Százhalom 2016 január

Százhalom Takarékosabb évünk lesz

Az ember maga kalendárium

Kerekasztal a kultúráról

IV. ÉVF. 32. SZÁM

2016. JANUÁR

Holtág

Fotó: Pap Miklós

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL: Az ember maga kalendárium • Álláspont • Vezér Mihály: Takarékosabb évünk lesz • Málenkij robot • Kerekasztal-beszélgetés a kultúráról • Foglalkozása: jógaoktató • Utcaneveink története • Szomszédoló: a Minaret

Szerzőink A Százhalom magazin a helyi civil összefogás lapja. Közreműködő munkatársai idejüket, szakértelmüket bocsátják díjmentesen rendelkezésünkre. A szerkesztőség tisztelettel ezúton is köszöni Százhalombatta Óváros és közössége nevében munkájukat.

Balpataki Katalin

tó elnöke, lokálpatrióta, helytörténeti író, Százhalombatta Város Díszpolgára. Eddig öt könyve jelent meg.

lés - pedagógia szakon.

1975-87-ig a BMK, 19872004-ig a „Matrica” Múzeum munkatársa volt.

Kovács Edina A Szegedi Tudományegyetemen tanultam filozófiát és történelmet. Pályafutásomat az orosházi Jelenleg Szántó Kovács János Terü- (Hírtükörbe). szabadúszó.

A Miskolci Egyetem történelem szakán végeztem, jelenleg mesterkurAlmási-Szabics Judit zuson folytatok néprajzos A Kodolányi János Főtanulmányokat. 2001-től iskolán végzett kommunia Matrica Múzeum történésze vagyok, ahol Százhalombatta helytörténetének kutatásával foglalkozom. Ferenci Illés monográfiájának megírása is a nevemhez fűződik. leti Múzeumban kezdtem történészként. 2013 óta Jankovits Márta Családja több gene- dolgozom a Hamvas Béla ráció óta él Óvárosban. Városi Könyvtárban, a VáA Faluvédő Egylet alapí- rosi Archívumban. kációs szakon. 2002-től a Halom TV szerkesztő-riLászló Anikó Negyven éve él Száz- portere, valamint a Hírtühalombattán. Foglalkozott kör munkatársa. Jelenleg filmezéssel, volt titkárnő, szabadúszó újságíróként rendezőasszisztens, ope- dolgozik.

Jelenleg nyugdíjas, többgenerációs óvárosi család tagja. Lokálpatrióta.

Pap Miklós Több mint egy éve rendszeres közreműködője fotóival lapunknak.

Szenvedélyes amatőr

fotós, amellett az önkorratőr a Halom TV-nél. Volt mányzat képviselőtestüleeladó a családi könyves- Szegedinácz Anna tének tagja. boltban. Tizenegy éve ír Az Egri Tanárképző FőA szerkesztőség rendszeresen újságokba iskolán végzett népműve-

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR

3

Az ember maga kalendárium Álláspont Jó hangulatú találkozásra adott alkalmat a Százhalom Kalendárium 2016 bemutatója január 28-án az óvárosi közösségi házban. A harmadik alkalommal megjelent kiadvány néhány szerzőjével – Jankovits Mártával, Balpataki Katalinnal és Mitták Ferenccel – Kovács Krisztina beszélgetett.

„Emlékeinkben képeket, hangokat őrzünk, az ember maga kalendárium, mindennapi tudnivalók tárháza – mondta Illéssy Mátyás köszöntőjében, majd aktuális témákra kanyarodva megjegyezte: – Nagyon fontos, hogy legyenek működő kisközösségek, amelynek tagjai jól érzik magukat egymással!” Erre (is) mutat jó példát Soós Márton társulata, melynek tagjai – százhalombattai és érdi fiatalok – harmadik zenés darabjuk előadására készülnek. A társulat három tagja – Tornai Boglárka, Soós Anett és Bíró Gábor – ezen a kora esti találkozáson néhány kellemes dallal ajándékozta meg a közönséget. A találkozót Hudák Eszter „Óvárosi részletek” című fotókiállítása keretezte.

Ugyancsak a kisközösségi összefogás példája a Százhalom Kalendárium és a Magazin is, de ide sorolható a Hírhalom Kft. többi helytörténeti témájú kiadványa is. Az önkormányzattól kapott támogatás ugyanis a festékre és a papírra elég, de a kiadványok lényegét, a tartalmát a szerzők önkéntes lelkesedése, a helyi értékek iránti elkötelezettség tölti meg, beleértve Pap Miklós munkáját is, aki a képanyag jelentős részét szolgáltatja. „Meghatott, hogy ennyien eljöttek!”– szólította meg a valóban nagy számú közönséget Jankovits Márta, aki nem csak szerzője, de szerkesztője és szervezője is a kiadványnak.

A kötetben több írását is olvashatjuk, dokumentumok alapján összeállított történeteket, valamint meséket, amelyekben fantáziáját szabadjára eresztve mesél a Halmok né­pének múltjáról és jelenéről – sőt, a kettő közötti utazásról is. „A Föld embere” című írásában a helytörténetnek az első világháborútól a hatvanas évek derekáig terjedő időszakát dolgozza fel. „Ismerem azokat az embereket, akiknek kihúzták a lábuk alól a földet” – mondta szerzőtársa, Balpataki Katalin témájához kapcso-

lódva. A „Matrica” Múzeum történésze által jegyzett tanulmány az ötvenes évek végét, a városiasodás előtti utolsó tíz évet dolgozza fel. A szerző jelenleg végzős néprajz-szakos hallgató, kiemelt témája pedig a mezőgazdaság átalakulása, amiről a régi battaiak bizonyára sokat tudnának mesélni. Arra kérte a közönséget, bárki hozzá tud járulni személyes történeteivel ezen időszak minél árnyaltabb megismeréséhez, keresse fel őt!

Mitták Ferenc 41 évvel ezelőtt, fiatal történész-régész szakemberként érkezett városunkba, és azonnal élénk érdeklődéssel fordult a helytörténet felé, ahogy azt az őt idehívó Ferenczi Illés, egykori tanácselnök előre sejtette. Első battai témájú írása még az 1-es számú iskola újságjában jelent meg a hetvenes években. Azóta 17 kötete és több száz tanulmánya látott napvilágot. A 2000-es évek elején történelmi novellaciklust írt, melynek egyik darabja kapott helyett az idei kalendáriumban. A Régészeti Parkot alapító egykori múzeumigazgató, Poroszlai Ildikó emlékére írt „Az utolsó bátéi táltos” története a misztikum és történelem, a pogányság és kereszténység határára, 1052-be repíti vissza az olvasót. A történész a beszélgetés során azt javasolta szerző- és szerkesztőtársainak, hogy éljenek a lehetőséggel, készítsenek személyes portrékat városunk történetének meghatározó alakjairól, akik még köztünk élnek.

A kalendárium a helyi értékek, az az battaikumok közül ezúttal a Régészeti Parkot, a szerb ortodox templom ikonosztázát, a Forrás Néptáncegyüttest és az Úrnapi virágsátrat mutatja be. A klasszikus kalendáriumi szerkesztésnek megfelelően az elején névnapokat, napkeltét és -nyugtát feltüntető naptárt találunk. A rejtvények is aktuális témákhoz kapcsolódnak, és nem maradhattak ki a Szalai Attila által jegyzett receptek sem. A kiadvány egy izgalmas, 1867-ben készült tanulmánnyal zárul.

Az utolsó pár hónap igencsak aggodalommal töltötte el Százhalombatta lakóit. Sokan már tényként könyvelték el:” bizony lesz itt gumiégető, ez már el van döntve”. 2016. január 30-án reggel villámgyorsan terjedt a városban a hír: mégsem valósul meg a tervezett beruházás.

Mint hagyományőrző, először az jutott eszembe, hogy a történelem mégiscsak ismétli önmagát. Mégpedig egy történet 1722-ből. Dokumentumok igazolják, hogy Batta népét az akkori földesúr gróf Illésházy Miklós rebellis, lázadó népeknek nevezte, mert fellázadtak a földesúr túlzó követelései ellen. Nem akartak a jogos járandóságon felül még adókat, juttatásokat fizetni. 1722. december 30-án Kerekes Mihály és Lippics Boldizsár tiszttartók éves beszámolót írtak a gróf részére, méghozzá a következőket: „Mivel az Érdi, Százhalmi, és Tárnoki lakossok semmi robotot nem akarnak teljesíteni, mellyre igen nagy szükséghe volna az urasághnak, mind Érdre, mind Százhalomra, mind pedigh Tárnokra bizonyos számú olly embereket szerezni és bevezetni, az kik ha szintén nem fizetnének, s leghalább minden héten vagy holnapban valamelly napot szolgálnának és robotolnának az urassághnak” (Idézet: Krizsán László: Százhalom Százados Krónikája című könyvéből)

294 év telt el azóta, de most nem a robotot kellett megtagadni. Százhalombatta, Érd, Tárnok összefogott és megakadályozta, hogy olyan beruházás épüljön fel a városban, amely veszélyes lehet az itt élők, és a majdan itt élők, valamint a szomszédos települések lakóinak egészségére is.

Akkor 1722-ben hiába lázadtak fel, de ez most sikerült.

Köszönet érte a civileknek, és mindenkinek, akik nemet mondtak erre az „újkori” adóra, amelyet az egészségünkkel fizettünk volna meg.

Jankovits Márta

4

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR

Évindító beszélgetés Vezér Mihály polgármesterrel

Az eddiginél is takarékosabb évünk lesz „Az Óváros közössége, önszerveződése, hagyományápolása, kulturális rendezvényei biztosíték arra is, hogy fejlődése jövőbe tekintő legyen.”

- A következő időszakban jelentősen átalakul gazdasági környezetünk. Azt is mondhatnánk, hogy a 2016-os évvel új korszak kezdődik a város életében. Egyetért-e ezzel?

- Igen, valóban 2016-ban egy új korszak kezdődik városunk életében, de ez nem jelenti azt, hogy önkormányzatunk gazdálkodása ne lenne kiegyensúlyo-

zott. Az elmúlt évekhez képest több milliárd forinttal kevesebb adóbevétellel kell gazdálkodnunk az idén is, mely komoly erőpróbát jelent. A várost önhibáján kívül ért kedvezőtlen külső körülmények, a csökkenő adóbevételek mellett is kiemelt eredménynek tekintjük, hogy az eddigiekben megszokott színvonalon nyújtottunk ellátásokat a városlakók számára. Intézményeink az idén kevesebb pénzből gazdálkodhatnak, gazdaságosabbá tettük működésüket. Így is számos önként vállalt feladatot látunk el a közösségi érdekek szem előtt tartásával. Arra törekszünk,

hogy a város csökkenő bevételeiből a lakosság minél kevesebb hátrányt érezzen meg.

- A közepes vagy nagyobb vállalkozások rövid- és középtávú tervet készítenek működésükről. Készül-e vagy létezik-e ilyen az önkormányzatnál, vagy a közigazgatásban ez másként van?

- Korábban is rendelkezett az önkormányzat középtávú tervekkel. Természetesen a jövőre nézve rendelkezünk Településfejlesztési koncepcióval, Integrált Településfejlesztési stratégiával, valamint Településrendezési tervvel. Elfogadta a testület 2015-ben Százhalombatta Város Sportkoncepcióját és a Város Közbiztonsági koncepcióját.

- A következő időszak legnehezebb és ezért legfontosabb feladata a város költségvetésének megújítása, a forrásteremtés vagy a tőkebetelepítés. Milyen eszközök állnak rendelkezésre ehhez, mely terület mutatkozik ígéretesnek?

- A 2016-os év az eddigieknél is jóval takarékosabb lesz, ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy keressük a lehetőségeket a forrásaink növelésére, a pályázati lehetőségek jobb kihasználására. 2016-ban is számíthatunk a tavalyihoz hasonlóan mintegy 200 millió forintos állami támogatásra, amelyet útrekonstrukcióra fordíthatunk, továbbá az Arany János Általános Iskola és Gimnázium tornatermi beruházáshoz jelentős, több százmilliós kormányzati támogatásra is.

A képviselő-testület az ipari parki fejlesztés, a befektetések, a munkahelyteremtés ösztönzésével is igyekszik javítani a város pénzügyi helyzetét.

- A városban élőket az utolsó két hónapban felzaklatta a tervezett gumiégető építése. Mára egyértelművé vált, hogy a város lakóinak nagy többsége elutasítja a

beruházást, és az önkormányzat által megbízott tanácsadó testület is veszélyesnek ítélte meg. Mindezek ismeretében mi az Ön és a képviselő-testület álláspontja?

- Valóban nagy visszhangot és nagy tiltakozást váltott ki a város területére „kiemelt jelentőségű nemzetgazdasági beruházásként” tervezett gumifeldolgozó üzem létesítése. Többször hangsúlyoztam, hogy az önkormányzat jogszerűen nem tudja megakadályozni az üzem létrehozását. A január 26-i rendkívüli testületi ülésen ismételten kimondtuk, hogy a Képviselő-testület is tiltakozik a gumifeldolgozó ellen és teljes mértékben a lakosság álláspontját képviseli.

- Más területre fordítva a figyelmet, a kulturális paletta mindig gazdag és színes volt a városban, nagy hagyományú rendezvényeink voltak. A jövőben várható-e ezekben változás, és miben?

- Százhalombatta kulturális palettája mindig is nagyon színes volt, büszke vagyok arra, hogy számos hagyományteremtő rendezvényt támogattunk, melyek több mint 20 éves hagyománnyal rendelkeznek. A költségcsökkentésnek köszönhetően kevesebb pénz jut az idén a rendezvényekre, de lesz Summerfest, Battai Napok és lesznek egyéb kulturális rendezvények is. Ígérhetem, ha szerényebben is, de értéket megtartva, színvonalas programokat fogunk megvalósítani a városlakók megelégedésére.

- Megítélésünk szerint van két terület, amelyeknek az itt élők életében fontos szerepe van: az oktatás és az egészségügy.

Tervezik-e az iskolák működtetésének átadását, marad-e az egészségügyi szakellátás színvonala és az egynapos sebészet?

- Nem tervezzük az iskolák működtetésének átadását, hiszen a 2015. júniusi a képviselő-testületi döntés alapján to-

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR vábbra is vállaltuk a köznevelési intézmények (az iskolák) működtetését.

A százhalombattai egészségügyi szakellátás színvonalát a jövőben is kívánjuk fenntartani és biztosítani. A járóbetegszakellátás és az egynapos sebészeti ellátás költségtakarékosabb és átláthatóbb lett, a szolgáltatóváltást zavartalanul sikerült megoldanunk. A mindenkit foglalkoztató kérdésre válaszolva megerősíthetem, hogy az egynapos sebészeti ellátását továbbra is folyamatosan biztosítjuk. Folytatjuk az idén is a városlakók széles körének egészségét szolgáló 24 órás ügyeleti, betegszállítási, tüdőszűrési, oltási programjainkat is.

- Térjünk néhány kérdés erejéig az Óvárosra. A szűkülő források milyen fejlesztéseket, beruházásokat tesznek lehetővé, illetve várható-e változás az üresen álló Szent László utcai óvoda és az élelmiszerbolt ügyében?

- Az elmúlt időszakban számos beruházást valósítottunk meg, mellyel egy új arculatot kapott a településrész. Új óvodával gazdagodott az óváros, a partfal programnak köszönhetően jelentős pénz költöttünk a partfal megerősítésére, gyalogátkelő létesült, az autóbusz fordulóban új buszvárót építettünk, 77 millió forintos beruházás eredményeként beüzemeltük a csapadék-szivattyúkat, amelyek egy esetleges árvízi helyzetben alkalmazhatók.

Majdnem minden utca le van burkolva, az óvárosi közösségi ház melletti Szent László tér méltó közösségi tér lett. Önkormányzatunk kétszáz millió forin-

5 tos vissza nem térítendő állami támogatást nyert 2015-ben, ebből jutott az óvárosnak is. A kivitelezés az idén tavasszal kezdődik el, felújításra kerül az óvárosi Emese utca, ahol a csapadékvíz-elvezetés régóta feszítő problémáját is megoldjuk.

A Szent László utcai óvoda ingatlant többször nyilvános pályázat útján meghirdettük a továbbiakban is így kívánjuk értékesíteni.

Az élelmiszerbolt ügye még nem rendeződött, hiszen a tulajdonosi viszonyok nem tisztázottak. Az ingatlan-nyilvántartás szerint az ingatlan tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. - Van-e arról tudomásuk, hogy egyre gyakrabban szórják az elhunytak hamvait a gyászolók a Dunába, és a koszorúkat egyegy fára helyezik? Ez akár ijesztő is lehet az arra járó kirándulók számára. A Duna-part rendezése, egy emlékfal létrehozása beleférhet-e a tervekbe?

- A Duna-part ezen szakasza a Natura 2000 védett természeti terület, mely a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez tartozó állami terület, ebbe nincs beleszólása az önkormányzatnak.

- Az óvárosiak kiemelt értékként tartják számon a Téglagyár területét. Az évek során több elképzelés is született, megvalósulás nélkül. Szándékoznak-e a terület hasznosításán változtatni, Ön szerint megvédhetők-e az ott található természeti értékek?

- A Téglagyári völgy valóban kiemelt

önkormányzati tulajdonú terület, melynek hasznosítását optimálisan kívánjuk megvalósítani – a természeti értékek figyelembevételével. Százhalombatta rendelkezik Településfejlesztési koncepcióval, mely átfogó fejlesztési célokat határoz meg. 2015-ben elkészült Százhalombatta, „Téglagyári-völgy” Fejlesztési Programja, Százhalombatta Város Környezetvédelmi Programja, mely úgy fogalmaz, hogy a Téglagyári- völgy és a Sánc-hegy élőhelyei védetté nyilvánítása már évtizedes szándék.

- Ugyan szűkösek a források, a jövőben kaphat-e a napjainkra kisvárossá nőtt Óváros nagyobb közfigyelmet, akár a vállalkozások betelepítése, akár a szolgáltatások bővülése vagy közösségi, kulturális önrendelkezés tekintetében?

- A Óváros a település legrégebbi jelentős része, mely fontos kapocs a városlakók részére. Úgy érzem az Óváros mindig is nagy figyelmet kapott, hiszen új arculata, környezete, természeti szépsége páratlan. A Régészeti Park, a halomsírmező, a téglagyári-völgy különlegessége az Óvárosnak. A Téglagyári-völgy majdani hasznosítása számos lehetőséget ígér, hiszen akár a turizmus fellendülésével a jövőben a vállalkozások is nagyobb teret kaphatnak, de munkahelyet is teremthetnek, mely a szolgáltatások bővítését is eredményezi. Az óváros közössége, önszerveződése, hagyományápolása, kulturális rendezvényei biztosíték arra is, hogy fejlődése jövőbe tekintő legyen. n

Fotó: Würth Pál

6

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR

Az emlékezetes január nyolcadika…

Málenkij robot

Vannak nagy történelmi dátumok, amit mindenki kívülről tud, mint 1241, 1526, 1848, 1956, és vannak olyan dátumok is, amit egy település emlékezete őriz. A kérdés csak az meddig?

Addig él az emlék, amíg élnek azok, akik elszenvedték az elhurcolást, vagy a közvetlen családtagjaik, az unokák, ám már tőlük egyre távolibbak az 1945. január 8-i események. Miért fontos, hogy minden évben megemlékezzünk, írjunk róla? Azért, hogy ne merüljön feledésbe, miként hurcoltak el Százhalombattáról, Érdről, Tárnokról és a környező településekről ártatlan embereket. Sokakat a mínusz 6 fokban papucsban, pizsamában. Van, aki önként ment, mert elhitették velük, hogy munkát kapnak. Nem munka lett belőle, hanem munkaszolgálat, a „ma­lenkij robot”.

A hozzátartozók így emlékeznek: Kővári László: „1944-ben megszületett a bátyám, Szilárd. Alig volt pár hónapos, amikor a falvak fiatal férfijait 1945 elején a hatóságok Érdre rendelték, valamilyen iratokat átvenni. Kiderült, hogy erről szó sincs, foglyok lettek. Ahogyan voltak öltözve étel, ital nélkül orosz katonai kísérettel először gyalog, majd marhavagonban Százhalombattán keresztül először Szegedre a Csillag börtönbe, majd Temesvárra hajtották őket. A faluból nagyon sokan nem jöttek vissza, megfagytak, vagy a rossz és kevés élelemtől megbetegedtek. Sokszor mesélte, hogy olyan borsólevest ettek, amiben úszkáltak a zsizsikek.” (Forrás: Százhalom újság 2013. március) Katz Jánosné, Hujber Teréz: „Apámat egy speciális bőrbetegség miatt nem hívták be katonának, így ő elkerülte a bevonulást. A bevonulást igen de a „málenkij robotot” nem. Őt is elvitték akkor azon a rettenetes januári napon Érdre. Ott leszedték róla a jó ruháját, még a csizmáját is lehúzták, és egy olyat adtak rá, aminek lyukas volt a talpa. Sok battaival

együtt hajtották őket Ercsibe, ahol egy hosszú cselédházban szállásolták el. Mesélte apám, hogy egy nagy koszos hordóban főztek nekik babot vagy borsót, azzal etették a foglyokat, mert ők azok voltak. Szerencsére anyám rokonai abban a házban laktak, amiben a battai férfiakat őrizték. Megismerték apámat és az éjszaka közepén, megszöktették a Baracsi bácsival együtt. Hideg tél volt, havas, lucskos a határ, de ők egész éjszaka jöttek, míg haza nem értek. Apám csizmájának már talpa sem volt, a térdénél volt a csizma szára, oda csúszott fel.

Esett a hó, amikor elfáradt hason csúszott, aztán megint mezítláb a latyakos földön át.” (Forrás: Száz Halom Őrzi Az Álmuk, című kiadványunk) Németh István: „1945. január 8-ra kihirdették, hogy minden 18-50 év közötti férfi igazolás végett jelenjen meg 8 órára, az érdi vásártérre. Ez a mostani Érd-Alsó állomás közelében volt. Ment a nagyapám és a legidősebb fia, Pista. Összeírták őket és azzal a trükkel áltatták, hogy el kell menni Ercsibe, mert a papírokat ott kapják meg. Hideg szél fújt, de senki nem úgy öltözött, hogy Szibériában megy, esett a hó is. Sorakozó négyes sorban: Indulj! Kaptak géppisztolyos kíséretet, mi az elmenni Ercsibe? – Sötétedésre úgyis hazajövünk – legalábbis a hiszékenyebbek így gondolták” „Adony táján egy üres istállóban éjszakáztak. Van, aki fázik, sántít, nem számít, még az elején vagytok. Dunaföldváron átmennek a hídon, aztán délnek: Baja.

Ott vonatra teszik őket, lassan Temesvárra érnek. Ebben a városban volt az egyik legnagyobb fogolygyűjtő tábor. Százezer fogoly is van itt. Óriási a mozgás, zsúfoltság, mindezen csak az oroszok igazodnak el. Hideg tél van, fűtés nincs, ruházat, amit otthon magukra vettek, de a jobb darabokat az oroszok már levették róluk. Az emberek elcsigázottak, reménytelenek. Mikor is jöttek el hazulról?

Tíz napja, két hete?” „Nagyapám egy nagy kaszárnyában a földön alszik, több százan egy légtérben, reggelre a fele halott. A holtakat az udvaron, mint a hasábfát, összerakják, a hideg jól konzervál. A hastífusz meg a kolera dühöng. A tetvek is kínozzák az embereket. Az élelmezés napjában egy híg lötty. Ezrével halnak meg naponta.” (Forrás: Százhalom újság, 2015. június-július) * Nagyon sok történetet nem ismerünk, 71 év nagy idő, az emlékek elvesznek.

Akik átélték vagy nagyon idősek, vagy már eltávoztak közülünk. Akiknek elmesélték, még tudják mi történt a családban, de utána már ez a tudás örökre elvész.

JM

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Meg­je­le­nik havonta Fe­le­lős ki­adó: Száz­ha­lom­bat­tai Fa­lu­vé­dő Egy­let, elnöke: Jankovits Már­ta Szerkeszti a szerkesztőbizottság.

Postacím: 2440 Száz­ha­lom­bat­ta, Avar köz 2.

Honlap: www.faluvedo.battanet.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Te­le­fon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR

7

Kerekasztal-beszélgetés a kultúráról az Óvárosban

„Az út a boldogabb élethez a műveltségen keresztül vezet” A Magyar Kultúra Napja alkalmából alkotókkal beszélgettünk művészetről, indíttatásról, motivációkról, a kultúra szerepéről és helyzetéről tágabb és szűkebb környezetünkben. Az asztal körül Strauszné Könözsi Veronika karnagy (SnéKV), a Chorus Matricanus alapítója; Fábián Zsófia (FZS), a Pesovár Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény koreográfusa, tanára, és Csóka László (CSL) festőművész.

- Ki honnan, milyen környezetből, milyen inspirációkkal indult a művészet útjára?

SnéKV – Hegedűtanár édesapámtól kaptam az indíttatást, aki tanár és zeneszerző, a mai napig, 92 évesen is kvartettezik a volt növendékeivel. Kislányként még világhírű balerina szerettem volna lenni, de amikor felvételiztem a Balettintézetbe, azt mondták, erősödnöm kell egy évet. Édesanyám azonban nem akarta, hogy folytassam a tánctanulást, ezután édesapámmal kezdtem hegedülni. Ötödikes koromtól a budapesti Táncsics Mihály Zenei Általános iskolában folytattam a tanulmányaimat és az iskola kórusában is énekeltem. Kodály Zoltán 80 éves születésnapján kórusunk néhány tagja meglátogatta a zeneszerzőt budapesti otthonában. Persze nem minden tag mehetett, komoly rostán kellett átesni, és én bekerültem ezen kevesek közé.

Ez a személyes találkozás még jobban megerősítette bennem, hogy muzsikus legyek. Közben minden nyáron egy-két hetet Sarkadon töltöttem rokonoknál, akik gyakran tartottak összejöveteleket. Egyik

ilyen alkalommal ismertem meg a későbbi férjemet, Strausz Kálmánt. A muzsikálás, a zongorázás, a nyári házikoncertek hoztak bennünket össze. Az évek során sok, nagyon híres előadóművésszel, zeneszerzővel, zenepedagógussal ismerkedtem meg.

FZS – Édesanyám százhalombattai, édesapám családja bukovinai székelyek, akik – ahogy sokan közülük az ötvenes évek derekán – Érden telepedtek le. Én is ott nőttem fel, de Battára jártam már óvodába és iskolába is. Nagyszüleim régi vágásúak voltak, a hagyományos népi stílust követték. Nagyanyám ragaszkodott hozzá, hogy néptáncoljak.

Nagyon nem szerettem. Azt gondoltam, ha néptáncolok, csúnya, kendős néni leszek én is. Aztán a tanáraimnak – Sági Susannak és Tóth Lászlónak – sikerült megszerettetniük velem a műfajt, és a közösség ott tartott a Forrásban. Textilvagy divattervező pályára készültem, sosem szerettem volna tanár lenni. Viszont fiatalon dolgozni vágytam és elsőre sikerült bekerülnöm a Táncművészeti Főiskolára, mint néptáncpedagógus. A gimnázium után egyből felvettek taníta-

ni a Pesovár Ferenc művészeti iskolába, ahol három csoporttal kezdtem, most öt van.

CSL – Én a Szilágyságból indultam, a szüleim kétkezi munkások voltak, a családban senki nem foglalkozott képzőművészettel. Én vagyok a kakukktojás. Édesapám autószerelő volt, édesanyám varrónő. Szépen tudott rajzolni, a ruhákat is sokszor ő tervezte. Amikor két éves koromban baleset ért, sokáig kórházban voltam, és édesanyám azzal ,,szórakoztatott”, hogy állatokat rajzolt egy kis füzetbe. Aztán később én is lerajzoltam a kutyánkat, meg amit láttam, de kölyökkoromban nem akartam festőművész lenni.

Csak így alakult. Amikor már festettem, édesapám egyszer mögém állt csípőre tett kézzel „Te meg mi leszel? Festőművész?!” De azt olyan gúnyosan mondta!

Aztán 27 évvel ezelőtt átszöktem Romániából egy kisebb hátizsákkal, benne néhány váltóruhával. Úgy terveztük, hogy megyünk tovább a barátaimmal nyugatra. Budapesten, egy rokonomnál laktam egy darabig, aki Százhalombattán javíttatta az összetört autóját. Beszélgettünk a műhelyben az ott dolgozókkal, a rokonom elárulta, hogy le akarok lépni Magyarországról. Mondták, hogy maradjak, itt a városban is vannak erdélyiek, itt a finomító, van munka, próbáljam meg.

De valahogy nem is igazán volt már kedvem újabb szökéshez. Kicsit körülnéztem, aztán egy hét múlva felvettek az akkori DKV-ba. Egy kis idő elteltével megkérdeztem, vannak-e Battán művészek? Egy barátom elvitt László Bandyhoz, akivel azóta is jó kapcsolatot tartok fent. A DKV-ban dolgoztam 10 évig, műszakban, de nem ez volt a célom, festettem a munka mellett is, és aztán a festés választottam.

- Ez tehát a nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje. Veronika mikor és hogyan került a városba? è

8 SnéKV – 1975-ben a férjemet megkeresték a Zeneakadémián, hogy vállalná-e a százhalombattai Liszt Ferenc Vegyeskar vezetését, mert disszidált az előző karvezető. Egy évig hetente ingáztunk Dunavarsány és Százhalombatta között, majd Tüske László (akkor a városi tanács művelődési, egészségügyi, ifjúsági és sport osztályának vezetője) felajánlotta, ha ideköltözünk és valamelyikünk állást vállal a városban, kapunk szolgálati lakást. Így kezdtem el tanítani az 1-es számú iskolában. Később átkerültem az akkori Ságvári Endre (ma Eötvös Loránd) iskolába, ahol 1978-ban megszerveztem a Tavasz Gyermekkart, ami akkor a város egyetlen gyerekkara volt. Majd azokkal az énekesekkel jött létre a Fiatal Énekesek Női Kar, és 1998-ban a Chorus Matricanus. 2003-ban Illéssy Mátyás plébános, aki akkor került a katolikus egyházközség élére, azt javasolta, ha időm engedi, szervezzek kórust a templomban. 2004 óta működik a Szent István Kórus.

- Mostanra jelentősen megváltoztak Százhalombatta kulturális életének körülményei, lehetőségei. Az épülő városban volt egy tendencia, hogy értelmiségieket, alkotókat hozzanak ide.

SnéKV – ’75-ben már javában szerveződött a lakótelep, azzal együtt a kulturális élet is, aminek következtében ma már sokféle csoport működik a városban.

Akkor ünnep volt, ha bemutatkozott egy kórus vagy egy festőművész. Az akkori városvezetés fontosnak tartotta a kulturális élet felvirágoztatását, hiszen úgy gondolta, a művészeti csoportokban való együttlét összeköti az embereket, közösséget teremt. A rendszerváltás után minden területen megtapasztaltuk az értékromlást, és a hanyatlást nem állította meg a politika. Mellékessé vált, ki mit olvas, művelt-e vagy sem. Ma úgy tapasztalom, egyre nagyobb a szakadék az elit- és a tömegkultúra között. Úgy látom, a városon belül nem született meg az az egységes kulturális koncepció, amiben a művészeti oktatástól, az amatőr művészeti mozgalmakon át, a rangos zenei eseményekig irányt, célt láthatna az érdeklődő. A mecenatúra pedig nem tartja fontosnak a művészeti tevékenységeket, így nem támogatja. Nem azért, mintha nem lenne pénz a városban, valamen�nyi mindenkinek jut. A Szent István Kórus

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR az egyházközségtől és a várostól is kap támogatást, de az szerénynek mondható.

A döntéshozók kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerik sem a művészeti csoportokat, sem a civil szerveződéseket. Közelről látom az elit, az államilag támogatott intézmények és az amatőr zenei csoportok életét, támogatási rendszerét. Óriási különbségek vannak, s akkor még nem beszéltünk a pályázati rendszerről. Nem az fogja eldönteni egy ország zenei műveltségét, hogy milyen koncertek vannak a főváros vezető intézményeiben, hanem hogy a legkisebb faluban ki tanít zenét, mennyire művelt, milyen egyéniség.

Ebben a légkörben bizony komoly kérdéseket vet fel az egyre jobban divattá váló versenyszellem is, ami nem tesz jót, csupán izgalmas versengéssé szűkíti a műveltség megszerzését. A művészeti nevelés ennél sokkal több. Szeretném is megkérdezni Zsófit, neki mennyire tetszik az a versenyszellem, ami művészeti területeken kialakult? Mennyire fokmérője az igazi tudásnak? Véleményem szerint a népzene, a néptánc személyes, bensőséges műfaj, nem való igazán színpadra, vagy csak nagy odafigyeléssel.

FZS – Mindig fontosnak tartottam, hogy a táncosaim országos megmérettetéseken vegyenek részt. Úgy gondoltam, az én munkámat is segíti és a gyerekeket is lelkesíti minden kritika. Minden csoportommal, akár gyengébbekkel is, részt veszünk versenyeken. A kistérségi találkozókon építő kritikákat kapnak, nem helyezéseket, hanem minősítéseket osztanak. De egy önálló est is legalább olyan érték és lehetőség. A Fölszállott a páva sem versenynek indult, a végére mégis pontozás és zsűri lett. Ez a gyerekekre sem hatott igazán jól. Régebben működött folkkocsma-szerű táncház a városban, amit a mi generációnk nagyon szeretett.

A fiatalabbak viszont holtfáradtak, amikor hazaérnek. Szeretnénk újra bevezetni, hogy az ifik és a kisebbek is részesüljenek abból, amiben nekünk részünk volt. Mi azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy improvizáljanak, és akkor élvezni fogják a néptáncot. A Forrás most van a csúcson, mindenhol büszkén vállalom, hogy itt dolgozhatok. A Táncház hatalmas segítség számunkra, akik odajárunk. De igazából ennyi. 17 éve táncolok a Forrásban.

Azok a gyerekek, akiket tanítok, ugyanazokban a viseletekben lépnek színpad-

ra, amikben én tanultam. A szülőktől kell raktárhasználati díjat szednünk, hogy ruhákat tudjuk varratni. Amikor 12 éves voltam, a szüleimnek alig kellett hozzájárulniuk a turnékhoz, kaptunk pólókat, csecsebecséket, vittük a város hírét. Ma a teljes útiköltséget a szülőknek kell ki-

fizetniük. Azt veszem észre, mögülünk is fogy ki a támogatás. Az is érdekes, hogy amikor a Fölszállott páva című műsorban indultunk, a környező településekről – hiszen onnan is vannak táncosaink – sokkal nagyobb volt az érdeklődés. A népi kultúra támogatása most fellendülőben van. Járok vidékre is koreografálni, látom, hogy ott mi a helyzet A falvak jó sok uniós támogatást kapnak.

- Kanyarodjunk vissza úgy általában a kulturális élethez! Beszéljünk a jelenről, a jelenlétről, a lehetőségekről!

CSL – Korábban rendszeresek voltak a nívós tárlatok, híres nevek állítottak itt ki.

Manapság alig vannak kiállítások. Már egy jó ideje nem is járok a művházba.

Nem tartom a kapcsolatot a BKK dolgozóival. Ha koncertre akarok menni vagy színházba, akkor Budapestre megyek. A néptánc, ami jelenleg a városban dominál, az annyira nem érdekel.

- De hiszen három kiállítóhely is van a Barátság Kulturális Központban!

CSL – A Lépcső Galéria nem galéria, ahogy a mosdó melletti Minigaléria sem az. Arra jók, hogy bemutatkozhasson valaki néhány alkotásával. De az emeleti nagy galériát sem látogatják az emberek, mert regisztráltatni kell, el kell kérni a kulcsot a portán. Úgy látom, Százha-

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR lombattán a képzőművészeti élet nagyon mélyponton van. Összetartás helyett széthúzás jellemzi. Több városban is jártam téli tárlaton, Battán kongott a galéria az ürességtől. Szerintem ebben a városban a kulturális élet vezetőinek nem szíve csücske a képzőművészet. A kulturális bizottságban nincs egyetlen képzőművész, vagy egy akármilyen művész, egyáltalán olyan, akinek szívügye a művészet.

SnéKV – A képzőművészet és a zeneművészet óriási problémája, hogy egyre jobban csak egy szűk réteg sajátja, a fiatalabb generációk nagy többsége enélkül él, egyre kisebb a közönségbázis Sajnos, Magyarországon az érzelmi nevelés nem kap nagy figyelmet, nem kezelik rangjához méltóan, ezért lassan csökkenni fog azok száma, akik érdeklődnek a művészetek iránt.

- Hogyan lehetne mégis elérni a közönséget, művészetet szerető és értő közösséget kovácsolni?

CSL – Először a lokálpatriotizmust kellene megerősíteni! Legyen egy városi galéria állandó kiállítással a helyi kép-

9 tenni,csak hozzáállás kérdése és természetesen szervezői készség.

SnéKV – Miért nincs a városban egy állandó tárlat a helyi művészek legértékesebb műveivel a falakon? A pedagógus elvihetné oda a gyerekeket, ahol találkozhatnának az alkotókkal. A kulturális döntéshozóknak kellene a vérkeringést elindítaniuk. Hívjanak meg minden helyi művészt bizonyos művészeti programokra, ismerkedjenek meg velünk, ki mivel foglalkozik. Független, kis csoportok vannak, akik nem ismerik egymást. Jó lenne, ha volna valaki a kulturális bizottságban, aki értő szemmel figyelné a kultúrát, és mutatna némi affinitást iránta. A városban nincs, vagy csak külön csoportokra szűkült kulturális és közösségi élet van.

- Ti hogyan csinálnátok, ha a kezetekben lennének a kulturális élettel kapcsolatos döntések?

SnéKV – Elsősorban kiharcolnám a városvezetésnél, hogy a kultúra és az érzelmi nevelés kiemelt helyet kapjon. Szociológiai felmérések ennek jótékony hatását többször kimutatták. Kidolgoznám a mű-

kezdeni az egészet… Úgy tapasztalom, hogy az érintettek nem fordítanak elég figyelmet a művészeti nevelésre, a kulturális események megbecsülésére. Köszönetet kell mondanunk a civileknek, akik saját pénzüket, szabadidejüket áldozzák az amatőr mozgalom életben tartására, hogy aztán az elért eredményekkel a város büszkélkedhessen.

CSL – Nem is anyagi támogatás kell, én például mindig is magamnak voltam a ,,mecénása”, saját pénzemből bérelek műhelyt és vásárolok alapanyagot, és hála Istennek folyamatosan van valahol kiállításom kül- és belföldön. Ez is olyan, mint a piac, aki nem tud önerőből fennmaradni, annak annyi, vagy legalábbis az alkotás mellett más jellegű munka után kell, hogy nézzen, hogy megélhessen. Természetesen a fiatal művészeket viszont kell segíteni, hogy ki tudjanak bontakozni. Ne pénzt, hanem lehetőséget adjanak!

FZS – Mexikóban jártunk egy többezer méter magas hegyen egy művész-faluban. Különböző blokkokban festők, kórusok, táncművészek működtek. Hihetetlen volt! Azt kívánnám Battára! A táncház, lehet, kicsit rideg a művészeteknek, de a rendezvényközpontban elférne több művészeti ág, és ez nagyon pozitív hatással lenne a főtér életére, és az egész városra.

LA

Kérjük, ajánlja fel adója

1%-át

a Százhalombattai Faluvédő Egyletnek.

Főbb tevékenységi körök: zőművészek munkáiból, ahova bemehet bárki, nézegetheti a képeket, sőt vásárolhat. A bevétel egy részéből lehetne működtetni a galériát. Ünnepi tárlatokra olyan festőket hívnak ide, akik nem is a városban élnek. Itt, aki nem tagja valamelyik csoportnak, nem állít ki. Vannak itt mások is, akik festenek, de nem tudnak róluk. Például Érden nagyon pezsgő a képzőművészeti élet! Remek kiállításokat rendeznek havonta! Itt is meg lehetne

vészeti oktatás részleteit, és hogy mindez hogyan kapcsolódhatna a városban élő alkotók munkásságához. Bizonyos ünnepeken olyan programokat szerveznénk, ami a város amatőr és profi művészeinek bemutatkozását tenné lehetővé. Ezután meg kellene határozni a mecenatúra kultúrát támogató rendszerét, hogy ne a baráti kapcsolatok döntsenek arról, ki milyen támogatást kap. És az a támogatás minőségi legyen! Az elejétől kellene

• Hagyományőrzés • Százhalom újság, Kalendárium megjelentetése • Lakossági érdekvédelem • Környezetvédelem

Adószám: 18688966-1-13

10

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR

Óvárosi vállalkozók: a jógaoktató

Vendégségben Bacsóné Jakab Angélánál A ’90-es évek megnyitották számunkra nyugat és kelet felé azokat a kapukat, melyek hosszú évtizedekig elzárva voltak előttünk. Nyugatról keletre régóta utazhattak olyan érdeklődő emberek, akik meg akarták ismerni a keleti kultúrák szellemi kincseit. A múlt század végén már keletről is jöttek szép számmal mesterek, akik tanitani akarták azt a több évezredes hagyományt, mely az ember spirituális fejlődését nagyban elősegiti. A jóga olyan elsöprő sikerrel hóditotta meg nyugatot, ahogy annak szellemi értékei azt megérdemelték.

Angéla jógaoktató, családjával az Óvárosban lakik. Nem csak az iránta érzett tiszteletem késztetett irni róla, hanem az is, hogy a jóga sok ember életében foglal el fontos helyet. Ismerkedjünk meg egy különleges asszonnyal, a köztünk élő jógaoktatóval. * - Bár Budapesten születtem, ahogyan az én időmben a gyerekek többsége, Érden éltem a szüleimmel, nagyszüleimmel, tehát érdi gyerek vagyok. A Vörösmarty Gimnáziumtól nem messze laktunk. Az első 9 évemet a nagyszüleimmel töltöttem, akiket nagyon szerettem.

A II. világháború után nagyanyámat két gyermekével kitelepitették Perbe­ té­ről - ma Szlovákia - Magyarországra - Nagyszékelybe. Nagyapa a Dunát átúszva szökött utánuk. Nagyapám családját szétszakitották. Voltak testvérei, akiket kitelepitettek, és voltak, akik ott maradhattak szülőföldjükön. Apukám már itt született Nagyszékelyben. Később a család Érdre költözött.

Nagyapám kovácsmester volt, imádtam a műhelyében lenni, hallgatni az üllő hangját. Azóta sem hallottam olyan csodálatosan szólni üllőt, mint az ő keze alatt. Nagyanyám - közelben - az érdi

galvánüzemben dolgozott, gyakran meglátogattam őt munka közben. Csöndes zárkózott emberek voltak mindketten. A kitelepités mély nyomokat hagyott bennük, mindenük odaveszett, a semmiből kezdtek új életet.

Anyai nagyapám - a nagy tenyerű, hatalmas, szép szál legény - fiatalon, még Dévaványán - téglakihordó volt. Édesanyámék Békés megyeiek. Anyai nagyszüleim válása után a nagymama

két leányával Érdre költözött. Először az épitőiparban dolgozott - a saját háza épitkezésén is. Később a postánál, onnan ment nyugdijba. Az egyetlen nagyszülőm, aki még él. Nagyon szeretem, jó, hogy ő még közöttünk van.

A szüleim Érden ismerkedtek meg.

Apukám autószerelő volt. Édesanyám fodrász dinasztiából származik. Keresztanyám, annak fiú testvére is fodrász volt. Anyám is annak tanult. Váltott műszakban dolgozott, mindig maximalista volt. Általa szerettem meg a fodrászatot, már iskolás koromban szivesen fésülgettem az osztálytársaim haját, frizurákat készitettem nekik.

Hárman vagyunk testvérek, a húgom is fodrász lett. Általános iskolába Érden jártam, középiskolát Gödöllőn végeztem a 202-es Szakmunkásképzőben.

Bár más dolgok is érdekeltek, nem volt kérdés a tovább tanulásnál, hogy fodrász leszek.

Mesterségem csinját-binját anyámtól sajátitottam el, de a kollegái voltak az oktatóim, a mestereim. Férfi és női fodrászatot is tanultam. Tanulókoromban versenyen is részt vettem. Folyamatosan képeztem magam szakmailag később is. Minden apró fortélyát megtanultam a mesterségnek. Anyukám mellett dolgoztam, saját üzletében a Diósdi úton. Érd legszebb részén laktak. Álomszép helyen, a homokbánya fölött. Körben beláttuk a környéket: Battát, Parkvárost. Láttuk a budapesti tűzijátékot is.

Szerettünk a homokbányában játszani.

Anyám ezért sokat aggódott értünk.

Később eladták, és nagyapámék háza helyén épitettek újat. Akkor a Diósdi úti bérletet megszüntettük, és az új háznál nyitott anyukám üzletet.

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR

11

Férjemet fiatalon ismertem meg - első szerelem, első látásra. Huszonöt éve élünk együtt, jóban-rosszban. Két gyermekünk született. A lányomat, Alexandrát 20, a fiamat, Zétényt 30 éves koromban szültem. Bár nagy a korkülönbség

tözött, az erőműben dolgoztak. Apu is itt kapott munkát, de nem tudott megszokni, ezért visszaköltöztek Érdre. Öt évesen nyolc hónapig laktam itt. Még benne van emlékeimben a ’70-es évek Battája. Óriási a különbség a régi kép és a mai

közöttük, nagyon szeretik egymást. Jó testvérek. A lányom Érden volt gyermek, oda kötődik jobban, a fiam már Battán. Ő pedig ide.

Anyám mintája hatott rám a legjobban. Arra ösztönzött, bármihez fogok is hozzá, azt vigyem véghez, a legjobbat hozzam ki belőle. Ez az elvárás az élet minden területén megmaradt bennem.

Bár több energiát követel tőlem, az eredmény önmagáért beszél. Szeretem a szakmámat, szerintem csodálatos mesterség. Belülről ad egyfajta szépséget. Örömet okoz nőnek, férfinak, gyermeknek egyaránt egy jó frizura.

Lelkileg szépit, megújul tőle az ember.

Megpróbálom teljes alázattal képviselni, művelni.

Először 1997-től 2001-ig laktunk Bat­tán a Jedlik Ányos utcában. Eladtuk, ideig­lenesen a férjem édesanyjához költöztünk, hogy épitkezhessünk. A Géza fejedelem utcában vettünk telket egy idős házaspártól, Kőváriéktól. Akkor még alig volt néhány épület az utcában. A házat saját magunk épitettük fel. 2000-ben kezdtük el és 2002 nyarán már beköltözhettünk. A fiam 2001. augusztus 11-én született meg. Édesapám két testvére is Battára köl-

látvány között. Még nem épültek akkor ki az új zöldövezetek: Urbárium, Mattakert. Kevesebb volt a ház az Újtelepen és Füreden is. A környező utcák: Lehel, Géza fejedelem, István király út.

2006-ban kerültem a jóga közelébe.

Bár korábban mindig sportoltam vala-

mit - megpróbáltam időt szakitani rá, munka mellett is. A fodrászat nagy állóképességet követel tőlünk, és ennek meg lett a következménye. Gondjaim lettek az egészségemmel. Nemcsak a fizikai

terhelés lett sok, de mi fodrászok sok vegyszert használunk. Kimerültség, fáradság mellett nyálkahártya problémák jelentkeztek nálam. A jóga volt az, ami először segitett.

Orvos barátaim közül néhányan Budapestre jártak a Sivananda jóga iskolába, gyakorolni. Kaptam tőlük egy könyvet a kezdő tanfolyam gyakorlataival. Csak úgy otthon, DVD-re kezdtem először jógázni. Éreztem a jótékony hatását.

2010-ben beiratkoztam a Sivananda jóga iskolába. Hatha jógát - ősi alap jógát tanultam. Amikor elvégeztem, egyegy órát tanitottam hetente. 2014-ben kisbabát várt a kolleganőm. Megkért, a szülési szabadsága alatt helyettesitsem őt a Studióban. Ekkor cserélődött fel a fodrászat és a jóga. Hétköznapjaimat a Jóga Stúdióban töltöttem, a hétvégéket a fodrászüzletben.

2015. decemberében szűnt meg a battai Sattwa Jógastúdió. Ezért megnyitottam a sajátomat - a Harmónia Jóga Stúdiót - a Tóth László utcában. Kolleganőkkel dolgozom. Felépitettem a terem órarendjét. Vannak felfrissitő óráim, foglalkozom az öt tibeti jóga gyakorlattal, és van - nyugdijasoknak - senior jóga. Nyitottunk a gyermekek felé az ovi és suli jógával. Minden második hé-

ten hétfőn jóga relaxáció - mesedélután van. A mesétől csodálatosan el tudnak lazulni a gyerekek a zsúfolt heti programok után. Fontos, hogy az új generációk è

12 egészségesen nőjenek fel. Ezért időben kell ezt megalapozni. A jógát bármilyen korban el lehet kezdeni gyakorolni, de jó, ha már gyermekkorban megismertetik vele őket.

Kéthetente - hétfőn este - a BKK-ban felnőtteknek tartok jóga órát, ahol telt ház van. Ősze László csoportját vettük át Magdival.

Nagyon kedvelem ezt a várost. Jól érzem itt magam. Mindent megad, amit egy kisváros adhat az embernek. A munkámon és a jógán kívül vannak természetesen hobbyjaim is. Nagyon szeSokan úgy gondolják, talán a jóga vallás. Nem az. Magáról a hétköznapi életről szól, abban segit. A jóga az önfegyelem teljes tudománya, az elme feletti uralom.

Jelentése: összekapcsolódás, felemelkedés a legfelsőbbekkel, a legfelsőbb lelkünkkel.

Az Istenséggel, az Isten - a Teremtő - megismerésével. Aki mindenkiben és mindenben benne van. A hozzá való felemelkedés útja a jóga. Nyitás a Szellemi Sikok felé. A jóga ugyanakkor belső önismeret, életmód, önfegyelem. Megteremti a test, a lélek, a szellem egységét az emberben. Célja a harmónia elérése. Vallja: Ép testben ép lélek legyen.

A test a várunk, ha rendben és karban tartjuk, a lelkünk is rendben lesz.

Az egészség és harmónia érdekében test­gyakorlatokat - ászanákat - végez.

Vagyis hosszabb ideig kitartott poziciókat.

Légzőgyakorlatokkal biztositja a test energe­tikai ellátását, a jobb oxigén felvételt. Erköl­csi normákat is közvetit, nemcsak a testre hat. Arra ösztönöz: szeress! Légy önzetlen, segitőkész, becsületes! Pozitiv értékrendre nevel.

A jógának sok útja, ösvénye van. A legfontosabb „a négy ösvény”: Az első: a bakti jóga - az odaadás ösvénye, az érzelmek gyakorlása. Második: a karma jóga - az önzetlen szolgálat, segitőkészség, cselekvőkészség ösvénye.

Harmadik: a dzsána jóga - a bölcsesség útja, a filozófia ösvénye. Negyedik: a rádzsa vagy királyi jóga - az önuralom útja, a tudomány ösvénye.

Az ember programmal érkezik a Földre.

Saját személyiséggel rendelkezik. Előnyben részesithetjük az egyik ösvényt a másikkal szemben. Ám az egyoldalú fejlődés nem javasolt, mert az a személyiség kiegyensúlyozatlanságához vezet. Ezért érdemes a „négy ösvényt” együtt gyakorolni.

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR retem a természetet, szeretek sétálni a Duna-parton középtermetű boxer és icike picike mini havanyir kutyáimmal.

Ott minden együtt van: föld, víz, fák, levegő, tűzenergiák - a Nap. Gyakran sétálunk ki a földvárba - a sáncokhoz, a kereszthez.

Szivesen kézműveskedem: hennázomtestfestés – dekopázs – szalvéta technika, ragasztás, és szeretek festegetni.

Nagy ünnepekkor saját magam készitek ajándékokat.

Kedvelem a gazdag, tevékeny, szeretetteljes életet. Jó kapcsolatot ápolok

A jógáról A hatha jóga a rádzsa jóga alága, mely a nyolc lépcsőjére - asztangára - épül. Beiktatva a test és légző gyakorlatokat, tisztitó gyakorlatokokat és meditációt. Vannak benne korlátozások, betartandó előirások - erkölcsi normák. Ez olyan, mint a keresztény vallásban a tizparancsolat.

Jámá - erkölcs normák - igazmondás, nem ártás, nem lopás, becsületesség.

Nijámák - vallásos előirások - betartandó szabályok, előirások (tisztaság, elégedettség, önmegtartóztatás) Ászanák - kitartott pózok, poziciók.

Pránajáma - légzőgyakorlatok, melyekkel energiákat is szállitunk.

Pratjáhára - az érzékek visszavonása.

Visszavonulsz a belsődbe - befelé fordulás.

Dhárana - összpontositás, koncentráció fejlesztése, fókuszálás egy pontra.

Dhjána - meditáció.

Szamádhi - a tudat feletti lét, a legmagasabb tudati állapot. Amikor egyesülsz a legfelsőbbel, a Teremtő Tudattal. Amit nem biztos, hogy elérünk ebben a földi életünkben.

A jógával az ember nemcsak önmagát fejleszti, hanem pozitiv módon hat a környezetére is. Ha mi pozitiv módon változunk, akkor fog megváltozni a világ. Nem a világnak kell tehát megváltoznia, hanem benne nekünk. Ahhoz, hogy a Szellemi Sikok kinyiljanak felénk, nekünk kell kinyilni feléjük. Ennek az az útja, ösvénye, hogy egészségessé kell tennünk a testünket, lelkünket, szellemünket. Fejleszteni, épiteni.

A hatha jóga öt alapeleme: 1. Helyes testgyakorlás: az ászánák poziciók - rugalmassá teszik a gerincet, mely a tengely, a test tartópillére. Átmasszirozza a belső szerveket, belső elválasztású miri-

testvéreimmel, gyermekeimmel, férjemmel és a családommal. Szivesen újulok meg, indulok „új kalandok” felé. Kimaradt az életemből a nyelvtanulás. Talán még nem késő. És szeretnék a jóga útján is továbbfejlődni. Örömmel inditanék jóga csoportot az Óvárosban, kellő érdeklődés esetén. * Angéla különleges ember. Ragyogó nő, igazi jelenség. Élete, munkája, kapcsolatai, céljai mintaszerűek, példaértékűek.

Szegedinácz Anna

gyeket. Javitja a keringést, oxigénellátást, tápanyagszállitást. Ettől jól, sokkal jobban működnek a szerveink, jó lesz az energiaellátás, jó lesz a közérzet.

2. A helyes légzést elektromos energiákhoz köti. Elektromos energiákat adunk az oxigénen kívül. Feladat: lecsillapitani az elmét, mert ha felületesen lélegzünk az elménk csapong. Ha a légzés nyugodt, lecsillapitja az elmét. Csak igy tudunk koncentrálni, egy pontra fókuszálni.

3. A helyes relaxáció - a test hűtése - az energiaáramlást kiegyenliti.

4. Táplálkozás - a test üzemanyaga: vegetarianizmus. „Első nap eledelnek” is nevezik. A test felveszi a táplálék rezgését.

A húsevés „a második nap eledel” leviszi a rezgésszámot.

5. Pozitiv gondolkodás: meditáció, melyre intelligens vezetőre van szükség. Ez mi saját magunk vagyunk. Úgy magyarázta Swami Vishnu Deva­ nanda - indiai katonatisztből lette guru, spirituális tanitó mester - a nyugati kultúrán felnőtt embernek a hatha jóga öt alapelemét, hogy az ember működését egy járműhöz hasonlitotta.

Miért fontos a jóga?

Ma a nyugaton élő ember életében sok a stressz, rohanás, nem figyelünk oda a szervezetünkre. A jóga jótékony hatása ezt ellensúlyozza. Pozitivak, vidámak leszünk. Új életszemléletre, nagyobb tudatosságra nevel. Segit a kiteljesedésben. Jobban tudunk teljesiteni. Egységbe hozza a testet, lelket, szellemet.

Azt mondja Swámi Sivananda: „Vess el egy gondolatot, le fogsz aratni egy cselekedetet. Vessél el egy cselekedetet, le fogsz aratni egy szokást. Vessél el egy szokást, le fogsz aratni egy jellemet.Vessél el egy jellemet, le fogsz aratni egy emberi sorsot.” „Szolgáljál, szeress, adakozz, tisztulj, meditálj, valósitsad meg önmagad! Légy jó, tégy jót!”

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR

13

ÓVÁROSI ENCIKLOPÉDIA 1. rész Utcaneveink története Százhalombatta bár egységes település, földrajzilag jól elkülöníthető részekből áll: Óváros, Lakótelep, Újtelep, Urbárium, Dunafüred.

A város neve két részből tevődik össze: Százhalom és Batta. Százhalom az óváros (falu) feletti részen található 122 halomsírról kapta a nevét.

Először Kereskényi Lajos érdi plébános folytatott itt ásatásokat, az 1800-as évek utolsó harmadában. Úgy gondolta és munkáiban le is írta, hogy a halomsírokban a Tárnokmezei Csatában elesett mindegy 200 ezer hun harcos nyugszik, amelyet a hunok vívtak 318-ban a rómaiak ellen. Feltételezte, hogy maga Atilla nagyfejedelem is itt lett eltemetve, amelyet azonban eddig semmilyen régészeti ásatás nem igazolt. Az itt talált leletek szerint a sírok az ie. 700 – ie. 400 között, az akkor itt élő vaskori népek arisztokratáinak temetkezési helyei. Sírjaik fölé több méter magas dombokat emeltek, innen a név: Százhalom. Ez volt a település neve egészen az 1700-as évek elejéig, akkortól már Batta néven emlegették, amit a hivatalos iratok is bizonyítanak. Az Árpád korban ez a terület a fejedelem szállás területéhez tartozott. Még évszázadokig királyi birtok maradt, valószínű a mindenkori királyné birtoka. Anonymus is említette Százhalmot és Arany János is a Csaba trilógiában. „…..itt a kehely , igyál, kocints!

Huntól nem félj: hajója nincs Cseng a pohár és Százhalom Egy messzedöngő vigalom. „ * A Batta helységnevet oklevél csak 1318ban említi, de még az eredeti Báté (Bathe, Bathey) néven, amely a birtokos családneve lehetett. A falusi iskolában nagyon sokáig úgy tanították, hogy a batta szó törökül itatót jelent, utalva a törökök itt létére. Ez ma már megdőlni látszik és inkább a Báté név egy változatának, tekintik. Báté falu a mai Dunafüred területén volt található. Ma már csak egy kereszt őrzi az emlékét. A középkorban a települést gyakran hagytál el a lakói, mert állandó helyszíne volt a háborúknak, csatáknak, lévén közelében a Budától délfelé tartó, „királyi kövesútnak”.

A hadak itt vonultak el és a közeli falvakat folyamatosan kifosztották. Ezért aztán többször is elmenekültek az itt élők. A falu az 1685-1689-es összeírásnál néptelennek bizonyult, ezért is találták üresen a török

elől menekülni kényszerült szerbek. Hajókkal jöttek fel a Dunán és telepedtek le főleg a folyó melletti településeken.

Az 1700-as években kezdődött a magyar népesség letelepedése Battán. Az 1830-as népszámlálásnál már kiegyenlítődtek az arányok, 338 magyar és 332 szerb fő élt a faluban. A 20. század elején kiépült a vasútvonal, így a főváros és a Duna közelsége ide vonzotta az üdülni vágyókat. 1932-től kezdték felvásárolni a telkeket és a hétvégeket, ahogy elnevezték Dunafüreden töltötték. Mára városrésszé bővült állandó lakosokkal.

Az Újtelep és az Urbárium valaha szántóföld volt, de a tulajdonosok, akik a legtöbb földet birtokolták nagy üzletet láttak a parcellázásban. Az Urbáriumban főleg azok vettek telket, akik ingáztak a főváros és környéke munkahelyeire. Mára teljesen kiépült, üzletházzal, mentőállomással. Az Urbárium név nem huszadik századi elnevezés, ahogyan tévesen gondolják, de pontosan nem tudni az eredetét, de egy 1864-es községi jegyzőkönyvben már szerepel ez a név földterület megjelölésére.

Az urbárium latin eredetű szó, olyan irat neve, amelyhez a feudális földesúr rögzítette jobbágyainak kötelezettségeit iránta.

Egy bizonyos időpontban és birtokon milyen szolgáltatásokat kötelesek végezni. Leghíresebb Urbárium Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete.

A falu lakói a 20. század közepéig többnyire mezőgazdasággal foglalkoztak, még akkor is ha már munkahelyen dolgoztak. A könnyebb tájékozódás miatt a szántóföldek, rétek, szérűskertek, szőlők, tanyák nevet kaptak. A szerb származású lakosok a saját földjeiket anyanyelvükön nevezték el.

Ilyen volt pl. a Megyunka azaz magyarul: halmok közti térség. Elhelyezkedése: Érd és Százhalombatta határán. Dunafüreden a Római Sáncokhoz közeli réteket Kliszának nevezték. A Ledina név eredetileg Ledine, magyarul közlegelő. Dolina puszta, Völgy puszta.

Az 1960-as években a két nagyüzemmel együtt épült a készenléti lakótelep. Megindult az egész országból a lakosság beáramlása és az 1800 lélekszámú kis faluból 1970-ben város lett. * Százhalombatta utcaneveinek egy része szorosan kapcsolódik történelme egyes kor-

szakaihoz, mint ahogy Magyarország minden településén.

Az Óváros főutcája valamikor a Főutca nevet viselte, majd minden rendszerváltozáskor más nevet kapott. A II. világháború után Alkotmány utca, majd 1989. után Szent László utca lett, kapcsolódva a katolikus templom elnevezéséhez. A két Dunára vezető utca neve nem változott a Kossuth Lajos és a Petőfi Sándor utca. Az előbbi valamikor, mint a falu vége szántóföld volt, de az 1920-as években kiparcellázták és Szent Imre telepnek, nevezték el. Ez lett később a Kossuth Lajos utca.

Sokan kérdezik miért a falu bejárati része a „ falu vége”. Az a magyarázat, hogy az építkezés először a szerb templom környékén kezdődött, és ami attól kifelé esett az a falu vége. A lakótelepi lakások sok falusi, főleg a fiatalok számára nagy vonzerőt jelentett, és sokan költöztek ki a faluból. Évekig úgy nézett ki, hogy itt csak az idősek maradnak és akik, megvették az üresen maradt házakat. Az eredetileg zárt közösség felbomlott, az iskola kiköltözött a lakótelepre, a boltok bezártak. Megszűnt a mozi, később a posta is, és akkor valami történt. A nagyüzemekben dolgozók nagy része nyugdíjas korú lett, eladták a lakásukat, és tömegesen költöztek a faluba, kertes házba.

A Szabadság úttól Érd felé vezető szántóföldeket az idősek már nem tudták megművelni, a fiatalok nem akartak vele foglakozni, így eladták házhelynek. A Matta puszta helyén épült házak utcáit Lehel István Király és Géza Fejedelem utcáknak nevezték el a szemben lévő utcák a Panoráma és az Avar-köz nevet kapták.

A falu végétől a hegyre vezető út eredetileg a Gyorma nevet viselte, ami szerb (illír) elnevezésre utal, jelentése: mélyút. Két hegy között lévő feljárásra használt mélyedés. A háború után elvették ezt a nevet, és Kun Béláról nevezték el, amit a falusiak sohasem használtak a hétköznapi beszédben.

Végül visszakapta a Gyorma nevet. A másik hegyre vezető utca a falu közepétől vezet felfelé régi nevén Kisgyorma, ma Attila utca, de a battaiak ma is a régi nevén emlegetik.

A Gyorma utcával szemben a Dunára vezető utca megtartotta régi nevét. Szkela utca, jelentése: Rév, de egyben Laposke Szkele azaz lapályos földet is ­jelent. Az itt lakók è

14 szívesen jártak át Tökölre csónakon, később réven is. Lehet egyéb jelentése is, mint kikötő, mert egy időben itt állt meg a „kofahajó” a falu alatt. Ezzel szállították a főváros piacaira terményeiket a parasztok.

Ahogy növekedett az igény újabb házhelyekre, és épültek az új házak, a falu körül minden szántóföld helyén utcák nyíltak.

A Duna parti utca a Szent László utcával párhuzamosan a Kárász utca nevet kapta.

A futballpálya mögött részén egy egész új település épült ki szintén a folyóhoz kapcsolódó nevekkel. Úgy mint: Harcsa, Ponty, Vidra, Csónakos, Evezős, Hajós, Halász, Kormányos, Matróz, Révész utcák.

Városunk történelmi múltja mindegy ötezer évre nyúlik vissza. Az ásatások során településre utaló nyomokat találtak ie.

3000-ig a kőkorszakból, de nagyobb ará-

SZÁZHALOM • 2016. JANUÁR nyú betelepülésre a bronzkor után ie. 2900tól került sor ie. 900-as évekig. A bronzkor után az ún. halomsíros kultúra népei telepedtek le majd ie. 700–400 körül a kelták.

Ezekre, a korszakokra utal a Halom és a Kelta-köz, valamint a Földvár utcanév.

A 430-as évektől gyakorlatilag megszűnt a rómaiak uralma és helyüket a hunok foglalták el. Ennek az emlékét őrzi a Hun és az Attila utca az Óvárosban.

A hunokat követően különböző germán törzsek majd 568-tól az avarok uralták a környéket. Erről tanúskodik az Avar-köz utcanév is. A legtöbb utcanév az óvárosban a honfoglalás emlékét őrzi. Honfoglalás utca, Etele-köz, Csodaszarvas utca, Emese utca, Rege-köz, Táltos utca, Turul utca, Álmos utca, Árpád utca, Hétvezér utca, Keve-köz, Botond utca, Búlcsú utva, Lehel

Az Óváros

utca, Géza fejedelem útja, Vereckei utca.

Az utcanevek végig kísérik az egész magyar őstörténetet Emesétől, Álmos anyjától Géza fejedelemig. Már későbbi kort idéz a magyarok által különösen tisztelt lovagkirály Szent László, akinek a nevét a falu főutcája őrzi.

Az Óváros legújabb településrésze a Matta-lakópark. Nevét Dr Matta Árpádról kapta, aki a múlt század elején, mint földbirtokos meghatározó tagja volt a falu közösségének. A kialakított utcák fák neveit viselik, mint: Akácfa, Gyertyán, Hársfa, Kőrisfa, Nyárfa, Tölgyfa, Almafa, Barackfa, Körtefa stb. utcák. Érdekes módon a török korból nem maradtak utcanevek, pedig Százhalom hosszú ideig a budai pasa fennhatósága alá tartozott.

JM

Szomszédoló

Az utolsó érdi müezzin Csendes őszi nap volt 1682. szeptember 2-án amikor, egy öregember, veres fezben és kaftánban, fehér turbánban török mivoltára jellemző barna arcbőrrel és hófehér szakállal, utoljára ért fel az 53 lépcsőn az érdi minaret erkélyére. Bajdürün Ogo Ibrahim ben Dsaafarszáde el Karakörgün az öreg sejk naponta ötször: pirkadatkor, délben, kora délután, napnyugtakor és az esti sötétség beálltakor szólította imára Érd muszlim lakóit. A keresztények erre a harangot használták, Allah igazhitű követői az emberi hangot. Fontos volt, hogy a müezzinnek jó erős és szép hangja legyen, hogy több száz méterre is elhangozzon. Eredetileg csakis arab nyelven szólalhatott meg. Sorban elfordult a négy égtáj felé, minden irányban ezt kiáltva: „Allah a legnagyobb. Tanúsítom, hogy nincs más Isten csak Allah. Tanúsítom, hogy Mohamed Allah prófétája. Gyertek imádkozni. Gyertek az üdvösségre! Allah a legnagyobb.

Nincs más Isten csak Allah.”

A technika beleszólt a müezzinek életébe is. Ma már elektromos eszközök segítségével magnóról játszanak le előre rögzített felvételt. Ez már nemcsak 2-300 méterre hallatszik, de még két kilométerre is hallják a müezzin imára szólító szavait.

A török idők óta elmúlt több mint háromszáz év de Érd óvárosi részén, a Mecset utcában azonban még mindig áll egy épület, amely visszaidézi a hódoltság 150 évét Magyarországon. Csupán öt helyen áll még minaret Pécsen, Szigetváron, Esztergomban, Egerben és Érden, amelyet Ferenczy Károly építész helyreállítási tervei alapján újítottak fel 1970-ben. Csúcsát vasbetonnal egészítették ki, a körerkélyt is rekonstruálták.

Ma is látogatható. Erkélyéről csodálatos kilátás nyílik az óvárosra és a Dunára.

A minaret arab eredetű kifejezés, jelentése „tűz”.

Valószínű arab nyelvterületen a világítótorony szerepét töltötte be, de lehetett tűzjelző funkciója is. A muszlim országokban a mecsetekhez, vagy dzsámikhoz építették, vagy egyben, vagy különálló toronyként.

Az érdi minaretet Szulejmán szultán parancsára Hamza székesfehérvári bég építette a 16. században Érden, amelyet a török korban Hamzsabégnek neveztek. Az ásatásakkor kiderült, hogy nemcsak minaretet építettek, de dzsámit is, amely teljesen elpusztult, a kö-

veit széthordták. A minaretek falait számtalan iszlám jelkép díszítette, így a hold és a csillagok, ősi török szimbólumok.

1682. szeptember 2-án délben hangzott fel utoljára Ibrahim sejk imára szóló hangja. Másnap Érdre érkeztek Badeni Lajos és Lotharingiai Károly császári seregei.

A minareten kívül Érden több család neve is viseli a török idők emlékét. Az egri csillagokban is olvashattunk magyarrá lett törökről, aki megházasodott, gyermekei születtek. Érden is így történhetett, mert több család is török eredetű nevet visel. Többek között: Hasszán, Csibrák, Deffend, Kurán, Kuhár, Kávrán.

A török világ 1686-ban véget ért Magyarországon.

A templomokra a félhold helyett újra kereszt került. A 150 év azonban nem merült feledésbe egyik nép emlékezetében sem.

JaM