SziaKomárom.sk 2013. október 15
„ÉN MINDIG ANNAK ÖRÜLÖK, AMIT ÉPP CSINÁLOK.”
„Most”, egy skizofrén embereket felkaroló szervezet színjátszó csoportját alapítottam meg és vezettem. Tavas�szal pedig sor került az első bemutatójukra “Szerelmek” (“Lásky”) címmel. Azt gondolom nem is a végeredmény, hanem a munkafolyamat volt számomra lenyűgöző és érdekes. Rengeteget tanultam ezektől az emberektől.
Magyar anyanyelved ellenére Pozsonyban a színművészetin is sikerült érvényesülnöd. Mint azt említettem az Astorka színházban játszom másodikos korom óta. Mindemellett a Szlovák Rádió és Televízió munkatársaként is dolgozom, a Szép Szó irodalmi műsort készítem, remek emberekkel beszélgethetek ennek kapcsán: írókkal, tanárokkal, színészekkel. Nagyon élvezem. Azelőtt pedig hírolvasó voltam a tv-ben és a rádióban is. A múlt éven pedig a
A blogodat olvasgatva úgy látom, a budapesti életed elég pörgős, lendületes. Többek között megemlíted azt is, hogy más olyan emberekkel találkoznod, akiket kiskorodtól ismersz a médián keresztül. Pozsonyban ez az érzés hiányzott. Az egész életem pörgős. Mindig is az volt. Nyughatatlan ember vagyok, a pulzáló Budapest inspirál, feltölt. Valóban nagyon érdekes, hogy olyan emberek vesznek körül, akiket gyerekkorom óta figyelek, és most hirte-
nem kímélte őt az élet, a mai napig erős, életvidám, szeretetre méltó tudott maradni. Mindemellett remek adottságai vannak, zseniális amatőr színjátszó, csodálattal tölt el, milyen alázattal tud a színházhoz viszonyulni.
len egy légkörbe keveredek velük. Ez káprázatos. Az iskolán kívül mivel foglalkozol még? Az iskolán és a próbákon kívül nem igazán jut időm másra. Kikapcsolódás gyanánt olykor találkozom a családommal, és, mivel ennem kell, néha főzök is. Egy ilyen karrier mellett a család és a családalapítás háttérbe szorul. A családom nagyon toleráns, ha a munkámról van szó, mint már említettem mindig is támogattak, nem szegültek ellen a választásomnak, velem együtt álmodtak arról, hogy ott legyek, ahol most tartok. Ahhoz, hogy valaki családot alapítson szükség van egy elfogadó társra, aki tiszteletben tartja a munkámat, az elhivatottságomat. Aki tudja, hogy nekem a színház
a legfontosabb, és inkább támogat, mint hátráltat. Azt gondolom, nagyon nehéz lehet egyszerre jó anyának, feleségnek, háziasszonynak lenni a színházi felfordult életmód mellett. Ez még a jövő zenéje, nem zárom ki, de fiatal vagyok, és ez még nem egy aktuális kérdéskör. Hogyan képzeled el az életed az egyetem után? Csak bízni tudok. Csupán remélem, hogy egy jó társulathoz kerülök, dolgozhatok, jó feladatokkal látnak el, egy olyan közösségről álmodozom, ahol fontosak egymásnak a tagok, ahol meg lehet beszélni mindenféle hatásokat, amik az embert érik, ahol odafigyelnek egymásra, a tapasztaltak segítik a kezdőket. Azt hiszem, ha ez így alakulna, nem is kellene több a boldogságomhoz. (Gáspár Anikó)