vizitkártya
„otthon vagyunk... maradnánk sokat” Kora nyári vizit a vidéki portán, úszóházak, fűkatedrálisok, lét-oszlopok és előszobán átvonuló nyájak között. Beszélgetés versekről és festményekről, a megtalált helyről és a komolyan vett hovatartozásról. riport: böjtös kinga Fotó: script foto
Vendéglátóink: Nagy Gábor és Nádas Alexandra képzőművészek vidéki otthonukban-műtermükben láttak vendégül minket
44 Lakáskultúra
Lakáskultúra 45
vizitkártya
WWW lakaskultura hu/vizitkártya l
l
előző cikkek anyagai
E
„Eredetileg nem is magunknak, inkább barátainknak segítet- kori diákok, barátok, a hazai művészeti élet kiválóságai ma is tünk házat találni…” – idézi a tíz éve kezdődött történetet a há- gyakori vendégei a vidéki háznak, a tanár úr összekovácsoló ziasszony, miközben a második szelet zöldséges lepény csusszan műhelyének. Ilyenkor az önfeledt diskurzusokat a házigazda a tányérunkra észrevétlen és poharunkba is jóféle nedű kerül a szárnyas pásztorai, egymáshoz simuló, festékszagú birkanyájai házigazda jóvoltából. Simogató délutáni napsütésben élvezzük figyelik csendben, míg a polcokon a régi mesterségeket idéző, a vendégmarasztalás összeszokott mozdulatait, a biokonyhakert fémből-bőrből-fából faragott „lét-oszlopok” apró fiókjaiban egybesült ízeit, az édeni kert látványát. Képtelenség befogad- szerelmes-verslábak mocorognak… Megfestett élmények és ni elsőre, így újra és újra vébeteljesült vágyak mosódnak gig kell járnom a százhúsz éves egymásba Alexandra fátyolházat, egy modern kori reneszerű térkonstrukcióin, hogy szánsz ember otthonát, megaz áttetsző rétegekből szépen csodálva személyes tárgyait, lassan megbonthatatlan, vémúltja emlékeit, a még száradó delmező falak magasodjanak mai festményeket és a fiókoka család, a barátok és a megtaban várakozó jövőbeli, míves lált otthon köré… terveit… A tornácos szigethez épp elég A falu kovácsának birtoka közel esik a főváros, benne a volt egykoron a ház, melyNaN-art Rajz Tanoda és Grabe Gábor asztalosműhelyét, a fikai Műhely, Gáborék „örömnyitott fedélszékű, napfényzene” színtere. Ahol bárki ben fürdő, tágas műtermet, a megtalálhatja saját kreativitását provence-i ihletésű oszlopos egy Munkácsy-díjas segéderőszérűt, a vendégek és tanítvel, s ahol a Képzőművészeti ványok fogadására alkalmas Egyetem frissen végzett diákjai veranda-étkezőt, az egymásis rendszeresen bemutatkoznak ba nyíló kényelmes és archamunkáikkal a finn jó barát, izáló helyiségeket, az örökölt Ari Kupsus műgyűjtő jóvoltácsaládi bútorokat, a szíjgyártó ból. (Róla olvashattak már a nagyapa szerszámait, a negyVizitkártyában, a 2012. februvenéves művészi életmű munár–márciusi Lakáskultúrában.) káit és közös életük minden S míg a míves nyomógépek, a hozományát is beleálmodhatmuzeális értékű litográf-kövek ták. Tíz éve ezért döntöttek között Alexandra oktatja lelkes percek alatt az ideköltözés, tanítványait a sokszorosító graa kétlaki életforma, a kéfika technikáira, a havi „Érnyelmes belvárosi lak eladása ték-menhely” szalonesteken mellett, amikor véglegesen a meghívott művészek építő lehorgonyoztak e bolthajtásos gondolataival töltekezhetünk. Végül itt, a százhúsz éves ház hangulatosan, örökölt „szigeten”. Melynek hanguS mikor elérkezik az utolsó talata annyira hasonlít a csong- családi bútorokkal berendezett konyha-étkezőjében köt- nítási nap, tanárok és diákok, nek ki a biokonyhakertben megtermelt zöldségek rádi nyarakra, ahol a Gábor művészek és civilek nehezen és alkotótársai alapította műmondanak búcsút egymásnak. vésztelep a hetvenes évektől a mai napig virágzik. De hasonlít Rajztáblákkal, festékekkel felpakolva egy különleges nyári kaa falusi nyarakkal tarkított gyermekkorra is, melyben egy öt- landba követik tanáraikat. Mert Gábor és Alexandra harmaéves, ágyhoz kötött beteg kisfiú rajzolgatni kezdett, hogy kis dik kincses szigete, a „Miszla Art” egy példásan renovált Tolidő múlva Barcsay Jenő és Vaszkó Erzsébet ígéretes tanítványa na megyei műemlék kastély. Falai közt együtt fognak össze a legyen. A kisképző után mégsem építésznek, inkább festő- nagyvonalú mecénás-tulajdonosok és az értékeiket közkinccsé művésznek tanult, majd negyvenhárom évet töltött a Képző- tévő művészek, egy nemzetközi művészeti szimpóziumot és a művészeti Egyetem falai közt, egyetlen igazolatlan nap nél- rajziskola mesterkurzusát működtetve. Hogy bárki, aki még elkül! Kivételes tehetségét az elvégzett grafika, gobelin és festő szántan keresi saját szigetét, bátran partra szállhasson Gáborék szak, míg empatikus művésztanári és tanszékvezetői képes- kikötőjében és eltanulja tőlük a hovatartozás élményét. Ecsettel, ségét közel ezer növendéke igazolja. Ezért a jelenlegi és egy- vászonnal vagy egy baráti beszélgetéssel.
46 Lakáskultúra
Lakáskultúra 47