Százhalom 2016 április

Százhalom Fekete tavasz

Kerekasztal a szolgáltatókkal

A postásunk néha csenget

IV. ÉVF. 35. SZÁM

2016. ÁPRILIS

Fotó: Pap Miklós

Ó V Á RO SI KÖ ZÖS S ÉGI, KÖZÉLET I FOLYÓIRAT

A TARTALOMBÓL: Szezonnyitó a Régészeti Parkban • Bolhapiac: portéka parádé • A postás: Hajnaltól napestig • Fekete tavasz • Kerekasztal-beszélgetés szolgáltatókkal • Vendégségben egykori tanítónknál, Papp Bélánénál • Barangolásaim: a Duna-part

Szerzőink A Százhalom magazin a helyi civil összefogás lapja. Közreműködő munkatársai idejüket, szakértelmüket bocsátják díjmentesen rendelkezésünkre. A szerkesztőség tisztelettel ezúton is köszöni Százhalombatta Óváros és közössége nevében munkájukat.

Balpataki Katalin

A Miskolci Egyetem történelem szakán végeztem, jelenleg mesterkurzuson folytatok néprajzos tanulmányokat. 2001-től a Matrica Múzeum történésze vagyok, ahol Százhalombatta helytörténetének kutatásával foglalkozom. Ferenci Illés monográfiájának megírása is a nevemhez fűződik.

Jankovits Márta

ténelmet. Pályafutásomat az orosházi Szántó Kovács János Területi Múzeumban kezdtem

Nagy-Rakita Melinda Végzettségemre nézve humán szervező vagyok. Óbudáról, több mint 40 évvel ezelőtt kerültem Százhalombattára, a lakótelepi és az urbáriumi évek után, öt évvel ezelőtt költöztem az Óvárosba. A Dunai Finomítóban dolgozom. Az utóbbi két évben több szépirodalmi munkám is megjelent különböző kiadványokban. Néhány hónapja az óvárosi kiadványokban is

történészként. 2013 óta dolgozom a Hamvas Béla Városi Könyvtárban, a Városi Archívumban. 2016 februártól az Ercsi Eötvös József Művelődés Ház és Könyvtár muzeológusa és megbízott vezetője vagyok.

Szegedinácz Anna Az Egri Tanárképző Főiskolán végzett népművelés - pedagógia szakon. 1975-87-ig a BMK,

1987-2004-ig a „Matrica” Múzeum munkatársa volt. Jelenleg nyugdíjas, többgenerációs óvárosi család tagja. Lokálpatrióta.

László Anikó Negyven éve él Százhalombattán. Foglalkozott filmezéssel, volt titkárnő, rendezőasszisztens, operatőr a Halom TV-nél. Volt eladó a családi könyvesboltban.

munkatársa. Jelenleg szabadúszó újságíróként dolgozik.

lehetőséget kaptam megjelenni. Örömmel igyekszem megfelelni ennek az új kihívásnak.

Pap Miklós

Almási-Szabics Judit A Kodolányi János Főiskolán végzett kommunikációs szakon.

2002-től a Halom TV szerkesztő-riportere, valamint a Hírtükör

Családja több generáció óta él Óvárosban. A Faluvédő Egylet alapító elnöke, lokálpatrióta, helytörténeti író, Százhalombatta Város Díszpolgára. Eddig öt könyve jelent meg.

Kovács Edina A Szegedi Tudományegyetemen tanultam filozófiát és tör-

Tizenegy éve ír rendszeresen újságokba (Hírtükörbe). Jelenleg szabadúszó.

Több mint egy éve rendszeres közreműködője fotóival lapunknak. Szenvedélyes amatőr fotós, amellett az önkormányzat képviselőtestületének tagja.

A szerkesztőség

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS

3

Megemlékezés és koszorúzás dr. Poroszlai Ildikó emléktáblájánál Sokan ismerték személyesen is Poroszlai Ildikó régészt, a „Matrica” Múzeum első igazgatónőjét és a Régészeti Park létrehozóját. 1984-ben az egykori tanácselnök helyettes, Ferenczi Illés hívására, támogatásával érkezett Százhalom-

battára Ildikó. Régészet - történelem -néprajz szakos diplomával, kiváló angol nyelvtudással, önmagával szembeni nagy elvárásokkal látott neki a helytörténeti gyűjtemény szakszerű rendezésének. Ferenczi Illés és Poroszlai Ildikó

1986-ban megalapították a „Matrica” Múzeumot, amely a település római kori nevét viseli.

Nagy ívű terveinek megvalósítására Ildikónak 20 év adatott itt Százhalombattán.

A „Matrica” Múzeum első állandó kiállításában, Magyarországon újdonságként ható kis élettereket, ún. interiöröket épített ki. Régészként leletmentések, a bronzkori földvár intenzív kutatása, majd egy nemzetközi kutatási projekt felépítése, beindítása kötődik Ildikó személyéhez. Kutatási eredményeit szakmai közleményekben, konferenciákon, kiállításokon tette közzé.

A régészeti kutatásból származó ismeretek

átadása, bemutatása számára, nyugat-európai élmények hatására Ildikó Százhalombattára is Régészeti Parkot álmodott. A százhalombattai Régészeti Park Magyarország első és máig egyetlen őskori szabadtéri múzeuma, amely idén ősszel ünnepli majd fennállásának 20. évfordulóját. Az intézmény Európa-szerte ismert.

Rendszeresen érkeznek hozzánk hazai és külföldi kollegák, akik régészeti parkok alapítására készülnek, hogy az itteni tapasztalatokról alaposan kikérdezzenek bennünket.

Ildikó múzeumi évei alatt, az ő felkérésére szakemberek tollából a helyben gyűjthető régészeti, néprajzi, ipartörténeti anyagokról írásos, nyomtatott feldolgozások is születtek, magyar illetve angol nyelven is. Ezek a tanulmánykötetek, kiállítás vezetők megmaradnak az utókor számára.

Magyarországon nagyon kevés hozzánk hasonló, vagyis a helyi önkormányzat fenntartásában működő múzeum található. A mindenkori városvezetés, nagy örömünkre, határozottan támogatja a múlt feltárását, kutatását, a két helyszínen üzemelő intézmény működését.

Ildikó többször megerősítette, hogy a „Matrica” Múzeumot a helyi közösség múltjának őrzőjeként szeretné fenntartani. Igazgatásának 20 éve alatt közel 100 időszaki kiállítást rendeztek. Ezek a kiállítások helyi évfordulók megünneplésére, helyi közösségek bemutatá-

sára is szolgáltak. Amellett, hogy régészként nagy energiákat fordított a régészeti emlékek megmentésére, megőrzésére, megteremtette a néprajzi és történeti gyűjtemény alapjait is.

Az intézmény jelenlegi munkatársai a Poroszlai Ildikó által letett alapokon igyekszünk jól végezni munkánkat. Feladatunk, célunk a város több mint négyezer éves történetének minél sokoldalúbb feltárása, az írásos, tárgyi és szóbeli emlékek őrzése, azok szakszerű elemzése és közkinccsé tétele.

T. Németh Gabriella régész A beszéd elhangzott az ünnepségen.

Szezonnyitó a Régészeti Parkban 2016. április 22-én főzőversen�nyel nyitotta idei szezonját a Régészeti Park.

A Matrica Múzeum a százhalombattai nyugdíjas klubok részére versenyt hirdetett, ki tud legjobban elkészíteni egy, a szokványostól eltérő kőkorszaki egytálételt. Versenyzők voltak: az óvárosi és a füredi nyugdíjas klubok, a köztisztviselők és az erőmű klubja, az Őszidő és az OMNYE csapatai.

A főnyereményt, a Vándor Fakanalat a füredieknek ítélte Szalai Attila, aki zsűrielnökként értékelte az elkészített ételeket. A többiek sem maradtak ajándék nélkül a „Matrica” Múzeum jóvoltából. A munka után Gere László és az Arany János Általános Iskola és Gimnázium 6. osztályos diákjai humoros jelenettel szórakoztatták a jelenlévőket.

Az idén május 8-án 10–17 óráig várják a Régészeti Parkban az első Családi Napon a látogatókat. A Múzeum munkatársai korabeli öltözetben a kelta kort idézik fel.

2016-ban ünnepeli a „Matrica” Múzeum fennállásának 20. évfordulóját, június 12-én ugyancsak Csalási Nappal. A Park ugyan 20 évvel ezelőtt októberben nyitott, de a nyár alkalmasabb a szabadtéri rendezvény megtartására. A név talán nem lesz ismerős, az Úzgin Üver zenekar lép fel a programon, de aki annak idején látta a Máglyák a Duna felett című előadást, amelynek zenéjét az együttes szerezte, most is kíváncsi lesz rá.

Fontos információ, hogy a 20. évforduló kapcsán a „Matrica” Múzeum az idén a húszéveseknek egész szezonban biztosítja az ingyenes látogatást a Régészeti Parkban.

Az idén nyáron is 2 x 5 napos tábort szervez a múzeum 6-14 éves gyermekek részére a Régészeti Parkban. Az egyik tábor az őskori nyárról, a másik az olimpia évében az őskori „olimpiáról” szól.

4

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS

Portéka parádé Bolhapiac az Óvárosban Windisch Szilvia 1989 óta lakik – kis megszakításokkal – az Óvárosban. Április 17-én bolhapiacot szervezett a Borbank parkolójában.

- Mi volt a célod, amikor belefogtál a szervezésbe?

- Az ismeretségi körömben, családomban és nálam otthon is rendszeresen gyűlnek össze olyan holmik, amiket már nem használunk, de kidobni vétek lenne. Ugyanakkor ezek sokak számára hasznosak lehetnének. Korábban, 2014-ben már több alkalommal, sikerrel működött egy ugyanilyen kezdeményezésünk.

- Miért volt ez a hosszú kihagyás, ha a korábbiak sikeresek voltak?

- Elsősorban a helyhiány miatt. Korábban több olyan üzletet megkerestünk a városban, amelynek saját parkolója van (Tesco, Jysk, stb.), járuljanak hozzá, hogy oda szervezzük a piacot. Sajnos mindenütt elutasításra találtunk. Egy darabig az SZTK belső parkolójába befogadtak bennünket, de aztán ez a lehetőség megszűnt.

Mivel elsősorban az Óvárosnak szántuk a piacot, szerettük volna a Szent László teret megkapni egy-egy alkalomra. Sajnos a BKK-tól azt a választ kaptuk, hogy nem lenne méltó a helyhez egy ilyen piac. Nem tudom, sok komoly város kulturális területein (Budapest, Pécs, stb.) évtizedes hagyománya van a hasonló szervezéseknek, ők nem tartják méltatlannak. Végül az óvárosi Borbank tulajdonosa segített. Az ő parkolójukba tudtuk megszervezni az idei első, az április 17-i piacot.

- Hogyan toborozzátok az eladókat, illet-

ve, hogyan értesülnek a vásárlók a piacról?

- Egyrészt az ismeretségi körömben – kozmetikusként és gyerekes anyaként is – sok ismerősöm van, gyakorlatilag szájról-szájra terjed az infó, másrészt saját kezűleg készített szórólapokon, plakátokon hirdetjük meg a lehetőséget. Bizony rengeteg munkám van benne, amíg eljutunk az árusításig!

Legutóbb pedig, létrehoztam egy Face­ book csoportot – Százhalombattai Bol-

- Igen, úgy gondolom, megéri. Na persze nem anyagilag, hiszen ebből nekem anyagi hasznom nincs azon kívül, amit esetleg én tudok eladni itt a saját kinőtt, nem használt dolgainkból. Egyszerűen jó érzés segíteni, hogy ne vesszenek kárba olyan dolgok, amelyek nekünk már nem kellenek, másnak meg hasznosak. Aztán meg ilyenkor sok ismerőssel, baráttal találkozhatunk, beszélgethetünk, újakat ismerhetünk meg.

hapiac –, amely nyílt – bárkit szeretettel várunk. Itt tesszük közzé többek között a tervezett időpontokat és itt toborozzuk az árusítást is. Az oldalnak rövid idő alatt rekord számú – több mint 2200 – tagja lett.

Ebből is látszik, hogy igény van ránk.

- Megéri a belefektetett munkát?

Gyakran nemcsak az árukat, az embereket is összehozzuk itt.Ezért is kell, hogy ez pont itt, az Óvárosban legyen. Fontos a lokalitás, az hogy az itt élő embereknek adjunk lehetőséget minderre.

- Milyen időközönként tervezed az óvárosi Bolhapiacot és mikor lesz a következő?

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS

5

- Havonkénti rendszerességgel tervezzük, lehetőleg minden hónap második vasárnapján, délelőtt 9-12 óra közötti időpontban és továbbra is a Borbank parkolójában fogjuk tartani. Ezúton is köszönjük Sövényi Jenőnek a lehetőséget. A következő időpont május 15-e lesz.

- Ha teljesülhetne egy kívánságod a még sikeresebb szervezés érdekében, mit kívánnál?

- Örülnék, ha mégiscsak megkapnánk a Szent László téri árusítás lehetőségét, esetleg néhány asztalt is hozzá, hogy igazán kulturált körülmények között várhassuk az óvárosi és a többi százhalombattai lakost árusítani, vásárolni és persze találkozni, ismerkedni, beszélgetni.

-rame-

ÓVÁROSI BOLHAPIAC 2016. MÁJUS 15-ÉN, PÜNKÖSD VASÁRNAP 9-12 ÓRA KÖZÖTT

HELYSZÍN: BORBANK előtti parkoló, Erőmű út 18.

Tervezett nyári időpontok: jún. 12., júl. 17., aug. 14., Elérhetőség: facebook/óvárosibolhapiac Jelentkezés és információ ott vagy a 06-20-433-4974-es számon (sms-ben)

A postás néha csenget

Hajnaltól napestig Beszélgetés Grátz Éva óvárosi kézbesítővel Régi, tradicionális munkakör a postásé. Nap mint nap, esőben, szélben, kánikulában rója az utcákat, hozzaviszi a híreket, jókat-rosszakat egyaránt. A járókelők, a címzettek meg-megállítják, beszélgetésbe elegyednek vele, mint visszatérő vendéggel vagy rokonnal, mindenesetre a kis közösség aktív elemeként, miközben legtöbben csak a keresztnevét ismerik.

Grátz Éva 7 éve kézbesítő Óvárosban, ahol korábban lakott is. Most az Erőmű úttól kezdődően összesen 600 cím tartozik hozzá, a Szabadság út és a Duna közötti részen.

- Hogyan lett postás?

- Korábban adminisztrátorként dolgoztam itt Százhalombattán, aztán láttam, hogy kézbesítőt keresnek a postán és magasabb fizetést is ígértek, mint amennyit az addigi munkámért kaptam.

Gondoltam, megpróbálom, aztán idővel megszoktam és megszerettem. Érden elvégeztem egy néhány hetes tanfolyamot, ahol kimondottan a kézbesítői feladatokat tanították.

- Meséljen egy átlagos napjáról!

- Háromkor kelek, mert most Ercsiben lakom, és onnan kell beérnem 5.15-re vagy 6 órára. Ez attól függ, hogy milyen feladat vár rám. Mert a munkám nem csak a kézbesítésből áll, hanem vannak előmunkálatok is. Akik korábban jönnek,

elosztják a hajnalban érkezett küldeményeket. Később már mindenki a saját területével foglalkozik. Járatba rakom a leveleket, azaz megtervezem az útvonalat és aszerint állítom sorrendbe. Óvárosban van, ahol cikkcakkban megyek, máshol körbe. Néhol nagyon elcsúszik a két oldal számozása, vagy több háznak is azonos a száma. Ilyenkor tudni kell, melyik házban ki lakik. Ezért a reggeli benti munka nagyon nagy feladat, és nagyon lényeges, hogy ne legyen holtjárat, amikor csak „gurulok”. Fontos lenne, hogy kint legyen minden háznál a cím és a név, hiszen nem mindig a törzskézbesítő megy, aki ismeri a helyzetet.

- Mekkora pakkal jön-megy naponta?

- Az változó. Amikor számlák jönnek, akkor több a küldemény. Két kilóig számít levélnek, a csomagokat nem én viszem. Én csak maximum 20 kilót vihetek egyszerre, ezért, ha több lenne, amit ki kell kézbesíteni egy nap, azt a csomagszállító autó később utánam hozza. A napi 20 kiló mindig megvan.

- Érzékeli, hogy csökkenne a klasszikus postai küldemények forgalma?

- Mondják, de én nem vettem észre.

Szerintem mindig lesznek kézzel fogható è

6

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS

levelek, nem tudnak mindent megoldani elektronikus számlákkal. Ahhoz, hogy például ügyet tudjon intézni az ember, mindig kell a papír. Óvárosban vannak még, akik szeretnek levelezni, köszöntőket írnak egymásnak, képeslapokat küldenek ünnepekkor. Tavaly több húsvéti

tartanak többen, például a szerbek, és van több kisebb csoport, akik elvannak maguk közt.

- Mi a helyzet azokkal, akik elköltöznek?

Az ő leveleiknek mi a sorsa?

- Az új lakó, aki abba a házba költözik, kitölt egy postai nyomtatványt,

képeslapot eladtam, de alig találkoztam olyannal, amit kézbesítettem volna. Az idén viszont nem adtam el egyet sem, viszont most sokan kaptak lapokat.

- A kézbesítéssel együtt jár, hogy váltson néhány szót a címzettel, ha éppen otthon találja?

- A faluban mások az emberi kapcsolatok, mint a lakótelepen. Beszédesebbek.

Van, hogy a levél kapcsán, van, amikor csak úgy kijön valamilyen szituációból a beszélgetés. Kérdeznek rólam is, általában így ünnepek környékén érdeklődnek, hogy hogy’ vagyok, húsvétkor meg akartak locsolni… Azok a fiatal családok, akik a falu szélén a lakóparkban laknak, inkább csak a saját környezetükkel tartanak kapcsolatot. Lemennek a Duna partra, a játszótérre, de nem hiszem például, hogy elsétálnának Óváros végéig. Úgy veszem észre, hogy vannak, akik össze-

hogy az előző lakó már nem lakik ott.

Az utánküldést csak a címzett kérheti, különben visszamegy a levél a feladóhoz.

A tértivevényes és az ajánlott leveleket, vagy a külföldről érkezett ajánlott leveleket kell személyesen átadnom. A többit dobhatom a postaládába.

- Mik a kézbesítő feladatai a levélkihordáson túl?

- Tájékoztatnom kell a lakosságot, hogy több különböző szolgáltatást is találnak a postán, például banki és biztosítási szolgáltatásokat, amiket ott tudnak elintézni. Sorsjegyet viszont lehet tőlem is vásárolni. Szoktam vinni borítékot, levelezőlapot, de csak ha kérnek. Nem hordok magammal állandóan, hogy ne gyűrődjenek össze. Képeslapokat is viszek, ha kérik, és megpróbálom rábeszélni az embereket, hogy tartsák a régi kedves szokásokat, írjanak üdvözleteket. De már

az idősebbek közül is egyre kevesebben írnak, azt mondják, telefonon kényelmesebb. Van, amikor olyasmit kérnek, amit nem tehetek meg. Például nem adhatom fel a csekket, mivel nem vehetek át pénzt.

De ha odaadják a kész levelet, hogy ne kelljen elmenni a postaládáig, azt elvihetem.

- Hol vannak postaládák Óvárosban és mikor üríti őket?

- Van egy a Szent László út 22. előtt, azt 8-10 között, a másik a Szent László 108-nál, 10-12 között ürítem minden nap. Előbbiben legtöbbször találok is levelet.

- Meddig tart a napi feladata?

- Ez változó, a levélmennyiségtől függ.

Van, hogy már 2-kor végzek, máskor 4 órakor, de legkésőbb 5-kor. Főleg adóbevallások idején. El sem bírom egyszerre a rengeteg küldeményt. Naponta egyszer kézbesítek, ahogy a járat adja, amit úgy kell összeállítani, hogy folyamatosan legyen címem. Ha valahol nincsenek otthon, nem megyek már vissza, mert akkor visszamehetnék mindenhova, és sosem végeznék. Rugalmas munkaidőben, három havi időkeretben dolgozom. A kézbesítés után elszámolok a központban, leadom a leveleket, visszaküldözöm, amit kell, és akkor készen vagyok. És másnap kezdődik minden elölről.

Hajnali ébredés, utcák, házak, címzettek, beszélgetések, levelek – házról házra napról napra.

Szeretem az embereket, szeretek beszélgetni velük, kivinni nekik a leveleket, akár a számlákat is. Van, amikor szidnak, hogy miért egyszerre hozom a számlákat, miért más a határidejük, hogy ne lehessen egyszerre befizetni. Nem velem veszekednek, hanem a szolgáltatókkal.

Máskor nagyon várnak egy küldeményt, és örülnek, amikor meghozom.

LA

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS

7

Szomszédoló: A megőrzött emlékezet

Fekete tavasz…

1944 tavasza nagyon sok ember számára a félelmet, a szenvedést, élete munkáját, végül az életének elvesztését jelentette. Lapunk 2013. januári és 2014. áprilisi számában már olvashattak a százhalombattai zsidó származású emberek elhurcolásáról. Ezúttal Szomszédoló rovatunkban körüljárjuk, mi történt Ercsiben, valamint Érden 72 évvel ezelőtt.

Az Ercsiben történtekről az „Ercsi Évszázadai” című könyvből tudhatunk, amelyet Kovács Edina, az Eötvös József Művelődési Ház és Könyvtár megbízott igazgatója egyesületünk rendelkezésére bocsátott.

Idézet a könyvből: „A német megszállással megpecsételődött az ercsi zsidóság sorsa is. A magyarországi zsidóságot a zsidótörvények ekkorra már teljesen megfosztották állampolgári jogaiktól.” „Munkaszolgálatosok Ercsiben is dolgoztak. 1942-ben Wimpffen Ferenc bevonult gazdasági cselédei pótlására igényelt 20 munkaszolgálatost mezőgazdasági munkára.” „Már kevésbé voltak szerencsések az 1943-1944-ben iderendelt vasútépítő századok. Az egyik század a vasútállomás melletti két barakkban lakott. Százhalombatta és Ercsi között cserélték az egyik vágány síneit.”

A munkaszolgálatosok nem értették, miért a hadiszállítások idején végeztette a MÁV ezeket a munkákat, holott ez volt az ország egyik legforgalmasabb vasútvonala, ahol a deportáltakat is elszállították. „Az ercsi zsidóságot előbb a sárgacsillag viselésére kötelezték, majd megtiltották nekik, hogy otthonukat elhagyják. Házaik előtt, fapuskás leventék őrködtek, később csendőrök és nyilas pártszolgálatosok vették át a helyüket. A zsidók összegyűjtésének első lépcsőjében Ercsi is az egyike volt a megye

nyolc kijelölt gyűjtőtelepülésének. Pontosan nem tudjuk, mely települések tartoztak a körzetébe, az iváncsaiakat a Khon (később Békes) kocsmába, a ráckeresztúriakat az izraelita imaházba szállásolták el. Mivel 170 ercsi és környékbeli zsidót gyűjtöttek össze nagyobb épület vagy épületcsoport híján egybefüggő gettót nem tudtak kialakítani, ezért a nagyobb zsidó tulajdonú házakba tömörítették őket. Az Ercsiből való elszállításuk napját már nem lehet pontosan megállapítani. Még 1944. június 10-e előtt történt, hogy négy csendőr a vasútállomásra kísérte a 170 embert, ahol víz és élelem nélkül tehervagonokba szállították el őket. Első állomásuk a székesfehérvári téglagyár volt, itt gyűjtötték össze az egész megye zsidóságát. Innen június 14-én indult el 48 vagon Auswitzba, ahova 17-én érkeztek meg. A szelektálás után az azonnali megsemmisítésre ítélt munkaképteleneket különválasztották, az ő halálukat június 28-ra jegyezték be. Mosonyi Mihály

* Az első hivatalos feljegyzés az érdi zsidókról II. József idejében történt. Az 178487 évi népesség összeíráskor Érden egy nyolcfős zsidó család élt.

A kiegyezés után, már a lakosság jelentős hányadát zsidók alkották, akik főleg kereskedelemmel foglalkoztak. Talán az idősebbek emlékezetében élnek a nevek: Taub Jakab, Deutsch Jakab és Vilmos, Böhm Ferenc, Spitzer Jakab, Presser Mór, Weisz Mór és Áron, Stern Jakab. Scwakek Fülöp és Kvövrek Ferenc földbirtokosok voltak, Kóbler Mózne bádogos. Weisz Mózes kántor, Hallasch Simon kerületi rabbi.

A hitközségnek a második világháború előtt két helyen is tartottak istentiszteletet Érd Óvárosban. 1897-ben egy adat szerint izraelita iskola is működött, de a két háború között a gyerekek már a fővárosba jártak tanulni felekezeti iskolába.

A századfordulón a zsidó és nem zsidó

kutatásai szerint az elhurcoltak közül 11 iváncsai, és 18 ráckeresztúri lakos volt, 141 pedig ercsi illetőségű. Az utóbbiakból 19-en élték túl a megpróbáltatásokat,de közülük csak néhányan folytatták életüket Ercsiban.”

Később még négy nagyobb zsidó csoport fordult meg Ercsiben. Ősszel 200 budapesti deportáltat német katonák hajtottak gyalog Ercsibe. A családos pesti zsidókat a labdarúgó pályán helyezték el a szabad ég alatt.

lakosok kapcsolata, ahogy Százhalombattán, Érden is konfliktusmentes lehetett, mert semmilyen komoly összetűzésről, kirekesztésről nincs adat. A vidéki zsidók jelentős része nem volt gazdagabb, mint a település más lakói, így nem volt indok ellentétre.

A főtéren ma is álló templom, az akkoriban izraelita iskola és a hitközség működése arra utal, hogy egy életerős zsidó közösség jött létre. A községi képviselő is egy Érden született izraelita fűszer- és vegyesè

8 kereskedő Bruszt Oszkár volt, valamint a hitközség elnöke.

Ennek a jól kialakult közösségnek vetett véget 1938-ban a munkaszolgálat bevezetése. Érden is összegyűjtötték az erős, munkaképes férfiakat. Többen a Felvidékre és a Nyírségbe kerültek, így Grün Albert az ercsi hitközség rabbija, aki soha nem tért vissza. Érden nem volt rabbi, így aztán ő

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS ra rakták és elindították a németek szerint dolgozni, de akkor már mindenki tudta, hogy valami végzetes történik velük. A vonat június 17-én érkezett Birkenauba, majd onnan Auschwitzba.

Nem lehet tudni pontosan kivel, mi történt. Hányan haltak meg, tűntek el. Vannak túlélők és Érden is maradtak túlélők, leszármazottak.

lett, takarítottak, kerti munkát végeztek.

Mégis a fiúk ennek köszönhették az életben maradásukat.

Egy napon váratlanul eltűntek a Gestapó emberei, és megjöttek az oroszok. Az ikrek vezetésével egy csapat a 30 fokos hidegben elindult gyalog Krakkó felé.

György mesélte el a szerzőnek az érdi hentesüzlet hátsó helyiségében. Mi pedig a holokauszt emlékhónapjában közreadjuk, hogy a világ soha ne feledkezzen meg a történtekről.

Forrás: • Ercsi Évszázada • Balaton Katalin: Mozaikok az érdi zsidóság történetéből • Ábel András helytörténész • Dr. Kerékgyártó Imréné: A kastély árnyékában Százhalom Hagyományőrzők Köre

Kérjük, ajánlja fel adója

Emlékmű a százhalombattai temetőben

járt át Ercsiből hitoktatást tartani. A kántori teendőket dr. Schreiber Jakab látta el.

1944. március 19. nagyon fontos dátum, mert ezen a napon vonultak be a németek Magyarországra. Ez után igencsak felgyorsultak az események. Pár napon belül kötelezővé tették a sárga csillag viselését. Áprilisban az orvosok és az ügyvédek beszüntették a működésüket, a kereskedők bezárták a boltjaikat. Megkezdődött a gettósítás, azaz a saját házaikból kiköltöztetett családokat közös házban helyezték el, Érd Óvárosban az egykori Bíró házban.

Az itt összegyűjtött zsidókat május utolsó napjaiban deportálták. Csendőrök kíséretében gyalog vonultak végig az utcán a vasút felé. Az itt lakók közül ki rokonszenvvel, ki kárörömmel nézte ezt végig. Ez a szomorú menet főleg nőkből, gyermekekből és idősekből állt, mert a munkaképes férfiakat már korábban elvitték munkaszolgálatra. Útjukra csak a legszükségesebb holmit vihették magukkal. Érdről és környékéről a fehérvári, szintén zsidó Eppinger Ignác tulajdonában lévő téglagyárba szállították, ahol két hetet várakoztak. Itt már nem csendőrök, hanem SS-katonák felügyelete alatt. A hozott csomagokat átvizsgálták, az értékeket elvették. A zsidóvagyon-gyűjtő állomás Székesfehérváron az akkori Távirda utca 21szám alatt működött.

A téglagyári táborban az érdiek már nem voltak együtt. Június 13-án vagonok-

A történeti adatokon kívül a leghitelesebben az tud erről az időről beszélni, aki átélte. Ilyen két ember Érden a már elhunyt ikerpár, Lusztig Márton András és Lusztig György hentesek. Történetüket dr. Kerékgyártó Imréné írta meg „ A kastély árnyékában” című kiadványában.

Az ikerfiúk Kerékgyártó Imrénével jártak elemi iskolába. Azt tervezték, hogy egyszer közösen ellátogatnak a borzalmak színhelyére Auschwitzba, de ez a kirándulás elmaradt. A szerző iskolai kirándulással eljutott mégis. Ahogy írja: „…mai is elborzadva gondolok vissza a falon kinagyított fényképekre….”

A Lusztig fiúk története 1944. márciusában kezdődött. A már fent leírt módon az érdi deportáltakkal együtt kerültek ki a leghírhedtebb orvos, Mengele doktor kezei közé. A 33-34 éves sötéthajú, elegáns, csizmás, egyenruhás férfi ott volt a válogatásnál. A fiúk apját kérdezte, Lusztig Lipótot: - „Zwillinge”? (ikrek). Az apa rábólintott.

Az orvos azonnal szétválasztotta a fiaitól.

Soha többet nem látták egymást. Ők egy fabarakkba kerültek, ahol a doktor elkezdte ikerkísérleteit. Hitler így akarta pótolni a katonai emberveszteséget. Kétszer kellett megjelenni a rendelőben, ahol vért vettek, különböző injekciókkal kísérleteztek. Ez nagyon legyengítette őket, mert nem kaptak jobb kosztot a többi fogolynál. Reggelire híg kávé, délben répaleves, este 20 dkg kenyér mustárral. Közben dolgozniuk kel-

1%-át

a Százhalombattai Faluvédő Egyletnek.

Főbb tevékenységi körök: • Hagyományőrzés • Százhalom újság, Kalendárium megjelentetése • Lakossági érdekvédelem • Környezetvédelem

Adószám: 18688966-1-13 SZÁZHALOM

Óvárosi Közösségi, Közéleti Folyóirat Meg­je­le­nik havonta Fe­le­lős ki­adó: Száz­ha­lom­bat­tai Fa­lu­vé­dő Egy­let, elnöke: Jankovits Már­ta Szerkeszti a szerkesztőbizottság.

Postacím: 2440 Száz­ha­lom­bat­ta, Avar köz 2.

Honlap: www.faluvedo.battanet.hu E-mail: faluvedoegylet@gmail.com Te­le­fon: 06-23/356-343 ISSN szám: 2060-2766 Nyomdai munkák: Hírhalom Kft., Százhalombatta

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS

9

Kerekasztal-beszélgetés

Mindennapi szolgáltatásaink állatorvosi rendelők működnek. Kertvárosi övezet lévén szinte mindenkinek van kutyája, amiknek általában feladatuk az őrzésvédés is, ezért nagyobb testűek, ezek pedig nehezebben szállíthatók. Április végén, május elején el kell végeztetni a veszettség elleni oltást, a törvény kötelező feladatként előírja a kutyatartóknak, hogy az előző oltást követően egy éven belül meg kell történnie. Az erőművel szemben található

nem ad engedélyt még egyre, mert akkor lehet, hogy mind a három tönkre megy.

Lásd néhány éve a gyógyszertárak esete! Én akciózom a veszettség elleni oltást a féreghajtással együtt, ami ugyancsak kötelező feladat évente egyszer. Azzal segítek, hogy ingyen kiszállok, csak annyi a kérésem, hogy szervezzenek egy helyre egyszerre több kutyát. Erről egyébként szórólapokkal, a telefonszámommal is meg fogom szórni Óvárost.

- Az illegális hulladéklerakás Óvárost nagyon érinti. Mi a legális módja, hogy megszabaduljunk a különböző hulladéktól?

TGY – Az illegális hulladéklerakás sajnos az egész város területén problémát jelent.

Nyilván Óvárosban a Duna-parti részt érinti leginkább, sokan a szelektív hulladékgyűjtők környékét használják a lomok elhelye-

rendelő azonban nem kapott működési engedélyt, ezért a faluban élő kutyatartók kicsit mostoha helyzetbe kerültek. A kamara nem engedi újabb rendelő létesítését, mert lakosságszám szerint a feladatok a rendelkezésre álló két rendelő által bőségesen elvégezhetők.

– A kamarának miért gond, hogy legyen még egy rendelő, ha az állatorvosnak megéri?

BV – Ez végső soron a meglévő rendelők védelméről szól. Ha a város eltartó képességének megfelelő ez a kettő, akkor

zésére. Mi heti rendszerességgel felszedjük ezeket és ártalmatlanítjuk, ennek ellenére három-négy nap alatt jelentős mennyiség halmozódik fel, ami gyakorlatilag illegális hulladék-elhelyezés. Önkormányzati rendelet és a hulladéktörvény is szabályozza, hogy ezt a közszolgáltatónak kötelessége összeszedni, viszont a lakosságnak a saját területén kellene a hulladékot gyűjtenie és átadnia a közszolgáltatónak. Úgy gondolom a hulladékudvar köztudott a városban. è

A szolgáltatások nagymértékben meghatározzák az életünket, környezetünket, komfortérzetünket. Két nagy terület képviselőjével – Tőke Gyulával (TGY), a SZÁKOM köztisztasági részlegének vezetőjével és Brauswetter Viktor (BV) állatorvossal – beszélgettünk aktualitásokról, Óváros jellegzetességeiről.

– Milyen feladatok, problémák jellemzőek Óvárosra?

TGY – Óvárost az ipari terület elválasztja a város többi részétől, a másik specialitása, a fekvése, ami erősen befolyásolja a munkánkat. Feladataink közé tartozik a kommunális, a zöld-, valamint a szelektív hulladék elszállítása, mindegyik már több mint egy éve házhoz menő rendszerben is működik, valamint a téli síkosság-mentesítési munkálatok. Ezeket másképp kell elvégezni olyan területen, ahol a megközelíthetőség korlátozott. Több útszakasz nem rendelkezik szilárd burkolattal, laknak külterületeken, ahol szintén szolgáltatnunk kell. A dombos részeken található szűk, egyirányú utcákban mindez még bonyolultabb.

BV – Ebben a városban, ha állatokról beszélünk, kilencvenkilenc százalékban kutyákról és macskákról van szó. 1992 óta dolgozom Százhalombattán, akkor még a faluban komoly sertéstenyésztés folyt, amit idővel részben a városi állattartási rendelet is visszaszorított, de már nem is volt rentábilis. Az egyetlen, ami a mai napig megéri, az a méhek. Jelenleg Magyarországon az egyik legnagyobb méhészetekkel rendelkező kisváros Százhalombatta.

– Ennek mi lehet az oka?

BV – Véletlenszerű. Elég nehéz terület, sok buktatóval, de itt vannak nagyobb méhészek, akiktől eltanulva mások is megtalálták ezt a lehetőséget. Ha éppen jó a virágzás, jók a méhlegelők, a magyar méznek az értéke is magas, valószínűleg ebből meg lehet élni. Csatlakoznék annyiban Gyulához, hogy az állatorvosi szolgáltatásban is némileg problémát okoz, hogy ez a városrész elkülönül a központtól, ahol az

10 Akinek nagyobb mennyiség gyűlik ös�sze, lehetősége ott lerakni. Az elkülönített fém-, műanyag-, papír- és zöldhulladékot egy köbméterig heti egyszer ingyen le lehet tenni, az egyéb hulladék lerakása pár száz forint. Tehát megvan a lehetőség, hogy ne kényszerüljön rá az ember, hogy

különböző helyeken nagyobb mennyiségű hulladékot lerakjon. Szép városban lakunk, a városvezetés költ is rá. Ahhoz, hogy ez így is maradjon, azt gondolom, elvárható a 21. században, hogy a lakosság a közterületet is úgy tekintse, mint a sajátját.

Egyébként tapasztalok fokozatos javulást.

– Tavasszal aktuális kérdés a lomtalanítás.

TGY – A közszolgáltatónak minden településen kötelessége évente legalább egyszer lomtalanítást tartani. A lakótelepi részen már házhoz menő rendszerben, megbeszélt időpontban konténereket helyezünk ki. Kertvárosi övezetben, így Óvárosban is évente egyszer igyekszünk minél rövidebben elvégezni a feladatot.

Ez azért is fontos, mert két-három évvel ezelőtt ez akár két hétig is elhúzódott, ami problémákat okozott. Most a törvény is azt mondja, a kihelyezett hulladék a közszolgáltató tulajdonát képezi, tehát a guberáló bűncselekményt követ el. A személyes véleményem az, hogy a legtöbb hulladék újrahasznosítható. Azt gondolom, ha valaki megun egy gyerekjátékot, vagy bármilyen használati eszközt, az egy nem olyan tehetős családban még hasznosulhat. A lomtalanítás időszakában két helyen gyűjtjük a veszélyes hulladékot is. Egyre sikeresebb ez a kezdeményezés, hiszen évről évre szinte megduplázódik a leadott mennyiség. Egyre tudatosabb a lakosság ebből a szempontból is.

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS - Hol tart az a folyamat, hogy központosítja a kormány a szemétszállítást az országban?

TGY – Mivel a rezsicsökkentés vívmányait a kormány igyekszik megőrizni, a díj nem fog változni. Viszont az önkormányzat, és leginkább a közszolgáltató szempontjából fontos változás, hogy a hulladékelszállítás és -kezelés díját az állam által létrehozott szerv, a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordinációs és Vagyonkezelő Zrt. részére kell megfizetni. Nekünk adatszolgáltatásokkal kell igazolnunk a költségeinket, amit majd a Zrt. visszatérít. Az ország különböző részein egészen nagyok az eltérések a szolgáltatás díját illetően. Nyilván a szolgáltatók költségei is egészen mások, ahol nagy szállítási távolságokat kell megtenni.

Százhalombattára ez épp nem jellemző.

Ezt próbálja a kormány homogénebbé tenni a Zrt-n keresztül. További fejlesztést is csak a Zrt. hozzájárulásával lehet megvalósítani. Létrehoztak egy új hulladékgazdálkodási közszolgáltatói tervet. Sokáig a lerakás volt az egyetlen lehetőség. Ez a hulladékpiramis alja. A kormány hulladékégetőket szeretne, párosítva energetikai hasznosítással, távfűtésre vagy elektromos áram előállítására.

– Visszatérve az eboltásra, mennyibe kerül egyébként egy kutya beoltása, féregtelenítése, hogyan tudjuk ezt a legpraktikusabban intézni?

BV – Április-május hónapra az akciósajánlatom városi szinten minden érintettre érvényes, később visszatérünk a drágább

oltásra. A kutyatulajdonosok 99 százaléka erre az időszakra lokalizálja az oltást, mivel azt évenként kell ismételni. Amire figyelmeztetném a lakosságot, hogy szabálysértésnek minősül, és 50-300 ezer fo-

rint büntetéssel sújtható, aki nem oltatja be veszettség ellen a kutyáját. Volt egy-két év az elmúlt időszakban, amikor nem volt elérhető az oltás. Akkoriban a kutyák oltottsága majdnem 50 százalékra csökkent, ami komoly következményeket is von maga után. A város járványügyi kitettsége mindenképpen romlik. Húsz-harminc éve még államilag elrendelt, kötelező és ingyenes volt a veszettség elleni oltás. Aztán az unió támogatásával repülőkről szórtak le ízesített kapszulákat, amivel a vadállatokat vakcinázták. Amikor az a visszajelzés jött, hogy nincs veszettség ezen a területen, leálltak. Annak idején a rókákat a veszettség tizedelte, most nincs természetes ellensége, ezért aztán nagyon elszaporodtak.

Négy-öt éve, hogy leálltak a vakcinázással és kezd visszatérni a veszettség, főként a déli, keleti részeken, ahol a szomszédos országok nagyon keményen fertőzöttek.

Ugyanakkor a másik irányban, például Németországban, Franciaországban háromévente oltanak veszettség ellen, mert annyira kevés a veszett állat, miközben rengeteg a nyest, a róka. Egyébként a vadállatok mindenhol nagyon elszaporodtak.

– Jelent ez tényleges veszélyt vagy csak hisztéria?

BV – Az emberek tudatában az van, hogy a róka veszélyes állat, mert veszettséget terjeszt. Egyébként ez nem baj. Azzal, hogy a populáció megnőtt, a területeik beépültek, a róka nem találja az élőhelyét.

Nem buta állat, tehát urbanizálódik. Mi is megváltoztunk, jobban védjük az állatokat.

Ez a város ebben is elöl jár, és elmondható, hogy általában az állattartási morál is nagyon jó. Korábban rengeteg kóbor cica volt, ami járványügyi szempontból is szörnyű állapotot okozott. Az állatvédő körök egy időben kaptak támogatást az önkormányzattól ivartalanításra, ugyanisaz állatvédelem egyik legbiztosabb eljárása, hogy ne szaporítsuk azokat az egyedeket, amikről nem tudunk gondoskodni.

Az idők során nem csak a szolgáltatások színvonala emelkedik, hanem a mindennapi találkozások által visszahat, így érzékelhetően sok tekintetben nő az igényesség, fejlődik a lakosság környezettudatossága és állattartás kultúrája is.

CK A hulladékudvar nyitva tartása Hétfő: 7.00 - 18.00 Szerda: 7.00 - 18.00 Péntek: 7.00 - 18.00 Szombat: 7.00 - 14.00

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS

11

Vendégségben Papp Béláné Deák Évánál

Kései találkozás 1934-ben születtem, Budapesten élek.

Boldogság, hogy irhatok, Ami bennem izzik, Mindent versbe foglalok.

Papp Deák Éva

Harmadik osztályosok voltunk már, amikor Éva néni – ahogyan mi neveztük és ő is kérte – az iskolánk tanitója lett. A másodikosok – mert

lévő gyerekekkel. Talán az ő példája hatott rám, ezért lettem tanitó.

A képző elvégzése után négy hónapot az érdi Ófalusi Általános Iskola alsó tagozatában töltöttem, március 17-től őket tanitottam.

Magyari Domokos volt az igazgató.

1955. szeptember 1-től Százhalombattán kezdtem tanitani, 502.-Ft-os kezdő fizetéssel.

Tabló a múltból ők kapták osztályfőnöknek – boldog örömmel fogadták a kedves fiatal hölgyet. Éva huszonegy éves volt akkor.

A Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Ház utca felöli kis termében van egy nagyméretű fali poszter. Őt ábrázolja a kép mosolyogva és azt az osztályt, amelyről beszélek.

A gyerekek tanulmányi eredménye év végére megemelkedett. Nagyon jó osztályközösségnek láttuk őket.

Otthonában látogattam meg, hogy azokról az évekről kérdezzem, amit nálunk, Battán töltött. Hiszen életének legnagyobb részét a mi és gyermekeink nevelésével, oktatásával tette értékessé.

A mindig tevékeny pedagógus szerényen beszélt arról az életről, amely pedig sok értékes, törekvő embert adott a városnak. A legnagyobb érték mindig az a példa, melyet a nevelő ad. „Halk szavával a gyerekek szivébe belopta magát. A fegyelem, a figyelem meghozta a jó eredményeket.” * Szegeden végeztem a tanitó képzőt 195054-ben. Diplomámat 1955-ben kaptam meg, amely akkor érettségit is adott. Más volt még az akkori oktatási rendszer. Édesanyám, bár nem volt tanitó, nagy pedagógiai érzékkel foglalkozott a környezetében

Az iskola igazgatója Újhelyi József, helyettese Fojt Istvánné Gönc Rita volt. Tanártársaim: Kanicska Béla és felesége, Holdas Sándorné, Mohácsi István, Ackov Vincéné Tucakov Jelica,

Az egykori tanári kar (1957) Virányi Márton, az alsó tagozatban Surányi Dánielné, Dr. Ács Kálmánné voltak.

Próbáltam a gyerekek kiváncsiságát felkelteni. Többet tudjanak holnap, mint ma. Ezért igyekeztem minden egyes napon átadni az ismerete-

ket, érlelni a tudást. Felkészüljenek életükben a jövő kihivásaira.

A feladatokat a gyerekekkel sokszor közösen oldottuk meg. Ez arra sarkallta őket, akarjanak tanulni, többet tudni. Minden alsó tagozatos tanitó az osztályában minden tantárgyat tanitott. Nemcsak az iskolában foglalkoztam velük, hogy megismerjék saját környezetüket, a helytörténet értékeit kutattuk – Százhalombatta múltját. Újhelyi Józsi bácsival és a gyerekekkel „Százhalombatta múltja és jelene” cimmel kis tanulmányt készitettünk. A tanmenet előirta, követelmény volt.

Hamarosan nem csak alsósokat tanítottam, felsőben 7-8. osztályban testnevelést, éneket.

Szabadidőben néptáncot oktattam és úttörő csapatvezető lettem.

Csillebércen a Nemzetközi Nagytáborban – ahol közel 800 diák nyaralt – az egyik Altábor vezetője voltam. Magyar, francia, bolgár, orosz és német gyerekek is voltak.

Gyakran jártunk tanulmányi, versmondó, mesemondó versenyekre, ahol 1.-2. helyezést értünk el. Az eredmény boldoggá tett gyereket, szülőt, nevelőt.

1961-ben mentem férjhez Papp Bélához. A faluban laktunk. Lányaim Éva 1963-ban született, Alexandra Gabriella 1966-ban. Éva jogász lett, Alexandra könyvkötő.

Amikor megépült a Damjanich úti Általános Iskola 1970-ben, megszűnt a falusi iskolában az oktatás. Akkor 3-4. osztályban tanitottam.

Vezettem báb-, mese-, irodalmi-, sakk-, szakköröket.

1984-ben költöztünk fel Budapestre. Ezt annak ellenére tettük, hogy amikor ide költöztünk,

è

12 úgy gondoltuk, egész életünkben ott maradunk.

Megalapozatlan, valótlan – majd biróság által tisztázott – vádak után döntöttünk Budapest mellett. A Vizafogó Iskolában még öt évig tanitottam. 1989-ben mentem nyugdijba. Akkor született a második unokám és igazi nagymama akartam lenni. Hét unokám van, a legkisebb 14 éves lesz, a legidősebb már elmúlt 28.

A hivatásom az életem volt. Sok diákomra emlékszem név szerint is. Sok diákom tart velem kapcsolatot még mindig.

Több jó és kiemelkedő képességű tanítványom volt. Belőlük – a teljesség igénye nélkül

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS – pedagógusok, iskolaigazgatók, helyettesek, kiváló szakemberek, orvosok, vegyész-gépész, üzletember, TV-riporter lettek. Büszke vagyok rájuk, a képességeik szerint vállalt feladatukat becsülettel végzik.

Szabadidőmben szivesen verselek. Ezek közül több az Accordia Kiadó Vándorévek cimű kötetében jelent meg. Már egészen kicsi koromban szerettem a mondókákat, meséket, verseket. Ezt édesanyámnak köszönhetem, aki nagyon sokat mondott, olvasott el akkor nekem és testvéreimnek. Voltak olyan rimelő kis versikék, amiket ő irt. Biztosan az ő indittatása, meg a tőle örökölt

hajlam az, amely bennem örökké él. Isten nagy ajándéka, hogy képes vagyok ezeket a gondolatokat mesékben, történetekben, párbeszédekben, versekben kifejezni, leirni.

Most a családomnak élek, ez a feladatom. „Nézz vissza, tápláljon a gyökered!

Emlékezzél a múltra! A jelenben légy otthon! Ügyesen használd az újat és az ót! Épitsd az utadat, hogy legyen biztos jövőd!”

Papp Deák Éva Szegedinácz Anna

Éva néni diákja voltam Tóth M. József egy osztállyal járt alattunk. Késő ősszel született 1947ben, így szülei már csak a következő évre irathatták be az iskolába. Így lett diák Éva néni osztályában. Ő az a kisfiú, aki azon a bizonyos poszteren a kép baloldalán mosolyog. Éváról, az osztályról, akkori élményeiről beszélgettünk.

1955-ben másodikosok voltunk, amikor a már idős Bodon Róza tanitónő után Éva néni lett az osztályfőnökünk. Korban közelebb volt hozzánk, ezért örömmel fogadtuk.

Nagy létszámú csoport lévén, nem kellett osztott osztályban tanulnunk. Ő vitt bennünket végig az alsó-tagozaton. Én különösen szerettem és végtelenül hálás lehetek neki. Súlyosan megbetegedtem, ezért 1956. október 4-én anyám Budapestre kórházba vitt. Budafokig még el tudtunk menni vonattal, de utána gyalog indultunk el az Alkotás utcai Sport Kórházba.

Azokban a napokban súlyos harcok voltak a Déli-pályaudvarnál, a Vérmezőnél és a Csörsz utca környékén. Hallottuk a robbaná-

sokat, a fegyverropogást. Apám lábtöréssel szintén oda került később, de én ennek ellenére karácsonykor hazaszöktem. Végül az Üllői úti Klinikákon műtöttek meg. A betegségem miatt kerek négy hónapig hiányoztam. Az akkori rendeletek szerint nem vizsgázhattam volna tanév végén, csak ha valaki felkészit és az sikeres is lesz. Akkor Éva néni - minden ellenszolgáltatás nélkül - úgy készitett fel szabadidejében, hogy sikeres vizsgát tehettem és a többiekkel folytathattam a tanulást ősszel. Mindezért a legnagyobb hálával tartozom. Mindig szeretettel és tisztelettel gondolok rá.

1957-ben két napja voltam őrsvezető, amikor orosz óra helyett - csöppet sem volt a kedvencünk - focizni vittem az osztályt a Mozi udvarára - ma Zenálkó Etel Óvárosi Közösségi Ház. Ezt a némának azért nem nevezhető vélemény nyilvánitást Virányi tanár úr, aki az orosz nyelvet tanitotta nekünk, nagy felháborodással fogadta, és azonnal leváltott őrsvezetői tisztemről. Hogy nem lett komolyabb következménye, annak köszönhettem, Éva néni - egyedül a tanári karból - kiállt értem.

Sohasem felejthető emlékem. Nyolcadik osztályosok voltunk, néhányunkat, akik nem voltunk úttörők, nem vettünk részt a program-

jaikon, táborozás, versenyek, játékok, saját költségén elvitt Szemelyre nyaralni, ahol horvátok laktak. Emlékezetes, vidám élményekben volt részünk általa.

Amikor a Dunai Hőerőmű épült, biztatására egy-egy cikket irtunk Györei Jánossal a Pest Megyei Hirlapba. Klimsa Artúr pedig rajzokat küldött be. Éva néni volt az úttörővezető az iskolában.

Bár én nem voltam az, biztatott, készitsek riportot a falu három vöröskatonájával - Tóth K. Istvánnal, Rózsa Sándorral, Udvardi Károllyal -, akik részt vettek a harcokban 1919-ben.

Károly bácsi mesélte - mozgalmas életében -, az I. Világháborúban Horthy Miklós parancsnoksága alatt a Szent István hajón szolgált búvárként. Végül őt választottam beszélgető partnernek. Olyan jó sikerült a riport, hogy családom legnagyobb meglepetésére, meghívást kaptam a Budapesten székelő Magyar Úttörő Szövetségtől, akik „Tanácsköztársasági Emlékéremmel” jutalmaztak a munkámért.

Az osztályban sok barátom volt - Tóth Pityu, Menyházi István, Sefcsik Zsolt, Vlukovszky Sanyi. Nagyon jó osztályközösség voltunk és ez vitathatatlanul Éva néni érdeme.

Tóth M. József

Miért lettem pedagógus?

Papp Béláné, Éva néni – tanító nénim – harmadik-negyedik osztályban volt az osztályfőnököm. A város egyetlen iskolája, a Damjanich úti Általános Iskola működött csak akkor.

Az iskolába íratáskor elsősként óvodás társaimmal kerültem egy osztályba, majd negyedik végéig együtt voltunk. Ma is sokukkal tartom a kapcsolatot, közülük még olyanokkal is, akik elkerültek a városból, vagy külföldre

mentek dolgozni. Már hatodikosok voltunk, amikor megépült az új iskolaépület – ma Eötvös Loránd Általános Iskola – és felső tagozatosokként átkerültünk oda. Éva nénire úgy emlékszem vissza, mint türelmes, kedves, szeretetet sugárzó, melegszívű tanító nénire. Nagyon érdekesen, figyelmünket felkeltő módon mondta el a tananyagot számunkra. Jó hangulatú óráink voltak, szerettem a hangját – nyugalmat sugárzott. Az óráin rend volt és fegyelem, de emellett egymást szerető, tisztelő, vidám hangulat. Következetesnek láttam. Éreztük, hogy szeret bennünket – egyfor-

mán minden kis diákját. Minden tantárgyat ő oktatott nekünk, szinte egész nap vele voltunk.

Amikor iskolából hazamentem, első dolgom volt a házi feladat elkészítése. Szerintem ez az ő hatására történt, neki akartam a helyes megoldással örömet szerezni. Minden nap szeretettel fogadott bennünket, talán ezért szerettem annyira iskolába járni. Nagyon jó osztályközösség alakult belőlünk.

Mindent köszönök neki, amit kisiskolás koromban adott. A szeretetét, a tudást, a tudásvágyat. Elkísérnek engem a mai napig.

è

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS Mi vitt engem a tanári pálya felé? Éva néni olyan nagy hatással volt rám, hogyha nem ő tanított volna, talán nem lettem volna pedagógus. Az első – legnagyobb – ösztönző számomra, ő volt. Kialakította bennem a vágyat, az igényt, hogy tanítsak és tanuljak magam is egész életemben.

Már gyermekkoromban elhatároztam, hogy olyan leszek, mint ő. A húgommal mindig iskolásat játszottunk és persze én voltam a tanár néni  Tehát a pedagógus szakma iránti elkötelezettségemet neki köszönhetem. Azután, ahogy feljebb értem az iskola fokozatain, a kedvenc tantárgyak is kialakultak. Mindkét jelenleg is tanított tárgyamat egy-egy nagy tanáregyéniség hatására szerettem meg.

Felső tagozatban Balázs Gézáné, Marika néni volt a biológia tanárom. Hihetetlen belső szeretettel beszélt tantárgyáról, ami megragadt bennem.

Sándor Laci bácsi volt a földrajz tanárom és egyben osztályfőnököm 7-8. osztályban.

Szigorú volt, emellett következetes. A földrajz tantárgyat akkor nagy sikerrel tanultam és óráit nagyon szerettem.

Gimnáziumban is kiváló pedagógushoz kerültem, dr. Szerényi Gáborhoz, aki szívvellélekkel, magas szintű szakértelemmel tanította a biológiát és ezzel megerősítette bennem választásom biztosságát.

13 Ők voltak rám a legnagyobb hatással, példaképeim a mai napig. Amikor az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre jelentkeztem, a pedagógus pályát választottam, és a biológia-földrajz szakot. Amennyiben a mai napon kellene ismét döntenem, pályám, hivatásom felől, ugyanezt tenném. Pedagógusként, a gyerekek között boldog vagyok.

A padláson megvannak még mindig az ellenőrző könyveim, füzeteim, nincs szívem kidobni azokat. Gyermekkorom, iskoláskorom, diákkorom hozzám tartozó emlékei azok is: egykori tanáraim aláírásai, bejegyzései kellemes emlékeket, érzéseket idéznek fel bennem.

Milyennek látom őt már tanítóként?

Nála legfontosabb, az első szempont minden téren a gyermek volt. Mai szóhasználattal: gyermekközpontú tanítónak ismertem meg.

Szakmailag nagyon felkészült volt, ezért felnéztem rá: minden kérdésre tudta, vagy tudta, hogy hol keresse a választ. Tanulásra, tudásra motiválta diákjait. Akartunk tanulni! Órái vidámak, örömteliek voltak. Remek humorérzéke volt.

A tanulás, a megismerés szeretetét ültette belém. Még most is szeretek tanulni, új dolgokat megismerni.

Nyitott volt minden értelmes újra, új módszerekre. Gondolom sokat tanult is szakmájának gyakorlása mellett. Őrzöm az egyik verseskötetét. A gyermekek iránti szeretet akkor is megvolt benne, amikor tanított bennünket, a versei most is ezt sugallják.

Amikor a leendő elsősöket beíratják az általam vezetett iskolába a szülők, azt tapasztalom, hogy ösztönösen tanító nénit választanak. Én is ezt tettem, amikor a kisfiaimmal az iskolát kezdtük. Ez természetes dolog, mert az alsó tagozatban alakul ki a gyerekekben – egész életre szólóan – a tanulás szeretete és az, hogy a tanulás igénye ösztönössé váljon számukra. Ekkor válik belülről fakadóvá az egymás iránti tolerancia és a felnőttek iránti tisztelet is. Ezek az emberi alapértékek ebben az életkorban rögzülnek a kisgyermekben, ezért rendkívül fontosak, meghatározóak az alsó tagozatos évek. Mindezek mellett, persze megtanul írni, olvasni, számolni is a kisgyerek.

Nagyon jó egészséget és hosszú boldog életet kívánok, még egyszer köszönöm a szeretetét, a kifinomultságát, minden egyes szavát, ami a megismerés, a tudás útjára és a pedagógus pálya felé terelt!

Nagy tisztelettel és szeretettel gondolok Éva nénire, mint egykori tanító nénimre. dr. Horváthné dr. Hidegh Anikó

Barangolásaim Gyermekkorom Duna-partja Cila nővéremtől tudom, a kertünk alatti kis gát, amely közvetlenül a vizhez vezet le, akkor keletkezett, amikor a velünk szemben lévő Schulteiz ház udvarában leomlott a löszfal és az öreg megkérte apámat, engedje meg, hogy az udvarunkon keresztül levihesse a Dunára a földet.

Gyermekkoromban sokkal mélyebben volt még az ártér. Amikor megépült a téglagyárnál a móló, hosszú évtizedek alatt elkezdett lassan feltöltődni a felső partszakasz. A Kárász utca beépülésekor pedig a ház alapok földjeivel tovább töltötték a mélyedéseket. Most rendezettebb, nem gidres-gödrös, mint régen volt.Jót tett az aljnövényzet rendszeres kaszálása, tisztitása is.

Régebben a magas aljnövényzet miatt a környezetünkben legtöbben -, az alattunk lévő lejáratot használták. A vizpart kővel

boritott védelme biztositva volt, nem volt ennyire hiányos, rendezetlen, mint most.

Nem csak csalán, óriás lapu, egy hosszúszárú ernyős vadvirág is pompázott a hatalmas fűzek, nyárfák alatt.

Tavasztól őszig a Duna-part volt kedvenc játszóhelyünk. Ha télen befagyott csúszkálni, korcsolyázni jártunk le. Már akit a szerencse hozzá segitett egy jó korcsolyához.

A befagyott Duna jegén - amikor beállt a folyó, elég vastag és biztonságos volt - a bátrabbakat elcsábitotta egy kis tököli kiruccanásra.

Természetesen a legélvezetesebb időszak a nyár volt. Nem lehetett olyan nap, elfoglaltság, hogy egy kis úszás kimaradt volna az életünkből. Olyan része volt mindennapjainknak, mint a levegő. Lehettem talán 3-4 éves, amikor anyánk a nagyobb fiútestvéreimre bizott, vigyázzanak rám. Így aztán az ő bosszúságukra és az én legnagyobb örömömre velük tarthattam csatangolásaikon. Jöttek a szomszéd gyerekek, haverok. Mindig egy kis csapat fiúval me-

hettem Duna-parti kalandjainkra.

Ha felfelé mentünk tudtuk kinek a háza, kertje mellett haladunk el. A Hangyaszövetkezet boltjával szemben volt a legközelebbi lejárat a Dunára a Fő utcából. Ott volt a szerb-kereszt, egy közkút és vályú - itató a lovaknak. Vasárnap délután apa ott vitte le a lovakat egy kis fürdőzésre és mások is.

Pfeiffer Ádám bácsiék kertje mellett volt a halász-tanya. Két család lakott a házban: Vlukovszki Karcsi bácsi és Dubecz Misa bácsi a családjával. Az udvar előtt - közvetlenül a Duna-parton - volt a halászok tartózkodási helye.

Magas, földbe ásott faoszlopokra feszítették ki a nagy-keritő hálót. Ott szárították ki a kisebbeket is. A ladikokat nehéz vasmacskával kötötték ki, el ne sodorja a víz.

Ha felügyelet nélkül voltak, bemerészkedtünk a csónakokba. Kicsit ellöktük magunkat a parttól, hogy élvezzük a csónakázás illúzióját. Ha megszánt bennünket valamelyik halász, kicsit csónakázhattunk is igaziból. A

è

14

SZÁZHALOM • 2016. ÁPRILIS

kifogott halakat bárkában tartották eladásig. Amikor anyánk halat akart főzni, tudtuk ott lehet vásárolni.

Amikor már jól tudtunk úszni, itt mentünk a vizbe és leúsztunk a Szkeláig, vagy akár tovább is. Bár tiltották az ilyen fürdőzést, kevés volt a rendőr - egy volt a faluban ritkán jött le, hogy megakadályozzon bennünket kedvenc időtöltésünkben. Autógumi-

csak ki a folyóba.

Legkeskenyebb az ártér a téglagyárhoz közeli részeken volt. A selymes föveny lassan eliszaposodott, ezért a falu alsóbb részein szerettünk inkább fürdőzni. Ha elmentünk a mólóig, akkor kisétáltunk rajta. Emlékszem az északi részén sok veszélyes forgó volt a vizben, ahol nem volt tanácsos fürdőzni.

A hazafelé vezető úton már biztosan

kat használtunk úszógumi helyett. Beleültünk, a vizre biztuk magunkat. Addig vitt le, amig ki nem eveztünk a kezünkkel a partra.

A halásztanya fölötti részen, abban az időben sokkal keskenyebb volt az ártéri erdő. Nem volt annyi nagyméretű öreg fa, mint manapság. A felhalmozódott iszapon hosszú évtizedek alatt gyönyörű kis erdő nőtt. Vasárnaponként sokan sétálgatnak az árnyas fák alatt, egészen a téglagyárig.

Lefelé a hidegvizes-csatornáig is.

Abban az időben nem volt ennyi szilfa, inkább csak fűz, nyár, ezüst-nyár. Sok volt viszont az illatos ernyősvirágú bodza, aminek ágaiból a fiúk bodzapuskát fabrikáltak. Furulyát fűzfavesszőből. Az ügyesebb felnőttek kosarakat fontak belőle, mert a háznál nem hiányozhatott a kiváló tároló eszköz, a kosár - mindenféle méretben, formában. Szépséges vadvirágok is voltak, amiknek a nevét sem tudtuk. Vadsóska és másféle növények.

A háború előtti időben a nagy-szerszámos Kácser halászcsaládnak nemcsak halászni volt joga, de törvény irta elő, hogy évente hányszor és mennyi halivadékot kell telepiteni a folyóba. A falu papjának és jegyzőjének kötelessége volt ott lenni, leellenőrizni, eleget tettek-e a törvény adta kötelességüknek.

Az ivadékot kis fűzfavesszőből font kosarakban bokros-zsombékos helyeken helyezték ki, hogy amig aprók, védettek legyenek a nagyobb ragadozó halaktól. Amikor kellő nagyságúra növekedtek, akkor engedték

megéheztünk. Vagy hazamentünk enni, vagy csak a kertünkben lakmároztunk be gyümölcsből és tovább folytattuk a Duna-parti csavargást.

Ha nem a Főszeg felé mentünk, akkor alattunk, vagy a Szkelánál fürdőztünk. Itt laposabb és sóderos volt még a part.

tek ránk, elláttak bennünket jó tanácsokkal.

Nem voltak balesetek, mert ismertük az egész partszakaszt. Tudtuk hol mély, hol veszélyes. Oda nem mentünk.

Amikor legalacsonyabb volt a vizszint, akkor megfigyeltük. Sohasem kockáztattunk feleslegesen. Amig kicsi voltam és nem tudtam úszni - anyánk, aki sohasem tanult meg a Dábóval ijesztgetett. Ez nem tartott vissza attól, hogy lemenjek. Egyszer aztán közöltem vele, még sohasem láttam, nincs is.

A Szkelánál kezdődött a Kis-Duna. Ez keskeny, nem mély mellékág volt, ahol a víz gyorsabban melegedett fel. Igazi pancsolója volt ez a gyerekeknek. A nagyobb fiúk lelocsolták a meredek partot vizzel, aztán addig csúszkáltak rajta lábbal, míg olyan sikos nem lett, hogy fenékkel is lelehetett rajta csúszni.

Az ártéri erdő legszebb talán a falu alatti részen volt, ahol a hatalmas fák alatt selymes fű boritotta a partszakaszt. Valahol a nagy tölgyfánál vonultunk tovább a szántók mellet, ha a Barához mentünk fürödni.

Az utat finom, vastag por lepte be. Így mire leértünk volt miért fürdőzni megint. Amikor a Barát szabályozták, elcsatangoltunk addig, amig a munkálatoknak a nyomait megtaláltuk.

Hazafelé éhesen sokszor megálltunk egy galagonya bokor előtt, megdézsmálni a gyümölcsét.

Ha anyánk lavórhoz parancsolt bennünket esténként, nem igazán értettük ennek fontosságát, hiszen szinte egész nap a

Amikor úszni tanultunk, az a következőképpen történt. Bementünk a mellig érő vizmélységbe, onnan úsztunk először kifelé. Ha az már ment, akkor lefelé, de úgy hogy leérjen a lábunk. Hamar megtanultunk úszni, mert a nagyobbak segitettek. Figyel-

vizben voltunk. Altatni sem kellett bennünket ilyenkor. Amikor reggel a hasunkra sütött a nap, és nem volt valami napi parancs, amit meg kellett csinálni, akkor kezdődött minden előröl.

Szegedinácz Anna

Szezonnyitó a Régészeti Parkban 2016. április 22-én Tavaszi ébredés a Régészeti Parkban címmel szezonnyitó programon főztek a résztvevő városi nyugdíjasklubok csapatai kőkorszaki egytálételt a Múzeum által biztosított „őskori” alapanyagokból. Az elkészült finomságokat a verseny napján „hozzáértő zsűri” értékelte, és előkerült első díjként a 2011-ben alapított óriási Vándorfakanál.

Csapatok: • Őszidő Nyugdíjas Klub • Dunamenti Erőmű Nyugdíjas Klub • Olajipari Műszaki Nyugdíjas Egyesület • Dunafüredi Nyugdíjas Klub • Óvárosi Nyugdíjas Klub • Köztisztviselők Nyugdíjas Klubja