Élesben – a Kamarazene Műhely // On the Spot – Chamber Music Workshop
2015.03.28.
2015. március 28. (szombat) // 28 March 2015 (Saturday) 19.30 Solti Terem // Solti Hall Élesben – a Kamarazene Műhely // On the Spot – Chamber Music Workshop Szergej Rahmanyinov: Fantáziaképek // Fantaisie-Tableaux, op. 5 1. Barcarolle // Barcarolle 2. Az éjszaka... a szerelem... // Oh Night, Oh Love 3. A könnyek // Tears 4. Húsvét // Easter CSALOG Gábor, DANI Imre (zongora // piano) Robert Schumann: Esz-dúr zongoranégyes // Piano Quartet in E-flat major, op. 47 1. Sostenuto assai — Allegro ma non troppo 2. Scherzo. Molto vivace 3. Andante cantabile 4. Finale. Vivace VÖRÖSVÁRY Márton (hegedű // violin); BARÁT Adrienn (brácsa // viola); BAKSA Krisztina (cselló // cello); FÜLEI Balázs (zongora // piano) szünet // intermission Bartók Béla: 44 duó két hegedűre // 44 Duos for Two Violins BB 104 38. Forgatós // Romanian Whirling Dance 26. „Ugyan édes komámasszony…” // Teasing Song 7. Oláh nóta // Walachian Song 19. Mese // Fairy Tale 25. Magyar nóta // Hungarian Song 35. Rutén kolomejka // Ruthenian Kolomejka 21. Ujévköszöntő // New Year’s Greeting 16. Burleszk // Burlesque 22. Szunyogtánc // Mosquito Dance 17. Menetelő nóta // Hungarian March 28. Bánkódás // Sorrow 36. Szól a duda // Bagpipes 23. Menyasszonybúcsúztató // Bride’s Farewell 42. Arab dal // Arabian Song 43. Pizzicato 44. Erdélyi tánc // Transylvanian Dance KELLER András, KRUPPA Bálint, DEÁK Sára, OSZTROSICS Éva, OSZTROSICS Eszter (hegedű // violin) Felix Mendelssohn-Bartholdy: Esz-dúr oktett // Octet in E-flat major, op. 20 1. Allegro moderato 2. Andante 3. Scherzo. Allegro leggierissimo 4. Presto KRUPPA Bálint, DEÁK Sára, OSZTROSICS Éva, OSZTROSICS Eszter (hegedű // violin); KRÄHLING Dániel, KURGYIS András (brácsa // viola); KARASSZON Eszter, AGÁRDI Eszter (cselló // cello)
A Zeneakadémia Koncertközpont Élesben című sorozata az Alma Mater tanszékeit veszi sorra, tanárok és hallgatók közös fellépésein keresztül mutatva be az egyetemen folyó munkát. Ma sem lesz ez másképp, hiszen a kvartettező hegedűművészként és karmesterként is jól ismert Keller András által vezetett Kamarazene Műhely hangversenyén a műhely vezetőjén kívül két másik kiváló tanárral, Csalog Gábor és Fülei Balázs zongoraművészekkel játszhatnak együtt a tehetséges növendékek, akik a romantika és a huszadik század néhány jelentős művével lépnek közönség elé. Tanár-diák produkciónak lehetünk szem- és fültanúi mindjárt a hangverseny elején, nyitódarabként ugyanis Szergej Rahmanyinov – első szvitként is aposztrofált – kétzongorás Fantasie-Tableauxja (Fantáziaképek) szólal meg Csalog Gábor és Dani Imre elő adásában. Az 1893-as keltezésű mű mindegyik tétele egy-egy költeményen alapszik: Lermontov, Byron, Tyutcsev és Homjakov versei ihlették Rahmanyinov zenéjét. A négy tétel, illetve költemény a következő: Barcarolle, Az éjszaka...a szerelem..., A könnyek, Húsvét. Ami pedig a premier előadóit illeti, akár köztük is lehetett volna tanár-diák viszony, hiszen a szerző partnere a Rahmanyinovnál közel húsz évvel idősebb Pavel Pabst, a moszkvai konzerva tórium tanára volt. A darabot a komponista Csajkovszkijnak ajánlotta, a stíluson érződik is a nagy orosz mester hatása. Az első tétel nem éppen tipikus velencei gondoladal, gyakrabban emlékezteti a hallgatót keringőre, míg a második a recitatív indítás után a mű egyik legdalszerűbb, legszenvedélyesebb részévé növi ki magát. A könnyek ostinato-motívumának köszönhetően fájdalmas largo tétel, az ostinato azonban folytatódik a fináléban is, ahol Rahmanyinov egy orosz liturgikus éneket állít szembe a harangozás ismétlődő imitálásával. Robert Schumann 1842-ben írott zongoranégyesét sajnálatos módon ritkábban lehet hallani koncerteken, mint a vele csaknem egyidőben komponált, szintén Esz-dúr hangnemű zongoraötöst. Az első tétel lassú bevezetése után a zenei anyag még inkább
a bécsi klasszikára, azon belül is Beethoven fiatalkori műveire emlékeztet, de nagyon hamar schumannos lesz a hangzásvilág a maga modulációival, egyéni dallamvezetésével és lendületével. A moll hangnemű Scherzo prepetuum mobiléje makacsul zakatol, és ez ismét Beethovent juttatja az eszünkbe inkább, semmint, teszem azt, a kortárs Mendelssohn hasonló műfajú tételeit. Hermann Abertben irodalmi asszociációkat ébresztett a darab első két tétele: az elsőben Jean Paul műveinek zenébe öntését látta, a másodikban viszont E.T.A. Hoffmann „kísértet-világát” vélte felfedezni. A lassú tétel a legszebb Schumann-tételek közül való, vágyakozó, sóhaj-szerű líraisága, melléktémájának himnikus, kontemplatív hangvétele ugyanakkor bizonyos fokig a kései kvartettek Beethovenjére is emlékeztet. A tétel zárószakaszában már kirajzolódik az a témafej, amely a finálét uralni fogja a pergő tizenhatodok sodrása mellett. A huszadik századi vonós kamarazenei repertoárban előkelő helyet foglalnak el Bartók Béla művei: hat vonósnégyese, két szonátája, két rapszódiája, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Mellettük azonban a külön-külön kisebbeknek számító, 1931-ben komponált 44 duó két hegedűre is gyakori vendége a koncerteknek, és nem is indokolatlanul. Bartók ugyanis, bár pedagógiai műveknek szánta e kis darabokat, nem a hegedű technika elsajátításának, hanem a kamarazenélés gyakorlásának céljával komponálta, és így természetesen hangversenyeken való előadásra is alkalmasnak tartotta őket. A hegedűtanár Erich Doflein, valamint a mainzi Schott kiadó felkérésére írott sorozat darabjainak „mindegyikében – kettő kivételével – egyegy parasztdallam szerepel mint (fő-)téma”. Tallián Tibor Bartók-monográfiájában a következőket írta róluk: „A 44 duó egyvégtében végighallgatható, s olyan benyomást kelt, mint a trükkfelvételeken néhány másodperc alatt semmitmondó bimbóból kinyíló dús virág: vázlatos kétszólamúságból a népi
hegedűfogások csodálatosan találékony alkalmazásával ezek a szerény darabok valósággal tobzódó hegedűpompáig érnek el.” Ezúttal 16 tétel hangzik el Keller András, valamint az egymást váltó hallgatók előadásában. A koncert lezárásaként Mendelssohn zseniális, dupla vonós négyesre írt op. 20-as Oktettje csendül fel, amellyel tizenhat évesen hegedűtanárát és barátját,Eduard Ritzet örvendeztette meg. Igaz, a szerző hét évvel a komponálás után, 1832-ben átdolgozta a darabot, de alapjában véve csekély mértékben. Az 1836-os bemutató (immár a revideált műé) hatalmas sikert aratott a Gewandhausban, és az Oktett azóta is töretlenül a legnépszerűbb Mendelssohn-művek egyike. A szonátaformájú első tétel egekbe törő, majd mindig lehajló főtémája és sűrű, de mégis könnyed zenei anyaga szinte szimfonikus hangzást eredményez, amit a szerző a kotta előszavában kért is: „Minden hangszernek szimfonikus zenekari stílusban kell játszania ezt az Oktettet.” A 6/8-os Andante olaszos hangvételű, a Scherzo pedig a jól ismert mendelssohni tündérzenéket képviseli pianóival, staccatóival. A tétel átdolgozása az Első szimfónia alternatív harmadik tétele lett, és egyes feltételezések szerint a Walpurgis éji álom ihlette Goethe Faustjából. A ciklikus technika révén Mendelssohn a fináléban visszautal a Scherzo hangütésére, a tételt azonban leginkább a darabban amúgy is erőteljesen jelen lévő polifónia jellemzi, hiszen mindjárt az elején fugatóval indít, a főtéma pedig szinte barokkos motorikussággal van jelen az egész a zárótételben.
Chamber music is generally held to be the genre of classical music of the highest order, which, with the assistance of the most refined and most complex musical tools, opens the door onto a transcen dent plane. The string quartets of Beethoven and Bartók, the quintets of Brahms and the trios of Mozart all define this tradition, not to mention Goethe’s highly influential definition of a quartet, according to which the string quartet – and we might add all ‘true’ chamber music – is in fact nothing less than “four rational people conversing”. Chamber music has been extremely important from the very beginning of the Liszt Academy, and undoubtedly the most important figure in the history of the institution in this respect was Leó Weiner, who taught chamber music from 1923, and whose workshop, which operated virtually as an independent institution within the academy, turned out students such as Georg Solti, Antal Doráti, Tibor Varga, Dénes Kovács, Albert Simon, János Starker, György Kurtág – and this list could continue for a lot longer. So the fact that the chamber music workshop is once again functioning in the Liszt Academy, under the leadership of András Keller, and that a significant slice of the concerts being staged in the renovated Grand Hall are chamber recitals, is sufficient cause for celebration of the fact that even in the 21st century there are still rational people willing to converse with each other. In this concert, which introduces the workshop, three key chamber music teachers of the Academy, Gábor Csalog, Balázs Fülei and András Keller, take to the stage of the Solti Hall to give – in partnership with their students – a taste of the work that goes on behind the scenes.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VÉGH Dániel Szöveg // Written by TÓTH Endre Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2015. március 20. // Finalized: 20 March 2015 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper
Produkciós együttműködő partner // Co-production partner