Százhalom 2016 március by Hírhalom Egyesület

Százhalom A nagy dunai árvíz, 1838. március 18.

Vendégségben az Ostorházi családnál

VUK SE: Szabad a pálya!

IV. ÉVF. 34. SZÁM

2016. MÁRCIUS

Fotó: Pap Miklós

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL: Régi húsvétok emléke • A nagy dunai árvíz • Vendégségben az Ostorházi családnál • „Menetelt az ezred”: március 15. az Óvárosi óvodában • Szabad a pálya • Négy köbméter szemét • Barangolásaim (II. rész)

Szerzőink A Százhalom magazin a helyi civil összefogás lapja. Közreműködő munkatársai idejüket, szakértelmüket bocsátják díjmentesen rendelkezésünkre. A szerkesztőség tisztelettel ezúton is köszöni Százhalombatta Óváros és közössége nevében munkájukat.

Balpataki Katalin

tó elnöke, lokálpatrióta, helytörténeti író, Százhalombatta Város Díszpolgára. Eddig öt könyve jelent meg.

lés - pedagógia szakon. 1975-87-ig a BMK, 19872004-ig a „Matrica” Múzeum munkatársa volt.

Kovács Edina A Szegedi Tudományegyetemen tanultam filozófiát és történelmet. Pályafutásomat az orosházi Jelenleg Szántó Kovács János Terü- (Hírtükörbe). szabadúszó. A Miskolci Egyetem történelem szakán végeztem, jelenleg mesterkurAlmási-Szabics Judit zuson folytatok néprajzos A Kodolányi János Főtanulmányokat. 2001-től iskolán végzett kommunia Matrica Múzeum történésze vagyok, ahol Százhalombatta helytörténetének kutatásával foglalkozom. Ferenci Illés monográfiájának megírása is a nevemhez fűződik. leti Múzeumban kezdtem történészként. 2013 óta Jankovits Márta Családja több gene- dolgozom a Hamvas Béla ráció óta él Óvárosban. Városi Könyvtárban, a VáA Faluvédő Egylet alapí- rosi Archívumban. kációs szakon. 2002-től a Halom TV szerkesztő-riLászló Anikó Negyven éve él Száz- portere, valamint a Hírtühalombattán. Foglalkozott kör munkatársa. Jelenleg filmezéssel, volt titkárnő, szabadúszó újságíróként rendezőasszisztens, ope- dolgozik.

Jelenleg nyugdíjas, többgenerációs óvárosi család tagja. Lokálpatrióta.

Pap Miklós Több mint egy éve rendszeres közreműködője fotóival lapunknak. Szenvedélyes amatőr

fotós, amellett az önkorratőr a Halom TV-nél. Volt mányzat képviselőtestüleeladó a családi könyves- Szegedinácz Anna tének tagja. boltban. Tizenegy éve ír Az Egri Tanárképző FőA szerkesztőség rendszeresen újságokba iskolán végzett népműve-

SZÁZHALOM • 2016. MÁRCIUS

Ünnepek és hétköznapok

Régi húsvétok emléke Szoktál-e magadnak kérdéseket feltenni? Miért kellett Jézusnak kinhalált elszenvedni? Aktuális-e, helyes-e a feltétel nélküli szeretet? Ünnep-e az, amikor a Földön egy tiszta lélek elszenvedi az emberi történelemben mindig előbukkanó kis embercsoport - a szűk elit legnagyobb gazságait, csak mert önzetlen, és szeretet hirdet. Szeretetben, megértésben akar létezni.

* Langyos, illatos szellő járta be a kerteket, és mi húsvétra készülődtünk. Nagytakaritás, sütés-főzés mellett, a lelki felkészülés fontosabb volt. A templom csendjében gondoltunk Jézusra, aki nem oktalanságból, gazságból lett áldozat. Nagycsütörtökön és nagypénteken este templomba mentünk misére. Nagyszombaton a falu legszebb hangú énekesei: Dori bácsi, Szegedi Misi, Kurán Kati és mások, előadták a gyönyörű passiót, amely megérintette a lelkünket. A feltámadás örömét is átélhettük. Vasárnap reggel fonott kosárban foszlós kalácsot, sonkát és bort vittünk a templomba megszentelni. Még az ize is más volt akkor. Véget ért a böjt, amit komolyan vettünk. Az ebéd ünnepi volt. Nem dús lakoma, csak a magyar konyha remekei: húsleves, csirkepörkölt, rántott hús és drága jó anyám csoki tortája, sütemények. Nálunk mindig voltak vendégek is. Édesanyám pesti testvére a családjával. Soha

nem ünnepeltünk szűk családi körben. Ők az ünnep részei voltak mindig. Vasárnap délután barátnőimmel a Kiskúthoz és a Csücsökhöz mentünk - az erdőbe - ibolyát szedni. Mindenki összegyűjtött legalább 15-20 csokorral. A fiúknak készitettük ajándékként, ha locsolni jöttek. Este megfestettük krepp papirral a piros tojást.

Másnap korán kellett kelni, mert a locsolók már hét órakor kopogtattak és nem volt olyan lány, akit ágyban találtak volna akkor. Csoportosan jöttek. Barátok, ismerősök, rokonok. Kisebb fiúk apjukkal, a többiek mindenféle korosztály - kis csapatokban. Ha elfogyott volna a festett tojás, hoztak a bátyáim, Misi és Laci - máshonnan - locsolásból a zsebükben. Nem volt ritka, hogy negyven feletti volt a locsolók száma. Nem csak hozzám jöttek, de nővéreimhez: Margithoz, Marihoz, Cilához és anyámhoz. A felnőtt férfiak kicsit később indultak útnak, vagy délután jöttek el. A rokon férfiak is meglocsoltak bennünket. Vers is volt. Nem trágár, szép, izléses. Tiz órakor mindenki misére ment, majd délben még egyszer együtt ebédelt a család, hogy lezárja a szép tavaszi ünnepet, amelyen egy emberré lett szellemiség példát mutatott arra, mi legyen a legfontosabb érték az életünkben. Szegedinácz Anna

Regionális Borverseny A Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Házban rendezte meg a Csobolyó Borbarát Egyesület március 18-án a hagyományos regionális borversenyt. A rendezvényen Sinka László alpolgármester mondott köszöntőt, a Forr-Más Hagyományőrző Együttes és a Muslinca Dalárda közreműködött a borhoz kapcsolódó jó hangulatú dallamokkal.

A verseny célja, hogy a környező települések szőlősgazdái, borászai megismerkedjenek egymással, kapcsolatokat építsenek ki, tapasztalatokat cseréljenek, a hagyománnyá vált megmérettetés által ösztönözzék a környék gazdáinak minőségi bortermelését. Ezen eseményen a régióban termelt borokat a behozott minták alapján a szakmai és társadalmi zsűri közösen bírálja el. Százhalombattáról és a térségből számos borász nevezett a versenyre, így a bírálóbizottságnak nehéz dolga volt. A zsűri a jobbakat oklevéllel, a legkiválóbbakat pedig ezüst- vagy aranyéremmel és serleggel jutalmazta. A legjobb borok kategóriájában a győztesek között volt Varga Imre, Kiss Ferenc, Mérges István, Megyesi Dezső, Süle Károly százhalombattai és Hudák Mihály érdi borász. A díjátadás után stílusosan pincepörkölt volt a vacsora, melyhez a díjnyertes borokat kínálták a résztvevőknek. A borverseny vándorkupája is minden évben gazdára talál, melyet az idei évben Süle Károly nyert el. Százhalombattán ezt a szép hagyományt folyatni kívánják, mellyel népszerűsítik a térségi és mezőföldi borokat, erősítve a közösségi élményekkel. Dobos Ágnes

SZÁZHALOM • 2016. MÁRCIUS

Szomszédoló

A nagy dunai árvíz, 1838. március 18. Százhetvennyolc éve pusztított az a nevezetes jegesár, amely Pesten romba döntötte a Dunasor házait, elmosta a régi Érdet, és nagy károkat okozott Battán is. Erről szól az alábbi történet Hegedűs Atya tollából, Ábel András gyűjtéséből. Ez a jeges árvíz végig pusztította a Duna menti településeket, nem kímélve Budát és Pestet sem. Ehhez az árvízhez kötődik a régi Érd pusztulása, valamint egy új település rész Fülöp város kialakulása. Hegedűs József plébános úr így örökíti meg az eseményeket: „…Ugyan ezen 1838-diki év örökre emlékezetes lőn az akkor történt árvíz által. Voltan ugyan itt több téli s nyári víz áradások, melyeket azonban ez az évi mint magassága, mint félelmes következései által sokkal felül haladott. Oly nagy volt a víz magassága, hogy tekéntve Érdnek földirati fekvését magasabb lehetetlen. Mert a Duna partján létező s Horgonyhoz czímzett borháztól, mellyet elegendően áztatott, kezdve a kis Duna partját a plébánia házig s a Fehér macskáról czímzett fogadóig víz lepé s így vízmérnöki arányba véve a helység minden alacsonyabb fekvésű részeit víz önté el, menttek csak azok házak maradván, melyek a plébánia templom s urasági vár körül építvék. Iszonyú látványt nyújtott a nevezetes vízár az azt szemlélőnek. Mert a Duna partján emelkedő Érdbattai hegytől, melyen a száz halomok elszórvák, egész Érd mezővárosát Kutyavárig s Diósdig, Tétényt, mely egészen vízben úszott és egész Csepel szigetet Jászkunságig jég torlaszok s vízhullámok borítták, s a Rómaiak alatt oly nevezetes Fejér tengert juttatták eszünkbe. Mivel pedig a víz négy napon túl áztatá vidékünket, csak magában Érd mezővárosában több háromszáz háznál omlott összve. 1838-diki mártius 18-a volt azon vész teljes nap, melyen Érd lakói kiönve lakjaikból emelekedettebb helyekről valának kénytelenek házaik nagy robajjali összeomlását

szemlélni. Kétharmadánál több lakók maradtak födél nélkül.” Battyhány Fülöp főherceg birtokából három egyenes utcát vágatott ki, a mai Alsó-, Felső, Ilona, utca 250-300 négyszögöles házhelyek telkek kiméretésével építő anyag biztosításával segítette az árvíz károsultakat. Az uradalmi mérnökök, valamint a mezőváros elöljáróság Hegedűs József plébános közreműködésével felügyelte az építkezéseket.

„… Ez az újonnan épült mezőváros magába tekintve szabályosabb mint a régi, mert három egyenesen vonuló s fasorokkal díszes utcái, kellemesen hatnak a szemlélőre, még kellemesebben leendők ha lakosaik házaikat s kertjeiket fa ültetvényekkel ékesítenék. Kül díszét telepítvénynek végre leginkább emeli az országút mellett épített nagyszerű vendégfogadó, mely mellék épülettel akármely város díszére lehetne (1842. a mai Földrajzi Múzeum épülete)… Az így emelkedett új város, mely főméltóságú Batthyány főherceg nevéről Fülöp városnak neveztetett így lett, hogy a régi négyszeg formájú helység mind a lakók egymással közeledését, mind pedig az egyházi kormányzatot nehézíttő hosszú alakú alakot ölte fel.”

A város lakói minden év május 1-jén Fülöp napján emlékeztek meg alapítójukról Batthyány Fülöp főhercegről. Fülöp város alapításának elmékét őrzi az Felső utca és a Kinga utca sarkán álló barokk kőkereszt. A háború utáni évtizedekben ezen a napon mindig friss virágot lehetett látni a kereszt talapzatán, melynek haranglába a II. világháború alatt megsemmisült. * A barokk kőkeresztet 1997-ben újította fel a városvezetés megbízásából Módy Péter okl. kőszobrász-restaurátor régi fényképek és analógiák alapján. A letisztított, kiegészített és megszilárdított kőkeresztet Hajdú Ferenc plébános áldotta meg. A műemlék környezetének kertészeti rendezése napjainkra már elkészült (nem kértek régi képet, mert akkor kiegészítették volna. Az 1980-as években Mógor Béla tanácselnök megrongáltatta, Langhammer János plébános úr helyreállítatta, majd Mógor újra ledöntette.) „Sárkány család czímere” „... midőn Érd lakói romboló vész által 400 éveken tul számtalan viszontagságok közt lakott telkeikről kiszoritva, régi házaik építőszereit új telepétvényeikre hordanák, egy jobbágyi ház omladéki között egy kőre akadtak, melly meszes hártyájától megtisztítva a czimer metszésnek nem megvetendő példáját, egy mesterileg faragott család czimert szemléltete. E kő körülbelül fél négyszeg ölnyi nagyságú, s ehhez arányozott szélességű volt Érd legrégibb birtokosának czimerit ábrázolván. Középen koronával díszített szűz vala, melly körül kör alakban vonuló sárkány farkán helyezé a szűz lábait, a sárkány pedig balra emelkedve a szűz fejét körzé, s kinyilt száját, kinyitott s nyillal átszúrt nyelvét a szűz arczájára irányzá. E czimer hajdani Sárkány család tulajdona volt, mellyet annyi viharos századok után egy jobbágyház falában sértetlenül felleltem, s biztossabb fentartásáért az urasági várba vitettem. Ez egyszersmind a történetírok azon állítását igazolya, mely szerint Sárkány családot írják Érd hajdani birtokosának.” HD

SZÁZHALOM • 2016. MÁRCIUS

Látogatóban a Városi Utánpótlás Klubnál

Szabad a pálya! Az óvárosi focipályát 2004 óta a VUK SE gondozza. Az egyesület elnökével, Katona Istvánnal beszélgettünk. - 2014-ben újabb 10 évre megkaptuk az önkormányzattól, tehát idén már 12. éve vagyunk a gazdája a területnek. A mostani költségvetés-csökkentés bennünket is érintett. Az inflációkövetéssel a kezdeti 5 millió tavaly elérte a 7 milliót, de ez az idén 6 millió forintra csökkent. Ebből igyekszünk gazdálkodni. - Kik használják a területet? - 2004-ben úgy vettük át, hogy az épület emeletére a cserkészek költöztek be, azóta is egymás mellett éljük az életünket. Az óvárosi pálya 8 utánpótlás futballcsapat bázisa. Ez valamivel több, mint 160 gyereket jelent. Rajtuk kívül itt szokott edzeni és játszani Dunafüredi Labdarúgó Club felnőtt és öregfiúk csapata. Ők eddig ingyen használhatták, de előbb-utóbb várhatóan kell valamennyi bérleti díjat kérnünk tőlük. Amikor pedig nincsenek éppen edzések vagy meccsek, nyugodtan jöhetnek és jönnek is a

városból: futnak a pálya körül, vagy fociznak a szülők a gyerekeikkel. Az idén júniusban harmadik alkalommal tartunk családi napot ebéddel, játékos sportvetélkedővel, a teljes VUK tagsággal, tehát nem csak a futball, hanem az úszó, kézilabda, tenisz és triatlon utánpótlással együtt. - Milyen forrásai vannak az egyesületnek? - Az Önkormányzati Sportalapi támo-

gatás mellett a TAO a másik bevételi forrásunk. Ebből tudunk működésre fordítani és tudjuk fedezni a tárgyi eszközfejlesztéseket, ami minden évben körülbelül 5 millió forintba kerül. Tagdíjból éves szinten körülbelül 3,5-4 millió forint folyik be a labdarúgó szakosztályban. - Most is éppen fel van túrva a pálya. Milyen fejlesztések zajlottak le eddig és mi várható? - Az első komoly beruházást 2005-ben végeztük, amikor a terület egyik sarkán kialakítottunk egy műfüves pályát, ahol lehetőség van télen és nyáron is az edzésre. Összesen 30 millió önkormányzati támogatásból, és több mint tíz cég, összesen 25 millió forint értékű természetbeni segítségével – adták a munkát, az alapanyagokat, a berendezéseket – tudtuk megvalósítani. Sajnos, nem tudjuk teljes mértékben kihasználni a pályát, mivel a szomszédok feljelentettek bennünket a hang- és fényhatások miatt és a bíróság úgy ítélte, az egyéni érdek előrébb való, mint a közösségé, ezért korlátozták a használatot. Így csak 14 év alatti gyerekek edzhetnek itt, az idősebb korosztállyal januártól március közepéig Diósdon, Dunaharasztiban kell pályát bérelnünk. Folyamatosan fejlesztünk minden területen: megvalósítottuk a világítást,lefestettük a kerítést, kicseréltük

a kazánt, felújítottuk a vizesblokkokat. Az épületre is ráférne egy frissítő festés, csinosítás, akár hőszigetelés. Abban gondolkodunk, hogy eztszülői összefogással fogjuk megoldani, és talán tudunk segítséget kapni kisebb cégektől is. Felszereltük a saját mosodánkat, beszereztünk ipari mosó- és szárítógépet. Mindezekkel nagyon megnőtt a gáz- és az áramfogyasztásunk, úgyhogy a következő tervünk, hogy napelemeket szerelünk fel a rezsicsökkentés érdekében. A pálya azért van most feltúrva, mert automata öntözőrendszert telepítünk a nyárra. Nagyon intenzíven használjuk a pályát, minden nap legalább 3-5 órát. Ezért évről évre nagyon sokat kell rá költeni, több tápanyag kell, a kapu előtti területet gyeptéglázzuk, folyamatosan gondozzuk, hogy szép zöld legyen. - Van valamilyen élő kapcsolat az Óvárosban élőkkel? - Úgy alakítottuk ki a bejárati kaput, hogy gyalogosan bárki bejöhet és ezt ki is szokták használni. Persze, nem tudhatom, hogy kik jönnek az Óvárosból és kik máshonnan. Ez igaz a gyerekekre is, biztosan vannak köztük óvárosiak is. Megkerestek az Óvárosi Papírkutyák, hogy idén nyáron is szeretnének focitornát szervezni, természetesen állunk rendelkezésre. LA

SZÁZHALOM • 2016. MÁRCIUS

Vendégségben az Ostorházi családnál

Várakozás és odafigyelés „A Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is.” (Wikipédia)

Kis késéssel baktatok a Géza fejedelem útján felfelé, s miközben összezavarodom, a nem egyértelmű házszámok között, azon gondolkozom, hogyan is lesz. Életem első riportja és egy ismeretlen házaspár vár rám. A késés ellenére a fogadtatás kedves, barátságos. A tágas, világos, tiszta környezetben hamar megtaláljuk a közös hangot. Arról kérdezgetem házigazdáimat, Orsit és Zoltán, mit jelent számukra a Húsvét. A négytagú család 10 éve költözött Százhalombattára szomszédunkból, Érdről. De a nagycsalád, amelynek szerves részei hosszú utat tett meg idáig. Orsi családja bukovinai székelyek leszármazottjaként került Érdre, míg Zoltánék Borsodból, Budapesten át jutottak a szomszédjukba, mindössze háromháznyira egymástól éltek. Mindkettőjük számára nagyon fontos az otthonról hozott katolikus neveltetés, a családhoz tartozás, a nagycsalád tisztelete, szeretete. Közös életük során legfőbb törekvésük volt és persze ma is az, hogy ezt két fiúknak is átadják. Úgy érzik, ebben sikerrel jártak. A 22 éves egyetemista, cserkész vezető és a 18 éves gimnazista számára ugyanolyan fontos a hit és a család, mint szüleiknek. Ezek alapján nem meglepő, hogy az ünnepre való készülődés, az ünnep

megélése a szűkebb és tágabb családban is közösen zajlik. Zoltán szerint a Húsvét fontos üzenet. Egyfajta várakozás. Odafigyelés. Ilyenkor muszáj egy kicsit lassítani, elmélyülni gondolatban. Rendszeresen járnak templomba vasárnaponként. A hit, a közösséghez tartozás erőt ad számukra. Egy barátságos szó a templomajtóban, egy ismerős köszöntése, mind-mind hozzájárul a jó közérzethez a hétköznapok rohanó világában. Kiszakadva az érdi katolikus közösségből, igazi otthonra találtak

elmennek és végighallgatják a prédikációt, imádkoznak, saját gondolataikba merülve élik át az ünnep üzenetét, az ad egy igazán jó érzést mindnyájuknak. „Aztán már hazafelé ballagva, akár egy szót sem kell szólni. Lehet mérleget vonni, átérezni, milyen jó, hogy ilyen jó családom van, milyen jó, hogy elmentem a templomba, milyen jó, hogy megszülettem és egy ilyen családba születtem.” Orsi 13 évig nem járt el dolgozni, nevelte a gyerekeket, biztos hátteret adott a családi vállalkozásban kemé-

Százhalombattán. Az egyházi élet, a cserkészet, a bálok, a dalárda, mindmind erősítik a kötődést. Ahogy a Bibliában van – mondja Zoltán – „az, ahol vagyunk, csak egy állapot. Aki ezt jobban átgondolja és el is hiszi, hogy a halál után van élet, annak ez a hit sokkal jobb és szebb alapot ad a Húsvét tiszteletének, átélésének.” Amikor csak tehetik, részt vesznek az ünnepi előkészületekben, a gyertyagyújtás, tűzszentelés szertartásain, a közösségi összejöveteleken. Orsi és Zoltán úgy gondolja, hogy ha

nyen dolgozó férjének és a gyerekeknek. Mindketten tudják, fontos volt ez az időszak, a gyerekeken meglátszik ennek a haszna, eredménye. Az egymáshoz tartozás, a kötődés erejével biztosabban állják meg helyüket a világban. Orsit arról kérdezem, milyen feladatot, milyen készülődést jelent számára a Húsvét. „Hamvazószerdáig kibulizzuk magunkat – mondja mosolyogva – nagyon szeretünk táncolni, társaságba járni. è

SZÁZHALOM • 2016. MÁRCIUS Aztán jön a lecsöndesedés, a Húsvétot megelőző időszak, amikor lélekben és a környezetünkben is készülünk a megújulásra.” Ilyenkor úgy érzi, muszáj mindent kitakarítani, megújítani a házat, a kertet is. Idén is két nap szabadságot vett ki a húsvéti nagytakarításra, amelyért a kollégái megmosolyogták, de ő úgy érzi, nem volt elvesztegetett idő. A belső tisztasághoz a ház tisztasága is hozzátartozik. „Ha nem csinálom meg a nagytakarítást, úgy érzem, kívül-belül koszos vagyok.” Lopva körülnézek a rendezett, ragyogóan tiszta étkezőben, nappaliban. Elképzelni sem tudom, hogy itt bármikor is koszról lehetne beszélni. A tisztasághoz, a készülődéshez hozzátartozik, hogy megtartják a pénteki böjtöt. Nagypénteken megfőzi a sonkát és a tojást az ünnepre. Manapság már nem fest tojást, de visszaemlékezve lánykorára, elmeséli, mekkora vendégségek voltak a családban. A legényeknek akkoriban tucatszám festették a tojásokat a kétlányos házban. Vége-hossza nem volt a vendégeskedésnek azokon a Húsvétokon. Vasárnapra elkészül a tál a sonkával, tojással, friss zöldfélével, a retek, az újhagyma fontos kelléke a tavaszi ünnepnek. Ilyenkor általában összegyűlik a nagycsalád valamelyik testvérnél. Készül a tyúkhúsleves, töltött húsok, töltött káposzta és persze sokféle sütemény kerül az asztalra. Orsi visszaemlékezik az utolsó Húsvétra, két évvel korábban, amikor még az édesapja is velük ült az asztalnál, aki röviddel ezután meghalt. Az, hogy akkor együtt lehettek hálával tölti el, hálás az Úristennek ezért, mert ez az emlék sokat segített neki a gyász feldolgozásában. Ezzel visszatértünk a Húsvét igazi lényegéhez, a halál és a feltámadás gondolatvilágához, amely a természet megújulásával együtt vezet el bennünket is a megújulásba. Búcsúzóul mindketten szép húsvétot kívánnak nekem és Önnek is, kedves olvasó. -rame-

Menetel az ezred

Március 15-i ünnep az Óvárosi Óvodában Minden kisgyermek nagyon szereti az ünnepeket, izgalommal készül rá! Így vannak ezzel az ovisok is. Ünnepelnek a családban, a barátoknál, és az óvodában. Mélyen megélnek, átélnek minden örömteli pillanatot. A Március 15-i nemzeti ünnepről az óvodás korosztálynak még nincs túl sok élménye, érzelmileg így nem kötődik hozzá.

tunk játékosan a ”Menetel az ezred…” című dalocskára, huszáros játékokkal, lovaglással, huszár-bábok táncoltatásával, énekléssel töltöttük a délelőttöt., Volt egy izgalmas váras játék, csata, melyben természetesen elsősorban a fiúk jeleskedtek és ez így van rendjén. Népi dalos játékokkal, néptánccal köszöntöttük a tavaszt és közelgő ünnepünket.

A 3-7 éves gyermekek számára is fontos, hogy életkori sajátosságaiknak megfelelő módon részesei legyenek nemzeti ünnepeinknek. Érezzék, hogy az ÜNNEP mindig másabb, különlegesebb nap életünkben, tisztelgünk, megemlékezünk régi korok hőseiről sajátos módon, korukhoz illően- megteremtve ezzel csíráját a szülőföld, a haza szeretetének. Márciusi szép ünnepünkről az óvodában is megemlékeztünk. A megelőző hét az érzelmi előkészítéssel indult, közösen ráhangolódtunk és beszélgettünk a történelmi eseményekről, a huszárokról. Nemzeti színű kis papírzászlókat, kokárdákat készítettünk, feldíszítettük az óvoda előterét, ablakait. A jeles szép napon már oviba érkezéskor mindenki csinosan felöltözött,viselte saját kis kokárdáját és a délelőtti órákban mindhárom csoport a saját szobájában ünnepelt. A Himnusz meghallgatása után, versek, dalok hangzottak el, kapcsolódva a tavaszhoz, a magyarsághoz. Masíroz-

Sikerült szép és tartalmas napot nyújtani a kisebb és nagyobb óvodásainknak egyaránt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy még a következő héten is „Menetelt az ezred..”! Mikulásik Judit tagóvoda vezető

NYÍLT NAPJAINKON SZERETETTEL VÁRJUK LEENDŐ ÓVODÁSAINKAT ÉS SZÜLEIKET! Betekinthetnek óvodánk és a csoportok mindennapjaiba. Nyílt napok időpontjai: Április 13. szerda, 9-11.30 és 15-17 Április 21. csütörtök, 9-11.30 és 15-17 Ha ezeken a napokon nem tudnak eljönni, akkor délutáni időszakban más napokon is belátogathatnak a Pitypangos Óvoda Óvárosi Tagóvodájába. Mikulásik Judit tagóvoda vezető Sebestyén Mihályné intézményvezető

SZÁZHALOM • 2016. MÁRCIUS

Barangolásaim Szegedinácz Anna rendhagyó idegenvezetése az Óvárosban A katolikus templom. Szent László nevét vette fel, ahogyan a mellette kialakitott főtér is. Batta Érd filiája volt, temploma csak nagy társadalmi összefogással 1910ben épült fel, adományokból. Tőry Emil tervei alapján készült, Prohászka Ottokár püspök szentelte fel. Stilusában historizáló jellegű egyszerű falusi barokk épület. A boglyaives toronysisak nemzeti stiluskeresésről árulkodik. Alapozásához tárnoki köveket, falához téglát használtak. Egyhajós, egytornyú épület. Szentélyéhez sekrestyét és oratóriumot épitettek. Belső terének eredeti ornamentális és geometrikus diszitményeit Kurbel József budapesti festőmester készitette. A neobarokk stilusú oltár és szószék Sziklai József munkája. A főoltár közepén Szent László szobra áll. 1955 második felében - augusztustól decemberig - Perjés Béla plébános idejében felújitották. A háborúban megrongálódott falképek helyére Dr. Dénes Jenő új figurális falfestményei kerültek. Perjés Béla a magyar történelem kiemelkedő és több méltatlanul elfeledett alakjának kívánt emléket állitani. 1955. december 4-én Shvoy Lajos megyéspüspök avatta fel. A templom előtti téren van Batta I. és II. világháborús emlékműve, a háborúban elesett katonák és áldozatok nevével. Május utolsó vasárnapján - a Hősök Napján - emlékeznek meg róluk. A templommal szemközt épült meg az első katolikus plébánia. 1919-ben önálló lelkészség lett Százhalombatta. Július 1-én érkezett az első plébános Kéri Nándor. Működése 1927-ig tartott. Dezső István 1927-1935-ig, Bakody Ernő 1935-től 1945-ig működött. A háború alatt 1945-ben érkezett Perjés Béla plébános, aki 1966-ig volt papja a falunak. Őt követte Tóth Andor 19661997-ig - nyugdijba vonulásáig. Mits János plébános 1997-2003-ig, Illésy Mátyás 2003-tól a plébánosunk. *

Gyermekkoromban a templom melletti kicsi házban dolgozott a falu egyetlen férfi fodrásza Lehoczki Imre, a borbély. Közös volt az udvaruk Popovicsékkal. Az utca felöl lehetett bemenni az üzletbe. Ma Szent László út 66. * A másik oldalon egy házzal feljebb volt Tóth Sándor bácsi hentesüzlete a Szent László út 61. szám alatt. Pincéjébe a téli időben gyűjtötték a befagyott Duna jegét, hogy aztán egészen a következő szezonig elegendő jég legyen a hús hűtéséhez. Néhány házzal feljebb két mester háza mellett haladtunk el. A templom

Községháza és iskola

felöli oldalon volt Rákics Miklós bácsi háza - Szent László út 82 -, aki a falu timárja volt. Természetesen voltak földjei is, amin gazdálkodott. A vele átellenben lévő udvarban - Szent László út 75 szám alatt - a Tunkel pékség működött, még a háború előtti időben. * Rákics Miklós bácsi háza mellett épült meg az új községháza, közvetlenül a háború előtt. Tervének, költségvetésének elkészítésére a gőztéglagyár épitész igazgatóját Lázár Jánost kérték fel. 240

millió koronába került. Kivitelezését a helyi és környékbeli mesteremberekkel oldották meg. A téglagyárból kedvezményesen vásárolhattak épitőanyagot. A költségvetés kezelésére Bizottságot hoztak létre. Tagjai voltak a biró, a jegyző, a pénztárnok, Dr. Matta Árpád földbirtokos, Stich Antal a téglagyár gondnoka, Szalay Károly és Tóth Ferenc képviselők. Amikor a Városi Tanács a lakótelepre költözött, óvoda kapott benne helyet. * Az államositás után a szerb iskola épületébe még az én generációm is járt iskolába. Negyedikesek voltunk és ott

(Würth Pál archívumából)

voltak a tanóráink. Az épületnek hosszú története van. Mária Terézia elsőrendű feladatának tartotta a népoktatás hálózatának kialakitását, ezért 1770-ben királyi rendeletre számba vették a már meglévő és iskolák kialakitására alkalmas épületeket. A rendelet Battán már működő felekezeti iskolát talált. Tanitója Popovics Péter volt, aki télen tanitotta a tiz fiút és két-három leányt. Az épület két szobájának egyikében tanitás folyt, a másikban az oskolamester lakott. Egy konyha is tartozott hozzá.

SZÁZHALOM • 2016. MÁRCIUS A szájhagyomány szerint az iskolát egy Dumcsa nevű szentendrei polgármester saját pénzéből épittette a falunak. Gazdagok voltak, nem volt gyermekük. Az ifjúságnak ajánlotta fel, hogy tanuláshoz, művelődéshez, szórakozáshoz legyen megfelelő hely. A szerbség meg tudja őrizni anyanyelvét, kultúráját, szokásait, egységét. Bálokat, családi és közösségi ünnepségeket tartottak benne. Szindarabokat tanultak anyanyelven és ez volt az iskolájuk is. A II. világháború után az iskolák államositásával megszűnt szerb iskola lenni, de a Damjanich úti Általános Iskola megépüléséig még volt benne tanitás. Az épület használatát a ’70-es években a DKV területén Működő Barátság Művelődési Ház vette át. Csupics Demeter vezette a klubot, ahol szerb és magyar nyelvű előadásokat, rendezvényeket, kiállitásokat tartottak. Ma a Szerb Orthodox Múzeum található benne, a Szent László út 86. szám alatt. A ’90-es években a „Matrica” Múzeum szerette volna megvásárolni a Szent László út 90. szám alatt lévő házat tájháznak, amelyben a falu utolsó nyitott kéményes konyhája volt. Sajnos a város elszalasztotta ezt a lehetőséget. * A Szent László út 92. szám alatt található a szerb orthodox templom parókiája, a templom melletti igen szép épületben. A gangos ház a templommal egy időben épülhetett. A pópák családjukkal laktak benne minden időben. * A szerb orthodox templom. A műemlék épület a város legnagyobb és legszebb értékei közé tartozik. 17201750-ig épült. Dioniszije Novakovics budai püspök szentelte fel Kis Boldogasszony tiszteletére. Ikonosztázát a törökök elől menekülő családok az óhazából hozták magukkal. Az eredeti templom nagyobb volt, mint a battai, ezért a méretéhez kellett igazitani a képanyagot. Keskenyebb és alacsonyabb is lett az eredetinél. A keresztjét lejjebb csúsztatták. Eredeti ikonosztáza bizánci stilusú volt, melyet Mária Terézia idejében felújitottak és barokkra festettek át. Szép számú önálló ikonja is van, ezek egy részét szintén még a betelepülő családok hozták magukkal. A legtöbb 1820-29 kö-

9 zött készült. Vannak közöttük újabbak is, szerb, görög, orosz ajándékok. Az utolsó tiz esztendőben már csak bizánci stilusuakat vásárolnak. Az ikon szent tárgy, szentként tisztelik, imádkoznak hozzá a hivek. Az Értéktár Bizottság 2015. augusztus 20-án elsők között itélte oda az elismerő oklevelet a templom ikonosztázának. A szerbség gazdag népszokásai a vallásukhoz kapcsolódnak, megőrzésre érdemes. Ha tovább megyünk az Óváros fő utcáján, a jobboldalon volt régen a posta épülete - Szent László út 99. szám alatt - melyet még a ’80-as években lebontottak. 1919-ben vette át a régi postamestertől Eggenhoffer Valéria, aki Sarudon tanulta ki a postamesterséget. Ez volt a leghosszabb életű postahivatal a faluban. Közben 1938-1948-ig a Kossuth Lajos utcában üzemelt, Vali néni Duna-parti házában. Az államositás után pedig itt, egészen a lebontásáig. Azután az Óvárosi Orvosi Rendelőben kapott néhány évre helyet, egészen a „falu” utolsó postájának a megszűnéséig. * A mai - nem működő - GEBU Pres�szó épülete a Hangya Szövetkezet kocsmája, vendéglátóhelye volt az államositás előtti időkig, a Szent László út 100. szám alatt. * Vele szemben a Duna-parton volt a falu első hajókikötője, amely már a régmúlté. Érdemes lesétálni itt a Dunapartra és elgyönyörködni a folyó szépségében. Elképzelni, milyen is lehetett az az idő, amikor még reggelente kikötött a budapesti Nagyvásártelepre tartó hajó, hogy kofákat, halas asszonyokat szállitson a Fővárosba, friss gyümölc�csel, zöldséggel, túróval, tejföllel, vagy teli halas kosárral. A Gőzhajó Állomást Batta község elöljárósága 1843-ban kérvényezte a „Nagyméltóságú Királyi Kereskedelemügyi Minisztertől, valamint a Duna Gőzhajózási Társulat Forgalmi Igazgatóságától”. Az Igazgatóság hajlandóságot mutatott hajóállomás létesitésére. A hajóslegényt a falunak kellett biztositani és fizetni, továbbá a világitás költségeit is. A meder sajnos eliszaposodott,

ezért a hajókikötő használhatatlan lett. A XX. század elején ismét szükségessé vált a kikötő problémájának megoldása. 1930 szeptemberében kötött ki először az a hajó, melynek a kikötőt már Dunafüreden épitették meg. Anyám mesélte, ez az édesapámmal kötött házasságuk napján történt. * Az első községháza a legelső dunai hajókikötő feletti épület volt. Ma zöldséges bolt és önkormányzati lakások vannak benne (Szent László út 107.). Közvetlenül a II. világháború előtt költözött új épületbe, amely egészen a Városi Tanács lakótelepre költözéséig itt működött, Szent László út 84. szám alatt. Később óvoda lett, majd a Régészeti Park melletti legújabb óvárosi óvoda megépülése után más funkcióra vár. * Reisz Izidor bácsi szatócsboltjának épületét az elmúlt években bontották le. Szent László út 109. szám alatt volt. Ha nagynénémhez, Kácser Mihálynéhoz a halász mester feleségéhez - mentünk látogatóba, a Szent László utca 116. szám alá, vagy a velük átellenben lévő Weimola Tódor pékségébe vittünk kenyeret sütni a Szent László út 123. szám alá, akkor a falu másik végéig gyalogoltunk a kenyeres kosarakkal. Nem volt könnyű két kosárral a kézben odáig felmenni. Gyermekkoromban már a felesége Ágnes néni és fia Péter sütötték a kenyeret. Ha anyám betegeskedett, akkor odaállított a nagy vájling mellé és elmagyarázta nekem, hogyan dagasszam, gyúrjam meg a kenyértésztát, hogy az jó és finom legyen. Kovásszal készült és tettünk bele egy kevés főtt tört krumplit is. A friss kenyér illata és ize, kárpótolt bennünket minden fáradságért, akár lekvárosan, akár zsirosan ettük meg a frissen lekanyaritott szeletet. Szegedinácz Anna

Források: Képviselőtestületi jegyzőkönyvek Szóbeli közlések Százhalom - Óvárosi közösségi, Közéleti Folyóirat Életutak - Együtt Nevelők Egyesület és Nyugdijas Pedagógus Klub Egyesület 2009

SZÁZHALOM • 2016. MÁRCIUS

Történetek szépapámról „Valamikor régen történt az eset”… mondta nagyapám, mikor hideg téli estéken összegyűlt a család és hallgattuk a véget nem érő történeteit. Vacsora után leültünk a szőnyegre a pirosan izzó Jobbágy kályha köré és vártuk a mesét. Mi annak tartottuk, nagyapám valóságnak, nagyanyám álomnak. Sok ilyen este közül a legjobban a következő eset maradt meg bennem. Gyermekkoromban, igen sokszor játszottunk fent a hegyen a halmoknál. Télen szánkóztunk, nyáron mindenféle harci játékokat találtunk ki. Igazából nem nagyon tudtuk, hogy ezek a halmok hogyan kerültek ide, bár nagyapám gyakran emlegette, mivel olvasó ember lévén érdeklődött a történelem iránt. Főleg a falu története, amelyről igen sokat mesélt. Ezen az estén is, mikor, mint mindig, komótosan elővette a pipáját, megtömte jóféle dohánnyal, meggyújtotta, élvezettel nézve a kíváncsi, várakozó arcokat. Ez a történet a halmokról szólt, talán azért is ezt jegyeztem meg a legjobban….” Apám Sefcsik István, olyan gyakran emlegette azt az estét, hogy már mi is láttuk nagyapámat, ahogy ül a pipájával és mesél. Úgy gondoltam talán másoknak is érdekes lehet ez a történet, ezért most közreadom…. Tudjátok, nagyapám Dubecz Márton 1851ben született Battán. Ez a történet annyira régi, hogy ő is a nagyapjától hallotta. Az ácsmesterség a családban apáról, fiúról öröklődött, így az ominózus eset a szintén Márton nevű ősünkkel esett meg, aki egy nagyobb munka elvégzése után Érdről tartott hazafelé. Már késő őszre járt az idő, hamar sötétedett. Lassan ballagott a régi római úton a Gyormán felfelé. Aki ismeri ezt a környéket, tudja igen hosszú és erősen fárasztó a tetőre menő út, főleg egy ilyen nehéz munkával töltött nap után. Onnan már csak egy gyengébb kaptató és eléri a battai határt. Közben sötét is lett, a felhős égen néhanéha előbukkant a hold, sejtelmesen megvilágítva a halmok körvonalait. Haladt szépapám a szőlők között, ahogy így bandukolt, olyan furcsa jelenségre lett figyelmes, hogy szinte földbe gyökerezett a lába. Nemcsak megállt hirtelen, de meg is rémült. Azt látta, hogy az előtte magasodó halom egyik oldala lassan megnyílik, mire teljesen kitárult olyan látványban lett része, amitől még a pipa is kiesett a szájából. A halom belsejében, kőedényekben és kádakban temérdek kincs csillogott. Körülöttük három tündér tette-vett valamit. Egyikük leült egy aranyozott székre, a másik kettő ki-

jött egészen a hasadék széléig és beszélgetni kezdtek szépapámmal. Elmondták, hogy ők hárman Atillának a hunok nagy királyának kincseit őrzik, amit szívesen megosztanak vele, ha beljebb megy a halomba. Annyit adnak, amennyi a tarisznyájába belefér. Csábította a nagy lehetőség, hogy meggazdagodhat. Látta a rengeteg kincset, mennyi mindent tud rajta venni, házat, földet, nem kellene hajnaltól éjszakáig, hidegben, melegben mászkálni a tetőkön. A gondolatok egyre csak jöttek és jöttek, de aztán eszébe jutott, mi lesz, ha bemegy, és a halom bezárul? Soha többé nem mehet haza a feleségéhez, a gyermekeihez. Várják őt otthon, zsebében a munkabére, amivel kihúzhatják a telet, mert ilyenkor nemigen akad ácsmunka. A tündérek egyre csak kérlelték: „Jöjjön be Marci bácsi! Szívesen adjuk! Hosszasan töprengett, azután elköszönt a tündérektől, mert úgy gondolta, ha kevéske is az a pénz, amiért megdolgozott, de biztosabb. Bezárult a halom, eltűnt a csillogás, a fény, a tündérek és ő ott maradt egyedül a sötét éjszakában. Megszaporázta lépteit, de még így is nagyon késő lett, mire hazaért. Aludt mindenki, így aztán Márton szépapám is lefeküdt, hamar el is aludt a nagy fáradságtól. Reggelre kelve igencsak elgondolkozott, mi is történt előző este? Annyira hihetetlennek tűnt, hogy már maga sem tudta, ébren volt vagy csak álmodta az egészet? Mint minden reggel most is először a pipája után nyúlt, amit az ágy mellé tett, hogy felkelés után füstöljön kicsit. Szidta is ezért szépanyám, hogy bebüdösíti az egész szobát, de nem hallgatott rá. Nyúlt is érte, de ilyen még nem fordult elő vele, a pipa nem volt a helyén. Erősen gondolkodott, azután hirtelen eszébe jutott. – Hiszen én, mikor kinyílt a halom, kiejtettem a számból a pipát. – Most már tudta ennek a dolognak a végére kell járnia, mert ha ott a pipa a történetnek is igaznak kell lennie. Magára vette a kabátját, kiballagott a halomhoz, és …..a pipa ott volt. Ettől kezdve Márton szépapámat semmi nem téríthette el azon meggyőződésétől, hogy a történet igaz. Mi is történt valójában? Tényleg találkozott a tündérekkel, vagy elaludt a fáradságtól? Mindez már a múlt rejtélye marad, de ami igaz, hogy azokon a téli estéken, mikor együtt volt a család, a gyermekek nemzedékeken keresztül kíváncsian várták a történetet, amihez talán mindig valaki hozzá is tett valamit. Az én gyermekeim majd tovább mesélik ezt a történetet, ami talán igaz is lehetett. Vagy nem? Sefcsik Zsolt

Kérjük, ajánlja fel adója

1%-át

a Százhalombattai Faluvédő Egyletnek. Főbb tevékenységi körök: • Hagyományőrzés • Százhalom újság, Kalendárium megjelentetése • Lakossági érdekvédelem • Környezetvédelem

Adószám: 18688966-1-13 A Százhalombattai Faluvédő Egylet tisztelettel értesíti az érintetteket, hogy rendes évi

közgyűlését

2016. április 27-én, szerdán 17 órakor tartja a Zenálkó Etel Közösségi Házban. Az egyesület vezetősége

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Megjelenik havonta Felelős kiadó: Százhalombattai Faluvédő Egylet, elnöke: Jankovits Márta Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Postacím: 2440 Százhalombatta, Avar köz 2. Honlap: www.faluvedo.battanet.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Telefon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta