Százhalom - 2023. május

Százhalom

ÓVÁROSI KÖZÖSSÉGI, KÖZÉLETI FOLYÓIRAT

Közös olvasás az Ünnepi Könyvhéten

Fotó: Pap Miklós

A TARTALOMBÓL: Zarándoklat Csíksomlyóba • Szabó Gábor: A képviselő naplója

• Ismerős arcok: Müller Ferenc (folyt.) • 100halom – melléklet

Németh István: Egy lokálpatrióta emlékei (folyt.)

Francz Norbert: Százhalombatta nem mindennapi birtokosa: Salgói Miklós

Mitták Ferenc: Más szemmel – A trianoni békediktátum

Szabó Gábor: A képviselő naplója

Zarándoklat Csíksomlyóba Mitták Ferenc: Trianon más szemmel

XI. ÉVF. 101. SZÁM 2023. MÁJUS

Mi a családbarátság?

Családbarát szolgáltatóhely minősítést kapott a százhalombattai Hamvas Béla Városi Könyvtár. Pontosabban megújította, hiszen az intézmény már a Covid alatt is részt vett a programban.

Mi is az a családbarátság? A Családbarát Magyarország Központ oldalán a következő meghatározást találjuk: „A családbarátság az az irányultság egy szervezet működésében, mellyel az adott szervezet (munkahely vagy szolgáltató hely) a családot a maga számára is értéknek tekinti és a családok szempontjait működése során érvényesíti.”

A könyvtár számára fontos, hogy olyan helyet teremtsen a városlakók számára, ahova szívesen betérnek és komfortosan érzik magukat.

%-os áron váltható ki az éves tagság. Szempont az intézmény biztonsága: plusz pontot ért a Babérliget Olvasóudvar védett, biztonságos tere, a csomagok és kabátok elhelyezésére alkalmas, zárható szekrények, a gyerekkönyvtári bútorokon a sarokvédők és az érintésbiztonsági konnektorvédők, a pelenkázó és a szagtalan tárolást biztosító pelenkaszemetes megléte.

Szerepelt a kritériumok között az intézményhez tartozó kerékpártároló, a természetes szellőzéssel és klímával ellátott, beltéri játszósarok, a családi rendezvények számára igénybe vehető helyiség, esőtől védett, fedett várakozóhely. Ezek megléte mind hozzájárult a cím elnyeréséhez. Valamint az is, hogy a könyvtár szolgáltatásainak jelentős része – előjegyzés, foglalás, hosszabbítás – telefonon vagy online is elérhető.

Tisztelt Kovács Marianna Igazgató Asszony!

Nagy örömmel olvastam levelét, amelyben tájékoztatott arról, hogy a Hamvas Béla Városi Könyvtár elnyerte a „Családbarát Hely” címet, a Családbarát Magyarország Központhoz benyújtott pályázat alapján. A könyvtár a családbarát szempontok megvalósulása szerint, mint szolgáltató hely pályázott és nyert.

Szívből gratulálok magam és Százhalombatta Önkormányzata nevében a címhez. Büszke vagyok és büszke Százhalombatta arra, hogy a könyvtár munkája, tevékenysége alapján egy újabb elismeréssel gazdagodott városunk intézménye.

Mindezen szempontoknak köszönhetően a „Családbarát Szolgáltató Hely Tanúsító Védjegy” használatát 2 évre elnyerték.

Követve a könyvtár munkáját, valóban családbarát munkáltatóként működik, és családbarát szolgáltatást nyújt egészen csecsemő kortól az időskorig.

A minősítés során többoldalas kérdőívet kellett kitölteni, amiben négy szempontcsoporton belül közel félszáz kritérium található. Számos közülük nem érinti a könyvtár szolgáltatási területét (például étkeztetés) vagy olyanok, amikre az épület adottságai nem alkalmasak (akadálymentesség).

A könyvtárra is vonatkoztatható feltételek között pozitívumnak számított például, hogy olyan belépőjegy is váltható, amivel az egész család – létszámtól függetlenül – együtt vehet részt a családi programokon, vagy hogy a nyári meseheteket a testvérek kedvezménnyel vehetik igénybe.

Törvényi előírás, hogy a könyvtár kedvezményt biztosít a beiratkozáskor: 16 éves korig ingyenes, diákoknak és nyugdíjasoknak 50

Azokat a fejlesztéseket, amikre az auditor felhívta a figyelmet – ilyen például elvonulós, szoptatós helyiség és gyerekbarát illemhely – a következő két éven belül alakítják ki a könyvtárban. A minősítést 2 évre lehet elnyerni, és tervben van a következő pályázat beadása is.

„Szívvel lélekkel fáradoznak azon, hogy a könyvtárat élő hatalommá emeljék… Örülünk, hogy szervezetük elkötelezte magát, hogy a családbarát szemlélet minél inkább megerősödhessen Magyarországon, és intézményük által Százhalombattán is. Ezzel hozzájárulnak a magyar családok erősödéséhez, örömtelibb életéhez, szervezetünk eredményességéhez és jó híréhez is.” – olvasható a minősítést előkészítő audit jegyzőkönyvben.

A Hamvas Béla Városi Könyvtár

A generációk részére szolgáltat, kiemelkedő programokat, rendezvényeket, előadásokat szervez, amellyel segítik a tanulás, az olvasás szeretetét, a kikapcsolódást a szabadidő értelmes eltöltését. A család kiegyensúlyozott működéséhez nagyban hozzájárul a könyvtár, hiszen segíti a harmónia megteremtését nemcsak az intézményen belül, hanem azon túl is.

A Hamvas Béla Városi Könyvtár széleskörű kulturális tevékenységével városunk egyik fontos szellemi műhelye, ahonnan elindult a határokat átívelő népmese napja mozgalom, amelynek máig nagy szerepe van a mesekultúra megismertetésében, népszerűsítésében. Jó bemenni egy olyan kulturális intézménybe, ahol a családoké a főszerep!

Munkájukhoz kívánok további sok sikert és jó egészséget!

Százhalombatta, 2023. május 25.

Tisztelettel: Vezér Mihály polgármester

8. alkalommal szervezett könyvünnepet Százhalombattán

A hagyományokhoz híven a nap közös olvasással kezdődött a Szent István téren, ahol több száz diák és városlakó mutatta meg, mindig lehet és érdemes szakítani tíz percet az olvasásra. A napot Kovács Marianna könyvtárigazgató nyitotta meg, az egybegyűlteket Török Sándor alpolgármester köszöntötte. A nap további eseményei a könyvtárban folytatódtak: a legkisebbeket és szüleiket jóga, az óvodásokat pszichodráma várta a gyerekkönyvtárban. Mészöly Ágnes írónő gimnazistákkal találkozott, akikkel a Szabadlábon című könyve kapcsán tartott érzékenyítő foglalkozást. Délután Varga Attila papírszobrásszal alkothattak az érdeklődők, valamint könyvvásár és könyvcsere várta az olvasókat a Babérliget Olvasóudvarban. A napot a közösségépítés jegyében családi társasjáték délután zárta a Családi Társasjáték Egyesület részvételével.

Zarándoklat Csíksomlyóba

Baráti társaságunkból négy házaspár közösen vett részt a négy napos zarándoklaton és a csíksomlyói pünkösdi búcsún, a Misszió Tours által szervezett és 10. alkalommal útnak indított Boldogasszony zarándokvonat közel 900 utasával együtt.

A legnagyobb meglepetés azonban este Marosvásárhelyen ért minket, ahol hatalmas tömeg fogadta a zarándokokat énekkel, tapssal, köszöntővel. Köztük jónéhányan népviseletbe öltözve tiszteltek meg minket, emelve az ünnepi hangulatot. Idősek, fiatalok, családok gyermekekkel, akik órák óta várták a vonat megérkezését!

A búcsú résztvevői több településen lettek elszállásolva. Mi Gyergyószentmiklósra kerültünk, ahol éjjeli megérkezésünkkor szintén rendkívül szép, ünnepélyes fogadtatásban részesültünk.

Csütörtökön a kora hajnali indulást követően a budapesti Keleti pályaudvaron 5 óra 20 perckor Felföldi László pécsi megyéspüspök megáldotta a vonatunkat, majd hamarosan kigurultunk és elkezdődött zarándoklatunk. AZ ÚT, AMI BEFELÉ VEZET!

A vonaton velünk együtt utazott Felföldi László pécsi megyéspüspök, Burbela Gergely és Juhos Ferenc verbita szerzetes, Molnár Tamás atya, valamint Pálmai Árpád karnagy. Az ő jóvoltából készült el az az énekesfüzet, mely alapját szolgálta az út során elhangzott énekeknek. A vonaton stúdiókocsiból vezették az utazást a lelki vezetők, mely során lehetőség volt lelki beszélgetésre, gyónásra. Az út során imádkoztunk, énekeket tanultunk, beszélgetéseket, és ifjúsági koncert előadásokat is hallhattunk.

Induláskor minden utastársunk egy sárga megkülönböztető stólát, egy csíksomlyói Szűz Mária-kitűzőt kapott, mely egyben a vonat utasainak megkülönböztetésére is szolgált, valamint az összetartozást is jelképezte.

Magyarországon több helyen szálltak fel még zarándoktársak. A határátlépést követően először Nagyváradon vártak min-

ket nagy szeretettel, ahol Bölcskei László nagyváradi megyéspüspök mondott köszöntőt, és osztott meg velünk értékes gondolatokat. Közel fél órás késést követően

Pénteken korán reggel indultunk vonattal a Csíksomlyói kegytemplomba ünnepi szentmisére. Az ünnepélyes bevonulást követően Tímár Asztrik ferences szerzetes köszöntötte a zarándokokat. A zsúfolt templomban tartott püspöki misét követte Pitti Katalin operaénekes (zarándoktársunk) előadása, akit Pálmai Árpád kísért orgonán. Gyönyörű Mária-énekválogatásokat hallhattunk tőlük, így fokozva lelki rákészülésünket a búcsú másnapi csúcspontjára. Ekkor alkalmunk volt a Mária-szobor megtekintésére, ajándéktárgyak vásárlására és egy kis szabadidő eltöltésére a kegytemplom környékén.

Kolozsváron az előző megállónál még nagyobb tömeg fogadta a vonatot énekkel, köszöntővel, mely úgyszintén nagyon megható volt.

Szombaton az elmúlt napokhoz hasonlóan a kora reggeli órákban indultunk a legnagyobb eseményre, a csíksomlyói pünkösdi szentmisére a Nyeregbe. Rendkívül

„Kísérd Urunk kegyesen utunkat!”

felemelő és szívmelengető látvány volt a vonatról az autók, buszok, kerékpárosok, lovasok, lovasszekerek hosszú vonulatát látni. A gyalogos zarándokok népviseletbe öltözve, feldíszített feszületeket, templomi Mária zászlókat a kezükben tartva tartottak a szentmise helyszínére.

Ahogy közelítettünk Csíkszereda felé, mindenütt integetve köszöntöttek minket, mi pedig a magyar zászló lengetésével, énekkel viszonoztuk üdvözlésüket. Az állomásra megérkezve a közeli Szent Kereszt-templomnál csatlakoztak hozzánk a Böjte Csaba ferences-rendi szerzetes lelki vezetésével érkező Missziós zarándokvonat utasai, illetve a Magyarországról érkező harmadik vonat is.

Egy keresztaljba rendeződve imádsággal, énekelve vonultunk fel a Hármashalomoltárhoz. Lenyűgöző misén vehettünk részt hálával, felajánlásainkkal és kívánságainkkal a szívünkben, békéért, szeretetért és egységért Máriához imádkozva, több százezer zarándokkal közösen. Ennyi ember látványa, fohásza és közös éneklése rendkívül megindító, felemelő érzés. Több generáció, magyar ajkú és idegen találkozása, akiknek együtt dobban a szíve, azonosan gondolkodik és megérti egymást. Minden egyben, egységben, szeretetben, békességben! Meggyőződés, hagyomány, lelki szükséglet, a találkozás igénye Istennel, magunkkal és másokkal! Meghatódottság, mosoly, jókedv, ünnepi hangulat, csodás pillanatok, felismerések, különleges mély érzések megtapasztalása. Leírhatatlan élmény, amit csak átélni lehet!

A misét követően a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó közötti nyeregből levonulva, honfitársainkkal együtt ünnepeltünk és ve-

gyültünk el a búcsúi forgatagban, de utunk még nem ért véget. Vasárnap kora reggel Gyergyószentmiklós főterén Felföldi László püspök által celebrált misével zártuk a pünkösdi zarándoklatunkat. Mindenütt meg-

Leírhatatlan mindaz, amit láttunk, átéltünk és tapasztaltunk. Példaértékű az a sok szeretet, önzetlenség és gesztus, amivel mindenütt fogadtak minket! Hálásan köszönjük, hogy megadatott ez a

annyi ajándékot, egyszerű, világos, mélyen megérintő és elgondolkodtató prédikációt, útmutatást kaptunk.

Kegyelmekben gazdag, szeretetben megélt nagyon szép napokat töltöttünk el együtt közösen, még jobban megismerve egymást és magunkat. Hálával a szívünkben, hitben, reménységben, szeretetben megerősödve tértünk haza családunkhoz. Többek és gazdagabbak lettünk, és ehhez pótolhatatlan volt a Boldogasszony zarándokvonat közössége, amely hozzásegített mindezek megéléséhez.

felejthetetlen élmény, amivel mindannyian gazdagodhattunk! Szívből kívánjuk és ajánljuk, hogy lehetőleg minél többen és minél gyakrabban részesüljünk ilyen lelki feltöltődésben!

„Vándor fecske hazatalál, Édesanyja fészkére száll, Hazajöttünk s megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária.”

Atillás, Loós, Mikulásik és Kardos család Pünkösd vasárnap és hétfőn is különleges élményben volt része a Szent László templomba misére érkezőknek. A mosolygó Fabien atya állt az oltárnál, a középafrikai Kongóból. A néhány éve hazánkba érkezett verbita misszionárius szívesen fogadta el a felkérést misézésre ezen a szép ünnepen.

Afrika szívében jóval hamarabb alakult ki a keresztény közösség, mint itt Pannónia földjén. A papi hivatás azonban nagyon nehezen alakult ki fekete testvéreink szívében. A XX. században ezért is adott sok misszionáriust édes hazánk a világ legtávolabbi helyeire. Lám, mára fordult

a helyzet, s afrikai papok sietnek segítségünkre.

Ezzel a céllal működik a Pápai Miszsziós művek szerzetesi közössége a közeli Budatétényben. Van itt lengyel, olasz, indiai, Fülöp-szigeteki, nigériai, kongói katolikus pap is. Közülük való Mawasala Mbela Fabien atya is, akit jómagam hívtam meg. Az egyház születésének ünnepén így találkozhattak a battaiak ezen a pünkösdön a világegyházzal. A nagyon kevés magyarországi papi hivatás miatt valószínűleg nem utoljára.

Az óvárosi katolikusok nevében Tamási József atya

Szabó Gábor beszámolója

A képviselő naplója

Május beköszöntével virágba borult településrészünk is, hiszen kikerültek az oszlopokra, köztéri balkonládákba a muskátlik és az egyéb kedélyjavító, szemet gyönyörködtető virágos növények.

50.000 Forint értékű adományaként különböző kerékpáros kiegészítőket válogattam össze a helyi üzlet polcairól.

Május 14. Loós Attila ötlete nyomán immár harmadik éve kereshetnek JÓFEJ köveket a gyermekek, családok, városunk játszóterein, közterein.

Május 4. A felém jelzett közterületi, parkfenntartással is kapcsolatos észrevételekkel - úgy mint fűkaszálás, gallyazás, gyomirtás, nyitott csapadékvíz-elvezető karbantartás - minden esetben értesítem a megfelelő hivatali osztályt, akik igyekeznek a lehető leghamarabb megoldani a felmerülő problémákat.

Május 8. Számos megkeresés érkezett hozzám egy közterületen hagyott, rendszám nélküli személygépkocsival kapcsolatban. Ez esetben egy óvárosi család utolsó élő tagjának sajnálatos halálesete miatt maradt gazdátlanul a gépkocsi. A közterület-felügyeletünk mindent elkövet, hogy a hivatalos utat bejárva a jármű elkerüljön a helyszínről.

Május 11. A II. Óvárosi bringatúra szervezése folyamatban van a Battai Motorosok Egyesülete által, hiszen június 24-én 10-12 óra között idén is szeretettel várják a kerekezni szerető érdeklődőket. Az eseményen ismét sor kerül tombolasorsolásra, amire a TESCO-GLOBAL Áruházak Zrt. százhalombattai áruházának vezetőjétől felajánlott

Május 12. Örömömre szolgált, hogy a 10 éves Muslinca Dalárda jubileumi ünnepségére itt a Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Házban került sor. Az eseményen fellépett a tárnoki Hajtóka Egyesület énekkara, a Tököli Hagyományőrző Férfikar, Cselefendi Asszonykórus és a Battai Muslinca Dalárda. A közel négy órás vacsorás esten Vezér Mihály polgármester úr és Sinka László képviselőtársam is részt vett.

Május 13. Újra bolhapiac volt az Óvárosban, ezúttal a bizonytalan időjárás miatt a közösségi ház nagytermében töltötték meg az asztalaikat az árusok, a vásárlás reményében idelátogatók nagy örömére. Windisch Szilvia főszervező tájékoztatása szerint legközelebb augusztus 26-án lesz ismét Bolhapiac.

Ezúttal is a 1026. számú Szent László király cserkészcsapat tagjainak segítségével lettek kihelyezve ezek a színes, festett kövek, amiket majd gyereknapon válthatnak be a játékban részt vevők.

Május 16. Több év kényszerű szünet után újra lapátoltam az Óvárosi Papírkutyák hajójában a május 20.-i tavi sárkányhajó versenyre készülvén, remélem több ilyen „kényszerű” szünet nem lesz.

Május 17. Személyesen is gratulálhattam Vigh Orsolya óvárosi lakosnak, aki Miniszteri Elismerő Oklevélben részesült „eredményes szakmai tevékenysége elismeréséül” és nem mellékesen egy sikeres újraélesztés okán kapta meg ezt a rangos elismerést.

Május 20. Újra egy hajóban eveztünk az Óvárosi Papírkutyákkal a tavi sárkányhajó versenyen. A több mint 11 éve alakult társaság csapatkapitányaként rég nem látott tagjainkkal egy igazán jó hangulatúra sikeredett napot töltöttünk együtt, és ott folytattuk, ahol ezt évekkel ezelőtt abbahagytuk.

évi irányelvei. Bővebben a www.battanet. hu oldalon olvashatnak.

Május 28. Gyereknapon került sor a JÓFEJ kövek begyűjtőinek „megajándékozására”, amihez hozzájárult a HH-TC Super Diszkont, az Üveghegy Kiadó és a Família fagyizó. Az immár harmadik alkalommal lebonyolított játék utolsó napjaiban lett számomra világos, hogy milyen sokan szeretik ezt a családi időtöltést. Rengetegen jelentek meg vasárnap kora délután, hogy megmutathassák és beválthassák a „kincseiket”.

hogy mennyire felkészült Százhalombattából is.

Június 2. Városi Pedagógusnapi ünnepségre került sor a Barátság Kulturális Központ színháztermében, ahol átadtuk a Pedagógia Díjat, Elismerő Okleveleket, Emléklapokat és a nyugdíjba vonuló pedagógusokat is köszöntöttük.

Június 3. A százhalombattai Családok Átmeneti Otthonának gyermeknapi rendezvényére látogattam ki az óvárosi focipályára, ahol önfeledt napot tölthettek a dolgozók, lakók és a meghívott vendégek.

Június 4. A Nemzeti Összetartozás Napjának 103. évfordulóján tartandó megemlékezésen számos városlakó jelent meg a Szent István templom melletti új Trianon-emlékműnél.

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy meghívjam a Százhalom magazin olvasóit a 2023. évi Óvárosi Kulturális Napok és Szent László napi búcsúra június 23-24-25 -én, ami idén is a Barátság Kulturális Központ szervezésében valósul meg.

A szervezés folyamatban van, a megszokott közösségi médiafelületeken hamarosan olvashatják a részletes programot.

Május 22. Az Ifjúsági, Sport, Kulturális és Közrendi Bizottság közel tucatnyi napirendi javaslatai között szerepelt a „Beszámoló Százhalombatta Város közbiztonságának helyzetéről”, melynek kapcsán őrsparancsnokunktól kértem az egyre romló közlekedési morál javításában a Rendőrség közreműködését.

Május 23. A Pénzügyi, Egészségügyi, és Városüzemeltetési Bizottság ülésén napirenden volt többek között a Szent László út 17. szám alatti ingatlanon a csekkbefizető automata létesítésével kapcsolatos döntés meghozatala, amely egy előzetes igényfelmérés után a júniusi képviselő-testületi ülésen fog visszatérni.

Május 24. Több megkeresés érkezett hozzám a nem megfelelő kutyatartással, és különböző együttélési normákat be nem tartó lakókkal kapcsolatban, amelyeknél csak végső esetben szoktam javasolni a hatóságokhoz fordulást jogorvoslatért.

Május 25. A képviselő-testületi ülés közel 40 napirendje között szerepelt az egészségügyi alapellátással, szakellátással kapcsolatos döntések; Helyi Esélyegyenlőségi Program felülvizsgálata és elfogadása; Százhalombatta Város Önkormányzatának 2022. évi zárszámadása, valamint a vagyongazdálkodás 2023.

Május 28-29. Pünkösdi szentmisék az Óvárosban. Tamási József atya távollétében és közbenjárására a kongói születésű Mawasala Mbela Fabien atya tartotta az ünnepi szentmiséket. Akik vasárnap és hétfőn részt vettek ezeken, tanúi lehettek a verbita szerzetes (2019 nyarán szentelték pappá) szinte hibátlan nyelvtudásának, és

Keressenek továbbra is bizalommal a szokásos elérhetőségeimen: szabogabor@mail.battanet.hu 06 20 222-2930

Szabó Gábor képviselő

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Megjelenik havonta

Felelős kiadó:

Jován László, a Hírhalom Egyesület elnöke

Szerkeszti a szerkesztőbizottság.

Postacím: 2440 Százhalombatta, Csenterics út 4. Tel.: 06-30-966-8079 www. szazhalom.hu

ISSN szám: 2559-9860

Nyomdai munkák: Hírhalom Egyesület, Százhalombatta

Támogatók:

Százhalombatta Város Önkormányzata

Ismerős

Alszegtől a főszegig...

Érettségiután jelentkeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. Az egyetem párttitkára vizsgáztatott szóban. Elmondta, hogy engem oda nem fognak felvenni, sőt egyetlen egyházi iskolában végzettet sem amig itt ő a párttitkár. Mert – mondta – egymás között vagyunk, elkerülsz agronómusnak vidékre és ki számít egy faluban, a pap, az iskolaigazgató, az orvos és az agronómus mezőgazdász. Arra semmi szüksége a rendszernek, hogy elvigye a falu gondolkodását nem jó irányba. Ott hagytam, és hogy valami legyen a DKV-nál (ma MOL), mert ők hirdették meg – kevés volt a végzett műszerész –, elszegődtem oda dolgozni és beiratkoztam műszerésznek, amit akkor még szabályozástechnikának, most irányítástechnikának neveznek. Az automata módon üzemelő modern üzemekhez tartozik, volt szakiskolája is. Levelező tagozatnak számított, a 220-asban Érden volt.

Az igazgató megpróbált rábeszélni bennünket, hogy járjunk be közismereti órákra is. Elmentünk egy magyar órára. Az egyik fiú azt mondta az oktatónak: – Ha netán az érettségi eredményre kíváncsi a tanárnő, akkor fel vagyok mentve. Beültettek bennünket a 14 éves fiúk közé.

A DKV-nál volt a gyakorlati képzés. Időnként „visszabeszéltünk”, nekünk most előadás van Pesten – ott volt az elméleti képzés –, és nem mentünk be 1-2 napig dolgozni. Érdhez tartoztunk, de a tanítás Budapesten a Damjanich utcában volt havonta egyszer.

Amikor elvégeztem, műszerész lettem és 10 évig voltam is.

Közben jelentkeztem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre. Akkoriban olyan anyagi helyzetben volt a családom, hogy nem ment volna nappalin.

Kértem a dékánt, írjon át esti tagozatra. Nem értette, hogy miért? Alig lehetett nappali tagozatra bejutni a közgázra akkor. Az esti és levelező tagozat részben a gyakorlatban már dolgozók tudásának a kiegészítésére szolgált, másrészt azoknak, akik a nem kívánatos népességhez tartoz-

tak – politikai okok miatt. Számukra ez volt a képzés helye, erre találták ki. Nehéz évek voltak, mert apám rokkantnyugdíjas volt, otthon volt, anyám pedig kistisztviselői fizetést kapott a munkahelyén a 26-osoknál. És voltam én, ez nem bírta el a nappali tagozatos egyetemmel járó költségek biztosítását.

Rád pakolunk 15 kiló húst, személyre szóló edzőt kapsz, aki csak téged tanít. Lehet belőled még akár világklasszis, ami persze nem biztos, mert 1-2 ilyen van, de van rá esély. Ami viszont biztos, hogy mivel ez a BEAC, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem sportbázisa, válogathatsz, hová akarsz bekerülni tanulni. (Tehát ezek egyetemi klubok voltak, a MAFC volt a Műszaki Egyetemé.) Még azt is elmondta, hogy ennek a „húsnak” az érdekében adunk neked különböző porokat, amiket meg kell enned a reggelivel.”

Abban az időben tombolt a sportkörökben a versenyzők hormonokkal való kezelése. Viszont még nem volt tesztvizsgálat. Nagyon tetszett a dolog.

Az apámnak volt egy kutatóorvos barátja, aki ezen a területen is kutatott. Azt mondta: „Rád bízom a döntést. Szedd be a porokat, rá kell dolgozni. 1-2 év múlva olyan szép leszel, mint egy görög isten. A lányok imádni fognak. De van egy hátránya a dolognak. Ha levetkőzöl majd, a lányok a térdüket csapkodják a nevetéstől, mert a szerszám nem hogy nagyobb lesz, hanem ilyen kicsi – és mutatta az ujjával. Ilyen kicsike lesz, mint egy tüske. Ez a hátránya a dolognak. Valamit, valamiért.” Elköszöntem.

Másnap soron kívül mentem a sportvezetőmhöz és mondtam: „Nem kell a por, nem akarok világbajnok lenni. Inkább a lányokat választom.”

Jártam azért sportolni is Pesten. Először kalapácsvető akartam lenni, 60 kilósan. Ült az asztalnál a Felvételi Bizottság. Egyik tagja azt mondta nekem: „Jó, én felveszem magát kalapácsvetőnek, de kétségeim vannak, hogy ebből a ketrecből ki kerülne ki, ha eldobja? A kalapács vagy maga? Legyen inkább gerelyhajító.” „Legyen” – mondtam! Elég jó eredményeket értem el a BEAC-nál. Ennek a spotpályának a helyén épült fel később a SKÁLA nagyáruház, amit aztán később lebontottak és egy újat építettek a helyére.

Nem volt messze a Kelenföldi pályaudvarhoz az edzés helye, ezért volt jó. Egy idő után már elég jól dobtam. Megkeresett a „főatléta” és azt mondta: „Látunk benned fantáziát, a testalkatod is megvan hozzá.

Utána mentem a jéghokisokhoz a Vörös Meteor Sportklubba, ami I. osztályú klub volt. A játékosoknak volt védőfelszerelésük, nekünk „süvölvényeknek” meg nem. Azok a szemetek rajtunk gyakoroltak. Neki a palánknak, hadd menjen. A klubnak akkor már volt saját műjege is. Az egyik srácnak „véletlenül” kiverték három fogát. Még röhögtek is rajta, mert ez benne van a pakliban – mondták. Nekik is hiányos fogsoruk volt. A jéghokinak abban az időben ez velejárója volt. Nem voltak még védő álarcok Az volt a férfias sport. Néhányan szándékosan húzatták ki elől a fogaikat. Ezt is otthagytam.

Próbáltam az Igazságügyben lőni gyorstüzelő pisztollyal. Kisebb versenyeken indultam is. Egyszer jött a hír, feloszlatják

arcok – Müller Ferenc (II. rész)

ezt a szakosztályt – a lövészet megmaradt –, de a gyorstüzelőt kivették az olimpiából, az állam így ezt a sportágat nem támogatja. A rendes pisztoly már nem volt annyira vonzó számomra és persze jött az egyetem is.

Így teltek el ezek az évek, viszont itthon anyámnak sokat kellett segíteni.

AMarx Károly Közgazdasági Egyetem ipar szakán gazdasági szervező szakon tanultam. Most az egyetem Európa egyik csúcsegyeteme, Corvinusnak hívják. A körülötte lévő utcákat a ’90-es évek

Azapai nagyanyám súlyosan beteg lett, nem lehetett többé egyedül hagyni, apám odaköltözött hozzá ápolni, Adonyba.

Apai nagyszüleim a Zichy grófok belső cselédei voltak. Nagyapám folyamatosan, nagyanyám alkalmanként, ha szükség volt rá. Ez a Zichy család képzőművészeti alkotások műgyűjtői voltak. Többfelé volt birtokuk, kastélyuk. Zichy Lívia grófnő Adonyban lakott, de volt érdekeltsége Tatán is. Ahová a grófnő ment, oda kellett mennie a nagyszüleimnek is. Így született apám Tatán. A keresztapja az Eszterházy herceg volt, persze csak protokolláris jelleggel.

Néhány év múlva történt. Apám rendszeresen meglátogatta nagyanyámat. Ösztönösen odanézett a ládára, de az nem volt a helyén. – Hová lett a láda? –kérdezte. – Hát itt járt egy handlé, adott érte 5000.-Ft-ot és elvitte.

Apám öccse Laci bácsi is tudott a láda tartalmáról és kivett belőle egy képet, mert jól nézett ki. Munkácsy Mihály alkotása volt. Apámat is bíztatta, de ő nem nyúlt hozzá. Aztán a képet elcserélte egy motorbiciklire.

Szabó Misi bácsival és feleségével történt a következő eset. Vettek egy új házat és rendet raktak a padláson. Találtak ott egy jópofa képet. Abban az időben tele volt az ország hegyről lenéző Jézus alkotásokkal. Elvitték a bizományiba. Kiderült, hogy Szinyei Merse Pál kép volt.

előtt orosz tábornokokról nevezték el. A Tolbuchin körútból Vámház körút lett, mint a háború előtt.

Nem fogadtam el, hogy „kamu” állásom legyen, mert az „kamu fizetéssel” járt volna, azaz sokkal alacsonyabb bérrel. Teljes munkaidőben dolgoztam. Utána fölszálltam a Budapestre járó DKV-s (most MOL)

munkásszállító buszra és mentem az egyetemre előadásokra. Hazafelé siettem, hogy elérjem a szintén DKV-s műszakos járatot, ami vagy a Körtéren vagy a Boráros téren vett fel. Heti háromszor kellett bemenni az egyetemre, ami elég fárasztó volt.

Intenzíven udvarolni sem tudtam, nem igazán maradt rá idő. Volt egy budapesti kislány szerelmem, Mari. Előfordul, hogy egy apa nem tudja elengedni a fiát, nem veszi észre, hogy közben felnőtt lett. Nem hagyja leválni. Egyszer kijött hozzánk nőnapra és hozott édesanyámnak egy cserép virágot. Apán meglátta és simán kidobta.

A háború végén az egyik Zichy gróf beállított nagyanyámhoz egy hatalmas ládával. Azt kérte, tegye be valahová és őrizze meg. Takarja le. Ha nem jönne érte és az ő halálhírét hallja, a láda tartalma legyen az övé. Nagymama nagyon szegényesen lakott. A ládát fehér lepedővel letakarta és azon tárolta a lisztet, cukrot.

Az 1960-as években egy alkalommal, apámmal mentem meglátogatni nagyanyámat. Eszébe jutott a láda, mert már a gróf meghalt és sok idő telt el a háború óta. Mondta nagyanyámnak, hogy megnézi, mi van a ládában? Kinyitotta. Tele volt keret nélküli festményekkel. Kivett belőle néhányat, hogy lássa kik festették. A „legvacakabb” festmény Munkácsy alkotás volt, és volt közötte németalföldi festő képe is, meg amit el tudsz képzelni. Isten tudja hány darab volt benne. Apám azt mondta nagyanyámnak: – „Idefigyelj Mama! Viszszatesszük a képeket a helyére. Pakold viszsza rá a cukrot, meg a lisztet. Eljön majd annak az ideje, hogy ez érni is fog valamit.”

Voltak

évek, amik szinte eseménytelenül teltek. Dolgoztam, tanultam. Esetleg pecáztam szabadidőmben, vagy a barátaimmal találkoztam néha. Ők is egyetemre jártak. A szülőket nem lehetett anyagilag terhelni, mert a fizetések nagyon alacsonyak voltak. Voltak szent napjainak, amikor megkaptuk az ösztöndíjat. Elmentünk a „Trombitás kertbe” – a Moszkva tér mellett volt – mert szerdánként körömpörköltet főztek. Olcsó is volt, sokat is adott a vendéglős. Ha jött valami extra pénzünk, akkor elmentünk a „Medvébe” tatárbeefsteaket enni.

Azegyik tanárunk az egyetemen egyszer megkérdezte tőlünk, tudjuk-e mi a különbség a varjú és a kanári között? Semmi – mondta. Mind a kettő énekesmadár, csak a varjú esti tagozaton végzett. Persze kórusban zúgott az anyázás. Bocsánatot kért, csak viccnek szánta.

Voltak érettségi találkozóink. „Meggyászoltuk”, aki megnősült közben. Volt egy szűkebb baráti kör is. I. Ottó már az egyetemi évek alatt elvette Zsuzsát. Pénzünk persze alig volt, de vettünk nekik nászajándékba egy NDK konyhai robotgépet. Nem sokkal később Kővári Gyuri is, ő is kapott egyet, majd még utána vettünk hármat. Nemrégen volt az 50. érettségi találkozónk. Mindegyik elhozta a nászajándékot, amit már csak emléknek, vitrinben őriztek. Nekünk ez akkora anyagi teher volt, mintha most Ferrarit vennénk ajándékba.

(folytatjuk) Szegedinácz Anna

100halom

Tíz évvel ezelőtt, 2013. januárban indítottuk útjára a Százhalom magazint. Ez év áprilisában értük el a 100. lapszámot. Ebből az alkalomból mellékletet indítunk korai lapszámaink helytörténeti írásaiból.

Tiszavirág életű helyi téeszek Százhalombattán

Családok, cselédek, csoportok

Százhalombatta a két nagy iparvállalatnak és az egyéb ipari beruházásoknak köszönhetően ma már iparvárosnak minősül. De nem volt ez mindig így, hiszen a XX. század közepéig az itt élők többsége a mezőgazdaságból élt.

A falu 3187 katasztrális holdnyi területéből mindössze 574-ben volt belterület, a többi külterületnek, külterületi lakott helynek minősült. Majd 2000 holdon földbirtokosok, míg a fennmaradón a kisparasztság gazdálkodott.

tára erőszakosan – agitátorok alkalmazásával – kényszerítették a földjükhöz ragaszkodó parasztságot szövetkezetekbe.

Százhalombattán az első termelőszövetkezet 1950 tavaszán alakult meg – Tóth K. István kriptokommunista Pannónia dűlőben lévő gyümölcsösének felajánlásával – „Szabad Május 1.” néven, 17 taggal. Az új téesz tagjai valamennyien újonnan földhöz jutottak voltak. A téesz munkáját nehezítette, hogy a tagok földjei szétszórtan helyezkedtek el, híján voltak az igavonó állatoknak, és a gépi eszközöknek is.

1950. decemberében alakult meg Százhalombatta második termelőszövetkezete, Tóth K. István vezetésével Dunafüreden, 13 taggal „Stromfeld Aurél” néven. Majd e két téesz – „Szabad Május 1. és „Stromfeld Aurél” – 1951 augusztus 29-én „Stromfeld Aurél” néven egyesült.

Az ófaluban 1951-ben alakult meg 54 taggal a „Rákóczi” I. típusú Termelőszövetkezeti Csoport, ahol a tagok a legfontosabb talajelőkészítési munkákat együttesen, egyéni munkával, közös táblán, vetésforgóval végezték el.

1952. márciusában a „Rákóczi” TSZCS-ből kilépő 16 tag megalakította a „Damjanich” Termelő Szövetkezetet, melynek központja az akkor még létező Tildy (egykori Matta) major lett.

Az 1945-ös földosztást követően a földbirtokosok földje a parasztság, a falu kezelésébe került. Százhalombattán ekkor parcellázták fel Bíró Pál birtokának a vasútállomáshoz közel lévő területét. Itt 400-600 négyszögöles nagyságú, összesen 169 házhelyet osztottak ki.

A földhöz jutottak többsége uradalmi cseléd, mezőgazdasági munkás volt, akik a kellő tapasztalat és munkaeszköz hiánya miatt nehezen boldogultak a juttatott földjükkel. Így néhány év alatt majd 200 holdnyi szántóterület maradt műveletlen. Ezeken az elhagyott, szétszórtan elhelyezkedő területeken alakult meg 1950-ben az Állami Gazdaság. Ezzel egyidőben indult meg a téeszesítési mozgalom is Magyarországon, amikor is szovjet min-

Az összes helyi téesz közül a „Damjanich” gazdálkodott a legjobban. Ennek ellenére az 1956-os októberi események egyik helyi következményeként a többi téesszel együtt ez is feloszlott.

1957. januárjában a téeszeket új neveken – „Kossuth”, „Arany- kalász”, „Új élet” –, megcsappant földterületen, újra megszervezték. Eredményeket azonban továbbra sem tudtak felmutatni, így 1960 júniusában mindhárom téesz „Új Élet” néven egyesült, melynek központja Bíró Pál egykori kúriája és gazdasági épületeinek öszszessége, a Pannónia puszta lett.

A téeszélet az egész országban felbolydult, hiszen 1959 és 1962 között folyt a mezőgazdaság „második” szocialista átszervezése, melynek következtében gyakorlatilag befejeződött a paraszti magángazdálkodás felszámolása.

Ezzel szemben Százhalombattán az 1956-os téeszfeloszlá -

sok következtében nőtt a magángazdálkodás a később újraalakuló téeszterületek terhére. Épp ezért az 1960-ban ide kooptált tanácselnök, Ferenczi Illés elsődleges feladata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének levezénylése és befejezése volt, melyet 1961. januárjában, mindössze két hét alatt véghez is vitt. Százhalombattán minden 1 katasztrális hold feletti földtulajdonos belépett a téeszbe, Szegedi András kivételével, aki végig kitartott magángazdasága mellett.

Az átszervezés után alakult meg az I. típusú „Rákóczi” TSZCS, amelybe még ugyanazon évben beleolvadt az „Új élet” TSZ. Az új téesz igyekezett több lábon állni és jelentős beruházásokat is eszközölt. Víz- és villanyvezetéket vezettetett be, palántanevelő telepet hozott létre stb., és 1965-ben még egy gombüzemet is létesített a kúria pincéjében.

A termelőszövetkezet földterülete a község mezőgazdasági területein folyó óriási ipari és közüzemi beruházásoknak köszönhetően rohamosan csökkent. Többek között ezért is döntött úgy a téesz közgyűlése, hogy 1969. január 1-jével egyesül az érdi „Búzakalász” téesszel és a „Benta-völgye” nevet veszi fel.

Az egykori téeszközpontot – a kúria és környezete – felszámolják, előbb a gazdasági épületeket, majd az egykori cselédlakásokat bontják le. Magát a kúriát pedig felújítják, hogy helyet adjon az 1970-ben városi rangot kapó, új iparváros, Százhalombatta tanácsi és pártapparátusának.

Tragédia a Pannónián Három koporsó

Százhalombatta az 1960-as évekig egy majd’ kétezer fős kis település volt, és mint ilyen, a klasszikus falusi hétköznapok és ünnepnapok jellemezték. Az itt élt emberek mindegyike korra, nemre, vallási és nemzeti hovatartozástól függetlenül személyesen is ismerték egymást, attól függetlenül, hogy a tulajdonképpeni lakóhely a faluban, vagy az ahhoz tartozó külterületi lakott helyen volt-e.

Százhalombatta külterületi helyén több lakott terület is volt, melyek központja egy-egy kúria volt. A II. világháború rombolása, illetve az urbanizáció hatására ma már sajnos csak egy, a Pannónia pusztai kúria található meg épségben. Ez a kúria alapjait tekintve viszont a település egyik legrégebbi épület. Az első épületmag az 1780-as években már állt, majd az évtizedek, évszázadok során folyamatosan bővült. A kúria és a hozzá tartozó földbirtok a mindenkori tulajdonos nevét viselte 1909-ig, amikor is az akkori tulajdonos Glück Frigyes bejegyeztette a Pannónia nevet. Glück Frigyes a kor nagy mecénása, az Európa-hírű budapesti Pannónia szálloda tulajdonosa volt, melynek konyháját az ezen a birtokon termelt élelmiszerekkel látta el. A birtokot később Dr. Hámori Bíró

Pál vásárolta meg, aki aktív társasági életet élt itt gyermekeivel együtt. A birtok mindenkori tulajdonosa jelentős fejlesztéseket végzett magán az épületen, de a gazdaságban is. A Pannónia puszta jelentős foglalkoztató is volt, hiszen a házi és ház körüli cselédségen, szakalkalmazottakon (szakács, szobalány) kívül számos, a gazdasághoz szükséges munkása is volt. A kúria környékén, de leginkább a hátsó részén pompás park volt, míg a nyugati és déli részén a gazdasági jellegű épületek kaptak helyet. A kúria előtt, nagyjából a mai orvosi szakrendelő magasságában szintén gazdasági épületek, műhelyek álltak. A kettő között pedig egy fúrt kút volt (van), melynek közvet-

Az egyik áldozat, Wasser József

Balpataki Katalin

len környezetét ún. „Műrommal”, padokkal látták el. Ez a „Műrom” a mai napig látható a „Matrica” Múzeum előtti parkban.

Ehhez a kúthoz kötődik a mély gyökerekkel rendelkező helyi lakosok által a mai napig emlegetett esemény, mely során négy ember, gyakorlatilag egymást mentve vesztette életét a kútban. Az esemény jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az akkori plébános Bakody Ernő az egyházközség történetét megörökítő Historia Domusban is lejegyezte:

„1943. augusztus 20. Pannóniának emlékezetes napja. Délután fél 4 órakor tömegszerencsétlenség történt 4 halálesettel. A kastély előtti kútban eddig egy villanymotor működött, ami elromlott és ezt ideiglenesen egy benzinmotorral helyettesítették. 20án délután ezt le akarták állítani, elsőnek Kelemenics Antal indult le. Nem gondoltak arra, hogy a motor a kút levegőjét felhasználta, tehát életveszélyes a leszállás. Kelemenics elindulása után belezuhan a kútba. Ezt látja a vele együtt dolgozó Tóth Ferenc kovács, aki a segítségére siet, de ő is holtan zuhan utána. A kastély szobalánya jelenti az esetet Dr. Bíró Jánosnak, az uradalom tulajdonosának. Ez rosszat sejtve szalvétával átköti orrát és száját, munkásai után siet, hogy megmentse őket. Az ő sorsa is ugyanaz mint az első kettőé.

Fejezetek egy család történetéből...

A postamester

Valamikor nem is olyan régen a posta központi helyet fog- lalt el egy település életében. Így volt ez Százhalombatta óvárosi részében, a „faluban” is. Pár éve azonban a Magyar Posta úgy döntött, országosan megszüntetik a kicsi postahivatalokat, ezzel sok-sok ezer ember, főleg idősek életét megnehezítve. Így lett a faluban is, pedig még ebben az elektronikus világban is – ami persze nagyon sok esetben megkönnyíti az életünket – nagy szükség lenne rá.

Mielőtt hozzáfogtam volna a riport készítéséhez, utánanéztem a posta történetének. Már a rómaiak is nagyon jó futárszolgálatot építettek ki a birodalom területén. Először nálunk István király parancsait vitték az udvari futárok. Az egyszerű nép az üzeneteit, leveleit vándorkereskedőkre bízta. Mátyás király a fontos útvonalakon kocsiposta-hálózatot működtetett.

Később a Habsburg uralom alatt az osztrák udvar egy kinevezett főpostamester irányításával szervezte meg a központosított postahálózatot. Birodalomszerte postaállomások nyíltak

Meggondolatlanul még Wasser József is utánuk indul, ő is együtt hal meg az előbbiekkel. Többen már nem mernek leszállni, hanem a Budafoki mentőkért és tűzoltókért telefonálnak, hogy a halottakat kimentsék. Ezek megérkezve egymás után emelik ki az áldozatokat.”

A négy áldozatból hármat (Kelemenics Antal, Tóth Ferenc, Wasser József) a helyi temetőben, míg Bíró Jánost Budapesten helyezték örök nyugalomra. Emléküket őrzi a még álló „Műrom” és a mellette lefedett kút. Ha arra járunk, gondoljunk erre a négy emberre kegyelettel, emléküket őrizzük meg és adjuk át. BK

postamesterekkel, ezeket Bécsből irányították és kötelezővé tették bennük a német nyelv használatát. Mária Terézia menetrend szerinti postakocsi járatokat vezetett be, amelyek már leveleket, csomagokat, pénzt, sőt személyeket is szállítottak.

A kiegyezés után a Magyarországon működő posta kivált az osztrák irányításból és Magyar Királyi Posta néven nemzeti intézmény lett. Az első magyar telefonközpont megnyitása után 1881-ben a posta óriási fejlődésnek indult. 1893-tól 1925-ig működött a telefon hírmondó. 1888-ban a posta elindította az első magyar nyelvű posta -és távirdatiszti képzést. A kézbesítőket kerékpárral látták el majd megjelentek az első postaautók. 1914-ben az országban csaknem ötezer postahivatal biztosította, hogy a levelek, csomagok, újságok eljussanak ne csak a városokba, falvakba de a tanyákra, pusztákra is. 1920-tól főleg a telefonhálózat fejlesztése jelentett új fejezetet a posta történetében.

Miért is idéztem fel a posta történetét? Egyrészt mert na-

gyon hiányzik a posta a faluban, másrészt kíváncsi voltam annak a családnak a történetére, amelynek sorsa majd’ harminc éven keresztül összeforrt a postáéval Százhalombattán. Nagyon régről, gyermekkoromtól ismerem (egy utcában laktunk) Pálfi-Gaál Emilnét, Lendvai Júliát és családját. Otthonában a régi posta épületében kerestem meg a ma 90 éves Julika nénit és megkértem, meséljen ezekről az időkről.

„Édesanyám, Lendvai Béláné született Eggenhofer Gabriella és testvére, Valéria, ahogy mi neveztük „Keresztke” egy tízgyermekes felvidéki birtokos családból származik. Valika a Heves megyei Sarudon kitanulta a postatiszti mesterséget. Megtudta, hogy Százhalombattán a régi postamester nyugdíjba vonul és kiadó a postahivatal. Szerződést is kötöttek és így megnyitotta élete első saját postahivatalát 1919-ben a Főutcán (ma Szent László utca) a szerb templommal szembeni oldalon, pár házzal felfelé. A harmincas évek második felében a posta révén Valika hozzájutott egy Duna-parti telekhez a Kossuth Lajos utcában, az akkor még Szent Imre telepen. A család úgy döntött, hogy ezen a telken házat építenek, és a szüleim kiköltöznek ide Budapestről. Úgy gondolták, lesz elég hely Valika postahivatalának is az új házban. Édesapám alapos ember lévén, még az építkezés kezdete előtt kifaggatta a

is kellett tennem, hogy amit hallok, titokban tartom. Ma már csak régi filmekben látni, hogy a kezelő egy tábla előtt ül és akit kerestek, a huzalt ahhoz a számhoz kellett csatlakoztatnia a táblán. Még ma is tudom, hogy a plébániát az 5-ös számon hívták, de volt telefonja a boltoknak, a jegyzőnek, az uradalmaknak Franciska pusztán, a Bíró Pál kastélyában (ma „Matrica” Múzeum), a Téglagyárban.

Az árvíz után újra indult a postahivatal, Tóth Lajos volt a postásunk. Napi kétszer hozta a vonat a küldeményeket, amiért legtöbbször ő ment az állomásra gyalog. Mindegy milyen idő volt, hóban, fagyban, esőben, sárban, kánikulában. Ezen felül még ki is hordta a házakhoz a leveleket, csomagokat, újságokat. Ez a nehéz munka akkor szűnt meg, amikor elindult a buszjárat a faluból a vasútra. Egy ormótlan, kocka alakú építményre – amit a falusiak „tyúkólnak” neveztek el –emlékszem, de mindenki nagyon örült ennek is, mert addig az iskolások és aki Pesten dolgozott, gyalog vagy biciklivel járt a vonathoz. A lakosok külön telefont használhattak, egy olyan fülkében, amit vastag üveg hangszigetelt. A háború alatt különösen nehéz volt a helyzet, mert Valika éjjel-nappali szolgálatban várta a fontos híreket, telefonokat az akkor pont itt állomásozó katonai alakulat részére. Nehéz idők voltak ezek. Sürgős üzenet érkezhetett a lakosság részére is éjjel-nappal. (Egyszer édesanyám mesélte, hogy a Valika néni éjszaka kopogott be, hogy a nővérét súlyos állapotban vitték kórházba. A szerk.)

szomszédokat, nem veszélyes-e a Duna közelsége. Megnyugtatták, hogy emberemlékezet óta nem öntötte el a víz a parti házakat. Ebben megnyugodva felépítették ezt a házat, amelyben ma is lakunk Zoltán fiammal.

A Duna felőli bejárattal megnyílt az új postahivatal 1938ban. 1940-ig nem is volt semmi gond de akkor duplán jött a baj. Még ebben az évben kiöntött a Duna és 1941-ben az azóta is sokat emlegetett jeges ár, amikoris úgy 110-120 centiméter magasan állt a víz a házban. A posta mentette a felszerelést, és a család a postával együtt felköltözött a Szent László templom feletti utcában az egyház tulajdonában lévő házba. Zenálkó Etel tanítónő – akiről elnevezték a Közösségi Házat – fogadta be a postát, és a családot is. Akárhogy is van, de a postának működnie kellett. Mindent felköltöztettek, csak a telefont nem lehetett.

Az árvíz levonulása után, míg a posta vissza nem költözött, én kezeltem a telefont – meséli Julika néni. – Titoktartási esküt

1948-ban államosították – többek között – a postahivatalokat is. Valika akkor felmondta a posta felé a bérletet és nyugdíjba vonult. 29 évig állt a falu szolgálatában. Én férjhez mentem és a családommal Pesten éltem. Már évekkel ezelőtt visszajöttem, a fiammal élek itt az általunk nagyon szeretett Duna mellett.” *

Vali néniről mesélték az utcában lakók, hogy amikor betört az épületbe a jeges ár, egy gumicsizmában addig ült a telefon mellett, ameddig már majdnem befolyt a csizmáján a jeges víz. Addig gyűjtötte a híreket, mi várható. Kitartott az utolsó percig, ezzel kivívta mindenki tiszteletét. Végül az Ercsi kanyarnál felrobbantották a jégdugót, akkor vonult le a jeges ár.

A posta 1948-ban költözött vissza a Szent László (akkor Alkotmány) utcai épületbe. Itt is működött, míg le nem bontották az épületet és a posta – amíg be nem zárták végleg – az új orvosi rendelővel egy épületbe került.

Julika néninek ma két gyermeke, három unokája és hét dédunokája van. Ma is ott él a néha nagyon sok bajt, de még több örömet okozó Duna partján, az Óvárosban.

Jankovits Márta

Eggenhofer Valéria

Lendvai Julika és férje, Pálfi-Gaál Emil

Beszélgetés Németh Istvánnal (VIII. rész)

Egy lokálpatrióta emlékei

Kamaszkortól a felnőttkorig (folyt.)

Visszatérve

városunk egyházi életére, a Szent István templom felszentelése után (1996. 08. 19) Tóth Andor plébánosunk megbetegedett. Kórházi kezelése alatt Hajdú Ferenc érdi plébános helyettesítette.

volna két fa domborművön megjeleníteni a Szent családot: Jézust, Máriát, Szent Józsefet, és egy másikon Szent Istvánt, Boldog Gizellával, Szent Imrével együtt.

János atya paraszti családból, a Bakonyból származott. Szeretett mindent egyszerűen, világosan egyértelműen intézni. Bemutatkozó miséjén azt mondta: Szolgálni fogja Százhalombattát, de nem „kiszolgálni”. Elmagyarázta a kettő közötti különbséget. Például temetésen nem volt hajlandó az elhunytat minősíteni, dicsérni vagy búcsúztatni. Amikor én magam, a családja kérésére Pfeiffer Ilona méltatását kértem tőle, elutasította, hajthatatlan maradt.

egyházközség a tulajdonjogot visszakapta. A cserében az önkormányzat ennek fejében a Szent István templom melletti „úszó” területet kiegészítette az egyház javára. Az önkormányzat a régi iskolát lebontotta és helyére megépült a mai Szent László tér.

Abban az időben még nem volt az egyház számára pályázati lehetőség, anyagi lehetőségei pedig szűkösek voltak, nem volt módja új egyházi iskolát alapítani. A képviselő-testület a realitások talaján állott, Mits atya is a telekcsere mellett döntött és a püspökség sem bátorított iskola építés ügyében bennünket. A csere így megtörtént.

Andor atya felépülése után még 1997 júliusának végéig látta el papi teendőit. 1997 augusztusától Mits János lett a plébánosunk, solymári szolgálatát követően. 63 évesen sok egészségügyi problémával küszködve, Bauer Gizella odaadó segítségével végezte feladatait, aki a hitoktatásban is segítette őt.

Először 1998. április 12-én volt feltámadási körmenet megtartva a Szent István templomnál, a húsvét vasárnapi szentmisét követően. A hagyomány szerint ezt szombat este szokták megtartani a feltámadási szertartások között. Mits János plébános döntése értelmében ezt a szombatot követő vasárnap délelőtti mise után tartottuk meg.

A hívekkel egyeztetve utána az úrnapi körmenetet hagyományosan az óvárosi Szent László templomnál, a feltámadásit pedig a Szent István templomnál tartottuk meg.

Első áldozás a Szent István templomnál 1998-ban volt először, első bérmálás pedig 1999. október 31-én.

Az újonnan épült Szent István templomnak kezdetben nem voltak berendezési tárgyai, liturgikus építményei. A carrarai márványból készített oltárt 1998. december 8-án szentelte fel dr. Takács Nándor megyéspüspök. A kölcsön székek helyére a mai padok kerültek. Petrás Mária „Keresztút” domborművét 2000. augusztus 25-én szentelték fel.

Mits János atyával megkerestük Kovács Jenő fafaragó képzőművészt. Szerettük

Egy alkalommal eljött hozzánk a szarvasmarha-telepre, mert szerette az állatokat. Csodálkozva állapította meg, hogy itt „mindenből szokatlanul sok van”. Beajánlotta hozzánk az öccsét, aki egy bakonyi faluban gazdálkodó volt. Rendszeres vevőnk lett, borjakat vásárolt tőlünk hízlalásra. Méhészkedett is, lehetett tőle finom mézet vásárolni. Élelemmel is ellátta pap bátyját.

János atya kedvenc szavajárása volt a prédikációiban: „Kedves hívek! Széles az országút, ha én itt hasztalan beszélek, a Dunába vezet benneteket.” Havonta tartott képviselő-testületi megbeszélést, amely a Szent László úti plébánián volt. Mindig egy kupica bakonyi pálinkával fogadott bennünket és kiváló volt a humora.

– Na, mi újság van? – kérdezte.

Aztán maga felelt rá:

– Az se baj, ha nem igaz, csak jót mondjatok!

Jól lehetett vele együtt dolgozni, következetes volt, egyértelmű. Makovecz Imre építész tervezte templomáért nem rajongott, mert kezdetektől sok építészeti probléma volt vele, ami bosszantotta, persze bennünket is.

Az ő idejében történt egy komoly telekcsere az óvárosi templom mellett, ahol régebben az általános iskola épülete volt. Szüleink, nagyszüleink még ide jártak iskolába.

1945 előtt a Római Katolikus Egyház tulajdonában volt, majd az 1950-es években államosították. A rendszerváltás idején az

Az első bérmáláson, 1999-ben a kisebbik leányom Nóra is a bérmálandók között volt 12 évesen. Előkészítő oktatásra jártak, ki volt tűzve a bérmálás időpontja. János atya szülői értekezletet hívott össze és azt mondta:

– Nem lesz bérmálás, mert a bérmálandók felkészültsége nem megfelelő, annak ellenére, hogy Bauer Gizike az oktatást megtartotta, de elégedetlen volt a gyermekek tudásával.

Nagy volt a zúgolódás a szülőknél, de ők hajthatatlanok maradtak. A kedélyek végül lecsillapodtak és egy későbbi időpontban végül megtörtént a bérmálkozás.

A bérmálás előtt volt egy vizsga, melyen a szülő is részt vett. A vizsgát Mits atya tartotta meg. Ha a gyermek például egy imánál megakadt, a szülő is kisegíthette. Ha ő sem tudta, akkor dorgálásban lett részük és további tanulásra utalta őket. Volt írásbeli feladat, melyben pár oldalas esszét kellett írni egy evangéliumi szituáció kapcsán.

gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond – mondta a nagyanyám. A 3-4 éves fiam, amikor nem egyeztünk valamiben, akkor fogta magát és „világgá ment”. Hiába kiáltottunk utána: Ne menj sehova! Aztán persze elindultunk a keresésére. Nem volt könnyű megtalálni és hazakönyörögni. Egy ilyen alkalommal, „csak” felfedező útra indult Dunafüreden. Beborult az ég, ő pedig megijedt ettől. Nem talált haza. Azt

sem tudtuk, hol keressük. Végül idegenek vezették haza, nagy örömünkre. Minden érdekelte. A kisebb balesetek sem kerülték el, mert mindent kipróbált: ficam, kulcscsonttörés. Nyolcadikos volt és már több sportággal is megismerkedett: íjászkodott, focizott. Igazán hosszabb ideig nem kötötte le semmi. Tanulni sem szeretett különösebben.

Gödön, az egyetlen egyházi működtetésű szakmunkás iskolában asztalos-kőfaragó felvételin volt túl, amikor a dolog történt. Éppen sportágat váltott, mégpedig az amerikai rögbit választotta, amely rendkívül veszélyes sport. Szívvel, lélekkel verekedte magát végig több meccsen. Éppen ballagása előtt, 1996. június 8-án szombaton délután valaki jött a hírrel: „Németh Laci az orvosi ügyeleten van!”

Feleségem, Marika rohant fel. A fiam már túl volt a vizsgálaton, a mentőket hívta az ügyeletes orvos. Eszméleténél volt, de a homlokának jobb felső része vérzett és nem horzsolástól. A mentő után mentünk. Mire a János-kórházba értünk, őt már az agysebészeten műtötték. Kétségbeesve vártuk, hogy kinyíljon a műtő ajtaja. Az orvos jött és csak annyit mondott, millimétereken múlott a fiúnk élete. Szilánkosan tört be a koponyacsont, de a szilánkok az agyhártyát nem sértették fel. A törött csontot eltávolították egy 20 forintosnyi helyen. Fel fog gyógyulni, mondta. Utána sokszor mentünk Érd-Ófaluba imádkozni Bogner Máriához. Elmentünk a mérkőzés helyszínére, kikérdeztünk mindenkit, hogy történhetett a baleset? Magát nem kímélve, sokszoros túlerőn átvitte a labdát és egy ellenfél játékos, hogy megállítsa, fejbe rúgta. Ezek után sok jót nem mondtam a játékvezetőnek és az edzőnek sem. Embertelen, hiábavaló sport a rögbi.

Laci szerencsésen felépült, Istennek hála. A történtek után lemondtuk a gödi iskolát, és ősszel egy budapesti gimnáziumban kezdte meg a tanulmányait. A megpróbáltatások azonban még nem értek véget.

2000 nyarán a tanyasi istálló kimeszelésére készültem. Elő volt készítve minden: mész, edények, festőkorong. Laci a barátjával jött és azt mondta: „Apu, megcsináljuk ezt mi ketten, ne is foglalkozz vele.”

A telepre mentem dolgozni. Aztán jött valaki üzenettel, hogy menjek a tanyára, mert Lacit baleset érte. Az történt, hogy a 20 literes meszesedény leesett fél méteres magasságból a földre és kicsapódott a mész, a fiam szemébe is. Semmit sem látott, hiába mosták ki vízzel. A szemészeten az orvos azt mondta, olyan mértékben mosta le a mész a szem szaruhártyáját, hogy sokáig nem fog

látni. A szemét teljesen bekötözték. Mindenhová vezetni kellett.

A vasárnapi misén Mits atya meglátta a fiamat. Elmondtuk, mi történt. A prédikáció végén a hívekhez fordult és azt mondta, imádkozzanak, hogy a fiam visszanyerje a látását. 8 vagy 10 nap múlva vették le a kötést a szeméről és a fiam látott! Az orvos viccesen azt mondta: „Ilyenkor a szem újjá alakul és tökéletesedik a látás.”

A baleset után felvételt nyert a Kertészeti Egyetem élelmiszer szakára. Ma pedig, 17 év szorgalmas munkája után a Zwack Unicum meghatározó szakembere, számos termék fejlesztője. Egyik unokám, Benedek boldog édesapja. *

szaszállítást mi vállaltuk. A kiállítás megnyitóján Nyári Éva - az alkotóművész - is részt vett. A Szentkoronáról pedig Csomor Lajos hívtuk meg előadást tartani, aki részt vett a korona részletes vizsgálatában. Ötvösművészként vizsgálta a koronát és észrevételeit könyvben leírva megjelentette. Megállapításai lényege, hogy a korona egységes egészként volt megtervezve és megalkotva. Keletkezésének korát a X. század előttre tette. Az idők során történtek változtatások a koronán, ezekről is beszámolt. Az előadás közönségét a KDNP szervezte meg.

2002.

február 22-én 24 taggal megalakult a helyi KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége). A csoport elnöke Magyar János lett és több mint 10 éven át a vezetője volt. Sok program: kirándulások, előadások,

A kutatóval a kapcsolat megmaradt. Azóta is volt előadása a Szent István templom hittantermében. A téma örök fejlődésben van, és nagy viták zajlanak róla a színfalak mögött.

A Szent korona léte, a vele való foglalkozás szent ügy és hogy mi kerül ebből a nagy nyilvánosság elé, az mindig összefüggésben van a világ és Magyarország lelki állapotá-

együtt munkálkodás jellemezte a munkáját. János atya támogatója és tagja volt a kezdeményezésnek. A csoport ma is működik Tóth Ernő elnök úr irányításával. Magam a titkári teendőket látom el.

Mits atya idejében történt, hogy Molnár V. Józsefet felkértem a Szent László napi búcsú idején, tartson előadást patrónusunkról, Szent Lászlóról az óvárosi templomban.

A rendszerváltoztatás idejét követően megnőtt az érdeklődés a Szent korona iránt. Magam is írásokat kutattam fel, hogy felkészültebb legyek e témában. Megtudtam, Nyári Éva zománcművész elkészítette a Szent koronán lévő összes kép pontos másolatát, többszörös nagyításban. A teljes kollekciót a Belvárosi Plébánia felső részén helyezték el, ahol megtekinthető. Elmentem, megnéztem és megcsodáltam a képeket. Elhatároztam, megmutatom a százhalombattai érdeklődő közönségnek. Balla Károly a helyi KDNP elnöke támogatta az ötletet és a Belvárosi Plébánia is beleegyezett. A szállítást, visz-

val. Mondhatom, szoros a kapocs az Úr Jézus, Szűzanyánk és hazánk között. Ugyanez vonatkozik arra a sajátságos jogrendszerre, amit Szent Korona Tannak nevezünk. Ennek lett áldozata pár éve dr. Tóth Zoltán József nemzetközileg ismert jogászunk, aki belehalt a meg nem értésbe. Róla készített 120 perces dokumentumfilmet „A Szent Korona országáért” címmel a Magyar Örökség Díjas, „Szkíta Aranyszarvas”- és „Lancea Regis”díjas fotó és képzőművész, operatőr és filmrendező Jelenczki István. A filmet az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be 2021. április 24-én. Az Emlékfilm nem csak dr. Tóth Zoltán József elhivatottságáról és küldetéstudatáról szól, hanem a Magyarság hivatásáról, az Igazság, Szeretet képviseletéről.

2001. augusztus 16-án feleségemmel megünnepeltük házasságunk 25 éves évfordulóját. A vasárnapi szent misén Mits János atya áldásban részesített bennünket.

Lejegyezte: Szegedinácz Anna (folytatjuk)

Százhalom nem mindennapi birtokosa: Salgói Miklós

Megátalkodott gonosztevő vagy politikai áldozat?

1467 áprilisában Mátyás király ítélőszékének egy különös ügyben kellett döntést hoznia: Százhalom, Sóskút és Káposztásmegyer birtokrészeket az állandóan pénzszűkében lévő Zsigmond király egykoron elzálogosította 6000 arany forintért egy bizonyos Günther Sthoz budai német polgárnak, miután azokat elkobozta a hamis pénzverés miatt elítélt Salgói Miklóstól. Günther rokona és örököse, Egyed további 2200 arany forintot számolt le, hogy a mondott birtokokat, kiegészülve Érd és Berki részeivel, örökjogon is megválthassa. Városunk történetírója, Krizsán László szerint Salgói büntetése minden bizonnyal halál volt, lévén a pénzhamisítás a középkorban főbenjáró bűnnek számított. Más forrásokból azonban tudhatjuk, hogy ennél sokkal érdekesebben alakult Salgói sorsa, akinek kalandos életét egyébként is érdemes górcső alá venni, hiszen egy nem szokványos középkori pályaívről van szó.

Salgói Miklós a befolyásos és gazdag Szécsényi család tagjaként látta meg a napvilágot valamikor az 1390-es években. A család vagyonának megalapozója az a Szécsényi Tamás volt, aki Károly Róbert hűséges bárójaként hatalmas birtokadományokban részesült – többek között megkapta a kihalt Nánabeszter nemzetség birtokait, így pl. Érd, Berki, Sóskút és Tárnok

erdélyi vajda, Zsigmond egyik támasza – és Garai Erzsébet voltak, utóbbi révén Miklósunk így a korszakos nádor, ifj. Garai Miklós unokaöccse volt. Miután testvére, Tamás fiatalon meghalt, Miklós maradt apjának egyetlen fiú utódja.

Szécsényi Simon – közelgő halálát érezvén – 1411 végén úgy döntött, hogy a családi vagyonon megosztozik unokaöcscsével, Lászlóval (néhai Frank bátyjának fiával). A szerződés szerint Miklósnak jutott Salgó és Ajnácskő vára és tartozékaik, míg Tapolcsányt és Hollókőt László kapta meg. A többi váron megosztoztak. 1412 januárjában meghalt Simon, így Miklós egész fiatalon hatalmas vagyon birtokába jutott.

elkísérték Zsigmondot annak nyugat-európai körútjára 1414-18 között. Jelen volt a konstanzi zsinaton, majd szentföldi zarándokútra indult. A nem kiadott leánynegyed okán pereskedett húgával, Dorottyával és a Losonciakkal, az 1420-as évek elején harcolt a husziták ellen, 1423-ban pedig egyike volt azoknak, akik menlevelet biztosítottak II. Ulászló lengyel király követeinek. Összegezve, Miklós élte a Zsigmondkor bárójának átlagos életét, és minden bizonnyal fényes udvari karrier várt volna rá az elkövetkező években. Aztán hirtelen még a korszak viszonyai között is hatalmas botrány robbant ki.

földeket. Elképzelhető, hogy Százhalom, vagy legalábbis annak egy része, is már ekkor a Szécsényiek birtokába került. A család az Anjou-kor nagy nyertesének mondható: számos várral és hatalmas birtokokkal rendelkeztek szerte az országban, Nógrádtól egészen Erdélyig. Miklós szülei Szécsényi Simon – korábban országbíró és

Aztán váratlan dolog történt: a következő évben László is elhalálozott, így egyedüli rokonként Miklós az ő birtokait is megörökölte, ezzel a Magyar Királyság egyik leggazdagabb bárójává vált röpke egy éven belül. Hogy mennyire volt ez a véletlen összjátéka, arra még visszatérünk. Mindenképp megjegyzendő azonban, hogy Lászlónak posztumusz született egy fia 1413-ban, aki szintén László névre hallgatott és Miklós salgói várában (mely rövidesen állandó székhelye lett) nevelkedett. A korabeli feljegyzés szerint Miklós összesen nyolc várral rendelkezett, és 2000 lovast volt köteles kiállítania háború esetére.

Salgói Miklós csillaga tehát fényesen emelkedett: abban a kiváltságban részesülhetett, hogy azon bárók között volt, akik

Az 1424. évi skandallum akkorát szólt, hogy az még Zsigmond krónikásának, Eberhard Windecke német kereskedőnek az ingerküszöbét is átlépte, aki pedig monumentális művében jobbára mellőzi a magyarországi ügyeket. Windecke tekintélyes bűnlajstromot vág Salgói fejéhez. Adjuk is át a szót a krónikásnak:

„Salgói [„Schallaga”] Miklós tanácsaival és tetteivel egyaránt elősegítette apja unokaöccsének, Szécsényi Frank fiának a meggyilkolását, amelyért később vezeklést és megbánást tanúsított. Ezt követően azonban rablásra és emberek kifosztására adta a fejét, a magyar törvények ellen sok gaztettet követett el.” Windecke szerint Miklóst tettei miatt fő- és jószágvesztésre ítélték, Salgó várát lerombolták, de Miklós még időben el tudott szökni az országból. Zsigmond az összes birtokát elkobozta, erről már korabeli oklevelek is tudósítanak 1424 májusá-

Szécsényi Simon pecsétje (1395)

Salgó várának romja

tól kezdve, amikor megkezdődnek az újraadományozások.

Albert király egy 1439-es oklevele arról tájékoztat, hogy Ajnácskőt annak idején „hamis pénzverés” miatt kobozta el Zsigmond Miklóstól. Az 1450-es években szintén a pénzhamisítást jelölik meg vádpontként, így Engel Pál történész szerint Windecke vádjai a rablásokat és gyilkosságokat illetően túlzóak. Szerinte az 1423 novemberében, Garai Miklós elnökletével összeült országgyűlésen döntöttek Salgói vagyonelkobzásáról. A sóskúti uradalom –benne Százhalom felével – is ekkor került ki a Szécsényiek tulajdona alól. Zsigmond döntése értelmében a még gyermek Szécsényi László megörökölhette azokat a birtokokat, amelyeket az egykori (1411-es) birtokosztály neki juttatott.

Windecke értesülésével ellentétben Salgói Miklós nem hagyta el Magyarországot, de gyakorlatilag egyik napról a másikra nincstelenné vált. Nagybátyja, Garai János

házasságtörő viszonyuk kitudódjon. Zsigmond parancsára Hedviget minden vagyonától megfosztották és élete végéig Garai László várában tartották fogva hercegnőnek kijáró körülmények között. Ezzel együtt Salgóit az „örökös hűtlenség gyalázatával” száműzték az országból.

Miklós hátralévő éveit Velencében töltötte, egy Rialto-híd melletti palotában. Van rá forrás, hogy hazai rokonsága – így pl. az előbb említett Garai László – anyagilag támogatta a száműzött főurat. Emellett Miklós minden bizonnyal kereskedelemből tartotta el magát; nem sokkal halála előtt Konstantinápolyban és Euboián járt üzleti úton. 1438 elején, mikor egy gályán visszatért Velencébe, már súlyos beteg volt, „pestises láz” gyötörte. 1438. január 18-án végrendelkezett, másnap meghalt.

Végakarata szerint a San Pietro di Castello-ban temették el. Örökösének egyetlen élő férfiági rokonát, Szécsényi Lászlót tette meg, de a bencéseknek és uno-

politikai okokból fosztották meg mindenétől. Másrészről a szlovák történész Daniela Dvořáková hangsúlyozza, hogy Garai Miklós súlyosan el volt adósodva Salgói felé, és a végrendeletének megbízott végrehajtói (Miklós itáliai barátai) hasztalan igyekezték behajtani a pénzösszeget a későbbi nádortól. Engel szerint Salgói egyértelműen kilógott a korabeli magyar főurak csoportjából: végakarata bizonyítja, hogy írástudó volt, gyakran írt szerelmesleveleket, sok olyan könyvvel rendelkezett, amely a katolikus egyház tiltólistáján szerepelt, könyvtára mindösszesen 138 kéziratot, kódexet tartalmazott – egészen elképesztő szám a korabeli magyar viszonyokat tekintve. Mindez általános bizalmatlanságot szülhetett Salgói személyével szemben a kortársak között. A hamis pénzverés vádja kapcsán Engel felvetette, hogy Salgói – a humanista államférfiak és gondolkodók előfutáraként – esetleg gyűjtötte az ókori érméket, és ez szolgált alapjául a koholt vádaknak.

befogadta őt szlavóniai várába (Gara), ahol Miklós az elkövetkező éveket töltötte. Azután is a garai várban maradt, hogy nagybátyja valamikor 1428-ban elhalálozott, az özvegy Hedvig mazóviai hercegnő vendégszeretetét élvezve.

A már felnőtt László megpróbálta neki eladományozni Hegyesd várát 1433-ban, de az ehhez hasonló tettektől Zsigmond és az országgyűlés eltiltotta őt. Miklós továbbra is páriának számított tehát a királyi udvarban. Hamarosan pedig minden eddiginél súlyosabb vádakkal kellett Miklósnak szembenéznie.

1434 őszén a Garai család tagjai azzal vádolták meg Hedvig hercegnőt és Salgói Miklóst, hogy évekkel korábban titokban összeszűrték a levet és együtt eltették láb alól a gyanútlan férjet, Garai Jánost, akit a vád szerint Hedvig mérgezett meg, nehogy

kaöccsének, Losonci Lászlónak is tett adományokat. Halálakor két familiárissal és hat rabszolgával rendelkezett, akikről szintén gondoskodott.

Salgói Miklós megítélése nem egyszerű. Zsigmond környezete a legmegátalkodottabb gonosztevőnek írja le, a neki tulajdonított tettek (főleg id. Szécsényi László és Garai János állítólagos előre eltervezett meggyilkolása) még a korszakban is szokatlanok. Mégis, más források árnyalják ezt a képet. Az idősebb László 1413-ban végrendeletet készített, amely némiképp valószínűtlenné teszi, hogy Miklós tette el láb alól. Ugyanígy ide kívánkozik, hogy az ifjabb László – aki egész életét a Szécsényi-vagyon egyben tartásának szentelte – jól láthatóan igyekezett támogatni Miklóst, apjának állítólagos gyilkosát. Engel Pál szerint Salgói Miklóst hamis vádakkal,

Némileg árnyalja a róla kialakított képet, hogy velencei olasz nyelvű dokumentumok „komolytalan” és „élvhajhász” emberként festik le Salgóit, aki így inkább hasonlított egy „reneszánsz szerencselovagra”, ellentmondva a középkori keresztény eszményképnek. Egy beszámolóból azt is tudhatjuk, hogy halálos ágyán Miklós ráadásul pusztán virtuális vagyon felett határozott, és közel sem rendelkezett akkora vagyonnal, mint amennyit elosztott. Női rabszolgái, kik nem beszéltek olaszul és nem voltak megkeresztelve, ágyasaiként szolgálták urukat, amely a korabeli magyar erkölcsi normákkal kirívóan szembe ment. Akármi is legyen az igazság 600 év távlatából Salgói Miklóst és állítólagos bűntetteit illetően, minden bizonnyal nála színesebb egyéniséget nem találhatunk a mai Százhalombatta egykori birtokosai között.

Francz Norbert Források

• Eberhard Windecke emlékirata Zsigmond királyról és koráról (ford. Skorka Renáta). História, MTA Történettudományi Intézete, 2008.

• Dvořáková, Daniela (2012). „Nicholas of Szécsény and Salgó – an exceptional man at the court of Sigismund of Luxembourg (A contribution to the court culture and functioning of the court of the King of Hungary at the beginning of the 15th century)”. Historický časopis. 60 (Supplement): 3–18.

• Engel Pál (1992). „Salgai Miklós”. Levéltári Közlemények. 63 (1–2): 15–26.

• Krizsán László (2001). Százhalom százados krónikája. Hamvas Béla Városi Könyvtár –„Matrica” Múzeum.

A Rialto-híd és környéke a 15. századi Velencében

Mitták Ferenc

Más szemmel

A trianoni békediktátum

1920. június 4.

Az I. világháború (1914–1918) az Antanthatalmak győzelmével ért véget 1918 őszén, s a vesztesek között volt az OsztrákMagyar Monarchia is. Ám nemcsak elvesztette a háborút, hanem darabjaira hullva fel is bomlott. A volt birodalom területén

tatott területek sorsáról népszavazás útján döntsenek, alkalmazzák a Wilson amerikai elnök által meghirdetett nemzeti önrendelkezés elvét.

A magyar előterjesztés felett semmiféle vitát nem indítottak, csak átadták a békefeltételeket. Tehát a győztes hatalmi gőg meg sem hallgatta, figyelembe sem vette a vesztesek javaslatait, ez eléggé példátlan az egyetemes történelemben.

kormány adott választ, majd 1920 márciusában részletes irányelvekkel látta el a magyar küldöttséget. Mindenekelőtt a kijelölt határ menti, többségükben magyarlakta területek megtartása érdekében szerették volna módosítani a békeszerződés tervezetét, ismételten felvetve az érintett területeken rendezendő népszavazás kérdését. Ezt azonban a szomszéd országok az első pillanattól a leghevesebben ellenezték, jól tudva, hogy az általuk már elfoglalt magyar többségű területek lakossága a Magyarországhoz való tartozás mellett szavazna. A békekonferencia Legfelsőbb Tanácsa így a magyar ellenjavaslatok egyetlen pontját sem fogadta el, és minden érvet visszautasított. 1920. május 6-án a magyar békeszerződést véglegesnek nyilvánították.

nemzetállamok alakultak, így az önálló Ausztria, Csehszlovákia, Románia, SzerbHorvát-Szlovén Királyság, s végül a Magyar Királyság.

1918 végén a Magyar Királysághoz tartozó nagy területeket megszállták a nemzetállamok hadseregei, a jelentős létszámú nemzetiségek úgy döntöttek, hogy nem a Magyar Királysághoz, hanem az anyaországukhoz csatlakoznak. Így került ekkor máshová Erdély, Felvidék, Burgenland, Horvátország és Szlovénia, Bácska, tehát körben a Magyar Királyság központját övező területek. Sem az őszirózsás forradalommal megalakult népköztársaság, sem a Tanácsköztársaság nem tudta megvédeni és birtokolni az elkerült és megszállt területeket. Az 1919 őszén hatalomra került Horthy Miklós – 1920. március 1-jétől kormányzó – nem tudta érdemben befolyásolni a korábbi területek sorsát.

Az Antant a párizsi békekonferencián dolgozta ki a háború veszteseivel kötendő békeszerződések tervezetét. A magyar békedelegáció – amelyet gróf Apponyi Albert vezetett és tagja volt gróf Bethlen István, gróf Teleki Pál is –, 1920. január 7-én érkezett a francia fővárosba. Január 16-án Apponyinak sikerült szóban is összegeznie a magyar küldöttség fő törekvését. Lemondva a régi Magyarország határainak megtartásáról, azt kívánta, hogy a vi-

Mindig minden esetben a békeszerződés egy alkufolyamat volt, amelynek során a győztes akarata érvényesült, de azért a legyőzöttek véleményét is figyelembe vették. Párizsban nem ez történt, lenézték a magyar felet, az Osztrák-Magyar Monarchiát a háború megindításában felelősnek tartották, s az utódállamoknak tett ígéreteket be akarták tartani. Nem utolsó sorban, a nemzetiségeknek jó kapcsolataik voltak az Antant-hatalmakkal, ami a magyarokról nem volt elmondható. A nyugatiak a

Mivel a magyar békeküldöttség az előre elkészített diktátumhoz képest semmiféle változtatást nem tudott elérni, gróf Apponyi Albert visszaadta megbízását, rámutatva arra, hogy „nem Magyarország régi területeivel szemben fennálló jogából indultunk ki – nem mintha ezt a jogot kétesnek tartanók –, mi az érdekelt népek jogaihoz ragaszkodtunk, amikor népszavazást követeltünk”. S „… azt is kijelentettük, hogy előre alávetjük magunkat az érdekelt népek szabad akaratnyilvánításának.” Magyarország számára tehát nem maradt más lehetőség, mint az igazságtalan diktátum (békeszerződés) aláírása.

Monarchiát a „népek börtöné”-nek titulálták, mindenképpen meg akarták büntetni Magyarországot. Sokat nyomott a latban, hogy a magyar delegáció mögött nem állt egy stabil állam, erős hadsereggel. Az átadott békefeltételekre a magyar

1920. június 4-én Versailles-ban, a Trianon-kastélyban írta alá a magyar kormány nevében Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd követ a 14 részből álló békeszerződést. Ennek első része a Népszövetség alapokmányát tartal-

mazta, a második rögzítette Magyarország új határait. Ennek értelmében a történeti Magyarország (Horvátország nélküli) 282 ezer négyzetkilométer területéből 93 ezer négyzetkilométer (33%) maradt magyar fennhatóság alatt. Lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra apadt. Az új határok miatt több mint 3,2 millió magyar került a szomszédos országok határai közé, tehát a Kárpát-medencében élő magyarság több mint egyharmada, s ennek fele az új határok mentén zárt tömbökben élt. Ez azt jelenti, hogy lehetett volna az etnikai, nemzetiségi elvnek megfelelő, igazságosabb határokat húzni, a győztesek azonban – a szomszédos államok követelőzésére – erőből döntöttek, 1920-ban már nem akartak vitákat, bonyodalmakat.

Az új határok kijelölése után nem volt szükséges területek kiürítésére, átadására, hiszen a környező államok már 1918 végén megszállták azokat.

A trianoni békeszerződés a területi rendezés mellett csupán 35 ezer főben állapította meg a magyar katonaság létszámát, ezenkívűl jóvátétel fizetésére kötelezte az országot, amelynek összegét később 200 millió aranykoronában állapították meg.

Trianon után újra kellett szervezni az államot, a közigazgatást, a gazdaságot és mindent, ha a magyarság élni akart. És akart, mert szívós munkával a kisállammá vált Magyarország újrateremtette magát…

Megjegyzések, felvetések, gondolatok:

A trianoni békeszerződés lezárta a Magyarország és az I. világháborúban győztes Antant-hatalmak közötti konfliktust. Magyarország (valójában a Magyar Királyság) 1914-ben az Osztrák-Magyar Monarchia tagjaként kezdte a háborút, viszont 1918 őszén a Monarchia felbomlásával együtt a széteső Magyar Királyságból maradt Magyarországként (Károlyi-féle köztársaság) fejezte be a harcot. A frontokon feltétel nélkül letette a fegyvert, azaz kapitulált. Senki nem gondolta akkor, hogy ez majd milyen következményekkel jár. Viszont a környező meglevő és alakuló államok jókora területeket szálltak meg 1918 végén Magyarországból, s az ott élő nemzetiségek kinyilvánították szándékukat, hogy nem Magyarországhoz, hanem a nemzetállamaikhoz csatlakoznak. Ezeket a változásokat a párizsi békekonferencia is érzékelte és a döntésnél figyelembe is vette. A magyar politikusok naivan hittek a

wilsoni elvek érvényesülésében, valami csodavárásként azt hitték, hogy a győztesek (benne a környező államok) méltányos békét fognak kötni, hogy figyelembe veszik a magyar igényeket. Csalatkozniuk kellett. Az 1920. június 4-ei trianoni békeszerződés kemény és igazságtalan volt, értékes területektől és jelentős számú magyarajkú lakosságtól fosztotta meg az országot. Itt kell megjegyezni, hogy az államok ókori megalakulásától a háborúkat lezáró békéket mindig a győztesek diktálták, a vesztesek rovására, általában rögzítették a győztesek területfoglalásait. Sajnos 1920-ban is ez következett be.

Be kellene végre ismerni, hogy az I. világháborút elindító Osztrák-Magyar Monarchia agresszor volt, más államok területeit akarta elfoglalni. Nos, vereséget szenvedett és súlyos árat fizetett. Természetesen az igazságtalan békét nem lehet igazolni, de az erő a győzteseknél volt.

A trianoni békeszerződés aláírása után több mint 100 évvel, objektíven kellene értékelni az eseményeket a 2020-as években. Be kellene látni és láttatni a magyarsággal, hogy a Magyar Királyság már 1918 végén felbomlott, az 1920-as szerződés csak rögzítette a változásokat. Az akkori állam- és politikai vezetés nem tudott mást tenni, mint aláírni a békét, gondolván, hogy majd lesz mód később azt átalakítani. Eltelt 100 év, és nem lett változás. Ebbe most már bele kellene nyugodni és inkább az együttműködést preferálni a szomszédokkal és Európával (a határon kívül élő magyarság érdekében is).

Ha 1918–1920 között fegyveres erővel nem lehetett megtartani a területeket (mert nem vállalták az akkoriak), ennyi évtized után nem kellene állandóan feltépni a sebeket; síró-rívó, sirató emlékműveket emelni, most is másokat hibáztatni.

A trianoni békeszerződést a helyén, a valóságnak megfelelően kellene kezelni: igazságtalan béke volt, de a magyar hatalmi elit, az országvezetés is nagymértékben felelős a bekövetkezéséért, egyrészről agresszorként vett részt a világháborúban, másrészt nem készült fel az esetleges vereség utáni teendőkre, elhanyagolta a nemzetiségeket, nem biztosított jogokat a számukra. Feloszlatta a hadsereget, amely a területeket megkísérelhette volna megvédeni.

Trianon mindig fájó seb marad, emlékezni kell rá, de mértékkel, a valóságnak megfelelően, mint más történelmi eseményre: tatárjárás a muhi csatával, Mohács, szatmári béke, aradi vértanúk, Don-kanyar,

1956-os hősök és mártírok emléke és még többet lehetne sorolni. Fontos: meg kell békélni a múlttal, a sírás nem visz előbbre, erős lélekkel és akarással alkotni és teremteni kell!

Összegzés:

Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békék átrajzolták Közép-Európa térképét, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása következtében új közép- és dél-kelet európai államok jöttek létre, többségük a Magyar Királyság rovására, annak területeit elfoglalva. A Párizs környéki békék értelmében a legyőzött országok (Ausztria, Magyarország) a korábbi állapothoz képest nemzetileg homogén államokká váltak, míg éppen a nemzeti függetlenség jegyében keletkezett új államok (Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia) soknemzetiségű alakulatok lettek. Ez később ismét konfliktusokhoz vezetett.

Az 1920. június 4-én a versailles-i Trianon palotában aláírt békeszerződés Magyarországra nézve kemény és igazságtalan döntéseket tartalmazott. Ennek folyományaként Csehszlovákia megkapta Észak-Magyarországot (Felvidéket) és Kárpátalját, Romániáé lett Erdély, valamint a Tiszántúl és a Bánság keleti fele. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (Jugoszlávia) kapta a Bánság nyugati felét, Bácskát, Dél-Baranyát és a Muraközt. Ausztria pedig az Őrvidéket (Burgenland) csatolhatta el.

Magyarország a békekötéssel függetlenné vált. Horthy Miklós kormányzó és környezete restaurálta az 1918-ban megbukott rendszert, ismét visszaállt a királyság intézménye, azaz a király nélküli királyság, s az országot a két világháború között Horthy Miklós, mint kormányzó irányította (1920–1944).

A trianoni békétől eltelt időszakban – a szocialista éra kivételével – minden korban ébren tartották a Trianont elítélő véleményeket, a propaganda csak úgy emlegette, hogy „megcsonkították” az országot, igazságtalanság történt szó nem esett a magyar felelősségről, a világpolitikai mozgásokról a miértekről. Pedig a megbékélés előbbre vinné Magyarországot, a másokkal való hatékony együttműködés több eredményt hozhatna.

Részlet Mitták Ferenc: Más szemmel –48 + 2 magyar történelmi eseményről és személyről c. könyvéből

Tisztelt Óvárosi lakóközösség!

Magyar Posta Zrt. 2023. február 13-án kelt levelében tájékoztatta Önkormányzatunkat, hogy a vállalatot érintő erőteljes energiaválság miatt különösen nagymértékben megemelkedett költségek okán szünetelő, Százhalombatta 3. számú posta, azaz a 2440 Százhalombatta, Szent László utca 17. szám alatt található óvárosi postahely visszanyitására nincs lehetőségük. Erre tekintettel az Óvárosban sajnálatosan megszűnt a postai szolgáltatás.

Annak érdekében, hogy az óvárosi lakosság számára a posta bezárása ne okozzon különösen nagy hátrányt, a 78/2023 (II. 23.) ök. sz. határozatában Százhalombatta Város Önkormányzatának képviselő-testülete döntött arról, hogy kezdeményezi a Magyar Posta Zrtnél egy csekkbefizető automata létesítését a Szent László út 17. szám alatti ingatlanban. Így felkerestük levélben a Magyar Posta Zrt. vezetőségét arra vonatkozóan, hogy ajánlatot kérjünk egy csekkbefizető automata telepítésére és üzemeltetésére. A Magyar Posta Zrt. az erre vonatkozó ajánlatát, valamint feltételeket megküldte az Önkormányzat részére. A Magyar Posta kizárólag bankkártyás fizetési módot lehetővé tévő, beltéri csekkbefizető automata rendelkezésére bocsátását tudja biztosítani. A képviselő-testület a 2023. május 25. napján megtartott ülésén tárgyalta a csekkbefizető automata létesítésének lehetőségével kapcsolatos előterjesztést. A testület a 150/2023. (V. 25.) ök. sz. határozatának értelmében egy előzetes igényfelmérés elkészítéséről döntött az

FELHÍVÁS

óvárosi lakosság körében a csekkbefizető automata létesítésére vonatkozóan. Ezt követően, a felmérés eredményének ismeretében hozza majd meg a végleges döntését a képviselő-testület.

A véleményeket, nyilatkozatokat névvel és lakcímmel ellátva kérjük megadni annak érdekében, hogy a végleges döntés meghozatala során igazolható módon ténylegesen az óvárosi lakók véleménye érvényesüljön.

A véleményeket a padanyi@hivatal. battanet.hu e-mail címre kérjük meg-

Ennek érdekében, kérem, tegyék meg nyilatkozataikat arra vonatkozóan, hogy igényt tartanak-e az óvárosi, Szent László út 17. szám alatti ingatlanba csekkbefizető automata telepítésére. Kérem, hogy osszák meg véleményüket arra vonatkozóan is, hogy Önök szerint milyen mértékben van szükség a csekkautomata telepítésére az Óvárosban, valamint véleményük szerint telepítés esetén milyen kihasználtság lenne elérhető.

küldeni 2023. június 15. napjáig annak érdekében, hogy a közösségi vélemények feldolgozását és összesítését követően a végleges döntés előkészítésében a lakossági véleményeket tartalmazó nyilatkozatok a képviselő-testület június hónapban tartandó ülésére beterjesztésre kerüljenek.

Tisztelettel: Polgármesteri Hivatal Százhalombatta

CSÜTÖRTÖK

Pünkösd, Magdolna, Magda, Ervin, Léna

Fatime, Fatima, Bonifác

Villő, Orfeusz, Adelaida

Gyárfás, Romuald

János, Pál, Cirill

Norbert, Norberta, Cintia

Janka, Z sanett, Johanna, Nándor

Angéla, Petronella

Rafael, Dina

KEDD KEDD KEDD KEDD

31 30 29 CSÜTÖRTÖK CSÜTÖRTÖK CSÜTÖRTÖK

Tünde, Jusztinusz Kármen, Anita, Péter, Marcellinusz

Klotild, Cecí lia, Károly

Bulcsú, Kerény, Kerubin

Róbert, Robertina, Arianna, Fülöp, Medárd, Helga

Antal, Anett Vazul, Elizeus, Herta Jolán, Vid, Viola

Alajos, Leila

KEDD

14 21 28

SZERDA SZERDA SZERDA

Félix, Előd, Annamária, Annabella

Margit, Gréta

Jusztin, Jusztina, Auréliusz

HÉTFŐ HÉTFŐ HÉTFŐ HÉTFŐ PÉNTEK SZOMBAT VASÁRNAP

Paulina, Tamás Zoltán, Szultána

László, Sámson

SZERDA PÉNTEK

Barnabás

Laura, Alida, Alina, Szabolcs, Adolf, Arnold, Levente, Doloróza

János, Iván Vilmos, Viola, Vilma

SZERDA

12 5 19 26 13 20 27 11 4 18 25 10 3 17 24 9 2 16 23 8 1 15 22 7 6 2 1 30 29

HÉTFŐ SZOMBAT VASÁRNAP

Levente, Irén, Iréneusz

CSÜTÖRTÖK

Péter, Pál, Emőke, Judit, Petra, Ivett