Habó Márta Karácsony Szeníliában
habo_marta_szenilia_long.indd 1
2023. 09. 25. 17:17:57
Habó Márta
Karácsony Szeníliában Vigovszky Rita illusztrációival
Harmat Budapest, 2023
habo_marta_szenilia_long.indd 3
2023. 09. 25. 17:17:57
Copyright © 2023 Harmat Kiadó Text copyright © 2023 Habó Márta Illustrations copyright © 2023 Vigovszky Rita Minden jog fenntartva. All rights reserved. Kérjük, hogy a szerző jogait tiszteletben tartva a könyvet ne másolja, és a mű felhasználásához kérje a kiadó engedélyét. ISBN 978-963-288-796-8
habo_marta_szenilia_long.indd 4
2023. 09. 25. 17:17:57
Tartalom 1. A furcsa város 2. A képeslap 3. Jézu vagy Gézu 4. Felragyogott a fény 5. A jó és a rossz tudása 6. A legédesebb igen 7. Kinek a gyermeke? 8. A futóbajnok 9. A nagy utazás 10. A rúzsos szájú csacsi 11. Betlehem 12. A látogatók
habo_marta_szenilia_long.indd 5
7 15 23 31 39 49 57 65 73 81 89 95
2023. 09. 25. 17:17:57
1.
A furcsa város Az éjszakai égbolton milliónyi fényes csillag ragyogott. Egy tündöklő tünemény azonban kicsit más volt, mint a többi. Karácsonyi Csillag, azaz Karcsi hol itt, hol amott bukkant fel, hol ilyen, hol olyan alakban, mert úgy változott, ahogy épp szüksége volt rá. Nemcsak ezüstös narancsszínben világított, hanem a szivárvány minden árnyalatát tudta tükrözni. Ha úgy tartotta kedve, mogyorónyira zsugorodott, majd gondolt egyet, és a vörös szuperóriás méreteit is meghazudtolta. Talán ti is láttátok már feltűnni december táján a házatok felett, mert Karcsi roppantmód szeretett utazni. Abban a bizonyos évben, amiről most mesélni szeretnék, advent első napjaiban a világ egyik legészakibb városa, Szenília felett kezdett világítani. Ha hiszitek, ha nem, ebben a cukorsüveg-hótakaróval borított, mesés városkában november végétől január 7
habo_marta_szenilia_long.indd 7
2023. 09. 25. 17:17:57
végéig nappal is éjszaka volt. Csak a csillagok, a hold és időnként a varázslatos, zöldes, sárgás, lilás és még ezernyi színben táncoló északi fény világítottak az égen. A nap egy pillanatra sem emelte fejét a horizontnál magasabbra. Így, ahogy ti is sejtitek, Karcsi boldogan nézelődhetett éjjel és nappal. Igen. Valóban sokat meresztgette a szemét, mert ennyi furcsaságot egy helyen ritkán látni. Töri Szuperagy Teodor tanár úr reggelente borzas hajjal lépett ki az utcára. Kabátja alól egyik oldalon kilógott a félregombolt csíkos inge, és kissé lecsúszott farmerjéből kivillant a szívecskés-pöttyös alsógatyája. Szemmel láthatóan elfelejtett fésülködni, tükörbe nézni és a nadrágja cipzárját felhúzni. És ha ez még nem lenne 8
habo_marta_szenilia_long.indd 8
2023. 09. 25. 17:17:58
elég, minden másnap gyalog indult az iskolába, mert kiment a fejéből, hogy a ház előtt parkoló piros kocsi az ő tulajdona. Kényes Kornyika Erika, az énektanár, Töri Teodor szomszédja és szöges ellentéte rendszerint makulátlan kinézettel, gondosan befésült hajjal, kirúzsozott szájjal, miniszoknyában és tűsarkúban tipegett ki az ajtón, majd nagyot sóhajtott, és visszatopogott a lakásba megkeresni a kulcsát. Ismét megjelent az ajtóban, a táskájában kutatott, és belibegett az otthon hagyott pénztárcájáért, majd miután becsukta a bejárati ajtót, felfedezte, hogy a kulcsát megint bent felejtette. Naponta változatosan, minimum háromszor, esetenként tízszer igyekezett ki-be háza bejáratán, míg végre útnak tudott indulni. Tett pár kopogós lépést a jeges úton, és akkorát 9
habo_marta_szenilia_long.indd 9
2023. 09. 25. 17:17:58
esett, hogy csúcsos kalapja helyett lábai kalimpáltak az ég felé. „Megint kiment a fejemből, hogy tél van”, sóhajtotta ilyenkor. És nem csak ők voltak a két tyúkeszű a városkában. Szenília minden felnőtt lakója rettenetesen feledékeny volt. Jogosan kérdezhetnétek, hogy akkor mi van a gyerekekkel. Nos, a gyerekek, mint mindig, ügyesen alkalmazkodtak a szeníliai helyzethez. Amikor Töri Teodor felelésre szólította Oszkárt, a fiú csak ennyit kérdezett: – De tanár bácsi, engem a múlt órán tetszett kikérdezni. El tetszett felejteni beírni az ötösömet? Teodor hümmögött, és sután próbálta leplezni zavarát. Ölébe vette a naplót, észrevétlenül belefirkantott, majd továbblapozott. 10
habo_marta_szenilia_long.indd 10
2023. 09. 25. 17:17:58
– Akkor lássuk, mit tud Karina! – hunyorgott a fiú padtársára a töritanár. – Tanár bácsi, nekem azt ígérte, hogy a múlt heti szorgalmi feladatomért kapok majd jegyet. El tetszett felejteni kijavítani? – cincogta elvörösödve Karina. – Nem, nem, dehogy – mentegetőzött Teodor, és láthatóan rettenetesen gondolkodott, hogy felidézze, hova is tehette az említett munkát. Majd feladta. Nagyot sóhajtott, berótt még egy ötöst, becsukta a naplót, és hogy elkerülje a további kellemetlen „Tanár bácsi, el tetszett felejteni…?” kérdéseket, így szólt: – Ma Szenília középkoráról fogunk tanulni. Énekórán Kornyika Erika megpróbálta bevezetni kedves osztályát a híres szeníliai zeneszerzők világába, de a gyerekek nyavalyogni kezdtek: – Erika néni! El tetszett felejteni, hogy szánkózó napot ígért nekünk?
11
habo_marta_szenilia_long.indd 11
2023. 09. 25. 17:17:58
Így az osztály a friss levegőn tölthette az utolsó órát. Pontosan úgy, mint az összes többi téli énekórát. Karina anyukája rendszeresen ottfelejtette legkisebb gyermekét, Jónást az óvodában. Karina és Oszkár hozták el hazafelé menet. Útközben beugrottak Oszkár apukájáért is, aki többnyire elfelejtette a munkaidő végét. Ezután sokszor Karina és Jónás is Oszkáréknál vacsoráztak, mert Oszkár anyukája nap mint nap a gyerekek kedvencét, kakaós, vajas sült tejberizst főzött, megfeledkezve róla, hogy korábban is az volt a menü.
Mindezeket az apró-cseprő felejtéseket leszámítva Szenília teljesen olyan volt, mint minden más város. Lakói már november közepén hópehely-, szív- és jégcsapformájú égőkkel díszítették fel az utcákat. A házak ünnepi pompába öltöztek. Az egyik kertben piros sapkás, nagy fülű, foghíjas karácsonyi manók, a másikban piros orrú, bozontos szemöldökű, hózentrógeres télapók, a harmadikban fehéren világító, nagy pocakos hóemberek, a negyedikben kurta farkú, piros köpenyes 12
habo_marta_szenilia_long.indd 12
2023. 09. 25. 17:17:58
malackák mosolyogtak. A fenyőfákon színes díszek, fénycsíkok, ezüstös, aranyos pamacsfüzérek tekeregtek, és a boltok tömve voltak emberekkel. Mindenki vásárolt, pénzt költött, ajándékot vadászott kifulladásig. Az emberek egytől egyig készültek a karácsonyra. Bizony. Feledékenységük ellenére a szeníliai lakosok a karácsonyról nem feledkeztek meg. Piros betűvel be volt írva minden naptárba. Mindenki tudta, hogy december 25-én és 26-án ünnepnap van. Egy apróság azonban mindenki memóriájából törlődött. A kérdésre,
13
habo_marta_szenilia_long.indd 13
2023. 09. 25. 17:17:58
hogy miért is ünnepeljük a karácsonyt, mindenki más feleletet adott. Valaki azt mondta, hogy a fenyő ünnepe, a másik meg, hogy a tél rendezvénye, a harmadik szerint az ajándékozásról szól, a negyedik véleménye szerint szükség van rá, hogy kellemesebben teljenek az év legsötétebb napjai, az ötödik a finom ételekről regélt, a hatodik a családi összejövetelről áradozott. Ennél több azonban senkinek sem jutott az eszébe. Karácsonyi Csillag szomorúan figyelte őket. Decemberben többször lepillantott az iskolai karácsonyi ünnepség próbáira, melyet egymás iránt érzett mély ellenszenvük ellenére Töri Teodor és Kornyika Erika szervezett, és a csalódottság egyre csak nőtt csillagszívében. A gyerekek hosszan énekeltek a díszes fenyőfáról, Rudolfról, a piros orrú rénszarvasról, a karácsonyozó egércsaládról, no meg a jégvarázs hercegnőkről, de egy apró dal vagy picike mondat sem szólt a kisded Jézusról.
14
habo_marta_szenilia_long.indd 14
2023. 09. 25. 17:17:58
2.
A képeslap Egy holdfényes, fogvacogtatóan hideg hétfő este mégis apó reménysugár csillant fel. Karina apukája csíkos trikóban és rövidnadrágban kibotorkált a garázsba némi tűzifáért, majd meglepetten látta, hogy csak két hasáb árválkodik a földön. Elgondolkozva beletúrt bozontos szakállába, és a szemét jobbról balra majd balról jobbra forgatva próbált kutatni az emlékei között. „Hova is rakhattam? Hasogattam egyáltalán mostanában? Vagy talán elfeledkeztem róla, hogy tél van?” – Nem fázol, Apuci? – zökkentette ki gondolatmenetéből kislánya csicsergő hangja. Karina és Jónás egy szokványos, sült tejberizses vacsora után érkezett épp haza. – Fázok? Igen?! Nem?! – mondta kissé megborzongva az apuka, de addigra Karina már be is szaladt a házba jó meleg pehelykabátot hozni neki. 15
habo_marta_szenilia_long.indd 15
2023. 09. 25. 17:17:58
– Így sokkal jobb, köszönöm – mosolygott leányára a bajsza alól, majd folytatta: – Ideje a házat is bemelegíteni. Gyertek, lurkók! Keresünk valamit a padláson, amivel befűthetünk! A padlás porlepte birodalma kimeríthetetlen kincsek tárházát jelentette a gyerekeknek. Találtak ott régi kesztyűket, lyukas nadrágokat, megsárgult katalógusokat, kéz nélküli babákat, kissé törött csészéket és még
16
habo_marta_szenilia_long.indd 16
2023. 09. 25. 17:17:58
sok olyan kütyüt, ami egy felnőtt számára lehet, hogy csak selejt és kuka lenne, de a gyerekek mesevilágában mindezek divatbemutatóhoz, bábozáshoz, boltos játékhoz, orvososdihoz és bohóckodáshoz rendkívül hasznos kellékké váltak. Karina apukája hosszasan keresett, kutatott, szekrényeket húzott ki a fal mellől, dobozokat pakolt át, szőnyegeket mozdított el. Lassacskán a padlás kanyargós labirintussá vált, és a gyerekek azonnal kihasználták a lehetőséget az új játékra, és fogócskázni kezdtek. Ahogy Karina menekült a kisöccse elől, megbotlott egy elfektetett fogasban, és orra bukott. – Megvagy! Te vagy a fogó – paskolt rá egyet a testvére, majd eliramodott a másik irányba. Karina nagyot
17
habo_marta_szenilia_long.indd 17
2023. 09. 25. 17:17:58
sóhajtott, feltolta magát négykézlábra, aztán felguggolt, és miközben fájós térdét dörzsölgette, megakadt a szeme egy bolyhos pléd alól kikandikáló, megfakult képeslapon. Felemelte, és elolvasta a cirádás betűket. Boldog karácsonyt! – ez állt rajta. Az írás alatt pedig egy meg gyűrődött rajz, szalmában fekvő, kitárt karú kisbabáról és a gyermeket szeretettel közrefogó szülőpárról. Mindhárom ember feje fölött aranyszínű karika világított. Karina hosszasan nézegette a képet. Magával ragadta a fény, a szeretet, a béke, az egyediség.
– Mi van? Kővé váltál? – türelmetlenkedett Jónás. – Csak kérdezek Apától valamit – válaszolta álomittas hangon Karina. – Nem fogunk az este fagyoskodni, ne aggódj! – biztatta Apa mellé somfordáló leánykáját. – Ha más nem, felhasogatom ezt a régi szekrényt. – Karina bólintott, de egyáltalán nem érdekelte a fűtés kérdése. 18
habo_marta_szenilia_long.indd 18
2023. 09. 25. 17:17:58