Giordano Bruno mártíromsága

Pásztor Bertalan Giordano Bruno mártíromsága A gondolatok túlélik a lángokat

Szereplők: Giordano Bruno Bíboros Főinkvizitor Mirandola atya Fiatal jezsuita Fhilip Sidney, költő Ciotto, könyvkereskedő Jacobus Britanus, polgár Andrea Morosini, polgár Mauvissiere, francia nagykövet Giovanni Mocenigo Paolo, Bruno barátja Laurentino Priuli, bíró Ludovico Taberna, bíró Gaboielle, inkvizítor Aloysio Fuscari, bíró Írnok Őrök Bakók Tömeg ELSŐ FELVONÁS Első jelenet Színhely. Oxford, az egyetem vendégszobája. Egyszerű berendezés: egy ágy, asztal, két szék és egy könyvespolc.

G. Bruno könyveket vesz le a polcról, egyenként; bele-belelapoz, beteszi az asztalon levő pántos ládába. Philip Sidney az ablaknál áll, kinéz, hosszasan.

SIDNEY (Brunóhoz fordulva) Itt igaz barátok vettek körül, valamennyien rajongtunk érted. Te is élvezted társaságunkat, öröm gyúlt az arcodon, ha hevesen vitatkoztál velünk. Kérve kérlek, vond vissza, amit mondtál, és maradj Oxfordban.

G. BRUNO Nem vonhatom vissza. Kitiltottak az egyetemről. A nagytiszteletű rektor úr magához hívatott, és kijelentette: aki eltér Arisztotelész tanításától, vagyis azt állítja, hogy nem a Nap forog a Föld körül, hanem fordítva, annak nincs helye a „tudomány oxfordi fellegvárában”… Oxford… Oxford – messziről valóban annak tűnt: fellegvárnak. Fölnéztem rá, arra vágytam, hogy taníthassak benne. De amikor bekerültem a királyi város egyetemére, szertefoszlott minden illúzióm.

SIDNEY Ha modorod nem lenne olyan nyers, ha nem indítasz olyan vehemens támadást a prominens professzorok ellen…

G. BRUNO (ingerülten közbevág) Nem támadás volt, hanem vita.

SIDNEY Vita? Nundinius doktor tehetetlenül vergődött a skolasztika hálójában, a fiatalok meg tombolva tapsoltak a te friss szellemednek. Az egyetemi tanács tagjai viszont dermedten hallgattak. Mert számukra elviselhetetlen a tekintélyrombolás, megszégyenítés.

G. BRUNO Az igazságot kerestem…

SIDNEY Kegyetlen őszinteséggel…

G. BRUNO Szenvedélyesen. Ha a vita hevében feltárul a taláros fej üressége…

SIDNEY Nem kellett volna olyan harciasan… Talán… ha türelmesebben érvelsz…ha mentőövet dobsz…

G. BRUNO (türelmetlenül, a könyvet bedobja a ládába) A taláros szamárnak?

Moshatod a szamár fejét reggeltől estig, a fej szamárfej marad. Ezek a „híres” professzorok évtizedeken át öntelten ültek az egyetem katedráin, és Jupiternek képzelték magukat. Leckéztették Achillészt, dicsérték Aeneast, szidták Hektort; ha ábrándoznak, Platónnak képzelik magukat; ha rendszereznek, Arisztotelésznek.

Nincs egy eredeti gondolatuk, nincs új felfedezésük, nem ismerik a kétely fogalmát; ami nélkül pedig nem tudós a tudós. Olyan ez, barátom, mint a költészet: eredetiség nélkül nincs artisztikus vers.

SIDNEY Igaz, igaz, a költészet azonban nem tudomány.

G. BRUNO Ez is igaz, de a költő meríthet a diszciplína, az igazi tudomány új forrásából, gazdagíthatja szellemiségét, szókincsét, látásmódját. Gondolj Titus Lucretius Carus pogány hexametereire: ”Mert szeretek szürcsölni a szűzi forrásból, szeretek sosevolt, újfajta virágból tépni fejemre olyan díszű koszorút, amilyennel homlokot eddig még nem öveztek körbe a Múzsák.”

Vas István fordítása SIDNEY A költészet ősforrása a mítosz, és nem a tudomány.

G. BRUNO A kettő kiegészíti egymást. A mítosz önmagában kevés: át kell írni, a mai kor nyelvére, és a diszciplína kitágíthatja a mítosz beszűkült világát. A teremtő embert fölemelheti az istenség közelébe. A világlélekben látni az egyest, a kicsit, és a kicsiben felfedezni, ábrázolni az egyetemest, ez az, ami közös a tudományban és a művészetben, ez az, ami lényeges eleme a homéroszi költészetnek, Leonardo festészetének. Ezt kerested te is azokban a versekben, amelyekben az emberi érzés mélységeit, a szerelmi szenvedély perzselő tűzét öntötted formába.

SIDNEY Mondd, te soha nem voltál szerelmes!

G. BRUNO Lehet Nápolyban szerelem nélkül élni?… Diákkoromban megismertem egy virágzó szépségű fiatalasszonyt, Maria Vicot. És a szerelem nyila átfúrta a szívem, lelkem lángra lobbant, és majdnem elégetett. Aztán… ő eljegyezte magát mással, én meg a kutatómunkával, az új összefüggések felfedezésével. Ő családot alapított, boldogan élt, én meg… Vándorolok egyik országból a másikba… Egyik egyetemen babérkoszorút tesznek a fejemre, doktorrá avatnak, a másikon megtiltja az egyetemi tanács, hogy bíráljam Arisztotelész gondolatrendszerét, a kiagyalt gömb alakú szférák mozgását.

3

SIDNEY Tehát tiltott területre tévedtél ott is, itt is. Megszegted a papi fogadalmat. Bűnösnek érzed magad?

G. BRUNO Visszakérdezek: Bűn az, ha emberként éltem, élveztem az életem?

Isten élvezetre teremtette az embert, és otthonának az Édenkertet adta Ádámnak és Évának. Bűn az, hogy gyümölcsöt szakítottak a tudás fájáról? Bűn az, ha megszállottan keresem az igazságot? A világmindenség titkainak kifürkészése, megismerése az emberi természet elemi része, alapvető sajátossága. A másik nem, a nő testének és lelkületének megismerése, a gyönyör perceinek élvezete miért lenne bűn?

Különben a papi fogadalom pontjait azok írták, akik nap mint nap gáncsoskodtak, akik folyton irigykedtek egymásra, akik a kifinomult módon gyakorolták a képmutatást. Igen, megszegtem a fogadalmat, mert felismertem, hogy egyházam letért az isteni útról. Mivel eretnek gondolataimat nyíltan vallottam, menekülnöm kellett, máskülönben rám tör az inkvizíció, és vagy megleckéztet, vagy rács mögé zár Most meg itt vagyok, hogy holnap hol virrad rám a nap, nem tudom. Vándorolok, magammal visszem a fényt, s ahol megállok, magasra tartom a fáklyát. Svájcban, Franciaországban még élveztem a változatosságot, most már unom. Nyugalomra vágyom, hogy könyveket írhassak.

MAUVISSIERE (kopogtatás nélkül tárja ki az ajtót, liheg) Bonjour!

SIDNEY Good morning! (kezet fognak) G. BRUNO Valami baj van?

MAUVISSIERE Te kérdezed? Tanítványod, Pierre… vagyis a fiam lóhalálában hazarohant, hogy értesítsen az egyetemi tanács döntéséről, meg arról, hogy a diákok háborognak. Tiltakoznak a döntés ellen.

G. BRUNO Nemes cselekedet, de kevés.

MAUVISSIERE Mit akarsz tenni?

G. BRUNO Elmegyek.

MAUVISSIERE De hova?

G. BRUNO El! Valahová…

MUVISSIERE Tudod mit? Tarts velem! Londonban nyugalom vár. A követség vendégszobájában megvalósulhat elképzelésed: megírhatod legújabb könyvedet.

SIDNEY És én?

G. BRUNO Te? … Gyere velünk. Elviszünk a csillagok világába.

SIDNEY Nem hagyhatom el házamat, a családomat, a rokonaimat, a baráti körömet.

G. BRUNO Megértelek. Legszívesebben én is otthon élnék, a Vezúv lankás vidékén, a szülőföldemen. Vagy Nápolyban, Firenzében és Rómában, Velencében és Milánóban. Ott, ahol kékebb az ég, mint itt, ahol többet süt a nap, ahol erősebb a fény, ahol Leonardo és Raffaello esetvonásaival elkápráztatta Európát, ahol – az értelmetlen tilalom ellenére – világosság gyúl ki a fejekben.

SIDNEY Látom, hazarepített a vágy, de te, ha Itália földjére lépnél, egy napig sem gyönyörködhetnél a Sorrentói-öböl szépségében, a velencei gondolák suhanásában. Hanem gyötrődnél a nedves börtöncellák szűk tereiben, a kínzókamrák tágasságában.

G. BURUNO Hazamenni…? Őrültség… már a gondolat felvetődése is őrültség…

Aki az inkvizíció bosszúja elől elmenekült, akinek még itt is és másutt is ügyelnie kell minden lépésére, nehogy behálózza valamelyik besúgó. De el lehet szakadni a szülőföldtől? Gyermekkorom csodálatos világától? Álmaimban gyakran járok a Vezúv lankáin, beszélgetek a szüleimmel. Gondolataim éber állapotomban is

4

hazarepülnek. Ez természetes állapot. Ki tiltja meg, hogy képzeletben hazamenjek: az arctalan inkvizíció?!

Igaz, hogy menekülésem óta megváltozott a világ, csillagrendszerek adtak hírt magukról, és határtalanná vált a csillagközi tér.

SIDNEY Amit a Szentszék nem fogad el, sőt tűzzel-vassal üldöz.

G. BRUNO A világ folyton változik, Róma sem maradhat mozdulatlanul. A megújulás – létkérdése minden élő, minden életrevaló szervezetnek. A pápa okos ember, és ha könyvemet, amit a kezébe akarok adni, elolvassa, bizonyára megbocsát nekem.

SIDNEY Melyik pápa? Egyik öregebb, mint a másik, egyik betegebb, mint a másik. Alighogy elfoglalják díszes trónjukat, kilehelik lelküket.

G. BRUNO Ez is része az egyetemes mozgásnak, én hiszek a változásban, az értelmes átalakulásában. És hiszek az emberi jóságban.

SIDNEY Hiszel… hiszel, mert humanista vagy, hiszel, mert ítéleteid valóságfedezete a te tisztességes jellemed, sugárzó jóságod. A világban azonban burjánzik a romlás.

G. BRUNO Hiszek a világegész harmóniájában, amelyben a jó és a rossz kiegyenlíti egymást.

SIDNEY Lehet, hogy az egész folyamat ilyen, de a konkrét…kedves barátom, a rész könnyen áldozatává válhat az egésznek. Te ugyan láthatod az egészet, de mint egyén csak parányi része, kis bogara vagy a világnak, amelyet könnyen eltiporhat a vak hit, az egoista érdek... A brit tudomány egyik büszkesége, Roger Bacon hármas könyvében a tapasztalatot istenítette, vizsgálta a fénytörést, kifejtette a szivárvány okát; számos mechanikai találmány leírásával készítette elő a jövőt, mégis betiltotta könyvét az angol konzervativizmus, szerzőjét pedig börtönbe vetette. Tizenöt évig, egészen haláláig sínylődött bátor felfedezéseiért.

G. BRUNO A testet rács mögé lehet zárni, de a szellem mozgását, a gondolkodás szabadságát nem.

SIDNEY Verhetetlen vagy. Ismét győztél.

G. BRUNO Nem én, hanem az igazság.

SIDNEY Tudom…tudom, tőled hallottam először: ha ütköztetjük a gondolatokat, kristályosodik az igazság. Ez az elmélkedés az, ami hiányozni fog, ha itt hagysz bennünket.

G. BRUNO A korszellem, amit képviseltem, amit műveltem, itt marad.

Folytassátok a szabadon gondolkodó „kőművesek” titkos körében, és csiszoljátok fényesre ezt az ideát, hogy ragyogjon, mint a nap; hogy nemesítse az emberek gondolkodását, viselkedését, stílusát; pusztítsa a restséget, a képmutatást, az erőszakot.

SIDNEY Lehet, hogy igazad van.(ironikusan) Ha sok helyen világosságot gyújtasz a fejekben, megváltozik a világ – évszázadok múlva.

G. BRUNO Magam is ezt vallom. Kopernikusz felfedezésével megújította az emberi gondolkodást, Az égitestek körforgásában hittel hirdette: „Mindenek közepén a Nap lakozik. Királyi trónusán ülve uralkodik a bolygók körülötte forgó családja fölött… Ebben az elrendezésben találjuk meg tehát a világ csodálatos harmóniáját.” Eretnek gondolatait elégethetik máglyán a tébolyult papok, könyvét kitilthatja az egyetemekről a kényelmes ostobaság, de a művelt Európa megismerte, évtizedek múlva megértette, sőt elfogadta az új világszemléletet. A folyamat ma is tart. És mint a végtelen térben a csillagrendszerek felfedezése, megismerése egyre inkább a birtokunkba jut: Ha teszünk érte valamit, ha mindennap tágítjuk, szélesítjük ismereteink körét.

5

SIDNEY Mi megtesszük azt, amit megtehetünk – itt, de te – vándorlásaid során – be tudod-e fejezni nemes munkádat?

G. BRUNO A nagykövet úr vendégszobája alkalmas hely.

SIDNEY Meddig? Változik a politika, új követ érkezhet. Párizsban nem dőlt el a Katolikus Liga és a protestánsok küzdelme. Spanyolország érdekeit sem lehet figyelmen kívül hagyni. London is beleszólhat ebbe a küzdelembe.

G. BRUNO Változó világunkban – jelenleg – egy biztos pont van: a vendégszoba.

Ott végre írhatok éjjel-nappal, mégpedig zavartalanul.

MAUVISSIERE Akkor fejezd be a csomagolást, barátom, én pedig megyek, és keresek egy gyorskocsit.

Második jelenet Majna-Frankfurt. Az egyetem kollégiumának vendégszobája.

G. Bruno az asztalnál ül, és ír .

CIOTTO (kitárja az ajtót)Végre! Már egész Európát bejártam, mindenütt kerestelek, de sehol nem találtalak (átölelik egymást) G. BRUNO Ez a sorsom: tizenöt éve vándorolok ebben a térségben.

CIOTTO Forog, forog a sors kereke… Nem szédültél bele?

G. BRUNO Glóbuszról glóbuszra szállok – képzeletben, és ha a földön lehúz a Sors, felszökken az Elme. Engem a vágy szele, kitérőkkel ugyan, de előre hajt.

London után Párizsba sodort, onnan Luther városába, Wittenbergbe, majd Fankfurtba. Innen Prágába repített, II. Rudolf udvarába, most pedig itt vagyok, és amint látod, leírom a gondolataimat, hogy gyarapítsam a könyvkereskedők hasznát.

CIOTTO Helyes… helyes. A Cena de le Ceneri könyved (A hamvazószerdai lakoma) remekmű. Igazi szellemi táplálék. Magam is szeretném kiadni, és piacra dobni, Itáliában. De nem csak ezért jöttem… Hoztam neked egy levelet Giovanni Mocenigótól. Velence elkápráztatóan gazdag polgárától (átadja a levelet, G. Bruno olvasatlanul leteszi az asztalra) El sem olvasod?

G. BRUNO Ez már a harmadik, tudom, mi van benne.

CIOTTO (rosszallóan) Egyikre se válaszoltál.

G. BRUNO Szívem azt súgta: válaszolj, az eszem azt mondta: ne írj. Velence gazdag polgára azzal ostromol, hogy menjek haza. Tizenöt évvel ezelőtt menekülnöm kellett az inkvizíció elől. Azóta hontalanul vándorolok a kontinensen, egyik helyen istenítettek az egyetemen, kineveztek akadémiai taggá, a másik helyen, Genfben például – Kálvin városában – letartóztattak, perbe fogtak a tudálékos tökfejek és arra kényszeríttettek, hogy bocsánatot kérjek. Oxfordban, a híres-neves egyetemvárosban megtiltották, hogy tanítsak az egyetemen.

S amerre jártam, gyanús szemek vizslatták tevékenységem. Attól tartottam, megmérgeznek. Barátaim figyelmeztettek: az inkvizíció bérgyilkosokat fogadhat, hogy kioltsák az életem. Tudom, hogy az a tan, amit hirdetek, számukra veszélyes.

Eljegyeztem magam a tudománnyal, és hajt a megismerés vágya, mindig többet akarok tudni a világról, a természetről, a csillagrendszerekről. Ez az én sorsom: nem körforgás, hanem előrehaladás, elmélyülés.

CIOTTO Szép… szép… nemes cselekedet… Ami az inkvizíciót illeti: Velencében nem kell félned, az ottani gazdag polgárok jellemesek, olyanok, akik – a dózse segítségével – képesek megvédeni érdekeiket: Rómával szemben is. Bár Velence sem mentes az inkvizíciótól, néhány pert indítottak egy-egy eretnek ellen,

6

de a gondolák városában soha és senki nem gyújtott máglyát. S ami ennél is több: Velencében nagyobb biztonságban vagy, mint itt.

G. BRUNO Gondolod?

CIOTTO Tudom.

G. BRUNO (elgondolkozva felbontja a levelet) Olvasta a művemet, és arra kér, hogy tanítsam asztrológiára és az emlékezés művészetére.

CIOTTO Csábító ajánlat: busásan megfizet érte.

G. BRUNO A pénz… jó, ha van, de elcsábítani eddig nem tudott senki.

CIOTTO Vendégszobát rendez be a palotájában.

G. BRUNO A függetlenség, még ha szegénységgel párosul is, számomra nagyobb érték a palotai fényűzésnél.

CIOTTO Gyere haza. Otthon megbeszélsz vele mindent. Annyi pénzt kérj a tanításért, amennyi szükséges a kutatásodhoz és főleg a könyvíráshoz. Minden könyvedet kiadom, a legjobb minőségben.

G. BRUNO Nemes szándékú ajánlat, ezért elfogadom.

CIOTTO Velencéből ellátogathatsz a Vezúv lejtős tájaira, a szülőföldedre, gyönyörködhetsz nápolyi tengerpart változatos szépségében.

G. BRUNO Milyen ember Giovanni Mocenigo?

COTTO Hát… ért a pénzhez, önző, ezért nem nagyon kedvelik, de korának embere: tanulni akar.

G. BRUNO Ez a legfontosabb. A jövő tanulás és tudás nélkül elképzelhetetlen.

Vegetálni, tengődni, henyélni lehet – tanulás nélkül is, de élni, mégpedig értelmesen, emberi módon, lehetetlenség. De egy embert oktatni – nap mint nap –, számomra ez nem kielégítő. Padovában – időszakosan – tanítani szeretnék az egyetemen.

CIOTTO Megoldható.

G. BRUNO Ha megírom az új könyvem, szeretném a pápa kezébe adni. Őszentsége megértő és megbocsátó. Egyedül ő az, aki kimenthet végérvényesen az inkvizíció karmai közül.

CIOTTO Minden itáliai, sőt európai polgár érdeke, hogy szabadon kifejtsd gondolataidat.

G. BRUNO Mondd, tud arról Őszentsége, hogy Spanyolországban tombol az erőszak: hétről hétre máglyát gyújtanak az inkvizítorok, s félelemben, rettegésben tartják az embereket. Tud arról, hogy Európa nagyobb városaiban működik a besúgóhálózat, és a letartóztatáshoz elég a vád, a rágalom vagy a kierőszakolt vallomás és a bírák meghozhatják halálos ítéletüket – bizonyítékok nélkül?

CIOTTO Ne törődj vele! Ez nem a te dolgod.

G. BRUNO Ez az egyház dolga! A vezetők képmutatóak, nem a hívek lelki üdvösségével, hanem saját vagyonuk növelésével törődnek.

CIOTTO Bizonyára vannak ilyenek is.

G. BRUNO Restek, irtóznak minden új gondolattól. Ezek az igazi nagy bűnök, ezektől kellene megtisztítani az egyházat.

CIOTTO Mindezt el akarod mondani a pápának?

G. BRUNO Az egyház érdekében.

CIOTTO Mocenigónak kitűnő kapcsolatai vannak, a katolikus egyházon belül is...

G. BRUNO ( közbevág) Az inkvizícióval is?

CIOTTO Lehetséges, de hidd el, Mocenigo még ezt a kapcsolatot is a javadra tudja kamatoztatni. És ha elfogadod a meghívást, mindent megtesz, hogy jól érezd magad a szabadságára büszke Velencében.

7

G. BRUNO Veszélyes út.

CIOTTO Félsz?

G. BRUNO Nem az életemet féltem, hanem szellemi függetlenségemet, és azt az akaratot, amely ellenállt minden hiú csábításnak, azt a tüzet, amely bennem ég, és amelynek fényénél látom újra és újra a végtelen tér csillagrendszereinek mozgását.

CIOTTO Ne félj! Velencében, sőt Rómában is tudják, hogy Gordano Bruno nem egy a sok közül, hanem az egyetlenegy, aki Európa több világhírű egyetemén új felfedezésével meghódította az emberek szívét.

G. BRUNO Ne túlozz! Az üres fejű professzorok leparancsoltak egyetemük katedrájáról. Igaz a közmondás: Aki szelet vet, vihart arat.

CIOTTO Megsérültél, úgy értem: megsérült a lelked?

G. BRUNO Tűzben edződik az acél. A penge akkor vág, ha kemény az éle. Az elme éle, érvrendszere akkor meggyőző, ha szellemes, ha könnyed, ha meg tudja különböztetni a lényeget az esetlegestől, ha ismereteivel új összefüggésekre világít rá.

CIOTTO Látom, éles az elméd, nincs Velencében olyan teológus, aki vállalná veled a szellemi viadalt.

G. BRUNO Nyíltan nem, de alattomosan, galád módon…

CIOTTO Óvatos vagy, megértem kételyeidet, de azt hiszem, sőt tudom, hogy Velence tárt karokkal várja Európa zseniális tudósát. Csomagolj, és holnap postakocsink rúdját délnek fordítjuk.

Harmadik jelenet Színhely: Mocenigo palotájának egyik szobája .

G. BRUNO (csomagol, könyveit a pántos kosarakba rakja) MOCENIGO (beront, kitárva hagyja az ajtót) Mit csinálsz?

G. BRUNO Csomagolok.

MOCENIGO El akarsz menni?

G. BRUNO El! MOCENIGO No, de… De… hát…

G. BRUNO Két hét óta kerülgetjük egymást. Hogy visszajöttem a paduai egyetemről… nem költözhettem be szállodai szobámba; ideküldtek, „átmenetileg”, de hiszen magad is tudod… Az idő múlik, és két hét óta „nem tudták” renoválni a szobámat.

MOCENIGO (közbevág) Van valami kifogásod? Egy mukkot nem szóltál.

G. BRUNO Két hét óta mosolygunk egymásra, mint a kandúr macska az egérre.

MOCENIGO Minden kényelmet megkaptál: olvashatsz, tanulhatsz, írhatsz; ehetsz, ihatsz. Mégis elégedetlen vagy?

G. BRUNO (folytatja a csomagolást) MOCENIGO Teljesült minden kívánságod. Nincs okod panaszra. Nekem viszont van: nem tanítottál meg a tökéletes emlékezésre.

G. BRUNO Mindent megtanítottam, sőt többet is.

MOCENIGO Többet?! Megszállottan beszéltél arról, hogy több Nap van…

BRUNO Pontatlan az emlékezeted… Én több naprendszerről szóltam…

MOCENIGO Meg a véges-végtelen-teóriával akartál etetni, amit most sem tudok megemészteni. Mert valami vagy véges, vagy végtelen…

G. BRUNO Úgy látom, hogy nemcsak a memóriáddal van baj, hanem a gondolkodásoddal is.

8

MOCENIGO Mert nem tanítottál meg…

G. BRUNO Köves talajra hiába vet az ember, a mag nem csírázik ki.

MOCENIGO Miért? Az én fejem üres? Buta vagyok? Te mondod ezt, aki a pénzemen éltél? Akit itt kényeztettem a palotámban?

G. BRUNO Ezt nem én mondtam, hanem te. Ne forgasd ki a szavaimat!

MOCENIGO Rendre utasítasz?!

G. BRUNO Lelkiismeret-furdalásod van?

MOCENIGO (hebeg-habog) Hogy…? Hogyhogy…? Hogy lehet ilyen kérdést feltenni?

G: BRUNO Úgy beszélsz, úgy kapkodsz a szavak után, mint akinek zaklatott a lelke, mint aki színlelt háborgással leplezni akar valamit.

MOCENIGO Leplezni? Mit kellene nekem, Velence köztiszteletben álló polgárának lepleznie?

G. BRUNO Tőlem kérdezed?

MOCENIGO Kitől kérdezném? Nincs itt senki – rajtunk kívül.

G. BRUNO A válaszadásra egyedül te vagy illetékes.

MOCENIGO Nem én gyújtottam meg a gyanú szikráját.

G. BRUNO Ha én gyanúsítok, akkor te – vádolsz.

MOCENIGO Vádollak, igenis vádollak, mert elhallgattad, eltitkoltad a végső igazságot. Nem tanítottad meg azt, amiért idehívtalak, amiért busásan megfizettem.

G. BRUNO A vád inkább vádaskodás, hogy csillapítsd háborgó lelkedet. Okos érvekkel, ékes szavakkal talán még sikerülhet… Talán… de lelkiismeretedet – ha van – ez nem nyugtathatja meg. Másoktól megszabadulhat az ember, saját magától azonban – soha.

MOCENIGO Már megint ez a „lélek”, nincs okosabb érved? A nagy tudós, több könyv szerzője csak ismételni tudja önmagát?

G. BRUNO Ismétlés a tudás anyja, de a beidegződések, a dogmák, amelyek évtizedeken át lerakódtak az emberi lelkekre, megkérgesedtek, és hosszú időnek kell eltelnie, hogy – éppen az ismétlések hatására – lepattanjanak, szétporladjanak.

MOCENIGO Nem értem én a te beszédedet. Ez is mutatja, hogy amit tanítottál, hasznavehetetlen.

G. BRUNO Nem a kard a hibás, ha forgatója összevissza hadonászik vele, ahelyett, hogy ellenfele támadását kivédje (folytatja a csomagolást) MOCENIGO Hagyd már abba a csomagolást! ( elállja Bruno útját) G. BRUNO Nem tűröm az erőszakot!

MOCENIGO Parancsolom!

G. BRUNO Parancsolod? Mi vagyok én? Szolga? Mióta világ a világ, nem a tanítvány parancsolt a mesternek, hanem fordítva…

MOCENIGO (taktikát változtat) Igazad van. Bocsáss meg, elvetettem a sulykot.

Felizgattál, illetve felizgattam magam. Nem kellett volna. Nem szeretném, ha haraggal válnánk el. Kérlek, aludjunk még rá egyet…

G. BRUNO Aludni… ilyen viadal után?

MOCENIGO Nagyon kérlek, maradj még, legalább erre az egy éjszakára. Holnap aztán megbeszélünk mindent.

G. BRUNO Miért nem most?

MOCENIGO Miért?… Miért? Majd holnap megtudod…

G. BRUNO Jó. Maradok, reggelig: csak reggelig.

MOCENIGO (hízelegve) Tudtam én, hogy hajlasz a szép szóra, illetve csak a szép szó hajlíthat meg.

9

G. BRUNO Akkor miért dühöngtél?

MOCENIGO Miért?…Miért? Mert elment az eszem. De visszajött! És újra barátok vagyunk( megöleli, lapogatja a hátát, Bruno nem viszonozza, de nem is tiltakozik ellene) No, de nem zavarlak tovább, nekem még dolgom van. Jó éj!

Reggel majd folytatjuk… nem a vitát, hanem a dialógust (távozik) G. BRUNO (ingatja a fejét, és folytatja a könyvek pakolását) PAOLO (lassan, szinte észrevétlenül kinyílik az ajtó, s megjelenik Paolo) G. BRUNO (lelkesen fogadja) Mi szél hozott erre – ilyen későn?

PAOLO Nem a szél, hanem a veszély. Tegnap Giovanni Gabrielle hosszasan tárgyalt Ludovico Tabernával, a helyi inkvizíció vezetőjével.

G. BRUNO Ez még nem jelent semmit.

PAOLO Ez rossz jel. És a jelekből, gesztusokból következtetni lehet. El kell menned Velencéből…

G. BRUNO Épp jókor érkeztél. Az előbb hagytam abba a csomagolást.

PAOLO Indulnod kell azonnal.

G. BRUNO Reggel.

PAOLO Azonnal… Nem éred? Azonnal! Mocenigo az imént hagyta el palotáját, elrohant mellettem, észre sem vett. Itt valami készül – ellened.

G. BRUNO Szavamat adtam, hogy ezt az éjszakát itt töltöm.

PAOLO Nem érzed a veszélyt?

G. BRUNO Szembenézek vele. Ciotto azt mondta: Velencében biztonságban vagyok. A város polgárai rivalizálnak a Vatikánnal, és farkasszemet néznek az inkvizícióval.

PAOLO A szembenézés csak látszat. A mai hatalom gyakorlásához ravaszság kell. Titkos tárgyalások, egyezkedések. A velencei polgároknak sem érdeke, hogy ország-világ előtt ujjat húzzon a Szentszékkel.

G. BRUNO Megígértem… Maradok.

PAOLO Barátom, ne makacskodj: az életedről van szó!

G. BRUNO Meg a becsületemről. Fussak el, gyáván, mint a nyúl? Nem, ezt nem tehetem.

PAOLO Giordano Bruno csak egy van, egyetlenegy. Rád szüksége van Itáliának, sőt egész Európának.

G. BRUNO Ciotto is ezt mondta Frankfurtban. És én elhittem. Éppen ezért nem mernek kikezdeni, nem mernek letartóztatni. Nincs rá okuk. Itt aztán végképp nem vétettem ellenük.

PAOLO És az összejöveteleinken…?

G. BRUNO Magunk között voltunk.

PAOLO Gondolod, hogy az inkvizício olyan ostoba, hogy ne figyeltetne bennünket? Hidd el, hogy szakszerűen vadásznak. Bekerítik a nagy vadat, s csak a pillanatra várnak, hogy a csapdát működésbe hozzák.

G. BRUNO Későre jár. Aludni szeretnék.

PAOLO Tudnál aludni?

G. BRUNO Ne aggódj, őrzőangyalom mindig velem volt, és megmentette az életemet. Most sem hagy cserben.

PAOLO Ez az utolsó szavad?

G. BRUNO Ez. PAOLO Figyelmeztettelek.

G. BRUNO (megöleli barátját) Igazi barátom vagy, és ez olyan ritka, olyan üde, olyan megnyugtató, mint az oázis a sivatagban.

PAOLO Isten áldjon. (El)

1

G. BRUNO (Befejezi a csomagolást. Készülődik a lefekvéshez) Lehet még hinni a szavaknak, az embereknek? ( Elfújja a gyertyát, sötétség borul a szobára) MOCENIGO (Beront három markos férfival, fáklyával világítják meg a termet) Ébresztő, mester úr!

G. BRUNO (Felül) Mi ez? Mit akartok?

MOCENIGO Felöltözni! El akartál menni, hát elkísérünk.

G. GRUNO (Mozdulatlanul ül) Még nincs reggel (a férfiak gúnyosan mosolyognak Bruno naivitásán) MOCENIGO Ne mosolyogjatok, fogjátok meg az egeret! (A három férfi ki akarja ráncigálni Giordanót az ágyból) G. BRUNO Mi vagyok én, tolvaj, bűnöző, hogy erőszakkal rám törtök?

Engedjetek! Elmegyek én veletek, kényszer nélkül is. Csak mondjátok meg, hogy hova.

MOCENIGO Nem messzire. Csak le a pincébe. Reggel pedig fegyveresek visznek a bíróságra (a férfiak megkötözik a kezét) G. BRUNO Mocenigo! tőrbecsaltál! (farkasszemet néznek egymással) MOCNIGO Becsaptál!

G. BRUNO (Felöltözik, két markos férfi elöl megy, egy meg Mocenigóval követi Giordanót) Negyedik jelenet Színhely: a velencei bíróság tárgyalóterme. Szemben a falon egy, viszonylag nagy feszület. Alatta (félkörívben ülnek) a bírák: Aloysio Fuscari, Laurentino Priuli, civil ruhába; Gabrielle, Ludovico Taberna, papi öltözékben; tőlük kissé balra, velük szemben a vádlott padja; ugyanolyan mélységben jobbra a tanuk emelvénye; ettől jobbra helyezkednek el a tanúk. A bírákkal egyvonalban ül az írnok, akinek asztaláról lelóg a naptár: 1592. május 26.)

GABRIELLE (felállva) Giordano Bruno: megértetted a vádat?

G. BRUNO 142 vádpontot megérteni – egyszeri hallásra…

GABRIELLE A dominikánus kispap memóriájáról legendák keringenek Nápolyban.

G. BRUNO A vádak súlyosak, ellentmondásosak, pontatlanok, olykor valótlanok.

GABRIELLE A bíróság megértő, ezért pontról pontra haladva megismétlem a vádakat. És pontról pontra kérjük válaszodat. Figyelmeztetlek, hogy Isten és ember előtt csakis az igazat mondhatod.

G. BRUNO Ezt – ha kell – esküvel is megerősíthetem.

GABRIELLE Te képzett teológus vagy, és ismered a szent törvényeket, igaz?

G. BRUNO Ismereteim viszonylagosak, elsősorban a bölcselet vonzáskörében éltem, és mindig a helyes gondolkodás törvényeit kutattam.

GABRIELLE Eközben pedig folyamatosan bíráltad a katolikus teológusokat?

G. BRUNO Nem állt szándékomban. Olvastam protestáns tanulmányokat, eretnek könyveket is, és tárgyilagosan, körültekintően értékeltem azokat. Erről bárki meggyőződhet, ha könyveimet fellapozza.

L. TABERNA Miközben gúnyt űztél a papokból?

G. BRUNO (ingerülten) Soha ilyet nem mondtam, soha ilyet nem írtam, sőt meg sem fordult a fejemben ilyen gondolat.

1

GABRIELLE A vádirat szerint azt állítottad, hogy Krisztus nem csodákat tett, hanem mágusként cselekedett.

G. BRUNO (döbbenten) Ki agyalta ki ezt az ostobaságot?!

GABRIELLE Figyelmeztetem a vádlottat: itt csak a bírák kérdezhetnek.

G. BRUNO A mondat, ami elhangzott, felháborodásomat, erős indulatomat fejezte ki.

L. PRIULI Ügyes… ügyes védekezés.

GABRIELLE Több tanú elmondta, hogy eretnek gondolataid vannak a Szentháromsággal kapcsolatban is. Valld be, igaz lelkedre, a Szentháromságot egyetlen lénynek, vagy különálló személynek tartod-e!

G. BRUNO Előbb arra a kérdésre kell felelnünk, hogy mit értünk személyen, ugyanis ez a szó nem olvasható a Bibliában.

GABRIELLE A kérdésre válaszolj: kételkedsz az Egy létében?

G. BRUNO Nem. Sem akkor, sem most.

L. PRIULI Beszélj világosan: mikor volt az „akkor”?

G. BRUNO A nápolyi kollégiumban beszéltem erről a nyilvánosság előtt. Fiatal voltam, kevés ismeret birtokában, tanulás közben kételyeim támadtak, és a neves filozófus, Ariosz eszméit nem tartottam olyan veszélyesnek, mint Montalcino atya.

A vita résztvevői úgy vélték, hogy Isten első alkotása az Ige. Én másként értelmeztem. A filozófus szerint az Ige nem maga a teremtő, és nem is a teremtmény, hanem közvetítő a két fogalom között. Éppúgy, mint ahogy a szó is közvetít a beszélő és a jelentés között. Én úgy tartottam és úgy értelmezem ma is, hogy van egy elkülöníthető Istenfő az Atyában, az Igében és a Szeretetben, amely az isteni Lélek. A lényeget illetően azonban ez a három mégis egy, de nem tudtam elfogadni, hogy mindhárom külön személy is.

GABRIELLE Akkor minek tartod Krisztust?

G. BRUNO Isten képviselőjének.

GABGIELLE Akit te – a vádirat szerint: „gonosznak és hitványnak” neveztél.

G. BRUNO Krisztus önfeláldozását nagyra tartom, és véleményem megegyezik az Anyaszetegyházéval.

GABRIELLE Vallomásra szólítom fel Britanus könyvkereskedőt. Az egyik vádló azt írta: idézem: „Britanus beszélt nekem Brunóról, azt mondta, hogy hitünk, sőt az egész kereszténység ellensége. Minden mondata, ami ott elhangzott, eretnekség”. Igaz ez?

BRITANUS Nem igaz. Rágalom. Mi főként az írás titkairól, az újdonságok kigondolásáról beszélgettünk.

GABRIELLE (meglepődve, csalódottan néznek egymásra a bírák) Az ülést május 29-ig elnapolom. ( A színpad elsötétedik, néhány másodperc múlva a pontfény ráirányítja az új dátumra a figyelmet) Ötödik jelenet 1592 május 29 (változatlanul folytatódik a tárgyalás) GABRIELLE ( Britanushoz fordulva) Milyen jogon minősítetted az előző tárgyaláson „rágalom”-nak a vádló állítását?

BRITANUS (meghunyászkodóan) Hát… csak úgy, kicsúszott a számon.

Meggondolatlanul… Könnyelműen.

1

GABRIELLE Beszéltetek vallási dolgokról?

BRITANUS Csak úgy… felületesen.

GABRIELLE Milyen embernek ismerted Giordano Brunót?

BRITANUS Másnak, mint amit itt hallottam róla.

GABRIELLE Leülhet. Giordano Bruno, amikor megszöktél a nápolyi Dominikánus Rend kollégiumából, Rómába mentél, onnan pedig külföldre menekültél. Miért?

G. BRUNO Szerettem a változatos életet. Elhagytam Nápolyt, bár szerettem.

Búcsút mondtam Rómának, bár tiszteltem, és szorongva távoztam hazámból, bár szívem szerint maradtam volna.

GABRIELLE És beültél az eretnekek fészkébe, a genfi egyetemre. Tudtad, hogy Kálvin mérhetetlen kárt okozott a katolikus egyháznak?

G. BRUNO Filozófus vagyok, és a gondolkodás szabadsága vonzott ebbe a városba.

LAURENTINO (ironikusan) Bizonyára „remekül” érezted magad a lázadók között.

G. BRUNO Az egyetem minden professzora más nézetet vallott, más és más módszert követett. Ez a kaotikus állapotban inkább taszított, mint vonzott.

GABRIELLE Miért nem tértél vissza a katolikus egyházhoz, hiszen mi egységes nézeteket vallunk.

G. BRUNO Említettem már, hogy érdeklődésem princípiuma: a gondolkodás szabadsága. Azt hittem, hogy ezt Párizsban megtalálom.

L. TABERNA Ezért kötöttél barátságot III. Károly francia királlyal?

G. BRUNO A király örömmel fogadott, elintézte, hogy tanári állást kapjak az egyetemen.

L. TABERNA Tudtad, hogy a király hipokrita: kezdetben a Katolikus Ligát támogatta, később a lázadó hugenották oldalára állt.

G. BRUNO A kutatás és a gondolkodás szabadsága vonzott, a politika – beleértve a teológiai vitákat is – hidegen hagyott. Nem sokáig. Felismertem, hogy a politika terjeszkedik, rátelepszik mindenre, ezért elhagytam a francia fővárost.

GABRIELLE És királyi ajánlólevéllel Londonba érkeztél.

L. TABERNA Ezt a levelet mutattad be Erzsébet királynőnek.

GABRIELLE Annak a pápa által kiátkozott, eretnek ribancnak.

G. BRUNO Akit Őszentsége meg akart semmisíteni, üdvösséget ígérve a gyilkosnak.

GABRIELLE A „gyilkos” szó nem olvasható Őszentsége felhívásban.

L. TABERNA Védelmére kelsz ennek a gonosz teremtésnek?

G. BRUNO A tudós nem lehet elfogult, én csak tárgyilagosan idéztem a felhívás szavait. Elmondom objektív módon azt is, hogy csalódtam az angol királynőben.

Stílusa, modora ugyan kifogástalan, de gondolkodásmódja, ravasz kétszínűsége visszatetszést keltett bennem.

ALOYSIO FUSCARI Sehol nem érezted jól magad Európában?

G. BRUNO Jó és rossz sokszor együtt, egyszerre van jelen. Londonban a gondolkodás szabadsága termékenyítően hatott rám: itt írtam a legtöbb filozófiai tanulmányt.

ALOYSIO FUSCARI Mégis otthagytad a szigetországot.

GABRIELLE És felkerested Luther városát, Wittenberget? Talán véletlenül?

G. BRUNO Véletlenül vagy szükségszerűen – nem gondolkodtam rajta. Tudom, hogy X. Leó pápa elítélte a lázadó szerzetest.

GABRIELLE Mégis elolvastad a műveit?

1

G. BRUNO A hívők szabadságáról írt, s ez felkeltette érdeklődésemet.

GABRIELLE Tudtad, hogy a wormsi birodalmi gyűlés előtt felszólították: vonja vissza tanait?

G. BRUNO Olvastam róla.

GABRIELLE Tudtad, hogy műveit betiltották?

G. BRUNO A tilalom híre eljutott hozzám is.

GABNRIELLE Tudtad, hogy kiátkozták, műveit pedig elégették?

G. BRUNO Amit a toll megírt, a lángnyelvek nem hamvaszthatják el.

GABRIELLE Tudtad, hogy száműzték?

G. BRUNO Azt is tudtam, hogy Bölcs Frigyes elrejtette Wartburg várában, és Luther ott fordította le a Bibliát. Ettől kezdve közkinccsé vált ez a felbecsülhetetlen könyv a németek számára is. Ez elévülhetetlen érdeme Luther Mártonnak. Az ember tehát nem jó és rossz, nem bűnös és bűntelen, hanem ilyen is, meg olyan is. Azért, mert elolvastam Luther néhány könyvét, még nem váltam lázadóvá, nem álltam be követői közé. A kíváncsiság, a megismerés vágya motiválta cselekedetemet. Ez sugallta elhatározásomat: menjek tovább, ismerjem meg Majna-Frankfurt szellemi életét.

GABRIELLE És kikkel találkoztál ott?

G. BRUNO Sokan hallgatták előadásomat, az arcokra emlékeszem, de nevét – magától értetődően – nem mondta meg senki.

GABRIELLE Katolikusok voltak vagy reformátusok?

G. BRUNO Volt köztük katolikus is.

GABRIELLE Kicsoda?

G. BRUNO Itt ül a teremben: Giovanni Battista, ismertebb nevén Ciotto.

GABRIELLE Vallomásra szólítom Giovanni Battista velencei polgárt! Hogyan ismerkedett meg vádlottal?

CIOTTO Hát az úgy volt, hogy – könyvkereskedő vagyok, Bruno meg író – készültem Frankfurtba, a könyvvásárra. Miután ezt megtudta Mocenigo, magához hívatott, és arra kért, vigyem el az ő levelét Giordano Brunónak, aki éppen Frankfurtban tartózkodik.

GABRIELLE Tudtad, hogy ez az író veszedelmes ember?

CIOTTO Dehogy tudtam, kérem, én csak azt hallottam, hogy híres író – a nyugati országokban. Hát ezt én – megvallom őszintén – nemigen tapasztaltam…

GABRIELLE Térjünk a lényegre!

CIOTTO Éppen azt akarom… Egy előadását magam is meghallgattam, őszintén szólva, nemigen értettem. Másokkal is beszéltem, ők sem tartották olyan nagyra, mármint Brunót.

GABRIELLE (indulatosan) A lényegre!

CIOTTO Átadtam neki a levelet. És ő – hosszas habozás, tépelődés után – elfogadta Mocenigo meghívását.

ALOYSIO FUSCARI És mit mondott Bruno azon az előadáson, amin te is részt vettél?

CIOTTO Őszintén szólva: nem emlékszem.

GABRIELLE Máskor is kihagyott az emlékezeted?

CIOTTO Ha valami nem érdekel, elveszítem a beszéd fonalát, és utána mondhat, amit akar, semmit nem jegyzek meg.

GABRIELLE (csalódottan) Leülhet. Vallomásra szólítom Mocenigo tanút(Mocenigo feláll, vallomásra készen) Az igazat, csakis az igazad mondd el a bíróságnak. Mit tanított neked a vádlott a világokról?

1

MOCENIGO Bruno azt mondta… azt mondta, hogy végtelenül sok világok vannak, meg hogy Isten, a mi Istenünk megállás nélkül teremti a végtelenségeket, mert ő, mármint az Isten annyit teremt belőlük, amennyit csak akar, meg hogy más világon is élnek hozzánk hasonló emberek.

GABRIELLE Így volt Bruno?

G. BRUNO A helyes gondolkodás elengedhetetlen kritériuma a pontos megfogalmazás. E témával kapcsolatban a következőket írtam Az okról, elvről és egyről című könyvemben: „…egy a valóság, egy a forma vagy lélek, egy az anyag vagy a test, egy a tárgy, egy a létező, egy a legnagyobb és a legjobb, melyet nem lehet felfogni; (egyre jobban átéli a szöveget, és egyre lelkesebben adja elő) ennélfogva határolhatatlan és korlátozhatatlan, s ennyiben határtalan és korlátlan, következésképp mozdulatlan. Nincs térbeli mozgása, mert nincs semmi rajta kívül, ahová mehetne, hiszen maga minden. Nem keletkezik, mert nincs más lét, amelyet kívánhatna vagy várhatna, hiszen magában foglal minden létet. Nem múlik el, mert nincs más, amivé átváltozhatnék, hiszen maga minden. Nem csökkenhet és nem gyarapodhatik, hiszen végtelen… ehhez semmit sem lehet hozzáadni, valamint semmit sem lehet belőle elvenni, mert a végtelennek nincsenek hányadrészei. Nem mehet át más mineműségbe, mert nincs külső, amelytől /hatást/ szenvedhetne és amely rá hathatna. Minthogy továbbá a maga létében minden ellentétet egységbe és harmóniába foglal, s nem lehet hajlandósága más és új léthez, vagy más módjához a létnek, azért nem változhatik meg valamelyik tulajdonságára nézve, sem pedig nem lehet benne olyan ellentétes vagy különböző valami, ami őt megváltoztatná, mert benne minden összhangban van. Nem anyag, mert sem nem alakított, sem nem alakítható valami; sem nem határolt, sem nem határolható…

ALOYSIO FUSCARI (ámulva hallgatja Bruno szavait, és önkéntelenül, suttogva bukik ki belőle a szó) Lenyűgöző!

L. TABERNA (áhítattal hallgatja az ékes szavakat) Micsoda stílus! Fantasztikus!

G. BRUNO (folyamatosan beszél) …Nem forma, mert nem formál és alakít mást, hiszen minden; a legnagyobb, egy, egyetemes.

GABRIELLE (meghallotta a két bíró megjegyzését, szemrehányóan néz rájuk, de ők nem figyelnek rá. Nyugtalanul pillant jobbra-balra) G. BRUNO (önfeledten, patetikusan és folyamatosan beszél)… Nem mérhető és nem mérték. Nem fogja át magát, mert nem nagyobb magánál. Nem foglaltatik magában, mert nem kisebb magánál. Nem hasonlítható össze…”

Szemere Samu fordítása GABRIELLE (indulatosan közbevág) Elég! Most már elég. Nem Londonban vagyunk…

ALOYSIO FUSCARI (önkéntelenül) Zseniális…

GABRIELLE (Aloysio felé fordulva) Elég!

G. BRUNO Valóban elég – Mocenigo zavaros beszédéből.

GABRIELLE (türelmetlenül) Arra felelj: igaz, amit mondott, vagy nem igaz?

G. BRUNO A tudományos gondolkodás…

GABRIELLE Figyelmeztetem a vádlottat: itt nem előadást kell tartani, hanem vallani… Igazat mondott a tanú vagy nem?

G. BRUNO Is, is.

GABRIELLE Micsoda beszéd ez? Tagadod, vagy beismered?

G. BRUNO Is, is.

GABRIELLE Megállapítom, hogy a válasz homályos és nem őszinte. Mocenigo!

Milyen céllal jött Giordano Bruno Velencébe?

1

MOCENIGO Mint már Ciotto említette…

BAGRIELLE (ingerülten) Ezt már tudjuk.

MOCENIGO Továbbá azzal a céllal, hogy itt istenüljön, azt mondta, saját szektát akar alapítani, és hogy ékes beszédeivel meghódítja majd az embereket, és mindenki követni fogja őt.

GABRIELLE (a vádlotthoz) Igaz ez?

G. BRUNO Itthon Padovában tartottam ugyan előadásokat, de sem vallásról, sem szektaalapításról nem beszéltem.

ALOYSIO FUSCARI Titkos összejöveteleken sem?

G. BRUNO (csodálkozva) Titkos összejöveteleken?… Soha nem vettem részt.

GABRIELLE Szólítom Andrea Morosini tanút. Te buzgó és hithű katolikus vagy, beszélj őszintén, és valld be az igazat! Hogy kerül a házadba Giordano Bruno?

MOROSINI Ciotto beszélt nekem róla, amikor betértem boltjába. Kezembe adta Bruno több könyvét, és azt mondta: ez a nagy tudós itt tartózkodik a városban.

Kiváló társalgó, fenomenális vitatkozó. Kedvelem az ilyen embereket. Meghívtam, hogy házamban művelt urakkal és teológusokkal beszélgessen irodalomról, filozófiáról. És ő szívesen jött, többször is. Mindig nagy élvezettel hallgattam polemikus beszédeiket.

GABRIELLE Taglalta-e Isten tevékenységét?

MOROSINI Igen. Azt mondta, Isten egészen végtelen, mert határtalan, mert… mert minden… minden…

G. BRUNO …attributuma egyformán végtelen.

MOROSINI Így van, ezt akartam mondani.

GABRIELLE Bírálta-e a teológusokat?

MOROSINI Egyetlen mondatában sem.

GABRIELLE Elmarasztalta-e az inkvizíciót?

MOROSINI Nem. GABRIELLE Támadta-e egyházunkat?

MOROSINI Aki ezt megteszi, nem szívhat velem egy levegőt a házamban.

GABRIELLE A filozófusok közül kik kerültek szóba?

MOROSINI Elsősorban a görögök, mindenekelőtt Arisztotelész.

GABRIELLE (csalódottan) A tanú leülhet.

GABRIELLE (Brunóhoz) Tudtad azt, hogy a tridenti zsinat kanonizálta Arisztotelész világmagyarázatát?

G. BRUNO Arisztotelész könyveiből tanultam meg a filozófia nyelvét és az elemző, kritikai gondolkodást. Az ő szellemi hagyományához híven támadtak kételyeim mesterem kristálygömb-elméletével kapcsolatban. Akkor – Tolemaiosz elgondolásához képest – a szférák, a Nap, csillagok forgása a Föld körül új volt és racionálisnak tűnt ez a teória, de akkor sem volt igaz.

GABRIELLE (közbevág) De a tridenti zsinat határozata…

G. BRUNO (indulatosan) A határozatot emberek hozták, és a régi bölcsek szerint: tévedni emberi dolog. A tudósok kötelessége és felelőssége a tévedés korrigálása.

GABRIELLE Az emberek között ott volt egyházunk színe-java, nagyhírű tudósok, teológusok.

G. BRUNO Az igazság kritériuma nem az, hogy hányan vallják.

GABRIELLE Te szembeszállsz mindenkivel?

G. BRUNO Minden becsületes tudós keresi az igazságot, és ha megtalálja, ki is mondja. Arisztotelész – mint ismeretes – kilenc szférára osztja a kristálygömböt, s ezek a csillagokkal, a bolygókkal együtt forognak körülöttünk. Ebben a térben hiába keressük az Istent. Az első mozgatót ugyanis a gömbön kívülre helyezte a

1

filozófus. Vagyis Isten tartózkodási helye: a semmi. Ez lenne az igazság? Méltó ez a hely a világteremtő, a szférákat mozgató Isten számára?

GABRIELLE Már mondtam neked, hogy itt a vádlott nem kérdezhet.

G. BRUNO Kérdések nélkül nincs és nem is lehet felfedezni az igazságot.

GABRIELLE Kinek az igazságát?

G. BRUNO A tudományos igazságnak valóságalapja van, és nem kötődik sem szektához, sem valláshoz; nem függ sem vagyontól, sem szegénységtől.

GABRIELLE Őszentsége elnökölt a tridenti zsinaton, tehát maga is részt vett a határozat kidolgozásában és elfogadásában. És a pápa, aki Isten kegyelméből uralkodik, tévedhetetlen. Aki az ő szent igéit nem fogadja el, sőt elutasítja – eretnek. Az eretnekeket pedig el kell pusztítani.

L. TABERNA Börtönben a helye!

G. BRUNO Az eretneket börtönbe lehet zárni, fel lehet akasztani, máglyahalálra lehet ítélni, de a szellemet, amelyet vallott, amelyet hirdetett a hevesen lobogó lángnyelvek sem égethetik el.

GABRIELLE Bűnösnek érzed-e magad?

G. BRUNO Szándékosan nem ártottam senkinek. A katolikus egyháznak sem. Ha akaratom ellenére megbántottam valakit…

GABRIELLE (félbeszakítja) Megbántad-e, amit tettél?

G. BRUNO Eddig sokat tettem, sok jót, és bizonyára tettem olyat is, ami…

GABRIELLE Igen vagy nem!?

G. BRUNO (indulatosan) Nem! GABRIELLE Nem!? Így is jó! A vádlottat vezessék el. A tanúk hagyják el a termet! (Brunót kivezetik, a tanuk eltávoznak) GABRIELLE Tisztelt Bíróság! A vádlott szavaiból egyértelműen kiderül: Giodano Bruno, a kiugrott pap eretnek, mi több – lázadó. A bíróság előtt elismerte: rokonszenves a protestánsokkal, dicsérte a londoni ribancot; olyan műveket írt, amelyekben megkísérli aláásni az egyház tekintélyét. Tegnap Rómából levél érkezett: a Szent Hivatal, amely figyelemmel kíséri a velencei pert, elégedetlen az elhúzódó tárgyalással. Giordano Bruno – a Szent Hivatal szerint – nem egy eretnek a sok közül, hanem veszedelmes lázadó. Ezt mi, itt a tárgyaláson is – tapasztaltuk.

Semmiféle megbánást nem tanúsított, tiszteletlenül viselkedett, sőt arrogáns stílusa felháborító. Napnál világosabb: máglyán a helye.

ALOYSIO FUSCARI Velencében még nem égettek el senkit.

GABRIELLE Éppen ideje, hogy pótoljuk mulasztásunkat.

ALOYSIO FUSCARI A hagyománytisztelet a velencei polgár büszkesége.

GABRIELLE A hagyományt teremteni kell. Mi új színnel egészíthetjük ki a velencei tradíciót.

ALOYSIO FUSCARI A velencei polgár nem szereti a füstszagot, és irtózna, ha a Szent Mark téren máglya lángján pirítanák az emberhúst.

GABRIELLE Rómában tudják, hogy a velencei polgár okkal büszke városára, és megérti, hogy a hatóság védi az itt élő polgárokat. De ez a lázadó nem velencei polgár, hanem idegen, jövevény, aki már Nápolyban megszegte, nem is egyszer, egyházunk törvényeit. A város legjobb ügyvédje, Contarini kiderítette, hogy Giordano Bruno Velence város törvényeit sem tartotta be: egoista érdekből, adózás nélkül árusította könyveit.

L. TABERNA Ez csalás. Ez… ez felháborító.

ALOYSIO FUSCARI Ha Rómának annyira sürgős, akkor vigyék el Brunót oda.

Ott hagyománya van az emberégetésnek.

1

L. TABERNA Így – akarva-akaratlanul – beismerjük, hogy feladatunkat képtelenek voltunk elvégezni.

GABRIELLE Ez megfutamodás, gyávaság. Dicsfény övezhetné homlokunkat, és mi üszöggel mázoljuk feketére. Méltó ez hozzánk? És méltó Velence hagyományaihoz?

Szavazásra teszem fel a kérdést: Ki az, aki Giordano Brunót máglyahalálra ítéli? (kézfeltartással szavaznak) Kettő.

Ki van amellett, hogy Giordano Brunót kiadjuk Rómának? (kézfeltartás) Kettő.

Döntetlen. Így nem lehet ötről hatra jutni. Még egyszer felszólítom a bíróság tagjait: számoljanak a következményekkel, Róma büntetésével, és ennek ismeretében foglaljanak állást.

ALOYSIO FUSCORI Katolikus vagyok, hű katolikus. És törvényhozó és törvényt követő velencei polgár. És a törvényt be kell tartania mindenkinek: akár Nápolyból jött ide valaki, akár Rómából. Nem értek a görögök világmagyarázó elveihez, de azt bizton állíthatom, hogy Bruno érvelését közülünk senki sem cáfolta…

GABRIELLE Nem elég a kinyilatkoztatás, a zsinati döntés?

L. TABERNA Ez a velencei polgárt nem győzi meg. Rómában okos tudósok vannak Őszentsége tanácsadói között. Ott székel a főinkvízitor. Perlekedjenek Brunóval ők, okos érvekkel talán megnyerhetik ezt az európai hírű tudóst, aki valóságos kincs lehet a katolikus egyház számára – ha visszavonja tanításait.

ALOYSIO FUSCARI Így látnám jónak magam is. De törvényeink értelmében a dózse hivatalos aláírása nélkül nem adható ki senki Rómának. A bíróság dönthet a kiadatás mellett, de csak akkor hajtható végre, ha a dózse pecséttel szentesíti.

GABRIELLE A mi feladatunk a döntés. Aki elfogadja a következő javaslatot, miszerint a velencei bíróság úgy látta, hogy Giordano Bruno eretnekségéhez nem fér ugyan kétség, mivel azonban a tudós érveit megcáfolni nem állt módunkban, nem lévén egyikünk sem járatos az ókori filozófiában, továbbá a vádlott felkészültsége arra vall, hogy tájékozott, művelt, tehetséges ember, arra kérjük a Szentszék bíróságát, folytassa azt a munkát, amelyet mi elkezdtünk, és érvekkel, ha kell, más eszközökkel késztesse a vádlottat tanainak visszavonására, aki ezt elfogadja, kézfeltartással szavazzon ( valamennyien felemelik kezüket) Megállapítom, hogy a bíróság támogatja e javaslatot. Döntésünkről még a mai nap tájékoztatom a dózsét.

A tárgyalás négy napra elnapolom.

Hatodik jelenet 1592. június 26.

(A tárgyalás folytatása. A teremben jelen van a bíróság négy tagja és az írnok) GABRIELLE (az írnokhoz) A jegyzőkönyv és az összes perirat rendben van? ÍRNOK Jelentem, igen.

GABRIELLE A tárgyalás után egy órán belül, útrakész csomagolásban akarom látni. A lepecsételt borítékra Santoro di Santa Severina bíboros nevét írd rá. Szólj az őröknek: vezessék be a vádlottat!

G. BRUNO (nyugtalanul tekint a bíróság tagjaira, majd elfoglalja helyét) GABRIELLE Giordano Bruno! Anyaszentegyházunk bízik minden emberben, és a Szent Hivatal minden vétek beismerést, az őszinte megbánást enyhítő körülménynek veszi. Ezért felteszem a kérdést, sötét celládban magadba szálltál-e,

1

és felismerted-e, hogy súlyos bűnt követtél el Anyaszentegyházunk ellen. Élsz-e az utolsó lehetőséggel, és megváltoztatod eddigi vallomásodat?

G. BRUNO Minden szó, amit mondtam, az igazságot világította meg. Sem vallomásaimban, sem könyveimben nem szándékoztam megsérteni vallásomat.

Visszatartott ettől az inkvizíciótól való félelem és a gondolat szabadsága…

GABRIELLE (közbevág, dühösen) Ha szavaid őszinték lennének, akkor nem éltél volna több mint egy évtizeden át a nyugati országokban, nem látogattad volna meg Londonban az eretnek ribancot, nem tanítottál volna hamis, eretnek tanokat sem ott, sem itt: Velencében.

G. BRUNO Igaz lelkemre mondom: makulátlanul viselkedtem ebben a városban.

Bölcseletről beszélgettem, filozófiai témákról vitatkoztunk, és egyetlen mondatban sem bíráltam a katolikus egyházat. Egyedül Mocenigo rágalmaz engem, de szavai hamisak, így csak gonosz ember beszélhet volt tanítójáról.

GABRIELLE Ne sértegesd a tanút! A bíróság bűnösnek talált eretnekség vétségében. Mivel azonban védekezésed – akarva-akaratlanul – homályosan fogalmazta meg, továbbá egy-egy kérdésre nem tudtál vagy nem akartál egyenes választ adni, ezért a velencei bíróság – a dózséval egyetértésben – javasolja kiadatásodat a római Szent Hivatalnak.

G. BRUNO (megrendítette a váratlan hír: eddig ugyanis abban reménykedett, hogy Velence – hagyományaihoz híven – nem hoz halálos ítéletet. Az, hogy kiadja Rómának, egyenlő a máglyahalállal. Váratlanul, önkéntelenül térdre esik) G. BRUNO Ha vétettem, kérem Isten bocsánatát. És kérem a velencei bírák jóindulatát, ne adjanak ki Rómának. Mert az egyet jelent a halállal. Szeretnék élni és egy magányos helyen, szülőföldemen meghúzódva alkotni: verseket írni, drámákat, tanulmányokat. Szeretném Itália földjén közkinccsé tenni mindazt, amit európai vándorként felhalmoztam magamban. Képességeimmel szeretném szolgálni a tudományt és az emberiséget.

GABRIELLE Emberiséget? Emberek vannak: katolikusok és protestánsok, jók és rosszak, de emberiség…

A vádlott álljon fel! Ki akarod egészíteni vallomásodat?

G. BRUNO (némán, fejét ingatva válaszol) GABRIELLE Vezessék ki! ( Brunónak alig van jártányi ereje, az őrök durván kitaszigálják a teremből) A tárgyalást berekesztem.

MÁSODIK FELVONÁS Első jelenet (Róma. A Szent Hivatal börtöncellája. Egy ágy, egy ülőke, szemben a falon méretes nagyságú feszület. Bruno az ágy szélén ül, gesztikulálva mormol valamit, valószínű, verset skandál. Feláll, apró lépésekkel sétál a szűk térben: oda-vissza, miközben ritmizálja a sorokat. Annyira elmerül ebben a cselevésben, hogy észre sem veszi a Fiatal Jezsuita érkezését).

FIATAL JEZSUITA Ave Bruno (jobb kezében egy vödör, szemétlapát, söprű, bal kezében egy csomag) G. BRUNO (zavartan, de örömmel, kedveskedve) Végre egy ember! Te ismersz engem?

1

FIATAL JEZSUITA Ki az, aki nem ismeri Rómában a nolai tudóst? Bár fiatalon elhagytad szülőföldedet, a rokonok, az ismerősök nem feledkeztek meg rólad.

Büszkék rád.

G. BRUNO Büszkék arra, hogy az Angyalvárban lakom?

FIATAL JEZSUITA Ennek a várnak legendás története van…

G. BRUNO Azt is tudják, hogy a pincebörtönben élek?

FIATAL JEZSUITA Tudják bizony, íme a bizonyíték: csomagot kaptál, és rá van írva a címed.

G. BRUNO (nézi, nézegeti) Az Angyalvár stimmel, de a pincebörtön hiányzik róla.

FIATAL JEZSUITA Mit gondolsz, küldtek volna csomagot, ha nem jutott volna el hozzájuk a hír, hogy három hónapja keserű kenyéren és a szenvedés kútjából merített vízen élsz? (Átadja a csomagot) Bontsd fel, de ne légy mohó, mert a nehéz étel megüli a gyomrodat!

G. BRUNO (felbontja a csomagot, kiveszi a kolbászt, megszagolja, nézegeti, majd hirtelen beleharap, letör egy darabot a kenyérszeletből és lassan majszolja). És te hogy kerülsz ide?

FIATAL JEZSUITA Isten szolgája vagyok.

G. BRUNO Ki küldött?

FIATAL JEZSUITA A főinkvízitor.

G. BRUNO Akkor Severina szolgája vagy.

FIATAL JEZSUITA Nem, azt nem szolgálom. Az egy szadista. Azt mondják róla: az eretnekek pörölye. Amikor a hugenottákat lemészárolták, Severina kijelentette: ez életem legszebb napja. Azóta, így szól a fáma: amerre megy, börtönbe zárja, kínozza az eretnekeket. Sőt: nem csak azokat! Akire rámutatnak, hogy eretnek tanokat vall, hátra kötik a kezét, és bizonyítás nélkül viszik az áristomba. Megrendezik a pert, és a vádlott azt vallja, amit ők akarnak.

G. BRUNO Téged is lefogtak?

FIATAL JEZSUITA (meglepődve) Engem?… Nem. Én bűnbeestem. Egy özvegyasszony elcsavarta a fejem, nézd: még most is ferdén áll (nevetve imitálja a ferdeséget). De megbántam bűnömet, megbocsátottak.

G: BRUNO És most vezekelsz… írod a jelentéseket a rabok viselkedéséről, kijelentéseiről.

FIATAL JEZSUITA Hát… tudod testvér, ha az ember élni akar…

G. BRUNO (közbevág) … akkor csúszik-mászik, hogy mentse a bőrét. Méltó ez egy szerzeteshez?

FIATAL JEZSUITA Mindenki ezt teszi, egyik térdre rogyva, a másik gazsulálva, a harmadik bólogatva.

G. BRUNO (befejezi az evést, és azon gondolkodik, hogy hová tegye a maradékot) FIATAL JEZSUITA Tedd a fejed alá (az ágyra mutat), ott nem romlik el.

G. BRUNO (elrejti az elemózsiát) És a negyedik csoport…?(kérdőn néz rá) FIATAL JEZSUITA Negyedik csoport… van is, nincs is. Ha közülük valaki veszélybe kerül, elmenekül külföldre; ha nincs szerencséje, lebukik, és eltűnik, nyomtalanul. Vagy példát statuálva máglyahalálra ítélik.

G. BRUNO És rólam milyen jelentést fogsz írni?

FIATAL JEZSUITA Nem akarok én ártani senkinek. Ilyet is írok meg olyat is. Így ő sem jár rosszul meg én sem.

G. BRUNO (ironikusan) „Bölcs” gondolat. Ezt is megírod?

2

FIATAL JEZSUITA Nem tudom. Azt viszont megírnám, hogy mit mormoltál, amikor átléptem a küszöböt.

G. BRUNO Homérosz eposzának sorait skandáltam. Se papírt, se tollat nem adtak, s egy író-alkotó ember számára ez a legnagyobb büntetés. Ebbe bele lehetne őrülni. Hogy értelmesen mulassam az időt, hangosan idézem a hexameter sorokat.

Ha egy-egy szót kitörölt emlékezetemből a sors, keresek másikat, olyant, amely nem változtatja meg, legföljebb csak módosíthatja a sor értelmét, és szabályosan gördülnek a verslábak. Ez tulajdonképpen alkotó munka.

FIATAL JEZSUITA Ha könyv nélkül tudod idézni az eposz sorait, örvendeztess meg egy szép részlettel!

G. BRUNO Szívesen, ha velem együtt mondod te is.(a Jezsuita bólint, és skandálva mondják) Mint amidőn a hajós a vizen meglátja a fényét fennlobogó tűznek, mely a hegy tetején a magányos pásztori szálláson lángol, s a hajóst tovaűzik messze halas tengerre a szélviharok, noha küzd is: így ragyogott Akhilleusz gyönyörű, remekelt paizsának fénye a légbe…

(Devecseri fordítása) FIATAL JEZSUITA Ha ezt megírom – kicifrázva – a jelentésben, bizton állíthatom, hogy a javadat szolgálja. Akkor hát elkezdem a takarítást (a ruhával, széles mozdulattal letörli az asztalt) Tisztább, mint volt, ámbár ebben a nyirkos cellában nem szállingóznak a porszemek (sepreget, rányomja a lapátra a szemetet. Közben skandálja Homérosz sorait: Mint amidőn a hajós a vizen meglátja a fényét…

Szívesen folytatnám, ha tudnám… Majd otthon… Búcsúzom… Jó skandálást.

Legközelebb, ha jövök… addig keress valami szép részletet. Isten áldjon, testvér.

G. BRUNO Ég veled.

Második jelenet (Ugyanaz a cella. Bruno tornázik: előbb a karjait mozgatja meg, aztán a lábait emelgeti egyre magasabbra, gyorsuló ütemben. Utána a derekát mozgatja körbekörbe.)

G. BRUNO Ép testben ép lélek… mondták a görögök. Okos gondolat, test és lélek kölcsönösen hatnak egymásra.

FIATAL JEZSUITA (belép az ajtón, kezében a vödör, a söprű) Üdvözöllek, Bruno testvér. Megint hozom a söprűt, nagytakarítás lesz. Jó hírt is hozok, nemhiába írtam meg – kicifrázva – a jelentést, vendéged érkezik, egy bíboros, bizony ám, Őszentsége tanácsadója. Beszélgetni akar veled.

G. BRUNO (meglepődve hallgatja a „jó” hírt, de aggodalommal ül ki az arcára) A vendéget, a mi családunkban, mindig szeretettel fogadtuk, és ennek jeléül megkínáltuk valami finomsággal, vörös- vagy fehérborral. Nem hoztál valamit?

FIATAL JEZSUITA Szemétlapátot, söprűt. Igaz, hogy ezzel csak a szobát, akarom mondani: a cellát lehet megtisztítani, de ez a találkozás megtisztíthatja a lelkeket is.

2

G. BRUNO Kinek a lelkét?

FIATAL JEZSUITA Hát… aki a fogdában van.

G. BRUNO A lélek szabad lehet a börtönben is, és a szabadon mozgó ember gondolatai kétségbeesve röpködhetnek a látható rács résein át, a láthatatlan határokon túl a véges-végtelen térben.

FIATAL JEZSUITA Már megint bölcselkedsz?

G. BRUNO Kihozta a szó, de előtte tornáztam. Folytassuk együtt!?

FIATAL JEZSUITA Itt a söprű, ezzel is lehet edzeni a karodat. Van hozzá kedved?

G. BRUNO (átveszi a söprűt, és takarítja a cellát, a szemetet rányomja a lapátra, beleszórja a vödörbe. A ronggyal letörli, gondosan az asztalt) Végre, egy év után valami hasznos munkát végeztem! Ez jót tesz a lelkemnek. Máris felfrissültem.

FIATAL JEZSUITA Lehet még belőled is takarító, ha megbánod vétkedet.

G. BRUNO Amit megbántam Velencében, kevésnek bizonyult.

FIATAL JEZSUITA A fő bűnt, testvér, a fő bűnt kell megbánni.

G. BRUNO Igazad van. Kérdés, hogy ki a főbűnös. Ki tért el a krisztusi tanításoktól, ki fordított hátat az apostolok életmódjának?

FIATAL JEZSUITA Ezt ne tőlem kérdezd, hanem a bíborostól, aki hamarosan meglátogat. Hát akkor ég veled, testvér.(El) G. BRUNO Veled is… testvér. (körülnéz, megigazítja az asztalt, a széket hozzáigazítja, és felállva várja a vendéget). Az apostolok együtt éltek a hívekkel, az őskeresztények közösségeket alakítottak, és megosztották javaikat. Rómában pedig az egyház monumentális dómot építtetett, hogy hatalmát fitogtassa. Az apostolok prédikáltak, hirdették az igét, érvekkel hadakoztak ellenfeleikkel, utódaik meg erőszakkal, máglyahalállal harcolnak az eretnekek lelki üdvösségéért.

Micsoda különbség! Az apostoloknak – Júdást kivéve – volt belső tartásuk, hittek abban, amit hirdettek, utódaik…

BÍBOROS (a Jezsuita kitárja az ajtót, és belép a vendég) Ave Bruno testvér( mosolyogva közeledik a rabhoz, megöleli, mindkét kezével lapogatja Bruno hátát, aki meglepetésében képtelen a cselekvésre, és nem viszonozza a „testvér” barátságos gesztusait) Hetek óta készülök hozzád. Olvastam a velencei per iratait, és azt hiszem, igazad van: az iromány valóban kontármunka: „zavaros, ellentmondásos”, vádaskodó. Örülök, hogy ide kerültél, itt bölcs és tapasztalt teológusok – tárgyalások nélkül – őszinte beszélgetések, viták folytatásával rendezik az ügyedet.

G. BRUNO Úgy beszélgetünk, mint testvér a testvérrel? Őszintén és előítéletek nélkül? ( kihúzza a széket, hellyel kínálja a vendéget) BÍBOROS (miután leül, Bruno is elhelyezkedik az ágy szélén).Nem valami kényelmes, de hát nem kényeztettek el bennünket a dominikánus rendben sem. Azt hiszem, sőt tudom, hogy a közös élmény, a közös műveltség elég alap ahhoz, hogy szót értsünk egymással.

Nem világos előttem, hogy miképpen vélekedsz Arisztotelész gömb-elméletéről.

Bíráló szavaidban Isten megítélése – enyhén szólva – homályos. Ha jól értem, tagadod az első mozgató létét. Ha ez így van, akkor Isten létezését sem fogadod el.

G. BRUNO Nem te vagy az első, aki félreérti ezt a teóriát. Bár tisztelem az ókori görög filozófust, akarva-akaratlanul börtönbe zárta a gondolkodást. Az első mozgatónak ugyanis nem jutott hely a maga teremtette világban, a szférákon kívülre került, a semmibe. Ez méltatlan hely a teremtő számára. Másrészt: azt vallottam – Püthagorásszal együtt –, hogy Földünk, akár csak a Hold, bolygó. És

2

azt állítottam, hogy az űrben nem egy, hanem számos csillagrendszer létezik, hozzánk hasonló élőlényekkel.

BÍBOROS Van erre bizonyítékod?

G. BRUNO Van: közvetett. Ha itt emberek lakják a Földet, miért ne lakhatnának valamilyen élőlények más csillagrendszerekben is?

BÍBOROS Testvérem! Végiggondoltad ezt? Tételezzük fel, hogy amit állítasz, igaz. Más bolygón is teremtett az Isten Ádámot és Évát? Krisztus halála megváltotta az ott élő lényeket is? A Bibliában sehol nem olvasható, még csak utalás sem a Földön kívüli világokról.

G. BRUNO Könyveimben részletesen leírtam, hogy Isten hatalma végtelen: Arisztotelész gömb-elméletével határok közé szorítja a világot, én nem tagadom a határokat, amelyek viszonylagosak, részei az egésznek, és ezekből a részekből épül fel az egész. Úgy képzeld el, mint a számsort: mondok egy számot, és kiegészítem egy másikkal, egy harmadikkal, s ezt a végtelenségig folytathatom.

Ilyen a világ: nincs középpontja, nincs lent és fent, csak a végtelen űr létezik, és ebben a térben szabályos rendben mozognak a csillagrendszerek. És mindezt az Isten teremtette, és ő van benne mindenben, a lehullott csillagokban éppúgy, mint az élő és a holt természetben, a keletkezőben és az elmúlóban, a virágzó fákban és a sárguló, hulló falevelekben.

Ez a határtalan világegyetem méltó a teremtő Istenhez, mert magában foglal minden létezőt, a jót és a rosszat, a szépet és a rútat. Ezek kellemesen és kellemetlenül érinthetnek bennünket, de az örök mozgásból, az ellentmondásokból teremtődik meg a harmónia.

Arisztotelész tehát nemcsak a világegyetemet zárja börtönbe, hanem az elmélkedést, az emberi gondolkodást is.

BÍBOROS Mindezt konkrét tapasztalatok alapján állítod, vagy spekulatív konstrukció az elgondolásod?

G. BRUNO A következtetés egy része tényeken alapul, a hiányzó láncszemeket az intuíció egészíti ki , ezeket majd igazolni fogja tudomány.

BÍBOROS Gondolod, hogy ezt az elvont okoskodást megértik a hívők?

G. BRUNO Lehet, hogy most még nem tudják felfogni, mert műveletlenek, de ha iskolába járnának, ha a felszentelt papok ebben a szellemben hirdetnék az igét, ha a professzorok nem dogmákat kérődznek vissza az egyetemeken, hanem tudományos ismereteket, összefüggéseket tanítanak, akkor majd megértik és elfogadják az új világmagyarázatot.

BÍBOROS A jövőről beszélsz – feltételes módban. De mi ma élünk, s hogy milyen lesz a jövő itt a földön, azt bízzuk az Istenre.

G. BRUNO Nemcsak a tér, az idő is végtelen, ha gondolkodásunkban megszakítjuk ezt a folyamatot, a beavatkozás megbosszulja magát. A múltban akadtak emberek, akik torlaszokkal akarták megállítani a sodródó patak vizét, erőfeszítésük sikerrel járt, ideig-órákig, de a víz – előbb-utóbb – szétterült, elöntötte a termőföldet, kárt okozva a naiv embereknek.

BÍBOROS Miért beszélsz rébuszokban? Miért nem mondod ki, hogy Luther Mártonra, Kálvin Jánosra, a protestánsokra gondolsz?

G. BRUNO Az időről beszéltem, a természetes folyamatról, az átgondolt, következményekkel is számoló, helyes gondolkodásról.

BÍBOROS Tévedhetetlennek tartod magad?

G. BRUNO Ezt a kérdést neked is föltehetném.

BÍBOROS Az ár ellen akarsz hajózni?… Amit én állítok, sokan vallják. És még többen hisznek benne.

2

G. BRUNO A természet, a világegyetem lényege a mozgás, a változás, addig él egy szervezet, amíg mozgás van benne. A tudomány is ilyen szervezet, amely – különösen napjainkban – gyorsan fejlődik: folytonosan megújítja magát. A katolikus egyház alapvető érdeke, hogy igazodjék ehhez a megújuláshoz, és racionális érvekre alapozza hitelveit.

BÍBOROS A börtönből akarod megújítani vallásunkat?

G. BRUNO A tudományt műveltem, a szabad gondolkodás híve vagyok, és meggyőződéssel vallom: emberi tehetség csak szabadságban teljesedhet ki. Csak a szabad ember nem fél; a félelem aljasságot, boldogtalanságot gerjeszt. A tudományt akarom megújítani, nem az egyházat.

BÍBOROS Nem látod be, testvérem, hogy amit művelsz, aláássa a Szentszék tekintélyét, eretnek gondolataid fenyegetik egyházunk létét. Mikor Nápolyba kerültél, jó útra léptél. Reményteljes jövő állt előtted, olyan talentumot kaptál a teremtőtől, amellyel a legmagasabb fokra kerülhettél volna, és most itt ülsz a pincebörtönben. Mindezt makacsságodnak köszönheted.

G. BRUNO Nem magamtól jöttem: vasra verve hoztak, erőszakkal.

BÍBOROS Lelked üdvösségéért tettük.

G. BRUNO A kereszténység kezdetén Krisztus és az apostolok erőszak nélkül hirdették az igét; emberségükkel, a szegények, az elesettek iránti szeretettel térítették új hitre a tévelygőket és a pogányokat. Ma pedig…

BÍBOROS (felugrik, közbevág) Ne folytasd!

G. BRUNO Belém fojtod a szót…, gondolod, hogy leigázhatod a lelkemet is?

BÍBOROS Nincs szabadság korlátok nélkül!

G. BRUNO Igazi tudomány sincs a gondolkodás szabadsága nélkül. Isten megáldotta az embert alkotó képzelettel, olyan értelemmel, amelynek csiszolásával istenülhetünk, és a teremtő közelébe emelkedhetünk.

BÍBOROS Versenyezni akarsz a világteremtő Istennel?

G: BRUNO Bolygókat nem alkothatunk, de búzát sarcolni a földből, kenyeret sütni a lisztből, házat, templomot építeni a kövekből, lüktető sorokat formálni a szavakból, hidat emelni a folyók fölé – teremtő munka, minden kisvilág, amit az ember teremtett, építőköve a nagy egésznek, és feltétele a fejlődésnek. Feltétele annak, hogy az ember kiemelkedjék a vegetatív létből.

BÍBOROS Ehhez Giordano Brunók kellenek, a pórnép tudatlan és ostoba.

G. BRUNO A tudatlanokat könnyen lehet terelni, a hiszékeny embert könnyen be lehet csapni, a szűk korlátok közé szorított értelem mindent elfogad, amit hall – kritikátlanul. A létezésnek ez a leszűkített formája igazságtalan és méltánytalan.

Az ember, ha fel akar emelkedni, ha hasonló akar lenni teremtőjéhez, szakadatlanul tökéletesítenie kell elméjét. Úgy is mondhatnám: palléroznunk kell értelmüket.

BÍBOROS Aki istenülni akar, annak szolgálnia kell Urát és teremtőjét. Hit nélkül nincs élet, nincs felemelkedés.

G. BRUNO Műveltség nélkül csak vegetálni lehet.

BÍBOROS Vallási műveltségre gondolsz?

G. BRUNO Az Isten nemcsak kezet adott az embernek, hanem észt is. Ha a kéz nem tud fogni, ha a szemmel nem lehet látni, van-e értelme a teremtésnek? Az ember akkor válik az égiekhez hasonlóvá, ha foglalkoztatja a kezet, az elmélkedés pedig csiszolja az elmét, úgy, hogy a munka ne legyen meggondolatlan, a gondolkodás pedig irányítsa a cselekvést. Az utóbbi évtizedekben kitágult a kereskedelem határa, új felfedezések adtak lendületet a tudománynak; felismerték

2

a régi szellemi értékeket és újjáteremtették a művészetet, eddig ismeretlen igazságokat fedeztek fel. Vagyis létrejött a gondolkodás és a cselekvés összhangja.

BÍBOROS Vagyis… vagyis istenült az ember?

G. BRUNO A teremtésmítoszban az olvasható, hogy Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert.

BÍBOROS A hívő embert.

G. BRUNO A gondolkodó, tevékeny embert, aki folytatja a teremtés felemelő folyamatát.

BÍBOROS Aki folyamatosan szítja a lázadás tüzét, aki meggondolatlanul támadja Anyaszentegyházunkat.

G. BRUNO Milyen anya az, aki máglyára állítja saját gyermekét?

BÍBOROS Az árulókat, a hitükből kivetkőzőket.

G. BRUNO Az árulókat? Azok testét is megpirítják, mégpedig a nyilvánosság előtt, akik csak kételkedni mertek. Milyen anya az, aki egyetlen vélt vagy valós hibáért halálba küldi gyermekét?

BÍBOROS Így lehet kiűzni az ördögöt a hitehagyott eretnekből.

G. BRUNO Isten teremtménye az is!

BÍBOROS Aki engedett az ördög csábításának.

G. BRUNO Találkoztál már az ördöggel?

BÍBOROS Itt áll előttem… az elfajzott dominikánus…

G. BRUNO Az imént még testvérnek szólítottál…

BÍBOROS Testvérem lehetsz most is, ha visszavonod eretnek gondolataidat.

G. BRUNO Nem tehetem.

BÍBOROS Nem engedi a sátán?

G. BRUNO Nem engedi a lelkiismeretem. A meggyőződésem.

BÍBOROS Nem furdal a lelkiismeret, hogy átpártoltál az eretnekekhez?

G. BRUNO Üldözőim elől menekültem, azok elől, akik azt hitték és ma is amellett kardoskodnak, hogy ők testesítik meg a katolikus egyházat.

BÍBOROS Szembefordulsz a Szent Hivatallal?

G. BRUNO Szembefordulok a megcsontosodott dogmákkal, azokkal a tanokkal, amelyek mérhetetlenül sokat ártottak az egyháznak, amelyek gátat emeltek hívők és az igehirdetők közé.

BÍBOROS Mondod te – önigazolásul.

G. BRUNO Tagadod te – önigazolásul.

BÍBOROS Egyedül állsz szembe a Vatikánnal.

G. BRUNO Egyedül vagyok a cellámban, de amit vallok, százak és ezrek meggyőződése lesz – holnap… ha holnap nem, akkor holnap után.

BÍBOROS Ezért veszélyes. Ezért mondom ismét és ismét: vond vissza tanításodat! Az életeddel játszol.

G. BRUNO Vonjam vissza, amit vallottam és vallok szent meggyőződéssel?

Tagadjam meg önmagam?

BÍBOROS Mártír akarsz lenni?

G. BRUNO Mártírt akartok belőlem csinálni? Saját elhatározásomból jöttem ide?

Ki fenyeget máglyahalállal?

BÍBOROS Mi nem fenyegetünk, hanem figyelmeztetünk. Térj észre: még nem késő, és vond vissza lázadó gondolataidat!

G. BRUNO A kereszténység mártírjait megalázták, megkínozták, de megtörni nem tudták őket. Mindvégig hűek maradtak…

BÍBOROS … az Istenhez.

2

G. BRUNO Az elveikhez. A meggyőződésükhöz! Szomorú, hogy erről Róma megfeledkezett. Az üldözöttekből üldözők lettek, és letartóztatják, börtönbe vetik embertestvérüket…

BÍBOROS … a sátánfajzatot!…

G. BRUNO aki meri vállalni tegnapi önmagát, aki bátran kutatja az új összefüggéseket, aki…

BÍBOROS Aki hátat fordított egyházának.

G. BRUNO Aki hittel hirdeti a tényeken alapuló igazságot.

BÍBOROS El akarsz pusztulni?

G. BRUNO Inkább a halál, mint a megalkuvás!

BÍBOROS Hősies pózban tetszelegsz. De ha lángnyelvek nyaldossák az arcodat, leveted magadról ezt a pózt.

G. BRUNO Régi bölcsesség: ki hogy él, úgy ítél. Én sohasem pózolással kerestem a kenyerem.

BÍBOROS Képmutatással vádolsz?

G. BRUNO Nem vádolok senkit, csak idéztem a névtelen bölcsek gondolatát. A vádat éppen te vágtad a fejemhez. Igazságtalanul.

BÍBOROS Isten igazságát fogalmaztam meg.

G. BRUNO Isten bár mindenben benne van, nem azonos egyetlenegy emberrel sem. Éppen ezért jogtalan minden kisajátítás.

BIBOROS Hogy mi jogos és mi nem, azt Krisztus földi helytartója dönti el.

G. BRUNO A jogot is emberek fogalmazták meg, nem elfogulatlanul. És nem érdekek nélkül.

BIBOROS A katolikus egyház egyetemes érdeket szolgál.

G. BRUNO Ahhoz nem korlátok közé szorított, hanem egyetemes gondolkodás kellene.

BIBOROS Akik ellenszegülnek, elvetemült emberek. A hitetlenség mocsarába akarják taszítani Isten teremtményét. Te is a mocsárban akarod lehűteni felmelegedett, lázas tested, mint a legelésző disznók?

G. BRUNO Az elrettentő hasonlatod kifejező, egy baja van – hamis. Az igazi tudósok – elméjüknek csiszolásával – kiemelkedtek a tudatlanságból. Értelmük makulátlan, nincs szükségük arra, hogy tisztára mossák magukat.

BIBOROS Vitatkozni tudsz, ezért becsüllek, nagy szolgálatot tennél egyházunknak, ha tudásodat a Szentszék szolgálatába állítanád. Patrizi új filozófiai gondolatokat fogalmazott meg, Őszentsége, VIII. Kelemen pápa magához rendelte, és a megegyezés jutalmaként katedrát kapott a római egyetemen. Előtted is megnyílhatna az egyetem kapuja. Akkor, ha visszatérnél a helyes útra.

G. BRUNO Új hajnal következhetne, biztos jövő a katolikus egyház számára, ha hitelveit a korszerű tudományhoz igazítaná.

BIBOROS Jósolja a börtönlakó.

G. BRUNO Krisztus igehirdetését is elítélte a hatalom, de hitét, meggyőződését még a kereszthalál sem törte meg.

BIBOROS Isten fiához mered hasonlítani magad?

G. BRUNO Példát mondtam, nem hasonlatot. Bűn az, ha valaki követi Krisztus eltökélt magatartását?

BIBOROS Az nem, de ahogy mondtad, megbocsáthatatlan vétek!

G. BRUNO Most! Akkor erény volt.

BIBOROS Az előbb a jövőbe kalandoztál, ezúttal meg a múltba. Gondolataid ugrálnak, mint a majmok a fák ágain.

G. BRUNO Szabadon szárnyalnak, mint a sas.

2

BIBOROS Csaponganak, mint a denevérek éjszaka.

G. BRUNO A szabad képzelet nem ismer határokat, sem itt, sem a csillagközi térben.

BIBOROS Önfejű vagy. Csak magadra gondolsz.

G: BRUNO Egoista vagyok – milliók szolgálatában. Álnokság, alattomos gonoszság, kapzsiság, telhetetlen harácsolás és képmutatás örvénylik körülöttem, mert kiszolgáltatottak az emberek, mert hiányzik belőlük a szeretet, az együttérzés.

De ha szabaddá tesszük gondolkodásukat, ha tetté válik az értelmes gondolat, csodákat fog művelni.

BIBOROS Ábrándozol? Szállj le a magasból, térj észre és vond vissza romboló tanításaidat! Ha nem akarsz megpirulni a máglyán…

G. BRUNO Pirulni fog még az egyház, ha elkövetitek ezt a gyalázatos gyilkosságot. És ezt a szégyenfoltot nem mossa le rólatok senki.

BIBOROS Üres fecsegés, nincs mögötte erő.

G. BRUNO Ma nincs, holnap lesz, holnap után ellenállhatatlan erővel terjed szét a földön és a világmindenségben.

BIBOROS Utópia… utópia. Elszakadtál az élet realitásaitól, nem csoda, hiszen ebben a nedves cellában összezsugorodik az emberi agy, és betegesen képzelődik.

Figyelj ide: nem kell részletezni, hogy miről mondasz le, írj egy rövid nyilatkozatot, konkrétumok nélkül, hogy tévedtél, tévedni emberi dolog, mi majd megmagyarázzuk tévedésed okát, így kiszabadulhatsz ebből a veremből, és életben maradhatsz.

Vitánk lényege ebben összegeződhet.

G. BRUNO Testvéri ajánlat – látszólag. Tagadjam meg a múltam, tagadjam meg eddigi tevékenységem eredményeit, létem lényegét, vagyis önként gyilkoljam meg magam. Töröljem ki nevem a tudomány történetéből. Köszönöm, „testvér”, ezt az önpusztítást nem teszem meg.

BIBOROS Nem? G. BRUNO Nem! BIBOROS Van a kezünkben más eszköz is. Fogsz te még irgalomért esedezni…

Harmadik jelenet ( Bruno énekel, és az ének ritmusára jár – apró lépésekkel – a szűk térben) FIATAL JEZSUITA (kitárja az ajtót, kezében a söprű és a szemétlapát) Jó reggelt, testvér!

G. BRUNO Neked is, testvér!

FIATAL JEZSUITA Nem vontad vissza.

G. BRUNO Honnan tudod?

FIATAL JEZSUITA Hogy itt vagy, ez önmagáért beszél. Ha visszavontad volna, akkor már valamelyik palotában énekelnél.

G. BRUNO Vagy valamelyik cellában söprögetnék.

FIATAL JEZSUITA Mint jómagam… És ez ugyebár rangon aluli.

G. BRUNO Tévedsz, testvér. Én is azt tettem: meg akartam tisztítani a tudomány kanyargós ösvényeit mindattól a szeméttől, amit a betűvetés szélhámosai, képmutatói, vaskalapos professzorok, fennhéjázó kutatók szétszórtak. Ez a tiszta és tisztító tevékenység méltó a tudós emberhez.

FIATAL JEZSUITA Söprögetni akartál, söprű nélkül, és te kerültél lapátra. A régi bölcsek így mondanák Másnak ástál vermet, és magad estél bele.

2

G. BRUNO Takarítani akartam, és nem ástam vermet senkinek.

FIATAL JEZSUITA Egy ilyen nagy tudású ember, mint te, nem vetted észre, hogy veszély fenyeget? (Bruno hallgat, magába mélyedve) És most sem azon töröd a fejed, hogy miképpen szabadulj ki ebből a cellából? (Bruno hallgat) Pedig egyszerű a válasz. Tudod mit, testvér: gondolj mást, mint amit mondasz, és életben maradsz.

G. BRUNO Az vagyok, amit gondolok. Aki mást mond, mint amit gondol, eleven halott.

FIATAL JEZSUITA Már megbocsáss, de kijelentésed vitatható: én halott ember vagyok?

G. BRUNO Magamról beszéltem.

FIATAL JEZSUITA Ebben van valami igazság, mert ahogy elnézlek: nap mint nap soványabb vagy, az ilyen emberre mondják, hogy élő halott.

G. BRUNO Mondják és a testére gondolnak, de az embernek lelke is van, tudása, tapasztalata.

FIATAL JEZSUITA Hát ez az! Nagy kár lenne megsemmisíteni azt, amit felhalmoztál a fejedben.

G. BRUNO Még nagyobb lenne a kára a tudománynak, a haladásnak, ha megtagadnám enmagam. A máglya lángja, fénye hamar elenyészik, de tudós bátorsága, az önmagunk építette fárosz századokon át világít az éjszaka sötétjében, irányt mutat, eligazít. Szolgálja az emberek javát.

FIATAL JEZSUITA Lehet, hogy igazad van, de én fárosz nem szeretnék lenni, inkább söprögetek a celládban. Itt legalább tudunk beszélgetni, még akkor is, ha sötét van (közben tessék-lássék végzi a feladatát: söpröget, letörli a port az asztalról) Mert a jó beszéd meg a jó bor elviselhetővé teszi még a nyomorúságos életet is.

G. BRUNO Az asszonyt kifelejtetted.

FIATAL JEZSUITA Az asszonyt? El lehet felejteni a skorpió csípését?

Elfelejteni azt a nőt, aki a pokol kapujába vitt, aki megkeserítette az életemet – annak idején...

G. BRUNO Miután megédesítette…

FIATAL JEZSUITA Te is bűnbe estél – annak idején?

G. BRUNO Nem is egyszer.

FIATAL JEZSUITA Ügyesen csináltad.

G. BRUNO Honnan tudod?

FIATAL JEZSUITA Hát… mert nem buktál le.

G. BRUNO Most lebuktathatsz.

FIATAL JEZSUITA Beleírjam a jelentésbe?

G. BRUNO Egy vádponttal több vagy kevesebb… Nem számít. Csak az időpont megválasztásán törik a fejüket.

FIATAL JEZSUITA Még te is meditálhatsz... ha elmondod…, ha üzensz nekik…

G. BRUNO Meghalni – természetes módon – magától értetődő jelenség.

Számomra azonban az a halál elviselhetetlen, amely alattomosan befészkeli magát agyamba, és nap mint nap bomlasztja életem értelmét. Ajánlatod köszönöm, de hírvivőre nincs szükségem.

FIATAL JEZSUITA Kár, nagy kár. Ilyen fényes elmét elpusztítani…

G. BRUNO Ne siránkozz, testvér! Írj meg a jelentésedben mindent, legalább az utókor okul majd belőle.

2

Negyedik jelenet FŐINKVIZÍTOR (Vallatószoba. A Főinkvizítor bíborosi öltözékben, a karosszékben ül az asztal mögött. Iratokat lapozgat. Fintorog.) Papírpazarlás!

Bízták volna rám, visszavonta volna tanításait – néhány perc alatt.

(A Fiatal Jezsuita vezeti be Brunót. A fogoly toprongyos ruhában, arca borotválatlan, haja fésületlen).

FIATAL JEZSUITA Dicsértessék, kegyelmes uram!

FŐINKVIZÍTOR Mindörökké.

FIATAL JEZSUITA (Közelebb akarja vezetni az asztalhoz, ahol egy szék áll. A Főinkvizítor, amint megpillantja Bruno szánalmas alakját, megborzad.)

FŐINKVIZÍTOR (megállj-t int) Ne! Maradjon! Az önteltség bűze így is orrfacsaró… Giordano Bruno! Meggondoltad magad?

G. BRUNO Nincs mit meggondolnom.

FŐINKVIZÍTOR Nincs?

G. BRUNO Nincs! Az igehirdetőket nem bántottam, a katolikus egyházat soha nem támadtam, tehát nincs mit meggondolnom, nincs mit megtagadnom.

FŐINKVIZÍTOR Nem vonod vissza istentelen tanításaidat?

G. BRUNO Nem vonhatom vissza azt, ami nincs.

FŐINKVIZÍTOR Nem-e? Gondoskodom arról, hogy visszavond. Nem győztek meg az okos érvek, meggyőznek majd a kínzóeszközök. Minden eretnek, akit rám bízott a Szent Hivatal, vallott – ész nélkül. Állítólag okos ember vagy, el tudod képzelni a vallatás eszközeit és módszereit. Az Angyalvár börtönének alagsorában a legenyhébb vallatási mód a vízpróba. Odavitetlek, lekötöztetlek az asztalra, a hóhér tölcsért dug a szádba, befogja az orrodat, és lassan csöpögteti a torkodba a vizet. A fuldoklás folyamatát olykor megszakítjuk, hogy vallhass. Ha nem vallasz, folytatjuk a vízpróbát. Vagy vallasz, vagy megfulladsz. No, melyiket választod?

G. BRUNO Egyiket sem.

FŐINKVIZÍTOR Szabad gondolkodónak tituláltad magad, én ezt figyelembe veszem: ha elutasítod a vízpróbát, választhatod a tűzpróbát. Ezt melegen ajánlom neked, ez ugyanis a kedvenc vallatási módszerem. A hóhér és segédje tüzet rak a folyosón, a foglyot megkötözve melléfektetik, nadrágszárát feltűrik, bezsírozzák mindkét lábszárát, hogy szépen megpiruljon a bőre, megsüljön a húsa, aztán egyre közelebb tolják a lobogó lángokhoz. Ha a rab vallani akar, szól vagy ordít, és a pribékek egy lemezt tesznek a tűz és a láb közé, ha nem hajlandó elmondani az igazságot, folytatódik lábpirítás. Felejthetetlen látvány, amikor sisteregve pörkölődik a zsíros bőr! Láttál már ilyent?

G. BRUNO Nem. FŐINKVIZÍTOR Lehet benne részed.

G: BRUNO Soha!

FŐINKVIZÍTOR Soha? Vallani akarsz?

G. BRUNO Soha!

FŐINKVIZÍTOR A látványt elkerülheted, ha behunyod a szemed.

G. BRUNO (hisztérikusan)Soha! Soha! Soha!

FŐINKVIZÍTOR Ne dühöngj, Bruno, a leghíresebb eszközt, a kínpadot még nem ismertettem. Nagyon ötletes szerkezet. A foglyot szépen ráfektetjük a kínpadra, kinyújtott végtagjait rákötjük a tekerőre, és a hóhérok, esetleg két pap – az adott válaszoktól függően – lassan-lassan forgatja a tekerőt a kínpad két végén, és az

2

izmok nyúlnak, nyúlnak, amíg el nem szakadnak. De ha vallanak, intésemre megáll a tekerő.

Nos, Giordano Bruno melyik eszköz rokonszenvesebb?

G. BRUNO Korábban, amikor szabadon jártam Európa útjain, szabadon beszéltem az egyetemek katedráin, azt hittem, és azt hirdettem, hogy az ember különb, mint az állat. Tévedtem. Olyat, amit itt hallottam, az állatok nem tesznek.

Elejtik zsákmányaikat, jóllaknak húsával, tüdejével, szívével, aztán hűsölnek a fák árnyékában.

FŐINKVIZÍTOR (emelt hangon)Vádolni merészelsz?

G. BRUNO Tényekről beszéltem.

FŐINKVIZÍTOR A tények félrevezethetnek. Mi nem gyilkolunk, a vérontást tiltja az egyház.

G. BRUNO A kínhalál is halál!

FŐINKVIZÍTOR Az, de elkerülhető, ha az istentelen beismerő vallomást tesz.

Ezzel a lehetőséggel még te is élhetsz…

G. BRUNO Beismerő vallomást csak az tehet, aki bűn követett el…

FŐINKVIZÍTOR Azt tetted te is!

G. BRUNO Vétkeztem – Róma ellen. Ezzel vádolnak, valójában azonban nem a Szentszéket bíráltam, hanem a megcsontosodott nézeteket. Az egyház érdekében.

FŐINKVIZÍTOR Kinek a nevében?

G. BRUNO A haladás, a jövő nevében.

FŐINKVIZÍTOR Tudósnak tartod magad, és megfoghatatlan fogalmakban beszélsz.

G. BRUNO Ami ma elvont, holnap konkréttá válhat.

FŐINKVIZÍTOR Fecsegés! Visszavonod vagy nem?

G. BRUNO Visszavonnám, ha lenne mit.

FŐINKVIZÍTOR (dühösen) Majd visszavonod – a kínpadon. Elvezetni! Ki, a folyosóra.(Brunóék távoznak) Megátalkodott, hitehagyott sátánfajzat.

A bíborosok tanácsa bevonul a terembe .Kérdően néznek a Főinvizítorra.

Hiába fenyegettem meg a vallatóeszközökkel, hajthatatlan maradt.

MIRANDOLA ATYA Én a cellájában fényes jövőt ígérve neki, kértem, kérleltem, fenyegettem – mindhiába.

BÍBOROS Önfejű, konok, nem hallgatott az érveimre.

FŐINKVIZÍTOR Máglyán a helye, bár előtte kínpadra fektetném, és magam forgatnám a tekerőt.

Testvéreim, nem tehetünk mást, teljesítjük kötelességünket, és vádlott előtt felolvasom azt a judíciumot, amit ez év februárjában megfogalmaztunk, de amit Őszentsége mindmáig nem engedett kihirdetni.

Ez érthető, hiszen egy felszentelt papot elégetni a Virágok mezején, roppant kínos lett volna.

MIRANDOLA ATYA És most beleegyezett?

FŐINKVIZÍTOR Kénytelen volt. A Domonkos-rendiek elégedetlensége, a „calabriaiak lázadása”, akárcsak Bruno eretnek gondolatai a katolicizmus átalakítását, megújítását sürgették. Őszentsége felismerte, hogy mindkét veszélyforrást radikálisan, vagyis az inkvizíció segítségével meg kell szüntetni.

Sürgősen!

MIRANDOLA ATYA De Bruno egyedül van. A rács mögül nem szíthat lázadást.

3

FŐINKVIZÍTOR Bruno nem egy a sok közül, hanem a legveszélyesebb, hiszen tanai egész Európában mérgezik a hívők lelkét. Kivégzésével elrettentő példát kell mutatnunk mindenkinek, akinek a fejében kicsírázik a lázadás gondolata. Őszentségének tehát nem volt más választása.

Megrázza a csengőt, Giordano Brunót ismét belép a terembe FŐINKVIZÍTOR Giordano Bruno! Utoljára kérdezem: Hajlandó vagy-e visszavonni eretnek gondolataidat?

G. BRUNO Nem! MIRANDOLA ATYA Nem félsz a haláltól?

G. BRUNO Jobban félnek tőlem a dogmatikusok, mint én a tűzhaláltól.

FŐINKVIZÍTOR Döntöttünk, ellenvetés nélkül. (Kezébe veszi a papírt és mechanikusan olvassa) A Mi Urunk Jézus Krisztus és legdicsőségesebb Édesanyja, Örökszűz Mária nevében az ügyben és a fent nevezett ügyekben a Szent Hivatal előtt egyfelől Nagytisztelendő Giulio Monterenzi jogászdoktor, a nevezett Szent Hivatal pénzügyi kurátora, másfelől pedig te, a nevezett Giordano Bruno, vádlott, vizsgálat alá vont, perbe fogott, bűnösnek talált, makacs és megátalkodott (személy) között ebben a végső ítéletünkben, amelyet a tanács szabott meg tanácsadóinak, a nagytisztelendő atyáknak, a szent teológia mestereinek és mindkét jogtudomány doktorainak véleménye alapján, ezennel mi, ezekben az iratokban közzétesszük, kijelentjük, kihirdetjük, kimondjuk és kijelentjük, hogy te, fent nevezett Giordano Bruno testvér makacs és megátalkodott eretnek vagy, és ennélfogva méltó a Szent Kánon, a törvények és alkotmányok összes egyházi büntetésre, összességükben és külön-külön is, amit az ilyen megvallott, megátalkodott, makacs és konok eretnekekre szabtak. Így, mint ilyet, szóban lefokozunk téged, és kijelentjük, hogy téged le kell fokozni, ezért elrendeljük és megparancsoljuk, hogy a Szent Kánonjog értelmében ténylegesen fokozzanak le mindenféle egyházi rendből, kisebből és nagyobból, amelyre felszenteltek, és taszítsanak ki téged, és kitaszítunk téged egyházi fórumunkból és szent és szeplőtelen egyházunkból, amelynek kegyelmére méltatlannak bizonyultál.

Azonkívül elítéljük, elvetjük és betiltjuk összes fent nevezett és egyéb könyvedet és írásodat, mert eretnekek és tévelygők, sok eretnekséget és tévelygést tartalmaznak, és elrendeljük, hogy mindent, ami eddig került, vagy a jövőben a Szent Hivatal kezére kerül, nyilvánosan semmisítsék meg és égessék el a Szent Péter téren a lépcsők előtt, és hogy helyezzék őket a tiltott könyvek jegyzékére, és ahogy megparancsoltuk, úgy is legyen. Őszetsége türelme elfogyott. Nincs kegyelem.

Holnap a Szent Hivatal átadja Giordano ügyét a világi bíráknak. Az ítélethirdetés és a végrehajtás az ő feladatuk. Ötödik jelenet (Ismét a cellában. Bruno egyedül „sétál” le és fel, miközben mondja a verset) Ama Csillagtól, mely pályáját futja Egyik századtól másik századig,

3

Saturnus és Mars közt királykodik, Amint az Úr s az asztrológus tudja…

Rónai Mihály fordítása FIATAL JEZSUITA (Lassan kitárja az ajtót. Megáll, szó nélkül, takarítóeszközök nélkül) Jó napot, testvér!

G. BRUNO (erősen töri a fejét a Dante-vers következő során, amely sehogyan sem jut eszébe) Mondd, testvér, nem ismered Dante versének következő sorát!

FIATAL JEZSUITA (meglepődve) Honnan tudjam a „következőt”, ha nem hallottam az előzőt.

G. BRUNO Hogy te milyen okos vagy! (megismétli a sorokat, de most a „királykodik” szó nem jut eszébe) Úgy látszik, beszűkült az agyam. Szokrátész 30 nap gondolkodási időt kapott, mielőtt kezébe adták a méregpoharat, én nyolc évet.

Nyolc év alatt alig beszéltem emberekkel. Nyolc éven át kínoztak, gyötörtek, győzködtek, fenyegettek, hogy vonjam vissza tanításomat, nyolc éven át egyetlenegy könyvet nem foghattam a kezembe, még a Bibliát sem. Ebben az ingerszegény térben sorvadásnak indult az agyam.

FIATAL JEZSUITA Nyolc éven át hű maradtál ideádhoz, lángoló meggyőződésedhez; ezt becsülöm benned. Nekem ugyan más az életfelfogásom, de ez a konokság, ez a kitartás csodálatra késztet.

G. BRUNO Lesz-e eredménye?

FIATAL JEZSUITA (lemondóan)Következménye… az lesz. Már készítik a máglyát a Campo del Fiorin. Ügyedet átadták a világi bíróságnak, és a végrehajtó hatalom már döntött. Holnap reggel oszlophoz kötöznek, rőzsekévékkel körülbástyáznak.

G. BRUNO Láthatlak téged is a Virágok mezején?

FIATAL JEZSUITA Nem. Legszívesebben egy egérlyukba bújnék, hogy ne lássam a máglyarakást, a lángnyelvek lobogását, ne halljam az égő rőzseágak ropogását,.

G. BRUNO Nem akarsz gyönyörködni e szokatlan látványban?

FIATAL JEZSUITA Gyönyörködni az iszonyatban?

G. BRUNO Az iszonyatban is van valami jó. A helyes gondolkodásért, a tudományos lelkiismeret szabadságáért fáradoztam, és ezért maradtam hajthatatlan, ezért égetik el testem.

FIATAL JEZSUITA Nem félsz a haláltól? A lángnyelvek harapásától?

G. BRUNO Élet és halál – egymástól elválaszthatatlan fogalmak; kölcsönösen hatnak egymásra. Helytelenül élt, aki nem tanul meg helyesen meghalni. Az iszonyat talán elgondolkodtatja azokat, akik félnek a haláltól, akikből hiányzik a szabad gondolkodás szikrája.

FIATAL JEZSUITA Erről jut eszembe: tegnap olvastam az újságban, hogy egykori tanítványodat, Galileo Galileit kinevezték a paduai egyetem professzorává.

G. BRUNO Nem tudom, hogy örüljek ennek a hírnek, vagy búslakodjak.

JEZSUITA Azért mondtam el, hogy örömet szerezzek ebben a nagy szomorúságban.

G. BRUNO Már a jó hírnek sem tudok örülni. Mert ha bátran hirdeti a gondolkodás szabadságát, elégetik majd őt is.

FIATAL JEZSUITA Lehetséges, de a lehetőség még nem valóság; a világ változik, és egyházunk sem maradhat változatlan a forrongó világban.

3

G. BRUNO Magam is ezt vallom, de holnap reggel mégis meggyullad a máglya a Virágok mezején. Mondd, testvér, milyen lesz a holnapi szertartás!

FIATAL JEZSUITA A vigasztalók a kivégzés előtti éjszakában összegyűlnek, majd átmennek, akarom mondani: átjönnek a börtön kápolnájába, oda vezetnek téged, és imádkoznak a lelkedért. Ezekben a papokban szeretetteljes buzgóság lobog, és elmondják tévedéseidet, szólnak makacsságodról, elbizakodott gőgösségedről.

Reggel bejön két bakó, letépik rólad a papi ruhát, és új ruhát adnak rád, aztán… (elérzékenyül, könnybe lábad a szeme, nem tudja folytatni) G. BRUNO (odalép hozzá, testvériesen magához öleli; megsimogatja hátát, a haját, és ő is elérzékenyül) Mondd tovább, hallgatom.

FIATAL JEZSUITA Nem… (elcsuklik a hangja)nem tudom elmondani.

Elmegyek… Búcsúzom… Áldjon meg az Isten. A mi Istenünk!)

G. BRUNO Isten veled, testvér! (hosszasan szorítják egymás kezét, majd a jezsuita elindul a kijárat felé Kinyitja az ajtót, visszanéz) FIATAL JEZSUITA (keresztet vet) Requiem aeternam dona ei, Domine (1) (maga elé mondja; integetnek egymásnak) Hatodik jelenet (Beront a két bakó. Felöltöztetik Brunót fehér, bokáig érő ruhába, amelyen Szent András keresztje messzire világít, ezen festett ördögök hosszú, horgas farkukat vörös lángokban tartják. Utána hátra kötik a kezét lánccal, kivezetik a cella ajtaján. Elsötétül a színpad. Majd ismét megvilágosodik. A két bakó és az elítélt feltűnik a színpad hátsó felén, balról jobbra mennek, középen megállnak, a két bakó hosszú szöget vesz elő, az egyik megfogja Bruno fejét, hogy ne mozogjon, a másik a szöget a bal arcába döfi, úgy, hogy a nyelvén is áthatoljon, és az arc jobb oldalán is átfúrja. A másik szöget – függőlegesen – a két ajakon szúrja át, s ily módon egy kereszt alakzat keletkezik Bruno fején. A vér-cseppek folyamatosan hullnak a fehér ruhára. A halálraítélt emelt fővel viseli sorsát. A kíváncsiskodó tömeg vihogva fogadja őket) EGY HANG Istentelen!

MÁSIK HANG Most járjon a szád!

HARMADIK HANG Máglyára vele! Kötözd meg!

TÖMEG (skandálva) E-ret-nek, é-gesd meg! E-ret-nek, fe-szítsd meg!

(A menet folytatja útját. Kimennek a színpadról, majd visszakanyarodnak, és a lejtőn eltűnnek. Halvány fény lobban, magasra szállnak a szikrák, majd egyre élesebben világítanak a lángok. Végül kialszik a tűz.)

(1)Adj, Uram, neki örök nyugodalmat 2009. okt. 9.

Vége

3