98
Kezeléssorozat
13. Kezeléssorozat Mint említettük, magát a terápiát a további kezelések jelentik. Miután • az első vizsgálat felvázolt „vörös fonalát” áttekintettük és • kikérdeztük a pácienst a legutóbbi reflexzóna-kezelés óta fellépett reakciókról, lehetőségünk nyílik egyéni és minden alkalommal új súlypontot adni az aktuális kezelésnek. Ha ezt elmulasztanánk, minden alkalommal ugyanazokat a zónákat kezelnénk sematikusan, mint az első vizsgálatnál. Így legfeljebb a tüneti zónák kerülnének előtérbe. Csak a kezelések között fellépő reakciók (lásd „Reakciók, 111. oldal) figyelembevételével és a megfelelő zónák kezelésével érhető el változás és ezzel a páciens állapotának javulása. A terápiás rendező inger akkor oszlik el legjobban a lábfej szöveteiben, ha a terhelt zónákkal néhány másodpercig foglalkozunk, és a kezelés során többször visszatérünk ezekre a helyekre. Általában két-három alkalommal elegendő. Ily módon fokozatosan javul a zónák vérellátása és normalizálódik a szövettónus. Így a fájdalom és a vegetatív túlérzékenység is alábbhagyhat. A javulás rendszerint 20-30 perc alatt bekövetkezik; mindig akadnak azonban kivételek, akiknél csupán 15 percre, másoknak 50 percre van ehhez szükségük. A fogásokat szintén milliméteres elmozdulásokkal végezzük. Amennyiben túlterhelés jeleit észleljük, kiegyenlítő fogást vagy semleges simításokat alkalmazunk. Ha a zónák állapota jelentősen javult, a jelenlegi kezelés elérte célját. Nem kell őket teljesen normalizálnunk, mivel a javulás egyik
Kezeléssorozat
99
kezeléstől a másikig tovább folytatódik, legfőképpen azért, mert a lábon végzett reflexzóna-kezeléssel nem a tünetet vagy a betegséget akarjuk legyőzni, hanem a páciens öngyógyító és regeneráló erőit támogatjuk. Kezelőlap lábon végzett reflexzónamasszázshoz A páciens adatai Név:
ffi/nő Életkor:
Kórkép, ill. diagnózis:
Fontos gyógyszerek: Egyéb kezelések: Korábbi betegségek, műtétek, balesetek, hegek:
Fogak: ezüst-amalgám tömések, gyökérkezelések
Első vizsgálat: tüneti zóna – piros; háttérzóna – zöld; látlelet – fekete A zónák intenzitása: nagyon erősen terhelt zónák – erős; erősen terhelt zónák – közepes; kevéssé terhelt zónák – gyenge lábhát bal
talp jobb
jobb
jobb
jobb
belső oldal bal
bal
külső oldal bal
14. ábra Kezelőlap lábon végzett reflexzónamasszázshoz
100
Kezeléssorozat Kezelések:
Dátum
Reakciók a kezelések alatt
Reakciók a kezelések között
Végeredmény: Hány kezelés után változott jelentősen az állapot?
Mely panaszok változtak? A reflexológus szerint (objektíven):
A páciens szerint (szubjektíven):
További megfigyelések és megjegyzések (pl. a gyógyszeradag csökkentése, súlyváltozás stb.):
Egy kezeléssorozat rendszerint 6–8, legfeljebb 10 kezelést foglal magában. Sok páciens esetében bevált, hogy évente 1–2 alkalommal kapnak kezeléssorozatot. A kezelések először heti 2–3-szori rendszerességgel, később hetente vagy 14 naponta, legfeljebb havonta kövessék egymást.
Kiegyenlítő fogások
101
13.1. Kiegyenlítő fogások Az egyes kezelések között időről időre rövid szüneteket kell tartani, illetve semleges simításokat és kiegyenlítő fogásokat kell alkalmazni. Erre különösen abban az esetben van szükség, ha érezzük, hogy a pácienst túlterheltük. A túlterheltséget jelezheti • különösen erős fájdalom a láb egy adott zónájában, illetve • vegetatív jelzés, mint a hirtelen fellépő erős tenyérizzadás, a légzés ritmusának megváltozása és a testhőmérséklet (lásd „A láb terhelt zónáinak jelei”, 38. oldal) Ilyen simításokat és kiegyenlítő fogásokat a kezelés megkezdésekor is alkalmazhatunk, hogy kellemessé tegyük a pácienssel való első közvetlen érintkezést, illetve megnyugtatóan zárjuk le a kezelést. Az alábbiakban bemutatunk néhány egyszerű, hatékony kiegyenlítő fogást: Saroknyújtó fogás Ez a fogás kiegyensúlyozó hatással van a légzésre és a páciens teljes hátoldali izomzatára. Igazítsuk ki testtartásunkat és tartsuk meg lélegzésünk ritmusát. Behajlított tenyerünket a páciens két sarka alá helyezzük, hüvelykujjunk a külső bokacsont előtt van. A páciens következő belégzésekor sarkát határozottan magunk felé nyújtjuk, kilégzésekor pedig visszaengedjük lábfejét a normális állásba. Amennyiben a páciens lélegzése vélhetőleg gyorsabb vagy felületesebb a kelleténél, a sarkot két-három lélegzetvételen át nyújtjuk, és csak ezután engedjük vissza a kiindulási helyzetbe. Minden újabb és valamivel hosszabban tartó nyújtás serkenti
102
Kezeléssorozat
a rekeszizom működését, nagyobb teret ad a lélegzetnek, és tovább áramoltatja a levegőt a has és a medence irányában. Ezt a fogást 4–6-szor, több alkalommal is megismételhetjük. Tenyér-talp fogás A páciens lábától kissé távolabb ülünk, törzsünket csípőből előredöntjük úgy, hogy hátunk egyenes maradjon. A könyök általában a térden támaszkodik. Mindkét tenyerünket a páciens talpára helyezzük, de nem fejtünk ki nyomást. Ha a páciens lába jóval nagyobb, mint a kezünk, vizsgáljuk meg, hol a legkevésbé melegek a lábak. Ezen a ponton tartsuk nyugodtan a kezünket. Mivel a talpnak és a tenyérnek nagyon egyéni, finom kisugárzása van, gondosan kell bánnunk saját erőnkkel, vagyis fogás közben nyugodtan tovább kell lélegeznünk a saját ritmusunkban. A fogás kíméletesebb változataként tenyerünk helyett a kézfejünket is illeszthetjük a talphoz. Ehhez üljünk vissza a szokásos távolságba a lábtól. Napfonat-fogás Hüvelykujjbegyünket helyezzük először a 10. ábrán jelzett területre a páciens talpán. Erős fájdalom és görcsösség (kólika, distressz [teljesítményt csökkentő negatív stressz – a ford.], heves szívdobogás, asztmaroham, erősen nyirkos kéz, láb) hüvelykujjunk utolsó ízületét lassan mélyesszük a szövetbe, és mozgatás nélkül tartsuk ott 20–60 másodpercen át, amíg a panasz elcsitul. Általános elgyengülés (vérnyomáscsökkenés, általános kimerültség, süllyedéses panaszok, renyhe anyagcsere) esetén ritmikusan mozgassuk le és fel hüvelykujjunk utolsó ujjpercét. A fogás így élénkítő hatású lesz (lásd „alapfogás”, 10. fejezet).
Kiegyenlítő fogások
103
A nyomás intenzitása a puhától az erősig terjedhet; alapvetően mindig a páciens pillanatnyi állapotához kell igazodnia. A simító mozdulatokhoz és a kiegyenlítő fogásokhoz hasonlóan az egyes lábujjízületeken, a lábközépen vagy a lábtőcsontokon is alkalmazhatunk lazító és a statikus terhelést csökkentő fogásokat. A lábujjak alapízületeinek talpi oldalon (harántboltozaton) történő erőteljes, hullámzó végigmasszírozása különleges figyelmet igényel. Ezt a fogást a következő okokból alkalmazzuk: 1. Mivel a lábujjak alapízületeinek zónái a vállöv felső határához tartoznak, e terület mozgékonyságának helyreállítása a vállövben fellépő feszültségeket is enyhítheti. 2. A terület megélénkülő vérellátása egyensúlyba hozza és ellazítja a fejet is, mivel ez a fogás a lábujjak alapízületére is kiterjed. 3. Javítható vele a lábhegy statikája, amely sok embernél éppen a harántboltozaton mutat hibás állást. A jól mozgatható lábhegy, amelynek szövete a jó vérellátás következtében egészséges tónust mutat, az egész szervezet mozgékonyságának javára válik. A lábközepet is jól át lehet mozgatni. A belső és külső boka körül végzett simítások főleg ezeknek a gyakorta duzzadt szöveteknek a tehermentesítését szolgálják. Legjobb, ha a hüvelykpárnákkal végezzük őket. Egyúttal a sarokízületeket is megmozgathatjuk. A kezelés végén a páciens lába legyenek meleg és kellemesen laza. Ha nem így van, annak két oka lehet: 1. A fogások adagolása, intenzitása és időtartama nem felel meg a páciens egyéni szükségleteinek.
104
Kezeléssorozat
2. A páciens életereje – és ezáltal a saját hő fejlesztésére való képessége is – annyira meggyengült, hogy krónikusan hideg lába a megfelelő kezelés közben sem melegszik fel. Ilyenkor passzív hőátadásról kell gondoskodni, meleg lábfürdő, hőpalack stb. segítségével, de erre csak a kezelés után kerülhet sor. Az a páciens, aki hideg lábbal megy haza, nem várhatja el állapotának optimális javulását és stabilizálódását! A hőszabályozás azonban rendszerint már néhány kezelés után rendbe jön, ami a kezelés sikerességét bizonyítja.
13.2. Differenciáldiagnosztika Orvosok és természetgyógyászok számára: segéd- és differenciáldiagnosztikai szempontból a tisztázatlan panaszokkal érkező páciensek esetében a zónák főként a jobb láb hasi és alhasi zónájában szolgálhatnak hasznos információkkal. Mivel csak a terhelt, irritált zónák reagálnak fájdalommal, illetve a vegetatívum túlterheltségének jelével, jól megkülönböztethető, hogy a páciens esetében a jobb vese, a gyomor, az epehólyag, a vakbél vagy – nőknél – a jobb petefészek megbetegedésével állunk-e szemben. A lábfejen ezek a területek távolabb esnek egymástól, mint a hasüregben (lásd 15/a, b ábrák a következő oldalakon).
Differenciáldiagnosztika jobb talp
bal talp
epehólyag jobb vese
féregnyúlvány
15/a ábra Differenciáldiagnosztika hasi panaszok esetén
105
106
Kezeléssorozat
bal lábhát
jobb lábhát
epehólyag
bal láb külső oldala
jobb láb külső oldala
jobb petefészek
15/b ábra Differenciáldiagnosztika hasi panaszok esetén