BELSŐ CSEND / Virtuális Tavaszi Tárlat

2020

BELSŐ CSEND

BELSŐ CSENDÜNK A Debreceni Tavaszi Tárlat mindig egy kicsit ünnep is a város életében. Idén az ismert okok miatt kicsit máshogy ünneplünk. A Főnix Rendezvényszervező munkatársainak kezdeményezésére megszületett a „Belső csend” című virtuális tárlat. 86 művész szebbnél szebb alkotásait csodálhatjuk meg, sőt a legjobban tetszőkre szavazhatunk is. Köszönöm a résztvevőknek, hogy ilyen szép számban csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez, a művészetkedvelő közönségnek pedig elmélyült, időhöz nem kötött, nyugodt szemlélődést, akár szembenézést és tartalmas kulturális élményt kívánok.

Együtt vagyunk Debrecen!

PUSKÁS ISTVÁN alpolgármester Debrecen

Köszöntő videó: https://youtu.be/EnhLWxfsahU

RENDHAGYÓ IDŐKBEN...

VIRTUÁLIS TAVASZI TÁRLAT A „Friss hajtás – 29. Debreceni Tavaszi Tárlat” bizonytalan időre történő elhalasztása miatt, 2020. májusában – az eredetileg tervezett időpontban – „Belső csend” címmel virtuális kiállításon mutatjuk be azon képző- és fotóművészek munkáit a Kölcsey Központ honlapján, valamint Facebook-oldalán, akik ezt a nyilvánosságot választják, illetve megfelelnek a kiírás feltételeinek.

Ahogy a cím is utal rá, elsősorban a mostani rendhagyó időkre reflektáló művekre számítottunk, de vártuk az országos tárlatokon és korábbi Tavaszi Tárlatokon még nem szerepelt műveket is.

Változások a virtuális tárlat kapcsán: • nincs zsűrizés, a feltételeknek megfelelő művet bemutatjuk, a keletkezési idejétől függetlenül; • technikai megkötés nincs, minden, digitálisan bemutatható eljárást elfogadtunk; • alkotónként ezúttal egy-egy művet vártunk, illetve ennek kiegészítéseként egy-egy személyes megnyilatkozást, rövid videót vagy fotót szöveges kiegészítéssel, reflexióval a virtuális katalógusba; • zsűri hiányában díjazás nincs, viszont a kiállítás idején zajló internetes szavazáson legeredményesebben szereplők a közvetkező évben közös kiállításon mutatkozhatnak be.

Amiben nincs változás, az alkotók köre: • a tárlatra a vizuális tárgyalkotó művészeteket hivatásszerűen művelő, Hajdú-Bihar megyei, debreceni vagy szoros helyi kötődéssel rendelkező alkotók jelentkezését vártuk: országos szakmai szervezet (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége vagy a Magyar Fotóművészek Szövetsége) regisztrált tagjait, és/ vagy a vizuális felsőfokú szakképzésben végzetteket, illetve hallgatókat.

• helyi kötődés: az itt élő és alkotó művészek, azaz hajdú-bihari, vagy debreceni lakcímmel/ műteremmel rendelkezők, valamint az elszármazott, azaz korábban tartósan itt élt, született, nevelkedett stb. alkotók.

A virtuális tárlattól függetlenül, még az idei évben szeretnénk bemutatni a „Friss hajtást” valódi kiállítás formájában is, az eredeti feltételek szerint.

FESTMÉNYEK, SZÍNES MUNKÁK

ABY SZABÓ CSABA Néhány gondolat az utóbbi tíz évben készült munkáimról: legújabb munkáimban szinte a végletekig folytattam a leegyszerűsítést, így többnyire csak horizontális és vertikális elemekből próbálok építkezni, érintve a konkrét festészet a színfoltfestészet és a minimal art határait, esetenként konceptuális utalásokkal. Ezekkel a képekkel próbálok ellenpontot állítani a fogyasztói társadalom által sokszor ránk zúdított, már csiricsárénak is mondható „vizuális-környezetszennyezésnek”. Ezek a festmények önálló életet élnek, sok esetben közvetlenül már nem utalnak a látványra, inkább meditatív jellegűek.

A zűrzavaros, bizonytalan és rohanó világunkban reményeim szerint megállásra, elgondolkodásra, önmagunkba fordulásra késztetnek. Ehhez persze az is szükséges, hogy a néző túl tudjon lépni a beidegződött látásmódon és engedje át magát a festmény nyugalmat sugalló színfoltjai hatásának.

Bár nehéz vállalkozás, de szeretnék képeimmel Mondrian szavaival élve, valamiféle „egyetemes harmóniát” teremteni.

Honlap: www.abyszabocsaba.com

ABY SZABÓ CSABA

Tükröződések IV. 96 x 229 cm / vegyes technika, vászon

ÁSZTAI CSABA Az úton haladni kell! A végén ott vár a végállomás, de addig varázsló is lehetsz. Nem elfelejtve, hogy ahol a szavak elfogynak, ott kezdődik a képzőművészet.

www.asztai.hu

ÁSZTAI CSABA

Vírus 100 x 80 cm / olaj, vászon

B. NAGY GABRIELLLA CSEND A MŰTEREMBEN Aktok, önaktok.

Hús-vér alakok, kompozíciójukban feszülve a vásznakra.

Jelen vagyok.

Akkor csak a pillanatban létezem.

Tanulmány és Ars poetica.

A művészet ÖNNMAGÁÉRT, ÉRTEM. A LÉTEZÉS. A Test.

A múzsa: a VÁLTOZÁS, az állandóság morfológiája, az elfogadás időutazása.

B. NAGY GABRIELLA Torzรณ I. 50 x 50 cm / olaj, vรกszon

BALLA ERIKA A festés nekem egyfajta szembesülés, maga az elkészült kép egészen konkrét deklarációja önmagamnak. Ennek van egy esszenciális rétege, ami személyes kézjegyként fog össze minden munkámat, témától, technikától függetlenül, legyen az absztrakt vagy figurális, nagyméretű festmény, vagy egy gyors skicc.

Emellett viszont van egy minden megszült képpel változó rétege is, ami az egész folyamat izgalmát adja és amitől számomra is mindig meglepetés a végeredmény, akármilyen konkrét elképzelésem is volt az elején, az üres vászon előtt állva arról, milyen képet fogok festeni.

A legfontosabb a festészetben számomra a szín.

Ez köt le, ez foglalkoztat, ez tart párbeszédben a képpel. Konstans orientációs szál, billegtet a tudatos és tudattalan libikókáján. Egy szín, vagy egy színsor számomra önmagában is teljes élményt jelent, a kép témája, formai alapja csak kicsit több, mint ürügy arra, hogy festőként alámerülhessek az adott kép színeiben.

Hajdúböszörményben születtem. Gimnáziumban Gajdán Zsuzsa volt a rajztanárom, aki inspiráló személyiségével határozottan és szeretettel terelt a képzőművészet felé. A rajzolás alapjait a debreceni Medgyessy Körben sajátítottam el. Festő és tanár szakokon végeztem a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, majd ösztöndíjakkal festészetet és designgrafikát tanultam a Müncheni Képzőművészeti Akadémián. 20 éve Budapesten élek, 2001. óta tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

BALLA ERIKA

Fügeszüret – Kertünk termése 60 x 80 cm / akril, vászon

BESSENYEI VALÉRIA „A lélek-rezdülés honnan fakad?

Oly messziről, hol csillag sincsen, és el nem éri a gondolat.”

(Weöres Sándor) Az alkotásban a természettel való egységélmény kifejezése motivál. Szeretném megragadni, bemutatni azt a harmóniát, isteni rendet, amely a természet lényege, hat ránk, kisimítja lelkünket.

Megújulásra késztet, ha újra és újra visszatérünk hozzá, megszépíti hétköznapjainkat, átsegít akár az élet nehézségein is.

Az elmúlt hónapok tapasztalatai szerint ez a kényszerű otthon maradás nem feltétlenül hozza magával a belső csendet. Bár fizikailag lelassulva, otthonainkba bezárkózva élünk, az agyunk tovább zakatol.

Legtöbbször feleslegesen, elmaradt és lehetséges dolgokon.

Mivel a jóga már 20 éve valamilyen szinten az életem része, így ezen a képen keresztül igyekeztem a gyakorlások során megtapasztalt belső csend, és

nyugalom hangulatának átadására. Szemléltetni, milyen az, amikor néhány percre lerakjuk a hétköznapok gondját, örömét, elhagyjuk a belső pörgést, és csak élvezzük a Csendből áramló kegyelmet.

BESSENYEI VALÉRIA

Meditáció I. (Belső csend) 50 x 50 cm / zománcozott acél

BÍRÓ ESZTER Ebben a mostani karanténos helyzetben nehéz a művészetről, az alkotásról beszélni, írni.

Körülvesz bennünket a bizonytalanság.

Tele vagyunk hiányérzetekkel. Hiányzik a világ, ahogy Subicz Vili (4 éves) fogalmazott. Én most Bereményi Géza életrajzi könyvét olvasom.

Nagyon jó.

Ezért hallgattam meg vele egy korábbi interjút. Nagy élmény volt felfedezni az írásról vallott gondolataiban a hasonlóságot ahhoz, amit én gondolok az alkotásról, a festés folyamatáról.

Ezt idézném: „A kitalálás, a kreáció, nem a semmiből jön, hanem valahonnan az én világomból, úgyis mondhatnám a tudatalattiból. Megvan, csak nem tudtam róla. Akkor tudok róla, amikor megírom, akkor ismerkedem össze vele. Nagyon kíváncsi vagyok, mi jön elő. Nagy izgalommal írom le és várom a fejleményeket.”

Elmaradhatatlanul, Csernus Tibor festőművész gondolatait is ideírom, aki 30 éve fogalmazta meg ezeket a mondatokat a festés, az alkotás folyamatáról. „…még mindig úgy érzem, hogy minden egyes képnél újabb kalandba keveredem, melynek a kimenetele egészen kétséges. De ezt az állapotot megszoktam, szeretem és keresem, amikor elkezdek egy képet, amikor kialakul valami mozgó világ, amelyet nekem kell előbb-utóbb elrendezni…”

BÍRÓ ESZTER

A Holtágról álmodtam 30 x 45 cm / akvarell

BOTH TEODÓRA Beragyogja a napom az éjszakát.

Elképzeltem, hogy mi szerettem volna lenni, s bármely évnek bármely évszakát hogyan lehetne egyiknek a másik helyébe tenni.

Táncolni szerettem volna a Nappal. – De az éjszakáim mindig hozzám tapadtak; és sóhajtásaim között néha még saját izmaim is a fénytelen mocsárba apadtak.

Most beragyogja napom az éjszakát.

A mocsár és az ég végül összeolvad. Ébren álmodni mertem minden hajnalon – s talán észrevétlenül érkezik a holnap.

(Dr. Vitéz Ferenc művészeti író, költő)

Vitéz Ferenc költő barátom írta a fenti sorokat a „Beragyogja a napom” című festményemhez. Bátorítást, erőt ad ez is, mert ráérez arra, hogy képeimen nem a külső látszatot, hanem a belső vízióimat, a valóság helyébe lépő megélt és vágyott élményeimet mutatom be. Úgy érzem, a tanyai álomvilágból is jól lehet látni ezt a „valóságot” – vagy még jobban. Mert mindig küszködik egymással a Fent és a Lent. Ha kicsit oldalra lépünk, észrevesszük, hogy a Nap ragyogása ezt a két érzést beleolvasztja a horizontba – ami minden évszakban és minden napszakban másutt látható.

Mint ahogy mindig másképp látjuk önmagunkat is, de az arcunkat mindig beragyogja a Nap. Még ha nem tudunk róla, akkor is.

Mindenkori mottóm: MERJ ÉBREN ÁLMODNI!

BOTH TEODร RA

Beragyogja a napom 50 x 70 cm / akril, vegyes technika, vรกszon

BUKA LÁSZLÓ 2020 festőidény – Naplórészlet (Csak a szokásos…, de mégsem…, vírusos világunk…, karantén) Elindult 2020. március 17-én, a nagy-koronás vírusos világban, a kertben, mert végre hirtelen, de várva vártan jó idő lett. Két képemet folytattam, amit még tavaly Góréson kezdtem el. A Jézus-fa a „téma”, egy agyonszáradt faroncs, meg a nagy meleg-forró időjárás. Góréson majdnem mindig nagy forróság van júliusban. Húsz éve járunk oda már, Istennek legyen hála ezért is!

Egy-két napig egészen jó idő volt, de most hideg jön, megakad a kinti festészet. Jött a szél, pl. ma egy szélfuvintás leverte a földre az egyik képemet.

Még jó, hogy elkezdett kép volt ez, könnyebb volt javítani a szinte semmit. Később összepakoltam a felszerelést, mert jön a nagy hideg megint, hiszen március vége van…

Csend van tehát megint többféle értelemben is, benn vagyunk a házban, karantén és hideg idő. Most ez van. Állunk, állok.

Megint.

Ismerős már ez a tavaszi huza-vona, ez a ki-be...

Várom a javulást, mindenféle tekintetben. Másnap már havazott…, a kibújt rügyek, virágok, aranyeső…

Holnapra jobb időt mondanak, tervezem, hogy újra festeni fogok odakünn… Persze kimentem, előkészültem, a szél az állványt is felborította, de csak folytattam. Néha lazításképpen fehérbort ittam, tokaji furmintot vagy metszegettem egy kicsit a kertben, s újból visszatértem egy-egy képhez. Persze csak molyoltam, nem volt „nagy menet”…, de volt.

Délután megint mindent el kellett pakoljak. Újabb várakozás, s a vírus világszerte dühöng… Írni, olvasni lehet, tévézni, gondolkodni, tervezgetni, miközben dolgozol, hiszen a tanítás nem állt meg.

Ez bizony nem az igazi elmélyedés időszaka, nagyon nem.

Mire jó akkor ez a sok tétlenség? Arra, hogy például száradjanak a felületek, s majd könnyebben lehet folytatni az újabb rétegekkel.

Süt a nap újra, de szél és hideg is van, komoly munka szinte teljesen kizárt, természetesen próbálkozom.

Telnek-telnek a napok, alig változik az idő.

A szél…, nem engedi a festést, nagyon zavaró. A hideget felöltözéssel, borral meg lehet élni, a szelet nehezebben.

Aztán nagy meleg lesz napokig, de szeles.

Utána lezuhan a hőmérséklet, hűvös lesz és újra szél!

Buka László festő-tanár, 2020 tavasza

BUKA LÁSZLÓ Szárnyalás 198 x 139 cm / olaj

CS. HORVÁTH JUDIT „Alkotásaim középpontjában elsősorban növényi szerveződések vizsgálata, a természet szakralitásának kutatása áll. Munkáimban egyfajta szellemi valóság tárul fel, megidézve az egységtudatot és minden élővel való közösség ábrázolását. Számomra ez az ideák világa, ahol minden igazibb, és őszintébb, mint a valóság. Ha tehetném, most oda menekülnék.

A „belső csend” meditáció, amikor befelé irányul a figyelem, megszűnik minden, ami nem szellemi és spirituális. Azt a fajta csendet szeretem, ami nyugalmat áraszt, elgondolkodtat, kisimít. Ez a mostani csend számomra a félelem, és a döbbenet csendje már hosszú hetek óta, de remélem, hogy mire a szemem kinyitom, helyreáll a rend.”

Tanulmányait Egerben az Eszterházy Károly Főiskolán, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, illetve a LEA Egészségvédő Alapítvány művészetterápiás képzésén végezte, jelenleg művésztanárként tart művészetpedagógiai, illetve művészetterápiás foglalkozásokat. A 2016-os „Benned létező” c. kiállítást a 2010-es „Közelítés” és a 2013-as „Újra megteremtett kapcsolat” c. tárlatai előzték meg.

2019-től a „SAT” (Sublimation Art Team) csoport tagja. Művészetére nagy hatással volt Kállai Ernő: A természet rejtett arca című munkája. Korábbi alkotásaiban a mikro- és a makrovilág közötti hasonlóságot, párhuzamot mutatta be. Képei elmélyült látásmódról, érzékenységről árulkodnak, megidézve az egységtudatot, a természettel és minden élővel való „közösség” ábrázolását, mely a gondolkodásmódját is meghatározza.

Facebook: facebook.com/juditcshorvathArt Honlap: cshorvathj.com Benned létező c. kiállítás anyaga: issuu.com/cs.horvathjudit/docs/cshj2016issuu

CS. HORVÁTH JUDIT Csillagbölcső 50 x 50 cm / olaj, vászon

CSALÁDI KRISZTINA „Ha a pillanat megáll, észrevesszük a legkülönbözőbb vetületeit, határtalanságát. Távlatok nyílnak, melyek a jelen időtlen örökkévalóságába vezetnek.”

CSALÁDI KRISZTINA Merülés 100 x 100 cm / akril

CSORJÁN MELITTA Emberi alakok, tértől, időtől független létezés, gyerekarc, tekintetek, szürreálisan megjelenő állatfigurák, épületek, lebegés, mese, növények és szerteágazó gyökerek, nagy színfoltok, átmenetek vörös és zöld között, az ujjak lenyomata és a különféle ecsetvonások sok rétegen át. Individuális mitológiám fogalmazódik meg általuk, a gyerekkori létezésem, a rácsodálkozás, a felismerés, a találkozások, a közelítések, az apám és az anyám. Az amit tőlük kaptam és formálódtam általuk és bár ez a múlt, de bennem maradt.

Felnőttként: Vannak hasonlóságok, olyan érzések melyeket már gyerekkoromból ismertem és vannak az újak, amelyekre rátaláltam, de emlékeztetnek valamire... a múltból és vannak egészen idegen érzések, amelyeket az élet ad meglepetésként. Ezek vagy kellemesek vagy nem, de mindenképpen nyomot hagynak a lélekben.

Az érzések inspirálnak és sok esetben ezek jelennek meg a vásznaimon.

A festészet számomra örök önkifejezési forma, már gyerekként ezt láttam az apámtól, s már akkor magaménak éreztem. Ez egy olyan cselekvés, amely hozzátartozik az életemhez, úgy mint az evés, a sétálás, a beszélgetés vagy az utazás. Ha festhetek, boldog vagyok, elégedett és kiegyensúlyozott, ha nem festhetek, hiányérzetem van, szomorkodom, feszült vagyok és lelkiismeretfurdalást érzek.

CSORJร N MELITTA In aeternum 30 x 40 cm / olaj, vรกszon

DURUCSKÓ ZSOLT „Az a gyanúm, ha bárki művész vagy feltaláló bármiféle műben egységet és összhangot ér el, gondolatban mindig egyszemélyes közönségnek dolgozik.”

Kurt Vonnegut

DURUCSKÓ ZSOLT

Kettős terv 50 x 36 cm / vegyes technika

ERDŐS MÁRIA ÉVA A GYÁR Egy gyárban dolgoztam, mint csomagoló és címkéző.

A gépek mozgását és a termékek sorsát figyelve a termelés egy teremtési folyamattá alakult a szememben, melyet emberi törvények alakítottak. A gyár területén keringő kifejezések tovább mélyítették a bennem kialakult gondolatokat és érzéseket.

Gépre tettek, váltóst vártam, gépbeállítót hívtam, anyagfelöntőt kerestem, anyagot mozgattam, selejtet válogattam, félkész terméket pakoltam, vagy néha lekaranténozták, amit elcsomagoltam...

Az új munkahelyemre új otthonomból indultam. Ébren álmodás volt, amit korareggeltől késődélutánig vagy késődélutántól korareggelig éreztem. Gyári élményeimet végül képpé alakítottam egy pizsamapóló bevonásával. A pólómon szereplő figura egyik nap megjelent a gyárban egy szerszámcserésként dolgozó munkatárs pólóján és hirtelen összekötődött az otthon a munkahellyel, az alvás pedig az ébrenlét állapotával.

A gyári termelés leállása óta itthon vagyok.

ERDŐS MÁRIA ÉVA A cserés 60 x 40 cm / olaj, vászon

FÁTYOL ZOLTÁN 1984 Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja 1992 Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének tagja 2015 A Magyar Írószövetség tagja 1972 óta vesz részt kiállításokon Díjak, ösztöndíjak: 1991, 1997. Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep, Káplár Miklós Díj; 1994. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége országos kiállításának nívódíja; 1996. Debrecen Kultúrájáért Alapítvány ösztöndíja; 2000. Holló László Díj; Przemysl (Lengyelország) Ezüst Négyszög Biennálé, a Przemysli Vajdaság nagydíja; 2004. MAOE ösztöndíj; Debrecen Város Csokonai Díja; 2005. Debreceni Tavaszi Tárlat, Debrecen Város Díja; 2009, 2011. Derecske Hajdú-Bihar megyei grafikai művésztelep, Móré Mihály-díj; 2011. Debreceni Országos Nyári Tárlat nívódíja; 2012.

Przemysl (Lengyelország) Ezüst Négyszög Triennálé nívódíja; 2015. Debrecen Tavaszi Tárlat, Főnix KHT díja; 2015. Przemysl (Lengyelország) Ezüst Négyszög Triennálé, Honorable Award; 2016. Debreceni Tavaszi Tárlat, Debrecen Város fődíja;

Megjelent verseskötetek: Két kép az álom (2000); Lezuhant mítosz (2009); Kortárs pamflet (2012); Még épp hihető (2014) önkéntes rabszolgák (első kiadás 2015); összeomlott idea (2016); nincs felezőpont (2016); egységnyi hit (első kiadás 2017); felbukkanási tartomány (2017); a tenger evangéliumában (2017); arany kutyafej (2018); az idő apró doboza (2018); egységnyi hit (második kiadás 2018); hosszú csepp (2018); a kutya, a világ és a láng (2019); nagy szürke cet (2019); önkéntes rabszolgák (második kiadás 2020.);

FÁTYOL ZOLTÁN

Ikarosz bukása 98 x 232 x 10 cm / vegyes technika, különböző anyagok

GAJDÁN ZSUZSA „Egyszer azt írtam Zsuzsáról, hogy kevés olyan bátor képzőművész akad ezen a vidéken, mint ő. A művészetet alkotótevékenységnek, önkifejezési formának tekinti, nem pedig megélhetési forrásnak. Ha absztrakt festményeit nézegetem, mindig a hatásuk alá kerülök. Képi világa az ember mindenségre való rácsodálkozásából fakad, de ő úgy gondolja, hogy a látott környezet azért van, hogy lássuk, és nem azért, hogy lefessük. Ő inkább elvonatkoztat, absztrahál.

Néha elcsodálkozok, hogy társadalmi státuszukat tekintve értelmiségi ismerőseim nem értik az absztrakt művészetet. Hétköznapi hasonlatokat kell felhoznom, hogy valami derengni kezdjen. Mondom, a jog absztrakt – társadalmi szituációkat absztrahál és modellez, majd válaszokat próbál adni a feszítő kérdésekre. A biológia absztrakt – némi fantázia és absztrakció szükséges ahhoz, hogy megértsük a sejtek működését. A matematika nagyon is valóságos és egyben absztrakt – a hetedik dimenzió használatát nem lehet felfogni elvonatkoztatás és általánosítás nélkül. Így vagyok Gajdán Zsuzsa festőművész képeivel is.

Megértésükhöz nem kell sok, csak le kell vetkőznünk hétköznapiságunkat, és el kell hagynunk a sablonokat. Ő a saját útját járja, vagy inkább keresi a belső utat. Alkotásain az érlelődő gondolatok, a környezeti élményekre adott válaszok törnek elő expresszív erővel. Bánatát, örömét, szabadságát juttatja kifejezésre. Mondanivalója megfogalmazásához a színeket, a különféle textúrákat, a foltokat használja, és nem a konkrét tárgyi elemeket. Ha

alkotásait elég ideig nézzük, elmélyülhetünk bennük, és egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy a fröccsentett-satírozott festékfoltok életre kelnek, felfedezésre csábítanak, majd magukkal ragadnak bennünket és elrepítenek. De a műélvezet közben valaki hozzánk szól, a vállunkra teszi kezét, és ezzel mintha betonba vágna, visszaránt minket a hétköznapok szürke világába.”

Lévai Antal ügyvéd, Hajdúböszörmény

GAJDĂ N ZSUZSA

A nyugalom, mely elhagyott 70 x 50 cm / olaj, karton

GONDA ZOLTÁN „Hiszem, hogy aki új világot szeretne teremteni a saját eszközeivel, hasznára lehet embertársainak.”

Mindkét kifejezési forma számomra nagyon izgalmas és próbálok az önmagam szabta szakmai követelményeknek megfelelni.

Festőként kezdtem a pályámat. 1965-től egyéni és csoportos kiállításokon mutatkozhattam be, aztán mintegy két évtizeden keresztül csak a grafika különböző ágaival foglalkoztam. Több éves hallgatás után újra a festészet felé fordultam és ezzel párhuzamosan a grafikai kifejezésben is a megújulást kerestem.

Számtalan önálló és kollektív tárlaton szerepelhettem, ahol különféle díjakat és elismeréseket kaptam.

Tagja vagyok az alábbi egyesületeknek: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Ajtósi Dürer Grafikusművészek Egyesülete Pasztellfestők Országos Egyesülete

A GADE-tagsággal több felkérésnek és kihívásnak próbáltam megfelelni. Valójában nem tudom a művészetem hová sorolni. Festő vagy grafikus vagyok?

Műveim mára már sok hazai és külföldi múzeumban, képtárban, magángyűjtőknél egyaránt megtalálhatók.

GONDA ZOLTÁN

Bezárt világ, avagy a világunk metamorfózisa 100 x 120 cm / olaj, vászon

GYÖNGY ENIKŐ Ez a zománcképem több éve várakozik türelmesen, félkészen. Valahogy sohasem volt alkalmas vagy elegendő az idő, vagy én nem voltam alkalmas, hogy nyugodtan leüljek és neki tudjam szentelni azt a lépésenként több mint tíz órányi időt, hogy bele tudjak merülni, rá tudjak hangolódni. Most végre eljött a megfelelő pillanat, volt elég belső csend, hogy elkészüljön.

A kép a korábban elkezdett, a Szülőföldről című sorozat újabb darabja, címe: Górés meséje. (méret: 21,5 x 30,7 cm; technika: rekeszzománc, vörösréz, sárgaréz.)

A mű személyes élményen alapul: sok éve járunk a motollás alkotókkal a Buka László vezette Hortobágy-góréstanyai nyári táborba, ahol egy ún. madár-visszavadító telep működik. Lehetőségünk volt évről-évre figyelni állandó társainkat, a sérült gólyákat, amint küzdenek a gyógyulásért, életben maradásért. A gólya a magyar hagyományban kiemelt jelentőséggel bír, s nemcsak azért, mert ő hozza a gyermeket... Egyébként valóban ő a Rák évköri egységének jellegadó állatképviselője, az anyaság, a család gondolatköre kapcsolódik hozzá, nem véletlen, hogy népdalainkban, kazettás men�nyezeteinken is megjelenik. A kazettás mennyezetek gólyaábrázolásait és az elsődleges látványélményt vetettem össze, ebből fogalmazódott meg a kép. A kiteljesedett fényt – a gólya mellett – a Pelikán képviseli a mennyezeteken, amit református templomaink szószékkoronáján is láthatunk, egyben a legteljesebb áldozat, a krisztusi áldozat, az önfeláldozó szeretet képjeleként.

GYÖNGY ENIKŐ

Górés meséje – a Szülőföldről sorozatból 21,5 x 31 cm / rekeszzománc, vörösréz, sárgaréz

HEGEDŰS TIBOR „Mostanában a fekete-fehér, pontosabban a szürkeárnyalatos világ érdekel. Számtalan festői problémát vet fel a monokróm festés is. Azáltal, hogy lemond a színek hangulati hatásáról, új lehetőséget ad arra, hogy a változó felszín mögötti változatlanra tekintsünk. Képeimen mintázatokra felelő gesztusok keresik a pillanatnyi egyensúlyt.”

1971-ben születtem Püspökladányban. 1995-ben matematika-rajz szakos tanári diplomát szereztem a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Mestereim Lukács Gábor és Szepessy Béla voltak. 1998-ben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete festő szakosztályának tagja lettem, 2007-től a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének tagja vagyok. 2008-tól a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szereztem diplomát vizuális- és környezetkultúra tanár szakon, vizuális kommunikáció tanítása szakirányon. Jelenleg a Medgyessy Ferenc Gimnázium szakképzőjén tanítok mozgókép- és animációkészítő szakon. Önálló kiállítások: 1999. Debreceni Egyetemi Szövetség, Debreceni Konzervatórium; 2003-2014. „Évszakok” Tematikus kiállítások a Püspökladányi Egyesített Óvoda Tagintézményeiben; 2007. Püspökladány, Karacs Ferenc Gimnázium, akvarellek; 2008. XVI. Zsákai Képzőművészeti Alkotótelep; 2008.

Nagyrábé, Kossuth Lajos Művelődési Ház; 2011.

Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskola, Parafa Galéria; 2012. Püspökladány, Karacs Ferenc Gimnázium, olajfestmények; 2014. Medgyessy Ferenc Gimnázium, Debrecen, olajfestmények; 2015. Püspökladány, Karacs Ferenc Gimnázium, fotók; 2016.

Püspökladány, Karacs Ferenc Múzeum, Múzeumok éjszakája, fotók; 2019. Fotóim, Újiráz;

HEGEDŰS TIBOR

Fókusz 100 x 100 cm / olaj, farost

KARÁCSONY KRISZTINA Művészeti iskolában, művészetet oktató tanáraként folyamatosan foglalkoztatnak a vizuális kifejezésben rejlő lehetőségek, illetve a kifejezés új módjai.

Jól ismerem az alkotás pozitív hatásait is, amelyet ugyanúgy érzékelek tanítványaimon, mint önmagamon. Számomra az alkotás amellett, hogy az engem foglalkoztató gondolatok fontos kifejezőeszköze, mindig is hozzájárult a lelki egyensúly fenntartásához. Valljuk be, sok esetben megtalálásához. Ez ebben az időszakban különösen nagy hangsúlyt kap. Időm nagy részét egyedül töltöm, ami egyrészt áldásos állapot, ugyanakkor arra készteti az embert, hogy önmagát, múltját és jelenét figyelje.

Erről a belülre figyelésről szól a művem is. Az ember önmagát megfigyeli, vizsgálja, apró darabokra szedi.

Felfedezi önmagát, realizálja tapasztalatait, olykor sérelmeit, amelyek, ha tudattalanul is, de hatással vannak gondolataira, döntéseire, viselkedésére, mindennapi interakcióira.

A festmény egy érzés, egy tapasztalat lenyomata. Egyszerre szól önvizsgálatról, az ebből levont tanulságokról, és az újjászületésről. Jelképezi a múltat, a jelent és a jövőt. A téma kissé különös lehet, sokaknak talán visszataszítóan hathat. Ezen nem is csodálkoznék, hiszen a halál, az elmúlás bármely ábrázolása, főként ebben az időszakban, negatív gondolatok áradatát indítja be a legtöbbünkben.

Azonban számomra ez egy nagyon fontos szimbólum,

önmagam szimbóluma. Hiszen amikor rátaláltam erre az elpusztult madárra egy világvégi, elhagyott vadászkastély mellett, akkor azt éreztem, ez a madár én vagyok. Én vagyok, aki, akkor és ott voltam egy megpróbáltatásokkal és nehéz döntésekkel teli időszakot követően. Most ezzel a képpel úgy érzem, nem csak új életet adtam ennek a szerencsétlen sorsú madárnak, de talán egy újrakezdést is önmagamnak.

KARร CSONY KRISZTINA Maradvรกnyok 80 x 60 cm / olaj, vรกszon

KASZÁS KONRÁD Munkám egy egyszerű rajzi struktúra, festészeti nyelven való alkalmazása. Vizuális elemei, a teljesen leredukált, végsőkig lecsupaszított rajzi formavilágot tükrözi. Színtani ritmikája, egyfajta optikai csalódást kelt az emberben.

KASZÁS KONRÁD

Szürke hevítése 100 x 160 cm / olaj, vászon

KOMISZÁR JÁNOS Aki régóta ismer, az tudja rólam, hogy szívesen rajzolok és festek. Mára már többen azt is tudják, hogy rajzolásban és festészetben, időközben fel mertem vállalni a hagyományostól eltérő más világot is, amit később ars poétikámban is megfogalmaztam. Tehát: „Kétféle festői világom van, s ezek bennem élnek.

Egyrészről a természet valós formáinak szeretete, másrészről az elvont formák vonzása, melyek élményeimmel keveredve, egy szimbolikus-absztrakt egységgé állnak össze. Festészetem ennek megfelelően archaikus és modern. Az elsőt tanultam a mestereimtől, a másik jött magától, kialakult. Jól megvannak egymással bennem.”

Igaza van kedves barátomnak, Vitéz Ferinek, „A pasztellfestés újabb technikai és formai megoldások felé nyitott kapukat, melynek eredményeképp mostanra egy egész absztrakciós sorozattal örvendeztette meg a közönséget.” Valóban! Nagyon sokáig rajzoltam, akvarelleztem, és olaj technikával dolgoztam. Közben tanítottam, kiállításokat szerveztem, rádióztam, könyveket írtam (18-at), és mindig festettem. Hogyan is kerültem az absztrakt területre? Valójában mindig bennem volt!

Alkotásaim során nem használok előzetes terveket, a képen alakítom ki a formák egységét, melyek sokszor organikus elrendezésben jelennek meg. Igyekszem változatos színélményt nyújtani a befogadónak. A

Film: https://youtu.be/W8Aaq6B4Mu0

formákat és színeket önmagukért ábrázolom, ösztönös ráérzéssel komponálva.

Az absztrakt festészet új és váratlan lehetőségeket kínál számomra. Természetesen örömmel térek vissza pihentetésként a hagyományos látványábrázolásra. Tevékenységemet sokszor elismerték: Máriapócs Díszpolgára cím, Holló László-díj, Csokonai-díj, Szabolcs megye Életműdíja, Magyar Arany Érdemkereszt, MMA külsős tagja.

KOMISZÁR JÁNOS

Imám hozzátok szól 60 x 80 cm / olaj

KOVÁCS DÁVID Munkáimban elsősorban saját negatív tapasztalataimat, érzéseimet dolgozom fel, ironikus és abszurd hangvételben. Az anatómia és a bizarr organikus formák érdekelnek a leginkább. Ennek okán minden képemen megjelennek a groteszk figurák, vízióim bábjai, akik emberi tulajdonsággal rendelkeznek.

Az amorf figurákat expresszív módon vázolom fel, ellentétben a háttérrel, amit precíz, mértani szerkesztéssel hozok létre. A figurák organikus formája és a háttér konstruktív eleminek összessége egyensúlyt teremt a képekben.

E munkám még a vírus hazai megjelenése kezdetén készítettem. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy egy embriót festek a korona közepébe, de az nap reggel a műterem ajtaja előtt hevert egy galambfióka tetem. Végül a galambfióka frissessége miatt, őt választottam a kép főszereplőjéül. A korona motívum a járvány és a vírus szimbóluma, míg a fióka az emberi civilizáció fiatalságát, és kiszolgáltatottságát jelképezi, a vírusok több millió éves jelenlétével szemben.

A groteszk festészet szépségének bemutatása mellet, szeretném a nézőt kibillenteni a komfortzónájából és új érzéseket generálni, amiket szavakban, nehéz lenne megfogalmazni.

Film: https://youtu.be/wzknxJl2Rek

KOVÁCS DÁVID

Róka van a tyúkólban 100 x 50 cm / olaj, vászon

LEKICS LILIAN 1990-ben születtem Debrecenben, és 23 éves koromig ott is éltem. 2013-ban végeztem a Nyíregyházi Főiskola képi ábrázolás szakán, festészet szakirányon. Ezt a tanári mesterszak követte, melyet Szegeden végeztem.

Jelenleg Budapesten élek és Zuglóban egy művészeti általános iskolában tanítok felsősöknek rajzot és angolt – emellett pedig továbbra is festek, és szerencsére van lehetőségem kiállításokon is megmutatkozni. Témáim változóak: a mindennapok szépségét próbálom megragadni az én szemszögemből, mindezt egy kék „szűrőn” keresztül előadva.

Eddig is fő témáim közé tartozott az önarckép: a női lét és a belső valóm kifürkészése – de mindez ebben az időszakban még nagyobb hangsúlyt kapott.

Most még többet vagyunk „magunkban”, levetettük azokat az álarcainkat, amik a társas érintkezés során akarva-akaratlanul is ránk kerültek. Van időnk befelé figyelni, megtalálni, kik is vagyunk valójában, esetleg milyen éneink kerültek elnyomásra a hétköznapok rohanásában. A „Magamban” című képem megörökíti test és lélek kapcsolatát, illetve annak a lehetőségét, hogy ugyanabban a testben akár többféle „én” is rejtőzhet. Ez a kép már a „karantén” időszaka alatt készült, úgyhogy egy nagyon is friss alkotás.

LEKICS LILIAN

Magamban 60 x 40 cm / akril, vรกszon

LUKÁCS GÁBOR Ők is otthon maradtak?

Az „Utolsó vacsora” emberek tömegeinek vallási tudásuk mellett képi mese is.

Elképzelésem szerint szerettem volna elkerülni egy esemény sztereotip megközelítését. Mintegy régészeti feltárás (időutazás) részeként tekintek a múltra, ahol nem lehet tudni, hogy az esemény előtt vagy után láthatjuk az utolsó vacsora rekvizitumát.

Az asztal sejti hol ült, vagy fog ülni Júdás. A terem már (vagy még) üres. Arche es f Gr… – ez a Kezdet.

Az ürességgel szeretném a nézőket arra biztatni, hogy keressék meg saját Utolsó vacsorájukat.

Ideje, hogy megjelenjen bennünk a BELSŐ CSEND, elhalkuljunk…

Talán ülünk még mi is csendesen a saját asztalunk körül…

LUKÁCS GÁBOR

Arche es f Gr… I. A vacsora asztala 60 x 90 cm / vegyes technika

MADAR LILI ADRIENN Az alkotni vágyás isteni természetét vitathatatlannak tartom, s egy különösen kedves gondoskodásként élem meg, hogy az én életemnek is része lehet ez a szépség. Ebben a pár sorban szeretném kifejezni, mennyire hálás vagyok azért, hogy festhetek, s önmagában, hogy a művészetre érzékeny szívet kaptam. Soha nem akarok másként érezni, vagy elfelejteni ezt az érzést. Mindig táplálni szeretném magamban a hálaérzetet.

Mesterem: Kabai László és Tarnóczi József

MADAR LILI ADRIENN Drapériák 120 x 160 cm / olaj

MARGARET FOREST Magamról csak annyit, hogy a világjárvány szemüvegén keresztül nézve az eseményeket, és az hogy korlátok közé lettem szorítva, belső énem megvizsgálására késztet. Az elrendelt karantén miatt megélt dolgok, akarva akaratlanul visszatükröződnek az ez idő alatt készült alkotásaimban.

MARGARET FOREST

Korlรกtok kรถzt 70 x 50 cm / vegyes technika

MESZNER GABRIELLA Mindig szerettem rajzolni, alkotni, létrehozni dolgokat. Ez az érzés tanulmányaim során és a mindennapokban is elkísért. Nem ragadtam le egy technikánál, szeretem a változatosságot. Sok minden megmozgatja a fantáziámat, legyen az grafika, tűzzománc, üvegfestés, vagy egy kavics az út szélén, ami rejt magában lehetőséget. Jó érzés az is, ha munkáim gazdára találnak és máshol élnek tovább.

Gyermekkoromban meghatározó élményt nyújtottak Rácz Imre tanár úr rajzórái. A tanterem akkor még hatalmasnak tűnő polcai telis-tele voltak különleges, régi és új üvegekkel. Gyakran használtuk ezeket tanulmányrajzokhoz, ha éppen nem, akkor sejtelmesen csillogva pihentek az ablakon beszűrődő napfényben. Itt kezdődött a vonzalmam e különleges anyag iránt. Mai napig nem szívesen dobok ki egyegy szép formájú üveget, inkább új életet adok neki.

A főiskolán kitárult a világ, sok új ismeretre tettem szert. Szívesen gondolok vissza Nuridsány Éva tanárnő és Máthé András, Tamus István tanár urak építő véleményére, útmutatására. A különböző lehetőségek újabb kihívást jelentettek nekem. Lakberendezői tanulmányaim szintén segítettek a megújulásban, fejlődésben.

Célom az életre hívó alkotások mellett megújítani, újragondolni, akár átalakítani egy-egy régebbi tárgyat. A dekorativitás mellett fontos a funkció, a használhatóság is. Számomra fontos lelket adni a hétköznapi dolgoknak is.

Honlap: www.manualtrend.com

MESZNER GABRIELLA Várakozás 20 cm O / tűzzománc

MIKÁCZÓ ALEXANDRA Az aktuális helyzetben úgy vélem, a külvilág helyett a magunk felé fordulás lehetősége alkalmat ad arra, hogy a pillanatnyi csendben elmélyedve jobban megismerhessük saját magunkat, lelki világunkat. Az absztrakt képek gyakran ilyen és ehhez hasonló belső indíttatások vagy utazások lenyomatait képezik.

Munkáim alapvető jellemzője a konstruktivitás, az egyszerű, mégis kifejező formákból való építkezés.

Az absztrakción belül elsősorban a szimmetria és aszimmetria problémái és a különféle geometriai

formák érdekelnek, azonban néhol ezeket a mértanilag körülhatárolt alakzatokat, vagy éppen az őket körülölelő teret lazább, oldottabb modorban felvitt festékkel töltöm ki, ellensúlyozva a kötöttebb formákat. Az utóbbi időben különféle vegyes technikákkal kísérletezem, ennek keretében készült a Bele(k)öltések című sorozat is, melynek alapját akril- és akvarellfestékkel készült, finom képek alkotják, amelyeket a vászonra történő varrással igyekeztem izgalmasabbá tenni.

MIKÁCZÓ ALEXANDRA

Bele(k)öltések 9 db 30 x 30 cm / vegyes technika, akril, akvarell, varrás, vászon

NAGY MARCELL A hozzáállásom a festéshez nagyon érzelmes, ugyanakkor spontán. Formákban és kompozícióban is gondolkodom, de kell egy meghatározó élmény, vízió, ami kiváltja az ingert, hogy igazán belevessem magam az alkotásba. Nem gondolom túl a folyamatot, ha valamely rész nem tetszik, akkor teljesen átfestem, máshol részeket hagyok ki. Lerombolom és újraépítem a képet rengetegszer. A végére szinte mindig félabsztrakt, gesztusos kép lesz, és eléggé elrugaszkodva az eredeti gondolattól, számomra mégis megtartva a lényegét. Akkor lesz késznek nyilvánítva, ha mást akarok már csinálni, vagy csak szimplán elengedem az egész élményt.

Vannak dolgok, témák, amik nagyon inspirálnak régóta, ezek visszatérő képeket, motívumokat képeznek.

Amikor elkezdtem komolyabban festeni, ugyanakkor kezdtem spirituális irányba orientálódni, azért is, hogy értelmet és nyugalmat találjak, meg azért is, mert izgalmas és misztikus tartalmakra bukkantam, amik hozták az úgynevezett fantáziavilágot, amit firkáltam és később festettem. Valahogy így indult, mára már tudatosabban és tervezettebben jönnek elő például az upanishadok, védák, teremtéstörténetek, mitologikus lények harcai és legendák meséi, keverve személyes vonatkozásokkal, érdekes tapasztalásokkal, családi vagy barátok történeteivel.

NAGY MARCELL

Archetipusaim keresvĂŠn 195 x 110 cm / akril, tempera, pamut

OROSZ-STEFÁN RENÁTA Életemet két dolog határozza meg: a művészet művelése és közvetítése. Végzettségem is ezt tükrözi, egyrészt a Nyíregyházi Egyetemen végeztem festőként és ugyanott művészet pedagógusként. E két tevékenységemet azóta is párhuzamosan végzem, hazai és nemzetközi művésztelepeken, rezidens programokon veszek részt és kiállítok megyei vagy országos tárlatokon. 2016-ban a FreshArt8 Debrecen Város Önkormányzati nagydíját kaptam

meg. A munkáimban szenzuális és a metafizikus látásmód ötvöződik, újabban „kvázi” tudományos megközelítéssel.

Tanárként a jövő kiállítás-látogató nemzedék szemléletét formálom nap mint nap. Művészi hitvallásom, hogy a tegyük a művészet eszközeivel mindig azt és úgy, hogy a legjobbat és a legtöbbet akarjuk művészként, tanárként és anyaként.

OROSZ-STEFÁN RENÁTA

Doppler 70 x 50 cm / vászon, akril, színes karton

PALOTAI ERZSÉBET „Egy regény mindenkiben benne van.

Mindenkinek jut egy történet, ami csak vele eshet meg. Valami különösség a sorsban, amely mások számára idegen és elképzelhetetlen. Minden élet megkapja az aranyfedezetet, amitől érdemes elmesélni. Talán ez a lélek igazi halhatatlansága.

Talán nem.

Velem is történt valami. Megpróbálom elmondani.”

Péterfy Gergely sorai ezek „A golyó, amely megölte Puskint” című, legutóbbi könyvéből. Én a kertemről mesélek. Angyalok is vannak benne. Főleg, ha a négy unokánk veszi birtokba. Akkor visszatér ide az Éden. A karantén így nem rossz: várjuk az gyerekangyalokat, neveljük a virágokat, miközben a kőangyalok tekintete simogat bennünket.

A férjemet és engem. Immár több mint negyven éve.

Mostanság erről szólnak a képeim.

Film: https://youtu.be/q1SEM2NDOQQ

PALOTAI ERZSÉBET

Kerti angyal 70 x 50 cm / vegyes technika

RÁCZ IMRE Az alkotást és a tanári hivatásomat egyformán fontosnak érzem. A kettő számomra elválaszthatatlan, összefügg, összekapcsolódik, kiegészíti és segíti egymást. A vizuális látás, láttatás egy szelete határozza meg festői programomat.

A képalakításban a kifejező eszközök közül a színek hatását használom leggyakrabban. A látvány színbeli átélésére és kifejezésére törekszem. Festményeimben a fény játszik fő szerepet. A napsütés, melyben feloldódnak a formák, elvesztik konkrét alakjukat, kontúrjukat, csak a színes foltok maradnak, képelemmé válnak. A házfalak, kerítések, a fák a fényben kibontakoznak színekkel, érzelmekkel telnek meg, líraivá válnak. Lelkiállapotokat és élethangulatokat fejezek ki velük. A föld és az ég kapcsolatát, az örökkévalóságot, a hitet. Mindig a konkrét látványból indulok ki, képeimnek van valóság alapja, megnevezhető a helyszín. Ez számomra csak addig jelentős és fontos, míg át nem érzem az indíttatás gondolatiságát, atmoszféráját. Képalakítás közben

Film: https://youtu.be/A3rZaa_MhGs

tudatosan átírom, egyszerűsítem és gazdagítom a motívumokat. Arra törekszem, hogy az első élményből, ami megragadott, az érzést, közölnivalómat fejlesszem, érvényesítsem.

Fontosnak érzem az emberi és szakmai közös gondolkodást a tanításban és az alkotói tevékenységem folyamatában.

RÁCZ IMRE

Érkező 100 x 80 cm / olaj, vászon

RÓZSA ISTVÁN TAMÁS A Tavaszi Tárlaton, melyet ebben az évben rendhagyó módon a virtuális térben rendeznek, a „Tér-hullámok” című munkámmal veszek részt.

A világunkban zajló negatív események hatására életünk lelassult, a világ elcsendesedett. Az ember lehetőséget kapott a megállásra, eddigi életének, értékrendjének, a világról alkotott képének átértékelésére. Lehetőséget kapott, hogy megfigyelje saját belső csöndjét, hogy megértse önmagát. Ezt a folyamatot jól segítheti az alkotás.

Az alkotás során szembe nézhetünk önmagunkkal, általa képesek leszünk a hétköznapoktól elszakadni, tudatunk alá merülhetünk, vagy fölé emelkedhetünk; mindez gondolkodásunkban változást idézhet elő.

Mozdulatlanul utazhatunk a belső világunkban, végtelen tereket járhatunk be, és ha minden jól alakul, eljuthatunk az önmegismerésig.

Egy jó festmény, vagy egy szobor a nézőnek is tükröt tart, miközben saját magát szemléli ebben a „tükörben”, az alkotói folyamat részesévé válik, gondolatban újraalkothatja, vagy tovább fejlesztheti a művet.

Egy műalkotás akkor létezik, ha van, aki szemlélje, ha van, akinek azt üzenheti, hogy „Változtasd meg élted!” (Rilke: Archaikus Apolló-torzó). Egy „befejezett” mű nem véglegesen lezárult állapot, hanem állandóan gazdagodó, folytonos változás, mivel az idő múlásával a befogadó is változik, belsőleg átalakul.

RÓZSA ISTVÁN TAMÁS

Tér-hullám 80 x 80 cm / akril, vászon

SZÁSZ ZSUZSA A belső csendben az ember meghallja saját igazi hangját. Ez a belső hang gyógyító, akár sorsfordító változásokat is képes elindítani az életben… Az elmúlt hónapok eseményeire reflektálva sok minden komplexen felszínre került bennem is, akár magam, akár másokkal, a világgal kapcsolatban, amelyeket szavakban fogok elmondani az „Elvarratlan szálak” című kép magyarázataként.

Univerzum · Betegség · Föld · Kizsigerelés · Hatalom · Pénz · Erőszak · Hazugság · Fájdalom · Szélsőségek · Szomorúság · Család · Természet · Rossz közérzet · Düh · Láz · Akarat · Zűrzavar · Félelem · Ego · Bánat · Roham · Sebek · Felszín · Hiszti · Indulatok · Sikoly · Halál Tudatalatti · Leszakadás · Takarékosság · Család · Kiüresedés · Csend · Szív · Töltekezés · Szürrealitás · Összhang · Egyszerűség · Jóság · Képességek · Kreativitás · Érzések · Lélek · Összefogás · Lényeges · Színek · Bölcsesség · Szárnyak · Napfény · Nyugalom · Változás · Megújulás · Tisztánlátás · Megoldás · Béke · Belső erő · Alázat · Ige · Isten

SZร SZ ZSUZSA

Elvarratlan szรกlak 120 x 85 cm / vegyes technika

TARCZY PÉTER Leletek Két hónapja időn kívüli állapotban, mondhatni negatív utópiában élek. A lakást hetente egyszer hagyom el.

A helyzetre ezzel a „rajzolt” akvarellel reflektálok, ami három éve készült. A tenger által partra vetett hordalék, mint lelet, ellepte az egykor aranysárga napozásra bíztató fövenyt. Az idő, ami mindent eltemet és az időjárás rombolása magától való szépséggé formálta a leleteket. Ez a vírus is szép a mikroszkóp alatt, ha nem tudjuk, mire képes. Napjainkra „az esendőség és a kétségbeesés” szimbólumává vált. Susan Sontag írja, hogy minden ember kettős állampolgár, egyaránt polgára az egészség és a betegség birodalmának. A lefékezett világ hírei halálról, karanténról, kórházi ágyakról, lélegeztető gépekről szólnak. Most mihaszna minden mozdulat, amit a papír, a vászon előtt végzünk. Megváltozott dolgaink optikája, a mindent felélő fogyasztói társadalmak a kihalás szélére sodorhatják az emberiséget.

(Mivel a műtermem egy rajztábla, így műtermes fotóval nem szolgálhatok. Viszont a képen a zágrábi gyorsra várok még a vírus előtt – boldog békeidők!)

TARCZY PÉTER Leletek 21 x 29 cm / akvarell

TARNÓCZI JÓZSEF Szellem és anyag aspektusai a festészetben – Status Absolutus a festészetben Úgy gondolom – bármennyire is szemben áll ezzel a mai közfelfogás -, hogy a művészet hierarchikus szellemi érték, amely nem pusztán filozófiai-pszichológiai-szociológiai elemekkel átszőtt reflexió a jelenkor sok szempontból eltorzult világára és voltaképpen nem is a kor kifejezése, ahogyan azt sokan gondolják. A művészet a valóságról szól, de az ember benső, személyes valóságáról és egyben tudati struktúráiról. A művészet a hierarchikusan felépített belső világ és a külső, tapasztalati világ konfrontációjából jön létre egy művészeti nyelv és az azt közvetítő anyagok lehetőségei szerint. A művészet útja csaknem az egyetlen, amely máig megőrizte eredendő szakrális funkcióját, s így a szembesítés-szembesülés és a katharzis lehetőségét jelenti és jelentheti ma is a számunkra.

A tradicionális értelemben vett festészet úgynevezett „alaptényei” ma is elérhetőek, s ha a tárgyi feltételeket vesszük számba, láthatóan azok az eltelt évezredek során lényegükben nem változtak.

A festőalap (vászon, deszka, falfelület stb.) és a

festékanyagok (s ezeken túl a különböző festészeti eljárások, technikák) adják ma is a festészet anyagi bázisát, míg a műben megnyilatkozó „szellem”, a spiritus, ma is éppoly nehezen definiálható, mint századokkal ezelőtt, tevékenységének jól látható érzéki és konkrét „nyomai” ellenére.

Festészeti felfogásomban nagymértékben motivál a múlt és a jelen festészetének, festői eljárásainak azonossága-különbsége, az alkalmazhatóság kérdései, az anyagban és színben való építkezés összetettsége, amely ugyanakkor a narráció és a kép tárgyának teljes hiányával (mellőzésével) párosul.

TARNÓCZI JÓZSEF

Szolúció (Megfékezett indulatok) 60 x 180 cm / akvarell

TÓTH ZSUZSA 1975-ben születtem Miskolcon. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat Debrecenben végeztem. Érettségi után Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szereztem földrajz-rajz szakos diplomát. Meghatározó volt művésszé válásom útján a gimnáziumi évek alatt a Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kört vezető két tanár: Palotai Erzsébet és Lukács Gábor festőművészek, a főiskolán pedig szintén Lukács Gábor és Szepessy Béla grafikusművész útmutatásai. 1998tól a Műhelytelepi Általános Iskolában tanítottam, majd az iskola megszűnése után, 2008-2019 között

a Debreceni Bocskai István Általános Iskolában tanítottam rajzot, földrajzot. Közben párhuzamosan 2001-től 2013-ig a Tóth Árpád Gimnáziumban óraadóként rajzot tanítottam, 2019 szeptemberétől dolgozom itt főállásban.

1994 óta tagja vagyok az AKT Képzőművészeti Társaságnak, 2002-ben pedig felvételt nyertem a Magyar Alkotók Országos Egyesület festő tagozatába. Rendszeresen veszek részt művésztelepeken; korábban Hajdúszoboszló, Szarvaskő, Zsáka, Erdély (Incitátó), Szemere, az utóbbi években Nyíradony nyújtja e lehetőségeket.

TÓTH ZSUZSA

Átjáró 60 x 60 cm / vegyes technika

TÚRINÉ MAKOLDI GIZELLA „Mély kútba tekinték” A kiindulás egy népdal volt: „Mély kútba tekinték, arany szálat szakajték, benne látom testvérkémet, bíborba’, bársonyba’, gyöngyös koszorúba’!”

Vajon hol van az a mély kút, amibe érdemes beletekintenünk?

Mit találunk ott?

Mi az az aranyszál, amit elszakítunk közben?

Egy függöny – lebegő határvonal – ami megnyitja, vagy elválasztja a teret. Mégsem merev, mégsem végleges – állandóan mozgó, változó.

A batik függöny az a képmező, amely a folyamatosan alakuló fényjárás hatására folyamatosan alakuló képet mutat. Lehet sötétítő, ha átszűrődik mögüle a napfény és felragyognak a mintái. Lehet festmény, ha ráesik a világítás. Lehet „színes lámpabúra”, ha a villanyfény átvilágítja, és az ablakot kívülről nézzük, mondjuk az utcán sétálva. Egy függöny a fényből él!

Szeretek festeni. Számomra a batik képek is képek.

Eleven festmények. És hogy mi lebeg a szemünk előtt, ami elmozdítja a határainkat, fényteli képet ad nekünk, ami megtölti színnel a belső világunk? Ami bármekkora távolságon átugorva összekapcsol? Mi más, mint a...

Mindegyik batikképem erről az útról szól mostanában. Ebbe beletartozik az is, hogy ha szükség van rá, magunkba tekintsünk. És ha ezt megtesszük, ne zuhanjunk a „kútba”, hanem fel tudjuk hozni azt a tanulságot, amit mélyen meglelünk!

TÚRINÉ MAKOLDI GIZELLA „Mély kútba tekinték…”

320 x 280 cm / textilfestés, batik

V. SZABÓ ILDIKÓ Belső csend – Mit jelent nekem? Üres csend számomra nem létezik. Várakozás tölti ki. Tudom, érzem, hogy nem vagyok egyedül. Van még Valaki a csendemben. Várom, hogy szóljon és meghalljam.

A szívemmel. Istent. Hogy elmondja újra és újra, hogy szeret. Mert kell a bizonyosság folyamatosan, mint a gyerekeknek, hogy szeretve vagyok az Apámtól. A mennyeitől. Aki jobban ismer engem mindenkinél. Ülök a belső csendben. Várom. „Jól csak a szívével lát az ember”, tudom régről. Jól akarok látni. Az igazit. Nem csak halvány lenyomatokat, elmosódott tükörben látott világot. Ott van és szól hallkan, ahogy csak Ő tud. Egy rezdülés a lelkemnek. Lágy fuvallat. Mint egy lepke, finoman rám száll és ügyelek, hogy el ne rebbentsem. És jönnek a képek és színek a hangjával együtt, mert a teremtett világ szépsége hirdeti az Ő dicsőségét.

Mindent, amit látok a láthatatlanból állt elő. És ezek annak a dimenziónak csak lenyomatai. Szeretném én is hirdetni, azzal az ajándékkal, amit tőle kaptam.

Mert hiszem, hogy a készség a művészetre Tőle van.

Jól akarom használni a csatornát, amit ő adott. Hogy kifessem, kirajzoljam a lelkemet. Úgy, hogy mások is megérezzék, hogy Isten jó és élni csodálatos.

Nem szakrális képek. Az nem megy. Én úgy nem tudok. Gyermekiek talán, de őszinték. Illusztrációk mesékről gyerekeknek és persze a felnőtteknek is, hogy emlékeztessem őket. Csendéletek, amik kicsit többet akarnak mondani, mint pár szétgurult alma.

Remélem érteni fogják, megérinti őket és felvidítja a lelküket. Nem akarok megfelelni, csak önazonos lenni. A belső csendből merítve.

V. SZABÓ ILDIKÓ

A szív hangjai 70 x 50 cm / akril

WRÁBEL ERZSÉBET „Képeim összetéveszthetetlenek, kifejezési formájuk és sajátos színviláguk egyedi. Mindig is érdekelt az anyagok sokfélesége, és a bennük rejlő lehetőség.

Szeretek kísérletezni. Legfőképpen az anyagok textúrája és faktúrája vonz. Alkotásaim ötvözik a textil-, a szobrász- és a festőművészetet. Képeim háromdimenziósak, melyeken a formák térben helyezkednek el.” Wrábel Erzsébet

Film: https://youtu.be/9jfCo6CBoMY

WRÁBEL ERZSÉBET

Szétágazás, elágazás 51 x 75 cm / vegyes technika

FOTÓK, PRINTEK

ANDICS ÁRPÁD A „BELSŐ CSEND” lényegében egyfajta belső meditáció, belső önvizsgálat, „elmélyedés” önmagunkban. A hétköznapok megszokott rohanásában sajnos épp erre nem fordítunk kellő időt. Napjainkban, a koronavírus járvány idején a személyes „BELSŐ CSEND” megtalálásának örömét sajátos módon egy kényszer kínálja fel: a „Maradj otthon!” parancsa.

A templomok, a kulturális intézmények zárva, az utcák néptelenek, így önkéntelenül is otthonunk falai közé „bábozódunk”.

Azonban nem csak a személyeknek, egy NEMZETNEK is szüksége lehet mély, őszinte önvizsgálatra, egy sajátos „BELSŐ CSEND”-re! Különösen akkor, ha egy nemzeti sorskérdés, mint a magyaroknál „TRIANON”, a 100. évfordulójához érkezett! Elgondolkodtató, hogy 2020. június 4-én, épp a 100. évfordulón!, lehet, hogy nem fogjuk tudni elhelyezni a kegyelet koszorúit Trianon-emlékhelyeinken, mert még mindig otthonunkba parancsol a koronavírus!

Nos, mi más ez, mint egy intő jel! Egy nemzeti önvizsgálatra késztető „BELSŐ történelmi CSEND”! A kiállításra beadott fotóm ezért erről szól!

Andics Árpád: TRIANON margójára /részlet/ (A Magyar Reményről) Mint kisdiák koromban kockás füzetbe a büntetést, most is csak annyit írok le durcásan százszor, de TRIANON margójára: Betelt a száz év Remény! És megírva ezer költemény!

Van új hír-küldemény?

Meddig még?? - - Revízió?! - - Unió?! - - Vízió!? …

Ilyen álom nincsen!?...

De hisz a Remény: maga az Isten!

Más nincs, aki segítsen! – Hiszem, a Remény: oszthatatlan.

Hiszem, a Remény: foszthatatlan.

Hiszem, a Remény: törhetetlenül kemény.

Hiszem, a Reménynek: örökzöld minden ága.

S a Remény hal meg: utoljára! – Ennyi fért ma százszor: TRIANON margójára. –

ANDICS ÁRPÁD

Trianon – 100 (A Magyar Reményről) 14 x 21 cm, 300 ppi / színes fotó, szolarizáció

BAKATOR PÉTER Belső csend – A mostani rendhagyó állapot elhúzódása okán belső megnyugvást csak igen nehezen nagy önfegyelemmel találunk. Visszatekintve elmúlt „mintegy előző életünk” szép pillanatainkra fogózkodót keresünk. Lelkünk tollpiheként a legkisebb légmozgástól kimozdul nyugalmi állapotából, ki tudja, hol, mikor találva nyugalmat újra.

A fotóművészetben elmélyedve kis szigetként megpihenhetek a világ viharos tengerén újra és újra megélve belső csendemet.

Hivatás / hitvallás – portrékat készíteni, emberek kapcsolatait megörökíteni. Önmagukkal, embertársaikkal, állatokkal, természettel, hivatással vagy bármivel, amihez ember őszinte érzelmekkel kapcsolódhat. Legyen akár pozitív, akár negatív a kapcsolatból eredő élmény. Hiszen legfontosabb az élmény, megélni életünk minden pillanatát. Azt, ami másnak talán semmi, de nekünk a minden, hiszen őszintén a miénk. Mi lehetne ennek megörökítésére alkalmasabb eszköz a fotográfiánál? A fotográfiával töltött idő közben ráébredek, hogy mennyit tanít nekem ez az alkotóművészet. Ez erősíti bennem a hivatástudatot, hogy ezzel érdemes foglalkoznom.

Fotózok, mert fotózhatok. Minden, amit tanultam: „Fény Kép Ész” elvet alkalmazni; „Mit Hogyan Miért” tudatossággal „Ablakminőséget” alkotni; „No more Easy Shot” alázattal értéket teremteni és persze, hogy a felszerelés a fény és minden felhajtás csak eszköz. A cél érdekében, ami a fotó.

Fotó: nagy formátumú kézműves fa kamera mattüvegének, eredeti, fordított képe

BAKATOR PÉTER

Belső csend 40 x 30 cm / fine art print

GÁL ANDRÁS Két dolog érdekel, amit fotografálok, az ember és a környezetünk. Természetesen teljesen más dolog portrét készíteni és más tájakat fényképezni.

Egy portrénak a fele, vagy még annál is kisebb része a technika és a fotós, a modell viszi a nagyobb részét a munkának, ő adja az arcát hozzá. Nekem az a feladatom ebben az esetben, hogy megragadjam a személyiségét. A fő célom a portrék kapcsán az, hogy olyanokat örökítsek meg, akik a két kezükkel teremtenek valamit, alkotó embereket, úgy, hogy az utókor számára is mondjon valamit.

A fekete-fehér tájképeimnél az időt próbálom megfogni, illetve a mögöttes tartalmat. Nem az aktuális látványt akarom megmutatni, hanem inkább azt, ami a felületes szemlélő számára láthatatlan. Van ebben a fényképezésben valamennyi szürrealitás: vannak részletek, amelyek szilárdan állnak a képen, például az épületek. Élesek, könnyen kivehetők és valóságosak. Azonban bizonyos elemek megmozdulnak: tenger, a fa lombja, ahogy fújja a szél vagy a felhők, ahogy éppen elúsznak a távolba. Ezek kontrasztja létrehoz egy világot, amelyet én nagyon szeretek.

Ami a fejemben van, azt próbálom fényképezni, és ez legtöbbször különbözik a primer látványtól. Ha

Film: https://youtu.be/fty5g7rbAww

éppen nincs nálam gép, akkor is fotografálok, fejben (elméletben), valamilyen projekten töröm a fejem. Én azt remélem, hogy nem a képalkotás módszere határozza meg, hogy egy kép az kép, ha egy alkotás képként működik, akkor teljesen irreleváns, hogyan állították elő.

A technika abban segít, hogy az ember át tudja adni, amit akar. Erre kell megtalálni mindenkinek a legjobb módszert.

Bár szerintem a képeim a falon érzik igazán jól magukat, úgy tudnak legtöbbet adni a befogadónak, ez a virtuális kiállítási lehetőség mégiscsak segít eljuttatni a képeket az emberekhez, a jelenlegi helyzetben már ennek is örülhetünk.

GÁL ANDRÁS

Letaszítva 50 x 50 cm / fotográfia

H. CSONGRÁDY MÁRTA Hitvallásom: A művészet életem missziója. Művészetem célja a gyönyörködtetés, mely lélekre hat és az emberiség nemesítését szolgálja.

Hortobágyi fotóimból készített összeállításommal 1994-ben felvettek ajánló nélkül a Magyar Művészeti Alapba. (Ma: MAOE) A Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén végeztem muzeológus és etnográfusként.

Első külföldi kiállításom 1995-ben volt Finnországban a Bujáki viseletek képeimmel, ugyanez 4 évig Németországban.

1998-ban meghívtak Franciaországba a St. Michelben lévő művésztelepre, 2001-től szervezője lettem 2007-ig.

1986-tól vagyok a Hortobágyi Művésztelep tagja, 2004-től művészeti vezetője, melynek jelenlegi neve Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep Egyesület, ennek elnökeként tevékenykedek: http://muvesztelep.nanoweb.hu 2003-2009-ig vezettem a hajdúszoboszlói Cívis Művésztelepet, 2003-tól vezetem a Művésznők Nemzetközi Művésztelepét Vámospércsen.

39 évig dolgoztam a Kenézy Kórházban tudományos munkatársként.

22 éven át vezettem, szerveztem a Kenézy Galériát, hat évig az Aranybika Galériát.

3 évig néprajzi fotózást tanítottam a Tanszéken.

14 Holló László festőművészről készült albumot illusztráltam, a Holló László Alapítvány alapító tagja voltam.

Franciaországban, Toulisban állandó kiállításom van a múzeumban, ahol a galambdúcok dokumenFilm: https://youtu.be/YPqb9TqNM_Q

tálására kaptam megbízást, ezekből képeslapokat is megjelentettek.

Művészeti munkám elismeréseként 14 díjban részesültem, többek között: 1990 Nadányi Zoltán-díj. Bihari Irodalmi Társaság, Bihari Irodalmi pályázat 2003 Alkotói ösztöndíj, Debrecen Kultúrájáért Alapítvány 2004 Holló László-díj, Holló László Alapítvány 2009 III. díj, 100 éve született Radnóti Miklós pályázat, Képző és Iparművészeti Egyesület 2013 Alkotói ösztöndíj, Debrecen Kultúrájáért Alapítvány 2014 Jó Ember-díj, Káplár László Alapítvány 2016 Vámospércs Városáért-díj 2016 Kölcsey Ferenc-díj

H. CSONGRÁDY MÁRTA Várakozás 50 x 70 cm / fotó print

JÓZSA POPPEA Képzőművészeti tanulmányaimat Édesapám, Józsa János festőművésznél kezdtem el, majd diplomámat Olaszországban, Velencében, az Accademia di Belle Arti festészeti szakán szereztem.

Számomra a művészet a természetfelettivel való találkozás egyik módja, csodálatos ezernyi variációjú nagy titok, mely tele van meditációs szabadsággal.

Képeimnek közös vonása, hogy szimbólumokkal van tele, tárgyaim, figuráim, átélt tájaim, emlékeim áttranszponálódnak a műveimben.

Fotóimon az emberi test metamorfózisokon megy át, mely megfogalmazza a mai kor emberének érzéseit, gondolatait, fájdalmait, egyúttal megőrzi az örök reneszánsz ember hitét, ideálját. Képeimen a férfi testet szoborszerűen ábrázoltam, amely egy időtlen tükröt tart az emberi, az örök érték, vagyis a szépség megjelenítésére. Korunkban is szükségét érzem a szépség keresésének, melyet a művészeten keresztül találhatunk meg napjainkban is. Célom az, hogy a férfi test az időtlenség képi megjelenítője legyen.

Meggyőződésem, hogy amíg társadalomban él, születik és meghal az ember, addig a művészetnek van sajátos mondanivalója, mert vannak érzelmeink, indulataink, félelmeink és vágyaink.

Jร ZSA POPPEA Metamorphosis 30 x 40 cm / fotรณ

KACSÁK TAMÁS Alkotásaimban valós problémákra reflektálok, melyek akaratlanul is hatással vannak ránk. Legújabb munkáim szeretnék az emberek egy részét egy fontos ügy mellé állítani. Napjainkban nagyon komoly gondot okoz és jelentős ökológiai következményekkel jár az állatok lemészárlása a szőrmeipar és a kozmetikai kísérletek céljából. Évente több mint ötvenmillió állatot ölnek meg csak az Európai Unió országaiban. A szőrme már nem alapvető szükséglet, hanem pusztán luxuscikk, státusszimbólum.

A fotón velünk farkasszemet néző, dühös arcot látunk. A sorozat portréi egy-egy, a szőrmeiparban felhasznált, lemészárolt állatcsoport szimbolikus, groteszk megjelenítései. Az angol nyelvű cím, a Give Me Back My Skin – Add vissza a bőrömet – azt sugallja, hogy az alkotásokon megjelenő fiúk a szerencsétlen sorsú állatok szóvívőiként szólítják meg nézőiket, és ellenállásra buzdítanak. Az fotóinstallációkban eredeti állatszőrmék is felhasználásra kerültek!

KACSÁK TAMÁS

Give Me Back My Skin (sorozat) – Hópárduc 55 x 55 x 5 cm / giclée print, vegyes technika, farost

KÁNYÁSI HOLB MARGIT Az online Tavaszi Tárlaton „Az idő vásznában” I-VIII. (In memoriam Bakó Ilona) című sorozatom egyik darabját mutatom be. (I. Balladisztikus ruhák; II. Kharon lánya; III. Lélekmadár és Corpusz; IV. Kettős szarkofág; V. Bálvány; VI. Az idő vásznában – immár; VII. A művész; VIII. Műteremben) Kép, rajz és kézzel írt szöveg együtteséből áll a printelt montázs, melyet kiegészít a szöveg gépelt változata.

Bakó Ilonát váratlanul, de nem felkészületlenül érte a halál 2017-ben. Hátrahagyott üzenetében engem jelölt meg a temetésén elhangzó búcsúztatásra. Önéletrajzi adataim: 45 éve foglalkozom a textilművészettel. A képi látásmód és a használati textilek tradíciója párhuzamosan foglalkoztatott. A kétfajta gondolkodásmód, s az a lehetőség, amit a textil kínált, izgalommal vitt előre új dolgok felé.

Textilkollázzsal és installációval a főiskolai éveim alatt kísérleteztem, miközben a szövöttanyag-tervezés gyáripar-technológiai formájára szólt a képzés.

1974-ben, a diplomát követően egy manufakturális sorozatgyártás keretei között kezdtem a szövöttanyag tervezői munkát. A nemezeimben, objektjeimben és performanszaimban a kortárs textil lehetőségeit keresem. Több mint ötven önálló kiállítást rendeztem, húsz országba jutottak el munkáim és tizennyolc művésztelep tagjaként dolgozhattam.

Díjak: 2019 - Dimenziók, MAOE díja 2014 - MMA Köztestületi Tag 2013 - Ferenczy Noémi díj 2009 - Balmazújváros Díszpolgára cím 2004 - Csokonai díj 1998 - 15. Alkalmazott Textilbiennálé díja 1998 - Pro Renovanda Cultura Hungarie díja

KÁNYÁSI HOLB MARGIT

Kharon lánya II. – „Az idő vásznában” I-VIII. című montázssorozatból (In memoriam Bakó Ilona) 100 x 70 cm / digitális print, selyem

KOCSIS CSABA ILONA, avagy járvány miatt ZÁRVA Ma Kosztolányi versével ébredtem: „Lelkembe / hallgatag / dalolom, / lallala, / dajkálom / a neved / lallázva, Ilona.” Az „ILONA” fogalom Berettyóújfaluban. Üzlet, áruház? Nem is tudom. Családias légkör.

Hiányzott a vásárlás, mint annyi más is karantén idején. Az idén március végén szinte senki sem járt az utcán. A bejárati ajtón kis cédula: „Sajnáljuk, ZÁRVA vagyunk!” A tavaszi napfényben ruhátlan álltak a kirakati bábuk: „Lankatag / angyalok /aléló / sikolya. / Ilona / Ilona / Ilona, / Ilona.” Április közepén újra kinyitottak. A feleségem már vásárolt, a babák

felöltöztek. Talán újra megindul az élet. Ma este újra útra keltem. Senki sem járt az utcán. Találkoztam Kornéllal, akinek félrecsúszott a nyakkendője. Hos�szú haja kikandikált a nyúlszőr kalapja alól. Egy kicsit spiccesen – egy üveg sörrel a kezében – az épület oszlopának dőlt, és dudorászott: „Itthon vagyok itt e világban / s már nem vagyok otthon az égben.”

A járvány idején előkerülnek a régi felvételek. Az első fényképezőgépemet egy Pajtás fényképezőgépre cseréltem 1973-ban. Volt rajta önkioldó, így már az első vagy a második tekercsre elkészítettem első szelfimet. Most megtaláltam, megosztom veletek :-) !

KOCSIS CSABA

Jรกrvรกny miatt zรกrva 40 x 60 cm / fotografika

LÁNG ESZTER Belső csend A kiállítás címét a feltételezhetően koronavírus-járvány kiváltotta bezártság inspirálta. Az ember belső csendje azonban számos más okból is előtérbe kerülhet, már csak azért is, mert kellenek elcsendesülések időnként, hogy ne a külvilágra, hanem befelé, magunkba figyeljünk.

Számomra azonban a mostani járvány inkább a külső, szabad mozgás korlátozását jelenti, és a hiányt: nincsenek kiállítások, koncertek, színházi előadások, barátokkal találkozások, beszédbe elegyedés akár ismeretlenekkel is a villamoson vagy a vonaton, jártamban-keltemben nézelődések a kirakatok előtt.

Nem utazom egyik helyről a másikra, nem találkozom a gyerekeimmel, unokáimmal, édesanyámmal, testvéremmel, egyéb rokonaimmal.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy van üres időm.

Most végzem el azokat a feladatokat, amelyeket eddig halogattam, pl. rendezgetem az írásaimat, a levelezésemet, a fotókat, és ugyanúgy szerkesztem a Képírást, mint az eltelt négy év során, azaz folyamatosan. Mindezen túl többet telefonálok, szkájpolok.

Rendszeresen főzök, sütök, aztán megosztom az ételt a házbeliekkel, és ők is megosztják a sajátjukat velem. És a karantén ellenére van bennem valamilyen bizsergető, jó érzés attól, hogy a ház lakói szorosabb, közvetlenebb viszonyba kerültek egymással. Maszkban, kesztyűben.

A kiállított képem a krakkói Nemzetközi Print Triennálé Társaságának felkérésére készített sorozatom egyik eleme, címe: Vaskalitka (Pandémia II).

Film: https://youtu.be/8maNNdEIPsc

LĂ NG ESZTER

Pandemia 2.

40 x 40 cm / elektrografika

LENTE ISTVÁN A mű címe – Tengermély – egy metafora. Olyan képzelt vagy valós helyet jelöl, mely egyszerre megnyugtatóan ismerős és zavarba ejtően titokzatos.

Lassú, sűrű közeg, amely teljesen körbevesz, körülölel; ahova a hangok csak tompán jutnak el, a színek csak derengenek, olykor foszforeszkálnak, néha felfénylenek; ahol a cselekvés helyét átveszi a szemlélődő figyelem, a lassú változások követése; ahol az ember eggyé válik környezetével: annak átalakulásai egyidejűleg benne magában is végbemennek, külső és belső egyesülnek valami magzati vagy teremtés előtti pillanatban; ahol a tagolatlan semmi csak ritkán és óvatosan válik valamivé, kivehető alakká, szerkesztett formává – néhol talán megidézve Miro vagy Korniss Dezső játékos geometriáját, Paul Klee fegyelmezett líraiságát; ahol a hűvös idegenség és a meghitt közelség egymásba alakulnak, áthatják egymást; ahol minden fontos és minden jelentéktelen egyszerre, de egyik sem úgy.

Film: https://youtu.be/HJijQYJpRRA

LENTE ISTVÁN

Tengermély 84 x 56 cm / digitális grafika

MÁTHÉ ANDRÁS Gondolatok karantén idején Alig változott az életem. Semmi jövedelmem nincs, van egy százas nyugdíjam. Itthon vagyok, pakolok, takarítok. Még több heti teendőm maradt, szerencsére teniszezni lehet. Jó itt a Nagyerdő szélén.

A régi utcalány is megjelent, ez már a tavasz jele.

Esténként hajléktalanok raknak tüzeket az erdőben, én fotózgatok a műteremben. Zajlik az élet.

Debrecen, 2020. májusa

MÁTHÉ ANDRÁS

Önarckép karantén idején 70 x 50 cm / Lambda print

NAGY SÁNDOR ZOLTÁN Ulti, parti – Magyar Faust leosztás A kép és az alábbi animációs film története 2015ben kezdődött, akkor kaptam felkérést a Csokonai Nemzeti Színháztól egy Faust tematikájú kiállításra - így találkoztam Orbán János Dénesnek az ördöngős Hatvani történetét feldolgozó Magyar Faust-jával.

A szerző hivatalos felkérése 2017 őszén érkezett a mű illusztrációs anyagának elkészítésére. A négyszínű könyv, az ördög Bibliája, a kártya lett a vezérfonal. Összhangot kellett találni az ismert és igen erős Schneider József féle látványvilág, a “Tell-kártya” szimbolikája és a Magyar Faust történet között.

Arra jutottunk, érdemes az illusztrációk alapján játékkártya tervet is készíteni. Itt már szempont volt, hogy a kártyák “játszhatóak” legyenek. Az illusztrációk oldalaránya más, mint a kártya megszokott, az isteni arányt tükröző 62x100 mm-es mérete. A könyvbe szánt rajzok, újratervezése és feszesebb kompozíciós munka során születtek meg ezek a tervek.

A “Leosztás” című print egy sorozat egy lapja, amely a kártyaterveket, mint képi elemeket használja fel, szabályos és szabálytalan sorokból álló kompozíciókat mutat be, ezekkel jelenítve meg rendet, rendezetlenséget, statikát és dinamikát.

Kiválóan ultizó fiammal elemeztük a leosztást, megvizsgáltunk különböző játékmeneteket, a legérdekesebbnek az animációban látható tök ultit találtuk.

A lépésről lépésre dokumentált játékot ültettem át digitális felületre, abból készült ez a két és fél perces pixilláció.

Az animáció elkészítésében közreműködött: Nagy Ákos Zalán (ulti) és Nagy Zoltán Simon (gitár) FIlm: https://youtu.be/UkdlkwwLgrU

NAGY SÁNDOR ZOLTÁN

A négyszínű könyv, leosztás 60 x 70 cm / digitális rajz, print

RÉKASI ATTILA Igazából a karantén egy művész életén nem sokat változtat, hiszen általában magányosan alkot a műtermében. Ez nagyjából nálam is így van, azzal a különbséggel, hogy én pályám kezdete óta folyamatosan társadalmi önkéntes munka keretében alkotócsoportokat vezetek és segítem a fiatal, pályakezdő, illetve már a művészi pályán eredményeket elért alkotókat. 2019-ben megválasztottak Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökségének tagjává, a karanténig Budapesten segítettem többek között a szövetség ügyeinek intézését, például a hetvenedik születésnapjukat betöltött kerek évfordulós fotóművészek köszöntőrendezvényével, a Mai Manó Házban. Ahogy én tudom, harminc éve volt utoljára elnökségi tag a szövetségben az Észak Alföldi Régióból, úgyhogy nagy megtiszteltetésként élem meg a képviseletet és igyekszem a karantén idején sem tétlenkedni, hiszen a járvány minden csoport életére hatással van, így online elnökségin kellett a „karantén költségvetést” megtárgyalnunk stb.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a „Maradj otthonnak” köszönhetően több időm van az alkotásra, ami elkészült új művek létrehozásában is tükröződik. A régi projektek mellett, a járvány előtti hónapban kezdtem el a bajai Víz és élet képzőművészeti pályázatra egy teljesen új technikát kitalálni, amit Hidrogrammnak neveztem el! Nagy örömömre a pályázaton a szakértő zsűri el is fogadta az alkotásaimat, ami viszont a közben kitört fertőzés miatt már nem kerülhetett a közönség elé, akárcsak a Friss hajtás esetében, ígéretet kaptunk a későbbi bemutatásra, amit nagyon remélek.

RÉKASI ATTILA

Teremtett terek - Térváltó I. 35 x 60 cm / C-print

SERES GÉZA Mintha az érzékszerveinkkel felfogható, kontrollálható világ mellett létezne egy másik világ is a tér és idő minden pontján, azzal párhuzamosan. Mintha léteznének különleges minőségű tárgyak, például a műalkotások, melyek a két világ határán állnak, mint az ablakok a bent és kint határán. Mintha?!

Ezeken az „időbeli véges”, ablakként működni tudó tárgyakon a másik világból az „időtlen végtelenség” jön át. Ilyen tárgyak létrehozása nem elhatározás kérdése. Létrejöttének valószínűségét lehet növelni, de az egész leginkább a varázslatra emlékeztet.

SERES GÉZA

GÖCS metafora 35 x 45 cm / karbon-nyomat eljárás

SÜLI ISTVÁN A vírus igazán kellemetlenül érintett, mert az idén talán a korábbiaknál is komolyabban készültem a Tavaszi Tárlatra. A megváltozott körülmények és a megváltozott cím viszont arra ösztönzött, hogy átgondoljam a dolgokat és ne a már beküldött fotóim közül válasszak ki egyet.

Régen foglalkoztatott már egy néhány évvel ezelőtt készült fotó, de mindeddig nem tudtam mit kezdeni vele. Most viszont az egyik éjjel beugrott és szinte rögtön tudtam, hogy mit akarok belőle csinálni.

Alig egy-két óra alatt eljutottam a végeredményhez.

SÜLI ISTVÁN

Önvizsgálat, avagy a geometria feloldása 50 x 50 cm / fotóprint

VARGA TAMÁS Már gyerekkoromban is azt gondoltam, hogy valami jót, igazit létrehozni nem egyszerű dolog, sokat és hosszú ideig kell azért dolgozni. Ma fotográfusként ugyanezt hiszem.

Munkáim zömét nagy formátumú fényképezőgéppel készítem. A 19. szászad végén és a 20. század elején munkálkodó mesterek mellett a kortárs alkotók és tendenciák is hatással vannak rám és képeimre. Tartalmilag visszatérően foglalkozom projektjeimben a Közép-Kelet Európai lét sajátos aspektusaival illetve negatív sztereotípiákkal küzdő csoportok bemutatásával. Érdeklődésem középpontjában történelmi technikák, mint a nedves kollódiumos eljárás és a zselatinos száraz üveglemez állnak. Ezen a technikák bizonyos szempontokból a mai napig is utolérhetetlenek. Nem kívánok az archaizálók útján haladni, friss, kortárs szemlélettel igyekszem kiaknázni a képek egyediségét, sokszor vegyítve az eljárást a digitális képalkotással.

Az alkotás folyamatának minden része izgat és izgalomba hoz. Bonyolult és összetett érzés az, ha egy felvételt kitalálunk, ezt hosszasan érleljük, előkészítjük a hozzá szükséges anyagokat, elvégezzük a manuális feladatokat, igénybe vesszük elődeink eszközeit, gépeit, tudását, majd csak ezek után exponálunk és nem nézzük vissza azonnal a képet a képernyőn.

Nekem még fontos a mesterségbeli tudás, vonz a sötétkamrában az egyedüllét, az anyaggal való közvetlen kapcsolat, az egy és megismételhetetlen… ennek megfelelően a képek kézben fogható formában való létrehozása.

Tudom, ez ma nem egy trendi dolog.

Mindezt 21. századi fejjel, szemmel, látásmóddal akarom művelni, figyelve a friss áramlatokat és használva a modern kor vívmányait.

Film: https://youtu.be/uvp39GNU-d4

VARGA TAMÁS

Időpixelek I. 60 x 50 cm / nedves kollódiumos eljárás, alumínium

GRAFIKAI JELLEGŰ MŰVEK

BARÁTH PÁL Magamról…

Mióta öreg vagyok, talán még többet dolgozom, mint előtte, főleg, hogy bekopogott a halál is néhány éve, persze nem engedtem be!

Már gyermekkorom óta izgat, hogyan tudnám megmutatni magam. Az extravagancia nem tetszett, inkább a tanulás felé fordultam (ez nem jelenti, hogy eminens voltam…!). Általános- és középiskolába Debrecenben jártam.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal, a hatvanas évektől tagja voltam a Medgyessy Képzőművészeti körnek és stúdiónak, ahol Félegyházi László, Bíró Lajos, Kapcsa János voltak a mestereim, főiskolán Dér István. A diplomát Szegeden szereztem, földrajz-rajz szakon. Több mint 30 évig középiskolákban tanítottam rajz-képzőművészet-média tárgykörben.

Ezen idő alatt számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vettem részt, valamint önálló kiállításaim voltak. Önálló kiállításom volt Szegeden, Budapesten, Miskolcon, Kazincbarcikán, Nyíregyházán, Karcagon stb. Debrecenben több helyszínen is.

Számos hazai és külföldi művésztelep tagja voltam: hortobágyi, hajdúböszörményi, vajai, derecskei, francia, lengyel…

Tanulmányutakon jártam Európa majd’ minden országában és a tengerentúlon.

A grafikát és festészetet párhuzamosan művelem, attól függ, hogy éppen mihez van ingerenciám. (Szerencsére /?/ nem kötnek megbízások, határidők, így szinte görcsösség nélkül festem, ami jön…)

Az elmúlt években a figuratív, groteszk és nonfiguratív között lavírozok. Inkább való egy galériába, mint egy hálószobába… Érdeklődésem középpontjában az ember áll, az érzéseivel.

Drága Szüleim nem gondolták volna, hogy egész életemben (kivéve a pedagógiát) főleg öregségemre, ilyen haszontalanságokkal fogok foglalkozni, amikor 1950. december 19-én Okányban megszülettem.

Büszke vagyok négy gyermekemre, akik már karriert építenek, és szép jövő áll a kisebbek előtt is. Ez az igazi műalkotás!

BARÁTH PÁL

Stop 50x70 cm / akril, tus

BERE ANNA MÁRIA Amit igazán fontosnak tartok az alkotás során azt hűen tükrözik Weöres Sándor: Vetkőzés című művének sorai: „Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert, ahogy előretörhetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban.

Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet elhanyagold. Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.

Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; de a házba csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívül marad. Minden képességnek mérete van; s a végső kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga.”

Képzőművészeti tevékenységemért az alábbi egyéni díjakat kaptam: 2001. Az AKT Képzőművészeti Társaság és a Kölcsey Intézet „Leltár” c. megyei pályázatán: Nívó-díj 2003. Budapest: Esszencia Kiállítás, Nemzetközi Kulturális Alapprogram Közművelődési Kollégiumának egyéni alkotói díja 2006. Zene-ritmus-kép c. megyei képző-és iparművészeti pályázaton Téglás Város Önkormányzatának Fődíja, Nívó-díj 2007. „A dalok színesek” c. megyei pályázat különdíja 2008. Hajdú- Bihar megyei Őszi tárlat Nívó-díja Alkotásaim megtalálhatók Magyarországon és az alábbi országokban: Németország, USA (Ohio, Oklahoma, Indiana), Hollandia, Anglia, Írország, Lengyelország, Olaszország, Ausztrália, Belgium.

BERE ANNA MÁRIA

Lelkem zárt térben 60 x 48 cm / vegyes technika

BÖRCSÖK ATTILA Debrecenben született 1982-ben. Nyíregyházi Főiskola rajz-vizuális kommunikáció szakán folytatta, ahol 2005-ben szerzett tanári diplomát. A grafikai szakirányon Szepessy Béla tanítványa. A főiskola után könyvillusztrátorként dolgozott. 2010 óta a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnáziuma művésztanára. Grafikai munkásságának egy részét kisgrafikák, leginkább ex-librisek alkotják, melyekkel rendszeresen vesz részt külföldi kiállításokon. Grafikáit klasszikus magas és mélynyomtatású eljárásokkal, illetve ezek vegyes alkalmazásával is készít, melyeket precíz kidolgozás, lírai megfogalmazás jellemez. 2013-ban kötelezte el magát a mezzotinto technika mellett, melyet hol önmagában, hol más technikákkal vegyesen jelenít meg grafikai lapjain.

Több hazai és nemzetközi művésztelep tagja (Incitato Art Camp, Gyergyószárhegyi Grafikai Művésztelep, Nyíregyházi Nemzetközi Fametsző Művésztelep, Nyíradonyi Nemzetközi Művésztelep, Hajdú Bihari Nemzetközi Grafikai Művésztelep).

Tagságok: 2009. KBK, 2013. Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete; 2014. National Italian Engravers Association; 2015. Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete; 2020. Képgrafikusok Olgyai Viktor Egyesülete.

Egyéni kiállítások: 2008. Balmazújváros, Művelődési Ház; 2012. Ebes, Széchényi Ferenc Tájmúzeum; 2013. Nyíregyházi Főiskola; 2014. DE galériája; 2019.

Székelyhídi Ady Endre Magyar Kulturális Központ; 2020. Magasan-mélyen, Városi Galéria, Nyíregyháza; Díjak: 2005. II. OMDK kiállítás (Szeged) grafika szekció, II. díj; 2012. Nemzetközi ex libris kiállítás (Bodio Lomnago, Olaszország) IV. díj; 2014. Nemzetközi ex libris kiállítás (Bodio Lomnago, Olaszország) III. díj; 2014. 100 éves a Debreceni Egyetem, grafikai pályázat, közönségdíj.

BÖRCSÖK ATTILA Szabad 21 x 30 cm / mezzotinto

BUJDOSÓ MÁRIA „Belső csend” szokatlan időkre, szokatlan időrend „A lélek éhsége” Lélegző valóság A materiális megfosztottságon túllendülve lélekvirágokkal „...volt valami, ami megvédte az embert az érzelmek viharaiban, és ez a valami mindenki számára hozzáférhető volt. Ez volt a művészet, a költészet, a dal, a muzsika. Azért született meg, hogy feloldja a szorongást, kimondja a bánatot, megfogalmazza a gyászt, azért is, hogy kikiáltsa az örömöt, a boldogságot, a szerelmet, a büszke dacot, a ’csak azért is’-t. Mert a dal szükségletből született; az emberi lélek egészségének biztosítéka. Nem műsor, nem szórakozás vagy szórakoztatás, hanem emberi igény, kenyér a lélek éhségére.” (Andrásfalvy Bertalan)

BUJDOSÓ MÁRIA

Füstbe ment 100 x 70 cm / szén, pittkréta

DÓRÓ ZSOLT Enyhén dehidratáltan bolyongok itt éppen, nehéz lesz megtalálni magam a térképen.

Nem tudom az utat s nem nyugtat a tudat, hogy legbensőbb iránytűm is össze-vissza mutat.

Nézek arra, merre szem el sem lát.

Induljunk hát!

Film: https://youtu.be/CIgtQbJW4oE

DÓRÓ ZSOLT

Lepkeember 100 x 100 cm / kréta, vászon

FEHÉR CSABA „Kozmosz a papíron – Mértéktartó egyensúlykeresés a való világ képi átírása és a kompozícióteremtés között. (…) a forma a megnyilvánulás határán van jelen. A grafikai lapok ezen attitűdje filozofikussá teszik a műveket. Az alkotó a megformálódás, megnyilvánulás határán tartja műveit, melyek ezek után szabad asszociációt engednek a néző számára. A képek kiindulópontjai a látható világból begyűjthető, vizuális, személyes élmények. A grafikai lapok egyfajta átalakulásai, transzformációi a külvilágból begyűjtött élményeknek. A képek precizitásához, a munkafolyamat kitartó jellegéhez, mívesség és egyediség társul. Fehér Csaba minden egyes művében pulzáló, örökmozgó kozmoszt teremt, melyet szemlélve bepillanthatunk a hajszálpontos képteremtés folyamatába.” Potyók Tamás festőművész „Művészete számomra lírai költészet. Türelmesen fűzi láncba a gyöngy-pöttyöket, amikkel éteri látomás dereng fel előttünk. Finom tónusai, kereső, nyiladozó formái akkor is színesnek hatnak, mikor fekete tollal dolgozik.

Fények játékát, illatokat, csörgedező vízfolyást és bimbók kipattanását érezni. Ezek a grafikák olyan lágyak, kedvesek, éteriek, hogy elmélázok rajtuk és más világba röppenek. Minden érzékszervemet megmozgatják. Azt sugallják, hogy van még valahol egy sziget, egy olyan belső Parnasszus, ahol megpihenhetünk. Ambróziaként nyúl felém a gyöngyfüzér grafika, hogy antik isteni részemet előhívva felüdüljek.

Eme Parnasszus Múzsája ül Fehér Csaba oldalán és dúdolja énekét tollába, egy majdnem elfeledett, istenien szép világról.” Mallár Gabriella grafikusművész

FEHÉR CSABA

Rejtélyes vidék 60 x 40 cm / tollrajz, tus, merített papír

GÁRDONYI SÁNDOR Szakmai ars poetica Gárdonyi Sándornak hívnak, Debrecenben élek.

Elsősorban sokszorosított és egyedi grafikai lapok készítésével foglalkozom. A folt, a vonal, s a rajzi struktúra kifejező erejével fogalmazom meg vizuális mondanivalómat. Képeimen a reális ábrázolás és az elvont, absztrakt kifejezési mód közötti egyensúly megteremtésére törekszem. A grafikai műfajok közötti átjárhatóságot más kísérleti jellegű munkáimban igyekszem felszínre hozni.

Vonzódom a középkor műveltségéhez, különösen nagy hatást gyakoroltak rám a román és gótikus korstílusú alkotások. Ezek a stílusjegyek feltűnnek rajzaimon.

Munkáim irodalmi, történelmi és filozófiai témákat dolgoznak fel.

GÁRDONYI SÁNDOR Cortazár és Borges 30 x 21 cm / litográfia

HORVÁTH IBOLYA Évek óta az életem része a művészet, ezen belül is a festészet. Szeretek a színekkel és a különféle technikákkal játszani. Elmondhatatlan és semmi máshoz nem fogható érzés az, amikor alkothatok. Egy igazi csodának tartom azt, ahogyan a semmiből életre tudnak kelni a festmények. Számomra ezek nem csupán képek. Rengeteg érzés, indulat és megannyi gondolat együttes megjelenése. A festmények kiválóan tükrözik a valóságot, de ugyanakkor lehetnek sejtelmesek is. Pont ettől lesz olyan fantasztikus az egész. Nincsenek szabályok, nincsenek jó vagy rossz ecsetvonások. Talán a legjobban az a szó jellemzi,

Film: https://youtu.be/H4X44uxh7H4

hogy szabadság. Sajnos ez az érzés a mai rohanó világban sokak számára ismeretlen. De én úgy gondolom, hogy nekem sikerült megtalálnom saját szabadságomat, ami igazán boldoggá tesz engem.

Ebben az évben a Tavaszi Tárlatra egy grafikával jelentkeztem, melynek címe: Teret enged. Úgy gondolom, hogy ez a téma most pont aktuális. Hiszen újra teret kell engedni az életnek, hogy vissza tudjunk zökkeni az általunk megszokott kis világunkba.

Köszönöm, hogy elolvastátok a gondolataimat. Legyen szép napotok!

HORVÁTH IBOLYA

Teret enged 48 x 58 cm / szén, tus

KOROKNAI RÓZA Ars poetica Lenyűgöző, ahogy a különböző anyagok nyomot hagynak, viselkednek, viszonyulnak a felületen. Keresem az egyensúlyt a tudatos alkotói szándék és a festőn, mint közvetítőn átáramló, teremtő szándék között.

Mert a jó kép „megtörténik”.

Film: https://youtu.be/uk4d-Gfcj8A

KOROKNAI Rร ZA Angyal a vรกros felett 50 x 50 cm / kollรกzs

KOVÁCS VIKTÓRIA Mélynyomó sokszorosító grafikai technikával gyakran dolgozom. Munkáimat sokáig készítem, így ez időigényes, lassú folyamat, mire kész lesz egy alkotás. Témáimat a környezetem a mindennapi élet gondolatai, örömei és töprengései motiválják.

Egy téma feldolgozásaként jelenik meg ez a lenyomat is, melyen látható történés, szereplője egy kisgyerek és egy játékbaba. Utóbbi tárgy itt fontos funkciót tölt be, hiszen a játszás idejéből csak egy pillanatot láthatunk. Fölfigyeltem arra, hogy egy ilyen fontos tárgy a játékbaba és sok más gyerekjáték mennyi gyötrelmen megy keresztül több éven át, amikor játszanak velük a gyerekek. Ez a kép egy sorozat darabja…

KOVÁCS VIKTÓRIA

Gyermekjáték 25 x 29 cm / rézkarc, akvatinta

KURUCZ PETRA Szobrászként ezúttal egy szénrajzzal jelentkezem.

A természeti és a művészi szép témája régóta foglalkoztat és átszövi alkotói munkásságomat. Alkotótevékenységem során ráébredtem, hogy a művészethez való viszonyomat a természet-szeretetem határozza meg, hogy alkotóként a természetből kell ihletet merítenem és arra is kell reflektálnom. Megpróbálom a magamhoz és a világhoz való viszonyomat munkáimba belesűríteni úgy, hogy egyszeri és megismételhetetlen mű jöjjön létre, amely leginkább

tükrözi érdeklődésemet. A látványból elhagyom a részletező formákat, kiszűröm a számomra igazán fontos dolgokat, és a megérzéseimből is teszek a munkákhoz. Azt remélem, hogy beavatkozásom által új értelmet, életet kap a korábbi tárgy vagy természeti forma. Igyekszem az élettelenből életszerűt csinálni. Szobraimmal egyszerű, szokatlan kifejezésmódra törekszem, amelyek úgy jelennek meg, ahogy azt korábban még nem láthattuk, ahogy a valóságban, itt a reális talajon nem létezhetnének.

KURUCZ PETRA

Lélegző táj 21 x 30 cm / szénrajz

L. RITÓK NÓRA A járvány idején részben home office-ban dolgozó, részben ügyeleti munkát végző művésztanár-szociális munkás vagyok. A segítő- és oktató tevékenység tölti ki a hétköznapjaimat, amiben muszáj időt szakítanom az alkotásra is. Mert kikapcsol, helyre ráz, megerősít és újraépít ehhez a napi, erősen leamortizáló munkához. Nagyon boldog vagyok, hogy megadatott nekem az alkotás képessége. Segít jobban értenem a világot és benne önmagamat is.

L. RITÓK NÓRA

Tavaly még lakták 38 x 28 cm / vegyes technika

MALLÁR GABRIELLA „Igen, a lomb ragyog, a lomb tovább ragyog, és te úgy függsz e televény előterében, akár egy gyümölcs.

Holott ember vagy, holott ember voltál, útszéli Isten.”

Pilinszky János: Igen, a lomb Omladozó templomromjaimban az örök értékeket fürkészem.

Optimista szemléletmód ez. A látszólagos enyészet élettel és élni akarással teli. Grafikáimmal nemcsak azt szeretném bizonyítani, hogy mindenben meg lehet találni a szépet, de azt is, hogy a veszteség adomány lehet.

A repedések, a törmeléktől buja felületek az eljövendő élet zöldellő látomásai. Több ez, mint remény.

Egy erős lelkület gazdagságát mutatom be: a felszín karcos fájdalma, szegénysége mögött bőkezű kincsesbánya szunnyad. Íme, a főnixmadár izzó hamva, az isteninek állandó és élő jelenléte.

MALLÁR GABRIELLA

Romolhatatlan IV. 19 x 28,5 cm / toll, merített papír

PELEI KATALIN Kisgyermekkorom óta a művészetnek élek, tanulmányaimat is ennek szenteltem. Az Eszterházy Károly Egyetemen képgrafikus és festő diplomával végeztem és azóta is a grafika a hivatásom.

Témáim alapja az ember testi-lelki viszonya önmagához és a világhoz, és ezekben a viszonyokban rejlő problémák vagy paradoxonok. Műveim végig kísérik a saját és a körülöttem lévő környezet, általános vagy éppen aktuális problémáit, kérdéseit, amelyet vagy egy nagy egységes távlatból, objektíven próbálok szemlélni, vagy csak egy kis mozaik halmazt létrehozva saját szubjektív látásmódomat jelenítem meg.

Az ábrázolást tekintve, a tartalom és a forma alkotta szubsztancia kihangsúlyozása érdekében fekete-fehérben, és a szinte megfoghatatlan mondanivalót materializálandóan az ellentétek által létrehozott egyensúlyt és realisztikus, rajzos festőiséget elvont, szürreális, groteszk szimbólumokkal használva készítem el műveimet.

A Lélek-keringő című linóleummetszetem is ezeket a jegyeket tükrözi. A grafika címe, mint segítség utal a témára, de a szabad asszociációk megteremtése fontos számomra, hogy a néző saját értelmezéséhez tudja alakítani az adott képet. A lelket az emberi arcok, mint a szemek hordozói, így a lélek tükrei szimbolizálják; a keringő pedig a lélek örök körforgásban lévő táncára utal, amely a megújulás, újrahasznosítás modern, örvénylő szimbólumában és az ember egy másik lénnyé alakulásának együt-

Film: https://youtu.be/NGbdKM8rA84

tesében jelenik meg a képen. A cím és a grafika szimbolikai rendszere együttesen a lélek végtelen megújulását elevenítik meg, amely téren és időn, vagy egy adott életen belül, vagy sok életen keresztül számos alkalommal megy végbe.

Napjainkban is, az aktuális helyzet okozta „BELSŐ CSEND” egy életen belüli megújulás.

PELEI KATALIN

Lélek-keringő 26 x 26 cm / linómetszet

SUBICZ ISTVÁN „Akarsz repülni?”

A művészi alkotás csodás, felemelő, megtisztító, de sok izgalommal, veszéllyel is járó élményét számomra Arany János sorai fejezik ki legjobban: Akarsz repülni? hát csak rajta! höss!...

Hanem szárnyadra ólomsulyt ne köss.

Bár fontos a földszint némely való: Ott fenn, a hígban, nem neked való; Kivéve hogyha tán bölcsen rakod, Mint léghajóba, megmért súlyagod: Már táncol a gömb, mint betyár lova, Kit nem bocsát a csárda oszlopa, Már fel s alá kapkodja üstökét Hogy elszakítsa tartó köldökét, Recseg az oszlop, enged a kötél, A tenger néző szívszorongva fél Hogy felnyilallik a könnyű golyó, S egy perc alatt eltűn a léghajó, El, végtelen világokon keresztül, A semmibe, örökre, mindenestül!...

De te nyugottan ülsz még a kosárba’, Előtted óra, és a percre várva Midőn kiálthatsz: „a kötélre! vágd!”

S többé a földdel semmi cimborád. Ám érzi súlyát a szélházi gömb, Megemelinti és azt mondja: öhm!

Lassan, nehézkesen úgy szárnyra kel,

Film: https://youtu.be/4B_fx7S4KSc

Mint bérci sas ha nagy zsákmányt cipel. És ím! előtted ég és föld kitárul, Nézhetsz föl és le a közös határrul: De, hogy ne szálljon vakmerőn veled, A léghajót csinján mérsékeled, S midőn egekben így zarándokol: Azt sem felejted: „hátha lebukol!”

Részlet Arany János: Vojtina ars poeticája című verséből

SUBICZ ISTVÁN

„Akarsz repülni?”

88 x 82 cm / tus

SZABÓ FERENC Aki a kilencvenes években volt gyerek, biztosan emlékszik a már klasszikussá vált western társasjátékra, Az Ezüst-tó Kincsére. A játékban vadnyugati szerencsevadászokként vághattunk neki, hogy megszerezzük a lehető legtöbb vadászmezőt, bányát, pénzt és aranyrögöket. Mindeközben mindenütt banditák, indiánok és más veszélyek leselkedtek ránk.

A tábla vörös kör mezőire lépve szerencsekártyákat kellett felhúznunk, Felvidéki András felejthetetlen grafikáival. Az ezeken szereplő események színesítették igazán a játékmenetet: útonállók raboltak ki, váratlan vadászzsákmányt ejtettünk el, kockán pénzt nyertünk, banditákkal kerültünk tűzharcba, vagy a sheriff két napra lecsukott verekedésért…

A húgommal és az unokatestvéreimmel akkoriban hosszú órákat játszottunk vele. Pár éve pedig mikor újra kiadták, nosztalgiából rögtön megvettem. Az eltelt évek ellenére, felnőtt szemmel nézve is megőrizte ugyanazt a hangulatot és játékélményt, mint amit gyerekkorunkban átéltünk. Ezután született meg bennem az ötlet, hogy pusztán szórakozásból, jó lenne saját szerencsekártyákkal is bővíteni a meglévő paklit,. Eleinte csak néhány kártyát rajzoltam, majd a játék Monopoly keretein túllépve saját harcrendszert találtam ki hozzá, fegyverkártyákkal és fejvadászattal. Gyerekkorom óta imádom a western filmeket, azon belül is főleg a hatvanas, kora hetvenes évek olasz spagetti westernjeit. A legtöbb kártya ezen filmek hatása alatt készült, sokszor sötétebb, ironikusabb és naturalisztikusabb stílusban mint az eredeti pakli. Így ez a projekt, ami először hommage-nak indult, a játék továbbgondolása is lett, végül pedig bizonyos szempontból a játékmenet dekonstrukciója, amiből egyszer talán egy új társasjáték is megszülethet…

SZABÓ FERENC

Kártya design ’Az Ezüst-tó Kincse’ c. társasjátékhoz 52 x 68 cm / ceruza, tusfilc, számítógépes grafika

SZEPESSY BÉLA KÉTELY A globalizáció a XX. század második felének végére valósággal nemzetközi szintűvé vált. Dacára annak, hogy az indukált folyamatok meghatározóan, vagy inkább túlnyomórészt ellentmondásos felhangot kaptak. Az egyre inkább elharapózó, önmagában talán még hasznosnak is nevezhető történések, olybá tűnik, irreverzibilis értékmentésnek is tűnhetnének. Minek utána, azok az ellentmondások kerülnek csírájában elfojtásra, amelyek a közösség tág, vagy akár szűkebb értelmezésében, mérvadóak lehetnének.

Annak ellenére, hogy a felállított tézisek önmagukban sem nem jók, sem nem rosszak, és a folyamatosan változó intermediális nemzetközi környezet által sugallt értékrend-felhígulás kárvallottja legyen bárki is, aki egyetértését, vagy egyet nem értését a saját jól felfogott érdekében kifejezheti a nagyobb közösség számára érthetetlen, vagy nem tetsző, nem közérthető formában is.

Távol álljon tőlem a szándék, hogy feltevésem bárkiben is azt a gondolatot fogalmazza meg, képletesen szólva, keltse életre, miszerint a saját vélt, vagy valós értékrendünk illegitim formát kellene, hogy hordozzon, annak ellenére, hogy a másság,

fogalmi értelemben lehet-e egy mellékesnek nem nevezhető specifikum, avagy tényleg tartanunk kell-e attól, hogy a néven nem nevezhetők dróton rángatott bábjaként valósítsák meg mélyben rejtező ön-prezentációjukat.

Talán, ha csak egy fél gondolat erejéig is, visszatérünk a kiindulópontra, a nem értékvesztés, még nem válik eredendően a túlzott optimizmus vádjával nem illethetők értékzavarának, a tiszta logika széles határának mezsgyéjén?

SZEPESSY BÉLA

Bűnök és erények 100 x 100 cm / tollrajz, digitális rajz

TAMUS ISTVÁN Ars poetica Életünk során nagyon sok emberrel találkozunk, s arra törekszünk, hogy megtanuljunk tőlük valamit.

Kezdetben a szüleinktől, a szeretteinktől, családtagjainktól, aztán a barátainktól, ismerőseinktől és nem utolsósorban tanárainktól, illetve hivatásunkban az idősebb nemzedéktől. Név szerint meg tudom nevezni mindazokat, akiktől ellestem valamit eddigi életem során. Ma is felnézek kortársaimra, akik fontos szerepet játszottak mai tudásom megszerzésében. Mindezt azért tudom megtenni, mert alázat van bennem az élet és a művészet iránt, amit több-kevesebb sikerrel művelek.

TAMUS ISTVÁN

In memoriam Borbély Szilárd 50 x 50 cm / színes linómetszet

TORÓ JÓZSEF Kísérletező alkotónak tartom magam, festményeimben és grafikáimban folyamatosan keresem a kifejező eszközöket. Az utóbbi években egyedi rajzokat készítek vegyes technikával és szita nyomtatással.

A szita nyomataimban is sajátságos technikát alkalmazok. A technika helyet enged a rögtönzésnek a munkák inkább festői jellegűek. A munkafolyamatban a papír és a szita keret közé különböző faktúrájú anyagokat teszek ezzel is fokozva a felület textúráját.

TORÓ JÓZSEF

Üzenőfal 110 x 80 cm / szitanyomat, kollázs

ZIMÁNYI ALAJOS 1944-ben születtem Beregszászon. Nagy rizikót vállalt értem az Isten a születésemkor. Papi családban jöttem a világra, és lelkésznek szántak szüleim. Én tanár akartam lenni. Mindkettő voltam.

Tanárként rajzot tanítottam. Hogy hogyan, arról a volt tanítványaim mondhatnának véleményt. Hogy lelkészként hogyan végeztem munkámat, arról majd az Isten mond ítéletet.

Kedvelem a grafikát, de a régi tárgyak újrafelhasználását, művészi alkotássá formálását is.

1996. óta vagyok tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. Mindemellett verseket is írok, amiről az eddigi három kötetem tanúskodik.

ZIMÁNYI ALAJOS

Egyedül 35 x 43 cm / tus, tollrajz

PLASZTIKÁK, INSTALLÁCIÓK

DRIENYOVSZKI JÁNOS Az első szobromat még gimnazista koromban készítettem, fából. A debreceni Tanítóképző Főiskolán Makoldi Sándor bátorítására kezdtem el grafikával és akvarellel is foglalkozni. 1979-ben Párizsban találkoztam Kádár József festővel, aki újabb inspirációt adott a képzőművészettel való foglalkozáshoz. Az ezt követő két évtizedben fokozatosan fordultam a faszobrászat felé, de csak alkalomszerűen tudtam vele foglalkozni. A fordulópont 2002-ben a volt: Alma Materem rajztanszékének akkori vezetője Tamus István kiállításra kért fel, mint volt hallgató bemutathattam a szobraimat.

Ettől kezdve – mivel életkörülményeim is kedvezően változtak – intenzívebben, tudatosabban vetettem bele magam az alkotásba. 2003-ban egy japán művészeti delegáció járt Debrecenben, és az akkorra szervezett kiállításomat látván, meghívást nyertem Japánba egy a nemzetközi szabadtéri fafaragó táborba, az akkor készített alkotásom az ottani gyűjtemény része lett. Ez az alkotótábor, ahol a világ öt földrészének művészei vettek részt, s az itt szerzett tapasztalatok végérvényesen meghatározták alkotói pályám alakulását.

2007. évben felvételt nyertem a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, a szobrász szekcióba.

Az elmúlt években több hazai és külföldi, nemzetközi szimpóziumon vettem részt. Alkotásaim egyrészt köztéri szoborként megtalálhatóak azokon a településeken, ahol művésztáborban voltam, másrészt szép számban intézmények, gyűjtemények és magánszemélyek tulajdonában vannak.

Film: https://youtu.be/qnN5S1TGjxs

DRIENYOVSZKI Jร NOS

Hรกt te ki vagy?

56 x 22 x 26 cm / csiszolt fa

ERDEI TAMÁS „Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meg�gyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget.” Az apostolok közül Péter, Jakab és János állt a legközelebb Jézushoz.

ERDEI TAMÁS

Apostolok 40 x 30 cm / bronz és kő

FÜLEKI KRISZTINA A tárlat tematikája szorosan kötődik az alkotói tevékenységemhez és gondolkodásmódomhoz. Folyamatosan megélem és munkámban újrateremtem saját „belső csendemet”. Azt a belső csendet, ahova a külvilág semmilyen módon nem furakszik be, amit csak az a legmélyebben megbújó én hallhat, akinek a csenden kívül nincs más, csak önmaga. Egy valóságtól elszakadt tér ez, mely a maga módján egy őszintébb valóság.

Tudatosan próbálom a nézőt is erre terelni, ennek eszköze nálam a minimalista kifejezésmód. Jól ismert formákkal, jól ismert kompozíciókkal dolgozom. Egyszerű gesztusok, jelen esetben például az anyag meggyűrése billentik meg az egységet, ezek és a fekete-fehér kontraszt teremtenek feszültséget. Munkáim a figuralitáson túl a narratívát is nélkülözik, nincs mit megfigyelni, nincs mihez viszonyítani. Az anyagok önmagukban állnak, egymással lépnek kölcsönhatásba. A kétféle textúra szintén ellentétes, egyszerre bontja és teremti a rendet. Azt a határvonalat keresem, ami a harmónia és a feszültség között húzódik, ezt akarom képpé formálni. E határvonalon való megállással kívánok egy olyan elmerülést, meditatív élményt kiváltani, ahol a nézők kiléphetnek a külvilág jelenéből és beléphetnek saját énjük jelenébe.

Fร LEKI KRISZTINA

Hasadรกs 40 x 40 cm / plasztika, vegyes technika

JUHA RICHÁRD Juha Richárdnak, az első debreceni születésű Munkácsy-díjas képzőművésznek az ars poeticája: “Úgy gondolom, hogy ideje ismét összekötni a művészetet a mondanivalóval. Vallom, hogy a művész feladata elsősorban, hogy gondolatokat ébresszen és gyönyörködtessen úgy, ahogy azt a régi mesterek tették.”

Film: https://youtu.be/ERyHnGZWlxM

JUHA RICHÁRD

Debreceni Múzsa 50 x 45 x 20 cm / márvány, bazalt

KERESZTESI RÓBERT Ars poetica a „Belső csend” pályázathoz „Üldöztem Őt, nappalokon és éjeken át; Üldöztem Őt, az évek árkádjai alatt; Üldöztem Őt, az agyam labirintusában; és a könnyek fátyla mögött, a kacaj alatt elrejtőztem előle.”

Francis Thompson, 1893 Koncepcióim középpontjában a klasszikus szobrászati hagyományok és a természetművészeti szemléletmód ötvözése jelenik meg. Munkáim központi elemei figurálisak, az emberi test, elsősorban annak is a torzó mivoltában történő feldolgozása és értelmezése. Törekvésem, hogy minél naturalisztikusabban és hitelesebben adjam vissza az emberi testet, annak kecsességét, múlandóságát és törékenységét.

Az általam vizsgálni kívánt problémakört többnyire különböző anyagok egymással való ütköztetésével igyekeztem kifejezni.

Az elméleti háttere koncepcióimnak a lét-elmélet kérdés. Az ember mindig az teljességre törekszik, próbálja kiegészíteni azt, ami hiányzik, egészben gondolkodni; a világgal és önmagával egyetemben.

Hiábavaló igyekezetünk a túlélésre, az örökéletre, de számtalanszor szembesülünk az elmúlással, az emberi lét végességével. Testünk változik, sérül.

Elménk saját rabigájává válunk csalfa ideaképek létrehozásával. Olykor pedig gondolataink és emlékeink labirintusának fogságába kerülünk. Legbelül szeretnénk kiáltani, de van, hogy hang helyett csak a csend marad, a belső csend….

KERESZTESI RÓBERT

Merengő figura: 104 × 55 × 54 cm; installáció: kb. 200 × 200 × 200 cm / vegyes technika

KUSTÁR GÁBOR „A szent és a profán ellentéte, összetett jelentés- és jelenségköre ötlik fel a nézőben, első közelítésre, amikor Kustár Gábor filigrán plasztikáival találkozik.

A már említett kettősség a felhasznált anyagok minőségében, megmunkálásuk kétfélesége: az egykori használati tárgyak és természeti elemek fedetlenül hagyása részletgazdagon mintázott antropomorf elemekkel vegyítve, keltik a szobrocskák különös hatást, s ha nem nézzük meg a művek címét, akkor is kiérezhető belőlük a szakrális töltés, az elmélyült hittel elegy intellektuális tartalom. Plasztikái archaikus meditációnak tűnnek emberről és természetről, ugyanakkor a keresztény ikonográfia jegyeit hordozva a vallásos érzület terébe vezetik a nézőt, s hatásuk is e két elem egységéből válik teljessé. A szobrok dimenziói kicsinyek, kis méretük ellenére sem kívánnak robusztusnak, monumentálisnak hatni. Intimitásuk, közelségük nagyobb léptékekkel nem is férne egybe.” Fátyol Zoltán festőművész

KUSTÁR GÁBOR

Párban 20 x 40 x 10 cm / vegyes technika, fa, agyag, papír

MAGYAR MIHÁLY A művészet nem érheti be pusztán a maga külsejével, mivel az elkészült mű a tér szerves része, ami arra hivatott, hogy a lehetőségeket megragadva az élet céljára szolgáló teret kulturáltan kifejezze. Az élettelen anyagok a művész kezében életre kelnek és ezen belül a jól megtervezett forma és anyag a mű harmóniáját adja.

MAGYAR MIHÁLY

Plasztika 25 x 50 x 20 cm / vörösréz

MAKOLDI SÁNDOR GYULA Magvasan magamról Magamról próbálok írni és a világról bennem. Arról, hogy ha az ember csak csinálja a dolgát amit a szükség rámér, az mennyire kevés és silány élet. A szobrászat s így általában a művészet is egy teljesen haszontalan tevékenység, nem lehet megenni, vagy semmi köznapi haszonra felhasználni, de nélküle az emberi világ egy kietlen kopárság lenne.

A szobrászat egy prófécia, s egyben egy eszköz is.

Olyan, mint a nyelvünk, beszélhető képi nyelv. Mély tartalmakat lehet elmondani s megfejteni vele. Ez a nyelv mindenkinek veleszületett sajátja, egyszerre fogalmazunk életünk hajnalán képben és szóban, de vannak korok ahol a rögzített szó nem maradt ránk, csak a tárgyiasult képi világ üzen nekünk. Ezeket a mondanivalókat felfejtve, a világunkról, s annak fő, s lényegi mozgató erőiről tanítanak ezek a tárgyak.

Vagyis, mint szobrász, dolgom az, hogy megértsem a múltat és a jelent, s ebből kivessem a lényegtelen salakot, emberit s igazat alkossak, ami fel tudja emelni a hétköznapokat.

Minden ember tud alkotó módon élni, s tudomásom szerint nincs olyan tevékenység, ami ez alól kivétel lenne, csak az a kérdés, hogy mi módon tesszük ezt, s milyen cél lebeg a szemünk előtt. Ennek megtalálása s megélése az egyik leggyönyörűbb dolog, amikor a legkisebb dologban is megtaláljuk a legnagyobbat s fordítva, s ez a felismerés éltet bennünket.

Hogy magamról is írjak (bár eddig is ezt tettem), én több „eszközön” keresztül próbálkozom ezen gondolatok megélésével: a családomban, a szobrászatomban és a tanításban. Ez a három út egy célt szolgál, s ezek nem őnmagáért való tevékenységek.

Az emberiség több évezreden keresztül gyűjtötte s fogalmazta meg a világról való tudását, s ez tisztult le a hagyományban, aminek értékét sokan mostanság nem ismerik fel, de ezek az örök törvényszerűségek nem évülnek el még akkor sem ha nem veszünk róla tudomást. Balgaság lenne indivídumunkat előtérbe tolva újravenni minden buktatót, amit elődeink már leküzdöttek.

Ha megszületett a gondolat (ami az elődeink tudásában gyökeredzik), s megérett, kellő hőfokra jutva megtisztult, akkor formába öntöm, s remélhetőleg hosszú évszázadokon keresztül próféciaként mutathat utat.

MAKOLDI SÁNDOR GYULA

Szent István (elő- és hátulnézet) 70 x 21 x 14 cm / bronz

POSTA VERONIKA Hide – eltakarva a világ elől Általában azt vallom, hogy az embereknek joguk van a szabad interpretációhoz. A szobrok, melyeket most bemutatok, okot adnak a gondolatok áramlásához. „Miért nincsen kicsomagolva? Ez maga a mű? Miből készült? Mi van a lepel alatt? Van valami a lepel alatt? Úgy néz ki, mint egy síremlék. Félek a szobroktól, nem tudom miért, de megrémisztenek.

Mégis milyen érdekes… Szeretném megérinteni, de nem lehet. Inkább menjünk is tovább… de, azért még visszapillantok…” - gondolná a néző. Különleges helyzetben vannak a kortárs művészet kedvelői, mert a jelenleg élő és alkotó művészeket még meg lehet kérdezni arról, hogy vajon mire gondoltak a mű készítésekor? „Mire gondolt a művész?” – hangzik a megszokott kérdés. Elárulom. Magamra.

A szobrok újra gondolt önarcképek. Három féle fejmozdulatban mintáztam meg magamat, majd ezeket egyenként betakartam fóliával. A fóliák redői adta formát öntöttem meg gipszből, így az arcok csak sejtetve jelennek meg. Az agyag képmások nem maradtak meg a gipsz réteg alatt. Megsemmisültek annak érdekében, hogy a mű létrejöhessen. A szobrok elkészültét egy éven keresztül húzódó önis-

mereti folyamat előzte meg, melynek során többféle technikával próbáltam megfejteni, megismerni és megjeleníteni önmagamat. Az elkészült alkotásokból összegződött végül a végleges koncepció és a három mű. Az önismereti folyamat tetőpontja volt a mintázott önarcképek transzcendens átformálódása és eltűnése. Az arcmások már csak emlékként jelennek meg a gipszredőkbe bújva.

POSTA VERONIKA

Hide 180 x 200 x 30 cm / vegyes technika, gipsz, textilbőr

SZEMENYEI ZSUZSANNA A munkámmal azokat a kérdéseket szerettem volna felszínre hozni és azokra az ellentmondásokra rávilágítani, amik talán nem elsődlegesek a krízishelyzetben, de mégis mindenkiben ott lappanganak.

Az otthontalanság szorongása, az elszeparáltság fullasztó légköre, a hamis biztonságérzet fenntartása, egy kimenekülés nélküli, kiüresedett állapot.

A maszk létében eleve ott feszül egy kettősség, védelem és fojtogatás szűk határmezsgyéjén áll. Azzal kecsegtet, hogy megóvja az arcot, de ugyanakkor meg is semmisíti azt. A maszk időlegesen helyettesítheti az arcot, de mindig idegen elem marad. Az alufólia maszknak is ellentmondásos jellege van, határozott, agresszív látszata ellenére nem biztosít védelmet, teljesen funkció nélküli tárgy. Egyetlen jelentősége abban áll, hogy erősíti az egyén elhatárolódását, magányát. Rácsos struktúrája olyan asszociációkra ad lehetőséget, mint az önmaga börtönéből kitörni nem tudó személy, vagy a családon belüli erőszak elnyomásában, elfojtásában szenvedő egyén. A kilátástalanság, elnémítottság, és magány drámáját fokozza az arctalanság általi személytelenségből eredő jelentéktelenség érzete.

A fotók a társasház lépcsőházában készültek, ahol jelenleg a családommal lakok. A lépcsőház tere

egyszerre utal a biztonságot adó élettérből való kizártságra és a külvilág szabad terétől való elhatároltságára. Egy köztes állapot képe, térbeli metaforája az eddigi életéből kiűzött, lehetőségeitől megfosztott egyénnek, akinek maszkja mögött a személyiség eltűnése fenyeget.

A matériával való játék, a hétköznapi anyagok értékének megkérdőjelezése, új kontextusba való behelyezése, átlényegítése régóta része a munkáimnak. Az alufólia fémes hatása, rugalmassága, csillogása érdekes ellentéteket hordoz magában.

Klasszikus értelemben csomagoló anyag, a mindennapi életünknek jelentéktelen tárgya. Egy műalkotás alapanyagaként, ebben az esetben kérdésessé válik használati, esztétikai és szimbolikus megítélése is.

SZEMENYEI ZSUZSANNA Arckosรกr 20 x 14 x 10 cm / object, alufรณlia

A TAVASZI TÁRLAT MŰJEGYZÉKE ABY SZABÓ CSABA

BÖRCSÖK ATTILA

ANDICS ÁRPÁD

BUJDOSÓ MÁRIA

Tükröződések IV. / 96 x 229 cm / vegyes technika, vászon TRIANON – 100 (A Magyar Reményről) / 14 x 21 cm, 300 ppi / színes fotó, szolarizáció

ÁSZTAI CSABA

Vírus / 100 x 80 cm / olaj, vászon

B. NAGY GABRIELLA

Torzó I. / 50 x 50 cm / olaj, vászon

BAKATOR PÉTER

Belső csend / 40 x 30 cm / fine art print

BALLA ERIKA

Fügeszüret – Kertünk termése / 60 x 80 cm / akril, vászon

BARÁTH PÁL

Stop / 50x70 cm / akril, tus

BERE ANNA MÁRIA

Lelkem zárt terében / 60 x 48 cm / vegyes technika

BESSENYEI VALÉRIA

Meditáció I. (Belső csend) / 50 x 50 cm / zománcozott acél

BÍRÓ ESZTER

A Holtágról álmodtam / 30 x 45 cm / akvarell

BOTH TEODÓRA

Beragyogja a napom / 50 x 70 cm / akril, vegyes technika, vászon

Szabad / 21 x 30 cm / mezzotinto Füstbe ment / 100 x 70 cm / szén, pittkréta

BUKA LÁSZLÓ

Szárnyalás / 198 x 139 cm / olaj

CS. HORVÁTH JUDIT

Csillagbölcső / 50 x 50 cm / olaj, vászon

CSALÁDI KRISZTINA

Merülés / 100 x 100 cm / akril

CSORJÁN MELITTA

In aeternum / 30 x 40 cm / olaj, vászon

DÓRÓ ZSOLT

Lepkeember / 100 x 100 cm / kréta, vászon

DRIENYOVSZKI JÁNOS

Hát te ki vagy? / 56 x 22 x 26 cm / csiszolt fa

DURUCSKÓ ZSOLT

Kettős terv / 50 x 36 cm / vegyes technika

ERDEI TAMÁS

Apostolok / 40 x 30 cm / bronz és kő

ERDŐS MÁRIA ÉVA

A cserés / 60 x 40 cm / olaj, vászon

FÁTYOL ZOLTÁN

Ikarosz bukása / 98 x 232 x 10 cm / vegyes technika, különböző anyagok

FEHÉR CSABA

Rejtélyes vidék / 60 x 40 cm / tollrajz, tus, merített papír

FÜLEKI KRISZTINA

JÓZSA POPPEA

Metamorphoses / 30 x 40 cm / fotó

JUHA RICHÁRD

Debreceni Múzsa / 50 x 45 x 20 cm / márvány, bazalt

KACSÁK TAMÁS

Hasadás / 40 x 40 cm / plasztika, vegyes technika

Give Me Back My Skin (sorozat) – Hópárduc / 55 x 55 x 5 cm / giclée print, vegyes technika, farost

GAJDÁN ZSUZSA

KASZÁS KONRÁD

GÁL ANDRÁS

KÁNYÁSI HOLB MARGIT

A nyugalom, mely elhagyott / 70 x 50 cm / olaj, karton Letaszítva / 50 x 50 cm / fotográfia

GÁRDONYI SÁNDOR

Cortázar és Borges / 30 x 21 cm / litográfia

GONDA ZOLTÁN

Bezárt világ, avagy a világ metamorfózisa / 100 x 120 cm / olaj, vászon

GYÖNGY ENIKŐ

Górés meséje – a Szülőföldről sorozatból / 21,5 x 31 cm / rekeszzománc, vörösréz, sárgaréz

H. CSONGRÁDY MÁRTA

Várakozás / 50 x 70 cm / fotó print

HEGEDŰS TIBOR

Fókusz / 100 x 100 cm / olaj, farost

HORVÁTH IBOLYA

Teret enged / 48 x 58 cm / szén, tus

Szürke hevítése / 100 x 160 cm / olaj, vászon Kharon lánya II. „Az idő vásznában” I-VIII. című montázssorozatból (In memoriam Bakó Ilona) / 100 x 70 cm / digitális print, selyem

KARÁCSONY KRISZTINA

Maradványok / 80 x 60 cm / olaj, vászon

KERESZTESI RÓBERT

Merengő / figura: 104 × 55 × 54 cm; installáció: kb. 200 × 200 × 200 cm / vegyes technika

KOCSIS CSABA

Járvány miatt zárva / 40 x 60 cm / fotografika

KOMISZÁR JÁNOS

Imám hozzátok szól / 60 x 80 cm / olaj

KOROKNAI RÓZA

Angyal a város felett / 50 x 50 cm / kollázs

KOVÁCS DÁVID

Róka van a tyúkólban / 100 x 50 cm / olaj, vászon

KOVÁCS VIKTÓRIA

MARGARET FOREST

KURUCZ PETRA

MÁTHÉ ANDRÁS

KUSTÁR GÁBOR

MESZNER GABRIELLA

L. RITÓK NÓRA

MIKÁCZÓ ALEXANDRA

Gyermekjáték / 25 x 29 cm / rézkarc, akvatinta Lélegző táj / 21 x 30 cm / szénrajz Párban / 20 x 40 x 10 cm / vegyes technika, fa, agyag, papír Tavaly még lakták / 38 x 28 cm / vegyes technika

LÁNG ESZTER

Pandemia 2. / 40 x 40 cm / elektrografika

LEKICS LILIAN

Magamban / 60 x 40 cm / akril, vászon

LENTE ISTVÁN

Tengermély / 84 x 56 cm / digitális grafika

LUKÁCS GÁBOR

Korlátok közt / 70 x 50 cm / vegyes technika Önarckép karantén idején / 70 x 50 cm / Lambda print Várakozás / 20 cm O / tűzzománc Bele(k)öltések / 9 db 30 x 30 cm / vegyes technika, akril, akvarell, varrás, vászon

NAGY MARCELL

Archetípusaim keresvén / 195 x 110 cm / akril, tempera, pamut

NAGY SÁNDOR ZOLTÁN

A négyszínű könyv, leosztás / 60 x 70 cm / digitális rajz, print

OROSZ-STEFÁN RENÁTA

Doppler / 70 x 50 cm / vászon, akril, színes karton

Arche es f Gr… I. A vacsora asztala / 60 x 90 cm / vegyes technika

PALOTAI ERZSÉBET

MADAR LILI ADRIENN

PELEI KATALIN

MAGYAR MIHÁLY

POSTA VERONIKA

MAKOLDI SÁNDOR GYULA

RÁCZ IMRE

MALLÁR GABRIELLA

RÉKASI ATTILA

Drapériák / 120 x 160 cm / olaj Plasztika / 25 x 50 x 20 cm / vörösréz Szent István / 70 x 21 x 14 cm / bronz Romolhatatlan IV. / 19 x 28,5 cm / toll, merített papír

Kerti angyal / 70 x 50 cm / vegyes technika Lélek-keringő / 26 x 26 cm / linómetszet Hide / 180 x 200 x 30 cm / vegyes technika, gipsz, textilbőr Érkező / 100 x 80 cm / olaj, vászon Teremtett terek – Térváltó I. / 35 x 60 cm / C-print

RÓZSA ISTVÁN TAMÁS

TÓTH ZSUZSA

SERES GÉZA

TÚRINÉ MAKOLDI GIZELLA

SUBICZ ISTVÁN

V. SZABÓ ILDIKÓ

SÜLI ISTVÁN

VARGA TAMÁS

Tér-hullám / 80 X 80 cm / akril, vászon GÖCS matafora / 35 x 45 cm / karbon-nyomat eljárás „Akarsz repülni?” / 88 x 82 cm / tus Önvizsgálat, avagy a geometria feloldása / 50 x 50 cm / fotóprint

SZABÓ FERENC

Átjáró / 60 x 60 cm / vegyes technika „Mély kútba tekinték…” / 320 x 280 cm / textilfestés, batik A szív hangjai / 70 x 50 cm / akril Időpixelek I. / 60 x 50 cm / nedves kollódiumos eljárás, alumínium

Kártya design ’Az Ezüst-tó Kincse’ c. társasjátékhoz / 52 x 68 cm / ceruza, tusfilc, számítógépes grafika

WRÁBEL ERZSÉBET

SZÁSZ ZSUZSA

ZIMÁNYI ALAJOS

Elvarratlan szálak / 120 x 85 cm / vegyes technika

SZEMENYEI ZSUZSANNA

Arckosár / 20 x 14 x 10 cm / object, alufólia

SZEPESSY BÉLA

Bűnök és erények / 100 x 100 cm / tollrajz, digitális rajz

TAMUS ISTVÁN

In memoriam Borbély Szilárd / 50 x 50 cm / színes linómetszet

TARCZY PÉTER

Leletek / 21 x 29 cm / akvarell

TARNÓCZI JÓZSEF

Szolúció (Megfékezett indulatok) / 60 x 180 cm / akvarell

TORÓ JÓZSEF

Üzenőfal / 110 x 80 cm / szitanyomat, kollázs

Szétágazás, elágazás / 51 x 75 cm / vegyes technika Egyedül / 35 x 43 cm / tus, tollrajz

A virtuális kiállítást rendezte: Tóth András A virtuális kiadványt szerkesztette: Bereczki Lívia és Szabó Zsolt Felelős kiadó: Bódor Edit Főnix Rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. Debrecen, 2020