Meseprojekt 2015/16. - 2.b
A nagy csata
Bagyinszki Zalán – Marján Vendel
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország. Ebben az országban élt egy dicsekvő lovag. Ez a lovag egyszer útnak indult, hogy a fehéreknek hencegjen. A fehérek, amikor meglátták, gyorsan bebújtak a kuckójukba. A dicsekvő lovag pedig nem talált rá a fehérekre. Aztán továbbindult, ment, mendegélt. Amikor már nagyon messze járt, előbújtak a fehérek, és megkönnyebbültek. De a boldogság nem tartott soká, mert felbukkant a sárkány és a fia, nagyon mérgesen. Amikor visszajött a dicsekvő lovag, már lángokban állt a tábor, ő azonban nem segített rajtuk. Hisz csak dicsekedni tudott… A fehérek pedig kitartóan küzdöttek tovább. S hogy mi lett a csata vége? Azt majd legközelebb elmesélem!
A véletlen halál
Bankó Milán – Herczogh Gergő
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy jóképű lovag. Egyszer a király kihirdette az országában, hogy aki végez a sárkánnyal, aki a pokolban lakott, ahhoz feleségül adja a lányát. A jóképű lovag lement a pokolba, hogy megölje a sárkányt. Útközben találkozott egy pokol-lovaggal, de nem tudta róla, hogy gonosz. Ezért simán elmesélte neki, hogy miért jött. A másik lovag cselből azt mondta, ő is ezt szeretné. Összefogott hát a két lovag, és elindultak, hogy megöljék a sárkányt. Mentek, mendegéltek, végül egy pokol-vulkánhoz értek, amiből előbukkant a gonosz sárkány. Így szólt ekkor a pokol-lovag a jóképű lovaghoz: - Ha-ha, rászedtelek, én gonosz lovag vagyok! És semmi kedvem megölni a sárkányt! Inkább téged! – azzal ledöfte a jóképű lovagot. Itt a vége, fuss el véle!
A királyfi és a kardforgató
Bankó Olivér – Czeglédi Gergő – Veres-B. Adrián
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság, a szomszédságában meg egy erdő. Ennek kellős közepén állt egy kis kunyhó. Egy híres kardforgató lakott benne. Nyugalomban élt, mert erős volt és ügyes: meg tudta védeni magát. Csakhogy egy gonosz boszorkány el akarta pusztítani őt. Többször is felgyújtotta az erdőt és más gonoszságokkal is próbálkozott, hogy végezzen a kardforgatóval. Persze ez nem sikerült neki, de az erdő azért bajban volt. A közelben lévő királyságban lakó királyfi ezért elhatározta, hogy véget vet ennek. Lóra ült, és elindult az erdő mélyére. Közeledett is a királyfi, de égő lándzsák, nyilak és lángok voltak a nyomában! Meglátta ezt a kardforgató, és védőpajzsot varázsolt a királyfi köré. – Köszönöm! – szólt a királyfi. – Szívesen! - szólt a kardforgató. – De tudd meg, hogy a gonosz boszorkány újabb kárt fog tenni az erdődben. Ezért megtanítalak karddal vívni. Látom, hogy téged jó szándék vezérel. – Igen, a célom az, hogy megmentsem ezt az erdőt, itt a királyságom mellett. A királyfi évekig edzett a kardforgatóval, hogy megvédhesse az erdőt. Egy nap, mikor már készen állt arra, hogy legyőzze a gonosz boszorkányt, elindult megkeresni…
A varázslatos és a gonosz világ
Gombor Lilla – Mészöly Laura – Molnár Ilona
Egy gyönyörű napon történt, hogy egy királylány kiment a kastélyból. Varázslatos világban élt, minden szép volt és kellemes. Rögtön dalra is fakadt, mert annyira szeretett énekelni! Csakhogy ezzel felébresztette a közeli gonosz világban lakó gonosz sárkányt! A gonosz sárkány akkora dühbe gurult amiatt, hogy nem pihenhet tovább, hogy lángra lobbantotta a mellette lévő pálmafát! De ezzel nem elégedett ám meg! Átlépett a gonosz világból a varázslatosba. Már éppen a királylányra támadott volna, amikor felbukkant a varázslatos unikornis! Az egyszarvú megmentette a királylányt és kizavarta a sárkányt a varázslatos világból. Sőt még azt is megígértette vele, hogy soha többet nem ijesztget itt, ebben a világban. Így mindenki boldogan élt tovább a saját világában. Vagy épp gonoszan, ha épp ehhez volt kedve!
A két királylány
Herczogh Emma Kovács Dóra
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer két királylány Grizelda és Laura. Barátnők voltak, sok időt töltöttek együtt. Ugyanaz érdekelte őket, sokat beszélgettek egymással. Egy szép nap kint sétálgattak a palota előtt, mikor hirtelen megláttak egy pegazust. Mind a ketten szerettek volna rajta lovagolni. Grizelda akarta elsőként meglovagolni és Laura beleegyezett. Ám a pegazus elrepült előle. Most Laura jött, aki elől viszont nem repült el. Grizelda nem hitt a szemének! Megkérdezte ezért Laurát, hogy hogyan tudta megszelídíteni. Laura azt válaszolta: ez a szeretettől függ. Grizelda megértette, és miután szeretettel próbálta, sikerült is neki!
A bátor lovag
Horváth Soma – Kiss Barnabás
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tenger és az Üveghegy között állt egy palota. Abban élt egy hercegnő és egy bátor lovag. A szomszédos országban viszont egy gonosz lovag lakott. Ez a gonosz lovag egy nap eljött a palotához, ugyanis el akarta rabolni a hercegnőt. Ezt meghallva a bátor lovag így szólt: - Te aztán ugyan nem viszed innen sehová a hercegnőt! - mondta. - Dehogynem! – felelte a gonosz lovag. Gondolkodtak, gondolkodtak, hogy is juthatnának egyezségre. - Menjünk ki a mezőre, és ott küzdjünk meg! – javasolta a bátor lovag. Tetszett ez az ötlet a gonosz lovagnak is. Másnap reggel a mezőn találkoztak. Küzdöttek és küzdöttek. Végül a gonosz lovag már nem bírta tovább, ezért elfutott. A bátor lovag szaladt utána, de már csak a lovát érte utol. Így hát arra csapott le. A gonosz lovag lepottyant a lováról, és ott helyben szörnyethalt. Így a bátor lovag boldogan élt tovább a hercegnővel, egészen addig, míg meg nem jelent egy újabb gonosz lovag! De az már egy új történet!
Ki az úr?
Juhász Máté – Miskolczi Bendegúz – Vágner Kornél
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy rettentő erős ember, aki fel bírt emelni egy sárkányt. Egyszer csatába indult, majd megkérdezte az ellenfelétől: - Hogy hívnak? - Pista! Hát téged? - Gyurkovics Palacsinta! - Jó név! - A tiéd is! - Kösz! - Na, essünk túl a dolgon! Azzal bumm! Ding! Óóó! És Palacsinta lett a győztes! A lovag elégedetten vágtatott haza. Ezentúl mindenki Sárkányölőnek hívta, ő lett az úr.
A jövő üzenetei
Kasler Dominik – Somfai Máté
Első fejezet
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, állt gyönyörű hegyek között egy hatalmas vár. Egy különös napon a fellegvár hercege éppen a dolgait intézte, mikor egy sárkányt pillantott meg a kapunál. Gyorsan odaszaladt hozzá, mire a sárkány megszólította: - Királyfi! Egy királylányt keresek éppen, nem láttad valahol? A királylányt ugyan nem látta, de mivel a királyfi hadban állt a sárkányokkal, rögtön előrántotta a kardját és rávetette magát! Szerencsére rajta volt a páncélja, és a lova is a közelben volt. Az ám! De éppen ekkor az égben keletkezett egy portál, és abból zuhanni kezdett egy űrhajó. A királyfi épp a sárkánnyal készült harcolni, mikor észrevette az újabb gondot. Gyorsan visszakozott, és várta a láng hangját. Hallotta is, de az égből mást is hallott… az ördög dühét! Eléggé ijesztő volt, de a lovag nem a gyávaságáról volt híres! Bátran szembenézett mindenféle veszéllyel. A sárkány elleni harc viszont hamarosan félbeszakadt az űrhajó miatt. Igen ám, de vajon honnét jött az űrhajó? Talán a jövőből?............ Kiderül A jövő üzenetei második fejezetéből, A kutatásból. Folytatjuk………
A gyรกva kirรกlyfi
Korbel Ambrus - Ritter Mรกrton
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aranypalota. Abban élt egy királyfi, aki még a saját árnyékától is félt. Ezért minden ablakára rácsot szereltetett és őröket állított mindenhová. Egyszer csak mégis beszivárgott egy nyuszi a várba. A királyfi annyira megijedt a nyúltól, hogy rögtön bezáratta. De a nyuszit se kellett félteni! Addig-addig ügyeskedett, míg megszökött. Mérges volt a királyfira, ezért szólt a sárkánynak, hogy égesse fel a királyfi várát és a lovát is. A sárkány fel is perzselte az aranyszínű várat, hisz jó barátja volt a nyuszinak. A királyfi menekülhetett amerre látott! Ha a királyfi bátrabb lett volna, a mese is vidámabban végződhetett volna.
A nagy esküvő
Kovács Levente – Tóta Kolos
Egyszer volt, hol nem volt, nagyon-nagyon régen volt egy királyfi. Arról volt híres, hogy sárkányokat ölt meg. Egy sikeres sárkányölés jutalma az volt, hogy feleségül vehette a király lányát. Így aztán nagy lakodalmat rendeztek. Sokféle ételt, italt készítettek, sok vendéget hívtak meg. Az ám, de a lakodalom kellős közepén betört egy hatalmas sárkány! A királyfi nem ijedt ám meg! Elővette a kardját és ennek a sárkánynak is gyorsan lecsapta a fejét. Ezért újra megmenekült a falu népe, és ezután mindenki boldogan élt.
A gonosz sรกrkรกnyok
Majerik Julianna
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas nagy hegy. Ezen a hegyen két tűzokádó sárkány is lakott. Egy viharos napon a sárkányok elhatározták, hogy megtámadják a közeli birodalom várát. A vár a völgy szélén állt és arról volt híres, hogy nagyon drága anyagokból építették fel. Csupa gyémánttal és csillogó drágakővel volt borítva a fala. Mikor a sárkányok odaértek, nem sokat teketóriáztak, rá is támadtak. Hatalmas tűzfelhőt lövelltek felé. Mindenki, aki ott lakott, menekült, amerre csak látott. Felültek a lovaikra és szerencsésen elvágtattak egy biztonságos helyre. Messziről figyelték mi történik. Reménykedtek, hogy visszatérhetnek még az otthonaikba. A sárkányok ugyanis hiába ontották a tüzet, mert a falakon lévő gyémántok pajzsokká váltak a tűz hatására. A vár így megmenekült, a gonosz sárkányok pedig szégyenszemre visszavonultak a hegyen lévő otthonukba. Ha ez a vár nem menekült volna meg, az én mesém tovább tartana!
A mesekastély
Nagy Jázmin – Soós Liliána
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kastély. De az a kastély nem akármilyen kastély volt ám, hanem mesebeli. Meselények laktak benne. Nagyon jóban voltak, de egyszer egy gonosz boszorka egymás ellen fordította őket, és ellenségekké váltak. Például Pegazus, ki nem állhatta a bajszos törpét, pedig előtte a legjobb barátok voltak. Idegesítette a csíkos ruhája. A boszorkány elégedett volt művével. Aztán egy nap morcosan látogatott el a kastélyba, majd felsóhajtott: - Ej, ej, annyira unalmas a világ! Csipkerózsika erre így szólt: - Micsoda? Talán mert nincsenek barátaid? - Hát nincsenek – felelte a boszorkány. - Akkor legyünk barátok, majd meglátod, milyen jó lesz! A boszorkány ebbe beleegyezett, mert rájött, hogy a barátság talán fontos dolog! Ezután boldogan éltek a mesebeli kastélyban, míg meg nem haltak.
A megmenekülés
Németh Miklós – Orbán Dániel
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas hegy. Azon élt egy gonosz, tűzokádó sárkány. Egy szép vasárnap arra jött egy királyfi. A sárkány hamar észrevette, mert a királyfi nyomában virágok röpködtek. Ez azért volt így, mert ez a lovag nagyon kedves és jóságos volt. Kedvessége hatására még a nyilak is virággá változtak! De a sárkány egyáltalán nem volt kedves, és el akarta pusztítani őt. Sőt, még ez sem volt elég baj ám! A mi kedves lovagunkat követte egy páncélos vitéz is. Könnyű dolga volt, mert a ló nyomai jól látszódtak a hegyen felvezető úton. Ő azért követte, mert irigyelte a jóságát és szerette volna, ha elvehetné tőle a jóságát. A nyilakat is ő küldte felé, de hiába próbálkozott. A sárkány is küldött nyilakat, de az övé is mind virággá változott. Így a lovag, bárhogy is próbálták elpusztítani, mindig megmenekült. Ha ez nem így történt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Itt a vége…