Rinomatineazutiszgaleriaban

Rino matiné az Útisz Galériában Tetszett már járni a Summa Artium által működtetett Útisz Galériában? Hogy micsoda? Még a nevét sem értik? Az megvan, hogy az Odüsszeia IX. énekében Odüsszeusz ezen a (Senkise jelentésű) néven mutatkozik be az őt foglyul ejtő, félszemű óriásnak?

Azért hívják így, mert a galériában kizárólag Orosz István grafikái vannak kiállítva (meg is vehetők, akár kerettel együtt).

Most azonban egy különleges évfordulós ünnepségre hívjuk meg Önöket.

A magyar sajtó egésze bűnös módon megfeledkezett arról, hogy holnap lesz 500 éve annak, hogy az első rinocérosz-példány partra szállt Európában. Ha mást nem is, minket nagyon érdekel a dolog, ennek emlékére rendezzük meg a Rino matinét.

Ha 11 és 16 óra között el tud szabadulni az irodájából (egyáltalán, képes a hirtelen programváltoztatásra), akkor jöjjön el a Honvéd utca 3-ba. Csöngessen be a Summa Artiumba, és menjen fel lifttel a 4. emeletre, ott már ki van írva az ajtóra.

Orosz István (Útisz) összefoglalója a legalapvetőbb tudnivalókról a Mellékletben olvasható.

Melléklet

RI NÓ MAT I NÉ AZ ÚT I SZ GALÉRI Á BA N Május 20-án lesz éppen ötszáz éve, hogy a lisszaboni kikötőben Európa földjére lépett a legelső rinocérosz. Egy indiai szultán küldte ajándékba I. Emánuel portugál uralkodónak a „sikeres diplomáciai kapcsolatfelvétel” (rossznyelvek szerint a kudarcba fulladt portugál gyarmatosítási kísérletet) emlékére. Nincs még egy állat, amelynek ilyen tökéletes píárja lett volna. Kifaragott képmása több példányban is díszíti a lisszaboni kikötőben álló Belém tornyot (amelynek építése épp a rinó partra szállásának napjaiban kezdődött meg), két hónap sem telt el s Rómában már versben írott „tudományos” könyv jelent meg róla egy firenzei doktor tollából, címlapján az első fametszettel, amelyet aztán több grafikai ábrázolat követett, köztük a leghíresebb, az Albrecht Düreré. A német ugyan sosem látta a rinocéroszt, egy nürnbergi utazó levelében olvasott csupán felőle, mégis évszázadokon át az ő rinó-képe lett az etalon, azt követték még a zoológiai szakmunkák is, olyannyira, hogy a későbbi, már látott rinocéroszokról készült pontosabb, természethűbb ábrázolatok helyett is még jó ideig Dürer-parafrázisokkal voltak tele az enciklopédiák. Ennél is meglepőbb, ahogy Dürer metszete visszafelé is hatással lett a rinocérosz imidzsre. Felbukkantak ugyanis olyan római kori érmék, amelyeken a dürerihez nagyon hasonló rinók látszanak, de valahogy minden rinós érme a reneszánszban, a numizmatika divatba jöttének idején vagy azután került elő.

A híres rinocérosz további sorsa is pontosan dokumentált. A portugál király, hogy X. Leó pápához való hűségét bizonyítsa, a következő év elején továbbküldte az állatot Rómába. Ajándékot persze nem szép dolog továbbajándékozni, meg is lett a baj. A hajó még kikötött Marseille-ben, hogy I. Ferenc francia király is láthassa az orrszarvút,

majd heves viharba került, és az itáliai partok előtt elsüllyedt. Szöget üthet a fejünkben, vajon miért indította útnak ezt a fölöttébb értékes rakományt a mindig kiszámíthatatlan januári tengeren a portugál uralkodó. A megoldás természetesen a politikával kapcsolatos. Híre ment, hogy egy titkos spanyol expedíció is útra kelt, hogy a föld alól is előkerítsenek valami hasonló bestiát az egzotikus állatokat olyannyira kedvelő pápának, akinek a jóindulata nélkülözhetetlen volt a nagy földrajzi felfedezések által kitágult világ felosztását eldöntő tordesillasi egyezmény várható újratárgyalásakor. A rinocérosz, ami ugyebár egy sikertelen gyarmatosítási tervre emlékeztette királyt, az elveszejtett Indiákra, talán kiköszörülhette volna a csorbát, beválthatta volna küldetését, ha eljut a pápához. Nem jutott el. Az örök város kikötőjében összesereglett kíváncsiskodóknak be kellett érniük a piaci árusok rinó-csecsebecséivel, a metszetboltok nyomataival és a városszerte terjedő rémtörténetek cizellált továbbgörgetésével, melyek szerint a Bestia valójában láthatatlan, csak az igazán szent életű férfiak és a valóban ártatlan szüzek azok, akik látását kiérdemlik.

Az állat porhüvelyét most valahol a tenger fenekén kerülgetik a halak.

Más források tudni vélik, hogy a vízbefúlt rinocéroszt végül megtalálták, kitömték, s így juttatták el a pápának, most a Vatikán képzőművészeti műhelyének eldugott raktárában porosodik. Talán még nem ment ki teljesen a divatból az régi szokás, hogy az ottani grafikusok, a fametsző tanoncok leginkább, egy háromlábú székre állva, lábujjhegyen pipiskedve, az állat hatalmas orrszarvát megmarkolván, annak nagy, busa fülébe suttogják esküjük titkos szövegét.

Az ötszáz éves rinocéroszra emlékezve s a jelképes sorsú állat szomorú történetét felidézendő május 20-án, szerdán délelőtt 11-kor tárlatvezetéssel egybekötött rinó-matinét tartunk az Útisz Galériában, amelyen minden állat- és grafikakedvelő érdeklődőt szeretettel látunk.