungarian audience. Everything started when humorists and authors came out with monologues. One of these writers was Mark Twain. The next big step in the history of this genre was the invention of the radio. In the 50’s and 60’s of the 20th century the race question and sexually themed jokes appeared as topics. Black comedians started to perform in the second half of the 60’s. In this era there appeared Phillys Diller, the first female performer in stand-up comedy. The 1980’s were the times when this genre was broadcasted for the first time. The TV program ‘Saturday Night Live’ gave great chance to young humorists to try themselves. In this way started the career of famous actors like Eddie Murphy, Robin Williams, Jerry Seinfeld and Billy Crystal. For the 90’s in almost every American city there was at least one comedy club. The Comedy Central channel became popular; so new, talented performers got a chance, for example Chris Rock, Dave Chapelle or Dane Cook. Famous representatives from Canada and the United Kingdom are Jim Carrey and Rowan Atkinson. In the end, let me speak a little about the Hungarian stand-up. First of all, everybody knows Géza Hofi as one of the great-

est comedians of all time. But not everyone realizes that he was the forerunner of the Hungarian stand-up. Nowadays, the most popular ‘comedy theatre’ is Dumaszínház. Just to mention a few performers: László Hadházi, Ádám Kiss, András Péter Kovács, Balázs Beliczai, Zoltán Kőhalmi, Péter Aranyosi and the only female performer, Anett Kormos. So if this article aroused your interest, let’s search these guys on the Internet and have fun! László Vörös, II.B

Stand-up-Comedy Ein Mann geht auf die Bühne auf, und die Show beginnt. Er erzählt eine Geschichte, aber das Publikum lacht nicht, was kann das Problem sein? Ein Stand-up Komiker zu sein ist nicht so einfach, wie man zuerst denkt. Wir müssen guten Humor haben, aber Interpretation ist auch sehr wichtig. Wie wäre ein Auftritt ohne Mimiken, oder mit den selben Intonationen? ... Langweilig, muss ich nicht sagen. Aber das Wichtigste ist, sehr gut improvisieren zu können. Es gibt Leute die das sehr gut machen, z.B.: Dieter Nuhr und Michael Mittermeier aus Deutschland, Jeff Dunham aus den Vereinigten Staaten von Amerika oder aus Ungarn: Kovács András Péter, Kiss Ádám usw. Sie sind sehr gut, aber wie machen sie das? Warum sind ihre Witze besser als andere? Sie nehmen entweder witzige Anekdoten aus ihrem eigenen Leben oder interpretieren tägliche

Deutsch

Situation, als ob sie außergewöhnlich witzig wären. Die Geschichten finden ihre Wurzeln im Leben und hiermit können sich die Zuschauer identifizieren – das ist wirklich lustig, keine absurde Geschichte wird ausgelassen und es ist für jeden Zuhörer etwas dabei. Egal welche Sparte die Komiker bedienen, von ironischzynisch bis heiter-albern, jeder Mensch kann sich in den Anekdoten finden und lachen. Die Komiker planen auch alles, denn es wäre nichts peinlicher, als auf der Bühne ins Stocken zu geraten, weil ihnen die Übergänge so spontan nicht einfallen wollen. Eins ist sicher, nicht jeder Mensch ist dafür geeignet ein Komiker zu werden. „Mein Geheimnis ist, mich stets so dumm zu machen wie mein Publikum. Gerade so weit, dass sie glauben sie seien so gescheit wie ich.” - Wolfgang Neuss, deutscher Kabarettist. Márton Bartal, IV. A

Quatsch in Deutschland die Sendung die Switch genannt wird. Hier werden ironische Momente aus dem deutschen Leben, Kultur und Politik gezeigt, aber nicht nur aus jetziger sondern auch aus der vergangenen Zeit, Hitler nimmt auch oft teil. Diese Show sieht aus wie die ungarische Gálvölgyi Show. Leider kann nicht jeder diese Szenen verstehen, weil die in der deutschen Kultur reingepflanzt sind. Wer einen lustigen Abend mit vielem Kichern erleben will oder vom Lachen platzen möchte, der braucht nur auf so eine Vorstellung zu gehen oder eine Show im Kasten anzugucken.

Unter Stand-up-Comedy oder auch Nummernkomödie meint man eine Vorstellung, wo mit Humor bepakte Menschen auftreten und ihre witzigen oder auch wahnsinnigen Erlebnisse uns erzählen. In Ungarn sind die Standup-Comedy Nächte noch neu, aber in Deutschland hat dies schon eine 20 Jahre dauernde Ära, wo die Besten der Besten auftreten. Wenn man sie im Fernseher sieht kann man nicht wegschalten. Neben Fernsehformaten wie der Quatsch Comedy Club, NightWash werden diese Shows auch für die Bühne produziert und auch neu gesendet. Die besten Komiker sind Mario Barth, Michael Mittermeier und Atze Schröder. Es gibt noch auch

Krisztián Váradi, III.A

Sport Egy sikeres karrier dicstelen befejezése Ez a cikk Lance Armstrong kerékpárosról fog szólni, akinek a karriere nem épp a legszebb módon fejeződött be. Ez év augusztusában hivatalosan is kiderült, hogy Armstrong tiltott szereket használt teljesítménye növelésére. Magyarul doppingolt. Pedig hatalmas karrier volt az övé. Egyedül neki sikerült megnyernie hét alkalommal a világ leghíresebb kerékpárversenyét: a Tour de France-t. Mindenki elismerte pályafutását, eredményeit. Már 1993-ban és 1995-ben szakaszokat nyert a Tour de France-on. 1996-ban viszont hatalmas csapás érte, rákot diagnosztizáltak nála. A betegséget legyőzte, és sikeresen visszatért a versenyzésbe. Élete első Tour de France-át 1999-ben nyerte. Ezután megállíthatatlan volt. Rengeteg győzelmet halmozott fel hosszú karrierje során, a világ egyik leghíresebb sportolója lett. Reklámokban szerepelt és előadásokat tartott, hogy hogyan sikerült legyőznie a rákot. Sok gyerek példaképéve vált. Idén nyáron azonban sokan csalódtak benne. Olyan hírek is napvilágot láttak, hogy csapattársainak is ő szerezte be a tiltott szereket. Az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége szerint Armstrong és volt klubja a

sporttörténelem legkifinomultabb, legprofesszionálisabb és mostanáig a legsikeresebb doppingprogramját fejlesztette ki, és működtette. Lance még mindig azt vallja, hogy ártatlan, de mint elmondta, nem fogja tovább bizonygatni ártatlanságát, és inkább szépen, csendben elvonul a köztudatból. Nagyon nehéz állást foglalni ebben az ügyben, de én azért megpróbálom. Felmerül sokakban a kérdés, hogy lehet-e ezt a sportot teljesítménynövelő szerek nélkül végezni? Sokaknak újdonság, de a kerékpározás az egyik legmegerőltetőbb sport a világon. Biztos vannak köztetek is olyanok, akik azt gondolják, hogy mi lehet ezen olyan nehéz, csak tekerni kell azt a biciklit. Megnyugtatok mindenkit, ez nem így van. Tarthatják Lance-t bűnösnek, de azt el kell ismerni, hogy ha nem ilyen híres sportolóról derült volna ez ki, akkor két nap után már senki sem boncolgatná a témát. Szememben Lance még mindig egy kitűnő sportember és a hét Tour de France győzelem igenis illeti őt, mert megharcolt értük. Ha utána néznének a többi versenyzőnek is ilyen alaposan, akkor kiderülne: a mezőny 50 százaléka is doppingszereket használt. Kiss Tamás, IV.B

Sport

Előfordul, hogy a sportközvetítések során a riporterek akarva-akaratlanul is a humorista szerepébe bújnak, de ezt mi, nézők, nem annyira bánjuk. Te Szabolcs, és tudtál hárítani a gól előtt? nulla. (Vitray Tamás) (Rokob Péter) Elnézést, csak leesett a mikrofonom és Délelőtt Kovács Áginak volt a legjobb melle. felnyomtam magamnak. (Faragó Richárd) (Szántó Dávid) Tizenegyes, érdekes döntés. De lássuk csak, az Ez a futó, aki most az olimpiai lánggal fut, argentinok újabb támadást vezetnek, szinte nem a szülőföldjén látta meg a napvilágot, lekopírozzák az előző akciót, és tizenegyes... oda csak 21 évesen települt vissza. (Csisztu újra!!! ... Azaz bocsánat, az előző ismétlése Zsuzsa) volt. (Vitár Róbert) A négyes pályán a jó nevű görög Szteliosz A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, Bizbasz. (Fülöp László) amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Milyen jól el lehetne adni ezeket a Nyúlhoz. Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető játékosokat, ha gépkocsik lennének. Az Maczkó, akkor itt az egész állatkert. (Vass eladónak csak annyit kellene mondania: ezt István Zoltán) nézze uram, alig futott. (Vass István Zoltán) És igen, itt jön a magyar zászló! A felső szín Tore André Flo a Chelsea játékosa, egy éve piros, a középső fehér, az alsót nem látom. szerződött az Arsenalhoz. Mellesleg házi (Knézy Jenő) gólkirály a liverpooli csapatban. (Gulyás A fekete mezes kubai vízilabdázó. (Gulyás László) László) Nick van Exel dobja a büntetőt, aki még Möre ballal, lássuk, möre megy vele? mindig igen csúnya. (ifj. Knézy Jenő) Semmöre. (Hajdú B. István) Coulthard a nyolcadik helyről nagyon sokat Az embernek tátva marad a szeme. (Gulyás tud segíteni az első helyen álló Raikkönennek. László) Tud neki integetni, szívecskéket rajzolni a 11:11 a Fotex javára. (Gulyás László) levegőbe, rádión üzeneteket küldözgetni... Zidane eltéveszthetetlen stílusban kezeli a (Palik László) labdát. Hoppá, most látom, ez nem is Zidane. De nagy gólt lőttél Preisinger! Mondhatnám, (Knézy Jenő) hogy ez a Bélák napja, de hát ő nem is Béla, hanem Sándor. (Siklós Erik) Deco a tenyerébe temeti az arcát. De lehet, hogy a kezét szégyelli, és a fejével takarja azt. (Egri Viktor) Zamorano kicsit későn tette be és nem is volt jó. (Gundel Takács Gábor) A labdába bele tudott érni egy szemfüles belga láb... (Deák Horváth Péter) A fekete fiú vezeti a labdát. (Vitár Róbert az Afrika Kupán) Azt kell mondanom, amit már Dobó István is mondott 1566-ban az egri vár védése közben: feljöttek a törökök. (Hajdú B. István) Tipikus svéd kapus: beállt a kapuba, s véd. (Hajdú B. István) Abdullah próbálta meghúzni, ehelyett őt húzták meg. (Faragó Richárd) A gól nélküli döntetlen végeredménye nulla-

Könyv A rocktörténet legbizarrabb bűnesetei, rejtélyei Egy könyv. Tizenkét név. Lezárt ügyek, pótnyomozások. Ikonok, a rocktörténet nagyjainak élete és utolsó napjai. Meghaltak, szemünkben mégis halhatatlanok. Vajon milyen titkokat rejt Elvis Presley, John Lennon, Jim Morrison és a többiek? Milyen poklokat kellett megjárnia Freddie Mercury, Sid Vicious, Jimi Hendrix vagy épp Kurt Cobainnek...?! Balesetek, gyilkosságok, öngyilkosságok... legendák! Sebők János megfogalmazta azt, amire mindannyian kíváncsiak vagyunk. Bizarr, hátborzongató mégis érdekfeszítő leírást ad róluk. Kik túl korán távoztak. Kiktől még annyi mindent vártunk volna. RÓLUK! Kik korai, rejtélyes, természetellenes halált haltak. Vegyük például Freddie Mercury-t. Talán az ő élete volt a legtitokzatosabb. Olyan titkokat rejtegetett, amikről a hozzá legközelebb állók sem tudtak. Mindenki tudta, hogy ő más, de ezt csak a különleges és egyedi imidzsének tudták be. Halála előtti utolsó évig titkolta homoszexualitását. Ekkor már ő is tudta, nincs menekvés, az AIDS a végzete és már nincs sok hátra. De a végsőkig kitartott, harcolt. Mikor már járni sem volt ereje, még mindig a stúdióban dolgozott, mondván, ez tartja életben. És mikorra a hangját is elvesztette, az utolsó hetekben festészettel próbálta magát életben tartani. Egyszerűen szüksége volt az elismerésre, lételeme volt a sikerélmény. Mégis, kettős életet élt. Míg az emberek

előtt eljátszotta a magabiztos rocksztárt, ki semmitől sem fél, és mindenre készen áll, addig az éjszaka leple alatt a öregedéstől, a haláltól és a saját titkaitól rettegő érzelmes énekes melegbárokat látogatott, és állítása szerint több száz kapcsolata volt különböző férfiakkal a 80-as években. Megrémisztette az egyedüllét, a magány, ezt próbálta kompenzálni kicsapongó életével. Ebben a korszakban tombolt az AIDS, tudta, hogy rá is ez vár. Pont ezért látogatott rendszeresen tesztelésre. De 1987-ben, az a bizonyos 13. teszt pozitív lett. Senkinek nem szólt róla, hisz ekkor volt a csúcson. Rohamosan romlott az állapota. Felhagyott eddigi életmódjával, hogy csak a zenének szentelhesse hátramaradt éveit. Ekkor már állandó partnere volt, kivel gyűrűt is cseréltek. Utolsó nyilvános megjelenésén úgy mutatta őt be: „Jim, a férjem.” Jim ápolta leépülésétől haláláig. A betegség 4 évig gyötörte. Végül 1991. november 25-én brit lapok nagy szalagcímekkel adták hírül: The AIDS killd the Queen of Rock – a rock egyik legnagyobb alakja nincs többé. Az egész világ gyászolta. Olyan dalokat hagyott hátra, mint Bohemian Rapsody, Radio Ga Ga, I Want To Break Rree, The Show Must Go On, és még ezen kívül többtucatnyi remekmű... És további 11 zenész, kik magasra tették a lécet. Megalkottak valamit, amitől e tizenkét ember nevét mindenki ismeri. Egy közös nyelven beszéltek, a zene nyelvén. És mint tudjuk: Az utolsó dalt a halál játssza. Csörgey Tímea, III. B

Film A gumiabroncs (tütütütűű) „Még lehet, hogy nem gondoltak bele, de minden nagy film, kivétel nélkül tartalmaz egy nagyon fontos összetevőt: az értelmetlenséget.” Egy kerék mind felett, egy kerék kegyetlen, egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen. Körülbelül ez jutott eszembe, miután megnéztem a film előzetesét. Talán ez volt az egyetlen ok, amiért rákerestem. Vagy talán azért, mert ugyan ki látott már olyan filmet, amelynek a főszereplője egy autógumi? Hát ez az. Szóval, hogy miről is szól a történet... erre nehéz válaszolni. Habár a legelején, a bevezetőben egy hatásos belépővel a helyi sheriff magyarázatot ad erre – ez a film hódolat az értelmetlenségnek. De nézzük, hogyan is indul be a cselekmény. Egy gumiabroncs egyszer csak életre kel, és elindul a prérin kellemes zeneszóval kísérve, hogy aztán minden akadályt, ami az útjába kerül, pszichotikus képességével felrobbantson. Bumm. Általában az emberek fejét. Csakhogy

teljes legyen a kép. Ráadásul ezt egy csapat távcsöves ember kukkolja kint étlen-szomjan, akik a nézők szerepét töltik be, és folyamatosan kommentálják az eseményeket. Ami pedig zseniális, az az, hogy még egy plátói szerelmi szálat is belevontak: az ámokfutó autógumi és a szép hölgy. Mert miért ne. Ennél plátóibb azt hiszem nem is kell. Összességében ez nem teljesen horrorfilm, inkább egy paródia, de nem csak a horrorról, hanem az összes többiről is. Úgy is mondhatnánk, hogy ez egy szatíra a filmekről Quentin Dupieux rendezésével. Ami kicsit beteg, kicsit „ezt-nem-hisze-el”, kicsit vicces, kicsit egyszerű, de mindent összevetve szerintem eszméletlen. Tipikusan az a fajta dolog, amit ha megnézel, hatással van rád és a fejedben marad. Vagy azért, mert nagyon utálod, vagy azért, mert nagyon szereted. Mint Justin Biebert. Mészáros Dóra, III.B

FELELETMENTŐ (1 db szóbeli feleletre)

FELELET Érvényességi ideje: 2013. június 28.

Az iskola pecsétje

FIGYELEM: Diákonként kizárólag 1 db feleletmentő használható fel a félév folyamán. További újságok megvétele nem jogosít fel több feleletmentő használatára. A feleletmentő kizárólag az iskola pecsétjével ellátva érvényesíthető.

Sorozat

A pszichopaták nyomában

A Gyilkos elmék c. sorozat főszereplői az FBI különleges részlegének egyik csapata, a viselkedéskutató egység tagjai. Legtöbbször sorozatgyilkosok nyomában vannak, de előfordul, hogy különösen bizarr gyilkosságokhoz hívják őket. A csapat tagjai nem a modern technika segítségével keresik a gyilkost, mint ahogy a CSI sorozatokban láthatjuk. Nem az ujjlenyomatokat vagy a DNS mintákat vizsgálják; a gyilkosság tetthelyét és az áldozatot felmérve, a pszichopata vagy szociopata gyilkos agyába próbálnak b e l e l á t n i . A gyilkosság sok kis részlete ugyanis együttesen szinte mindent elárul a tettes viselkedéséről, gondolkodásáról, akire (jobb esetben) lecsapnak még a következő gyilkosság elkövetése előtt. A profilozók lenyűgözően okosak; hihetetlen, hogy értelmes magyarázatot találnak mindenre, és olyan összefüggéseket látnak, amiket mi észre sem vennénk. A legjobb az egészben az, hogy a sorozat nem tompul el, új idegfeszítő részei mindig

képesek meglepni (jelenleg már a nyolcadik évadot nézhetjük, egyelőre eredeti nyelven). A részek szerencsére nem épülnek nagyon egymásra (csak néha fordul elő, hogy egy cselekmény több részen keresztül van jelen), ezért egykét kihagyással sem vesztjük el a fonalat, mint ahogy az manapság sok sorozatnál előfordul; avagy isten kímélj meg a „hogy került Rosalinda fia Juan hugához?“féle szappanoperáktól. Szintén előnyére vált az, hogy az évadok során csupán néhány szereplőt cseréltek le a fő csapatban. Hiszen ami jó, azon minek változtatni?! Végül pedig egy közérdekű közlemény: gyengébb gyomrú olvasóinknak egy étkezés utáni desszertnek semmiképp sem ajánlom (maradjunk csak a pudingnál), mert helyenként felkavaró élmény lehet. Az erősebb idegzetű társaimnak pedig üzenem, hogy enyhén függőséget okozhat. Ez utóbbi csoport lelkes tagjaként (elvonási tünetekkel küszködve) búcsúzom.  Krippel Karolina, III.B

Színház Romeo és Júlia Vietnamban „Musicalek jönnek és mennek, de ez a darab maradandó” – írta a Sunday Times. A Miss Saigon Claude-Michel Schönberg műve, 10 év után újra visszatért Budapestre. A darabot 1989-ben mutatták be Londonban majd később a Brodway-n, Kanadában, Németországban, a Fülöp-szigeteken, Hollandiában, Brazíliában, Norvégiában és Új-Zélandon. Magyarországon 1994-ben mutatták be a Miss Saigont, a premier után a jogtulajtonos, Cameron Mackintosh a magyar változatot választotta kedvencének. A felújított előadás premierje 2011 nyarán volt a soproni MKB Musical Aréna szabadtéri színpadán. A Miss Saigon Giacomo Puccini Madama Butterfly Pillangóasszony című operája alapján készült. A történet a II. világháború után játszódik Vietnamban (Saigonban), ahol az amerikai és a szovjet csapatok harcolnak egymással, a cél Észak- és Dél-Vietnam egyesítése. Egy vietnami lány, Kim új életet szeretne kezdeni mint táncoslány egy bárban, amelynek a tulajdonosa Professzor. A bárba megérkeznek az amerikai katonák, köztük egy fiatal katona, Chris is, aki rátalál Kimre és kéri, hogy pénzért cserébe hagyja el a bárt. De ő nem akar menni. A két fiatal egymásba szeret. A táncoslányok esküvőt szerveznek Kimnek és Chrisnek, de megjelenik Thuy (Kim testvére) és megfenyegeti Christ,

hogy hagyja el Kimet. 3 ével később Kim még mindig szereti Christ és reménykedik, hogy nemsokára viszontláthatja. A darabot 2011. Szeptember 15.-étől megtekinthetjük a Budapesti Operettszínházban. A zeneszerző Claude-Michel Schönberg, a magyar dalszöveget Miklós Tibor írta illetve KERO® rendezte. Sokan úgy emlegetik a Miss Saigont mint a felelősség darabját. Valóban az egyik legszebb és legszívszorítóbb musicalek közé tartozik. A zene, a szöveg és az ének hihetetlen harmóniában vannak. Többször még a hideg is kirázott az előadás során. A legismertebb dal, Kim és Chris szerelmi duettje a Szóló Saxofon. Az előadás során szóba kerülnek még a Buidoi gyerekek is (Bui-doi – emberi szemét). Az én kedvencem az Érted adnám életem! és a két lány duettje a Még mindig hiszem. Minden bizonynyal a leghumorosabb dal az az egész előadásban az Amerikai álom, amiben a Professzor énekel az álmairól. A díszletek és a jelmezek élethűen jellemzik a 20. századot legyen szó Amerikáról vagy Vietnámról. A története a valóságon alapszik, senki se számítson tündérmesére! Ez a darab nem csak a fiataloknak szól, minden korosztályt megszólít. Én ezt a darabot a szüleimmel néztem meg és nagy örömömre nekik is tetszett az előadás. Megköszönték, hogy „elvittem” őket az előadásra, őket is meghatotta Miss Saigon magával ragadó története. Hájos Dóra, III.A

MAGÁN-beszélgetés Élet az óceánon innen és túl Az alábbi cikkben két olyan iskolatársunkkal beszélgettünk, akik vagy piszkosul szerencsésnek mondhatják magukat, vagy egyszerűen csak a szorgalmuk hozta meg a gyümölcsét (?), s ennek köszönhetően a világ két különböző pontján tanulhattak és fejleszthették angoltudásukat. Penzinger Réka (II.A) Angliában töltött el hét hetet), míg Olléh Szabolcs (IV.A) egy teljes évig volt egy amerikai iskola diákja. Miért mentél ki Amerikába/Angliába? Milyen módon jutottál ki? Szabi: Amikor értesültem az ösztöndíj lehetőségéről egy amerikai magániskolába, egy hét alatt kellett elkészítenem az összes jelentkezéshez szükséges papírt. Nem fogom részletezni, annyit mondok, hogy 30 oldalas jelentkezési nyomtatvány, és 1000 szavas fogalmazás. Az írásbeli tesztet sikeresen abszolváltam, a szóbeli rész sajnos nem sikerült. Miután megtudtam, hogy nem kaptam lehetőséget magániskolában tanulni, felkerestem egy budapesti irodát, akik cserediákok közvetítésével foglalkoznak különböző országokban és földrészeken. Megkaptam a vízumhoz szükséges nyomtatványt, az amerikai nagykövet előtt pedig bebizonyítottam, hogy IGEN, megfelelő nyelvtudással rendelkezem a kiutazáshoz. Minden simán ment, de sajnos, fogadócsaládom még nem volt. Amikor megkaptam a várt e-mailt, egy hat oldalas dokumentum volt benne, kép nélkül. Nem tudtam mit csináljak, mi fog történni. Három napon belül itt kellett hagynom mindent és mindenkit. Kivéve a bőröndömet. Csütörtök reggel lefoglaltuk a repülőjegyet és szombat hajnalban elindultunk Ferihegyre. A búcsúzkodásnál mindössze ennyit tudtam mondani a szüleimnek: „Kilenc hónap múlva találkozunk, csak egy szinttel lejjebb.” És tudtam, meg kell tennem az első lépést a „nagyvilágba”, hisz ez az én döntésem volt, nem kényszerített rá senki. Réka: Mivel most vagyok másodikos, jövőre harmadikban szeretnék kinn tanulni. Ez csak egy ilyen próba volt. Egy közvetítőirodán keresztül jutottam ki, és egy családnál laktam. Angolul tudtam olyan szinten, hogy különösebb probléma nélkül megértettem

magam, és én is értettem nagyjából mindent. Eleinte hat hetet terveztem kint tölteni, de szerettem volna még maradni, annyira tetszett. Anyuékkal úgy beszéltük meg, hogy ha letelik az első tömb fele, akkor hazajövök. Amerikát lehet szeretni és utálni is. Miért pont Amerika? Szabi: Hogy miért? Mindenki látott már amerikai filmet. Na, pont azért! Az iskolarendszer, életvitel, az emberek nyitottsága, na, és persze az „experience”. (tapasztalat – a szerk. megj. J) Milyen volt a környezet, az emberek? Voltak-e valamilyen nehézségek? Szabi: Nehézség? Ha jól emlékszem nem volt. Maximum a sok keresztkérdés az amszterdami reptéren, hogy miért utazok, kivel utazok, mit fogok csinálni, milyen családnál fogok lakni és miért nem Pozsonyból repültem Amszterdamba. Majd vasárnap reggel felkeltem, lementem a konyhába, és az első perctől fogva családtagként kezeltek. Úgyhogy idegenek maximum a házi kedvencek voltak, bár ők sem sokáig J Jaj igen… 10 percen keresztül csodálkoztak, hogy milyen csatlakozó van a konnektorhoz Európában, én meg azon, hogy Amerikában milyen. J Utána minden ment a maga útján, gond nélkül. Réka: Ami az ottani embereket illeti, velem mindenki nagyon barátságos és segítőkész volt. Az iskolában a gyerekek hozzá vannak szokva a cserediákokhoz, így nem jelent problémát nekik egy új embert befogadni a közösségbe. De mindenki nagyon kedves volt, rengetegszer kértem útbaigazítást emberektől az utcán, és mindig mosolyogva válaszoltak. Még a buszsofőrök is kedvesek és mosolygósak voltak. A családom szintén nagyon aranyos volt. Egy idős házaspárnál laktam egy másik

MAGÁN-beszélgetés

cserediákkal. Ahhoz képest, hogy idősek voltak, elég modern gondolkodásmódjuk volt. Akármiről lehetett velük beszélgetni, ha problémám volt vagy csak egy kis beszélgetésre vágytam, nyugodtan fordulhattam hozzájuk. Olyanok voltak számomra, mint a pótszülők. Figyelmesek is voltak, egy héttel a születésnapom előtt jöttem haza, és a búcsúzkodásnál adtak ajándékot ,egy nyakláncot, amelybe a nevem van belevésve.

van minden nap, minden héten írunk dolgozatot. Volt valami a mindennapokban (ételek, szokások), ami számodra fura volt, nehéz volt megszokni? Szabi: Ételekben „kellemesen csalódtam”. A család minden nap együtt vacsorázott, de nem értettem miért van hat féle fogás egyszerre. Otthon általában van egy főétel és köret. Sült hús, rizs, melegített kukoricakonzerv, sajtszószos tészta, sajtos párolt brokkoli, és édes sült croissant?! Jaj, és persze a ketchup. Érdekes, de megszokható ez is, mint minden más, és erre csak annyit mondanék: a jót nem nehéz megszokni. J Réka: Angliában is a vacsora az nagyon más volt. Pontosan hatkor kellett együtt leülni az asztalhoz, sem előbb sem később. Azért volt nekik ennyire fontos, mert akkor jön össze a család. Vacsora után mindig legalább még egy órát beszélgettünk arról, hogy ki mit csinált aznap.

Milyen különbségek vannak a szlovákiai és az amerikai/angliai iskolarendszer között? Milyen tantárgyakat tanultál? Neked melyik tetszik jobban az ottani, vagy a hazai oktatás? Szabi: Órákig sorolhatnám a különbségeket az amerikai iskola javára. Néhány a sok közül: 4 perces szünetek vs. 5, 10, 15 percesek, 47 perces órák, szekrények a folyosón, na és persze a zár rajtuk. J Valamint az egész iskolaépület, a tanárok, a „school spirit” J és a tantárgyak. Fúúú… Study Hall, American History, Maths in Geometry, Wood Technology, American Literature II, Biology, Art through the Ages… J Egyértelműen az amerikai, úgyhogy mindenkinek ajánlom, ha van rá lehetősége próbálja ki és élje át. Nem fogja megbánni! Réka: 4 tantárgyat kellett választanom, és csak azokat tanultam: biológiát, fizikát, kémiát és matekot. Abban is különbözik az iskolarendszerük a miénktől, hogy nem írnak teszteteket. Nem felelnek, van egy vizsgájuk fél évkor meg év végén. Ezeket meg kell csinálni. Ja, és uniformist kellett viselniük, amit jó dolognak tartok, mert így senkit sem ítélnek meg a ruhái alapján. Hogy melyik iskolarendszer a jobb? Mindkettőben látok hibát és előnyt is. Talán a miénk jobban tetszik. Szigorúbb. Jobban rákényszeríti a gyereket, hogy tanuljon. Számonkérés

To v á b b t a n u l á s s a l kapcsolatban mik a terveid? Szeretnél Amerikában/ A n g l i á b a n továbbtanulni, vagy később ott dolgozni? Szabi: Megfordult a fejemben, hogy ott folytatom tanulmányaimat az érettségi után, de még egy ideig nem szeretném itt hagyni a családom, barátaim. Viszont abban teljesen biztos vagyok, hogy az én jövőm a tengerentúlon van. Úgyhogy „keeping my head up and looking forward.” J Réka: Ha lesz rá lehetőségem, mindenképpen vissza szeretnék menni. Ha összejön, jövőre szeretnék az egész iskolai évben Angliában tanulni. Nagyon szeretnék Angliában fősulira jelentkezni. Mindenképpen szeretném megpróbálni ott folytatni a tanulmányaimat. Remélem, hogy sikerül, sokat kell addig még azért tanulnom. Kázmér Nikoletta és Kósa Bianka (IV.A–B)

BÉHRmunka

-Légy mindig oly szabad, vakmerő, s féktelen, Mint azon a bizonyos szilveszter éjjelen!

A farkasfalka ballada Egy napsütötte péntek délutánon, Mikor a városban róttuk a köröket, Nézelődve, merre vannak ma szép lányok S merre csapolják a legjobb söröket Kovácsolódott össze barátságunk. Így lettünk a ”farkasfalka”, mi négyen, S azóta mindenhova együtt járunk Ősszel és tavasszal, nyáron és télen. -Ó Uram, kérlek bocsásd meg nekünk Minden bűnünket, mit együtt elkövetünk!

Barátaim, ha elegünk van mindenből, S az élet csak fáradt maszlagnak tűnik, Kijut majd nekünk is a földi édenből, S a farkasfalka újra összegyűlik. Aztán majd egy zajos szombat este, Mint valódi farkasok a vér szagára, Sörök, borok, parfüm illatát követve Belevetjük magunkat az éjszakába. -És ó Urunk, kérünk bocsásd meg nekünk Minden bűnünket, mit aznap elkövetünk!

Megesett néha, hogy a határt átléptük, Amely után már nem volt visszaút És azt, amit akkor átéltünk Mikor a gyomornedv jön vissza úgy, Mint vidám gejzír, mi a földből tör elő Megöntözve erdeink, rétünk, Megfogadtuk, többet nem fordul elő Hogy a házajtóig cikkcakkban lépünk! -Ó Uram, kérlek bocsásd meg nekünk Minden bűnünket, mit együtt elkövetünk!

Fiatal dáma monológja a bárban A bár füstje körüllengi hosszú lábaim, Míg csípőm ringását követi száz férfiszem, Kiknek már többé nem parancsol a vágyain Semmi, s lelkükben ordítják: áll a péniszem! Az én szívem, s elmém nem lehet tudója, A férfiban mit művel a tesztoszteron, Hogy úgy néznek rám, szendén, mint a megváltóra, Mint topmodellre ott kint az óriásposzteron.

Stue barátom, most hozzád írom versemet: Hiába lesed az ostoba fehérnépet, Mert azok olyanokra nedvesek, Kik nem esznek csak fehérjéket És szoliban süttetik a farkukat, De hát ez nekik mind hiába, A nyomodba se vethetik magukat, Hisz agy nélkül jöttek a világra. -Higyj nekem, majd utadba ejt a végzet Egy olyan lányt, ki megérdemel téged!

Emészti őket vad tüze a sóvárgásnak Ahogy tekintetük megáll szoknyám peremén. Ugyan fiúk, nincs értelme farkcsóválásnak, Nyugodjatok meg, már túl vagytok a nehezén. Ígérem, rátok sem nézek majd míg itt ültök Hogy ne legyetek olyanok, mint az állatok. Felétek szempillaremegtetést sem küldök, Hogy ne essen le a padlóig az állatok.

Dug, együtt mi mindent elkövettünk, Hisz régóta vagyunk már barátok, Sőt hat éve még padtársak is lettünk Mit azóta nyögnek a tanárok. Hű barátod rólad rosszat nem mondott, S nem hagytál sosem kétségek közt. Csak azt tudom kívánni, légy oly boldog Mint nyári éjjel göndör szőke hajfürtök közt. -Hogy sok kaland legyen az életedbe, Még egy imát is küldök a végtelenbe…

Engem nem kaptok meg csak úgy két szép bókért Mint a sok naív éretlen kis tinilányt. Fél karodat add oda egyetlen kis csókért, Ha úgy érzed, a szerelem tényleg kicsinált. Nincs szükségem még több felszínes színjátékra, Az értelem palástja mögött az érzelem Zakatoljon, s szakítsa át! Én legyek Héra, Az istennőd, s akkor te lehetsz a végzetem.

Alan, ki irigykedve nézed a párokat, Kik a kéz a kézbe andalognak édesen, Ne irigyeld őket, hisz túl nagy áldozat Mit meghoztak így tizenhét évesen. A kötöttség nem hoz csak átkokat, Fogadd meg mit tanácsol komád, Szeresd, csókold, öleld a lányokat, De egyiket se egy hónapnál tovább!

Sosem leled meg kulcsait szívem zárjának Ha a szóváltás veled nem más mint kínvallás. Ha elnyersz én megjutalmazlak, hálállak, De szép szavak nélkül ebből nem lesz szívrablás. Béhr Márton, IV.A

Játék

Ki vagyok én? 3. rész

Folytatjuk sorozatunkat. Az alábbi képeken négy tanár látható boldogult ifjúkorában. Eltaláljátok, hogy ki kicsoda? A helyes megoldásokat a magangimi.ds@gmail.com e-mail címre várjuk, névvel ellátva, és a képek száma szerint tüntessétek fel a keresett tanárokat! A helyes megfejtők között közjegyző jelenlétében () feleletmentőt sorsolunk ki a következő iskolaévre. Az előző szám képeinek helyes megoldása: 1. kép: Szabó Csilla 2. kép: Ugróczky Nóra, 3. kép: Ollé Hajnalka, 4. kép: Komlós Tünde.

1. kép

2. kép

3. kép

4. kép