Százhalom - 2016 augusztus

Százhalom Rió, Rió, Hungárió!

IV. ÉVF. 38. SZÁM

Nyári diáktáborok az Óvárosban

A battai színjátszás kezdetei

2016. AUGUSZTUS

Fotó: Pap Miklós

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL: Nyáron egyszerű: Diáktáborok az Óvárosban • A battai színjátszás kezdetei • Tomi iskolába megy • Summerfest: Határtalanul • Dél-Amerikából jöttem: Riói élménybeszámoló • Hadak útján: 1849, az érdi ütközet

Szerzőink A Százhalom magazin a helyi civil összefogás lapja. Közreműködő munkatársai idejüket, szakértelmüket bocsátják díjmentesen rendelkezésünkre. A szerkesztőség tisztelettel ezúton is köszöni Százhalombatta Óváros és közössége nevében munkájukat.

Balpataki Katalin

A Miskolci Egyetem történelem szakán végeztem, jelenleg mesterkurzuson folytatok néprajzos tanulmányokat. 2001-től a Matrica Múzeum történésze vagyok, ahol Százhalombatta helytörténetének kutatásával foglalkozom. Ferenci Illés monográfiájának megírása is a nevemhez fűződik.

Jankovits Márta

ténelmet. Pályafutásomat az orosházi Szántó Kovács János Területi Múzeumban kezdtem

Nagy-Rakita Melinda Végzettségemre nézve humán szervező vagyok. Óbudáról, több mint 40 évvel ezelőtt kerültem Százhalombattára, a lakótelepi és az urbáriumi évek után, öt évvel ezelőtt költöztem az Óvárosba. A Dunai Finomítóban dolgozom. Az utóbbi két évben több szépirodalmi munkám is megjelent különböző kiadványokban. Néhány hónapja az óvárosi kiadványokban is

történészként. 2013 óta dolgozom a Hamvas Béla Városi Könyvtárban, a Városi Archívumban. 2016 februártól az Ercsi Eötvös József Művelődés Ház és Könyvtár muzeológusa és megbízott vezetője vagyok.

Szegedinácz Anna Az Egri Tanárképző Főiskolán végzett népművelés – pedagó-

gia szakon. 1975-87-ig a BMK, 1987-2004-ig a „Matrica” Múzeum munkatársa volt. Jelenleg nyugdíjas, többgenerációs óvárosi család tagja. Lokálpatrióta.

László Anikó Negyven éve él Százhalombattán. Foglalkozott filmezéssel, volt titkárnő, rendezőasszisztens, operatőr a Halom TV-nél. Volt eladó a családi könyvesboltban.

kor és a korai vaskor. Publikációi hazai és külföldi szaklapokban jelennek meg. 1994 óta a Matrica Múzeum munkatársa.

lehetőséget kaptam megjelenni. Örömmel igyekszem megfelelni ennek az új kihívásnak.

Pap Miklós

T. Németh Gabriella A budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem régészet-történelem szakán végzett. Fő tevékenységi területe a kései bronz-

Családja több generáció óta él Óvárosban. A Faluvédő Egylet alapító elnöke, lokálpatrióta, helytörténeti író, Százhalombatta Város Díszpolgára. Eddig öt könyve jelent meg.

Kovács Edina A Szegedi Tudományegyetemen tanultam filozófiát és tör-

Tizenegy éve ír rendszeresen újságokba (Hírtükörbe). Jelenleg szabadúszó.

Több mint egy éve rendszeres közreműködője fotóival lapunknak. Szenvedélyes amatőr fotós, amellett az önkormányzat képviselőtestületének tagja.

A szerkesztőség

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS

3

Segítsünk egymáson

Tomi iskolás lesz A szeptember elseje sok család életébe hoz változást.

Ezen a napon mennek iskolába először gyerekeink a hosszú nyári szünet után. De a legnagyobb változást ott élik meg, ahol első osztályba megy a gyerek. Erről beszélgettünk az Óvárosban a Fekete családdal.

Az augusztusi születésű Fekete Tamás (Tomi) éppen betölti a hetedik évét az iskolakezdésre. A jelenlegi szabályok szerint már tavaly iskolás lehetett volna, de a szülők – Fekete Béla és Zörgő Éva – az óvodai pedagógusokkal egyetértésben úgy döntöttek, hagynak neki még egy évet, hogy érettebben kezdje meg a tanulást.

A család az óvárosban lakik, a Régészeti Park közelében. Két fiuk közül Béci – az idősebb – idén lesz nyolcadikos, ő az Eötvös iskolába jár. Annak idején a sporttagozat miatt került oda. Tomit az 1-es iskolába íratták be.

Első ránézésre a kisfiú nem tűnik elsősnek, a magassága alapján akár harmadikos is lehetne, de ahogy bemutatkozáskor szégyenlősen odabújik az édesanyjához, még egy picit óvodásra emlékeztet. Aztán persze hamar feloldódik és készségesen elszalad a szép, új iskolatáskájáért és büszkén mutatja meg nekem. Azt is elárulja, nagyon várja már a sulit és együtt számolgatjuk, hányat is kell addig még aludni.

- Miért pont az 1-es Iskolát választották?

– érdeklődöm a szülőktől.

- Több érv is szólt e mellett – mondja az édesanya. – Körzetileg is oda tartozunk mióta az Óvárosban lakunk. Odajárt a kisfiú fociedzésre eddig is, tehát már ismeri a környezetet. Meggyőző volt, amit az „iskolakóstolgatón” tapasztaltunk.

Szimpatikus az iskola célkitűzése, hogy első-második osztályban tanulják meg a gyerekek az alapokat. Stabilan, jól tud-

janak írni, olvasni, számolni. Ez szerintünk is nagyon fontos. Harmadiktól lehet majd tagozatot választani az addigi eredmények alapján.

- Nem gondolkodtak az iskolaotthonos formán?

- Nem igazán, és ennek elsősorban a sport az oka. Tomi már jó ideje focizik.

Idén korcsoportot vált és így heti három edzése lesz. Az iskolaotthonos osztályban

délután is vannak tanórák, onnan nem lehet az edzés, a meccsek miatt kikérni a gyereket.

- Azért van egy másik oka is, hogy szívesen visszük ebbe az iskolába a gyereket – kapcsolódik be a beszélgetésbe az édesapa. – Odajártam én is, sőt az édesapám és a testvérem is. Szeretjük ezt az iskolát, kedves emlékek kötnek hozzá.

Az iskolában is ismerik a családunkat. Úgy gondoltuk, Tominak jó helye lesz itt.

- Hogy látja, sokat változott az iskola, mióta ön kikerült onnan? – fordulok az apához.

- Rengeteg a változás. Az iskola felszereltsége, a körülmények sokat változtak előnyükre. De változtak a követelmények

is. Sokkal nagyobbak az elvárások, a tananyag. Mi ezt már megtapasztaltuk a nagyobbik fiúnál. Amikor én jártam suliba, nem okozott komoly gondot, ha valaki éppen csak betöltötte a hatodik évét szeptemberre. Ma már hátrányt jelent, hiszen megnőtt a terhelés a gyerekeken. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy még egy évig itthon tartsuk a kisebbik fiúnkat.

Fekete Tamás – aki több évtizede az Erőmű dolgozója – úgy látja, sokszor túl nagyok a követelmények, nem tud elmélyülni a tudás. Ha letudták az éppen aktuális dolgozatot, számonkérést, máris jön az újabb nagy anyag és nincs idő rögzülni a megszerzett ismereteknek. Túl gyorsan lépnek át egy-egy témán. Ők szerencsések, mert Béci – a nagyfiú – jó tanuló, bírja a tempót. Sajnos azonban sok gyerek lemarad, ami később, a pályaválasztásnál hátrányt jelent számukra. Éva szerint – aki a Kip-Kopp óvodában dolgozik -, az is problémát jelent, hogy az osztályokba egyre több sajátos nevelési igényű gyerek kerül, miközben nincs elég fejlesztő pedagógus. Számukra nehézséget jelent a nagy osztálylétszám és ez a többieknek is problémát okozhat, mert az ilyen tanulókra muszáj több időt fordítani. Még akkor is, haők – hivatalosan is – kettőnek számítanak a létszámban, tehát emiatt kevesebb gyereket vesznek fel az adott osztályba.

- Van-e olyan körülmény, ami esetleg megnehezíti számotokra és a környéken lakók számára az iskolába járást?

Komoly nehézséget jelent – válaszolja az édesanya – hogy a környéken megritkultak a buszjáratok. Ez azokban a családokban, ahol csak egy gépkocsi van, vagy esetleg egy sincs, nagy gondot jelent. Nem könnyű így az iskolába járás sem, hiszen reggel csak két busz van (7,16-kor és 8,16-kor), délután pedig egy 13,15-kor, azután pedig már hat csak óra körül indul innen az utolsó. Ez megnehezíti a családok mindennapi életét, és a gyerekeknek az iskolán kívüli foglalkoztatásokra járatását. è

4 A Fekete családban a nagymamák segítenek be a gyerekek ellátásába, amíg a szülők dolgoznak. Ezért is komoly gond a buszközlekedés hiánya, ők ugyanis nem vezetnek autót. És ne felejtsük el, hogy laknak az Óvárosnak ebben a részében nyugdíjasok, gyes-en lévő anyukák is, akiknek nem lenne muszáj korán reggel elindulniuk, bevásárolni, ügyeket intézni, még ha nincs is autójuk, vagy nem tudnak vezetni. És akkor még nem is említettük a hétvégi házak lakóit, akik pihenni járnak ide.

Biztosan sokat segítene mindenkinek legalább egy napközbeni járat. Talán a döntéshozók is elgondolkoznak majd ezen.

Visszatérve eredeti témánkhoz arról faggatom a szülőket, mit jelent ma anyagilag egy elsős a családban?

- Az interjúra készülve összeadtam azoknak a dolgoknak az árát, amelyet

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS - Még nem tudjuk, de tavaly 17 ezer forintért kaptuk a hetedikes könyveket.

Ilyen körüli összegre számítunk most is.

Hát igen, nem könnyű! A Fekete családban mind a két szülő dolgozik, így meg tudják oldani, hogy a gyerekek mindent megkapjanak, amire szükségük van. Ennek ellenére ők is tudatosan készülnek minden évben anyagilag az iskolakezdésre. Mostantól már két gyerekre kell majd költeniük, hiszen a „kicsi” is iskolás lesz.

Ennél a pontnál óhatatlanul elgondolkoztam azon, hogyan oldják meg ezeket a gondokat azok a családok, ahol lényegesen szűkebbek az anyagi lehetőségek. Ott ahol munkanélküli van a családban, ahol több gyerek van, stb. Természetesen ilyen esetekben van lehetőség kedvezmények igénybevételére (étkezés, stb.), de talán egy kis összefogással, összehangolással tudnánk többet is segítni nekik.

El tudok képzelni egy olyan lehetősé-

ELVESZETT!

2016. július 16-án a viharban eltűnt

Denis nevű macskánk az Óvárosban,

a Karácsony Tanyáról.

Tominak vásároltunk szeptemberre – mondja Éva. – Igen komoly összeg jött ki.

Eddig ötvenezer forintot költöttünk el még úgy is, hogy az alsósoknak ingyen jár a tankönyv.

- Mennyibe kerülnek a nyolcadikos könyvek?

get, esetleg az óvárosi Közösségi Házban, ahova be lehetne adni feleslegessé vált iskolai felszereléseket. Azután elvihetnék azok, akiknek szükségük van rá. Hiszen a legtöbb családban van kinőtt tornadressz, tornacipő, nem használt iskolatáska, stb.

Segítsünk egymáson!

-rame-

Nagytestű ivartalanított kandúr, bundája sötét hamuszürke, eltűnésekor kék kockás csengős nyakörvet viselt. Azóta két helyen látták felbukkanni, a Lehel u. 45. és a Géza fejedelem u.

18. környékén.

Kérem aki látta, vagy befogadta, jelentkezzen az alábbi telefonszámok valamelyikén: 06-70-611-9659 Sápi Andrea 06-30-992-0666 Ozmitz Klára A megtaláló

15.000 Ft jutalmat kap!

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS

5

Rió után...

Most jöttem Dél-Amerikából Olimpiai élménybeszámoló Sinka Lászlóval 2016. augusztusa a sportról szólt. Aki nem érdeklődik a sport iránt, az sem tudott kimaradni a világ legnagyobb rendezvényének eseményeiből, főleg azért, mert a magyar sportolók nyertek aranyat, ezüstöt, bronzot. Kis ország lévén, eredményekben mégis benne vagyunk az első tízben az örökranglista szerint. Ezúttal engem mégis – az eredményekről a médiából mindent tudunk – inkább a háttértörténések érdekeltek. Más szemtanút nem is kérdezhettem volna, mint egyesületünk tagját, aki részt vett Rióban az olimpián: Sinka Lászlót a Magyar Sportlövők Szövetségének főtitkárát, a Magyar Olimpiai Bizottság tagját.

- Látom kipihent vagy, és élményekkel tele. Úgy tudom, nem az aranygéppel repültél haza, hanem előbb. Mi volt az oka?

- Miron, az unokám. Egy hét múlva már annyira hiányzott, hogy amikor telefonon meghallottam a hangját, elindultam haza.

Amiért ott voltam mindent elintéztem, így aztán a korábbi gépen még sikerült helyet kapnom.

- Nem ez az első olimpia, amin részt vettél...

- Egész fiatalon kerültem a sport világába, így aztán megadatott, hogy ez volt a hatodik olimpiám. Az első 1992-ben Barcelonában, majd 1996-ban Atlantában, 2000-ben Sydney-ben, 2004-ben Athénban, 2008-ban Pekingben, és most Rió de Janeiróban.

- Van összehasonlítási alapod bőven. Mi a különbség olimpia és olimpia között?

- Nagyon sok függ attól milyen egy ország kultúrája, milyen a sporthoz való viszonya, megfelelő anyagi eszközök és

létesítmények állnak-e rendelkezésére?

Az olimpia a világ legnagyobb rendezvénye, rengeteg pénzbe és munkába kerül. Csak a kiszolgáló személyzet létszáma olimpiai faluban húszezer fő körül van.

Nagyon fontos, hogy az országnak milyen a viszonya a sporthoz. Atlantában volt rengeteg pénz, de valahogy a lélek hiányzott belőle. Udvariasak, kedvesek voltak, de nem igazán látszott a lelkesedés. Azért is emlékezetes, mert pokolgépes merénylet történt az Olimpiai Parkban.

2000-ben Ausztráliában, Sydneyben rendezték az olimpiát. Itt a kézilabdás lányok ezüstérmesek lettek. Nekem ez azért is fontos, mert azokban az években a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára voltam.

Peking, ahogyan akkor is beszéltek róla „minden idők legnagyobb, legszerve­ zet­tebb olimpiáját” rendezték.”. Minden pontosan, hibátlanul működött, rengeteg segítővel, főleg egyetemisták, főiskolások

közreműködésével. Alapvető követelmény volt az angol nyelv. Ez Rióban nem volt kötelező a kiszolgáló mintegy húszezres kiszolgáló személyzetnek. Brazíliában a portugál a hivatalos nyelv.

- Hallottuk, hogy sok jegy eladatlan maradt. Mi volt az oka?

- Igen, mert nagyon sok külföldi otthon maradt. Már kezdetektől fogva igen rossz hírét keltette a nemzetközi sajtó. Riasztó történetek jelentek meg, és ezt az emberek elhitték, pedig rengeteg túlzás és mesterséges félelemkeltés volt benne.

- Az embereknek mióta a televízió által mindent látnak, különböző elképzelésük van az egyes országokban élőkről. Rióban, ahogy láttuk, hallottuk állandóan szólt a zene, az emberek jókedvűek, táncolnak. Te hogy láttad, milyenek a rióiak?

- Teljesen más a mentalitás mint Európában. Láttunk igazi mélyszegénységet, tömegével olyan házakat, amiket soha è

6 nem fejeznek be. Talán az éghajlat miatt, de nincsenek elkeseredve még a legszegényebbek sem. Most az olimpia alatt a téli hőmérséklet 26-27 fok volt, néha még melegebb, ezért tették erre az időre az olimpiát. Fázni nem fáznak, még a legszegényebb helyeken is szól a tévé. Nézik a sportműsorokat, mert a braziloknak legfontosabb a labda. Foci, röplabda mindegy. Nem hiába sikeres a brazil futball. A mezítlábas, utcán focizó kissrác is komolyan hisz benne, hogy lehetősége van kitörni a szegénységből, és egyszer belőle lehet az új Pelé. Mindig, mindenhol fociznak, röplabdáznak, kosaraznak.

Jó példa, hogy a női cselgáncsban brazil aranyérmes lány egy jellegzetes brazil „favelában” nőtt fel, ami nyomornegyedet jelent. A verseny után egyenesen hazament és óriási fiesztát rendeztek a tiszteletére. Az átlag brazil, ha megy valahova a családdal megy, ami jelenthet 20-30 embert is. Napközben a dolgaik után járnak, de este és hétvégén zenélnek, táncolnak, együtt vannak.

- Ahol ennyi sportoló gyűlik össze egy­ időben egy helyen, találkoznak régi ismerősök, barátok. Neked kikkel sikerült?

- Találkoztam és beszélgettem Thomas Bachal, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével, és akinek nagyon örültem Irene Szewinskával, aki a Lengyel Olimpiai Bizottság elnöke és extraklasszis atléta volt.

Díszvendégnek hívták meg a szervezők a Magyar Házba. Régi, nagyon kedves barátommal is találkoztam, Jean Brihaulttal, az Európai Kézilabda Szövetség elnökével. Közös fotót is készítettünk. Egyébként is rengeteg fotóval jöttem haza.

Régóta ismerem Hosszú Katinkát és a férjét, velük is találkoztam, továbbá Cseh Lacival, Kapás Boglárkával, Szilágyi Áronnal. Külön szeretnék szólni Imre Géza párbajtőrözőről, vele és feleségével a kézilabdás Kökény Beával régi barátságot ápolunk családilag is. Az esküvőjükön is ott voltunk a feleségemmel, Anikóval. Sokat beszélgettem vele az ezüstérem után. Már a pontok szerint biztos volt a győzelemben, mikor a saját elmondása szerint valamiért leblokkolt, így „csak” ezüstérmes lett.

Azt nyilatkozta, hogy ezt hosszú ideig nem tudja feldolgozni.

Géza emberi és sportolói nagyságát mutatja, hogy az arany elvesztése után, bár nagyon fájt de a csapatversenyben mindent beleadott, húzóemberként sikerült bronzérmet szerezni. Egy ilyen számára fájó trauma után képes volt felállni és küzdeni a csapatért, nagyszerű sportember.

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS - Milyen versenyeken tudtál ott lenni?

- Természetesen a lövészversenyeken, de láttam úszni Hosszú Katinkát, Cseh Lacit, Kapás Boglárkát, Szilágyi Áront vívni, akinek sikerült megvédeni londoni aranyérmét. Tenisz, kézilabda, atlétika, sok versenyen sikerült ott lennem.

- Magyar ember mit kérdezhetne mást, mint hogy mit ettetek, ittatok? Milyen módon láttak el ennyi embert?

- Ahogyan sokszor elhangzott a híradásokban, egy ötezer főt befogadni képes étterem látta el a több mint tízezer sportolót és a többi résztvevőt, összesen kb. tizenhatezer főt. Mindenkinek volt egy akkreditációs kártyája, amit a nyakunkban viseltünk. Ez feljogosít az olimpiai faluban minden szolgáltatásra, így az éttermi fogyasztásra is. Az ételek nevét angolul és portugálul írták ki.

Az ember elindult, néha több száz métert is meg lehetett tenni, mire összeszedte a magával vitt tálcán, amit aznap kinézett magának. Alapvetően ötféle: brazil, arab, ázsiai, kóser és nemzetközi ételsorokat kínáltak. Több száz étel között lehetett választani. Nagyon finomak voltak a tésztás ételek, a levesek szenzációsak, a rizses húsok nagyon hasonlítottak a mienkre, pörköltek főleg csirke és marhahúsból.

Rengeteg erős paprikát ettem hozzá. Piros paprikát kevesebbet használnak. Nem láttunk rántott húst, de sülteket igen, nagyon finomakat. Sokan talán nem szeretik, de nekem kedvencem a tenger gyümölcsei, a rákok, kagylók.

Igazi gyümölcsök nagy mennyiségben, ananász, dinnye, füge, jégkrémek, rágcsálnivalók, édességből főleg csomagolt.

Hatalmas mennyiségű italok várták a szomjazókat. Egyvalami nem volt: alkohol, mert az tilos.

Mikor valaki végez az evéssel, a helyére kell vinnie a tálcát. Itt – az olimpián nem jellemző módon – fém evőeszközöket adtak, de a pohár műanyag maradt.

- Óhatatlan a kérdés, ki fizeti mindezt?

- Mindig a rendező ország, ami iszonyú összegekbe kerül. Minden ételből azonnal vesznek mintát, így soha nem fordulhat elő, hogy valami nem friss, vagy nem jó.

Egy valami nem tetszett a mi magyar gyomrunknak, és az a brazil kenyér, mert édesek. Ezért ha valamihez kenyér kellett, pizzát kértünk.

- Hol és kivel lakott a magyar csapat?

- Mi a lengyelekkel egy épületben kényelmesen, de szerényen voltunk elszállásolva. Meg kell említenem a gyönyörű parkot az olimpiai faluban. Mindenhol rengeteg, a színesebbnél színesebb virág volt örömünkre.

- Hogyan voltál megelégedve saját csapatoddal a lövészek teljesítményével?

- Nagy eredménynek tartom, hogy nyolcan kijutottak az olimpiára. Meg kell említenem Sidi Péter Európa- és Világbajnok sportlövőnket, aki a 10 méteres légpuska versenyben az ötödik helyezett lett.

Ezen az olimpián nem vártunk érmeket a sportlövészetben, de nálunk a legrosszabbak a felkészülési körülmények. Rövidesen azonban ígéret van a korszerűsítésre. Így nagy reményünk van arra, hogy a Tokióban már dobogóra is állhatnak versenyzőink.

- Utolsóként mi a véleményed arról, hogy 2024-ben megpályázta Magyarország az olimpia rendezési jogát? Fel vagyunk mi erre készülve?

- Erre kétféle válaszom van. Mint sportember nagyon szeretném, ha itthon lenne egyszer az olimpia. Szakmailag teljesen indokolt lenne, mert évszázad óta benne vagyunk az első tízben, ez még sokkal nagyobb országoknak sem sikerült. Más kérdés, hogy milyen az ország gazdasági teherbírása... Tudunk-e vállalni ilyen hatalmas költséget, de addig még sok víz lefolyik a Dunán. 2017 szeptemberében meglátjuk, sikerül-e a nagyokat beelőzni.

Fantasztikus lenne! * Sinka Lászlónak rengeteg a mesélnivalója, de ahogy az idő az interjú terjedelme is véges legnagyobb sajnálatomra. Mit is kívánhatnék neki így az olimpia után. Mi mást? Sayonara Tokióban 2020-ban.

Jankovits Márta

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS

7

Motiváció és inspiráció: Summerfest 2016

Fesztivál határtalanul Huszonharmadik alkalommal bolydult fel tíz napra a város, legalábbis az a része, amely nyitott a Summerfest forgatagára. A szervezés kulisszatitkairól Zsille Dóra fesztiváltitkárral beszélgettünk.

- Hogyan dől el, hogy mely országok, melyik csoportja vesz részt a százhalombattai fesztiválon?

- Három fő útja van, hogyan találjuk meg a csoportokat. Az egyik a CIOFF, a Nemzetközi Folklórfesztivál Szövetség, amelynek tagjai delegálják hazájukból a csoportokat, így ez garancia a minőségre.

A másik lehetőség a személyes kapcsolat.

A Forrás Néptáncegyüttes és a Pesovár Ferenc néptánciskola tanulói különböző nemzetközi fesztiválokon vesznek részt, találkoznak a táncosokkal. Aki szimpatikus és tudjuk, hogy szívesen részt venne a Summerfesten, az az együttes kaphat meghívást.

A huszonhárom éves múlt nagy népszerűséget jelent, a külföldiek folyamatosan viszik a hírét, rengetegen jelentkeznek maguktól, hogy szeretnének csatlakozni. Szigetvári József fesztiváligazgató a CIOFF magyarországi delegáltja a különböző konferenciákon, többek között a négyévente megrendezett folkloriádán, ami tulajdonképpen néptánc-olimpia, és ahol valóban a legjobb csoportok mutatkoznak be minden országból. Ez igen nagy a merítés, és ez a harmadik útja a kiválasztásnak. Egy ilyen találkozás révén kapott

meghívást idén például az uruguayi együttes. Az utóbbi években rendszeresen invitáljuk a magyarországi nagykövetségek munkatársait a nyitó- és záróceremóniára, hogy ismerjék meg a Summerfestet, lássák, milyen magas színvonalú a fesztivál. Amelyik ország számára fontos, hogy megmutathassa a kultúráját, ott a külképviseletek is segítenek a kapcsolatfelvételben. Így

- A néptánckultúra őrzése és művelése mindenhol amatőr mozgalom. Szívesen jönnek mindössze a szállásért és ellátásért cserébe. Két partnerfesztivállal – Romániában és Szerbiában – kooperálva ilyenkor Európai turnét szervezünk a latin-amerikai tánccsoportok számára, így összesen körülbelül egy hónapot töltenek a kontinensen. A szabadnapos együttesek-

kerültek az idei programba a palesztinok, ami igazi kuriózumnak számított.

Igyekszünk minden évben a volt orosz tagállamokból is hívni vendégeket, az idén először szerepelt Üzbegisztán a fesztiválon.

- Idén hány ország vett részt a fesztiválon és ez körülbelül hány táncost jelent?

- A vendéglátó Forrás Néptáncegyüt­ tes­sel együtt 17 ország képviseltette magát. A csoportok létszáma nagyon eltérő, de átlag harminc fővel számolhatunk. Így a résztvevők és a napok számát tekintve is valóban az egyik legnagyobb nemzetközi folklórfesztivál Európában. Ehhez nagyban hozzájárul az együttműködés Ráckevével és Tököllel, és Diósd állandó partnersége. Ercsi is szeretne visszakapcsolódni a rendszerbe, és Dunavarsánnyal is egyre gyümölcsözőbb a kapcsolat, ahol nagyon komolyan veszik a programot, színvonalas helyszínnel és szervezéssel csatlakoznak.

- Minden évben több csoport is érkezik a tengerentúlról. Megéri nekik erre a tíz napra ekkorát utazni?

nek is igyekszünk fellépéseket biztosítani, így került idén az uruguay-i és a costa ricai műsor a budapesti Várkert Bazár által szervezett Táncbazár programba.

- A Summerfesten belül milyen régi és új rendezvényekre került sor az idén?

- Sok a régi, állandó elem, például a világzenei sátor, a gyerekprogramok, a nemzetközi játékok bemutatása, a többféle tánctanítás, a táncpanorámák, a népek bálja, a fesztiválklub, az ökomenikus istentisztelet. Különleges program az Aranyszív Gála, amikor sérült emberek – például a Felhőjárók Mozdulatszínház vagy a Gördülő Táncegyüttes – adnak műsort a külföldi vendégek számára, akik minden alkalommal nagyon érzékenyen reagálnak rá. Minden fesztiválon van olyan esemény, ami a társadalmi rétegek közötti nyitottságra helyezi a hangsúlyt, de nem mindenhol sikerül olyan jól megmutatni a lényeget, mint a Summerfesten. A hazai szellemi kulturális örökség megőrzését célzó program keretében idén a hortobágyi pásztorkultúè

8

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS

ra mutatkozott be. Újdonság volt a Chorus Matricanus szereplése, akik az ökomenikus istentisztelet keretében Malek Andreával énekeltek gospelt, majd este Szalóki Ágival adtak közös koncertet a Szent István templomban.

fogadta be. A partnerség, a civil összefogás kulcskérdés a Summerfest esetében.

Minden országban amatőr mozgalomként működik a néptánckultúra őrzése és művelése. A városon belül mi is próbálunk közösségeket teremteni, akik ragaszkodá-

Tavaly óta egyes programok új helyszínre kerültek át a világzenei sátorból: az Aranyszív Gála a színházterembe, ami véleményem szerint méltóbb környezet ennek a különleges találkozásnak. A rendezvényközpontba került át a szeretetasztal, ami a civil összefogás szép példája, amikor a városlakók látják vendégül a külföldieket.

- Százhalombattán hagyomány, hogy egyes csoportokat vendéglátó családok fogadnak be. Az idén a szerbek azonban nem Óvárosban laktak.

- Igen, őket ebben az évben Ráckeve

sukkal, odaadásukkal éltetik a fesztivált.

Ilyenek például a vendéglátó családok.

Az erős mag mellett, akik a kezdetek óta részt vesznek, egyre bővül a kör, idén 32 százhalombattai otthon nyílt meg argentin és uruguay-i vendégek előtt. És ilyen az Önkéntes Ördögök csapata, akik minden logisztikai kérdésben, az előkészítésben aktívan részt vesznek. Egyre nő itt is a tagság, és csatlakoznak hozzájuk az érettebb korosztályból is.

Maga a Forrás, a táncosok és családtagjaik is erős közösséget jelentenek. Fontos

kérdés számunkra az utánpótlás nevelése a Summerfest tekintetében is. A Pesovár iskola diákjai találkoznak a vendégekkel, fellépnek a külföldiek mellett, részt vesznek a programokon, miközben újabb és újabb feladatokat kapnak a háttérmunkában is, hogy megismerjék a fesztivál felépítését, rendszerét, működését. Olyan helyzetekkel ismerkednek, amivel később a munkaerőpiacon is találkozhatnak. Hol máshol tudnának erre szocializálódni? Én már látom köztük, kik fogják továbbvinni a Summerfestet.

- Az utóbbi években a záróceremónián hirdetik ki a Summerfest Nagykövete címet.

Ez mit takar pontosan? Hogyan lehet kiérdemelni?

- A szervezőbizottság évről évre kiválasztja azt a csoportot, ami mind szakmai, mind emberi értékek terén példamutató.

Ez igen sokrétű: számít az érzékenység, a csoporton belüli és a külső kommunikáció, a hagyománykövető szándék, a tudás felkutatása és átadása, a generációk együttműködése. Idén Uruguay és Franciaország érdemelték ki a címet, amivel együtt jár, hogy ők ajánlhatnak másik táncegyüttest a hazájukból.

- Motiváció és inspiráció határtalanul – ez a Summerfest jelmondata. Hogyan jelenik meg ez a fesztiválon?

- Vissza kell idéznem egy tavalyi élményt, amikor a paraguayi együttes a záróceremóniára írt köszöntő dalt Magyarországról, Százhalombattáról, a Sum­ merfestről. Az idén Fundák Kristóf és Kaszai Lili, Népművészet Ifjú Mestere címmel frissen kitüntetett koreográfusok jelentkeztek, hogy szeretnék ők színpadra állítani a nyitótáncot. Idén is született egy meglepetés produkció: magyar és uruguay-i, gyermek és felnőtt táncosok léptek együtt színpadra. Ezekhez mind a Summerfest adott motivációt és inspirációt. (Fotók: Pap M.) László Anikó

SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Meg­je­le­nik havonta Fe­le­lős ki­adó: a Száz­ha­lom­bat­tai Fa­lu­vé­dő Egy­let elnöke Szerkeszti a szerkesztőbizottság.

Postacím: 2440 Száz­ha­lom­bat­ta, Avar köz 2.

Honlap: www.szazhalom.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Te­le­fon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766

Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS

9

Felnőtt- és gyermektáborok az Óvárosban

Nyáron egyszerű Szegedinácz Anna beszámolója Húsz éves a nyári tábor a Régészeti Parkban Ha emlékeim nem csalnak, az első nyári tábort 1996-ban szerveztem meg. Az épülő parkhoz munkáskézre volt szükség. Úgy gondoltam, a táborozó gyerekek is szívesen kapcsolódnának be az építésébe, miközben játékosan ismerkedünk a bronzkorral, kézművességgel, lovagolunk, strandolunk is egy kicsit.

Az első két évben a táborozó gyerekek ott is aludtak – katonai sátorokban. Az „összkomfortot” egy köbméteres tartály biztosította, aminek a vize a naptól melegedett fel.

A gyönyörű holdvilágos éjszakákon a gyerekek sokáig fent voltak, hancúroztak és nemcsak ők, mi is élményekkel telve búcsúztunk el tőlük az egy hetes – hétfőtől vasárnapig – tartó program után.

A legelső évben Szlovákiából jelentkeztek nagyobb számmal gyerekek, akik komolyan besegítettek a mogyoróvesszőből font kerítés készítésébe is. Dagasztották lábukkal a sarat, amikor az első – minta – épület készült.

A második évben sokan jöttek Siófokról, aztán tágult a kör, és az ország más részeiből is lettek jelentkezők, nem csak Battáról.

A táborok célja az volt, hogy a gyerekek játékosan, élményszerűen ismerkedjenek azokkal a történelmi korokkal, melyek gazdag régészeti értékeket hagytak maguk után a település történetében. Programjaink a bronzkorhoz, vaskorhoz, római kor-

hoz, a honfoglalás korához, a középkorhoz kapcsolódtak a hosszú évek alatt.

Nagyszerű segítőim voltak, óvónők, pedagógusok, szakmai kollegák. Papp Antalné – Edit – Olvasó Rozi és Petró Magdi kézműves, aki még most is, ennyi év után oszlopos tagja a stábnak, valamint Lakatos Gabriella restaurátor és Németh Gabriella régész.

Egészen 2003-ig voltam táborvezető, majd átvette tőlem a feladatot fiatal kolleganőm, Tóth Zsuzsi, aki azóta is töretlenül szervezi ezeket a programokat.

Tematikájában annyi változás történt, csak az őskor köré épülnek most a táborok. Különböző oldalról, aspektusból közelítik meg, dolgozzák fel az akkori emberek életét. * A részletekről ezért Tóth Zsuzsit, a nyári táborok vezetőjét faggattam: - A tábor témáját előző év decemberében határozzuk el. A szervezés a következő év februárjában kezdődik. Nem kell túl sok reklám, csupán néhány plakát, az internet közösségi oldala és már jelentkeznek is a nyári résztvevők.

A tábor díja 30 ezer forint, testvéreknek 25 ezer Ft személyenként. Aki mindkét táborban részt vesz, annak is ez utóbbi összeg.

Tematikájában kiemelt szerepet kaptak azok a nyersanyagok, amivel az ak-

kori emberek dolgoztak. „Játszottunk őskort” fával, báránnyal, az ember formálta tájjal – a halomsírokkal. Feldolgoztunk két mesét, a Só címűt – mely komolyan kötődik a vaskori Hallstatt kultúrához -, és A varga, a szikra és a bab címűt, itt a bőrfeldolgozással, a tűz csiholásával, szerepével és növénytermesztéssel ismerkedhettünk.

Négy éve volt már ArchaeOlimpiánk – most ismét aktuális lett, ezért volt a témája ez az augusztusi tábornak.

Az első lejegyzett olimpia – i. e. 776ban – ideje egybe esett a mi halomsírjaink, a Hallstatt kultúránk idejével, amely i. e. 800-tól i. e. 400-ig tartott. Ez adta az ötletet a témához.

A táborok hétfőtől péntekig, reggel 9-től 16 óráig tartottak. Kettő volt ebben az évben is: július 25-től 29-ig, és augusztus 8-tól 12-ig. A létszám évek óta fokozatosan emelkedik. Kb. negyven különböző korosztályú gyermek vesz rész rajta – az iskola-előkészítősöktől a középiskola végéig.

Vannak rendszeresen visszatérő vendégeink, testvérpárok, barátok. Ráckevéről például egy ötgyermekes család, ahol az édesapa régész. è

10

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS

Barátságok, szerelmek szövődnek itt.

Van, aki még óvodásként jött először és középiskolásként is itt van közöttünk.

Szujó Botond például még nálad volt először.

Egyetemistaként néha még visszajár egy-egy „Bátorságpróba” programra.

Balázs, az öccse, már mint középiskolás táborozik.

A középsuliban 50 óra közösségi szolgálatot kell teljesíteni a diákoknak. A „Matrica” Múzeum regisztrált önkéntes fogadóhely. Nemcsak a volt táborozóink jönnek hozzánk, hanem újak is.

Nagyszerű segítőim ők, és azok a felnőttek is, akik szintén évek óta részt vesznek a tábor munkájában.

A Kemény házaspár – Kornél és Szilvia – nálad kezdett, aztán az én táboraimban is részt vettek még talán két évig.

Petró Magdi most is velünk van. Gere Laci 2003 óta, Vida Kriszta 2007-től.

Besegítenek Németh Gabi régész, Lakatos Gabi restaurátor, Pátkai Orsolya szervező kollégák, a park pénztárosai, a karbantartók, pedagógus egyetemista hallgatók vagy frissen végzett szakemberek. Közösségi munka ez, amely

feltöltött gyógyszerdoboz, legyen tábori orvos, elegendő mosdó, szappan, ásványvíz. A szülőknek nyilatkozniuk kell, hogy a gyerekek egészségesek, közösséget látogathatnak.

Vigyázunk a tábor tisztaságára, szelektív hulladékgyűjtés – papír, műanyag – folyik a parkban a táborok idején. * A tábor programjaihoz forgatókönyv készül, amelyet rugalmasan kezelünk.

Mindenkor igazodik a résztvevő korosztályhoz, érdeklődéséhez, időjáráshoz.

Délelőtt csoportmunkában témafeldol­ gozás van – játékos módszerekkel. A csoportokat korosztály szerint alakítjuk ki. Délután kézműves foglalkozások, szabadidős játékok vannak. A gyerekek szívesen látogatják a tavaly közösen készített „Mezítlábas ösvényt”, a 2012-ben készült „Labirintust”, melyet a knosszoszi palota egyik pénzérméjén talált labirintusról mintáztuk. A labirintus sok játékra ad lehetőséget: például a feladatot, feladatokat a közepén kosárban helyezzük el, azt kell megoldani, nem csak végigfutnak rajta a gyerekek. Ezt minden gyerek nagyon szereti. Segíti őket például a gö-

több személy alkotótevékenységének az eredménye. * Az étkezést, a szükséges eszközöket a Kipp-Kopp Óvoda konyhája biztosítja.

Higiénikusan, biztonságosan, az előírt feltételeknek megfelelően tudjuk biztosítani a gyereknek a reggelit, ebédet, uzsonnát, csütörtökön egy vacsorát. Alkalmanként bográcsolunk is. Egy kis édesség, gyümölcs is belefér a menübe.

Azt is meg kell szerveznünk, legyen

rög mitológia megismerésében is.

Az elmúlt években mindig készítettünk egy-egy nagyobb tárgyat: házat, kemencét, hajót, földvárat. A feladaton mindenki dolgozik valamennyit kedve, képessége szerint, de mindig közösen készül.

A program pénteken fejeződik be, ezért csütörtökön este van a „Bátorságpróba”, ha már leszáll az este. A parkban vagy a faluban keresünk zegzugos helyeket – ott jelöljük ki az útvonalat – ahol segítők feladatokkal várják a próba

résztvevőit, amiket teljesíteni kell a sötétben. Keresni tárgyakat, vagy elvenni egy sejtelmes helyről. Lehet persze egyedül, párban baráttal, felnőttel is játszani, ha valaki így szeretné megoldani.

Egyszer „elveszett” Gere Laci bácsi, őt kellett megtalálni. A nyomait több helyen

ott hagyta, de így sem volt egyszerű a feladat. Készítettünk már fonalból pókhálókat a közeli játszótéren, azokon kellett a sötétben átmenni. Zegzugos lépcsők is vannak szerencsére az Óvárosban. Felmenni, végigmenni rajta komoly „megpróbáltatás” lehet a sötétben. Jutalomként viszont a táborzárón mindenkit személyre szabott ajándék illet meg.

A próba után a kisebbek a „harangedényes kultúra” csónak alakú házában fekhetnek le. A nagyok a „kézműves házban” többnyire beszélgetéssel, játékkal múlatják el az éjszakát. Az utolsó napon az elkészített munkákból kis kiállitást készítünk a szülőknek. Ha a téma szorosan kapcsolódik a Múzeumhoz, meglátogatjuk. * Néha, ha a program úgy kívánja, autóbusszal kirándulhatunk más helyekre. Így voltunk látogatóban már például Tabaj­don. A programokról fotók – ritkán videó felvételek – készülnek. Az itt készült tárgyakat a gyerekek részben hazavihetik, de meg is őrzünk belőlük, maradjon tárgyi emlék róluk. Maradnak nálunk feladatmegoldások, rejtvények, általuk vagy közösen írott dalszövegek.

Megtartjuk a forgatókönyveket is. A Múzeum számára a tapasztalatokról szakmai beszámoló készül.

A hosszú évek alatt nem csak a résztvevő gyerekekkel a szülőkkel is jó kapcsolatunk alakult ki. Szívesen vesznek részt a Múzeum többi programján. A Summerfesten és a Régészeti Park ruhabemutatóján együtt lépünk fel. A gyerekek visszatérése jelzés számunkra,

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS érdemes a tudás játékos feldolgozása, átadása.

Az idén a „csasztuskát” a középiskolá­ sok írták. Belefoglalták a nevemet: „Zsuzsi”-ként, amire büszke vagyok, hiszen mindenki így szólít. Remélem, ez így lesz még harminc év múlva is. A gyerekekhez személyesen kötődünk már. Az is előfordult, a foglakozás után eljöttek hozzánk aludni. Ez a legnagyobb bizalom jele.

Egyszer azt álmodtam, valaki mondja nekem a táborról, hogy: „szivárványos boldogság”. Abban az évben a bátorságpróba előtti alkonyatkor a halomsírok fölött megjelent egy gyönyörű szivárvány.

Igazi boldogság a gyerekekkel tölteni a táborok idejét a Parkban.

11 ződött az a nyári alkotótábor, mely idén csak öt napig tartott. Ez a tábor, ellentétben a gyerekekével bentlakásos, és teljes egészében önköltséges.

Az egyesület tagjai többször is bekapcsolódnak a Barátság Kulturális Központ programjaiba (Magyar Kultúra Napja, Magyar Festészet Napja, egyéni és csoportos kiállítások, városi rendezvények, stb.), ezért a tábor idejére - együttműködési szerződés keretében - díjmentesen

amikor közös a téma. Ilyenkor alkalmunk nyílik tanulmányrajzok készítésére is modell, tárgy vagy táj segítségével.

Több műfajban is alkotunk: grafika, festészet, szobrászat, kerámia, bőr, textil, fotó - ki-ki a kedvenc műfaja vagy választása szerint. Az is előfordul, hogy egy számunkra másik műfajjal ismerkedünk.

Fontos, hogy az alkotómunka mellett jól érezzük magunkat, töltődjünk, kikapcsolódjunk. Ha lehetőségünk van rá, külön-

kaphatják meg a Házat. Minden egyéb anyagi feltételt a résztvevők biztosítanak, mivel az utóbbi években nem volt lehetőségük pályázni.

Az egyesület megalakulása óta a tagok minden évben legalább egy hetet együtt töltöttek, hiszen ez mindannyiuknak nagyon fontos. Ennek ellenére idén sajnos csak kilencen tudtak részt venni a táborban: Alföldi Terézia, Gyöngy Kálmán, Navratil Zsuzsa, Papp Erzsébet, Homolya Gábor, Homolya Olivér, Glavati Brigitta, Nagy Regina és jómagam.

A Benta Art tagok az elmúlt évek alatt több kiállításon is bemutatták alkotásaikat városunkban, az Óvárosban, Dunafüreden, illetve a Barátság Kulturális Központban. Természetesen munkáikat országszerte, illetve külföldön is láthatják az érdeklődők.

böző szakmai programokat szervezünk, esténként pedig vendégeket hívunk.

Nyári táborok a Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Házban Gyöngy Kálmán karikaturistát, folyóirat-szerkesztőt „ezer éve” ismerem. A véletlen úgy hozta, hogy az 1980-as években általa vezetett „Montázs” szakkör okán meglátogattam Őt - a Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Házban -, ahol a Benta Art Regionális Művészeti Egyesület alkotótáborán vett részt. Akkor gondoltam rá, hogy ezek a táborok másokat is érdekelhetnek.

Mivel a programok nagyon érdekesek, izgalmasak, ezért megosztom Önökkel mindazt, amit megtudtam.

A részletekről Nagy Rozáliát, a BKK művelődésszervezőjét kérdeztem, aki táborvezetője mindkét eseménynek.

Benta Art Regionális Művészeti Egyesület (felnőtt) nyári alkotótábora 2008. januárjában alakult meg a Benta Art Regionális Művészeti Egyesület, mely baráti kapcsolatokon alapuló, a régiónk településein élő alkotóművészek társasága. Alakulásának céljai közül talán a legfontosabb, hogy segíti a művészek, az alkotók és a közönség közötti kapcsolattartást, a tapasztalatcseréket, a szakmai információk áramlását, a kiállítási lehetőségeket és nem utolsó sorban a kikapcsolódást. Az egyesület telephelye Százhalombatta, megválasztott elnöke Alföldi Terézia bőrdíszműves.

A szakmai és baráti társaságot érdi, tárnoki, budapesti, százhalombattai professzionális és amatőr képzőművészek alkotják. Ennek a közösségnek szerve-

Gyermektáborok Rendeztünk már tábort Bakonybélen, Erdélyben, Szanticskán, de a legkedvesebb helyszín az itteni óvárosi ház, mely minden szempontból a legideálisabb számunkra.

A táborra előzetesen felkészülünk, általában hozzuk a feladatokat, de van,

Komplex Tematikus Kézműves Tábor (iskoláskorú gyermekeknek) 2002 óta nyaranta az Óvárosban - egy kreatív szakmai csapattal szervezzük ezeket a komplex tematikus kézműves gyermektáborokat. A tábor létrejöttének egyik célja, hogy a gyerekeket a nyári szünidőben is értelmes céllal foglalkoztassuk. Először egy „sima” kézműves tábornak indult, de amikor Gere László drámapedagógus (akkoriban művelődésszervezőként dolgozott a Művelődési Központban) bekapcsolódott, új tartalommal, drámapedagógiai foglalkozásokkal töltődött a program. A tábor napközis jellegű, a tematika megvalósíthatósága miatt kéthetes időtartamú.

Az érkező gyerekeket reggel 7 órától tudjuk fogadni. A foglalkozások 8-tól 16 óráig tartanak (kivéve az egy ott-alvós napon). A táborok témái általában egy-egy nagy kultúrát céloznak meg. A gyerekek a világ civilizációit játékosan, élményszerűen átélve ismerhetik meg.

A tábor témáinak tervei mindig az előző évben, ősszel megszületnek. A négy fő-

12 ből álló „stábunk”, akikkel megtervezzük, előkészítjük és végigvisszük: Poszpisek Márta (grafikusművész), Skultéti Éva (népi kisjáték készítő, bölcsész), Gere László (történelem-testnevelés szakos pedagógus, drámapedagógus), és én (mint művelődésszervező, képzőművész).

Az elmúlt évek alatt kiderült, nagyon jól tudunk együtt dolgozni, kiegészítjük és motiváljuk egymást.

A tábor előkészítése során folyamatos az ismeret- és anyaggyűjtés, az egyeztetés, melynek fontos része a csapatmunka.

Ezek a tábori programok valódi időutazások, ahol egy-egy civilizáció legjellemzőbb vonásaival ismertetjük meg a gyerekeket.

Táborainkat már szinte reklámozni sem kell, mert a gyerekek 90%-a „visszatérő”, az újak között leggyakrabban testvérek, barátok jelentkeznek hozzánk. Azóta, hogy a középiskolásoknak kötelező lett 50 óra önkéntes közösségi szolgálat, a „régi” táborosaink közül többen is visszajárnak hozzánk segíteni.

Egyik régi táborosunk, amikor tavas�szal összetalálkoztam vele és hívtam őt segíteni a spanyol táborba, azt mondta: „Persze, hogy jövök mindkét hétre, el sem tudom képzelni a nyaramat a tábor nélkül!” * Az idei „VIVA ESPANA” Spanyol Tematikus kézműves táborban 44 főnél lezártuk a jelentkezők létszámát. A két hét alatt tíz nagyszerű képességű diák segített nekünk. Önálló feladatokat kaptak, melyeket „csapatban” oldottak meg. Öröm volt látni milyen lelkesek és kreatívak. „Gyereknek gyerek a társa” - szoktuk mondani… - a segítő diákok a táborlakóknak példát, mintát mutatnak ezért nagyon fontos a jó választás. A már felnőtt -

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS évekkel ezelőtti - táborosainkkal teljesen összhangban tudunk együtt dolgozni. Úgy gondolom, mindannyiunk számára tartalmas és öröm az együtt töltött idő.

A tábori program úgy épül fel, hogy délelőttönként történnek az ismeretátadások, tudáspróbák, ahol mindenki jelen van. Ezután három helyszínen kisebb csoportokban kezdődnek a kézműves foglalkozások. Ebéd és pihenő után közös játék a szabadban, vagy folytatódik a kézművesség, a játék.

A színi próbák a második héten kezdődnek el, amikorra már felkészülnek erre. Gere Laci a gyerekekkel közösen megtervez egy drámajátékot (3 csoportban). Ezzel párhuzamosan készítik el a jelmezeiket és a díszletet. Az előadások, történetek része a tánc és a zene.

Az ünnepélyes táborzáróra az utolsó nap délutánján kerül sor, ahová meghívjuk a szülőket, ismerősöket. Kiállítással és játékos tudáspróbával indul délután, ahol a gyerekek bemutatják a megszerzett ismereteket. Ezt követően kezdődnek a színi előadások. A drámajátékokba gyakran bevonjuk a szülőket is, hogy ők is résztvevői lehessenek.

Mivel ismerkedünk a konyhaművészettel is, jellegzetes ételekkel - vendéglátással zárul a tábor.

A gyerekek gyakran már a téma eldöntése idején érdeklődnek, hogy milyen kultúrával is fogunk foglalkozni. Könyvtárba járnak, információkat gyűjtenek maguk is, hogy a témában előre tájékozódjanak.

Tapasztalataink szerint a tábor után továbbra is megtartják érdeklődésüket, és továbbfejlesztik tudásukat.

Játékosan dolgozzuk fel a kiválasztott időben élő emberek életmódját, kultúráját. A történelmüket, művészetüket, vallásukat, tárgyi kultúrájukat, nyelvi

kifejezéseiket, szokásaikat, viseletüket, gasztronómiájukat. Mindezekből azokat, melyek a legjellemzőbbek az adott kultúrára. Megismerkedünk a kiemelkedő személyiségekkel (tudósok, művészek, politikusok, hadvezérek, stb.). Általában a tárgyismereten keresztül indulunk el a tágabb ismeretek felé. Leszűkítjük az ismereteket úgy, hogy a két hét alatt a gyerekek egységes képet kaphassanak róla. Érzelmi alapon - megélt élményekkel - közelítünk a témákhoz. A gyerekek így válnak nyitottá és befogadóvá a tudásra.

Velünk egyenrangú - alkotó - partnereknek tekintjük őket, velük együtt mi is játszunk. A mi feladatunk az irányítás, de legfontosabb az ő kreativitásuk kibontakoztatása. Merjenek és tudjanak alkotni a saját örömükre is.

Fontos számunkra, hogy azok jelentkezzenek táborainkba, akiket érdekel a kézművesség. Ez az az alap, amire a többi tudás felépül.

2002-ben (15 éve) indult a tematikus táborok sorozata, mely idő alatt sokféle témát feldolgoztunk már, ahol mi is rengeteget tanulhattunk. Az elmúlt években foglalkoztunk az indián,- az egyiptomi,- a görög,- a római,- a középkori,- a reneszánsz,- a honfoglalás kori,- a török,- a japán,- az afrikai,- az óvárosi (mezőföldi), a maja kultúrával.

2014-ben a „jövőbe” utaztunk, 2015ben Indiával, idén a spanyol kultúrával ismerkedtünk.

Számunkra az a legnagyobb öröm, hogy terveinket mindig sikerült - elképzeléseink szerint - maradéktalanul megvalósítani. A csillogó szempárok, a mosoly, a nevetés és a nagy számban visszatérő gyerekek részvétele a legnagyobb elismerés.

Szegedinácz Anna

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS

13

A Piros bugyelláristól a Sárga csikóig

A battai színjátszás kezdetei Százhalombatta a XX. század elején kicsiny település volt, lakói magyarok és szerbek voltak. Nagy volt az összefogás, a tettvágy. Az 1920-as évek elejétől Zenálkó Etel tanitónő fogta össze az ifjúságot. Eleinte verseket adtak elő, majd élőképeket, végül szindarabokat tanultak be. A benne szereplők boldogan meséltek róla. Két hosszú magnófelvétel készült 1984-ben. Az egyik özvegy Ritter Józsefnéval - Németh Rozáliával -, aki még 1912-ben született. A másik személy Sefcsik István volt, aki 1913-as születésű. A többi információ Csiszér Jenőnétől - Tóth Juliannától - származik. Az ő visszaemlékezéseik voltak tanulmányom forrásai.

Ritter Rózsi néni először 13 éves korában a „Felhő Kláriban” szerepelt. Sokan még ennél is korábban kezdték: Kurán Feri, Tóth Kata, Kötél Karcsi, Kötél Irén, Tóth Balázs, Vlukovszky Katus, Brunner Jani - a Csimbók -, Kővári Feri, Mikulecz János.

Ritter Józsefné: - Zenálkó Etel és Jan­ kovich Feri bácsi keresték ki a színdarabokat. Az akkor divatos népszinművek voltak: a „Piros bugyelláris”, „Sárga csikó”, „A bor”. Valamennyi énekes, zenés, táncos darab. Aztán összehivtak bennünket és megbeszéltük. A nótákat a helyi tamburazenekar kisérte. Udvardi Káró volt a bőgős, Dubecz Feri a primás, Csupics Sztánkó a brácsás.

Az előadásokat az iskolában tartottuk.

A fiúk hordták át a padokat a kocsmából.

Néhány széket a szomszédoktól kértünk kölcsön. A család nem emelt kifogást a szereplés ellen, mert este héttől csak kilenc óráig tartott a próba.

A szindarabokat ősztől március 15.-ig játszottuk, mert utána eljött a mezőgazdasági munkák ideje, nem volt már szabadidőnk.

Nyáron - Szent László napkor - volt a falu búcsúja. Ősszel szüreti felvonulást tartottunk - magyaros ruhákba - ünneplőbe öltöztünk. A felvonulás a téglagyártól a falu elejéig tartott.

Az őszi-téli időben a nézőtéren mindenki ott volt, a gyerekek is. Megjelent a falu intelligenciája - vezetése - is a családjával. Stich Antal a téglagyárból, Kéry Gyula jegyző, Kéry Nándor - a pap. A Belépő 1-2 pengő volt, de ők támogatásként mindig többet adtak. Tiszteletből az első három sorban foglalhattak helyet.

A darabokat plakáton hirdettük meg, de kidobolta a kisbiró is. Abban az időben

televizió nem volt, a szinjátszó előadások szórakoztattak mindenkit. A környező majorokba, pusztákra is kijártunk.Elmentünk Franciska-majorba, Tárnokra, Ercsibe, Érdre, Tökölre is. Lovas kocsival utaztunk. Volt olyan szindarabunk, amit ötször kellett eljátszanunk. Ezeknek a bevételeiből gyűlt össze részben a kultúrházra való.

Sefcsik István 1922-től ismét itthon la-

kott. Már működött az Ifjúsági Egylet.

Sefcsik István: - Zenálkó Etel tanitónő sokat tett a falu kulturális, közösségi neveléséért. Munkássága nem feledhető el Batta kultúrtörténetében.

Azok az ifjak, akik már szerepeltek szinpadon, egészen másképpen viselkedtek. Sokkal természetesebben, szabadabban, bátrabban. Meg tudták fogalmazni véleményüket. Mondanivalójukat sokkal jobban ki tudták fejezni.

Jankovics Ferencnek oroszlánrésze volt az Ifjúsági Egylet megalakitásában. Ő volt az ifjúság szellemi vezetője, és az Egylet gazdasági vezetője is. A kultúrház épitésénél komoly anyagi kockázatot vállalt.

A diszletek, kellékek sokszor éjszakába nyúlóan készültek. A szinfalakat sajátkezüleg festettük meg. Az iskola helye szűkös volt, nagyobbra vágytunk.

1939-ben a Historia Domusban Ba­kody Ernő plébános a következőket jegyezte fel: „A Matta féle pusztán eladó lett a nagy emeletes malom épülete. Bár pénzünk nem volt, de azonnal jelentkeztünk vevőnek.

Matta Zoltán 1000 pengőért adta el nekünk. A pénzt a helyi Hitelszövetkezetben tudtuk felvenni, igy azonnal fizettünk.”

Ritter Józsefné: - A fiatalok késedelem nélkül nekiláttak a rég áhitott kultúrház megvalósitásához. Az egyesületi lányok és fiúk pucolták a bontott téglát. A falusiak - akiknek szekerük volt - hordták az épitkezéshez a malomtól. Kőművesek épitették, az ácsok ingyen csinálták meg a tetőt. A téglagyár fél áron adta el a

tetőcserepet. A vizet, homokot, sódert a Dunáról hozták.

Csiszér Jenőné Tóth Julianna: - A színdarabok előadásából beszedett pénzeket a kultúrház épitkezésére költöttük.

Egy ládikába Alapitó levelet tettek, amit beépitettek az alapba. Közben folyamatosan adtunk elő darabokat. Olyanokat, amiben nóta volt, sok szereplő, mert akkor sokan jöttek el megnézni bennünket. A szerepeket többen is betanultuk, ha valaki beteg lett, volt helyette beugró. Ez a kalákában végzett munka tette lehetővé, hogy a kultúrház mindenkié volt.

Hetves Józsefné - Jutka

14

SZÁZHALOM • 2016. AUGUSZTUS

Tetten ért történelem

Az érdi ütközet, 1849. január A fenti dátum nem tartozik az ismertek közé, mint 1849. augusztus 13. a világosi fegyverletétel, vagy 1849. október 6. az aradi kivégzés napja. Mégis miért fontos nekünk battaiaknak, érdieknek, ercsieknek?

Akkor sem kerülték el egy hozzánk közel eső települést a hadi események, úgy mint 1684-ben, mikor a török és a magyar-osztrák egyesített haderők kerültek szembe egymással, vagy 1381-ben mikor a hun – római seregek ugyanitt küzdöttek meg. Százhalom majd Batta faluban nem voltak harcok, de a közelség miatt többször a hadiúton elvonuló seregek katonái kifosztották a falut.

rültek szembe az osztrák alakulatokkal.

Görgey dandárjai Érdtől Biáig félkörben álltak fel.

Az akkori érdi eseményeket Görgey Artúr tábornok így írta meg naplójában: „… haditanács határozata értelmében január 3-án az érdi és a budaőrsi dandárokat áthelyeztem Budára, a sóskúti Budaőrsre, az előcsapatokat a Mészáros úton visszarendeltem a Csiki-hegyekig, meghagyván különösen az érdi dandárnál, előcsapatait csak azután vonja be , amikor ezeket a tétényi dandár a maga kebeléből felállította.

Mi is történt ezen a téli szerdai napon?

Az idő távolsága miatt már nem lehet csupán az emberek emlékezetére hagyatkozni, bár ebben az esetben még ez is megtörtént. Nekünk fontos ez a dátum, mert 1849. január 3-án a nevezetes ös�szecsapásra Érd és Tétény között került sor. Battáról mert akkor ez volt a hivatalos neve, az 1848-as nemzetőrségi majd honvédségi összeírások szerint 35 fő nemzetőr vonult be falunkból, ami a lakosok számához mérve nem csekély.

Szeretnénk megtudni a nemzetőrök nevét, ezért felvettük a kapcsolatot több levéltárral is, de eddig még – bár mindenhol nagyon segítőkészek voltak – nem akadtunk a nevek nyomára. Végül a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárát kerestük meg. Amint meglesznek a nevek, közölni fogjuk az újságban. A battai nemzetőrök, hogy melyik csapattesthez vonultak be nem tudjuk.

Az érdi történések a szabadságharc eseményei sorában nem jelentősek, nekünk mégis fontosak. A magyar seregeket akkor Érdnél Pöltenberg Ernő vezérőrnagy irányította, aki a Móga János fővezérrel való konfliktusa után végleg Görgey Artúr parancsnoksága alá került.

1849. január 3-án Érd határában ke-

Az érdi parancsnok ez utóbbi elővigyázati rendszabályra nem ügyelt, bevonta előcsapatait, mielőtt felváltásukra Tétényből kiindított osztagok beérkeztek, és megkezdte visszavonulását Buda felé anélkül, hogy – verőfényes délben – észrevette volna azt az osztrák hadtestet, mely Martonvásár felől előrenyomulva követte őt. Csak a szerencsés véletlen mentette meg a tétényi dandárt egy váratlan ellenséges rajtaütéstől. Egy huszárosztag még éppen idejében vetette magát a vértesek elé, akik a tétényi dandártól felváltásra Érd felé kiküldött magyar előcsapatokra törtek és ezeket egészen Tétény tövéig űzték. Kemény összecsapásra került sor, amelyben a vértesek jelentékeny veszteséget szenvedek. Megfutamodásuk megakasztotta az ellenséges hadtest támadását, s a tétényi dandárnak elég ideje maradt csatarendben fejlődni.

Ezalatt az Érdről Budára induló másik dandár már Budafoknál járt. Az ellenséges támadás első hírére rögtön visszafordítottam és Tétényen keresztül érd felé irányítottam őket. A dandár a székesfehérvári országút-

tól balra bontakozott, a tétényi dandár az úttól jobbra. A helyszínen hamarjában csak mindegy 4000 ember állt rendelkezésemre, mégis elvoltam tökélve, hogy támadólag nyomulok előre. Alig öltött a csata némileg élénkebb jelleget, mikor egy Pestről hozzám küldött tiszt sietve azzal a jelentéssel termett a csatatéren, hogy Vetter tábornok üzeni, ne bocsátkozzam semmiféle támadó csatába, mert az ellenség Érden alul már átkelt a befagyott Dunán és a fővárosokat bal felől fenyegeti…”

A csata áldozatait az akkori Pelikán fogadó – ma Földrajzi Múzeum – épülete mellé temették el.

Ez Érden köztudomású volt, nem felejtették el a múló időben, bár nyughelyüket semmi nem jelölte. A két háború között tervbe vették az emlékmű építését, de ez elmaradt.

A háború alatt pontosan nem tudni melyik évben orosz katonák jelentek meg Érden. Az akkori sírásótól követelték, hogy mutassa meg három, állítólag Érdre hozott orosz tiszt széttépett holttestét hol temették el. A sírásó elmondása szerint Osztyapenkót keresték. Megmutatta a keresett helyet, ami a Pelikán fogadó előtt volt. A háború után ezt a területet felásták, mert az elesett orosz katonákat egy helyre vitték. Az érdiek máig emlegetik, hogy egész Érdet „belengte a bűz”.

Nem csak az orosz katonák maradványait exumálták, de megtalálták az 1949-ben elesett honvédek maradványait is. A további sorsukról nem lehet tudni.

Augusztusi lapszám lévén nem lehet elkerülni, hogy foglalkozzunk Görgey Artúr személyével, akit személy szerint nagyon nagyra becsülök. Hosszú ideig az ő bűnének tartották, hogy 1849. augusztus 13án Világos mellett letette a fegyvert. Az idő azonban úgy látszik igazságot szolgáltat, mert azt senki nem gondolhatta, hogy a végletekig elfáradt, agyonhajszolt alig 30 ezres magyar sereg ellent tudott volna állni az osztrák császár által behívott 200 ezres cári seregnek. Görgey bár ez máig minden magyar ember lelkében Mohácshoz hasonló érzéseket kelt, nem tehetett mást.

Jankovits Márta (Folytatás a következő számban)

Mozaik