THAPEU I. évf. 1. szám - 2012. szeptember

THAPEU

I. évfolyam 1. szám 2012. szeptember

A Tápió-vidék helytörténeti, kulturális és hagyományőrző magazinja.

HELY TÖRT É N ET ◉ N ÉPR AJZ ◉ K U LTÚR A ◉ HAGYOMÁ NYŐRZÉ S ◉ GYŰJ TE M ÉNY EK

Bemutatkozunk

DR. GECSÉNYI LAJOS címzetes egyetemi tanár a Magyar Országos Levéltár ny. főigazgatója

K

Köszöntő

arnyújtásnyira Budapesttől, az újszász-szolnoki vasútvonalra felfűzve, a Gödöllői-dombság és a Duna-Tisza-közi síkság közé zárva a Tápió mente magyarok és egykori szlovákok lakta falvai Mendétől Tápiógyörgyéig, Tóalmástól Újszilvásig. Ez a vidék a szülőföldem, ahol több mint két évtizedet éltem, jártam térdig a forró futóhomokban, vagy éppen bokáig süllyedve a hideg sárban. Álmodoztam a sülyi templomtól induló sohasem volt alagútról, megilletődve néztem a temetőhegy olasz és román tömegsírjait, kíváncsian nézegettem az üresen álló zsinagógát, nagykátai gimnazistaként rácsodálkoztam a szelei Blaskovich múzeumra és hallgattam a tudós alapítók elbeszéléseit távolba tűnt életükről, vagy éppen a csodálatos Kincsem paripáról. Egyetemistaként kutattam anyai nagyapám, akinek nevét már életében utca örökítette meg a szülőfalumban, sok évtizeden át a faluja érdekében végzett munkásságát. Majd szomorú kötelességként emlékeztettem 1989-ben a változásokban reménykedőket azokra az áldozatokra, akiket 1945 tavaszán a frissen szerzett hatalmuktól megrészegült bűnözők a gyömrői tömegsírba löktek.

Régi korok emlékei csupán elvétve maradtak e tájon, amely évszázadokon át oly gyakran a hadak útjába esett. Tatárok és törökök, vagy éppen vasas németek gyakran pusztították, fosztogatták a vidék népét.

Az elpusztult falvak azonban mindig benépesültek. Földesuraik, a Keglevichek, a Sőtérek, a Koháryak magyar és szlovák telepesekkel pótolták a földművelő lakosságot, sorra-rendre építtettek a barokk templomokat, emeltek kúriákat és kastélyokat több helyütt is . A modern időkben a vasútnak köszönhetően a fővárosba ingázó vasutasok, épí-

tőmunkások tömegeivel gyarapodott majd minden település. Nem véletlen, hogy népviseletben, népszokásokban és népzenében is oly gazdag volt e vidék, amely számos neves tudósnak volt szülőhelye vagy rövidebb-hosszabb ideig lakóhelye.

Az országos és a helytörténeti kutatás sokat tett már eddig is azért, hogy feldolgozza, megismertesse a táj földrajzát, néprajzát. A Blaskovich emlékkönyv, Hermann Róbert és Kucza Péter monográfiája az 1848-1849-es szabadságharc Tápió vidéki eseményeiről, Dusek László kötete, Soós István Tápiószentmártonról készített monográfiája az újabb idők iránymutató feldolgozásai. Miként csak tisztelettel szólhatok Basa László tanár úr nagy jelentőségű kutató, hagyományőrző munkásságáról. Úgy gondolom, hogy a jövőben a kutató munkának elsősorban a polgári kor és a 20. század eseményeinek feltárására kell összpontosítania. Olyan világégések helyi kihatásainak elemzésére, mint az első és a második világháború vagy az 1945/1948 után végbement politikai, gazdasági, társadalmi átalakulás következményeire. A szóbeli és tárgyi emlékek összegyűjtésére, az írott források feltárására és feldolgozására. A néprajz, a szociológia és a történelem kutatóinak összefogása teremtheti meg a közelmúlt jobb megismerésének alapjait.

Mindez meggyőződésem szerint új lendületet kaphat a vidék kutatóinak a sülysápi Wass Albert Művelődési Központ és Könyvtár szervezésében immár rendszeressé váló találkozóival, egy időszaki kiadvány, publikációs fórum kiadásával. ■ Kelt Budapesten, 2012 Szent Mihály havában.

KATUS NORBERT történelemtanár képviselő, a sülysápi Oktatási, Művelődési és Sportbizottság elnöke

Lectori Salutem! Üdvözlet az Olvasónak!

2011 őszén Tápió menti kutatók vettek részt egy konferencián Sülysápon. Olyanok, akik helytörténetben, néprajzban, hagyományőrzésben már megtették a magukét. Profik és „amatőrök”. Miután meghallgatták egymás bemutatkozó előadásait, megállapították: milyen jó is lenne egy közös kiadvány, ahol szűkebb pátriánk lakói is megismerhetnék a Tápió-vidék történetét, hagyományait, szépségeit és érdekességeit.

2

Be van fejezve a “nagy“ mű, igen. A gép forog, az alkotó(k) itt nem pihenhet(nek).

Közösen, elszántan tudunk csak értéket teremteni, de ebben a munkában bizakodásra adhat okot, hogy sokan magukénak érzik ezt az ügyet.

Kicsit talán magunknak is írjuk, de nem önzően. Mindannyian szeretnénk, ha minél többen megismerhetnék azokat a kincseket, amiket a Tápió mente tartogat számunkra.

A kézben tartott első lapszámban kilenc szerző tollából válogattunk írásokat, apró mozaikdarabokat a helytörténet, földrajz, népzene, néprajz és hagyományőrzés területeiről.

A folyóirat címét (Thapeu) a Váci Káptalan 1304-es okleveléből választottuk: a mai Tápió szavunk korai változata.

Nekünk, szerkesztőknek a hétköznapok sziszifuszi munkájában pedig jusson eszünkbe a Madách-i mondat: Mondottam: ember, küzdj és bízva bízzál!

TARNAVÖLGYI LÁSZLÓ művelődésszervező a sülysápi Wass Albert Művelődési Központ és Könyvtár intézményvezetője

Ö

tapiokultura.hu – Az olvasók által életben tartva

t és fél esztendővel ezelőtt a népművelő hivatásomtól éppen nagyon messzire keveredtem.

Hogy továbbra is érezzem a Tápió-vidék izgalmas és tartalmas kulturális életének lüktetését, a magam örömére fabrikáltam egy kis kulturális honlapot. Nem volt más célom, mint hogy a távolabb élő szüleimmel, egy-két hasonszőrű ismerőssel megoszthassam, „kibeszélhessem magamból” a hetente átélt élményeimet.

Aztán valahogyan eljutott a lelkes programszervezőkhöz, a tehetséges színjátszókhoz, a muzsikusokhoz, a táncosokhoz,… a „megénekeltekhez”, hogy „valami honlapon” leíratott róluk egy ügyetlen jó szó… és ma naponta 1000-en kattintnak a tapiokultura.hu-ra!

si Központ mindenes vezetőjeként, olyan szerencsém van, hogy egy értő, támogató és biztató önkormányzat áll itt mellettem. A Kulturális bizottsággal, annak történelemtanári diplomával rendelkező, a települése helytörténetével is foglakozó elnökével kialakult az engem segítő napi-, partneri és együttműködő munkakapcsolat.

A tavalyi esztendőben arra gondoltam, hogy kicsit elbüszkélkedem azokkal múzeumigazgatókkal, tudós tanáremberekkel, néprajzosokkal, gyűjtőkkel, akikkel a tapiokultura. hu szerkesztgetése közben hozott össze a jó sorsom. És ebből lett egy szép és eredményes találkozó, egy új kiállítási anyag, egy a településünket is népszerűsítő riportfilm a regionális televízióban.

Javában benne a számlálónk második milliójában, még mindig tamáskodva csóválom a fejem. Hiszen, a mi világhálóra felfeszített kis újságunkban nincs politika, nincs szenzáció, botrány, nem vagyunk „oknyomozók”, nem közöljük a katasztrófák képeit. Miért érdekli a tápiómenti embereket, hogy mi történt a Kókai Fecskehajtón, hogy mitől volt sikeres a nagykátai színjátszók új darabja, hogy Szakcsi Lakatos Béla után ki lesz a tápiószentmártoni jazz-sorozat új vendége, hogy a tólmásiak Gerlice néptáncosai hogyan ünnepelték a születésnapjukat, mikor kapható az új népzenei CD, vagy, hogy milyen lehetett az Árpád-kori templom a Kenderhalmon?

Nem tudom, nem értem, de ha már ilyen „furcsa” ez Tápió-vidék, hát írjuk, fényképezzük, filmezzük a „jó híreit”, amíg tudjuk – talán már nem csak a magunk örömére.

Immár negyedik éve a sülysápi Wass Albert Művelődé-

Ki gondolta volna? Ki hitte volna, hogy a szerény kezdeményezésünkre egybegyűlt értékőrző társadalom, a folytatásra biztat majd minket?

A „folytatás” egyik eredménye most itt van a Tisztelt Olvasó kezében.

És íme, az új kérdés: Miért is vásárolna meg néhány száz Tápió-vidéki polgár egy olyan, negyedévente megjelenő lapot, amelyben a szenzációk, a politika, a kistérségünkben fellépegető sztárocskákkal készült riportok helyet a települések történetéről, néprajzáról, a tartalmas és magas színvonalú kulturális eseményekről, folyamatokról írunk majd?

Talán átcsábíthatunk abból az értékekre fogékony olvasói kíváncsiságból is valamennyit, amely egy kulturális „magán-honlapot” is életben tart, immár öt esztendeje. ■

Tartalomjegyzék

KÖSZÖNTŐ (Dr. Gecsényi Lajos) | 2 LECTORI SALUTEM! (Katus Norbert) | 2 TAPIOKULTURA.HU – AZ OLVASÓK ÁLTAL ÉLETBEN TARTVA (Tarnavölgyi László) | 3 A BLASKOVICH CSALÁD TÁRSADALMI SZEREPVÁLLALÁSA A TÁPIÓ MENTÉN (Gócsáné Móró Csilla) | 4 A MAGYAR GOLGOTA (Káplár Béla) | 6 NÉPDALGYŰJTÉS A TÁPIÓ MENTÉN (Terék József) | 7 AZ ADVENTI IDŐSZAK SZOKÁSAI MENDÉN (Dr. Baksa Brigitta) | 8 KOSSUTH LAJOS KAPCSOLATAI, LÁTOGATÁSA, EMLÉKÉNEK ÁPOLÁSA A TÁPIÓ MENTÉN (Basa László) | 10 A KINCSEM LOVASPARK FÖLDRAJZI KÖRNYEZETE (Dr. Dusek László) | 12 SZENT ANNA BÚCSÚJA A HÁBORÚ VIHARFELHŐI ALATT (Németh Csaba) | 14 A GYÖMRŐI TŰZOLTÓSÁG TÖRTÉNETE (Baksa László) | 16 NÉPVISELETI EMLÉKEK TÁPIÓSÜLYRŐL ÉS TÁPIÓSÁPRÓL (Zemen Pálné) | 19

3

✳ HELYTÖRTÉNET ✳ GYŰJTEMÉNYEK ✳

GÓCSÁNÉ MÓRÓ CSILLA történész, múzeumigazgató Blaskovich Múzeum, Tápiószele

A Blaskovich család társadalmi szerepvállalása a Tápió mentén A Blaskovich család nevét ma három olyan magyar örökség fémjelzi, amire valóban büszkék lehetünk. Mindhárom a Tápió-vidékéhez köthető.

A

z első még Széchényi gróf terveinek konkrét meg- Pesten. 1817-ben kúriával ellátott újabb birtokot vett Távalósulásához, a magyar lóversenyzés és telivérte- piószentmártonban (ún. Tóni kert), majd az 1820-as évek nyésztés megteremtéséhez kapcsolódik. Ez a pá- közepén megszerezte a Kubinyi család által épített, Pollack ratlan örökség Kincsem, a verhetetlen csodakanca, amely Mihály által tervezett 22 szobás klasszicista stílusú kúriát is. ma is világhírt hoz a magyarságnak.

Ez az urasági lak már a magas presztízsű birtokos köznemes

A másik örökség egy unikális régészeti lelet, a életvitelének megfelelő színterévé vált, ahová az 1830-as tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas feltárása 1923-ban, években első szülött fiával, Bertalannal együtt leköltözött. amely a tápiószelei Blaskovich testvérpár nevéhez köthető.

Ettől kedve laktak folyamatosan a Blaskovichok a Tápió-vi A harmadik a tápiószelei Blaskovich Múzeum, dékén. amely ma az egyetlen olyan, a 19. századi nemesi kúriák Blaskovich II. József pártolta gróf Széchenyi Istéletét, a magyar köznemesi világ miliőjét idéző magyaror- vánt a magyar lóversenyzés megteremtésében, így nem vészági épületegyüttes és gyűjtemény, amely csodával határos letlen, hogy unokája, Ernő 1863-ban Tápiószentmártonban módon sértetlenül vészelte át a második világháborút és az megalapította azt a családi ménest, melyben a magyar loazt követő zűrzavaros esztendőket. vaknak világhírt hozó kanca, Kincsem 1874-ben megszüA Blaskovich család birtokosként a Tápió mentén a 18. letett. A 19. század utolsó harmadától telivér lótenyésztésészázad elején jelent meg, s maről lett híres a Blaskovich A Blaskovich család birtokosként a Tápió radt a kisrégió egyik legjelencsalád, elsősorban a tősebb földesura egészen a 20. mentén a 18. század elején jelent meg, s ma- tápiószentmártoni uraszázad közepéig. Blaskovich radt a kisrégió egyik legjelentősebb földesura dalom. A lótenyésztés Sámuel (1670-1738) sógorától, és különösen a lósport egészen a 20. század közepéig.

Grassalkovich Antaltól 1728történetében nem egy ban földet vett Tápiószentmártonban. A nemességszerző tápiószentmártoni származású mén vagy kanca nevét öröSámuel fia, Blaskovich József (1705k.–1762k.) 1725-től kítették meg, amelyek az akkori tenyésztői munka magas 1730-ig Pest megye aljegyzői tisztét látta el, majd házasság- színvonaláról tanúskodtak. A sok kiváló ló között Blaskovich kötése miatt a lakhelye szerinti honti törvényhatóságban Ernő (1843-1911) kancája, Kincsem neve fogalommá vált, látott el tisztséget. 1739-ben honti szolgabíróként említik, amely világhírt hozott tenyésztőjének, a Blaskovich névnek majd 1742-ben másod és 1759-ben első alispánná válasz- és a magyar telivér tenyésztésnek azzal, hogy 1876-tól négy tották Hont vármegyében. Blaskovich I. József 1754-ben a éven át 54 versenyen indult és 54 győzelmet aratott.

A tápiószentmártoni Blaskovich ménes eredméváci püspökségtől kért és kapott engedélyt arra, hogy Tá- nyességét és folytonosságát mutatja, hogy 1874-től 1928-ig piószentmártonban önálló jogú családi kápolnát létesítsen.

23 lovával 35 klasszikus futást nyert. A tápiószentmártoni A Blaskovich-Dacsó házaspár még együtt kezdte a barokk Blaskovich ménes volt Magyarország legrégibb magánmétemplomocska építését, de a családfő az épület megvalósu- nese, amelyben 1864-től kezdődően 80 évjáratot neveltek lását már nem érhette meg. A kápolna Nagyboldogasszony fel. Nemzetközi méneskönyvi rekord ez és a világon máig tiszteletére történő felszentelését 1768-ban Dacsó Anna in- sincs arra példa, hogy valaki a teljes állományt sok genetézte. Az egyhajós barokk épület homlokzatán Szent József ráción át, egy kancára visszamenőleg ugyanazon a helyen és Szent Anna, a család védőszentjei és a Blaskovich címer neveljen. Tápiószentmárton, ahol Kincsem, a csodakanca és a magyar telivértenyésztés legjobbjai is nevelkedtek ezért látható. Ez a kápolna családi tulajdonként túlélte a 20. szákülönleges a magyar lovassport, gazdaság- és kultúrtörténet zad világégéseit, s máig a tápió menti épített örökség egyik szempontjából. legszebb barokk emléke.

Blaskovich II. József unokáját, Blaskovich II. Gyu Az első ismert ős dédunokája, Blaskovich II. József lát (1843-1911) foglalkoztatta az a gondolat, hogy rokonai (1772-1848 k.) Bátorfaluban élt, de 1812-ben házat vásárolt közelébe telepedjen vissza, ezért leszármazottjai 1911-ben

4

✳ HELYTÖRTÉNET ✳ GYŰJTEMÉNYEK ✳ kúriát vásároltak Tápiószelén. Az 1906-ban épült neoklas�- szolgáló „kis háznak” múzeumi gyűjtőhellyé nyilvánítását. szicista úrilakba a családfő halála miatt 1912-ben csak a két Ez a terv 1947-ben vált valóra azzal, hogy a MNM létrehozBlaskovich fivér és édesanyjuk költözhetett. ta a tápiószelei Múzeumi Gyűjtőhelyét. Blaskovich György

A Blaskovich György (1878-1960) és János (1883- és János immáron gyűjtőhely vezetőként szervezték tovább 1967) munkássága a Tápió-vidék keleti részén az embe- a tápiószelei feltárásokat. ri élet régmúltját őrző régészeti emlékek kutatásában, az Az 1952-es esztendő mérföldkő volt a Blaskovich egyetemes művészet emlékeinek, a magyar kulturális örökségnek a világégések idején történt átmentésében kitörölhetetlen fejezetet alkot. A Blaskovich fivérek nevéhez kötődik 1923-ban a tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas megtalálása, valamint a tápiószelei szkíta temető feltárása (1938-1953).

A Blaskovich testvérpár régészeti kutatómunkájának legfőbb eredménye a tápiószelei szkítakori temető 455 feltárt sírja máig a korszak egyik legnagyobb, hiteles lelet együttese. A feltárt anyag A tápiószelei Blaskovich kúriamúzeum nappali szobája napjainkban jelentősége, hogy általa elsőként sikerült bebizonyítani, hogy a szkíták a Kárpát-me- fivérek életében. Ez hozta meg a testvérpár több évtizedes munkásságának gyümölcsét, a múzeum létrejöttét. Március dencében a megtelepedett népcsoportok közé tartoztak.

A Blaskovich fivérekben a múzeumalapítás gon- 21-én a gyűjtőhelynek állami, helyi múzeummá nyilvánítádolata már a 20. század első felében megfogalmazódott. sával megalakult a Tápiószelei Múzeum, amelynek vezetői, Blaskovich György és János tudatos munkával fejlesztették halálukig, a Blaskovich fivérek voltak. Emléküket, szelletovább az öröklött családi kollekciót, ennek eredményeként miségüket őrzi és örökíti tovább az 1968-tól nevüket viselő értékes képző- és iparművészeti kincsekkel sikerült gazda- múzeumi intézmény, amely egy nem szokványos nemesiértelmiségi életpálya eredménye. gítani otthonukat. FelA Blaskovich György (1878-1960) és János A Blaskovich família egyik vállalták azt, hogy nem alapítanak saját családot, (1883-1967) munkássága a Tápió-vidék ke- ágának utolsó tagjai: György és hogy gyűjteményük ne leti részén az emberi élet régmúltját őrző ré- János, megőrizték, gyarapítotaprózódjon. A közös ér- gészeti emlékek kutatásában, az egyetemes ták és múzeummá szervezték a deklődés, a régiségbúvár művészet emlékeinek, a magyar kulturális családi műgyűjteményt. Ennek fennmaradása ékes bizonyítéka életmód, a mélységes örökségnek a világégések idején történt áta korszerű mentalitással, magas testvéri szeretet miatt ez mentésében kitörölhetetlen fejezetet alkot. műveltséggel rendelkező magyar nem volt áldozat számukköznemesi család generációkon ra.

A tápiószelei Blaskovich kúria az idők folyamán átívelő, haladó szellemű törekvéseinek. ■ egyre jobban elveszítette magánlakás jellegét. A tulajdono- FONTOSABB IRODALOM sok 1940-től rendszeresen fogadták és kísérték rajta végig Blaskovich emlékkönyv (szerk. Gócsáné Móró Csilla) Szentendre, 1993. az érdeklődőket, amiről vendégkönyvük korabeli bejegyzé- Dr. Fehér Dezső: Kincsem, a magyar csoda, Budapest, 1998. sei tanúskodnak. E könyvecske hű tükre a Blaskovich csalá- Blaskovichok emlékezete (szerk. Gócsáné Móró Csilla) Tápiószele, 2003.

Gócsáné Móró Csilla: A magyar köznemes tárgyi világa – a tápiószelei Blaskovich di műgyűjtemény nemzeti közgyűjteménnyé válásának.

Múzeum története (1952-2002), In: Studia Comitatensia 28, Szentendre, 2004.

1945 után a műkincseket, a régészeti emlékeket, Az aranyszarvas nyomában. A Blaskovich fivérek és a magyar régészet kapcsolata muzeális értékű tárgyakat tartalmazó Blaskovich gyűjte- (szerk. Gócsáné Móró Csilla) Tápiószele, 2006.

Gócsáné Móró Csilla: Blaskovichok a Rákóczi-korban, a Rákóczi-kor és kultusz mény helyzetének rendezése sürgős feladattá vált. Ennek tárgyai a Blaskovich gyűjteményben In: Történeti Muzeológiai Szemle, Budapest érdekében a MNM megindította a tápiószelei szkíta temető 2006.

Gócsáné Móró Csilla: Egy magyar köznemesi család, a Blaskovichok életkörülfeltárásainak biztosítására a Blaskovich kúria épületének, a ményei a XIX. század végén és a XX. század elején, In:Tisicum XVII., Szolnok, hozzá tartozó parknak és a már korábban is ásatási célokat 2008.

5

✳ HELYTÖRTÉNET ✳ HAGYOMÁNYŐRZÉS ✳

KÁPLÁR BÉLA katonai hagyományőrző tüzérszázados Nagykáta

A magyar Golgota

C

sendben beléptünk a kapun. Az egyenesen vezető utat egymásba karoló ciprusok szegélyezik. Körülöttünk 2550 kicsiny sírkő, névtáblával. Katonatemetőben járunk. A sírkövek rendben sorakoznak,bármely irányban tekintünk. A katonák még holtukban is sorban fekszenek.

A nagykátai tüzércsapat tagjai

Itt csatákat számozták, tizenkettőig jutottak az öldöklés számozásában.

A CSATA Ízelítőül pár adat a II. csatából, amely nagyjából egy hónapig tartott: 250 ezer olasz támadta a 80 ezres védőseregünket. Az olaszok a fenti időpont alatt 200 métert jutottak előbbre 42 ezer halott és sebesült árán.

Igen, jól olvasták, 200 métert. Mi is megadtuk az árát, 47 ezer emberünk lett az áldozat.

Volt, aki naplót írt: „28-án kis ítéletnapunk volt, 262 halott, 44 sebesült, 135 foglyok és 12-en megőrültek. 29-én már úgy voltunk, hogy akik még élünk - engedjük magunkat elfogni. Már olyan bűz volt előttünk, hogy kolera-betegség lett közöttünk. A szomjúságtól meg a kíntól üvöltöttünk már! Akik el szoktak menni vízért, mindenkit agyon szoktak lőni.”

Régóta szeretnék már ide, erre a véráztatta helyre eljönni. Anyai nagybátyám is itt veszítette el fiatal életét.Valahol itt nyugszik, itt rejti a föld, de évek óta nem találom, mondják, a kisebb temetőket felszámolták. Bécsből küldött halotti anyakönyvi kivonata megvan. Reménykedem, mert a legújabb hírek szerint a Szlovén területen meg vannak a temetők. Itt, Fogliánóban hiába kerestem. A koszorúzás után kértem a fiúkat segitsenek keresni, hátha idehozták a temetők megszüntetése után. Ám a sírkövek némák maradtak, nem vallottak a Csonka Lajosról, a 18 éves bogárszemű fiúról.

Utolsót símítjuk az egyenruhán, megigazítjuk a derékszíjat, a fegyvert. Fojtott hangú parancsot adok: Díszőrség vigyázz! Irány utánam! Indulj! Elindulunk. Az uton szétterülő murva ropoA NAGYKÁTAI TÜZÉRgásából hallom, nincs baj a „29-én már úgy voltunk, hogy - akik még élünk - CSAPAT lépéstartással. S akkor ott előtPár hét telt csak el, a nagytünk, valahonnan a fák mögül, engedjük magunkat elfogni. Már olyan bűz volt kátai tüzércsapat tagjai először csak úgy felsejlően, fel- előttünk, hogy kolera-betegség lett közöttünk. A ismét Doberdóra utaztak, hangzott egy hegedű szomorú Visintinibe. Kicsinyke kászomjúságtól meg a kíntól üvöltöttünk már!” hangja, „Kimegyek a doberdói polnát avattak itt, még a harctérre”... A dallam szomo17-es székesfehérváriak rúsága árad tovább „Csillagos ég merre van a magyar hazám, kezdték el építeni a front mögött. A háború befejeződött, Merre sirat engem az Édesanyám”. Arra tartunk, amerről a a megmaradt katonák hazajöttek, a kápolna félbemaradt. szép katonadal körbe ölel bennünket, a sírkert főhelye felé, Most, hogy 91 éve, hogy elcsitult a harci zaj, olyan embeahol 7000 katona alussza békés álmát. rek, kik nem felejtik a magyar katonák véráldozatát, meg A doberdói csatatéren, Fogliánóban járunk az vásárolták a fáskamrának használt épületet, és példamutató osztrák-magyar katonatemetőben. A magyar küldöttség összefogással felújították. koszorúját helyeztük el.

MI AZ A DOBERDÓ?

Földrajzilag egy karsztos fennsík - egy itt lévő kis falucskáról kapta a nevét - az Isonzó folyó mellett Olaszországban.

Hadtörténetileg a “magyar Golgota”. Az I vh. alatt itt szolgáló katonák - voltak itt nagykátaiak is - az iszonyat, a halál, a mérhetetlen szenvedés fennsíkja.

6

A köztársasági elnök Úr is megjelent e szép rendezvényen és még a többi véráztatta csatahelyen is. Az Ő koszorúit vitték a nagykátai tüzérhagyományőrzők a rendezvényeken.

Példásan helytálltak a magas méltóság szolgálatában. ■

✳ NÉPZENE ✳

TERÉK JÓZSEF népzenész Tápiószentmárton

Népdalgyűjtés a Tápió mentén

N

égy éve, 2008 nyarán elhatároztam, hogy valami szerepelt a kistérségünk kultúrája. olyan zenei munkát szeretnék csinálni, ami szülő- A helyi népdalok egy része már visszakerült a közföldemnek, a Tápió mentének értékes és hasznos tudatba a kiadványok által, így megmaradnak újabb 2-3 lehet. Tápiószelén születtem, generációra. Néhol már az 17 éves koromig ott éltem. „Néhol már az általános iskolai helyi ének- általános iskolai helyi énekElső munkám szülőfalumban zene tantervbe is bekerültek a indult útjára, ahol megvaló- zene tantervbe is bekerültek a helyi népda- helyi népdalok. A táncegyütsítottunk valami olyat, ami lok. A táncegyüttesek pedig elkezdtek a helyi tesek pedig elkezdtek a helyi eddig még sosem volt. Elkézenékre a régi gyűjtések alapján koreográfiá- zenékre a régi gyűjtések alapszítettem 2009-ben a helyiek ján koreográfiákat készíteni. kat készíteni.” támogatásával az első népzeA zenei és énekes megvalónei lemezét a térségnek, mely sítást 44 előadó segítette, köBartók Béla 1906-os tápiószelei gyűjtéseit tartalmazza. zülük 32 helyi adatközlő énekes, zenész. A vidékünk anyaA gondolat igazából ekkor fogalmazódott meg bennem, gát az teszi igazán egyedivé és értékessé, hogy a még élő hogy a mi vidékünk éppúgy megérdemli az elismerést és a adatközlők prezentálni tudják azokat az értékeket, melyek figyelmet, mint a Nagy Magyarország bármelyik tájegysé- egykoron itt voltak. Mindezt teszik önzetlenül és boldoge. Az első kiadványt megelőzően látogatást tettem a Zene- gan, hiszen örülnek annak, hogy amit ők tudnak az még tudományi Intézetben, ahol Bereczky János, Németh István értékes és hasznos lehet valaki, valakik számára. Az eredeti és Domokos Mária készséggel álltak a rendelkezésemre és gyűjtések pedig mindezt alátámasztják, melyek egy részét a megmutatták vidékünk egykoron készített összes gyűjtését. Néprajzi Múzeumban is megtalálhatjuk. Külön köszönet a Több mint 100 év gyűjtőmunkája hevert porosodva. Saját térség valamennyi nyugdíjasklubjának, a faluk öregjeinek, gyűjtőmunkámmal újragyűjtöttem a térség 21 települését, akik beengedtek házukba és megosztották velem azokat a így mára a Tápió mentére jellemző népdalok számát közel népdalokat, melyek alapján most nyugodtan dolgozhatok 1000 darabra tehetjük. hosszú évekig vidékünk értékeinek feldolgozásán, rendsze A XX. század elején megkezdődött ezen a vidé- rezésén, kiadványainak további készítésén. ken is a népdalgyűjtés Kodály Zoltán (1904), majd Bartók Béla (1906) révén. Őket követte Ádám Jenő (1928), Békefi Antal (1953), Balla Péter (1953), Schnöller Mária (1956), Paulovics Géza (1958, 1964, 1965, 1967), Sárosi Bálint (1961-62), Kerényi György (1967), Manga János (1974), Borsai Ilona (1975-76), Lázár Katalin (1981), akik az MTA Zenetudományi Intézetének megbízásából kutatták a Tápió mente népdalos, népzenei kultúráját.

Martin György (1959,1978 - Tápiószecső, 1983 - Mende) néptánckutató a helyi autentikus néptáncokat örökítette meg, helyenként cigányzenekaros, illetve rezesbandás hangfelvételekkel.

A munka folytatódott, és 2010-ben Tápiószentmárton készíttette el velem a saját népdalaiból álló autentikus népzenei cd-t, 2011ben Nagykáta, 2012-ben Kóka és Tóalmás.

Szintén ebben az évben készült el a Tápió Kókai cigányzenekar mente 21 települését összefoglaló népzenei,

A kiadványok megjelenéseit segítették a települénépdalos dupla cd kiadvány, melynek címe: „A Tápió-men- sek polgármesterei, képviselőtestületek, szponzorok, akik te népdalai, népzenéje”. akarták, hogy ne vesszen el településük kultúrája. Remé Munkásságom eredményeként sikerült egy általá- lem, még más település is élni fog ezzel a lehetőséggel, hinos képet kialakítani a vidékünkről, már az ország minden szen zenekarommal most soha nem látott erővel és iramszegmensében hallottak róla. Ez korábban elképzelhetetlen mal dolgozunk vidékünk népzenei, népdalos anyagának volt népzenei téren, hiszen a köztudatban egyáltalán nem felvirágoztatásán. ■

7

✳ NÉPRAJZ ✳

DR. BAKSA BRIGITTA a néprajztudományok doktora, Apor Vilmos Katolikus Főiskola - adjunktus Kóka

Az adventi időszak szokásai Mendén Az írás a Dombok ölelésében című helytörténeti könyvben megjelent tanulmány részlete (Mende, 2001)

A

jeles napok, ünnepek szokásait ünnepkörönként követhetjük végig, amelyekkel nagyjából egybeesnek az évszakonkénti tagolással. A téli ünnepkör kezdete, az advent, megfelel az egyházi év kezdetének.

A munkatilalom, a templomlátogatás, meghatározott ételek fogyasztása, az ünnepi viselet felvétele, mind az ünnepeknek a hétköznapoktól való elválasztását szolgálta. A szokások gyakorlásával egyrészt a földművelés és az állattartás sikerét, illetve az egyén vagy az egész közösség egészségét, boldogulását kívánták elősegíteni, másrészt pedig az évente visszatérő ünnepekre való megemlékezés lehetőségét biztosították.

Sok esetben egy-egy szokás vagy hiedelemcselekmény már csak formálisan maradt fenn, jelentéstartalma elhalványult, vagy teljesen elkopott az idők során. Mende zárt közössége sok szokást megőrzött az 1970-es évekig. Bár gyakorlásuk már egyre kevésbé érhető tetten, emlékezettel még jól elérhetőek.

ADVENT Advent a karácsonyi előkészület időszaka. A katolikusoknál a hajnali misék, roráték, az evangélikusoknál a lelki előkészület ideje az úrvacsoraosztásra. Ebben a böjtös időszakban a zajos mulatságoktól mindenütt tartózkodtak, a pénteki, illetve sok helyen a szerdai és pénteki napokon pedig nem ettek húsételeket, nem főztek, sütöttek zsírral.

Advent időszakában teremtették meg a karácsony, és az azt követő ünnepek bőséges ünnepi táplálkozásának feltételeit is a disznóvágások alkalmával.

Az adventi időszakra esik több jeles nap, amelyek hagyományai széles körben ismertek voltak.

KATALIN – NAP (NOVEMBER 25.)

Az advent az egyházi év kezdete. Ugyanakkor november végére fejeződnek be a határban is a betakarítási munkák. Ekkor kezdődik a pihenés, a szórakozás időszaka, amely az új gazdasági évre való testi-lelki felkészülést szolgálja. Katalin nap zárja le a lakodalmak, a zenés mulatságok őszi idényét.

Ezen a napon bálokat rendeztek Mendén a templom alatti Dezső kocsmában, vagy a Szuhányi kocsmában illetve az Alsó kocsmában. Ilyenkor rezesbandával vonultak végig a falun, így hívogattak a bálba.

Katalin a karácsonyi időjárás rámutató napja is egyben.

Országszerte ismert regula: „Katalin kopog, karácsony locsog.”

Cseresznyefa-, meggyfa- vagy aranyvessző ágat vittek be a lakásba. Ha ezek a melegben karácsonyig kihajtottak, a következő évre jó időjárást, bő termést vagy az eladó sorban lévő lány férjhezmenetelét jelezték.

ANDRÁS NAPJA (NOVEMBER 30.)

A Katalin naphoz hasonlóan többféle szokás is kapcsolódik

8

hozzá. Mint névnapot, mindenütt megtartják, így családi ünnepnek számít.

A mendei szlovák lányok András estéjén egy férfinadrágot kerítettek, rátérdeltek, és közben azt mondták: „Patka, patka dlavim t’a Svaty András prosim t’a ze by si mi dav zvedeti s kym ja budem bydleti.

„Padka, padka, döngöllek, Szent András téged kérlek, világosíts fel engem, Ki lesz az én férjem.”

Ezután lefeküdtek, és megálmodták, hogy milyen nevű lesz majd a férjük.

FONÓ November folyamán kezdődött a fonó. A fonóház nemcsak a munka, hanem a játék színtere is volt.

A kender termesztése és feldolgozása a II. világháború után maradt abba. A ma élő idősebb korosztály még jól emlékszik ennek módjára, körülményeire, mint fiatalságuk egyik szép eseményére. Ekkor kellett előállítani azt a fonalmen�nyiséget, amelyből a tél végi, kora tavaszi hónapok során hozományuk vászonneműjét megszőtték. A fonók ősszel, általában a kukoricafosztás befejezése után kezdődtek el.

Mendén a fiatalok megfelelő időbeosztás szerint sorban a lánycsapat résztvevőinek házánál fontak. Általában hetenként mentek más-más helyre fonni. A fonók a munka mellett az udvarlás, a lányok és a legények közös játékának helyszínei voltak. A lányokon azonban az elvárt mennyiségű fonalat otthon számon kérték, így a fiúk mindig később mentek a fonóba („Addig nem jöttek, míg nem híttuk őket”). A fonás ugyan még tartott tovább, de ettől kezdve a beszélgetésen, nevetgélésen, éneklésen, majd a játékon volt a hangsúly. A legények ugyanis odaültek a kiválasztott lány guzsalya mellé, s lesték-várták, mikor ejti el orsóját, amit aztán csókért adtak vissza. Ha a lány vonakodott, akkor a már elkészített fonalát az asztallábra tekerték.

A munka, a fonás végeztével következett a játék. A Kútba estem kezdetűt mindenütt ismerték.

A fiatalok fonója mellett fontos volt a családi körben végzett fonás is, ami a legmegfelelőbb alkalom volt a fonás tanítására.

TOLLFOSZTÁS Itt említjük meg az őszi időszak másik jelentős munkáját, a tollfosztást is.

Ilyenkor szóltak egymásnak az ismerősök, és segítséget hívtak a munkához. Előző napon lemorzsolták a kukoricát, beáztatták, és gyakran egy napig is főzték, hogy jól megpuhuljon. Amikor megfőtt, tettek rá mézet, megszórták mákkal és a munka befejezése után ezzel kínálták meg a segítőket. Tollfosztáskor szívesen látták a Maskarákat (két idős asszony, Lilik néni és Wágner néni), akik rongyos ruhákba beöltözve, elmaszkírozva szórakoztatták a jelenlévőket.

✳ NÉPRAJZ ✳ Gyakran megjelentek ott, ahol tudták, hogy közös munkára TAMÁS-NAP (DECEMBER 21.) gyűltek össze.

MIKULÁS NAPJA (DECEMBER 6.)

A jeles napi szokásrend egyik legújabb ünnepe. A szegényeken adományaival segítő myrai szent püspökről a templomban is hallhattak, illetve kegyes olvasmányokból is tudomást szerezhettek az itt élők, de az ajándékozás és a maszkos alakoskodás népszokásként való elterjedése feltehetően Budapest közelségének, erős polgári hatásának köszönhető. Mendén az 1910-es években már kirakták a gyerekek cipőiket az ablakba, amikbe a Mikulás (azaz szüleik) almát, diót és egy kis cukorkát tettek. A felnőttek cipőjébe tréfából vereshagymát tettek. Ebből az időből Mikulás alakoskodóra még nem emlékeznek. A szakállas, süveges Mikulás, és kísérője, a krampusz, az 1930-40-es évek fordulóján jelent meg, és ekkor került be az ajándékok közé a virgács is. Az 1970-es évektől megnőtt a boltban vásárolt édesség szerepe, s dominánssá váltak a kereskedelemben kapható csokoládé figurák.

SZEPLŐTELEN FOGANTATÁS (DECEMBER 8.)

Mint Mária-ünnepet a katolikus lakosság megülte. Elsősorban az olvasós társulatok, a rózsafüzér-társulatok tagjai tartották számon.

LUCA-NAP (DECEMBER 13.)

A Luca-napi hagyományok között vannak jósló, védekező, elhárító, rontó és termékenységvarázsló rítusok, cselekmények, hiedelem alapú előírások, szabályok, valamint maszkos alakoskodások is.

Mendén azt tartották, hogy Luca-napkor nem szabad sehová se menni, pénzt pedig különösen nem kiadni, mert elviszik a szerencsét a háztól. A Luca-napi hiedelmek, varázslások legtöbbje a baromfival, baromfitartással kapcsolatos, mint országszerte. A tilalmak egy része is ide sorolható.

Varrni nem szabad, mert akkor bevarrják a tyúkok ülepét, s nem tudnak tojni. Egész nap egy hordóabrincsban adtak enni a tyúkoknak, hogy „széjjel ne menjenek”, mindig otthon legyenek és sokat tojjanak.

Lucakor férfinak kellett elsőként bejönni a házba, hogy a következő évben ne törjenek az edények.

A lucaszék és készítése csupán a hiedelemtörténetek, mondák világában él. Luca-napkor kellett elkezdeni készítését, hogy karácsonyra kész legyen. Minden részét másfajta fából faragták. Az elmondások szerint a szék készítője az éjféli misére vitte magával, és a templom ajtaján belül ráállt. Erről megláthatta az érkező boszorkányokat, akiknek ilyenkor állati alakjuk volt. Utána szaladhatott haza, mert a boszorkányok üldözőbe vették, és ha megfogták, megverték.

A szerelmi jóslások egy része a fonókban volt szokásos.

Mendén Luca-nap estéjén ólmot öntöttek. Figyelték, hogy a vízben megszilárduló ólom milyen betűt formáz, olyan betűvel kezdődik majd a leendő férj neve is.

Ekkor főztek gombócot is. 13 darabot gyúrtak, és mindegyikbe egy-egy kis cédulán egy-egy férfinevet rejtettek.

Amelyik gombóc legelőször megfőtt, a benne lévő cédula megmutatta, hogy mi lesz a férj keresztneve.

Lucakor bevarrtak egy almát a lányok a kabátjuk zsebébe.

Karácsony estéjén szedték ki, s kiálltak vele az utcai kapuba.

Beleharaptak, és amilyen nevű férfi ekkor arra ment, olyan nevű férjet jósoltak maguknak.

A jövendőbeli megtudakolásának egyik alkalma Mendén.

Megegyezik az András-napi szerelmi jóslással, még a szövege is annak egy változata. Tamás-nap a lányok egy férfinadrágot tettek a kemencepadkára. A térdükkel nyomkodták és közben tótul mondták az alábbi verset: Nohavice dlavim vas Mángorollak te nadrág, Svaty Tamás prosim vas kérlek téged Szent Tamás, abi mi dav zvedeti hozd a tudomásomra, s kym ja budem bydleti. Ki lesz az életem párja.

Amilyen nevű ember megjelenik ekkor, olyan nevű lesz majd a férjük. Ez a szerelmi jóslás ismeretlen a Tápió mente más falvaiban.

A disznóölések kezdete is ettől a naptól indult. A vágásra karácsony előtt egy-két héttel került sor, mivel a disznóhúsból készült ételek a karácsonyi étrendben jelentős szerepet játszottak.

OSTYAHORDÁS A karácsonyi előkészületeknek, advent utolsó két hetének nagyon szép, a keresztény szimbolikában gyökerező szokása a karácsonyi ostyahordás. Ez a szokás a Tápió mentén legtovább és legintenzívebben Mendén élt.

Az ostyákat a kántor, illetve a kántor felesége sütötte, két héttel karácsony előtt az ovális alakú ostyasütőben két nagy és két kicsi ostya volt, amelyet templomi használatra kivágtak, de a karácsonyi ostyahordáshoz nem, a kisütött ostyát egészben hagyták. Az ostyákat a karácsony előtti héten az iskolás gyerekek hordták szét a kántortanító felügyelete mellett. Egy-egy nap akár tíz tanuló is hordta. A gyerekek két kosárral jártak, azaz egy út során két helyre mentek, majd vissza kellett menniük a kántorhoz újabb ostyákért, amelyek a kosárban szép fehér szalvétába voltak betekerve.

Több színű ostyát is sütöttek: legtöbbet fehéret, majd zöldet, pirosat és sárgát, amelyet sokszor sütéskor feltekertek.

Színezésükre ételfesték mellett tojást is használtak, ez adta a sárgásbarna színárnyalatot.

A kántortanító a család nagyságától függően küldte az ostyát. Legtöbbet a fehérből, a színesekből csupán egyet-egyet.

A család minden tagjának jutott. A reggeltől estig járó gyerekek sok helyre eljutottak. Egy-egy családhoz betérve Dicsértessék a Jézus Krisztussal köszöntek. Ezt magyarul és szlovákul is mondhatták. Kosarukat, amelyben a családnak szánt ostya volt, letették az asztalra, és elmondták versüket: Öröm és békesség legyen ura e háznak, mit Isten angyala mondván pásztoroknak. Én is pásztorként hoztam az ostyákat.

Fehér ostya jelzi Krisztus tisztaságát, a zöld szín az Ő ártatlanságát.

Piros érettünk szent vére hullását, sárga keserű poharát és halálát.

Ezeket mondván, az úrnak nagy hálákat mondok és boldog ünnepeket kívánok!

A mi tanító urunk e kis ajándékkal kedveskedik.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

A visszaemlékezések szerint minden gyerek ugyanezt az ostyahordó verset mondta, amelyet a kántortanítótól tanultak, és egymásnak is továbbadhattak A vers után a háziak a számukra elkészített ostyákat a kosárból kivették, és helyébe rakták adományaikat a kántor részére: a szegényebbek lisztet, a módosabbak kolbászt, bort, ▶

9

✳ NÉPRAJZ ✳ HELYTÖRTÉNET ✳ babot, esetleg pénzt. A széthordásért a gyerekek a háziaktól pár fillért kaptak.

A háziak az ostyákat eltették karácsonyig, amikor is a karácsonyesti vacsora egyik ételeként elfogyasztották.

Az ostyahordás Mendén mind a katolikus mind az evangélikus felekezetnél ismert volt, az evangélikusoknál azonban tovább élt, egészen az ötvenes évekig.

SZÁLLÁSKERESÉS Mendén a karácsony előtti kilencedet vagy a templomban, vagy esténként más-más helyen házaknál tartották. Itt ró-

zsafüzéres asszonyok vezették az ájtatosságot, amelyekre az elkészített asztalt gyertyákkal és virággal is feldíszítették. A két gyertyatartó és a két váza közé került a Szűz Mária szobor, ami többnyire minden család sajátja volt. A szálláskeresést az evangélikusok is ismerték.

A szokás a 20. század elején jelent meg és szervesen beépült a szokásrendbe. Elvégzéséhez a Szállást keres a Szent Család. Decemberi ájtatosság című füzetet használták, amely a jászladányi Tűzkőnyomdában jelent meg az esztergomi egyházmegye jóváhagyásával. ■

FELHASZNÁLT IRODALOM: Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén (In: Ikvai N. /szerk./: Tápió mente néprajza Szentendre, 1985. 737-826. o.)

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, Neumann Kht., 2004.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Szeged, Mandala Kiadó 1998.

Tátrai Zsuzsanna – Karácsony-Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Mezőgazda Kiadó 2010.

Adatközlő: Benyovits Mihályné

BASA LÁSZLÓ történelemtanár, helytörténész Nagykáta

Kossuth Lajos kapcsolatai, látogatása, emlékének ápolása a Tápió mentén

K

étszáztíz éve, 1802. szeptember 19-én született a magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakítója, Kossuth Lajos (1802-1894). Kossuth számtalan magyar település díszpolgára, talán a legtöbb emléktáblával, szoborral rendelkező történelmi személyiség, szinte minden településen találunk róla elnevezett közteret, utcát.

Az utóbbi évek feltárták Kossuth tápió menti kapcsolatait, megismerhettük az 1849. április 5-7. között térségünkben töltött napjainak krónikáját, dokumentumait.

A Tápió mente kistérség települései közül leginkább a tápiószelei kis-és középnemesekkel alakult ki Kossuthnak politikusi, közéleti, munkatársi, rokoni kapcsolata. Megyei és országos politikai pályáját befolyásolták Dubraviczky Simon (? – 1849) alispán intézkedései. 184849-ben pénzügyminisztériumi titkára, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként személyi titkára volt a szelei Rákóczy János (1821 körül-1878). A népes Ruttkaycsalád József nevű sarja Kossuth nővérének, Kossuth Lujzának (1815-1902) lett a férje. Részint a politikai szimpátia, valamint az evangélikus vallás számos szelei kisnemest tett Kossuth hívévé. Geszner Mihály (1813-1880) Kossuth neki címzett levele nyomán vállalt szolgálatot a nagykátai hadikórházban. A Tápiószelére száműzött Flór Ferenc (1809-1871), a szabadságharc hadi egészségügyének legfőbb irányítója élete végéig Kossuth híve volt. A szelei evangélikus temetőben nyugszik a Danielisz János ( 1800-1851) honvédezredes, a tavaszi hadjárat sikerének egyik kovácsa, a seregek ellátmányának fő szervezője. A Blaskovichok közül Blaskovich Pál (1802-1873) és Blaskovich Gyula (18061850) volt Kossuth híve, a szabadságharc idején katonai és közigazgatási tisztségek ellátója.

10

A tápiószentmártoni temetőben nyugszik Szentkirályi Móric (1809-1882), kinek tehetsége és politikusi kvalitásai leginkább megközelítették Kossuth képességeit. A két politikus nem éppen konfliktusmentes kapcsolata a reformkori küzdelmek és a forradalmat követő szabadságharc idején ma már a történelem része. Ugyancsak e temetőben találjuk meg a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának, a kortárs Kubinyi Ágostonnak (1799-1873) a sírját.

Nagykátát e körben két személy képviseli, mindketten a kistérség központjának számító városka temetőjében nyugszanak. Kossuth reformkori tevékenységét hol segítette, hol korlátozta az utolsó magyar tárnokmester, a pozsonyi országgyűlés felsőtáblájának elnöke, gróf Keglevich Gábor (1784-1854). A ceglédi Kossuth toborzó előkészítője, a forradalom egyik legradikálisabb egyházi híve volt a később büntetésből Nagykátára száműzött Bobory Károly (1807-1879) plébános. Ismerjük Bobory és Kossuth levélváltását.

Szentmártonkátán Battha Sámuel (1791-1877) három napig látta vendégül a tavaszi hadjárat idején a hadak mozgását követő elnököt. A mártonkátai földbirtokos Kossuth kinevezése után lett 1849 tavaszán kormánybiztos.

Rátérve a nevezetes „látogatás” leírására, az négy tápió menti települést érintett. Kossuth április 4-én az esti órákban jászberényi szállásán Görgey Ármintól értesült a tápióbicskei ütközet lefolyásáról. Másnap délelőtt érkezett Nagykátára. Kilátogatott a csatatérre, ahol az előző napi ütközet temetetlen halottait látta, képet alkothatott a hadjárat egyik legvéresebb összecsapásáról. A csatatéren elhunytak eltemetése Kossuth korábbi rendelete nyomán történt.

✳ HELYTÖRTÉNET ✳

Nagykátán a Keglevich-kastélyban kialakított ideiglenes hadikórházba már az ütközet estéjén megérkeztek az első sebesültek. Itt volt Görgey főhadiszállása is. Kossuth Görgey társaságában látogatta meg a sebesülteket, melynek leírása az elnök kíséretében levő Vukovics Sebő (1811-1872) emlékirataiból ismert. Kossuth sokat tett a hadikórház berendezéséért, orvosokkal és gyógyszerekkel törtnő ellátásáért. Az esti órákban megyei követtársa, Battha Sámuel szentmártonkátai földbirtokos kúriájában tért nyugovóra.

Április 6-án a kókai „kirándulás” korsós története vált egyfajta legenda alapjává. A kókai Margit-hegyről szemlélte az isaszegi csatába vonuló honvédseregeket. Értesülve a tavaszi hadjárat legnagyobb csatája, az isaszegi összecsapás eredményéről, április 7-én búcsút mondott Battha Sámuelnek – kit e napokban nevezett ki kormánybiztosnak -, s Dány érintésével Gödöllőre érkezett. Kossuth számos levele ismert, melyet a keltezés alapján Nagykátán és Szentmártonkátán írt.

A turini remetével a nagykátai plébános, Bobory Károly váltott levelet. Amikor Kossuth 1894-ben meghalt, a nagykátai önkormányzat a főteret róla nevezte el. 1945-ig viselte Nagykáta központja a Kossuth tér nevet, majd napjainkig érvényes döntéssel Szabadság térre keresztelték át.

Kossuth emlékét a Tápió mentén a rendszerváltásig a kókai Margit-hegyen levő két emléktábla őrizte. Az elsőt a kápolna falán a nevezetes látogatás 100. évfordulóján, 1949-ben helyezték el. Talán e tábla szövegének hibái is indokolták, hogy 1973-ban a kápolna mellett egy terméskő posztamensre helyezett márványtáblán újólag megörökítették Kossuth látogatását.

Jelentős változás e téren az 1990-es évek második felétől, a szabadságharc 150. évfordulójától következett be.

1998. március 12-én a kókai Kossuth Lajos Általános Iskola folyosóján, illetve a kókai Kossuth Falumúzeum falán leplezték le a nagy magyarnak Pál Mihály Munkácsy-díjas szobrászművész által kivitelezett domborművű portréját.

A Margit-hegyen 50 évvel az első tábla elhelyezése után 1999-ben leleplezett harmadik márványlap hirdeti Kossuth itt jártát. A kókai Kossuth-kultusz mindnyájunk számára alapnak számító kialakításában meghatározó szerepe volt a falumúzeum megteremtője, számos emléktábla és emlékmű kezdeményezője: a közelmúltban elhunyt Tóth József (1930-2012) nyugállományú tanár. Tisztelettel emlékezünk Sebestyén Benedek (1937-2011) nagykátai református lelkészre, kinek három Kossuth-szobra is ékesíti a Tápió mente köztereit. A régió első Kossuth-szobrát, az autodidakta művész alkotását, 1999. március 17-én avatták fel Tápiószentmártonban.

A nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat kezdeményezésére Nagykáta Város Önkormányzata Kossuth látogatása 150. évfordulóján, 1999. április 4-én az egykori Keglevich-kastély falán helyezett el márványtáblát. A tábla a látogatás mellett emléket állít Görgeynek, a tápióbicskei ütközet sebesültjeit ápoló hadikórháznak, a tavaszi hadjárat főhadiszállásának is. 1999. október 23-án Szentmártonkátán Battha Sámuel kormánybiztos mellszobrát, Sebestyén Benedek alkotását avatták fel.

2001. május 19-én Szentlőrinckátán hullott le a lepel Kossuth portréjáról, Sebestyén Benedek kezenyomát dicsérő alkotásról. 2002. március 15-én Kossuth szentmártonkátai szállásának helyét megjelölő emléktáblát leplezték le. Az emlékjel költségeinek előteremtésében nagy

szerepet játszott Hofer Miklós (1931-2011) Ybl-díjas építész, kinek vérségi kötődése Battha Sámuelhez közismert.

Tápiószelén 2009-ben Kossuth 1849. júliusi rendelete nyomán létrejött Közép-tiszai hadsereg főhaiszállásának, az egykori Viczián-kúriának a helyét megjelölő emlékoszlop avatására került sor. Szelén, a Tápió mente legfiatalabb városában egy évvel később, 2010. március 15-én leleplezték a kormányzó portréját, Sebestyén Benedek utolsó alkotását. Összefoglalva: az elmúlt 15 évben Kossuth-szobor, dombormű, emléktábla avatására került sor Tápiószentmártonban, Nagykátán, Kókán, Szentmártonkátán, Szentlőrinckátán, Tápiószelén.

A kókai Kossuth Falumúzeumban tekinthető meg a nevezetes korsó, melyből a szabadságharc vezetője és Görgey ivott 1849. április 6-án. A tápiószelei Blaskovich Múzeumban található egy kinevezési okmány Kossuth aláírásával. A Hofer-család birtokában találhatók bútorok és dokumentumok, melyek Kossuth szentmártonkátai szállásáról, a Battha-kúriából származnak. Kucza Péter nagykátai gyűjtő rendelkezik egy olyan Kossuth portréval, melynek hátoldalán a turini remete kézírása található.

A Kossuthkultuszt országos szinten alakító, koordináló Kossuth Szövetség 1996 óta van jelen A nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat r é g i ó n k b a n . tagja Tápiószentmártonban, a Tápió mente első Kossuth szobránál A szövetség alapító elnöke, Gavlik István a régióban számos emlékmű, emléktábla felavatója, a tápió menti Kossuth-rendezvények rendszeres résztvevője, támogatója.

Első és legaktívabb tagja ennek a szervezetnek a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat, mely ugyancsak ez év óta viseli a „magyarok Mózese” nevét. A csapat rendszeresen szervez megemlékezéseket, koszorúzásokat a kistérség és az ország Kossuth-emlékhelyein. Eddig három esetben: 2002-ben és 2007-ben, 2012-ben rendezett Kossuth Emlékévet, s koordinálja a Magyarország Felfedezői Szövetség, a Kossuth Szövetség, a Magyar Hagyományőr Világszövetség Kossuth-emlékápoló tevékenységét. Mint a tavaszi emlékhadjáratok 2002 óta – Kossuth születésének 200. évfordulója kapcsán tett felajánlásuk nyomán - KözépEurópa legjelentősebb katonai hagyományőrző rendezvénye hivatalos rendezőjeként szervezi minden évben április 5-én a Nagykáta-Szentmártonkáta-Kóka-Dány települések bevonásával a Kossuth Emléknapot. Létrehoztuk a Kossuth-zászlóalj mozgalmunkat, mely minden évben március 15-e tájékán a Kossuth-mauzóleum mellvédjén bont zászlót. A csapat ápolja Kossuth tápiómenti kortársainak az emlékét, számos újságcikkünkben dolgoztuk fel ezeknek a kapcsolatoknak a történetét. A gyermekközösség rendszeres résztvevője a ceglédi Kossuth-toborzó rendezvényeinek.

A Kossuth Szövetség Tápiómenti Régiója 2000-ben alakult meg Szentmártonkátán. ■

11

✳ TERMÉSZETFÖLDRAJZ ✳

DR. DUSEK LÁSZLÓ a MTA Földrajztudományi Kutatóintézet munkatársa, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke Tápiószentmárton

T

A KINCSEM LOVASPARK FÖLDRAJZI KÖRNYEZETE

ápiószentmárton közigazgatási területének tájbesorolása, fekvése: Alföld (nagytáj), Duna-Tisza közötti síkvidék (középtáj), ezen belül a Gerje-Perje-sík kistáj. Területe 104,5 km² (Budapest területének egy ötöde!), a Pest megyei falvak között – Bugyi után - a második legnagyobb. Az egymástól legtávolabbi északi és déli pontjai között 15 km, kelet-nyugat irányban 12 km a legnagyobb távolság. Hatalmas területe miatt még az alábbi tájak kisebb-nagyobb része is megtalálható közigazgatási területén: az Alföldhöz tartozó Észak-alföldi-hordalékkúp-síkságból (középtáj) a Tápió-vidék és a Hatvani-sík kistáj, az Északiközéphegységből (nagytáj) a Gödöllői-dombsághoz (középtáj) tartozó Monor-Irsai-dombság (kistáj). Tehát Tápiószentmárton közigazgatási területén 2 nagytáj, 3 középtáj és négy kistáj kisebb-nagyobb része található, amelyek közül a legnagyobb arányban a délkelet felé enyhén lejtő, a kiváló termőföldekkel rendelkező Gerje-Perje-sík kistáj részesedik. Az utóbbi kistájon található a Kincsem Lovaspark és a hozzátartozó termőföldek túlnyomó része is. A fenti adatok nagyon jól szemléltetik felszínének mozaikosságát, s egyúttal magyarázatot adnak a területén előforduló geomorfológiai képződmények sokszínűségére: felszínén az Alföldbe besimuló, lösszel fedett, helyenként korráziós völgyekkel és löszmélyutakkal tagolt lankás domboldalak, vízfolyások kiszélesedő völgyelései, elhagyott mederszakaszok, egykor mocsaras-lápos térszínek, valamint a folyók hordalékkúpjából származó, a szél által átformált homokhátságon garmadabuckák és szélbarázdák viszonylag rövid távolságokon belül váltakoznak. Felszínének legmagasabb pontja délnyugaton, a pándi határnál húzódó Monor-Irsai-dombságban (201 m), míg a legalacsonyabb pontja (97,5 m) a Krakó csatorna kilépésénél található. A két magassági pont közötti távolság kb. 10 km. Felszínén tehát legnagyobb magassági különbség 103,5 m, vagyis a 10 km távolságon belül a felszín esése km-ként meghaladja a 10 m-t! Ez az adat is egyértelműen bizonyítja miszerint a Kincsem Lovaspark települése, Tápiószentmárton az Alföld peremén, az Északiközéphegység közvetlen szomszédságában fekszik.

A kistáj és a település felszínének kialakulása kapcsán nagyon fontos rámutatni az alábbi tényekre: a Kincsem Lovasparkhoz tartozó termőföldek területén, nagyjából a Sőregi út vonalán két alföldi középtájunk, a Duna-Tisza közötti síkvidék és az Észak-alföldi hordalékkúp-síkság határvonala húzódik, amely egyúttal a Tápió-vidék kistáj déli és a Gerje-Perje-sík kistáj északi határát is kijelöli. A két kistáj határvonala itt nem nagyon éles, ám a köztük lévő morfológiai különbség mégis jól látható. Ugyanakkor a Tápió-vidék kistájon látható enyhén hullámos homokhátság északi határvonala a délitől sokkal markánsabb, hiszen azt 1,5-2 m-es tereplépcső jelöli ki az alacsonyabban fekvő, a folyóvizek által járt, mocsarakban és nádasokban bővelkedő, sok-

12

féle védett növénynek és állatnak otthont adó Hatvani-sík felé. Ez a tereplépcső a Kincsem Lovasparktól kb. 8 km-re északra, a falu Göbölyjárás nevű lakott részén, a BudapestSzolnok vasútvonal és a 311. számú közút között nagyon jól megfigyelhető.

A fentieken kívül feltétlenül meg kell említeni a következő tényeket: a település határának délkeleti részét – a Gerje-Perje kistájon – a mélyben húzódó, az egész ország területét átszelő – a Kaposvár-Dunaújváros-Miskolc városokat összekötő vonalon - ún. Zágráb-Hernád nagyszerkezeti törésvonalrendszer metszi. (3. ábra) Feltehetően ez a törésvonalrendszer a már említett, a falu legmagasabb és legalacsonyabb pontjait összekötő 10 km-nyi vonalat a mélyben keresztezi, amely vonalon 103,5 m a magassági különbség. Tehát ez a törésvonalrendszer a Kincsem Lovasparkhoz tartozó terület alatt húzódik északkelet felé, amely talán összefüggésbe hozható a néhány éve felfedezett gyógyító erejű sugárzással is. Mi ennek a törésvonalrendszernek a jelentősége? A kutatások alapján a szakemberek megállapították: ettől a vonaltól délkeletre fekvő tájegységek a napjainkban is a süllyedő területekhez, míg a tőle északnyugatra lévők az emelkedő térszínekhez tartoznak.

A Tápió-vidék vízrajzi viszonyai, a Tápió és a Gerje-Perje vízgyűjtő területének változásai: A Balla Antal (1793) és a Budai Ezsaiás (1800) által külön-külön készített térképeken az Alsó-Tápiót Kis-Tápiónak, a Felső-Tápiót Nagy-Tápiónak nevezték. Az Alsó-Tápió 175 m magasan a Pécelhez tartozó Forró-pusztán, a Felső-Tápió az Isaszeg területén lévő Szentgyörgy-pusztán ered 184 m magasságban.

Hossza 59 km, vízgyűjtő területe 898 km². Itt feltétlenül megjegyzendő az a tény miszerint a Gödöllői-dombságban eredő Rákos patak – talán a jégkorszak végén – lefejezte az Alsó-Tápiót. (Ennek a felszínfejlődési folyamatnak – az ún. kaptúra kialakulásának – pontos feltárása még tisztázásra váró feladat.) A két Tápió Tápiószentmártonig megközelítően északnyugat-délkelet irányú völgyelésekben folyik ma is. Különösen a Felső-Tápió völgye csaknem egyenes futású.

A két patak 107 m magasságban egyesül Tápiószentmárton határában, amelyet a helyben lakók „Összefolyásnak” neveznek. Eddig az Alsó-Tápió esése 68 m, a Felső-Tápióé 77 m. Az egyesült Tápió medre az Összefolyástól kezdődően megközelítően nyugat-kelet irányúvá válik, az esése viszont lényegesen lecsökken. A Tápió baloldalról Tápiószele határában bővül az ugyancsak a Gödöllői-dombságban eredő Hajta patakkal, majd Újszásznál 89 m magasságban a Zagyvába torkollik. Tehát az egyesült Tápió esése az Összefolyástól a torkolatáig tartó 25 km-en csupán 18 m.

Az Alsó-Tápió az Összefolyás előtt kb. 2 km-rel kettéágazva még a XIX. század elején is két irányban folyt egyszerre, amit a szakirodalomban bifurkációnak neveznek. A bifurkáció kialakulásának és megszűnésének (meg-

✳ TERMÉSZETFÖLDRAJZ ✳ szüntetésének?) pontos ideje és oka(i) jelenleg teljesen ismeretlenek. Az Alsó-Tápió északi (baloldali) ága a fenti két térkép szerint a mai Összefolyás irányába, a déli (jobboldali) ága a Hatvani-hegytől délre, érintve a mai Kincsem Lovasparkhoz tartozó területeket, folyt délkelet felé.

Közismert tény az is, hogy Tápiószentmártontól Tápiószőlősön és Abonyon területén keresztül, hozzávetőleg követve az eddigi északnyugat-délkelet csapásirányt, Szolnoktól délre, Tószegnél torkollott a Tiszába az AlsóTápió. Az elhagyott mederszakaszok a felszínen nagyon jól nyomon követhetők ma is, azok különösen a légi felvételeken látszanak igazán jól. Az Alsó-Tápió a kiszakadási pontjától délkelet felé – kb. 2 km-nyire lévő községi vízműig, amely távolság hozzávetőleg megfelel a kiszakadási hely és az Összefolyás közötti távolságnak – a patak esése lényegesen nagyobb volt (5,5 m), mint ugyanolyan távolságon az Összefolyás irányában (3,0 m). Ez azt jelenti, hogy az egykor bifurkáló patak a nagyobb esésű medrét elhagyta és azóta a kisebb esés irányában folyik minden vize. Úgy gondolom, hogy ez a jelenlegi állapot – a nagyobb esés felcserélése kisebb esésre - nem természetes úton alakulhatott ki. A másik, sokkal valószínűbb lehetőség: az Alsó-Tápiót valakik valamikor valamilyen nagyon fontos cél érdekében egy ásott mederrel összekötötték a kb. 2 km-re lévő Felső-Tápióval. A mesterséges átvágást megerősítik a következő tények: közvetlenül a Hatvani-hegy (120 m) alatt, az egykori bronzkori erődítmény északi lejtőjétől kezdődően, vagyis a 109,5 m magasságban lévő kiszakadási pont és az Összefolyás közötti szakaszon hiányzik a patak kiszélesedő völgytalpa, amely viszont a feltételezett mesterséges meder megnyitásától nyugatra, Tápióbicske irányába tekintve a helyszínen egyértelműen nagyon jól kivehető. Mintha ezen a ponton patak medrét valakik valamilyen cél érdekében elgátolták, eltorlaszolták, és vizét átirányították volna a Felső-Tápióba! Ám a Hatvani-hegy túloldalán az elgátolt, eltorlaszolt Alsó-Tápió széles völgyelése az Öreg és az Újfalu között tovább folytatódik délkeleti irányban az elhagyott mederszakaszok tanúsága szerint egészen a Tiszáig. Viszont az is tény, hogy a Hatvani-hegy nyugati részén a hadászati célból épített bronzkori erődítményt az Alsó-Tápió délről határolta még a 19. század elején is.

A fentiek ismeretében feltételezhető és elképzelhető, hogy a hadászatilag fontos vár jobb védhetősége érdekében, vagy más, eddig ismeretlen célok miatt valakik valamikor kiásatták az Alsó-Tápió medrét a Hatvani-hegytől az Összefolyásig. Ennek nem mond ellent az a tény sem miszerint a patak addigi, délkelet felé tartó folyásirányát – az eredményesebb védhetőség érdekében – továbbra is, évszázadokon át megtartották, majd azt a XIX. században ismét – talán birtoknövelési okok miatt (?) - lezárták, megszüntethették. Hangsúlyoznom kell: feltételezésem szerint

így (is) kialakulhatott az Alsó-Tápió bifurkációja, ám az erre vonatkozó újabb vizsgálatok, az azokból remélt végleges bizonyítékok feltárása, összegyűjtése még megoldandó feladat.

A fentieket alapul véve az sem lehet csupán véletlen, hogy a Tápió mentén, a Gödöllői-dombságon a dombok oldalán sorakozó tíz bronzkori földvár közül keleten az utolsót éppen a Tápiószentmárton nyugati részén lévő, közvetlenül az Alsó-Tápió mellett fekvő Hatvani-hegyen (120 m) építették fel. Ennek a bronzkori földvárnak a kör alakú sáncait a régebbi légi felvételeken jól lehet látni. Ettől a földvártól keletebbre, az Alsó-Tápió egykori medre mellett már csak egy – az őskorban, a bronzkorban és a későbbi századokban is emberi megtelepedésre alkalmas – magaslat található: a közvetlen környezetéből 13 m-rel kiemelkedő Attila-domb (6. ábra).Ugyanis az Attila-dombtól távolodva, a település délkeleti határrészében és tovább haladva ebben az irányban a kiszélesedő, napjainkban is süllyedő, egykor mocsaras, vizenyős térségben az itt letelepedő népek – a szkíták, a szarmaták, a hunok, az avarok és más népek – másik alkalmas helyet földvár, palota, vagy bármilyen nagyméretű építmény számára kiemelkedő magaslatot bi-

zonyára nem találhattak. Így ezen a magaslaton, az Attiladombon a bronzkor utáni időkben bármelyik egymás után itt élő nép megfigyelő pontot, hadászatilag fontos erődöt, vagy éppen fapalotát építhetett fel. Ugyanakkor arra is rá kell mutatnunk, hogy az Attila-dombon és környékén folytatott régészeti feltárások alkalmával az ősember által kialakított és használt obszidián eszközök, gazdag szkíta és szarmata leletek kerültek elő, amelyeknek legértékesebb darabja az 1923-ban megtalált, jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban látható szkíta aranyszarvas. Ezt a felbecsülhetetlen értékű szkíta leletet a történelemtudomány olyan fontosnak tartja, hogy fotója szerepel az iskolák történelem tankönyveiben. Emellett az aranyszarvasnak a rajzolata díszíti megtalálás településének, Tápiószentmártonnak a címerét is.

A fenti gazdag leletek ismeretében feltétlenül indokolt lenne az Attila-dombon és a Hatvani-hegyen lévő bronzkori földváron ismét célirányos régészeti kutatásokat folytatni. ■

13

NÉMETH CSABA történelemtanár, helytörténész Tápiógyörgye

Szent Anna búcsúja a háború viharfelhői alatt

A

tápiógyörgyei Szent Anna templom építésének 150. évfordulóját ünnepeljük az idei nyáron. A kerek évforduló megemlékezésére július utolsó hétvégéjén kerül sor, a hagyományos Szent Anna napi búcsú alkalmával. A búcsú katolikus teológiai fogalom, a latin indulgentia „készség a kegy gyakorlására” magyar megfelelője, mely az Isten színe előtt már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések részleges vagy teljes elengedését jelenti. A magyar elnevezés az elengedés gesztusát fejezi ki. E meghatározás mellett a templom búcsúja, a templom címének vagy védőszentjének ünnepe, annak a szentnek a napja, akinek a tiszteletére a templomot felszentelték. Magyarországon a legtöbb templomi búcsút a termés betakarítása utáni hónapokra tették: István király napja, Szent Mihály napja, Szent Márton napja, stb. A templomi búcsú napjához régebben számos népi hagyomány kötődött, mely többnyire vendégvárásból és vigadalomból tevődött össze. A búcsút szervező település lakói általában vendégséget tartottak, amelybe a közelebbi és távolabbi községekben élő rokonokat és jóbarátokat is meghívták. A meghívott vendégeknek időben illett megérkezniük, hogy részt vehessenek az ünnepi istentiszteleten. Ezután következett az ételben és italban bőséges ebéd, mely közben és utána, az egymást ritkán látott rokonok és barátok megbeszélték az elmúlt idők fontosabb eseményeit. A fiatalok rendszerint délután kezdődő, másnap reggelig tartó bált is rendeztek, ahol az ismerkedés

14

és a jókedvű mulatozás kapott főszerepet. Így válhatott ez valamikor minden közösség életében a legnagyobb társadalmi eseménnyé, ahogyan azt a falunkban élő emberek is emlékeikben megőrizték.

A györgyei búcsúk hangulata azonban nem mindig volt olyan örömteli, mint ahogyan azt a fentebb jegyzett írás bemutatta. 1914 nyarán háborús hír zavarta meg az addig boldog békeidők nyugalmát. Hazánk az Osztrák-Magyar Monarchia tagországaként 1914. július 28-án hadat üzent a szomszédos Szerbiának, s ezzel kezdetét vette az első világháború. Az addig békés és nyugodt országból, hadviselő fél lett, ezzel milliók életében okozva bizonytalanságot és félelmet. A mozgósítás Tápiógyörgyét is elérte, mely a családok százainak jelentett mérhetetlen keservet és nyugtalanságot az elkövetkező időkre. A szomorú esemény Szent Anna napján érte a községet, tönkretéve az itt lakók legnagyobb egyházi és családi ünnepét. Id. Balázs Vendel egykori tápiógyörgyei lakosnak köszönhetően máig fennmaradtak annak a napnak az emlékei, mely sok embernek a végzetes elvállást jelentették az otthontól. A fiatalember maga is részese volt a történéseknek, majd végigharcolva a világháborút, naplót vezetett élete legnehezebb éveiről. A közel kétszáz oldalt felölelő értékes forrásanyag kezdő lapjaiból mi is megismerhetjük a nevezetes nap szomorú emlékeit, benne a györgyei családok fájdalmas pillanatait. Az első világháborúban Tápiógyörgyéről kb. 1200 katona harcolt a

✳ HELYTÖRTÉNET ✳ frontok véráztatta mezőin. A napló írója az itáliai harctérről hadifogságba kerülve, a háború után végül épségben térhetett haza szülőfalujába. Másfél száz falubéli társától azonban örök búcsút kellett vennie az itthon maradt hozzátartozók-

nak. A naplórészlet közlésével azoknak kívánok emléket állítani, akik 1914. július 26-án utoljára lehettek részesei a györgyei búcsú megrendezésének. ■

RÉSZLET A NAPLÓBÓL: Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

Kedves olvasóm megemlékezem az itt rajtam megtörtént világháború eseményeiről, nagyjából felsorolom. A rajtam megtörtént egyes részeket azért jegyeztem föl a könyvbe, hogy, aki nem vett részt a világháborúban, legyen egy kis sejtelme, ha olvassa e sorokat, hogy mennyi megpróbáltatáson kell keresztülmennie egy embernek a háborúban. Legelőször is búcsúzás a jó szülőktől és a szerető jó hitvestől és azoktól az ártatlan kis gyermekektől, akik alig ismerik az ő édesapjukat. Azután jön a háborúban való silány étkezés, szomjúság, fárasztó menetelések, eső, hideg szállás, nélkülözések, sebesülés, halál az idegen földbe való pihenés, a fogságban való sínylődés. Száz és száz féle baj és megpróbáltatás…

1914 évet írtunk mikor június 28-án az a szomorú hír futott az egész világon, hogy szerető trónörökösünket Ferenc Ferdinándot és kedves nejét gyilkos kezek kioltották szép életüket.

Már akkor érezte az egész világ, ennek a következményét.

Már akkor mindjárt még a szél is azt fújta, hogy ebből világháború lesz, mert a gyermekek is azt kiáltották, hogy meg állj, meg állj kutya Szerbia és minden ember haragra lobbant a vad rácok ellen. Szarajevóban, ahol az áldozat történt az összes szerb üzletet összetörték, és nagy tüntetések voltak a szerbek ellen. Hazánkban is minden nagyvárosban, kivált Budapesten óriási néptömegek zászlókkal tüntettek a szerbek ellen.

Még a nők is azt kiáltottá: ezt a szégyent már nem tűrjük, ezt meg kell torolni, a rácoknak el kell pusztulni ezért a tettükért.

Oly óriási volt a tüntetés, hogy katonai beavatkozásra került sor. Az osztrák-magyar dinasztia jegyzéket intézett a szerb kormányhoz, hogy adja ki a király gyilkosokat, de mivel ebben a rejtélyben benne volt maga Sándor trónörökös a szerb király fia is, több orosz herceg. Tehát így a szerb kormány visszautasította az ajánlatot, így kiütött a világháború. Ez volt július 25-én este. Nagy izgalomban volt az egész ország, várta minden pillanatban, hogy ragasszák e már ki a mozgósítást.

Másnap 26-án éppen nálunk búcsú volt. Reggel fölkészültünk, mentünk a községházához, hogy mi az újság. Már akkor nagy sürgés-forgás volt a községházánál. Oda megyünk.

Kérdezzük, hogy mi az újság. Mondják hogy meg jött a mozgósítás, mindjárt mentek a község cselédei a majorokba kiragasztani a mozgósítási hirdetményt. A községben nem hirdették addig, míg az istentiszteletnek vége nem lett, nem akarták a népet rémiszteni.

Mikor oszt vége lett az istentiszteletnek, Ferenc a dobos ki kiáltotta, hogy minden hadköteles 24 óra alatt tartozik rendeltetési helyére bevonulni. Ez bizony nagyon elszomorított

bennünket. Megyünk nagy búsan hazafelé, Mihály öcsémmel, de már a kapuban vártak a mi kedves feleségeink és a drága jó szüleink. Kérdik, mi az újság. Mondjuk, hogy holnap reggel nyolc órára nekem Budapesten, Mihály öcsémnek Szolnokon köl lenni. Ez a szó éppen elég volt a mi szeretteinknek. Elkezdték a nagy sírást. Nem kölött az ebéd senkinek, csak sírt mindenki. Nagyon szomorú búcsú volt ez, de a sírás egész nap nem szűnt meg. A feleségem mindig jaj szóval járt-kelt. Mert volt is elég baj, mert éppen akkor volt nagy beteg az én Laci fiam is. Azt hittük meg hal. Tehát az is nagyon gyötört bennünket. Így telt el akkor a nap, az úgynevezett Szent Anna napja.

Másnap reggel ismét csak nagy sírás volt. Végre oszt közelgett a tíz óra, menni köl. Ráborultam kedves beteg gyermekemre, azt hittem meghasad szívem fájdalmában, de hiába itt köl hagyni. Megcsókoltam, és nagy búsan elindultunk. Mentünk kifelé az állomásra. Mikor kiértünk az állomásra, már akkor rengeteg nép, tömeg volt az állomáson, nem volt ház, ahonnan ne lettek volna kinn. Mert nem volt ház, ahol vagy az édesapa vagy pedig szerető anyának egyetlen gyereke vagy testvér vagy rokonok, nem kölöt volna berukolni.

Nekünk is kint volt feleségeink, apánk, anyánk testvéreink.

Szomszédaim és kedves kis lányom nagyon válságosak voltak ezek a percek. Egyszer csak robog a vonat Pest felöl. Akik Szolnokra mentek, azok felültek, szegény öcsém és sógorom is fölszálltak. Ekkor kezdődött a szomorú elválás. Kezet szorítottunk egymásnak mondani, Isten veletek. Ők elmentek, beérkezett a mi vonatunk. Nem tudtam, kinek adjam utolsó csókom. A lányom a keblemre, feleségem mellettem, s apám és anyám. Ez volt az igazi szívbéli fájdalom. Mikor talán utolsó csókom adom szerető gyermekemnek, talán utoljára borul keblemre kedves feleségem, hát az én kedves jó apám s anyám, hogy érezték, hogy akit ők annyi gonddal, annyi fáradtsággal fölneveltek, talán már az elkövetkező napokban a gránát oltja ki a dobogó szívét, mely nem szünt meg értetek dobogni.

Kiáltják, fölszállni. Azoktól kiket szerettem vala, nem tudtam szólni az én kedveseimhez csak zokogtam. Fölültünk és elindult velünk a vonat. Kinéztem még egyszer. Ott állnak még az én szeretteim, marcangolja szívököt a fájdalom. Én is megtöröltem szemeimet és vissza, bementem a többi bajtársaimhoz és ott vigasztaltuk egymást. De nekem nem volt nyugalmam, oda mentem még egyszer az ablakhoz, de már akkor csak a kis falunk templom tornyát láttam. Még egy nagyot sóhajtottam, könnyeimet megtöröltem, és visszaültem a helyemre…

Balázs Vendel 15

✳ HELYTÖRTÉNET ✳

BAKSA LÁSZLÓ helytörténész Gyömrő

A gyömrői tűzoltóság története Az írás a Gyömrő évszázadai című könyvben megjelent tanulmány rövidített változata.

G

yömrőn a századfordulóig szervezett formában nem működött tűzoltótestület. A megelőzésre a község vezetői felfogadott, illetve választott baktereket alkalmaztak, akiket itt strázsáknak hívtak. Feladatuk volt a falu biztonságára vigyázni. Míg a városi bakterek a tűztoronyban látták el az őrséget, ahonnan baj esetén lármával, zajjal, harang félreverésével figyelmeztették a lakosságot, addig a strázsák járták a település utcáit. A tulajdon védelme mellett figyelték, nem keletkezett-e valahol tűz, nem tört-e a falura víz, valamint strófáikban az időt is jelezték. „Éjfélt többet nem kiáltok.

Tűzre, vízre vigyázzatok!”

Rab András erre az időkre így emlékezett vissza: „Minden éjszaka más volt tűzőrségben. Két ember látta el ezt a feladatot, akiket strázsáknak hívtak. Gyalogosan mentek végig az egész falun, és minden órában egyikük belefújt egy ökörszarvból készült kürtbe. Ezzel jelezték jelenlétüket.

Másikuk pedig a biztonságra és az idő múlására figyelmeztetett. Felszerelésükhöz egy viharlámpa, egy kürt és egy husáng tartozott, amely saját védelmükre szolgált.”

Tűzeset alkalmával a lakosság spontán részvételére számítottak. Az oltáshoz igyekvők szerény eszközökkel rendelkeztek. Vízhordásra fából vagy bőrből készült vedreket vittek magukkal. Ezeket a helyszínen kettős láncba állva, kézből kézbe adogatva juttatták el a tűzig, ill. vissza a víznyerő helyig. A tűz szétverésére és továbbterjedésének megakadályozására vasvillát használtak, illetve tűzhorgot (csáklyát), amely hegyes, kampós végű szerszám volt, kb. 3 m hosszú nyéllel. A szikracsapó nyéllel ellátott, seprű alakú oltóeszköz volt, amely a magasabb helyeken lévő tüzek megfékezésére szolgált.

A község vezetése két lajtoskocsival járult hozzá a hatékonyabb oltás eléréséhez. Marton Gáborral készíttették el a két kocsit, melyekre fahordókat rögzítettek. Ezeket a faluban, a katolikus templom alatti téren tartották vízzel feltöltve, a szétszáradás elkerülése, valamint tűz esetén a gyors helyszínre érkezés miatt. A kocsikat a gazdák által rendelkezésre bocsátott lovak segítségével vitték a helyszínre.

A századfordulón az ország majd minden településén felmerült az igény az önkéntes tűzoltó testületek létrehozására. Gyömrőn, 1908-ban a Teleki uradalomban dolgozott egy Frivilt nevű kovács. Ő kapott egy vízipuskát, amelyet felújított, majd megpróbált szervezni egy kis csapatot a tüzek oltására. Ehhez a vízi puskához készített egy kézi kocsit, amelyet az oltásban segédkezők húztak a helyszínre.

Csapata 1908-10 között működött.

16

1910-ben elkezdődött egy alapszabály szerint működő önkéntes tűzoltó testület szervezése, amely egy évig tartott. A közgyűlés 1911. augusztus 16-án volt, melynek elnökéül Simon Mihályt választották. A testület működéséhez szükséges jóváhagyás 1911. november 12-én történt meg. Az engedélyezést a Magyar Királyi Belügyminisztérium adta ki 163540/1911. – szám alatt. (PML. 1911. 1. dosszié)

A tűzoltó testület egyik szervezője, megalapítója s annak tíz éven át parancsnoka az a Horváth János volt, aki Gyömrő gazdasági, kulturális és társadalmi életében egyaránt komoly szerepet töltött be. Plachky István szintén részt vett a testület megalakulása utáni szervező munkában.

A megalakult egyesület névsoráról, a tagok létszámáról nem maradt fenn adat. Anyagi problémáik voltak, mivel a testületnek önerőből kellett felszerelni tagjait, valamint beszerezni az alapeszközöket. Táncos összejövetelek, bálok rendezéséből, valamint adományokból befolyt ös�szeggel gyarapították a testület pénztárát.

A „Gyömrő és vidéke” című újság 1912. szeptember 8-án megjelent számának egyik cikke arról számol be, hogy augusztus 18-án a Halas-tó partján a testület saját pénztára javára nyári táncmulatságot rendezett, amelyen vendég tűzoltók is részt vettek Monorról, Maglódról, Mendéről és Budapestről. Az erkölcsi sikeren túl anyagilag is szép eredménnyel zárult a mulatság, mivel 400 koronával gyarapodott a testület pénztára.

Sásdi István tűzoltó elmondása szerint az első őrszoba a Főszögön, a Ballon-féle házban volt, ahol abban az időszakban olvasókör is működött. 1912-ben, illetve más adatközlő szerint 1921-ben, Juhász János, gyömrői építési vállalkozó építette fel a falusi katolikus kistemplom közelében a tűzoltó szertárat. Így fedél alá kerülhettek az időjárás viszontagságainak kitett eszközök

Az első világháború idején a főleg fiatalokból álló testület létszáma a besorozások miatt erősen megcsappant.

A testület nem szűnt meg, de tevékenysége határozottan lecsökkent.

A háború után, 1926-ra általános igényként fogalmazódott meg a tűzoltó testület újjászervezése. Az 1926. május 24-re összehívott közgyűlés magas létszáma, valamint az itt megválasztott vezetőség illetve testületi tagok személye volt a biztosíték az elkövetkezendő időszak eredményes munkájára. (PML. 2. dosszié, l926.)

Az 1926-44 közötti évek a Gyömrői Önkéntes Tűzoltóság életének legkiemelkedőbb és legeredményesebb időszaka volt, mivel kialakult egy jól szervezett, hatékony munkát végző testület. A tűzoltások mellett eredményesen szerepeltek a különböző területi és országos versenyeken,

✳ HELYTÖRTÉNET ✳

A gyömrői önkéntes tűzoltók szertára valamint tevékeny részt vállaltak a község kulturális életében. Mindez Xantus Elek tűzoltóparancsnok kiemelkedő munkájának köszönhető.

KI IS VOLT XANTUS ELEK?

A Gyömrői Római Katholikus Polgári Fiúiskola tanára különleges pedagógiai érzékkel megáldott, a kultúra iránt elkötelezett egyéniség volt. Mindez megmutatkozott abban is, hogy majd 15 évig ő szerkesztette a „Gyömrői Járás” című társadalmi hetilapot. Az önkéntes tűzoltó testületi tagokat bevonta Gyömrő kulturális életébe. Elhivatott pedagógusként nemcsak a fiatalokra, hanem a felnőttekre is nagy hatással volt.

Meg kell emlékeznünk még az akkori vezetőség többi tagjáról is. Kertész Károly volt a parancsnok helyettes.

A község elöljárói közül többen a testületben vállalt tisztségükkel is támogatták a szervezetet. Simon Mihály főjegyző az elnöki posztot töltötte be, helyettese Rakó József, aki abban az időben a községi pénztáros, valamint a Gyömrői Polgári és Gazdakör elnöke is volt.

1928/29-re a tagok létszáma állandósult. A minimális 16 fő mindig rendelkezésre állt, de szükség szerint 20-22 főre is növelhették a létszámot. A testületbe történő bejutás jelentkezés, felkérés illetve ajánlás alapján történt.

Megszervezték a rendszeres gyakorlást. Ennek lényege a tüzek oltásánál elengedhetetlen gyors és összehangolt munka elsajátítása volt. Ugyanezt a célt szolgálta a versenyekre való felkészülés, valamint a versenyeken történő eredményes részvétel.

GYAKORLATOK, SZOLGÁLATOK A gyakorlatok tavasztól késő őszig minden vasárnap délelőtt a szertárnál történtek. Időtartamuk 2-3 óra volt. Gya-

korlatok után a lajtokat az artézi kútnál töltötték fel vízzel.

A kút mellett volt egy víztároló medence, amely a gyorsabb víznyerést biztosította az oltások alkalmával. Télen folyt az elméleti oktatás.

A tűzoltók rendszeresen őrséget adtak a különböző kulturális eseményeken, a mozi-, és színi előadásokon, valamint bálok alkalmával. Ezeken a rendezvényeken a tűzőrségi szolgálatot két fő látta el. Juttatásuk fejenként egy, később két pengő volt. A tűzoltók személyre szólóan mindössze ezt a javadalmazást kapták.

Nyáron, az aratás és cséplés idején fokozott figyelmet igényelt az őrség megszervezése. Ebben az időben a tűzoltók és a kijelölt, lovakkal rendelkező gazdák közösen adták az őrséget.

A templomtoronyban és az őrszobán a tűzoltók teljesítettek szolgálatot. Feladatuk volt a megfigyelés, valamint tűz esetén a harang félreverése, a tűzoltók és a lakosság riasztása. Ugyanakkor a szertártárnál 2-2 gazda őrködött, hogy tűz esetén lovaikkal a fecskendőket és a lajtot a helyszínre tudják vontatni.

Az őrszoba Gyarmati Mihály elmondása szerint a Községháza Csillag Kálmán utca felöli épületében volt, amelyben a szegények konyhája is működött. Később, szintén a Községháza épületében, a mai falusi iskolában alakítottak ki egy helyiséget, amelyben szekrény, asztal és székek voltak. Itt tartották télen az elméleti oktatást. A csapatzászlót is az őrszobában helyezték el.

A TAGSÁG Önzetlen, a ráháruló feladatot fegyelmezetten ellátó legénységi állomány jött össze. Motiválta őket az a lakosok részéről is megnyilvánuló megbecsülés, amelyet az egész testület

▶

17

✳ HELYTÖRTÉNET ✳ élvezett. Megbízhatóságukat a szervezetben eltöltött idő is bizonyítja, hiszen legtöbbjük 10-15 évig végezte feladatát.

Voltak közöttük, akik az önkéntes tevékenység után eredményesen helyt álltak a hivatásosok között is Budapesten.

A tagok csapaton belüli beosztása a begyakorolt feladatok miatt állandó volt. A nyomó-szívó oldalon dolgozó legénység, a csővezetők és a kiegészítő munkát végzők összeszokottsága biztosította a hatékonyságot.

TŰZOLTÓVERSENYEK

Magyarországon az első tűzoltóversenyt 1893-ban szervezték. 1896-ban, a millennium alkalmával rendezett 3. országos tűzoltóversenyre már 38 csapat nevezett be.

(Minárovics 1983. 7. o.)

Gyömrő község tűzoltói már 1928-tól rendszeresen részt vettek a járási, területi tűzoltóversenyeken. 1935ben a Gyöngyösön rendezett országos versenyre is eljutottak.

Szerepeltek még: Monoron, Pécelen, Lőrincen, Gödöllőn, Csepelen, Gyömrőn.

Ezeken a versenyeken szerzett díjakból fennmaradt három, amelyek a tájház kiállításán, a tűzoltóság emlékeit bemutató vitrinben láthatók.

Bronz plakett 1928. szept. 23.

Gyömrői járási verseny II. díj Kehely talppal 1931. aug. 16.

Gyömrői járási verseny vándordíj Kehely 1933. okt. Monor II. díj

TŰZESETEK Szerencsére az 1920-as és 40-es évek között nagyobb tűzeset nem történt Gyömrőn.

Visszaemlékezve a kezdeti időszakra, 1912-ben Péteriben volt egy nagyobb tűz, ahol majdnem egy egész utca leégett.

Itt a gyömrőiek is segédkeztek az oltásban.

A faluban, a Klapka utcában lévő színészháznál lévő tűzhöz, valamint id. Unyi István házánál és Tóth Ferenc cipész házánál lévő tűzesetekhez kellett kivonulniuk.

Voltak még kisebb tüzek, mint a Kossuth utcai iskola szénraktárában, illetve néhány kazaltűz.

A kivonuló tűzoltók az oltásoknál mindig igyekeztek a lehetőségekhez képest helytállni. ■

ADATKÖZLŐK

Név Czövek Mihály Gál József Gyarmati Mihály Karsai Sándor Kiss József Mikes József Povázson István Rab András Sásdi István Scher József Újpál (Jederán) László

Születési dátum 1910.

1911.

1911.

1913.

1914.

1912.

1910.

1895.

1915.

1910.

1910.

Szolgálati idő 1928-193..

1928-193..

1928-1938.

1931-1941.

1929-1951.

1928-1938.

1927-1948.

1910-1914.

1933-1945.

1928-1931.

1928-1945.

Felhasznált irodalom Borovszky Samu: Pest–Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiája I. kötet Budapest, 1910. Üllői História Domus Új Magyar Lexikon VI. kötet Budapest, 1962 Minárovics János: Tűzoltó Múzeum Budapest, 1983. Élet és Tudomány 1977. 45. Szám Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók Budapest, 1966.

A Gyömrői Önkéntes Tűzoltóság története Pestmegyei Levéltár 1. dosszié 1911. VIII. 16.

2. dosszié 1926. V. 24.

Gyömrő és Vidéke 1912. IX. 8.

IMPRESSZUM THAPEU - A Tápió-vidék helytörténeti, kulturális és hagyományőrző magazinja.

Megjelenik: a Tápió mente településein.

Kiadja: Wass Albert Művelődési Központ és Könyvtár (2241 Sülysáp, Szent István tér 7.) ISSN 2063-7020.

Felelős szerkesztő: Tarnavölgyi László intézményvezető, Katus Norbert.

Kapcsolat: 29/635-437, tarnavolgyi.l@gmail.com, katus.norbert@sulysap.hu.

Nyomda: Co-Print Nyomdaipari Kft. (1123 Budapest, Alkotás utca 39/A).

A 2012. szeptemberi szám szerzői: Dr. Gecsényi Lajos, Katus Norbert, Tarnavölgyi László, Gócsáné Móró Csilla, Káplár Béla, Terék József, Baksa Brigitta, Basa László, Dr. Dusek László, Németh Csaba, Baksa László, ízemen Pálné.

18

✳ NÉPRAJZ ✳

ZEMEN PÁLNÉ tanító, a sülysápi Hagyományőrző és Helytörténeti Kör vezetője Sülysáp

A

Népviseleti emlékek Tápiósülyről és Tápiósápról

községünkben élő lakosság öltözete napjainkra már majdnem teljesen elvárosiasodott. Csak néhány idősebb nő hordja a régi népi viseletet, (illetve annak egy modernebb változatát) a férfiak között pedig már nincs ilyen személy. A ruházat régen nagy jelentőséggel bírt, hiszen erről lehetett felismerni más falubelieket.

A török hódoltság idején ez a terület többször elnéptelenedett. A törökök kiűzése után, a XVIII. sz. elején telepítették be újra. Több évszázados alapokra két falu települt be ekkor igen közel egymáshoz: Süly és Sáp.

Sülyben a bevándorló lakosságban a magyarok voltak nagyobb arányban, Sápon pedig a szlovákok.

A betelepülők hozták magukkal anyanyelvükön kívül természetesen kultúrájukat, hagyományaikat, öltözködési és étkezési szokásaikat is. Jól nyomon követhető ez a két falu közötti különbség az 1930-as évekig.

Nagy változást az I. világháborút követő ipari fellendülés és a főváros közelsége hozott. A férfiak mind többen ingázó munkásokká váltak. Idővel a nők egy része is követte őket.

Ezzel együtt járt a régi paraszti életforma, a szokások, hagyományok, viselet elhagyása.

A régi népi viseletről úgy 100 -120 évre visszamenőleg lehet emlékeket összegyűjteni. A XIX. század végén, a XX. század elején e két községben élő parasztság a régi viseletet nagy vonásokban még őrizte. A magyar és szlovák viseletbeli különbségek jól láthatók a megmaradt ruhadarabokon, illetve a családi fényképeken. Az ünnepi öltözet sötét színű, a szoknya pedig igen hosszú, majdnem a bokáig ért, majd a XX. század közepére rövidült, de még mindig takarta a térdet.

A viseletalakulás e 100 -120 évben is sokat változott mind az anyagában, mind a szabásában, mind előállításában. Az alapanyag kezdetben a kendervászon volt. A kendert házilag termelték meg, majd az előkészítés után fonták, szőtték 50-55 cm szélességűre. A finom és a kevésbé finom vászonból készültek az alsó ruhák: ingek, gatyák, pendelyek. Ezt házilag, kézzel varrták össze. A nagy változást egyrészt a varrógép megjelenése és a falvakban való elterjedése hozta.

Ezzel a technikai újítással könnyebben és gyorsabban lehetett az anyagokat összevarrni. A változás másik jelentős tényezője az alapanyagok változása. Az ősi kender mellett megjelent a pamut, a pamutvászon és a posztó. A változás harmadik tényezője a varrónők megjelenése. Ők ismertették meg a falusiakkal a gyári anyagokat, a városi öltözködésmódot. A ruhaipar térhódítása napjainkra már az ő munkájukat is kiszorította, az alapanyagok pedig a szintetikus anyagok irányába tolódtak el.

A régi, hagyományos viseletet több témakörben lehet vizsgálni: az idősebbek, a fiatalok, a nők, a férfiak és a gyerekek ünnepi és hétköznapi öltözete. Az alábbiakban szereplő vi-

seletalakulás tanulmányozásánál forrásként felhasználtam a gyűjtő munkám helyszínein készített fényképeket, a családoknál lévő eredeti fényképeket, és Ikvai Nándor szerkesztésében 1985-ben megjelent TÁPIÓ MENTE NÉPRAJZA című könyvét.

A NŐK VISELETE A fejviselet, ezen belül a hajviselet: a lányok a hajukat hátra fésülték és egy ágba fonták, Sülyben a fonat végét hosszú, színes selyemszalaggal rögzítették, Sápon a tarkónál széles szalagból nagy masnit kötöttek. A lányok télen-nyáron ha-

jadonfővel jártak. Az asszonyok az egy ágba font hajukból kerek kontyot csavartak. A tápiósülyi menyecskék a kontyra kemény vázas féketőt (főkötőt) tettek. Ünnepeken az ezüstcsipkés rakott szalagsorral díszítettet, hétköznap egyszerű karton anyagból készültet. A kendő fiatal asszonyoknál fehér színű, ezt saját maguk hímezték egyszínű vagy tarka virágokból, levelekből. Tápiósápon a fiatal asszonyok a bujdost viselhették a fejükön nagyobb ünnepeken vagy bálok alkalmával az első gyermekük megszületéséig. Ezt követően a čepecet (e: csepec) viselték fiatal kortól idős korig, melyre fejkendőt kötöttek. A nyakukba mindkét faluban a lányok és fiatalabb asszonyok többsoros nyakláncot – galárist - tettek. Az idősebb asszonyok sötét kendőben jártak.

A féling: nyakban ráncolt, hónalja páholva, elején a hasítás mentén mízlivel.

Erre a félingre vették fel a hímzett pruszlikot, arra pedig a blúz került.

A pendely: a régi fajta gatyamadzaggal összehúzható gatyás pendő volt.

Az alsószoknya: a pendelyt előbb kiegészítette, majd fel-

▶

19

✳ NÉPRAJZ ✳ váltotta. Ez ünnepre fehér, hétköznapra színes kartonból készült. Színesből általában kettőt, fehérből esetleg jóval többet vettek fel. Ezeket kemény csörgősre vasalták.

A felső szoknya rakott, színes, vagy egyszínű, az alját elütő színű 2-3 soros margit dísszel, selyem szalaggal vagy farkasfoggal díszítették. Tápiósápon az anyaga brokát selyem, melynek az alját gyakran piros szegéllyel szegték vissza. Fekete köténnyel takarták el a szoknya elején a hasítékot. Ünnepeken fehér, hétköznap színes patent harisnyát viseltek.

Nyáron panglis cipőt, télen kemény szárú csizmát húztak a lábukra.

Beliner kendőt terítettek a vállukra, ami fiataloknál színes, gyakran rózsaszín, időseknél pedig fekete színű volt.

párnára. A csecsemőkorú fiúkra is egybe ruhát, ún. obonyt adtak, mint a lányokra.

A kisgyermekkor praktikus hétköznapi viselete a kezeslábas volt. Az ünnepi viseletük igen hasonlított a felnőttekére.

ESKÜVŐI ÖLTÖZÉKEK

A FÉRFIAK VISELETE A férfiak a hagyományos viseletet jóval korábban elhagyták, mint a nők.

A XX. század első évtizedeiben még viselték, de az I. világháborút követően szinte teljesen elvárosiasodott az öltözékük mind az anyagában mind a szabásában.

Kalapot hordtak a fejükön,amin körben selyemszalag volt. A kalap tetejét benyomták.

Az ingre vették a posztó anyagból készült derékig érő ujjatlan és az ujjas lajbit. A gatya szára a nadrág megjelenésével lerövidül. A gatyát felváltotta először a posztó anyagból készült csizmanadrág, majd az úgynevezett priccses nadrág, később pedig a pantalló szabású szövetnadrág. A csizmanadrághoz bőrből készült kemény szárú csizmát, de a szövetnadrághoz már félcipőt viseltek.

A GYERMEKEK VISELETE Az újszülötteket és csecsemőket vánkosba pólyálták. Ünnepeken fehér, hétköznapokon pedig kockás huzatot húztak a

Az esküvői viselet a nőknél és a férfiaknál egyaránt fekete színű az 1920-as évekig Sülyben és Sápon is. A menyasszonyoknál az 1930-as években megjelentek először a sötétlila, majd a világolila ruhák, az 1940-es évektől egyre gyakrabban fehér ruhát vettek magukra, mely már ekkorra rövidült, de még a térdet takarta. Az 1960-as évektől földig érő fehér ruhában láthatjuk a menyasszonyokat. A fejüket a gyöngyös koszorú díszítette, melyre hátul a fekete ruhánál még színes, de a fehér ruhánál már fehér színű selyemszalagokat kötöttek. A múlt század első felében gyakran kölcsön kért ruhában és jegygyűrűvel mentek az esküvőre. A rozmaring ág elmaradhatatlan volt a menyasszony és a vőlegény kezéből. ■

TÁMOGATÓINK

Jász-Plasztik Kft.

Nexus Vet Kft.

K&H Bank Zrt. sülysápi bankfiókja

Sülysápért Közalapítvány, Összefogás Sülysápért Egyesület 20

Szóró Kft.