hogy hogyan látták ezt a másik oldalon, arra a jubileumi kötetből azt a részletet idézzük, amelyben az Új Magyarság cikkírója a „Paraszti Cambridge"-nek gúnyolt Győrffy kollégium autonómiájának felfüggesztésén örvendezik. Ezek „tüzes trónra akarták ültetni az egész korhadt dzsentri-szolgabíró világot, mint vad németellenesek egy új paraszt-proletár neokurucság szószólóiként az ősmagyar és jaj de huncut a német vonalon és a finn népi demokrácia jegyében, amelyet bizonyos kálvinista színekkel átfestettek, elnézést és mélabús rokonszenvet találtak bizonyos egyházi tényezők részéről, magukhoz tudták szédíteni a fiatal papság némely süvölvény prédikátorait, derék ártatlan növendék jegyzőket és tanítókat, ugyanilyen középiskolai tanráokat, hogy aztán a szárszói és egyéb konferenciákon Leninék és Buharinék tanaival mérgezhessék ő k e t . . . " De nem kevésbé jelentős hosszúbb távú hatása sem, hiszen a baloldaliak (Darvas, Erdei, Nagy István, Veres Péter) megnyilvánulásaiban a népi demokratikus átalakulásnak az a szocializmus felé vezető útja körvonalazódott, amelyen az éjszaka felszálltával elindulhatott a magyar társadalom fejlődése. Természetesen a mondandókhoz szabott önkényességgel szemelgetünk abból a tradícióból, amelyet minél jobban kellene ismernünk. De talán ez a válogatás is érzékelteti, tudnunk kell ezekről az eszmei erőgyűjtésekről is ahhoz, hogy megértsük a felszabadulás után történteket, a földreform sikerét és a dinamikus kezdet oly sok mozzanatát. Az is világos ugyanakkor mindannyionk előtt, hogy sok minden a mai napig követelődző aktualitás ebből a szellemi hagyatékbői, sok mindent fájdalmasan korán hullattunk el. Talán nem ünneprontás még ilyen alkalommal is beszélnünk erről. A Vas István javasolta munkás Eötvös Kollégium például eszünkbe juttathatja a kollégiumok tragikus sorsát a 40-es évek végére. Nagy, lélekmelegítő, de egyben szívfájdító hagyómányunk a Győrffy Kollégiumból sarjadt NÉKOSZ-mozgalom, hiszen az elemi szociális érzékenységnek is híján kell lennie annak, aki nem tudja belátni, milyen óriási jelentőségű volt a munkás és parasztszármazású fiatalok számára megkönnyíteni, sőt egyáltalán lehetővé tenni a művelődést, históriája azonban még érzékletesebben áll előttünk, ha felvillantjuk összefonódását a Ménesi-úti Eötvös Kollégium megszüntetésének történetével. A mélytörténésekre csak következtethetünk, de azért világos kép rajzolódik ki előttünk a vitacikkek azon sorozatából, amely a Valóságban illetve a Válaszban jelent meg 1946 őszétől
98
| | !
;
\
,
j !
i