SziaKomárom.sk 8 2013. október
R.P.
Rajkovics Péter, Csallóköz hetilap | csallokoz.com
Takarékoskodni vagy fogyasztani
A
z Allianz Global Wealth Report érdekes információkra világít rá, amely statisztikán keresztül is megmutatja, milyen bizonytalanok a szlovák állampolgárok mindennapjai. Az 52 országot vizsgáló tanulmányban ugyanis csak a 36. helyen végeztünk. És mit vizsgáltak a szakemberek? A megtakarításaink nagyságát. A 2012-es év végén egy szlovák polgár átlagban bruttó 9 182 eurónyi pénzeszközzel rendelkezett, viszont leszámítva az egyéni adósságot (fogyasztási- vagy éppen a lakáshitelek), átlagban tisztán 5010 euró megtakarítással rendelkezik a polgár. Az eredményeket feldolgozók természetesen pozitív változásokat is kimutattak Szlovákia esetében, mert a válság és az ezredforduló óta is kedvező változások figyelhetők meg ezen a területen. A lemaradásunk viszont akkora, hogy nem csak a V4-ek között állunk a legrosszabbul, de egy átlag osztráknak nyolcszor nagyobb a megtakarítása. A statisztikákat félretéve, értelmezni is kell az eredményeket. A hazai lakosok nem érezhetik magukat biztonságban, mivel munkahelyük elvesztése vagy egy hirtelen bekövetkező változás következtében nagyon szűkös
forrásokhoz nyúlhatnak. Emellett olyan adósságokkal rendelkeznek, amelyek a hazai bérszínvonal mellett komoly terhet jelentenek a háztartásoknak. Ez a kiszolgáltatottság lehetetlenné teszi a gyorsabb ütemű alulról érkező fejlődéseket, mivel a munkavállalók féltik állásukat, s így olyan körülmények mellett is dolgoznak, amelyek egy fejlett EU-s államban nem volnának elképzelhetők. Egy ilyen gazdaságban nem az emberek határozzák meg a gazdaság további fejlődésének irányát, mert a politikai pártok elképzeléseit képtelenek felfogni, főként azért, mivel azok egyáltalán nem konzisztensek. Kereshetjük közöttük a jólét növelését irányzó intézkedéseket, viszont azt is meg kell állapítanunk, hogy amíg a lakosság jelentős többségének a mindennapi megélhetés biztosítása is komoly gondokat okoz, addig a megtakarítások alakulásának figyelése csak a makrogazdaságot figyelő közgazdászoknak okoz érdekes pillanatokat. Ők majd értelmezhetik, hogy a jelenlegi trendek mellett a fogyasztói kosarunk tartalma miként változik, mi pedig csak csendben ülhetünk, mint a jó diákok. Közben látjuk, elfogynak a nagy remények, s csupán arra törekszünk, hogy egy újabb hónapot ki tudjunk húzni.
NapiGerzson
Gerzson | napig.sk
Testnevelés? M
ég mielőtt bárkinek is más jönne le a mai írásomból: Abszolút támogatom az iskolák azon törekvéseit, melyek arra összpontosulnak, hogy a gyerekek a lehető legtöbbet mozogjanak. Okos és fontos dolognak tartom az egészséges életmódra való nevelést. Saját tapasztalatból mondhatom, hogy nem jó ha a lurkó egész nap bent ül egy gép, vagy akár a tévé előtt, és kimondottan üdítő tud lenni 45 percnyi mozgás mondjuk a matek és a fizika óra között. Nem tudok viszont szó nélkül elmenni az egyik olvasóm panasza fölött. Azt állítja, hogy abban a komáromi középiskolában (szándékosan nem nevezem meg, egyelőre), ahova az ő lánya jár, bizony keményen osztályozzák a teljesítményt. Ezt mindenki értse úgy, hogy például ugyanan�nyi fekvőtámaszt kell megcsinálnia a 40 kilósnak is, mint annak aki ennél jóval nagyobb tömeggel bír. Ugyanakkor az olyan szellemi tantárgyakat, mint a művésztei ismeret, csak egy “látogatta” jeggyel díjazzák. Egy konkrét példa szerint a szóban forgó lány ötöst kapott azért, mert egy perc alatt csak 33 felülésre volt képes a minimális 40 helyett. Azt tudni kell a gyermekről, hogy három éve sportol, és például a 12 perceseknél is végigfutja a kívánt távot. Kérdem én, mi zajlik egy olyan tornatanár fejében, aki képes ötö-
söket osztogatni? Tovább megyek: Ki és mi alapján szabja meg a célokat, amit minden gyereknek kivétel nélkül teljesíteni kell? Nem egy testnevelő suliról beszélünk, hanem egy olyanról, ahol a torna csak kiegészítő tantárgy! Az ilyen hozzáállással szerintem több kárt okoznak a tanárok a kölköknek, mint azt gondolják. Ebben a korban ugyanis (főleg a lányok) megszégyenültnek érzik magukat társaik előtt, és ez nem jó. Az ilyesmivel csak távolabb taszítják a tanulót a sporttól. A dolog odáig is vezethet, hogy a szülő szépen felmenteti a gyereket a tornaóra alól és akkor majd a tanár úr foglalkozhat azzal a pár megmaradt gladiátorral, akik megütik a szintet. Most lehet hogy meg fognak rám haragudni páran, de orbitális ökörségnek tartom (és tartottam mindig is) a testnevelési órák osztályozását. A mozgás fontossága megkérdőjelezhetetlen, de ötösöket szórni azért, mert a gyerek héttel kevesebb felülésre volt képes, mint ahogy azt valakik elvárják, nagy meggondolatlanság. Innen is üzenném, hogy pár szülőnél kezd betelni a pohár. Vagyis inkább jópárnál. Tessék ezt az ügyet átgondolni, és inkább a mozgás megszerettetésére összpontosítani a vegzálás helyett.