HENT füzetek - 2017. évi kutatások by HENT Titkárság

Összefogl aló a Hamisítás E lle ni Nemzeti Testület 2017. évi kutatásairól

www.hamisitasellen.hu

Tartalomjegyzék FELMÉRÉS A 18-26 ÉVES MAGYAR FIATALOK JOGVÉDETT ONLINE TARTALMAKKAL ÉS HAMISÍTOTT TERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS SZOKÁSAIRÓL ÉS ATTITŰDJEIRŐL_________2 AZ INTERNETHASZNÁLAT CÉLJA, TERÜLETEI__________________ 2 ZENEHALLGATÁS_______________________________________ 4 FILMEK_______________________________________________ 5 LETÖLTÉSEK ÉS FIZETÉS__________________________________ 6 HAMISÍTOTT TERMÉKEK, MÁRKÁK_ _________________________ 8 Hamis termékekkel kapcsolatos attitűdök vizsgálata, 2017____________________________________9 Vezetői összefoglaló_____________________________________ 9 Bevezető_ ___________________________________________ 10 A kutatás módszere, mintája_ ____________________________ 10 Hibahatár____________________________________________ 11 1. Mintanagyság_______________________________________ 11 2. Valószínűségi szint (vagy konfidencia intervallum), amely mellett érvényes a hibahatár________________________ 11 3. Eredmény (a százalékos arány), amire a hibahatár vonatkozik___ 11 A minta alapvető összetétele_____________________________ 12 Kutatási eredmények___________________________________ 12 Hamis termékek vásárlásának jellemzői_____________________ 12 A hamisított termékekhez való hozzáférés___________________ 14 Motivációk – Miért vásárol valaki hamisított terméket?__________ 14 Visszatartó erő – Miért nem vásárol(na) valaki hamis terméket?_ __ 16 A hamisítás károsultjairól alkotott vélemény__________________ 17 A korábbi évek eredményeivel való összevetés_ ______________ 18 Függelék____________________________________________ 21 F1. A felmérés során használt kérdőív_______________________ 21 Hamis termékek kereslete Magyarországon, 2017_ ______________________________________________23 BEVEZETÉS___________________________________________ 23 VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ_ ______________________________ 24 Vásárlási szokások_ ____________________________________ 24 A hamis termékek vásárlásának körülményei, illetve motivációi___ 24 A hamisítással kapcsolatos lakossági attitűdök _ ______________ 24 Internethasználók és szerzői jogvédelem alatt álló tartalom_ ____ 24

1. HAMIS TERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS VÁSÁRLÁSI SZOKÁSOK _ _________________________________________ 25 1.1. Hamis termékek vásárlásával kapcsolatos fogyasztói attitűdök alakulása 2010 és 2017 között_ ____________________ 25 1.2. Hamis terméket vásárlók aránya és a vásárlók társadalmi összetétele___________________________________________ 30 1.3. Tervezett és valós vásárlási szokások összefüggése_ ________ 31 1.4. A hamisított terméktípusok vásárlásának társadalmi mechanizmusa _______________________________________ 33 2. A HAMIS TERMÉK VÁSÁRLÁSÁNAK MOTIVÁCIÓI: MIÉRT ÉS HOL VÁSÁROLNAK AZ EMBEREK HAMIS TERMÉKET? ___ 34 2.1. Miért vásárolnak az emberek hamis termékeket?_ __________ 34 2.2. Társadalmi szemléletformálás: a gyógyszerhamisítás veszélyeire figyelmeztető felhívások_ ______________________ 35 2.3. Hol vásárolnak hamis termékeket? ______________________ 36 2.4. Hamisított termékek az informális piachelyeken ___________ 39 3. HAMISÍTÁSSAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK_______________ 40 3.1. Márkahűség és a hamis termékekhez való viszonyulás_______ 40 Kik alkotják a fenti csoportokat? ___________________________ 42 3.2. Mit gondolnak az emberek a hamis termékekről?_ _________ 43 Kik (nem) érzékelik a minőségi különbséget a hamis és eredeti termékek között? ______________________________ 44 3.3. Mit gondolnak az emberek a hamis termékeket forgalmazók és vásárlók büntethetőségéről?_________________ 47 Vajon a kereslet vagy a kínálat oldaláról fognák szigorúbbra a szabályozást a magyarok? ______________________________ 47 A hamisítót, a fogyasztót vagy egyiket sem büntetnék a magyarok? _ ________________________________________ 49 3.4. Mit gondolnak az emberek a hamisítás társadalmi és gazdasági következményeiről? _________________________ 51 3.5. Mit gondolnak a megkérdezettek az interneten fellehető anyagokról?__________________________________________ 54 4. INTERNETHASZNÁLAT ÉS SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLLÓ TARTALOM_ _____________________________________ 55 4.1. Az illegális tartalmakat fogyasztók és letöltők attitűdje_______ 55 4.2 A fogyasztók főbb szocio-demográfiai jellemzői_ __________ 56 4.4 A letöltések körülményei és indokai_ ____________________ 59 4.6 Az illegális letöltés legális alternatívái_ ___________________ 60 5. MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉS__________________________ 62

FELMÉRÉS A 18-26 ÉVES MAGYAR FIATALOK JOGVÉDETT ONLINE TARTALMAKKAL ÉS HAMISÍTOTT TERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS SZOKÁSAIRÓL ÉS ATTITŰDJEIRŐL (A kutatási eredmények összefoglalása) A Hamisítás Ellenes Nemzeti Testület (HENT) 2017. június 1-22. között országos felmérést végzett a 18-26 éves fiatalok az online tartalmakkal és a hamisított termékekkel kapcsolatos attitűdjeinek és használati szokásainak a megismerése céljából. A kutatás online adatfelvételi módszerrel az egyik magyar internetes piackutatási panelen, a NetPanel-en keresztül történt. Az 1000 fős minta a 18-26 éves fiatal felnőtt korosztályt reprezentálta kor, nem, településtípus és régió szerinti jellemzői szerint. A kutatás kérdéseinek a megfogalmazásához az a 2011-ben alkalmazott kérdőív szolgált alapul, amely ugyanennek a korcsoportnak a szokásait, attitűdjeit mérte fel 6 évvel ezelőtt, amikor még középiskolai tanulmányaikat folytatták. A kutatással a HENT a 2011. évi felmérés készítőjét, a Free Association Research Kft.-t bízta meg. A mintába került fiatalok átlagos életkora 21,6 év volt, 41%-uk jelenleg is nappali tagozatos tanulmányait végzi a közép- vagy felsőoktatásban. A válaszadók 11%-a már megszerzett felsőfokú diplomával rendelkezett, 43%-uk pedig főállásban munkát végez.

AZ INTERNETHASZNÁLAT CÉLJA, TERÜLETEI A fiatalok életében központi szerepet tölt be az internet, ami a kapcsolattartás, a szórakozás és az információszerzés fontos eszköze. Az internet használatának legelterjedtebb célja a közösségi oldalak elérése és a kommunikáció – a válaszadók 90%, illetve 88%-a szerint. (A nők esetében a két, említett célú használat szignifikánsan magasabb, mint a férfiak körében: 95%, illetve 92%.)

Az internethasználat célja Közösségi oldalakat látogatok (pl Facebook, Instagram, Tumblr)

90%

Kommunikációra, levelezésre használom (pl. e-mail, Messenger, Viber, WhatsApp, Kik)

88% 84%

Zenéket hallgatok, nézek 75%

Filmeket nézek Elolvasom az aktuális híreket, alapvető információkat szerzek be

71%

Tanulásra használom (pl. szakmai tartalmakat nézek meg, utána nézek dolgoknak, online teszteket töltök ki, stb.)

68% 65%

Vásárolok webáruházból Játszom online játékot

47%

Zenehallgatásra (84%), illetve filmek nézésére (75%) is igénybe veszi a nagy többség az internetet. A vizsgált korosztálynak 2/3-a szokott már vásárolni webáruházból, míg majdnem minden második válaszadó online kapcsolatot igénylő játékra is használja a világhálót (ez utóbbi tevékenység a férfiakra sokkal inkább jellemző: 55%). A játékok esetében az internetes kapcsolat többféle is lehet, léteznek online felületre írt játékok, ilyen pl. a World of Warcraft, a League of Legends, de léteznek konzolos, PC-s játékok is, ahol az internet a frissítések beszerzésén túl pl. a távoli „ellenfelek” megtalálásában is segít a játszani vágyóknak. A fiatal felnőttkorba lépéssel ugrásszerűen megnőtt az online elérhető hírek iránti érdeklődés (2011: 46%, 2017: 71%), és – annak ellenére, hogy sokan abbahagyták már nappalis tanulmányaikat – a 6 évvel ezelőtti szinthez viszonyítva jelentősen többen használják tanulást támogató célokra is a világhálót (2011: 46%, 2017: 68%).

Szignifikáns különbségek nemek között az internet-használatban

84%

95% 84%

Férfi

92% 64%

Nő

72% 55% 39%

Közösségi oldalakat látogatok

Kommunikációra, levelezésre használom

Tanulásra használom

Játszom online játékot

ZENEHALLGATÁS Az internet segítségével elért zenei tartalmak első számú forrása a YouTube (88%). A portál használatában nem találhatók demográfiai alapú eltérések korcsoportok, nemek és lakóhely szerint. A többségre továbbra is jellemző (64%), hogy a letöltött zenét valamilyen más eszközre (telefon, PC) másolva, offline hallgatja meg. A letöltés aránya csak csekély mérséklődést mutat a hat évvel ezelőtti adatokhoz képest (2011: 69%, 2017: 64%). A helyzeten valószínűleg javít majd, ha a mobil adatcsomagok olcsóbbá válnak, és a használók meggyőződhetnek arról, hogy a lefedettség nem korlátozza a letöltés nélküli használhatóságot.

Az internetes zenehallgatás módja Youtube-on vagy más video megosztón hallgatok zenét

88%

Letöltök zenéket és telefonon, számítógépen, stb. hallgatom

64%

Spotify-t használok vagy más stream szolgáltatást pl. Deezer, Tidal, Apple Music, Google Play Music, Mixcloud, Soundcloud

30% 19%

Rádióadást hallgatok az interneten Egyik sem igaz rám

2017-ben már 10-ből 3 fiatal felnőtt regisztrált valamelyik internetes stream alapú zeneszolgáltatóhoz, de a válaszadók kisebb része (12%) fizet a szolgáltatásért, azaz inkább (18%) a csökkentett funkcionalitású, nem fizetős verziót veszik igénybe. A férfiak és a városban csoportján belül kétszer magasabb arányú (16%) a fizetős stream-szolgáltatás használata a nőkhöz képest (8%), és hasonló az eltérés a városban és a községekben élő csoportokat vizsgálva (15%, illetve 8%). A 18-20 évesek, akikre még kevésbé jellemző, hogy jövedelemmel rendelkeznek, szintén kisebb arányban fizetnek ilyen szolgáltatásért (10%).

Streaming zenei szolgáltatások használata Használ és maga fizeti Használ, de nem maga fizeti Nem fizetõs verziót használ Nem hallgat streamelt zenét

Teljes minta (1000) Férfi (512) Nő (488) 18-20 éves (388) 21-23 éves (327) 24-26 éves (285) Városban él (707) Faluban él (293)

10%2%

18%

14% 2% 16% 20% 6%2% 23% 7%3% 13% 2% 16% 12% 1% 12% 13% 2% 18% 5% 2% 17%

70% 68% 72% 68% 69% 74% 68% 75%

FILMEK Filmek esetében a letöltés a tartalmakhoz jutás legelterjedtebb formája – a megkérdezettek 64%-a alkalmazta ezt a módszert 2017-ben, ami 10%-os növekedést jelent 2011-hez képest. A változást több tényező is magyarázhatja, így pl. visszaszorulóban van a klasszikus adathordozókon alapuló (pl. DVD alapú) filmnézés, ezáltal a nem legálisan készített másolatok beszerzése is. Ugyanakkor nőtt a háztartásokban az internetes sávszélesség, olcsóbbá vált és növekedett a tárolókapacitás, illetve bevált módszerek, rutinok alakultak ki a terjesztő források azonosítására és használatára.

Filmekhez jutás az interneten Letöltök filmeket és úgy nézem meg őket

64%

Stream-elve nézek filmeket, sorozatokat ingyenesen elérhető oldalakon

52%

Előfizetéses szolgáltatást használok (pl. HBO GO, Netflix, MyTV, Red Mozi, Telekom TV GO) Egyik sem igaz rám

19% 8%

Filmekhez jutás az interneten, 2011–2017 2011

2017

64% 54%

Letöltök filmeket és úgy nézem meg őket

47%

52%

Stream-elve nézek filmeket, sorozatokat ingyenesen elérhető oldalakon

A filmnézés gyakran történik ingyenes streamelés formájában: minden második fiatal néz streamelve (is) filmeket. Teszik mindezt a gyakori minőségi kompromisszumok ellenére és az üzleti modell alapjául szolgáló reklámkörnyezet zavaró hatása ellenére is. Megjelent ugyanakkor az adatfolyam alapú legális források használata is, mint például az HBO GO, Netflix – ma már minden 5. válaszadó fiatal „fogyaszt” ilyen módon is filmes tartalmakat.

LETÖLTÉSEK ÉS FIZETÉS Az internet egy kézenfekvő megoldás a zenei, film- és egyéb tartalmak beszerzésére. A válaszadó fiatalok 72%-a nem szívesen fizetne olyan tartalmakért, amelyek ingyenesen is hozzáférhetők. A jogvédett tartalmak ingyenes letöltésének hátterében azonban nem elsősorban a „spórolás” áll, hanem a máshonnan nem elérhető tartalmak beszerzésének gyorsasága és egyszerűsége. A letöltés motivációja 2011 és 2017 között megváltozott: a spórolási szándékkal történő letöltés gyakorisága 7%-kal csökkent, míg a hozzáférés egyszerűsége 5%-kal növekedett. A letöltés hátterében álló, harmadik leggyakoribb érvet (56%) az jelenti, hogy a letöltött tartalmak sok esetben nem is szerezhetők be semmilyen más módon, azaz sokszor nincs legális beszerzési alternatíva. A „nem szeretnék rá költeni, ha ingyen is lehet” attitűd gyakrabban fordul elő a nők esetében (79%), a férfiakhoz viszonyítva (66%).

Az internetes letöltéseket motiváló tényezők 84% 89%

egyszerűen és gyorsan meg tudok szerezni mindent, ami érdekel nem akarok fizetni azért, amit ingyen is megszerezhetek

79% 72% 48% 56%

máshonnan nem tudom beszerezni ezeket a tartalmakat, csak az interneten elérhetőek nincs pénzem máshonnan megszerezni ezeket a tartalmakat megszállott letöltő vagyok, mindent leszedek

42% 42% 8% 10%

A letöltés módszerei között változatlanul népszerű a torrentezés - 55% használja ezt a megoldást. Elterjedtségében sem nemek, sem korcsoportok között nincs azonosítható különbség, ugyanakkor a városokban élők a falvakban élőkhöz képest magasabb arányban használják ezt a módszert (58%, illetve 48%). A letöltési megoldások között mégsem a torrent áll a vezető helyen, mert a különböző platformokra megírt, az offline zenehallgatást segítő „YouTube downloader-t” ennél gyakrabban veszik igénybe a fiatalok: tízből 7 válaszadó ezzel végzi a letöltést (a nők körében gyakoribb – 75% – a használata, mint a férfiak esetén).

A tartalmak letöltésének módszerei YouTube downloader-rel, konverterrel

71%

Torrentezni szoktam

55%

Fórumok, letöltést kínáló oldalak linkjeit használom

24%

Más módon Egyik módon sem

15% 4%

Az interneten megtalálható tartalmak esetében az illegális források legálistól való megkülönböztetése a fiatal felnőttek alig egynegyedének okoz gondot. A férfiak („könnyű”: 73%) magabiztosabbak a nőknél (52%) ezen a téren, a „nem foglalkoztat” hozzáállás viszont a nők körében kétszer gyakoribb (20%) a férfiaknál.

A zenéken és filmeken túlmenően sokféle más digitális tartalom (tananyag, játék, szoftver, e-book) is az interneten keresztül kerül beszerzésre. A letöltött tartalmakat illetően számottevő különbség leginkább a nemek között van: a férfiak jóval magasabb arányban töltenek le szoftvert (51%) és játékot (62%), míg a nők a férfiaknál magasabb arányban szereznek be a világhálóról fotókat, képeket (64%), tananyagot (61%) és e-book-ot (24%).

Letöltött tartalmak, 2011–2017

Letöltött tartalmak, 2017 nemek szerint 37%

Fotókat, képeket Tanuláshoz szükséges tananyagot

56% 31%

Játékot

23%

Szoftvert E-bookot

59%

52%

39%

11% 19%

Fotókat, képeket Tanuláshoz szükséges tananyagot Játékot Szoftvert

2011 2017

26% 14% 24%

E-bookot

53% 64% 51% 61% 53% 41% 51% Férfi Nő

A letöltött tartalmak közül legmagasabb arányban játékokért (14%) és szoftverért (13%) fizetett már a kutatás célcsoportja, ebbe beletartozhatnak a mobil eszközökre letöltött digitális termékek is. A válaszadók mindössze 8%-a tölt le zenét és/vagy filmet abban az esetben, ha fizetni kell érte (természetesen vannak letöltésre kínált, legálisan elérhető, ingyenes tartalmak is az interneten). Ha a fizetési hajlandóságot tágabban vizsgáljuk, és az internetes beszerzés/használat minden formájára kiterjesztjük (online szoftver, streamelt zene és film, stb.), akkor megállapítható, hogy a 18-26 éves lakosság 45%-a fizetett életében legalább egy alkalommal az interneten keresztül

Fizetés letöltött tartalmakért

Férfi__________________ Nő

Játék

14%

Szoftver

13%

„Tanuláshoz szükséges tananyag”

10%

Zene Film E-book Fotó, kép

23%_________________ 4% 21%_________________ 3% 13%_________________ 7%

12%_________________ 4%

12%_________________ 3% 4%__________________ 3%

4% 3%

5%__________________ 2%

beszerzett vagy azon keresztül fogyasztott tartalomért. Ez azt jelenti, hogy a fiatal felnőtt lakosság több mint fele (55%) még nem fizetett soha internetes digitális tartalomért. Nagy különbség van a nemek között: a férfiak 59%-a, míg a nőknek csak 31%-a fizetett valaha. Ez összefügghet azzal is, hogy a férfiak lényegesen nagyobb arányban töltenek le játékokat és szoftvert, ahol a jogtulajdonosok olyan megoldásokat fejlesztettek ki, hogy illegális beszerzés esetén a funkcionalitás csorbát szenvedjen. A fiatalok több mint felét képező, nem fizető csoportnak mindössze a harmada mutat nyitottságot arra, hogy pénzt áldozzon a világháló segítségével elérhető szórakoztató vagy egyéb tartalmakért. Az elzárkózás kiugróan magas a nők esetében (72%, szemben a férfiak 53%-ával).

Fizetési hajlandóság a jövőbeN (a jelenleg nem fizetők körében) 2011 2017

19%

81% 35%

2017 Férfi 2017 Nő

65% 47%

28%

53% 72%

HAMISÍTOTT TERMÉKEK, MÁRKÁK A kutatás segítségével felmért 18-26 éves válaszadók már számos hamisított termékkel találkoztak és azonosítottak környezetükben; ezek közül a ruha, táska, cipő, illatszer a leggyakrabban előfordulók. (Ruhával, illatszerrel nagyobb arányban találkoztak a nők, míg műszaki termékekkel, szoftverrel, játékkal inkább a férfiak).

Találkozás hamisított termékekkel

Nemek szerint

Cipő, táska

70%

Cipő, táska

Ruha

68%

Ruha

Illatszer

67%

Illatszer

Okostelefon

62% 58%

Elektronikai cikk

Okostelefon Elektronikai cikk

Szoftver

52%

Szoftver

Játék

50%

Játék

29%

Élelmiszer

24%

Gyógyszer egyik sem

10%

Élelmiszer Gyógyszer egyik sem

65% 75% 66% 71% 63% 71% 66% 59% 62% 54% 61% 44% 57% 43% 30% 28% 25% 23% Férfi 10% 10% Nő

2011-hez viszonyítva több területen is csökkent a hamisítottnak tartott termékek felismerése; ruhák és játékok esetében a legnagyobb mértékben (-12%, illetve -15%-kal). Azzal, hogy a jól ismert márkák magasabb értéket sugallnak, csak a kisebbség (10-ből 4 válaszadó) ért egyet – a férfiak esetében jobban összekapcsolódik az ismert márka és a képviselt érték. Az internet (és az aukciós oldalak) jelentik a hamis áruk terjesztésének elsődleges csatornáját (77%, 62%), de a piacok szerepe is kiemelkedő a válaszadók 2/3-a szerint. A megkérdezettek körében egyértelmű, hogy a hamisított termékek fogyasztása az egészségkárosodás veszélyével jár. Ez a vélekedés erősödött 2011-hez képest (2011: 86%, 2017: 92%). A válaszadók ¾-e egyetért azzal, hogy a hamisítványok nem képesek az eredeti minőséget reprodukálni, és hogy a hamisítás a gazdaság több területén is károkat okoz. A forgalmazást ugyanilyen arányban (75%) bűncselekménynek tartják.

Hamis termékekkel kapcsolatos attitűdök vizsgálata, 2017 a 25. Telekom VOLT Fesztivál látogatóinak körében Vezetői összefoglaló A Tárki Zrt. 2017 júliusában készített elemzést a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) megbízásából. A kutatás a 2015-ben kezdett vizsgálat folytatása, amely a hamisított termékekhez kapcsolódó attitűdöket tárja fel a VOLT Fesztivál látogatói körében. Az elemzés a megbízó által az intézet rendelkezésérére bocsájtott kérdőívek alapján történt, amelyeket a soproni 25. Telekom VOLT Fesztivál 18 évnél idősebb látogatói a rendezvény időtartama alatt a helyszínen maguk töltöttek ki. A kérdőívben a hamis termékekkel kapcsolatos attitűdöket az alábbi témakörök mentén vizsgáltuk: −−- hamis termékek vásárlása az elmúlt egy évben, −−- hamis termékek vásárlásának okai és színterei −−- a hamis termék megvásárlásától visszatartó erő, és −−- a hamisítás kárvallottjai.

A legfőbb eredmények 2017-ben a következők voltak:

A válaszolók nagyobb hányada (47,3%) nem vásárolt hamisított terméket az elmúlt egy évben, de 39,8% azoknak az aránya, akik egy vagy több alkalommal vásároltak. Ha valaki hamis terméket vásárol, jellemzően több alkalommal teszi ezt: 53,9%-uk többször is vett az elmúlt egy évben megbízhatatlan forrásból származó terméket. A hamis termékekhez való hozzájutás leggyakoribb csatornája az internet, mivel a vásárlók 61,8%-a ezen keresztül szerezte be azokat. Az ismeretlen eredetű áruk könnyen hozzáférhetőek a hazai piacokon és az utcai árusítóknál is, amit az adatok is jól tükröznek: a vásárlók több mint ötöde (22,5%) így jutott hozzá hamis termékekhez. A válaszadók 16,7%-a hazai boltokban (is) vett hamisított terméket, külföldi utazás során pedig a megkérdezettek 15,7%-a. A hamis terméket vásárlók 68,6%-a a termék alacsonyabb árát jelölte meg a vásárlás (egyik) indokaként, 40,2%-uk úgy vélte, hogy nem rosszabb minőségű a hamisított termék, míg a vásárlók körülbelül negyedét (24,5%) nem foglalkoztatta a termék eredete. Domináns szerepe van az árnak, mivel a vásárlók több mint harmada (37,2%) egyedül az alacsonyabb árat jelölte meg a hamis termék választásának okaként. A vásárlók 14,7%-ának az alacsonyabb ár mellett a termék minősége is számít, ők tehát azért vásárolnak hamisított terméket, mert vélhetően ugyanazt a minőséget megkapják olcsóbban. A hamis terméket annak alacsony ára miatt választók 85,3%-a azt állította, hogy ha az eredeti termék nem lenne sokkal drágább, akkor azt vásárolta volna meg. A vásárlástól elrettentő legfőbb tényező (attól függetlenül, hogy az illető vásárolt-e hamis terméket) az áru rossz minősége, és az egészségre való veszélye. Az átveréstől való félelem magasabb azok között, akik nem vásárolnak hamisított terméket, mint azok között, akik igen. A válaszadók többsége (59,5%) az eredeti termék előállítóját, 28,0%-uk pedig a fogyasztót tartja a leginkább károsultnak. A termékkel közvetlen kapcsolatba nem kerülő szereplőket, mint a társadalom vagy az állam, a válaszadóknak összesen csak 12,1%-a választotta. Az elemzés során megállapítható, hogy az idei adatfelvétel eredményei egyaránt összecsengenek a 2016. és 2015. évi felmérési eredményekkel, mind a hamis termékek vásárlásának okait és színtereit, mind az attól elrettentő tényezőket tekintve.

Bevezető A kutatási jelentésben a kutatás módszertani hátterének leírását követően a válaszadók főbb jellemzőit (nem, kor, iskolai végzettség és foglalkozási státus) írjuk le, majd – a különböző demográfiai jellemzők mentén – részletesen kitérünk a hamis termékek vásárlásához kapcsolódó attitűdökre. Jelentésünkben beszámolunk a hamisított termékek vásárlásának gyakoriságáról, majd a vásárlások okait, helyszíneit és (esetleges) elrettentő tényezőit vesszük sorra. A jelentés végén összevetjük az idei eredményeket az elmúlt években végzett kutatások tapasztalataival. A kutatás módszere, mintája Az adatfelvétel a 25. Telekom VOLT Fesztivál alatt Sopronban zajlott, 2017. június 27-től július 1-ig. A kvantitatív, önkitöltős módszerrel készült kutatás terepmunka fázisát a megbízó hajtotta végre, a kérdőív összeállításában a TÁRKI Zrt. munkatársai is közreműködtek. Az önkitöltős kérdőívet 260 fesztivállátogató töltötte ki – köztük 4 kiskorú személy –, ezért elemzésünket 256 kérdőív alapján végeztük.1 A 2016. évi kérdőívhez viszonyítva idén nem történt módosítás, így az adatok – módszertani megkötések mellett – összehasonlíthatók. A 2015. évi felmérés eredményeivel való összehasonlítást azonban kellő óvatossággal kell kezelni, tekintettel arra, hogy a hamisított termékek példaszerű felsorolása a 2016-os kérdőívben módosult, amiről bővebben „A korábbi évek eredményeivel való összevetés” című fejezetben lehet olvasni. A százalékos megoszlásokat az érvényes választ adók arányában adjuk meg, feltüntetve az adott kérdésre vonatkozó elemszámot. Egyes kérdéseket csak a megkérdezettek bizonyos körének kellett megválaszolnia, attól függően, hogy vásárolt-e az elmúlt egy évben hamis terméket vagy sem. Ezekben az esetekben a százalékok a megkérdezettek szóban forgó csoportjára vonatkoznak. A százalékos értékek egy tizedes jegyre kerekítettek, ezért összegük a megoszlások tekintetében ± 1%-kal eltérhet a 100%-tól. Amennyiben a válaszok százalékos említési gyakoriságáról beszélünk többválaszos kérdéseknél, akkor a több válasz miatt az említések arányának összege meghaladhatja a 100%-ot. A kérdések mindegyike zárt kérdés volt, tehát a megadott kategóriákból kellett a válaszadónak kiválasztania azt, amelyik (leginkább) igaz rá. Fontos kiemelni, hogy az elemzés a VOLT Fesztivál látogatóinak attitűdjeit vizsgálja, tehát az eredmények nem vonatkoztathatók a teljes magyarországi lakosságra.

A kiskorúak válaszait nem vettük figyelembe az elemzésnél, mivel ők jellemzően nem rendelkeznek önálló fogyasztási és vásárlási szokásokkal.

Hibahatár A hibahatár arra vonatkozik, hogy mennyire pontos becslést adhatunk a megfigyelt értékek alapján. Mivel a kutatás viszonylag alacsony elemszámú, a hibahatár kiemelten fontos tényező. 1. Mintanagyság A mintanagyság (a táblázatokban N-el jelöljük) azt jelenti, hogy hány fő válaszolt összesen a kérdőívre. Jelen esetben a minta nagysága 256 fő volt. Amennyiben a kérdés nem vonatkozott minden kérdezettre, a hibahatár az adott kérdésre válaszolók számától függ. Mivel ez a szám kisebb, mint az eredeti mintanagyság, a hibahatár nagyobb lesz a teljes mintára vonatkozó értéktől. 2. Valószínűségi szint (vagy konfidencia intervallum), amely mellett érvényes a hibahatár A közvélemény-kutatások eredményeinek hibahatárát 95%-os valószínűségi szintre adják meg. Ez azt jelenti, hogy ha 100 ugyanolyan kutatást végeznénk, akkor 95 esetben az adott hibahatáron belüli eredményt kapnánk. 95%-os valószínűségi szint mellett egy 250 fős minta esetén a legnagyobb hibahatár +/-6,4% lesz. Ez akkor áll fenn, ha az adott jelleg a megkérdezettek 50 százalékára jellemző. Ebben az esetben száz, azonos feltétellel végzett kutatásból kilencvenötben az eredmény 43,6% és 56,4% között lesz. 3. Eredmény (a százalékos arány), amire a hibahatár vonatkozik

hibahatár =±1,96 (100−P)P n A hibahatár a következőképpen számítható: Ahol: 1,96 egy konstans érték, mely 95%-os valószínűségi szintnél használatos; P=eredmény, százalékos arány; n=mintanagyság. A hibahatárok 95%-os valószínűségi szint mellett, különböző mintanagyságok és százalékos eredmények esetén a következőképpen alakulnak (kiemelve a kutatás szempontjából releváns értékek): DICHOTÓM VÁLASZ MEGOSZLÁS SZÁZALÉKBAN

minta-

10%

15%

20%

25%

30%

40%

50%

nagyság

98%

95%

90%

85%

80%

75%

70%

60%

50%

8,8%

12,3%

16,0%

18,6%

20,5%

22,0%

23,1%

24,5%

25,0%

4,9%

7,1%

9,4%

11,0%

12,2%

13,1%

13,8%

14,7%

15,0%

100

3,3%

4,8%

6,4%

7,5%

8,4%

9,0%

9,5%

10,2%

10,3%

150

2,6%

3,8%

5,2%

6,1%

6,8%

7,3%

7,7%

8,2%

8,4%

200

2,2%

3,3%

4,4%

5,2%

5,8%

6,3%

6,6%

7,1%

7,2%

250

1,9%

2,9%

3,9%

4,6%

5,2%

5,6%

5,9%

6,3%

6,4%

300

1,8%

2,6%

3,6%

4,2%

4,7%

5,1%

5,4%

5,7%

5,8%

350

1,6%

2,4%

3,3%

3,9%

4,3%

4,7%

5,0%

5,3%

5,4%

400

1,5%

2,3%

3,1%

3,6%

4,0%

4,4%

4,6%

4,9%

5,0%

1000

0,9%

1,4%

1,9%

2,3%

2,5%

2,7%

2,9%

3,1%

3,2%

A minta alapvető összetétele Az 1. táblázatban a válaszadók demográfiai jellemzők (nem, életkor, legmagasabb iskolai végzettség és foglalkozási státusz) szerinti megoszlása található. Mintánkban az országra jellemző arányokhoz képest, – az adatfelvétel körülményeiből adódóan – jelentősen alulreprezentált a két idősebb korosztály: a 46-60 év közöttiek mintán belüli aránya 1,6%, 60 év felettiek pedig nem kerültek a válaszadók közé. Ezzel összefüggésben a két fiatalabb korcsoport felülreprezentált (a válaszadók 49,4%-a 18-22 éves, és további 38,2% tartozik a 23-30 éves korcsoportba). Fontos megemlítenünk azt is, hogy a szakiskolát végzettek szintén alulreprezentáltak, a mintába mindössze 5 fő került ilyen végzettséggel. 1. táblázat A minta alapvető összetétele2

Nem

Életkor

Férfi

101

40,4

Nő

149

59,6

18–22 éves

124

49,4

23–30 éves

38,2

31–45 éves

10,8

46–60 éves*

1,6

60 évnél idősebb*

0,0

11,2

2,0

132

52,8

általános iskola (vagy kevesebb) Iskolai végzettség

szakiskola* érettségi felsőfokú végzettség

Foglalkozási státusz

34,0

tanuló

125

50,0

dolgozik

114

45,6

nem dolgozik, de munkát keres

3,6

nem dolgozik, és nem is keres aktívan munkát (pl. gyes)*

0,8

256

100

Összesen

A táblázatban csillaggal jelöltük a nagyon alacsony (öt, vagy annál kisebb) esetszámokat. A későbbiekben, a további elemzések esetében az alacsony elemszámú kategóriákat összevontuk: az életkor esetén a 2016. és a 2015. évi adatokkal való összehasonlíthatóság és az alacsony előfordulás miatt a 31 évesnél idősebbeket egy nagy csoportként kezeljük; szintén ezen okokból a szakiskolát végzetteket és az érettségizetteket középfokú végzettségként vontuk össze. A foglalkoztatási státusznál nem dolgozik kategóriát hoztunk létre, függetlenül attól, hogy a megkérdezett keres-e munkát, vagy sem (a két lehetőség kérdezéstechnikai okokból szerepelt külön).

Kutatási eredmények Hamis termékek vásárlásának jellemzői Az adatok azt mutatják, hogy a válaszolók közel fele (47,3%) nem vásárolt hamisított terméket az elmúlt egy évben, miközben 39,8% vásárolt (egy vagy több alkalommal), s 12,9% nem tudta megmondani, hogy vásárolt-e vagy sem nem megbízható forrásból származó terméket (1. ábra). Látható, hogy a hamis terméket vásárlók között szinte egyenlő arányban vannak azok, akik egyszeri vásárlók (46,1%) és azok, akik több alkalommal is vásároltak hamis terméket az elmúlt egy évben (53,9%).

A minta elemszáma 256, azonban minden kérdés esetében előfordulnak válaszmegtagadók, vagy hiányos válaszok.

1. ábra Hamis termékek vásárlásának gyakorisága az elmúlt egy évre vonatkozólag Vásárolt-e az elmúlt évben hamisított terméket? (százalékos megoszlás, N=256)

Ha igen, milyen gyakorisággal (százalékos megoszlás, N=102)

12,9 46,1 47,3 39,8

Igen, vásárolt

Nem vásárolt

53,9

Nem tudja

Többször is

Egy alkalommal

Megvizsgáltuk, hogy a különböző demográfiai tényezők hogyan hatnak (vagy egyáltalán hatnak-e) a hamisított termékek vásárlásának gyakoriságára, s azt tapasztaltuk, hogy a válaszadók neme, valamint legmagas abb iskolai végzettsége szignifikánsan összefügg a vásárlás gyakoriságával. A 2. táblázatból látható, hogy a mintába került férfiak 29,7%-a, míg a nőknek csupán 14,1%-a vásárolt többször is hamisított terméket az elmúlt évben. Ami az iskolai végzettség és a vásárlás gyakoriságának az összefüggését illeti: a középfokú végzettséggel (szakmával vagy érettségivel) rendelkezők 23,4%-a többször is vásárolt hamisított terméket az elmúlt egy évben, miközben az alapfokú végzettséggel rendelkezőknél ez az arány 10,7%, a diplomásoknál pedig 18,8%. 2. táblázat Hamisított termékek vásárlásának gyakorisága demográfiai változók mentén

Igen, többször is Nem

Életkor

Iskolai végzettség

Foglalkozási státusz

Igen, egy alkalommal

Nem vásárolt

Nem tudja

Férfi

29,7%

10,9%

43,6%

15,8%

Nő

14,1%

24,2%

50,3%

11,4%

18–22 év közötti

21,0%

24,2%

46,0%

8,9%

23–30 év közötti

21,9%

12,5%

51,0%

14,6%

31 éves, vagy annál idősebb

12,9%

16,1%

45,2%

25,8%

Alapfokú végzettség

10,7%

17,9%

50,0%

21,4%

Középfokú végzettség

23,4%

24,8%

44,5%

7,3%

Felsőfokú végzettség

18,8%

9,4%

52,9%

18,8%

Tanul

19,2%

22,4%

48,0%

10,4%

Dolgozik

20,2%

14,9%

48,2%

16,7%

Nem dolgozik

36,4%

18,2%

36,4%

9,1%

Az életkor és a foglalkozási státust mérő változók nem mutatnak összefüggést a hamis termékek vásárlásával, azonban a megoszlásokat megfigyelve itt is kirajzolódnak bizonyos tendenciák. A két fiatalabb korosztályon belül közel ugyanakkora azoknak az aránya, akik az elmúlt egy évben többször is vásároltak hamisított terméket (18–22 évesek 21,0%-a, 23–30 évesek 21,9%-a), azonban a 31 évesnél idősebbeknél ez az arány 12,9%. Természetesen ez a statisztikai szignifikancia hiánya miatt, csupán a véletlen műve is lehet. Az önbesorolással megadott elsődleges tevékenységük alapján három csoportra osztottuk a válaszadókat: azokra, akik elsősorban tanulnak, azokra, akik dolgoznak és azokra, akik nem dolgoznak és nem is tanulnak. Ez utóbbi kategóriába kevesen kerültek (11 fő), így ennél az elemzési egységnél fellép az alacsony elemszámok miatti probléma.3

Amennyiben fontos információt jelentene, hogy további háttérváltozók mentén milyen összefüggések mutathatók ki a témában, úgy a nagymintás, Magyarország lakosságát nem, korcsoport és régió szerint reprezentáló „Omnibusz” kutatásunkat ajánljuk, melynek rövid tájékoztatóját a függelékben mellékeltük.

A hamisított termékekhez való hozzáférés A vásárlás helyszínére vonatkozó kérdésnél több lehetőséget is meg lehetett jelölni. A válaszok hasonlóak a 2016. évi kutatás eredményeihez. A vásárlók 61,8%-a az interneten keresztül szerezte be a hamis terméket, ahol kétségkívül rengeteg lehetőség kínálkozik – szándékosan vagy megtévesztés által – hamisított, megbízhatatlan eredetű terméket vásárolni. Szintén gyakoriak az ismeretlen eredetű termékek a magyarországi piacokon és az utcai árusítóknál, a vásárlók több mint ötöde (22,5%) így jutott hozzá hamis árukhoz. Körülbelül azonos arányban vannak azok, akik hazai boltokban (16,7%) és azok, akik külföldi utazás során (15,7%) vásároltak hamis árut (2. ábra). A megkérdezettek közül 1 személy válaszolta azt, hogy „másodkézből” szerezte a hamis terméket (egyéb kategória).

2. ábra Hamis termékek vásárlásának helyszínei Hol vásárolt ilyen terméket? (százalékos megoszlás, N=102) Interneten

61,8%

Piacon, utcán (Magyarországon)

22,5%

Boltban (Magyarországon)

16,7%

Külföldi utazás során

15,7%

Egyéb helyen

1,0%

Nem tudja

1,0%

Motivációk – Miért vásárol valaki hamisított terméket? A hamis termékek vásárlásának okaként szintén több tényezőt jelölhettek meg a válaszadók. A három fő motiváció (a termék alacsony ára, látszólag jó minősége és a termék hamissága iránti érdektelenség) az előző kutatásokban is ilyen fontossági sorrendben szerepelt. A vásárlók 68,6%-a a termék alacsonyabb árát jelölte meg a vásárlás (egyik) indokaként, 40,2% azonos minőséget (is) feltételezett, míg a vásárlók körülbelül negyedét (24,5%-át) nem foglalkoztatta a nem megbízható forrásból származó termék eredete (3. ábra).

3. ábra A hamis termékek vásárlásának okai Miért vásárolt hamis terméket? (százalékos megoszlás, N=102) Mert olcsó volt

68,6%

Látszólag nem volt gond a minőségével

40,2%

Nem is érdekelt, hogy hamis vagynem, szükségem volt rá Egyéb Nem tudja

24,5% 4,9% 1,0%

Megvizsgáltuk azt is, hogy a válaszadók hány százaléka jelölt meg kizárólag egy okot, s azt találtuk, hogy az alacsonyabb ár a legfontosabb tényező a hamisítványok vásárlásakor, ugyanis a hamis terméket (vagy termékeket) fogyasztók 37,2%-a a termék minőségétől függetlenül, már az alacsonyabb ár miatt megveszi a terméket. Említésre méltó a vásárlók azon csoportja (14,7%-a), akiknek a termék olcsó ára mellett annak minősége is döntő tényező; ők feltehetően azért vásárolják a szóban forgó termékeket, mert közel azonos minőséget kapnak alacsonyabb árért. És végül, 8,8% azoknak az aránya, akiknek nem fontos, hogy a termék eredeti-e vagy hamisított, ha szükségük van rá, megvásárolják (ártól és minőségtől függetlenül). A fenti megállapítást alátámasztja az az eredmény, miszerint a hamis terméket annak pénztárcabarát ára miatt (is) választók túlnyomó többsége (85,3%) állította, hogy megvásárolta volna az eredeti terméket, ha az nem lett volna sokkal drágább a hamisítottnál (3. táblázat). 3. táblázat Eredeti terméket vásárolnának alacsonyabb ár mellett

Eredeti terméket vásárolt volna, ha az nem lett volna sokkal drágább a hamisnál? (százalékos megoszlás, N=68) Igen

85,3

Nem

4,4

Nem tudom/nekem mindegy

10,3

Visszatartó erő – Miért nem vásárol(na) valaki hamis terméket? A hamisított áruk elutasításához kapcsolódó attitűdök esetén is – a vásárlás színtereihez és motivációihoz hasonlóan – több elrettentő vagy visszatartó okot is megjelölhettek egyszerre a válaszadók. A 2016. évi felméréshez hasonlóan, a tapasztalható elemszámok magasabbak, mint amennyinek a szűrőkérdés alapján (Vásároltál-e az elmúlt egy évben bármilyen hamis terméket?) lenniük kellene. Ez a jelenség az önkitöltős kérdőívek esetében gyakori probléma, mivel a válaszadók sokszor figyelmen kívül hagyják a kérdések felett lévő utasításokat, szűrőfeltételeket. Az elemzés során azoknak a válaszait vettük figyelembe, akiknek a szűrés alapján válaszolniuk kellett az adott kérdésre, valamint azokét, akik nem tudták megmondani, hogy vásároltak-e hamisított terméket az elmúlt évben. A kérdőívben kétféleképpen kérdeztünk rá a visszatartó erőkre, annak érdekében, hogy képet kapjuk arról, hogy a hamisított termékek vásárlóit (n=131) mi rettenthetné el cselekedetüktől, a nem vásárlókat (n=130) pedig mi rettenti el ettől (4. ábra). A két csoport nagyon hasonló válaszokat adott: a legfőbb ilyen tényező a vásárlók és nem vásárlók esetében is a termék minőségének megbízhatatlansága (nem vásárlók körében 81,5%, vásárlók körében 66,4%), másodsorban pedig az egészségügyi kockázata. A harmadik legerősebb elrettentő tényező az átveréstől való félelem (közel azonos, 33,6 és 34,6%-os gyakorisággal jelölték), a negyedik pedig a garancia, jótállás elvesztése, amit az eredeti terméket vásárlók nagyobb arányban jelöltek, mint a hamisított árut választók (30,8% és 18,3%). Legkisebb arányban a felelősségre vonást jelölték a válaszadók (a vásárlók 17,6%-a és a nem vásárlóknak pedig csupán 7,7%-a), tehát a mintába kerültek legkevésbé a felelősségre vonástól tartanak a hamis termékek vásárlásakor, illetve ez az, ami, a legkevésbé tartja vissza őket az ilyen típusú vásárlásoktól. A felelősségre vonás veszélyénél viszont nagyobb hatást gyakorol a mások előtti szégyenérzet (a nem vásárlók 9,2%-át ez a tényező is visszatartja).

4. ábra Elrettentő tényezők Miért nem vásárol(na) valaki hamis terméket? (százalékos megoszlás) 66,4%

A termék rossz minősége Az egészségre való veszély, ártalmasság

37,4% 34,6%

Sok kudarc, az átveréstől való félelem

33,6% 34,6%

Garancia, jótállás elvesztése

18,3% 30,8%

Felelősségre vonás, büntetés

17,6% 7,7%

Nem tudja Mi rettenthetne el a hamis termékek vásárlásától? (N=131) Mi az, ami elrettent a hamis termékek vásárlásától? (N=130)

5,3% 3,8%

81,5%

A hamisítás károsultjairól alkotott vélemény Arról, hogy leginkább kinek okoz kárt a hamisítás, a hamis termékeket vásárlókat és nem vásárlókat egyaránt megkérdeztük, és arra kértük a kitöltőket, hogy csak egy választ jelöljenek meg. Ennek ellenére 232 érvényes válasz érkezett (voltak, akik nem válaszoltak vagy egyszerre több választ jelöltek meg, így nem lehetett eldönteni, szerintük mely szereplőnek árt a legnagyobb mértékben a hamis termékek gyártása – adásvétele). Az érvényes választ adók több mint fele (59,5%) az eredeti termék gyártóit vagy szerzőit, 28,0%-a pedig a fogyasztókat tartja a leginkább károsultnak. Ezzel szemben az ismeretlen körülmények között előállított termékkel közvetlen kapcsolatba nem kerülő szereplőket, mint a társadalom egésze vagy az állam, a válaszadók összesen 12,5%-a emelte ki (5. ábra). A megkérdezettek tehát nem tartják jelentősnek a hamisított termékek gyártásából és forgalmazásából származó hosszabbtávú, gazdasági következményeket.

5. ábra A hamisítás kárvallottai Leginkább kinek okoz kárt a hamisítás? (százalékos említés gyakoriság, N=232) Eredeti termékeket gyártó cégeknek, szerzőknek

59,5%

Fogyasztóknak

28,0%

Közjólétnek, társadalomnak

12,1%

Az államnak

0,4%

A közjólét és társadalom kategóriáját összevonva az államéval (az alacsony elemszám és a fogalmi hasonlóság miatt) megvizsgáltuk, hogy különböző demográfiai változók hatással vannak-e arra, hogy kit tartanak a fesztiválozók a hamisítás legnagyobb áldozatának. Az adatok alapján elmondható, hogy a válaszadók életkora összefüggést mutat a vizsgált változóval. A 4. táblázatban az a tendencia figyelhető meg, hogy a fiatalabb korcsoporttól az idősebb felé haladva egyre kisebb arányban tartják az eredeti terméket gyártókat a leginkább károsultnak (a 18-22 évesek 67,8%-a vélekedik így, míg a 23-30 év közöttiek 54,5%-a, a 31 évesek és annál idősebbeknek pedig a 38,5%-a). Ezzel összefüggésben az idősebb korcsoportokba tartozók nagyobb arányban tekintik a fogyasztókat a hamisítás károsultjainak. A közjólét vagy az állam kategóriáját minden korosztályon belül a legkisebb arányban jelölték (7,7-18,2%), tehát a hamisítás össztársadalmi következményei azok, amelyek a legkevésbé láthatóak a fesztiválozók számára. 4. táblázat A hamisítás legnagyobb károsultjának tartott szereplő a különböző korcsoportokban

18-22 év közötti

23-30 év közötti

31 éves, vagy annál idősebb

Eredeti termékeket gyártónak

67,8%

54,5%

38,5%

Fogyasztóknak

22,9%

27,3%

53,8%

9,3%

18,2%

7,7%

Közjónak vagy az államnak

Megvizsgáltuk az is, hogy eltérően vélekednek-e a vásárlók és nem vásárlók a tekintetben, hogy mely szereplő az, aki a leginkább károsul a hamisított termékek által: az eredeti terméket előállító, a hamis terméket fogyasztó vagy a társadalom egésze – beleértbe az államot is (5. táblázat). A hamis termék(ek)et vásárlók abszolút többsége (70,2%-a) az eredeti terméket gyártót tartja a legnagyobb vesztesnek, ami azt is jelenti, hogy tudatában lehetnek annak, hogy vásárlásukkal ők maguk is megkárosítják az eredeti termék gyártóját. A nem vásárlók többsége szerint is az eredeti terméket előállító károsul leginkább, körükben azonban nagyobb hangsúlyt kap a fogyasztói károsulás, mint a vásárlók között, ami érthető is: a vásárlók nem azért vesznek hamisított terméket, hogy önmaguknak ártsanak vele. Ennek ellenére a vásárlók 18,1%-a önmagát, a fogyasztók csoportját tartja a legnagyobb károsultnak – amely vélekedés akár rossz tapasztalatból is eredhet. 5. táblázat A hamisítás legnagyobb károsultjának tartott szereplő hamis terméket vásárlók és nem vásárlók szerint

Vásárolt

Nem vásárolt

Eredeti termékeket gyártónak

70,2%

52,7%

Fogyasztóknak

18,1%

37,3%

Közjónak vagy az államnak

11,7%

10,0%

A korábbi évek eredményeivel való összevetés Mivel 2015-ben és 2016-ban is az ideivel azonos feltételekkel és közel azonos kérdőívvel zajlott le a kutatás, így lehetőség nyílik összevetni a jelenlegi eredményeket az elmúlt két év adataival. A kis elemszámok miatt az összehasonlítást óvatosan kell értékelni, statisztikai értelemben nem beszélhetünk szignifikáns tendenciákról az összehasonlítás során! Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy 2015 és 2016 között két változtatás történt a kérdőívben: kikerült a hamisított termékek felsorolásából (1. kérdés) az illegálisan letöltött tartalom, valamint a demográfiai, háttérváltozókat adó blokkba bekerült egy új kérdés, ami a kérdezett foglalkoztatási státuszára vonatkozik. A módosítások által a kérdőív – és így az elemzés is – kifejezetten a hamisított, nem megbízható forrásból származó termékekre fókuszál. A kiinduló évhez – 2015-höz – viszonyítva 2016-ban és 2017-ben is alacsonyabb arányban szerepeltek a mintában azok, akik az elmúlt évben hamis terméket vásároltak: 2015-ben 55,3% volt az arányuk, 2016-ban 38,7%, idén pedig 39,9% (6. ábra). Ebből azonban – a kiugróan látványos csökkenés ellenére sem – vonható le az a következtetés, hogy csökkent a hamisított termékek vásárlásának a gyakorisága, mivel 2015 után a kérdőívben már nem szerepelt a hamis termékek leírásában a szerzői tartalom illegális beszerzése, így az illegális internetes letöltések nem (vagy nem feltétlenül) jelennek meg az adatokban. Ugyanakkor a 2016-os és 2017-es adatfelvétel eredményei nem mutatnak jelentős különbséget a hamis termékek meg(nem)vásárlását illetően.

6. ábra Hamis termékek vásárlásának gyakorisága (2015–2017. évi adatok alapján) Vásárolt-e az elmúlt évben bármilyen hamis terméket? (százalékos megoszlás)

41,7%

38,2% 24,2%

21,5%

13,6% 14,5%

41,9%

47,3%

19,4%

18,4%

12,9%

6,5%

Igen, többször is 2015

Igen, egyalkalommal 2016

2017

Nem vásárolt

Nem tudja

Az árakkal kapcsolatos attitűdök meglehetősen állandónak látszanak a fesztiválozók körében (7. ábra). A válaszadók minden évben egyre nagyobb arányban válaszolják azt, hogy azért (vagy azért is) vesznek hamisított terméket, mert az olcsóbb, mint az eredeti (2015: 49,2%, 2016: 51,9%, 2017: 68,6%). Azok közül, akik az alacsonyabb ár miatt választják a hamisított árut, mindhárom évben közel azonos arányban jelölték meg azt, hogy megvásárolták volna az eredeti terméket, ha az nem lett volna sokkal drágább a hamisítottnál.

7. ábra Hamis termékek megvásárlásának fő motivációja az alacsony ár (2015–2017. évi adatok) Az alacsonyabb ár miatt hamis terméket választók százalékos aránya 68,6% 49,2%

2015

51,9%

2016

2017

2015-höz és 2016-hoz hasonlóan idén is az internet a hamisított termékek leggyakoribb forrása. A kérdőív változása miatt aránya jelentősen csökkent 2015 és 2016 között, azonban 2017-re a kérdőív kérdéseinek állandósága mellett a virtuális színtér jelöléseinek aránya meghaladja a 60 százalékot (2015: 77,6%, 2016: 52,9%, 2017: 61,8%). Az internet után leggyakrabban, (mindhárom évben közel ugyanakkora, 20 százalék körüli hányadban) magyarországi piacokon vagy utcákon történik a hamisított áruk eladása – vásárlása.

Nincs jelentős változás a hamis termékek vásárlásától visszatartó tényezőkben sem (8. ábra). Mind a vásárlók, mind a nem vásárlók között a termék rossz minősége a legfőbb elrettentő tényező, majd a termék egészségkárosító hatása. A 2016-os felmérési adatokhoz viszonyítva a hamisított termékeket vásárlók esetében erősebb visszatartó erő az átveréstől való félelem (2016: 16,2%, 2017: 33,6%), de még így is elmondható, hogy mindhárom vizsgált évben az átveréstől való félelem erősebb a nem vásárlók csoportjának körében.

8. ábra A válaszadók szerint kinek okoz kárt a hamisítás (2015-2017. év adatok) Szerinted leginkább kinek okoz kárt a hamisítás? (százalékos megoszlás) 61,1%

59,5% 52,0%

29,3% 29,1% 28,0%

6,6% A fogyasztóknak

Az eredeti termékeket gyártó cégeknek, szerzőknek 2015

2016

11,4%12,1%

A közjólétnek, társadalomnak

2017

A válaszadók minden vizsgált évben az eredeti terméket előállítót tartották a hamisítás legnagyobb károsultjának, másodsorban pedig a fogyasztót. Ahogyan 2015-ben és 2016-ban, úgy idén is alacsony arányt képviseltek azok, akik a hosszabbtávú, gazdasági, társadalmi tényezőket tartják a hamisítás által okozott legnagyobb kárnak.

3,0%

7,4% 0,4%

Az államnak

Függelék F1. A felmérés során használt kérdőív A válaszadás önkéntes! Kérjük, hogy a megfelelő választ a kódszám bekarikázásával jelöld! 1. Vásároltál az elmúlt egy évben bármilyen hamis (hamisított márkás, nem megbízható forrásból beszerzett, rossz minőségű stb.) terméket? 1 – igen, többször is 2 – igen, egy alkalommal 3 – nem vásároltam 9 – nem tudom__________

6. HA NEM VÁSÁROLTÁL HAMIS TERMÉKET (1. kérdés 3- as kód) Mi az, ami elrettent a hamis termékek vásárlásától? Több választ is megjelölhetsz! 1 – az átveréstől való félelem 2 – felelősségre vonás, büntetés 3 – az egészségre való veszély, ártalmasság 4 – garancia, jótállás elvesztése 5 – alacsony minőségű, élvezhetetlen, hatástalan termék 6 – szégyenérzet mások előtt 9 – nem tudom INNEN FOLYTASD AKKOR IS HA VÁSÁROLTÁL, ÉS AKKOR IS, HA NEM!

2. Miért vásároltál hamis terméket? Több választ is megjelölhetsz!

7. Szerinted leginkább kinek okoz kárt a hamisítás?

1 – mert olcsó volt 2 – látszólag nem volt gond a minőségével 3 – nem is érdekelt, hogy hamis vagy nem, szükségem volt rá 4 – egyéb 9 – nem tudom_____________________

1 – eredeti termékeket gyártó cégeknek, szerzőknek (bevétel kiesés, bizalomvesztés) 2 – az államnak (bevétel kiesés a költségvetésben) 3 – fogyasztóknak (pl. rövid élettartamú vagy veszélyes termék, károsodás, elavulás) 4 – közjólétnek, társadalomnak (pl. munkahelyek megszűnése, minőség romlása) 9 – nem tudom

3. HA AZÉRT VETTED, MERT OLCSÓ VOLT (2. kérdés 1- es kód) Eredeti terméket vásároltál volna, ha az nem lett volna sokkal drágább a hamisnál? 1 – igen 2 – nem 3 – nem tudom /nekem mindegy

8. Nemed: 1 – férfi 2 – nő

9. Életkorod: 4. Hol vásároltál ilyen terméket? Több választ is megjelölhetsz! 1 – piacon, utcán (Magyarországon) 2 – boltban (Magyarországon) 3 – interneten 4 – külföldi utazás során 6 – egyéb helyen, éspedig (kérjük, írd le ide a vonalra)……………..……………………………. 9 – nem tudom 5. Mi rettenthetne el a hamis termékek vásárlásától? Több választ is megjelölhetsz! 1 – sok kudarc, az átveréstől való félelem 2 – felelősségre vonás, büntetés 3 – az egészségre való veszély, ártalmasság 4 – garancia, jótállás elvesztése 5 – a termék rossz minősége 9 – nem tudom

1 – 18 – 22 év közötti 2 – 23 – 30 év közötti 3 – 31 – 45 év közötti 4 – 46 – 60 év közötti 5 – 60 év fölötti

10. A legmagasabb iskolai végzettséged: 1 – általános iskolát végeztem (vagy kevesebbet) 2 – szakiskolát végeztem 3 – érettségim van 4 – felsőfokú végzettségem van 11. Elsősorban: 1 – tanuló vagyok 2 – dolgozom 3 – nem dolgozom, de munkát keresek 4 – nem dolgozom, és nem is keresek aktívan munkát (pl. gyesen vagyok)

Köszönjük a válaszadást!

F2. Röviden a TÁRKI „Omnibusz” vizsgálatairól A TÁRKI Zrt. „Omnibusz” kutatásai 1000 fős, a felnőtt (a 18 éves és idősebb, állandó lakcímmel rendelkező, nem intézményes háztartásban élő) magyarországi lakosságot reprezentáló, valószínűségi mintán, személyes (Computer Assisted Personal Interview– CAPI) kérdezéssel készülnek. Az „Omnibusz” adatfelvétel lényege és egyben előnye is, hogy több, egymástól független kutatást egy adatfelvétel során egyidejűleg bonyolítunk le, csökkentve ezáltal az egy kutatásra eső kötelező/fix költségeket (pl. a kérdezőbiztos kiküldésének, utazásának alapdíja, az adatbázis előállításának technikai műveletei, az alapvető társadalmi-demográfiai háttérváltozók), mivel ezek a költségek a Megrendelők között arányosan oszlanak el. A TÁRKI „Omnibusz” kutatásai a következő demográfiai adatokat biztosítják: nem, kor, családi állapot, iskolai végzettség, foglalkozás, beosztás, családszerkezet, egyéni és családi jövedelmek, vagyoni helyzet, társadalmi státusz, vallásosság. E demográfiai hátteret vizsgáló kérdések segítségével megrendelőink komplex képet

kaphatnak a válaszoló egyénről, a vizsgált témakörrel kapcsolatos adatok többdimenziós, rétegzettebb elemzése készíthető el. A kutatáshoz bárki érvényes megrendeléssel csatlakozhat. Az „Omnibusz” percárunk 135.000.-Ft. Ezen vállalási ár keretében tisztított, felcímkézett adatfile-t adunk át Megrendelőink részére. Amennyiben Megrendelőink az adatokat elemző tanulmányra is igényt tartanak, abban az esetben az adott blokk „perc” árát a tanulmány előállításának költségeivel növeljük. Nagyobb, 20 percnél hosszabb blokk megrendelése esetén vállalási árunkból Megrendelőinknek kedvezményt biztosítunk. „Omnibusz” kutatásaink adatfelvételeit minden negyedév első hónapjának második felében bonyolítjuk le. Megrendelőink a kérdezést megelőző hónap utolsó, illetve azt megelőző hetében jelzik igényüket a csatlakozásra, érkeztetik be a TÁRKI-ba lekérdezendő kérdésblokkjukat, vagy azok tervezetét. A végleges kérdőívet kérdezés-módszertani szakértőnk segítségével szerkesztjük és programozzuk. Az adatfile-ok átadása az aktuális hónap utolsó hetében történik meg.

Hamis termékek kereslete Magyarországon, 2017 A hamis termékekkel és az illegális forrásból származó szerzői jog által védett tartalmakkal kapcsolatos lakossági attitűdök alakulása 2009–2017 között BEVEZETÉS A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület (HENT) megalakulásakor három fontos feladatot tűzött ki: a hamisításra vonatkozó statisztikai adatok rendszerbe foglalása, a szellemi tulajdon védelmével és a jogérvényesítéssel kapcsolatos tudatosság növelése, szemléletformálás, illetve a jogérvényesítéssel összefüggő jogszabályi környezet, a jogalkalmazás kérdéseinek, valamint a jogosultakat segítő intézkedéseknek és eszközöknek az áttekintése.

A tudatosságnövelés és a jogszabályalkotás eredményességéhez elengedhetetlen, hogy a HENT megismerje az emberek véleményét a hamisítás jelenségéről, valamint a magyar lakosság vásárlási szokásait a (tudottan, vagy vélhetően) hamis termékek tekintetében. Ezen kérdések feltérképezésének céljából a TÁRKI 2009 óta minden évben országos lakossági felmérést végez a HENT megbízásából. Az adatfelvétel 1000 fő megkérdezésére épül , és a 18 éven felüli felnőtt lakosságot nem, kor, iskolai végzettség és lakóhely szempontjából reprezentálja. A tanulmányban az alábbi kérdésköröket vizsgáljuk: 1. Vásárlási szokások: mely társadalmi-demográfiai csoportok vásárolnak hamis terméket? Melyek a legnépszerűbb hamis termékcsoportok a magyar vásárlók körében? Ebben a részben azt is vizsgáljuk, hogy a tervezett (vásárolna-e?) és a valós viselkedés (vásárolt-e?) hogyan függ össze. Azaz azt teszteljük empirikusan, hogy azok, akik elméleti szinten vásárolnának hamis termékeket (ruházat, illatszer, CD, DVD), azok az elmúlt egy évben megtették-e ezt a különböző termékek esetében. 2. A hamis termékek vásárlásának körülményei, illetve motivációi: hol, hogyan és miért vásárolnak hamis termékeket az emberek? 3. A hamisítással kapcsolatos lakossági attitűdök: a hamisítás büntethetősége; társadalmi- és gazdasági és egészségre gyakorolt hatása. 4. Internethasználók és szerzői jogvédelem alatt álló tartalom: az illegális tartalmakat letöltők és fogyasztók típusai és jellemzése.

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ Vásárlási szokások 1. 2017-ben a megkérdezettek 84%-a nem vásárolna, míg további 14% talán vásárolna és mindössze 2% válaszolta, hogy bármikor vásárolna illegális, vagy kétes forrásból származó terméket. 2. 2010 és 2017 között nem tapasztalható jelentős elmozdulás, hiszen 13-18% volt azok aránya, akik valóban vásároltak az elmúlt évben bármilyen hamis terméket. 3. A különböző hamis termékek vásárlásával kapcsolatban folyamatosan növekszik az elutasítók aránya: 2017-ben a válaszadók kétharmada zárkózik el a hamis ruházati termékek vásárlásától, míg az egyéb véleményen lévő válaszadók kisebb arányban szerepelnek. 4. A hamis illatszerek, illetve kozmetikumok elutasítottsága határozottabb (85%), mint a ruháké (66%): 2017-ban csupán a lakosság 10%-a jelezte, hogy talán venne, további 5% pedig, hogy bármikor venne ilyen terméket. 5. A hamis CD-t, DVD-t vásárlók aránya nagyságrendjét tekintve 2017-ben a korábbi évekhez hasonlóan alakult: 3% válaszolta, hogy bármikor vásárolna ilyen hamis terméket, míg a megkérdezett lakosság 87%-a határozottan elutasította ezt a fogyasztói viselkedést. 6. Az illegálisan másolt, letöltött számítógépes programokat megvásárlók, felhasználók aránya 2017-ben 15%. 7. A válaszadók 5%-a nyilatkozott úgy, hogy venne nem megbízható forrásból származó gyógyszert és 15% lehetségesnek tartja, hogy kétes eredetű enni- vagy innivalót vásároljon. 8. A válaszadók döntő többsége nem használna letöltési célra illegális fizetős oldalakat (2017-ban 87%). 9. Vizsgálataink szerint a nem és a településtípus mutat statisztikailag szignifikáns összefüggést a hamis termékek vásárlásával, míg a háztartás jövedelmi helyzete nem befolyásolja a kérdezettek ilyen típusú fogyasztói viselkedést. Az elemzések alapján elmondható, hogy leginkább a férfiak, illetve a fővárosban élők azok, akik a legnagyobb arányban vásároltak hamis terméket a 2017-es adatfelvételt megelőző évben.

A hamis termékek vásárlásának körülményei, illetve motivációi 1. Míg a ruházati cikkek és az illatszerek vásárlói számára általában a hamis termék választásának elsődleges motivációja egyaránt az ár volt, addig az élelmiszerek, CD, DVD-k, számítógépes programok és gyógyszerek esetében a válaszadók leginkább azért választották a hamis terméket, mert „nem volt gond annak minőségével”. 2. A hamis ruhát a vásárlók kétharmada piacon vagy utcán szerzi be ezt a terméket, további egynegyedük boltban (is) vásárol. 3. A megkérdezettek több mint egyharmada (37%) kimondottan a márkás ruhákat és cipőket keresi a boltok polcain, ugyanakkor közel ugyanekkora arányt (39%) képviselnek azok, akik számára nem fontos, hogy viseletük márkás legyen. 4. Tízből öt magyar fontosnak tartja, hogy a márkás termék, amit visel, eredeti legyen, míg a fennmaradó öt számára nem játszik fontos szerepet a ruha eredetisége. 5. 2017-ben a megkérdezettek 21%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy a hamis termék van olyan jó minőségű, mint az eredeti.

A hamisítással kapcsolatos lakossági attitűdök 1. Az előző években tapasztaltakhoz hasonlóan 2017-ben azt láthatjuk, hogy a magyarok szigorúan ítélik meg a hamis termékek árusítását: 60%-uk bűncselekménynek tartja a hamisítványok eladását, 33%-uk pedig a fogyasztót is felelősségre vonná. 2. A tavalyi évhez képest 2017-ben nem változott azoknak az aránya, akik szigorúbban lépnének fel a hamisítókkal szemben. Az emberek 63%-a büntetné a mostaninál szigorúbban a hamisítókat, viszont 13%-uk megengedőbb lenne velük. 3. 2017-ben 70% azoknak az aránya, akik szerint fontos a gyakoribb és hatékonyabb ellenőrzés, míg csupán 9% nem ért egyet ezzel. 4. Jellemzően a társadalom egyik leggazdagabb részénél, valamint a dél-alföldi régióban élők körében tapasztalható a legnagyobb szigorúság a hamisítókkal kapcsolatban. 5. A hamis termékek fogyasztóit az átlagnál szigorúbban büntetnék a közép-magyarországi régióban élők, a nők, illetve a legfelső jövedelmi ötödbe tartozók. 6. 2017-ben a megkérdezettek csaknem fele (43%) szerint a hamisítás veszélyes, míg a válaszadók 26%-a szerint a hamisítás nem rejt magában annyi valós veszélyt, mint amennyire riogatnak vele. A bizonytalanok magas aránya (31%) jelzi, hogy a kérdésben nem egyértelmű a lakosság állásfoglalása 7. A hamisítás munkahelyekre gyakorolt negatív hatását a megkérdezettek 57%-a érzékeli.

Internethasználók és szerzői jogvédelem alatt álló tartalom 1. 2017-ben az előző évhez hasonlóan az internetezők 82-83%-a tagadta, hogy nézett vagy hallgatott volna nem jogtiszta filmet/zenét. Akik viszont bevallottan fogyasztják ezeket a tartalmakat, ők jellemzően többször is éltek az illegális zenék és filmek nyújtotta lehetőségekkel. 2. A kérdezettek mindössze 16%-a vallotta be, hogy töltött le illegális tartalmat az internetről. Az illegális letöltők tipikusan férfiak, budapestiek és a második jövedelmi ötödbe tartoznak. 3. Az internet használók 60%-a nem lenne hajlandó fizetni azért, hogy az online világban legális forrásból férhessen hozzá tartalmakhoz.

HAMIS TERMÉKEKKEL KAPCSOLATOS VÁSÁRLÁSI SZOKÁSOK

1.1. HAMIS TERMÉKEK VÁSÁRLÁSÁVAL KAPCSOLATOS FOGYASZTÓI ATTITŰDÖK ALAKULÁSA 2010 ÉS 2017 KÖZÖTT A lakossági attitűdöket vizsgáló felmérésben 2010 óta rendszeresen megkérdeztük a válaszadókat, hogy vásárolnának-e általában (1. ábra), illetve vásároltak-e hamis terméket az elmúlt 12 hónapban (2. ábra).

1. ábra: Vásárolna-e hamis terméket? (%, 2010–2017 között) 5%

19%

27%

22%

76%

70%

2010 (N=1009)

2011 (N=991)

Nem vásárolna

2% 18%

20%

73%

80%

2012 (N=987)

2013 (N=963)

Talán

3% 16%

2% 14%

77%

81%

84%

2014 (N=974)

2015 (N=957)

2016 (N=946)

2017 (N=976)

Igen, bármikor

2. ábra: Vásárolt-e hamis terméket? (%, 2010–2017 között) 11% 4%

8% 5%

10% 6%

8% 5%

11% 4%

12% 6%

8% 5%

10% 5%

84%

86%

85%

87%

82%

85%

87%

85%

2010 (N=995)

2011 (N=980)

2012 (N=937)

2013 (N=989)

2014 (N=990)

2015 (N=916)

2016 (N=956)

2017 (N=973)

Nem vásárolt

Egy alkalommal

Igen, többször is

2017-ben ugyanazokat az arányokat tapasztaltuk, mint a 2016-os felmérés során annak tekintetében, hogy a válaszadók vásárolnának-e szándékosan hamis terméket. A megkérdezettek 84%-a nem vásárolna, míg további 14% talán vásárolna és mindössze 2% válaszolta, hogy igen, bármikor vásárolna illegális, vagy kétes forrásból származó terméket. Ha a korábbi évek adataival vetjük össze ezt az idősort, azt láthatjuk, hogy a megoszlás illeszkedik az előző évek eredményeihez és kisebb elmozdulások figyelhetők csak meg. 2011-től 2013-ig növekedett azok aránya, aki elutasítják a hamis termékeket (2011-ben 70%, 2012-ben 73%, 2013-ban 80% nyilatkozott így). Ebben a trendben valamelyest visszalépést jelent a 2014-es adat, mikor is a lakosság 77%-a állította, hogy nem vásárolna hamis terméket, 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben pedig a 2013-as arányokhoz közeli, illetve azt meghaladó elutasítási arányt mértünk.

Ha azok arányát vizsgáljuk, akik nyitottak lennének hamis termék vásárlására, ugyancsak a 2013. és 2015. évi adatokhoz hasonló eredményeket látunk: Míg 2010 és 2012 között 24-30% között mozgott a hamisított termékek iránt nyitottak aránya, addig 2013-ra ez az arány 20 %-ra csökkent, majd 2014-ben 23%-ra emelkedett. 2015-ben újra csökkenésnek indult (19%), ami 2016-ra már 16%-ra csökkent, 2017-ben pedig 16% volt. Fontos azonban kiemelni, hogy a lakosság mindössze 2%-a nyilatkozott úgy, hogy bármikor vásárolna hamis terméket, ennél jóval nagyobb (14%-os) azok aránya, akik „talán” vásárolnának. Érdemes továbbá azt is megvizsgálni, hogy a lakosság hány százaléka vásárolt ténylegesen hamis terméket az elmúlt egy év során. Elsőként az általánosan megfogalmazott kérdésfeltevés eredményét mutatjuk be, majd pedig a termékcsoportonkénti kérdezés eredményét. Az általános megfogalmazás nyomán („Vásárolt-e Ön az elmúlt egy évben hamis terméket?”) 2010 és 2017 között nem tapasztalható jelentős elmozdulás, hiszen 13-18% volt azok aránya, akik valóban vásároltak az elmúlt évben bármilyen hamis terméket. 1 A hamisított ruházati termékek vásárlásának elutasítottságával kapcsolatos attitűdöket vizsgálva, 2016-hoz képest nincsenek lényeges elmozdulások. Ezzel szemben a 2000-es évek végén még tapasztalhatóak voltak számottevő változások: míg 2009-ben mindössze minden harmadik válaszadó utasította el kategorikusan a hamis ruházati termékek vásárlását, addig 2010-ben 60%, 2011-ben 44%, 2012-ben és 2013-ban minden második válaszadó elzárkózott az ilyen termékek vásárlásától. 2014-ben és 2015-ben további kis emelkedést tapasztalhattunk, hiszen 2015-ben a megkérdezettek 59%-a utasította el a hamis ruházati termékeket. 2016-ban látványosan tovább emelkedett az elutasítók aránya (67%), s 2017-ben is hasonló arány (66%) látszik kirajzolódni: tehát 2016-ban és 2017-ben is a válaszadók kétharmada zárkózott el a hamis ruházati termékek vásárlásától, ugyanakkor 4 százalékponttal növekedett azoknak az aránya, akik saját bevallásuk szerint bármikor vásárolnának hamis ruházati terméket (3. ábra).

3. ábra: Vásárolna-e olyan ruházati terméket, ami egy márkás termék utánzata, hamisítványa, ha lényegesen olcsóbb, mint az eredeti? (%, 2009–2017 között) 29%

14% 27%

39%

60% 32%

2009 (N=1009) NeM

2010 (N=1009)

11%

26%

23%

59%

67%

66%

2015 (N=957)

2016 (N=946)

2017 (N=976)

15%

13%

34%

29 %

28%

56%

2014 (N=974)

18%

40%

31%

44%

51%

53%

2011 (N=991)

2012 (N=987)

2013 (N=963)

Talán

13%

16%

Igen, bármikor

Az eredmények értelmezésekor fontos figyelembe venni, hogy itt a kérdezettek visszaemlékezése alapján rögzített válaszokról van szó, amelyeket a szubjektív elemek, információhiány (a vásárló nincs tudatában annak, hogy hamis terméket vásárolt) és a vissza (nem)emlékezésből eredő pontatlanságok is torzíthattak.

A hamis illatszerek, illetve kozmetikumok elutasítottsága határozottabb (85%), mint a ruháké (66%): 2017-ban csupán a lakosság 10%-a jelezte, hogy talán venne, további 5% pedig, hogy bármikor venne ilyen terméket. Figyelemreméltó, hogy a hamis illatszerek, valamint kozmetikumok elutasítottsága 2011 óta folyamatosan növekszik: 2011-ben 66%, 2017-ben pedig már 85% az elutasítók aránya (4. ábra). A hamis CD-t, DVD-t vásárlók aránya nagyságrendjét tekintve 2017-ben a korábbi évekhez hasonlóan alakult: 3% válaszolta, hogy bármikor vásárolna ilyen hamis terméket, míg a megkérdezett lakosság 87%-a határozottan elutasította ezt a fogyasztói viselkedést. A korábbi évekkel összehasonlítva azt láthatjuk, hogy 2010-ben 76% volt az elutasítók aránya, ezt követően visszaesett, majd fokozatosan emelkedett 2013-ig, mikor is több mint 80% fejezte ki ellenérzését ebben a tekintetben. A 2014-es adatok valamelyest elmaradtak a 2013. évi bíztató eredményektől, de 2016-ra újra elérte a az elutasítók aránya a 2013-as szintet (81%), s 2017-ben meg is haladta azt (5. ábra). Összességében az látszik, hogy 2009 és 2016 között töredékére esett vissza a hamis CD-t, DVD-t vásárlók aránya (41%-ról 13%-ra), de ugyanakkor ezek az árucikkek a legális piacon is veszítettek a népszerűségükből.

4. ábra: Vásárolna-e hamis illatszert, kozmetikumot, ha lényegesen olcsóbb, mint az eredeti? (%, 2009–2017 között) 15%

17 %

4% 16%

3% 14%

5% 10%

76%

80%

83%

85%

2014 (N=991)

2015 (N=951)

2016 (N=978)

2017 (N=993)

3% 16%

3% 10%

17%

26%

18%

20%

73%

75%

2012 (N=996)

2013 (N=985)

25%

75% 59%

2009 (N=990)

66%

2010 (N=1006)

Nem

2011 (N=995) Talán

Igen, bármikor

5. ábra: Vásárolna-e hamis, másolt CD-t, DVD-t, ha az lényegesen olcsóbb, mint az eredeti? (%, 2009–2017 között) 16%

15%

23%

18%

4% 14%

6% 18 %

4% 16%

82%

80%

81%

87%

2013 (N=975)

2014 (N=981)

2015 (N=938)

2016 (N=954)

2017 (N=994)

25%

76% 59%

2009 (N=998) Nem

71%

2010 (N=1008)

2011 (N=995) Talán

73%

2012 (N=988)

Igen, bármikor

Az illegálisan másolt, letöltött számítógépes programokat megvásárlók, felhasználók aránya 2011-től 2013-ig csökkent, 2014-ben emelkedést mutatott, majd 2015-ben és 2016-ban is a 2014-es adatokhoz hasonló eredményeket kaptunk. 2014 és 2016 között 80-81% volt a hamis vagy illegális programok használatát elutasítók aránya. 2017-re ez az arány még magasabbra emelkedett: 85%-ra. 2011-ben a felnőtt népesség 26%-a nem utasította el az ilyen termékeket, ez az arány 2012-ben 22%, 2013-ban 15%, 2014-ben 19%, 2015-ben és 2016-ban egyaránt 20%, s 2017-ben pedig 15%. (6. ábra) 2017-ben a válaszadók 5%-a nyilatkozott úgy, hogy venne, vagy lehetségesnek tartja, hogy venne nem megbízható forrásból származó gyógyszert. A vizsgált időszakban a korábbi évek adataihoz képest nem történt elmozdulás, ezért idén is ez az a terület, ahol a legnagyobb a hamis termékek elutasítása (95%) (7. ábra).

6. ábra: Vásárolna-e, elfogadna-e Ön illegálisan másolt, letöltött számítógépes programokat, ha az eredetinél lényegesen olcsóbban vagy ingyen jutna hozzá? (%, 2010–2017 között)

20%

7% 15%

3% 11%

4% 15%

4% 16%

3% 12%

79%

74%

78%

85%

81%

80%

85%

2010 (N=1005)

2011 (N=969)

2012 (N=976)

2013 (N=954)

2014 (N=962)

2015 (N=962)

2016 (N=942)

2017 (N=981)

7% 14%

Nem

Talán

Igen, bármikor

7. ábra: Ön vásárolna-e nem megbízható forrásból származó gyógyszert, ha lényegesen olcsóbb, mint a patikában? ( %, 2009–2017 között) 1% 6%

1% 3%

95% 92%

2009 (N=997) Nem

2010 (N=1009)

1% 6%

1% 4%

1% 5%

93%

95%

94%

2011 (N=999)

2012 (N=996)

2013 (N=992)

Talán

Igen, bármikor

1% 5%

1% 4%

94%

95%

2014 (N=1001)

2015 (N=977)

2016 (N=968)

2017 (N=999)

Hasonlóan a korábbi termékekhez, a nem megbízható forrásból származó élelmiszerek és italok fogyasztását is elutasítja a kérdezettek döntő többsége: 2013 óta folyamatosan 80% felett van azoknak az aránya, akik nem vennének kétes eredetű enni- vagy innivalót. Ugyanakkor a legnagyobb elutasítási arány 2013-ban és 2017-ben tapasztalható (85%) (8. ábra). Az elmúlt hat kutatás során azt is megkérdeztük a mintába került személyektől, hogy használnának-e zenékhez, illetve filmekhez való hozzáférés céljából illegálisan működő ingyenes, illetve fizetős internetes oldalakat. A válaszadók döntő többsége nem használna ilyen célra ingyenes oldalakat (2012-ben 80% 2013-ban 83%, 2014-ben 79%, 2015-ben 80%, 2016-ban és 2017-ben pedig 81%), miközben a fizetős oldalak elutasítottsága még erősebb volt a vizsgált időszakban (2012-ben 84% 2013-ban 87%, 2014-ben 82%, 2015-ben 83%, 2016-ban és 2017-ben pedig 87%) (9. ábra).2

8. ábra: Ön vásárolna-e nem megbízható forrásból származó élelmiszert vagy italt, ha lényegesen olcsóbb, mint az üzletekben? (%, 2010–2017 között)

20%

7% 15%

3% 11%

4% 15%

4% 16%

3% 22%

79%

74%

78%

85%

81%

80%

85%

2010 (N=1005)

2011 (N=969)

2012 (N=976)

2013 (N=954)

2014 (N=962)

2015 (N=962)

2016 (N=942)

2017 (N=981)

7% 14%

Nem

Talán

Igen, bármikor

9. ábra: Ön használna-e olyan ingyenes, illetve fizetős internetes oldalakat filmekhez, zenékhez való hozzáférés céljából, amelyekről tudja, hogy tartalma nem legális forrásból származik? (%, 2014–2017 között) 4% 17%

3% 15%

5% 15%

3% 14%

4% 15%

2% 11%

5% 14%

3% 9%

79%

82%

80%

83%

81%

87%

80%

87%

ingyenes

fizetős

ingyenes

fizetős

ingyenes

fizetős

ingyenes

fizetős

2014 (N=941) Nem

2015 (N=938) Talán

2016 (N=941)

2017 (N=971)

Igen, bármikor

Az ábrán a 2014-2017-es adatok vannak feltüntetve, ugyanakkor a szövegben szerepeltettük a korábbi kutatások (2012 és 2013) eredményeit is.

1.2. HAMIS TERMÉKET VÁSÁRLÓK ARÁNYA ÉS A VÁSÁRLÓK TÁRSADALMI ÖSSZETÉTELE A következőkben azt vizsgáljuk, hogyan alakul a hamis terméket vásárlók aránya és társadalmi összetétele 2010 és 2017 között, vagyis mennyire elterjedt a hamisított termékek vásárlása, és mely társadalmi csoportok vesznek az átlagosnál nagyobb vagy kisebb valószínűséggel hamis terméket, termékcsoportokat. A mintába került személyektől megkérdeztük, hogy vásároltak-e az elmúlt egy évben hamis terméket. A hamis árut vásárlók arányát a 10.1 ábra mutatja: 2010 óta ez az arány 13-18% körül mozog. Ezt követően a mintába került személyektől terméktípusonként is megkérdeztük, hogy vásároltak-e hamis terméket, és így összesítve a válaszokat magasabb vásárlási arányt tapasztaltunk (2010 és 2017 között 21-26%).3 A 10.2 ábra „Összesen” oszlopa azoknak a válaszadóknak az arányát tartalmazza, akik legalább egy termékcsoport esetében igennel válaszoltak. Ez az arány 2010-ben 26% volt, 2011-2014-ben 22-23% körül mozgott, 2015-ben újra 26%, 2016-ra 21%-ra csökkent, 2017-ben pedig ismét növekedést tapasztaltunk: a válaszadók 23%-a vásárolt nem megbízható forrásból származó terméket vagy termékeket a kérdezést megelőző egy évben. Termékcsoportonként vizsgálva a hamis termékeket vásárlók arányát, a vizsgált időszakban folyamatos csökkenést tapasztalhatunk, de ennek mértéke és üteme némileg eltérően alakul az egyes árucikkek esetében.

10.1 ábra: A hamisított termékek vásárlóinak alakulása (%, 2010–2017 között)

16%

15%

13%

18%

15%

13%

15%

Vásárolt-e az elmúlt egy évben hamis terméket? 2010 (N=995) 2014 (N=995)

2011 (N=980) 2015 (N=916)

2012 (N=937) 2016 (N=951)

2013 (N=989) 2017 (N=973)

10.1 ábra: A hamisított termékek vásárlóinak alakulása (%, 2010–2017 között) 26

23 20

23 21

18 18 17 17 16 15 10

9 67

Ruha

7 4

3 1

Illatszer CD, DVD Élelmiszer Gyógyszer Vásárolt-e az elmúlt egy évben hamis terméket? 2010 (N=995) 2014 (N=995)

2011 (N=980) 2015 (N=916)

2012 (N=937) 2016 (N=951)

4 3

Program

Összesen

2013 (N=989) 2017 (N=973)

Ebben tendenciában, – amely minden vizsgált évben megfigyelhető – valószínűleg szerepet játszik az, hogy a termékek konkretizálásával a válaszadók jobban vissza tudtak emlékezni arra, hogy vásároltak-e ilyen terméket az elmúlt egy évben.

A korábbi évekhez hasonlóan 2017-ben is a „legnépszerűbb” termék a hamisított márkás ruházat: a válaszadók 18%-a vásárolt hamis ruhát ebben az évben, ami összhangban van a korábbi évek tapasztalataival (a vizsgált időszakban 15%-20% között mozog ez az arány). Hamis illatszert minden ötödik megkérdezett vásárolt, CD-t vagy DVD-t pedig összesen 2%. Az egészségre leginkább veszélyes termékek közé tartoznak a bizonytalan forrásból származó élelmiszerek, illetve a hamis gyógyszerek: míg az előbbiből 3% vásárolt 2017-ben, addig az utóbbiból 1%. Időbeli összehasonlításban a 2010-es adatokat figyelembe véve az egyik fontos változás a hamis programokat letöltők és a hamis CD-t vagy DVD-t vásárlók arányának visszaesése. A programok esetében 2010 óta 6%-ról 3%-ra, míg a CD-k vagy DVD-k esetében 7%-ról 2%-ra esett vissza. Ezt a csökkenést természetesen a piaci folyamatok is befolyásolták, hiszen egyre kisebb a CD-k, DVD-k iránti fogyasztói kereslet. Ezután azt vizsgáltuk meg, hogy a különféle hamis termékek vásárlására mely társadalmi csoportok a leginkább és a legkevésbé hajlamosak. Vizsgálataink szerint a nem és a településtípus mutat statisztikailag szignifikáns összefüggést a hamis termékek vásárlásával, míg a háztartás jövedelmi helyzete nem befolyásolja a kérdezettek ilyen típusú fogyasztói viselkedést. Az elemzések alapján elmondható, hogy leginkább a férfiak, illetve településszerkezet szerint a fővárosban élők azok, akik a legnagyobb arányban vásároltak hamis terméket a 2017-es adatfelvételt megelőző évben. A vizsgálat további legfontosabb tanulságai az alábbiakban foglalhatók össze:

Nemek tekintetében nincs számottevő összefüggés a hamis termékcsoportok vásárlásában; férfiak és nők azonos arányban szerezték be a fent említett hamis árukat. A kor 2017-ben gyenge magyarázó változója a hamis termékek fogyasztásának: a különböző terméktípusok összegzett mutatója a fiatalok (18-30 évesek) korcsoportjában a legmagasabb: a vásárlóerő szempontból ők képezik a legaktívabb korcsoportot. A településtípus sok tekintetben megmagyarázza a hamis termékekkel kapcsolatos vásárlási szokásokat: a hamis ruhák, illatszerek és gyógyszerek a városokban a legkelendőbbek, a míg a további hamis termékeket a fővárosban vásárolják meg leggyakrabban. Összességében, tehát a budapesti és városi lakosok minden hamis terméktípust átlagon felüli mértékben fogyasztanak, míg a községek lakói jelentősen átlag alatti mértékben vásárolnak hamis termékeket. Ennek oka feltehetőleg egyrészt a hozzáférés különbségei (nagyobb településen a több piac, illetve elterjedtebb az internet-használat és így az internetes vásárlás is). 2017-ben (az előző évvel ellentétben) a jövedelem (melynek nagysága alapján öt, nagyjából egyenlő csoportra osztjuk a válaszadókat) nem magyarázza a hamis termékekkel kapcsolatos vásárlási szokásokat.

Azoktól, akik legalább egyszer vásároltak hamis terméket, megkérdeztük, miért tették ezt. 2017-ben a válaszadók közel kétharmadának (62%) választásában a termék ára játszott alapvető szerepet (azért vásárolt hamis terméket, mert az „olcsó volt”), több mint fele (57%) szerint nem volt gond a termék minőségével, 47% említette, hogy nem játszott szerepet a döntésében a termék hamisított volta, – szüksége volt rá, így megvette, – és csupán 2% nevezett meg egyéb okot. 1.3. TERVEZETT ÉS VALÓS VÁSÁRLÁSI SZOKÁSOK ÖSSZEFÜGGÉSE Ebben a fejezetben arra a kérdésre keressük a választ, hogy mennyire erős az összefüggés a kérdezettek tervezett és múltbeli vásárlási szokásai között. Azok, akik elzárkóznak a hamis termék megvásárlásától, döntő többségükben (96%) nem is vásároltak ilyen terméket az elmúlt egy évben. A hamis termék megvásárlására nyitott válaszadóknak azonban több, mint fele (52%) vásárolt kétes forrásból származó terméket. Termékcsoportok szerint bontva azt láthatjuk, hogy minden termék esetében nagyon erős a kapcsolat a tervezett és megvalósult viselkedés között. Azok, akik elzárkóznak a hamis termékek vásárlásától, jellemzően nem vásárolták az adott terméket az adatfelvételt megelőző évben. Ez az összefüggés arra utalhat, hogy a hamis terméket nem vásárlók tudatosan és következetesen utasítják el ezeket az árukat. Végül, hangsúlyozni kell, hogy a kérdezett visszaemlékezése alapján mért múltbéli viselkedés feltehetőleg alulbecsli a valós vásárlási arányokat, és ez a torzító hatás különösen erős azokban az esetekben, amikor az ezt megelőző előző kérdésnél a válaszadó már „elköteleződött” egy, a

hamisítást elutasító attitűd mellett. Az 1. táblázat szerint minden termékcsoport esetében szoros összefüggés van a hamisított termék vásárlásának terve és annak megvalósulása között.4 1. táblázat: A tervezett és a múltbeli vásárlási szokások összefüggése (%, 2017) N

Igen, többször is vásárolt

Egy alkalommal vásárolt

Nem vásárolt

Hamis termék /szignifikáns/ Nem vásárolna

797

92%

100

Talán vásárolna

125

31%

13%

56%

100

((17))

47%

24%

29%

100

939

86%

100

Igen, bármikor vásárolna Összesen

Ruha /szignifikáns/ Nem vásárolna

651

96%

100

Talán vásárolna

217

21%

18%

60%

100

Igen, bármikor vásárolna

102

49%

18%

33%

100

Összesen

970

10%

82%

100

Illatszer /szignifikáns/ Nem vásárolna

842

99%

100

Talán vásárolna

13%

81%

100

Igen, bármikor vásárolna

(45)

20%

31%

49%

100

Összesen

986

95%

100

99%

100

CD/DVD /szignifikáns/ Nem vásárolna Talán vásárolna Igen, bármikor vásárolna Összesen

863

102

89%

100

((29))

10%

90%

100

98%

100

99%

100

994

Számítógépes program /szignifikáns/ Nem vásárolna Talán vásárolna Igen, bármikor vásárolna Összesen

832

119

90%

100

((28))

14%

82%

100

979

97%

100

Gyógyszer /szignifikáns/ Nem vásárolna

942

100%

100

Talán vásárolna

(41)

12%

88%

100

((12))

92%

100

995

99%

100

Igen, bármikor vásárolna Összesen

Élelmiszer, ital /szignifikáns/ Nem vásárolna

924

99%

100

Talán vásárolna

(47)

11%

83%

100

((17))

35%

59%

100

988

97%

100

Igen, bármikor vásárolna Összesen

(): a sormarginális elemszáma 50 alatti, (()): a sormarginális elemszáma 30 alatti

Azonban a gyógyszerek, valamint az élelmiszerek és italok esetében a „bármikor vásárolna” válaszkategória alacsony esetszáma miatt az eredmények értelmezhetősége korlátozott.

1.4. A HAMISÍTOTT TERMÉKTÍPUSOK VÁSÁRLÁSÁNAK TÁRSADALMI MECHANIZMUSA Ebben a fejezetben – mintegy az előző fejezetben írtak összefoglalásaként – azt vizsgáljuk, hogy a hamisított termékek vásárlásának valószínűségére mely társadalmi tényezők hatnak a legerősebben. A 11. ábrán azokat a tényezőket mutatjuk be, amelyek erősen hatnak a hamisított termék vásárlására. Általában a hamisított termék vásárlásának esélyét növeli (ha a cellában szereplő érték egynél nagyobb) vagy csökkenti (ha a cellában szereplő érték egynél kisebb) az adott társadalmi csoporthoz tartozás ténye. A hamisított termékeket általában nagyobb eséllyel vásárolják a közép-magyarországi régióban élők (így a fővárosiak is) és a városi lakosok. Kisebb az esélye a hamis termék vásárlásának nyugat- dunántúliak és a községben élők körében, valamint a felső jövedelmi ötödbe tartozók esetében.

11. ábra: A hamisított termék vásárlás esélyének legnagyobb eltérései az átlagostól (2017)

Középkorú Fiatal középkorú 1,12 1,05

Város 1,15

Közép-Magyarország 1,30 Budapest Harmadik ötöd 1,20 1,16

Község 0,70

Felső ötöd 0,72

Nyugat-Dunántúl 0,45

A hamisított ruházati termékek fő vásárlói az észak-alföldi régióban élnek, nagy arányban megyeszékhelyeken, harminc év alattiak és szakmunkás végzettségűek. A hamisított illatszereket szintén a megyeszékhelyeken élők, a dél-alföldiek és a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók vásárolnak leginkább. A hamisított élelmiszerek vásárlói általában közép-magyarországiak és budapestiek. Kevéssé jellemző a hamisított élelmiszer vásárlása Észak-Magyarországon, Közép-Dunántúlon és a községekben. A hamisított CD, DVD és a számítógépes programok tipikus vásárlói a közép-magyarországi régióban, Budapesten élnek és a második vagy a harmadik jövedelmi ötödbe tartoznak.

2. A HAMIS TERMÉK VÁSÁRLÁSÁNAK MOTIVÁCIÓI: MIÉRT ÉS HOL VÁSÁROLNAK AZ EMBEREK HAMIS TERMÉKET? 2.1. MIÉRT VÁSÁROLNAK AZ EMBEREK HAMIS TERMÉKEKET? A kutatássorozat 2013-as felmérésében kérdeztünk rá először a hamis termék vásárlásának lehetséges okaira. Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a 2016-ban és 2017-ben felvett adatokat. 2. táblázat: A hamis termék vásárlásának lehetséges okai (2016-ban és 2017-ben, %) 2016

Általában (N=208)

Ruha (N=157)

Illatszer (N=30)

Élelmiszer (N=36)

CD, DVD (N=18)*

Program (N=29)*

Gyógyszer (N=14)*

Mert olcsó volt

Nem volt gond a minőségével

Nem is érdekelte, hogy hamis vagy nem, szüksége volt rá

Egyéb

Általában (N=234)

Ruha (N=180)

Illatszer (N=54)

Élelmiszer (N=31)

CD, DVD (N=22)*

Program (N=29)*

Gyógyszer (N=13)*

Mert olcsó volt

Nem volt gond a minőségével

Nem is érdekelte, hogy hamis vagy nem, szüksége volt rá

2017

Egyéb

Mivel a kérdés esetében több választ is meg lehetett jelölni az oszlopok összege a 100%-ot meghaladhatja. * Alacsony esetszámok. Az eredmények tájékoztató jellegűek csupán. Míg a ruházati cikkek és az illatszerek vásárlói számára általában a hamis termék választásának elsődleges motivációja egyaránt az ár volt, addig az élelmiszerek, CD, DVD-k, számítógépes programok és gyógyszerek esetében a válaszadók leginkább azért választották a hamis terméket, mert „nem volt gond annak minőségével”. Az a típusú szkeptikus megközelítés, hogy „nem is érdekelt, hogy hamis vagy nem, szükségem volt rá”, a hamis ruhák, illatszerek, élelmiszerek és CD/DVD-k vásárlóinak több, mint felére volt jellemző. A 2017-es adatokat összevetve a korábbi év adataival nem tapasztaltunk jelentősebb különbséget.

Azokat, akik az alacsony ára miatt választották a hamis terméket, megkérdeztük, hogy abban az esetben eredeti terméket választottak volna, ha nem lett volna sokkal drágább a hamisnál. A 3. táblázat megoszlásai igazolták azt a feltételezést, hogy a hamis termék vásárlásának elsődleges motivációja az alacsony ár, ugyanakkor a 2016-os adatokkal való összevetés szempontjából az is látszik, hogy idén minden termékcsoport esetében – és általánosságban is – nagyobb arányban mondták azt a válaszadók, hogy nem választották volna az eredeti terméket a hamis helyett, akkor sem, ha ahhoz jóval olcsóbban tudtak volna hozzájutni. A „nem tudom” válaszok nagy aránya ugyanakkor azt mutatja, hogy a gyógyszerek és élelmiszerek esetében jelentős arányban vannak azok, akik bizonytalanok abban, hogy kis árkülönbség esetén érdemes lenne-e eredeti terméket vásárolni. 3. táblázat Eredeti terméket választott volna, ha nem lett volna sokkal drágább a hamisnál? (%, 2016-ban és 2017-ben) 2016

Általában (N=90)

Ruha (N=116)

Illatszer (N=21)*

CD, DVD (N=17)*

Program (N=24)*

Gyógyszer (N=7)*

Élelmiszer (N=12)*

igen

100

nem

nem tudom összesen

100

Általában (N=90)

Ruha (N=118)

Illatszer (N=35)*

CD, DVD (N=5)*

Program (N=6)*

Gyógyszer (N=6)*

Élelmiszer (N=10)*

igen

nem

nem tudom

100

2017

összesen

* Alacsony esetszámok. Az eredmények tájékoztató jellegűek csupán. 2.2. TÁRSADALMI SZEMLÉLETFORMÁLÁS: A GYÓGYSZERHAMISÍTÁS VESZÉLYEIRE FIGYELMEZTETŐ FELHÍVÁSOK A kutatás során, 2013 óta minden évben arra is rákérdeztünk, hogy találkoztak-e a fogyasztók a gyógyszerhamisítás veszélyeire figyelmeztető felhívásokkal. 2017-ben megkérdezettek csaknem egyötöde (19%) TV-ben látott gyógyszerhamisítás veszélyeivel foglalkozó anyagot, 8%-a interneten, illetve a válaszadók 5%-a gyógyszertári plakátokon látott ilyen témájú figyelmeztetést. Ennél kisebb arányban találkoztak a fogyasztók a gyógyszerhamisítás veszélyeivel foglalkozó hirdetési anyaggal rádióban, illetve újságban (3%, illetve 4%), míg 27% nem emlékezett arra, hogy találkozott-e ilyen hirdetéssel. Mindezen hirdetési felületeket összesítve 2017-ben a magyar felnőtt lakosság 30%-a találkozott a gyógyszerhamisítás veszélyeivel foglalkozó hirdetéssel. (2014 és 2016 között 26-27%.) Idén a hirdetést átlagon felüli arányban látták a nyugat- és dél-Dunántúli régiókban élők.

2.3. HOL VÁSÁROLNAK HAMIS TERMÉKEKET? 2010 óta rendszeresen megkérdezzük az illegális forrásból származó termékek fogyasztóit, hogy honnan szerzik be ezeket a termékeket. 5 A hamis ruhát a vásárlók kétharmada piacon vagy utcán szerzi be ezt a terméket, további egynegyedük boltban (is) vásárol. A boltban vásárlás gyakorisága ingadozik: 2010-től csökkenő, majd 2012-től növekvő trendet mutat, ezután 2015-ben valamelyest csökkent, majd 2016-ban újra emelkedésnek indult és 2017-ben még tovább emelkedett (34%). Az interneten, illetve külföldi utazás során beszerzett termékek aránya 2010 és 2013 között minimális volt, azonban 2014-ben, 2015-ben, valamint 2017-ben már jelentősnek mondható az internet részesedése – ez a növekvő trend egyedül 2016-ban tört meg. A külföldi utazás során vásárlók aránya a vizsgált években enyhén növekedett, majd 2017-ben 2 százalékponttal visszaesett a 2016-os eredményekhez képest (12. ábra).

12. ábra: Hamis ruházati termékek vásárlásának helyszínei (2012-2017 között, %)* 82 79 78 7374 64

28 32 24 24 21

Piacon, utcán

Boltban

2012 (N=163) 2015 (N=238)

8 9 5 10

Interneten

2013 (N=189) 2016 (N=188)

3 2 364

Külföldi utazás során

2014 (N=174) 2017 (N=207)

* Mivel a kérdés esetében több választ is meg lehetett jelölni az oszlopok összege a 100%-ot meghaladhatja. A ruhákhoz hasonlóan a hamis illatszer vásárlásának legfőbb helyszíne szintén a piac és az utca, másodlagos helyszíne pedig az erre szakosodott boltok. Az internetes beszerzések aránya a korábbi évekhez képest 2014-ben megemelkedett 12%-ra, 2015-ben azonban a harmadára esett vissza, azaz 4%-ra, majd 2016-ban ez az arány stagnált, és 2017-ben ismét 12%-ra emelkedett. A külföldi utazás során vásárlók aránya a 2016- os évet leszámítva jellemzően 0% és 4% között alakul (13. ábra).

13. ábra: A hamis illatszer vásárlás helyszínei (2012-2017 között, %)* 73 71 64 64 58 52 42 32 25 21 19

16 4

Piacon, utcán 2012 (N=72) 2015 (N=61)

Boltban

12 10

12 4

Interneten

2013 (N=48) 2016 (N=33)

15 3 04 3 64

Külföldi utazás során

2014 (N=50) 2017 (N=64)

* Alacsony esetszámok. Az eredmények tájékoztató jellegűek csupán. Mivel a kérdés esetében több választ is meg lehetett jelölni az oszlopok összege a 100%-ot meghaladhatja.6

Az ábrákon a 2012-2017-es adatok vannak feltüntetve, ugyanakkor a szövegben szerepeltettük a korábbi kutatások (2010 és 2011) eredményeit is.

Látható, hogy a különböző csoportokba jutó alacsony elemszám hatására változnak néhol kifejezetten radikális mértékben az arányok, így az ehhez kapcsolódó elemzés statisztikai szempontok alapján nem tekinthető megbízhatónak. Ez a megkötés egyaránt vonatkozik az illatszerek, a CD, DVD-k vásárlóinak, valamint az illegális tartalmak letöltőinek és a nem megbízható forrásból származó élelmiszerek és gyógyszerek fogyasztóinak csoportjának elemzésére.

A hamis adathordozók beszerzési helyszínei is az előbbiekhez hasonló tendenciát mutatnak: 2010 és 2014 között valamelyest csökkent a bolti beszerzések aránya, amit 2015-ben egy drasztikusabb csökkenés követett, majd 2016-ban egy nagy léptékű – 15 százalékpontos – növekedés következett, 2017-re pedig tovább növekedett azoknak az aránya (28%), akik boltokban jutnak hozzá a hamis adathordozókhoz. Az internetes rendelés aránya is látványosan megemelkedett 2017-ben (9%-ról 31%-ra nőtt 2016-hoz viszonyítva), s ezzel elérte, és meg is haladta a 2015-ös arányt. Emellett azt látjuk, hogy 2017-ben a megkérdezettek kétszer nagyobb arányban szereztek be hamis adathordozót külföldi utazás során, mint 2016-ban, miközben ez a vásárlási forma 2011-2014 között egyáltalán nem volt jellemző a hamis CD-t és DVD-t vásárlók körében. Ugyanakkor továbbra is a piac és az utca a beszerzések első számú helyszínei (14. ábra).

14. ábra: A hamis CD, DVD vásárlás helyszínei (2012-2017 között, %)* 70

56 44 46 30 31

28 18 20 15 16 8

Piacon, utcán

Boltban

2012 (N=40) 2015 (N=28)

18 12 9 0000 3

Interneten

2013 (N=28) 2016 (N=24)

Külföldi utazás során

2014 (N=35) 2017 (N=16)

* Alacsony esetszámok. Az eredmények tájékoztató jellegűek csupán. Mivel a kérdés esetében több választ is meg lehetett jelölni az oszlopok összege a 100%-ot meghaladhatja.

Az illegálisan másolt, letöltött számítógépes programok beszerzése a termék jellemzői miatt az előzőktől eltérő mintázatot mutat. Minden vizsgált évre igaz, hogy a fogyasztók legmagasabb arányban az internetről töltik le vagy ismerősüktől, barátaiktól szerzik be az illegális programot. 2017-ben azonban az ismerőstől, baráttól való beszerzés aránya a felére csökkent az előző évhez képest, miközben minden platform népszerűsége – eltérő mértékben ugyan, de – megemelkedett (15. ábra).

15. ábra: Illegálisan másolt, letöltött számítógépes program forrásai (2012-2017 között, %)* 72 70 65 52 42

18 12

21 9

Piacon, utcán

18 43

Boltban 2012 (N=26) 2015 (N=47)

37 35 33 34

4645 33

18 16 12 1211 0

Interneten vásárolta

Internetről töltötte le

2013 (N=29) 2016 (N=43)

Ismerőstől, baráttól kapta

2014 (N=22) 2017 (N=34)

* Alacsony esetszámok. Az eredmények tájékoztató jellegűek csupán. Mivel a kérdés esetében több választ is meg lehetett jelölni az oszlopok összege a 100%-ot meghaladhatja.

A gyógyszereket legnagyobb arányban piacon, utcán, illetve boltban szerezték be a fogyasztók 2017-ben. A rendkívül alacsony elemszám és a számos kiugró érték miatt ezen eredmények csak tájékoztató értékként szolgálhatnak (16. ábra).

16. ábra: Nem patikából származó gyógyszer forrásai (2012-2017 között, %)* 67 61

32 26 25

33 30

Piacon, utcán

Boltban

1413 5 1514

Benzinkúton

2012 (N=38) 2015 (N=16)

1714 7 0

Interneten vásárolta

2013 (N=14) 2016 (N=14)

Edzőteremben Ismerőstől, vásárolta baráttól kapta

2014 (N=5) 2017 (N=15)

* Alacsony esetszámok. Az eredmények tájékoztató jellegűek csupán. Mivel a kérdés esetében több választ is meg lehetett jelölni az oszlopok összege a 100%-ot meghaladhatja.

2017- ben a nem megbízható forrásból származó élelmiszereket legnagyobb mértékben a piacon (63%) és az utcán (23%) szerezték be a válaszadók. A 2010-2017-es intervallumot vizsgálva a bolti beszerzések aránya idén a legalacsonyabb (8%), az internetes vásárlások aránya pedig a legmagasabb (6%) (17. ábra).

17. ábra: Nem megbízható forrásból származó élelmiszer forrásai (2012-2017 között, %)* 87 81 83 83 62 63

22 25 24

23 14 13

29 23 19 19 15

8 00010

Piacon

Utcán 2012 (N=54) 2015 (N=55)

Boltban

Interneten

2013 (N=53) 2016 (N=43)

2014 (N=41) 2017 (N=41)

* Alacsony esetszámok. Az eredmények tájékoztató jellegűek csupán. Mivel a kérdés esetében több választ is meg lehetett jelölni az oszlopok összege a 100%-ot meghaladhatja.

2.4. HAMISÍTOTT TERMÉKEK AZ INFORMÁLIS PIACHELYEKEN 7 Mint az előző fejezetből kiderült, a vizsgált termékcsoportok közül négyet (ruházat, illatszer, CD/DVD és élelmiszer) tipikusan olyan termékek alkotják, amelyeket leggyakrabban a klasszikus informális gazdaságban (vagyis a piachelyeken és/vagy az utcán) vásárolnak az emberek. Elemzésünk során a piacon/utcán megvásárolható hamisított termékkategóriák vásárlóiból képeztünk egy változót, amely azokat a személyeket tartalmazza, akik vásároltak legalább egyet ezek közül a hamisított termékek közül a piacon, és megvizsgáltuk, hogy melyek azok a tényezők, amelyek az informális piachelyi kereskedelemben való vásárlás esélyét legnagyobb mértékben meghatározzák. Átlagosan a megkérdezettek 17%-a vásárolt piacon valamilyen hamisított terméket. A 18. ábra azokat a társadalmi csoportokat jeleníti meg, akik ehhez az országos átlaghoz képest magasabb arányban vásároltak piacon és/vagy után. Ezek alapján elmondható, hogy piacon és/vagy az utcán inkább a fiatal-középkorúak (31-45 évesek), az Alföldön élők, valamint a szakmunkás végzettséggel rendelkezők és az a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók vásároltak 2017-ben. Emellett az átlaghoz képest jóval magasabb arányban (35%) vásárolnak hamisított termékeket az informális gazdaságban azok, akik szubjektív megítélésük szerint nagyon jó egészségi állapotnak örvendenek.8

18. ábra: A piacon és utcán vásárlók aránya egyes társadalmi csoportok körében (2017)

17%

18%

19%

Átlagosan

31–45 éves

Szakmunkás

22%

23%

Budapest

Nélkülöző (alsó ötöd)

26%

Észak-alföld

Dél-alföld

Az informális kereskedelemről és ennek piachelyi változatáról lásd Sik, Endre (2010a) A KGST-n túl, a kgst-piacig és tovább in: Piachely, kgst-piac, emberpiac szerk.: Czakó Ágnes, Giczi Johanna, Sik Endre, TáTK, Budapest, 93-127 old. és Uő. A kgst-piac „előképei“ (a vásár és a piac) és az informális kereskedelem egyéb intézményei in: Piachely, kgst-piac, emberpiac szerk.: Czakó Ágnes, Giczi Johanna, Sik Endre, TáTK, Budapest, 147- 163 old.

Ezt a csoportot nem szerepeltetjük az ábrán, mivel az ő alacsony elemszámuk miatt ez az adat csupán tájékoztatási jellegű.

HAMISÍTÁSSAL KAPCSOLATOS ATTITŰDÖK

3.1. MÁRKAHŰSÉG ÉS A HAMIS TERMÉKEKHEZ VALÓ VISZONYULÁS Ebben a fejezetben azt vizsgáljuk, hogy az emberek hogyan vélekednek a márkás ruházati cikkekről, fontos-e számukra ezek viselése és eredetisége. Továbbá, hogy melyek azok a csoportok, amelyek kitüntetett figyelmet fordítanak a fenti kérdéseknek, és melyek azok, amelyeket egyáltalán nem foglalkoztat viseletük márkája és/vagy márkás ruhájuk eredetisége. A megkérdezettek több mint egyharmada (37%) kimondottan a márkás ruhákat és cipőket keresi a boltok polcain, ugyanakkor közel ugyanekkora arányt (39%) képviselnek azok, akik számára nem fontos, hogy viseletük márkás legyen. 2011-től kezdődően a márkás ruházati cikkek iránti igény növekedését figyelhetjük meg. Míg 2011 és 2014 között 21-28% körül mozgott azok aránya, akik számára fontos volt, hogy márkás legyen a ruha és a cipő, amit viselnek, addig ez az arány 2015-ben 33%-ra, majd 2017-ben 37%-ra emelkedett (19. ábra). Tízből öt magyar fontosnak tartja, hogy a márkás termék, amit visel, eredeti legyen, míg a fennmaradó öt számára nem játszik fontos szerepet a ruha eredetisége (20. ábra).

19. ábra: Fontos, hogy márkás legyen az a ruha és cipő, amit viselek (%, 2017) 21%

22%

26%

25%

54%

2011 (N=1006)

53%

2012 (N=999)

22% 32%

28% 28%

33%

30%

28%

46%

44%

39%

42%

2013 (N=1004)

2014 (N=978)

2015 (N=980)

2016 (N=974)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

37%

24%

39%

2017 (N=985) Teljesen egyetért vagy egyetért

20. ábra: Fontos, hogy az a márkás termék, amit viselek, eredeti legyen (%, 2017)

47%

41%

43%

45%

23%

28%

30%

26%

24%

31%

29%

31%

2011 (N=1006)

2012 (N=999)

2013 (N=1004)

2014 (N=978)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

48%

51%

26%

23%

31%

26%

2015 (N=967)

2016 (N=978)

2017 (N=975)

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

A 2017-es év adatbázisából kiszűrve azokat, akiknek nincs határozott véleményük a márkás és eredeti termékek megítélésével kapcsolatban, megvizsgáltuk azt a kérdést, hogy a magyar lakosság számára fontos-e a márkás viselet, vagy elég, ha csak márkásnak látszanak. Az alapján, hogy a magyar fogyasztók mennyire tartják fontosnak, hogy ruhájukon ott legyen a márkajelzés, és hogy az a márkajelzés és maga a ruha eredeti legyen, a népesség négy nagy csoportba osztható, amint ezt a 21. ábra is mutatja: 1. Az első, legnépesebb csoport, ahova a felmérésben résztvevők közel fele (47%) tartozik, a valódi „márkahűek” csoportja. Számukra fontos, hogy a ruha, amit viselnek egyben márkás és eredeti legyen. 2. A második legnagyobb csoportot – ahova a felmérésben résztvevők közel harmada (31%) tartozik – a márka-, és eredetiség-érzéketlenek alkotják. Ők azok, akiknek nem fontos, hogy ruhájukon márkajelzés legyen, viszont ha találkoznak egy-egy ilyen darabbal, akkor sem foglalkoznak azzal, hogy az adott ruha eredeti-e vagy sem. (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért „márkaérzéketleneknek” nevezzük őket.) 3. A harmadik, 18%-ot kitevő csoport az a „eredetiségpártiak”. Számukra nem fontos, hogy egy ruha vagy cipő márkás legyen – vagy azokon márkajelzések legyenek –, viszont ha már vannak, elvárják annak eredetiségét. 4. A legkisebb létszámú csoport (4%) a „külvilágnak kiöltözőké”, akik számára fontos, hogy ruháik márkásak legyenek, annak eredetiségéhez viszont nem ragaszkodnak.

21. ábra: A magyarok megoszlása a márkás és eredeti termékekről alkotott véleményük alapján (2017, %)

Eredetiségpárti 18%

Márkahű 47%

k ki g na á l i v 18% Kü l

öltö

ző

Márkaérzéketlen 31%

Kik alkotják a fenti csoportokat? A tipikus márkaérzéketlen vásárlók (akiket tehát nem foglalkoztatja sem a megvásárolt termék márkája, sem annak eredetisége) jellemzően a maximum 8 általánost végzettek (60%), idősek (47%) vagy középkorúak (36%), falvakban élők (41%), észak-alföldiek (58%), és a két legalsó jövedelmi ötödbe tartoznak (22. ábra).9 Az eredetiségpártiak – akik, bár nem preferálják a márkás ruházati cikkeket, ha mégis szert tesznek egy ilyenre, annak eredetiségéhez ragaszkodnak – jellemzően szakmunkás végzettségűek (21%) közép-dunántúli (44%) vagy észak-magyarországi (33%) lakosok, illetve idősek (27%) (23. ábra).

22. ábra: A márkaérzéketlenek legfontosabb szociodemográfiai változók szerinti százalékos megoszlása (2017)

58% 31%

Átlagosan

36%

Második Középkorú jövedelmi ötöd (46–60 éves)

41%

Falu

60%

Legfeljebb 8 általános

Alsó jövedelmi ötöd

47%

Idős Észak-alföld (61 éven felüli)

23. ábra: Az eredetiségpártiak legfontosabb szociodemográfiai változók szerinti százalékos megoszlása (2017)

44%

18%

21%

23%

Átlagosan

Szakmunkás

Város

26%

27%

33%

Harmadik Idős ÉszakKözépjövedelmi ötöd (61 éven felüli) Magyarország Dunántúli

A feltüntetett százalékok azt jelölik, hogy a dimenziókon belül, amelyben vizsgálódunk (például: életkor, iskolai végzettség, régió és jövedelem) az adott csoport mekkora arányban alkotja az előbb ismertetett négy fogyasztói csoportot. Az ábrákon azokat a társadalmi csoportokat szerepeltetjük, amelyek az országos átlaghoz képest nagyobb arányban alkotják a fogyasztói csoportokat.

A valódi márkahűek jellemzően a fiatalok (60%) vagy fiatal középkorúak (58%), felsőfokú (65%) vagy középfokú (63%) végzettségűek, budapestiek (70%), közép-magyarországiak (75%) és a felső jövedelmi ötödbe tartoznak (63%) (24. ábra). 3.2. MIT GONDOLNAK AZ EMBEREK A HAMIS TERMÉKEKRŐL? A következőkben a hamis termékek minőségéről és ártalmasságáról való általános vélekedéseket összegezzük, illetve felvázoljuk a 2009 óta kirajzolódó trendeket. Az elmúlt években a megkérdezettek 13-21%-a szerint egy hamisított termék minősége megegyezik az eredetiével. Míg 2016-ban a megkérdezettek 14%-a értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy a hamis termék van olyan jó minőségű, mint az eredeti, 2017-ben ez az arány jelentősen megnövekedett (21%) (25. ábra).

24. ábra: A valódi márkahűek legfontosabb szociodemográfiai változók szerinti százalékos megoszlása (2017)

47%

58%

63%

60%

65%

63%

Átlagosan Fiatal középkorú Fiatal Felső Érettségi, Egyetemi (31–45 éves) (18–30 éves) jövedelmi ötöd középfokú, vagy főiskolai technikum diploma

75%

70%

Budapest

KözépMagyarország

25. ábra: A hamis termék van olyan jó minőségű, mint az eredeti (%, 2009-2017 között) 17% 30%

53%

2009 (N=972)

13%

16%

15%

23%

24%

26%

23%

64%

60%

59%

2010 (N=972)

2011 (N=974)

2012 (N=976)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

18%

15%

14%

26 %

30%

25%

62%

56%

55%

60%

57%

2013 (N=988)

2014 (N=969)

2015 (N=969)

2016 (N=974)

2017 (N=974)

Egyet is ért meg nem is

21% 22%

Teljesen egyetért vagy egyetért

Kik (nem) érzékelik a minőségi különbséget a hamis és eredeti termékek között? A közép-dunántúliak 28%-a, a harmadik jövedelmi ötödbe tartozók 34%-a, a legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzettek 32%-a, valamint a falun élők 25%-a szerint a hamis termék van olyan jó minőségű, mint az eredeti. A legkevésbé a nyugat-dunántúliak (11%) hisznek abban, hogy a hamis termék minőségében nem különbözik az eredetitől (26. ábra). Tíz magyar emberből hét szerint (70%) hosszú távon jobban megéri eredeti terméket vásárolni, mint hamisítottat, s csupán tízből alig egy ember ért egyet ennek az ellenkezőjével (9%). Ez az attitűd nem változott a vizsgált időszakban (27. ábra).

26. ábra: „A hamis termék van olyan jó minőségű, mint az eredeti” állítással teljesen egyetértők vagy egyetértők aránya a főbb szocio-demográfiai változók szerint %, 2017, N=974

25%

21%

11%

13%

15%

NyugatDunántúl

Budapest

Felsőfokú végzettség

28%

Átlagosan

Falu

KözépDunántúl

32%

34%

Legfeljebb 8 általános

Harmadik jövedelmi ötöd

27. ábra: Hosszú távon jobban megéri eredeti terméket vásárolni (2009-2017 között, %)

73%

71%

74%

70%

69%

71%

74%

70%

20%

16%

18%

21%

22%

22 %

20%

19%

21%

13%

10%

2009 (N=976)

2010 (N=1000)

2011 (N=992)

2012 (N=990)

2013 (N=999)

2014 (N=984)

2015 (N=969)

2016 (N=970)

2017 (N=987)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

2011 óta változatlan a magyarok véleménye a válság hatásáról: a népesség háromnegyede szerint a válság mélyülésével párhuzamosan nőni fog a hamis termékek iránti kereslet (28. ábra). A hamisított termékek egészségkárosító hatását is észlelik a magyarok: a népesség háromnegyede egyetért abban, hogy a hamis termékek veszélyesek lehetnek az egészségre. Ez az arány 2010-ben volt a legmagasabb (78%), majd 2011-re visszaesett – a 2009-ben is mért – 69%-ra, s azóta fokozatos növekedést figyelhetünk meg: idén 75% azok aránya, akik szerint a hamis termékek veszélyesek lehetnek az egészségre (29. ábra).

28. ábra: A gazdasági válság miatt többen vesznek hamis vagy bizonytalan eredetű, de olcsó terméket (2011-2017, %)

77%

76%

75%

74%

73%

76%

75%

16%

20% 5%

21%

19%

19% 5%

18% 6%

19% 6%

2011 (N=970)

2012 (N=961)

2013 (N=985)

2014 (N=957)

2015 (N=957)

2016 (N=957)

2017 (N=956)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

29. ábra: A hamis termékek veszélyesek lehetnek az egészségre (2009-2017 között, %)

24%

78%

15% 7%

2009 (N=978)

2010 (N=985)

69%

71%

73%

71%

76%

75%

18%

21%

22%

20 %

23%

19%

2011 (N=987)

2012 (N=979)

2013 (N=993)

2014 (N=978)

2015 (N=958 )

2016 (N=972)

2017 (N=976)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

Az interneten vásárolható gyógyszerek eredetiségének megítélésében sem sokkal bizakodóbbak a megkérdezettek. A magyarok 65%-a szerint hamisak az interneten vásárolható gyógyszerek, és csak 12% van meggyőződve ennek ellentétéről, a népesség közel egynegyede pedig nem foglal határozottan állást a kérdésben (30. ábra). Csupán tízből két magyar szerint lehet büszkélkedni azzal, hogy jó vásárt csináltunk egy-egy hamis termék vásárlása esetén, ez a vélemény az elmúlt években lassú változást mutat. 2010-ben még 76% ellenezte ezt a hozzáállást, azóta a vélemények a megengedőbb irányba tolódtak, ma már csak 62% az egyértelmű elutasítók aránya (31. ábra).

30. ábra: Az interneten kínált gyógyszerek döntő többsége hamis (2009-2017 között, %)

63%

26%

58%

26%

66%

65%

67%

22%

25%

23%

73%

67%

65%

18%

24%

23%

11%

16%

11%

10%

11%

10%

12%

2010 (N=725)

2011 (N=741)

2012 (N=719)

2013 (N=801)

2014 (N=775)

2015 (N=805)

2016 (N=775)

2017 (N=844)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

31. ábra: A hamis termékek birtoklását nem kell titkolni, sőt büszkélkedni lehet azzal, hogy milyen jó üzletet csináltunk (2010-2017, %) 5%

10%

11%

19%

18%

15%

21%

16%

21%

76%

16%

74%

70%

66%

71%

2010 (N=979)

2011 (N=954)

2012 (N=950)

2013 (N=967)

2014 (N=945)

2015 (N=922)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

12%

13%

Egyet is ért meg nem is

19%

20%

18%

63%

62%

2016 (N=945)

2017 (N=943)

Teljesen egyetért vagy egyetért

3.3. MIT GONDOLNAK AZ EMBEREK A HAMIS TERMÉKEKET FORGALMAZÓK ÉS VÁSÁRLÓK BÜNTETHETŐSÉGÉRŐL? Vajon a kereslet vagy a kínálat oldaláról fognák szigorúbbra a szabályozást a magyarok? Az előző években tapasztaltakhoz hasonlóan 2017-ben azt láthatjuk, hogy a magyarok szigorúan ítélik meg a hamis termékek árusítását: 60%-uk bűncselekménynek tartja a hamisítványok eladását, 33%-uk pedig a fogyasztót is felelősségre vonná. Csupán az emberek 16%-a szerint nem törvénybeütköző a hamis áruk terjesztése (32. ábra). A tavalyi évhez képest 2017-ben nem változott azoknak az aránya, akik szigorúbban lépnének fel a hamisítókkal szemben. Az emberek 63%-a büntetné a mostaninál szigorúbban a hamisítókat, viszont 13%-uk megengedőbb lenne velük (33. ábra).

32. ábra: Aki hamisítványt árul, bűncselekményt követ el (2010-2017 között, %)

69%

19%

56%

28%

60%

65%

64%

60%

63%

25%

22%

25%

28%

24%

60%

25%

12%

16%

11%

14%

12%

14%

12%

16%

2010 (N=996)

2011 (N=986)

2012 (N=974)

2013 (N=978)

2014 (N=971)

2015 (N=975)

2016 (N=971)

2017 (N=971)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

33. ábra: Szigorúbban kellene büntetni a hamisítókat és a hamisítványok terjesztőit (2010-2017 között, %)

56%

58%

62%

61%

59%

64%

61%

30%

26%

24%

25%

28%

25%

24%

10%

14%

16%

13%

14%

13%

11%

13%

2010 (N=996)

2011 (N=985)

2012 (N=986)

2013 (N=987)

2014 (N=983)

2015 (N=983)

2016 (N=983)

2017 (N=981)

68%

22%

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

Az emberek egyharmada felelősségre vonná a hamis termékek vásárlóit is. Ebben a tekintetben 2011 óta folyamatos növekedést tapasztaltunk 2014-ig: 2011-ben még csak a Magyarországon élők 23%-a vélekedett így, 2012-2013-ban 28-30%-os arányt tapasztaltunk, 2014-ben pedig 37%-ot. 2015-re ez az arány a négy évvel ezelőtti szintre esett vissza (25%), de 2016-ban és 2017-ben újra növekedést láthatunk (27%, majd 33%) (34. ábra). Az előző évekhez hasonlóan a megkérdezettek 43%-a gondolja úgy, hogy a törvényi szabályozás elrettentheti a vásárlót a hamis termékek megvásárlásától, míg a népesség egyharmada ebben nem hisz, negyede pedig bizonytalan a törvény elrettentő erejével kapcsolatban (35. ábra).

34. ábra: A hamis termékek vásárlóit is felelősségre kellene vonni (2010-2017 között, %)

37%

23% 29%

28% 27%

31%

32%

2010 (N=985)

48%

45%

30%

33%

37%

25%

27%

26%

25%

26%

33% 23%

48%

44%

2016 (N=979)

2017 (N=978)

37% 49%

2011 (N=994)

2012 (N=983)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

2013 (N=987)

2014 (N=979)

2015 (N=974)

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

35. ábra: A hamis termék vásárlásától elrettentheti az embereket a törvény szigora (2010-2017 között, %)

43%

44%

42%

29%

30%

33%

30%

19%

48%

26%

25%

28%

2010 (N=984)

2011 (N=973)

2012 (N=971)

2013 (N=975)

2014 (N=972)

54%

27%

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

49%

47%

26%

30%

25%

23%

2015 (N=974)

2016 (N=972)

Egyet is ért meg nem is

43%

26%

31%

2017 (N=967)

Teljesen egyetért vagy egyetért

2011-2015 között a magyarok nagyjából hasonló arányban (62-68%) gondolták, hogy az ellenőrzések gyakoriságának és hatékonyságának növelésével lehetne fellépni a hamisítók ellen, a népességnek pusztán 10%-a nem ebben látta a megoldást. Érdekes változás, hogy a 2009-es és 2010-es évekhez viszonyítva 2011-2013 között 10%-ponttal esett a hatékonyabb ellenőrzést megoldásként megjelölők aránya, ezzel párhuzamosan pedig jelentősen megnőtt a bizonytalanok aránya. 2014-ben visszarendeződést láthatunk: ismét nőtt azok aránya, akik az ellenőrzésekben látják a megoldást, ez a tendencia pedig folytatódott 2015-ben és 2016-ban is, amikor az emberek 68%-a, majd 72%-a vélekedett így. 2017-ben 70% azoknak az aránya, akik szerint fontos a gyakoribb és hatékonyabb ellenőrzés, míg csupán 9% nem ért egyet ezzel (36. ábra). A hamisítót, a fogyasztót vagy egyiket sem büntetnék a magyarok? 10 A hamisítók büntetésének szigorítására az életkor, a jövedelem és a lakóhely régiója gyakorol szignifikáns hatást. Jellemzően a társadalom egyik leggazdagabb részénél, a magasabb jövedelműek körében (74%), valamint a dél-alföldi régióban élők körében (69%) tapasztalható a legnagyobb szigorúság a hamisítókkal kapcsolatban (37. ábra).

36. ábra: A hamisítványok kiszűrése érdekében gyakoribb és hatékonyabb ellenőrzésre van szükség (2010-2017 között, %)

64%

63%

62%

66%

68%

26%

28%

26%

10%

11%

10%

2010 (N=1002)

2011 (N=992)

2012 (N=971)

2013 (N=990)

2014 (N=978)

2015 (N=974)

2016 (N=985)

2017 (N=974)

73%

19%

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

27%

24%

70%

21%

Teljesen egyetért vagy egyetért

37. ábra: Azok aránya, akik a hamisítókat és terjesztőket büntetnék (2017)

74% 66%

68%

69%

Felsőfokú végzettség

Dél-Alföld

70%

63% Átlagosan

Nők

Idős Felső jövedelmi (61 éven felüli) kvintilis

Annak érdekében, hogy világosabban lássuk a határozott véleménnyel rendelkezőket, az elemzés ezen részéből kihagyjuk a bizonytalanokat.

A hamis termékek fogyasztóit az átlagnál szigorúbban büntetnék a közép-magyarországi régióban élők, a nők, illetve a legfelső jövedelmi ötödbe tartozók (38. ábra). Jellemzően együtt mozognak a vélemények a fogyasztók és a hamisítók büntethetőségéről, azzal a kitétellel, hogy a fogyasztókkal kapcsolatosan elnézőbbek vagyunk. Míg a teljes népesség 63%-a egyetért azzal, hogy a hamisítókat szigorúbban kellene büntetni, a fogyasztók felelősségre vonásával mindössze 33% ért egyet. Akik szigorúbban büntetnék a hamisítókat, azok 44%-a a fogyasztót is szigorúbban büntetné szemben a 33%-os átlaggal. Akik viszont nem büntetnék a hamisítókat, azok 71%-a a fogyasztókkal sem tenné ezt. Végül, akik bizonytalanok a hamisítók szigorúbb büntetésében, azok a fogyasztókkal szemben jellemzően inkább elnézők, vagy bizonytalanok. (39. ábra)

38. ábra: Azok aránya, akik a hamis termékek fogyasztóit is büntetnék (2017)

33%

Átlagosan

37%

Nők

Középkorú (40–60 éves)

41%

Felsőfokú Felső jövedelmi Középvégzettség ötöd Magyarország

39. ábra: A fogyasztók és hamisítók büntetésének összefüggése (2017, %) Hamisítókat szigorúbban büntetné

35%

Bizonytalan a hamisítók büntetését illetően Hamisítókat nem bűntetné szigorúbban Fogyasztókat nem vonná felelősségre

21%

51%

44%

32%

71%

17%

19%

10%

Bizonytalan a fogyasztók büntetését illetően

Fogyasztókat felelősségre vonná

3.4. MIT GONDOLNAK AZ EMBEREK A HAMISÍTÁS TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEIRŐL? Általánosságban elmondható, hogy 2017-ben a megkérdezettek csaknem fele (43%) szerint a hamisítás veszélyes, míg a válaszadók 26%-a szerint a hamisítás nem rejt magában annyi valós veszélyt, mint amennyire riogatnak vele. A bizonytalanok magas aránya (31%) jelzi, hogy a kérdésben nem egyértelmű a lakosság állásfoglalása, ugyanakkor – ahogy a fejezet későbbi részében lesz róla szó – amint a hamisítás által okozott károkat konkrétabban definiáljuk, a bizonytalanok aránya drasztikusan lecsökken és határozottabban foglalnak állást a témában. A 2013 óta kirajzolódó idősort vizsgálva azt látjuk, hogy az elmúlt években fokozatosan emelkedett azoknak az aránya, akik a hamisítást nem tartják veszélyesnek (2013-ban 12%, 2017-ben pedig már 26%) (40. ábra). Az előző felméréshez hasonlóan, 2017-ben is majdnem minden második megkérdezett (49%) gondolja úgy, hogy a hamisítás megfékezése csak a nagy, multinacionális vállalatok érdekét szolgálja, további 29%-nak nincs határozott véleménye a kérdéssel kapcsolatban, és csupán 22% utasítja el a fenti állítást (41. ábra).

40. ábra: A hamisítás nem is olyan veszélyes, csak riogatnak a veszélyekkel (2013-2017 között, %) 12%

17%

21%

40%

30%

47%

43%

2013 (N=959)

2014 (N=948)

41%

24%

26%

34%

31%

49%

42%

43%

2015 (N=925)

2016 (N=944)

2017 (N=947)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

41. ábra: A hamisítás elleni küzdelem csak a nagy, nemzetközi márkáknak fontos (2013-2017 között, %)

42%

41%

42%

37%

35%

33%

21%

24%

2013

2014

49%

27%

29%

25%

24%

22%

2015

2016

2017

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

2009 óta évről-évre a felmérésben részvevők nagyjából 70%-a látja, hogy a hamisítás komoly károkat okoz a költségvetésben, és csak körülbelül egytizedük (2017-ben 13%) nem látja aggályosnak a hamisítást ebből a szempontból (42. ábra). 2017-ben a válaszolók fele (51%) gondolja úgy, hogy a hamisítás miatt munkahelyek szűnnek meg, s ez az arány a vizsgált években folyamatosan 50% körül mozgott (2014-ben volt a legmagasabb: ekkor 59%). Ezzel szemben a magyarok közel negyede (23%) nem látja a munkahelyeket veszélyben a hamisítás miatt 2017-ben (43. ábra).

42. ábra: A hamisítás miatt komoly bevételektől esik el a költségvetés (2010-2017 között, %)

64%

66%

69%

71%

67%

72%

24%

22%

21%

23%

20%

12%

10%

28%

10%

13%

2010 (N=976)

2011 (N=933)

2012 (N=957)

2013 (N=965)

2014 (N=971)

2015 (N=912)

2016 (N=936)

2017 (N=942)

71%

20%

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

65%

22%

Teljesen egyetért vagy egyetért

43. ábra: A hamisítás miatt munkahelyek szűnnek meg (2010-2017 között, %)

58%

52%

53%

55%

24%

26%

28%

18%

22%

18%

17%

15%

2010 (N=944)

2011 (N=932)

2012 (N=944)

2013 (N=958)

2014 (N=944)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

49%

59%

27%

26%

23% 2015 (N=910)

Egyet is ért meg nem is

57%

29% 14% 2016 (N=933)

51%

26% 23% 2017 (N=935)

Teljesen egyetért vagy egyetért

A 2009 és 2017 közötti időszakban nagyjából azonos szinten, 70% körül mozgott azok aránya, akik szerint a hamisítványok vásárlásával a szervezett bűnözés bevételei növekednek. 2017-ben ez az arány 65%, míg a társadalomnak egy keskeny szelete, a válaszolók 11%-a szerint nem növekszik a szervezett bűnözés bevétele a hamis termékek megvásárlásakor. 2011 volt az egyetlen olyan év, amikor ez a többségi attitűd visszaszorult, s a megkérdezettek 58%-a értett egyet azzal az állítással, hogy „a hamisítványok megvásárlása a szervezett bűnözés bevételeit növeli”, míg az egyet nem értők aránya felkúszott 16%-a (44. ábra). A 2009 óta eltelt időszakban a megkérdezett népesség nagyjából 60%-a szerint nem esik elég szó a médiában a hamisítványok veszélyeiről, és kevesebb, mint 20%-uk (2017-ben 13%) szerint eleget tudósít a média a témáról. A felmérésben résztvevők egynegyedének nincs határozott véleménye a kérdésről (45. ábra).

44. ábra: A hamisítványok megvásárlása a szervezett bűnözés bevételeit növeli (2010-2017 között, %)

70%

58%

25% 22%

67%

66%

68%

67%

69%

23%

24%

21%

25%

24%

65%

24%

16%

11%

10%

11%

2010 (N=962)

2011 (N=916)

2012 (N=936)

2013 (N=958)

2014 (N=937)

2015 (N=922)

2016 (N=931)

2017 (N=943)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

45. ábra: Túl kevés szó esik a nyilvánosságban a hamisítványok veszélyeiről (2009-2017 között, %)

27%

59%

26%

58%

54%

28%

26%

14%

15%

14%

19%

2009 (N=966)

2010 (N=984)

2011 (N=974)

2012 (N=970)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

59%

57%

27 %

26%

16%

15%

17%

2013 (N=978)

2014 (N=937)

2015 (N=952 )

58%

26%

Egyet is ért meg nem is

60%

64%

27%

26% 9%

13%

2016 (N=967)

2017 (N=949)

Teljesen egyetért vagy egyetért

3.5. MIT GONDOLNAK A MEGKÉRDEZETTEK AZ INTERNETEN FELLEHETŐ ANYAGOKRÓL? 2017-ben az internetezők 46%-a képes – saját bevallása szerint – eldönteni, hogy az interneten lévő tartalmak legális vagy illegális úton kerültek fel a világhálóra. Ehhez hasonló magas arányt korábban is tapasztaltunk (2014-ben 65%). Ugyanakkor a válaszolók negyede nem tartja felismerhetőnek a tartalmak forrását, és ugyanennyien bizonytalanok a kérdésben (46. ábra). A legális internetes forrásokat mennyiségét illetően minden vizsgált évben nagyfokú – és növekvő – elégedettséget tapasztaltunk. 2017-ben az internethasználók 73%-a szerint a legális letöltési lehetőségek kielégítőek, s csak 7% azoknak az aránya, akik ezzel ellentétesen vélekednek (47. ábra).

46. ábra: Felismerhető, hogy a közzétett filmek, zenei tartalmak, szoftverek legálisan kerültek-e az internetre (2010-2017 között, %)

27%

33%

32%

29%

36%

36% 46%

65% 43%

30% 2010 (N=676)

39%

27% 2011 (N=694)

34%

41%

30%

32 %

35%

32%

29%

27%

2015 (N=658)

2016 (N=752)

2017 (N=786)

25% 10%

2012 (N=644)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

2013 (N=680)

2014 (N=937)

Egyet is ért meg nem is

28%

Teljesen egyetért vagy egyetért

47. ábra: Van elegendő internetes oldal, ahol legálisan lehet hozzáférni zenékhez, filmekhez (2012-2017 között, %)

61% 60%

57%

29%

31%

63%

64%

28%

22%

25%

11%

12%

11%

14%

10%

2012 (N=651)

2013 (N=693)

2014 (N=937)

2015 (N=682)

2016 (N=937)

2017 (N=784)

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

73%

20 %

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

INTERNETHASZNÁLAT ÉS SZERZŐI JOGVÉDELEM ALATT ÁLLÓ TARTALOM

4.1. AZ ILLEGÁLIS TARTALMAKAT FOGYASZTÓK ÉS LETÖLTŐK ATTITŰDJE A jogvédelem alatt álló tartalmak közül kiemelkedő fontosságú az illegális, ún. torrent oldalakról letölthető filmek és zenék szerepe. Miközben az oldalak népszerűsége töretlenül nő, a „torrentezést” nyíltan vállalók aránya 2011 óta vizsgált időszakban erősen visszaesett. Az általunk vizsgált kérdéseknél a téma „érzékenységéből” 11 következő rejtőzködés miatt egy igen erős alulbecsléssel kell számolnunk 12, ami nem csak a letöltések, de már az illegális tartalom fogyasztásánál is megjelenik. 2017-ben az előző évhez hasonlóan az internetezők 82-83%-a tagadta, hogy nézett vagy hallgatott volna nem jogtiszta filmet/zenét. Akik viszont bevallottan fogyasztják ezeket a tartalmakat, ők jellemzően többször is éltek az illegális zenék és filmek nyújtotta lehetőségekkel (48.1 ábra).

48.1 ábra: Ön nézett meg filmet az interneten annak tudatában, hogy az illegális forrásból származik? (2012-2017 között, %) 3%

80%

79%

80%

5% 12%

3% 15%

2012 (N=562)

2013 (N=600)

Igen, többször is

89%

83%

82%

5% 13%

3% 5%

3% 10%

3% 12%

2014 (N=583)

2015 (N=637)

2016 (N=616)

2017 (N=697)

Egy alkalommal

Nem

Nem tudja

48.2 ábra: Ön hallgatott zenét az interneten annak tudatában, hogy az illegális forrásból származik? (2012-2017 között, %) 3%

80%

81%

80%

4% 13%

2% 13%

2012 (N=559)

2013 (N=594)

Igen, többször is

87%

82%

3% 15%

2% 7%

2% 12%

3% 12%

2014 (N=580)

2015 (N=637)

2016 (N=616)

2017 (N=698)

Egy alkalommal

Nem

Nem tudja

Bár maga a letöltés nem illegális, a torrentkliensek működési elvei szerint, aki letölt bizonyos mennyiségű információt, az ugyanabban az időben fel is tölti azt („seed”-del) (ami viszont jogvédelem alatt álló termékek esetében már illegális), éppen ezért, aki illegális forrásból letölt, az nagy valószínűséggel fel is tölt, amivel már illegális tevékenységet követ el, még ha szimpla felhasználóként nincs is minden esetben ezzel tisztában.

Az alábecslést az egyik legnagyobb magyar torrentoldal (több mint fél millió felhasználóval) saját statisztikája is alátámasztja, mely szerint már 2017. év végén felhasználóik száma a 750 000-hez közelített. Forrás: http://torrentek.info/legnagyobb-torrent-oldalak.

4.2 A FOGYASZTÓK FŐBB SZOCIO-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI Célunk az volt, hogy megvizsgáljuk, hogy mely társadalmi csoportokban jellemző az illegális tartalmak fogyasztása. Tekintettel arra, hogy az illegális zenehallgatás és filmnézés célközönsége nagy átfedést mutat, főbb szocio-demográfiai jegyeikben megegyeznek, ezért a továbbiakban a két csoportot együtt kezeljük. (A kérdés érzékeny és folyamatosan változó jellege miatt a következő részletezés csak a 2017-es adatokra vonatkozik.) A válaszadók összesen 18%-a vallotta be, hogy valaha nézett/hallgatott illegális tartalmakat. A legnagyobb hatást – 2016-hoz hasonlóan – a nem, az életkor, valamint a lakóhely régiója gyakorolja az illegális tartalom fogyasztására. Amíg a férfiak 23%-a, a nőknek csupán 14%-a fogyaszt illegális tartalmakat az interneten. A korcsoportok szerinti vizsgálatnál pedig azt látjuk, hogy a fiatalok (18 és 30 közöttiek) azok, akik a legnagyobb arányban (29%) vallották be ezt a tevékenységüket (49. ábra). Azt, hogy nem pusztán nézték, hanem maguk töltötték le a torrenteket, még kevesebben merték felvállalni az internethasználók közül; 2012 óta filmek, zenék, szoftverek és könyvek letöltése tekintetében nagyjából stagnál a letöltők, illetve a letöltést felvallók aránya. A filmek és zenék letöltését évről évre 1-2 %-ponttal többen vállalják. A szoftverek és könyvek letöltését jelenleg az internetezők 6%-8%-a űzi rendszeresen. A filmek és zenék letöltése tipikusan nem egyszeri cselekedet, mivel a letöltők között kétszer nagyobb arányban vannak azok, akik több alkalommal is illegálisan jutottak ilyen tartalmakhoz (50. ábra).

49. ábra: Azok aránya, akik fogyasztottak illegális forrásból származó tartalmakat (zenét és/vagy filmet) (2017, N=127)

26%

28%

29%

Budapest

KözépDunántúl

Dél-Dunántúl

Fiatal (18-30 éves)

23%

18%

Átlagosan

Férfi

50. ábra: Ön töltött le az elmúlt évben az internetről filmet/zenei tartalmakat/szoftvert/könyvet annak tudatában, hogy az illegális forrásból származik? (%)

90%

88%

85%

90%

88%

86%

4% 6%

4% 7%

4% 10%

2% 7%

5% 7%

2015 (N=627)

2016 (N=583)

2017 (N=699)

2015 (N=617)

2016 (N=580)

Film Igen, többször is

Zene Egy alkalommal

Nem

95%

92%

4% 32%

2% 2%

3% 3%

5% 5%

2017 (N=697)

2015 (N=583)

2016 (N=583)

2017 (N=697)

Szoftver

98%

94%

5% 2015 (N=627)

2016 (N=580) Könyv

2017 (N=695)

A letöltők köre a főbb szocio-demográfiai jellemzők tekintetében a következőképpen körvonalazódik: a kérdezettek mindössze 16%-a vallotta be, hogy töltött le illegális tartalmat (a korábbiakban bemutatott bármilyen tartalmat, egyszer vagy többször) az internetről. Az illegális letöltők tipikusan férfiak (21%), budapestiek (26%) és a második jövedelmi ötödbe tartoznak (24%) (51 ábra).

51. ábra: Az illegális tartalmakat egyszer vagy többször letöltők aránya 2017-ben (filmet, zenét, könyvet, szoftvert) az internetről annak tudatában, hogy az illegális (%, N=114)

21%

22%

24%

26%

16%

Átlagosan

Férfi

Közép60 éven felüli Magyarország

Fiatalok

Második Középjövedelmi ötöd Dunántúl

Budapest

4.3 LETÖLTŐK ÉS POTYÁZÓK Az internethasználóknak két nagy csoportját különböztettük meg: (1) a többség, aki nem tölt le illegális tartalmakat, illetve (2) a kisebbséghez tartozó letöltők. Azok között, akik maguk nem töltenek le ilyen tartalmakat, elkülöníthető egy réteg, amely mégis fogyasztja ezeket a filmeket/zenéket/ szoftvereket/könyveket: ők csak élvezik a „letöltés gyümölcsét”, azaz akik hallgatják/nézik a letöltött anyagokat, anélkül, hogy maguknak le kellene tölteniük azt. Velük szemben a „valódi letöltők” maguk végzik a „piszkos munkát” és aktívan torrenteznek. A letöltési és fogyasztási szokások alapján tehát három csoportba oszthatók a válaszadók. 1. Becsületes vagy titkolózó: aki nem tölti le és nem is fogyasztja az illegális tartalmakat, vagy ha ezeket meg is teszi, elhallgatja. 2. Önfenntartó fogyasztó: aki maga letölt és fel is használja a tartalmakat. 3. Potyázó: aki maga nem tölt le, viszont fogyasztja a mások által letöltött tartalmakat. A potyázás hátterében ugyanúgy állhat a letöltéshez szükséges technikai tudás hiánya, mint a tartalmak illegális jellege miatti aggodalom.

A becsületesek és titkolózók teszik ki társadalom nagy részét (81%-át), ők saját bevallásuk szerint sohasem fogyasztottak vagy töltöttek le illegális tartalmakat. A maradék szűk réteg (akiknek összetételét a továbbiakban vizsgáljuk) kétharmada önfenntartó fogyasztó, aki letölt a saját szórakoztatására, a potyázók pedig egyharmadnyi arányt képviselnek, ők a más által letöltött tartalmakat használják (52. ábra).

52. ábra: Az illegális tartalmak fogyasztói letöltési szokásaik alapján, % (N=127), 2017

Potyázó 31% Önfenntartó fogyasztó 69%

A szegmentálásban az iskolai végzettségnek, a településtípusnak, valamint a lakóhely régiójának és a jövedelmi helyzetnek van szignifikáns hatása. Az önfenntartó fogyasztók, akik az illegális letöltéssel kapcsolatban álló 127 fős alminta 69%-át teszik ki, igen változatos képet mutatnak. A lakóhely szerinti régió és településtípus hatása igen erős; a budapesti felhasználók 94%-a és a nyugat-dunántúliak 100%-a tartozik ebbe a kategóriába (53. ábra). Ezzel szemben a potyázók között igen felülreprezentáltak a falvakban, s különösen az észak-magyarországi régióban élők, és a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók (54. ábra).

53. ábra: Az önfenntartó felhasználók előfordulási gyakorisága bizonyos csoportokban, (%), N=88

74%

75%

KözépDunántúl

Férfi

84%

88%

94%

95%

Budapest

Felsőfokú végzettség

94%

95%

Falu

ÉszakMagyarország

100%

69%

Önfenntartók átlagosan

Felső Középjövedelmi ötöd Magyarország

54. ábra: A potyázók előfordulási gyakorisága bizonyos csoportokon belül (%), N=39

74%

75%

Nő

Szakmunkás

84%

88%

69%

Potyázók átlagosan

DélAlsó Dunántúl jovedelmi ötöd

NyugatDunántúl

4.4 A LETÖLTÉSEK KÖRÜLMÉNYEI ÉS INDOKAI Az előző kutatás eredményeivel összhangban 2017-ben letöltők igen nagy hányada (77%) otthonában töltötte le a tartalmakat, 15%-uk barátnál, 5%-uk internetkávézóban, és további 4% munkahelyén, miközben a többi válaszlehetőségre elenyésző jelölés érkezett (55. ábra). Az illegális letöltést választók legnagyobb aránya (62%) a letöltést azzal indokolja, hogy nem akar azért fizetni, amit ingyen is meg tud szerezni, a többiek pedig a letöltés egyszerűségére (16%) a pénzhiányra (13%), és a fájlok más forrásból való elérhetetlenségére hivatkoznak (8%) (56. ábra).

55. ábra: Hol tölt le ilyen tartalmakat? (2017, %)* 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

2012 (N=82)

2013 (N=76) Otthon Barátnál

2014 (N=106) Iskolában Internet kávézóban

2015 (N=98)

2016 (N=48)

Munkahelyen Egyéb helyen

2017 (N=16)

Kollégiumban

* Mivel a kérdés esetében több választ is meg lehetett jelölni az oszlopok összege a 100%-ot meghaladhatja.

56. ábra: Miért ezeket az oldalakat használta a tartalmak eléréséhez? (2017)

62%

Nem akarok fizetni azért, amit ingyen is megszerezhetek

16%

13%

Így a leggyorsabb és legegyszerűbb hozzáférni ezekhez a tartalmakhoz

Nincs pénzem máshonnan megszerezni ezeket a tartalmakat

Máshonnan nem tudom megszerezni ezeket a tartalmakat

2% Egyéb

4.5 LETÖLTÉSI SZOKÁSOK VÁLTOZTATÁSÁRA VALÓ HAJLANDÓSÁG Az internet használók 60%-a nem lenne hajlandó fizetni azért, hogy az online világban legális forrásból férhessen hozzá tartalmakhoz. Az internetet használók közel fele nem lenne hajlandó fizetni a legálisan hozzáférhető tartalmakért, amíg azok ingyenesen is letölthetők (48%), s ennek a csoportnak az aránya 2011 és 2014 között majdnem 15 %-ponttal nőtt (habár 2015-ben jelentősen visszaesett). További 12%-a azért nem fizetne a letöltésért, mert nem fontos számára, hogy hogyan került a világhálóra a kívánt tartalom. 21%-uk csak akkor váltana, ha jóval olcsóbban lennének beszerezhetők a tartalmak, mint jelenleg, 9% pedig feltételek nélkül hajlandó lenne fizetne érte. A bizonytalanok aránya 10% (57. ábra).

57. ábra: Hajlandó lenne fizetni azért, hogy az interneten legális forrásból férhessen hozzá tartalmakhoz? (2011-2017 között, %) 10%

26%

27%

21%

10%

12%

11%

22%

19%

42%

49%

54%

11%

16%

13%

14%

16%

2011 (N=568)

2012 (N=546)

2013 (N=600)

2014 (N=625)

2015 (N=633)

13% 26% 10% 40%

Egyáltalán nem ért egyet vagy nem ért egyet

16% 7%

38%

56%

48%

10%

2016 (N=620)

2017 (N=695)

Egyet is ért meg nem is

Teljesen egyetért vagy egyetért

A kérdezettek 21%-a fizetne akkor a legális tartalomért, ha ahhoz olcsóbban juthatna hozzá, mint jelenleg. Az önfenntartó fogyasztók (26%-kal) felülreprezentáltak ebben a csoportban, miközben a „becsületesek” (jelenleg le nem töltők és nem is felhasználók) átlagos arányban lennének hajlandók fizetni a legális tartalmakért.

4.6 AZ ILLEGÁLIS LETÖLTÉS LEGÁLIS ALTERNATÍVÁI 2016-hoz képest a legális zeneletöltési lehetőségek ismertsége visszaesett az internet használók körében; míg az előző évben az internetezők 77%-a tudott ilyen lehetőségekről, 2017-ben 59% ismer olyan forrásokat, ahonnan legálisan tud ilyen tartalmakat letölteni (58. ábra). A lakossági átlaghoz képest a legnagyobb arányban az önfenntartó fogyasztók (73%) vannak tisztában a legális alternatívákkal, őket követik a potyázók (64%) (59. ábra).

58–59. ábra: Ön ismer-e olyan internetes forrásokat, ahol legálisan tud zenét hallgatni vagy letölteni? (2012-2017 között, %)

63%

70%

55%

59%

37%

36%

30%

17% 6%

2012 (N=561)

2013 (N=600)

2014 (N=563)

2015 (N=631)

2016 (N=563)

Nem tudja

Nem

59%

39 %

42%

2017 (N=702)

Becsületes vagy titkolózó

77%

73%

27%

64%

33% 3%

Önfenntartó

Potyázó

Igen

Egy-egy legális oldal ismerete azonban nem jelenti annak automatikus használatát. A használat tekintetében növekedést figyelhetünk meg 2012-2015 között (71%-ról 82%-ra emelkedett azoknak az aránya, akik ismerik és használják a legális forrásokat), majd 2016-ban egy kisebb visszaesést, majd 2017-ben pedig stagnálást tapasztaltunk az előző évhez képest (78-77%) (60. ábra). A legális zeneletöltési forrásokat leginkább az önfenntartó fogyasztók és a potyázók használják (61. ábra).

60–61. ábra: Használ ilyen internetes forrásokat, ahol legálisan tud zenét hallgatni vagy letölteni? (Azok között, akik tudnak a lehetőségekről) (2012-2017 között, %)

30%

18%

22%

23 %

26%

71%

70%

76%

82%

77%

74%

2012 (N=245)

2013 (N=358)

2014 (N=395)

2015 (N=373)

2016 (N=395)

2017 (N=414)

Becsületes vagy titkolózó

29%

Igen

24%

95%

Önfenntartó

17%

83%

Potyázó

Nem

A legális szolgáltatások közül a legnépszerűbb a YouTube, amit a kérdezettek több mint 96%-a ismert, és ami több mint 50%-ponttal maga alá gyűrte a második legnépszerűbb Telenor-Deezert, mely az egyetlen a fizetős szolgáltatások közül, aminek az ismertsége a vizsgált években folyamatosan növekedett; idén azonban 40% jelölte meg a tavalyi 48% után. 2017-ben az I-Tunes, a Korlatlanzene.hu és a Hungaroton zeneáruház ismertsége egyaránt növekedett (62. ábra).

62. ábra: Hallott-e már a következő legális zenehallgatást/ zeneletöltést lehetővé tevő oldalakról? (2012-2017 között, %) 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

Muzzia

2012 (N=255) 2015 (N=369)

Telenor Deezer 2013 (N=390) 2016 (N=344)

I-Tunes

Dalok.hu

Korlatlanzene.hu Hungaroton zeneáruház

Youtube

2014 (N=344) 2017 (N=432)

5. MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉS Habár a kérdések többsége megegyezik a korábban lekérdezettekkel és így a tanulmány során több alkalommal is lehetőség nyílt összehasonlító megállapítások megtételére , a célcsoportok (különböző típusú hamis terméket vásárlók) alacsony elemszámai miatt, az eredmények statisztikai szempontból nem tekinthetők megbízhatónak, így az idősoros adatok interpretálhatósága csak bizonyos keretek között lehetséges. A tanulmány során minden alkalommal jeleztük, amennyiben az eredmények változékonysága az alacsony esetszámok miatt inkább a véletlennek köszönhetők, mint belső társadalmi változásnak.

Összefogl aló a Hamisítás E lle ni Nemzeti Testület 2017. évi kutatásairól