Jótékonyság 2016 május (különszám) by Jotekonysag

A váltáshoz mindannyiunkra szükség van - cselekvéshez pozitív üzeneteket kell megfogalmazni. Interjú Kocsis Tamás ökoközgazdásszal 5. old.

Megszólaljak vagy hallgassak? - elfogadáson alapuló örömök kellenek a hétköznapokban. Interjú Görög Mária kommunikációs tanácsadóval 6. old.

A jóhangulatú együtt munkálkodás - lényeges a vezető pozitív hozzáállása. Interjú Villányi Mariann civil szervezeti elnökkel 9. old.

Latorcai Csaba helyettes államtitkár: A közjó szolgálatában - interjú

4. old.

Fülöp Attila helyettes államtitkár: A civil szféra szolgálatában - beszélgetés a PolgárPortálon 4. old.

Gelléri Ágnes pszichológus: Adomány az élettől - portré-beszélgetés

6. old.

Mozga Márta Anna civil szervezeti elnök: Majd mi megmutatjuk! - interjú

8. old.

Sáhy Gábor közgazdász: Az alapok meghatározása fontos - gondolatok

9. old.

BESZÉLJÜNK MAGYARUL A GNH-RŐL | BEVEZETHETŐ-E NÁLUNK A BOLDOGSÁG-INDEX MÉRÉSE? | V. évf. 2016/2 | GNH-közjó különszám

HANGOLÓ

Semmi különös... Meghonosítható-e nálunk is a boldogságmadár? A cseresznyevirágzás Japánban a boldogság ünnepe. A boldogságmadár az ősi japán papírhajtogatás, az origami szimbóluma. Itt is virágzik a cseresznyefa és repkednek körülöttünk a mi dalos madaraink, ilyenkor csak boldognak lehet lenni. Májusban, a zöld ezernyi árnyalata, a virágillatok kavalkádja idején önmagában megnő a boldogságérzetünk. Vajon a híres kékmadár merre szárnyal? Hol érhetjük őt el? És hogyan honosíthatjuk meg? Mire is kell gondolni, amikor a boldogságot akarjuk be- vagy elfogni? Fura lesz talán, amit írok: semmi különösre. Ebből a „semmi különösből” nagyon sok van körülöttünk. Gondoljunk csak a röpke párbeszédre, amikor találkozunk utcán, üzletben, bárhol, és elhangzik a kérdés: „Mi van veled mostanában? Hogy vagy?” Amire a válasz: „Áá semmi különös, megvagyok, köszi!” Nos, ott van az a semmi különös... Azzal van dolgunk, ha boldogságkörútra megyünk. Attól lesz igazán eredményes a boldogságkereső utunk, ha ezekre a „semmi különösökre” rávilágítunk. Apróságok ezek. Azok, amiket eddig magától értetődőnek vettünk, hogy vannak nekünk. Mosoly, alkotókedv, kreativitás, humorkészség, jóindulat, jószándék, egyedi képességek, körülöttünk szerethető emberek, jó partnerek, igazbarátságok. És akkor láss csodát: meglátjuk a fától az erdőt, és ott a madarat is. Szerencsés vagyok, nekem már vannak boldogságmadaraim. Az egyik zöld, a másik rózsaszín, mindkettőt a Jótékonyságszigeteken kaptam ajándékba a Magyar Origami Körtől. 2012-ben szimbolikusan egy kisfiú adta át, 2013-ban az egyesület elnöke. Mi is a kékmadárság? Egyik megközelítésben, amikor azt tehetem, amit szeretek, ha a munkám a szívügyem, a hivatásom, és a dolgom is egyben. Olyasmivel foglalkozhatok, amire születtem, ami az ereimben lüktet, amit szeretek. Amikor készen van egy-egy projekt - rendezvény vagy újság - azokban öröm van és ragyogás. A reflektorfény és a nyomdaillat, a kiállítások és a sajtókommunikáció világa folyamatos kreatív alkotásra ad inspirációkat, ihletett állapotot, flow-élményt nyújt. Az utóbbi években kristálytisztán megtapasztaltam magamon a konfuciuszi bölcseletet: „Aki azt csinálja, amit szeret, annak egy napot sem kell dolgoznia.” Ezt a szemléletet, ahol csak tudom terjesztem. Mert való igaz, aki örömmel teszi a dolgát, az a helyén van, körülötte nevetés van és pozitív életszemlélet. Pont, mint Böjte Csaba testvér körül. Azt szoktam mondani, hogy a közelében, őt hallgatva szerelmes vagyok az életbe. Ezt kutatta és hirdeti Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, aki az értelmes, izgalmas életet helyezte munkássága középpontjába, megalkotta a híres flowelméletet, a címlapon közlünk egy vele készült interjút. Szóval itt van ez a nagy kérdés... Megél-e nálunk is a kékmadár? A kérdés már önmagában jó kérdés. Úton útfélen, főleg az közösségi médiafelületeken ömlik ránk a boldogságkeresésre adott javaslatok tömkelege. Hogy mi hogy kerültünk a kérdés közelébe? Nem most kezdtük. 2012-ben „Lehet-e közcél a közjó” címmel szerveztünk konferenciát, ahol a GNH témában jártas szakértők már akkor bizakodók voltak. Aztán 2014-ben egy általunk végzett kutatás eredményét bemutató konferencián azt a kérdést tettük fel, hogy „működhet-e hatékonyan a társadalmi ügyek piaca?” Mindkét törekvésünk arra irányult, hogy modelleket sorakoztassunk fel a közjó elérésére. Az volt a fő célunk, hogy a kor szellemének megfelelően a mi platformjainkon keresztül is bekerüljenek a közbeszédbe azok a kifejezések, amelyek a közjó fogalomkörébe tartoznak. Ilyenek a társadalmi jólét, az egyéni jóllét, a civil szervezetek szerepe és szolgáltatásaik szükségszerűsége a közjóban, a közösségek, cégek társadalmi felelősségvállalása, valamint a kormányzat viszonyulása a nemzeti összboldogság mérhetőségének kérdésköréhez. Tettük ezt azért, hogy másokat is inspiráljunk a téma továbbgondolására, és konkrét lépésekre. Félúton vagyunk a közjó felé... Felmértük, beszéltünk róla az előző években, valamint az idei két előkészítő kerekasztal beszélgetésen. Azzal a hipotézissel közelítettük meg ezt a komplex kérdéskört: „ha egy társadalom összességében jól él, abban mindenkinek van tennivalója.” Az itthoni megoldások keresésében előadások hangzottak el (megtekinthetők az oldalakon) és célirányos válaszok születtek egy körinterjúban. Azt, hogy hogyan tehető mérhetővé nálunk is a GDP-n belül a GNH, azt egy őszi kétnapos nemzetközi konferencia kereteiben tervezzük bemutatni. Addig is ebben a különszámban azt mutatjuk meg, hogy mire jutottunk ennek a konferenciának az előkészítésekor januárban és februárban. A nemzeti összboldogság itthoni mérésének lehetőségeit kereső két kerekasztal beszélgetésről és az utána készült interjúsorozat értékes gondolatairól szól ez a GNH-közjó különszám. Ajánlom minden oldalát szeretettel! Vajda Márta

Szerényen, de boldogan élnek

Buthán

Ahol GDP helyett boldogságot mérnek Az egyik legdrágább úti cél Bhután. Ha viszont az utazónak sikerült túlélnie a leszállást a világ egyik legveszélyesebb repülőterén, kivételes élményben lehet része. Bhutánban mindenhol boldog arcokat látni, ahol őrzik a hagyományokat és a természetet, és ahol a király állt a demokratizálás élére. A királyi pár szerényen, de nagy szerelemben él.

Dzsigme és Jetsun

közé ékelődve bújik meg a hófödte hegycsúcsok között. A táj mesés: ősi templomok, színesre pingált házak, az ország háromnegyedét borító, érintetlen erdők. Talán nem véletlen, hogy sokan úgy gondolják, ez a békesség földje, az utolsó Shangri-La. A sebezhető, függetlenségét féltve őrző ország egy különleges kísérletbe kezdett: a középkorból egyenesen a harmadik évezredbe igyekszik átugorni anélkül, hogy tradicionális értékei sérülnének. Úgy gondolják, hogy kicsiny méretük, csekély gazdasági erejük és a katonai erő hiánya okán a sajátos kultúrájuk az egyetlen tényező, amely identitásukat megőrizheti. Több mint ezer évig elképesztő elszigeteltségben éltek - nemcsak földrajzi elhelyezkedésük okán, hanem politikai döntés következtében is. Az 1960-as évekig nem voltak aszfaltozott utak, elektromos és telefonhálózat, gépjárművek vagy postaszolgáltat sem. Az ország egyetlen országútján még ma is három napba telik eljutni az ország keleti végéből a nyugatiig, pedig légvonalban csak 250 kilométer a távolság. Folytatás a 2. oldalon

ENSZ kezdeményezésére készült felmérés

Boldogságjelentés 2015 Magyarország a felmérés szerint a 104. helyen van

A boldogság nemzetközi napja - március 20. - alkalmából neurológusok, közgazdászok és statisztikusok ismét összefogtak, hogy harmadjára is megalkossák a World Happiness Reportot (WHR) az ENSZ kezdeményezésére. Vajon melyek a világ legboldogabb országai? Mi teszi boldoggá az embereket? A tanulmány készítői mintegy 170 oldalban igyekeznek ezekre a kérdésekre kimerítő és pontos válaszokat adni. Kivonat a jelentésből... Folytatás a 2. oldalon

képforrás: nlcafe.hu

Bhután - a helyiek nyelvén Druk Jul, azaz a mennydörgő sárkány országa a Himalája utolsó buddhista állama: Ladakhot 1842-ben megfosztották önállóságától, majd Indiá-

hoz csatolták, Tibetet 1950-ben Kína szállta meg, a szomszédos Szikkim Királyságot pedig 1975-ben India kebelezte be. A fél magyarországnyi állam két nagyhatalom, Kína és India

A boldogság tudatállapot

Életöröm

A legintenzívebb flow-tevékenységgel érhető el „Magyarnak tartom magam. Nem tudom pontosan, miért, de büszke vagyok erre” – állítja Csíkszentmihályi Mihály boldogságkutató, a flow-elmélet világhírű megalkotója. Világéletében az értelmes, izgalmas, jó emberi élet titka érdekelte, ezért lett pszichológus. A chicagói egyetemen szerezte meg diplomáját, doktorátusát, idővel a pszichológia tanszék vezetője lett. A nagy sikert az 1990-ben megjelent, sokat idézett Flow (Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája) című könyve hozta meg számára, amelyet 27 nyelvre fordítottak le.

Úgy találta, az emberek akkor a legboldogabbak, amikor teljesen leköti figyelmüket egy olyan feladat, amibe boldogan belefeledkeznek: energikusnak érzik magukat, élvezik, hogy jól csinálják, az élmény pedig önmagában hordozza jutalmát. Festők és zeneszerzők, vezérigazgatók és dominikánus szerzetesek, parkban sakkozó munkások és navajo pásztorok hasonlóan élik meg, ha azt csinál-

ják, amit valóban szeretnek. „Amikor azt csináljuk, amit szeretünk, olyankor eggyé válunk a világgal. Repül az idő. Minden mozdulat, gondolat magától értetődő természetességgel következik az előzőből, mint amikor jazzt játszik az ember. Egész lényünket magával ragadja az élmény, miközben minden képességünket latba vetjük.” - vallja. - A boldogságot kutatja, miközben a világban a lakosság elég nagy százaléka depressziós. Milyennek érzi az emberek általános közérzetét? - Pontosan azért fontos megérteni a pozitív érzelmek, pozitív tapasztalatok működését, mert olyan sok ember boldogtalan a Földön. Gyerekkoromban azért kezdtem érdeklődni a pszichológia iránt, mert észrevettem, milyen boldogtalanul, zavarodottan él körülöttem a legtöbb felnőtt. Sajnos, ma sem változott gyökeresen a helyzet. Annál több okunk van arra, hogy tegyünk valamit. Folytatás a 2. oldalon

Ha egy társadalom összességében jól él, abban mindenkinek van tennivalója

NEMZETI ÖSSZBOLDOGSÁG MUTATÓ (GNH) Beszéljünk róla, tegyük nálunk is mérhetővé GNH vajon mi? A közjó nyelve mi? címmel újszerű konferencia-előkészítő társadalmi marketing kerekasztal beszélgetéseket tartottunk év elején, januárban és februárban. A GNH 4 alappillérét jártuk körül azt vizsgálva, hogy a máshol már mért nemzeti összboldogság index itthon mérhetővé tehető-e a GDP-ben. Célkitűzés: hazai összboldogság mérése. A minél hatékonyabb előkészítéshez szerveztük a beszélgetéseket, majd azt követően körinterjú kérdésekkel kerestünk válaszokat a megoldásokra, javaslatokra. Vajon hol tartunk, hogyan reagálunk, ha a boldogság kérdése kerül terítékre? Mit válaszolunk, ha megkérdezik: boldog vagy? Velünk voltak közismert, méltán népszerű filozófusaink bölcs gondolatai 10 hazai közismert szakértő előadásában. Segítségünkre vol-

tak folyamatábrák, mérőmódszerek, társadalmi modellek. Szóba került a kutya-macska barátság, a macskaegér harc, a pénz, az erőfitogtatás,

a megadási-póz, a szavak és a tettek aránya, a közös nyelv, a felelős marketingszemlélet, a fenntarthatóság érdekében nélkülözhetetlen helyes céges gondolkodás, a társadalmi jólét kialakításához szükséges közpolitika, az érdek és érték mentén szerveződő közösségek, a humor, a zene és a természetfelettivel való kapcsolat szerepe is. Az biztos, hogy a boldogságot megvenni nem lehet. Kötelezővé sem lehet tenni. De keresni kell az egyéni boldogsághoz vezető utakat és tenni kell azért, hogy „jól lenni” vagy „boldognak lenni” vállalható legyen a rosszul berögzült össznépi szenvedéssel és panaszkodással ellentétben. Folytatás a 3. oldalon

„Az ember akkor lehet igazán boldog, ha mindenki boldog körülötte.” (The Blue Bird / A Kék Madár c. film főüzenete)

JÓTÉK NYSÁG

EZT MONDTÁK | INSPIRÁCIÓK GNH-RE KÖZJÓRA ÚJSÁGRA

Szerényen, de boldogan élnek

Buthán

jon - jelenleg ez az arány 72 százalék. A hagyományok védelme az építészetben is nyilvánvaló, hiszen minden ház ugyanolyan tradicionális

adta a koronát a fiának, Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuknak, ő viszont már egy alkotmányos monarchia feje lett. Megalakult az ország

Ahol GDP helyett boldogságot mérnek Folytatás az 1. oldalról Az ország modern kori történelme az eddigi öt király nevéhez fűződik, Amikor Dzsigme Szingje Vangcsuk király 1972-ben megörökölte a trónt, egy végtelenül elmaradott országot kapott - szegénységben, írástudatlanságban, csecsemőhalandóságban a világ egyik legrosszabb bizonyítványú országát. A lakosság 70 százaléka még ma is olyan kis településen él, ahonnan órákig kell gyalogolni a legközelebbi autóútig.

Mi fán terem hát itt a boldogság? A király egyszerre tűzte ki célul az ország modernizálását és az ősi értékek megőrzését. A világ többi országában használatos GDP-mérőszám helyett megalkotta a bruttó nemzeti boldogság kifejezést. Ez négy pillé-

A relatív szegénység dacára országszerte csak mosolygó, kedves emberekkel találkoztunk

ren nyugszik: fenntartható fejlődés, környezetvédelem, a kultúra megőrzése és felelős kormányzás. A fejlesztési projekteket, új törvényeket a Bruttó Nemzeti Boldogság Bizottsága hagyja jóvá. Ha úgy ítélik meg, hogy azok felborítják a vallási értékek, környezetvédelem, család, stb. egyensúlyát, a fejlesztéseket leállítják, illetve módosítják. Eric Weiner A boldog zarándok című könyvében van egy jó hasonlat a GDP-ről. „Az egész olyan, mintha számon tartanánk ugyan a kalóriabevitelünket, de csöppet sem törődnénk azzal, miféle forrásból szerezzük be. Teljes kiőrlésű gabona, disznózsír vagy éppen patkányméreg: egyre megy. A kalória az kalória. A GDP nem tartja számon (...) a költészetünk szépségét, a házassá-

gaink erősségét vagy nyilvános vitáink színvonalát. A GDP mindent mér (...) kivéve azt, amiért érdemes élni.” A bruttó nemzeti boldogság mutató bevezetésével a bhutániak azt ismerték fel, hogy a vagyonnak korlátozó hatása is lehet az emberi lélekre. Szeretnék elérni, hogy az ember tudja, hol a határ, tudja, mennyi elég. Mindez nem üres lózung. Az ország a University of Leicester kutatóinak 2006-os felmérése szerint a világ 8. legboldogabb országának bizonyult, és mindez saját tapasztalatainkkal is egybecsengett. Bárkit kérdeztünk országjárásunk során, senkit sem hallottunk panaszkodni, siránkozni. A bhutániak nem azt nézik, mijük nincs, hanem hogy mi minden van, aminek örülhetnek. Nagyon szeretik a királyukat, bíznak benne, és úgy vélik, az ország vezetése mindent megtesz az ország fejlődéséért. Mielőtt még valaki legyintene, hogy csak azért boldogok, mert nem láttak még nyugati gazdagságot, ez nem igaz. Egyrészt a tévé és az internet már minden kis faluban elérhető, így pontosan látják ők is, hogyan élünk mi a világ gazdagabbik felén. Másrészt, egyetem nem lévén, számos fiatal kap állami ösztöndíjat, hogy nyugati felsőoktatási intézményekben tanulhasson, és ők szinte kivétel nélkül mind hazatérnek. Megtapasztalják a nyugati kultúrát, világot, mégis jobbnak látják az otthoni, a mi szemünkkel szegényes körülményeket. Amit mindenki kiemel, az az, hogy milyen nyugodt dolog egy bűnözésmentes országban élni. A közbiztonság tényleg irigylése méltó, egy pillanatig nem kellett aggódnunk az értékeinkért. Jellemző, hogy a Lonely Planet útikönyv Veszélyek fejezete - amely máshol oldalakon keresztül sorolja, mire kell vigyázni - a bhutáni kiadásban mindössze négy pontot tudott kipréselni: 1. Éjjel esetleg ugatnak a kutyák 2. A hegyi utak kanyargósak 3. Magas hegyeken szédülhet az utazó 4. Az időjárás szeszélyes lehet Az évezredes elszigeteltség, a kis népsűrűség, az ország megközelíthetetlensége és a természet hagyományos tisztelete egy egészen egyedülálló, természeti „bemutatóországot” eredményezett, hiszen mind növényzetből, mind az állatvilágból fantasztikus a gazdagság. Az állam eltökélt szándéka, hogy az ország minimum 60 százaléka érintetlen erdő marad-

A boldogság tudatállapot

Életöröm

– a legintenzívebb flow-tevékenységgel érhető el – Folytatás az 1. oldalról - Mi dönti el, hogy valaki boldog ember, vagy szerencsétlen nyomorult? Mennyire függ ez az örökölt hajlamoktól, a hozott mintáktól? Van szabad választásunk? - Még mindig nem tudunk eleget ahhoz, hogy meggyőző választ adhassunk egy ilyen összetett kérdésre. Vannak kollégáim, akik szerint az ember boldogságát 50%-ban határozzák meg a genetikus adottságai, 15%-ban a körülményei, úgymint vagyon, jó család, igazságos társadalom, iskolázottság, és 35%-ban személyes döntés függvénye a dolog. Úgy tűnik, ezek a számok közelítenek a valósághoz, de nekem személy szerint továbbra is vannak kételyeim. - Melyek a boldogság forrásai? A legtöbb ember, ha rossz napja van, vesz egy új ruhát, kinéz egy autót – megjutalmazza magát egy tárggyal. Mikor vagyunk a legboldogabbak? - Úgy tűnik, nem hoz tartós boldogságot, ha a fogyasztást tesszük meg örömforrásnak. Az elsősorban anyagi értékek szerint élő emberek, ahogyan halad az idő, egyre boldogtalanabbak. A legintenzívebb a flowtevékenységgel elérhető életöröm, amikor magas színvonalú feladatok ta-

lálkoznak magas szintű képességekkel, amit összpontosított figyelem, alkotókedv és elégedettség kísér – ez leggyakrabban munka közben élhető meg.

„A tökéletes élmény nemcsak úgy megtörténik velünk, hanem mi hozzuk szándékosan létre.” /előszórészlet/ - Mit tegyünk, ha nem megy? Ha unalmasnak tartjuk a munkánkat, utáljuk a főnököt, hétfő van és dugó, és még az eső is esik? - Ha a munkánk unalmas, két lehetőség van: a) hamar keressünk másikat b) igyekezzünk érdekesebbé tenni azzal, hogy saját teljesítménymércéket állítunk fel magunknak. Senkinek sem kell tudnia, hogy saját igényeinkhez igazítottuk kicsit a munkát, saját belső

ENSZ kezdeményezésére készült felmérés

Boldogság-jelentés 2015

Folytatás az 1. oldalról Ismét az észak- és nyugat-európai országok végeztek az élen a 2015-ös Boldogságjelentésben, mely 158 országot rangsorolt annak megfelelően, hogy a lakosságuk 10-es skálán men�nyire érezte elégedettnek, boldognak magát. Az első helyet idén Svájc szerezte meg, letaszítva a trónjáról a 2012-es és 2013-as győztest, Dániát,

melt javaktól függ, sokkal inkább az emberek elégedettségétől, s éppen ez okból tulajdonítanak egyre nagyobb jelentőséget a boldogságra irányuló felméréseknek. A 2015-ös Boldogságjelentés nagy hangsúlyt fektet a gyermekek helyzetének felmérésére, ugyanis az alkotók szerint csak elégedett gyermekekből lehetnek elégedett felnőttek. A következő generáció elé-

amely idén a harmadik helyen végzett. Mellettük az első nyolc helyen megtalálhatjuk az összes skandináv országot, valamint ötödikként Kanadát is. Magyarország 4,8-as átlaggal a 104. helyen áll több afrikai és arab ország társaságában. A kutatók hat jellemzőt emeltek ki, melyek a legdirektebb összefüggést mutatták a boldogság mértékével. Napjaink egyik legtöbbet hangoztatott kliséje, hogy a pénz nem tesz boldoggá, a tanulmány szerint azonban a legboldogabb országok az egy főre jutó GDP igen magas mértékével dicsekedhetnek, s szignifikáns az átlagos jövedelem és a boldogság szintje közötti összefüggés. Bár a pénz szükséges, de semmiképp sem elégséges feltétel, nem magyarázza meg teljes mértékben a fennálló sorrendet. Fontos tényező még az ország társadalmi tőkéjének erőssége, azaz hogy az emberek milyen mennyiségű és minőségű kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, s ez a kapcsolatokban megbúvó erőforrás mennyiben járul hozzá az egyén boldogulásához, az egészségesebb társadalom létrejöttéhez. A szociális támogatások fontossága különösen krízisek idején nyilvánul meg, ugyanis egy jól működő ellátórendszerrel rendelkező ország lakossága kevésbé fogja elhagyatottnak, kiszolgáltatottnak érezni magát egy gazdasági válság idején, s nem csökken jelentős mértékben a társadalmi elégedettség, szemben az olyan országokkal, ahol ez hiányosan vagy egyáltalán nem működik. Az egészséges várható élettartam, a döntési szabadság, a jószívűség és a korrupció észlelésének mértéke mind hozzájárulnak az emberek boldogságérzetéhez, s mint a felmérésből is kiderül, igen nagy eltérések mutatkoznak a legboldogabb és legszegényebb országok között a fenti jellemzők tekintetében. Az első 10 ország együttes átlaga 7,4, míg az utolsó 10 országé 3,4. A lista végén álló elmaradott afrikai országok elégedettségi szintje még fele akkora sincs, mint a fejlett skandináv országoké. A 158-ból 156. helyen végzett Szíria, amelynek GDP-je bár háromszor-négyszer meghaladja az előtte lévő afrikai országokét, ez aligha pótolhatja a lakosságot a polgárháború borzalmaiért. Az országok vezetői világszerte kezdenek ráébredni, hogy egy társadalom sikere nem az általa megter-

gedettségét pedig nem a végzettségük és vagyonuk, sokkal inkább a mentális, érzelmi egészségük és családi hátterük fogja befolyásolni. A felmérés szerint a világ tizennyolc éven aluli népességének 10 százaléka szenved diagnosztizálható mentális problémától. Ezen gyerekek mintegy felét szorongásos zavar (ADHD) vagy depresszió gyötri, másik 50 százalékuk pedig figyelemzavarral, magatartási rendellenességekkel és hiperaktivitással küzd. A gyermekek tov ábbi 1 százalékának komoly fejlődési rendellenességei vannak. Sajnos ezek a jelenségek az utolsó fél évszázad során felerősödtek, s nemcsak a visszamaradott, de a fejlett országokat is ugyanúgy jellemzik. Ma már rendkívül fejlett gyógymódok léteznek ezeknek a betegségeknek a gyógyítására, és széles körben elérhetőek, a gyógyulási ráták is közel 50 százalékosak. A kormányok viszont nem fektetnek elegendő hangsúlyt a tájékoztatásra, bevonásra. A társadalom anyagilag is sokat fizet a mentális betegségekkel küzdő gyerekek felneveléséért, ugyanis ők felnőttként nem a produktív, iskolázott társadalmi rétegeket fogják növelni, hanem sok esetben sajnos a bűnözés növekedéséhez járulnak hozzá. Hasonló sorsra jutnak azok a gyerekek, akik rossz családi körülmények között nőnek fel. Egy új-zélandi felmérés szerint a rossz magatartással rendelkező gyerekek alsó (legros�szabb) 5 százalékának egyötöde vált drogfüggővé, leányanyává, és követett el öngyilkossági kísérletet vagy bűncselekményt 25 éves koráig, míg a jó magaviseletű gyerekek felső 50 százalékában ez az arány csupán 3-4 százalék. És bár drága dolog beavatkozni ezeknek a családoknak az életébe, és esélyt teremteni a gyerekeiknek a kiemelkedésre, az évek során ez egy sokszorosan megtérülő befektetéssé válik. Vagyis egyetlen társadalom sem engedheti meg magának, hogy ezen spóroljon! A WHR szerint a társadalom fő céljának kellene, hogy tekintse az egészséges gyerekek nevelését, akik olyan képességekkel rendelkeznek, amelyek boldog, sikeres felnőttekké tehetik őket. Ezek pedig elsősorban nem az akadémikus tudás, hanem az érzelmi stabilitás, derűlátás, problémamegoldó és kapcsolatépítési képességek.

Az úthálózat még meglehetősen fejletlen, mind hosszában, mind „széltében”

stílusban épül, még a modern bankszékházak, benzinkutak is. Templom- és erődépítéskor pedig a mai napig nem használnak tervrajzot, az építést egy szellemi vezető irányítja. A király intézkedéseinek köszönhetően hatalmas fejlődés következett be: 1982-ről 2008-ra 10 százalékról

első demokratikus kormánya, furcsa módon azonban a lakosság nem örült ennek, ők ugyanis nagy becsben tartják a királyukat. Úgy vélik, hatalmas jótett a részéről, hogy iskolákba és utakba fektette vagyonát, ahelyett, hogy palotákra vagy saját célokra költötte volna. A demokráciáról azt

Színes forgatag a Thimpu fesztiválon

60 százalékra nőtt az írni-olvasni tudók aránya. Korábban csak a kolostorokban volt lehetőség tanulni, ma már minden megyében van iskola, és mind az oktatás, mind a tankönyvek ingyenesek. Egyetemmel még nincs ellátva az ország, de a kiváló tanulók állami ösztöndíjat kapnak, így sokan Indiában, a legjobbak pedig Angliában tanulhatnak. A lakosság várható élettartama 43 évről 66-ra a növekedett, és míg ezer újszülöttből korábban 163 halt meg, ma már csak negyven.

A király demokráciát akart, a népe nem A változások legmeghökkentőbb eleme a demokrácia bevezetése méghozzá a király kezdeményezésére. A közkedvelt uralkodó önként lemondott a trónról, és 2006-ban átszabályokat állítottunk fel a magunk számára, „játszani” kezdtünk a feladattal, amíg felkelti az érdeklődésünk. - Vannak kreatív emberek, vagy valamilyen területen mindenki kreatív? Mi a titka, hogy felszínre tör a kreativitás, avagy sem? Fejleszthető? - Hogy a kreatív lehetőségek kibomlanak-e valakiben, az sok külső tényezőn is múlik: mennyire fér hozzá információkhoz, elsajátítható készségekhez, valamint az a társadalom, amelyben az illető él, érdeklődik-e az új dolgok iránt, avagy sem. De mindenkiben ott a kreativitás lehetősége, amit a kíváncsiság, érdeklődés mentén lehet fejleszteni. - Ön szerint mi az emberi élet célja? - Hogy hozzájáruljunk az emberiség komplex evolúciójához. - Milyenek vagyunk, mi, emberek, a 21. században? Mit hozunk magunkkal, merre haladunk? Milyen választási lehetőségeink vannak? - A jó és a rossz szinte végtelen lehetőségét rejtjük magunkban. Minden egyes döntés, amit meghozunk, hozzátesz valamit ahhoz, hogy milyen lesz a közös jövőnk. Hogy végül mit választunk, ezt szinte lehetetlen előre megjósolni. - Milyennek látja a magyarokat boldogság, kreativitás, flow szempontjából? - Igaznak érzem a magyarokról kialakult képet, miszerint borongós kedélyűek, de kreatívak. Azt gondolom, mint a legtöbb kis nemzetnek, fontos a nemzeti hagyományok, identitás megőrzése, de egy olyan jövőben gondol-

gondolják, hogy az csak káoszhoz vezet, mint a szomszédos Indiában vagy Nepálban. A király ugyanakkor azért szorgalmazta a monarchia átalakítását, hogy ne kerülhessen majd egyszer egy gonosz vagy alkalmatlan uralkodó kezébe a hatalom. A nép ellenállását látva, a király meglátogatta az ország mind a 20 megyéjét - legtöbbjét csak lóháton vagy gyalog lehet elérni -, és ott egyesével elmagyarázta a területi képviselőknek és alattvalóinak, hogy mi is az a demokrácia, hogyan működik, és mire jó. A szó szerint szemtől szembe zajló „nemzeti konzultáció” után lezajlottak az első választások, és ma már a királynak papíron semmi hatalma nincs. Ezzel együtt a jelenlegi király is olyan elképesztően népszerű, hogy minden tanácsát megfogadják.

(Forrás: origo.hu) kodjunk, amelyben a különböző kultúrák egy egységesen fejlődő, integrált emberiség alkotórészei. - Miért épp az Egyesült Államokban él? - 1956-ban érkeztem az Egyesült Államokba, hogy pszichológiát tanuljak, akkoriban ez a tudományág nem szerepelt még nagy súllyal az európai egyetemeken. Amerikában európainak, Európában meg amerikainak érzem magam. Minden helynek vannak előnyei és árnyoldalai, de nekem az Egyesült Államok több lehetőséget adott, mint amiről másutt álmodni mernék. - Fontos Önnek a jólét, a siker? Boldog ember? Miben találja meg a flow-élményt? - Nagyon elégedett vagyok életem anyagi paramétereivel, az iskolaév alatt Kaliforniában élünk, és van egy házunk Montanában, ahol nyáron lakunk. A munkámban találom meg manapság a flow-t. - Van olyan, hogy elcsügged és boldogtalan? Olyankor mit csinál? - Alszom, vagy dolgozom. - Hogyan lett világhírű? Minek köszönhető könyvei sikere? - Fogalmam sincs. Mindig élt bennem a vágy, hogy megértessem az emberekkel, amit gondolok. És nagyon szeretek írni, azt mondják, ez látszik a könyveimen. - Milyen érzés ennyire sikeresnek lenni? - Hitetlenkedés és alázat, főleg. Tegyi Enikő forrás: Stílus és lendület

Cserkó Abigél / Hetek.hu

IMPRESSZUM - JÓTÉKONYSÁG Felelős szerkesztő: Vajda Márta Szerkesztők, szerzők: Bella Árpád, Görög Mária dr. Mérő Éva, Mozga Márta, Batári Gábor, Dr. Gelléri Ágnes és civil szervezetek munkatársai ISSN-szám: print 2064-3365, digitális: 2064-3373 NMHH-nál bejegyzett sajtótermék a Civilkomp Alapítvány tulajdona www.civilkomp.hu | civilkomp@civilkomp.hu www.facebook.com/jotekony.info

JÓTÉK NYSÁG

TÁRSADALMI MARKETING KEREKASZTAL BESZÉLGETÉSEK | ŐSZI GNH-KONFERENCIA ELŐKÉSZÍTÉSE

Ha egy társadalom összességében jól él, abban mindenkinek van tennivalója

egy kérdéskört. A jót és a közjót jártuk körül. Arra hívtunk meg szakmai partnereket és partner civil szervezeteket, hogy tartsanak velünk ennek a komplex kérdéskörnek a körüljárásában. Arra tettünk nagyon határozott hipotézissel kísérletet, hogy alkos-

NEMZETI ÖSSZBOLDOGSÁG MUTATÓ (GNH) Beszéljünk róla, tegyük nálunk is mérhetővé Folytatás az 1. oldalról 2016. január 29-én és február 26án az MTA Nádor Irodaházban „Mi az a GHN? A közjó nyelve mi?” címmel társadalmi marketing kerekasztal

tos tudományterületek képviselőit, a közélet potentátjait, a szakpolitikusokat, a gazdaság és a civil szféra hangadóit, a marketing, pr és a média véleményvezéreit, valamint a jelenlegi parlamenti politikai pártok meghatározó szereplőit? Előadók voltak: dr. Latorcai Csaba helyettes államtitkár, dr. Czafrangó János közgazdász, Vasné dr. Egri Magdolna marketing-szakközgazdász, dr. Kocsis Tamás ökológiai közgazdász, Ungvölgyi János templomos lovag, Dr. Gulyás Kálmán mediátor, korábbi ciklusbeli civilügyi államtitkár,

Dr. Latorcai Csaba beszélgetéseket szerveztünk, aminek során szakértők véleményét ütköztettük arról, hogy ha a rendszerváltozás utáni 25 éves modern társadalmunk jóléti kérdéseit, gondolkodásbeli és nyelvi kultúránkat, együttműködési készségünket a GNH aspektusaiból megvizsgálva körbejárjuk, akkor hová jutunk?

Dr. Czafrangó János Felmerülő kérdések voltak: Lehet-e mindig mindenkinek jó a sokat emlegetett közjó? Mik a motivációink az elérésében? Van-e közös nyelvünk, ha érzelmekről, tabukérdésekről beszél(get)ünk? Lehet-e egy asztalhoz ültetni a témában fon-

Vasné dr. Egri Magdolna Bátori Zsuzsanna testtudat szakértőAlexander technika tanár, Dede Éva pszichológus - agressziókutató, Görög Mária kommunikációs tanácsadó, Bozzai Lajos személyiségfejlesztő NLP-szakértő, Surányi Judit elnök, Rehab Critical Mass Alapítvány Moderáltak: Vajda Márta kommunikációs tanácsadó, MMSZ elnökségi tag és Tonk Emil marketing szakértő, MMSZ alelnök Kötetlen formában, jó hangulatban fontos gondolatok kerültek terítékre kiváló előadók, társadalmi marketingre fogékony meghívott közönség részvételével. A visszajelzések alapján, mindenki jól érezte magát, az összegzés végén olvasható néhány írásban is elküldött vélemény. Folytatjuk a téma körbejárását, az őszi

Surányi Judit

Dr. Gulyás Kálmán szálni, arra kell a tárgyalási stratégiát felépíteni • a célkitűzésre irányuló megoldási javaslatokat kell ismertetni a panasz, tiltás, sokkolás, agresszió helyett

sunk meg közösen problémamegoldásban használt pozitív szókincset, valamint gondolkodjunk el azon, hogyan tehetjük a GDP-n belül mérhetővé hazánkban is a máshol már mért GNH mutatót. Azt határoztuk el közösen, hogy a GNH-ről magyarul fogunk beszélni. A GNH egy, már nem is annyira új közgazdasági fogalom a

Dr. Kocsis Tamás BNV keretében a 3. Jótékonyságsziget szakmai kísérőeseményeként kétnapos konferenciára hívunk hazai és külföldi előadókat. Ennek előkészítésére májusban tartunk egy partnertalálkozót, érintett szakmai körök és civil szervezetek meghívásával. Néhány konkrétum, amik biztosan kellenek a közjóhoz való hozzájárulásban lelt örömteliséghez • sok mosoly, minőségi humor: csak azok alkalmazzák, akik profik, mert viccelődésnek, gúnyolódásnak komoly ügyekben nincs helye.

Görög Mária

világban és elmondható, hogy itthon sem új keletű, csak esetleg hiányzott az alkalmazása az össznemzeti költségvetési fogalmakban és így nem történt meg ez idáig a beépülése a közgondolkodásba sem. Folytatás ősszel a hazai GNH-

Bátori Zsuzsanna • a tárgyaló feleknek a témából és egymásból is felkészültnek, tudatosnak kell lennie • az ügyhöz lojálisnak, a "táncparketten táncolókhoz" korrektnek értsd együttműködőnek, motiváltnak, lelkesnek, de nem túlcsordult, hurráoptimizmusos, "lilaködös pozitívkodónak" kell lennie. Újszerűen közelítettünk meg

Dede Éva 2016. február 26-án elhangzott előadás: Dede Éva: Közjó nyelve az agressziókutató pszichológus szemével

Bozzai Lajos

közjó nemzetközi konferencián, ami terveink szerint a megújult BNV keretében szervezett 3. Jótékonyságsziget kiemelt szakmai eseménye lesz.

Ungvölgyi János • minőségi marketing a társadalmi ügyek piacán: igénygenerálás a jóra és a jóságra > ez a társadalmi marketingesek szép feladata • pozitív szókincs a problémamegoldásban: a panasz, pesszimizmus helyett a megoldásokra kell fóku-

A jótékonyság szívügy vagy üzlet? Lehet-e közcél a közjó? 2012-ben és 2013-ban a Jótékonyságszigetek kísérő konferenciái e kérdéseket járták körül, a standon kialakított belső körben már akkoriban olyan elrendezésben voltak az asztalok, mint a GNH ábra körei. Tudjuk, hogy véletlenek vannak, de inkább a tudatosság, ami bennünket motivált. Mi is a Jótékonyságsziget?

Jótékonyságsziget pódiumbeszélgetés Diósi Feliciával a Csángó vagyok könyvről

„Lehet-e közcél a közjó?” konferencia, 2012. október 3.

Jótékonyságszigetek múltja és jelene

Jótékonyságsziget közönség kavalkád a civilek körül

Sok Civilkomp konferencián kerestünk 2003-11 között „aranymetszéspontokat” ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására. Úgy is mondhatjuk, hogy azt a kritikus tömeget, ahol a megoldások felsorakoztatását követően azok be is épülnek. Igen, ez a vágyott terv idén. A beépülés. A mérhetőségi pontok meghatározása.

A trendeket bemutató konferencián túl azt a célt tűztük ki, hogy az ott születő állásfoglalások beépülését is nyomon követjük, teszünk érte különböző marketing-kommunikációs eszközökkel, hogy a konferencia után más társadalmi rétegek is részesüljenek az ott elhangzott tudásból, hasznosuljon a hétköznapokban a sok új ismeret.

Kicsit messzebbről indítva 2003-11 között a vásárok világában szerveztünk 10 társadalmi célú kommunikációs konferenciát és civilpontokat kétévente a Promotion szakkiállítások kísérő eseményeként, valamint a köztes években kétszer a Parlament felsőházi üléstermében és kétszer a BNV-ken, Ezeket a vis�szajelzések alapján sikeres konferenciákat követték a Jótékonyságszigetek. Az első 2012. október 3-án született az akkor, abban a formában utolsó BNV, az ismert és közkedvelt közönségvásár keretében. 2013-ban folytattuk, akkor a Csupa Nő elnevezéssel, a Hungexpo Zrt. szervezésében elsőként megszervezett, tematizált, külföldön sikerrel megvalósuló könnyed kiállításon belül. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának fővédnökségével és támogatásával megvalósult Jótékonyságszigetek fő célkitűzése máig megállja a helyét: fórumot teremt a jótékonyság terjesztésének, reflektorfényben mutatja be a közérzetet javító társadalmi szervezeteket, valamint a felelősen gondolkodó vállalkozásokat. Összehozza az egymásban partnerséget kereső nonprofit és forprofit szektor szereplőit. A két év alatt 50 civil szervezet kapott lehetőséget az EMMI jóvoltából szinte térítésmentesen megjelenni a rendezvényeken, ahol többszáz cég képviselőjével, valamint több tízezer látogatóval volt alkalmuk találkozni, partnerségre megnyerni. A korábbi BNV-k újragondolásának idején 2014-15-ben mi is végig gondoltuk mitől válik még hatékonyabbá a jótékonyság vására. Idén az új színekben megrendezett BNV-n belül lesz a harmadik Jótékonyságsziget, aminek kiemelt kísérő szakmai eseményeként szervezzük meg az év elején előkészített kétnapos GNH-közjó konferenciát, terveink szerint hazai és külföldi előadók, ismert és népszerű szaktekintélyek meghívásával.

„A nevetővel együtt nevet a világ” (angol mondás)

JÓTÉK NYSÁG

BOLDOGSÁGKUTATÁSOK A VILÁGBÓL | INTERJÚK HAZAI MEGOLDÁSOKKAL

ÖSSZBOLDOGSÁG KÖRINTERJÚ

A hazai megoldások arzenálja

Sokirányú megközelítésben közjóról és a nemzeti összboldogság kérdéseiről szólt két kerekasztal beszélgetés januárban és februárban. Egyéni és társadalmi szinten megélt jóról és a rosszról is szó volt. Hogy ki mit választ, hogyan szemléli az egyes élethelyzeteket - banális, de - egyéni döntés kérdése. Akkor is, ha csoportról van szó. Ott is van egy dinamika, egy közösen elfogadott norma, ami mentén zajlanak a folyamatok, de abban saját döntésből veszünk részt. Vannak értékelési pontok, amikor megnézhetjük hová jutottunk. Mi a GNH köreit vettük alapul, hogy górcső alá vegyük az össztársadalmi jóléti kérdésekre és az elérésére adható - egyszerű, de nagyszerű - válaszokat. Ugyanazokra a kérdésekre a társadalmi szolidaritásról, CSR-ről, együttműködésekről, istenhitről, történelmi traumatizáltságról a különbözőségükben is egy irányba mutató válaszok születtek az előadóktól, a megkérdezett szervezetek képviselőitől, valamint pszichológusoktól, szervezetfejlesztőktől. Biztató a helyzet! Egyszer el kell kezdeni mindent. A gondolkodásmód, a szemléletváltás, ahogy szakmai körökben emlegetik paradigmaváltás ideje elérkezett nálunk is. Ha már máshol foglalkoznak vele, megvannak a modellek, módszerek, amiket nálunk is érdemes átvenni, akkor tegyük meg a lépéseket, vegyük át, amit lehet. És a saját megoldásainkat, az itt összegyűjtött hazai válaszokat is építsük be a hétköznapokba. Éljünk vele jobban, hajrá! A körinterjút készítette, szerkesztette: Vajda Márta

Dr. Latorcai Csaba helyettes államtitkár: A társadalmi jóllét feltételeit az állam teremti meg

A közjó szolgálatában Tisztázzuk, mit értsünk alatta

„Biztatónak tartjuk az állami hozzáállást a kérdés felmerüléséhez” - fogalmazták meg többen a meghívott résztvevők közül az év eleji GNH-közjó kérdésköreit körüljáró kerekasztal beszélgetések után. Jó kormányzás a GNH egyik alappillére, amelynek bemutatására a kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkárt kértük fel a Miniszterelnökségről. Társadalmi jólét, személyes jóllét, egyéni- és közösségi kiteljesedés, történelmi múltfeldolgozás kérdéskörei mellett a hatékony együttműködésről, az összefogásra való képességről is beszélgettünk. - Közjó, jólét, jóllét... tele van a média ezekkel a szavakkal, benne vannak a közbeszédben. Mondhatjuk, hogy a nemzeti összboldogság itt is mérhetővé válik? - Igen, egyre gyakrabban találko-

tudatformálás eszközeinek fejlesztése kiemelt társadalmi érdek, mindenkinek van benne dolga, elérésében közös a felelősségünk. - A GNH két másik főpillérében a kulturális sokszínűség és a kö-

zom ezekkel a fogalmakkal, de rögtön hozzáteszem, ritkán adódik alkalom arra, hogy értelmezzük az egyén és a közösség feladatát a közjó megélésében, és ezáltal tisztázzuk, mit is értsünk a kifejezéseken. A társadalmi jóllét alapvető követelménye az anyagi jólét bizonyos szintje és a biztonságérzet megléte. De egyre többet gondolok arra is, hogy a társadalmi fejlődés célja nem csak a mindenáron való gazdasági növekedés elérése, és hogy előbb-utóbb szakítani kell azzal a közgazdaságtani szemlélettel, amely kizárólag a GDP-t tekinti a fejlettség és a jólét egyedüli mércéjének. Manapság egyre többen hirdetik, köztük Nobel-díjas tudósok is, hogy a gazdaság teljesítménye mellett számításba kell venni a nemzeti összboldogság mutatót is (GNH), a hazai mérésének kidolgozásával, bevezetésével magam is egyetértek. Ennek fontos lépései lehetnek a közös pozitív témák keresése és a társadalmi elégedettség mérésének meghatározása. - A GNH 4 ismert alappillére közül 25% a jó kormányzás. A másik 75%-ban felelős vállalkozásoknak, civil szektor szereplőinek kell kivennie a részét a közjóhoz való hozzájárulásból... - Elsősorban az állam kötelességének tartom a társadalmi jóllét feltételeinek biztosítását, ugyanakkor ezt az egyének, a kisebb közösségek, az egyházak és civil szervezetek közreműködésével tudja maradéktalanul teljesíteni. Nyugodt lelkiismerettel a jó állam kifejezést akkor használhatjuk, ha az állam a közjó biztosítása érdekében evidenciának tekinti az érdekek és igények közötti méltányos egyensúly megteremtését, a természeti és kulturális javak védelmét és továbbörökítését, mindezek hátteréül pedig biztosítja a korrekt joguralmat és az intézményi működést. Egyetértek azzal, hogy a negatív társadalom-öntudat megváltoztatása, az együttgondolkodás, a társadalmi

zös életterünk, a föld megóvása érdekében legfontosabb öko-tudatos szemlélet terjesztésében jelentős szerep jut a civil szervezeteknek. Fejlettnek tartja a civil szektort erre a feladatra? - Hatalmas értéket jelentenek a civil szervezetek, és még számos kiaknázható lehetőség áll előttük, hiszen a maga 25 évével viszonylag fiatalnak mondható a civil szektor hazánkban. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kétszáz éves történelmi múltú magyar civilség 1948 és 1989 között csak hagyományaiban élhetett, szükségszerű újjászületését a rendszerváltás hozta magával. Demokrácia, nemzeti összefogás, társadalmi párbeszéd, működő érdekképviseleti

- Hogyan tudnának a hazai civil szervezetek hatékonyabban működni, együttműködni? - A hatékony együttműködést szolgálja a nyitottság, az összefogásban rejlő erő és a kölcsönös előnyök szem előtt tartása. Van is erre egy konkrét példám: egy kárpátaljai kis településen, éveken át fillérekből szerveztek egyhetes művészeti tábort. A helyi közösség asszonyai vállalták a főzést, a családok összeadták az élelem nagy részét, a cserkészek sátrakat küldtek. Minden reggel áhítattal kezdődött, a templom és az iskola egész nap nyitva volt a zenélni, gyakorolni vágyó fiatalok előtt. A művészek ingyen, vagy jelképes ös�szegért vállalták a fellépést és a gyermekekkel való foglalkozást. A hétvégére falunapot szerveztek, amelynek keretében a gyerkőcök számot adhattak zenei fejlődésükről egy gála műsor keretében, a jóízű vacsorát pedig a helyi önkormányzat állta. - Államtitkár úr, Ön hogyan látja kibeszélhetőnek az előadásában említett, ismert történelmi múltunkból adódó össznemzeti kérdéseket feszegető dilemmákat? - Fontos, hogy a „mi lett volna ha? ki volt a hibás?” kérdéseket túlhaladjuk végre, és a sok esetben jogos sérelmeket képesek legyünk higgadtan megbeszélni. Véleményem szerint csak így sikerülhet a múltban történt kibeszéletlen traumákat, mint pl. a 2. világháború, Trianon feldolgozni, a megbékélés céljával átértékelni. Szerintem itt is az érvényes, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együtt bontakoztatható ki, amiben lényeges meghatározni az egyén viszonyulását a kisebb-nagyobb közösségekhez. Vannak már kipróbált, hatékony eszközök súlyos társadalmi traumák

tásoknak is. Mi a véleménye erről? - Sok jó példát ismerek akár itthonit, akár határon túlit. Van, ahol minden közösségért tett cselekedetet megköszönnek, oklevelet készítenek még apróságok elismerésére is. Véleményem szerint is kellenek olyan fórumok, ahol egy-egy problémamegoldásban eredményt elérők együttörülhetnek a sikernek, mások átvehetik és alkalmazhatják a sikermodelleket. Illetve az is fontos szempont, hogy ezeken a rendezvényeken megismerhetővé válik a társadalmi célú piac, felmérhetők az igények azokra a szolgáltatásokra, amikre kereslet mutatkozik a kliensi vagy támogatói oldalon. És nagyon fontosnak tartom a közéletben aktívan szerepet vállalók méltatását. Itthon és Kárpátmedence szerte egyre nagyobb figyelem és elismerés övezi azoknak a személyiségeknek a tevékenységét, akik az emberi életet, az életörömöket, valamint a közösségek és egyének jóllétét tartják a legfőbb értéknek. Gondoljunk csak Böjte Csabára vagy Csíkszentmihályi Mihályra. (Amerikában élő magyar boldogságkutató,az értelmes, izgalmas, jó emberi élet titka érdekli, a flow-elmélet világhírű megalkotója, vele készült interjú a címlapon olvasható - a szerk.) - Nagyon távoli idea, hogy a nagyvállalatoknál működő CSRmodell a hazai kis-közepes vállalkozások körében is elterjedjen? - Ez egy fontos törekvés lehet a közeljövőben már. A jó vállalat ma metafizikai értelemben profitorientált, de erkölcsi értelemben a fenntarthatóságot, a felelős gondolkodást, valamint a jó társadalmi ügyek támogatását fogalmazza meg üzletpolitikájában. És, ha egy cég a felelős társadalmi gondolkodás szerint működik, az egy idő után megmutatkozik a vevői körének bővülésében is. A CSR, a cégek, vállalkozások társadalmi felelősségvállalása is az egyén felelős gondolkodására épít, illetőleg azt igyekszik erősíteni a maga sajátos eszközeivel. - Jó kormányzás a társadalmi jóllét szolgálatában - erről szólt az előadása. Államtitkár úr, végül arra kérem, mondjon olyan kormányzati intézkedést, ami hatással van a felelős gondolkodásra, és az egyéni elégedettségérzet is növekedhet általa... - Itthon is egyre többen gondolkodunk felelősen és élünk környezettudatosan, amit az is mutat, hogy míg 2012-ben 117 termelői piac volt hazánkban, jelentős részben a kormány által bevezetett kedvezőbb szabályo-

A megbocsájtás adásának és elfogadásának négyállomásos folyamata 1. A múltbeli traumáinkat ki kell mondanunk, el kell mesélnünk. 2. A veszteséget, bántalmazást el kell gyászolnunk. Ki kell fejeznünk a fájdalmunkat és a sérelmet szenvedettek iránti együttérzésünket. 3. Érdemes felajánlanunk a megbocsájtást, illetőleg ha bennünket, vagy felmenőinket valamilyen bűn terhel, akkor jó, ha bocsánatot tudunk kérni. A megbocsájtás ugyanis kioldja az áldozatot a passzív elszenvedő szerepéből. Általa ismét cselekvővé válunk. 4. A megbocsájtás révén az áldozat és az elkövető közötti kapcsolat új minőségbe lép vagy pedig megszűnik. Tehát mindenképp megtörténik a trauma feloldása. rendszer erős civil társadalom nélkül nem létezik. Ezek meglétével alakulhat ki az autonómia, az önkéntesség, az öntevékenység és az adományozás klasszikus formái, amik a társadalmi jólét (GDP) és az egyéni-közösségi jóllét (GNH) bázisai, ezért mindezek biztosításához szükséges alapvető axiómákat Magyarország Alaptörvénye is rögzíti, amiket bővebben bemutattam az előadásban. (az ös�szegzés végén található linken megtekinthető - a szerk.)

feldolgozásához, ilyen például DélAfrika hajdani érseke, a béke Nobeldíjas Desmond Tutu négy pontból álló krisztusi receptje. - Az egyéni és össztársadalmi örömök megélésében fontos a vis�szacsatolás, az eredmények „megünneplése”. A cégek döntéshozói az érintettek bevonásával tudják kialakítani a támogatási politikájukat (CSR része), amihez kézzel fogható közelségbe - reflektorfénybe - kell kerülni a társadalmi célú szolgálta-

zás következtében a számuk 271-re emelkedett 2016 februárjára. Ezek a számok az egészség-megőrzésről, munkahelyteremtésről, valamint az ökológiai lábnyomunk csökkentéséről is szólnak.

A GNH-közjó kerekasztal beszélgetésen 2016. január 29-én elhangzott előadás: Dr. Latorcai Csaba: Jó kormányzás a társadalmi jól-lét szolgálatában

Fülöp Attila helyettes államtitkár: Nagyságrendileg érdemes két csoportra bontani a civil szervezeteket

A civil szféra szolgálatában „A reformkorban létrejött első egyletekben saját erőforrásból, vagyonból, időből áldoztak a polgárok egyegy cél érdekében” - ebben áll az igazi civilség lényege, ezt vallja a helyettes államtitkár. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadal mi Kapcsolatokért felelős államtitkársága elkötelezett – többek között – abban, hogy a magyar civil szektor lendületet kapjon határon innen és túl. Ahogy a PolgárPortálnak elmondta a magyar civil szektor nélkülözhetetlen szerepet tölt be a közjót szolgáló feladatok ellátásában, a különböző lakossági csoportok közösségének formálásában, a társadalmi szolidaritás megerősítésében, a közéleti értékek fejlesztésében. Ezért 2012-ben létrehozták a Civil Információs Központokat. Ezek lényegéről, működési elvéről, valamint a magyar civil szféra sajátosságairól és jövőjéről beszélt az EMMI nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.

Ő maga jobban szereti a civil szervezetek elnevezés helyett, az önkéntes polgári kezdeményezések kifejezést használni, hiszen „a reformkorban létrejött első egyleteknek az volt a lényege, hogy saját erőforrásból, vagyonból, időből áldoztak a polgárok egy-egy cél érdekében”. A helyettes államtitkár úgy véli az igazi civilség ebben áll, valamint a közösségformáló, közösség-összetartó erőben, amellyel a legtermészetesebb társadalmi igényt elégítik ki. Magyarországon összesen 60 ezer bejegyzett civil szervezet létezik, amelyből közel 30 ezer aktív. Ezen szervezetek tevékenységében ös�szesen százharminckilencezer foglalkoztatott és ötszázezer önkéntes vesz részt, ami azt jelenti, hogy megyénként 1 foglalkoztatottra 4 önkéntes jut – fejti ki Fülöp Attila. Elmondta, hogy a magyarországi szervezetek 50%-a szabadidős, kulturális, vagy sporteseményeket szervez, 15%-uk foglalkozik oktatással, 10% szociális területen működik, a jogvédő egyesületek pedig az 1%-ot sem teszik ki. A civil szervezetekkel, 2012-es megalkotásuk óta a Civil Információs Centrumok vannak kapcsolatban, amelyeknek a technikai segítségnyújtás az elsődleges céljuk. Az ország 19 megyéjében, valamint Budapesten is egy ilyen központ üzemel állami támogatással. A helyettes államtitkár elmondása szerint azért hatékony ez a rendszer, mert a centrumok ismerik az adott megyében működő egyesü-

leteket, alapítványokat, ami által széleskörű segítséget képesek nyújtani a számukra, akár egy pályázati lehetőség ismertetéséről, akár elkészítésének menetéről, vagy jogi segítségnyújtásról legyen szó – hiszen a CICek általában szerződésben állnak jogászokkal –, ezekkel a szolgáltatásokkal pedig terhet vesznek le a helyi civilek válláról. A kormány a 20 Civil Információs Centrum működtetésére összesen 300 millió Ft-ot biztosít idén, amelynek megyénkénti elosztása természetesen arányosan függ az ott bejegyzett civil szervezetek számától, illetve a határon túli aktivitásuktól. Az általános technikai segítségnyújtáson kívül idén két feladat fogalmazódott meg a központokkal kapcsolatban. Az első, hogy elősegítsék a civil szervezeteket érintő kulturális közfoglalkoztatást. Fülöp Attila szerint ez azt jelenti, hogy nagyságrendileg 2000 kulturális közfoglalkoztatott kerül majd civil szervezetekhez kihelyezésre. A másik, hogy a határon túli civil életet, az ottani közösségi összetartozást is képesek legyenek elősegíteni azáltal, hogy felveszik a kapcsolatot a külhoni civil szervezetekkel. A tavaly próbajelleggel elindult határon túli tevékenység lényege, hogy a határ menti megyék Civil Információs Központjai találjanak egy külhoni társszervezetet, amely ismeri az ottani életet, közösségeket, a helyi jellegzetességeket, jogszabályokat, és ezek alapján törekedjenek együttműködésre a magyar civil szféra érdekében. A Civil Információs Központok elsődleges feladata, hogy „jó szolgáltatói legyenek a megyékben a civil szféráknak” – mondja a helyettes államtitkár. Magyarország területén bejegyzett civil szervezeteknek csupán a fele aktív. A 2014-ben hatályba lépett új PTK a civil szervezetek működésére vonatkozólag előírta, hogy 2016. március 15-ig módosítaniuk kell a létesítő okiratukat. Ezt a határidőt végül 2017. március 15-re módosították, tehát aki tényleg létező szervezet, annak eddig az időpontig kell eleget tennie ennek a kötelezettségnek, így nagyságrendileg feltérképezhető lesz a valós szervezetek hálója. A civil szervezetektől érkezett jelzésekre reagálva Fülöp Attila elmondta, hogy az államtitkárságnak szándékában áll két csoportra bontani a civil szervezeteket támogatottságuk nagyságrendje alapján. Így külön kategóriába tartoznának azok a szervezetek, amelyek csak évi egy-két, 100 ezer forint körüli támogatást igénylő programot valósítanak meg és azok, amelyek évente több millió forintra pályáznak.

(Forrás: PolgárPortál)

JÓTÉK NYSÁG

BOLDOGSÁGKUTATÁSOK A VILÁGBÓL | INTERJÚK HAZAI MEGOLDÁSOKKAL

Vasné dr. Egri Magdolna marketing-szakközgazdász: a marketingszemlélet nélkülözhetetlen

A jó példa elterjesztése nemes feladat - Milyen jó példát említenél, ami leginkább megadja az irányt a közjó felé? - Meggyőződésem, aminek már többször hangot is adtam, hogy alapvető szemléletváltásra van szükség úgy a forprofit szervezeteknél, mint a civileknél. Egyfajta tudatosulási folyamatnak kell elindulni annak érdekében, hogy belássuk: mindenki - a maga szintjén - tehet, és kell is tegyen a jobbért. A „csodavárás” nem elég, a terveinket, ha tetszik az álmainkat, ugyanakkor nem szabad feladni! FONTOS: ne csak (és alapvetően ne!) kívülről várjuk a segítséget! TOVÁBBÁ: nap-mint-nap tenni kell, ha kis lépéseket is, hogy jobbá váljon az életünk! Amikor a céljainkból egyegy részt sikerül elérnünk, már egészen biztosan másképp fogunk gondolkodni, és a környezetünkre is pozitív hatással leszünk. Minél többen adunk ki magunkból pozitív jeleket, annál nagyobb az esély, hogy a folyamat egy felfelé ívelő spirál formáját ölti, és ez jó irány a közjó felé. - Hogyan tudnának a hazai civil szervezetek hatékonyabban működni, együttműködni? - Álláspontom szerint, a marke tingszemlélet nélkülözhetetlen a civil szférában is. El kell terjedjen végre. Amikor megfogalmazzuk szerve zetünk küldetését, azaz: „Miért is vagyunk ezen a világon?”, már megtettünk az első lépéseket. Ezt követően egy sor marketingeszközt tudatosan kell használnunk. Csak néhány kiemelés a javasolni használt eszközök közül: marketingstratégia, környezetés versenytárselemzés, marketingkommunikáció stb. Tudnunk kell, mit vár el tőlünk a környezetünk, potenciális partnerünk, támogatónk stb. és ehhez képest, mi az, amit mi nyújtani tudunk, vagyis mi a „termékünk”? Az ideális az, amikor e két dolog – nagyjából – fedi egymást. De mi van, ha nem? Ilyenkor megpróbálunk alkalmazkodni a „vevői” igényekhez, ha lehet, saját magunk tesszük ezt meg, de akár még versenytársakkal is „szabad” kooperálni. Például: egy egészségügyi szolgáltatást nyújtó, mondjuk látásjavításra specializálódott civil szervezet megkereshet egy testkultúrát támogató egyesületet, és így már a „közös

projekt” sokkal inkább fel tudja kelteni a profitorientált cégek érdeklődését, akár mint saját dolgozói számára nyújtott szolgáltatás, akár más formában is sikerülhet az együttműködés. Ehhez képest még van számos variáció és marketingeszköz, amit célszerű tudatosan alkalmazni. Ami biztos, a marketingtudás a civilszférában is piaci érték formájában hasznosulhat.

- Hogyan látod kibeszélhetőnek a kerekasztal beszélgetések során felvetett egyéni és társadalmi problematikák - szűkös erőforrások, kirekesztettségből adódó igazságtalanságok, esélytelenségek, közös történelmi traumák - feldolgozását feszegető kérdéseket? - Azt gondolom, hogy mindenütt vannak társadalmi és egyéni problémák, történelmi múltból származó traumák, és egy sor más olyan kérdés, ami megoldásra vár(hat). A kérdés igazából az, van-e konszenzus és akarat, ezeken a nehéz kérdéseken túljutni, és ha igen, hogyan? A diktátumok, a kötelező „elhallgatások”, „szőnyeg alá söprések” látszatmegoldások, kevéssé hatásosak, és romló gazdasági környezetben komoly neuralgikus pontokká válhatnak. Mint tudjuk, ilyen esetekben indul el a bűnbakkeresés, a kirekesztés iránti igény felerősödik stb. A politikának, az állami mainstreamnek meghatározó szerepe van abban, hogy milyen megoldásokat kínál, illetőleg kezdeményez a problémák megoldására. Pozitív módon befolyásolja a folyamatokat a gazdaság konjunkturális időszaka, az életszínvonal javulása, a

társadalmi felemelkedés lehetősége. A többoldalú kerekasztal-beszélgetések képesek egy-egy kérdéskörben megoldásokat javasolni az adott közegben, de önmagában ez kevés. Ameddig átfogóan, a társadalom teljes vertikumában nem érezhetők a pozitív irányú változások, addig csak részeredményekről beszélhetünk. - Véleményed szerint nagyon távoli idea, hogy a külföldi és hazai nagyvállalatoknál működő CSRmodell a hazai kkv-k körében is elterjedjen? - A magam részéről a nagyvállalati CSR jellemzőkkel sem vagyok maximálisan elégedett, miután sok esetben a társadalmi felelősségvállalást, kipipálandó, és honlapra, egyéb jelentésekbe feltüntethető/feltüntetendő vállalati jellemzőként kezelnek. Sokkal fontosabb, hogy összvállalati szinten terjedjen el maga a szemlélet, a papírnélküli irodától, a jó ügyek támogatásáig igen széles a paletta. Amikor egy üdítőgyártó világcég csodálatos CSR tevékenységről számol be a honlapján, és eközben a termékei károsítják az egészséget, addig én nem látom a felelős szemléletet a cégen belül. Ehhez képest a kkv-knál másféle megoldásokban kellene gondolkodni. Amíg a kkv-k nagy része megélhetési vállalkozó, addig – körükben – ez a szemlélet kevéssé számon kérhető. - Milyen eszközökben látod a megoldásokat? - Egészséges nemzetgazdasági szerkezettel, megfelelő gazdaságpolitikával, a támogatások és ösztönzők korrekt kialakításával és alkalmazásával sokat segíthet a gazdasági kormányzat a tudatos CSR gondolkodás elterjesztésében. Megítélésem szerint, szóba jöhetne az adókedvezmény, és/ vagy például: a TAHO CSR irányba terelése is. Célszerű lenne olyan társadalmi ügyek támogatására is bevonni a cégeket, amelyekkel a hazai civilek közreműködésével oldanának meg, eddig meg nem oldott, állami feladatokat. Például: hátrányos helyzetű térségek, rétegek, speciális problémákkal küzdő magánszemélyek, családok, a problémák megoldására alkalmas civilszervezetek felé irányítása, miután meggyőződött a megfelelő illetékes irányító és koordináló szerv arról,

Dr. Kocsis Tamás ökológiai közgazdász: Cselekvéshez pozitív üzeneteket kell megfogalmazni

A váltáshoz mindannyiunkra szükség van

- Az előadásodból melyik részt emelnéd ki, amivel a frusztrációnövelés helyett inkább a megoldásokra tett konkrét javaslatokkal tudunk behatóbban foglalkozni? - A környezetterhelés, a véges természeti erőforrások és az eltartó képesség hangsúlyozása magában kevéssé lelkesítő. Az erőteljes kritika amúgy is többnyire csupán ellenállást vált ki az emberekből. Népszerű mozgalmat nehéz volna e fogalmak köré építeni, melyek a veszteség, a korlátozás és a lemondás szükségességét hangsúlyozzák. Ugyanakkor a környezetterhelés az emberi létnek csupán az egyik vetülete. Érdemes volna azzal is többet foglalkozni, hogy mi végre a környezetterhelés. - Milyen objektív és szubjektív jóllétmutatók vannak? - A legáltalánosabb elképzelés, ami érthetővé és védhetővé teszi a környezetterhelést, az az emberi jól(l)ét növelése (beleértve az emberek létszámát is). Az azonban, hogy ezt miként mérjük és értékeljük egyáltalán nem közömbös. Az objektív jólléttel szemben, amikor külső szakértők becsülik meg – az egy főre jutó GDP és hasonló mutatók alapján – az emberek jól(l)étét, sokkal jobb ötletnek tűnik magukat az érintetteket megkérdezni: hogy tetszenek lenni?

A pozitív pszichológia a boldogság és az elégedettség kérdéseinek kutatásával, s különösen annak mérésével fontos elemzési eszközt ad a kezünkbe. Az úgynevezett szubjektív jóllétmu-

tatók ma már egyre szélesebb körben elérhetők mind különféle országokra, mind pedig különféle időszakokra. Ezek segítségével összemérhető a környezetterhelés egyfelől, a létrehozott jól(l)ét pedig másfelől. Ily módon, például ezek hányadosaként, megkaphatjuk a Boldog Bolygó Indexet (Happy Planet Index), ám amit

mi itt most javaslunk, az az égi lábnyom (celestial footprint) fogalmának a bevezetése. - Menjünk kicsit közelebb az égi lábnyomokhoz, mit értsünk ezen? - Az égi lábnyom fogalma képes megragadni a képzeletet, rámutat az emberi lét további, az embereket az állatvilágtól teljes mértékben megkülönböztető jegyére, mely szerint jól(l) ét nem csupán az anyagiak fogyasztásából származhat, hanem annak, többek között, spirituális vonatkozásai is vannak. Ennek alapján pozitív, akár mozgósító üzenetek is megfogalmazhatók, melyek az égi lábnyom növeléseként fogalmazhatók meg (és ami az ökológiai lábnyom, azaz a környezetterhelés mérséklődését is maga után vonhatja). Az égi lábnyomot növelő tényezők, mint általunk potenciálisan felhasználható erőforrások, a földi javakkal ellentétben, kimeríthetetlenek és nem versengők. Épp csak felhasználásuk kultuszát kellene megteremteni – melyben, többek között, a spiritualitás is nagyobb szerephez juthat. - Hogyan látod kibeszélhetőnek a kerekasztal beszélgetések során felvetett egyéni és társadalmi problematikák - szűkös erőforrások, kirekesztettségből adódó igazságtalanságok, esélytelenségek - feldolgozását feszegető kérdéseket?

hogy azok alkalmasak a feladatok ellátására. - Végeztünk közösen egy kutatást 2014-ben arról, hogy időszerű-e a civil szektorban is a marketingszemlélet elterjeszteni. Nagyon egyértelműen megfogalmazódott, hogy a szervezeteknek „termékesíteni” kell szolgáltatásaikat, és az is, hogy saját bevallásuk szerint ebben a feladatkörben vannak a legnagyobb hiányosságaik, ehhez keresnek emberiés tudásbeli erőforrásokat. Mi tehető 2016-ban a szemlélet terjedéséért? - Nagy szerepet tulajdonítok a kkv-k és civilszervezetek marketingszemléletének tudatos fejlesztésében annak, hogy a társadalmi feladatok teljesítéséhez is sikerüljön felnőni. Az a szervezet, amely képes saját maga és a piaci környezet különféle relációit jól átlátni, a saját szerepét korrekt módon felismerni, a szervezetet és annak humán erőforrásait folyamatosan fejleszteni, képezni és továbbképezni, az képes lesz a különféle társadalmi feladatok felvállalására is. Mindehhez átfogó, jól átgondolt tematikára épülő marketing- és menedzsmentképzésekre, továbbképzésekre van szükség. Társadalmi szinten is el kell fogadtatni, hogy a marketingre szánt pénz hosszú távú célokat szolgáló beruházás, és nem kidobott, felesleges pénzkiadás. Megfelelő szintű marketingtudással, jól alkalmazott marketing, PR és menedzsment eszközökkel össztársadalmi szintű szemléletváltozásra van esély. Ebben a marketingszervezeteknek, -szakembereknek is igen nagy felelőssége van. Felelőssége van ugyanakkor magának a szakmának is, a valódi civil összefogás, kamara/egyesület vagy más formában működő szervezet a civilszakma becsületét ki tudja vívni, érdekképviseletet tud gyakorolni, szakmai elismerésekkel és más szektorok felé eljuttatott markáns üzenetekkel szolgálhatja a jó ügyet. Terjeszteni a szemléletet többféleképpen lehet, a jó példák díjazása kézenfekvő és alkalmas eszköz. A jó példa ragadós, és elterjesztése nemes feladat, egy Társadalmi Marketing Díj képes betölteni ezt a szerepet. A díjazottakat érdemes tágabb körben, a többi szervezetnek mint „best practice” a képzéseken, egyéb fórumokon nem csak bemutatni, de módszereiket, a sikerhez vezető út állomásait, az esetleges botlásaikkal együtt, mások számára hozzáférhetővé tenni, akár az „élethosszig tartó tanulás” jegyében is.

Dr. Czafrangó János közgazdász: Ami jó, észre kell venni!

A sikeres csapatmunka és a szövetségi forma - Az előadásodból melyik részt emelnéd ki, ami leginkább megadja a választ az elhíresült magyar viselkedésforma megváltoztatására, arra, hogy a panasz, a frusztrációnövelés helyett minden szinten inkább a megoldásokra tett konkrét javaslatokkal és a jó szándékok észrevételével kezdjünk behatóbban foglalkozni? - A „balsors akit régen tép” ősiés kevésbé régmúltbeli traumái valós alapját adhatják ennek a szemléletnek. A pesszimizmus önvédelmi eszközével a talán a további kudarcoktól való félelmünket kezeljük, hiszen a vészmadárkodás sikere mindig garantált: ha bejön, ül a „na ugye, hogy megmondtam”, ha meg nem jön be, akkor általában senki sem kéri számon a kudarc elmaradását. Ennek a félelemnek a leküzdéséhez csak elő kellene ásni a szintén magunkban hordozott és elhíresült, gyakran emlegetett, de ritkán alkalmazott bátorságunkat és leleményességünket! Ehhez inspiráló élmény lehet egy-egy sikeres csapatmunka. Én a munkahelyemen sok csoportmunkában veszek részt, ahol különböző erősségekkel rendelkező emberek dolgoznak egyegy probléma megoldásán. Tapasztalataim szerint azok a legsikeresebb közös munkák, ahol a csoportból igazi csapat tud kovácsolódni, és a kölcsönös bizalom légkörében a kudarctól való félelem nélkül és kreatívan tudnak a közös megoldásért dolgozni. Ehhez az kell, hogy egyéni hiba/

- Mivel mélyen gyökerezik bennünk az első kérdésben már feszegetett borúlátásos szemlélet, ez azzal is járhat, hogy teljesen természetesnek tekintjük azt, ami jó ezért észre sem vesszük. Szóra sem tartjuk érdemesnek, csak ha már elmúlt/elveszett, rosszra fordult. Itt megint a kudarctól való félelem lehet a háttérben: nem merünk a jónak örülni, a rész-sikereket sem merjük megünnepelni, mert mindig tarthatunk valami rossztól a következő lépésben. Itt megint a jó csapatmunka tapasztalatát tudom felhozni: ha a csapat kihozta magából a lehető legjobbnak vélt megoldási tervet és mindenki maximálisan odateszi magát a feladathoz, akkor a rész-sikerek örömét az sem veheti el, ha netán a végső teljesítmény elmarad a várttól: ekkor jöhet a tapasztalatok és a tanultak alapján az újratervezés és az ismételt próbálkozás! - Véleményed szerint nagyon távoli idea, hogy a külföldi és hazai nagyvállalatoknál működő CSRmodell a hazai kis-közepes vállalatok körében is elterjedjen? - Nincs egységesen jól működő CSR modell. A nagyvállatoknál két véglet között minden megtalálható. Az egyik véglet: egyedi, egyszeri látványos akciók (sokszor az akciónál magasabb kommunikációs költéssel („fölül bedobom, alul kijön magasabb részvényárfolyam; A másik véglet: nem nevezik nevén, de csinálják, nem tankönyvekből, hanem mert már benne van kultúrában – főként

tévedés esetén számítani lehessen a többiek jóindulatára; ellenvélemény esetén ne kelljen személyes támadástól tartani; a belső ütközetések után közösen alakuljanak ki a rész-célok; létrejöjjön a valódi elköteleződés, és a megbízhatóság és számon kérhetőség mezsgyéjén az egyéni- és csoportérdekek összhangja. - Hogyan tudnának a hazai civil szervezetek hatékonyabban működni, együttműködni? - A leghatékonyabb együttműködéseket ott látom, ahol valami ernyő jellegű összefogás tud kialakulni egyegy ügy mentén. Ilyet tapasztalok például a hátrányos helyzetű munkavállalók nyílt munkaerő piacra való felkészítésében és integrációjában, legfrissebben pedig a hazai szociális farmok modelljén dolgozó projekt kapcsán. Utóbbiban napirenden van a szociális farm szövetség megalakítása. Én más ügyek mentén is a szövetségi formát gondolnám egy olyan közegnek, ami a hatékony együttműködést intézményesített terepe lehet, a kölcsönös bizalmat is szolgáló, közösen kialakított és rögzített szabályok mentén. - Hogyan látod kibeszélhetőnek a kerekasztal beszélgetések során felvetett egyéni és társadalmi problematikák - szűkös erőforrások, kirekesztettségből adódó igazságtalanságok, esélytelenségek, közös történelmi traumák - feldolgozását feszegető kérdéseket?

a skandináv országokban. Talán nem kell mondanom, hogy én az utóbbit tekintem megcélzandónak. Közgazdász pályám elején az idegenforgalomban dolgoztam, ahol megtanulhattam, hogy virágzó belföldi idegenforgalom nélkül nem számíthatunk fenntartható nemzetközi turistaforgalomra. Ezt a kívül-belül analógiát a CSR-ra is értelmezem. A kis- és közepes vállalatoknak azt tanácsolnám, hogy legelőször nézzenek körül a saját házuk portáján és környékén. Az emberről és környezetéről való felelős gondolkodást termékeiken, szolgáltatásaikon, dolgozóikon, ügyfeleiken, partnereiken és közvetlen környezetükön keresztül próbálják megvalósítani. Csak így válhatnak külső programjaikban is hitelessé; ehhez remek mottót találhatnak Györi Zsuzsanna „CSR-on innen és túl” című a PhD értekezésében: „Az elkötelezett, értékvezérelt vállalatok etikus tevékenysége versenyelőnyként jelenik meg rövid és hosszú távon is, de csak akkor, ha az etikusság alapját nem ez a várakozás, hanem valódi elkötelezettség adja.”

A GNH-közjó kerekasztal beszélgetésen 2016. január 29-én és február 26-án elhangzott előadás: Vasné dr. Egri Magdolna: GNH marketing-közgazdász szemmel - Írni és beszélni kell arról, hogy a technológiai fejlődés óriási mértékű változást hozott az emberiség életében, az nagy vonalakban mindenképp sikertörténet. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a környezetterhelés technológiai fejlődés által mindeddig sosem csökkent (éppen ellenkezőleg), az emberek népességnövekedéssel és/vagy fogyasztásnövekedéssel aratták le a technológiai fejlődés által kínált lehetőségeket. A technológiai fejlődés és az emberi kreativitás bontakozása napjainkban nem hogy lassulna, hanem tovább fokozódik, joggal lehetünk tehát technológiai optimisták. Ám ahhoz, hogy ezáltal ténylegesen csökkenhessen is a mára fenntarthatatlan mértékűvé vált környezetterhelés, olyan attitűdbeli változásra volna szükség, amire még nem volt példa az emberiség történetében. Gondoljunk csak bele: évezredeken át egyre többen és többen lettünk és egyre többet és többet fogyasztottunk, átlagosan egyre nagyobb komfortot teremtetve magunknak. A technológiai fejlődés tehát továbbra is, sőt egyre inkább az életünk része lesz, ám az gyökeres attitűdváltás nélkül továbbra sem fogja csökkenteni a környezetterhelést. A szükséges váltáshoz mindannyiunkra szükség lesz, a cselekvéshez pedig pozitív üzenetek megfogalmazására lesz szükség. Ebben segíthetnek a közjóról és a nemzeti összboldogságról szóló fórumok.

A GNH-közjó kerekasztal beszélgetésen 2016. január 29-én elhangzott előadás: Dr. Kocsis Tamás: GNH öko-közgazdász szemmel

A GNH-közjó kerekasztal beszélgetéseken 2016. január 29-én és február 26-án elhangzott előadások: Dr. Czafrangó János: GNH közgazdász szemmel 1. Dr. Czafrangó János: Van-e élet a profiton túl 2.

JÓTÉK NYSÁG

BOLDOGSÁGKUTATÁSOK A VILÁGBÓL | INTERJÚK HAZAI MEGOLDÁSOKKAL

Bozzai Lajos személyiségfejlesztő, NLP-szakértő: Együttműködésben rejlik az erő

Ott a jó szándék mindenkiben!

- Mi a legmegfelelőbb eszköz az elhíresült magyar viselkedésforma a panaszkodás - megváltoztatására, azaz, hogy a jó szándékok és az örömteliségek észrevételével kezdjünk behatóbban foglalkozni? - Nincs ilyen viselkedésforma! Ezt kikérem az összes Önkéntes Tűzoltó Polgárőr, Máltai Szeretet Szolgálatos, Caritas-os, Önkéntes Mentőszervezet tag, Vöröskeresztes, Egyházközségi képviselők, stb. nevében. Ők azok, akik szabadidejüket, energiájukat, nemegyszer pénzüket áldozzák a jó cél érdekében. Akiket felsoroltam az ország lakosságának legalább egytizedét teszik ki, ha hozzáadjuk a családot, rokonságot, barátokat akkor az már az ország negyede. És akkor még nem említettem egy csomó más segítő, vagy nem segítő szervezetet, embert. A népdalkörtől az AA klub szervezőkig bezárólag. Azokat, akik mind tesznek valamit a közösségért. Hiszen alapvetően ott a segíteni akarás a jó szándék mindenkiben! De telenyomatják a fejüket a fölösleges dolgokkal, aztán kezdik elhinni magukról, ami nem is úgy van. Számtalanszor előfordult már olyan, hogy tűzet oltottunk, valahol a világ végén. Megállt mellettünk egy autó kiszálltak belőle vadidegen emberek, aztán megkínáltak bennünk hűtött üdítővel, ásványvízzel. Esetleg süteményt, szendvicset hoztak nekünk. Akkor hol is van az a bizonyos elhíresült viselkedésforma. Talán nyugat Európában kellene keresni. Ahol feljelent a szomszédod, ha vasárnap többet ugat a kutyád. - Hogyan tudnának a hazai civil szervezetek hatékonyabban működni, együttműködni? - Az együttműködést kell támogatni a pályázatokban. Pl. a NEA csak annak adjon pénzt, aki tudja igazolni, hogy együtt működik, mondjuk 5 másik civil szervezettel. Nem csak papírozva, hanem hitelt érdemlően bizonyítható legyen. A másik a szemléletformálás, előadások, workshopok,

tréningek legyenek civilek képviselőinek az együttműködés fontosságáról. Legyen ez is pályázási feltétel. Legyen látható best practise ahol tapasztalhatják az együttműködésben rejlő erőt. - Miben látod a kerekasztal beszélgetések során felvetett egyéni és társadalmi problematikák - szűkös erőforrások, kirekesztettségből adó-

- Amikről a kerekasztalokon is szó volt: például kidolgozhatónak tartom, hogy járjon adókedvezmény, ha a cégek, vállalkozások hazai civileken keresztül támogatnak problémás rétegek számára esélyteremtéseket, megoldásra váró társadalmi ügyeket. Fontosnak tartom én is a civilek marketing fejlesztésébe történő invesz-

dó igazságtalanságok, esélytelenségek - megoldását? - Elsősorban végre meg kellene teremteni a civil nyilvánosságot. Ha ez működik, akkor a fenti problémák jó része eleve eltűnik. A fennmaradókra pedig a szemléletformálás, előadások, workshopok, tréningek adhatnának segítséget. - Véleményed szerint nagyon távoli idea, hogy a külföldi és hazai nagyvállalatoknál működő CSRmodell a hazai kis-közepes vállalatok körében is elterjedjen? - Egyáltalán nem távoli idea abban az esetben, ha érdekeltté van téve ebben a vállalkozó, cégvezető, tulajdonos. - Mi kellhet hozzá?

tálást, támogatni kell, hogy a szó legnemesebb értelmében társadalmi vállalkozóvá váljanak, és a termékeik jól eladhatók legyenek, aminek eredményeként egy cég vagy állami szereplő szociális és/vagy HR szolgáltatásként megveszi alkalmazottai, partnerei számára. Jó gondolat egy Társadalmi Marketing Díj kidolgozása, amitől a presztízsértéke emelkedik a cégek társadalmi felelősségvállalásának, és egyben a felelős marketing-gondolkodásnak, ami hosszú távon kihat az üzleti vállalkozásuk eredményére is.

Dr. Gelléri Ágnessel beszélgettünk lazán egy jót, a legjobbról

Adomány az élettől „Mindnyájan ugyanazokat az alapvető dolgokat keressük az életben: egészséget, biztonságot, szeretetet, önkifejezést, lelki békét.” - vallja K. Roon, ugyanerre alapozza munkásságát Dr. Gelléri Ágnes pszichológus is. Ez szellemi-lelki önszabályozással érhető el; feltétele a laza lelkiállapot. Számtalan esetben ezt nem tudjuk magunkban előidézni, mert az ártalmas stressz hatások kiszámíthatatlanul sokféle szervi zavarral „lepnek meg” bennünket.

Mindenkinél különböző okok gátolhatják a „laza lelki tartást.” A laza lélek nem takar kényelmes viselkedést. Testünk beszédét folyamatos és harmonikus kommunikáció révén érthetjük meg. Szervezetünk jelzései, üzenetei; diszharmóniáink radarként segíthetnek, ha jól figyelünk, (s jó esetben környezetünk is), ha időben teszünk legalább kisebb lépéseket a lehetőségekhez alkalmazkodván önerőnk minőségének emeléséért, az élhetőbb életért. Így kínálkozhat a megoldás a belső béke megteremtésére. Személyiségünk valósággal újjászülethet odafigyelés, a tudatosság, a lelki tréning révén. Így elérhetünk abba a különb tudatállapotba, ahol más értelmet nyer az öröm és a boldogság. Aki nincs békében önmagával, az nehéz feszültségcsomaggal, kuszálódott lélek válaszokkal, - sokadszorra is - rossz döntésekkel, kontrollálatlan fizikai megnyilvánulásokkal görgeti perceit, éli túl napjait. Görcsös bizonyítási késztetésekkel kerülhet konfliktushelyzetekbe. A szeretetnyelv egyszerű hangtárával könnyedébben juthatunk el „lélektől lélekig”. Ha az érzelmek sodrá-

sában, az emberi kapcsolatok minden szintjén és kiterjedésében áthat bennünket a kölcsönös empátia, akkor tisztán, egyszerűen egymásra fi-

gyelünk. Mindenkire igaz Pál apostol a korinthusiaknak írott leveléből kölcsönzött gondolat: „szólhatok az emberek, vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.” Jézus a Hegyi beszédben csupa olyan dolog által definiálja a boldogságot, amit az átlagember boldogtalanságnak tart inkább. Vajon van-e olyan, aki tartósan boldog vagy csak

A GNH-közjó kerekasztal beszélgetésen 2016. január 29-én elhangzott előadás: Bozzai Lajos: Hass 7 mp alatt

boldogság-pillanataink vannak? - ez itt a „költői kérdés”, amire mai pszichológusi megközelítésben a válasz, íme: Áldás és adomány az élettől, ha át tudjuk gondolni, finom rezgéseiben is tudatosítani érzelmeinket. Őszintén ki is fejezzük azokat szükségleteivel, vágyaival együtt. Képessé válunk másokra ráhangolódni, olyan mértékben, amely nem tolakszik, nem akar új értékrendet teremteni; esetenként óvósegítőjévé válik. Nyitottá alakulásunk egyre inkább az önszeretet, önbecsülés és elfogadás létezését adja. Különbséget tehetünk régi gyökerű, erezetű – kondicionált- szükségleteink és jelenünk igényszintjében. Az elengedés és megbocsátás nemes érzelmei boldogság – érzettel ajándékoznak meg és ezt másoknak is átadhatjuk. Segítségünkkel ők is részesei lehetnek az örömteli, derűtartalmú időknek. Megtanulni, elfogadni és szeretni magunkat olyannak, amilyenek éppen vagyunk: ez jelentős feladat. De átérezni- tudni azt: lehetünk már emelkedettebb minőségben élők és ezt szétsugározhatjuk a magán- és közéletünkben. A megfelelések, elvárások bűvös járataiban újra meg újra eligazodási pontokat keresünk, próbálunk segíteni másoknak is, és nyitott emberként önvizsgálatban részesíteni magunkat, hogy új minőségű teret nyerjünk a „laza lelki tartás”-hoz. A legegyszerűbb, a legérthetőbb, leghumánusabb módokon engedhetjük el megfelelési kényszereinket, amelyek görcsbe rántották eddig idegszálainkat, sok esetben környezetünket. Elismerésigényünk lehetőségeinek cizellált szövetét úgy próbáljuk elbontani, hogy sem mi, sem mások ne sérüljenek a lehető legkisebb mértékben sem. A „laza lelki tartás”-t a megfelelések súlyos csomagjaiban is egyenletesebbé kell simítanunk. Szem előtt tartva eközben a szeretetnyelvet. És ha jó optikát használunk, ez az egyik boldogságforrásunk lehet.

Görög Mária újságíró, kommunikációs tanácsadó: Nyíltnak és bátornak kell lenni

Elfogadás és öröm a hétköznapokban - Az előadásodból melyik részt emelnéd ki, ami leginkább megadja a választ az elhíresült magyar viselkedésforma megváltoztatására, arra, hogy a panasz, a frusztrációnövelés helyett inkább a megoldásokra tett konkrét javaslatokkal és a jó szándékok észrevételével kezdjünk behatóbban foglalkozni? - Azt gondolom, hogy a leginkább a szemléletünket érdemes megváltoztatni. Az, hogy hogyan nézünk a világra, lehet egy beégett szokás, lehet mintakövetés és lehet önálló döntés is. Mit látunk meg először: a problémát vagy a lehetőséget. Persze ez elég sablonosnak hangzik, de számomra az egyik legjobb példa a Nemadomfel együttes töretlen sikere. Dely Géza, az együttes alapítója felhagyott a sajnálkozással, és olyan partnereket keresett, akik szerettek volna teljes életet élni, örülni a hétköznapoknak, amellett, hogy fogyatékkal élnek. Mert ezt elfogadták, mint alaphelyzetet, és ezt kezdték kiteljesíteni. Nem arra vàrtak, hogy segítsenek nekik, hanem megalkottàk a jelmondatukat: "senki sem túl szegény ahhoz, hogy segítsen", és ennek megfelelően cselekedtek. Meg álmodtàk és megszervezték a Jobb velünk a világ koncertsorozatot, és megtöltötték a sportcsarnokot. Ebből támogatták Böjte Csaba testvér gyermekotthonait. Vagyis teljesen a feje tetejére állítottàk a megszokott sémát, és ők voltak azok, akik másoknak segítettek. Ezt nevezem én szemléletváltásnak. Tehát nem fogadom el a megszokott megoldást, keresek egy jobbat. Ettől még senki nem gondolja, hogy fogyatékkal élni egyszerű dolog, ők sem. Csak máshova toljuk a korlátok és lehetőségek határait. Persze ennek a misztifikálása is szembeötlő. Engem mindig nagyon bosszant, mikor pl. azt hallom, hogy a vak ember mennyivel jobban lát, mert a belső látása kiélezett, és ez mekkora előny, közben tudom, hogy van, aki igen, és van aki nem. És persze nem látni nagyon rossz. - Hogyan tudnának a hazai civil szervezetek hatékonyabban működni, együttműködni?

- Először is visszautalnék az előző válaszra. Felejtsük el a régi megoldásokat. Persze nem azokról beszélek, melyek beváltak, és ma is működnek, hanem azokról, amelyek jól beváltak valamikor, de már nem alkalmasak a hatékony feladatmegoldàsra. A civilek már eleve szakítottak egy elter-

dig nem partner. Amíg a véleményemet nem vállalom, mert félek attól, hogy kiesek a pályázati pikszisből, addig nem tudok senkit tisztességesen képviselni, mert folyamatosan kompromisszumokat kötök magammal és másokkal. Szóval, ha valaki a társadalom kontrollja szeretne lenni,

jedt viselkedésformával, hogy "nincs közöm hozzá, nézzük, ki a felelős", hanem a kezükbe vették a helyzet megoldását. Vagyis önként felelősséget vállaltak a közös életünk egy szeletéért. Ha ehhez még azt is megtanuljuk, hogy együtt könnyebb, és a másikban ne a konkurenciát, hanem a partnert lássunk, akkor máris sokat léptünk előre. Ha még elkezdünk kérni is a másiktól, és ettől nem érezzük kevesebbnek magunkat, akkor még tovább jutottunk. - Hogyan látod kibeszélhetőnek a kerekasztal beszélgetések során felvetett egyéni és társadalmi problematikák - szűkös erőforrások, kirekesztettségből adódó igazságtalanságok, esélytelenségek, közös történelmi traumák - feldolgozását feszegető kérdéseket? - Beszélgetésekkel, sok-sok kommunikációval. Mégpedig nyílt kommunikációval. Amíg a másikra úgy tekintek, hogy elnyeri előlem a pályázatot, megszerzi a támogatást, ad-

annak nyílnak és bátornak kell lennie, ami azért valljuk be, rengeteg kényelmetlenséggel jár, szóval nem népszerű feladat, ráadásul rövidtávon gyakran nem is kifizetődő. Ennek ellenére csak abban látom a megoldást, ha hangot adunk a véleményünknek, és folyamatosan kutatjuk az alternatív lehetőségeket. - Véleményed szerint nagyon távoli idea, hogy a külföldi és hazai nagyvállalatoknál működő CSRmodell a hazai kis-közepes vállalatok körében is elterjedjen? - Hiszem, hogy nem. Szerintem a hangzatos szavak demisztifikálása, a lefordításuk egyszerű cselekedetekre sokat segíthet ebben. Persze ezt a gondolkodást és gyakorlatot lehetne támogatni gazdasági eszközökkel, adópolitikával, no meg azzal, hogy divatot csinálunk belőle. Az ösztönző eszközök mind fontosak, de talán az egymás iránti bizalom helyre állítása a legfontosabb. Ez pedig a személyes tapasztalatokon múlik.

Interjú Borbándi János pszichológussal

Megértés után megbocsájtás Megelőzi a beszélgetés

Egyre több, körben ülős diskurzust szerveznek lelki-érzelmi kérdésekre közösen elfogadható válaszokat és megoldásokat keresve szakértők, laikusok, érintettek és érdeklődők. Április 21-én ezek együttes ígérete vitt a Szabadság téren rendezett ’Az én Holokausztom a te Trianonod?’ címmel rendezett beszélgetésre, amelyet Rényi András, az Eleven Emlékmű civil csoport vezetője moderált. Borbándi János pszichológussal egyéni és csoport traumákról, elfoj tásokról, feldolgozásokról, a trauma tizáltság esetleges kisajátításáról beszélgettek egyéni, társadalmi és politikai megközelítésekben a közösség tagjai. A sok jó gondolat mellett nekem hiányzott a beszélgetésből a cím második felében megszólított fél fizikális jelenléte is. Annál is inkább, mert az ott is többször felmerülő kiegyezésekhez először a többszereplős kibeszélés, a sérelmek kulturált ütköztetése nélkülözhetetlen. A történelmi traumatizáltság témában jártas pszichoterapeutát a megoldásokat keresve kérdeztem. - Pszichológusként Ön hogy látja, aki traumatizált az lehet boldog? - Persze, ettől még lehetünk boldogok, mindenkit ér ilyen-olyan, kisebb-nagyobb trauma. Nem az a kérdés, hogy valaki traumatizált-e, hanem az, hogy mit tud kezdeni a saját

traumájával, fel tudja-e dolgozni, békében tud-e vele élni, és végül ki tud-e alakítani ezzel együtt valamiféle belső egyensúlyt, vagy sem. Az egyensúlyba kerülés persze nem azt jelenti, hogy úgy csinál, mintha nem lenne a probléma. A szembenézés, amin egy ember a feldolgozás során keresztülmegy, sokszor hosszú és fájdalmas folyamat, de ennek mentén kerülhet egyensúlyba önmagával és a környezetével. - Mi a véleménye a történelmi traumatizáltságról? - Rengeteg társadalmi trauma zajlott le ebben az országban. Gondoljunk bele, pusztán az elmúlt 100 évben milyen különböző társadalmi rétegek kerültek hosszabb-rövidebb időre hatalomra, és traumatizáltak más rétegeket így, vagy úgy ennek mentén. Nem egyszer fordult elő, hogy egy újabb fordulat nyomán azután a traumát okozókból lettek áldozatok és fordítva. Ezért

nem jó elgondolás kisajátítani a "traumatizáltságot" sem mint ország, sem mint csoport, sem mint egyén. Nagyon kevés olyan társadalmi csoport van, amelyik valamilyen módon ne lett volna elszenvedője, más időpillanatban pedig haszonélvezője különböző, nagy társadalmi változásoknak.

- Ez lehet ilyenkor valamiféle re vansvágy? - Biztos van benne az is, de itt leginkább a saját traumatizáltság feldolgozatlansága a fő ok. Véleményem szerint alapvetően nem bosszúvágyról van szó. Folytatás a 7. oldalon

JÓTÉK NYSÁG

BOLDOGSÁGKUTATÁSOK A VILÁGBÓL | INTERJÚK HAZAI MEGOLDÁSOKKAL

Interjú Borbándi János pszichológussal

Megértés után megbocsájtás Megelőzi a beszélgetés

Folytatás az előző oldalról A legnagyobb problémát az össztársadalmi traumatizáltság feldolgozatlanságában nem feltétlenül az egyén, és a család traumatizáltsága okozza, hanem sokkal inkább egy adott családban, közösségben a saját agresszió, vagy az agresszió emlékének megjelenése. Pszichológiai aspektusát nézve annak felismerése, hogy akit szeretünk, akitől származunk, az más emberek felé agresszor (is) volt. Ezzel a tapasztalattal sokkal nehezebb szembenézni. Az ebből fakadó fájdalmat legkönnyebb úgy elhárítani magunktól, ha devalváljuk más csoportok traumatizáltságát, elszenvedett sérelmeit, illetve letagadjuk, hogy a családunk elkövetője vagy haszonélvezője volt bizonyos történelmi eseményeknek vagy egyszerűen csak eltűrte azt, hogy másokat traumatizáltak. - Ezek titokként lappanganak egy családban? - Többnyire igen. Ugyanakkor nagyon gyakran az áldozatiság is titok, hiszen annyira megsemmisítő, annyira szégyenteli arról beszélni, ami megtörtént velük. Másod- harmadgenerációs holokauszt leszármazottak megdöbbenve szembesülnek a család származásával vagy holo kauszt érintettségével. Aztán a terápiában egyszer csak rádöbbennek, hogy mennyi olyan probléma-gyökér van az életükben, ami magyarázatot ad a különös viselkedésükre, és akkor rájönnek, hogy van „ez a titok”, amiről eddig nem, vagy csak érintőlegesen, bagatellizálva beszéltek. - Az Eleven Emlékmű rendezvényen elhangzott, hogy sokszor a túlélőknek lelkiismeret furdalása, bűntudata van... - Ez egy bonyolult mélylélektani kérdés, gyakori és tragikus tapasztalat, hogy a túlélők közül nagyon sokan súlyos depresszióval küzdöttek, jónéhányan közülük öngyilkosok lettek. Nem örömélményük volt, hanem iszonyatos bűntudatuk. Egyszerűen azért, mert nagyon nehéz azt átélni, hogy én élek a másik pedig meghalt. Egyrészt a túlélő saját magát vádolja, vajon megérdemelte-e hogy túlélte, sokszor gondol arra „mi van, ha engem vesznek ki a sorból, nem a mellettem állót”, másrészt meg az iszonyú megszégyenítettség érzése nem múlik el azzal, hogy megszabadult... - Kik döntenek a feldolgozás mellett, hogyan kerülnek terápiába? - A másod- harmadgenerációs leszármazottak, akik nagyon változatos, egészen más problémák jelentkezésével jönnek a pszichoterápiába, aztán a folyamatban gyakran előbukkan a múlt. - A Trianon-Holokauszt történelmi kérdésekben érintett csoportok ”egymásnak feszülését”, látszólagos kibékíthetetlenségét mi magyarázza Ön szerint? - Annak, hogy a Holokauszt és a Trianon hogyan került egymással szembe politikai-társadalmi szinten van egy hosszú történelmi folyamata. Véleményem szerint, jelen pillanatban gyakran ideológiailag szemben álló csoportok sajátítanak ki bizonyos össztársadalmi traumákat és nem beszélnek egymás traumáiról vagy devalválják egymás traumáit. Ebben az esetben elsősorban nem a trauma tartalmához való kapcsolódásról, hanem az egymással való küzdelemről, a traumát kisajátító csoportok szembenállásáról van főként szó. Ez egy mesterséges vitahelyzet, aminek van egy másik lényeges - egy kérdésben már érintett - vetülete, az pedig az agresszorsággal való szembenézés nehézsége. Véleményem szerint a Trianon egy igazi össznemzeti tragédia volt. Amikor az megtörtént, akkor nem volt ilyenfajta szembenállás, akkor abban nagyon egységes veszteségérzet volt, mindenki mély tragédiaként élte meg, erről sok dokumentum szól. Az, hogy jelen pillanatban miért nem tud ezzel mit kezdeni a magyar baloldal vagy a libe-

rális oldal ez egy jó kérdés. Egyrészt talán magyarázat rá, hogy a jobboldal ezt valamilyen módon kisajátította és úgy tesz, mintha ennek a veszteségnek más nem lenne részese, holott ez a valóságban egyáltalán nem így van. Másrészt pedig a baloldal sem tud mit kezdeni a saját közelmúltjával, szocializmusban betöltött szerepével, azzal például, ahogyan a rendszerváltást megelőző 40 évben gondolkodott a hatalom Trianonról. Véleményem szerint ott is van némi szembenézés-hiányosság, amire eddig nem tudott választ adni a magyar baloldali gondolkodás. - Olyan jó lenne társadalmi összhangot teremteni vagy legalább a haladás irányait meghatározni... - Igen, jó lenne... De egyrészt valóban rettenetes szakadások vannak a társadalomban, másrészt a párbeszédet véleményem szerint nem azzal az elvárással kell kezdeni, hogy a másik embernek "szóba kell állnia" velem, hanem érdemes azt megvizsgálni, hogy én mit teszek azért, hogy adott esetben nehéz legyen velem szóba állni. Némi önvizsgálatra lenne szükség a párbeszédben résztvevőktől. Az a személyes véleményem, ha párbeszédet akarok kezdeni valakivel, akkor érdemes azon elgondolkodni, hogy amit teszek, az a másik számára mit fejez ki. Egy kommunikációban általában szubjektív üzenetek vannak, tehát az, amit én mondok, nem biztos, hogy a másik ember számára ugyanazt jelenti, mint amit én kifejezni szándékozom. Hogyha pl. én vagyok a hatalom és valakikkel szóba szeretnék állni úgy, hogy előtte egy elég markáns üzenetet fogalmazok meg (a Szabadság téren felállított sokat vitatott emlékmű - a szerk.), akkor érdemes azon elgondolni, hogy a másik számára ez mit fog jelenteni. Ha a másik számára ez valami elfogadhatatlan tartalom, akkor nehezen fogják hiteles gesztusként elfogadni a párbeszéd kezdeményezését, függetlenül a jószándék feltételezésétől. - A megbocsájtani tudás fontos kérdés, amikor a köztudottan meglévő traumák után szóba állunk egymással... Kinek kell megbocsájtani és hogyan kellene kezdeni? - Nem lehet "csak úgy" megbo csájtani... Először beszélgetni kell és megérteni a másikat. Ennek elősegítésére néhány kollégámmal öt éve szervezünk pszichoterápiás módszeren alapuló „civil csoport hétvégét”, aminek az a célja, hogy szóba tudjanak állni emberek egymással, akár történelmi traumák szintjén, akár azon a szinten, hogy reflektálni tudjanak arra, hogy egy csoportban hogyan működnek, hogyan tudnak más csoportokkal szóba állni. Meg kell tapasztalni, hogy amit személyes beszélgetésben, vagy kisebb-nagyobb körben másnak mondok az a másik, mások számára mit jelent, én hogy tudom az üzenetet helyesen közölni. Az elsődleges célja ezeknek a hétvégéknek, hogy a társadalmi és csoportos önreflexivitásra való képességünk fejlődjön. Ebben az első lépés az, hogy az ember reflektálni tudjon a saját működésére. Azt hiszem, ebben az országban a legtöbb embernek van valamiféle kapcsolódása a történelmi traumákhoz. A "civil csoport hétvége" csoportjaiban létrejön egy olyan élmény, ami által az egyik ember megérti, illetve átéli a másik ember traumájának, fájdalmának a lényegét. Azon a ponton el tudja fogadni nemcsak ésszel, hanem szívvel is. Érzi... és ez a megbocsájtások valós alapja. A Civil Csoport Hétvége évente megrendezésre kerülő három napos program, amelynek célja a társadalmi párbeszéd képességének és a résztvevők társas önismeretének fejlesztése. Részletes információk: civilcsoporthetvege.com www.facebook.com/ CivilCsoportHetveg

Dr. Kollár Csaba coach, szervezetfejlesztő: Az összjátékon van a hangsúly

Információbiztonság és jótékonyság Szeretetnyelveken át a nemzeti összboldogságig

- Mi a szervezetfejlesztői definíciója a boldogságnak, szeretetnek és az alázatnak? - A definíció meghatározása helyett szerencsésebbnek gondolom, ha a menedzsmentben megfigyelhető paradigmaváltásról beszélünk. Annak idején az erőből történő irányításon, a (konkurencia)harcon, a versenytársak – értve ezalatt a HRes és a marketinges aspektust is – totális megsemmisítésén, az egyeduralkodó helyzet elérésén, az egoista önmegvalósításon volt a hangsúly. A vállalati értekezletek, a vezetői előadások, a marketingstratégia, ös�szességében a vállalati filozófia rendszerint e fogalmak és gondolatok köré épült, s sajnos az egyetemi menedzsment és marketing oktatásában is ezek voltak a kiemelt témák. Az utóbbi időkben azonban a helyzet egyre inkább kezd megváltozni. Magyarországon a spirituális menedzsmenttel még csak most ismerkednek a vezetők. Ez nem valami rózsaszín ködbe burkolt angyallátást jelent – amire egyébként a maradi vezetők/oktatók helytelenül gondolnak – hanem azt, hogy a vállalat valamennyi érintettjére szeretettel tekintünk, munkáját értékesnek tartjuk, s tiszteljük benne az embert. Az erőből működő vállalatoknál sokkal nagyobb arányban betegednek meg a munkavállalók, nagyobb a fluktuáció (ami így kihat a termelékenységre és a nyereségre), mint ott, ahol a vezetők lágyabb módszerekkel, az emberi erőforrást értéknek tekintve a nemzetközi szóhasználattal élve nem boss-ként, hanem leaderként tevékenykednek. A leader tudja, hogy ha a vállalat, s azon belül az általa vezetett csoport tagjainak jó a közérzete, boldognak és elégedettnek érzik magukat, akkor boldogságuk révén a vállalat hosszabb távon sikeres és eredményesebb lehet. A dolgozók boldogsága pedig nem csak a munkahelyeken, hanem környezetükben is pozitív változásokat indíthat el, ami összességében egy boldogabb és elégedettebb Magyarországot is jelenthet az itt élőknek. - Ezek közül a civil szervezetek melyiket alkalmazzák inkább munkájuk során - értem itt, ha partnereikkel vagy a klienseikkel kommunikálnak? - Nemrég olvastam egy Fülöp Attila helyettes államtitkárral készült interjút, amiben ő a civil szervezeteket önkéntes polgári kezdeményezésekként említi, ami számomra is szimpatikusabb kifejezés. Amikor a polgárok önkéntes formában egy jó cél mellett teszik le a voksukat, akkor magától értetődik, hogy szeretnék, ha kezdeményezésükhöz minél többen és minél több területről csatlakoznának. Jó célt természetesen

egy ember is el tud érni, de ahogy a fociban is az összjátékon van a hangsúly, mely az egyénekből közösséget, csapatot formál, úgy a cél megvalósítása is sokkal eredményesebb és hatékonyabb lehet akkor, ha egy közösség dolgozik rajta. A közösségben akkor lehet boldog az egyén, ha egyfelől tudja, hogy szükség van rá, másfelől, ha megtalálja a helyét a megvalósítási folyamatban. Magától értetődik, hogy egy csoporton belül is vannak kisebb-nagyobb súrlódások, de ha a tagok szeretettel, elfogadással, alázattal viszonyulnak egymáshoz, akkor ezek a súrlódások nem eszkalálódnak, hanem egy egyszerű bocsánatkérés és annak elfogadása révén megoldódnak. Számomra az egyik legnagyobb csoda az, amikor a különálló emberekből

az idők folyamán egymásnak és a leadernek köszönhetően csapat formálódik. A jó csapat ugyanis sokkal többre képes, mint az egyes egyének teljesítményének az összege. A csapattagok és környezetük harmonikusabbá tételében pedig többek között a szeretetnyelvek segíthetnek. - A szeretetnyelvek megismerése és használata nem túl manipulatív eszköz? - A kommunikációs technikák ismerete és használata egyaránt lehet fegyver és egy hosszú távú eredményes kapcsolat alapozója és fenntartója. Az előbbinél a cél esetleges: pillanatnyi előnyhöz jutni a partnerrel folytatott beszélgetés során, kihasználni a gyenge pontjait, a hiszékenységét, az önzetlen segíteni akarását, ahogy azt egyre gyakrabban teszik a pszichológiai manipulátorok. Ha a partner erre rájön, s kellően gyakorlott a kommunikációban, akkor szintén hasonló eszközöket kezd el használni. A kapcsolatuk ugyan fennmarad, de a folyamatos harc, átverés révén nem nevezhető eredményesnek. Az eredményes kapcsolatok alapja az őszinteség, a megosztott adatok, információk és tudás hitelessége. Ezt hívhatom tisztességnek és korrektségnek is. A szeretetnyelvek alkalmazása révén egyfelől örömet tudunk szerezni part-

nerünknek, másfelől jobban tudjuk alapozni kapcsolatunkat. Ha a szeretetnyelvek használatának ez a célja, akkor semmiképpen sem nevezném manipulatív eszköznek, ellenkezőleg a kapcsolat-elmélyítés pozitív eszközének. - Van jó példád, hogy a sajátos magyar panaszkultúra megváltozzon? - Sajnos a magyar emberre különösen igaz, hogy ha bármi jó is történik vele, azonnal annak árnyoldalával kezd el foglalkozni, megfosztva magát az önfeledt boldogság és öröm érzésétől. Néhány valóban tragikus eseményen (pl. szeretett társunk elvesztése) kívül életünk folyásában hozzáállásunk határozza meg, hogy az adott történést hogyan ítéljük meg, illetve, hogy a rossznak tűnő eseménynek képesek vagyunk-e meglátni a jó oldalát. Egy elutasított pályázat után az önkéntes polgári csoport két dolgot tehet: (1) vagy egymást és a körülményeket hibáztatva azt a végkövetkeztetés fogalmazza meg, hogy soha többé nem pályázik, vagy (2) átgondolja, hogy mit rontott el a pályázatban, szükség esetén külső, felkészült szakértőt, tanácsadót is segítségül hív annak érdekében, hogy a következő pályázatot sokkal profibb módon tudja beadni. Sok civil szervezet panaszkodik, hogy nincs pénze, szakembere, stb. Bár egyszerűnek hat, mégis érdemes elgondolkodnia az ilyen szervezeteknek azon, amit Nick Vujicic mondott: hálásnak kell Főnök (boss)

Vezető (leader)

Az alkalmazottakat irányítja

Az alkalmazottakat tanítja

Függelmi viszonyokban gondolkodik

Jóakaratban és jóindulatban gondolkodik

Félelmet generál

Lelkesíti az alkalmazottakat

Azt mondja, hogy „csináld”

Azt mondja, hogy „csináljuk együtt”

Azt mondja, hogy „én”

Azt mondja, hogy „mi”

Tudja, hogy mit kell csinálni

Megmutatja, hogy mit kell csinálni

Másokat hibáztat a problémákért

Megoldásokat keres a problémára

(Ki)használja az alkalmazottakat

Fejleszti és inspirálja az alkalmazottakat

A sikert sajátjának vallja

Dicséri és támogatja az alkalmazottakat

Utasít, parancsol

Kér

lenni azért, amink van. Szűkös erőforrások ésszerű felhasználása révén is el tudjuk érni a céljainkat egyénként és szervezetként, míg bármen�nyi erőforrás is áll rendelkezésre, ha az egyén, vagy a csoport lusta, egymást nem segíti, nem tiszteli, és nem fogadja el a másikat. - A civilek hogyan tudnának hatékonyabban működni és együttműködni? - Fentebbi válaszomat annyival szeretném még kiegészíteni, hogy természetes dolog, hogy egy polgá-

Batári Gábor teológus, író: Világmindenségnyi különbség megalázottnak vagy alázatosnak lenni

A káprázat csapdája

- Mi a boldogság és mi az alázat teológusi szemmel? - Az úgymond világi filozófiák általában úgy vélik, hogy a boldogság az élet értelmének általában illetve a személyes életfeladat megtalálása, aki Krisztussal mint szemelyes megváltójával találkozik, azaz igent mond a Szentháromság Isten üdvözítő ingyen kegyelmére s napi bizalmi kapcsolatban áll vele, a fent említett mindkét dolgot megtalálta, de a boldogság, mint tartós érzet, állandó állapot a következő eonban, egy másik

időben, másik térben, egyszóval másik dimenzióban valósul meg. A szelídség ereje, semmiképp sem meghunyászkodás, félénkség, álszerénység, ha valaki tisztában van Istennel való helyzetével, hogy hozzá képest még porszem sem, hogy minden képességét a Szentháromság Istentől kapta, ha dicsekszik az Úrral dicsekszik, azaz arra büszke, hogy az Úrtól vette ezeket a talentumokat s ha első akarna lenni, legyen mindenki szolgája, mert aki felmagasztalja magát megaláztatik, mert világmin-

ri kezdeményezésnek más a fókusza, mint egy felelős vállalati vezetőé. Akkor beszélhetünk hatékony és hosszú távú együttműködésről, ha a polgári kezdeményezés képes megérteni a vezető értékeit és viszont. A bizalomra és őszinteségre épülő beszélgetések képesek közelebb hozni az álláspontokat, s ha ezek között megfelelően nagy az átfedés, akkor az ötlet úgy valósul meg, hogy mind a civilek, mind a vállalat sikeresnek érzi a programot, s szinte magától értetődőnek tekinti, hogy – egymást már megismerve – újabb programokon dolgozzanak együtt a jövőben is. Ahogy a klasszikus marketinges mondás tartja: sokkal kisebb erőfeszítésbe kerül egy jó ügyfél megtartása, mint folyamatosan újabb és újabb ügyfelek felkutatása. Az idő ugyanis meglátásom szerint gyakran még a pénznél is szűkebb, korlátosabb erőforrás. - A nagyvállalatoknál működő CSR modell átvehető a hazai kis- és középvállalkozások számára? - A rövid válaszom, hogy igen, átvehető. Számos jó gyakorlattal lehet találkozni Magyarországon és külföldön egyaránt, melyeket a nagyvállalati honlapokon, sajtóközlemények és -tájékoztatók, illetve az ezekből készített cikkek, riportok révén bármelyik kis- és középvállalkozás vezetője/döntéshozója megismerhet. A vállalat méretétől gyakorlatilag független az, hogy elköteleződik-e bizonyos értékek mellett, vagy csak a profitra fókuszál. Ha elköteleződik, akkor a kérdés az, hogy milyen módon kerül kapcsolatba a hasonló ügyek mellett elkötelezett polgári kezdeményezésekkel. Egy nagyvállalat méretéből adódóan is rendszerint sokkal nagyobb összegeket áldozhat a CSR-re, ami vonzóvá teheti a civilek körében – kvázi versenyeznek a kegyeiért. Egy kis- és középvállalkozás szűkösebb forrásokkal rendelkezik, s talán pont emiatt választja ki tudatosabban, vagy az is előfordulhat, hogy saját maga ke-

denségnyi különbség megalázottnak vagy alázatosnak lenni. - Mitől legyint, a ma embere az apró örömökre, azaz észre sem veszi? - Mert a média, a reklámok azt sugalják a régit dobd el s újat, még

resi meg civil partnerét. A kiválasztás/megkeresés során a civil szervezet digitális lábnyoma, hitelessége, igazolható eredményei, stb. szerepelnek a szempontok között, hiszen a vállalati filozófia arra neveli a vezetőket, hogy minden lehetséges módszerrel csökkentsék a bizonytalanságot, s a vállalat minden területén törekedjenek a biztonságra. A megbízható információk pedig az adatok korában kiemelt jelentőséggel bírnak vállalatmérettől függetlenül.

korszerűbbet vásárolj, mert meg érdemled, így a modern ember örök elégedetlenségre van kárhoztatva, ez meg ellentétben áll az apró dolgoknak való örömmel. Divat a tudásalapú "mindent el akarok érni" az életben hozzáállás, de ez vajmi mes�sze van az örömtől. Mintha mindig mindenki másnak - szomszédnak, munkatársnak, diáktársnak, rokonnak - akarna megfelelni... EZ PEDIG A KÁPRÁZAT csapdája, a mókuskerék szindróma végül megfelelési kényszerhez, időcsapdához, boldogtalansághoz vezet. Ez a mindent el akarok érni, tudás alapú attitűd nagyon hasonló ahhoz, amit az előző kérdésben kifejtettem, csak értelmi, szellemi kivitelben. Az öröm, a szerzés folyamatának az öröme lehetne, de ahogy írod, ez csak ál-öröm, a káprázat kelepcéje. Folytatás a 8. oldalon

JÓTÉK NYSÁG

BOLDOGSÁGKUTATÁSOK A VILÁGBÓL | INTERJÚK HAZAI MEGOLDÁSOKKAL

Batári Gábor teológus, író: Világmindenségnyi különbség megalázottnak vagy alázatosnak lenni

A káprázat csapdája Folytatás az előző oldalról - Kik lehetnének a ferencpápás farmeres szentek, vagy a karinthys laza lelki tartást viselők, akik lámpásai lehetnének a jézusi szemléletnek: kik tudják terjeszteni azt, hogy nagyobb érzelmi intelligenciával a másik emberre odafigyelve, együttérezve éjük meg a napjainkat? - Mindenki, aki elfogadta a Golgota kegyelmét és ez iránti hálából, nem érdemek begyűjtéséért megindul a megszentelődés útján, azaz az Isten iránti szeretetét, itt a földön a felebarátok iránti tevékeny szeretetben mutatja ki. - A Gulágon lehetett napi örömöket gyűjteni, akkor és ott a rosszban fellelhető örömre fókuszálás volt a cél, és sikerült is a túléléshez mozgósítaniuk a szerotonint, elvon-

ták a figyelmet a kínoktól, a szenvedésektől és a panaszkodástól. Ma itt és most is lehetséges valami hasonló versenyt meghirdetni apró napi örömök gyűjtesere? - Az embereket nézve ez lehetetlen, de Istennek, -Istenre támaszkodva minden lehetséges. - És végül mi lehet egy teológus definíciója a közjóra? A jézusi etika nem utilitárius, szegények mindig vannak, ez a János-i evangéliumon belűli krisztusi kijelentés mintegy azt fejezi ki, nem az a cél, hogy a szegénységet felszámoljuk, hanem a szegények próbakőként adatnak, hogy keresztyén mivoltunkat a rajtuk segítés által tudjuk reprezentálni, mert így vonzhatjuk Jézushoz az embereket, az élet, a megélés prédikációjával s akik igazán Jézusban vannak, ha jótékonyságra szorulók is maguk is jótevőkké lesznek.

Ungvölgyi János templomos lovag: A változást magunkon kell kezdeni

A közöset kell mindig keresni - Az előadásodból melyik részt emelnéd ki, ami leginkább megadja a választ arra, hogy a panasz, a frusztrációnövelés helyett a megoldásokra tett konkrét javaslatokkal kezdjünk behatóbban foglalkozni? - Előadásomból a saját példám jut eszembe. Ha mindig negatívan szemléltem volna az életem, akkor csak állandóan sírnék és sajnáltatnám magam. Ehelyett örök optimizmusomnak köszönhetően lépésről lépésre mindig kicsit előrébb jutottam. Persze ebből nem hagyhatom ki Istent, aki tereli életem. - Hogyan tudnának a hazai civil szervezetek hatékonyabban működni, együttműködni? - Először is le kell vetkőzni minden előítéletet a másikkal szemben: mint pl. ebből mi haszna származik a másiknak? Meg kell találni a közös pontokat és problémákat a helyzet kezelésére. Ezt követően a közös gondolkodás jegyében, összefogva pályázzanak és szervezzenek programokat együtt. - Hogyan látod kibeszélhetőnek a

Bátori Zsuzsanna testtudat-szakértő, Alexander-technika Tanárok Egyesülete: jó közérzet, aktívabb cselekvés

A változást kezdjük magunkon

Ragaszkodunk a megszokásainkhoz, még akkor is, ha tudjuk, azok nem mindig jók, és próbáljuk elutasítani az új dolgokat még akkor is, ha azok pozitívak. Mivel tudatos testhasználat tanításával foglalkozom, tapasztalatból tudom, milyen nehéz elfogadni a legapróbb változásokat is. Pedig előremenni, építeni, új dolgot létrehozni csak szemléletváltással lehet. Az én egyesületem, amelyet Alexander-technika tanárok hoztak létre, az Alexander módszerben rejlő prevenciós és rehabilitációs lehetőségek kiaknázására törekszik, ezzel is segítve a változásra, változtatásra törekvést. Az Alexander-technika az egészséget holisztikusan közelíti meg, a fizikai, mentális, emocionális, szociális, lelki és társadalmi egészség kölcsönhatását hangsúlyozza. Holisztikus, mert az embert a maga teljességében: testi, lelki, szellemi egységében vizsgálja. Ennek szellemében az Alexander-technikát az ember mentális és fizikai állapotának fejlesztésére alkalmazható pszicho-fizikai módszernek tekintjük. Az Alexander-technika tanulás révén lehetőséget ad a testi és pszichés történések tudatos kontrolljára, ill. a tudatos testhasználat fejlesztésével segíti a szükségtelen stressz és fájdalmak megelőzését, enyhítését. Többszörös a haszon, egyfelől a fizikai testhasználatot javítva változnak – pozitív irányban! – a lelki folyamatok, ami mindenképpen – ismételten pozitív irányban! – javítja a szellemi teljesítőképességet. Leegyszerűsítve: a helyesen működő testhasználat, jó testtartás megelőzi vagy megszünteti a fájdalmakat, ami javítja a közérzetet. A jó közérzet pedig aktívabb cselekvésre ösztönöz akár fizikai, akár szellemi síkon. Gondoljuk csak el, ha az aktív dolgozók akár csak néhány százalékkal tudnának magukon ezen a módon változtatni, össztársadalmi szinten milyen teljesítménynövekedést tudnának elérni – és mellette hány százalékkal tudnák csökkenteni a betegállományt, vagy az egészségügyi ellátás finanszírozását. Utópia? Most még lehet, hogy az – de miért ne merjünk nagyot álmodni? Miért ne gondoljuk azt, hogy a nemzeti összboldogság innen is megközelíthető, javítható? Nagyon tanulságosnak tartottam a kerekasztal megbeszéléseken a helyzetgyakorlatokat, ami rávilágított arra, miként látjuk, láthatjuk magunkat kívülről. Ugyanis nem túl sokat foglalkozunk azzal a ténnyel, hogy testhasználatunk milyen sokat, gyakran túl sokat is elárul nemcsak magunkról, de a témához és a partnerekhez való hozzáállásunkról is. Fontos

elgondolkodni azon, hogy egy megbeszélésen, tárgyalás során figyelni kell a testtartásunkra, testhasználatunkra is, hiszen a nonverbális kommunikációval sokkal több információt szolgáltatunk a partnerünknek, mint magával a beszéddel. Eleve kudarcra van ítélve az a tárgyalás, amikor a civil szervezet képviselője olyan gondolattal, érzéssel lép be a szobába, hogy „bocsánat-hogy-élek, vagy ennek ellenkezője, „én-vagyok-a-jani

te- meg-egy- kis- akárki-vagy… Természetesen a dolgok nem ennyire feketék, fehérek, számtalan árnyalat létezik, de érdemes ezekre odafigyelni. Többen felvetették, hogy ezek szerint szerepet kell játszani, vagy mindenkinek egyformának kell lenni? NEM! Akkor tudunk sikert elérni, ha harmóniában vagyunk magunkkal, ha szavaink és testbeszédünk ugyanazt mondják. És ebben sokat segít az Alexander módszer, hiszen a tudatos kontroll lehetőséget ad arra, hogy folyamatosan monitorozzuk magunkat, akár tárgyalás közben is. És megtanulható, hogyan kell ülni, állni, járni, hajolni…. Ki is próbáltuk néhány percben, a fáradt résztvevőkből egyenes háttal ülő mosolygós hallgatók váltak – titkon remélem, hogy erről képek is készültek, bizonyítandó, mennyire egyszerű a változás, és mennyire látványos lehet! Fontosnak tartom azt is, hogy tanuljuk meg egymást elfogadni olyannak, amilyen (a kedvünkért senki nem fog megváltozni). És alkalmazkodjunk ehhez. Itt nincs szó önfeladásról, hanem sokkal inkább empátiáról, kompromisszum készségről, egyfajta szeretetről, amivel a másik számára jót akarok tenni, adni, megfogalmazni. Igen, azt hiszem, a szeretet kulcsszó ebben a megoldáskeresésben. A legfontosabbnak azt tartom, hogy egy civil szervezet mindenkép-

pen adni akarjon a közösségnek. Tevékenysége által mindenképpen gazdagabb, szebb legyen a világ, legyen állatvédő, fogyatékkal élőket támogató, vagy éppen vállalkozást segítő szervezet. Legyen érték teremtő oly módon, hogy tagjai összehangolt munkája, tevékenysége révén valami egészen jó dolog jöjjön létre, olyan minőségben, amire egyénenként nem lennének képesek. Az Ale xander-technika Tanárok Egyesületében, ahol én is tevékenykedem, közös erőfeszítésekkel igyekszünk széles körben elterjeszteni a módszert, mert meggyőződésünk, hogy a prevencióban, egészségmegőrzésben vagy a rehabilitációban jelentős eredmények érhetők el általa. Ennek érdekében előadásokat szervezünk, bemutatókat tartunk, anyagokat készítünk akár a prevenciós lehetőségek bemutatására, akár a probléma megoldás vagy a rehabilitáció érdekében. Tekinthető egyfajta missziónak is egy zseniális, mindenkinek (valóban MINDENKINEK) pozitív változást hozó módszer elterjesztésére. Örömmel teszünk eleget felkérésnek előadásokra, bemutatókra. Az egyéni és társadalmi problémák, közös történelmi traumák feldolgozását feszegető kérdésekre egyelőre nem látok megnyugtató lehetőséget. Olyan sok indulat feszül a térben és olyan kevés az egymás megértésére irányuló törekvés, hogy ebben a kérdésben még igen sok a tennivaló. Az erőteljes érzelmi töltés nem tűr meg ész-érveket, a neveltetésből származó attitűd nem, vagy nehezen írható felül. Talán nem is kellene. A legfontosabb, hogy a sokszínűség mellett legyen az alap-kérdésekben konszenzus, legyen békesség köztünk és szeretet. Annak, hogy a nagyvállalatoknál bevált CSR-modell itthon kis-közepes vállalkozásoknál elterjedjen nagyon örülnék. Mi is azt tervezzük, hogy az egyesületünk szolgáltatásait – egészségmegőrzés, testhasználat javítása, testbeszéd - cégek, vállalatok vagy más állami megrendelők megveszik. Az őszi Jótékonyságszigetre már ezzel a „piaci elvárásoknak” megfelelő, „termékesített” szolgáltatási csomagunkkal készülünk. Ebben a munkában tükröződik személyes hitvallásom is, segíteni másoknak, hogy jobb közérzettel örömtelibb életet élhessenek. Tudom, hogy ez nagyon kevés, csepp a tengerben, de ezek a kerekasztal megbeszélések rádöbbentettek arra, hogyha sokan állunk egy jó cél mögé, hittel és szeretettel, a sok csepp hamarosan tengerré válik...

kerekasztal beszélgetések során felvetett egyéni és társadalmi problematikák - szűkös erőforrások, kirekesztettségből adódó igazságtalanságok, esélytelenségek, közös történelmi traumák - feldolgozását feszegető kérdéseket? - A változást mindig magamon kell kezdeni. Mindent meg kell tennem, ami tőlem telik. Azt követően rendelek hozzá anyagi és erkölcsi támogatókat és segítőket. Nem tudom elfogadni a panaszkultúra rám zúduló sokaságát. Mitől szűkös erőforrás? Mitől kirekesztő? Mitől igazságtalan, TŐLEM. Ezt el kell magyarázni és ki kell mondani önmagammal szemben. Ha meg nem sikerül, tovább kell lépni, nem kell tipródni és megállni. Majd legközelebb sikerül. Ennyi. - Véleményed szerint nagyon távoli idea, hogy a külföldi és hazai nagyvállalatoknál működő CSRmodell a hazai kis-közepes vállalatok körében is elterjedjen? - Nagyon örülök ennek a kérdésnek. Szerintem a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) még mindig gyerekcipőben jár Magyarországon. Vidéken élek, vidéki székhelyű civil szervezet vagyunk. Környezetemben nem tudok ilyen céget mondani,

és arra sem látok esélyt, hogy ez kis és középvállalkozásoknál elterjedjen. Aki pedig ad némi támogatást, kizárólag ismeretségi és megbízásos alapon teszi. Jó lenne, ha ösztönözve lenné-

nek, és nagyobb elismerést kaphatnának a cégek, amelyek segíteni szeretnének. - Mi kellhet hozzá? - Fontos, hogy a civilnek megbízható és áttekinthető gazdálkodása legyen. Legyen hiteles. Meg kell nézni azt is, hogy neki ebből mi haszna származik. Meg kell nézni annak a mód-

ját, hogy az adott civil szervezet miben tudja ezt visszasegíteni: reklám, promóció stb. Jónak tartanám, ha állami eszközzel pl. adókedvezménnyel is segítenék azokat a vállalkozásokat, amelyek hazai civileken keresztül támogatnak esélyteremtéseket, megoldásra váró társadalmi ügyeket. Az lenne a legjobb megoldás, ha az állam segíteni szeretne, akkor nagyon lényegesnek tartanám, hogy a civilek a marketing fejlesztésébe invesztáljanak, hiszen erre elkölthető forrásuk a civileknek egyelőre nincs. Ahhoz, hogy a szó legnemesebb értelmében társadalmi vállalkozóvá váljanak, és a termékeik jól eladhatók legyenek fontos a fejlesztés. És kellene egy olyan sorozat, ahol kölcsönös bemutatkozási lehetőség nyílik arra, hogy a multi, kis és középvállalkozás megismerhesse a potenciális civil szervezeteket. Erre akár állami forrást biztosítva kellene lehetőséget teremteni minden évben egy alkalommal.

A GNH-közjó kerekasztal beszélgetésen 2016. január 29-én elhangzott előadás: Ungvölgyi János: Közjó civil szervezeti szemmel és templomos lovagként

Mozga Márta Anna, ClubNetCet Egyesület elnöke: Éljünk a lehetőségekkel

Majd mi megmutatjuk! A kkv-k a civilekkel együtt sokra vihetik

- Az előadásokból melyik részt emelnéd ki, ami leginkább megadja a választ arra, hogy a panasz helyett a megoldásokra kezdjünk foglalkozni? - Kiemelném Bozzai Lajos NLP tréner -, egyben a Vasvári Tűzoltó Egyesület vezetője – előadását, miszerint a negatív, rosszemlékű lenyomataink agyunk „értelmes” tevékenységével korrigálhatók, akár pozitívvá alakíthatók, és ez az „aprócska” változás a gondolatainkban már pozitív irányba befolyásolhatja cselekvésünket, kommunikációnkat. A kérdésről egyébként két mondás jut rögtön eszembe: „Minden rosszban van valami jó” és „Minden ember szeméből a Mindenség néz rám” (Biegelbauer Pál). Persze azért jól esik olykor egy picit panaszkodni is… évente egyszer – szerintem. A kollektív panaszkodás pozitív oldala pedig a közösségépítés, amelyből elindítható bármely pozitív folyamat, feltéve, ha eredendően volt az egészben egy megoldás irányába ható felhajtó erő. Egyesületünk minden évben rajzversenyt hirdet. Témái pozitív üzenetek. A rajzokat vándorkiállításra vis�szük. Ebből két rendhagyó kiállítást említek: plakátemberként sétálva a Nagykörúton hordtuk magunkon a képeket, s a járókelők meg-megálltak érdeklődve a színes gyermekrajzok előtt; a másik esetben a Király utcai üzletek kirakataiban csodálkoztak rá a Királyutca-Designutca Klaszter jóvoltából. - Hogyan tudnának a hazai civil szervezetek hatékonyabban működni, együttműködni? - Ha röviden szeretnék válaszolni, akkor csak Petőfi Sándort idézném: Sors, nyiss nekem tért... A 2000es években – a ClubNetCet első évtizedében – érzékelhető volt a civil szervezetek együttműködési vágya. Közös programokban vettek részt, erősítették egymást céljaik megvalósításában. Az önkormányzatok is igyekeztek ebből kivenni a részüket. Teret adtak és támogatták a civil műhelyek és kerekasztalok létrejöttét, közösen eltervezett tevékenységekre írtak ki pályázatokat, amelyet aztán közösen megvalósítottunk. Nagyszabású közös civil „majálisaink” voltak. De nemcsak a helyi szervezeteknek volt lehetőségük egymással találkozni és együttműködéseket kialakítani. Egye-

sületünk számára kiemelt jelentőségű és élményekben gazdag emlékként élnek olyan országos programok, mint a Civiliáda, Civilek Napja, Önkéntesek Napja, Suliexpo. Ha magunk éppen nem állítottunk standot, elmentünk, ismerkedtünk, beszélgettünk. Nyitottak voltunk egymásra és kerestük, KERESTÜK az egymás működését hatékonyabbá tevő együttműködési lehetőségeket. Azt néztük, mit tudunk hozzátenni a másikhoz. Szép példa a civil szervezetek együttműködésére a ZÖLD szerve zetek nem jogi személyként való

- Miben látod a kerekasztal beszélgetések során felvetett szűkös erőforrások, kirekesztettségből adódó igazságtalanságok megoldását, esélytelenségek kiegyenlítődését? - 1. Civilek egymás közt, tréningszerűen. 2. Nem egymás közt, többoldalú nézőponttal dolgozó műhelymunkában. - Véleményed szerint nagyon távoli idea, hogy a külföldi és hazai nagyvállalatoknál működő CSRmodell a hazai kis-közepes vállalatok körében is elterjedjen? - A felsőoktatásban már jelen van

egyesülése. Élő szervezeti formát hoztak létre, közös célt fogalmaztak meg, megalkották a szervezeti működési szabályzatukat. Idén lesz 26. éve, hogy találkoznak egymással, ekkor tartják éves közgyűlésüket, kiállítást rendeznek, kulturális és ismeretterjesztő előadásokat hallgatnak, zenélnek és táncolnak. Volt alkalmunk részt venni egy ilyen nagyszerű befogadó közösségi rendezvényen. Szintén példaértékű a Kőrös-szögi Kistérségi Civil Találkozó, amely 14 éve hagyományosan minden nyáron megrendezésre kerül. (A ClubNetCet székhelye Szarvason van, így mi is aktívan a rendezvény részese vagyunk.) Az utóbbi évek „slágere” számunkra a fenti példákból számos vonást, értéket megvalósító Jótékonyságsziget és kapcsolódó rendezvényei, valamint a Jótékonyság újság. A hatékonyabb működés érdekében véleményem szerint először is legyen vágyunk hatékonyabban működni. Legyünk nyitottak, figyeljünk, tanuljunk. Éljünk a lehetőségekkel! Szeressünk és sokasodjunk (tagokkal, önkéntesekkel, partnerekkel, támogatókkal), és fiatalodjunk – hogy mindehhez legyen elegendő erőforrásunk.

ez a tudományág. A hazai szakközépiskolákban még gyermekcipőben jár a társadalmi felelősségvállalás kérdése. A legtöbb kisvállalkozás nem rendelkezik megfelelő képzettségű, mentalitású humánerőforrással. A vállalkozóvá válás folyamatába beépítve kialakulhat a vállalkozói szektorban a szakértelem. A már meglévő kis- és középvállalkozásokat segítendő ezen az úton pl. a részükre szóló szakmai folyóiratok, weboldalak és hírlevelek ez irányú tartalommal való megtöltése. Tehát PR eszközök kellenek mindenképpen. A civil szervezetek sokat segíthetnek a KKV-ken elsősorban szemléletformáló és megnyugtató kommunikációval. Gondoljunk arra, hogy a kicsi is lehet sok. Fontosak lehetnek a kapcsolatok és a hitelesség, a jó minták természetes „kibeszélése”, a civilek és a KKV-k minél több fórumon való megjelenése. A 2016-2020-as uniós támogatási időszak egyik privilégiuma lesz a kis- és középvállalkozói szektor versenyképességének fejlesztése, és ebben szerepet vállalhatunk. Tehát fontos a civilek marketing fejlesztésébe invesztálni.

JÓTÉK NYSÁG

BOLDOGSÁGKUTATÁSOK A VILÁGBÓL | INTERJÚK HAZAI MEGOLDÁSOKKAL

Somogyi Mónika, az Egri Norma Alapítvány munkatársa: Hinni és tenni kell

Tudni egymásról, segíteni egymást - Milyen jó példát említenél, ami leginkább megadja a választ arra, hogy a megoldásokra tett konkrét javaslatokkal és a jó szándékok észrevételével kezdjünk behatóbban foglalkozni? - A GNH-közjó kerekasztal beszélgetésen elhangzott egyik hozzászólásom szolgálhat válaszul: a Heves Megyei Civil Információs Centrumban fontosnak tartjuk, hogy helyzetbe hozzuk a civil szervezeteket a gazdasági élet szereplői előtt. Ezért negyedik éve megszervezzük az Öt percünk a Tiéd! programot, ahol 20 civil szervezet kap bemutatkozási lehetőséget az adóbevallási határidők idején a gazdasági szektor képviselői előtt. Első alkalommal nagy erőfeszítésünkbe telt a cégek motiválása. Segítséget kértünk több, a megyei cégek adatbázisával rendelkező szervezettől, támogassák legalább azzal a kezdeményezést, hogy az elérhetőségeket rendelkezésünkre bocsájtják. Udvarias, de határozott levélben elutasítottak, és a személyes találkozás során is szkeptikusak voltak a rendezvény sikerét tekintve, illetve a zsűri oldalon ülő gazdasági kör jelenlétével való megtöltésével kapcsolato-

san. Igyekeztek lebeszélni róla, jó magyar szokás szerint, ne bízzunk benne, engedjük el, úgysem fog sikerülni. Ehhez képest idén lesz 4. éve, hogy im-

már 60 szervezet bemutatkozott több mint 30 vállalati dolgozó, ügyvezető vagy HR-es előtt, prezentálva tevékenységét. Mertünk hinni benne és tettünk érte! - Hogyan tudnának a hazai civil szervezetek hatékonyabban működni, együttműködni?

Surányi Judit elnök, Rehab Critical Mass: Inspiráló hangulatban beindul a közös gondolkodás

Tematikus platformok kellenek - Az előadásodban kiemelten hangsúlyoztad a saját szervezeti jó példátokat, ami a missziótok szerint leginkább megadja a választ arra, hogy a panasz és segítségvárás helyett inkább a konkrét javaslatokkal és tettekkel érdemes foglalkozni... - Rehab Critical Mass (RCM) maga is egy jó példa a pozitív szemléletre. Mi nem várjuk, hogy valaki cselekedjen helyettünk vagy felszólaljon értünk. Alulról szerveződő civil kezdeményezésként magunk tes�szük ezt. Lelkesen hiszünk benne, hogy csakis saját pozitív példánkon keresztül tudunk bármilyen változást elérni a gondolkodásmódban. Tehát mindenki tegyen meg saját maga egy pozitív lépést, mindenki legyen saját maga szolidáris! Véleményem szerint ezzel segíthetünk csak a környe-

zetünk szemléletváltásában ahelyett, hogy kritizálunk, illetve elvárjuk, hogy mások tegyenek értünk. - Hogyan tudnának a hazai civil szervezetek hatékonyabban működni, együttműködni? - Közös tematikus platformok segítségével lehetne segíteni az együttgondolkodást, az együttműködések és a közös fellépések kialakítását a közügyekben. - Hogyan látod megoldhatónak az egyéni és társadalmi problematikák - szűkös erőforrások, igazságtalanságok, esélytelenségek - feldolgozását feszegető kérdéseket? - A GNH-közjó témában elkezdett kerekasztal beszélgetéshez hasonló minőségi és tartalmas előadások, beszélgetések szervezésével amelyért ezúton is köszönet -, ahol inspiráló a hangulat és beindul a kö-

- Ha nem a források egymás előli elhalászása és a mások sikere feletti irigység dominálna. Tudnának egymás programjairól, segítenék egymás kezdeményezéseit. - Hogyan látod kibeszélhetőnek a kerekasztal beszélgetések során felvetett egyéni és társadalmi problematikák - szűkös erőforrások, kirekesztettségből adódó igazságtalanságok, esélytelenségek, közös történelmi traumák - feldolgozását feszegető kérdéseket? - Sajtó, média, konferenciák, fórumok segítségével. Célszerű lenne egy road-show során középiskolákban is feltenni ezeket a kérdéseket érettségi előtt álló diákoknak, úgyis tanulják az érvelés tudományát. Ez hasznos lenne abból a szempontból is, hogy felhívná a diákok figyelmét a civil szektorra, amiről igen kevés tudomásuk van. - Véleményed szerint nagyon távoli, hogy a külföldi és hazai nagyvállalatoknál működő CSR-modell a hazai kis-közepes vállalatok körében is elterjedjen? - Tenni kell érte! Már elindult egy pozitív folyamat. Mindhárom eszköz civil- társadalmi marketingfejlesztés, pr-eszköz és állami ösztönző - szükséges hozzá, de talán ugyanennyire fontos a szemléletváltás mindkét területen. Tanulni és tanítani kellene a két szektor közötti kommunikációt, hogy szakítsunk a kéregető, kilincselő hangnemmel az egyik oldalon, a felsőbbre ndű,”csípőből”elutasító stílussal a másik oldalon. Meg kell találnunk összefésülni a szükségleteket és meglátni az egymásban rejlő lehetőségeket. Ez egy hosszú tanulási folyamat, ami hazánkban még gyerekcipőben jár. zös gondolkozás fontos társadalmi ügyekről. - Szerint nagyon távoli idea, hogy a külföldi és hazai nagyvállalatoknál működő CSR-modell a hazai kis-közepes vállalatok körében is elterjedjen? - Egyelőre nem nagyon látom reálisnak. Jogszabályi előírás, illetve tá-

meghatározott időszakot felölelve komplex managementtudást biztosít a delikvens részére. A dolgok a helyükre, a lehetőségek feltérképezésre kerülnek. Egyszeri workshopokkal (akár több alkalmas) nem lehet eredményt elérni. Magamon, magunkon érzem, hogy micsoda hátteret biztosít egy folyamatos támogatás, men�nyire korlátoltak voltunk ezidáig. De legalább felismertük! És én a forprofit szektorból érkeztem, gondoljunk bele...

Jobb kedved lesz tőle

Vannak olyan „nyugvópontok” az életünkben, amikor talán jut egy kis idő a számvetésre, arra, hogy átgondoljuk időszakosan – és összességében – miért lehetünk hálásak. Úgy tűnik, a köz- és boldogságérzetünk szempontjából is meghatározó jelentőségű lenne, ha ezt a számvetést nemcsak az ünnepek alkalmával végeznénk el. „Légy hálás!” „Adj hálát minden nap!” „Köszönd meg!” Egyre gyakrabban és egyre többször találkozunk ezekkel a felszólításokkal, de a tudományos alapokon nyugvó magyarázat, a legtöbbször lemarad az alapvetően jó szándékú biztatás mögül. A New York Times újságírója, Arthur C. Brooks így összegezte a hálával kapcsolatos kutatásokat.

Mégis hogy lehetséges ez? Az egyik magyarázat szerint a boldogság színlelése – függetlenül az érzéseinktől – aktiválja agyunk pozitív érzelmek feldolgozását támogató részét. Egy vonatkozó kutatás során arra kér-

Génekbe kódolt hála Annak ellenére, hogy a hálának és a hála érzésének ma már számtalan, bizonyítottan pozitív hatása van, egyáltalán nem magától értetődő. Ez nem véletlen: nem könnyű hálásnak lenni, ha az élet nehéz. Márpedig az élet bizony nehéz. Ennek ellenére vannak emberek, akik természetükből és személyiségükből adódóan hajlamosabbak a hála érzésének átélésére, mint a többiek. Ennek hátterében többek között az a kutatás áll, amelynek eredményeiről egy 2014-ben publikált tudományos cikkben számoltak be, miszerint beazonosítottak egy olyan gént, amely összefüggésbe hozható a hálával. Néhány szerencsés embernek tehát úgy tűnik, fokozott genetikai hajlama van arra, hogy gyakrabban megtapasztalják a – tudományos kifejezéssel élve – „globális kapcsolati elégedettséget”. Ők jellemzően érzékenyebbek mások reakcióira, és a pozitív érzelmekre. (Valószínűleg ők azok a javíthatatlan optimisták, akikről néha az a benyomásunk, hogy egy párhuzamos valóságban, és nem an�nyira ezen a bolygón élnek…)

ték az alanyokat, hogy 20 másodpercig erőltessék a mosolygást, ezzel automatikusan megfeszítve orbicularis oculi névre hallgató arcizmukat. Igen, ez az az izom, amelyik a szarkaláb formájú nyomokért felel… A kutatók azt találták, hogy ez a cselekvés ugyancsak az agy pozitív érzelmek feldolgozását támogató részét aktiválta. Mivel elég nagy az esélye annak, hogy furcsán néznek ránk, ha egy rosszabb pillanatunkban vagy periódusunkban elkezdünk a metrón vagy a munkahelyünkön kényelmetlenül hosszú ideig erőltetetten vigyorogni, a hála gyakorlása talán egy fokkal jobb és kevésbé kirívó alternatíva, ha szeretnénk jobb kedvre derülni.

Napos oldal Egy kutatás szerint, amely a Cerebral Cortex című lapban jelent meg, a hála érzése a hypothalamust (a stressz szabályozásáért is felelős, kulcsfontosságú része az agyunknak) és az agyunk úgynevezett ventrálistegmentális területét (itt található az úgynevezett jutalmazó rendszer, amely az örömérzést „termeli”) stimulálja. Ez lenne tehát az anatómiai háttere annak, a már sokak által megénekelt állításnak, miszerint az életnek van napos oldala. A fenti eredmények arra is felhívják a figyelmet, hogy ha erre a napos oldalra kicsit jobban odafigyelünk, akkor jobban is érezzük magunkat. Sőt, a saját boldogságérzetünk ilyen módon történő erősítése minden bizon�nyal a környezetünkre is jó hatással lehet, hiszen, ha mi jókedvűek vagyunk, akkor az másokra is hatással van.

Sötét oldal Felmerül, hogy ha ennyi pozitívuma van a hálálkodásnak, akkor biztosan van negatívuma is. Nos, a válasz sajnos az, hogy így igaz, van. Egy, fogyasztói pszichológiával foglalkozó szaklap idén októberben olyan eredményeket közölt, amely szerint, amikor arra kérték a kísérlet alanyokat, hogy valahogy fejezzék ki a hála érzését, akkor elkezdtek édesség után vágyakozni, amiből ugye egyenesen következik, hogy a hálát rendszeresen gyakorló emberek, valószínűleg gyakrabban nyúlnak valamilyen nyalánkság után. Legyen szó az életünket meghatározó dolgokról, vagy éppen jelentéktelennek tűnő apróságokról, a hála – úgy tűnik – független a sorstól, a végzettől, a neveltetéstől, vagy a körülményektől. A hála, és az azzal – a fenti tudományos eredmények alapján – „kéz a kézben” járó boldogság érzése választás kérdése. Az igazán boldog embereket ugyanis onnan lehet megismerni, hogy mindig megtalálják a módját annak, hogy köszönetet mondjanak jelentéktelennek tűnő apróságokért is.

Szabó Eszter Judit PszichoforYou

(forrás: The New York Times; Science Direct; Cerebral Cortex; Journal of Personality and Social Psychology; Oxford Journals fotók: stocksnap.io; unsplash.com)

Villányi Mariann, a Magyar Origami Kör elnöke: Lényeges a vezető pozitív hozzáállása

mogatások pl. (adó)kedvezmények nélkül nem látjuk elérhetőnek a célt. Nyitottság, tájékozottság, valamint kíváncsiság egyaránt szükséges az állami, a piaci és a civil szféra szereplői közötti hatékony együttműködés szakmai megalapozásához.

Az alapok meghatározása fontos

Tény, hogy a téma elég trendi, sok-sok hozzáértő, és hozzá nem értő sarlatán foglalkozik ilyesmivel. Tény, hogy a civileket/társadalmi vállalkozásokat fejleszteni kell, minőségi, szektorra szabott tudást kell a kezükbe adni. Tény, hogy forrás nincs rá, ill. csak keveseknek. A civil marketing fontos, tényleg nagyon kevesen foglalkoznak vele. Én azt látom, hogy az igazi segítség a civileknek a pro bono vagy támogatott segítségnyújtás, amely egy

Adj hálát, amikor csak lehet

A jókedvet nem lehet erőltetni! Vagy mégis?

Sáhy Gábor: A civilmarketing gyerekcipőben jár

Civilek-cégek között létrejöhet-e gyümölcsöző, hos�szú távú kapcsolat vagy, ahogy mostanában egy rendezvény címben láttuk: marad egyéjszakás kaland... - erről a divatos, ám fejlesztésre váró témakörről kértük meg a Cseriti Szociális Szövetkezet közgazdász elnök-igazgatóját, mondja el a véleményét, és a megoldások mibenlétére is világítson rá.

A jókedvet nem lehet erőltetni. Vagy mégis?

A cégek valóban ott jöhetnek képbe, hogy ezt a folyamatos pro bono szakirányú hátteret biztosíthatják a civilek részére egyszerűen a vállalati felelősségvállalásukba

Jó hangulatú együttmunkálkodás - Az előadásokból melyik részt emelnéd ki, ami választ ad arra, hogy a megoldásokra tett konkrét javaslatokkal kezdjünk behatóbban foglalkozni? ágyazva. A többi csak tüneti kezelés, mézes madzag. Arra talán elég, hogy a szektor felébredjen, és legalább arra rájöjjön, hogy ami és ahogy csinál, az 20%-on vegetálás! Tisztelet a kivételnek... CSR! A CSR a vállalatnál nem lehet kötelező rossz. A CSR a stratégia része, a tevékenység és működés meghatározó eleme. Ebben kell a vállalatokat fejleszteni, megértetni velük a vállalati felelősségvállalás lényegét! Jó gondolat, megalapozott is az a társadalmi marketing centrum, ami a korábbi évek kutatásai során szóba került. Nagyon időszerű, szükségszerű a civil szektor marketing fejlesztése és helyzetbe hozása, ahogyan ez a célkitűzés 2012-ben megfogalmazásra került. Ül, fontos a megvalósítása. Jó ötlet és erősen ösztönző lehet valamiféle állami támogatás, avagy pályázat a jó, a civilek oldalán mérhető CSR programokra, pro bono tevékenységre. Persze óvatosan az agarakkal, mert a támogatás könnyen a lényeget (önkéntesség elve, befektetett energia, pro bobo = térítésmentesség) ölheti ki a kapcsolatból! Az alapok meghatározása fontos, az alapelvekhez tartanunk kell magunkat

- A konferencia témájának újszerűsége volt számomra a legérdekesebb. Örültem, hogy olyan pozitív példákat említettek az előadók, melyek értékeit én is vallom. Pontokba szedték azt a sok szempontot, ami alapján a társadalmi összboldogság megítélhető. Ezekre általában szoktunk gondol-

ni, de jó, hogy ilyen strukturált összefoglalót kaptunk. Ha egy civil szervezetet csapatnak tekintjük, és a céljuk a jó hangulatú együttmunkálkodás egy általuk fontosnak tartott cél elérése érdekében, akkor Czafrangó János, közgazdász előadásában felsorolt értékek nagyon fontosak: elkötelezettség, megbízhatóság, bizalom. Az eredményorientáltság adott esetben egy konfliktus hatékony kezelését teszi szükségessé, melyre gyakorlati példá-

kat is láthattunk a konferencián. - Hogyan tudnának a hazai civil szervezetek hatékonyabban működni, együttműködni? - A Magyar Origami Kör évtizedek óta a saját szűken vett területén túl is együttműködik más társszervekkel (Magyar-Japán Baráti Társaság, Homoludens.hu, Kiss Áron Magyar Játéktársaság stb.) Egymást segítve több információhoz jutunk, több rendezvényen tudunk közösen megjelenni, ez erősíti mindegyikünk image-ét. Alapvetően a kölcsönös jó szándék és a win-win felismerése a legfontosabb, és mint mindenhol a vezető pozitív hozzáállása. - Véleményed szerint nagyon távoli idea, hogy a külföldi és hazai nagyvállalatoknál működő CSRmodell a hazai kis-közepes vállalatok körében is elterjedjen? - A vállalati CSR sok civil szervezet számára még nagyon távoli, ködös dolog. Ebben a témában nagyon szimpatikus, hogy az utóbbi időben (nagy)vállaltok munkatársai nem „kerítést festenek”, hanem saját szaktudásukat (pl. jogi, pénzügyi, marketing) ajánlják fel civil szervezetek részére. Nekem szimpatikusabb az, amikor nem egy-egy kiválasztott civil szervezetet segítenek, hanem egy konferencia keretében sok civil szervezet kap lehetőséget, hogy speciális tudásra tehessen szert egy vállalat szakembereinek előadásait és gyakorlatorientált foglakozásait hallgatva.

JÓTÉK NYSÁG

EZT MONDTÁK | INSPIRÁCIÓK GNH-RE • KÖZJÓRA • ÚJSÁGRA

Tonk Emil

Koltai Tünde

marketingszakértő Egy társadalom fejlettsége abban mutatkozik meg, hogy hány olyan mecénás, illetve vállalkozás van benne, amelyik a szociális problémák támogatására pénz áldoz. A civilek közt is verseny van azért, hogy jó értelembe vett alternatívák legyenek a támogatók döntésénél. Ehhez átláthatóságra, alázatra, marketingtudásra, kommunikációs fortélyokra van szükségük. Aki nem számol a továbbképzésére, egyéni-szervezeti fejlődésére szánt költéssel, vajon számol-e a tudatlanságból származó többletköltséggel?

Lisztérzékenyek Országos Érdekképviselete

A GNH nagyon fontos és a jövőben jól használandó és használható fogalom lehet, nemcsak a civilek, hanem a politika, a gazdasági szereplők és valamennyiünk számára. Rendkívül pozitív, hogy a civil ügyek államtitkársága is pozitívan áll a GNH mellé. A kérdésem az év során rendezett konferenciához: Az egészségügyre érvényes GNH hazai „értéket” hogyan és mikor tudjuk majd mérni, ill ebben a betegszervezetek hogyan tudnának bekapcsolódni? Hiszen aki krónikus Alexander Technika-tanárok beteg, az egész máshogy Egyesülete gondolkodik az egészNagyon jó dolog, hogy összefogtáségről és az ellátásátok ezt a nagyon szép feladatot. Úgy ról, mint az átlagláttam, érzékeltem, hogy a jelenpolgárok. lévők - előadók, közönség - pozitívan álltak a témához. Tehát hajrá, mindent bele, ha valamiben segíteni tudok, örömmel, készséggel állok rendelkezésre. Egy jó ügyért érdemes harcolni. Sok sikert és Lifedirector Kft. kitartást, ezzel a lendülettel, kedvességgel és „Örültem a GNH kerekasztalok megszervezésének, és elhivatottsággal! az idei eseménysorozatnak. Pár éve megismertem a Civilkomp tevékenységét, voltak együttműködéseink más rendezvényeken. Most kommunikációs tanácsadó is remek embereket ismertem meg. Nézzük a „semmi különös” másik oldalát... A földi élet a polaMegerősödött bennem a kerekasztal ritások világa. Mindennek minimum két oldala van. Azonban a kétolbeszélgetések hatására, hogy csak dalúság nem feltétlenül a kétségek világa. A mindannyiunkban meglévő rajtunk múlik, hogy hogyan érez„egylényegűség”, azaz a jóra törekvésünk a garancia arra, hogy időközönzük magunkat a bőrünkben, a csaként megállunk és a gondolatainkat, szavainkat, viselkedésünket, tetteinket ládunkban, a közösségeinkben, az mindent - az ellentétpárjai oldaláról szemléljük. És akkor rájövünk arra, hogy az országban és a világban. A közösapróbb örömteliségek, a boldogulás és azon belül a boldogság megélésének pilség egyénekből áll, és ha csak egy lanatai összeadódnak, ha meglátjuk és napi szinten száember is boldogabbnak érzi mamon tartjuk. Van hozzá egy kiváló nézőpont: „de gát, mert időt, energiát, anyajó, hogy (jól) élek és olyan többleteim vannak, giakat szán az önfejlesztésre, amikkel segíthetek másoknak, ennek feltékommunikációs fejlődésére, tel nélkül tudok örülni.” Sok múltban és akkor az egész közösségre pojelenben köztünk élő filozófus, pszizitív hatással van.” chológus, lelkész, motivációs tréner, közgazdász hasonló javaslatokat ad a boldogságkereséshez. Minden döntés és szemléletmód kérdése, viszont a változtatáshoz Magyar Origami Kör akarat és bátorság is kell. Egyéni érzéseink társaÖrültem az idei konferencia-sorozat tematikájának. A civil dalmi szinten összeszervezetek nagy része napi munkája során sokszor nem is fogalmazadódnak. za meg, hogy tulajdonképpen a közös jóért tevékenykedik, ki-ki a maga módján próbál segíteni, tanítani, felkarolni, példát mutatni és önzetlenül örül annak, ha ennek visszatükröződését látja. Az előadásokon túl nagyon hasznosak a gyakorlatias részek, mikor egy adott helyzet kapcsán tanulságokat vonhatunk le arra vonatkozóan, hogy mire kell jobban figyelnünk. Mások pozitív példája további ötleteket adhat, ezért köszönjük, hogy a sorozat további részében további témák is felvetődnek. Örülnék egy kommunikációs helyzetgyakorlatnak, ahol a negatív hangok kezelése is szóba kerülhetne.

Bátori Zsuzsanna

Müllerné Topor Ágnes

Vajda Márta

Villányi Mariann

Schubert Mihályné

a ClubNetCet Egyesület tagja mondta az újságról „Az újságot már korábban is olvastam, de mióta téged megismertelek egy NLP-tréningen, azóta komoly szurkolótok vagyok. Nagyon kell egy ilyen újság. Ahányat eddig elolvastam mindig azt éreztem "micsoda gyógyír a léleknek" ez a lap. A tréningen, amikor „megosztottad” az újsággal kapcsolatos dilemmákat, és a terveket, amin haladtok, azóta sokszor vagy eszemben, szurkolok, hogy bírjátok ki. Fontos vállalás ez, legyél türelmes, biztos, hogy megérkeznek hozzá azok a mecénás, befektető partnerek, akik lehetővé teszik, hogy több tízezres példányszámban jelenhessen meg rendszeresen nyomtatottan. Nagyon jó ötletnek tartom tárgyalni az ügyben, hogy a lakosságnak postaládákba bedobott ingyenes lapok, például a Lokál mellett terjesszék ezt a magazint. Tartsatok ki!”

Sáhy Gábor CSERITI

Íme egy új megközelítésbe helyezett szakmai programsorozat. Január 29-én egy felettébb hasznos kerekasztal beszélgetésen vehettünk részt. Régi és új arcok adták egymásnak a szót, és helyezték eddig nem ismert kontextusba működésüket, tevékenységüket, hitvallásukat. A programsorozat kiváló platform ahhoz, hogy mind a Civilkomp rendezvényein, mind az egyéb fórumokon folytatott mély szakmai diskurzusokat kiegészítse egy olyan elemmel, mely sokszor a választ tudja megadni létünk és céljaink elérése érdekében folytatott küzdelmünk értelmére. Lássuk az erdőt a fáktól, ne hagyjuk magunkat a végtelenségig befolyásolni. Ilyen és ehhez hasonló programok segítenek felnyitni a szemünket, kihúzni a homokból a fejünket. Várjuk a folytatást.